Az evangélium tanítása és tanulása

Az evangélium tanítása és tanulása Kézikönyv ifjúsági és felsőfokú hitoktatók és vezetők számára

Az evangélium tanítása és tanulása Kézikönyv ifjúsági és felsőfokú hitoktatók és vezetők számára

Kiadja Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza Utah, Salt Lake City

Méltányoljuk e könyvvel kapcsolatos megjegyzéseidet és javaslataidat. Kérjük, a következő címre küldd el ezeket: Seminaries and Institutes of Religion Administration 50 E. North Temple Street, Floor 9 Salt Lake City UT 84150-0009 USA E-mail cím: ces-manuals@ldschurch.org Kérjük, tüntesd fel nevedet, címedet, egyházközségedet és cövekedet! Ne felejtsd el megadni a kézikönyv címét! Ezt követően írd le a megjegyzéseidet! © Intellectual Reserve, Inc., 2012 Minden jog fenntartva Printed in Germany Az angol eredeti jóváhagyva: 12/11 A fordítás jóváhagyva: 12/11 Az evangélium tanítása és tanulása fordítása Hungarian 10581 135

Tartalom Előszó. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . V A Szabadító módján történő tanítás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . V Bevezetés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . IX Az Egyházi Oktatási Szervezet. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . IX Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . IX 1. A célkitűzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Célunk [1.1]. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Evangélium szerinti élet [1.2]. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Tanítás [1.3]. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Igazgatás [1.4]. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. Az evangélium tanításának és tanulásának alapjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A Lélek által taníts és tanulj! [2.1]. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Teremts olyan tanulási környezetet, mely szeretetre és tiszteletre épül, valamint célok kitűzésére ösztönöz! [2.2]. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Naponta tanulmányozd a szentírásokat, és olvasd el a kurzus anyagát! [2.3]. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Értsd meg a szentírások és a próféták szavainak összefüggéseit és tartalmát! [2.4]. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Ismerd fel, értsd meg és alkalmazd az evangélium tanait és tantételeit, valamint érezd át igazságukat és jelentőségüket! [2.5]. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Magyarázd el és oszd meg az evangélium tanait és tantételeit, valamint tégy bizonyságot azokról! [2.6]. . . . . . . Tanuld meg kívülről a kulcsfontosságú szentírásverseket és az alapvető tanokat! [2.7]. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1 1 2 5 8

10 11 14 20 25 27 33 35

3. A szentírások tanítása az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás keretein belül. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40 Az evangélium tanítása és tanulása alapjainak beépítése [3.1]. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41 Lukács 5: Példa [3.2]. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44 4. Felkészülés a tanításra. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Személyes felkészülés [4.1]. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Tanulói felkészülés [4.2]. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A lecke előkészítése [4.3]. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

51 51 54 55

5. Tanítási módszerek, készségek és szemléletek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kérdések [5.1]. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Osztálybeszélgetés [5.2] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Osztályban zajló közös szentírásolvasás [5.3]. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Tanítói előadás [5.4]. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Történetek [5.5]. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kiscsoportos beszélgetések és feladatok [5.6]. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Írásbeli feladatok [5.7]. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Tábla [5.8]. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Tárgyak és képek [5.9]. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Audiovizuális és számítógépes bemutatók [5.10]. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Zene [5.11]. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Általános tanácsok és figyelmeztetések [5.12]. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

64 64 69 71 71 73 74 75 76 76 77 81 82

6. A hitoktatóként való fejlődés folytatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84 Az Úr ígérete [6.1] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85 Tárgymutató. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87

Előszó „Amikor elkezdjük megvizsgálni önmagunkat és módot keresünk fejlődésünkre hitoktatóként, találhatnánk-e jobb követendő példát? Vállalkozhatnánk-e nemesebb tanulmányra, mint saját elképzeléseink, céljaink és módszereink elemzésére, és azok Jézus Krisztuséival való összevetésére?” (Boyd K. Packer, Teach Ye Diligently, rev. ed. [1991], 22).

A Szabadító módján történő tanítás Gondolkodj el egy pillanatra azon, hogy mit tudsz a Szabadítóról! Látod-e Őt magad előtt – tanítványaival körülvéve? Látod-e magad előtt, amint a tömegeket tanítja a Galileai-tenger partján, vagy amint négyszemközt beszélget az asszonnyal a kútnál? Mit veszel észre tanítási és vezetési módszerei kapcsán? Miként segített másoknak tanulni, lelkileg növekedni, illetve megtérni evangéliumához? Szerette őket, imádkozott értük, és állandóan szolgálta őket. Lehetőségeket talált arra, hogy együtt legyen velük és kifejezésre juttassa szeretetét. Ismerte érdeklődési körüket, reményeiket és vágyaikat, és tudta, mi történik velük az életükben. Tudta, kik ők, és kikké válhatnak. Egyedülálló módokat talált arra, hogy segítsen nekik tanulni és növekedni – olyan módokat, melyek kifejezetten rájuk voltak szabva. Amikor küszködtek, nem mondott le róluk, hanem továbbra is szerette és szolgálta őket. Azzal készült a tanításra, hogy időt fordított a magányos imádkozásra és böjtölésre. A mindennapos egyedül töltött pillanatok során Mennyei Atyja útmutatását kereste. Használta a szentírásokat, hogy küldetéséről tanítson és bizonyságot tegyen. Arra tanította az embereket, hogy maguk is gondolkodjanak el a szentírásokon, és forduljanak hozzájuk, amikor választ keresnek saját kérdéseikre. Szívük lángra gyúlt bensőjükben, amikor Jézus hatalommal és felhatalmazással tanította Isten igéjét, és saját maguk tudták, hogy a szentírások igazak. Megosztott egyszerű történeteket, példázatokat és a valós életből vett példákat, melyek jelentőséggel bírtak számukra. Segített nekik felfedezni evangéliumi tanulságokat saját tapasztalataikban és az őket körülvevő világban. Beszélt halászatról, gyermekek születéséről, a mezőn való munkálkodásról. Hogy az egymás iránti gondoskodásról tanítson, elveszett bárányok megmentéséről mesélt. Hogy megtanítsa tanítványait megbízni a Mennyei Atya gyengéd gondoskodásában, arra biztatta őket, hogy tekintsenek a mező liliomaira. Olyan kérdéseket tett fel, melyek gondolkodásra késztették és mély érzésekre ébresztették őket. Őszinte érdeklődést tanúsított válaszaik iránt, és örvendezett, amikor kifejezésre juttatták hitüket. Lehetőségeket adott nekik saját kérdéseik feltevésére és meglátásaik megosztására, Ő pedig megválaszolta kérdéseiket és meghallgatta élményeiket. Szeretetéből adódóan az emberek biztonságban érezték magukat, amikor megosztották Vele gondolataikat és személyes érzéseiket.

V

Megkérte őket, hogy tegyék bizonyságukat, és amikor így tettek, a Lélek megérintette szívüket. „Ti… kinek mondotok engem?” – kérdezte. Amikor Péter felelt, megerősödött a bizonysága: „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.” Jézus megbízott bennük, felkészítette őket, és fontos megbízatásokat adott nekik mások tanítására, megáldására és szolgálatára. „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek” – hangzott fel számukra adott parancsolata. Az volt a célja, hogy segítsen megtérniük a másoknak nyújtott szolgálatuk által. Megkérte őket, hogy hittel cselekedjenek, és éljenek az Őáltala tanított igazságok szerint. Minden tanításában arra összpontosított, hogy segítsen követőinek teljes szívükkel az evangélium szerint élni. Ennek eléréséhez lehetőségeket talált arra, hogy erőteljes tapasztalatok által tanuljanak. Amikor megjelent a nefitáknak, arra kérte őket, hogy egyesével jöjjenek Hozzá, hogy személyesen láthassák, érezhessék és megismerhessék Őt. Amikor azt érezte, hogy nem értik VI

teljes mértékben az üzenetét, arra kérte őket, hogy térjenek haza és készüljenek fel, hogy visszajöjjenek és további ismeretekre tegyenek szert. Minden körülmények közepette Ő volt a példaképük és az útmutatójuk. Megtanította őket imádkozni azáltal, hogy velük együtt imádkozott. Megtanította őket szeretni és szolgálni azzal, ahogyan Ő szerette és szolgálta őket. Megtanította őket arra, hogyan tanítsák evangéliumát, azáltal, ahogyan Ő tanított. Jól látható, hogy a Szabadító tanítási módszere különbözik a világ módszerétől. Ez tehát a te szent elhívásod – hogy úgy taníts, ahogyan a Szabadító tanított. Ha így teszel, a fiatalok helyet adnak szívükben az evangélium magjának, hogy el lehessen ültetni, és az megduzzadjon és növekedjen. Ez vezet majd a megtéréshez – tanításod végső céljához. Miközben segítesz a fiataloknak megtérni, segítesz felkészülniük arra, hogy egész életük során a Szabadítót kövessék – hogy missziót szolgáljanak, elnyerjék a templomi szertartásokat, igazlelkű családot neveljenek, és építsék Isten királyságát szerte az egész világon. VII

Bevezetés Az Egyházi Oktatási Szervezet Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza Egyházi Oktatási Szervezete (EOSZ) Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza Oktatási Testületének és Igazgatóságainak irányítása alatt áll. Az Első Elnökség tagjai, a Tizenkét Apostol Kvóruma kiválasztott tagjai, illetve további általános felhatalmazottak és általános egyházi tisztségviselők alkotják az Oktatási Testületet. Az Egyházi Oktatási Szervezeten belül önálló egységeket képez az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás, a Brigham Young Egyetem, a Brigham Young Egyetem – Idaho, a Brigham Young Egyetem – Hawaii, valamint az UNSZ Üzleti Főiskola.

Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás Az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás (IFH) hét közbeni vallási oktatást biztosít a fiataloknak és a fiatal felnőtteknek. Az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás felügyeli továbbá az általános és középiskolákat néhány helyen az Egyesült Államok területén kívül. Az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatásban a feladatunk nem puszta oktatás, hanem vallási oktatás. A vallási oktatásnak örökkévaló vonatkozásai vannak, és megköveteli az Úr Lelkének befolyását. Ifjúsági és felsőfokú hitoktatókhoz szólva ifj. J. Reuben Clark elnök ezt tanította: „Hatalmas küldetésetek van nektek, tanítóknak! Tanítókként az oktatás legmagasabb csúcsán álltok, mert felbecsülhetetlen érték és hosszantartó hatás tekintetében ugyan milyen tanítás érhet fel olyasvalamivel, ami azzal foglalkozik, ami az ember az örökkévalóság tegnapjában volt, ami a ma halandóságában, és ami a jövő holnapjában lesz!” (The Charted Course of the Church in Education, rev. ed. [1994], 9). Világszerte ifjúsági és felsőfokú hitoktatók és vezetők ezrei segítik az egyház fiataljait és fiatal felnőtteit abban, hogy magukévá tegyék Jézus Krisztus evangéliumát és annak tantételei szerint éljenek. Annak érdekében, hogy a tanítók segítséget kapjanak erőfeszítéseikben, létrejött ez Az evangélium tanítása és tanulása címet viselő kézikönyv. Ez egy forrásanyag. A tanítók alaposan ismerjék meg tartalmát, és újra és újra lapozzák fel, különös figyelmet fordítva azon területekre, amelyek a leginkább a segítségükre lesznek! Miközben a hitoktatók tanulmányozzák ezt a kézikönyvet és útmutatást kérnek az Úrtól, Ő sugalmazást ad nekik felkészülésük során, megerősíti a tanulóikkal kialakított kapcsolatukat, felmagasztalja a tanításukat, és megáldja őket a Lélekkel, hogy még teljesebb mértékben el tudják végezni a munkáját.

IX

Az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás célkitűzése Az a célunk, hogy segítsünk a fiataloknak és a fiatal felnőtteknek megérteni és rábízni magukat a Jézus Krisztus engeszteléséről szóló tanításokra, érdemessé válni a templom áldásaira, és felkészíteni magukat, családjukat és más embereket a Mennyei Atyánkkal való örök életre. Célunkat az alábbiak által érhetjük el:

Evangélium szerinti élet Jézus Krisztus evangéliuma szerint élünk, és törekszünk a Lélek társaságára. Visel kedésünk és kapcsolataink példaértékűek otthonunkban, az osztályteremben és a közösségben. Folyamatosan törekszünk jobbá tenni teljesítményünket, tudásunkat, hozzáállásunkat és jellemünket.

Tanítás Az evangélium tanait és tantételeit tanítjuk a tanulóknak, amint azok a szentírásokban és a próféták szavaiban találhatók. Ezek a tanok és tantételek oly módon kerülnek tanításra, amely megértéshez és épüléshez vezet. Segítünk a tanulóknak betölteni szerepüket a tanulási folyamatban, és felkészítjük őket arra, hogy maguk is tanítsák az evangéliumot másoknak.

Igazgatás Megfelelő módon igazgatjuk programjainkat és kezeljük forrásainkat. Erőfeszítéseink révén támogatjuk a szülőket azon felelősségük betöltésében, hogy megerősítsék a családjukat. Szorosan együttműködünk a papsági vezetőkkel, miközben részvételre buzdítjuk a tanulókat, és olyan lelki környezetet biztosítunk számukra, ahol barátkozhatnak egymással és együtt tanulhatnak.

X

Notes

A célkitűzés J

ézus Krisztus evangéliuma tanítóinak szent megbízatás adatott. Céljuk túlmutat azon, hogy egyszerűen csak átadják a tananyagot. Dallin H. Oaks elder ezt mondta: „Az evangéliumi tanító sosem elégedik meg csupán egy üzenet átadásával vagy egy beszéd elmondásával. Egy kiváló evangéliumi tanító segédkezni akar az Úr munkájában, hogy örök életet hozzon az Ő gyermekeinek” (Evangéliumi tanítás. Liahóna, 2000. jan. 97.).

