Az ügyészség szerepe a nyomozásban, különös tekintettel az ügyészség és a nyomozó hatóságok kapcsolatára

Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszék

TDK dolgozat

Az ügyészség szerepe a nyomozásban, különös tekintettel az ügyészség és a nyomozó hatóságok kapcsolatára

Készítette:

Konzulens:

Kelemen Enikő

Dr. Róth Erika

J-501

egyetemi docens

Miskolc,2010

Tartalom

1. Bevezetés ................................................................................................................................ 3 2. Az ügyész szerepe, feladatai .................................................................................................. 4 3. A nyomozás egyes kérdései ................................................................................................... 9 3.1. A nyomozás célja ............................................................................................................ 9 3.2. A nyomozás megindítása (Be. 170-175.§) .................................................................... 10 3.3. A nyomozás lefolytatása (Be. 176-194.§) ..................................................................... 12 3.4. Jogorvoslat a nyomozás során (Be. 195-199.§) ............................................................ 15 4. A nyomozó hatóság és az ügyész kapcsolata ....................................................................... 16 4.1. Modellek........................................................................................................................ 16 4.2. Kapcsolat az 1973. évi I. törvény és az új Be. között ................................................... 19 4.3. A rendőrség és az ügyészség kapcsolata a jelenleg hatályos magyar büntetőeljárási szabályok szerint (1998. évi XIX. törvény) ......................................................................... 22 4.4. A kapcsolattartás során felmerülő problémák ............................................................... 24 5. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség nyomozással kapcsolatos tevékenysége 27 5.1. A hatálybalépés és az azt követő év nyomozással kapcsolatos tevékenysége .............. 27 5.1.1. 2003. évi tevékenység ............................................................................................ 27 5.1.2. 2004. évi tevékenység ............................................................................................ 30 5.2. A nyomozás alakulása napjainkban .............................................................................. 35 5.2.1. 2009. évi tevékenység ............................................................................................ 35 5.2.2. Ábrák ...................................................................................................................... 41 6. Befejezés .............................................................................................................................. 44 7. Jogszabályjegyzék ................................................................................................................ 45 8. Felhasznált irodalom ............................................................................................................ 46

2

1. Bevezetés

A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvényt a büntető igazságszolgáltatás reformjának reményében alkották meg. A fogantatást követően a törvény hatálybalépéséig nagyon hosszú idő telt el. Az eredeti norma szerint a törvény 2000. január 1-jén lépett volna életbe. Közben azonban az érvényes, de nem hatályos törvény több módosításon esett át. Az élet megkezdésének eltolódásához volt politikai szándék, akarat és volt szakmai lobbizás, csendes drukkolás. Ahogy Király Tibor írta: „A nyomozó hatóságok nem kértek az ügyészek gyámkodásából, az ügyészek nem kívánták növelni a nyomozásért viselt felelősségüket, az ügyvédek kevesellték a nyomozásbeli jelenlétüket, más-más okból ki-ki ellenezte az ügyfél általi kihallgatást, és kiváltképp a Legfelsőbb Bíróság a kétfokú perorvoslati rendszert.”1 A törvény végül is több módosítás után 2003. július 1-jén lépett hatályba. Dolgozatomban a büntetőeljárás rendszerinti első szakaszára, a nyomozásra, és ezen belül is az ügyésznek a nyomozással kapcsolatos jogaira, feladataira helyezem a hangsúlyt. Így ügyészi szemszögből a nyomozás rövid leírására is sor kerül. Hogy erre a számok tekintetében is rávilágítsak, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség 2003, 2004, és 2009. évi nyomozással kapcsolatos tevékenységét is vázolom. Azért ezeket az éveket választottam, mert ezek segítségével leírható, hogy az új Be. hatálybalépése miként hatott az ügyészi feladatokra, és hogyan alakulnak azok napjainkban is. Továbbá azt is szükségesnek tartottam megvizsgálni, hogy az új büntetőeljárási törvény (továbbiakban: Be.) milyen változásokat hozott az ügyészség és a nyomozó hatóságok kapcsolatában.

1

Nyiri Sándor: Az ügyészség és a nyomozó hatóságok kapcsolata a büntetőeljárásról szóló törvény

hatálybalépése után, Belügyi Szemle, 2003/7-8. szám, 56. old.

3

2. Az ügyész szerepe, feladatai

A.) Feladatok a büntetőeljárásban Az Alkotmány 51.§-ának (2) bekezdése szerint az ügyészség törvényben meghatározott jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben, képviseli a vádat a bírósági eljárásban, továbbá felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett. Az ügyészség szervezetéről a Magyar Köztársaság Ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény rendelkezik. A modern kontinentális eljárási jogban az ügyész a közvádló, feladata a vádemelés és a vád képviselete a bíróság előtt. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény III. fejezete ezzel összhangban rendelkezik úgy, hogy az ügyész a vádemelés feltételeinek megállapítása végett: - önállóan nyomoz; - vagy más nyomozó hatósággal nyomoztat; - illetve a nyomozás törvényessége felett felügyeletet gyakorol. Tehát az ügyész a vádemelés feltételeinek megállapítása végett nyomozást végeztet vagy nyomoz. Ha maga nyomoz, bármely nyomozó hatóságot - annak illetékességi területén - nyomozási cselekmény elvégzésére utasíthatja, valamint a legfőbb ügyész az ügy ügyészségi nyomozása során más nyomozó hatóságok tagjait az országos vezető egyetértésével igénybe veheti. A Be. szerint vannak olyan ügyek, ahol a nyomozást kizárólag az ügyészség végezheti. Ezt az elkövetett bűncselekmény jellege, az elkövetéssel gyanúsítható terhelt személye, illetve a sértett személye indokolja. Ezekben az esetekben nem csak az egyes nyomozási cselekmények elrendelése, hanem a végzése is az ügyészség kötelezettsége. Így kizárólag az ügyészség végzi a nyomozást a következő bűncselekmények miatt a Be. 29.§-a alapján: a) a közjogi tisztség betöltésén alapuló mentességet élvező személy, a nemzetközi jogon alapuló mentességet élvező személy által elkövetett bűncselekmény, a sérelmükre elkövetett hivatalos személy elleni erőszak, a működésükkel kapcsolatban ellenük elkövetett más bűncselekmény, továbbá a nemzetközileg védett személy elleni erőszak ;

4

b) a bíró, az ügyész, a bírósági és ügyészségi titkár, fogalmazó és ügyintéző, az ügyészségi nyomozó, az önálló és a megyei bírósági végrehajtó és végrehajtó-helyettes, a közjegyző és a közjegyző-helyettes, a rendőrség hivatásos állományú tagja ellen elkövetett emberölés, hivatalos személy ellen elkövetett emberrablás, hivatalos személy elleni erőszak, hivatalos személy ellen, hivatalos eljárása alatt elkövetett rablás ; c) a rendőrség hivatásos állományú tagjának kivételével a b) pontban felsoroltak által elkövetett bármilyen bűncselekmény, valamint az ülnöknek az igazságszolgáltatással összefüggésben elkövetett bűncselekménye; d) a b) pontban felsoroltak vonatkozásában elkövetett vesztegetés, a vezető beosztású vagy a fontosabb ügyekben intézkedésre hivatott más hivatalos személy által elkövetett vesztegetés, a vesztegetésnek a Btk. 255. §- a szerinti alakzata, a vesztegetés feljelentésének elmulasztása és a befolyással üzérkedés; e) a rendőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja által elkövetett, nem katonai büntetőeljárásra tartozó bűncselekmény, a Vám- és Pénzügyőrség hivatásos állományú tagja, továbbá a pénzügyi nyomozó által elkövetett bármilyen bűncselekmény, f) az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények közül a hamis vád, a hatóság félrevezetése, a hamis tanúzás, a hamis tanúzásra felhívás, a hatósági eljárás akadályozása, a hatóság eljárásának megzavarása, a mentő körülmény elhallgatása, a hivatalos személy eljárása során elkövetett bűnpártolás, az ügyvédi visszaélés, a zugírászat, a nemzetközi bíróság előtt elkövetett igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény; g) a külföldi hivatalos személy ellen elkövetett bűncselekmények, valamint a nemzetközi közélet tisztasága ellen elkövetett bűncselekmények.2 Amikor az ügyész a nyomozó hatóságot veszi igénybe a nyomozás lefolytatáshoz, ő az, aki a nyomozás irányát, a tisztázandó kérdéseket meghatározza. Ennek érdekében utasítást is adhat a nyomozó hatóságnak. Erre azért is van szükség, mert ő ismeri a bírósági elvárásokat, és így a nyomozás ügyész általi irányítása növelheti a büntetőeljárás hatékonyságát, a vád képviseletének eredményességét. Ezen tevékenysége arra is lehetőséget teremt, hogy azokban az ügyekben ne folyjon felesleges büntetőeljárás, ahol a felelősségre vonás valószínűtlen.

2

A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 29.§

5

A nyomozásért, annak során végrehajtott cselekményekért, eredményességéért az első és a második esetben is önállóan felel. A harmadik esetben csak felügyeletet gyakorol a nyomozó hatóság felett, amely ebben az esetben önállóan nyomoz, vagy végez nyomozati cselekményeket. Ennek során a nyomozó hatóság maga határozza meg a nyomozás irányát, a tisztázandó kérdéseket, ugyanakkor ezek kivitelezésébe az ügyész széles körben beleszólhat. Mindennek az a célja, hogy a nyomozás törvényesen folyjék, az eljárásban részt vevő személyek jogaikat érvényesíthessék. Így a nyomozás feletti felügyeleti jogkörében az ügyész a Be. 28.§ (4) bekezdése alapján: a) nyomozást vagy feljelentés-kiegészítést rendelhet el, annak lefolytatásával a nyomozó hatóságot bízhatja meg, a nyomozó hatóságot - annak illetékességi területén - nyomozási cselekmények végzésére vagy további nyomozásra, a nyomozásnak az általa megjelölt határidőn belüli befejezésére utasíthatja, b) a nyomozási cselekményeknél jelen lehet, a nyomozás irataiba betekinthet, azokat magához kérheti, c) a nyomozó hatóság határozatát megváltoztathatja vagy hatályon kívül helyezheti, a nyomozó hatóság határozata, intézkedése ellen, illetve intézkedésének elmulasztása miatt a hozzá megküldött panaszokat elbírálja, d) a feljelentést elutasíthatja, a nyomozást megszüntetheti, a nyomozó hatóságot a nyomozás megszüntetésére utasíthatja, e) az eljárást magához vonhatja.3 A törvényességi felügyeletnek két formája van. Az egyik az egyszerű törvényességi felügyelet, melynek esetében az ügyész az eljárási cselekmények törvényességét a nyomozó szerv vezetőjének, vagy a büntetőeljárás más résztvevőjének kezdeményezésére és csak abban a körben ellenőrzi, amelyre nézve kezdeményezték. A felügyelet másik formája, amikor az ügyész a nyomozó hatóság önállóan végzett nyomozása felett fokozott felügyeletet gyakorol (Be. 165/A §), ha: a) az ügy ténybeli, jogi megítélése vagy a bűncselekmény bizonyítása bonyolult; b) a nyomozás során lényeges törvénysértést, mulasztást vagy a nyomozás eredményességét veszélyeztető körülményt észlelt;

