A NEM-ENZIMATIKUS GLIKÁCIÓ ÉS AZ ELŐREHALADOTT GLIKÁCIÓS VÉGTERMÉKEK SZEREPE A VESEBETEGSÉGEK PROGRESSZIÓJÁBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A DIABETESES NEPHROPATHIÁRA
Doktori (PhD) értekezés
Dr. Wagner Zoltán
II. sz. Belgyógyászati Klinika és Nephrologiai Centrum Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar,
A Doktori Iskola vezetője, programvezető: Prof. Dr. Nagy Judit Témavezető: Dr. Wittmann István
Pécs, 2003
TARTALOMJEGYZÉK TARTALOMJEGYZÉK
2
RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE
4
1. ÖSSZEFOGLALÁS
6
2. BEVEZETÉS
8
2.1. A nem-enzimatikus glikáció biokémiája és kórélettana
8
2.1.1. Az előrehaladott glikációs végtermékek forrásai és eliminációja
8
2.1.2. A nem enzimatikus glikáció kórélettani jelentősége
13
2.2. A glikációs végtermékek klinikuma
17
2.2.1. Nem-enzimatikus glikáció krónikus, progresszív vesekárosodást okozó kórképekben
17
2.2.2. Az előrehaladott glikációs végtermékek, mint urémiás toxinok
20
3. CÉLKITŰZÉS
22
4. MÓDSZEREK ÉS EREDMÉNYEK
24
4.1. A glikációs intermedier metilglioxál vizsgálata in vitro és ex vivo rendszerekben
24
4.1.1. A metilglioxál és az L-arginin inkubációjából származó szabad gyökök vizsgálata
24
4.1.2. A metilglioxál hatására bekövetkező vasredukció
25
4.1.3. A metilglioxál + L-arginin reakció termékének abszorpciós spektruma
26
4.1.4. A metilglioxál hatása a szabadgyök-képződésre és az ionizált kalcium intracelluláris koncentrációjára izolált humán vörösvértestekben
27
4.1.5. A metilglioxál membránkárosító hatásának vizsgálata izolált vörösvértestekben - a glomeruláris típusú vörösvértestek képződésének modellje
31
4.2. A magas hőmérsékleten képződő glikációs végtermékek vizsgálata
34
4.2.1. Az L-arginin glikációja során, magas hőmérsékleten képződő szabad gyökök vizsgálata
34
4.2.2. A glikációs végtermékekben gazdag, hőkezelt ételek fogyasztásának hatása a szérum és vizelet glikációs végtermék szintekre és a veseműködésre
35
4.3. Az előrehaladott glikációs végtermékek szérumszintjének vizsgálata krónikus, progresszív vesekárosodást okozó betegségekben
41
4.3.1. A glikációs végtermékek szérumszintjének összefüggése a vesefunkcióval diabeteses nephropathiában
41
2
4.3.2. A glikációs végtermékek szérumszintjének összefüggése a vesefunkcióval IgA nephropathiában
45
4.4. A művese-kezelés hatása a glikációs végtermékek szérumszintjére
50
4.4.1. A glikációs végtermékek szérumszintjének alakulása hemodialízissel, hemofiltrációval illetve hemodiafiltrációval kezelt betegekben
50
4.4.2. A glikációs végtermékek szérumszintjének rebound-kinetikája hemodialízis kezelést követően
56
5. MEGBESZÉLÉS
59
5.1. A glikációs intermedier metilglioxál oxidatív stresszt okoz, ami a vörösvértestekben membránkárosodáshoz vezet
59
5.2. A hőkezelésnek kitett ételek az előrehaladott glikációs végtermékek forrásai
62
5.3. Az előrehaladott glikációs végtermékek szérumszintje a krónikus vesebetegségekben elsősorban a vesefunkciótól függ
65
5.4. Az ultrafiltrált dializáló folyadék alkalmazása csökkenti a szérum glikációs végtermék szintet művesekezelésben részesülő betegekben
68
6. TÉZISEK
72
7. AZ ÉRTEKEZÉS ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ PUBLIKÁCIÓK
76
7.1. Eredeti közlemények
76
7.2. Kongresszusi összefoglalók
77
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
80
IRODALOMJEGYZÉK
81
ÁBRÁK ÉS TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE
91
Ábrák
91
Táblázatok
93
3
RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE ABPM
ambuláns vérnyomásmonitor
AGE
előrehaladott glikációs végtermék
AGE-R
AGE-receptor komplex
AM
alacsony mólsúlyú
AU
önkényes egység
BSA
bovin-szérumalbumin
CAPD
folyamatos ambuláns peritoneális dialízis
CFU
kolóniaformáló egység
CML
Nε-karboximetil-lizin
3-DG
3-deoxiglukozon
ELISA
enzimhez kötött immunoszorbens teszt
ESR
elektronspin rezonancia
Fe2+
ferro ion
Fe3+
ferri ion
FL
fruktózlizin
FPLC
gyors protein folyadék-kromatográfia
Fura-2-AM
fura-2-pentakis-acetoximetilészter
GBM
glomeruláris bazálmembrán
GFR
glomeruláris filtrációs ráta
GO
glioxál
GSH
redukált glutation
HD
hemodialízis
HDF
hemodiafiltráció
4
HEPES
hidroxietil-piperazin-etánszulfonsav
HF
hemofiltráció
HPLC
nagy hatékonyságú folyadék-kromatográfia
HS-PG
heparán szulfát proteoglikán
IgA NP
IgA nephropathia
LAL
limulus amoebocyta lizátum
MGO
metilglioxál
NE
nemzetközi egység
NF-κB
nukleáris faktor-κB
NO
nitrogén monoxid
NOS
nitrogén monoxid szintáz
NP
nephropathia
OPA
O-phthalaldehid
PBS
foszfáttal pufferelt sóoldat
RAGE
receptor for AGE
SD
standard deviáció
SDF
standard dializáló folyadék
SEM
az átlag standard hibája
SH
thiol
SOD
szuperoxid-dizmutáz
TBARS
thiobarbitursav reaktív szubsztanciák
TGF-ß1
transzformáló növekedési faktor-ß1
TRIS
tris-hidroximetil-aminometán
UDF
ultrafiltrált dializáló folyadék
5
1.
ÖSSZEFOGLALÁS A nem-enzimatikus glikációnak és az előrehaladott glikációs végtermékeknek
(advanced glycation end-product, AGE) fontos szerepet tulajdonítanak a veseelégtelenség és a cukorbetegség késői szövődményeinek kialakulásában és progressziójában. Glikációval kapcsolatos vizsgálataink négy fő téma köré csoportosultak: (1) A nemenzimatikus glikáció molekuláris és sejt szintű hatásait a metilglioxál, mint glikációs intermedier segítségével elemeztük. (2) In vitro rendszerben modelleztük az ételek hőkezelése
során
zajló
szabadgyökös-glikációs
folyamatokat,
illetve
egészséges
önkéntesekben tanulmányoztuk az ételekből származó AGE-termékek felszívódását és veseműködésre kifejtett hatásait. (3) Összefüggéseket kerestünk a krónikus progresszív vesebetegségben (diabeteses nephropathia, IgA nephropathia (IgA NP)) szenvedő betegek AGE szintjei és klinikai paraméterei között. (4) Különböző művesekezelési eljárásokat hasonlítottunk össze az AGE szintekre kifejtett hatásuk szempontjából, és megvizsgáltuk az AGE-termékek szérumszintjének visszatelődését a művesekezelést követő hat órás időintervallumban. Eredményeink szerint a metilglioxál az L-arginin módosítása során szabadgyökképződést vált ki és 490 nm-es abszorpciós maximummal jellemezhető termék képződéséhez vezet. A metilglioxál intracelluláris szabadgyök-képződést és kalcium akkumulációt okoz izolált humán vörösvértestekben, csökkenti az intracelluláris alacsony mólsúlyú thiol csoportok szintjét, és jellegzetes membránkárosodást idéz elő. Az ételekben lejátszódó glikációs folyamatok általunk alkalmazott modelljében, az L-arginin
és a glukóz magas hőmérsékleten zajló reakciója során szabadgyök-képződés
detektálható. Kimutattuk, hogy a hőkezelt ételekben képződő AGE-termékek a táplálékból felszívódnak, s ezáltal a szérum AGE szint emelkedéséhez és a vizelet AGE ürítés
6
fokozódásához vezetnek. Az AGE terhelés a vizelet albumin ürítés kis mértékű növekedését idézi elő. Mind diabeteses betegekben, mind IgA NP-ben szenvedő betegekben azt találtuk, hogy a szérum AGE szinteket elsősorban a vesefunkció határozza meg. Már a vesefunkció romlásának a kezdetén megindul az AGE-termékek szintjének emelkedése, ami az AGEtermékek vesekárosító hatásai miatt circulus vitiosus kialakulásához vezethet. Igazoltuk, hogy a dialízishez használt folyadék minősége jelentősen befolyásolja a szérum
AGE
szinteket.
Standard
dializáló
folyadék
alkalmazásával
végzett
hemodialízisben magasabb AGE szintek mérhetők, mint ultrafiltrált folyadék alkalmazása esetén. A dialízist követő hat órán belül az AGE-termék, Nε-karboximetil-lizin (CML) szintje jelentős visszatelődést mutat, a fluoreszcens AGE-termékek visszatelődése hosszabb időt vesz igénybe. Mindezen eredményeink felhívják a figyelmet arra, hogy betegeink számára komoly előnyöket jelenthetne a glikációs végtermékek endogén képződése és exogén forrásból történő felvétele ellen irányuló terápiás eljárások kifejlesztése, hiszen általuk megakadályozhatnánk, vagy lassíthatnánk a krónikus vesebetegségek, különösen a diabeteses nephropathia progresszióját és késleltethetnénk a krónikus veseelégtelenség szövődményeinek kialakulását.
7
2.
BEVEZETÉS Nem-enzimatikus glikációnak, vagy Maillard-reakciónak nevezzük azt a több
lépésben zajló, egy idő után irreverzibilissé váló folyamatot, mely redukáló monoszacharidok és aminocsoportot tartalmazó molekulák (fehérjék, DNS és lipidek) közt játszódik le. A glikáció során képződő szabad gyökök és glikációs intermedierek, valamint az
előrehaladott
glikációs
végtermékek
fontos
szerepet
játszanak
a
krónikus
veseelégtelenség és a cukorbetegség késői szövődményeinek kialakulásában, az Alzheimer betegség pathogenesisében és az öregedési folyamatokban [Brownlee, 1995; Singh et al., 2001; Henle et al., 1996; Raj et al., 2000; Münch et al., 1997b; Horiuchi & Araki, 1994].
2.1. A nem-enzimatikus glikáció biokémiája és kórélettana
2.1.1.
Az előrehaladott glikációs végtermékek forrásai és eliminációja
2.1.1.1. Az előrehaladott glikációs végtermékek képződése - a Maillard-reakció 1912-ben elsőként írta le a francia biokémikus Louis-Camille Maillard a róla elnevezett reakciót, amikor megfigyelte, hogy az aminosavat és redukáló cukrot tartalmazó oldatok melegítése sárgásbarna termékek képződéséhez vezet [Maillard, 1912]. A Maillard-reakció bevezető lépéseként redukáló cukormolekulák kapcsolódnak aminosavak és fehérjék szabad aminocsoportjaihoz. Ennek során labilis Schiff-bázisok keletkeznek, melyek Amadori-termékekké rendeződnek át, majd további reakciósorok (dehidráció, kondenzáció, fragmentálódás, oxidáció, gyűrűképződés) után AGE-termékek széles spektruma jön létre [Monnier & Cerami, 1981]. Az AGE-képződés ezen klasszikus útját az 1. ábrán piros nyilak jelölik.
8
A fent vázolt klasszikus reakcióút mellett számos más módon is képződhetnek glikációs végtermékek. Ezen járulékos reakcióutak találkozási pontjában az úgynevezett α-oxoaldehidek vagy α-dikarbonilok állnak (1. ábra). A legismertebb és legjelentősebb dikarbonilok a 3-deoxiglukozon (3-DG), a metilglioxál (MGO) és a glioxál (GO). Képződésükben fontos szerepe van az oxidatív stressznek (1. ábra, kék nyilak). A dikarbonil molekulák képződhetnek a glükóz vagy egyéb szénhidrátok, illetve a Schiffbázisok és az Amadori-termékek vas által katalizált autoxidációja révén [Glomb & Tschirnich, 2001; Thornalley et al., 1999], továbbá a lipid peroxidáció során [Miyata et al., 2000a]. Ezen kívül a 3-DG létrejöhet nem-oxidatív úton, az Amadori-termékek hidrolízisével [Shin et al., 1988], vagy fruktóz-3-foszfátból, amely a poliol út egyik terméke [Hamada et al., 1996a]. Az MGO szintén keletkezhet nem oxidatív mechanizmussal, trióz foszfátokból (glicerinaldehid-3-foszfát, dihidroxiaceton-foszfát), aminoacetonból a treonin lebontása során és acetonból a ketontestek katabolizmusa révén [Kalapos, 1999; Thornalley, 1993]. A reaktív dikarbonilok akkumulációját karbonil stressznek is nevezzük [Miyata et al., 1999; Suzuki et al., 1999]. Ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy a glikációt gátló aminoguanidin elsősorban a reaktív dikarbonilok megkötése révén fejti ki kedvező hatását [Hirsch et al., 1992] A nem-enzimatikus glikáció mind a klasszikus úton, mind pedig a dikarbonil metabolitokon keresztül végeredményben AGE-termékek kialakulásához vezet. Az AGEtermékek egy csoportja, az úgynevezett glikoxidációs termékek, mint például a pentozidin vagy a CML, elsősorban oxidatív mechanizmussal képződnek, míg más AGE-k főként nem-oxidatív módon jönnek létre [Weiss et al., 2000; Westwood & Thornalley, 1997; Baynes & Thorpe, 1999]. Néhány ismert szerkezetű AGE képletét a 2. ábrán tüntettük fel.
9
Egyes AGE-termékek jellegzetes fluoreszcens tulajdonságot mutatnak 350 és 390 nm közötti excitációs illetve 440 és 490 nm közötti emissziós maximummal [Monnier et al., 1984], míg mások, mint a CML és a pirralin, nem fluoreszkálnak. A glikáció időfüggő reakció, mértéke függ a glikáció szubsztrátjául szolgáló molekula turn-overétől valamint a redukáló monoszacharid típusától és koncentrációjától [Brownlee et al., 1984]. A természetben előforduló cukrok közül a glukóz esetén a leglassabb a glikáció üteme, míg az intracellulárisan előforduló cukrok (fruktóz, glukóz-6foszfát, glicerinaldehid-3-foszfát) hatására gyorsabban keletkeznek AGE-termékek [Bann & Higgins, 1981; Takagi et al., 1995; Suarez et al., 1989; Hamada et al., 1996b]. Az AGE-képződés az életkor előrehaladtával elsősorban a hosszú életidejű fehérjéken (pl.: a kötőszöveti mátrixban lévő I-es típusú kollagén, a bazálmembránokban lévő IV-es típusú kollagén és laminin) jön létre, de rövidebb élettartamú proteinek (hemoglobin, albumin, lipoproteinek, myelin, komplement komponensek, tubulin, plazminogén aktivátor, fibrinogén) glikációját is megfigyelték már. A diabetesre és a krónikus veseelégtelenségre jellemző fokozott AGE-képződés esetén az aminocsoportot tartalmazó lipidek és a DNS is glikálódhatnak [Vlassara, 1997; Bucala et al., 1993; Bucala et al., 1984].
2.1.1.2. A glikációs végtermékek exogén forrásai Az endogén AGE-képződés mellett a glikációs végtermékek fontos forrása a dohányfüst és bizonyos táplálékok [Nicholl & Bucala, 1998; O'Brien & Morrissey, 1989; Koschinsky et al., 1997]. A dohányosok szérumában, szemlencséjében és érfalában magasabb AGE koncentrációt mértek, mint a nemdohányzókéban [Cerami et al., 1997; Nicholl et al., 1998]. A cigarettafüstből származó glikációs végtermékek képződésének pontos mechanizmusa ismeretlen. In vitro vizsgálatok szerint aminoguanidinnal kivédhető
10
a dohányfüst AGE-képződést indukáló hatása, ami arra utal, hogy a dohányfüst okozta AGE-képződésért reaktív dikarbonilok tehetők felelőssé [Cerami et al., 1997]. Az ételekben a hőkezelés (sütés, főzés) hatására Maillard-reakció játszódik le [O'Brien & Morrissey, 1989]. A glikoxidációs termék CML jelenlétét több ételben is kimutatták nagy hatékonyságú folyadék-kromatográfiás (high performance/pressure liquid chromatography, HPLC) módszerrel [Drusch et al., 1999; Erbersdobler, 1989]. A táplálékok CML tartalma a hőkezelés hatására jelentősen megnő [Erbersdobler, 1989]. Hasonlóképpen, enzimhez kötött immunoszorbens teszt (enzyme linked immunosorbent assay, ELISA) módszerrel, poliklonális anti-AGE-ribonukleáz antitest alkalmazásával azt találták, hogy szénhidrátot és fehérjét tartalmazó táplálékokban 5-10-szeresére, lipideket is tartalmazó ételekben pedig 100-szorosára emelkedik az AGE-termékek mennyisége a hőkezelés hatására [Koschinsky et al., 1997]. A hőkezelt ételekben az előrehaladott glikációs végtermékeken kívül glikációs intermedierek is jelentős mennyiségben megtalálhatók, mint például az Amadori-termék fruktózlizin [Erbersdobler & Hupe, 1991], vagy a reaktív dikarbonil metilglioxál [He et al., 1999]. Patkánykísérletekben a táplálékkal bevitt,
14
C és
125
I izotópokkal jelölt AGE-
ovalbumin radioaktivitásának 10%-a jelenik meg a szérumban. A tesztétkezést követő 72 órában a szérumban fellelhető, AGE-ovalbuminhoz köthető radioaktivitásnak csupán 30%-a (a bevitt összaktivitás 3%-a) kerül kiválasztásra a vizelettel. A szérum és vizeletminták AGE koncentrációját ELISA módszerrel vizsgálva megerősítették a radioaktivitás mérésével nyert eredményeket. A táplálékkal bevitt AGE-asszociált 125
14
C és
I radioaktivitás a szövetek közül a vesében és a májban mutatta a legnagyobb
halmozódást. A táplálék eredetű AGE-termékek biológiai aktivitását bizonyítja, hogy az izotóppal jelölt AGE-ovalbuminnal etetett állatok szérumát in vitro fibronektinnel inkubálva
14
C radioaktivitást hordozó aggregátumok keletkeznek. A glikációgátló
11
aminoguanidin hatására a táplálék eredetű AGE-termékek renális eliminációja fokozódott, szöveti akkumulációjuk és fibronektin aggregációs kapacitásuk pedig csökkent [He et al., 1999]. Egy ELISA módszeren alapuló humán tanulmány az állatkísérletekkel megegyező eredményt mutatott. Egészséges önkéntesekben a bevitt AGE-termékek 10%-a került a keringésbe, és ennek mindössze egyharmada ürült ki a vizelettel 2 napon belül. Beszűkült vesefunkciójú betegekben a táplálék eredetű AGE-termékek renális eliminációja az egészségesekben tapasztalt 30%-ról 5% alá csökkent [Koschinsky et al., 1997].
2.1.1.3. A glikációs végtermékek eliminációja Az előrehaladott glikációs átalakulást szenvedett fehérjék a későbbiekben részletesen tárgyalt AGE-receptorokon keresztül a retikuloendotheliális rendszer sejtjeibe kerülnek [Vlassara & Bucala, 1996]. Az intravénásan beadott, fehérjékhez kötött glikációs végtermékek 93%-át a máj veszi fel. Hozzávetőlegesen 60% a máj endothelsejtjeibe, 25% a Kupffer-sejtekbe és 10-15% a máj parenchyma sejtjeibe kerül [Smedsrod et al., 1997]. Ezekben a sejtekben az AGE-fehérjék degradációjának eredményeként alacsony molekulasúlyú AGE-peptidek képződnek, melyek a keringésbe kerülnek és az erek falában lerakódva, keresztkötéseket létrehozva és receptorokat aktiválva fejtenek ki toxikus hatást. Az AGE-peptidek egyetlen valódi eliminációs szerve a vese [Gugliucci & Bendayan, 1996; Miyata et al., 1998]. A vesefunkció beszűkülése emiatt az AGE-termékek akkumulációját eredményezi [Bierhaus et al., 1998].
12
2.1.2.
A nem enzimatikus glikáció kórélettani jelentősége
2.1.2.1. A vas anyagcsere és az oxidatív stressz összefüggése a nem-enzimatikus glikációval A
vas
szerepét
a
nem
enzimatikus
glikációban
az
Amadori-termékek
autoxidációjának példáján, a 3. ábrán szemléltetjük, az ehhez kapcsolódó szabadgyökös reakciókat pedig a 4. ábrán foglaltuk össze. A fokozott oxidatív stresszel jellemzett betegségekben, mint amilyen a diabetes mellitus, vagy a krónikus veseelégtelenség, a vas anyagcsere károsodása figyelhető meg [Wolff, 1993; Shah, 2001]. Oxidatív stressz hatására az intracelluláris vasraktárakból vas mobilizálódik [Puntarulo & Cederbaum, 1996]. A mobilizált nem-hem, nem-ferritin, redox ciklusra képes vas az AGE-képződés oxidatív lépéseit katalizálja, miközben maga ferri (Fe3+) formából ferro (Fe2+) ionná alakul [Elgawish et al., 1996; Hunt et al., 1993; Hayase et al., 1996] (3. ábra). Az így képződő ferro ionok a szövetekben mindig jelenlévő oxigén redukálásával szuperoxid szabad gyök keletkezését idézhetik elő [Ortwerth et al., 1998]. A szuperoxid szabad gyök spontán is, de még inkább a szuperoxid-dizmutáz enzim hatására hidrogén-peroxiddá alakul. A hidrogén peroxid a továbbra is képződő ferro ionnal a Fenton-reakcióban hidroxil szabad gyököt kelt (4. ábra). A nem-enzimatikus glikáció tehát szabad gyökök keletkezéséhez vezet, vagyis oxidatív stresszt okoz [Mullarkey et al., 1990]. Ugyanakkor az oxidatív stressz felgyorsítja az AGE-képződést, mivel a szabad gyökök hatására a lipidekből és a szénhidrátokból reaktív dikarbonilok termelődnek, melyek az AGE-termékek prekurzorai (lásd a 2.1.1.1. fejezetet).
13
2.1.2.2. A glikációs végtermékek hatása a fehérjék struktúrájára és funkciójára Számos fehérje AGE-módosulását és következményes funkciókárosodását leírták már, ezek közül ebben a fejezetben csak néhányat emeltünk ki. Az extracelluláris mátrix fehérjekomponensei között a glikáció hatására intermolekuláris kötések alakulnak ki [Brownlee et al., 1986; Kent et al., 1985]. Az AGEkeresztkötések miatt csökken a kötőszövetek rugalmassága, és megnő a kötőszöveti fehérjék ellenállósága az enzimatikus lebontással szemben [Sims et al., 1996]. Az
erek
falában
lévő
kollagén
molekulák
AGE
keresztkötések
révén
plazmaproteineket (pl.: LDL, IgG) kötnek meg, aminek fontos szerepe lehet az atherosclerosis kialakulásában [Brownlee et al., 1983; Sensi 1986; Brownlee et al., 1985]. A bazálmembránokban a IV-es típusú kollagén glikációja megakadályozza a normális hálózat létrejöttét [Makino et al., 1996; Tsilibary et al., 1988]. A glikált laminin kisebb mértékben képes polimerizálódni, kevésbé kötődik a IV-es típusú kollagénhez, és heparán szulfát proteoglikán (HS-PG) kötő képessége is csökkent [Charonis et al., 1990]. Diabetesben a glomeruláris bazálmembrán (GBM) alacsonyabb HS-PG tartalma miatt károsodik a töltésbarrier [Boyd-White & Williams, 1996], ami a GBM pórusátmérőinek AGE-keresztkötések okozta megnövekedésével együtt a permeabilitás fokozódásához vezethet [Cochrane et al., 1997]. A szemlencse struktúrális fehérjéinek glikációja magas molekulasúlyú, inszolubilis aggregátumok képződéséhez vezet, aminek fontos szerepe lehet a szenilis és a diabeteses katarakta kialakulásában [Zarina et al., 2000; Ramalho et al., 1996]. A glikáció és az oxidatív stressz gátlásával diabeteses patkányokban késleltethető a katarakta kialakulása [Agardh et al., 2000]. Nagy kórélettani jelentőséggel bír az LDL glikálódása. Diabeteses és urémiás betegek vérében magasabbnak találták az AGE-LDL szintjét [Bucala et al., 1994]. A
14
betegek véréből izolált LDL frakció ELISA vizsgálata szerint mind az Apo-B protein, mind pedig a lipidkomponens AGE-modifikálódása létrejött [Bucala et al., 1993]. Az AGE-LDL csökkent mértékben kötődik az LDL-receptorokhoz, emiatt az LDL-receptormediálta eliminációja a keringésből zavart szenved [Bucala, 1996], az AGE-receptorokhoz való kötődése pedig szöveti károsodást okoz. Másrészt az AGE-LDL keresztkötések révén lerakódik az erek falában. Mindezek miatt az LDL diabetesben és krónikus veseelégtelenségben megfigyelt glikálódása felgyorsítja az atherosclerosis kialakulását [Makita et al., 1996].
2.1.2.3. AGE-receptorok Az AGE-kötő fehérjéknek több csoportja ismert: (1) az I-es és II-es típusú makrofág scavenger receptor, (2) az AGE-k immunglobulin szupercsaládba tartozó receptora (receptor for AGE, RAGE), és (3) az AGE-receptor komplex (AGE-R) elemei, a p60 (az OST-48 oligoszacharid transzferáz komplex tagja, AGE-R1), a p90 (a protein kináz C szubsztrátjául szolgáló 80K-H foszfoprotein, AGE-R2) és a galektin-3 (a lektinek közé tartozó adhéziós molekula, AGE-R3). Ezek a molekulák képesek AGE-proteineket megkötni,
ami
sejtaktivációhoz,
illetve
az
AGE-protein
endocitózisához
és
degradációjához vezethet [Li et al., 1996; Vlassara et al., 1995; Neeper et al., 1992; Suzuki et al., 1997]. Ezek
az
AGE-kötő
fehérjék
a
monocita-makrofág-rendszer
sejtjein,
endothelsejteken, simaizomsejteken, fibroblasztokon, és a vese bizonyos sejtjein (glomeruláris endothelsejtek, podociták, mezangiumsejtek, tubuláris epithelsejtek) expresszálódnak [Thornalley et al., 1998; Abel et al., 1995]. Diabeteses állatokban a galektin-3 fokozott expresszióját figyelték meg [Pugliese et al., 2000]. Humán vizsgálatok szerint diabeteses nephropathiában, nem gyulladásos eredetű glomeruláris betegségekben
15
és gyulladásos vagy immunkomplex eredetű glomerulonephritisekben egyaránt fokozott a RAGE expressziója a vese különböző sejtjein [Abel et al., 1995]. Nem teljesen ismert az AGE-kötő fehérjékhez kapcsolódó intracelluláris jelátvivő rendszerek felépítése. A legtöbb információ a RAGE szignáltranszdukciójáról áll rendelkezésre. Az AGE-RAGE interakció a makrofágokban szabadgyök-képződéshez vezet, melynek hatására a nukleáris faktor-κB (NF-κB) aktiválódása jön létre a p21ras/mitogén aktiválta protein kináz rendszeren keresztül [Schmidt et al., 1996; Lander et al., 1997]. Az NF-κB aktiválódásának megelőzésére eredményesen használták a szabadgyök-elfogó hatású liponsavat [Bierhaus et al., 1997]. Az AGE-protein kapcsolódása az AGE-kötő fehérjékhez – az NF-κB aktiválódásán keresztül, vagy más, még ismeretlen jelátviteli mechanizmussal – többek között endothelin-1, szöveti faktor, trombomodulin, különböző citokinek (pl.: interleukin-1α, interleukin-6, tumornekrózis faktor-α), növekedési faktorok (pl.: granulocita/makrofágkolóniastimuláló faktor, inzulin-szerű növekedési faktor-I, trombocita eredetű növekedési faktor) és sejtadhéziós molekulák (pl.: vaszkuláris sejtadhéziós molekula-1) szekrécióját eredményezi [Vlassara & Bucala, 1996; Bierhaus et al., 1998]. Ennek hatására megindul a vaszkuláris simaizomsejtek proliferációja, a mononukleáris sejtek transzendotheliális migrációja és proliferációja, a véralvadási egyensúly a prokoaguláns irányba tolódik el, és fokozódik a vazokonstrikció, mindezen folyamatok pedig fontos szerepet játszanak az urémia és a diabetes vaszkuláris szövődményeinek kialakulásában [Bierhaus et al., 1998] Ugyanakkor a glomeruláris mezangiumsejtekben az AGE-RAGE interakció hatására fokozódik a IV-es típusú kollagén, a fibronektin, a laminin, valamint a HS-PG képződése, ami hozzájárulhat a mezangiális mátrix diabeteses nephropathiában megfigyelt expanziójához [Skolnik et al., 1991; Doi et al., 1992].