1

Az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás célkitűzése világos útmutatást nyújt az oktatóknak és a vezetőknek arra irányuló erőfeszítéseiket illetően, hogy segítsenek az Úr munkájában.

Célunk [1.1] Az a célunk, hogy segítsünk a fiataloknak és a fiatal felnőtteknek megérteni és rábízni magukat a Jézus Krisztus engeszteléséről szóló tanításokra, érdemessé válni a templom áldásaira, és felkészíteni magukat, családjukat és más embereket a Mennyei Atyánkkal való örök életre. Mennyei Atyánk azt szeretné, ha minden gyermeke elnyerné az örök életet (lásd Mózes 1:39). A Szabadító azt tanította: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust” (János 17:3). Ennélfogva az áll a vallási oktatás középpontjában, hogy segíteni kell a tanulóknak megismerni és szeretni Mennyei Atyjukat és Fiát, Jézus Krisztust, továbbá segíteni kell nekik megérteni a Szabadító tanításait és engesztelését, és arra támaszkodni. Jézus Krisztus engesztelése központi szerepet játszik a szabadítás tervében. Ez az az alapvető igazság, melyen az evangélium tanai és tantételei alapulnak, és ennek kell állnia minden evangéliumi tanítás és tanulás középpontjában. Boyd K. Packer elder tanúságot tett arról, hogy az engesztelés „jelenti a keresztény tan gyökerét. Lehetséges, hogy sokat tudtok az evangéliumról, amint az szerteágazik onnan, azonban ha csupán az ágakat ismeritek, és ha az ágak nem érintkeznek azzal a gyökérrel, ha elvágattak attól az igazságtól, akkor nem lesz bennük sem élet, sem erő, sem megváltás” (“The Mediator,” Ensign, May 1977, 56). Miközben a tanulók tanulnak Jézus Krisztusról, követik tanításait és példáját, valamint alkalmazzák életükben az Ő engesztelését, erőt kaphatnak, és megtapasztalhatják a megbocsátást, gyógyulást és megtérést. Henry B. Eyring elder ezt tanította: „Magasabbra kell tekintenünk! Meg kell tartanunk a célokat, melyek mindig is előttünk lebegtek: beiratkozás, rendszeres részvétel, bizonyítványszerzés, a szentírások ismerete, és annak megtapasztalása, hogy a Szentlélek megerősíti az igazságot. Ezenkívül meg kell céloznunk a missziós mezőt és a templomot. A tanulóknak azonban többre van szükségük az alatt az idő alatt, amíg a mi tanulóink. […]

1

A Z EVA N G É L I UM TA NÍ TÁ S A É S TA NU LÁ S A

Jegyzetek

Jézus Krisztus tiszta evangéliumának be kell hatolnia a tanulók szívébe a Szentlélek ereje által. […] Velük kapcsolatos célunk az legyen, hogy őszintén megtérjenek Jézus Krisztus visszaállított evangéliumához, míg köztünk vannak” (“We Must Raise Our Sights” [EOSZ konferencia a Mormon könyvéről, 2001. aug. 14.], 2).

„Ha megtanítjuk fiataljainknak, hogy szeressék a Szabadító Jézus Krisztust, akkor ők a Mester hű tanítványaivá válnak. Ez a folyamat felkészíti őket arra, hogy hűséges, szerető férjek és apák, feleségek és anyák legyenek, vagyis az örökké való családok vezetői. A templom életük természetes és fontos részévé válik. Misszionáriusokká válnak, akik fiatal felnőttként, majd később érett házaspárokként az Urat szolgálják a missziójukon. […] Amikor fiatal jainkat erősítjük, Krisztus felé vezetve őket, akkor a családokat és az egyházat is erősítjük.”

A valódi megtérés Jézus Krisztus evangéliumának legnagyobb áldásaihoz vezet, melyek a templom szertartásain keresztül válnak elérhetővé. Amikor a tanulók hithűen megkötik és megtartják a templomi szövetségeket, érdemessé válnak azokra az áldásokra, melyek közé tartoznak a felmagasztosulás és az örökkévaló családok. Fokozott lelki erőt, nagyobb békességet és további személyes kinyilatkoztatást fognak megtapasztalni.

Azok a tanulók, akik életüket a Szabadítóra és a templomra összpontosítják, fokozottabb védelemre tehetnek szert a világ csábításaival és megtévesztéseivel szemben, és felkészültebbek lesznek arra, hogy elvégezzenek mindent, amit Mennyei Atyánk tőlük kér. Meglehet az erejük ahhoz, hogy szilárdan megmaradjanak azon az ösvényen, amely az örök élethez vezet, és nagyobb segítséget tudnak nyújtani a családjuknak és másoknak is abban, hogy maguk is megtalálják és kövessék a tanítványság ugyanezen ösvényét.

(Dieter F. Uchtdorf, “A Teacher of God’s Children” [an evening with President Dieter F. Uchtdorf, Jan. 28, 2011], 3)

Evangélium szerinti élet [1.2] Jézus Krisztus evangéliuma szerint élünk, és törekszünk a Lélek társaságára. [1.2.1] Az egyik legnagyobb dolog, amit a tanító megtehet azért, hogy segítsen a tanulóknak elérni az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás célkitűzését, az a Jézus Krisztus evangéliuma iránti következetes és hithű engedelmesség. Amikor a tanítók törekednek krisztusi jellemet kialakítani, valamint törekszenek megismerni Mennyei Atyánkat és a kedvére tenni életük minden tekintetében, akkor megáldatnak az isteni hatalom olyan mértékével, amely hatással lehet arra, hogy tanulóik miként fogadják és értik meg az evangéliumi üzenetet. Amikor a tanítók hithűen élnek az evangélium szerint, akkor méltók lesznek a Szentlélek társaságára, amely elengedhetetlenül fontos az ifjúsági és felsőfokú hitoktatók sikeréhez. A Tan és a szövetségekben az Úr kihangsúlyozta: „ha nem kapjátok meg a Lelket, akkor nem taníthattok” (T&Sz 42:14). Robert D. Hales elder ezt a tanácsot adta: „Az ifjúsági és felsőfokú hitoktatóknak sok felelősségük van, de ahhoz, hogy eleget tudjanak tenni ezeknek, először a személyes igazlelkűségre kell törekedniük. Tanítókként úgy kell az evangélium szerint élnünk, hogy a Lélek örökké velünk legyen” (“Teaching by Faith” [an evening with Elder Robert D. Hales, Feb. 1, 2002], 1).

Viselkedésünk és kapcsolataink példaértékűek otthonunkban, az osztályteremben és a közösségben. [1.2.2] A tanítóknak felelősségük, hogy feddhetetlenül éljék életüket, illetve hogy méltón példázzák a tanokat és tantételeket, melyeket tanítanak. A tanítóknak 2

A c él kit ű zés

minden körülmények közepette úgy kell beszélniük, szolgálniuk és élniük, hogy az összhangban álljon egy olyan ember életével, aki szereti az Urat és rendelkezik a Szentlélek társaságával.

Jegyzetek

Elsődleges jelentősége van annak, hogy a tanítók miként viselkednek saját otthonuk zártabb világában, és miként bánnak házastársukkal és gyermekeikkel. Eme legjelentősebb kapcsolataikban „meggyőzéssel, hosszútűréssel, gyengédséggel és szelídséggel, és színleletlen szeretettel” kell viselkedniük (lásd T&Sz 121:41). Ezra Taft Benson elnök a következőket mondta: „Reméljük, kiváló kapcsolat van közöttetek férjként és feleségként. Reméljük, hogy otthonotokban megvan a Szabadító békességének és szeretetének lelkülete, és ez nyilvánvaló mindazok számára, akik belépnek oda. Ne legyen vita és súrlódás az otthonotokban! […] Házaspárként ti az Első Elnökséget képviselitek a megjelenésetekben és mindenben, amit tesztek” (“The Gospel Teacher and His Message” [address to CES religious educators, Sept. 17, 1976], 7). Az osztályteremben a tanítóknak nap mint nap lehetőségük adódik arra, hogy krisztusi jellemvonásokat példázzanak, mint amilyen a jószívűség, a türelem, a kedvesség, a tisztelet, valamint a szent dolgok iránti áhítat. A tanítók ápoljanak pozitív és helyénvaló kapcsolatot tanulóikkal, és kerüljék, hogy bárki iránt is megkülönböztetett figyelmet tanúsítsanak, ami félreérthető lenne, illetve szóbeszédre adhatna okot. A tanítók törekedjenek krisztusi módon viselkedni, miközben részt vesznek a különféle iskolai, közösségi és egyházi tevékenységeken és eseményeken. Igyekezzenek megfelelő és támogató kapcsolatot kialakítani és ápolni a szülőkkel, a munkatársakkal, a vallási vezetőkkel és a közösség tagjaival. Ha következetesen így élnek, azzal a Jézus Krisztus evangéliuma iránti őszinte benső elkötelezettségről tesznek tanúságot, és egyre inkább képesek lesznek jó hatást gyakorolni mások életére.

„Mindannyian rég felismertétek, hogy azt tanítjátok, amik vagytok. […] Összességében véve jellemvonásai tokra jobban fognak emlékezni, mint egy bizonyos igazságra egy bizonyos leckében. […] Mert ha tanítványi mivoltotok komoly, az meg fog mutatkozni, és emlékezni fognak rá. Az efféle kilátás, hogy miként fognak emlékezni rátok, továbbá személyes igazlelkűségetek lesz az, ami lehetővé teszi számotokra, hogy valódi hozzájárulást tegyetek tanulóitok életében.” (Neal A. Maxwell, “But a Few Days” [address to CES religious educators, Sept. 10, 1982], 2)

Folyamatosan törekszünk jobbá tenni teljesítményünket, tudásunkat, hozzáállásunkat és jellemünket. [1.2.3] Isten gyermekeiként a tanítókban megvan az isteniség egy része, amely táplálja az ember vágyát a jobbá válásra, a fejlődésre és arra, hogy egyre inkább hasonlóvá váljunk Mennyei Atyánkhoz és Jézus Krisztushoz. Folyamatosan ápolják ezt a vágyat, és az Úr és mások segítségével cselekedjenek az olyan benyomások szerint, melyek fejlődéshez vezetnek! Gordon B. Hinckley elder kihangsúlyozta, milyen fontos az állandó egyéni fejlődés: „Hiszek a jobbá válásban. Hiszek a növekedésben. […] Növekedjetek tovább, fivéreim és nőtestvéreim, legyetek akár harminc, akár hetven esztendősek!” (“Four Imperatives for Religious Educators” [address to CES religious educators, Sept. 15, 1978], 2). A fejlődéshez szükség van vágyra, szorgalomra, türelemre, valamint az Úr elmélkedés és ima által kért segítségére. Henry B. Eyring elder fontos tantételt tanított önmagunk jobbá tételével kapcsolatosan: „Legtöbbünknek van némi tapasztalata önmagunk fejlesztését illetően. A tapasztalatom a következőket tanította meg nekem arról, hogy miként válnak jobbá az emberek és 3


Jegyzetek

a szervezetek: legjobb, ha apró változtatásokat keresünk, amelyeket a gyakorta végzett dolgokban eszközölhetünk. Hatalom rejlik a kitartásban és az ismétlésben. És ha sugalmazás vezet minket a megfelelő apró dolgok kiválasztásában, amelyekben változtathatunk, akkor a következetes engedelmesség nagy fejlődést fog előidézni” (“The Lord Will Multiply the Harvest” [an evening with Elder Henry B. Eyring, Feb. 6, 1998], 3). Az ifjúsági és felsőfokú hitoktatók folyamatosan törekedjenek jobbá tenni teljesítményüket, tudásukat, hozzáállásukat és jellemüket! Teljesítmény. A tanítók rendszeresen törekedjenek jobbá tenni teljesítményüket, ami a tanítással és adminisztrációval járó kötelességeiket illeti! Ezt megtehetik azzal, ha kiegyensúlyozott, kitartó és szorgalmas erőfeszítést tesznek az alapvető tantételek és készségek megértésére és alkalmazására. Ha segítségért fordulnak az ifjúsági és felsőfokú hitoktatási segédanyagokhoz, a tanfelügyelőkhöz, a munkatársakhoz, a tanulókhoz, a papsági vezetőkhöz és másokhoz, az segíteni fog a tanítóknak és a vezetőknek pontosabb képet kapni teljesítményükről, illetve útmutatást kapni arról, hogy mely területen van a leginkább szükségük fejlődésre.