3

A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 28.§ (4) bekezdése

6

c) a gyanúsított személyi szabadságát elvonó kényszerintézkedés hatálya alatt áll; d) a meghatározott személy ellen folyó nyomozás megindításától számított 1 év eltelt, illetőleg a meghosszabbított határidőben el fog telni; e) a nyomozás olyan bűncselekmény miatt folyik, amelyet a törvény 10 évet meghaladó szabadságvesztéssel fenyeget; f) a bíróság az ügyben tanút különösen védetté nyilvánított; g) az ügyben fedett nyomozó igénybevételét engedélyezte; h) az ügy közérdeklődésre tarthat számot.4 Ennek során az ügyész: - határidő megjelölésével utasítást ad elmulasztott nyomozási cselekmények elvégzésére; - meghatározza a nyomozás kereteit, amennyiben az eddig végzett nyomozás ezt szükségessé teszi, és megjelöli azokat a bűncselekményeket, amelyekre nézve a nyomozást mellőzni kell; - megjelöli azt a nyomozási cselekményt, amelynek elvégzése, vagy azt a határidőt, amelynek eltelte után az iratokat számára meg kell küldeni; - utasítást ad a nyomozás befejezésére, amennyiben a tényeket az ügy érdemi eldöntésére alkalmas módon már felderítették. Az ügyész a nyomozó hatóság önállóan végzett nyomozása felett fokozott felügyeletet gyakorolhat akkor is, ha a gyanúsított személyi szabadságát korlátozó kényszerintézkedés elrendelése óta 6 hónap eltelt. Tehát a fokozott felügyelet során az ügyész hivatalból, rendszeresen ellenőrzi a nyomozás állását, és ennek megfelelően teszi meg a szükséges intézkedéseket.

B.) Az ügyészség hatásköre és illetékessége Az ügyészség hatáskörét és illetékességét általában annak a bíróságnak a hatásköre és illetékessége határozza meg, amely mellett működik. A különböző ügyészségek illetékességébe tartozó bűncselekmények esetében az ügyészség jár el, amelyik az ügyben korábban intézkedett.

4

A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 165/A.§

7

A legfőbb ügyész vagy a felettes ügyész rendelkezése alapján azonban az ügyész olyan ügyben is eljárhat, amelyre a hatásköre vagy az illetékessége egyébként nem terjed ki. Az ügyészségek között felmerült hatásköri vagy illetékességi összeütközés esetén az eljáró ügyészséget a felettes ügyész jelöli ki.5

C.) Az ügyész kizárása Az eljárási pozíciók különbözőségéből adódóan a büntetőügyben ügyészként nem járhat el, aki az ügyben mint bíró járt el, vagy az eljárásban résztvevő más személy, illetőleg ezek képviselője

vagy

hozzátartozója,

aki

az

ügyben

tanúként,

szakértőként

vagy

szaktanácsadóként járt el, és az sem, akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható. A törvény 32.§-a rendelkezik arról, hogy a kizárási ok bejelentése után, a bejelentés elintézéséig az ügyész milyen intézkedéseket tehet, és mely esetben járhat el. Az ügyész kizárásáról az ügyészség vezetője, az ügyészség vezetőjének kizárásáról pedig a felettes ügyészség vezetője határoz.6

5


6

A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 31-34.§

8

3. A nyomozás egyes kérdései A nyomozás minden jogrendszerben őrzi az inkvizitórius hagyományokat. Az eljárás zárt, a nyilvánosságot, a kontradiktórius elemeket – kivéve a nyomozó és a vizsgálóbíró eljárását – nélkülöző írásbeli eljárás, ahol a közvetlenség nem követelmény, a terhelti jogok és a védelem elve korlátozottan érvényesülnek, hiányzik az ügyfélegyenlőség.

3.1. A nyomozás célja A nyomozás a büntetőeljárás rendszerinti első szakasza, mely kettős célt követ. Az egyik a szigorú értelemben vett szakmai cél: a bűncselekmény és az elkövető felderítése. Ennek során a nyomozó hatóságok összegyűjtik, biztosítják, rendszerezik a bizonyítási eszközöket és a bizonyítékokat, létrehozzák az aktát, ügyiratot, amely alapját képezi a vádemelésnek és a bírósági eljárásnak. A nyomozás célja a magyar Be.-ben sem más (Be. 164.§). A törvény a nyomozás feladataként a bűncselekmény és az elkövető felderítését, valamint a bizonyítási eszközök felkutatását és biztosítását jelöli meg. A tények felderítésének célja a vádemelésről szóló döntés megalapozása, ugyanis a vádló a nyomozás során feltárt tények alapján foglalhat állást arról, hogy lehetséges és szükséges-e a bíróság előtti vádemelés.

7

Ez kifejezi azt, hogy a

büntetőigény bíróság előtti érvényesítésének szükségességéről a vádló, mégpedig általában az ügyész hozza az első döntést. A másik a szervezeti cél. A nyomozó hatóságok függősége kétirányú. A kötöttség egyik iránya a büntetőeljárási törvényből fakad. Ez határozza meg a szakmai tevékenység jogi kereteit. Másrészt függenek attól a szervezettől, amelynek részét képezik. Így a nyomozó hatóságokat azért hozták létre, hogy az említett szakmai feladatokat elvégezzék, ezáltal hozzájáruljanak egy, a társadalom számára elfogadható szintű közbiztonság megteremtéséhez és fenntartásához. Ettől függ társadalmi elismertségük, a szervezet tekintélye, hatalma, befolyása.8

7


8

Farkas Ákos- Róth Erika: A büntetőeljárás, Komplex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest,

2007, 201-202. old.

9

3.2. A nyomozás megindítása (Be. 170-175.§)

A nyomozásnak, mint a büntetőeljárás rendszerinti első szakaszának a megindulásához az ügyésznek és a nyomozó hatóságnak hivatali hatáskörében, valamint a nyomozó hatóság tagjának hivatali minőségében tudomására jutott adatok vagy a feljelentés szolgáltatnak alapot. Ezen adatoknak vagy a feljelentés adatainak alkalmasnak kell lenniük a bűncselekmény gyanújának megalapozására. A törvény különbséget tesz aszerint, hogy a gyanút megalapozó adatok miképpen válnak ismertté az ügyész, illetve a nyomozó hatóság előtt, de a különbségtétel csak a tudomásszerzés módjára, és nem a későbbi következményeire utal. A nyomozó hatóság vagy az ügyész működése során közvetlenül éppúgy észlelhet bűncselekmény gyanúját megalapozó adatokat, mint ahogyan bejelentésből is tudomást szerezhet ilyenekről. Az észlelésnek ezek a módjai eltérnek attól az esettől, amikor a gyanút feljelentés alapozza meg, mivel a feljelentő szándéka kifejezetten arra irányul, hogy büntetőeljárást kezdeményezzen, és az adatokat is ezért közli. Az előző esetekben ilyen feljelentői szándékról nem beszélhetünk. A nyomozás megindítása azonban nem a tudomásszerzés módjától, hanem a gyanú kialakulásától függ. A nyomozás kétféle módon indulhat meg. Elrendelheti az ügyész vagy a nyomozó hatóság, az elrendelésről a feljelentés megérkezésétől számított három napon belül határozatot kell hozni. Ebből ki kell tűnnie, hogy milyen bűncselekmény miatt, és ha a gyanúsított ismert, ki ellen indít az elrendelő nyomozást. A nyomozás valamely nyomozási cselekmény formális elrendelése nélkül is megindulhat, ha késedelmet nem engedő körülmények állnak fenn. Ekkor a nyomozás határidejét e cselekmény elvégzésétől kell számítani. Bűncselekmény miatt bárki tehet feljelentést. A feljelentés kötelező, ha annak elmulasztása bűncselekmény.9 A hatóság tagja és a hivatalos személy a hatáskörében tudomására jutott bűncselekményt

köteles

feljelenteni,

ugyanilyen

kötelességet

kell

teljesítenie

a

köztestületnek is, ha azt külön törvény előírja. Az itt említett személyek kötelesek a nyomozást elősegítő adatokat is közölni, és a bizonyítási eszközök rendelkezésre állását is elősegíteni. A feljelentésnek nincsenek alaki előírásai, azt az ügyésznél vagy a nyomozó hatóságnál írásban vagy szóban lehet megtenni. A szóban tett feljelentést jegyzőkönyvben kell

9


10

rögzíteni. A feljelentés azonnali nyilvántartásba vételéről szóló rendelkezés lényege, hogy a feljelentés megtételének tényét utóbb akár a feljelentést felvevő, akár a feljelentést tevő részéről vitathatatlanná tegye. A nyomozó hatóság és az ügyész hatáskör és illetékesség hiányában is kötelesek a feljelentést átvenni, vagy jegyzőkönyvbe foglalni, majd az eljárásra jogosultnak megküldeni. A feljelentés alaki kötetlenségéből következik, hogy azt távbeszélőn vagy más technikai eszköz segítségével is meg lehet tenni. A magánindítvány, természetét tekintve meghatározott jogosultak által tehető feljelentés, és a magánindítványra üldözendő cselekmények esetében a büntetőeljárás feltétele. Ezen indítvány formához nem kötött, a jogosult minden olyan nyilatkozatát, amely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kívánja, magánindítványnak kell tekinteni. Az is előfordul, hogy csak a nyomozás során derül ki a magánindítvány szükségessége, ilyenkor be kell szerezni a jogosult nyilatkozatát, kívánja-e az elkövető megbüntetését. A magánindítvány előterjesztésére megszabott határidő jogvesztő, erre tekintettel a törvény részletesen szabályozza e határidő számításának a módját. Igazolást enged a határidő elmulasztása miatt olyankor, ha a bűncselekmény közvádra üldözendő. Ha a feljelentés alapján a nyomozás elrendeléséről, illetőleg a feljelentés elutasításáról megnyugtatóan nem lehet állást foglalni, akkor a feljelentés kiegészítésének van helye. Így a nyomozó hatóság a feljelentést a Be. 174.§ (1) bekezdésébe foglalt okok miatt elutasíthatja, ha azok magából a feljelentésből megállapíthatóak. A feljelentés elutasításáról értesíteni kell a feljelentőt, aki magánindítványt terjesztett elő, továbbá a feljelentést elutasító határozatot az ügyésznek is meg kell küldeni. Hasonló módon szabályozva vannak azok az esetek is, amikor a feljelentést nem lehet elutasítani (Be.174.§ (3) bek.).