16
2.2. A glikációs végtermékek klinikuma
2.2.1.
Nem-enzimatikus glikáció krónikus, progresszív vesekárosodást okozó kórképekben In vitro kísérletek eredményei szerint az AGE-termékek fokozzák bizonyos
növekedési faktorok és extracelluláris mátrix komponensek szintézisét a glomeruláris mezangiális sejtekben, továbbá károsítják a proximális tubulussejtek proliferációs és protein degradációs képességét [Heidland et al., 2001]. A sejttenyészeteken végzett vizsgálatok mellett állatkísérletek és humán tanulmányok egész sora bizonyítja, hogy az AGE-termékek fontos szerepet játszanak a krónikus vesebetegségek kialakulásában és progressziójában.
2.2.1.1. Diabetes mellitus Számos adat utal arra, hogy az előrehaladott glikációs végtermékeknek szerepük lehet a cukorbetegség mikro- és makrovaszkuláris szövődményeinek kialakulásában. A különböző szövődmények közül elsősorban (de nem kizárólag) a diabeteses nephropathiára vonatkozó megfigyeléseket foglaltuk össze ebben a fejezetben. Állatkísérletes
modellben
AGE-termékek
akkumulációját
figyelték
meg
streptozotocinnal diabetesessé tett patkányok glomeruláris mezangiumában és proximális tubulus sejtjeiben [Bendayan, 1998]. A 2-es típusú diabetes egyik állatkísérletes modelljében CML lerakódást mutattak ki spontán diabeteses patkányok mezangiális mátrixában és tubuláris epitheliális sejtjeiben. A diabeteses patkányok életkorának előrehaladtával a CML akkumulációja a glomeruláris mezangiumban fokozódott, amivel párhuzamosan nőtt a transzformáló növekedési faktor-ß1 (TGF-ß1), valamint a III-as, az Vös és a VI-os típusú kollagén és a fibronektin expressziója. A glomeruláris kapillárisok 17
falában ugyanakkor a HS-PG mennyisége csökkent [Kushiro et al., 1998]. Ezen eltéréseket jellegzetesnek tarják a humán diabeteses nephropathiára is. 1-es típusú diabeteses betegek vizsgálata során azt találták, hogy az AGE-termék pentozidin bőrben mért koncentrációja jól korrelál a diabeteses retinopathia súlyosságával [Sell et al., 1992]. Hasonlóképpen, az 1-es típusú cukorbetegek bőrmintáiban mért AGE koncentráció szoros összefüggést mutat mind a retinopathia, mind a nephropathia stádiumaival [Beisswenger et al., 1995]. A retina neurogliális és vaszkuláris elemeiben 1es típusú diabetesben a CML és az imidazolon típusú AGE-termékek akkumulációját figyelték meg, ami kifejezettebb volt a retinopathia előrehaladott stádiumaiban [Hammes et al., 1999]. 2-es típusú diabeteses betegek veseszövettani mintáiban immunhisztokémiai módszerekkel Amadori-termékek és AGE-k mutathatók ki a kiszélesedett glomeruláris mezangiumban és a diabeteses nephropathiára jellegzetes noduláris léziókban. Erősebb festődést találtak az AGE és Amadori-termék-ellenes antitestekkel a súlyosabb veseszövettani elváltozások esetén [Sakai et al., 1996; Suzuki et al., 1999]. Azonos korú egészséges kontrollokhoz képest 2-es típusú diabeteses betegekben fokozott CML lerakódást észleltek a bőr kötőszövetes elemeiben, a szubkután kapillárisok, arteriolák és artériák falában, valamint a vese kisereiben. Jelentős mértékű CML akkumulációt mutattak ki mind a diabeteses, mind pedig a nem diabeteses betegek atheroscleroticus ereinek falában és a habos sejtek plazmájában [Schleicher et al., 1997]. Azt a feltevést, miszerint a diabeteses szövődmények kialakulásában a glikációs végtermékeknek oki szerepük lehet, leginkább azok az állatkísérletek támasztják alá, melyek során exogén eredetű AGE-termékek infúziójával egészséges állatokban diabetesre jellegzetes elváltozásokat hoztak létre. Egészséges patkányokban és nyulakban AGEalbumin infúzió hatására szöveti AGE lerakódást észleltek, melynek hatására fokozódott az
18
erek permeabilitása, számos szövetben (máj, vese, vázizmok, szubendokardium) mononukleáris sejtek migrációja indult meg a szubendotheliális és a periarterioláris térbe, továbbá csökkent az acetilkolin és a nitroglicerin hatására bekövetkező, nitrogén monoxid (NO) dependens vazodilatáció [Vlassara et al., 1992]. AGE-albumin intraperitoneális injektálásának következtében az egészséges egerek veséjében megemelkedett a szöveti AGE szint, a glomerulusokban fokozódott a laminin B1, a TGF-ß1, és a IV-es típusú kollagén expressziója, és megnőtt a glomeruláris térfogat [Yang et al., 1994]. AGEalbumin parenterális adásának hatására az egészséges patkányok veséjében mért szöveti AGE szint emelkedés a glomeruláris térfogat emelkedésével, perjódsavas Schiff-reagens pozitív depozitumok lerakódásával, a bazálmembrán megvastagodásával, a mezangiális extracelluláris mátrix kiszélesedésével és a vizelet albumin ürítés fokozódásával járt együtt [Vlassara et al., 1994]. A már említett aldehid elfogó aminoguanidin mindhárom modellben hatékony eszköze volt az AGE indukálta eltérések prevenciójának.
2.2.1.2. Nem diabeteses eredetű vesebetegségek Az
előrehaladott
glikációs
végtermékeknek
a
nem
diabeteses
eredetű
vesebetegségek kialakulásában és progressziójában is fontos szerepük lehet. Erre utal az a megfigyelés is, miszerint a RAGE expressziója nem diabeteses vesebetegségekben is kimutatható. A vizsgált nem diabeteses vesebetegségek között olyan kórképek szerepeltek, mint a hemolitikus urémiás szindróma, a könnyűlánc amiloidózis, a minimal-change nephropathia, a benignus nephrosclerosis, a membranosus glomerulonephritis, az IgA nephropathia, a membranoproliferatív glomerulonephritis, a lupus nephritis és a mikroszkópos poliangitis. Ezen kórképekben fokozott RAGE expressziót mutattak ki a vesében a vaszkuláris és a glomeruláris endothelsejtek, a vaszkuláris simaizomsejtek, a podociták, a kapszuláris és a tubuláris epitheliális sejtek felszínén [Abel et al., 1995].
19
Pentozidin és CML lerakódást igazoltak fokális szegmentális glomerulosclerosisban és hipertenzív nephrosclerosisban a vese ereinek falában, a scleroticus glomerulusokban, az atrófiás tubulusok bazálmembránjában, illetve a fibrotikus interstíciumban. Lupus nephritisben pentozidint és CML-t találtak az aktív nekrotizáló, gyulladásos glomeruláris léziókban, a sejtes félholdakban, a mezangiumban, és a glomeruláris bazálmembránban, valamint fokozott volt a RAGE expressziója a podocitákban [Tanji et al., 2000].
2.2.2.
Az előrehaladott glikációs végtermékek, mint urémiás toxinok
2.2.2.1. A nem-enzimatikus glikáció szerepe a krónikus veseelégtelenség okozta szövődmények kialakulásában Krónikus veseelégtelenségben a felgyorsult atherosclerosis a kardiovaszkuláris mortalitás és morbiditás fokozódásához, a dializált betegekben megfigyelt amiloidózis pedig különböző mozgásszervi és szisztémás belszervi eltérésekhez vezet. Ezen urémiás szövődmények kialakulásában fontos szerepet tulajdonítanak az AGE-termékeknek. Az AGE-képződés oxidatív stressz előidézése, az oxidált-LDL és az AGE-LDL szintjének fokozása és egyes gyulladásos citokinek és növekedési faktorok expressziójának indukciója révén felgyorsítja az atherosclerosis kialakulását [Makita et al., 1996]. A dializáltakban megfigyelt amiloidózis kiváltásában a ß2-mikroglobulin glikációja döntő fontosságú [Niwa, 1997]. Minthogy az AGE-termékek eliminációjáért a vese a felelős, veseelégtelenségben a glikációs végtermékek szérum és szöveti szintje a normál populációban mért értékek többszöröse. Szinte minden tanulmány egyetért abban, hogy nincs különbség a diabeteses és a nem diabeteses dializált betegek között a szérum AGE szintek tekintetében, legyen szó akár a CML, a pentozidin, az AGE-fluoreszcencia vagy a poliklonális antitestek alkalmazásával mért nem specifikus AGE szérumszintjéről [Schinzel et al., 2001]. 20
2.2.2.2. A glikációs végtermékek eltávolítása a keringésből különböző vesepótló kezelésekkel A high-flux hemodialízis kezeléssel effektíven csak az alacsony molekulasúlyú (mólsúly < 10 kD) AGE-termékek szintje csökkenthető [Gerdemann et al., 2000]. Mivel az alacsony molekulasúlyú AGE-termékek a szérum AGE szintnek csupán 5-25%-át teszik ki, az egy kezeléssel elérhető össz-AGE szint csökkenés nem jelentős [Schinzel et al., 2001]. A low-flux hemodialízis kezelés esetén még ennél is kisebb mértékű AGE szint csökkenéssel lehet számolni [Makita et al., 1994]. A folyamatos ambuláns peritoneális dialízissel (continuous ambulatory peritoneal dialysis, CAPD) kezelt betegekben mért szérum AGE szint a peritoneális dializáló folyadék magas glukóz tartalma ellenére nem magasabb, mint a high-flux hemodialízissel kezelt betegekben. Meglepő módon, a pentozidin szérumszintje CAPD-ben alacsonyabb, mint dialízisben [Friedlander et al., 1996]. Bár a transzplantált betegek AGE szintjéről készült tanulmányok száma csekély, mégis egyértelműnek tűnik, hogy az urémiás betegek AGE szintjét leghatékonyabban vesetranszplantációval lehet csökkenteni. Az alacsony molekulasúlyú AGE-termékek szérumszintje a vesetranszplantációt követően napok, hetek alatt a normál szintre tér vissza,
míg
a
magas
mólsúlyú,
albuminhoz
kötött
AGE-k
szérumszintjének
normalizálódása hosszabb időt, akár éveket vehet igénybe [Hricik et al., 1993; Miyata 1997]. Vesetranszplantációt követően a szöveti AGE-fluoreszcencia is jelentősen csökken [Lee et al., 1995]. Ugyanakkor kis betegszámmal végzett vizsgálatban a szöveti pentozidin koncentráció kisfokú növekedését figyelték meg a transzplantációt követően [Hricik et al., 1996].
21
3.
CÉLKITŰZÉS Vizsgálatainkban a nem-enzimatikus glikáció in vitro és in vivo hatásait és a
glikációs
végtermékek
képződését
és
felhalmozódását
befolyásoló
tényezőket
tanulmányoztuk, céljaink a következők voltak: A glikációs intermedier metilglioxál hatásainak vizsgálata in vitro és ex vivo rendszerekben: •
A metilglioxál és az L-arginin reakciója során képződő szabad gyökök vizsgálata in vitro modellben. A vas szabadgyök-képződésre gyakorolt hatásának felmérése.
•
A metilglioxál + L-arginin reakciótermék abszorpciós spektrumának regisztrálása, a vas katalizáló hatásának vizsgálata e rendszerben.
•
A metilglioxál vasredukáló képességének vizsgálata.
•
Izolált vörösvértestek intracelluláris szabad gyök szintjének, alacsony mólsúlyú thiol tartalmának és kalcium koncentrációjának meghatározása metilglioxállal történő expozíciót követően.
•
A glomeruláris haematuriára jellemző vörösvértest morfológia kialakulásának modellezése in vitro metilglioxál segítségével.
A magas hőmérsékleten zajló glikációs folyamatok és a hőkezelt ételekből származó glikációs végtermékek hatásainak vizsgálata: •
Az ételek hőkezelése során lejátszódó szabadgyökös-glikációs folyamatok modellezése in vitro.
•
A hőkezelt, magas proteintartalmú ételeknek az AGE szintekre és a veseműködésre kifejtett hatásának vizsgálata egészséges önkéntesekben.
22
Az AGE-termékek szérumszintje és a különböző klinikai paraméterek közötti összefüggések vizsgálata krónikus vesebetegségekben: •
Diabeteses nephropathiában szenvedő betegek AGE szintjének vizsgálata.
•
IgA nephropathiában szenvedő betegek AGE szintjének vizsgálata.
A művesekezelésnek a szérum AGE szintre gyakorolt hatásának vizsgálata: •
A szérum AGE szint alakulása különböző művesekezelési eljárások során.
•
Az AGE-termékek visszatelődésének vizsgálata a művesekezelést követően.
23
4.
MÓDSZEREK ÉS EREDMÉNYEK
4.1. A glikációs intermedier metilglioxál vizsgálata in vitro és ex vivo rendszerekben
4.1.1.
A metilglioxál és az L-arginin inkubációjából származó szabad gyökök vizsgálata Ismert, hogy a glikáció szabadgyök-képződéssel jár. Az egyik legismertebb és
legtöbbet vizsgált glikációs intermedier, a metilglioxál (MGO). Az L-arginin glikációja során az MGO által keltett szabad gyököket elektronspin rezonancia (ESR) vizsgálattal elemeztük. Megvizsgáltuk a szabadgyök-képződésben fontos szerepet játszó vas hatását az L-arginin
+ MGO reakcióra.
4.1.1.1. Módszerek Az L-arginint és az MGO-t (mindkét anyag végkoncentrációja 500 mM volt) 100 mM foszfát pufferben oldottuk. A vas katalizáló hatásának vizsgálatához 0,625-10 mM végkoncentrációban adtunk ferri vagy ferro iont az
L-arginint
és MGO-t tartalmazó
oldathoz. A vas specifikus hatásának bizonyításához desferrioxamint (redox ciklust gátló, irreverzibilis ferri ion kelátor, 10 mM) és ferrozint (redox ciklust gátló, irreverzibilis ferro ion kelátor, 40 mM) használtunk. Az ESR méréseket 8,5-ös pH-n végeztük. Az ESR készülék (Bruker ESP 300 E, Bruker, Billerica, MA) beállításai a következők voltak: mikrohullámú teljesítmény: 20 mW, modulációs amplitúdó: 0,2 G, scan szélesség: 100 G. A szabad gyökök koncentrációját az ESR-jel kettős integráljának segítségével határoztuk meg. Standard mintaként 10 µM-os maleinimid vizes oldata szolgált.
24
4.1.1.2. Eredmények Az L-arginin + MGO reakció során a Yim et al. [1995] által az L-alanin vizsgálata kapcsán leírt keresztkötésben elhelyezkedő kation gyökre jellegzetes ESR-spektrum detektálható (5. ábra A). A ferri ion növelte (5. ábra B) a ferro ion pedig csökkentette (5. ábra C) az ESR-jel intenzitását. A 6. ábráról leolvasható, hogy a ferri ion koncentrációfüggően fokozta, a ferro ion pedig koncentrációfüggően gátolta a szabadgyökképződést. Mind a ferri mind pedig a ferro ion esetében az 5 mM-os ionkoncentráció a 10 mM-ossal megegyező effektivitású volt, ami a jelenség szaturálhatóságára utal. A vas hatása kísérletünkben specifikusnak bizonyult, hiszen a ferri ion szabadgyök-képződést fokozó hatása desferrioxaminnal (7. ábra), a ferro ion szabadgyök-képződést gátló hatása pedig ferrozinnal kivédhető volt (8. ábra).
4.1.1.3. Összefoglalás Az MGO és az L-arginin reakciója során kialakuló keresztkötésben elhelyezkedő kation szabad gyök képződését a ferri ion fokozta, a ferro ion pedig gátolta.
4.1.2.
A metilglioxál hatására bekövetkező vasredukció A 4.1.1. fejezet eredményei alapján az MGO a ferri ionnal reakcióba lép, hiszen az
MGO által kiváltott szabadgyök-képződést a ferri ion fokozta. Egy lehetséges reakció az MGO és a ferri ion között a ferri ion MGO hatására bekövetkező redukciója. Ennek bizonyítására ferrozin felhasználásával spektrofotometriás módszert dolgoztunk ki.
4.1.2.1. Módszerek A ferro ion, mely a ferri ion redukciójából keletkezhet, ferrozinnal komplexet képez. A ferro ion-ferrozin komplex abszorpciós maximuma 561 nm-nél detektálható. 25
Vizsgálatunkban 100 µM ferri iont és 1 mM ferrozint tartalmazó oldathoz 1 mM MGO-t adtunk és 60 percen keresztül mértük az abszorpciót 561 nm-nél egy Hitachi 2001 spektrofotométerrel (Hitachi, Tokyo, Japán). A mérést a ferri ion redukcióját gátló desferrioxamin jelenlétében is elvégeztük. Kontrollként az MGO-t nem tartalmazó oldat szolgált.
4.1.2.2. Eredmények A 9. ábrán látható az MGO hatására bekövetkező vas redukció, mely desferrioxaminnal gátolható. Az MGO-t nem tartalmazó oldatban nem jött létre vas redukció.
4.1.2.3. Összefoglalás A metilglioxál hatására a ferri ion ferro ionná redukálódik.
4.1.3.
A metilglioxál + L-arginin reakció termékének abszorpciós spektruma A 4.1.1. fejezetben tárgyalt ESR vizsgálataink szerint a ferri és a ferro ion eltérően
befolyásolja a szabadgyök-képződést az L-arginin + MGO reakcióban. Ez felvetette annak a lehetőségét, hogy a kétféle vasion eltérő termékek képződésének irányába tereli a reakciót. E kérdés megválaszolására összevetettük az L-arginin + MGO reakcióban a ferri illetve a ferro ion jelenlétében képződő termékek abszorpciós spektrumát.
4.1.3.1. Módszerek Az L-arginin és az MGO reakciójából származó barna színt adó termék abszorpciós spektrumát a látható hullámhossztartományban Hitachi 2001 spektrofotométerrel (Hitachi,
26
Tokyo, Japán) rögzítettük ferri illetve ferro ion jelenlétében, vas ionokat nem tartalmazó vakkal szemben. A spektrum felvételét percenként ismételtük. A vas ionok végkoncentrációja 10 mM volt. A 490 nm-nél detektálható színreakció időbeli lefutását 10 mM ferro, vagy ferri ion jelenlétében, illetve vas iont nem tartalmazó oldatban folyamatos méréssel is rögzítettük. Itt vakként a csak L-arginint tartalmazó minta szolgált.
4.1.3.2. Eredmények Mind a ferro (10. ábra, felső panel) mind a ferri ion esetében (10. ábra, középső panel) a 630 nm-nél található csúcs csökkenését és a 490 nm-nél található csúcs növekedését láthattuk. A reakció időbeli lefutásának vizsgálata alapján a ferro ion hatására gyorsabban játszódik le a 490 nm-es hullámhossznál mért színreakció, mint a ferri ion esetében (10. ábra, alsó panel).
4.1.3.2. Összefoglalás Az L-arginin + MGO reakció során mind ferro, mind pedig ferri ion jelenlétében megegyező abszorpciós spektrumú reakciótermék képződött, melynek abszorpciós maximuma 490 nm-nél detektálható. A ferro ion a színreakciót a ferri ionnál erősebben katalizálta.
4.1.4.
A metilglioxál hatása a szabadgyök-képződésre és az ionizált kalcium intracelluláris koncentrációjára izolált humán vörösvértestekben In vitro kísérleteink szerint (lásd a 4.1.1. fejezetet) az MGO szabadgyök-képződést
vált ki az aminocsoportot tartalmazó molekulák (esetünkben az L-arginin) módosítása során. A továbbiakban arra kerestük a választ, hogy sejtes rendszerben kimutatható-e 27
szabadgyök-képződés az MGO hatására. Kísérletünk végrehajtásához vörösvértesteket használtunk. Az intracelluláris szabadgyök-képződést, vagyis az oxidatív stresszt fluoreszcens módszerrel, dichlorofluorescein felhasználásával mutattuk ki. Nyomon követtük a vvt-kben az intracelluláris, alacsony mólsúlyú thiol (SH) vegyületek szintjének alakulását, ami szintén az oxidatív stressz markere. A vvt-kben az oxidatív stressz kalcium akkumulációt okoz, így az ionizált kalcium intracelluláris koncentrációjának mérésével a szabadgyök-képződés egyik kedvezőtlen hatását is nyomon követhetjük, ugyanis a magas intracelluláris kalcium koncentráció a vvt-k rigiditásának fokozódásához vezet.
4.1.4.1. Módszerek Vizsgálatainkhoz írásos beleegyezést követően egészséges önkéntesektől vacutainer rendszerben vettünk vért heparint tartalmazó csövekbe. A plazma és a buffy coat eltávolítására a mintákat 2400 g-vel centrifugáltuk 5 percig. A vvt üledéket háromszor mostuk 7,4-es pH-jú, 145 mM NaCl, 5 mM KCl, 1 mM MgSO4, 0,5 mM Na2HPO4, 10 mM hidroxietil-piperazin-etánszulfonsav (HEPES) és 5 mM glukóz tartalmú pufferben. A mosott vvt-ket 7,4-es pH-jú, 125 mM NaCl, 2,5 mM KCl, 1 mM MgSO4, 0,1 mM CaCl2, 60 mM HEPES és 5 mM glukóz tartalmú pufferben reszuszpendáltuk. A mosott vvtszuszpenzió hematokritját sejtszámláló segítségével 0,1%-ra állítottuk be. A vvt-ket dichlorofluoresceinnel (5 µM, 20 perc) és fura-2-pentakis-acetoximetilészterrel (Fura-2AM, 1 µM, 30 perc) inkubáltuk. A dichlorofluorescein fluoreszcenciáját, melyet az intracelluláris szabad gyökök váltanak ki, 504 nm excitációs és 526 nm emissziós hullámhosszon mértük [Leoncini et al., 1997]. A szabad, ionizált kalcium intracelluláris koncentrációját Fura-2-AM segítségével, a Grynkiewicz et al. [1985] által leírtak szerint határoztuk meg. A Fura-2-AM fluoreszcenciáját, mely 510 nm emissziós hullámhossznál detektálható, egyrészt 340 nm, másrészt 380 nm excitációs hullámhossz mellett mértük. Az 28
intracelluláris kalcium koncentráció a két érték különbségével arányos. A méréseket Hitachi F-4500 fluoreszcens spektrofotométerrel (Hitachi, Tokyo, Japán), 37oC-on végeztük.
A
vvt
ülepedésének
megelőzésére
folyamatos,
alacsony
sebességű
automatakeverést alkalmaztunk. A fluoriméter vezérléséhez a Multi-Wavelength Time Scan System (Hitachi, Tokyo, Japán) programot használtuk. A vvt-szuszpenzió dichlorofluorescein és Fura-2-AM eredetű fluoreszcenciáját 10 percig rögzítettük. A mérés első percének végén ferro iont (pozitív kontroll) vagy MGO-t injektáltunk a küvettába. Az antioxidánsokat a mérés elején adtuk a vvt-szuszpenzióhoz. Az antioxidánsok végkoncentrációja a következő volt: szuperoxid-dizmutáz (SOD), 200 nemzetközi egység (NE)/ml; kataláz, 2000 NE/ml; trolox (E-vitamin analóg, lipid peroxidáció gátló), 0,1 mM; desferrioxamin (mely a ferro iont ferri ionná oxidálja, és a ferri ion megkötésével meggátolja a vas redox ciklusát), 1 mM; redukált glutation (GSH), 5 mM. Eredményeinket 6 független mérésből számolt átlag ± standard deviáció (SD) formájában adtuk meg. A statisztikai értékeléshez a Student-féle kétmintás t-tesztet használtuk. Az intracelluláris alacsony mólsúlyú SH csoport méréséhez fluoreszcens módszert használtunk O-phthalaldehiddel (OPA) történő derivatizálást követően [Obrosova et al., 2000]. 1%-os vvt szuszpenziót 1 mM MGO-val inkubáltunk szobahőmérsékleten 5, 10, 15, 20, 25 és 30 percig. Centrifugálást követően az MGO-val kezelt és a kontroll vvt-ket 6%os perklórsavban vettük fel, majd 10 perces, 4000 g-vel történt centrifugálás után a felülúszót 5 M-os K2CO3-mal semlegesítettük, és 1M-os, 8-as pH-jú tris-hidroximetilaminometán (TRIS) pufferrel hígítottuk. Az így nyert minta fluoreszcenciáját 340 nm-es excitációs és 425 nm-es emissziós hullámhosszon mértük 10 mg/ml metanolos OPA oldat hozzáadása előtt és után. A kiindulási és a 60 másodpercnél mért értékek különbségét GSH standardok megfelelő értékeivel vetettük össze (3,125 - 25 µM). Eredményeinket a kontroll 29
százalékában, három független mérésből számolt átlag ± az átlag standard hibája (SEM) formájában adtuk meg. A statisztikai vizsgálathoz a Mann-Whitney tesztet alkalmaztuk.
4.1.4.2. Eredmények A 11. ábrán látható a ferro ion (A) illetve az MGO (B) hatására kialakuló dichlorofluorescein eredetű fluoreszcencia fokozódása, mely az intracelluláris szabadgyökképződést, vagyis az oxidatív stresszt jelzi. Az ionizált kalcium intracelluláris koncentrációja a vvt-kben mind a ferro ion (C), mind pedig az MGO hatására (D) növekedést mutatott. Az MGO az izolált vvt-kben koncentrációfüggően fokozta a szabadgyök-képződést (12. ábra, felső panel) és az ionizált kalcium intracelluláris koncentrációját (12. ábra, alsó panel). A 12. ábrán a pozitív kontrollként használt 100 µM-os koncentrációjú ferro ion hatását vettük 100%-nak. Az általunk használt antioxidánsok az MGO által kiváltott oxidatív stresszt (13. ábra, felső panel) és intracelluláris kalcium akkumulációt (13. ábra, alsó panel) szignifikánsan csökkentették. Nem volt értékelhető a kataláz hatása az intracelluláris kalcium koncentráció mérése során, mivel a kataláz önmagában is befolyásolta a Fura-2-AM fluoreszcenciáját. Az intracelluláris, alacsony mólsúlyú SH vegyületek szintje az MGO-val történő 530 perces inkubációk hatására a kiindulási értékhez képest 46-66%-kal csökkent (14. ábra). Az SH csoport fogyás mértéke a 10 és a 30 perc közötti inkubációs idők esetén volt szignifikáns (p < 0,05).
30
4.1.4.3. Összefoglalás Az MGO szabadgyök-képződést és intracelluláris kalcium akkumulációt okoz izolált humán vörösvértestekben. Ezen hatások antioxidánsok segítségével kivédhetők voltak. A metilglioxál a vvt-kben az alacsony mólsúlyú thiol vegyületek fogyásához vezet.
4.1.5.