„Fivéreim és nőtestvéreim, egyikünk sem tud eleget. A tanulási folyamat vég nélküli folyamat. Olvasnunk kell, megfigyeléseket kell tennünk, be kell építenünk a tanultakat, és elmélked nünk kell mindazon, amit elménk elé tárunk.” (Gordon B. Hinckley, “Four Imperatives for Religious Educators,” 2)

„[H]a hozzám jönnek az emberek, akkor megmutatom nekik a gyengesé güket. …kegyelmem elegendő minden olyan embernek, aki megalázkodik előttem; mert ha megalázkodnak előttem és hisznek bennem, akkor erőssé teszem számukra a gyenge dolgokat.” (Ether 12:27)

Tudás. A tanítók állandóan törekedjenek arra, hogy tanulmányozzák a szentírásokban és a próféták szavaiban található szövegösszefüggéseket, tartalmakat, tanokat és tantételeket! Amikor így tesznek, gyarapodni fog a Szabadító evangéliumáról és engeszteléséről való tudásuk, és nagyobb mértékben tudják majd megáldani tanulóik életét. A tanítók mélyítsék el a tanítás alapelveiről és hatékony módszereiről való ismeretüket és megértésüket, melyek megtalálhatók a szentírásokban és az ifjúsági és felsőfokú hitoktatási anyagokban egyaránt! Ismerjék továbbá a megfelelő igazgatás tantételeit is (lásd az „Igazgatás” című 1.4-es részt a 7. oldalon), valamint értsék az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás irányelveit és gyakorlatait! Hozzáállás. A tanítók hozzáállása nagy mértékben meghatározza saját boldogságukat, valamint azt, hogy mennyire képesek jó hatással lenni tanulóikra. A tanítók, akik állandóan arra törekszenek, hogy örvendjenek (lásd 2 Nefi 4:30), másokat szolgáljanak, egységet alakítsanak ki, illetve a lehető legjobbat hozzák ki a kihívást jelentő helyzetekből, áldást fognak jelenteni a tanulóik és munkatársaik életére.

Jellem. Azok a tanítók, akik törekszenek az evangélium szerint élni, és akik következetesen és őszintén megpróbálják fejleszteni a teljesítményüket, tudásukat és hozzáállásukat, természetes módon olyan jellemet fognak kialakítani, amely szükséges az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás célkitűzés eléréséhez. Richard G. Scott elder ezt tanította: „Úgy válunk azzá, amik lenni szeretnénk, hogy következetesen, mindennap azok vagyunk, amivé válni akarunk. Az igazlelkű jellem becses megnyilvánulása annak, hogy éppen mivé válunk. Az igazlelkű jellem értékesebb minden általunk birtokolt fizikai tárgynál, minden tanulás által nyert tudásnál, és minden elért célnál” (A hit és a jellem átformáló ereje. Liahóna, 2010. nov. 43.). Végső soron a teljesítményünk, tudásunk, hozzáállásunk és jellemünk fejlesztésének kulcsa Jézus Krisztus példájának követésében rejlik. Howard W. Hunter

4

A c él kit ű zés

elnök ezt mondta: „Az Úr Jézus Krisztus tanításai és példája az, ami alakítja viselkedésünket és formálja jellemünket az élet minden területén – személyesen, az otthonunkban, a foglalkozásunkban és közösségi életünkben, illetve az azon egyház iránti odaadásunkban, amely az Ő nevét viseli” (“Standing as Witnesses of God,” Ensign, May 1990, 60).

Jegyzetek

Tanítás [1.3] Az evangélium tanait és tantételeit tanítjuk a tanulóknak, amint azok a szentírásokban és a próféták szavaiban találhatók. [1.3.1] Jézus Krisztus evangéliuma tanainak és tantételeinek ismerete, megértése és a róluk való bizonyság megadja a tanulóknak a szükséges útmutatást és erőt ahhoz, hogy olyan döntéseket tudjanak hozni, melyek összhangban állnak Mennyei Atyánk akaratával. A tan Jézus Krisztus evangéliumának valamely alapvető és változatlan igazsága. Boyd K. Packer elder ezt tanította: „Az igaz tan, amennyiben megértik, megváltoztatja a hozzáállást és a viselkedést. Az evangélium tanainak tanulmányozása gyorsabban fog javulást hozni a viselkedésben, mint csupán a viselkedés tanulmányozása” (“Little Children,” Ensign, Nov. 1986, 17). Richard G. Scott elder kihangsúlyozta: „A tantételek tömény igazságok, melyeket a körülmények széles skáláján alkalmazhatunk. Egy igaz tantétel világossá teszi a döntéseket még a legzavarosabb és legkényszerítőbb körülmények között is” (“Acquiring Spiritual Knowledge,” Ensign, Nov. 1993, 86). A szentírások és a próféták szavai magukban foglalják az evangélium azon tanait és tantételeit, melyek megértésére, tanítására és alkalmazására a tanítóknak és a tanulóknak törekedniük kell. Azoknak, akik az evangéliumot tanítják az utolsó napokban, az Úr ezt az utasítást adta: „…tanítsák evangéliumom tantételeit, amelyek benne vannak a Bibliában és a Mormon könyvében, amelyben ott van az evangélium teljessége” (T&Sz 42:12). Az Úr megerősítette továbbá azt is, milyen fontos megérteni és követni az utolsó napi szent próféták tanításait. „…szívleljétek meg [a próféta] minden szavát és parancsolatát, amelyet úgy ad nektek, ahogyan ő kapja azokat… [A]z ő szavát úgy fogadjátok, mintha az én számból eredne” (T&SzC 21:4–5). 1938-ban ifj. J. Reuben Clark elnök az Első Elnökség nevében döntő jelentőségű beszédet mondott az ifjúsági és felsőfokú hitoktatóknak. Beszédében ezt mondta: „Elsődleges érdekeltségetek, alapvető és szinte egyetlen kötelességetek az Úr Jézus Krisztus evangéliumának tanítása, ahogy az ezekben az utolsó napokban kinyilatkoztatásra került. Úgy kell tanítanotok ezt az evangéliumot, hogy forrásaitokként és hivatkozásaitokként az egyház alapműveit és mindazok szavait használjátok, akiket Isten elhívott népének vezetésére ezekben az utolsó napokban. […] Akár magasabb, akár alacsonyabb tisztséget töltötök be, nem szabad megváltoztatnotok az egyház tanait, illetve eltérnetek attól, amint azok az egyház 5


Jegyzetek

alapműveiben állnak, illetőleg azok szavaiban, akiknek felhatalmazás adatott kijelenteni az Úr szándékát és akaratát az egyházra vonatkozóan” (The Charted Course of the Church in Education, rev. ed. [1994], 10; lásd még T&Sz 42:12–13).

Ezek a tanok és tantételek oly módon kerülnek tanításra, amely megértéshez és épüléshez vezet. [2.3.1] Amikor a tanítók meghatározzák, miként tanítsák az evangélium tanait és tantételeit, válasszanak olyan módszereket, amelyek eljuttatják a tanulókat eme fontos igazságok megértéséhez, valamint elősegítik, hogy a Szentlélek építőleg és felemelően hasson rájuk. A tanítók és a tanulók akkor értik meg a tanokat és tantételeket, amikor felfogják értelmüket, meglátják más tantételekhez és tanokhoz fűződő viszonyukat, és megértik, milyen jelentőséggel bírnak azok a szabadítás tervében, csakúgy, mint saját életükben. Az örök kévaló tantételek és tanok megértése csak akkor következik be, amikor az egyének az evangélium tantételei szerint élnek, és elméjüket megvilágosítja a Szentlélek. A szentírások megértését az egyén épülésének kell kísérnie. Az épülés szó angol megfelelője (edify) eredetileg a latin aedes szóból ered, amely lakhelyet vagy templomot jelent, illetve a facere szóból, melynek jelentése: készíteni (lásd Collins English Dictionary—Complete and Unabridged [2003], “edify”). Ennélfogva az épülés kapcsolódik a templomépítéshez is, és azt jelenti, hogy lelkileg építeni vagy megerősíteni. Az épüléshez olyan fogalmak társulnak, mint az öröm, a békesség, a megvilágosodás, valamint az igazlelkű élet iránti vágy. A szentírások azt az ígéretet teszik, hogy ha mind a tanító, mind a tanuló a Lélek útmutatása alatt cselekszik a tanítási és tanulási folyamat során, akkor „[a]ki… prédikál, és aki fogadja, megértik egymást, és mindketten épülnek, és együtt örvendeznek” (T&Sz 50:22).

Segítünk a tanulóknak betölteni szerepüket a tanulási folyamatban, és felkészítjük őket arra, hogy maguk is tanítsák az evangéliumot másoknak. [3.3.1] Az olyasfajta evangéliumi tanulás, amely előidézi a megtérést, valamint elősegíti, hogy az evangélium mélyen a tanulók szívébe vésődjön, többet kíván a tanító részéről megtett szorgalmas erőfeszítésnél. A lelki tanuláshoz erőfeszítésre és az önrendelkezés gyakorlására van szükség a tanuló részéről. Henry B. Eyring elder ezt tanította: „A valódi megtérés azon múlik, hogy a tanuló szabadon kutasson hittel és nagy erőfeszítéssel” (“We Must Raise Our Sights,” 4). David A. Bednar elder kihangsúlyozta, hogy a tanulók által tett erőfeszítések meghívják szívünkbe a Szentlélek hatását: „Hittől vezérelt tetteink őszinteségé vel és következetességével mutatjuk ki Mennyei Atyánknak és Fiának, Jézus Krisztusnak, hogy hajlandók vagyunk tanulni és utasításokat kapni a Szent lélektől.” (David A. Bednar, “Seek Learning by Faith,” 3)

6

„A tanító magyarázhat, szemléltethet, meggyőzhet és bizonyságot tehet, akár hatalmas lelki erővel és hatékonysággal. Végül azonban az üzenet és a Szentlélek tanúságtétele csak akkor hatol be a szívbe, ha az illető lehetővé teszi, hogy bejusson. […] Amikor a tanuló helyesen gyakorolja az önrendelkezését azáltal, hogy a helyes tantételek szerint cselekszik, akkor szíve megnyílik a Szentlélek befolyása előtt, ezáltal pedig meghívja az Ő tanító és bizonyságtevő hatalmát, illetve megerősítő tanúságát” (“Seek Learning by Faith” [an evening with Elder David A. Bednar, Feb. 3, 2006], 1, 3).

A c él kit ű zés

A szentírások azt tanítják, hogy azoknak, akik lelki tanulásra törekednek, fel kell készíteniük elméjüket és szívüket az útmutatás befogadására; szorgalmasan keresniük kell a tudást és a megértést tanulmányozás, elmélkedés és ima által; valamint követniük kell a Szentlélektől kapott benyomásokat (lásd Ezsdrás 7:10; 1 Nefi 10:17–19; T&Sz 138:1–11; Joseph Smith története 1:10–20). Sok tanulónak talán szokatlannak és nehéznek tűnhet efféle erőfeszítést tenni a szentírások tanulmányozására. A tanítók azonban segíthetnek nekik megérteni, elfogadni és betölteni szerepüket az evangéliumi tanulás terén. A tanítók segíthetnek a tanulóknak elsajátítani azt, hogy miként vállalhatnak aktív szerepet lelki tanulásukban. Ezt azzal tehetik meg, ha a következőkre biztatják őket:

Jegyzetek

• Alakítsák ki a mindennapos szentírás-tanulmányozás szokását! • Készítsék fel szívüket és elméjüket a Lélek hatására! • Fedezzenek fel és fogalmazzanak meg olyan tanokat és tantételeket, melyek fontosak személyes életükben! • Mélyítsék el a szentírásokról való megértésüket szorgalmas tanulmányozás, elmélkedés és ima által! • Tegyenek fel kérdéseket és keressenek rájuk válaszokat, melyek segítségével jobban megérthetik az evangéliumot és azt, hogy az miként vonatkozik az életükre! • Osszák meg meglátásaikat, tapasztalataikat és érzéseiket! • Magyarázzák el az evangéliumi tanokat és tantételeket, és tegyenek bizonyságot igazságukról! • Alakítsanak ki megfelelő szentírás-tanulmányozási készségeket, úgymint a megjelölés, keresztutalások készítése, illetve a szentírástanulmányozás segédeszközeinek használata! Azzal, hogy a tanulók eleget tesznek a lelki tanulásban betöltendő szerepüknek, kinyilvánítják, hogy készek tanulni a Szentlélektől. Gyakran elkötelezettebbek és izgatottabbak a szentírások miatt. Világosabban megértik és felidézik a szabadító tanokat és tantételeket, és nagyobb valószínűséggel alkalmazzák a tanultakat. Amikor a tanulók felfedezik az evangélium tanait és tantételeit, kérdéseket tesznek fel, valamint megosztják válaszaikat, értékes készségekre is szert tesznek az egyéni tanuláshoz. Az ilyesfajta részvétel által a tanulók képessé válnak hatékonyabban tanítani az evangéliumot családtagjaiknak, barátaiknak és másoknak. Felkészültebbek lesznek arra is, hogy a jövőben misszionáriusokként, szülőkként, tanítókként és vezetőkként tanítsák az evangélium tanait és tantételeit.