11

3.3. A nyomozás lefolytatása (Be. 176-194.§)

A nyomozás által teremtett és az érintettek jogaikra is kiható függő helyzet mielőbbi megszűnését célozza az a rendelkezés, amely szerint a nyomozást a lehető legrövidebb időn belül le kell folytatni, és be kell fejezni. A nyomozás határideje alapesetben két hónap, amelyet az ügyész két hónappal, ennek letelte után pedig a megyei főügyész a nyomozás megindításától számított egy évig hosszabbíthat. Egy éven túl ezt a határidőt a legfőbb ügyész hosszabbíthatja meg. Ha a nyomozás meghatározott személy ellen folyik, ez a hosszabbítás legfeljebb a személy elleni büntetőeljárás megindításától számított két évig terjedhet. Ezzel a törvény a nyomozások elhúzódását megakadályozó abszolút határidőt határoz meg. A határidő lejártakor a nyomozás eredményétől függően, vagy vádemelésre, vagy a nyomozás megszüntetésére kerül a sor. Mint az már korábban említésre került, a büntetőeljárás megindításának az alapja a bűncselekmény elkövetésének a gyanúja. A gyanú alapján megindított eljárásban a bizonyítási eszközök létezésének és fellelésének érdekében a nyomozó hatóság bárkitől felvilágosítást kérhet, fénykép vagy más adathordozó bemutatásával személyt vagy tárgyat felismertethet, illetőleg kiválasztathat, iratokat megtekinthet, a bűncselekmény helyszínét megtekintheti, és szaktanácsadót vehet igénybe. Mindez a gyanú megerősödését, az elkövető személyére vonatkozó megalapozott gyanú kialakítását is segítheti. A törvény nem tartalmaz jogkövetkezményt a felvilágosítást megtagadóval szemben. Nincs akadálya azonban annak, hogy a nyomozó hatóság a vele együttműködni nem kívánó személyt tanúként hallgassa ki, vagy más szükséges eljárási cselekményt végezzen. Ennek eredményét a nyomozó hatóság eljáró tagja jelentésbe foglalja. Az ügyész engedélyével a nyomozó hatóság fedett nyomozót is alkalmazhat. Büntetőeljárás tehát csak azzal szemben indítható, akit a bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja terhel. Így ha a nyomozás olyan körülményeket tár fel, amelyek meghatározott személlyel szemben megalapozott gyanút ébresztenek, a nyomozást vele szemben kell lefolytatni. A gyanúsított személy kihallgatása elején közölni kell vele a gyanúsítás lényegét, az arra vonatkozó jogszabályok megjelölésével. Az eljárásnak ez a mozzanata igen nagy jelentőségű, mert a gyanúsított ettől a pillanattól kezdve gyakorolhatja több fontos jogát, így 12

a vallomástételt, illetve a vallomástétel megtagadását. A gyanúsított jogainak biztosítása szempontjából kiemelkedő fontosságú a törvény azon rendelkezése, amely a vallomás megtagadásának jogáról és az elmondottak felhasználhatóságáról szóló figyelmeztetést írja elő. A gyanúsítottal szemben az eljárás a gyanúsítással indul meg. A kihallgatást a gyakorlatban általában a nyomozó hatóság tagja végzi, de az ügyész rendelkezhet eltérően is, és azt maga végezheti. A tanút szintén az ügyész, illetőleg - ha az ügyész másképp nem rendelkezik - a nyomozó hatóság hallgathatja ki. A tanú kíméletét szolgálja, hogy kihallgatása mellőzhető, ha az általa feltárható lényeges körülményeket a feljelentés magába foglalja. Ugyanezt szolgálja az is, ha vallomását írásban nyújtja be. A törvény kimondja, hogy az ügyész és a nyomozó hatóság szükség esetén a nyomozási cselekményeknél szaktanácsadót vehet igénybe, akár a bizonyítási eszközök felkutatására és megóvására, akár szakkérdésben történő tájékozódásra. A szaktanácsadóval szemben a szakmai követelményeket az őt igénybevevő ügyésznek vagy nyomozó hatóságnak kell meghatároznia. Fontos beszélni a nyomozási cselekményeknél történő jelenlétről is. Ugyanis a nyomozási cselekményeken az ügyészen, a nyomozó hatóság tagjain és a jegyzőkönyvvezetőn kívül csak az lehet jelen, akinek a jelenlétét a Be. megengedi. Továbbá azt is meg kell említeni, hogy az ügyész és a nyomozó hatóság a nyomozási cselekmény helyszínéről eltávolíthatja azt, akinek a jelenléte az eljárást akadályozza, a nyomozás elősegítése érdekében pedig bárkit a nyomozási cselekmény helyszínén való tartózkodásra kötelezhet, valamint aki az eljárás rendjét zavarja, vagy a helyszínen tartózkodási kötelezettségének nem tesz eleget, rendbírsággal sújthatja. Szólni kell a nyomozás részbeni mellőzéséről is. Ezt eljárás-gazdaságossági szempontok indokolják, ugyanis fontos, hogy a gyanúsított kihallgatása után az ügyész mellőzhesse a felelősségre vonás szempontjából jelentéktelen bűncselekmény miatti további nyomozást. Az erről szóló határozatot közölni kell a sértettel, a feljelentővel és a magánindítvány előterjesztőjével. 13

A Be. lehetőséget ad a nyomozás felfüggesztésére. Erre akkor kerülhet sor, ha az eljárás folytatásának átmeneti ténybeli vagy jogi akadálya van. A felfüggesztést az ügyész, meghatározott esetekben pedig a nyomozó hatóság is elrendelheti, melynek okait a törvény tételesen felsorolja. Vannak olyan esetek, amikor a nyomozás megszüntetésre kerül. Ennek okait a törvény tételesen felsorolja, s ezekben az esetben pedig az ügyész megszüntető határozatára van szükség. A nyomozás elvégzése után az ügyész vagy - ha az ügyész másképp nem rendelkezik - a nyomozó hatóság a gyanúsítottnak és a védőnek az erre kijelölt helyiségben átadja a nyomozás összefűzött iratait, ugyanis lehetővé kell tenni, hogy a gyanúsított és a védő az esetleges vádemelés alapjául szolgáló összes iratot - kivéve a zártan kezelt iratokat megismerhesse. Ezt követően a sértettet is értesíteni kell arról, hogy a nyomozás iratait megtekintheti, s gyakorolhatja az őt megillető jogokat.

14

3.4. Jogorvoslat a nyomozás során (Be. 195-199.§)

A nyomozás során az ügyész és a nyomozó hatóság formális határozatai, intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása ellen jogorvoslatnak van helye. Ezek a következők: - a panasz, - a fellebbezés, amit a nyomozási bíró határozata ellen lehet előterjeszteni, - a felülbírálati indítvány, - az ellenvetés, - a nyomozás folytatása a hivatalból kezdeményezett eljárási kegyelem után, a gyanúsított kérelmére.10

A jogorvoslati jogosultság elvének megfelelően az ügyész vagy a nyomozó hatóság határozata ellen panasszal élhet az, akire nézve a határozat rendelkezést tartalmaz. Mivel a nyomozás során hozott határozatnak nincs kötőereje, a panasznak a határozatot hozó is helyt adhat, vagy azt az elbírálásra jogosulthoz terjeszti fel. A jogorvoslat eredményét a panaszt tevővel közölni kell, és ha a jogorvoslat a megtámadott határozat megváltoztatására vagy hatályon kívül helyezésére vezetett, erről azokat is értesíteni kell, akikkel a határozatot közölték. A panasznak főszabályként nincs halasztó hatálya. Az ellenvetésnek a nyomozó hatóságok vagy az ügyész határozati formát nem öltő cselekményei, intézkedései vagy intézkedésének elmulasztása miatt van helye. Ez inkább tehető észrevételnek és/vagy indítványnak, mintsem formális jogorvoslatnak. A határozat ellen bejelentett panaszt, ha az elkésett, vagy nem a jogosult nyújtotta be, ellenvetésként kell elbírálni.

10

Farkas Ákos- Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest,

2007, 230. old.

15

4. A nyomozó hatóság és az ügyész kapcsolata 4.1. Modellek A nyomozó hatóság és az ügyész kapcsolatára Európában két modell alakult ki: 1.) az angol modell; 2.) a kontinentális európai modell. A két modell között a legszembetűnőbb különbség, hogy az angolszász modell a nyomozás során a rendőrségnek biztosítja a vezető szerepet, míg ezt a kontinentális európai modellekben az eljárási törvények az ügyész kezébe adják.11

1.) Az angol modell Angliában és Walesben a nyomozó hatóságok és az ügyészség kapcsolata igen laza. A nyomozó hatóság a tudomására jutott bűncselekmény miatt saját döntése alapján rendeli el és folytatja le a nyomozást. Erről nem köteles értesíteni az ügyészséget A nyomozás lefolytatásába az ügyésznek nincs semmi féle beleszólása. Nem nyomozhat önállóan, és nem utasíthatja a nyomozó hatóságot a nyomozás mikénti lefolytatására sem. A nyomozás befejezését követően a rendőrség vezetője dönti el, hogy az ügy alkalmas-e a vádemelésre vagy sem. Ha megszünteti az eljárást, az ügy befejeződik, mert ez ellen a döntés ellen nincs jogorvoslati lehetőség. Ha vádemelésre alkalmasnak tartja, megküldi az ügyésznek. Az ügyész ekkor találkozik először a büntető ügy irataival. Ő ez alapján dönti el, hogy vádat emel-e vagy sem. Továbbá az ügyésznek arra sincs joga, hogy a nyomozási anyag hiányosságainak pótlására kötelezze a nyomozó hatóságot, erre csupán indítványt tehet.12 2.) Kontinentális európai modell Ezen modellt követő országokban a nyomozás feletti rendelkezés az ügyész kezében van. Ha bűncselekmény elkövetése jut a nyomozó hatóság tudomására, értesítenie kell az ügyészt. Az ügyész rendeli el a nyomozást és határozza meg a szükséges nyomozási cselekményeket. A nyomozó hatóságok a nyomozás lefolytatása során még funkcionális függetlenséget sem

11


2007, 203. old. 12


2007, 203. old.

