Az idő semmissé tétele – átirat David Hoffmeister: Undoing Linear Time (52:42) http://www.youtube.com/watch?v=WW5SEtWHPb0
A feliratfájlt és a fordítást készítette: Kozma Alexandra, Kun Gyula, Szabó Andrea Az átiratot készítette: Kozma Alexandra
David: Amikor Neo elmegy Morpheus-hoz, és Morpheus ezt mondja: "Megmutatom Neked az Igazságot", Neo egy jó kérdést tesz fel, egy tinédzser kérdezné talán ezt, megkérdezi a tanárát: "Milyen Igazságot?" Morpheus azonban nem a teljes igazságot mondja el, mivel Neo erre még nem áll készen. Amikor Neo először megkérdezi a tanárát "Milyen Igazság?", Morpheus, a tanára, tulajdonképpen ezeket a szavakat mondja neki: "Rabszolga vagy". Látjátok! Nem úgy mondja először, hogy "Te vagy az Egy!" Azt kell pontosan felismerjétek, hogy ez csak később jön a filmben. Amikor Neo először megkérdezi a tanárát az Igazságról: a tanár ezt mondja: "Rabszolga vagy". Olyan dologba születtél bele, amit nem láthatsz, nem hallhatsz, nem ízlelhetsz, vagy nem szagolhatsz. Ez egy börtön az Elméd számára. Uhhhh, ekkor kezd ez érdekes lenni! A tanár nem mondta neki, hogy ő az Egy, Krisztus vagy a Szellem. Amikor Neo először elmegy Morpheus-hoz, ő azt mondja, "Rabszolga vagy". Hogy hangzana mindez egy spirituális tanár szájából? "Rabszolga vagy!" Miért is mondja ezt? Mert mielőtt a lineáris idő csapdájából meg tudsz szabadulni, az első felismerésed és megértésed pontosan ez kell, hogy legyen: "Ezidáig rabszolga voltam, az idő rabszolgája." Mint ahogy egy barátom, Resta dalában szó van erről: Elpazaroltam az időmet, elpazaroltam a szívemet és elpazaroltam az elmémet. Ez egy meglehetősen nagy beismerés. Mert mibe kerül neked ez a beismerés? Ez azt jelenti, hogy neked arra a felismerésre kell jutnod, hogy tévedtél mindenben, amit a lineáris időben valósnak érzékeltél, abszolút mindenben. Egy csók... Tévedned kellett egy csókot illetően! Tévedned kellett egy mosolyt, tévedned kellett egy tulipánt illetően, mely szirmot bontott egy meleg tavaszi napon. Tévedned kellett a meleg, a hideg hőmérsékletet, tévedned kellett az éghajlati viszonyokat illetően. Tévedned kellett a politikát, minden fajta politikát illetően: a demokráciát, szocializmust, kommunizmust, a diktatúrát illetően. Be kell látnod: "Totálisan tévedtem mindenben!" Mindenben a Világegyetemben. Tévedned kellett a Naprendszert illetően. Mindenféle dologgal kapcsolatban. Kopernikusz előtt a legtöbb ember azt hitte, hogy a Föld állt az Univerzum középpontjában, és hogy a csillagok, a bolygók és az égbolt a Föld körül forognak! Jó kis példa az egocentrikus gondolkodásra! Az emberek azt hitték a Földről, hogy a Föld az Univerzum középpontja! És akkor jön Kopernikusz és azt mondja "Oh Istenem, nem! Ez teljesen téves, pont fordítva van! Mi csak egy apró, parányi bolygó vagyunk, ami a Napunk körül forog, és vannak még további Napok is. "Oh, máglyára a pasassal! Hogy lehet ekkora eretnekséget megkockáztatni!" „Elvégre megvan az egyházunk, és megvan az összes megalapozott filozófiánk." És akkor jön Kopernikusz, mint egyfajta lázadó és mindent a feje tetejére állít. Ő alapvetően csak azt mondta, hogy mindent tévesen értelmeztünk. De Kopernikusszal kapcsolatban is tévedsz! Mivel itt is, mint ahogy minden körbe forgónak tűnik, ez az, amit a tudomány neked mutatni tud. De a tudomány nem tudja neked az értelmét, a jelentését a dolgoknak megmutatni. A tudomány része a trükknek. Mindenfajta tudomány része a trükknek, a teológia ugyanúgy. Az egyház is ide sorolható. Az egyház és a tudomány egy kalap alá vehető! Ez egy kétes zűrzavar! Az egész eléggé kétes. Én mindkét irányzatot követtem, a teológiát és a tudományt is. Nem! Onnan nem jött semmilyen válasz! Miért nem a tudomány? A tudomány meglehetősen hasznosnak tűnik. A tudományos módszer azon a hiten alapszik, hogy van egy objektív valóság, egy objektív világegyetem, egy objektív galaxis és galaxisok. Az idő és a tér objektív. Tudunk a Plutóról, Merkúrról, Jupiterről beszélni. Tudunk bolygókról beszélni a Naprendszerünkben vagy más napokról. Tudunk csillagászatról, és más naprendszerekről, galaxisokról szólni. Minél erősebb és nagyobb távcsöveket használnak a tudósok és a csillagászok, annál inkább azt mondják, hogy „oh, ez nagyobb, nagyobb, mint gondoltuk", és akkor kapnak még egy nagyobb távcsövet... és akkor azt mondják: "oh, ez még nagyobb, mint gondoltuk!" „Mi még TÖBBET fedeztünk fel". A Csodák Tanításában Jézus megkérdezi: „Mi a bálvány?" „A Biblia hogyan tanította nekünk?" „A Te Istened előtt ne legyen Néked semmilyen bálványod." Aztán jön Jézus és megkérdezi: „Mi a bálvány?" „Azt gondolod, hogy tudod?" A bálvány a vágy, hogy valamiből több legyen! Nem számít, hogy miből vágyunk többre.