„[A tanulók] azon döntése, hogy részt vesznek [az órán], az önrendelkezés gyakorlása, ami segít a Szentlélek nek abban, hogy személyre szabott üzenetet kommunikáljon egyéni szükségleteiknek megfelelően. A részvétel légkörének megteremtése fokozza annak valószínűségét, hogy a Lélek fontosabb leckéket tanítson, mint amilyeneket ti magatok taníthatnátok. A részvétel elhozza majd életükbe a Lélek útmutatását.” (Richard G. Scott, “To Learn and to Teach More Effectively,” in Brigham Young University 2007–2008 Speeches [2008], 4–5)

Igazgatás [1.4] Megfelelő módon igazgatjuk programjainkat és kezeljük forrásainkat. [1.4.1] Az igazgatás utalhat az emberek vezetésére és szolgálatára, illetve a programok és források irányítására és kezelésére is. Jézus Krisztus, aki mindenben tökéletes példát mutatott, megtestesítette az igazi vezető isteni jellemvonásait. Bármi legyen is jelenlegi megbízásuk, az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás 7


Jegyzetek

minden vezetőjének és tanítójának lehetősége és felelőssége, hogy krisztusi módon vezessen és igazgasson. A jószívűség, az előrelátás és az alázat jellemvonásai lehetővé teszik számunkra, hogy elvégezzük az Úr munkáját úgy, ahogyan Ő szeretné. A jószívűség, vagyis Krisztus tiszta szeretete képezze az alapját a tanítónak a tanulókkal, a papsági vezetőkkel, a szülőkkel, a munkatársakkal és a tanfelügyelőkkel kialakított kapcsolatának! A jószívűség nem pusztán egy érzés, hanem a cselekvés és a létezés egy bizonyos módja is (lásd Moróni 7:45). Az a vezető, akiben megvan az előrelátás, sugalmazott útmutatást nyújt, kialakítja a céltudatosság érzését, és lelkesedéssel tölti el a körülötte lévőket. A szentírások azt tanítják, hogy„mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul” (Példabeszédek 29:18). Az alázat lehetővé teszi az igazgatóknak és a tanítóknak, hogy felismerjék az Úrtól való függésüket, és arra indítja őket, hogy másokkal együttműködve munkálkodjanak az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás célkitűzésének elérésén. Az Úr ezt mondta: „…senki nem segíthet ebben a munkában, csak akkor, ha alázatos és telve van szeretettel – hittel, reménnyel és jószívűséggel rendelkezve, mértéktartó lévén minden dologban, amit csak a gondjára bíznak” (T&Sz 12:8).

Minden tanítónak és vezetőnek megadatott a lehetőség és a felelősség, hogy megfelelőképpen igazgassa és kezelje a „És a jószívűség hosszan tűrő, és programokat és a forrásokat. Az igazgatással járó feladatok kedves, és nem irigykedik, és nem az egyének megáldásának lelki célját szolgálják. „A költségfuvalkodik fel, nem keresi a maga vetések és jelentések elkészítése, az egyházi tulajdonok és hasznát, nem könnyű felbosszantani, források gondozása, a biztonsági óvintézkedések betartása, a nem gondol rosszra, és nem örvend a gonoszságnak, programok felügyelete, …a tanácsokban való részvétel, [valamint a tanulókkal, szülőkkel és papsági vezetőkkel való hanem az igazságnak örvend, minden dolgot elbír, kommunikáció] mind elengedhetetlenül fontos igazgatási minden dologban hisz, minden dolgot remél és minden feladat (Administering Appropriately: A Handbook for CES Ledolgot elvisel.” aders and Teachers [2003], 2). Henry B. Eyring elder azt tanította: „Soha, de soha ne becsüljétek alá az általatok szolgált (Moróni 7:45) emberekért jól végzett világi dolgok lelki értékét!” (“The Book of Mormon Will Change Your Life” [CES symposium on the Book of Mormon, Aug. 17, 1990], 7).

Erőfeszítéseink révén támogatjuk a szülőket azon felelősségük betöltésében, hogy megerősítsék a családjukat. [1.4.2] A szülőké annak elsődleges felelőssége, hogy megtanítsák gyermekeiknek Jézus Krisztus evangéliumát, továbbá hogy felügyeljék gyermekeik szociális fejlődését, társas kapcsolatait, öltözködési normáit, illetve hogy megválaszolják tanbéli kérdéseiket. Az egyházi vezetők segítenek a szülőknek e felelősségükben. Az ifjúsági és felsőfokú hitoktatási vezetők és tanítók elsődlegesen abban nyújtanak segítséget a szülőknek, hogy tanítják a tanulóknak Jézus Krisztus evangéliumát, amint az a szentírásokban és a próféták szavaiban áll, kiemelve a család tanbéli jelentőségét, illetve hangsúlyozva a családtagoknak és a családi tevékenységeknek kijáró elsőséget (lásd Administering Appropriately, 4). A tanítók biztassák a tanulókat, hogy tiszteljék szüleiket és forduljanak hozzájuk tanácsért, illetve útmutatásért! A tanítók megoszthatják a szülőkkel is, hogy mi hangzott el az osztályteremben.

8

A c él kit ű zés

Szorosan együttműködünk a papsági vezetőkkel, miközben részvételre buzdítjuk a tanulókat, és olyan lelki környezetet biztosítunk számukra, ahol barátkozhatnak egymással és együtt tanulhatnak. [1.4.3]

Jegyzetek

Az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatáson belül minden program az általános és helyi papsági vezetők irányítása alatt működik, akik rendelkeznek a megfelelő papsági kulcsokkal. A fiatalok és a fiatal felnőttek megáldására tett erőfeszítéseikben fontos, hogy az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás vezetői és tanítói szorosan és közösen munkálkodjanak együtt a helyi papsági vezetőkkel. A papsági vezetők irányítása alatt tanácskoznak és együtt dolgoznak annak biztosítására, hogy minden egyes fiatalt és fiatal felnőttet meghívnak és biztatnak a beiratkozásra, a részvételre és az adott kurzus teljesítésére. A tanítók és az igazgatók a papsági vezetőkkel együtt tevékenyen vegyenek részt az ifjúsági és felsőfokú hitoktatásba tartozó tanulók beíratásában és megtartásában, és ne elégedjenek meg pusztán azok tanításával, akik aktívan járnak az óráikra! A lefektetett irányelvekkel és eljárásokkal összhangban az ifjúsági és felsőfokú hitoktatási vezetők és tanítók azon is munkálkodjanak együtt a papsági vezetőkkel, hogy megfelelő helyszínt, valamint olyan helyénvaló lelki és társas környezetet biztosítsanak, ahol a bizonyságok megerősödhetnek és az evangélium ismerete elmélyülhet. A tanítók és az igazgatók kövessék a mindenkori ifjúsági és felsőfokú hitoktatási irányelveket, valamint tanácskozzanak a helyi papsági vezetőkkel arról, hogy miféle és milyen gyakori társas- és szolgálati összejöveteleket tartsanak, annak érdekében, hogy támogassák, ne pedig keresztezzék a papsági és segédszervezeti vezetők által már megtervezett és megszervezett tevékenységeket. A tanítók és az igazgatók működjenek együtt továbbá a Fiatal Férfiak és Fiatal Nők vezetőivel, és megfelelően biztassák a fiatalokat az Isten iránti kötelesség, illetve a Személyes fejlődés programban való részvételre. Ahol lehetséges, az ifjúsági hitoktatók tanácskozzanak a fiatalok más tanítóival, tanácsadóival és vezetőivel a fiatalok szükségleteiről. (Az ifjúsági és felsőfokú hitoktatási igazgatás tantételeiről és gyakorlatairól részletesebb információ található az Administering Appropriately című kézikönyvben.)

9

2

Notes

Az evangélium tanításának és tanulásának alapjai A

z Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás célkitűzése három alapvető tanítási célt jelöl meg, melynek elérésére az igazgatóknak és tanítóknak törekedniük kell annak érdekében, hogy eleget tudjanak tenni az Ifjúsági és Felsőfokú Hit oktatás célkitűzésének: 1. Az evangélium tanait és tantételeit tanítjuk a tanulóknak, amint azok a szentírásokban és a próféták szavaiban találhatók. 2. Ezek a tanok és tantételek oly módon kerülnek tanításra, amely megértéshez és épüléshez vezet. 3. Segítünk a tanulóknak betölteni szerepüket a tanulási folyamatban, és felkészítjük őket arra, hogy maguk is tanítsák az evangéliumot másoknak. E célok eléréséhez különösen biztatjuk a tanítókat és a tanulókat mind az ifjúsági, mind pedig a felsőfokú hitoktatásban, hogy kövessék az evangélium tanításának és tanulásának alapjait.

Az evangélium tanításának és tanulásának alapjai A tanítók és a tanulók tegyék meg a következőket: • A Lélek által tanítsanak és tanuljanak! • Teremtsenek olyan tanulási környezetet, mely szeretetre és tiszteletre épül, valamint célok kitűzésére ösztönöz! • Naponta tanulmányozzák a szentírásokat, és olvassák el a kurzus anyagát! • Értsék meg a szentírások és a próféták szavainak összefüggéseit és tartalmát! • Ismerjék fel, értsék meg és alkalmazzák az evangélium tanait és tantételeit, valamint érezzék át igazságukat és jelentőségüket! • Magyarázzák el és osszák meg az evangélium tanait és tantételeit, valamint tegyenek bizonyságot azokról! • Tanulják meg kívülről a kulcsfontosságú szentírásverseket és az alapvető tanokat! Ezek a tantételek, gyakorlatok és eredmények szorosan összefonódnak. Amikor bölcsen, egymással összhangban alkalmazzák őket, akkor ezek az alapismeretek nagymértékben hozzájárulnak a tanulók arra irányuló képességéhez, hogy megértsék a szentírásokat, valamint a bennük rejlő tanokat és tantételeket. Arra is biztatják a tanulókat, hogy legyenek aktív résztvevői az evangéliumi tanulás folyamatának, továbbá fokozzák a tanulók azon képességét, hogy az evangélium szerint éljenek, illetve azt másoknak is tanítsák.

10

A z evangélium tanításána k és tanulásának alapjai

A Lélek által taníts és tanulj! [2.1]

Jegyzetek

Az evangéliumi tanítás és tanulás a Szentlélek hatalma által zajlik. A Lélek általi tanítás és tanulás akkor következik be, amikor a Szentlélek elvégzi szerepét, illetve a tanítóval, a tanulóval, vagy mindkettejükkel együtt munkálkodik. Csakis a Lélek általi tanítás és tanulás révén jutnak el a tanulók oda, hogy megértik és alapul veszik Jézus Krisztus tanításait és engesztelését olyan mértékben, hogy alkalmassá váljanak az örök életre. Henry B. Eyring elnök kihangsúlyozta, milyen elengedhetetlenül fontos szerepet tölt be a Szentlélek a lelki tanulás folyamatában, amikor ezt tanította: „A tanulóink nem ismerhetik Istent, és nem képesek úgy szeretni, ahogy kellene, amíg nem taníttatnak a Szent Lélek által. Csakis a Lélek által tudhatják meg, hogy Isten annyira szeretett bennünket, hogy elküldte Fiát, hogy engesztelést hozzon a bűneinkért, és hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, aki megfizetett a bűneinkért. És csakis a Lélek által tudhatják meg, hogy Mennyei Atyánk és az Ő feltámadt és megdicsőült Fia megjelentek Joseph Smithnek. Csakis a Lélek által tudhatják meg, hogy a Mormon könyve Isten igaz szavát tartalmazza, és csakis sugalmazás által érezhetik az Atya és a Fiú irántuk érzett szeretetének abban való megnyilvánulását, hogy megadták nekünk az örök élet elnyeréséhez szükséges szertartásokat. Csakis e tanúságok elnyerése által, melyeket a Szentlélek fog a szívük mélyén elültetni, csakis ezek által verhetnek gyökeret a biztos alapba, hogy majd életük kísértései és megpróbáltatási közepette is szilárdan állhassanak” (“To Know and to Love God” [an evening with President Henry B. Eyring, Feb. 26, 2010], 2). A következő felsorolás tartalmazza a Szentlélek néhány olyan szerepkörét, amely közvetlenül kapcsolódik az evangélium tanításában és tanulásában betöltött szerepéhez: • Tanúságot tesz az Atyaistenről és Fiáról, Jézus Krisztusról (lásd 1 Korinthusbeliek 12:3; Ether 12:41). • Építi (felemeli és lelkileg építi, erősíti) mind a tanítót, mind a tanulót (lásd 1 Korinthusbeliek 14:12; T&Sz 50:22–23; 84:106). • Megadja „a Lélek gyümölcsét”, melybe beletartozik az öröm, a szeretet, a békesség, a türelem és a szelídség (lásd Galátziabeliek 5:22–23; Rómabeliek 15:13; T&Sz 6:23; 11:12–13). • Erőt ad az embernek, hogy felhatalmazással és nyíltan beszéljen (lásd 1 Nefi 10:22; Alma 18:35; Moróni 8:16). • Tanúságot tesz az evangélium tanainak és tantételeinek igaz voltáról (lásd János 15:26; T&Sz 21:9; 100:8). • Igazságot, tudást, meglátásokat, megértést és megvilágosodást ad (lásd János 16:13; 1 Korinthusbeliek 2:9–11, 14; T&Sz 6:14; 11:13–14; 76:5–10, 116). • Segít a tanítóknak és a tanulóknak emlékezni az elgondolásokra, fogalmakra és tantételekre (lásd János 14:26). • Sugalmazást ad az embernek, hogy mit mondjon és mit ne mondjon (lásd Lukács 12:11–12; 2 Nefi 32:7; T&Sz 84:85; 100:5–6).