A metilglioxál membránkárosító hatásának vizsgálata izolált vörösvértestekben - a glomeruláris típusú vörösvértestek képződésének modellje Az oxidatív és a karbonil stressz szerepét a glomerulonephritisek pathogenesisében
is
felvetették.
Bizonyos
glomerulonephritisek
esetén
a
vizeletüledékben
talált,
membránkárosodást szenvedett, úgynevezett glomeruláris típusú vörösvértestek jellegzetes eltérésnek
tekinthetők.
Felmerült,
hogy
a
vizeletbe
jutott
vörösvértestek
membránkárosodását oxidatív illetve karbonil stressz okozza, melynek kiváltásához vvtmodellünkben metilglioxált használtunk.
4.1.5.1. Módszerek Vörösvértest
morfológiai
vizsgálatainkhoz
a
4.1.4.
fejezetben
leírtaknak
megfelelően nyertünk vvt üledéket, melyet háromszor mostunk 7,4-es pH-jú, 5 mM glukóz tartalmú fiziológiás sóoldatban. A mosott vvt-ket 7,4-es pH-jú, 5 mM glukóz tartalmú Ringer-oldatban reszuszpendáltuk. A mosott vvt-szuszpenzió hematokritját sejtszámláló segítségével 0,1%-ra állítottuk. A vvt szuszpenziót szobahőmérsékleten 1 mM MGO-val inkubáltuk 10, 20 és 30 percig, illetve a 30 perces inkubációt elvégeztük 0,25 mM és 0,5 mM MGO koncentrációkkal is. Újabb mosást követően a vvt-ket 0,2 µm pórusméretű baktériumszűrőn átszűrt vizeletben inkubáltuk 60 percig. Az inkubáláshoz olyan vizeletet használtunk, melynek fajsúlya 1011 körüli volt, mivel a laboratóriumi jegyzőkönyv alapján a glomeruláris vvt-ket tartalmazó vizelet minták fajsúlya átlagosan 1011 volt (1001-1025 31
közötti tartományban). Az ép vvt-ket tartalmazó vizelet minták fajsúlya 1010 volt (szintén 1001-1025 közötti tartományban). Ezek alapján a vizelet fajsúlyának nincs szerepe a glomeruláris vvt-k kialakulásában. Centrifugálást (2500 g, 5 perc) követően a vvt üledéket tárgylemezre cseppentettük, fedőlemezzel fedtük, majd a friss, fixálatlan mintákat süllyesztett kondenzorú fénymikroszkóppal, 400x-os nagyítással vizsgáltuk. A 7 független sorozatból minden esetben 10 látóteret rögzítettünk számítógéphez kapcsolt digitális kamerával. A glomeruláris típusú vvt alakok arányát százalékban adtuk meg. 1%-os glutáraldehiddel történő fixálást követően pásztázó-elektronmikroszkópos vizsgálatokat is végeztünk. Az eredményeket átlag ± SEM formájában ábrázoltuk, a statisztikai értékeléshez a Kruskal-Wallis tesztet és a Mann-Whitney tesztet használtuk.
4.1.5.2. Eredmények A 15. ábra felső részén egy veseköves beteg ép vvt-ket tartalmazó vizeletüledéke (A) és egy IgA nephropathiában szenvedő beteg glomeruláris típusú vvt-ket tartalmazó vizeletüledéke (B) látható. Az ábra alsó részén az általunk használt izolált, mosott, kezeletlen vvt-ket (C) és az MGO hatására in vitro képződött vvt alakokat (D) tüntettük fel. A 16. ábra a kezeletlen (A) és az MGO-val kezelt (B), izolált vvt-k pásztázóelektronmikroszkópos képét mutatja. Jól láthatók az MGO hatására kialakult jellegzetes membrán-kiboltosulások, lefűződések. A glomeruláris típusú vvt-k aránya a 30 percig MGO-val kezelt vvt-szuszpenzióban az MGO koncentrációjának növelésével fokozatosan emelkedett. A kontrollban 5,4 ± 3,9% volt, majd 0,25 mM MGO hatására 21,9 ± 8,6%-ra, 0,5 mM MGO hatására 29,3 ± 5,8%-ra (p < 0,01 vs. kontroll) és 1 mM MGO hatására 48,9 ± 4,8%-ra emelkedett a károsodott vvtk aránya (p < 0,01 vs. kontroll, 17. ábra). A 18. ábrán látható, hogy az 1 mM MGO hatása 32
már 10 perc inkubációs idő mellett kifejlődött (glomeruláris vvt-k aránya: 38,1 ± 4,1%, p < 0,01 vs. kontroll), és a 20 perces inkubáció hatása (glomeruláris vvt-k aránya: 49,6 ± 4,4%, p < 0,01 vs. kontroll) már megegyezett a 30 perces inkubációéval.
4.1.5.3. Összefoglalás A metilglioxál hatására glomeruláris haematuriára jellemző vvt alakok képződtek. Ez a hatás koncentrációfüggő és már 10 perces inkubációt követően kifejlődik.
33
4.2. A magas hőmérsékleten képződő glikációs végtermékek vizsgálata
4.2.1.
Az L-arginin glikációja során, magas hőmérsékleten képződő szabad gyökök vizsgálata A nem-enzimatikus glikáció, vagy Maillard-reakció először az élelmiszerkémiai
kutatások tárgyát képezte. Az előrehaladott glikációs végtermékeket tették felelőssé a hőkezelt (sült, főtt) ételek zamatáért és barnás színéért. Ismert, hogy a nem-enzimatikus glikáció során szabad gyökök képződnek. A magas hőmérsékleten zajló glikációs folyamatok során képződő szabad gyököket elektronspin rezonancia vizsgálatok segítségével kívántuk tanulmányozni.
4.2.1.1. Módszerek In vitro vizsgálatunkban 1 M L-arginint inkubáltunk 1 M glukózzal 70, 75, 80, 85, és 90°C-on 100 mM foszfát pufferben 10 percig, majd a minta ESR-spektrumát szobahőmérsékleten regisztráltuk. Az oldatok pH-ját 7,5 és 8 közé állítottuk NaOH hozzáadásával. A méréseket Bruker ESP 300 E (Bruker, Billerica, MA) típusú ESR készüléken végeztük a következő beállítások mellett: mikrohullámú teljesítmény: 20 mW, modulációs amplitúdó: 0,2 G, scan szélesség: 50 G. A szabad gyökök koncentrációját az ESR-jel kettős integráljának segítségével határoztuk meg. Standard mintaként 10 µM-os maleinimid vizes oldata szolgált.
34
4.2.1.2. Eredmények Vizsgálataink szerint önmagában sem a glukóz, sem az L-arginin főzése nem vezet szabadgyök-képződéshez (19. ábra A és B). L-arginin és glukóz együttes inkubációja során azonban szabadgyök-képződésre utaló ESR-spektrumot kaptunk (19. ábra C). A spektrum analízise alapján a keletkezett szabad gyök párosítatlan spinű elektronja egy olyan heterociklusos vegyület elektronfelhőjéhez tartozik, melyben két nitrogén atom is szerepel. E vegyület a kölcsönható molekulák figyelembevételével pirazil vagy pirimidinil típusú szabad gyök lehet. A különböző hőmérsékleteken elvégzett mérések eredményeit a 20. ábrán foglaltuk össze. Az ábrán látható, hogy a mintákban kialakuló gyökkoncentráció szoros összefüggést mutat az inkubáció hőmérsékletével.
4.2.1.3. Összefoglalás Az L-arginin glikációja magas hőmérsékleten pirazil vagy pirimidinil típusú szabad gyök képződéséhez vezet.
4.2.2.
A glikációs végtermékekben gazdag, hőkezelt ételek fogyasztásának hatása a szérum és vizelet glikációs végtermék szintekre és a veseműködésre Az ételek hőkezelése során nem csupán az előző pontban tárgyalt glikációs reakció
játszódik le. Az ételek sütése, főzése számos más AGE-termék képződését is eredményezi. A hőkezelt ételekben is fellelhető glikációs termékek közül az Nε-karboximetil-lizin példáján elemeztük a táplálék eredetű AGE-termékek felszívódását és veseműködésre kifejtett hatását.
35
4.2.2.1. Módszerek 4.2.2.1.1. A vizsgálat menete Prospektív, randomizált, cross-over vizsgálatot végeztünk 24 egészséges önkéntes bevonásával annak tisztázására, hogy a hőkezelt ételek fogyasztása hogyan befolyásolja a vizelet albuminürítést, a kreatinin clearancet és a vérnyomást. A 4 hetes vizsgálat során az önkéntesek szérum CML szintjének és vizelet CML ürítésének változásait is nyomon követtük. A vizsgálatot a Pécsi Tudományegyetem Etikai Bizottsága engedélyezte és az önkéntesek megfelelő tájékoztatást követően írásos beleegyező nyilatkozatot tettek. Az önkéntesek jellemzőit és kiindulási laboratóriumi értékeit az 1. táblázatban tüntettük fel. A vizsgálat első hetében az önkéntesek az általuk megszokott módon táplálkoztak, csupán a túlzott fehérjebevitel mellőzését kértük a vizsgált személyektől, melynek érdekében részletes diétás tanácsokkal láttuk el őket. Az első hét elteltével az önkénteseket véletlenszerűen két csoportra ("A" és "B" csoport) osztottuk. Az "A" csoport tagjai a második vizsgálati héten magas fehérjetartalmú, hőkezelt (sütött, főzött) ételeket fogyasztottak, míg a "B" csoport magas fehérjetartalmú, nyers ételeket kapott. A harmadik héten, az úgynevezett kimosási periódus alatt, az önkéntesek mindkét csoportban ismét az általuk megszokott módon táplálkozhattak a fehérjebevitel mérséklésének javaslatával. Végül a negyedik vizsgálati héten a csoportok diétáját felcseréltük. Az "A" csoport kapott nyers, a "B" csoport pedig hőkezelt, magas fehérjetartalmú ételeket (2. táblázat).
4.2.2.1.2. A különböző diétatípusok jellemzői A vizsgálat második és negyedik hetében, tehát abban az időszakban, amikor a nyers és a hőkezelt ételek veseműködésre gyakorolt hatását hasonlítottuk össze, az önkéntesek kizárólag a klinikánk dietetikusai által összeállított étrend alapján, a klinikánkon elkészített ételeket fogyaszthatták. A renális hatások provokálása céljából
36
mind a hőkezelt, mind a nyers diéta fehérjetartalmát 3 g/ttkg/nap-ra állítottuk. Ez az egészséges felnőttek számára a WHO által javasolt napi fehérjebevitelnek (0,8 g/ttkg/nap) csaknem négyszerese. A tervezett fehérjetartalom elérése érdekében az ételeket ultrafiltrált tejsavó-fehérje koncentrátummal egészítettük ki (Scitec Nutrition, Santa Monica, CA, USA). A diéták energiatartalmát 147 kJ/ttkg/nap-ra (35 kcal/ttkg/nap) állítottuk. A nyers diéta hőkezelésnek ki nem tett tejtermékekből, nyers zöldségekből és gyümölcsökből állt. Az önkéntesek a nyers diéta ideje alatt nem fogyaszthattak kávét, teát és kólát ezek jelentős AGE tartalma miatt [Koschinsky et al., 1997]. Ugyanakkor a hőkezelt diéta főtt és sült ételeket tartalmazott. A tejtermékeket, gyümölcsöket, zöldségeket legalább 30 percig érte hőhatás (főzés, sütés, párolás). Emellett a hőkezelt diéta során önkénteseink péksüteményeket és húsételeket is kaptak, és bármilyen alkoholmentes italt fogyaszthattak. A hőkezelt és nyers diéta CML és fruktózlizin (FL, a CML prekurzora) tartalmát részletes étrendi leírásainkból a Kieli Egyetem Táplálkozástudományi Intézetének munkatársai számították
ki
korábbi,
különböző
élelmiszereken
elvégzett
méréseik
alapján
[Erbersdobler, 1989; Erbersdobler & Hupe, 1991; Hartkopf & Erbersdobler, 1994, 1995; Drusch et al., 1999; Erbersdobler & Faist, 2001]. A hőkezelt diéta megközelítőleg 60 mg/nap CML-t tartalmazott, míg a nyers diéta CML tartalma elhanyagolható volt. A hőkezelt diéta körülbelül 7-szer annyi FL-t tartalmazott, mint a nyers diéta (3. táblázat). Ezek alapján a továbbiakban a hőkezelt, magas proteintartalmú diétát CML-dús proteinterhelésként, a nyers, magas proteintartalmú diétát pedig CML-szegény proteinterhelésként fogadtuk el. Az első és a harmadik héten az önkéntesek az általuk megszokott módon étkeztek, ez idő alatt minden étkezésükről diétás naplót vezettek. A diétás naplók alapján az átlagos fehérjebevitel 1,0 ± 0,3 (átlag ± SD) g/ttkg/nap, míg a napi energiafelvétel 123 ± 37 kJ/ttkg/nap volt (29,3 ± 8,9 kcal/ttkg/nap). 37
4.2.2.1.3. Rutin vizsgálatok Minden vizsgálati hét utolsó napján éhgyomri vérvételt és 24-órás vizeletgyűjtést végeztünk. A glomeruláris funkció méréséhez meghatároztuk a 24-órás endogén kreatinin clearancet. A vizelet albuminürítést immunturbidimetriával határoztuk meg. A vérnyomás változásait 24-órás ambuláns vérnyomásmonitorral (ABPM) rögzítettük.
4.2.2.1.4. A CML koncentráció meghatározása A szérum és a vizelet CML koncentrációt kompetitív ELISA módszerrel határoztuk meg a 4G9 monoklonális anti-CML antitest (Alteon Inc., New York, NY) felhasználásával [Mellinghoff et al., 1997]. A CML meghatározás előtt a szérum mintákat Proteinase K [al-Abed et al., 1999] hozzáadásával enzimatikus hidrolízisnek vetettük alá, hogy a szérum fehérjék rejtett CML epitópjai is hozzáférhetővé váljanak az antitestek számára. Mivel a CML a vizeletben túlnyomórészt szabad, nem fehérjéhez kötött formában van jelen, enzimatikus hidrolízisre a vizelet CML koncentrációjának meghatározásához nem volt szükség. A hidrolizált szérum és a natív vizelet mintákat 20-szorosra hígítottuk 20 mmol/l TRIS, 150 mmol/l NaCl és 0,05% Tween (ICI America Co., Bridgewater, NJ) tartalmú oldatban
(pH
7,4).
Az
abszolút
Nε-karboximetil-aminokapronsavat
(Alteon
CML Inc.,
koncentráció New
York,
meghatározásához NY)
használtunk
standardként. Az ELISA lemezeket 1 mg/l AGE-bovin-szérumalbuminnal (AGE-BSA) inkubáltuk 1 órán át. Háromszori kimosást követően a szérum és a vizelet mintákat, valamint a kalibrációs standardokat 2 órán keresztül inkubáltuk peroxidázzal konjugált monoklonális anti-CML antiszérummal az AGE-BSA-val előkezelt ELISA lemezeken. Újabb háromszori mosás után a színreakciót 0,3 g/l 2,2´-azino-di-3-ethylbenzthiazolinesulfonsavat és 0,01%-os hidrogén peroxidot tartalmazó 0,01%-os glicin/citrát pufferrel
38
váltottuk ki. Az abszorpciót ELISA automatában (Multiskan Ascent, Labsystems, Helsinki, Finnország) 405 nm-nél mértük (referencia: 603 nm-nél). A CML-specifikus kompetitív ELISA szenzitivitása 5 ng CML/ml volt, kevesebb, mint 5% intra- és 8% interassay variabilitással. A módszer mind szérum, mind pedig vizelet minták esetében 10-szerestől 40-szeresig terjedő hígítási tartományban bizonyult lineárisnak. Ismert mennyiségű standard visszanyerése szérumból 102 ± 13%-os, vizeletből 101 ± 4%-os volt.
4.2.2.1.5. Statisztikai vizsgálat A két csoport azonos diétás időszakainak eredményeit összevontuk, az eredményeket átlag ± SEM formában adtuk meg. Az egyes diétatípusok hatásának összehasonlításához egy-mintás t-tesztet használtunk.
4.2.2.2. Eredmények A vizsgálat második hetében három önkéntes (mindhárman a "B" csoport tagjai) nem kívánta folytatni a vizsgálatot, mivel a kizárólag nyers ételekből álló diéta nem felelt meg ízlésüknek. A vizsgálatot a negyedik hét végén 21 önkéntessel zártuk le. A vérnyomás paraméterei (szisztolés és diasztolés nappali, éjszakai, és 24-órás vérnyomásátlagok, diurnális index, hipertóniás időindex, hipertóniás impakt), a vérgázok (pCO2, pH, bázis hiány, aktuális és standard bikarbonát), a 24-órás endogén kreatinin clearance, a szérum CRP, a szérum albumin, az összkoleszterin és a plazma fibrinogén szintek nem mutattak szignifikáns változást a vizsgálat során. A szérum CML szint a CML-dús diéta fogyasztása előtt 306 ± 8 ng/ml volt, majd a CML-dús proteinterhelés hatására 343 ± 12 ng/ml-re növekedett (p < 0,05). A CMLszegény proteinterhelés előtt a szérum CML szint 309 ± 14 ng/ml-nek, utána pedig 315 ± 39
11 ng/ml-nek adódott (nem szignifikáns). A CML-dús, illetve a CML-szegény proteinterhelés hatására kialakult szérum CML szintek közötti különbség szignifikáns (p < 0,05) volt (21. ábra). A vizelet CML ürítés a CML-dús proteinterhelést megelőző 1,1 ± 0,1 mg/nap értékről 1,5 ± 0,2 mg/nap értékre emelkedett (p < 0,05), majd a CML-szegény proteinterhelés során 1,1 ± 0,2 mg/nap-ról 0,7 ± 0,1 mg/nap-ra csökkent (p < 0,01). A vizelet CML ürítés mértéke a CML-dús proteinterhelés során szignifikánsan (p < 0,0001) magasabb volt a CML-szegény proteinterhelés esetén kapott értéknél. (22. ábra). A vizelet albumin ürítés a CML-dús proteinterhelés előtt 9,0 ± 1,2 mg/nap, utána 23,2 ± 8,2 mg/nap (p = 0,0539), illetve a CML-szegény proteinterhelés előtt 12,3 ± 2,9 mg/nap, utána pedig 16,4 ± 5,4 mg/nap volt (nem szignifikáns, 23. ábra).
4.2.2.3. Összefoglalás Az ételek hőkezelése során képződő CML a gyomor-béltraktusból felszívódva bekerült a keringésbe, és egy része a vesén keresztül kiválasztásra került. A CML-dús proteinterhelés az albuminuria fokozódásához vezetett. Ezzel ellentétben a magas proteintartalmú, nyers ételek fogyasztása alacsony CML bevitellel társult, hatására jelenősen csökkent a vizelettel ürülő CML mennyisége.
40
4.3. Az előrehaladott glikációs végtermékek szérumszintjének vizsgálata krónikus, progresszív vesekárosodást okozó betegségekben
4.3.1.
A glikációs végtermékek szérumszintjének összefüggése a vesefunkcióval diabeteses nephropathiában Irodalmi adatok alapján ismert, hogy végstádiumú veseelégtelenség esetén, mind a
diabeteses, mind a nem diabeteses betegekben magas a szérum AGE szint. Keresztmetszeti vizsgálatunkkal arra kerestük a választ, hogy a normál vagy enyhén beszűkült vesefunkciójú cukorbetegeinkben hogyan alakul a glikációs végtermékek szérumszintje.
4.3.1.1. Betegek és módszerek 4.3.1.1.1. Betegek Tanulmányunkban 109 diabetes mellitusban (2-es típus) szenvedő beteg (46 nő, 63 férfi, átlagéletkor 63,8 év, életkor tartomány 35-83 év) szérum és 24 órás gyűjtött vizelet mintáit vizsgáltuk. A becsült kreatinin clearance értékek kiszámításához a Cockroft-Gault formulát [Cockroft & Gault, 1976] használtuk: 1,23 x [(140 - életkor [év]) / szérum kreatinin (µmol/l)] x testsúly (kg). Nők esetében a fenti képlettel kapott eredményt 0,85dal szoroztuk. Normál vesefunkciót 80 ml/min vagy annál magasabb kreatinin clearance esetén állapítottunk meg. 56 diabeteses betegnek volt beszűkült vesefunkciója (kreatinin clearance 51 ± 17 ml/min [átlag ± SD]), míg 53 beteg esetében normális vesefunkciót találtunk (kreatinin clearance 104 ± 25 ml/min). 23 egészséges önkéntes szérum (4 nő, 19 férfi, átlagéletkor 41,0 év, életkor tartomány 32-59 év, kreatinin clearance 106 ± 22 ml/min) és 10 egészséges személy vizelet mintáját (5 nő, 5 férfi, átlagéletkor 63,6 év, életkor tartomány 54-73 év, kreatinin clearance 103 ± 8 ml/min) használtuk kontrollként. A betegek 31 százalékában találtunk autonóm (standard kardiovaszkuláris 41
reflextesztek) vagy szenzoros (vibrációérzés vizsgálata) neuropathiára utaló eltérést. Nonproliferatív vagy proliferatív stádiumú diabeteses retinopathia a 109 beteg közül 37-ben volt kimutatható. Normális 24-órás vizelet albuminürítést a vizsgált 88 beteg közül 40-ben (45%)
mértünk.
A
betegek
39
százaléka
mikroalbuminuriás,
16
százaléka
makroalbuminuriás volt. Hipertónia a betegek 94 százalékában volt jelen. Csupán 7 betegnek volt 140/90 Hgmm-nél alacsonyabb vérnyomása vérnyomáscsökkentő gyógyszer szedése nélkül. A betegek 63 százalékának anamnézisében szerepelt myocardialis infarctus vagy ischemiás EKG eltéréssel járó angina pectoris (4. táblázat).
4.3.1.1.2. Az AGE-fluoreszcencia mérése Az 50-szeresre higított szérum minták fluoreszcenciáját három párhuzamos mérés során 460 nm-en határoztuk meg 355 nm-en történt excitációt követően (Victor 2, Wallac, Freiburg, Németország). A szérum AGE-fluoreszcenciát az önkényes egységben (arbitrary unit, AU) megadott fluoreszcens intenzitás és a szérum összfehérje hányadosaként fejeztük ki. Annak ellenére, hogy a szérumban nem AGE természetű fluoreszcens komponensek is előfordulhatnak, az adott excitációs és emissziós hullámhossz alkalmazásával mért fluoreszcens intenzitás túlnyomó többsége (kivéve erősen hemolizált minták esetén) az AGE-termékek számlájára írható [Münch et al., 1997a].
4.3.1.1.3. A CML koncentráció meghatározása A szérum és a vizelet CML koncentrációt kompetitív ELISA módszerrel határoztuk meg a 4.2.2.1.4. pontban leírtak szerint. A szérum CML szintet ng CML/mg proteinben, a vizelet CML ürítést pedig mg CML/nap értékben adtuk meg. A szérumban fehérjéhez kötötten, illetve szabad formában keringő CML arányának becsléséhez mindhárom csoportból (egészséges személyek, normál vesefunkciójú, ill.
42
beszűkült vesefunkciójú betegek) 10 egyén szérum mintáját analizáltuk. A minták magas mólsúlyú és alacsony mólsúlyú (AM) frakcióját Omega Microsep 10 kD filterrel (filtrációs küszöb: 10000 D, Pall Gelman Laboratory, Ann Arbor, MI) szeparáltuk. Betegeinkben az AM-CML koncentrációja az ELISA módszer érzékenységének határán volt. Ezért indirekt módon, a teljes szérumban és a magas mólsúlyú frakcióban mért CML koncentrációk különbségéből számítottuk ki az AM-CML koncentrációját. Az AM-CML értékét az összCML érték százalékában adtuk meg.
4.3.1.1.4. Statisztikai vizsgálat Eredményeinket átlag ± SD formájában fejeztük ki. A három vizsgált csoport (egészséges egyének, normális illetve beszűkült vesefunkciójú diabeteses betegek) eredményeinek összehasonlításához variancia analízist használtunk, post hoc Bonferroni teszttel. A két diabeteses betegcsoport klinikai adatainak összevetéséhez független változós, kétszélű, Student-féle t-tesztet, illetve χ2 próbát végeztünk. A statisztikai vizsgálatot az SPSS programcsomag segítségével hajtottuk végre (SPSS Inc., Chicago, IL).
4.3.1.2. Eredmények A két betegcsoport nem mutatott statisztikailag szignifikáns különbséget a vércukor háztartás paraméterei (plazma glukóz, fruktózamin, glikált hemoglobin, hemoglobin A1c), illetve a lipoprotein szintek (szérum triglicerid, koleszterin és HDL koleszterin) terén. A beszűkült
vesefunkciójú
diabeteses
betegek
átlagéletkora
és
diabetes
tartama
szignifikánsan magasabb volt a normális vesefunkciójú betegekénél (5. táblázat). A normális vesefunkciójú cukorbetegek szérum AGE-fluoreszcenciája (448 ± 91 AU/mg protein) nem különbözött az egészséges kontrolloktól (366 ± 84 AU/mg protein), ugyanakkor beszűkült vesefunkció esetén szignifikánsan emelkedett szérum AGE43
fluoreszcenciát (581 ± 175 AU/mg protein, p < 0,01 vs. kontroll csoport és normális vesefunkciójú diabetesesek) találtunk (24. ábra). Hasonlóképpen, a normális vesefunkciójú cukorbetegek szérum össz-CML szintje (5,5 ± 1,9 ng/mg protein) sem különbözött az egészséges kontrolloktól (4,0 ± 0,9 ng/mg protein). Azonban szignifikánsan magasabb volt a szérum össz-CML szint a csökkent vesefunkciójú diabeteses betegekben (6,3 ±3,6 ng/mg protein, p < 0,01), mint a kontroll csoportban (25. ábra). Az AM-CML/össz-CML arány a normális vesefunkciójú cukorbetegekben (4,9 ± 8,1 %) nem különbözött az egészségesekben mért értékektől (5,6 ± 8,1 %). A csökkent vesefunkciójú diabeteses betegekben magasabb AM-CML/össz-CML arányt (18,5 ± 7,5 %, p < 0,01 vs. kontroll csoport és normális vesefunkciójú diabetesesek) találtunk (26. ábra). Hasonló vizelet CML ürítést mértünk az egészségesekben (1,76 ± 0,62 mg/nap) és a normális vesefunkciójú diabeteses betegekben (1,79 ± 0,95 mg/nap). A csökkent vesefunkciójú cukorbetegekben szignifikánsan alacsonyabb vizelet CML ürítést (1,33 ± 0,78 mg/nap, p < 0,05 vs. normális vesefunkciójú diabetesesek) tapasztaltunk (27. ábra). Beszűkült vesefunkciójú cukorbetegeinkben a szérum össz-CML szint és az AGEfluoreszcencia szignifikáns negatív korrelációt mutatott a becsült kreatinin clearance értékkel (28. ábra) és szignifikáns pozitív korrelációt a szérum kreatinin és karbamid szinttel (6. táblázat). Ugyanakkor normál vesefunkció esetén a szérum AGE szintek nem korreláltak a vesefunkció paramétereivel. Szignifikáns korreláció mutatkozott a szérum össz-CML szint és a szérum AGEfluoreszcencia között mind a kontroll egyénekben (n = 23, r = 0,579, p < 0,005), mind pedig a beszűkült vesefunkciójú cukorbetegekben (n = 56, r = 0,721, p < 0,0001). Normál vesefunkciójú cukorbetegeinkben ilyen korreláció nem volt megfigyelhető. A két betegcsoportban nem találtunk összefüggést a szérum AGE szintek és a 44
következő paraméterek között: vizelet albuminürítés, plazma glukóz, szérum fruktózamin, glikált hemoglobin, hemoglobin A1c, triglicerid, koleszterin, HDL koleszterin, testtömeg index, életkor, diabetes tartam, valamint a diabeteses retino- vagy neuropathia, illetve az ischemiás szívbetegség jelenléte. A vizelet CML koncentráció nem korrelált a vizelet albumin koncentrációval.