16

élveznek, feladatuk kimerül az ügyészi utasítások teljesítésében. Ez kétféle módon történhet. Az ügyész nyomoz, és ennek során a nyomozási cselekmények elvégzésére utasítja a nyomozó hatóságot, aki az ügyész nevében jár el, cselekményei az ügyészi nyomozási cselekményekkel esnek egy tekintet alá. Ilyenkor a nyomozó hatóság az ügyész nevében jár el és végez olyan nyomozási cselekményeket, amelyeket egyébként önállóan nem végezhetne el. A másik esetben az ügyész nyomoztat, a nyomozó hatóság segítségét veszi igénybe. A nyomozó hatóság saját nevében, önállóan, de az ügyész érdekében jár el. Mindegy azonban, hogy az ügyész nyomoz vagy nyomoztat, a nyomozó hatóság a jogszabályok szerint csak végrehajtó-segítő szerepet tölt be, bár az ügyészség alkotmányos helyzete országonként különböző lehet. Ennek során a nyomozó hatóság nyomozási cselekményeket kezdeményezhet, és önállóan is elvégezhet. Ez a lehetőség azonban csak azoknál a bűncselekményeknél áll fenn, ahol az elkövetőt tetten érték, vagy ha a késedelem veszéllyel járna. Az önállóság azonban ekkor sem teljes. Ugyanis egyrészt a kezdeményezés jogszerűsége is ügyészi ellenőrzés alá esik, másrészt az elvégzett nyomozási cselekményről jelentést kell készítenie. Az ügyész a nyomozás során hatáskörét bizonyos feltételek esetén delegálhatja a nyomozó hatóságnak, de vannak olyan intézkedések, amelyek kizárólagos ügyészi hatáskörbe tartoznak. A nyomozás befejezését követően a legtöbb európai országban kizárólag az ügyész jogosult dönteni a vádemelésről. Ha a feltételek fennállnak, a legalitás elvéből következően kötelező a vádemelés, míg az opportunitás elvét valló országokban az ügyész a feltételek fennállása esetén is dönthet az eljárás megszüntetése mellett.13 Most a modelleket konkretizálva, tekintsük át az ügyészség és a nyomozó hatóság viszonyát néhány nyugat európai országban:

Hollandia Ezen országban az ügyész felügyeli és ellenőrzi a büntetőeljárást, ennek keretében pedig a rendőrséget meghatározott intézkedésre utasíthatja. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ügyész a kettős ellenőrzés rendszerében irányítási és ellenőrzési feladatokat lát el. Az

13


2007, 203-205. old.

17

általános ellenőrzési és irányítási funkció a belügyminisztert terheli. Az ügyész a konkrét nyomozások irányításáért, ellenőrzéséért felelős.14 Franciaország A francia rendőrség bűnügyi tevékenységét a büntetőeljárásról szóló törvényben foglaltak szerint és az igazságszolgáltatás intézmény-rendszerének ellenőrzése mellett végzi. A bűnügyi szolgálat tevékenységét a köztársasági ügyész irányítja, a főügyészen keresztül, a vádtanács ellenőrzése mellett. A bűnügyi rendőrség nyomozó hatósági jogosítványokkal felruházott tisztségviselői minden tudomásukra jutott bűncselekményről értesíteni kötelesek az ügyészséget. Bűnügyekben ügyészi felhatalmazás alapján járnak el, általában területi, kivételes esetben országos hatáskörrel. Bűnüldözési feladatok teljesítése során a rendőrség az igazságügyi szervek – az ügyészség – irányítása és ellenőrzése mellett felkutatja és az illetékes hatóságnak átadja a bűncselekmények elkövetőit, beszerzi a büntetőügyekben a bizonyítékokat.15 Németország Németországban a rendőrség az ügyészségnek tartozik felelősséggel, mert az ügyészség és nem a rendőrség dönt arról, hogy folytassanak-e büntetőeljárást a rendőrség által összegyűjtött és átadott bizonyítékok alapján. A zöldcsillagos középszintű szolgálat és az ezüstcsillagos rendfokozatú emeltszintű szolgálat rendőreinek jogi státusza: az államügyész segítői. Törvény által meghatározott kötelességük az államügyészség megbízásából a bűncselekmények nyomozása és az ezzel kapcsolatos utasításaik végrehajtása, kivéve ha ellenkező értelmű utasítást kapnak egy aranycsillagos legmagasabb szintű szolgálat tisztségviselőitől. Ebből feszültségek keletkeznek a rendőrség és az államügyészség között, az aranycsillagos tiszt ugyanis beavatkozhat és semlegesítheti az államügyész által adott utasításokat. A német ügyészség az óriási munkaterhe miatt csak azt képes ellenőrizni, amire a rendőrség felhívja a figyelmét.16

14

Dr. Nyíri Sándor: A nyomozó hatóságok és az ügyészség kapcsolata az új büntetőeljárásról szóló törvényben,

Ügyészek Lapja, 1998/4. szám, 9-10. old. 15


Ügyészek Lapja, 1998/4. szám, 9-10. old.

18

4.2. Kapcsolat az 1973. évi I. törvény és az új Be. között

A szocialista büntetőeljárási törvény a nyomozást a nyomozó hatóságok feladatává tette azzal, hogy tevékenységük felett az ügyész látta el a törvényességi felügyeletet. Ezzel szemben az új törvény szerint „az ügyész rendelkezik a nyomozásról”.17 Az

új szabályozás

lényegesen változtat az

ügyészség és

a rendőrség közötti

felelősségmegosztáson, de változtat a két szervezet közötti kapcsolatokon is. A korábbi szabályozás szerint az ügy ura a rendőrség volt azokban az esetekben, amikor a nyomozás lefolytatása a rendőrség hatáskörébe tartozott, az ügyésznek csak felügyeleti joga volt. Az 1972. évi V. törvény az ügyészség nyomozás feletti felügyeleti jogát arra a feladatra alapozza, hogy „az ügyész köteles biztosítani a.) minden tudomására jutott bűncselekmény következetes üldözését, továbbá b.) hogy senkit törvényellenesen ne vonjanak felelősségre, ne fosszanak meg személyi szabadságától, senkit törvénytelen jogfosztás, korlátozás vagy zaklatás ne érjen”.18 A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény és a Be. az ügyészt kiterjedt jogokkal és kötelezettségekkel ruházta fel. Az ügyész nyomozási szakaszban elfoglalt helyét meghatározó jogokat és kötelezettségeket a korabeli jogirodalom két csoportra osztotta. Az első csoporthoz azok a jogok és kötelezettségek tartoztak, amelyeket a törvény az ügyésznek a nyomozó hatóság tevékenysége feletti törvényességi felügyelet gyakorlása végett biztosított, a második csoporthoz azok a jogok és kötelezettségek, amelyek az ügyész nyomozásban való közvetlen részvételére vonatkoztak.19 A nyomozás feletti általános felügyelettel kapcsolatos feladatainak gyakorlása során az ügyész a nyomozó hatóságot nyomozásra vagy nyomozási cselekmények végzésére utasíthatta, betekinthetett az ügy irataiba, azokat magához kérhette, jelen lehetett a nyomozási cselekményeknél, elbírálhatta a nyomozó hatóságok határozatai vagy intézkedései elleni panaszokat, továbbá felügyelt arra, hogy a nyomozó hatóságok a nyomozási szakaszban közreműködő alanyok jogait következetesen biztosítsák. Ezen felül az ügyész a törvényben

16


Ügyészek Lapja, 1998/4. szám, 9-10. old. 17


18

A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény 7.§ (1) bekezdése

19

Hack Péter: A büntetőhatalom függetlensége és számonkérhetősége, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó,

Budapest, 2008, 181-182. old.

19

meghatározott esetekben a nyomozó hatóság törvénysértő határozatait megváltoztathatta vagy hatályon kívül helyezhette. Voltak azonban olyan határozatok és intézkedések is, amelyek a régi Be. rendelkezései értelmében ügyészi megerősítésre szorultak. Az ilyen határozatok akkor voltak hatályosak, ha az ügyész jóváhagyta azokat. Ügyészi jóváhagyásra volt szükség a nyomozás megtagadásához, megszüntetéséhez és felfüggesztéséhez. Az ügyész nyomozásban való közvetlen részvétele kétféle módon valósulhatott meg: a nyomozás ügyészi szakában való közreműködéssel, illetve azzal, hogy egyes ügyekben az ügyésznek kizárólagos nyomozási hatásköre volt. A nyomozási szakaszban az ügydöntő hatóság kizárólag az ügyész volt. Ebben a szakaszban az ügyésznek döntenie kellett a vádemelésről, vagy az eljárás megszüntetéséről, felfüggesztéséről, vagy intézkednie kellett a nyomozás kiegészítése iránt. Ezen túlmenően az 1972. évi V. törvény általános felhatalmazása alapján az ügyész az egyes bűnügyeket a nyomozás lefolytatása végett magához vonhatta.20 Ettől eltérő esetet jelentett, amikor jogszabály az adott ügy nyomozását az ügyész kizárólagos hatáskörébe utalta. Ezekről az ügyekről, valamint ebben a körben az ügyészség és a rendőrség közötti együttműködés szabályairól az 1/1973. LÜ - BM utasítás rendelkezett. Ezek

a

jogszabályok

alapvetően

meghatározták

a

rendőrség

és

az

ügyészség

együttműködésének kereteit, és az együttműködés gyakorlatát is. Ez a gyakorlat az új Be. hatálybalépéséig tulajdonképpen változatlan maradt, sőt ennek a gyakorlatnak a továbbélését láthatjuk az új Be.-ben is.21 Az ügyész nyomozással kapcsolatos jogkörének bővítését az elvi okokon túl gyakorlati szempontok is indokolják. Az egyik gyakorlati érv az, hogy eljárásjogi szerepénél fogva az ügyész az, aki kapcsot jelent az eljárás nyomozati és tárgyalási szakaszai között, így csak ő van abban a pozícióban, hogy ellenőrizze, hogyan hasznosulnak a nyomozás eredményei a bírósági szakaszban, ezáltal lehetővé téve, hogy a nyomozások a leginkább célirányosak legyenek, illetve, hogy a nyomozási szakaszban elkerüljék a felesleges bizonyítást vagy túlbizonyítást. A másik gyakorlati szempont, ami az ügyészség aktivitásának növelését indokolhatja, az a rendőrség szakmai munkájának erősítése. Ugyanis a jelenleg hatályos szabályok nem teszik 20

A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény 7.§ (2) bekezdés f) pontja

21


Budapest, 2008, 183-184. old.

20

kötelezővé, hogy a büntetőügyekben eljáró vizsgálótisztek jogi vagy legalább rendőrtiszti végzettséggel rendelkezzenek, így a jogi ismeretek hiánya a bizonyítási eljárás szempontjából a munkát hátráltató tényező lehet. Az ügyészség és a rendőrség közötti új feladatmegosztás kiismerése nyilvánvalóan hosszú folyamat. A folyamatot nehezítette az a körülmény is, hogy a nyilvánosság számára rendelkezésre álló adatok szerint az új Be. hatálybalépését megelőzően nem került sor olyan közös felkészítésre, ahol az ügyészek és a rendőrség az új rendelkezéseket közösen elemezve felkészülhettek volna az új helyzetre. Ez azért is indokolt lett volna, mert ugyan az ügyészség pozíciója lényegesen megerősödött az új törvény rendelkezései alapján, de szervezeti okokból az ügyészség változatlanul kiszolgáltatott maradt a rendőrségnek, ugyanis a törvényben számukra biztosított jogosítványok nem elégségesek ahhoz, hogy több tízezer ügyben nyomozást folytassanak. A meghatározott jogosítványokkal csak akkor tudnak élni, ha megmarad a jó együttműködés a két szervezet között.22

22


Budapest, 2008, 184-186. old.