11


Jegyzetek

• Elviszi az igazságot az emberek szívéhez (lásd 2 Nefi 33:1). • Meglágyítja az emberek szívét (lásd 1 Nefi 2:16; Alma 24:8). • Vigaszt nyújt (lásd János 14:26; T&Sz 88:3). • Megszenteli és megváltoztatja a szíveket (lásd Móziás 5:2; 3 Nefi 27:20; Moróni 6:4). Amint megértik, milyen fontos szerepet tölt be a Szentlélek a lelki tanulásban, a tanítók minden tőlük telhetőt meg fognak tenni azért, hogy meghívják a Lelket e szerepkörök betöltésére. Ehhez törekedni fognak a személyes érdemességre. A „hit imája” lesz fohászuk (T&Sz 42:14), és törekszenek teljes mértékben felkészülni minden egyes órára. Törekedni fognak arra, hogy tanulóik tanulási élményére összpontosítsanak, és hogy békesség honoljon szívükben ahelyett, hogy más dolgok kapcsán haragosak vagy nyugtalanok lennének. Az alázatos érdeklődés lelkületét fogják tanúsítani. Tanulóikat is arra fogják biztatni, hogy hívják meg a Szentlelket saját tanulási élményükbe. A tanítók és tanulók a következők megtételével tudnak segíteni olyan légkört teremteni, amely kedvez a Szentlélek jelenlétének: • Jelentőségteljes áhítatok. • A szentírások és a próféták szavainak olvasása és tanítása. • A példák és beszélgetések középpontjába a Szabadító és a Róla való bizonyságtétel állítása. • Az evangélium tanainak és tantételeinek egyszerű és világos megfogalmazása. • Időt fordítanak az elmélyedt elmélkedésre a sugalmazott csendes pillanatokban. • Helyénvaló személyes élmények megosztása, valamint a tanokról és tantételekről való bizonyságtétel. • Inspiráló zene használata. • Az egymás és az Úr iránti szeretet és hála kifejezésre juttatása. A tanítók érezhetik, hogy a Lélek működése megnyilvánul-e az óráikon, ha elgondolkodnak a következő kérdéseken:

„A nyugodt környezet elengedhetetlen ahhoz, hogy az Úr Lelke jelen legyen az órán.” (Jeffrey R. Holland: Tanítás és tanulás az egyházban. [Világméretű vezetőképző gyűlés, 2007. febr. 10.], lásd még Ensign, June 2007, 91)

12

• A tanulók mélyebb szeretetet éreznek-e a Szabadító, az evangélium és a szentírások iránt? • Világosan értik-e a tanított tantételeket? • Épülnek-e a tanulók, és inspirálva érzik-e magukat arra, hogy a tanult tantételek alapján cselekedjenek? • Mélyül-e az osztály egysége? • Kifejezésre jutnak-e és erősödnek-e a bizonyságok? • Érdeklődéssel tölti-e el a tanulókat a tanulási folyamat, és aktívan részt vesznek-e benne? • Jelen van-e az osztályteremben a „szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság” és a hit (Galátziabeliek 5:22)? Fontos emlékezni arra, hogy egyetlen tanító sem képes betölteni a Lélek szerepköreit, legyen bármily tehetséges vagy hithű is. Néha előfordul, hogy a tanítók megpróbálnak


mesterségesen előidézni lelki élményeket. Boyd K. Packer elder ezt tanította: „Nem erőltethetitek a lelki dolgokat. […] A Lelket sem tudjátok gyorsabb válaszadásra kényszeríteni, mint egy babszemet a csírázásra, vagy egy fiókát az idejekorán történő kikelésre. Létrehozhatjátok a növekedést, táplálást és védelmet elősegítő légkört; de nem kényszeríthettek vagy erőszakoskodhattok: ki kell várnotok a növekedést!” (“Candle of the Lord,” Ensign, Jan. 1983, 53).

Jegyzetek

A tanítók, akik a Lélek által kívánnak tanítani, elsősorban ne saját intellektusukra, tanári tapasztalatukra vagy személyiségükre támaszkodjanak, hanem a Szentlélek befolyására (lásd 2 Nefi 4:34). Kerüljék továbbá azt is, hogy manipulálják az érzelmeket, illetve megpróbáljanak tudatosan könnyeket fakasztani annak bizonyságául, hogy a Lélek jelen van. Howard W. Hunter elnök így figyelmeztetett: „Úgy vélem, hogy ha nem ügyelünk …tanítókként, akik nap mint nap az osztályteremben munkálkodunk, akkor talán idővel oda jutunk, hogy megkíséreljük hamisítani az Úr Lelkének hatását érdemtelen és manipulatív módokon. Aggodalmat vált ki belőlem, ha úgy tűnik, hogy az erős érzelmeket vagy a kicsorduló könnyeket egyenlővé teszik a Lélek jelenlétével. Bár az Úr Lelke kiválthat erős érzelmeket, akár könnyeket is, ez a külső megnyilvánulás nem tévesztendő össze magának a Léleknek a jelenlétével” (“Eternal Investments” [an evening with President Howard W. Hunter, Feb. 10, 1989], 4). A tanítók óvatosan használjanak olyan kifejezéseket, mint „A Lélek azt mondta nekem, hogy…” vagy „A Lélek arra indított, hogy…”. Ezek a kifejezések szándékosan vagy akaratlanul is azt az érzetet keltik, hogy a tanító előtérbe helyezi önmagát, és azt sugallja, hogy mélyebb lelkiséggel rendelkezik. Mindez egyfajta lelki kényszert idézhet elő másokban. Általában elegendő, ha a tanítók a Lélek késztetései szerint cselekszenek, anélkül, hogy annak hangot adnának. Henry B. Eyring elder a következő tanácsot adta: „Tapasztalatokat biztosítani a tanulóknak a Lélekkel sokkal fontosabb, mint beszélni róla. És tartsátok szem előtt, hogy minden ember egy kicsit másként tapasztalja meg a Lelket. […] Úgy vélem, annyira egyedi ez, hogy én személy szerint ügyelnék arra, hogy ne mondjak túl sok konkrétumot. Úgy gondolom, hogy a megtapasztalása …jobb, mint ha állandóan azt ismételgetjük: »Érzitek a Lelket?« Szerintem ezzel épp az ellenkező hatást érhetjük el” (“Elder Richard G. Scott and Elder Henry B. Eyring Discussion” [CES satellite training broadcast, Aug. 2003], 8). A tanítók tartsák szem előtt, hogy a Lélek általi tanítás nem veszi le a vállukról annak felelősségét, hogy szorgalmasan, körültekintően előkészítsék a leckét, ideértve a számukra biztosított tananyag követését is. Másrészről azonban a Lélek általi tanítás többet kíván annál, mint hogy az ember ima, elmélkedés és lehetséges vonatkoztatás nélkül követi a tanmenet minden javaslatát. Ezenkívül a tanítók ne ragaszkodjanak olyan mereven az óravázlatuk követéséhez, hogy elzárkózzanak a Lélek benyomásainak elnyerésétől és követésétől az óra alatt!

13


Jegyzetek

Teremts olyan tanulási környezetet, mely szeretetre és tiszteletre épül, valamint célok kitűzésére ösztönöz! [2.2] Amikor a tanítók és a tanulók szeretik és tisztelik az Urat, egymást és Isten igéjét, az fokozza a tanulási élményt. A közös céltudat összehangolja az erőfeszítéseket és elvárásokat, valamint megfelelő mederben tartja az osztálytermi tapasztalatot. A szeretet, tisztelet és céltudat ilyesfajta környezetének létrehozatala és fenntartása egyaránt jelenti a tanítók és a tanulók felelősségét, és meghívja a Szentlélek építő hatását.

Szeretet és tisztelet [2.2.1] A szeretet meglágyítja a szíveket és meghívja a Szentlélek befolyását. Amikor a tanítók úgy szeretnek, ahogyan a Szabadító szeret, akkor úgy látnak másokat, ahogyan Ő látja őket. A krisztusi szeretet arra indítja a tanítót, hogy soha ne mondjon le arról, hogy segítsen minden egyes fiatal férfinak és nőnek valóban megtérni. Dallin H. Oaks elder ezt tanította: „Amikor tanítani hívnak el minket, azért kell elfogadnunk az elhívást és tanítanunk, mert szeretjük Istent, az Örökkévaló Atyát, és az Ő Fiát, Jézus Krisztust. Ezenkívül egy evangéliumi tanítónak mindig a hallgatók iránti szeretettel kell tanítania. […] Isten szeretete és az Ő gyermekeinek a szeretete a legfőbb ok a szolgálatra. Akik szeretettől vezérelve tanítanak, felmagasztaltatnak eszközként Annak kezében, akit szolgálnak” (lásd Evangéliumi tanítás. Liahóna, 2000. jan. 96.). A tanítók és tanulók, akik szeretik az Urat és tudatában vannak az Ő irántuk való szeretetének, őszinte vágyat éreznek arra, hogy az Úr közelségében éljenek és egyre hasonlóbbá váljanak Hozzá. Tisztelettel és áhítattal viszonyulnak szavaihoz és prófétái szavaihoz, ami arra indítja őket, hogy szorgalmasan tanulmányozzák a szentírásokat, illetve alkalmazzák és másokkal is megosszák a tanultakat. Amikor a tanulók tudják, hogy tanítójuk és tanulótársaik szeretik és tisztelik őket, akkor nagyobb valószínűséggel fognak úgy érkezni az órára, hogy készen állnak a tanulásra. A másoktól érzett elfogadás és szeretet meglágyíthatja szívüket, csökkentheti félelmüket, és elültetheti bennük az ahhoz szükséges vágyat és magabiztosságot, hogy megosszák tapasztalataikat és érzéseiket tanítójukkal és az osztály többi tagjával. A tanítók azzal táplálhatják a tanulók az Úr iránti szeretetének és tiszteletének érzését, hogy segítenek nekik megérteni az engesztelést, tanítanak nekik isteni természetükről és végtelen értékükről Mennyei Atyánk és Fia szemében, valamint helyénvaló és tiszteletteljes módon beszélnek és tesznek bizonyságot Róluk. A tanítóknak ápolniuk kell a tanulóik iránti szeretetüket és tiszteletüket. Ha így tesznek, azzal segítenek Krisztus tiszta szeretetét sugározni tanulóik felé, és egyre könnyebbé válik számukra türelemmel és együttérzéssel tanítani. A tanítók tanulják meg a tanulók nevét, és törekedjenek megtudni, mi iránt érdeklődnek, milyen tehetségeik és képességeik vannak, illetve milyen kihívásokkal 14


néznek szembe. Imádkozhatnak értük osztályként és egyénenként egyaránt. A tanítók személyesen köszönthetik az egyes tanulókat, és mindenkinek lehetőséget biztosíthatnak a részvételre. Figyeljenek oda, amikor a tanulók kérdéseket tesznek fel, vagy megosztják gondolataikat és érzéseiket! Ezenkívül a tanítók részt vehetnek olyan előadásokon, sportversenyeken vagy más eseményeken, amelyeken tanulóik szerepelnek. Azon erőfeszítéseik során, hogy szeressék a tanulókat, ne próbálják meg átvenni a szülők vagy papsági vezetők helyét, illetve ne váljanak a tanulók személyes tanácsadóivá! A legtöbb tanító találkozik olyan tanulókkal az osztályban, akiknek bizonyos mértékben korlátozottak a képességeik, illetve fizikai vagy szellemi fogyatékossággal küzdenek. Ezek a tanulók ugyanúgy Mennyei Atyánk gyermekei, és az egyéni kihívások vagy a halandóságban tapasztalt korlátok ellenére nekik is meg kell tanulniuk az evangéliumot. Joseph Smith próféta ezt tanította: „Mindazok az értelmek és lelkek, amelyeket Isten valaha is leküldött a világba, képesek a növekedésre” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 218.). A tanítók legyenek tekintettel minden tanulóra, és vegyék figyelembe egyéni szükségleteiket és képességeiket, miközben felkészülnek a tanításra és megtartják az óráikat!

Jegyzetek

„Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nin csen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.” (1 Korinthusbeliek 13:1–2)

Az nyújthatja az egyik legnagyobb segítséget a tanítóknak a tanulóik iránti őszinte szeretet kifejlesztése során, ha szívből jövő imában törekszenek a jószívűség ajándékára. Mormon próféta ezt tanította: „Imádkozzatok tehát, szeretett testvéreim, szívetek minden erejével az Atyához, hogy eltöltsön benneteket ez a szeretet, melyet mindenkinek megadott, aki igaz követője Fiának, Jézus Krisztusnak” (Moróni 7:48).