4.3.1.3. Összefoglalás A csökkent vizelet CML ürítés miatt a beszűkült vesefunkciójú diabeteses betegekben a CML (elsősorban az alacsony mólsúlyú CML) szérumszintje magasabb, mint a normál vesefunkciójú betegekben. Beszűkült vesefunkció esetén a szérum AGEfluoreszcencia is magasabb volt. A vizsgált betegpopulációban az AGE paraméterek nem mutattak összefüggést a vércukorkontroll értékeivel.
4.3.2.
A glikációs végtermékek szérumszintjének összefüggése a vesefunkcióval IgA nephropathiában Az IgA nephropathia (NP) a leggyakoribb krónikus glomerulonephritis forma. 20
évvel a betegség felismerése után a betegek 20-50%-ában krónikus, végstádiumú veseelégtelenség alakul ki [Schena, 1998; Floege & Feehally, 2000]. Ezért a betegség progresszióját előidéző vagy azzal összefüggő tényezők kutatása elsőrendű fontosságú. Nem ismert, hogy a vesebetegségek progressziójában fontos szerepet játszó glikációs végtermékek és az oxidatív stressz termékek szérumszintje hogyan alakul ebben a betegségben.
45
4.3.2.1. Betegek és módszerek 4.3.2.1.1. Betegek A vizsgálatokat 88 szövettanilag igazolt IgA nephropathiás beteg bevonásával végeztük el. Azok a betegek, akiknél a glomeruláris IgA lerakódásnak másodlagos oka volt (elsősorban
alkoholos
májcirrhosis,
Schönlein-Henoch
purpura,
systemás
lupus
erythematosus stb.) nem szerepeltek a vizsgálatban. A betegeket vesefunkciójuk alapján két csoportba soroltuk. Normál vesefunkciót 80 ml/min vagy annál magasabb kreatinin clearance esetén állapítottunk meg. Normális vesefunkciója 54 betegnek volt (18 nő, 36 férfi, átlagéletkor 40,6 év, életkor tartomány 18-70 év, kreatinin clearance 106,4 ± 21,7 [átlag ± SD] ml/min). A másik csoportba (n = 34) a csökkent vesefunkciójú betegek tartoztak (13 nő, 21 férfi, átlagéletkor 48,7 év, életkor tartomány 23-75 év, kreatinin clearance 50,6 ± 19,3 ml/min). A kontroll csoportot (n = 97) egészséges, normális vesefunkciójú önkéntesek alkották (28 nő, 69 férfi, átlagéletkor 32,1 év, életkor tartomány 17-64 év, kreatinin clearance 105,2 ± 23,8 ml/min).
4.3.2.1.2 Laboratóriumi vizsgálatok A szérumminták fluoreszcens AGE szintjét 370 nm-en történő excitáció mellett 440 nm emissziós hullámhosszon határoztuk meg (Hitachi F-4500, Hitachi, Tokyo, Japán), a résszélesség mind az excitáció, mind az emisszió tekintetében 10 nm volt. Az AGEfluoreszcenciát önkényes egységben fejeztük ki. A szérum CML koncentrációt kompetitív ELISA módszerrel, a 4.2.2.1.4. pontban leírtak szerint határoztuk meg. Eredményeinket ng/ml-ben adtuk meg. Mivel a csoportok között nem volt szignifikáns különbség a szérum összfehérje
szint
tekintetében,
az
AGE
szinteket
nem
korrigáltuk
a
minták
fehérjetartalmára.
46
Az oxidatív stressz mérésére a thiobarbitursav reaktív szubsztanciák (TBARS) szintjét határoztuk meg Jentzsch et al. [1996] módszerének módosított fluoreszcens változatát alkalmazva. A becsült kreatinin clearance értékek kiszámításához a Cockroft-Gault formulát használtuk [Cockroft & Gault, 1976].
4.3.2.1.3. Statisztikai analízis A normál és a csökkent vesefunkciójú IgA NP-s csoportban, valamint a kontroll csoportban mért AGE-fluoreszcencia, a CML és a TBARS értékek közötti különbségek vizsgálatára életkorra korrigált varianciaanalízist hajtottunk végre az SPSS statisztikai program segítségével. A vesefunkció, az AGE-k és a TBARS közötti kapcsolatot egyszerű korrelációs számítással vizsgáltuk. A korrelációs együtthatókat korra standardizáltuk (parciális korrelációs együttható). Szignifikáns eltérésnek a 0,05-nél kisebb p értéket tekintettük, az adatokat átlag ± SD formában adtuk meg, hacsak másként nem jelöljük.
4.3.2.2. Eredmények Az AGE-fluoreszcencia a csökkent vesefunkciójú IgA nephropathiás betegekben (2659 ± 958 AU) szignifikánsan magasabb volt, mint a normális vesefunkciójú csoportban (2026 ± 704 AU, p < 0,005), és magasabb volt, mint a kontroll csoportban (1770 ± 521 AU, p < 0,001). Nem volt szignifikáns különbség a normál vesefunkciójú IgA nephropathiás betegekben és az egészségesekben mért fluoreszcens intenzitás között (29. ábra). Szignifikánsan magasabb CML koncentrációt mértünk a csökkent vesefunkciójú csoportban (563 ± 215 ng/ml) a normál vesefunkciójú csoporthoz (439 ± 136 ng/ml, p < 0,005) és a kontrollokhoz viszonyítva (396 ± 107 ng/ml, p < 0,001). A szérum CML szint
47
esetében sem volt szignifikáns különbség a normál vesefunkciójú IgA nephropathiás betegek és az egészséges kontrollok között (30. ábra). Az oxidatív stressz mértékét jelző TBARS szintje mind a normális vesefunkciójú (1,0 ± 0,6 µmol/l, p < 0,001), mind a csökkent vesefunkciójú betegcsoportban (1,2 ± 0,6 µmol/l, p < 0,001) magasabb volt, mint a kontroll csoportban (0,4 ± 0,3 µmol/l). A két IgA NP-s csoport között e tekintetben nem volt szignifikáns különbség (31. ábra). A csökkent vesefunkciójú IgA NP-s csoportban a kreatinin clearance szignifikáns negatív korrelációt mutatott az AGE-fluoreszcenciával (r = -0,57, p < 0,05) és a TBARS szinttel (r = -0,38, p < 0,05). Ebben a csoportban az AGE-fluoreszcencia jól korrelált a CML (r = 0,46, p < 0,05) és a TBARS értékekkel (r = 0,48, p < 0,05). A normál vesefunkciójú IgA NP-s csoportban nem találtunk szignifikáns korrelációt az AGE paraméterek és a kreatinin clearance értékek között. Amennyiben az IgA NP-s betegeket egy csoportnak vettük (n = 88), szignifikáns kapcsolat volt a kreatinin clearance és az AGE-fluoreszcencia (r = -0,39, p < 0,05), valamint a kreatinin clearance és a CML (r = -0,29, p < 0,05) között. Továbbá szoros összefüggést észleltünk az AGE-fluoreszcencia és a TBARS (r = 0,30, p < 0,05), valamint az AGE-fluoreszcencia és a CML (r = 0,36, p < 0,05) között. Az egészséges kontrollokban is szignifikáns kapcsolat volt a kreatinin clearance és az AGE-fluoreszcencia (r = -0,20, p = 0,05), valamint a kreatinin clearance és a CML között (r = -0,24, p < 0,05). Az életkor és a fluoreszcens AGE szint szignifikáns összefüggést mutatott az egészségesekben (r = 0,25, p < 0,05) és a normál vesefunkciójú betegekben (r = 0,48, p < 0,05), de ez az összefüggés megszűnt a csökkent vesefunkciójú betegekben. A szérum TBARS és a szérum CML szint egyik csoportban sem korrelált az életkorral.
48
4.3.2.3. Összefoglalás Beszűkült vesefunkciójú IgA NP-s betegeinkben magasabb volt az AGE-termékek szérumszintje, mint a normál vesefunkciójú csoportban. A vizsgált AGE és oxidatív stressz paraméterek IgA NP-ben is szignifikáns korrelációt mutatnak a vesefunkcióval. IgA NPben normális vesefunkció esetén is fokozott oxidatív stressz figyelhető meg.
49
4.4. A művese-kezelés hatása a glikációs végtermékek szérumszintjére
4.4.1.
A glikációs végtermékek szérumszintjének alakulása hemodialízissel, hemofiltrációval illetve hemodiafiltrációval kezelt betegekben Az előző fejezetben leírtak szerint a vesefunkció beszűkülésével emelkedik a
glikációs
végtermékek
szérumszintje.
A
folyamat
végét
jelentő
krónikus
veseelégtelenségben a szérum AGE szint eléri a normál érték három-, négyszeresét. Vizsgálatunkban
négy
művese-kezelési
típust
hasonlítottunk
dialízis
programban
össze
az
AGE-k
eltávolításának hatékonysága szempontjából.
4.4.1.1. Betegek és módszerek 4.4.1.1.1. Betegek Tanulmányunkban
71
krónikus
kezelt,
végstádiumú
veseelégtelenségben szenvedő beteget vizsgáltunk. Betegeinket a kezelés típusa szerint négy csoportra osztottuk: (1) standard dializáló folyadékkal (SDF) kezelt hemodializált (HD) betegek (HD SDF, n = 18), (2) ultrafiltrált dializáló folyadékkal (UDF) kezelt hemodializált betegek (HD UDF, n = 17), (3) hemodiafiltrációval kezelt betegek (HDF, n = 18) és (4) hemofiltrációval kezelt betegek (HF, n = 18). A legfontosabb betegadatokat a 7. táblázatban tüntettük fel. Mivel a betegek vizeletürítése kevesebb, mint 100 ml/nap volt, a reziduális glomeruláris filtrációs rátát (GFR) nem határoztuk meg. Kontrollként 11 egészséges önkéntes szolgált.
50
4.4.1.1.2. Az alkalmazott kezelési típusok Minden beteget heti három alkalommal 4,5 órában kezeltünk. A kezelések hatékonyságát az urea redukciós ráta (> 65%) és a kétmintás urea kinetika (eKT/V > 1,2) mérésével határoztuk meg. Regenerált dializátorokat nem használtunk. A hemodialízis kezelést 250 - 300 ml/min véráramlás és 500 ml/min dializáló oldat áramlás mellett végeztük, a dialízishez high-flux poliszulfon dializátorokat (F 60S illetve HF 80S; Fresenius Medical Care, Bad Homburg, Németország) használtunk. Az SDF reverz ozmózissal tisztított víz, elektrolit koncentrátum (SKF213 vagy SKF313; Fresenius Medical Care, Bad Homburg, Németország) és bikarbonát oldat (Bilog; Fresenius Medical Care, Bad Homburg, Németország) megfelelő arányú elegyítésével készült. Az SDF mikrobiológiai tisztaságának ellenőrzéséhez a dializáló folyadékot 22 és 36°C-on 7 napig inkubáltuk. Az összcsíraszám minden esetben 0 és 70 kolóniaformáló egység/ml (colony-forming unit, CFU/ml) közé esett, ami megfelel az Association for the Advancement of Medical Instrumentation előírásainak (összcsíraszám ≤ 200 CFU/ml a dializáló folyadékban). A dializáló folyadék endotoxin szintjét a limulus amoebocyta lizátum (LAL) teszttel mértük, és eredményeink az előírt 0,25 NE/ml alatt maradtak. Az UDF előállításához egy addicionális ultraszűrőt (poliszulfon, 0,1 µm) iktattunk a dializátor elé. Az általunk használt UDF mikrobiológiai tisztasága megfelelt az előírásoknak (csíraszám < 0,1 CFU/ml, endotoxin szint < 0,03 NE/ml, Lonnemann, 2000). A poszt-dilúciós online HDF-hez Gambro AK 200 ULTRA és Fresenius Online PLUS 4008 készülékeket és a testfelszíntől függően HF60-as vagy HF80-as dializátorokat alkalmaztunk. Mind a dializáló folyadék, mind pedig a nagy tisztaságú szubsztitúciós folyadék ultrafiltrált víz felhasználásával készült. A véráramlás sebessége 300–350 ml/min, a dializáló folyadék áramlási sebessége 500–550 ml/min és az infúzió sebessége
51
100 ml/min volt. A teljes filtrációs volumen célértéke kezelésenként a testsúly egyharmada, vagyis 23–27 liter volt. A poszt-dilúciós HF kezelések Gambro AK 200 ULTRA készülékekkel és HF60-as illetve HF80-as dializátorokkal történtek. A véráramlás sebessége 300–350 ml/min, az infúzió sebessége pedig 100 ml/min volt. A teljes filtrációs volumen célértéke megegyezett a HDF esetében leírtakkal.
4.4.1.1.3. Vérvételek Írásos beleegyezést követően Sarstedt monovett rendszerben vettünk vért a kezelés előtt (a heparin beadása előtt), illetve a kezelés után (a kezelés végét követő 5 percen belül). A vérmintákat 10 percig centrifugáltuk 2500 g-vel és az így nyert szérumokat 20°C-on tároltuk a laboratóriumi vizsgálatok megkezdéséig.
4.4.1.1.4. Az AGE-fluoreszcencia mérése Az 50-szeresre higított szérumminták fluoreszcenciáját három párhuzamos mérés során 370 nm-en történő excitáció mellett 440 nm-en határoztuk meg (FluoroMax, Spex Instruments, Edison, NJ). Az AGE-fluoreszcenciát önkényes egységben fejeztük ki.
4.4.1.1.5. A CML koncentráció meghatározása A szérum CML koncentrációt kompetitív ELISA módszerrel, a 4.2.2.1.4. pontban leírtak szerint mértük meg. Eredményeinket ng/ml-ben adtuk meg.
4.4.1.1.6. Gélfiltrációs kromatográfia A keringő AGE-termékek mólsúly szerinti megoszlását gélfiltrációs módszer segítségével határoztuk meg. A HD UDF csoportból 6, a HD SDF, a HF és a HDF
52
csoportból pedig 5-5 beteg szérummintáját analizáltuk. Négy egészséges egyéntől származó mintát használtunk kontrollként. A szeparálást gyors protein folyadékkromatográfiával (Fast Protein Liquid Chromatography, FPLC - Biologic System, BioRad, Hercules, CA) hajtottuk végre egy Superdex 75 HR 10/30 oszlopon (elválasztási tartomány: 3 - 70 kD, Pharmacia, Freiburg, Németország), melyet foszfáttal pufferelt sóoldattal (PBS) ekvilibráltunk. A PBS-sel 2-szeresre higított szérummintákból 100 µl-t injektáltunk az oszlopra. Az áramlási sebesség 1 ml/min volt. Molekulasúly markerként BSA (66 kD), karboanhidráz (29 kD), citokróm C (12,4 kD), aprotinin (6,5 kD) és B-12 vitamin (1,4 kD) szolgált. Az UV detektorral felszerelt FPLC készülékhez fluoreszcens detektort (Merck-Hitachi F-1080, Hitachi, Tokyo, Japán) is csatlakoztattunk. A szérumfehérjék UV abszorpcióját 280 nm-en, az AGE-termékek fluoreszcenciáját pedig 370 nm excitációs és 440 nm emissziós hullámhosszokon monitoroztuk. Az albuminnak megfelelő fluoreszcens csúcsok görbe alatti területét a PeakFit nevű programmal, Gaussdekonvolúciós módszerrel számítottuk ki.
4.4.1.1.7. Statisztikai vizsgálat Eredményeinket átlag ± SD formájában adtuk meg. A kezelés előtt és után vett minták összehasonlításához a kezelés utáni eredmények hemokoncentrációra korrigált értékeit használtuk [Bergstroem & Wehle, 1987]. A különböző csoportok eredményeit variancia analízissel elemeztük, a többszörös összehasonlítást a Bonferroni teszttel végeztük el (SPSS programcsomag, SPSS Inc., Chicago, IL, USA).
53
4.4.1.2. Eredmények 4.4.1.2.1. Szérum AGE-fluoreszcencia A művese-kezelés során az AGE-fluoreszcencia a HD SDF csoportban 28%-kal, a HD UDF-ben 24%-kal, a HF-ben 35%-kal és a HDF-ben 23%-kal csökkent (a különbségek nem szignifikánsak, 8. táblázat). Az egyes dialízis típusok között szignifikáns különbség volt a kezelés előtt mért szérum AGE-fluoreszcenciában (32. ábra). A HD SDF csoportban magasabb fluoreszcenciát találtunk (114667 ± 18967 AU), mint a HD UDF (74953 ± 21152, p < 0,001), a HF (74039 ± 17027, p < 0,001) vagy a HDF (86912 ± 24411, p < 0,001) csoportokban. A HD UDF, a HF és a HDF csoportok között nem volt szignifikáns különbség a szérum AGE-fluoreszcencia tekintetében. Természetesen mind a négy dializált betegcsoportban
szignifikánsan
magasabb
volt
a
pre-dialitikus
szérum
AGE-
fluoreszcencia, mint az egészséges kontrollokban (25522 ± 4753 AU, p < 0,0001).
4.4.1.2.2. Szérum CML szintek Fluoreszcens vizsgálatunk eredményeihez hasonlóan a szérum CML szint esetében is mutatkozott eltérés az egyes dialízis típusok között (33. ábra). Alacsonyabb volt a szérum CML szint a HD UDF (1310 ± 403 ng/ml, p < 0,05), a HF (1354 ± 614 ng/ml, p = 0,05) és a HDF (1132 ± 338 ng/ml, p < 0,001) csoportokban a HD SDF csoporthoz képest (1609 ± 504 ng/ml). A HD UDF, a HF és a HDF csoport nem különbözött egymástól szignifikánsan a szérum CML szint tekintetében. Mind a négy dializált betegcsoportban magasabb volt a szérum CML szint a kontroll csoporthoz képest (504 ± 195, p < 0,0001). A szérum CML szint átlagos csökkenése egy kezelés alatt a HD SDF csoportban 28%, a HD UDF csoportban szintén 28%, a HDF csoportban 32% és a HF csoportban 31% volt (a különbségek nem szignifikánsak, 8. táblázat).
54
4.4.1.2.3. A glikációs végtermékek mólsúly szerinti megoszlása Az AGE-termékek mólsúly szerinti megoszlását gélfiltrációs kromatográfiával tanulmányoztuk. A 34. ábrán egy HDF-fel kezelt beteg UV és fluoreszcens kromatogramját (A) és a molekulasúly markerek UV kromatogramját (B) tüntettük fel. A 35. ábrán a HD SDF, a HD UDF, illetve a HDF csoportból 3-3 beteg, valamint 2 egészséges kontroll fluoreszcens kromatogramja látható. A kromatogramok elemzése alapján az egészséges egyének és a művese-kezelt betegek szérum AGE szintje között tapasztalható jelentős különbség mind az alacsony (mólsúly < 12 kD), mind pedig a magas molekulasúly-tartományban (mólsúly > 12 kD) tetten érhető. A művese-kezelési módszerek közötti eltéréseket azonban főként a magas mólsúlyú, albuminhoz kötött AGEtermékek koncentrációjában észlelhető különbségek adják. Az albumingörbe-alatti területek vizsgálata szerint az albuminhoz kötött AGE-fluoreszcencia a HD SDF csoportban (30,9 ± 2,4 AU) szignifikánsan magasabb volt, mint a HD UDF (18,8 ± 2,4 AU, p < 0,01), a HF (21,9 ± 3,4 AU, p < 0,01) és a HDF (23,7 ± 5,2 AU, p < 0,01) csoportban (36. ábra). Az AGE-albumin fluoreszcencia tekintetében is mind a négy művesekezelési módszer szignifikánsan különbözött az egészséges kontrolloktól (8,2 ± 2,4 AU, p < 0,01 vs. HD SDF, HDF, HF, p < 0,05 vs. HD UDF).
4.4.1.3. Összefoglalás Annak ellenére, hogy a négy vizsgált művese-kezelési módszer nem különbözött egymástól az egy kezelés alatt elért AGE szint csökkenés tekintetében, az UDF felhasználásával (HD UDF, HDF), illetve a dializáló folyadék nélkül kezelt (HF) betegek szérum AGE szintje alacsonyabb volt az SDF alkalmazásával kezelt (HD SDF) betegek
55
AGE szintjénél. Az SDF mellőzése esetén (HD UDF, HF, HDF) főként az albuminhoz kötött AGE-termékek szintje volt alacsonyabb.
4.4.2.
A glikációs végtermékek szérumszintjének rebound-kinetikája hemodialízis kezelést követően Ahogy azt a 4.4.1. fejezetben láttuk, a szérum AGE szint egyetlen hemodialízis
kezelés alatt 20-30%-kal csökkenthető, ami megfelel a szérum AGE nem fehérjéhez kötötten keringő, alacsony mólsúlyú frakciójának [Gerdemann et al., 2000]. Irodalmi adatok alapján ismert azonban, hogy a szérum AGE szint néhány óra alatt visszatér a kezelés előtti értékre, holott a glikációs végtermékek képződése hosszú ideig tartó folyamat. A keringő AGE mennyiség visszatelődését a szérum AGE-fluoreszcencia és a szérum CML szint rebound-kinetikájának példáján kívántuk tanulmányozni.
4.4.2.1. Betegek és módszerek 4.4.2.1.1. A vizsgálat menete Tanulmányunkban 7 krónikus dialízis programban kezelt, hemodializált betegtől vettünk vért Sarstedt monovett rendszerben a kezelés előtt, a kezelés befejezésekor, továbbá 30, 60, 120, 240 és 360 perccel a kezelés befejezését követően. A mintákat 2500 g-vel centrifugáltuk 10 percig 4°C-on, majd az így nyert szérumot -20°C-on tároltuk a laboratóriumi vizsgálatokig. A hemodialízis kezelést 250 - 300 ml/min véráramlás és 500 ml/min dializáló oldat áramlás mellett végeztük, a dialízishez high-flux poliszulfon dializátorokat (FX 60; Fresenius Medical Care, Bad Homburg, Németország) használtunk. Az ultrafiltrált dializáló folyadék összeállítása és minőségének ellenőrzése a 4.4.1.1.2. pontban leírtak szerint történt. 56
4.4.2.1.2. Rutin laboratóriumi vizsgálatok A szérum kreatinin, karbamid és cystatin C szinteket immunnephelometriás módszerrel határoztuk meg (Dade Behring Marburg GmbH, Németország).
4.4.2.1.3. Az alacsony mólsúlyú szérumfrakció szeparálása A szérumminták alacsony mólsúlyú frakcióját Amicon 10 kD filterrel (filtrációs küszöb: 10000 D, Millipore, Bedford, MA) szeparáltuk.
4.4.2.1.4. Az AGE-fluoreszcencia mérése Az AGE-fluoreszcenciát három párhuzamos mérés során 370 nm-en történő excitáció mellett 440 nm-en határoztuk meg (FluoroMax spektrométer, Spex Instruments, Edison, NJ) az 50-szeresre higított, teljes szérummintákban és a szintén 50-szeresre higított AM szérumfrakciókban. Az AGE-fluoreszcenciát önkényes egységben fejeztük ki.
4.4.2.1.5. A CML koncentráció meghatározása A teljes szérumminták és az AM szérumfrakciók CML koncentrációját kompetitív ELISA módszerrel, a 4.2.2.1.4. pontban leírtak szerint mértük meg. Eredményeinket ng/ml-ben adtuk meg.
4.4.2.2. Eredmények Várakozásainknak megfelelően a teljes CML és AGE-fluoreszcencia szint csupán 20-30%-kal csökkent. Az össz-AGE szintekre vonatkozóan nem kaptunk megbízható adatokat a visszatelődés kinetikájáról, mivel a változások mértéke az alkalmazott módszer hibahatárának közelében mozgott (nem mutatott eredmények).
57
A 37. ábrán látható, hogy az AM-CML szint (A) a kezelés végére a kiindulási érték 19 ± 4%-ára csökkent, majd a kezelést követő hatodik órára 47 ± 3%-ra tért vissza, a karbamid (B), a cystatin C (C) és kreatinin (D) visszatelődési üteméhez hasonló módon. Ezzel szemben az AM-AGE-fluoreszcencia szintje, miután a kezelés végére a kiindulási érték 40 ± 5%-ára csökkent, nem mutatott jelentős növekedést a kezelést követő 6 órás időszakban (37. ábra E).
4.4.2.3. Összefoglalás A szérum AM-CML szint a művese-kezelést követően a többi alacsony mólsúlyú vegyülethez hasonló módon telődik vissza, míg az AM-AGE-fluoreszcencia esetében szignifikáns visszatelődést nem láttunk a vizsgált 6 órás időszakban.
58
5.