21

4.3. A rendőrség és az ügyészség kapcsolata a jelenleg hatályos magyar büntetőeljárási szabályok szerint (1998. évi XIX. törvény)

A dolgozat szempontjából kiemelkedő jelentőségű, hogy az új Be. 1994-98 közötti kodifikációja az ügyész nyomozással kapcsolatos már meglévő hatáskörét és feladatait jelentősen bővítette. Ez akkor mind az ügyészség , és mind a rendőrség ellenállását kiváltotta. Az ügyészség a megnövekedett feladatok ellátását a meglévő anyagi és személyi ellátottság elégtelensége miatt nem látta biztosítottnak, a rendőrség pedig az addig kialakult hatáskörét, a nyomozás során betöltött domináns szerepét látta veszélyeztetve. Az új Be.-be végül is egy kompromisszumos megoldás került be, amely szerint az ügyész nyomoz, nyomoztat vagy a rendőrség önállóan nyomoz. Ha az ügyész nyomoz vagy nyomoztat… Mint az a dolgozatban már korábban említettem, az ügyész a vádemelés feltételeinek megállapítása végett nyomozást végeztet vagy nyomoz. Ekkor ő irányítja a nyomozást, amelynek során a nyomozó hatóságot utasítja. Ha az ügyész nyomoz, a nyomozó hatóság az ügyész nevében és érdekében, ha nyomoztat, a saját nevében, de az ügyész érdekében jár el. A nyomozás jogszerűségéért, alaposságáért, eredményességéért az ügyész felel.23 Ha a nyomozó hatóság önállóan nyomoz… Ebben az esetben a nyomozó hatóság azt önállóan, saját nevében teszi, és a nyomozásért is maga felel. Az ügyész ilyenkor csak felügyeletet gyakorol.24 Tehát az ügyész és a nyomoz hatóság közötti viszony lényegét fejezi ki a Be. 165.§-a, amely kimondja, hogy az ügyész rendelkezik a nyomozásról és a nyomozó hatóságot utasítja. Az ügyésznek az a joga, hogy a nyomozó hatóság egyes nyilvántartásait és azoknak adatait használhatja, valamint, hogy a saját maga által folytatott nyomozásban is végeztethet egyes nyomozási cselekményeket a nyomozó hatósággal, ugyancsak az említett viszonyból fakad. 23


2007, 207-208. old. 24


2007, 207-208. old.

22

Az ügyész a jogosítványaival akkor is élhet, ha a nyomozó hatóság a nyomozást önállóan végzi. Az ügyésznek az a joga, hogy a nyomozó hatóságot utasíthatja, annak a lehetőségét is jelenti, hogy az általa hozandó határozatok előkészítését is rábízza a nyomozó hatóságra. A nyomozó hatóság kérésére az utasítást írásba kell foglalni. A nyomozó hatóság kötelessége az ügyész nyomozásra vonatkozó utasításait határidőre teljesíteni, és az ügyészt az ügy állásáról tájékoztatni. A törvény szerint a tájékoztatás az ügyész rendelkezése alapján történhet szóban vagy írásban. További kötelessége a nyomozó hatóságnak, hogy értesítse az ügyészt, ha olyan eljárási cselekmény elvégzése válik szükségessé, amelyről a döntés a bíróság vagy az ügyészség hatáskörébe tartozik. A nyomozó hatóság vezetője az ügyészi utasítás ellen felettes szerve útján előterjesztést tehet a felettes ügyészhez, ennek azonban nincs halasztó hatálya.

23

4.4. A kapcsolattartás során felmerülő problémák

A tapasztalt problémák, hiányosságok feltárását két pontra lehet osztani. Egyrészt léteznek típushibák, másrészt pedig léteznek olyan nehézségek, melyek magánál a kapcsolattartásnál, az egyes ügyészi utasítások végrehajtásánál gondként merülnek fel. A kapcsolattartás módja tekintetében is felmerülhetnek nehézségek. Ebben az értelemben beszélhetünk szóbeli és írásbeli kapcsolattartásról. A szóbeli kapcsolattartás történhet telefonon keresztül, illetve egyes ügyekben elrendelhető, hogy az eljáró vizsgáló személyes konzultáció keretében mutassa be a nyomozás iratait, illetve kapja meg az ügyészi utasításokat. Ez utóbbi viszonylag ritka, főként az ügyészek leterheltsége miatt. A telefonon történő kapcsolatfelvétel ugyan több előnnyel is jár, de olyan kockázati tényezőket is hordoz magában, melyek miatt az utóbbi időben egyre jobban visszaszorult. A tipikusnak tekinthető kapcsolattartási mód az írásbeli, átiratokon keresztüli kapcsolattartás. Ezeknél megfigyelhető egyfajta sematikusság, azaz a gyakran előforduló, ún. típushibákra általában ugyanolyan szövegezésű átiratokkal reagál az ügyészség. Az átiratok címzettje mindig valamelyik nyomozó hatósági vezető, általában az észlelt hibák súlyosságától, valamint a korábban adott utasítások végrehajtásának szintjétől függően határozza meg az ügyészségi előadó, hogy melyiküknek címzi az iratot. Felmerülnek kételyek ugyanakkor azzal kapcsolatban, hogy ezen átiratokat címzettjeik minden esetben valóban elolvassák-e…25 A nyomozás-felügyelet, a kapcsolattartás általános nehézségei Az ügyész nyomozás-felügyeleti, rendelkezési jogával kapcsolatban két szélsőséges nézet figyelhető meg a nyomozó hatóságok részéről. Az egyik, inkább eltűnőben lévő nézet saját kizárólagos terrénumaként oltalmazza az eljáró rendőr a nyomozás tervezése, az egyes nyomozati cselekmények mikénti megvalósítása feletti rendelkezési jogát, és már-már sértésként éli meg, ha az ügyész ebbe bele szeretne szólni. A másik egyre inkább felerősödő véglet az ügyész nyomozás-felügyeleti, rendelkezési jogának maximalizálása, amely szerint most már kizárólag az ügyész joga és egyben kötelessége lenne valamennyi nyomozás esetében a nyomozás irányának, az egyes nyomozati cselekményeknek a meghatározása. 25

Dr. Barna Károly: A nyomozó hatóságok által lefolytatott nyomozások idő- és szakszerűségének biztosítására

rendelkezésre álló ügyészi eszközök az elméletben és a gyakorlatban, Ügyészek Lapja, 2008/különszám, 18. old.

24

Alapelvként kell azonban leszögezni, hogy az ügyészi rendelkezési jog gyakorlása nem helyettesíti, nem is helyettesítheti a nyomozó hatóság önálló nyomozási munkáját, illetve a parancsnoki revíziót. Meg kell követelni, hogy elsősorban maga a nyomozó hatóság tervezze meg a nyomozást, szabja meg annak irányát és ezen belül az egyes végrehajtandó nyomozási cselekményeket. Jó eszköz lehet ehhez a nyomozási tervek elkészíttetése. Másik nehézség ebben a körben annak elérése, hogy a nyomozó hatóság illetékes vezetője ténylegesen gyakoroljon parancsnoki revíziót, mind a nyomozás irányítása, mind az ügyészség felé intézett iratok aláírása során. Vissza kell szorítani azt a jelenséget, hogy amikor egy nyomozó hatósági előadó útmutatást kér közvetlen felettesétől, nem egyszer tanács helyett pusztán azt az utasítást kapja, hogy beszélje meg ő az ügyésszel.26 A nem megfelelő kapcsolattartás következményei Négy olyan pont állapítható meg, melyeket szinte minden nyomozó hatóságnál észrevételezni kell. Ezek a következőek: 1.) A legáltalánosabb kifogás a nyomozó hatóságokkal szemben a nyomozás indokolatlan elhúzódása. Ennek mértéke változó, de nem ritka, hogy az ügyészség sürgetése ellenére, akár fél évig sem kerül sor a nyomozási cselekmény foganatosítására. Erre gyakori megoldási kísérlet, hogy gyakrabban magához kéri az előadó a nyomozati iratot, illetve határidőt szab egyes nyomozati cselekmények elvégzésére. Ennek ellenére e határidőket is rendszeresen elmulasztja a nyomozó hatóság, felterjesztéseiben gyakran meg sem kísérli ennek indokát adni. 2.) Több, eljárásjogi jellegű kifogás is gyakran felmerül a nyomozással kapcsolatban. Rendszeres a tanú kioktatásának elmaradása, mely szerint lehetősége van az adatai zártan történő kezelését kérni, a telefonon történő idézéseknél az idézéssel szembeni mulasztás következményeire való figyelmeztetés elmaradása. 3.) Rendkívül gyakori hiba a cselekmények helytelen jogi minősítése. Ennek negatív következménye a felesleges bizonyítás is, hiszen olyan körülményekre is felvesz bizonyítást a nyomozó hatóság, melyek a helyesen megállapított tényállásnak nem elemei. Sajátos az az eset, ami az ügy áttételéhez is vezethet, ezen esetekben ugyanis a tévedések száma megnő,

26


rendelkezésre álló ügyészi eszközök az elméletben és a gyakorlatban, Ügyészek Lapja, 2008/különszám, 20-21. old.

25

gyakran hónapokig csak áttételi, illetve kijelölő határozatok keletkeznek egy ügyben anélkül, hogy bárki is érdemi nyomozási cselekményt végezne. 4.) Az egyik legáltalánosabb probléma a nyomozó hatóságok felé intézett átiratokban a korábban előírt utasítások be nem tartása. Gyakori, hogy egy-egy ügyészi „óhaj” több fórumot is bejár, ugyanazt az utasítást többször is megírja az ügyész, mire végrehajtásra kerül.27 Mindezek összegzéseként elmondható, hogy a kapcsolattartás során kiemelkedő szerepet kap az ügyész és az eljáró nyomozó hatóság munkatársai közötti konzultáció, a partneri kapcsolat.28 Ebben a helyzetben ugyanis az ügyész csak akkor tudja akaratát érvényesíteni, ha a két szervezet között harmonikus együttműködés létezik. Tehát a nyomozó hatóság és az ügyész kapcsolatának, ahogyan eddig, hasonlóképpen az eljövendő időszakban is az egymásra utaltság a legjellemzőbb vonása. Mindkét szervezet dolga az, hogy törvényesen és hatékonyan végezze azt, amire a jog kötelezi, s mindezt annak érdekében, hogy a bíróság ne egyszerűen jogot mérjen, hanem igazságot szolgáltathasson.29

27


rendelkezésre álló ügyészi eszközök az elméletben és a gyakorlatban, Ügyészek Lapja, 2008/különszám, 19-23. old. 28 29

Lőrinczy György: A nyomozó hatóság és az ügyész viszonya, Belügyi Szemle, 2004/9. szám, 93. old. Láng László: Nyomozásfelügyelet, nyomozásirányítás és kriminalisztika, Belügyi Szemle, 2003/7-8. szám,

30.old.

26

5. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség nyomozással kapcsolatos tevékenysége

A következőekben a számok tükrében azt szeretném bemutatni, hogy egy viszonylag nagy forgalmú megyei főügyészségen mivel járt az új Be. nyomozásra vonatkozó szabályainak hatálybalépése (2003-04), valamint azt, hogy hogyan alakul napjainkban (2009).