http://kozmaalexandra.hu/
Oldal: 2
Mi a bálvány? Adjál nekem többet! Ezt jelenti a bálvány! Ahogy a Bibliában szerepel: Isten előtt ne legyen semmilyen bálványod. Isten maga a Mindenség és a kicsi ego azt mondja: Adj nekem többet, én többet akarok megszerezni! Még többet szeretnék megkaparintani. Egy tudós szeretne még több bolygót, még több naprendszert, még több csillagot felfedezni. Nem számít, hogy miből több. Úgyis mondhatnánk, lehet az akár több csillag, több szex, több pénz, vagy több tulajdon; több akármiből! Ha Te valamiből többet akarsz, többet bármiből! Az egy torlasz, akadály a Fény előtt! Ez olyan, mintha azt mondanád: nem szeretnék semmi Fényt! Én árnyékban akarok élni. "Árnyékországban akarok élni. A több-kevesebb országában." De tiszta jelentése csakis az "Egység"-nek, az "Egy"-nek van. Nincs olyan, hogy több-kevesebb a Nirvanaban, vagy a Mennyországban! Senki nem megy oda a Mennyországban Istenhez és mondja azt: "Kaphatnék egy kicsivel több szeretetet?" "Egy kicsivel több szeretet boldog befejezést hozna?" "Egy kicsivel több szeretet jóvátenné, helyrehozná a dolgokat?" Nem! A TÖBB a probléma! Isten vagy az "Értelem" nem tudja, hogy a TÖBB mit jelent. Nincs TÖBB vagy KEVESEBB az "Értelemben". Már beszéltem a lineáris időről... Gondolom itt is be lehet szerezni spagettit. Úgy értem, kemény spagettit. Ha van egy, fel tudjuk azt használni filmezési célokra. A spagettit szemléltetésként már sok beszélgetésnél alkalmaztam. A lineáris idő olyan, mint egy fonál... egy darab spagetti. Amikor főzöd, úgy tűnik, hogy a spagetti meghajlik... Dobhatod! Itt jön a spagetti! Itt van, íme! Már olyan sok éve beszélünk róla, most itt az ideje a Youtube-n is megmutatni! A teljes utat megtettük Svédországig azért, hogy őt a Youtube-n megmutassuk… Szóval, ami a szimbólumot illeti, ez egy nagyon jó, ez egy nagyon szemléletes szimbólum. Bárcsak ezt használták volna már, amikor gimnáziumba jártam, vagy amikor még gyerek voltam. A szüleim el tudták volna kezdeni ezt akkor, amikor még elég kicsi voltam ahhoz, hogy ezt megértsem. "Tehát. Ez az idő! Ez az, amivel dolgunk van itt." Ők nem használják ezt a szimbólumot! Csak azt mondják "Késtél!" A vacsora 15 perce volt és te késtél! Ez a"késés". Egyszerűen azt tudták volna mondani: "Késtél." Ezt a szülői tarsolyukban tudták volna tartani. "A vacsora 15 perce volt! Itt volt a vacsora, és mi itt vagyunk most, és te 15 percet késtél!" Ahelyett, hogy a gyerekeket egy bottal megbüntetnék, ezt elő tudják húzni, mint egy vonalzót. Minden sérelem, ami egy szülőnek van, az az időről szól. gyerekek miatt, akik nem jól viselkednek. Ó nem, a szülő meggyőződés miatt, és akkor megpróbálja kivetíteni azt a Azt mondják, "Elkéstél" vagy "Nem akartam gyerekeket Ezek a kivetítések az időben való hitből származnak.
Nem igazából a viselkedés miatt, vagy a hisz az időben, és igazán dühös emiatt a gyermekeire. a 30-as éveimig, és idő előtt érkeztél".
És a gyerekekkel és tinédzserekkel ugyanez a helyzet; cipelik a vonalzóikat szintén. Azt mondják, "Nem kértem, hogy itt legyek". De hol van az "itt" [rámutatva a hosszú spagettire]? Időben. Oh, igen eltaláltad! Mindenki, aki hisz az időben, kérte, hogy itt lehessen. Mindenki kérte, hogy itt lehessen! Valahol az elmédben, kérted, hogy itt lehess az időben. Isten vagy az Értelem, ami nem hozott létre egy értelmetlen világot, miért vetné ki magából az értelmet az értelmetlenségbe? [mutatva ismét a spagettire] Ennek semmi értelme. Miért vetne ki bármit is önmagából, és mondaná, "Nos, szeretet vagy, de ki kell menj és küzdj egy kicsit, hogy igazán értékelni tudd, mi a szeretet". A szeretetben nincs küzdelem! Miért kellene az időbe menned, hogy megtanuld, hogyan szeress? Néhányan közületek talán hallott a Beszélgetések Istennel című könyvről Donald Walsh-tól. Ebben egy csomó, tényleg jó ugródeszkának mondható tanítás és filozofálás van, de még mindig picit ott van a hit a dualitásban, az a hit, hogy a Földre való eljövetelnek célja van. Istennek célja van azzal, hogy a Földre hozzon téged? Micsoda halandzsa! Ez őrültség, ez beteges! Hogy Istennek van egy célja, hogy legyere a Földre. És ha Isten nem teremtette a Földet, és ha Isten nem teremtette a világot, és Isten a szeretet, akkor mit mondhatunk az idő vonaláról? Jézusnak a Csodák tanításában van pár megalkuvást nem ismerő szava a világról, de a legtöbb ACIM tanár soha nem fogja ezt mondani. Habár, a könyvben található: "E világ azért alkottatott, hogy támadást intézz Isten ellen." (M-2. rész, 3/2). Ez elég erős. Ez egyértelművé teszi.