MEGBESZÉLÉS
5.1. A glikációs intermedier metilglioxál oxidatív stresszt okoz, ami a vörösvértestekben membránkárosodáshoz vezet Az MGO normál plazmaszintje a 200-300 nM-os tartományba esik, míg diabeteses betegekben 500 nM körüli értékeket mértek [McLellan et al., 1992]. Irodalmi adatok szerint a teljes vér MGO tartalma szintén magasabb diabeteses betegekben (2194 ± 639 nM) és urémiás betegekben (1528 ± 250 nM), mint egészséges egyénekben (653 ± 167 nM) [Odani et al., 1999; McLellan et al., 1994]. Az MGO a fehérjék aminocsoportjaihoz kapcsolódva AGE-termékek képződéséhez vezet [McLaughlin et al., 1980]. A fehérjék L-arginin és lizin oldallánca az MGO hatására 5-metil-imidazolonná és imidazolizinné alakul [Oya et al., 1999; Shamsi et al., 1998; Uchida et al., 1997]. Ez azért fontos, mert in vitro vizsgálatok szerint az AGE-proteinek az 5-metil-imidazolon
oldalláncukon
keresztül
kapcsolódnak
a
makrofágok
AGE-
receptoraihoz [Westwood et al., 1994a, 1994b]. ESR vizsgálataink szerint az
L-arginin
reakciója MGO-val szabadgyök-
képződéshez vezet. A képződő szabad gyökök koncentrációja ferri ion hozzáadására nőtt, ferro ion jelenlétében pedig csökkent. A desferrioxamin a ferri ion megkötésével meggátolta annak szabadgyök-képződést fokozó hatását. Igazoltuk, hogy az MGO képes redukálni a ferri iont. Hipotézisünk szerint ezen redox reakció fokozza a szabadgyökképződést. Ezért tapasztaltuk az ESR-jel intenzitásának fokozódását ferri ion hatására. A képződő ferro ion az MGO-val komplexet képezve katalizálhatja az MGO reakcióját az Largininnel. A ferrozin képes megkötni a ferro iont, ami esetünkben azt eredményezte, hogy a ferro ion jelintenzitást csökkentő hatása ferrozin hozzáadásával kivédhető volt. 59
Hipotézisünk szerint a ferro ion-MGO komplex képes közvetlenül, szabad gyökök keltése nélkül reakcióba lépni az L-argininnel, és ezáltal a ferro ion jelenléte felgyorsítja a 490 nmnél detektálható végtermék képződését. Ezt igazolja spektrofotometriás vizsgálatunk eredménye, miszerint a ferro ion effektívebben katalizálta a színreakciót a ferri ionnál. Az L-arginin reakciója MGO-val azért is különösen fontos, mivel az L-arginin, mint a nitrogén monoxid szintáz enzim szubsztrátja, kiemelt helyet foglal el az aminosavak között. Glikációja során az L-arginin a guanidino-csoportjával vesz részt a reakcióban, amit több AGE struktúra (pl. pentozidin, metil-imidazolon, 3-deoxiglukozon-argininimidazolon, lásd: 2. ábra) szerkezete is bizonyít [Wells-Knecht et al., 1996; Sell et al., 1991; Lo et al., 1994]. A nitrogén monoxid szintáz (NOS) enzim az L-arginin guanidinocsoportjából hasítja le az NO-t, mely vazodilatációt okoz, gátolja a trombocita aggregációt és a vaszkuláris simaizomsejt proliferációt [McDonald & Murad, 1996]. Számos adat utal arra, hogy az NO felszabadulás diabetesben zavart szenved [Calver et al., 1992; Sobrevia & Mann, 1997; Rabini et al., 1998; Honing et al., 1998]. A jelenség hátterében a NOS enzim működését kompetitív módon gátló, módosult L-arginin metabolit akkumulációja sem zárható ki [Chowienczyk & Ritter, 1997]. Ezért az aminosavak közül az L-arginin glikációja kiemelt fontosságú lehet. Érdemes megjegyezni, hogy a nem-enzimatikus glikáció nemcsak az NO szintézist, hanem az NO hatásának kifejlődését is befolyásolhatja. Megfigyelték, hogy az AGEtermékek megkötik az NO-t, és ezáltal károsítják az endothelium-dependens vazodilatációt [Bucala et al., 1991]. Ugyanakkor kimutatták, hogy az NO gátolni képes az AGEképződést [Asahi et al., 2000], aminek a kórélettani jelentősége még nem ismert. Az irodalom szerint a metilglioxál károsítja a sejtek intracelluláris ionháztartását, hatására emelkedik az intracelluláris kalcium koncentráció [Cook et al., 1998; Vasdev et al., 1998], ennek pontos mechanizmusa azonban ismeretlen. Vörösvértestekben
60
megfigyelték, hogy az oxidatív stressznek fontos szerepe van a kalcium homeosztázisban [Aiken et al., 1995]. Saját anyagunkban azt találtuk, hogy az MGO dichlorofluoresceinnel detektálható szabadgyök-képződéshez vezetett az izolált vvt-kben. Az MGO intracelluláris oxidatív stresszt keltő tulajdonságának további bizonyítékát adja az a megfigyelésünk, hogy az izolált vvt-k alacsony molekulasúlyú thiol tartalma MGO hatására csökkent. Az antioxidánsok (SOD, kataláz, trolox, GSH és desferrioxamin) mindegyike hatékonyan csökkentette az MGO által okozott oxidatív stresszt. A szabadgyök-képződéssel párhuzamosan kalcium akkumuláció alakult ki a vvt-kben MGO hozzáadására, melyet a kataláz kivételével (mivel ez keresztreakciót mutatott a Fura-2-AM-mel) az összes alkalmazott antioxidáns sikeresen gátolt. Ezek szerint az MGO a szabadgyök-képződést okozó hatása révén eredményez kalcium akkumulációt. Mivel a desferrioxamin rendkívül lassan jut be a sejtekbe [Breuer et al., 1995], hatékonysága arra utal, hogy a vizsgált reakciókban az extracelluláris vasnak vagy az extracelluláris sejtfelszínhez kötött vasnak fontos szerepe van. A SOD gyors hatása szintén azt sugallja, hogy extracellulárisan zajló reakcióról van szó. A GSH is képes lehet még extracellulárisan megkötni az MGO-t. Ezek alapján valószínűsíthető, hogy az MGO a vvtk extracelluláris sejtfelszíni membránfehérjéinek és lipidjeinek módosítása révén, transzmembrán mechanizmussal okozhat intracelluláris oxidatív stresszt és kalcium akkumulációt. Az MGO okozta fehérjemódosulás, eredményeink szerint, az L-arginin oldalláncokon is bekövetkezhet és ennek során szabad gyökök képződhetnek. A kalcium intracelluláris koncentrációjának emelkedése a vörösvértestek rigiditásának fokozódásához vezet [Shiga et al., 1985], ami rontja a mikrocirkulációt, és hozzájárulhat a diabetes mikrovaszkuláris szövődményeinek kialakulásához [Levy et al., 1994]. Vizsgálataink során az MGO molekuláris szintű hatásainak (thiol depléció, oxidatív stressz, kalcium akkumuláció) egy morfológiai következményét is dokumentáltuk. MGO
61
segítségével sikerült olyan vvt elváltozásokat létrehozni in vitro, melyek az úgynevezett glomeruláris
(immun-pathomechanizmusú
glomerulonephritisekben
megfigyelhető)
haematuria jellemzőek. Korábbi elméletek szerint a vvt-k a GBM szakadásain történő átpréselődésük során, vagy a tubulusokban, az ozmotikus stressz hatására deformálódnak [Mouradian & Sherman, 1975; Rath et al., 1992]. Izolált vvt-ket különböző ozmolaritású oldatokkal inkubálva azt találtuk, hogy az ozmotikus stressz önmagában nem elégséges a glomeruláris típusú vvt-k kialakulásához (ábrán nem mutatott eredmények). Eredményeink alapján a glomeruláris haematuriában megfigyelhető deformált vvt alakok kialakulásának egyik magyarázata a fokozott karbonil és oxiadtív stressz lehet.
5.2. A hőkezelésnek kitett ételek az előrehaladott glikációs végtermékek forrásai Vizsgálati eredményeink alapján az
L-arginin
glikációja magas hőmérsékleten
pirazil, vagy pirimidinil szabad gyök képződésével jár. A szabad gyök koncentrációja az inkubáció hőmérsékletétől függ. Az
L-arginint
és glukózt tartalmazó oldatban magas
hőmérsékleten keletkező szabad gyökök jelentősége abban van, hogy a hőkezelés (sütés, főzés) során az ételek szénhidrát és fehérje (vagy aminosav) tartalma között hasonló reakciók játszódhatnak le. Az így elkészített táplálékkal reaktív szabad gyökök és glikációs végtermékek juthatnak a szervezetbe. A gasztrointesztinális rendszerbe jutó AGE-k felszívódnak és a keringésbe kerülnek. Kimutatták, hogy az in vitro előállított AGE-termékek elfogyasztását követően átmeneti szérum AGE szint emelkedés és fokozott vizelet AGE ürítés figyelhető meg egészséges egyénekben [Koschinsky et al., 1997]. Egészséges patkányok táplálékába kevert AGE-termékek nemcsak a szérumban és a vizeletben jelentek meg, hanem különböző szövetekben is akkumulálódtak [Faist et al., 2000]. Eredményeink szerint az 62
egy héten keresztül adott magas protein tartalmú, hőkezelt (CML dús) diéta hatására szignifikánsan nőtt az éhgyomri szérum CML szint és a napi vizelet CML ürítés. A vizelet CML ürítés fokozódása nem az albumin ürítés fokozódásának eredménye, hiszen az albuminhoz kötött CML mennyisége a vizelet teljes CML tartalmához képest elhanyagolható, ahogy azt korábban, 500 mg/l albumint tartalmazó vizeletminták vizsgálatával igazoltuk (ábrán nem mutatott eredmény). A magas fehérjetartalmú diéta fogyasztása tehát a szokásos hőkezelési eljárások (sütés, főzés) alkalmazása esetén fokozott CML bevitellel társul. Ugyanakkor a hőkezelés nélkül elkészített ételek (CML szegény diéta) magas protein tartalmuk ellenére nem okoztak szérum CML szint emelkedést, sőt a vizelet CML ürítés csökkenését eredményezték. A szokásos táplálkozás (átlagos fehérjebevitel, nyers és hőkezelt ételek együttes fogyasztása) a napi CML bevitel mértékét illetően a két általunk alkalmazott speciális diéta között helyezkedik el. A szokásos táplálkozás során a CML bevitel alacsonyabb, mint a kizárólag hőkezelt ételekből álló, magas fehérjetartalmú diéta során, de magasabb, mint a kizárólag nyers ételekből álló fehérjeterhelés esetében. A CML kémiai szerkezetéből adódóan a glikációs és oxidációs folyamatok ártalmatlan indikátorának, további reakciókra nem képes végtermékének tűnhet. A CML, mint glikoxidációs marker fontosságát bizonyítja, hogy az AGE szöveti akkumulációjának kimutatására használt poliklonális antitestek elsősorban a CML oldalláncukon keresztül ismerik fel a glikációs végtermékeket [Reddy et al., 1995]. Nem csak indirekt módon, poliklonális antitestekkel sikerült szöveti CML akkumulációt kimutatni, hanem specifikus, monoklonális anti-CML antitestekkel is, például az artériák falában [Schleicher et al., 1997], a vese glomerulusaiban [Suzuki et al., 1999] és a tubuláris interstitiumban [Bendayan, 1998], valamint a retina neurogliális és vaszkuláris elemeiben [Hammes et al., 1999].
63
A CML ugyanakkor nem csak marker, akkumulációjának jelentős kórélettani hatása van. A CML-tartalmú fehérjék ugyanis specifikusan kötődnek a RAGE receptorokhoz, és aktiválják azokat. A receptor aktivációja különböző celluláris jelátviteli mechanizmusokon keresztül a diabetes és a krónikus veseelégtelenség szövődményeinek kialakulásában kulcsszerepet játszó gyulladásos gének expressziójához vezet [Kislinger et al., 1999]. Kevésbé tisztázott a jelentősége annak a megfigyelésnek, miszerint az egészséges egyének vérében is megtalálható CML ellenes antitestek szintje diabeteses betegekben emelkedett [Vay et al., 2000]. A diétából származó AGE-termékek vesére kifejtett hatásait vizsgálva nem találtunk eltérést a kreatinin clearance vonatkozásában, azonban a vizelet albuminürítés a CML-dús proteinterhelés hatására megemelkedett. Általánosan elfogadott gyakorlat, hogy a vesebetegeinknek a proteinbevitel mérséklését javasoljuk, mivel a tapasztalatok szerint a proteinbevitel korlátozása kedvezően befolyásolja a vesebetegség progresszióját mind diabeteses nephropathiában, mind nem diabeteses vesebetegségekben [Pedrini et al., 1996]. Diabeteses nephropathiás betegekben alacsonyabb proteinbevitel mellett a GFR csökkenés üteme lassítható, az albuminuria mértéke csökkenthető [Ciavarella et al., 1987; Walker et al., 1989]. A diétás proteinrestrikció kedvező hatásának magyarázata nem teljesen ismert. Vizsgálatunkban csak az AGE-termékekben gazdag proteinterhelés váltott ki statisztikailag szignifikáns albuminuria növekedést, az AGE szegény proteinterhelés nem, ami arra utal, hogy a proteinterhelés albuminuriát okozó hatásának fontos összetevője lehet az ételekből származó AGE. Mivel az ételek elkészítésekor a fehérjéket általában jelentős hőhatás éri, a magas protein tartalmú, szokásos módon elkészített ételekben fokozott AGE-képződéssel kell számolni. Eredményeink alapján felmerül, hogy a magas proteinbevitel a hozzá társuló AGE terhelés révén fejti ki kedvezőtlen hatását.
64
Összefoglalva, a szérum és a vizelet AGE szinteket táplálkozási szokásaink is befolyásolják. A hőkezelt ételek, magas AGE tartalmuknál fogva a keringő és a filtrált glikációs végtermékek fontos forrásai. Különösen kedvezőtlen lehet a táplálékkal bevitt AGE-k hatása a cukorbetegségben és a krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegekre, mivel esetükben az AGE-termékek vesén keresztül történő eliminációja elégtelen [Koschinsky et al., 1997]. A táplálékkal bevitt AGE-termékek káros hatásának ismeretében felmerülhet bizonyos konyhatechnikai elvek (túlzott hőkezelés kerülése, több nyers zöldség fogyasztása, stb.) népszerűsítése, és a krónikus veseelégtelenségben szenvedők, illetve
a
romló
vesefunkciójú
cukorbetegek
esetében
az
AGE-szegény
diéta
kidolgozásának igénye is.
5.3. Az előrehaladott glikációs végtermékek szérumszintje a krónikus vesebetegségekben elsősorban a vesefunkciótól függ Normális vesefunkcióval rendelkező diabeteses betegeinkben sem emelkedett szérum CML szintet, sem fokozott AGE-fluoreszcenciát nem találtunk. Ezen eredményünk egybecseng a szérum AGE-fluoreszcenciára [Yanagisawa et al., 1998] és a szérum CML szintre [Weiss et al., 2000; Daimon et al., 1999] vonatkozó korábbi megfigyelésekkel. Ezzel ellentétben Schleicher et al. [1997] emelkedett szérum CML szintet, DolhoferBliesener et al. [1995] magasabb nem-specifikus AGE szintet írtak le normális vesefunkciójú diabeteses betegekben, ami azzal állhat összefüggésben, hogy a két utóbbi tanulmányban a betegek hemoglobin A1c értéke kifejezetten magas volt. Betegeink jó vércukor kontrolljára utal, hogy a hemoglobin A1c értéke 7,45 ± 1,6% volt. Betegeinkben a hemoglobin A1c és a szérum AGE szintek között nem volt szignifikáns korreláció. Ennek oka az lehet, hogy az AGE-képződés mértéke csak rossz vércukor kontroll esetén 65
korrelál a hemoglobin A1c szinttel [Turk et al., 1998]. Beszűkült vesefunkciójú diabeteses betegeinkben emelkedett szérum CML szintet és AGE-fluoreszcenciát találtunk. Az AGE szintek szignifikáns inverz korrelációt mutattak a kreatinin clearance értékekkel. Megfigyelésünk összhangban áll korábbi vizsgálatokkal, melyekben magasabb nem-specifikus AGE [Dolhofer-Bliesener et al., 1995; Ono et al., 1998] és előrehaladott oxidációs protein termék szintekről [Witko-Sarsat et al., 1999], valamint a glikoxidációs termék pentozidin és a kreatinin szérumszintjének szignifikáns korrelációjáról [Sugiyama et al., 1998] számoltak be beszűkült vesefunkciójú diabeteses betegekben. A glomeruláris funkció már enyhe vesefunkció romlás esetén is meghatározó tényezővé válik a szérum AGE szintek szempontjából. A folyamat végét jelentő végstádiumú veseelégtelenségben a szérum CML szint a normál érték 3-4 szeresét éri el [Weiss et al., 2000; Gerdemann et al., 2000]. A magas szérum AGE szintet veseelégtelenségben az AGE prekurzorok és az AGE-termékek vesén keresztül történő eliminációjának (degradációjának és vizelettel történő excretiojának) csökkenése eredményezi [Gugliucci & Bendayan, 1996; Miyata et al., 1998]. Ennek megfelelően szignifikánsan alacsonyabb vizelet CML ürítést figyeltünk meg beszűkült vesefunkciójú betegeinkben. Mivel a vizelettel ürülő CML főként az alacsony molekulasúly tartományba esik (nem publikált adatok), veseelégtelenségben főleg az alacsony mólsúlyú CML szérumszintjének emelkedésére számíthatunk. Vizsgálatunk szerint vesefunkció romlás esetén valóban megnő a szérumban az alacsony mólsúlyú CML frakció aránya. A beszűkült vesefunkciójú betegeinkben mért magasabb szérum CML szint oka tehát az lehet, hogy a CML vizelettel történő eliminációja csökkent. A szérum AGE szint emelkedéséhez beszűkült vesefunkciójú betegeink magasabb átlagéletkora is hozzájárulhat. Azonban sem betegeinkben, sem 107 egészséges önkéntesben (átlagéletkor 35,1 év, életkor tartomány 17-73 év, nem publikált adatok) nem
66
találtunk korrelációt a szérum CML szint és az életkor között. A módszerünkkel az egészségesekben mért vizelet CML ürítés (1,76 ± 0,62 mg/nap, ill. 0,9 ± 0,4 µg/mg kreatinin) jól közelíti Knecht et al. [1991] gázkromatográfiatömegspektrometria módszerrel kapott eredményeit (1,0 ± 0,3 µg/mg kreatinin). Normál vesefunkciójú 2-es típusú diabeteses betegeinkben azonban nem találtunk fokozott CML ürítést, míg az említett kutatócsoport emelkedett vizelet CML ürítésről számolt be 1-es típusú és inzulinnal kezelt 2-es típusú diabeteses betegekben. Ismert limitációi ellenére tanulmányunkban a Cockroft-Gault formulát alkalmaztuk a kreatinin clearance becslésére. Betegeink többsége túlsúlyos, ami a Cockroft és Gault szerint számított érték túlbecsléséhez vezet. Emiatt a normális vesefunkciójú csoportba soroltak közül néhány betegnek valójában csökkent kreatinin clearance értéke lehet. Az alacsony GFR tartományban túlbecsült, a magas GFR tartományban pedig alábecsült értékekről számoltak be az említett formula alkalmazásával [De Santo et al., 1999]. Ennek ellenére a viszonylag magas esetszám miatt a klasszifikációs hiba elhanyagolható. Összefoglalva, eredményeink azt mutatják, hogy jól beállított cukoranyagcsere mellett
a
glikoxidációs
termék
CML
szérumszintje
diabetesben
elsősorban
a
vesefunkciótól függ. A szérum CML szint a csökkent vizelet CML ürítés miatt már a vesefunkció romlásának kezdeti stádiumában megemelkedhet. IgA nephropathiában szenvedő betegeink vizsgálatával is hasonló eredményekhez jutottunk. A beszűkült vesefunkciójú IgA NP-s betegek szérum CML és fluoreszcens AGE szintje szignifikánsan magasabb volt a jó vesefunkciójú betegekhez viszonyítva. A szérum CML és fluoreszcens AGE szint szignifikáns negatív korrelációt mutatott a kreatinin clearance értékével a vizsgált IgA NP-s populációban. Ezen eredmények is arra utalnak, hogy a glikációs végtermékek szérumszintjének kialakításában a vese glomeruláris funkciójának döntő szerepe van. 67
Meglepő módon azt találtuk, hogy az oxidatív stresszt jelző TBARS értéke mind a jó, mind a csökkent vesefunkciójú IgA NP-s betegekben magasabb, mint az egészséges kontrollokban. Korábbi vizsgálataink is arra utaltak, hogy az IgA NP-s betegekben fokozott az oxidatív stressz. IgA NP-s betegek perifériás vvt-iben fokozott lipid peroxidációt, hemoglobin és GSH oxidációt és csökkent antioxidáns kapacitást mértünk [Túri et al., 1997]. Chen et al. [2001] IgA NP-s betegek szérumából izolált IgA típusú immunglobulinokkal mezangiális sejtekben fokozott szuperoxid termelést tudtak előidézni. Mind a diabeteses, mind pedig az IgA nephropathiás betegekben azt találtuk, hogy az előrehaladott glikációs végtermékek szérumszintje a vesefunkció romlásával megemelkedik. A magasabb koncentrációban keringő AGE-termékek (vesekárosító hatásuk miatt) ezen kórképekben hozzájárulhatnak a vesebetegség progressziójához, ami egy circulus vitiosus kialakulásához vezet.
5.4. Az ultrafiltrált dializáló folyadék alkalmazása csökkenti a szérum glikációs végtermék szintet művesekezelésben részesülő betegekben Számos tanulmány utal arra, hogy az AGE-termékeket művese-kezeléssel nem lehet tökéletesen eltávolítani a keringésből, mivel az AGE-k nagy része fehérjéhez kötötten található a szérumban. A keringő pentozidinnek csak töredéke (5%) dializálható [Miyata et al., 1997]. A CML és az AGE-fluoreszcencia esetében nagyobb, 20% körüli redukcióról számoltak be [Henle et al., 1999]. Még a nagyobb pórusméretű, úgynevezett high-flux membránok alkalmazásával is csak az alacsony mólsúlyú AGE frakció dializálható, ami az össz-AGE szint 5-20%-át teszi ki [Gerdemann et al., 2000]. Az alacsony mólsúlyú AGE komponensek a dialízis kezelést követően az extravaszkuláris térből hamar visszatelődnek. Az alacsony mólsúlyú AGE-termékek dialízis kezelés utáni szérumszintjének alakulását
68
vizsgálva azt találtuk, hogy a CML hasonló kinetikával telődik vissza, mint az egyéb alacsony mólsúlyú metabolitok. Az alacsony mólsúlyú fluoreszcens AGE komponensek esetében elmaradt a gyors visszatelődés, ami arra utal, hogy az extravaszkuláris térben nincsenek
diffuzibilis,
alacsony
molekulasúlyú,
fluoreszcens
AGE-termékek.
A
fluoreszcens AGE szintje később tér vissza a kezelés előtti szintre, aminek a de novo szintézis, vagy a magas molekulasúlyú fluoreszcens AGE-k lebomlása lehet a forrása. Ez a megfigyelés arra is felhívja a figyelmet, hogy az AGE-termékeket, heterogenitásuk miatt nem mindig lehet csupán egyik vagy másik képviselőjük mérésével jellemezni. Azonos pórusméretű, de különböző polimerekből készült dializáló membránok összehasonlítása során azt találták, hogy a poliszulfon alapanyagú high-flux membránok alkalmazása mellett alacsonyabb AGE szintek mérhetők, mint a más alapanyagból készült high-flux membránok esetében [Jadoul et al., 1999]. Az azonos pórusméret mellett észlelt alacsonyabb AGE szint a poliszulfon membrán esetében a kisebb mértékű AGEképződéssel és nem a hatékonyabb AGE eltávolítással magyarázható. A 4.4.1. fejezetben részletezett tanulmányunkban arra kerestük a választ, hogy az egyes művesekezelési eljárások (hemodialízis, hemodiafiltráció, hemofiltráció) között van-e különbség a szérum AGE szintek tekintetében, mivel az utóbbi két módszer esetében a peptidek hatékonyabb eltávolításáról számoltak be [Canaud et al., 1999]. A membránok struktúrájából adódó különbségek kizárására minden beteget high-flux poliszulfon membránnal kezeltünk. Első eredményeink várakozásunknak megfelelően azt mutatták, hogy a kezelés előtti szérum AGE szint a hemodiafiltrációval és hemofiltrációval kezelt betegekben szignifikánsan alacsonyabb, mint a standard dializáló folyadék alkalmazásával, high-flux
hemodialízissel
kezelt
betegekben.
Azonban
az
AGE
eltávolítás
hatékonyságában a hemodialízis és a hemofiltráció/hemodiafiltráció között nem volt szignifikáns különbség. Emiatt a HDF és a HF csoportban mért alacsonyabb AGE
69
szinteket nem lehetett a hatékonyabb AGE eltávolítással megmagyarázni, bár kis mértékű, nehezen mérhető különbségek hosszú távú hatása nem kizárható. A hemodialízissel (SDF alkalmazásával) kezelt betegekben mért magasabb AGE szint másik lehetséges okaként a fokozott AGE-képződés vetődött fel. Miyata et al. [2000b] fokozott oxidatív és karbonil stresszt találtak dializált betegekben, ami fokozott AGE-képződéshez vezethet. A feltevésünk tehát az volt, hogy a HDF-fel és a HF-fel kezelt betegekben kisebb mértékű az oxidatív stressz, mint a HD-vel (SDF alkalmazásával) kezelt betegekben, annak ellenére, hogy azonos dializáló membránokat alkalmaztunk mindegyik csoportban. Erre utalt az a megfigyelésünk is, hogy főként a magas molekulasúlyú, albuminhoz kötött, tehát művesekezeléssel nem eltávolítható AGE-k szintje volt alacsonyabb HDF-ben és HF-ben. Az albuminhoz kötött AGE-k alacsonyabb szérumszintjét HDF-ben és HF-ben az említetteken kívül az AGE prekurzorok (dikarbonilok, oxidánsok, szabad gyökök) hatékonyabb eltávolításával lehetne magyarázni. Az oxidatív stressz tényezői közül nagyon fontos a dialízis kezeléshez használt folyadék minősége. A pirogéneket tartalmazó dializáló folyadék gyulladásos folyamatokat provokálhat, amire a gyulladásos citokinek és az akut fázis fehérjék szintjének emelkedése utalhat [Lonnemann, 2000]. A dializáló folyadék kis mértékű bakteriális kontaminációja (< 200 CFU/ml) is kiválthat toxikus hatásokat, fokozott szabadgyök-képződést és citokin szekréciót indukálva a mononukleáris sejtekben [Lonnemann, 2000]. A hemofiltráció /hemodiafiltráció a konvektív transzport érvényesülésén kívül abban is különbözik a standard dializáló folyadékkal történő hemodialízistől, hogy a HDF-hez ultrafiltrált dializáló folyadékot használnak, a HF esetében pedig nincs szükség dializáló folyadékra. A HDF/HF során használt szubsztitúciós infúziós oldatok természetesen pirogénmentesek. A folyadékminőség szerepének tisztázása céljából összehasonlítottuk a standard és az ultrafiltrált dializáló folyadékkal kezelt, hemodializált betegek szérum AGE szintjét.
70
Eredményeink azt mutatták, hogy a standard dializáló folyadék alkalmazása mellett magasabb AGE szintek mérhetők, annak ellenére, hogy a bakteriális kontamináció és az endotoxin szint megfelelt az előírásoknak (Association for the Advancement of Medical Instrumentation). Tanulmányunkban tehát elsősorban a dializáló folyadék minősége tehető felelőssé a HD SDF csoportban mért magasabb szérum AGE szintekért. Eredményeink alapján a számos ismert faktor mellett (pl.: reziduális vesefunkció, dializáló membrán tulajdonságai, tápláltsági állapot) a folyadékminőségnek is jelentős hatása van a szérum AGE szintekre művesekezelésben részesülő betegeinkben.
71
6. A
TÉZISEK GLIKÁCIÓS INTERMEDIER METILGLIOXÁL OXIDATÍV STRESSZT OKOZ, AMI A
VÖRÖSVÉRTESTEKBEN
KALCIUM
AKKUMULÁCIÓHOZ
ÉS
MEMBRÁNKÁROSODÁSHOZ
VEZET.
L-arginin + metilglioxál reakció I.
Az L-arginin + metilglioxál reakció során elektronspin rezonancia vizsgálattal egy keresztkötésben elhelyezkedő kation gyökre jellegzetes spektrum detektálható.
II.
A szabadgyök-képződést koncentrációfüggő módon fokozta a ferri ion, és gátolta a ferro ion. A vas ionok szabadgyök-képződésre gyakorolt hatása a ferri ion esetében desferrioxaminnal, a ferro ion esetében ferrozinnal kivédhető volt.
III.
Bizonyítottuk a metilglioxál vasredukáló képességét.
IV.
Az L-arginin + metilglioxál reakció során mind a ferro, mind pedig a ferri ion jelenlétében megegyező abszorpciós spektrumú reakciótermék képződött, melynek abszorpciós maximuma 490 nm-nél detektálható. A ferro ion a színreakciót a ferri ionnál erősebben katalizálta.
Vörösvértest modell V.
Intracelluláris fluoreszcens indikátorok segítségével bizonyítottuk, hogy izolált humán vörösvértestekben a metilglioxál fokozza a szabadgyök-képződést és növeli az intracelluláris kalcium koncentrációt.
VI.
A metilglioxál oxidatív stresszt és kalcium akkumulációt okozó hatása antioxidánsok segítségével kivédhető volt.
72
VII.
A metilglioxál hatására csökkent a vörösvértestek alacsony mólsúlyú thiol tartalma.
VIII.
Fénymikroszkópos és pásztázó-elektronmikroszkópos vizsgálataink szerint a metilglioxál hatására glomeruláris haematuriára jellemző vörösvértestmembrán deformitások jöttek létre.
IX.
A metilglioxál koncentrációfüggő módon, már 10 perc inkubációs idő alatt szignifikánsan növelte a glomeruláris típusú vörösvértestek arányát in vitro modellünkben.
AZ
ÉTELEK HŐKEZELÉSE SORÁN, A MAGAS HŐMÉRSÉKLETEN ZAJLÓ GLIKÁCIÓS
FOLYAMATOK SZABADGYÖK-KÉPZŐDÉSSEL JÁRNAK.
A HŐKEZELÉSNEK KITETT
ÉTELEK
AZ ELŐREHALADOTT GLIKÁCIÓS VÉGTERMÉKEK FORRÁSAI.
L-arginin + glukóz reakció magas hőmérsékleten X.
L-arginin és glukóz együttes főzése során 65-90°C-on szabadgyök-képződésre utaló ESR-spektrumot kaptunk, melynek analízise alapján a keletkezett vegyület, a kölcsönható molekulák figyelembevételével, pirimidinil vagy pirazil típusú szabad gyök lehet.
XI.
Az
L-arginin
+ glukóz reakció során detektálható szabadgyök-képződés
hőmérsékletfüggő.
Diétás CML bevitel XII.
A magas proteintartalmú, nyers ételek fogyasztása alacsony CML bevitellel társul, hatására jelenősen csökken a vizelettel ürülő CML mennyisége.
73
XIII.