5.1. A hatálybalépés és az azt követő év nyomozással kapcsolatos tevékenysége

5.1.1. 2003. évi tevékenység A. Az ügyészségi nyomozás Az ügyészségi nyomozást végző ügyészek az új Be. hatályba lépésével teljes jogú ügyészi jogosítvánnyal rendelkeznek. A nyomozás mellett a vádiratot is elkészítik és képviselik is a vádat a bíróság előtt. Az ügyérkezések száma ugyan valamelyest csökkent, de a munkateher azzal is nőtt, hogy lényegében majdnem minden ügyben nyomozást kell folytatni. 2003-ban 221 nyomozás indult, míg 227 ügyben fejezte be a nyomozó hivatal a nyomozást. Nyomozás megszüntetésre 88 esetben került sor, valamint további 13 ügyben megrovást alkalmaztak. Az I. félévben 61 ügyben vádjavaslattal éltek az illetékes ügyészséghez, míg a II. félévben 65 vádiratot nyújtottak be.30 A megnövekedett munkateher miatt 1 fővel növelték a nyomozást végző ügyészek számát, így 7 fő végezte a kizárólagos hatáskörbe tartozó nyomozásokat. A vádképviselettel

30

Beszámoló a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség 2003. évi tevékenységéről, 2-5. old.

27

kapcsolatosan esetileg jelölték ki a vidéki ügyészségeket a vádképviseletre. Így általában csak a nyíregyházi bíróságokon járnak el a nyomozó hivatal ügyészei.

B. A nyomozás törvényessége feletti felügyelet A 2003-as év során lényegesen emelkedett az ügyészségen tett feljelentések száma. A 645 feljelentés elintézése főként a II. félév során jelentős munkaterhet rótt az ügyészségekre. Az esetek többségében az ügyészek elrendelték a nyomozást és az ügyész által végeztetett nyomozások irányítása a korábbiakhoz képest lényeges többletfeladatot jelentett. A fokozott ügyészi felügyelet bejelentésére 418 ügyben került sor, ami valamivel több, mint a korábbi években volt. További munkateher növekedést jelentett július 1-től a Be. azon új rendelkezése, hogy egyes esetekben a szakértőt a nyomozás során csak az ügyész rendelheti ki. 170 szakértői kirendelésről intézkedtek az ügyészek. A nyomozási bíró intézményének bevezetése a megyében zökkenőmentesen lezajlott, 7 nyomozási bíró került kinevezésre az egész megyére kiterjedő illetékességgel, csupán a Vásárosnaményi és a Fehérgyarmati Városi Bíróságon nem működött nyomozási bíró. A nyomozási bíróhoz benyújtott ügyészi indítványok száma a II. félév során 237 volt. Ezek döntő többsége a különböző kényszerintézkedésekkel volt kapcsolatos. Az évben lényeges csökkenés volt tapasztalható az előzetes letartóztatások elrendelésének számában. Ez különösen az új Be. hatályba lépését követően volt érzékelhető. Így a nyomozó hatóságok 278 személy vonatkozásában tettek előterjesztést előzetes letartóztatásra. Az ügyészi indítványok száma mindössze 223 volt. Az indítványok döntő többségét a bíróságok elfogadták, hiszen 211 esetben elrendelték a letartóztatást, míg további 8 esetben a II. fokú bíróság rendelte el a kényszerintézkedést.31

31


28

A kényszerintézkedések közül lakhelyelhagyási tilalom és házi őrizet elrendelésére, illetőleg úti okmány elvételének önálló alkalmazására csak néhány esetben került sor. Óvadék engedélyezése iránti kérelmet 24 esetben nyújtottak be a II. félév során. A bíróságok mindössze 5 esetben adtak helyt a kérelemnek és fogadták el az óvadék letételét. Az volt tapasztalható, hogy a kérelmeket olyan esetben is előterjesztették a vádlottak, amikor az előzetes letartóztatás olyan oka vagy okai is fennálltak, ahol az óvadék letétele törvény szerint kizárt. Ugyancsak jelentős munkateher növekedést jelentett az éves szinten több ezres nagyságrendű nyomozási határidő hosszabbítás és ezzel kapcsolatban a Legfőbb Ügyészség azon állásfoglalása, hogy e határozatokat a gyanúsítottaknak és védőiknek jogorvoslati lehetőséggel kézbesíteni kell. Az állásfoglalás annál is inkább vitatható, mert e határozatokat szinte kivétel nélkül megpanaszolják. Így az ügy érdemére kihatással nem lévő határozatokat, illetőleg panaszt a sokszor több kilós nyomozati irattal együtt fel kell terjeszteni a Legfőbb Ügyészségre a panasz elbírálása végett. Az ügyészi munkaterhet egyedül az új Be. azon rendelkezés csökkentette, mely szerint a megalapozott gyanú közlése ellen megszűnt a panaszjog, így az ügyészeknek nem kellett határozniuk a korábbi években 2000-t is meghaladó gyanúsítotti panaszok vonatkozásában. Ugyanakkor törvényességi szempontból rendkívül aggályos, hogy az ügyészi nyomozások kivételével a 23/2003 BM-IM együttes rendelet és a 17/2003 PM-IM együttes rendelet előírásai szerint az ellenvetést előzetes ügyészi kontroll nélkül a nyomozó szerv vezetője bírálja el. A kialakult gyakorlat azt mutatja, hogy ezeket az ellenvetéseket érdemi vizsgálat nélkül elutasítják. 2003-ban a kész nyomozási anyagok száma 6655-re csökkent. Ezeket az ügyészek kivétel nélkül 30 napon belül elbírálták.32 Az év II. felében közel négyszeresére emelkedett azon ügyek száma, ahol a nyomozó hatóság megszüntetési javaslattal küldte meg az iratokat az ügyészségnek. Ennek oka, hogy az új Be. a nyomozás megszüntetését egyes esetekben kizárólagos ügyészi hatáskörbe utalta. 32


29

Emelkedett a vádemelések száma is, mégpedig 5014-re. Nem történt azonban lényeges változás a bíróság elé állítások számában, 611 ügyben éltek ezzel a lehetőséggel az ügyészek. Szintén nem változott számottevően a tárgyalás mellőzésére tett ügyészi indítványok aránya sem. Ez azt jelentette, hogy a megvádolt személyek mintegy 50%-ának ügye gyorsított eljárással fejeződött be. A vádlott távollétében 75 ügyben került sor vádemelésre, míg a bírósági szakban további 100 ügyben hozott a bíróság ítéletet a vádlott távollétében. 225 személlyel szemben elhalasztották az ügyészek a vádemelést. A megyei főügyészség nyomozás felügyeleti ügyészei a helyi ügyészségeken 25 instruáló vizsgálatot tartottak, melynek célja a konkrét folyamatban lévő ügyekben adott állásfoglaláson túl az ügyintézés gyorsítása, illetve az új Be. rendelkezéseinek egységes alkalmazása volt.33

5.1.2. 2004. évi tevékenység

A. Az ügyészségi nyomozás 2004-ben a hivatalhoz érkezett feljelentések száma számottevően emelkedett (353). A nyomozás elrendelésére 257 esetben került sor. 249 nyomozást fejeztek be a nyomozó ügyészek, 99 ügyben vádat emeltek, 151 esetben pedig a nyomozás megszüntetésére került sor. A feljelentést 67 esetben utasították el.34

33


34


30

A nyomozó hivatal több bonyolult, sok munkát igénylő ügyben folytatott nyomozást, melyek közül néhány még a 2005-ös évre is áthúzódott. Soha nem tapasztalt mértékben növekedett azon ügyek száma, ahol a gyanúsítottak előzetes letartóztatását rendelték el. Az ügyészi nyomozás hatáskörébe tartozó ügyek közül a korrupciós ügyek száma lényeges emelkedést mutatott, különösen sok ügyben kellett eljárni pénzügyőrökkel szemben. Pozitívum viszont, hogy csökkent a rendőrökkel szembeni feljelentések száma, és ezzel párhuzamosan kevesebb rendőrt kellett gyanúsítottként kihallgatni. Az új Be.-ből adódó nyomozó hivatali feladatok mellett a hivatal kisebb-nagyobb zökkenőkkel összességében eleget tudott tenni feladatának. Ehhez az is hozzájárult, hogy a tárgyi feltételek biztosítottak voltak. Továbbra is szükséges a megnövekedett munkateherre figyelemmel, hogy a kizárólagos ügyészi hatáskörbe tartozó nyomozásokat legalább 7 ügyész végezze a megyében. Talán még tovább növelné a nyomozati munka hatékonyságát, ha a nyomozást végző ügyészeket többször mentesítenék a bírósági tárgyalások alól a megyeszékhelyi bíróságoknál is.

B. A nyomozás törvényessége feletti felügyelet Adott év során a megye ügyészi szerveihez 820 esetben tettek feljelentést (az előző évhez képest 25%-os növekedés). A feljelentések közel 70%-ban került sor a nyomozás elrendelésére, így az ügyészi rendelkezésű nyomozások száma jelentősen emelkedett. A megyei főügyészség 2004-ben az ügyészi rendelkezésű nyomozások vonatkozásában az egész megyére kiterjedő átfogó vizsgálatot folytatott le, melynek során megállapította, hogy az ügyészi szervek a törvénynek és a vonatkozó utasításoknak megfelelően végezték ezt a tevékenységet. A jelentősebb ügyekben a nyomozás elrendelésekor megfelelő és részletes utasítást adtak a nyomozás mikénti folytatására, az egyes nyomozási cselekmények végrehajtására.35

35


31

A fokozott ügyészi felügyelet gyakorlását az ügyészségek lényegesen kevesebb ügyben jelentették be, mint azt a korábbi évben tették (2003-ban 418, míg 2004-ben 197 ügyben gyakoroltak az ügyészek fokozott felügyeletet). A csökkenés okait vizsgálva arra a megállapításra jutottak, hogy abban szerepet játszott az az el nem döntött kérdés, mely szerint az ügyészi rendelkezésű nyomozások során be kell, illetve be lehet-e jelenteni a fokozott felügyeletet? Ebbe a körbe tartozik a pótnyomozás jogintézményének a megszűnése és a nyomozási utasítás esetén ugyancsak az a kérdés, ami fentebb már említésre került. Lényeges oka lehet a csökkenésnek az is, hogy az előzetes letartóztatott gyanúsítottak száma évről-évre csökken. A letartóztatottas ügyekben az ügyészek fokozott ügyészi felügyeletet gyakoroltak. A nyomozási bírók eljárásával kapcsolatosan jelentősebb problémák nem voltak tapasztalhatók, a 2003. július 1. napján bevezetett rendszer megfelelően működött. Az ügyészek további feladatát képezi, hogy szorgalmazni kell a nyomozó hatóságoknál a 14. életévét be nem töltött tanúknak a nyomozási bíró által történő kihallgatását. Ez több ügyben is segíthetné az eljárás eredményes befejezését. Az ügyészi nyomozást megszüntető határozatok alaposságát, illetve törvényességét támasztotta alá az a körülmény, hogy csak minimális számban került sor a nyomozás továbbfolytatásának a nyomozási bíró által történő elrendelésére. Valamelyest emelkedett az év során a biztosítékok letétbe helyezése iránti kérelmek száma. A 142 kérelemmel magasan vezették az országos listát. Kedvező változás állt be a nyomozó hatóságok lefoglalási gyakorlatában. Ezt a megállapítást támasztja alá, hogy a lefoglalást elrendelő nyomozó hatósági határozatok ellen 47 panasz érkezett, melyek közül mindössze két ügyben adtak helyt a panasznak.36 Nem megnyugtató a helyzet azonban a nyomozó hatóságok feljelentést elutasító határozatainak megalapozottsága tekintetében. E határozatok ellen 58 esetben érkezett panasz