http://kozmaalexandra.hu/
Oldal: 3
Nem fogsz olyat olvasni az Advaita Vedanta-ban, hogy "E világ azért alkottatott, hogy támadást intézz Isten ellen". Ó, látszólag be tudunk menni a Maya fátylába, vagy az illúzióba, de ha a világ Isten elleni támadásnak lett megalkotva, miért küldött Isten téged a világba? Miért küldene Isten téged egy világba, ami saját maga elleni támadásnak lett megalkotva? Ez egyszerűen gonoszság lenne. Ezt a világot hívták már Mayának, ami illúzió, és hívták már értelmetlenségnek. Ha időnként frusztrációt vagy depressziót vagy zaklatottságot, unalmat, vagy szorongást, aggodalmat érzel - ez nem meglepő. Hát persze, hogy érzed mindezeket, mert olyan vagy, mint egy partra vetett hal. Ha egész életedben a vízben úsztál és hirtelen azon találod magad, hogy egy forró, homokos parton vergődsz, az frusztráló. Egy léleknek lenni a Szentlelken kívül egy tésztán [feltartva a spagetti darabot] az olyan, mint a hal vergődése. A lélek, ami elfelejtette a Szentlelket és most a tésztán van, ez elég nehéz ügy. Ha nehézségeid és küzdelmeid voltak egész életedben, az egyáltalán nem meglepő az elme időben való hite miatt. Az időben való hit a probléma. Azt mondtuk: "Az Értelem nem teremtett egy értelmetlen világot". Nos, ez azt jelenti, ha az Értelem nem hozott létre egy értelmetlen világot, akkor nemcsak, hogy Isten nem teremtette, de Isten nem is érti e világot. Hogy tudna a tiszta tudatosság, tiszta értelem megérteni egy értelmetlen világot? Mi az értelmetlenség definíciója? Nem megérthető. A világot, amit az ego látszólag megalkotott, Isten nem tudja megérteni. Isten nem érti ezt meg. Isten nem érti a csillagokat! Évek óta hallom már ezt, hogy "Csakis Isten képes fát teremteni", de Ő nem igazán tudja, mi egy fa vagy egy levél vagy mi egy alma. Miért? Mert Isten Egész, az alma pedig nem. Mi egy alma? Az alma egy rész. Mindig azt mondták nekünk, amikor fiatalok voltunk, hogy az egész meghaladja a részek összességét, de azt is megmondhatták volna nekünk egyenesen, hogy az egész valós, és a részek pedig nem. Ez az, amiért még a tudományban is megpróbáltak bemenni az anyag legapróbb építőeleméig; ez az, ahol kezdünk belépni a kvantumba. Mi mind tanultunk a molekulákról, tanultunk az atomokról, tanultunk a protonokról és elektronokról, valamint az atommagról, de most kisebbre, sokkal kisebbre jutottak. A tudósok bejutottak az atommagba, és felfedezték, hogy az többnyire tér. Nincs ott semmi! Folyton igyekeztek megtalálni az építőköveket. Ha leveszed az egész tetőt, és eltávolítod a falakat, ha eltávolítod a padlót és eléred az alagsort, akkor elérkezel az alapokhoz. Mi ez az alap? Mik az építőelemek? Mi a felépítmény? Mi van mindez alatt? Mi tartja a házat? Így tanultunk meg gondolkodni az anyagról. De amikor bejutottunk az atomba, azt találtuk, hogy nincs ott semmi. Csak energia. Úgy is mondhatnánk - nincs anyag az anyagban. Ez sokkoló volt a tudósok számára; mert volt egy gondolkodásmódjuk, hogy a világ egy objektív, konkrét, masszív dolog. Ugyanakkor a térrel és idővel, valamint az anyaggal is tisztában voltak. Az anyag sűrűnek tűnt, de ahogy bementek ebbe a sűrűségbe, rájöttek, hogy ez csak energia. Nem különb, mint a levegő. Ez csak energia. Ha veszed a levegő molekuláit, az oxigént és hidrogént, a vízét, ha lemész az anyag alap építő köveihez, nincs objektív anyag ott. Minden csak energia. Ez ugyanaz az egységes energia, amit “Értelemnek” vagy Istennek hívunk. Ha lemész teljesen ehhez az Egységhez, minden más összeomlik. Ezért van az, hogy a tudomány és a teológia teljesen össze fog omlani ebben a tapasztalatban. Isten nem érti ezt [feltartva a spagettit]. Isten nem tudja ezt. Isten nem érti az időt. Ő nem tudja az értelmét az órának, percnek, a másodpercnek, vagy akár az ezredmásodpercnek. Nem tudja, mi az idő. De a szeretetből és értelemből megadatott a szeretet kifejeződése, amit mi Szentléleknek hívunk. Néhányan közülünk keresztény tradíciókon nőtt fel, ahol ott volt a Szentháromság - az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Az Atya a Szentháromságban nem férfi, mert az Értelem nem férfi. Mi a férfi és nő az Értelem számára? Az Értelem nem érti, mi a férfi és mi a nő. Tehát nincs Atya Isten, és nincs Anya Isten. Néhány vallási mozgalom annyira törekszik az egyenlőségre, hogy kitalálnak ilyesmiket, mint az Atya/Anya Isten. Ez halandzsa!