A magas proteintartalmú, hőkezelt ételek fogyasztása fokozott CML bevitelt jelent, hatására megnő a szérum CML szint és a vizelet CML ürítés.
XIV.
A magas proteintartalmú, hőkezelt, vagyis CML-dús ételek hatására fokozódott a vizelet albumin ürítés.
AZ
ELŐREHALADOTT
PROGRESSZÍV
GLIKÁCIÓS
VESEKÁROSODÁST
VÉGTERMÉKEK OKOZÓ
SZÉRUMSZINTJE
KÓRKÉPEKBEN
A
KRÓNIKUS,
ELSŐSORBAN
A
VESEFUNKCIÓTÓL FÜGG.
Diabeteses nephropathia XV.
A csökkent vesefunkciójú cukorbetegek napi vizelet CML ürítése alacsonyabb, mint a normális vesefunkciójú betegeké.
XVI.
A csökkent vesefunkciójú cukorbetegekben a normális vesefunkciójú betegekhez képest magasabb szérum AGE-fluoreszcencia és szérum CML szint mérhető, mely utóbbi elsősorban az alacsony mólsúlyú CML szintjének emelkedéséből fakad.
XVII.
A csökkent vesefunkciójú cukorbetegekben a szérum AGE-fluoreszcencia és a szérum CML szint szoros korrelációt mutat a vesefunkció paramétereivel.
IgA nephropathia XVIII. A beszűkült vesefunkciójú IgA nephropathiás betegek szérum AGEfluoreszcenciája és CML szintje magasabb, mint a normális vesefunkciójú betegeké. XIX.
IgA nephropathiás betegekben a szérum AGE-fluoreszcencia és a CML szint szignifikáns negatív korrelációt mutat a kreatinin clearance értékkel.
74
XX.
Mind a csökkent, mind a normális vesefunkciójú IgA nephropathiás betegekben magasabb a szérum TBARS szint, mint az egészséges kontrollokban.
KRÓNIKUS
VESEELÉGTELENSÉGBEN AZ ELŐREHALADOTT GLIKÁCIÓS VÉGTERMÉKEK
SZÉRUMSZINTJÉT JELENTŐSEN BEFOLYÁSOLJA A DIALIZÁLÓ FOLYADÉK MINŐSÉGE. KÜLÖNBÖZŐ
MÓDSZEREKKEL
MÉRT
AGE-TERMÉKEK
VISSZATELŐDÉSE
A A
MŰVESEKEZELÉST KÖVETŐEN NEM EGYSÉGES.
Művesekezelési módszerek összehasonlítása XXI.
A standard dializáló folyadék alkalmazásával, hemodialízissel kezelt betegekben a szérum AGE szint szignifikánsan magasabb, mint az ultrafiltrált folyadékkal, hemodialízissel, hemodiafiltrációval vagy hemofiltrációval kezelt betegekben.
XXII.
A standard dializáló folyadék használata mellett észlelt magasabb AGE szintek elsősorban a fehérjéhez kötött, nem dializálható AGE frakció szintjének fokozódásából fakadnak. Az AGE eltávolítás hatékonyságában nem volt különbség a kezelési módszerek között.
Rebound vizsgálat XXIII. Az
alacsony
mólsúlyú,
dializálható
CML
frakció
szérumszintje
a
művesekezelést követően 6 órán belül szignifikáns visszatelődést mutat. XXIV. A fluoreszcens AGE szint esetében nem mutatható ki visszatelődés a kezelést követő 6 órán belül.
75
7.
AZ ÉRTEKEZÉS ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ PUBLIKÁCIÓK
7.1. Eredeti közlemények 1. Wagner Zoltán, Wittmann István, Pótó László, Wagner László, Belágyi József, Nagy Judit. Glukóz szabad gyök képződése hidroxil szabad gyök jelenlétében. Diabetologia Hungarica 6: 209-215, 1998 2. Wagner Zoltán, Wittmann István, Pótó László, Wagner László, Belágyi József, Nagy Judit. Az arginin glikációjának szabadgyökös mechanizmusa. Hypertonia és Nephrologia 3: 194-198, 1999 3. Wittmann István, Wagner Zoltán, Wagner László, Mazák István, Nagy Judit. A nemenzimatikus glikáció szerepe az öregedés, az atherosclerosis és a diabeteses nephropathia pathophysiológiájában és klinikai képének kialakulásában. Diabetologia Hungarica 7: 9-21, 1999 4. Wittmann István, Wagner Zoltán, Pótó László, Wagner László, Mazák István, Nagy Judit. Karbonil stressz-metabolitok kimutatása diabetes mellitusban szenvedő betegek vizeletében. Orvosi Hetilap 33: 1841-1845, 1999 5. Wittmann István, Wagner Zoltán, Pótó László, Wagner László, Mazák István, Nagy Judit. Glikációs végtermékek kimutatása diabetes mellitusban szenvedő betegek vizeletében. Orvosi Hetilap 36: 1997-2001, 1999 6. Wittmann István, Wagner László, Pótó László, Wagner Zoltán, Mazák István, Nagy Judit. Kismolekulasúlyú karbonil stressz-termékek kimutatása diabetes mellitusban szenvedő betegek vizeletében. Magyar Belorvosi Archivum 1: 49-54, 2000 7. Wagner Zoltán, Wittmann István, Mazák István, Schinzel Reinhard, Heidland August, Kientsch-Engel Rosemarie, Nagy Judit. Nε-(carboxymethyl)lysine levels in type 2 diabetic patients: Role of renal function. Am J Kidney Dis 38: 785-791, 2001 (IF: 3,646) 8. Wittmann István, Mazák István, Pótó László, Wagner Zoltán, Wagner László, Vas Tibor, Kovács Tibor, Belágyi József, Nagy Judit. Role of iron in the interaction of red blood cells with methylglyoxal. Modification of
L-arginine
by methylglyoxal is
catalyzed by iron redox cycling. Chem Biol Interact 138: 171-187, 2001 (IF: 1,707) 9. Gerdemann Andrea, Wagner Zoltán, Solf Andreas, Bahner Udo, Heidland August, Vienken Jörg, Schinzel Reinhard. Plasma levels of advanced glycation end products 76
during haemodialysis, haemodiafiltration and haemofiltration: potential importance of dialysate quality. Nephrol Dial Transplant 17: 1045-1049, 2002 (IF: 2,056)
7.2. Kongresszusi összefoglalók 1. Wagner Zoltán, Wittmann István, Belágyi József, Pótó László, Nagy Judit. A nemenzimatikus glikáció szabadgyökös jellege. Diabetologia Hungarica 6(Suppl.1): 74, 1998 2. Wagner Zoltán, Wittmann István, Pótó László, Wagner László, Belágyi József, Nagy Judit. Glukóz szabad gyök képződése hidroxil gyök jelenlétében - Adatok a diabeteses nephropathia pathomechanizmusához. Hypertonia és Nephrologia 3(Suppl.2): 69, 1998 3. Wittmann István, Pótó László, Tóth Gábor, Wagner Zoltán, Wagner László, Mazák István, Nagy Judit. A glikációs végtermékek vizelettel történő, vesefunkciófüggő eliminációja diabetesben. Hypertonia és Nephrologia 3(Suppl.2): 87, 1998 4. Wittmann István, Belágyi József, Pótó László, Wagner Zoltán, Nagy Judit. Iron catalyzes glycation of Arginine. Nephrol Dial Transplant 13: A109, 1998 (IF: 2,056) 5. Wittmann István, Belágyi József, Pótó László, Wagner Zoltán, Nagy Judit. Glycation of arginine is catalyzed by iron and is resulted in free radical production. Diabetologia 41(Suppl.1): A323, 1998 (IF: 5,721) 6. Vas Tibor, Wittmann István, Pótó László, Wagner Zoltán, Mazák István, Nagy Judit. Connection between oxidative stress and glycation in IgA nephropathy. Nephrol Dial Transplant 14: A148, 1999 (IF: 2,056) 7. Wittmann István, Wagner Zoltán, Pótó László, Wagner László, Mazák István, Nagy Judit. Carbonyl stress products in the urine of diabetic patients. Nephrol Dial Transplant 14: A106, 1999 (IF: 2,056) 8. Wagner Zoltán, Wittmann István, Pótó László, Wagner László, Mazák István, Nagy Judit. Detection of methylglyoxal adducts in the urine of diabetic patients. Diabetologia 42(Suppl.1): A328, 1999 (IF: 5,721) 9. Wagner Zoltán, Wittmann István, Mazák István, Vas Tibor, Wagner László, Nagy Judit. Comparison of pyrimidine-like molecules as carbonyl stress products in diabetic patients. Exp Clin Endocrinol Diabetes 108: A13, 2000 (IF: 1,406) 77
10. Wittmann István, Wagner László, Pótó László, Wagner Zoltán, Mazák István, Vas Tibor, Nagy Judit. Low molecular weight carbonyl stress-products in the urine of diabetic patients. Exp Clin Endocrinol Diabetes 108: A13, 2000 (IF: 1,406) 11. Mazák István, Wittmann István, Wagner Zoltán, Wagner László, Vas Tibor, Nagy Judit. Methylglyoxal evokes oxidative stress and calcium accumulation in red blood cells. Exp Clin Endocrinol Diabetes 108: A6, 2000 (IF: 1,406) 12. Wagner Zoltán, Wittmann István, Mazák István, Vas Tibor, Wagner László, Nagy Judit. Comparison of pyrimidine-like molecules as carbonyl stress products in patients with diabetes mellitus and azotemia. Nephrol Dial Transplant 15: A104, 2000 (IF: 2,056) 13. Wittmann István, Wagner László, Pótó László, Wagner Zoltán, Mazák István, Vas Tibor, Nagy Judit. Analysis of low molecular weight carbonyl stress-products in the urine of patients with diabetes mellitus using the lowry method. Nephrol Dial Transplant 15: A104, 2000 (IF: 2,056) 14. Mazák István, Wittmann István, Wagner Zoltán, Wagner László, Vas Tibor, Nagy Judit. Methylglyoxal produced in non-enzymatic glycation evokes oxidative stress and calcium accumulation in human red blood cells. Nephrol Dial Transplant 15: A103, 2000 (IF: 2,056) 15. Wagner Zoltán, Wittmann István, Mazák István, Schinzel Reinhard, Heidland August, Kientsch-Engel Rosemarie, Nagy Judit. A szérum Nε-karboximetil-lizin (CML) szint és a vizelet CML ürítés összefüggése a vesefunkcióval 2-es típusú diabetes mellitusban. Magyar Belorvosi Archivum (Suppl.2): 76, 2001 16. Vas Tibor, Wagner Zoltán, Kovács Tibor, Wittmann István, Schinzel Reinhard, Heidland August, Nagy Judit. A nem enzimatikus glikáció, az oxidatív stressz és az IgA-nephropathia progressziója közti kapcsolat. Magyar Belorvosi Archivum (Suppl.2): 77, 2001 17. Mazák István, Wittmann István, Wagner Zoltán, Pótó László, Faist Veronika, Schinzel Reinhard, Heidland August, Nagy Judit. Hőkezelt ételek fogyasztásának hatása a glikációs végtermékek szérumszintjére és vizeletürítésére, valamint az albuminuriára. Magyar Belorvosi Archivum (Suppl.2): 78, 2001 18. Wagner Zoltán, Wittmann István, Mazák István, Schinzel Reinhard, Heidland August, Kientsch-Engel R, Nagy Judit. Nε-(carboxymethyl)lysine levels in type 2 diabetic patients: Role of renal function. Nephrol Dial Transplant 16: A74, 2001 (IF: 2,056) 78
19. Mazák István, Wittmann István, Pótó László, Wagner Zoltán, Kovács Tibor, Wagner László, Vas Tibor, Belágyi József, Nagy Judit. Role of iron and methylglyoxal in diabetic nephropathy. In vitro model using red blood cells. Nephrol Dial Transplant 16: A74, 2001 (IF: 2,056) 20. Wittmann István, Wagner Zoltán, Mazák István, Pótó László, Schinzel Reinhard, Heidland August, Nagy Judit. Foods rich in advanced glycation end products (AGEs) induce microalbuminuria in healthy persons. Nephrol Dial Transplant 16: A106, 2001 (IF: 2,056) 21. Vas Tibor, Wagner Zoltán, Kovács Tibor, Wittmann István, Schinzel Reinhard, Heidland August, Nagy Judit. The role of non-enzymatic glycation and oxidative stress on the progression of IgA naphropathy. Nephrol Dial Transplant 16: A108, 2001 (IF: 2,056) 22. Wagner Zoltán, Wittmann István, Mazák István, Pótó László, Faist Veronika, Schinzel
Reinhard,
Heidland
August,
Nagy
Judit.
Effects
of
dietary
carboxymethyllysine (CML) intake on CML levels and albumin excretion rates in healthy subjects. Diabetologia 44(Suppl.1): A318, 2001 (IF: 5,721) 23. Schinzel Reinhard, Wagner Zoltán, Bahner Udo, Hennemann Hans, Klassen André, Boege Friedrich, Vienken Jörg, Heidland August. Different rebound kinetics of the AGE-CML and AGE-associated fluorescence after hemodialysis. Nephrol Dial Transplant 17(Suppl.7): 158, 2002 (IF: 2,056) 24. Wagner Zoltán, Degrell Péter, Vas Tibor, Wagner László, Mazák István, Molnár Gergő, Laczy Boglárka, Nagy Judit, Wittmann István. Carbonyl stress in vitro induces dysmorphic red blood cell formation seen in glomerular haematuria. Nephrol Dial Transplant 18(Suppl.4): 640-641, 2003 (IF: 2,056)
79
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Mindenekelőtt Szüleimnek mondok köszönetet szeretetükért és az útravalóért, ami segített
eligazodni
az
élet
minden
területén.
Hálás
vagyok
Nagyszüleimnek,
Testvéreimnek, Feleségemnek és Kisfiamnak türelmükért. Hálával tartozom programvezetőmnek Prof. Dr. Nagy Juditnak és témavezetőmnek Dr. Wittmann Istvánnak, illetve Prof. Dr. August Heidlandnak és Dr. Reinhard Schinzelnek hogy irányt mutattak a tudományos munkában. Köszönöm Dr. Wagner Lászlónak, unokatestvéremnek barátságát és önzetlen segítőkészségét minden téren. Az elektronspin rezonancia vizsgálatok kivitelezésében és értékelésében, illetve a statisztikai analízis terén nyújtott segítségéért Prof. Dr. Belágyi Józsefnek és Dr. Pótó Lászlónak tartozom hálával. Köszönet illeti Dr. Degrell Pétert a fénymikroszkópos és a pásztázó elektronmikroszkópos felvételekért, Dr. Kovács Tibort, Dr. Mazák Istvánt, Dr. Vas Tibort és Dr. Molnár Gergőt, továbbá Dr. Sámikné Varga Ilonát, Heitmanné Lendvai Anikót, Udvarácz Ildikót, Wéber Tündét, Szabó Miklósné Emíliát, Bodor Enikőt és Golubicsné Pelenczei Gabriellát. Köszönöm Prof. Dr. Jörg Vienkennek, hogy a Nephrocore program keretében lehetőséget
biztosított
számomra
würzburgi
tanulmányutamhoz.
Értekezésem
elkészítéséhez Prof. Dr. Hans Hennemann, Dr. Andrea Gerdemann, Dr. Veronika Faist, Dr. Rosemarie Kientsch-Engel, Dr. Andreas Solf, Dr. Udo Bahner, Susi Spahr és André Klassen munkája és segítsége is elengedhetetlen volt.
80
IRODALOMJEGYZÉK 1.
2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.
9. 10. 11.
12. 13. 14. 15. 16. 17.
Abel M, Ritthaler U, Zhang Y, Deng Y, Shmidt AM, Greten J, Sernau T, Wahl P, Andrassy K, Ritz E, Waldherr R, Stern DM, Nawroth PP. Expression of receptors for advanced glycosylated end-products in renal disease. Nephrol Dial Transplant 10: 1662-1667, 1995 Agardh E, Hultberg B, Agardh C. Effects of inhibition of glycation and oxidative stress on the development of cataract and retinal vessel abnormalities in diabetic rats. Curr Eye Res 21: 543-549, 2000 Aiken NR, Galey WR, Satterlee JD. A peroxidation model of human erythrocyte intracellular Ca2+ changes with in vivo cell aging: measurement by 19F-NMR spectroscopy. Biochim Biophys Acta 1270: 52-57, 1995 al-Abed Y, Kapurniotu A, Bucala R. Advanced glycation end products: detection and reversal. Methods Enzymol 309: 152-172, 1999 Asahi K, Ichimori K, Nakazawa H, Izuhara Y, Inagi R, Watanabe T, Miyata T, Kurokawa K. Nitric oxide inhibits the formation of advanced glycation end products. Kidney Int 58: 1780-1878, 2000 Bann HF, Higgins PJ. Reaction of monosaccharides with proteins: possible evolutionary significance. Science 213: 222-224, 1981 Baynes JW, Thorpe SR. Role of oxidative stress in diabetic complications. Diabetes 48: 1-9, 1999 Beisswenger PJ, Makita Z, Curphey TJ, Moore LL, Jean S, Brinck-Johnsen T, Bucala R, Vlassara H. Formation of immunochemical advanced glycosylation end products precedes and correlates with early manifestations of renal and retinal disease in diabetes. Diabetetes 44: 824-829, 1995 Bendayan M. Immunocytochemical detection of advanced glycated end products in rat renal tissue as a function of age and diabetes. Kidney Int 54: 438-447, 1998 Bergstroem J, Wehle B. No change in corrected ß2-microglobulin concentrations after cuprophan hemodialysis. Lancet 1: 628–629, 1987 Bierhaus A, Chevion S, Chevion M, Hofmann M, Quehenberger P, Illmer T, Luther T, Berentshtein E, Tritschler H, Muller M, Wahl P, Ziegler R, Nawroth PP. Advanced glycation end product-induced activation of NF-kappaB is suppressed by alpha-lipoic acid in cultured endothelial cells. Diabetes 46: 1481-1490, 1997 Bierhaus A, Hofmann MA, Ziegler R, Nawroth PP. AGEs and their interaction with AGE-receptors in vascular disease and diabetes mellitus. I. The AGE concept. Cardiovasc Res 37: 586-600, 1998 Boyd-White J, Williams JC. Effect of cross-linking on matrix permeability. A model for AGE-modified basement membranes. Diabetes 45: 348-353, 1996 Breuer W, Epsztejn S, Cabantchik ZI. Iron acquired from transferrin by K562 cells is delivered into a cytoplasmic pool of chelatable iron (II). J Biol Chem 270: 2420924215, 1995 Brownlee M, Pongor S, Cerami A. Covalent attachment of soluble protein by nonenzymatically glycosylated collagen: role in the in situ formation of immune complexes. J Exp Med 158: 1739-1744, 1983 Brownlee M, Vlassara H, Cerami A. Nonenzymatic glycosylation and the pathogenesis of diabetic complications. Ann Intern Med 101: 527-537, 1984 Brownlee M, Vlassara H, Cerami A. Non-enzymatic glycosylation products on collagen covalently trap low-density lipoprotein. Diabetes 34: 938-941, 1985 81
18. 19. 20. 21.
22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35.
Brownlee M, Vlassara H, Kooney A, Ulrich P, Cerami A. Aminoguanidine prevents diabetes-induced arterial wall protein cross-linking. Science 232: 1629-1632, 1986 Brownlee M. Advanced protein glycosylation in diabetes and aging. Annu Rev Med 46: 223-234, 1995 Bucala R, Makita Z, Koschinsky T, Cerami A, Vlassara H. Lipid advanced glycosylation: pathway for lipid oxidation in vivo. Proc Natl Acad Sci USA 90: 6434-6438, 1993 Bucala R, Makita Z, Vega G, Grundy S, Koschinsky T, Cerami A, Vlassara H. Modification of LDL by advanced glycosylation endproducts contributes to the dyslipidemia of diabetes and renal insufficiency. Proc Natl Acad Sci USA 91: 94419445, 1994 Bucala R, Model P, Cerami A. Modification of DNA by reducing sugars: a possible mechanism for nucleic acid aging and age-related dysfunction in gene expression. Proc Natl Acad Sci USA 81: 105-109, 1984 Bucala R, Tracey KJ, Cerami A. Advanced glycosylation products quench nitric oxide and mediate defective endothelium-dependent vasodilatation in experimental diabetes. J Clin Invest 87: 432-438, 1991 Bucala R. Site-specific modification of apolipoprotein B by advanced glycosylation end-products: implications for lipoprotein clearence and atherogenesis. Nephrol Dial Transplant 11(Suppl.5): 17-19, 1996 Calver A, Collier J, Vallance P. Inhibition and stimulation of nitric oxide synthesis in the human forearm arterial bed of patients with insulin-dependent diabetes. J Clin Invest 90: 2548-2554, 1992 Canaud B, Leray-Moragues H, Bosc JY, Leblanc M. Ultrafiltration and convectivebased dialysis modalities: new trends and applications for renal replacement therapy in ESRD patients. Nephrol Dial Transplant 14: 98–105, 1999 Cerami C, Founds H, Nicholl I, Mitsuhashi T, Giordano D, Vanpatten S, Lee A, al-Abed Y, Vlassara H, Bucala R, Cerami A. Tobacco smoke is a source of toxic reactive glycation products. Proc Natl Acad Sci USA 94: 13915-13920, 1997 Charonis AS, Reger LA, Dege JE, Kouzi-Koliakos K, Furcht LT, Wohlhueter RM, Tsilibary EC. Laminin alterations after in vitro nonenzymatic glycosylation. Diabetes 39: 807-814, 1990 Chen HC, Guh JY, Chang JM, Lai YH. Differential effects of circulating IgA isolated from patients with IgA nephropathy on superoxide and fibronectin production of mesangial cells. Nephron 88: 211-217, 2001 Chowienczyk P, Ritter J. Arginine: NO more than a simple aminoacid? Lancet 350: 901-902, 1997 Ciavarella A, Di Mizio G, Stefani S, Borgnina LC, Vannini P. Reduced alnuminuria after dietary protein restriction in insulin-dependent diabetic patients with clinical nephropathy. Diabetes Care 10: 407-413, 1987 Cochrane SM, Byrne JC, Robinson GB. The permselectivity of glomerular basement membrane can be compromised by glycation or by exposure to low levels of hypochlorite. Biochim Biophys Acta 1361: 217-228, 1997 Cockroft DW, Gault MH. Prediction of creatinine clearance from serum creatinine. Nephron 16: 31-41, 1976 Cook LJ, Davies J, Yates AP, Elliott AC, Lovell J, Joule JA, Pemberton P, Thornalley PJ, Best L. Effects of methylglyoxal on rat pancreatic β-cells. Biochem Pharmacol 55: 1361-1367, 1998 Daimon M, Ono Y, Saito T, Yamaguchi H, Hirata A, Ohnuma H, Igarashi M, Eguchi H, Manaka H, Kato T. Increased serum levels of pentosidine, but not carboxymethyl 82
36.
37.
38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52.
lysine, in type 2 diabetes without obvious diabetic nephropathy. Diabetes Care 22: 877-878, 1999 De Santo NG, Anastasio P, Cirillo M, Santoro D, Spitali L, Mansi L, Celentano L, Capodicasa D, Cirillo E, Del Vecchio E, Pascale C, Capasso G. Measurement of glomerular filtration rate by the 99mTc-DTPA renogram is less precise than measured and predicted creatinine clearance. Nephron 81: 136-140, 1999 Doi T, Vlassara H, Kirstein M, Yamada Y, Striker GE, Striker LJ. Receptor-specific increase in extracellular matrix production in mouse mesangial cells by advanced glycosylation end products is mediated via platelet-derived growth factor. Proc Natl Acad Sci USA 89: 2873-2877, 1992 Dolhofer-Bliesener R, Lechner B, Deppisch R, Ritz E, Gerbitz KD. Immunological determination of advanced glycosylation end-products in human blood and urine. Nephrol Dial Transplant 10: 657-664, 1995 Drusch S, Faist V, Erbersdobler HF. Determination of Nε-carboxymethyllysine in milk products by a modified reversed-phase HPLC method. Food Chemistry 65: 547552, 1999 Elgawish A, Glomb M, Friedlander M, Monnier VM. Involvement of hydrogen peroxide in collagen cross-linking by high glucose in vitro and in vivo. J Biol Chem 271: 12964-12971, 1996 Erbersdobler HF, Faist V. Metabolic transit of Amadori products. Nahrung/Food 45: 177-181, 2001 Erbersdobler HF, Hupe A. Determination of lysine damage and calculation of lysine bio-availability in several processed foods. Z Ernährungswiss 30: 46-49, 1991 Erbersdobler HF. Protein reactions during food processing and storage – their relevance to human nutrition, in Somogyi JC and Müller HR (eds). Nutritional impact of food processing. Bibl Nutr Dieta N° 43. Basel, Karger, pp 140-154, 1989 Faist V, Wenzel E, Randel G, Löwer C, Münch G, Schinzel R, Erbersdobler HF. In vitro and in vivo studies on the metabolic transit of Nε-Carboxymethyllysine. Czech Journal of Food Science 18, 116, 2000 (abstract) Floege J, Feehally J. IgA nephropathy: Recent developments. J Am Soc Nephrol 11: 2395-2403, 2000 Friedlander MA, Wu YC, Elgawish A, Monnier VM. Early and advanced glycosylation end products: Kinetics of formation and clearance in peritoneal dialysis. J Clin Invest 97: 728-735, 1996 Gerdemann A, Lemke HD, Nothdurft A, Heidland A, Münch G, Bahner U, Schinzel R. Low-molecular but not high-molecular advanced glycation end products (AGEs) are removed by high-flux dialysis. Clinical Nephrology 54:276-283, 2000 Glomb MA, Tschirnich R. Detection of alpha-dicarbonyl compounds in Maillard reaction systems and in vivo. J Agric Food Chem 49: 5543-5550, 2001 Grynkiewicz G, Poenie M, Tsien RY. A new generation of Ca2+ indicators with greatly improved fluorescence properties. J Biol Chem 265: 3440-3450, 1985 Gugliucci A, Bendayan M. Renal fate of circulating advanced glycated end products (AGE): evidence for reabsorption and catabolism of AGE-peptides by renal proximal tubular cells. Diabetologia 39: 149-160, 1996 Hamada Y, Araki N, Horiuchi S, Hotta N. Role of polyol pathway in nonenzymatic glycation. Nephrol Dial Transplant 11(Suppl.5): 95-98, 1996a Hamada Y, Araki N, Koh N, Nakamura J, Horiuchi S, Hotta N. Rapid formation of advanced glycation end products by intermediate metabolites of glycolytic pathway and polyol pathway. Biochem Biophys Res Comm 228: 539-543, 1996b
83
53. 54. 55. 56. 57. 58. 59.
60. 61. 62. 63. 64. 65. 66.
67.
68. 69. 70. 71.