36


32

az ügyészségekhez, és ebből az ügyészek 35 esetben (60,3%) helyt adtak a panasznak, és a nyomozás elrendelése iránt intézkedtek. Nyilvánvalóan az új törvényi szabályozás is megnehezítette a nyomozó hatóságok döntését, hiszen feljelentés kiegészítésére nincs lehetőség, így ha a panaszban a feljelentéshez képest további új tényt vagy bizonyítékot jelölnek meg, annak alapossága csak a nyomozás során tisztázható. Emelkedés volt tapasztalható a nyomozó hatóságok által hozott nyomozást megszüntető határozatok vonatkozásában, és emelkedett azon panaszok száma is, amelyeknek helyt adott az ügyész, és a nyomozás továbbfolytatását rendelte el (96 panaszból 23-nak adtak helyt). Összességében megállapítható volt, hogy a helyi ügyészségek határozatai ellen bejelentett panaszok száma is lényeges emelkedést mutatott (2003-ban 117, 2004-ben 210 panasz). Az ügyészi határozatok megalapozottságára, illetve törvényességére utalt, hogy a panaszok 11%nak kellett csupán helyt adni. Ezzel az adattal a megyék között a 4. helyet foglalták el. Jelentősen emelkedett az ügyészségekre érkezett kész nyomozási iratok száma (2003. évben 6655, 2004-ben 7689). A közel 20%-os emelkedés az egyes ügyészségeken jelentősen emelte a munkaterhet. A kész nyomozási anyagok közül 7043 vádemelési javaslattal, míg 646 a nyomozás megszüntetésére irányuló javaslattal érkezett. Az ügyészek a vádemelési javaslatok 75,8%-ában elfogadták azt, s csak 10,7%-ában nem értettek vele egyet. A megszüntetési javaslat ellenére 21 ügyben (3,3%) vádat emelt az ügyész. Ha nem is lényegesen, de tovább emelkedett a bíróság elé állítások, valamint azon ügyek száma, ahol az ügyész tárgyalás mellőzésére tett indítványt. 625 ügyben (a vádemeléssel befejezett ügyek 11,5%-a) került sor bíróság elé állításra, míg 2154 ügyben (39,4%) tárgyalás mellőzésével hozott a bíróság határozatot. Valamelyest emelkedett a vádemelés elhalasztások száma is (186-ról 209-re), ám ez a szám továbbra is alacsonynak mondható és indokolt a jogintézmény még gyakoribb alkalmazása.37

37


33

A távollévő terhelttel szembeni vádemelésre lényegesen kevesebb ügyben került sor az előző évinél. A törvényben előírt ügyintézési határidőt az ügyészségek maradéktalanul betartották, a kész nyomozási anyagokat 30 napon belül érdemben feldolgozták, az év végére elintézetlen ügy nem maradt ügyészi kézben. Az előzetes letartóztatás megyei gyakorlata továbbra is törvényes volt, tovább csökkent a nyomozó hatósági előterjesztések (224) száma, az ügyészi indítványokat a bíróság néhány eset kivételével elfogadta, 221 indítványból 201 esetben rendelte el az előzetes letartóztatást. A megyei főügyészség nyomozás felügyeleti szakterületen az adott évben 26 vizsgálatot tartott a helyi ügyészségeken, melyek során elsősorban, az új Be. rendelkezéseinek hatályosulását, illetőleg az ügyfeldolgozási határidők mikénti betartását ellenőrizte.38

38


34

5.2. A nyomozás alakulása napjainkban Mielőtt rátérnék a 2009-es tevékenység ismertetésére, el kell mondani, hogy az új Be. következtében a vádelőkészítés egyik eleme, az ügyészségi nyomozás nyomatékosabb szerepet kapott, s ezzel összefüggésben az Ütv. és az Üsztv. módosításáról szóló 2006. évi VII. törvény lehetővé tette a főügyészségi nyomozó hivatalok nyomozó ügyészségekké való átalakítását. Kimondta ugyanis, hogy az ügyészségi nyomozás, továbbá indokolt esetben más ügyészségi feladatok ellátására önálló helyi ügyészség vagy önálló főügyészség létesíthető. Az Országgyűlés így hozta létre a Központi Nyomozó Főügyészséget, míg a legfőbb ügyész utasításával - megyei (fővárosi) illetékességgel eljáró - nyomozó ügyészségeket. A Központi Nyomozó Főügyészség a törvény 2006. január 12-ei hatálybalépésével létrejött, a helyi ügyészségekként megszervezett nyomozó ügyészségek pedig 2006. február 1-jével alakultak meg.39 Így a továbbiakban már a Nyíregyházi Nyomozó Ügyészségről van szó.

5.2.1. 2009. évi tevékenység A. Az ügyészségi nyomozás A Nyíregyházi Nyomozó Ügyészséghez a 2009-es évben 693 ügyirat érkezett. Az előző évről áthozott ügyek száma 108 volt, ami azt eredményezte, hogy az adott évben mindösszesen 801 ügy volt ügyészi kézen. A tárgyidőszakban a Nyíregyházi Nyomozó Ügyészséghez 584 feljelentés érkezett. Ezek 431 ügyben konkrét személy ellen irányultak, míg 153 ügyben ismeretlen tettes vagy tettesek ellen. A feljelentések alapján az ügyész 92 esetben rendelt el feljelentés kiegészítést, melyet követően 51 esetben a nyomozás elrendelése, míg 41 esetben a feljelentés elutasítása iránt intézkedett. A feljelentést követően – annak kiegészítése nélkül – 417 ügyben került sor nyomozás elrendelésére. A feljelentés elutasítások száma 26 volt.40 39

A Magyar Köztársaság Ügyészsége, Történeti áttekintő, http://www.mklu.hu/cgi-bin/index.pl?lang=hu, 2010.

nov. 8. 40


35

Az ügyész 48 esetben továbbította a feljelentést az illetékes hatósághoz. A fenti adatokat összességében tekintve 458 nyomozás elrendelésére, míg 67 feljelentés elutasítására került sor. Az időszak végén elintézetlen feljelentés nem volt. A nyomozás elrendelése után átvett ügyek száma 51 volt, és további 34 ügyben kaptak a társszervektől eljárási cselekmény foganatosítását célzó megkeresést. 332 ügyben került sor a nyomozási határidő vezető ügyész általi meghosszabbítására, míg további 241 esetben a határidő meghosszabbítása iránt a felettes ügyészség intézkedett. A nyomozati határidő meghosszabbítását célzó előterjesztést a Megyei Főügyészség egy esetben sem utasította el. Az adott évben 363 személy gyanúsítottkénti felelősségre vonására került sor. A legfontosabb jogorvoslati formák az alábbiak szerint alakultak: 85 esetben került sor gyanúsítás elleni panasz felterjesztésére a Megyei Főügyészségre, melyből 84 elutasítással, 1 helyt adással zárult. A 10 feljelentés elutasítása elleni panaszból egy esetben sem, míg a 34 nyomozás megszüntetése ellen bejelentett panaszból 2 esetben sorkerült helyt adó felsőbb ügyészi intézkedés meghozatalára. További 1 ügyben a felettes ügyészség a nyomozás továbbfolytatásának elrendelése nélkül változtatta meg a panasszal támadott nyomozást megszüntető határozatot. A 2009. évben 7 fő bűnügyi őrizetét rendelte el a nyomozó ügyészség, akik közül 5 fő előzetes letartóztatásának kezdeményezésére került sor. A nyomozási bíró 4 személy esetében osztotta az ügyészi indítványt, míg 1 esetben lakhelyelhagyási tilalmat rendelt el az eljárás alá vonttal szemben. Az ügyész nyomozás felfüggesztése iránt 11 ügyben intézkedett. A befejezett nyomozások száma 429 volt. Ebből nyomozás megszüntetésére 234 esetben, vádemelés elhalasztására 5 esetben, közvetítői eljárásra utalásra 2 esetben került sor.41 41


36

A 2010. évre 202 ügyiratot vittek át. A tárgyidőszakban vádemelésre 177 ügyben került sor. A vádemeléssel érintett ügyek elintézése kivétel nélkül a 30 napos ügyintézési határidőn belül megtörtént, elintézetlen ügy az időszak végén nem volt. A vádemeléssel érintett ügyek közül 141 esetben nyújtottak be vádiratot, 34 esetben tettek indítványt tárgyalás mellőzésével történő elbírálásra. Bíróság elé állításra 2 ügyben került sor. A vádemelések összesen 215 főt érintettek. A nyomozó ügyészség ügyészei 137 tárgyaláson vettek részt.

B. A nyomozás törvényessége feletti felügyelet 2009-ben az ügyészségekre 1214 feljelentés érkezett. Ez a szám országosan a negyedik legmagasabb. A feljelentések alapján 778 esetben rendelték el a nyomozást, 55 feljelentést elutasító határozat született, 173 esetben feljelentés kiegészítést, majd azt követően 60 ügyben nyomozást rendelt ez az ügyész, míg 59 esetben a feljelentést elutasította. A nyomozás elrendelések száma tehát összesen 838, míg a feljelentés elutasítások száma 114 volt. 208 feljelentés tárgyában egyéb intézkedés történt.42 Az előzetes letartóztatás elrendelésére irányuló nyomozó hatósági előterjesztések száma kis mértékben nőtt a korábbi évekhez képest 383-ra. Ezek alapján 307 személy vonatkozásában tett indítványt az ügyész a kényszerintézkedés elrendelésére, további 1 személy esetében nyomozó hatósági előterjesztés nélkül indítványozta a letartóztatást, s a nyomozó ügyészség is 5 személy előzetes letartóztatására tett indítványt, összesen tehát 313 személy került a nyomozási bíró elé.