http://kozmaalexandra.hu/
Oldal: 4
Csak vágd át ez a dolgot - nem létezik Atya/Anya Isten! Jézus csupán úgy használja az Atya szót, mint egy szimbólumot a szülőre. Így hát az Értelmet hívhatjuk a szülőnek is. Ez a Teremtő. Nem ennek a cuccnak a teremtője [rámutatva tárgyakra], mivel Ő nem érti ezeket a dolgokat. Nem teremtett egy falevelet, nem ismeri, mi a fa vagy a bokor. Az Értelem nem tud erről. De Ő a Teremtője minden létezőnek, ami a Szellem. Ebben a világban egy almát az almafáról kaphatsz, körtét a körtefáról, narancsot a narancsfáról. A Mennyben Szellemet a Szellemtől kapsz. Nem kapsz fát a Szellemtől, vagy almát a Szellemtől, vagy körtét a Szellemtől. A mi azonosságunk a Szellem, nem pedig a spagetti [utalva az időre, melyet a spagetti szimbolizál]. Ez nem a mi identitásunk. Ha megnézed a spagetti "egyenest", mi az egyik végét születésnek, a másikat halálnak hívjuk. Ez a trükk ebben az egészben - abban hinni, hogy a lélek tesz egy utazást születés és halál között. Honnan érkezett a lélek, ha a Lelket Isten teremtette? Hogy tud utazást tenni születés és halál között, ha az nem valós? Hogyan tudna a Lélek utazást tenni a születéstől a halálig? Hogyan tudna egy Lélek inkarnálódni? Hallottál a reinkarnációról? Ez mindig zavarba ejtett engem. Elolvastam az összes ilyen keleti könyvet a reinkarnációról. Egy darabig ez jó dolog volt, mert ugye senki sincs elküldve, mindenki „hazamegy“. Az egész csak idő kérdése, hogy mikor érsz “célba”. Ez kegyetlen. Az Értelem miért váratna meg akár egy pillanatra is? Vagy miért hagyna egy életöltőnyi időt eltölteni – a születés és a halál között? Nem, az igazság az, hogy a Szellem soha nem testesül meg – soha! Ha ti a Lelket “Szellemnek” akarjátok hívni, és azt mondjátok, hogy a kettő ugyanaz, akkor ezt úgy mondanánk, hogy a Lélek vagy a Szellem soha nem testesül meg. Az emberek azt mondták nekem, hogy vizsgálatokat végeztek a meghalt embereken, és azok csak egy kicsivel kevesebbet nyomtak annál, mint mikor még éltek, kvázi mintha csak egy kis lélek távozott volna el. Azt állítják, hogy a Szellemnek van súlya. Nevetséges azt mondani, hogy az nyom egy milligrammnyit vagy valamennyit is. Ez része ugyanannak a jó öreg őrültségnek, hogy a Szellem valahogy megérkezik a testbe, és az könnyebb, mint egy madártoll és amikor meghalsz, a szellemed elhagyja a testet. Mindig megkérdeztem, hogy “Hova is megy?” Ők erre azt válaszolják: “A másik oldalra.” Hány oldala van az “Egységnek”? Az Egységnek vannak oldalai? Én ezt nem veszem be. Én nem veszem be ezeket a jó öreg válaszokat a lélekről, mely eltávozik ezekbe a más régiókba. Hány régió, birodalom van az egységben? Az Egység az egy! Ez ilyen egyszerű. Nincsenek más régiók; nincsenek angyali és éteri régiók és éteri testek és így tovább és így tovább. Az egész csak kitaláció. Minden csak kitaláció. A legnagyobb része a spiritualitásnak kitaláció. Ez csak egy újabb történet a lehetetlen megmagyarázására. A Csodák Tanításában, Jézus azt mondja, hogy ez a világ egy lehetetlen helyzet. Itt ténylegesen olyannak mondja, amilyen valójában; ez a világ egy lehetetlen helyzet. A Munkafüzet 128. leckéjében elkezd beszélni a világ egyetlen értékéről, amelyet ez a világ képvisel. És amikor Jézus egy mondatot így kezd, én igencsak kész vagyok azt meghallgatni, hogy mit mond. Ő azzal az állítással folytatja, hogy az egyetlen értéke ennek a világnak az, hogy meghaladod. Valaki közületek talán hallott már Tamás Evangéliumáról. Emlékezzetek, hogy Tamás mindig nagyon kíváncsi és néha hitetlen, kételkedő volt. Az emberek azt mondják: “Ne tamáskodjál!”, de Tamás és Tamás Evangéliuma magában hordozták Jézus összes tömörített tanítását. Gary Renard könyvében olvasva ezeket a tanításokat, Jézus legrövidebb tanítása ez volt: “Légy átutazó!” Ez volt a teljes mondat. Hogy ezt gyakorlatiassá tegyük most itt, el tudjátok képzelni, hogy mennyire érdekes volt ez az egész nekem, miközben a Csodák Tanítását olvastam, megkaptam a velejét mindannak, amiről most beszélek és akkor a Csodák tanításában az állt, hogy létezik egy “Teremtő”, aki egy másik világ létrehozója. Teljesen meg voltam lepődve. Micsoda? Teremtője egy másik világnak? És a Teremtő nagybetűvel volt írva. Amikor Jézus egy szót nagybetűvel ír, ez arra utal, hogy valami a Szellemmel kapcsolatos. Ő nagybetűvel írja Isten Fiát vagy Krisztust vagy az Önvalót, így nagyon érdekelt a dolog. Ha nem Isten hozta létre ezt a világot, és még csak nem is tud erről a világról és van egy Teremtője (nagy T-vel) egy másik világnak, azt gondoltam “wow”, ez érdekes, és többet meg akartam erről tudni.