Céltudatosság [2.2.2] A tanító és a tanuló közötti közös céltudat gyarapíthatja a hitet, valamint irányt és értelmet adhat az osztálytermi tapasztalatnak. A tanulóknak meg kell érteniük, hogy azért járnak az órára, hogy megismerjék a Mennyei Atyát és Fiát, Jézus Krisztust, továbbá hogy előrehaladjanak az örök élet felé a szentírások és a próféták szavainak tanulmányozása által. Hinniük kell, hogy azáltal, hogy az Úrhoz közelednek kérdések és ima útján, a Szentlélek képes lesz tanítani és felemelni őket. Amikor a tanítók és a tanulók azzal a várakozással közelítenek a szentírások tanulmányozásához, hogy tanulni fognak a Lélektől és egymástól, azzal olyan környezetet ápolnak, amely lehetővé teszi a kinyilatkoztatást. A tanítók a következők megtételével ösztönözhetnek a céltudatosság kialakítására az osztályban: • Várd el a résztvevőktől, hogy tegyenek eleget tanulói szerepüknek! Céltudatosság uralkodik az osztályban, ha a tanító elvárja a tanulóktól, hogy tegyenek eleget tanulói szerepüknek, ha ebben segítségükre van, illetve ha bízik abban, hogy a tanulók jelentőségteljes módon hozzá fognak járulni a tanításhoz. A céltudatos tanítók, akik igazán szeretik tanulóikat, túlságosan is törődnek majd fejlődésükkel és sikerükkel ahhoz, hogy megelégedjenek a minimális erőfeszítéssel. Az ilyen tanítók szeretettel fognak ösztönözni, és felemelik tanulóikat, hogy elérhessék lehetőségeiket tanulókként és Jézus Krisztus tanítványaiként. 15


Jegyzetek

• Légy őszinte, lelkes és energikus a szentírásokat és az evangéliumot illetően! A tanulókban általában nagyobb vágy él a céltudatos tanulás iránt, amikor látják, tanítójuk milyen lelkesedést és hitet tanúsít az épp tárgyalt anyaggal szemben. • Készíts építő leckéket! Amikor a tanítók jól előkészített, építő leckével érkeznek az osztályterembe, és magabiztosak a számukra kijelölt irány követésében, akkor olyan céltudatosságot közvetítenek tanulóik felé, amelyet könnyen fel lehet ismerni. • Készítsd elő a szükséges anyagokat és eszközöket! A tanítók a tanulók előtt érkezzenek meg a terembe, hogy elő tudják készíteni a szükséges anyagokat és eszközöket! Ez lehetőséget biztosít a tanítónak arra, hogy üdvözölje majd az érkező tanulókat. A tanulók törekedjenek arra, hogy időben érkezzenek az órára, és minden szükséges taneszköz – mint például a szentírások, a jelölő ceruzák, a naplójuk – ott legyen előttük az asztalukon az óra kezdetére! • Ne vesztegesd az időt! Amikor az óra időben elkezdődik, és a tanulók látják, hogy nincs vesztegetni való idő, érezni fogják a céltudatosságot. • Alakíts ki órai rutint! A gyakran ismétlődő rutintevékenységekhez kapcsolódó munkarend kialakítása a rendszeresség és a céltudatosság érzetét fogja előidézni. Az órai rutin részvételre ösztönöz minden tanulót, és segíteni fog a tanítóknak és a tanulóknak egyaránt hatékonyabban kezelni a tanórák becses perceit. Kialakíthatnak rutinokat az olyan tevékenységekhez, mint például a szentírások és tananyagok elővétele és elrakása, a felemelő áhítatok megszervezése és lebonyolítása, valamint lapok és anyagok kiosztása vagy beszedése. A bejelentésekre, a jelenléti ív vezetésére, a feladatok ellenőrzésére és további ügyek elintézésére a legjobb az áhítat és a lecke megkezdése előtti időszak.

További javaslatok a megfelelő tanulási környezet fenntartásához [2.2.3] A szereteten, tiszteleten és céltudaton túl az evangéliumi tanulás ideális színteréhez szükséges a rend, az áhítat és a békesség érzete is. Boyd K. Packer elder azt tanította, hogy „könnyebben adatik sugalmazás békés körülmények közepette”, illetve hogy „az áhítat meghívja a kinyilatkoztatást” (“Reverence Invites Revelation,” Ensign, Nov. 1991, 21–22). Az alábbiakban néhány további javaslatot adunk, melyek segítségével a tanítók kialakíthatják és fenntarthatják az evangéliumi tanulást elősegítő légkört.

Alakítsd ki a tanulás fizikai körülményeit! A fizikai körülmények hatással lehetnek arra, hogy milyen tapasztalatokat szereznek a tanulók az evangéliumi tanulás során. A tanítók tegyenek meg minden tőlük telhetőt az osztályterem előkészítésére, hogy a tanulók kényelmesen érezzék magukat, és képesek legyenek a leckére összpontosítani! Figyelembe lehet venni a következő tényezőket: Ültetés. Néhány kivételes esettől eltekintve minden tanulónak legyen kényelmes ülőhelye, legyen hová tennie a szentírásait és taneszközeit, illetőleg legyen hol írnia! Az ülésrend tegye lehetővé a tanulóknak, hogy jól lássák a tanítót és minden szemléltető eszközt, amelyet esetleg használ! 16


Ahol lehetséges, használhatnak különböző ülésrendeket különféle tanulási tevékenységek során. A kijelölt ülésrend segíthet abban, hogy a tanítók hamar megtanulják a tanulók nevét, az osztályt könnyen csoportokra lehessen osztani kisebb csoportos munkához vagy szentírás-memoriterrel kapcsolatos gyakorlatokhoz, illetve segíthet elválasztani egymástól azokat a tanulókat, akik beszélgetni szoktak egymással az óra alatt. A tanítók figyeljenek oda azokra a tanulókra, akiknek esetleg korlátozottak a mozgáslehetőségeik vagy nem látnak jól, és úgy alakítsák ki az ülésrendet, hogy azzal az ilyen tanulókat is részvételre ösztönözzék!

Jegyzetek

Figyelemelterelő tényezők. A tanítók igyekezzenek felszámolni minden figyelemelterelő tényezőt, amely megzavarhatná a tanítás és tanulás menetét! Ha a tanítás egy otthonban zajlik, adódhatnak bizonyos kihívások, de gondos tervezéssel a tanító még az ilyen környezetben is a minimálisra tudja csökkenteni a zavaró tényezőket. Az osztályterem megjelenése. Az evangéliumi témájú képek, illusztrációk, poszterek és más szemléltető eszközök gyakran gazdagítják a tanulási folyamatot. A rendezett, tiszta osztályterem tiszteletre ösztönöz, és olyan környezetet biztosít, amely kedvez a Lélek befolyásának. A tanító megjelenése. A tanulók jobban felismerik a tanulási élmény jelentőségét, amikor a tanító öltözködése és egész megjelenése visszafogott, helyénvaló, az evangélium üzenetének szent természetét tükröző.

Hívd meg a Lelket hatékony áhítatok által! Az órát rövid áhítattal kell kezdeni. Az áhítat kiváló lehetőséget nyújthat a tanulóknak arra, hogy gondolataikat és szívüket a lelki dolgok felé fordítsák. Segíthet a tanítóknak és a tanulóknak érezni a Lelket és felkészülni a tanulásra. Az áhítat általában egy himnuszból, egy imából és egy szentírásbeli gondolatból áll. Akkor a leghatékonyabb, ha a tanulók megosztják érzéseiket és meglátásaikat, melyeket szentírás-tanulmányozásuk során tapasztaltak, illetve ha bizonyságot tesznek. A hosszadalmas áhítatok nemcsak időt vesznek el a leckétől, hanem akár még távozásra is késztethetik a Lelket. Az olyan áhítatok, amelynek részeként frissítőket szolgálnak fel, szinte bizonyos, hogy könnyed, játékos hangulatot teremtenek, nem pedig lelkit. A tanítók fordítsanak időt arra, hogy beszélnek a tanulókkal – különösen az osztály vezetőivel – az áhítatok céljáról, arról, hogy miként tehetik őket jobbá, illetve hogy miként ösztönözhetnek mindenkit a részvételre!

Beszéljétek meg a lelki tanulás tantételeit! A tanév kezdetén a tanítók bevonhatják a tanulókat egy arról szóló beszélgetésbe, hogy milyen körülmények kedveznek a lelki tanulásnak (lásd 1 Korinthusbeliek 2:10–11; T&Sz 50:17–22; 88:121–126). Ezek a beszélgetések összpontosíthatnak arra, hogy milyen viselkedés hívja meg az Úr Lelkét az evangéliumi tanulás során, illetve milyen magatartásformák indíthatják arra, hogy visszahúzódjon. A tanítók és tanulók rendszeresen biztassák egymást azon elvek követésére, melyekben megegyeztek, hogy azok meghívják a Lelket! Az ilyen erőfeszítések segíthetnek mind a tanulóknak, mind

17


Jegyzetek

a tanítónak megérteni és betölteni szerepüket a Lélek tanulási folyamatba való meghívásában.

Gondosan válaszd meg a tanulási tevékenységeket! A tanítók legyenek tudatában annak, hogy a különböző tanulási tevékenységek különféle hangulatokat és hozzáállást váltanak ki a tanulókban. Például miután egy tanító egy mozgalmas játékot vezetett le a lecke bevezetéseként, később frusztrálta, hogy nem tudott nagyobb lelkiséget elérni az óra végén. Egy másik tanító azt tapasztalta, hogy fegyelmezéssel kapcsolatos gondjai tovább fokozódtak, amikor frissítőket adott diákjainak az óra során.

Kísérd figyelemmel a tanulók viselkedését, és megfelelően reagálj! A tanítók legyenek tudatában annak, mi történik az óra során, és megfelelő módon reagálják le a különféle helyzeteket! Ha a tanulók unottnak vagy nyugtalannak tűnnek, annak lehet az az oka, hogy nem vesznek részt kellőképpen, vagy nem értik, mit tanítasz, vagy hogy miként vonatkozik rájuk a tanítás. Lehet, hogy a tanítónak változtatnia kell valamin a lecke tanításakor ahhoz, hogy segítsen a tanulóknak az összpontosításban. Ha a tanulók nem megfelelően viselkednek, és távozásra késztetik a Lelket, akkor a tanítónak sugalmazást kell kérnie a probléma megoldására, ahelyett, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyná. A tanítók figyeljenek oda azokra a tanulókra is, akik nem keresik a többiek társaságát vagy magányosnak látszanak! Előfordulhat, hogy ezek a tanulók több személyes odafigyelést igényelnek a tanítótól vagy a többi tanulótól. Ilyen esetekben a tanítók beszélhetnek a szülőkkel és a papsági vezetőkkel, hogy megtudják, van-e esetleg olyan mögöttes ok vagy állapot, amelyről tudniuk kellene.

Lépj fel a rendetlen vagy nem helyénvaló viselkedés ellen! Van néhány általános alapelv, melynek szem előtt tartása segíteni fog a tanítónak abban, hogy megfelelő rendet és tiszteletet tudjon fenntartani az osztályteremben. A rend nem mindig azt jelenti, hogy teljes csend honol, és azt sem jelenti, hogy az óra ne lehetne élvezetes és derűs. Egy rendbontó vagy tiszteletlen tanuló vagy csoport azonban negatív hatással lehet a tanulási folyamatra, és hátráltathatja a Szentlélek munkálkodását.

„Soha ne engedjük, hogy egy megol dandó probléma fontosabb legyen egy ember szereteténél.” (Thomas S. Monson: Örömet lelni a földi utazásunkban. Liahóna, 2008. nov. 86.)

18

Amikor egy tanuló vagy tanulók egy csoportja helytelenül viselkedik, az feszültséget idézhet elő a tanítóban és a többi tanulóban. Ilyen alkalmakkor különösen fontos, hogy a tanító ura maradjon érzéseinek, és a Lélek befolyására törekedjen. A tanítónak az adott helyzetre adott reakciója fontosabb lehet, mint maga a felmerülő helyzet; reagálása következtében a tanulók tisztelete és bizalma fokozódhat vagy csökkenhet. Amikor a tanítók fellépnek a nem helyénvaló viselkedéssel szemben, legyenek határozottak, de barátságosak, igazságosak és törődőek, az incidens után pedig azonnal folytassák a tanítást! Az adott tanuló viselkedését nyilvánosan nevetség tárgyává tenni talán egy időre helyreigazítja a helytelen viselkedést, azonban ez nem válik javára sem a tanítónak, sem a tanulónak. Emellett azt is eredményezheti, hogy a többi tanulóban félelem támad a tanító iránt, vagy megrendül benne a bizalma. A tanítók tartsák szem előtt a meggyőzés, hosszútűrés, gyengédség, szelídség, színleletlen szeretet és kedvesség igazlelkű hatását (lásd T&Sz 121:41–42).


Vannak konkrét lépések, melyeket a tanítók megtehetnek a felmerülő problémák kezelése során. Ezek a fegyelmezés problémáinak lehetséges megközelítései, melyek azonban nem feltétlenül alkalmazhatók egyformán minden tanuló vagy helyzet esetében:

Jegyzetek

• Tarts fenn megfelelő szemkontaktust! Gyakran a tanulók azért beszélgetnek az óra alatt, mert azt hiszik, a tanító nem fogja észrevenni. A tanító nézzen a tanulókra, és vegye fel velük a szemkontaktust, hogy tudják: tudatában van annak, mi folyik körülötte! • Hagyd abba a beszédet! Ha a tanulók beszélgetnek, amikor pedig figyelniük kellene, a tanító abbahagyhatja a beszédet, akár a mondat közepén is, ha szükséges. Általánosságban elmondható, hogy nem fogja megoldani a problémát az, ha a tanító felemeli a hangját, hogy túlkiabálja a hallgatóságot. • Lépj közelebb! Egy másik módja a helytelen viselkedés elleni fellépésnek, amely nem kíván közvetlen konfrontációt, az, ha a helytelenül viselkedő tanuló mellé lépünk. A tanító tovább folytathatja a leckét, de a tanuló általában megérzi a tanító jelenlétét, és abba fogja hagyni, amit csinál. • Tegyél fel kérdést! Anélkül, hogy felhívná a figyelmet a helytelen viselkedésre, a tanító feltehet egy kérdést a rendbontó tanulónak a tanultakhoz kapcsolódóan. Ne azzal a szándékkal tegye, hogy zavarba hozza a tanulót, hanem hogy visszavezesse a beszélgetésbe! Előfordulhat, hogy a tanulók nem reagálnak ezekre a kevésbé közvetlen módszerekre, és tovább zavarják a tanítást. A következőkben felsorolunk néhány további, közvetlenebb lépést, melyek segíthetnek a tanítónak a rend fenntartásában: • Beszélgess el az adott tanulóval négyszemközt! Az Úr azt mondta, hogy ha valaki megbánt valakit, akkor az, akit megbántottak, beszéljen a vétkes féllel négyszemközt (lásd T&Sz 42:88). A tanító beszélhet a tanulóval arról, hogy mi indítja a fiatalt helytelen viselkedésre, és elmondhatja neki, hogy változtatnia kell magatartásán, különben további lépéseket fog tenni. A tanítók ügyeljenek arra, hogy a tanulók viselkedését különválasszák a egyéni értéküktől! Fontos, hogy a tanítók szem előtt tartsák, hogy „a lelkek értéke nagy Isten szemében” (T&Sz 18:10). Azt közvetítsék a tanulók felé, hogy bár helytelen viselkedésük nem elfogadható, ők maguk mégis nagyon értékesek. Az Úr tanácsát megfogadva és követve mutassanak fokozott szeretetet az iránt, akit megfeddtek (lásd T&Sz 121:43)! • Ültesd külön a rendbontó tanulókat! • Tanácskozz a szülőkkel vagy a papsági vezetőkkel! Ha tartósan fennáll a helytelen viselkedés, gyakran segít, ha a tanító elbeszélget az adott tanuló szüleivel. Gyakorta a szülők tudnak olyan további meglátásokat és ötleteket adni, amelyek segítenek a probléma megoldásában. Néhány esetben segítséget nyújthat a tanuló püspöke is. • Zárd ki a tanulót az osztályból! David O. McKay elnök a következő tanácsot adta a tanítóknak: „Ha [erőfeszítéseid] kudarcot vallanak, akkor a szülőkhöz fordulva elmondhatod nekik: »Ha a gyermek helytelen viselkedése tovább folytatódik, akkor törölnöm kell őt a tanulók névsorából.« Ez a legvégső lépés. Bármilyen tanító ki tud zárni 19


egy [tanulót] – muszáj kiaknázni minden más forrást, mielőtt erre sor kerülne! De muszáj rendet tartanunk! Szükséges a lélek növekedéséhez, és ha van egy [tanuló], aki nem hajlandó, vagy két [tanuló], aki nem hajlandó megteremteni ezt a közeget, akkor távozniuk kell. Jobb, ha egyetlen [tanuló] éhezik, mint hogy egy egész osztály legyen megmérgezve lassanként” (“Guidance of a Human Soul—The Teacher’s Greatest Responsibility,” Instructor, Sept. 1965, 343).