42


37

296 személy tekintetében a bíróság elrendelte az előzetes letartóztatást, a további 17 fő közül 10 személlyel szemben lakhelyelhagyási tilalmat rendelt el, összesen tehát 7 fő esetében volt eredménytelen az ügyészi indítvány. Fokozott felügyeletet 340 ügyben jelentettek be az ügyészek, ami növekedést jelent az előző évhez viszonyítva. A távoltartással kapcsolatos kezdeményezések száma jelentősen nőtt az előző évihez képest (56). Ez országosan a legmagasabb szám. Távoltartás elrendelésére 8 esetben hivatalból, 2 esetben pedig kezdeményezés alapján tett az elrendelésre indítványt az ügyészség. Egy esetben a kezdeményezés ellenére mellőzte az indítvány megtételét, míg 45 esetben a beérkezett indítványt továbbították a bírósághoz. Óvadék felajánlására csupán 2 esetben került sor, s 1 terhelt tekintetében a felajánlással az ügyész is egyetértett. Az óvadék kapcsán az állapítható meg, hogy viszonylag csekély számban éltek a terheltek a felajánlás lehetőségével. Biztosíték letétbe helyezésére irányuló kérelem 42 érkezett a 2009-ben az ügyészségekhez. Ez az előző évihez képest csökkenés volt. Elutasításra csak 2 kérelem került. Jelentősen nőtt a külföldi hatóságtól érkező jogsegélykérelmek száma, mintegy 55 megkeresés érkezett. A megyei ügyészi szervek 17 esetben küldtek jogsegélyi megkeresést külföldi hatóságoknak. 2009-ben 8510 ügy érkezett vádemelési, illetve nyomozás megszüntetési javaslattal az ügyészségekhez. Országos szinten ez a negyedik legnagyobb ügyérkezés. A tárgyidőszak végére valamennyi ügy feldolgozása megtörtént. A 631 nyomozás megszüntetési javaslattal érkezett ügyből 552 ügyben a nyomozást megszüntette az ügyész, 15 ügyben viszont vádemelés történt. 2 ügyben a vádemelés elhalasztásáról döntöttek, míg 1 ügyben közvetítői eljárásra került sor.43

43


38

A 7879 vádemelési javaslattal megküldött ügyből 4929 ügyben emeltek vádat, míg 1303 ügyben az ügyész a nyomozást megszüntette. Vádemelés elhalasztására 195 ügyben, közvetítői eljárásra utalásra pedig 82 ügyben került sor. 3 ügyben nyomozást felfüggesztő határozat született. Az ügyészségi nyomozásokkal együtt az így összesen 8297 ügyből 5106 ügyben emeltek vádat, 1537 ügyben szüntették meg a nyomozást, 200 ügyben halasztották el a vádemelést, 84 ügyet utaltak közvetítői eljárásra, 3 ügyben felfüggesztették a nyomozást, míg 1367 ügyben az egyéb elintézési módok körébe tartozó befejezés történt. Bíróság elé állítás formájában történt a vádemelés 426 ügyben, tárgyalás mellőzésére pedig 1897 ügyben tett indítványt az ügyész. Összesen 7546 személlyel szemben emeltek vádat, 53 esetben a vádlott távollétében. 293 személlyel szemben halasztották el a vádemelést, akik közül 43 fő ellen később történt meg a vádemelés. Továbbra is elenyésző volt a tárgyalásról lemondások száma, összesen 4 ügyben került rá sor. Az adott évben a helyi ügyészségek 82 közvetítői eljárásra irányuló kérelmet utasítottak el, 97 személy kérelmének viszont helyt adtak. A közvetítői eljárásra utalás után 19 fővel szemben emeltek vádat, míg 1 terhelttel szemben a vádemelés elhalasztásáról döntött az ügyész, 67 esetben pedig a közvetítői eljárás eredményességére figyelemmel az eljárást megszüntették az időszak végéig. Az ügyész által felülvizsgált nyomozó hatósági határozatok száma 26009 volt. A határozatok 98,4%-ánál az ügyész nem intézkedett, 229 (0,9%) esetben ugyan bekérte az iratokat, de nem intézkedett. 163 (0,6%) esetben viszont megváltoztatta a határozatot, illetve egyéb intézkedést tett 12 ügyben. A nyomozó hatóságok határozatai ellen bejelentett panaszok száma 2057-re emelkedett. Az összeses panasz 90,1%-át az ügyészek elutasították, 7,6%-ának helyt adtak, az egyéb elintézési mód pedig a panaszok 2,2%-nál fordult elő.44 44


39

A saját határozataik ellen bejelentett összesen 365 panasz közül az ügyészségek 15 esetben a nyomozást megszüntető határozat elleni, 2 esetben pedig egyéb panasznak adtak helyt, a többi panaszt felterjesztették a megyei főügyészségre. Ügyészi határozat elleni felülbírálati indítvány benyújtására egy esetben került sor, a bíróság az indítványt elutasította. A helyi ügyészségek határozatai elleni panaszok száma 405-re nőtt. Jelentősen emelkedett a megyei főügyészségre nyomozási határidő hosszabbításra felterjesztett ügyek száma, összesen 4654 esetben indítványozták az alsóbb fokú ügyészségek a határidő hosszabbítást.45

45


40

5.2.2. Ábrák

Az alábbi ábrákban néhány fontosabb adat kerül összehasonlításra a bemutatott évek tekintetében.

Az ügyészségi nyomozás

500 450 400 350 300 2003 2004 2009

250 200 150 100 50 0

Nyomozás elrendelése

Nyomozás befejezése

Nyomozás megszüntetése

Vádemelés

46

46

Beszámoló a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség 2003, 2004, 2009. évi tevékenységéről

41

A nyomozás törvényessége feletti felügyelet

1400 1200 1000 800 2003 2004 2009

600 400 200 0

Feljelentések száma

Fokozott ügyészi felügyelet

Előzetes letartóztatás iránti kérelem

Bíróság elé állítás

47

47

Beszámoló a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség 2003, 2004, 2009. évi tevékenységéről

42

A számokból azt a következtetést lehet levonni, hogy az adott ügyészség munkaterhe folyamatosan nő. Ez egyrészt adódhat az ügyészi feladatok kiszélesedéséből. Ennek ellenére az ügyészség mindent megtesz a határidők betartásáért, az ügyek eredményes befejezéséért. A hatékonyságot azonban tovább növelhetné az ügyészi létszám bővítése. Másrészt a növekedést az is eredményezheti, hogy az elmúlt években nemcsak gazdaságilag ment tönkre Magyarország, hanem erkölcsileg is. Honfitársaink közel fele lesújtónak ítéli az ország közbiztonságát. Nő a megélhetési bűnözés, egyre gátlástalanabbak az időseket célba vevő csalók és a fehérgalléros bűnözők is, emellett rémisztő bűncselekmények is sokkolják a közvéleményt, mint az iskolai lövöldözések, a féltékenységből, vagy párszáz forintért elkövetett gyilkosságok.48 Így egyre több ügyben kell fellépnie az ügyészségnek.

48

http://www.hidlap.hu/news/view/a-felelem-orszaga, 2010. nov. 9.

43

6. Befejezés

Összegzésként megállapítható, hogy az új Be.-ben tényleg az ügyész az ügy ura, hiszen rendkívül sok, és széles körben rendelkezik jogosítványokkal a nyomozás tekintetében. Továbbá ennek vonzata az is, ahogyan azt az adott ügyészség esetében is láthatjuk, hogy az ügyészségek rendkívül leterheltek, ügyforgalmuk egyre nő. Azt is elmondhatjuk, hogy az ügyészség és a nyomozó hatóságok kapcsolata lényegesen megváltozik. A nyomozó hatóságok megtartják ugyan szervezeti önállóságukat, belső függelmi viszonyaikat, tehát szervezetileg nem integrálódnak az ügyészségbe, de funkcionálisan alárendelten, ennek meghosszabbított karjaként működnek. A törvény szabályait tanulmányozva azonban arra a következtetésre lehet jutni, hogy ha a nyomozó hatóságok a nyomozásokat jól, törvényesen végzik, akkor az ügyész nyomozást irányító tevékenységét alig észlelik a gyakorlatban. Ugyanis hiába az ügyész a nyomozás ura, az esetek döntő többségében nem nyomoz, hanem nyomoztat. Ez abból a sajnálatos helyzetből adódik, hogy az ügyészi apparátus, mint már említettem, nagyon túlterhelt, s nincs meg a kellő humán erőforrás sem. Így a nyomozó hatóságok egymásra utaltsága nyílvánvaló.

44

7. Jogszabályjegyzék 1972. évi V. törvény a Magyar Köztársaság ügyészségéről 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 1949. évi XX. törvény A Magyar Köztársaság Alkotmánya 23/2003. (VI. 24.) BM-IM együttes rendelet a belügyminiszter irányítása alá tartozó nyomozó hatóságok nyomozásának részletes szabályairól és a nyomozási cselekmények jegyzőkönyv helyett más módon való rögzítésének szabályairól 17/2003. (VII. 1.) PM-IM együttes rendelet a pénzügyminiszter irányítása alá tartozó nyomozó hatóságok nyomozásának részletes szabályairól és a nyomozási cselekmények jegyzőkönyv helyett más módon való rögzítésének szabályairól 1998. évi XIX. törvény indoklása a http://mgysz.lanzona.hu/jogszabalyok/doc/BE_kommentar.pdf

45

büntetőeljárásról,

8. Felhasznált irodalom Beszámoló a Szabolcs-Szatmár-Bereg tevékenységéről

Megyei

Főügyészség

2003.

évi

Beszámoló a Szabolcs-Szatmár-Bereg tevékenységéről

Megyei

Főügyészség

2004.

évi

Beszámoló a Szabolcs-Szatmár-Bereg tevékenységéről

Megyei

Főügyészség

2009.

évi

Barna Károly: A nyomozó hatóságok által lefolytatott nyomozások idő- és szakszerűségének biztosítására rendelkezésre álló ügyészi eszközök az elméletben és a gyakorlatban, Ügyészek Lapja, 2008/különszám Lőrinczy György: A nyomozó hatóság és az ügyész viszonya, Belügyi Szemle, 2004/9. szám Láng László: Nyomozásfelügyelet, nyomozásirányítás és kriminalisztika, Belügyi Szemle, 2003/7-8. szám Farkas Ákos- Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2007. Hack Péter: A büntetőhatalom függetlensége és számonkérhetősége, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2008. Nyiri Sándor: Az ügyészség és a nyomozó hatóságok kapcsolata a büntetőeljárásról szóló törvény hatálybalépése után, Belügyi Szemle, 2003/7-8. szám Nyiri Sándor: Az ügyészségről, BM Kiadó, 2004. Nyiri Sándor: A nyomozó hatóságok és az ügyészség kapcsolata az új büntetőeljárásról szóló törvényben, Ügyészek Lapja, 1998/4. szám Nyíri Sándor: A nyomozási határidő számításának rejtelmei, Belügyi Szemle, 2006/2. szám Kovács Gyula: A nyomozás ügyészi irányítása és a nyomozó hatóság önállósága, Belügyi Szemle, 2003/7-8. szám Bócz Endre: A nyomozási szakasz néhány alapkérdése az új büntetőeljárási törvényben, Belügyi Szemle, 1998/7-8. szám A Magyar Köztársaság bin/index.pl?lang=hu

Ügyészségének

honlapja,

http://www.hidlap.hu/news/view/a-felelem-orszaga 46

http://www.mklu.hu/cgi-

Az ügyészség szerepe a nyomozásban, különös tekintettel az ügyészség és a nyomozó hatóságok kapcsolatára

Recommend Documents