http://kozmaalexandra.hu/
Oldal: 5
És a Szellem azt mondta: “Itt van az ego világa. [David a spaghetti hosszára mutat.] De mi történik akkor, ha megfordítod a spagettit úgy, hogy csak a végpontja látszik? [David úgy fordítja meg a spagettit, hogy csak egy pont látszik belőle.] Most eljutunk a geometria világába. Amikor ebből a szemszögből nézed, ez egy pont. Ez többé már nem egy vonal, átváltozik egy ponttá. Ez az, amit ez a “Teremtője egy másik világnak” jelent. A Szentlélek nem tudja az időt megsemmisíteni, elpusztítani, mert Istenben nincs pusztítás. Ha felemelkedne egy makacs, lázadó, őrült ötlet, valami olyasmi, amit Isten nem teremtett, ez nem olyan lenne, mint a Star Wars, ahol szétküldik a flottát, mondván: “Oh, felkelés van. Küldjétek ki Obi-Wan Kenobi-t, Luke Skywalker-t és a Jedi-ket, hogy leverjék a lázadást. Ez az, amit csinálnak ebben a világban, amikor felkelés van – kiküldik a csapatokat. Néhányan ismeritek Assisi Szent Ferenc történetét. Szent Ferenc igen egyszerű életet élt; összhangban, harmóniában a madarakkal, a virágokkal és a természettel. Olyan volt, mint amit ti klasszikus természeti misztikusnak hívtok. Csak egyszerűen jelen volt a természetben, egységben mindennel; voltak misztikus megtapasztalásai a virágokkal és a növényekkel. Már ismeritek ezt az energiát, amiről beszéltem? Ez az, ami az anyag mögött valóban rejlik - energia. Szent Ferenc látta ezt az energiát, ahogy a virágokkal és a növényekkel kapcsolódott. Ő átlátott a fátylon. Még a pápa is, azt mondja neki, (ha láttátok a Napfivér, Holdnővér című filmet), “Isten a legbecsesebb ajándékot adta Neked; azt az ajándékot, hogy elérheted Őt az ő legkedvesebb teremtményein keresztül.” Még ha Isten nem is tud ezekről a teremtményekről, ez egy gyönyörű szimbólum volt arra, hogyan használjuk fel a növényeket, virágokat és állatokat Isten elérésére, a sok rituálé, díszes bíborosi kalap, díszruha és Üdvözlégy Máriázás helyett. Ami érdekes Szent Ferencben, hogy ő az Istennek tetsző életet az egyszerűségben látta, és elhatározta, hogy a lehető legegyszerűbb életet fogja élni, amit csak tud élni, hogy csak Krisztus tanításai szerint él. Ez az, amit ő próbált csinálni - e tanítások szerint élni. És a Szentlélek egyszerűen csak újraértelmezte a spagetti kérdését. Ez az, amiről beszélünk, amikor a Szentlelket említjük. A Szentlélek a spagetti újraértelmezése. [David a spagettit újra egyenesbe állítja]. A spagetti alapján az idő lineáris - múlt, jelen, jövő. Mi mind így, ezzel nőttünk fel. Emlékszel az iskolai történelem órára, ahol a táblára felrajzoltak egy idővonalat? A vonal közepére mutatva azt mondták, "Ez itt a jelen". És a vonal alján az egész történelem feldarabolva jégkorszakokra és háborúkra. Aztán a vonal közepét követően kezdődik a jövő. Hazugságot tanítottak nekünk, de ami fontosabb, mi tanítottuk meg magunkat egy hazugságra. Nem a történelem tanárok hibáztathatóak érte. Senki nem jött úgy a spagettibe, hogy ne kérte volna a spagettit (a lineáris időben való létezés tapasztalatát). Neked kellett kérned ezt a spagettit. Nem csak úgy haladtál Szellemként boldogan, - boldogság, boldogság, boldogság - és akkor "Ah, vennem kell a spagettiből." Nem! Isten nem adta számodra ezt az idővonalat. Neked kellett ezt kérned. Akarnod kellett ahhoz, hogy ezt tapasztald. És elmondom neked, amikor többé nem akarod, nem fogod többé megtapasztalni - így működik ez. Az elme ennyire erőteljes. Ha akarod, látszólag megkapod, de ha nem akarod többé, nem a tied többé. Tényleg igaz az, hogy "Ki mint vet úgy arat." Ez a karma törvénye; ez a törvény, ami szerint az adok és kapok egy és ugyanaz, nem különböznek. Ha akarod a spagettit, megkapod azt. Ha nem akarod a spagettit, nem kapod meg. Tehát ez a Szentlélek lényege. Minden alkalommal, amikor azt a szót olvasod, hogy "Szentlélek", gondolj úgy rá, mint a "Nagy Újraértelmezőre". Ez a nagy rejtvény, ez a kirakós puzzle, ez a nagy rejtély. És ez [egy pontra mutatva a spagettin] pedig a nagy helyreigazítás. Ez a hiba [spagetti hossza], és ez a helyreigazítás [spagetti pontja]. Mit jelent ez [a spagetti hegyét megérintve], ha ez a pont az, amit a Szentlélek felajánlott? A Szentlélek a Megalkotója egy másik világnak. Oh, ő hozta létre a pontot. Még a pont sem valós. A "pont" jelentése, hogy az idő egyidejűszimultán és nem lineáris, habár ez sem a végső igazság. Az Örökkévalóságban nincsenek pontok, de ebben a világban ez egy jó szimbólum erre. Egy pont nagyon egyszerű. Egy pont az egy, nem pedig sok pont. Az emberek azt szokták mondani, "Találkozunk a jelen pillanatban valamikor". Valamikor? Most! A most az egyetlen, amikor találkozhatsz, pontosan most. Az idő szimultán és nem pedig lineáris.