Hammes HP, Alt A, Niwa T, Clausen JT, Bretzel RG, Brownlee M, Schleicher ED. Differential accumulation of advanced glycation end products in the course of diabetic retinopathy. Diabetologia 42: 728-736, 1999 Hartkopf J, Erbersdobler HF. Model experiments on the formation of Nε-carboxymethyllysine in food products. Z Lebensm Unters Forsch 198: 15-19, 1994 Hartkopf J, Erbersdobler HF. Model experiments with sausage meat on the formation of Nε-carboxymethyllysine. Z Lebensm Unters Forsch 201: 27-29, 1995 Hayase F, Shibuya T, Sato J, Yamamoto M. Effects of oxygen and transition metals on the advanced Maillard reaction of proteins with glucose. Biosci Biotech Biochem 60: 1820-1825, 1996 He C, Sabol J, Mitsuhashi T, Vlassara H. Dietary glycotoxins. Inhibition of reactive products by aminoguanidine facilitates renal clearance and reduces tissue sequestration. Diabetes 48: 1308-1315, 1999 Heidland A, Sebekova K, Schinzel R. Advanced glycation end products and the progressive course of renal disease. Am J Kidney Dis 38(Suppl.1): S100-S106, 2001 Henle T, Deppisch R, Beck W, Hergesell O, Hansch GM, Ritz E. Advanced glycated end-products (AGE) during haemodialysis treatment: discrepant results with different methodologies reflecting the heterogeneity of AGE compounds. Nephrol Dial Transplant 14: 1968–1975, 1999 Henle T, Deppisch R, Ritz E. The Maillard reaction - from food chemistry to uraemia research. Nephrol Dial Transplant 11: 1718-1722, 1996 Hirsch J, Petrakova E, Feather MS. The reaction of some dicarbonyl sugars with aminoguanidine. Carbohydr Res 232: 125-130, 1992 Honing MLH, Morrison PJ, Banga JD, Stroes ESG, Rabelink TJ. Nitric oxide availability in diabetes mellitus. Diabetes Metab Rev 14: 241-249, 1998 Horiuchi S, Araki N. Advanced glyction end products of the Maillard reaction and their relation to aging. Gerontology 40(Suppl.2): S10-S15, 1994 Hricik DE, Schulak JA, Sell DR, Fogarty JF, Monnier VM. Effects of kidney or kidney-pancreas transplantation on plasma pentosidine. Kidney Int 43: 398-403, 1993 Hricik DE, Wu YC, Schulak A, Friedlander MA. Disparate changes in plasma and tissue pentosidine levels after kidney and kidney-pancreas transplantation. Clin Transplant 10: 568-573, 1996 Hunt JV, Bottoms MA, Mitchinson JM. Oxidative alterations in the experimental glycation model of diabetes mellitus are due to protein-glucose adduct oxidation. Some fundamental differences in proposed mechanisms of glucose oxidation and oxidant production. Biochem J 291: 529-535, 1993 Jadoul M, Ueda Y, Yasuda Y, Saito A, Robert A, Ishida N, Kurokawa K, van Ypersele de Strihou C, Miyata T. Influence of hemodialysis membrane type on pentosidine plasma level, a marker of ‘carbonyl stress’. Kidney Int 55: 2487–2492, 1999 Jentzsch AM, Bachmann H, Furst P, Biesalski HK. Improved analysis of malondialdehyde in human body fluids. Free Radic Biol Med 20: 251-256, 1996 Kalapos MP. Methylglyoxal in living organisms. Chemistry, biochemistry, toxicology and biological implications. Toxicol Lett 110: 145-175, 1999 Kent MJC, Light ND, Bailey AJ. Evidence for glucose-mediated covalent crosslinking of collagen after glycosylated in vitro. Biochem J 225: 745-752, 1985 Kislinger T, Fu C, Huber B, Qu W, Taguchi A, Yan SD, Hofmann M, Yan SF, Pischetsrieder M, Stern D, Schmidt AM. Nε-(carboxymethyl)lysine adducts of 84
72. 73. 74.
75. 76. 77. 78. 79.
80.
81. 82. 83. 84.
85. 86. 87.
proteins are ligands for receptor for advanced glycaion end products that activate cell signaling pathways and modulate gene expression. J Biol Chem 274: 31740-31749, 1999 Knecht KJ, Dunn JA, McFarland KF, McCance DR, Lyons TJ, Thorpe SR, Baynes JW. Effect of diabetes and aging on carboxymethyllysine levels in human urine. Diabetes 40: 190-196, 1991 Koschinsky T, He CJ, Mitsuhashi T. Orally absorbed reactive glycation products (glycotoxins): An environmental risk factor in diabetic nephropathy. Proc Natl Acad Sci USA 94: 6474-6479, 1997 Kushiro M, Shikata K, Sugimoto H, Ikeda K, Horiuchi S Makino H. Accumulation of Nε-(Carboxymethyl)lysine and changes in glomerular extracellular matrix components in Otsuka Long-Evans Tokushima Fatty rat: A model of spontaneous NIDDM. Nephron 79: 458-468, 1998 Lander HM, Tauras JM, Ogiste JS, Hori O, Moss RA, Schmidt AM. Activation for the receptor for AGE triggers a p21 ras dependent mitogen activated protein kinase pathway regulated by oxidant stress. J Biol Chem 272: 17810-17814, 1997 Lee WK, Akyol M, Shaw S, Dominiczak MH, Briggs JD. Kidney transplantation decreases the tissue level of advanced glycosylatiojn end-products. Nephrol Dial Transplant 10: 103-107, 1995 Leoncini G, Signorello MG, Piana A, Carrubba M, Armani U. Hyperactivity and increased hydrogen peroxide formation in platelets of NIDDM patients. Thromb Res 86: 153-160, 1997 Levy J, Gavin JR, Sowers JR. Diabetes mellitus: a disease of abnormal cellular calcium metabolism? Am J Med 96: 260-273, 1994 Li YM, Mitsuhashi T, Wojciechowicz D, Shimizu N, Li J, Stitt A, He C, Banerjee D, Vlassara H. Molecular identity and cellular distribution of advanced glycation end product receptors: relationship of p60 to OST-48 and p90 to 80 K-H membrane proteins. Proc Natl Acad Sci USA 93: 11047–11052, 1996 Lo TW, Westwood ME, McLellan AC, Selwood T, Thornalley PJ. Binding and modification of proteins by methylglyoxal under physiological conditions. A kinetic and mechanistic study with N alpha-acetylarginine, N alpha-acetylcysteine, and N alpha-acetyllysine, and bovine serum albumin. J Biol Chem 269: 32299-32305, 1994 Lonnemann G. The quality of dialysate: an integrated approach. Kidney Int 58: S112–S119, 2000 Maillard LC. Action des acides amines sur les sucres. Formation des mélanoidines par voi méthodique. C R Acad Sci Ser 154: 66-68, 1912 Makino H, Shikata K, Kushiro M, Hironaka K, Yamasaki Y, Sugimoto H, Ota Z, Araki N, Horiuchi S. Roles of advanced glycation end-products in the progression of diabetic nephropathy. Nephrol Dial Transplant 11(Suppl.5): 76-80, 1996 Makita Z, Bucala R, Rayfield EJ, Friedman EA, Kaufman AM, Korbert SM, Barth RH, Winston JA, Fuh H, Manogue KR, Cerami A, Vlassara H. Reactive glycosylation end products in diabetic uraemia and treatment of renal failure. Lancet 18: 1519-1522, 1994 Makita Z, Yanagisawa K, Kuwajima S, Bucala R, Vlassara H, Koike T. The role of advanced glycosylation end-products in the pathogenesis of atherosclerosis. Nephrol Dial Transplant 11(Suppl.5): 31-33, 1996 McDonald LJ, Murad M. Nitric oxide and cyclic GMP signaling. Proc Soc Exp Biol Med 211: 1-6, 1996 McLaughlin JA, Pethig R, Szent-Györgyi A. Spectroscopic studies of the proteinmethylglyoxal adduct. Proc Natl Acad Sci USA 77: 949-951, 1980 85
88. 89. 90. 91. 92. 93. 94.
95. 96. 97. 98. 99. 100. 101. 102. 103. 104. 105. 106.
McLellan AC, Phillips SA, Thornalley PJ. The assay of methylglyoxal in biological systems by derivatization with 1,2-diamino-4,5-dimetoxybenzene. Anal Biochem 206: 17-23, 1992 McLellan AC, Thornalley PJ, Benn J, Sonksen PH. Glyoxalase system in clinical diabetes mellitus and correlation with diabetic complications. Clin Sci Colch 87: 2129, 1994 Mellinghoff AC, Reininger AJ, Wuerth JP, Founds HW, Landgraf R, Hepp KD. Formation of plasma advanced glycation end products (AGEs) has no influence on plasma viscosity. Diabet Med 14: 832-836, 1997 Miyata T, Kurokawa K, van Ypersele de Strihou C. Advanced glycation and lipoxidation end products: Role of reactive carbonyl compounds generated during carbohydrate and lipid metabolism. J Am Soc Nephrol 11: 1744-1752, 2000a Miyata T, Kurokawa K, van Ypersele de Strihou C. Relevance of oxidative and carbonyl stress to long-term uremic complications. Kidney Int 58: S120–S125, 2000b Miyata T, Ueda Y, Horie K, Nangaku M, Tanaka S, Ypersele de Strihou C, Kurokawa K. Renal catabolism of advanced glycation end products: The renal fate of pentosidine. Kidney Int 53: 416-422, 1998 Miyata T, Ueda Y, Yoshida A, Sugiyama S, Iida Y, Jadoul M, Maeda K, Kurokawa K, van Ypersele de Strihou C. Clearance of pentosidine, an advanced glycation end product, by different modalities of renal replacement therapy. Kidney Int 51: 880887, 1997 Miyata T, van Ypersele de Strihou C, Kurakawa K, Baynes JW. Alteration in nonenzymatic biochemistry in uraemia: origin and significance of "carbonyl stress" in long term uraemic complications. Kidney Int 55: 389-399, 1999 Monnier VM, Cerami A. Nonenzymatic browning in vivo: possible process for aging of long-lived proteins. Science 211: 491-493, 1981 Monnier VM, Kohn RR, Cerami A. Accelerated age-related browning of human collagen in diabetes mellitus. Proc Natl Acad Sci USA 82: 583-587, 1984 Mouradian JA, Sherman RL. Passage of an erythrocyte through a glomerular basement membrane gap. New Engl J Med 293: 940, 1975 Mullarkey CJ, Edelstein D, Brownlee M. Free radical generation by early glycation products: A mechanism for accelerated atherogenesis in diabetes. Biochem Biophys Res Comm 173: 932-939, 1990 Münch G, Keis R, Wessels A, Riederer P, Bahner U, Schinzel R. Determination of advanced glycation end products in serum by fluorescence spectroscopy and competitive ELISA. Eur J Clin Chem Clin Biochem 35: 669-677, 1997a Münch G, Thome J, Foley P, Schinzel R, Riederer P. AGEs in ageing and Alzheimer's disease. Brain Res Rev 23: 134-143, 1997b Neeper M, Schmidt AM, Brett J, Yan SD, Wang F, Pan YC, Elliston K, Stern D, Shaw A. Cloning and expression of a cell surface receptor for advanced glycosylation end products of proteins. J Biol Chem 267: 14998–15004, 1992 Nicholl ID, Bucala R. Advanced glycation endproducts and cigarette smoking. Cell Mol Biol 44: 1025-1033, 1998 Nicholl ID, Stitt AW, Moore JE, Ritchie AJ, Archer DB, Bucala R.Increased levels of advanced glycation endproducts in the lenses and blood vessels of cigarette smokers. Mol Med 4: 594-601, 1998 Niwa T. ß2-Microglobulin dialysis amyloidosis and its formation: role of 3deoxyglucosone and advanced glycation end products. Nephron 76: 373-391, 1997 O'Brien J, Morrissey PA. Nutritional and toxicological aspects of the Maillard 86
browning reaction in foods. Crit Rew Food Sci Nutr 28: 211-248, 1989 107. Obrosova IG, Fathallah L, Greene DA. Early changes in lipid peroxidation and antioxidative defense in diabetic retina: effect of DL-α-lipoic acid. European Journal of Pharmacology 398: 139-146, 2000 108. Odani H, Shinzato T, Matsumoto Y, Usami J, Maeda K. Increase in three alpha,betadicarbonyl compound levels in human uremic plasma: specific in vivo determination of intermediates in advanced Maillard reaction. Biochem Biophys Res Commun 256: 89-93, 1999. 109. Ono Y, Aoki S, Ohnishi K, Yasuda T, Kawano K, Tsukada Y. Increased serum levels of advanced glycation end-products and diabetic complications. Diabetes Res Clin Pract 41: 131-137, 1998 110. Ortwerth BJ, James H, Simpson G, Linetsky M. The generation of superoxide anions in glycation reaction with sugars, osones, and 3-deoxyosones. Biochem Biophys Res Comm 245: 161-165, 1998 111. Oya T, Hattory N, Mizuno Y, Miyata T, Maeda S, Osawa T, Uchida K. Methylglyoxal modification of protein. Chemical and immunochemical characterization of methylglyoxaarginine adducts. J Biol Chem 274: 18492-18502, 1999 112. Pedrini MT, Levey AS, Lau J, Chalmers TC, Wang PH. The effect of dietary protein restriction on the progression of diabetic and nondiabetic renal diseases: a metaanalysis. Ann Intern Med 124: 627-632, 1996 113. Pugliese G, Pricci F, Leto G, Amadio L, Iacobini C, Romeo G, Lenti L, Sale P, Gradini R, Liu FT, Di Mario U. The diabetic milieu modulates the advanced glycation end product-receptor complex in the mesangium by inducing or upregulating galectin-3 expression. Diabetes 49: 1249-1257, 2000 114. Puntarulo S, Cederbaum AI. Role of cytochrom P-450 in the stimulation of microsomal production of reactive oxygen species by ferritin. Biochim Biophys Acta 1289: 238-246, 1996 115. Rabini RA, Staffolani R, Fumelli P, Mutus B, Curatola G, Mazzanti L. Decreased nitric oxide synthase activity in platelets from IDDM and NIDDM patients. Diabetologia 41: 101-104, 1998 116. Raj DSC, Chodhury D, Welbourne TC, Levi M. Advanced glycation end products: a nephrologist's perspective. Am J Kidney Dis 35: 365-380, 2000 117. Ramalho JS, Marques C, Pereira PC, Mota MC. Role of glycation in human lens protein structure change. Eur J Ophthalmol 6: 155-161, 1996 118. Rath B, Turner C, Hartley B, Chantler C. What makes red cells dysmorphic in glomerular haematuria? Pediatr Nephrol 6: 424-427, 1992 119. Reddy S, Bichler J, Wells-Knecht KJ, Thorpe SR, Baynes JW. Nε-(carboxymethyl)lysine is a dominant advanced glycation end product (AGE) antigen in tissue proteins. Biochemistry 34: 10872-10878, 1995 120. Sakai H, Jinde K, Suzuki D, Yagame M, Nomoto Y. Localization of glycated proteins in the glomeruli of patients with diabetic nephropathy. Nephrol Dial Transplant 11(Suppl.5): 66-71, 1996 121. Schena FP. IgA nephropathies, in Davison AM, Cameron SJ, Grünfeld JP, Kerr DNS, Ritz E, Winearis CG (eds). Oxford Textbook of Clinical Nephrology. Oxford University Press, pp 537-570, 1998 122. Schinzel R, Münch G, Heidland A, Sebekova K. Advanced glycation end products in end-stage renal disease and their removal. Nephron 87: 295-303, 2001
87
123. Schleicher ED, Wagner E, Nerlich AG. Increased accumulation of the glycoxidation product Nε-(carboxymethyl)lysine in human tissues in diabetes and aging. J Clin Invest 99: 457-468, 1997 124. Schmidt AM, Hori O, Cao R, Yan SD, Brett J, Wautier JL, Ogawa S, Kuwabara K, Matsumoto M, Stern D. A novel cellular receptor for advanced glycation end products. Diabetes 45(Suppl.3): S77-S80, 1996 125. Sell DR, Lapolla A, Odetti P, Fogarty J, Monnier VM. Pentosidine formation in skin correlates with severity of complications in individuals with long-standing IDDM. Diabetes 41: 1286-1292, 1992 126. Sell DR, Nagaraj RH, Grandhee SK, Odetti P, Lapolla A, Fogarty J, Monnier VM. Pentosidine: a molecular marker for the cumulative damage to proteins in diabetes, aging, and uremia. Diabetes Metab Rev 7: 239-251, 1991 127. Sensi M, Tanzi P, Bruno MR, Pozzilli P, Mancuso M, Gambardella S, Di-Mario U. Nonenzymic glycation of isolated human glomerular basement membrane changes its physicochemical characteristics and binding properties. Nephron 52: 222-226, 1989 128. Shah S. Role of iron in progressive renal disease. Am J Kidney Dis 37(Suppl.2): S30-S33, 2001 129. Shamsi FA, Partal A, Sady C, Glomb MA, Nagaraj RH. Immunological evidence for methylglyoxal-derived modifications in vivo. Determination of antigenic epitopes. J Biol Chem 273: 6928-6936, 1998 130. Shiga T, Sekiya M, Maeda M, Kon K, Okazaki M. Cell age-dependent changes in deformability and calcium accumulation of human erythrocytes. Biochim Biophys Acta 814: 289-299, 1985 131. Shin DB, Hayase F, Kato H. Polymerization of proteins caused by reaction with sugars and the formation of 3-deoxyglucosone under physiological conditions. Agric Biol Chem 52:1454-1458, 1988 132. Sims TJ, Rasmussen LM, Oxlund H, Bailey AJ. The role of glycation cross-links in diabetic vascular stiffening. Diabetologia. 39: 946-951, 1996 133. Singh R, Barden A, Mori T, Beilin L. Advanced glycation end-products: a review. Diabetologia 44: 129-146, 2001 134. Skolnik EY, Yang Z, Makita Z, Radoff S, Kirstein M, Vlassara H. Human and rat mesangial cell receptors for glucose-modified proteins: potential role in kidney tissue remodelling and diabetic nephropathy. J Exp Med 174: 931-939, 1991 135. Smedsrod B, Melkko J, Araki N, Sano H, Horiuchi S. Advanced glycation end products are eliminated by scavenger-receptor-mediated endocytosis in hepatic sinusoidal Kupffer and endothelial cells. Biochem J 322: 567-573, 1997 136. Sobrevia L, Mann GE. Dysfunction of the endothelial nitric oxide signaling pathway in diabetes and hyperglycaemia. Exp Physiol 82: 423-452, 1997 137. Suarez G, Rajaram R, Oronsky AL, Gawinawicz MA. Nonenzymatic glycation of bovin serum albumin by fructose (fructosylation): comparison with the Maillard reaction initiated by glucose. J Biol Chem 264: 3674-3679, 1989 138. Sugiyama S, Miyata T, Ueda Y, Tanaka H, Maeda K, Kawashima S, van Ypersele de Strihou C, Kurokawa K. Plasma levels of pentosidine in diabetic patients: An advanced glycation end product. J Am Soc Nephrol 9: 1681-1688, 1998 139. Suzuki D, Miyata T, Saotome N, Horie K, Inagi R, Yasuda Y, Uchida K, Izuhara Y, Yagame M, Sakai H Kurokawa K. Immunohistochemical evidence for an increased oxidative stress and carbonyl modification of proteins in diabetic glomerular lesions. J Am Soc Nephrol 10: 822-832, 1999
88
140. Suzuki H, Kurihara Y, Takeya M, Kamada N, Kataoka M, Jishage K, Ueda O, Sakaguchi H, Higashi T, Suzuki T, Takashima Y, Kawabe Y, Cynshi O, Wada Y, Honda M, Kurihara H, Aburatani H, Doi T, Matsumoto A, Azuma S, Noda T, Toyoda Y, Itakura H, Yazaki Y, Horiuchi S, Takahashi K, Kruijt JK, vanBerkel TJC, Steinbrecher UP, Ishibashi S, Maeda N, Gordon S, Kodama T. A role for macrophage scavenger receptors in atherosclerosis and susceptibility to infection. Nature 386: 292–296, 1997 141. Takagi Y, Kashiwagi A, Tanaka Y, Asahina T, Kikkawa R, Shigeta Y. Significance of fructose-induced protein oxidation and formation of advanced glycation end products. J Diabetes Complications 9: 87-91, 1995 142. Tanji N, Markowitz GS, Fu C, Kislinger T, Taguchi A, Pischetsrieder M, Stern D, Schmidt AM, D'Agati VD. Expression of advanced glycation end products and their cellular receptor RAGE in diabetic nephropathy and nondiabetic renal disease. J Am Soc Nephrol 11: 1656-1666, 2000 143. Thornalley PJ, Langborg A, Minhas HS. Formation of glyoxal, methylglyioxal and 3-deoxyglucosone in the glycation of proteins by glucose. Biochem J 344: 109-116, 1999 144. Thornalley PJ. Cell activation by glycated proteins, AGE receptors, receptor recognition factors and functional classification of AGE. Cell Mol Biol 44: 10131023, 1998 145. Thornalley PJ. The glyoxalase system in health and disease. Mol Aspects Med 14: 287-371, 1993 146. Tsilibary EC, Charonis AS, Reger LA, Wohlhueter RM, Furcht LT. The effect of nonenzymatic glycosylation on the binding of the main noncollagenous NC1 domain to type IV collagen. J Biol Chem 263: 4302-4308, 1988 147. Túri S, Németh I, Torkos A, Sághy L, Varga I, Matkovics B, Nagy J. Oxidative stress and antioxidant defense mechanism in glomerular diseases. Free Rad Biol Med 22: 161-168, 1997 148. Turk Z, Mesic R, Benko B. Comparison of advanced glycation endproducts on hemoglobin (Hb-AGE) and hemoglobin A1c for the assessment of diabetic control. Clin Chim Acta 277: 159-170, 1998 149. Uchida K, Khor OT, Oya T, Osawa T, Yasuda Y, Miyata T. Protein modification by a Maillard reaction intermediate methylglyoxal. Immunochemical detection of fluorescent 5-methylimidazolone derivatives in vivo. FEBS Lett 410: 313-318, 1997 150. Vasdev S. Ford CA, Longerich L, Parai S, Gadag V, Wadhawan S. Aldehyde induced hypertension in rats: prevention by N-acetyl cysteine. Artery 23: 10-36, 1998 151. Vay D, Vidali M, Allochis G, Cusaro C, Rolla R, Mottaran E, Bellomo G, Albano E. Antibodies against advanced glycation end product Nε-(carboxymethyl)lysine in healthy controls and diabetic patients. Diabetologia 43: 1385-1388, 2000 152. Vlassara H, Bucala R. Recent progress in advaned glycation and diabetic vascular disease: Role of advanced glycation end product receptors. Diabetes 45(Suppl.3): S65-S66, 1996 153. Vlassara H, Fuh H, Makita Z, Krungkrai S, Cerami A, Bucala R. Exogenous advanced glycosylation end products induce complex vascular dysfunction in normal animals: A model for diabetic and aging complications. Proc Natl Acad Sci USA 89: 12043-12047, 1992 154. Vlassara H, Li YM, Imani Y, Wojciechowicz D, Yang A, Liu F-T, Cerami A. Identification of galectin-3 as a high-affinity binding protein for advanced glycation
89
155. 156. 157. 158. 159. 160. 161.
162. 163. 164. 165. 166. 167. 168.
end products (AGE): a new member of the AGE-receptor complex. Mol Med 1: 634– 646, 1995 Vlassara H, Striker LJ, Teichberg S, Fuh H, Li YM, Steffes M. Advanced glycation end products induce glomerular sclerosis and albuminria in normal rats. Proc Natl Acad Sci USA 91: 11704-11708, 1994 Vlassara H. Recent progress in advanced glycation end products and diabetic complications. Diabetes 46(Suppl.2): S19-S25, 1997 Walker JD, Bending JJ, Dodds RA, Mattock MB, Murrells TJ, Keen H, Viberti GC. Restriction of dietary protein and progression of renal failure in diabetic nephropathy. Lancet 2: 1411-1415, 1989 Weiss MF, Erhard P, Kader-Attia FA, Wu YC, DeOreo PB, Araki A, Glomb MA, Monnier VM. Mechanisms for the formation of glycoxidation products in end-stage renal disease. Kidney Int 57: 2571-2585, 2000 Wells-Knecht KJ, Brinkmann E, Wells-Knecht MC, Litchfield JE, Ahmed MU, Reddy S, Zyzak DV, Thorpe SR, Baynes JW. New biomarkers of Maillard reaction damage to proteins. Nephrol Dial Transplant 11(Suppl.5): 41-47, 1996 Westwood ME, Agirov OK, Abordo EA, Thornalley PJ. Methylglyoxal-modified arginine residues – a signal for receptor-mediated endocytosis and degradation of proteins by monocytic THP-1 cells. Biochim Biophys Acta 1356: 84-94, 1994a Westwood ME, McLellan AC, Thornalley PJ. Receptor-mediated endocytic uptake of methylglyoxal-modified serum albumin. Competition with advanced glycation end product-modified serum albumin at the advanced glycation end product receptor. J Biol Chem 269: 32293-32298, 1994b Westwood ME, Thornalley PJ. Glycation and advanced glycation endproducts, in Colaco C (ed). The glycation hypothesis of atherosclerosis. Austin, Landes Bioscience, pp 57-87, 1997 Witko-Sarsat V, Nguyen Khoa T, Jungers P, Drueke TB, Descamps-Latscha B. Advanced oxidation protein products as a novel molecular basis of oxidative stress in uraemia. Nephrol Dial Transplant 14(Suppl 1): 76-78, 1999 Wolff SP. Diabetes mellitus and free radicals. Free radicals, transition metals and oxidative stress in the aetiology of diabetes mellitus and complications. Brit Med Bull 49: 642-652, 1993 Yanagisawa K, Makita Z, Shiroshita K, Ueda T, Fushegawa T, Kuwajima S, Takeuchi M, Koike T. Specific fluorescence assay for advanced glycation end products in blood and urine of diabetic patients. Metabolism 47: 1348-1353, 1998 Yang CW, Vlassara H, Peten EP, He CJ, Striker GE, Striker LJ. Advanced glycation end products up-regulate gene expression found in diabetic glomerular disease. Proc Natl Acad Sci USA 91: 9436-9440, 1994 Yim HS, Kang SO, Hah YC, Chock PB, Yim MB. Free radicals generated during the glycation reaction of amino acids by methylglyoxal. A model study of protein-crosslinked free radicals. J Biol Chem 270: 28228-28232, 1995 Zarina S, Zhao HR, Abraham EC. Advanced glycation end products in human senile and diabetic cataractous lenses. Mol Cell Biochem 210: 29-34, 2000
90
ÁBRÁK ÉS TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE
Ábrák 1. ábra. Az előrehaladott glikációs végtermékek képződésének vázlata. 2. ábra. Néhány ismert szerkezetű előrehaladott glikációs végtermék képlete. 3. ábra. A vas szerepe az Amadori-termékek autoxidációjában. 4. ábra. A nem-enzimatikus glikáció során átalakuláshoz kapcsolódó szabadgyökös reakciók.
lejátszódó
enediol-dikarbonil
5. ábra. Az MGO + L-arginin reakcióból származó ESR-jel intenzitását a ferri ion növeli, a ferro ion csökkenti. 6. ábra. Koncentrációfüggő módon fokozódik ferri ion hatására és csökken ferro ion hatására az MGO + L-arginin reakcióból származó ESR-jel intenzitása. 7. ábra. A ferri ion ESR-jel intenzitást fokozó hatása desferrioxaminnal kivédhető. 8. ábra. A ferro ion ESR-jel intenzitást csökkentő hatása ferrozinnal kivédhető. 9. ábra. Az MGO időfüggő vasredukciót okoz. ♦: 10. ábra. A ferro és a ferri ion eltérő ütemben katalizálja az L-arginin + MGO reakcióban képződő, 490 nm-nél detektálható termék kialakulását. 11. ábra. Az intracelluláris oxidatív stressz mérésére szolgáló dichlorofluorescein és az intracelluláris kalcium koncentráció meghatározásához használt Fura-2-AM fluoreszcenciájának eredeti regisztrátumai. 12. ábra. A metilglioxál koncentrációfüggő módon okoz oxidatív stresszt (felső panel) és kalcium akkumulációt (alsó panel) humán vörösvértestekben. 13. ábra. A metilglioxál hatására kialakuló oxidatív stressz (felső panel) és kalcium akkumuláció (alsó panel) antioxidánsokkal gátolható. 14. ábra. A metilglioxál hatására csökken az alacsony mólsúlyú thiol vegyületek szintje izolált vörösvértestekben. 15. ábra. Metilglioxál hatására vörösvértestalakok képződnek in vitro.
glomeruláris
haematuriára
jellemző
16. ábra. A metilglioxál hatására képződő glomeruláris típusú vörösvértestek pásztázó-elektronmikroszkópos képe. 91
17. ábra. A metilglioxál koncentrációfüggő módon növelte a glomeruláris típusú vörösvértestek arányát. 18. ábra. A metilglioxál membránkárosító hatása már 10 perc inkubációs idő alatt kifejlődik. 19. ábra. L-arginin és glukóz reakciója során 90°C-on szabadgyök-képződésre utaló ESR-jel detektálható. 20. ábra. Az L-arginin + glukóz rendszerben zajló szabadgyök-képződés függ a hőmérséklettől. 21. ábra. A különböző diétatípusok hatása a szérum CML szintre. 22. ábra. A különböző diétatípusok hatása a vizelet CML ürítésre. 23. ábra. A különböző diétatípusok hatása a vizelet albumin ürítésre. 24. ábra. Magasabb szérum AGE-fluoreszcencia a csökkent vesefunkciójú diabeteses betegekben. 25. ábra. Magasabb szérum össz-CML szint a csökkent vesefunkciójú diabeteses betegekben. 26. ábra. Fokozott az alacsony mólsúlyú CML (AM-CML) szérumszintje csökkent vesefunkciójú diabeteses betegeinkben. 27. ábra. Beszűkült vizelet CML kiválasztás a csökkent vesefunkciójú diabeteses betegekben. 28. ábra. A csökkent vesefunkciójú diabeteses betegekben a szérum AGEfluoreszcencia és a szérum CML szint szignifikáns negatív korrelációt mutat a kreatinin clearance értékével. 29. ábra. Magasabb szérum AGE-fluoreszcencia csökkent vesefunkciójú IgA nephropathiás betegeinkben. 30. ábra. Magasabb szérum CML szint csökkent vesefunkciójú IgA nephropathiás betegeinkben. 31. ábra. Fokozott oxidatív stressz (TBARS szint) IgA nephropathiás betegeinkben. 32. ábra. Magasabb kezelés előtti szérum AGE-fluoreszcencia a standard dializáló folyadékkal kezelt betegekben. 33. ábra. Magasabb kezelés előtti szérum CML szint a standard dializáló folyadékkal kezelt betegekben. 34. ábra. A fluoreszcens AGE-termékek mólsúly szerinti megoszlásának vizsgálata gyors protein folyadékkromatográfiával (FPLC). 92
35. ábra. Az AGE-fluoreszcencia albuminnak megfelelő (66 kD) csúcsa a standard dializáló folyadékkal kezelt betegekben kiugróan magas. 36. ábra. Magasabb kezelés előtti AGE-albumin fluoreszcencia a standard dializáló folyadékkal kezelt betegekben. 37. ábra. Néhány alacsony mólsúlyú metabolit és AGE-termék szérumszintjének alakulása a hemodialízis kezelést követően.