Jegyzetek

„Ha az ilyen [tanulók] nem fogéko nyak, akkor lehet, hogy most még nem tudjátok tanítani őket, de szerethetitek őket. És ha szeretitek őket ma, holnap talán már tanítani is tudjátok őket.” (Jeffrey R. Holland, “Teaching and Learning in the Church,” 102)

Mielőtt a tanító hosszabb távozásra szólítaná fel a tanulót, tanácskozzon a szülőkkel, az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás tanfelügyelőivel, valamint a megfelelő papsági vezetőkkel! Ilyen esetekben fontos, hogy a tanító segítsen a tanulóknak és a szülőknek megérteni, hogy az adott tanuló maga döntött úgy, hogy kilép az ifjúsági hitoktatásból, azzal, hogy nem fogadta el a helyes viselkedés szabályait. A rendbontás az, ami elfogadhatatlan, nem maga a tanuló. Amikor a tanuló meggondolja magát, szeretettel visszavárják az órákra.

Naponta tanulmányozd a szentírásokat, és olvasd el a kurzus anyagát! [2.3] Naponta tanulmányozd a szentírásokat! [2.3.1] A mindennapos egyéni szentírás-tanulmányozás folyamatos lehetőséget biztosít a tanítóknak és a tanulóknak arra, hogy megismerjék az evangéliumot, kialakítsák bizonyságukat, és meghallják az Úr hangját. Az Úr a következőket mondja a Tan és a szövetségekben: „…a szentírásokat tőlem kaptátok az okulásotokra” (T&Sz 33:16). Nefi próféta azt tanította, hogy azok, akik „előre töreked[nek], Krisztus szaván lakmározva, és mindvégig kitart[anak]”, azoknak örök életük lesz (2 Nefi 31:20), valamint hogy „Krisztus szavai minden olyan dolgot meg fognak mondani nektek, amit meg kell tennetek” (2 Nefi 32:3). Az utolsó napi próféták sokszor hangsúlyozták a szentírások mindennapos tanulmányozásának jelentőségét. Harold B. Lee elnök így intett: „Ha nem olvassuk naponta a szentírásokat, akkor bizonyságunk egyre inkább gyérül, és nem mélyül el a lelkiségünk” (Az egyház elnökeinek tanításai: Harold B. Lee [2000]. 66.). Howard W. Hunter elder szintén így tanított: „Bizonyos, hogy aki minden nap tanulmányozza a szentírásokat, sokkal többet ér el, mint az, aki jelentős időt szentel erre egy nap, majd napokat enged elmúlni, mielőtt folytatná” (“Reading the Scriptures,” Ensign, Nov. 1979, 64). Richard G. Scott elder ezt kérte: „Kérlek, tápláljátok a szentírások szeretetét minden egyes drága fiatal elméjében és szívében! Segítsetek lángra lobbantani minden egyes fiatalban azt az olthatatlan tüzet, amely mindazokat, akik megérezték már, arra a vágyra ösztönzi, hogy mind többet tudjanak meg az Úr szavából, és megértsék, alkalmazzák és másokkal is megosszák tanításait! […] Először is lépésről lépésre járjátok be tanulóitokkal az Úr szent igéjének számtalan szakaszát! Segítsetek nekik átérezni a szentírások iránti lelkesedéseteket, tiszteleteteket és szereteteteket!

20


Másodszor pedig segítsetek nekik megtanulni magukban olvasni, elmélkedni és imádkozni, hogy felfedezhessék a szentírásokból áradó erőt és békességet!” (“Four Fundamentals for Those Who Teach and Inspire Youth” [CES symposium on the Old Testament, Aug. 14, 1987], 5). Kevés olyan dolgot tehetnek a tanítók, amely erőteljesebb és maradandóbb jóra indító hatással lehet tanulóik életében, mint az, ha segítenek nekik megszeretni és mindennap tanulmányozni a szentírásokat. Ez gyakorta azzal kezdődik, hogy a tanító jó példát mutat a mindennapi szentírás-tanulmányozás terén. Ha a tanító nap mint nap elmerül a jelentőségteljes egyéni szentírás-tanulmányozásban, az képessé teszi arra, hogy személyes bizonyságot tegyen tanulóinak a szentírások értékéről a saját életükben. Az efféle bizonyság fontos tényezőként szolgálhat abban, hogy elősegítse a tanulók elkötelezettségének kialakulását a szentírások rendszeres egyéni tanulmányozása iránt.

Jegyzetek

„Mielőtt meg tudnátok erősíteni tanulóitokat, elengedhetetlen, hogy tanulmányozzátok a királyság tanait, és megismerjétek az evangéliumot tanulmányozás és hit által.” (Ezra Taft Benson, “The Gospel Teacher and His Message” [address to CES religious educators, Sept. 17, 1976], 3)

A tanítók következetesen tanítsák tanulóikat a mindennapos egyéni szentírás-tanulmányozás mögötti tanokról és tantételekről. A tanítók arra is biztathatják a tanulókat, hogy különítsenek el egy bizonyos időt mindennap az egyéni szentírás-tanulmányozásra. Segíthetnek a tanulóknak felelősséget vállalni mindennapi tanulmányozásukért a teljesítményüket megfelelően nyomon követő rendszer használatával, illetve rendszeresen lehetőséget is biztosíthatnak az órán, hogy a tanulók megosszanak egymással néhány olyan dolgot, amelyet személyes tanulmányozásuk során tanulnak és éreznek. Miközben a tanítók a mindennapi szentírás-tanulmányozásra biztatnak, ügyeljenek arra, hogy ne hozzák zavarba vagy ne kedvetlenítsék el azokat a tanulókat, akik esetleg küszködnek a szentírások egyéni tanulmányozásával. Az olyan tanulók számára, akik olvasási vagy más tanulási zavarral küzdenek, legyen biztosítva a szentírások olyan formátumban való tanulmányozása, amely jobban megfelel szükségleteiknek, például hangfelvétel, jelbeszéd vagy Braille-írás használatával. Sok olvasási nehézséggel küzdő tanuló számára segítséget jelent, ha a könyv lapján követi a szavakat, miközben valaki hangosan felolvassa az adott részt.

„…tegyétek félre elmétekben állan dóan az élet szavait…” (Tan és a szövetségek 84:85)

A szentírás-tanulmányozás készségei és módszerei A tanítók segíthetnek a tanulóknak sikeressé válni a szentírások egyéni tanulmányozásában azzal, hogy segítenek nekik kifejleszteni és alkalmazni különféle szentírás-tanulmányozási készségeket és módszereket. Az itt felsorolt készségek és módszerek, illetve továbbiak, amelyeket e könyv nem tárgyal, mind arra irányuljanak, hogy segítségükkel a tanulók képesek legyenek a Lélek által tanulni, megérteni a szentírásokat, illetve felfedezni és életükben alkalmazni az evangélium tanait és tantételeit. Használj szentírás-tanulmányozási segédleteket! Az egyház kiterjedt tanulmányi segédlettárat készített a szentírások tanulmányozásához, amelyek megtalálhatóak az alapművek bizonyos nyelveken kiadott változataiban. (A Kalauz a szentírásokhoz olyan tanulmányi segédlet, amelyet a többi nyelven kiadott szentírások tartalmaznak.) E tanulmányi segédletek közé tartoznak a lábjegyzetek, a fejezetek fejlécei, a Tárgymutató, a Bibliaszótár, illetve a térképek. Ezek igen értékes segítséget nyújthatnak a tanítóknak és a tanulóknak a 21


Jegyzetek

szentírás-tanulmányozás során. A tanítók segíthetnek tanulóiknak megismerni ezeket a tanulmányi segédleteket és forrásokat azzal, ha megfelelőképp használják őket az órákon. Az egyház további hasznos forrásanyagokat is elérhetővé tett az interneten. Használj jelöléseket és írj megjegyzéseket! Az egyik legnagyobb segítséget az jelentheti a tanítóknak és a tanulóknak az olvasottak megértéséhez és emlékezetben tartásához, hogy megjelölik és megjegyzésekkel látják el a szentírásokat. Megjelölni annyit tesz: kijelölni, kiemelni, elkülöníteni, illetve felhívni rá a figyelmet. Ez történhet a kulcsszavak vagy fontos szakaszok aláhúzásával, besatírozásával vagy bekarikázásával a szentírásokban. Megjegyzésekkel ellátni azt jelenti, hogy magyarázatot vagy kiegészítést fűzni valamihez. A szentírásbeli megjegyzések között lehetnek személyes benyomások feljegyzései, próféták odaillő szavai, keresztutalások, szómagyarázatok, illetve a többi tanuló által hozzáfűzött gondolatokból eredő betekintések leírása az adott szentírásrész mellé a margón. A szentírások megjelölése és megjegyzésekkel való kiegészítése a következőkben segítheti a tanulókat és tanítókat: • Fontos szavak, kifejezések, gondolatok, igazságok, személyek és események könnyebben felidézhetővé és megtalálhatóvá tétele. • Szentírásbeli szöveg jelentésének tisztázása és megértése. • Személyesen szerzett betekintések és mások meglátásainak megőrzése. • Felkészülés az evangélium másoknak való tanítására. A tanítók a következőkhöz hasonló szavakkal biztathatják tanulóikat a szentírások megjelölésére: „Miközben e verseket tanulmányozzátok, jelöljetek be egy fontos tantételt, amelyre felfigyeltek!”, vagy „Itt egy fontos keresztutalás. Odaírhatjátok a margóra a szentírásokban”. Jobb egy konkrét jelölőrendszer tanítása helyett a szentírások megjelölésének alapvető elemeit tanítani, szemléltetni és gyakorolni folyamatosan az év során. Elmélkedj! Az elmélkedés azt jelenti: eltűnődni, mélyen átgondolni valamit, gyakran ima kíséretében. Amikor a tanulók megtanulnak elmélkedni személyes szentírás-tanulmányozásuk közben, akkor a Lélek gyakran fogja kinyilatkoztatni nekik az igazságot, és segíteni fog nekik tudni, hogy miként válhatnak hasonlóbbá Jézus Krisztushoz. Miután a Szabadító tanította a nefitákat, ezt mondta nekik: „…gondolkozzatok el azokon a dolgokon, amiket mondtam” (3 Nefi 17:3). Az egyik módja annak, hogy segíts a tanulóknak lelkileg is részt venni az órán, és biztasd őket a tanultak alkalmazására és ismereteik elmélyítésére az, hogy időt biztosítasz számukra az óra során a tanultakról való elmélkedésre. Ilyen alkalmakkor a tanítók ösztönözzék a tanulókat arra, hogy kérjenek segítséget az Úrtól!

22


Tegyél fel kérdéseket! Az egyik leglényegesebb szentírástanulmányozási készség, amelyet a tanulók kialakíthatnak, a kérdések feltevése és a válaszok keresése a szentírások tanulmányozása közben. A kérdések feltevése által a tanulók jobban megérthetik a szentírások szövegösszefüggéseit és tartalmát, valamint felfedezhetik és megérthetik az evangélium fontos tanait és tantételeit. A tanulók megtanulhatnak olyan kérdéseket feltenni, amelyek elvezetik őket oda, hogy érezzék az igazságát és jelentőségét mindannak, amit tanulnak, illetve hogy tudják, miként vonatkoztassák magukra a tanultakat. Magyarázd meg a nehéz szavakat és kifejezéseket! A szótárak, tanulói kézikönyvek, lábjegyzetek és szentírás-tanulmányozási segédletek gyakran segíthetnek a tanulóknak a nehéz szavak és kifejezések megértésében.