http://kozmaalexandra.hu/
Oldal: 6
Látod, mit tesz ez a reinkarnációval. Oh, szükséged van erre (az idővonalra) a reinkarnációhoz. Ha viszont ez nincs, az egész rendszer összeomlik. Ha pedig az idő szimultán-egyidejű, minden egy időben történik. A kvantumfizika tulajdonképpen ugyanezt mondja. A kvantumfizika - mint tudomány - elkezdte érteni, amiről beszélek. A kvantumfizikában van egy koncepció, amit úgy hívnak, szuperpozíció. A szuperpozíció azt jelenti, hogy minden csak potenciál. Ez csak a megfigyelő - az ego -, ami egy egyedi potenciálra tekint, és azt mondja "Ez az!". Mint ez a szoba. Körbenézel ebben a szobában, és egy halom testet látsz körben, világoskék fallal körülvéve, a falakon néhány kép, és egy kis fa zöld levelekkel. Elnevezéseink vannak egymás számára ebben a csoportban. Ez tehát egy sajátos, különleges helyzet. Találkoztunk itt, reggel 9:30-kor Per és Mira házában, és ez itt ezért egy különleges helyzet. Nem használjuk a potenciál szót, és mondjuk, "Potenciálisan mi itt vagyunk Per és Mira házában". Inkább azt mondjuk, "Igazából, szó szoros értelmében itt vagyunk". De nem, a kvantumfizika szerint minden csupán potenciál, és az ego preferenciáin alapszik. Úgy érzékeled, hogy ténylegesen itt vagy Mira és Per házában. És ez azért van, mert ezt választod. Lehetsz bárhol a világegyetemben, és valójában mindenhol jelen vagy a világegyetemben, és még a világegyetemen is túl vagy, hisz mindenhol jelen vagy, túl időn és téren, ez az Azonosságod. De te inkább azt választod, hogy önmagad időben és térben érzékeld, Svédországban Per és Mira házában. Látod, hogy ez csak egy preferencia? Nincs realitása valójában. Nincs semmi jelentése ennek a szituációnak. Ezért mondta Jézus, "Ez a világ egy lehetetlen szituáció". Mira háza egy lehetetlen szituáció, minden mással együtt. Kérdező: Használnak egy másik végkövetkeztetést is, amit úgy neveznek, hogy "a hullámforma összeomlása". Az összeomlás olyan valami, amit a pusztítással kapcsolunk össze. Ám a folytonosság a figyelmünk által omlik össze. Ez egy másik mód ugyanennek megfogalmazására. David: Igen, így van. Kérdező: Úgy gondolom, a tudósok számára nagyon nehéz azt mondani, hogy folyamatosan összeomlasztjuk a hullámformát, hogy az érzékelhető legyen. Emiatt érzékeljük a világot. És van egy igen egyszerű trükk, amit bárki el tud végezni. Csak nézz egy szemmel, és aztán nézz a másikkal, aztán váltogasd őket gyorsabban, és láthatod, hogy oszlik fel a világ két részre, és mégsem, mindegyik azonos, nem különböznek. Két kép ez, és ez az elme trükkje. Ezt bárki meg tudja csinálni, nem kell tudósnak, vagy vallásosnak lennie. David: Igen. Ez annyira szép. Emlékszem, egyszer egy barátommal, Kirsten-nel utaztam, és együtt ebédeltünk. Kirsten egyszer csak az Egység állapotába került, egy misztikus tapasztalat közepébe. Ahol nem volt Kirsten, nem volt szendvics, sem saláta vagy hús, sajt és asztal. És ahogy ez a forma szintjén kinézett, odanéztünk, és egyik szeme sem értett ebből az egészből semmit. Itt volt ez a különös jelenség, egy tekintet, ami teljesen érthetetlen volt. És ő csak bámult. A szemek továbbra is a szendvicsen, és mi néztük őt, majszolva, ahogy ő továbbra is csak bámult. És ez így ment egy ideig. Semmi nem mozdult. És lassan, letette a szendvicset a tányérra. Nagyon lassan, mert minden egybeolvadt, erről beszélünk, amikor Istenről vagy a Szeretetről vagy az Értelemről beszélünk - ez mind az Egység. Abszolút Egység, ahol nincsenek tárgyak. Nincs megfigyelő és megfigyelt, nincs tárgy és nincs alany; csak a teljes egységes tudatosság. És ez az, amit mindez szimbolizál [feltartva a spagettit], amikor minden egyidejű: mi történik, ha kiveszed a linearitást a spagettiből? Ez egy pont – ez egy pont, nem egy vonal! És a te tapasztalásod az Egy egységesülésének tapasztalása; míg ez [a spagettit felmutatva] látszólag sok részből áll. Tehát így értem ezt. Most az történt, hogy a gyógyulás lényegét adtuk neked. A vicces ebben az, amikor azt hiszed, hogy valami problémád van, és azt kezded mondani, “A probléma nem az, amit gondolok. Valójában nincsen egészségügyi problémám; valójában nincsen pénzügyi problémám; valójában nincsenek kapcsolatokat érintő problémáim.” Innen indulunk. Egy idővonalt érintő leírással indítunk, ami a problémának tűnik, aztán amikor igazán őszinték kezdünk lenni magunkhoz, akkor azt mondjuk: “Oh, már megint ez! Még mindig ragaszkodom ehhez, és ezért érzek frusztrációt.” Soha nem arról van szó, amit gondoltunk. Soha nem a gyerekekről van szó. Soha nem arról van szó, aminek a lineáris problémát érzékeltük. Az a probléma kivetítése volt, és a válasz pedig ez:
http://kozmaalexandra.hu/