Táblázatok 1. táblázat. Az egészséges önkéntesek klinikai paraméterei a vizsgálat kezdetén. 2. táblázat. A vizsgálat menete. 3. táblázat. A magas fehérjetartalmú, speciális étrendek tápanyag-összetétele. 4. táblázat. Diabeteses betegeink szövődményeinek gyakorisága. 5. táblázat. Normális vesefunkciójú és csökkent vesefunkciójú 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeink adatai. 6. táblázat. Szignifikáns korrelációk a szérum AGE szintek és a vesefunkciós paraméterek között a csökkent vesefunkciójú diabeteses betegekben. 7. táblázat. A különböző módszerekkel kezelt urémiás betegek adatai. 8. táblázat. A kezelés előtti és a kezelés utáni szérum AGE szintek különbsége százalékban.
93
1. ábra. Az előrehaladott glikációs végtermékek képződésének vázlata. Piros nyilakkal jelöltük a nem-enzimatikus glikáció klasszikus reakcióútjának lépéseit. A kék nyilak a vas által katalizált, oxidatív útvonalakat jelölik. Az ábra Singh et al. [2001] és Thornalley et al. [1999] alapján készült. CEL: Nε-karboxietil-lizin, CML: Nε-karboximetil-lizin, 3-DG: 3deoxiglukozon,
3-DG-imidazolon:
3-deoxiglukozon-arginin-imidazolon,
DOLD:
3-
deoxiglukozon-lizin-dimer, GO: glioxál, GOLD: glioxál-lizin-dimer, MGO: metilglioxál, MOLD: metilglioxál-lizin-dimer.
8a
N N
HOH2C
N
CHO
N H
(CH2)4
(CH2)4
CH COOH H2N
CH COOH H2N
COOH
(CH2)4
N
CH2 NH
H3C
N
(CH2)4
(CH2)4
CH COOH H2N
CH COOH H2N
COOH CH NH2
MOLD
CML
O
O
N N H H
(CH2)3
pentozidin
pirralin
H3C
NH
COOH CH NH2
NH
(CH2)3
COOH CH NH2
N H2C
N
NH
(CH2)3
H COH
COOH CH NH2
H COH CH2OH
metil-imidazolon
3-DG-imidazolon
2. ábra. Néhány ismert szerkezetű előrehaladott glikációs végtermék képlete. CML: Nε-karboximetil-lizin, 3-DG-imidazolon: 3-deoxiglukozon-arginin-imidazolon, MOLD: metilglioxál-lizin-dimer.
9a
R
OH O
H
C
C NH P
C
H
H
Amadori-termék
OH OH H R
C
C
C NH P H
Protein-enediol Fe
3+
2 Fe +
R
O O
H
C
C NH P
C
H Protein-dikarbonil
3. ábra. A vas szerepe az Amadori-termékek autoxidációjában. Az Amadori-termékek spontán átalakulása protein-enediol létrejöttét eredményezi. A következő lépésben az enediol a ferri ionnak (Fe3+) elektront ad le, és ezáltal protein-dikarbonillá alakul. Fe2+: ferro ion.
13a
OH- + OH
H2O2 Fenton-reakció
Fe
3+
Redukció enediol
ábra.
A
nem-enzimatikus
SOD
2+
dikarbonil
O2-
O2
4.
Fe
glikáció
során
lejátszódó
enediol-dikarbonil
átalakuláshoz kapcsolódó szabadgyökös reakciók. Részleteket lásd a szövegben. Fe2+: ferro ion, Fe3+: ferri ion, H2O2: hidrogén-peroxid, OH– : hidroxidion, ·OH: hidroxil szabad gyök, ·O2– : szuperoxid szabad gyök, SOD: szuperoxid-dizmutáz.
13b
A
B
C
5. ábra. Az MGO + L-arginin reakcióból származó ESR-jel intenzitását a ferri ion növeli, a ferro ion csökkenti. (A): L-arginin + MGO, (B): L-arginin + MGO + 10 mM ferri ion, (C): L-arginin + MGO + 10 mM ferro ion. Scan szélesség: 100 G.
25a
6. ábra. Koncentrációfüggő módon fokozódik ferri ion hatására és csökken ferro ion hatására az MGO + L-arginin reakcióból származó ESR-jel intenzitása. A szaggatott vonal a ferri ion (Fe3+), a folytonos vonal a ferro ion (Fe2+) hatását mutatja.
25b
A
B
C
7. ábra. A ferri vas ESR-jel intenzitást fokozó hatása desferrioxaminnal kivédhető. (A): L-arginin + MGO, (B): L-arginin + MGO + 5 mM ferri vas, (C): L-arginin + MGO + 5 mM ferri vas + 10 mM desferrioxamin. Scan szélesség: 100 G.
25c
A
B
C
8. ábra. A ferro vas ESR-jel intenzitást csökkentő hatása ferrozinnal kivédhető. (A): L-arginin
+ MGO, (B): L-arginin + MGO + 5 mM ferro vas, (C): L-arginin + MGO + 5 mM
ferro vas + 40 mM ferrozin. Scan szélesség: 100 G.
25d
9. ábra. Az MGO időfüggő vasredukciót okoz. ♦: Fe3+ + MGO, ∆: Fe3+ + MGO + desferrioxamin, □: Fe3+ önmagában.
26a
10. ábra. A ferro és a ferri ion eltérő ütemben katalizálja az L-arginin + MGO reakcióban képződő, 490 nm-nél detektálható termék kialakulását. A felső panel a ferro, a középső panel pedig a ferri ion jelenlétében detektált spektrumokat mutatja, melyeket percenként rögzítettünk 10 percen keresztül az L-arginin + MGO rendszerben (a 490 nm-nél található csúcs növekedett, a 630 nm-nél található csúcs csökkent). Az alsó panel a 490 nm-en mért abszorpció alakulását mutatja az idő függvényében az MGO + Larginin + 10 mM ferro ion rendszerben (A), az MGO + L-arginin + 10 mM ferri ion rendszerben (B) és az MGO + L-arginin rendszerben (C). 27a
11. ábra. Az intracelluláris oxidatív stressz mérésére szolgáló dichlorofluorescein és az intracelluláris kalcium koncentráció meghatározásához használt Fura-2-AM fluoreszcenciájának
eredeti
regisztrátumai.
Az
intracelluláris
oxidatív
stressz
fokozódását okozta a ferro vas (A) és a metilglioxál (B), valamint intracelluláris kalcium koncentráció növekedés jött létre a ferro vas (C) és a metilglioxál hatására (D).
30a
12. ábra. A metilglioxál koncentrációfüggő módon okoz oxidatív stresszt (felső panel) és kalcium akkumulációt (alsó panel) humán vörösvértestekben. Az ábrán hat független mérés átlagát (± SD) tüntettük fel, 100 µM ferro vas hatását vettük 100%-nak.
30b
13. ábra. A metilglioxál hatására kialakuló oxidatív stressz (felső panel) és kalcium akkumuláció (alsó panel) antioxidánsokkal gátolható. A kalcium akkumuláció esetében nem tudtuk vizsgálni a kataláz hatását, mivel a kataláz önmagában is befolyásolta a Fura-2AM fluoreszcenciáját. Az ábrán hat független mérés átlagát (± SD) tüntettük fel és 1 mM metilglioxál hatását vettük 100%-nak. Az 1 mM metilglioxál hatásához viszonyítva minden esetben szignifikáns csökkenés alakult ki az antioxidánsok hatására (p < 0,01).
30c
14. ábra. A metilglioxál hatására csökken az alacsony mólsúlyú thiol vegyületek szintje izolált vörösvértestekben. Az ábrán három független sorozat eredményeit tüntettük fel átlag ± SEM formájában, a metilglioxállal nem kezelt vörösvértestek thiol tartalmát vettük 100%-nak. A 10 és a 30 perc közötti inkubációs idők esetén az eltérés szignifikáns (p < 0,05 a kontrollal szemben).
30d
15. ábra. Metilglioxál hatására glomeruláris haematuriára jellemző vvt alakok képződnek in vitro. (A): egy veseköves beteg ép vvt-ket tartalmazó vizeletüledéke, (B): egy IgA nephropathiában szenvedő beteg glomeruláris típusú vvt-ket tartalmazó vizeletüledéke, (C): az általunk használt izolált, mosott, kezeletlen vvt-k, (D): az MGO hatására in vitro képződött vvt alakok. A nyilak egy-egy glomeruláris típusú vvt alakot jelölnek. Az ábrán süllyesztett kondenzorú fénymikroszkóppal készített képek láthatók, nagyítás 400x.
32a
16. ábra. A metilglioxál hatására képződő glomeruláris típusú vörösvértestek pásztázó-elektronmikroszkópos
képe.
(A):
kezeletlen,
ép
vörösvértestek,
(B):
metilglioxállal kezelt, károsodott vörösvértestek. Nagyítás: 3000x 32b
17. ábra. A metilglioxál koncentrációfüggő módon növelte a glomeruláris típusú vörösvértestek arányát. Az ábrán 7 független sorozat eredményeit tüntettük fel átlag ± SEM formájában. A 0,5 mM és az 1 mM metilglioxál hatása szignifikánsan különbözik a kontrolltól (p < 0,01).
32c
18. ábra. A metilglioxál membránkárosító hatása már 10 perc inkubációs idő alatt kifejlődik. A metilglioxál koncentrációja 1 mM volt. Az ábrán 7 független sorozat eredményeit tüntettük fel átlag ± SEM formájában. A kontrolltól mindhárom eset szignifikánsan különbözött (p < 0,01). A három inkubációs idő hatása között nem volt statisztikailag szignifikáns különbség.
32d
19. ábra. L-arginin és glukóz reakciója során 90°C-on szabadgyök-képződésre utaló ESR-jel detektálható. Nem képződött szabad gyök 1 M glukóz (A) és 1 M L-arginin (B) önmagában történő melegítése hatására. Glukóz + L-arginin együttes inkubációja 90°C-on szabadgyök-képződést eredményezett (C). A mérés paraméterei mindhárom minta esetében azonosak (lásd a szövegben).
35a
20. ábra. Az
L-arginin
+ glukóz rendszerben zajló szabadgyök-képződés függ a
hőmérséklettől. A regressziós egyenes egyenlete: y = 0,16x - 5,68, r = 0,992.
35b
p < 0,05
p < 0,05
21. ábra. A különböző diétatípusok hatása a szérum CML szintre. Az adatokat átlag ± SEM formájában adtuk meg, n = 21.
40a
p < 0,05
p < 0,0001
p < 0,01
22. ábra. A különböző diétatípusok hatása a vizelet CML ürítésre. Az adatokat átlag ± SEM formájában adtuk meg, n = 21.
40b
p = 0,054
23. ábra. A különböző diétatípusok hatása a vizelet albumin ürítésre. Az adatokat átlag ± SEM formájában adtuk meg, n = 21.
40c
p < 0,01 p < 0,01
24. ábra. Magasabb szérum AGE-fluoreszcencia a csökkent vesefunkciójú diabeteses betegekben. Az eredményeket átlag ± SD formájában ábrázoltuk.
44a
p < 0,01
25. ábra. Magasabb szérum össz-CML szint a csökkent vesefunkciójú diabeteses betegekben. Az eredményeket átlag ± SD formájában ábrázoltuk.
44b
p < 0,01 p < 0,01
26. ábra. Fokozott az alacsony mólsúlyú CML (AM-CML) szérumszintje csökkent vesefunkciójú diabeteses betegeinkben. Az AM-CML szintjét az AM-CML/összCML*100 képlet alapján százalékban adtuk meg. Az eredményeket átlag ± SD formájában ábrázoltuk.
44c
p < 0,05
27. ábra. Beszűkült vizelet CML kiválasztás a csökkent vesefunkciójú diabeteses betegekben. Az eredményeket átlag ± SD formájában ábrázoltuk.
44d
Szérum AGE-fluoreszcencia (AU/mg protein)
1200
900
600
300 20
A
60
80
Kreatinin clearance (ml/min) Szérum CML (ng/mg protein)
B
40
20
15
10
5
0 20
40
60
80
Kreatinin clearance (ml/min)
28. ábra. A csökkent vesefunkciójú diabeteses betegekben a szérum AGEfluoreszcencia és a szérum CML szint szignifikáns negatív korrelációt mutat a kreatinin clearance értékével. (A): szérum AGE-fluoreszcencia vs. kreatinin clearance, n = 56, r = -0,599, p < 0,0001, (B): szérum CML vs. kreatinin clearance, n = 56, r = -0,481, p = 0,0002. 44e
p < 0,001 p < 0,005
29. ábra. Magasabb szérum AGE-fluoreszcencia csökkent vesefunkciójú IgA nephropathiás betegeinkben. Az eredményeket átlag ± SD formájában ábrázoltuk.
48a
p < 0,001 p < 0,005
30. ábra. Magasabb szérum CML szint csökkent vesefunkciójú IgA nephropathiás betegeinkben. Az eredményeket átlag ± SD formájában ábrázoltuk.
48b
p < 0,001 p < 0,001
31. ábra. Fokozott oxidatív stressz (TBARS szint) IgA nephropathiás betegeinkben. Az eredményeket átlag ± SD formájában ábrázoltuk.
48c
p < 0,001 p < 0,001 p < 0,001
32. ábra. Magasabb kezelés előtti szérum AGE-fluoreszcencia a standard dializáló folyadékkal kezelt betegekben. Az eredményeket átlag ± SD formájában ábrázoltuk. Mindegyik művesekezelési módszer szignifikánsan különbözik az egészséges kontrolltól (p < 0,0001). HD SDF: standard dializáló folyadékkal kezelt hemodializált betegek, HD UDF:
ultrafiltrált
dializáló
folyadékkal
kezelt
hemodializált
betegek,
HDF:
hemodiafiltráció, HF: hemofiltráció.
54b
p < 0,001 p = 0,05 p < 0,05
33. ábra. Magasabb kezelés előtti szérum CML szint a standard dializáló folyadékkal kezelt betegekben. Az eredményeket átlag ± SD formájában ábrázoltuk. Mindegyik művesekezelési módszer szignifikánsan különbözik az egészséges kontrolltól (p < 0,0001). HD SDF: standard dializáló folyadékkal kezelt hemodializált betegek, HD UDF: ultrafiltrált dializáló folyadékkal kezelt hemodializált betegek, HDF: hemodiafiltráció, HF: hemofiltráció.
54c
AGE-fluoreszcencia 0,3
0,6
0,2
0,4
0,1
0,2
0
0 0
A
10
20
Fluoreszcencia (AU)
UV abszorpció (AU)
UV abszorpció
30
Idő (perc)
UV abszorpció (AU)
5
0,6 1
0,4
2
0,2
4
0 0
B
3
10
20
30
Idő (perc)
34. ábra. A fluoreszcens AGE-termékek mólsúly szerinti megoszlásának vizsgálata gyors protein folyadékkromatográfiával (FPLC). (A): egy hemodiafiltrációval kezelt beteg UV és fluoreszcens kromatogramja, (B): a molekulasúly markerek UV kromatogramja, melyen a csúcsok a mólsúly szerinti csökkenő, a retenciós idő szerinti növekvő sorrendben: 1. BSA (66 kD), 2. karboanhidráz (29 kD), 3. citokróm C (12,4 kD), 4. aprotinin (6,5 kD) és 5. B-12 vitamin (1,4 kD).
55a
AGE-fluoreszcencia (AU)
66 kD
0,6 SDF HD HD UDF 0,5 HDF Kontroll 0,4
0,6
0,4
0,3 0,2
0,2
0,1 0
0
0
10
20
30
Idő (perc) 35. ábra. Az AGE-fluoreszcencia albuminnak megfelelő (66 kD) csúcsa a standard dializáló folyadékkal kezelt betegekben kiugróan magas. Az ábrán a négy csoportból 33 jellegzetes kromatogramot tüntettünk fel. HD SDF: standard dializáló folyadékkal kezelt hemodializált betegek, HD UDF: ultrafiltrált dializáló folyadékkal kezelt hemodializált betegek, HDF: hemodiafiltráció.
55b
p < 0,01 p < 0,01 p < 0,01
36. ábra. Magasabb kezelés előtti AGE-albumin fluoreszcencia a standard dializáló folyadékkal kezelt betegekben. Az eredményeket átlag ± SD formájában ábrázoltuk. Mindegyik művesekezelési módszer szignifikánsan különbözik az egészséges kontrolltól (HD SDF, HDF, HF: p < 0,01, HD UDF: p < 0,05). HD SDF: standard dializáló folyadékkal kezelt hemodializált betegek, HD UDF: ultrafiltrált dializáló folyadékkal kezelt hemodializált betegek, HDF: hemodiafiltráció, HF: hemofiltráció.
55c
A
B
C
D
E
37. ábra. Néhány alacsony mólsúlyú metabolit és AGE-termék szérumszintjének alakulása a hemodialízis kezelést követően. A grafikonokon a művesekezelés előtt mért értékeket vettük 100%-nak. (A): szérum alacsony mólsúlyú (AM) CML, (B): szérum karbamid, (C): szérum cystatin C, (D): szérum kreatinin, (E): szérum alacsony mólsúlyú (AM) fluoreszcens AGE.
58a
1. táblázat. Az egészséges önkéntesek klinikai paraméterei a vizsgálat kezdetén. Átlag ± SD Életkor (év)
25,0 ± 5,4
Testtömeg index (kg/m2)
21,9 ± 2,2
Plazma fibrinogén (g/l)
2,55 ± 0,45
Plazma glukóz (mmol/l)
4,65 ± 0,47
Szérum albumin (g/l)
48,0 ± 2,6
Szérum C-reaktív protein (mg/l)
1,60 ± 3,83
Szérum HDL koleszterin (mmol/l)
1,50 ± 0,26
Szérum összkoleszterin (mmol/l)
4,56 ± 0,66
Szérum triglicerid (mmol/l)
1,16 ± 0,64
Vérnyomás szisztolés (Hgmm)
115 ± 10
diasztolés (Hgmm)
72 ± 9
36a
2. táblázat. A vizsgálat menete. Első hét
Második hét
Harmadik hét
Negyedik hét
A csoport (n = 12)
szokásos étrend
meleg diéta
szokásos étrend
hideg diéta
B csoport (n = 9)
szokásos étrend
hideg diéta
szokásos étrend
meleg diéta
1 g/ttkg/nap
3 g/ttkg/nap
1 g/ttkg/nap
3 g/ttkg/nap
Fehérje tartalom
Az első és a harmadik héten az étrend fehérjetartalmát az önkéntesek által készített diétás naplók alapján számítottuk ki.
36b
3. táblázat. A magas fehérjetartalmú, speciális étrendek tápanyag-összetétele. Energia (kcal/nap)
Fehérje (g/nap)
Szénhidrát CML (g/nap) (mg/nap)
FL (mg/nap)
1811-2006
148-164
97-123
-
121 - 134
604-858
16-29
134-165
-
-
2866-2941
224-257
257-262
-
121 – 134
tejtermékek
852-886
61-71
34-57
-
199 - 232
zöldség, gyümölcs
322-654
8-25
61-109
-
-
húsételek
720-813
88-102
10
44 - 51
603 - 700
sütőipari termékek
400-824
14-30
85-161
7 - 15
37 – 80
2876-2945
198-281
260-266
51 - 66
839 - 1012
Hideg diéta tejtermékek zöldség, gyümölcs összesen (60-64 g WPC-vel együtt) Meleg diéta
összesen (27-53 g WPC-vel együtt)
Az adatok két különböző étrendet mutatnak be mind a hideg, mind a meleg diéta esetében, melyeket egy 80 kg testsúlyú személy számára állítottunk össze. CML: Nε-karboximetil-lizin, FL: fruktózlizin, WPC: tejsavó-fehérje koncentrátum.
37a
4. táblázat. Diabeteses betegeink szövődményeinek gyakorisága. Normális vesefunkciójú betegek
Csökkent vesefunkciójú betegek
n = 53
n = 56
nincs neuropathia
37 (70)
38 (68)
van neuropathia
16 (30)
18 (32)
n = 53
n = 56
nincs retinopathia
42 (79)
30 (53)
non-proliferatív retinopathia
11 (21)
20 (36)
Neuropathia (autonóm vagy szenzoros)
Retinopathia
proliferatív retinopathia Albuminuria
P
NS
< 0.01
6 (11) n = 46
n = 42
normoalbuminuria (< 30 mg/nap)
25 (54)
15 (36)
mikroalbuminuria (30-300 mg/nap)
17 (37)
17 (40)
makroalbuminuria (> 300 mg/nap)
4 (9)
10 (24)
n = 53
n = 56
ischemiás szívbetegség
31 (59)
38 (68)
NS
hipertónia
49 (93)
53 (95)
NS
Kardiovaszkuláris rendszer
NS
Az adatokat esetszám (százalék) formájában adtuk meg. Ischemiás szívbetegséget az előzményben szereplő myocardialis infarctus vagy ischemiás EKG eltéréssel járó angina pectoris esetén állapítottunk meg. NS: nem szignifikáns.
42a
5. táblázat. Normális vesefunkciójú és csökkent vesefunkciójú 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeink adatai. Normális vesefunkciójú betegek Esetszám
Csökkent vesefunkciójú betegek
P
53
56
–
17/36
29/27
< 0,05
Életkor (év)
58,7 ± 8,2
68,6 ± 5,5
< 0,01
Diabetes tartam (év)
13,9 ± 6,8
18,5 ± 7,6
< 0,01
Testtömeg index (kg/m2)
31,1 ± 3,7
29,2 ± 4,9
< 0,05
Hemoglobin A1c (%)
7,5 ± 1,6
7,4 ± 1,6
NS
Glikált hemoglobin (%)
9,3 ± 2,4
9,1 ± 2,6
NS
Fruktózamin (µmol/l)
331 ± 90
322 ± 66
NS
Plazma glukóz (mmol/l)
9,1 ± 3,0
8,9 ± 3,3
NS
Szérum triglicerid (mmol/l)
2,4 ± 2,2
2,4 ± 1,3
NS
Szérum koleszterin (mmol/l)
5,5 ± 1,3
5,8 ± 1,4
NS
Szérum HDL koleszterin (mmol/l)
1,1 ± 0,4
1,0 ± 0,4
NS
Kreatinin clearance (ml/min)
103,7 ± 24,6
50,8 ± 16,9
< 0,001
Szérum kreatinin (µmol/l)
84,5 ± 15,8
142,4 ± 62,2
< 0,001
Szérum karbamid (mmol/l)
6,3 ± 1,7
10,9 ± 6,0
< 0,001
Szérum húgysav (µmol/l)
241 ± 78
294 ± 120
< 0,01
Vizelet albumin ürítés (mg/nap)
50 ± 109
91 ± 223
NS
Nem (nő/férfi)
Az adatokat átlag ± SD formájában adtuk meg. NS: nem szignifikáns.
43a
6. táblázat. Szignifikáns korrelációk a szérum AGE szintek és a vesefunkciós paraméterek között a csökkent vesefunkciójú diabeteses betegekben. Szérum AGEfluoreszcencia
Szérum CML
Szérum CML
0,721a
-
Szérum karbamid
0,777a
0,685a
Szérum kreatinin
0,663a
0,635a
Kreatinin clearance
-0,599a
-0,481b
a
p < 0,0001, bp = 0,0002, n = 56.
44f
7. táblázat. A különböző módszerekkel kezelt urémiás betegek adatai. Életkor (év)
Kezelés tartama Esetszám (év) (nem diabeteses/diabeteses)
Albumin (g/l)
HD SDF
53 ± 11
8±4
16/2
36 ± 5
HD UDF
56 ± 12
8±3
17/–
38 ± 4
HDF
61 ± 17
7±5
17/1
40 ± 4
HF
71 ± 9
7±3
15/3
36 ± 3
Kontroll
53 ± 9
–
11/–
–
Az adatokat átlag ± SD formájában adtuk meg. HD SDF: standard dializáló folyadékkal kezelt hemodializált betegek, HD UDF: ultrafiltrált dializáló folyadékkal kezelt hemodializált betegek, HDF: hemodiafiltráció, HF: hemofiltráció.
50a
8. táblázat. A kezelés előtti és a kezelés utáni szérum AGE szintek különbsége százalékban. CML
AGE-fluoreszcencia
HD SDF
28,4 ± 12,6%
27,5 ± 12,8%
HD UDF
28,1 ± 5,0%
24,2 ± 6,6%
HDF
32,1 ± 10,0%
23,2 ± 8,0%
HF
31,1 ± 16,5%
34,5 ± 14,3%
Az adatokat átlag ± SD formájában adtuk meg. Az összehasonlításhoz a kezelés utáni eredmények hemokoncentrációra korrigált értékeit használtuk CML: Nε-karboximetil-lizin, HD SDF: standard dializáló folyadékkal kezelt hemodializált betegek, HD UDF: ultrafiltrált dializáló folyadékkal kezelt hemodializált betegek, HDF: hemodiafiltráció, HF: hemofiltráció.
54a
9. táblázat. A kezelés előtti és a kezelés utáni szérum AGE szintek különbsége százalékban. CML
AGE-fluoreszcencia
HD SDF
28,4 ± 12,6%
27,5 ± 12,8%
HD UDF
28,1 ± 5,0%
24,2 ± 6,6%
HDF
32,1 ± 10,0%
23,2 ± 8,0%
HF
31,1 ± 16,5%
34,5 ± 14,3%
Az adatokat átlag ± SD formájában adtuk meg. Az összehasonlításhoz a kezelés utáni eredmények hemokoncentrációra korrigált értékeit használtuk CML: Nε-karboximetil-lizin, HD SDF: standard dializáló folyadékkal kezelt hemodializált betegek, HD UDF: ultrafiltrált dializáló folyadékkal kezelt hemodializált betegek, HDF: hemodiafiltráció, HF: hemofiltráció.