Oldal: 7
Gyere vissza a gyógyulás e pontjához, és tekints rá a Szentlélekkel, tekints rá egy egységesített módon. Ebben van a válasz. Ez nagyszerű, mert az emberek különböző kifejezéseket és szavakat használnak ugyanarra a dologra. Mert ugyanarról van szó! Résztvevő: Ezt én úgyis szoktam hívni, hogy az összeomlás – az idő összeomlása. David: Igen, az összeomlás. Résztvevő: Mert nem létezik az idő. Tehát a forma szintjén történő összeomlás helyett az idő összeomlása történik ilyenkor, és ez a csoda, legalábbis ahogy én értem. David: Igen, ezek pontosan azok a szavak, melyeket Jézus használ, mikor erről beszél - a csodák összeomlasztják az időt. A csodák látszólag még mindig magukban foglalják az érzékelést, de minden alkalommal, amikor egy csodában van részed, az olyan, mintha azt mondanánk, “Látszólag most itt vagy, és ez a tökéletes Éned, és ez pedig az utazás a személyes éntől az egységesült Krisztusi Énig vagy az Egy Énig, és ez lesz az utazás, és a csodák az idő összeomlasztásának eszközei.” Néha, amikor nem spagettit használok, hanem egy szár zellert, veszek egy kést, és feldarabolom. Amikor feldarabolsz egy zellerszárat, az egyre rövidebb lesz. Ez az összeomlás, amiről beszélünk, az idő összeomlása. Nem csak személyesen számodra, hanem az egész univerzum számára. Összeomlasztod ezt a hibás érzékelést. A valóság e hibás érzékelését. Sőt, Jézus azt is mondja a Kurzusban, hogy az idő és a tér egy és ugyanaz a tévedés. Azt mondja, minél közelebbre gondolsz – a távolság tekintetében -, térként gondolsz rá. És minél távolabb van valami a kivetítőtől vagy az érzékelőtől, időként gondolsz rá. Ha azt mondanám, “Ó, egy házban szállok meg, ami 3 km-re van innen”, értenéd ezt. Ha azt mondanám, “A ház 5 percnyire van”, valószínűleg azt is értenéd. Menjünk most 3 km-nél és 5 percnél messzebbre. “A repülőutam vissza az USA-ba 8 órába telik.” Az időről beszélek. Vagy “a repülőutam vissza az USA-ba ennyi és ennyi ezer km.” Ez még mindig eléggé érthető. Legtöbben értenétek ezt. Most menjünk még messzebbre, “A Holdra utazok, és ennyi és ennyi tízezer km, míg odaérek, vagy ennyi és ennyi napba telik, míg odaérek.” Menjünk még távolabbra! Menjünk a Naprendszeren túlra, a galaxison és a következő galaxison is túlra. Hogyan fogok oda eljutni? Mit tudunk a csillagokról? Nem tér viszonylatában beszélünk róluk. Miért? Mert túl sok 0-át kellene leírnunk. Milyen mértékegységet is használnak a tudósok, amikor arról kérdezik őket, hogy milyen messze van egy csillag? Fényéveket! Érdekes ez a szó, amit használunk. Már nem km-eket használunk. Átváltottunk, mert távolabbra vannak a csillagok. Még mindig távolságról van szó, de senki sem hívja távolságnak, mert az egy túl nagy szám lenne. Úgy beszélünk róla, hogy “Hány fényévre van?” Mennyi időbe telik elérni azt a csillagot? Mert túl nagy a távolság. De ha azt kérdezném, “Milyen messze van Kleopátra?”, akkor az kissé viccesen hangzana, ugye? Miért? Mert nem gondolkodunk így, hogy hány km-re van Kleopátra. Azt gondolhatod, “Van egy Kleopátra nevű város? Vagy ugyanarról a Kleopátráról beszélünk?” Bután hangzana az, hogy “Hány km-re van Kleopátra?” De vedd észre, hogy Kleopátráról is úgy beszélünk, mint a csillagokról, kizárólag az idő viszonylatában. Szóval az idő és a tér ugyanaz a tévedés, de az ego úgy csűricsavarja ezt, mintha 2 különböző dolog lenne. Minden olyan, mint egy emlék az elmében. És az egyetlen módja annak, hogy a Mennyországba juss, az az, hogy elkezded felismerni, hogy a tészta [feltartva a spagetti végét] egy pont. A válasz a házra, a holdra, a csillagokra és Kleopátrára ugyanaz – mind csupán koncepciók az elmében. A távolság és az idő csupán ego koncepciók, melyek elhitetik magukról azt, hogy tőled elkülönült dolgokról van szó. És ki az a “te” egyébként is? A “te” testként van azonosítva. Szóval így működik az elkülönülés. Olyan, mintha léteznének elkülönült, különálló személyek, helyek, események, melyek szét vannak szórva az idővonalon [a spagetti hosszára mutatva], amikor valójában mind egyidejűek [a spagetti egyik végére tekintve]. Valószínűleg olvastatok spirituális könyveket párhuzamos életekről és párhuzamos univerzumokról. Ó, igen! Nemcsak, hogy párhuzamosak – egyidejűek. De az egós elme ezt képtelen felfogni. Persze, hogy képtelen! Arra alkottatott meg, hogy tagadja a pillanatot, az egyidejűséget. Résztvevő: Ez mind el fog tűnni, igaz? Mert a hiba már ki lett javítva a Szentlélek által. És ha ezt mindenki felismeri, akkor eltűnik mindenki emlékezetéből. Most ez csak egy emlék. El fog tűnni, és a párhuzamos univerzumok és a Menny egésszé válik, és nem lesz többé ez az őrült ötlet, igaz?
http://kozmaalexandra.hu/
Oldal: 8
David: Többről van szó, minthogy el fog tűnni, már eltűnt. És többről van szó, mint “mindenki”, mert ahogy beszéltünk róla korábban, nem fogja ezt mindenki megérteni, mert nem szükséges, hogy ezt mindenki értse. Résztvevő: Igen, ez az a része ennek az egésznek, amit kicsit nehéz felfogni. David: Hát, az az igazság, hogy nem kell felfognod. Csak emlékezz arra, hogy a Szentlélek feladata az, hogy ennek tudatosságát feltárja. Gondolj rá úgy, hogy a Szentlélek dolga az, hogy meggyőzzön téged erről, és neked csak egy kis hajlandóságra van szükséged, hogy engedd, hogy a Szentlélek elvégezze a feladatát. Hát nem nagyszerű ez? Szóval ez az egész arról, hogy spirituális keresőnek lenni... “Ó, ez egy olyan hosszú, olyan nehéz feladat spirituális keresőnek lenni! Megtalálom-e valaha? Megszerzem-e valaha?” De mit szólsz ehhez? A Szeretet keres téged! Résztvevő: Szóval ez a válasz arra a kérdésre, hogy “Mi az értelem?” David: Igen, a Szeretet keres engem. És tudom, hogy amit keres, azt is meg is találja. Résztvevő: Szóval az a kis hajlandóság nagyon fontos? És itt ülni és téged hallgatni, az maga a kis hajlandóság? David: Igen, pontosan, ez a hajlandóság. És hát nem nagyszerű az, hogy ezzel a kis hajlandósággal mi meg is tesszük a mi részünket? Felajánljuk. Résztvevő: Vicces, hogy a képzeletünkben tényleg azt hisszük, hogy könnyebb a térben utazni, mint az időben. Egyszer időutaztam Utah-ban, amikor először meglátogattuk a monostort. Kiszálltam a pezsgőfürdőből, és aztán hirtelen valahol máshol voltam. Ugyanazokkal az emberekkel voltam. Felismertem az embereket, de egy más időben voltunk, és nem ugyanúgy néztek ki az emberek sem. És hirtelen hallottam David-et, ahogy szólít engem. És ekkor hirtelen visszatértem. David: Lefagyott, mintha egy időhurokban lett volna. Ez nagyon hasonlított ahhoz, amikor Kirsten felvette azt a szendvicset. Jenny kiszállt a pezsgőfürdőből, és zuhanyozni készült. Megállt hirtelen, és mindenki csak figyelt, és ő pedig látszólag egy másik időben találta magát – időutazás! De ez egy nagyszerű felvetés. Miért is lenne nehezebb utazni az időben, mint amilyen utazni a térben? És ki az, aki utazik? Isten Fia nem egy külső világokat járó utazó. Így legvégül még az időutazás és a térben való utazás is visszatér ugyanahhoz a lehetetlenséghez. Nem tudsz utazni az időben vagy a térben, mert soha sem voltál az időben vagy a térben. Az emberek néha odajönnek hozzám, és azt mondják, “Volt egy testen kívüli élményem. El tudod magyarázni, hogyan működik?” Hát, először is el kell hinned, hogy egy testben vagy, mielőtt azt hiszed, hogy testen kívüli élményben van részed.” Akkor leesik az álluk, “Ezt még sosem hallottam eddig.” De látjátok, minden csak egy hiedelem. Minden csupán hiedelem. El kell hinned először, hogy időben és térben található vagy, mielőtt utazhatnál. És mi azt mondtuk, hogy Isten nem teremtette a világot, és a Szellem soha nem jön az anyagba, úgymond. A Szellem soha nem jön a képek közé. Itt van a végső felismerés, nem egy szó, hanem a fény megtapasztalása, mint egy fényélmény, mint egy kinyilatkoztatás – itt ér véget minden. Az emberek azt kérdezik, “Mikor fog véget érni?” Akkor ér véget, amikor te akarod!
http://kozmaalexandra.hu/
Oldal: 9