Jegyzetek

„Kérjétek meg [tanulóitokat], hogy olvassanak lassabban, nagyobb oda figyeléssel és több kérdést megfogal mazva elméjükben! Segítsetek nekik fontolóra venni és megvizsgálni min den szót, minden szentírásbeli gyöngy szemet! Tanítsátok meg nekik, hogy tartsák fel azokat a fény felé, forgassák körbe, és figyelmesen nézzék meg, mi tükröződik és verődik vissza bennük! Néhány tanuló esetében egy adott napon, egy adott szükséglet árnyékában az efféle vizsgálat egy mezőben elrejtett kincset hozhat napvilágra: egy nagyértékű gyöngyöt, egy minden földi árat meghaladó értékű gyöngyöt.”

Jelenítsd meg az olvasottakat! A megjelenítés azt jelenti, (Jeffrey R. Holland, “Students Need Teachers to Guide Them” hogy a tanulók elképzelik magukban, ami a szentírásbeli fel[CES satellite broadcast, June 20, 1992], 4) jegyzésben történik. Például a tanulók elképzelhetik, amint Péter a vízen járva közeledik a Szabadító felé (lásd Máté 14:28–29), vagy amint Sidrákot, Misákot és Abednégót a tüzes kemencébe vetik (lásd Dániel 3:19–25). A megjelenítés elevenebbé és valóságosabbá teszi a szentírásbéli történeteket a tanulók számára. Vonatkoztassátok magatokra a szentírásokat! A szentírások önmagunkra vonatkoztatása azt jelenti, hogy összevetjük azokat a saját életünkkel. A tanulók feltehetnek ilyesfajta kérdéseket: „Milyen körülmények és helyzetek vannak az én életemben, amelyek hasonlítanak az ebben a szentírásszakaszban álló körülményekhez és helyzetekhez?” Vagy: „Én milyen tekintetben hasonlítok azokhoz az emberekhez, akikről a szentírásokban tanulunk?” Amikor a tanulók meglátják a hasonlóságokat saját tapasztalataik és a szentírásokban megjelenő emberek tapasztalatai között, akkor jobban fel tudják ismerni az evangélium tanait és tantételeit, valamint látni fogják azt is, hogy ezek a tantételek miként alkalmazhatók életük hasonló helyzeteiben. Használj keresztutalásokat! A keresztutalás egy újabb szentírásutalást jelent, amely további információt és betekintést nyújthat az épp tanulmányozott szentíráshoz. A keresztutalás vagy „összekapcsolás” olyan szentírásutalások egymáshoz kötését jelenti, amelyek segítenek a tanulóknak egy szentírásrész, illetve egy tan vagy tantétel megértésében. Hasznos keresztutalások találhatók a lábjegyzetekben és más tanulmányi segédletekben, a tanítói és tanulói kézikönyvekben, valamint az általános konferenciai beszédekben. A tanítók és a tanulók egyéni tanulmányozásuk során szintén felfedezhetnek további lényeges keresztutalásokat. Végezz összehasonlítást és szembeállítást! Gyakorta akkor válik egyértelművé egy adott szentírásrész, illetve egy tan vagy tantétel jelentése, amikor összevetjük vagy szembeállítjuk valami mással. Ha számba vesszük az adott tanítások, személyek vagy események közötti hasonlóságokat és különbségeket, azzal élesebb fókuszba állíthatjuk az evangéliumi igazságokat. Például Benjámin király és Noé király uralkodásának összehasonlítása lehetővé teszi a tanulók számára, hogy tisztán lássák, milyen áldást jelent az igazlelkű vezető, és milyen pusztító hatású a gonosz vezető. Jákób és Alma életének,

23


Jegyzetek

t anításainak és bizonyságának összevetése Sérem és Korihór filozófiájával és életével segíthet a tanulóknak könnyebben felismerni a mai világban elterjedt hamis tanításokat, valamint megtudni, hogy miként tudnak szembeszállni azokkal. Ha összehasonlítják és összevetik a különféle utakat, melyeket Izráel gyermekei, Lehi és családja, valamint a járediták tettek a megígért földre, olyan tantételeket tanulhatnak, melyek segíthetnek mind a tanítóknak, mind a tanulóknak a saját életükben tett utazások során. Készíts felsorolásokat! A felsorolás egymáshoz kapcsolódó gondolatok, ötletek vagy utasítások sorozata. Ha felsorolásokat keresnek a szentírásokban, a tanítók és a tanulók könnyebben beazonosíthatják azokat a kulcsfontosságú dolgokat, melyeket az író hangsúlyozni kíván. Például a tízparancsolat egy felsorolás (lásd 2 Mózes 20). A boldogmondások szintén tekinthetők egyfajta felsorolásnak (lásd Máté 5:3–12; 3 Nefi 12:3–11 ). A Tan és a szövetségek 4 felsorolja, milyen jellemvonásokkal kell rendelkeznie azoknak, akiket elhívnak az Úr szolgálatára. Keress kapcsolatokat, mintákat és visszatérő motívumokat! A tanulókat ösztönözheted kapcsolatok, minták és visszatérő motívumok keresésére a szentírás-tanulmányozás során. David A. Bednar elder ezt mondta: „Ha kapcsolatokat, mintákat és visszatérő motívumokat keresünk a kinyilatkoztatásokban, az tovább építi és bővíti a már meglévő lelki tudásunkat…; kitágítja látókörünket és ismereteinket a szabadítás tervét illetően” (“A Reservoir of Living Water” [CES fireside for young adults, Feb. 4, 2007], 2). A tanítók és a tanulók általában sokszor alkalmazzák az itt felsorolt készségeket és módszereket az órákon az év során. Miközben így tesznek, a tanítók alkalmanként megállhatnak, hogy röviden megbeszéljék tanulóikkal, épp milyen módszert vagy készséget alkalmaztak, és ösztönözzék őket arra, hogy személyes tanulmányozásuk során is használják ezeket.

Olvasd el a kurzus anyagát! [2.3.2] „Mennyei Atyánk mindig is megihle tett bizonyos férfiakat és nőket, akik a Szentlélek útmutatását követve megoldásokat találtak az élet leg nyugtalanítóbb problémáira. Ezek a felhatalmazott szolgák sugalmazás által mintegy kézi könyvet írva feljegyezték ezeket a megoldásokat azon gyermekei számára, akik hisznek majd az Ő boldogság tervében, valamint Szeretett Fiában, Jézus Krisztusban. Ehhez az útmutatáshoz könnyedén hozzáférhetünk

Az alapművek mindegyike – az Ó- és az Újszövetség, a Mormon könyve, a Tan és a szövetségek, valamint a Nagyértékű gyöngy – sugalmazott írás, melyek az evangélium tanait és tantételeit tartalmazzák. Szemléltetik Istennek az emberrel végzett munkálkodását, és Jézus Krisztus engeszteléséről tanítanak. Egyenként is fontosak, együttesen pedig mélyebb megértést adnak az evangéliumról és a Mennyei Atyánk által előkészített szabadítás tervéről. A tanulók és a tanítók olvassák el és tanulmányozzák az egyes kurzusok anyagát képező szentíráskötet egészét (az Ószövetség bizonyos részei kivételével, amint azt a tananyag jelzi)!

abban a kincsestárban, amelyet alapműveknek neve zünk: az Ó- és az Újszövetségben, a Mormon könyvé ben, a Tan és a szövetségekben, valamint a Nagyértékű gyöngyben.” (Richard G. Scott: A szentírások ereje. Liahóna, 2011. nov. 6.)

24

Értsd meg a szentírások és a próféták szavainak összefüggéseit és tartalmát! [2.4] A szentírások és a próféták szavai összefüggéseinek és tartalmának megértése felkészíti a tanítókat és a tanulókat arra,


hogy felismerjék a sugalmazott szerzők üzeneteit. Az összefüggések és a tartalom megvilágítja és szemlélteti a mások tapasztalataiban és tanításaiban feljegyzett evangéliumi tanokat és tantételeket. Noha a most következő rész kifejezetten a szentírások szövegösszefüggéseinek és tartalmának megértését emeli ki, az itt felsorolt tantételek és gondolatok java alkalmazható az utolsó napi szent próféták szavainak és üzeneteinek tanulmányozása során is.

Jegyzetek

Szövegösszefüggés [2.4.1] A szövegösszefüggés (1) azon szentírásrészeket jelenti, melyek megelőzik vagy követik az adott verset vagy szakaszt, illetve (2) mindazon körülményt, amely körülveszi vagy hátteret biztosít egy bizonyos szentírásbeli résznek, eseménynek vagy történetnek. A szövegösszefüggés eszközt jelent a szentírások jelentésének megértéséhez. Olyan háttér-információt nyújt, amely világossá teszi és elmélyíti az adott történetek, tanítások, tanok és tantételek értelmét a szentírásbeli szövegben. A szentírások minden egyes feljegyzője úgy írt, amint a Szentlélek diktálta neki, azonban írásaikat saját képi világuk és kultúrájuk köntösébe bújtatták. Ahhoz, hogy a tanítók és a tanulók megértsék írásaikat, elméjükkel – amennyire csak lehetséges – „be kell lépniük világukba”, hogy úgy lássák a dolgokat, ahogyan az írók látták. A következőkben a szövegösszefüggés különböző szempontjainak példái találhatók. Történelmi háttér. Annak felismerése, hogy Joseph Smith a Liberty börtönben volt, amikor megkapta és lejegyezte a Tan és a szövetségek 121., 122. és 123. szakaszát, további mélységet és erőt kölcsönöz az e szakaszokban tanított tanoknak és tantételeknek olyan dolgok vonatkozásában, mint a gyötrelmek, valamint a hatalom és felhatalmazás használata.

„Ismerjétek meg a szentírások által tanított leckéket! Ismerjétek meg a Mester példázatainak hátterét és kö rülményeit, valamint a próféták figyel meztetéseit! Úgy tanulmányozzátok

Kulturális háttér. Az ősi Izráel ünnepei és ünnepnapjai hátőket, mintha hozzátok szólnának, mert ez így is van.” terének ismerete érthetővé teheti, hogy azok miként kapcsolódnak jelképesen a Szabadítóhoz és küldetéséhez. Ha az (Thomas S. Monson: Tegyétek meg, ami tőletek telik! Liahóna, 2009. ember tisztában van a szamaritánusok eredetével és azzal, máj. 68.) hogy a zsidók milyen érzéseket tápláltak irántuk Krisztus idején, az megfelelő fényt vet az irgalmas szamaritánus példázatára, és mélyebb jelentéssel tölti meg a Szabadítónak a szamaritánus asszonnyal való beszélgetését a kútnál. A példázatot, eseményt, tant vagy tantételt kiváltó kérdés vagy helyzet. Annak megértése, hogy a Tan és a szövetségek 9. szakasza arra adott válasz volt, hogy Oliver Cowdery nem tudott fordítani, világossá teszi az e szakaszban a kinyilatkoztatással kapcsolatosan tanított tantételeket. Ki beszél kihez, és miért. Almának az engesztelésről, a feltámadásról, az ítéletről, az irgalomról és az igazságosságról szóló tanításai mélyebb értelmet kapnak, amikor felismerjük, hogy e tanítások hátterében a fiával, Koriántonnal való beszélgetése áll, akit aggodalommal töltöttek el az általa elkövetett súlyos bűnök következményei. Földrajzi háttér. Kánaán földrajzának ismerete segít alaposabban megértenünk, hogy hol telepedett le Lót és Ábrahám,

„Van egy eszközöm, mellyel értel mezem a szentírásokat. Felteszem a kérdést: mi volt az a kérdés, amely kiváltotta ezt a választ…?” (Joseph Smith, in History of the Church, 5:261)

25


Jegyzetek

az milyen hatással volt az általuk hozott döntésekre, továbbá hogy e döntések miként hatottak családjaikra. A szentírások, a szentírásokban található tanulmányi segédletek, valamint a tananyag általában megfelelő háttér-információt biztosít, hogy a tanítók és a tanulók jobban megértsék a szentírások tartalmát.

Tartalom [2.4.2] A tartalom magában foglalja mindazon történeti szálakat, személyeket, eseményeket, prédikációkat és sugalmazott magyarázatokat, melyek a szentírásbeli szöveget alkotják. A szentírások tartalma élettel és jelentőséggel tölti meg az adott szentírásrészben szereplő tanokat és tantételeket. Például az a történet, amelyben Nefi megszerzi a rézlemezeket, azt a tantételt tanítja, hogy az Úrba vetett hit és a Lélekre való odafigyelés segíthet az egyéneknek legyőzni látszólag legyőzhetetlen kihívásokat is. A kivonulás eseményeinek megértése világossá teszi, hogy az Úrba vetett bizalom és a próféta követése eljuttathatja az embereket és a népeket az Úr ígért áldásainak elnyeréséhez, viszont az áldások visszatartatnak, amikor az emberek zúgolódnak és engedetlenek. A szentírásokban szereplő emberek megismerése révén a tanulók ösztönzést és bátorítást kaphatnak ahhoz, hogy szembenézzenek az előttük álló kihívásokkal és hittel éljenek. Ahogyan Richard G. Scott elder ígérte a Mormon könyve kapcsán: „Fedőlapjai között rá fogtok lelni Nefi, Jákób, Énós, Benjámin, Alma, Ammon, Hélamán, Mormon, Moróni és sok másik ember barátságára és méltó példájára, akik újra fellobbantják a bátorságot, és kijelölik a hithez és engedelmességhez vezető ösvényt. […] És ami még fontosabb, mindannyian, kivétel nélkül, a tökéletes barátra fogják irányítani tekinteteteket, aki nem más, mint Szabadítónk és Megváltónk, Jézus, a Krisztus” (“True Friends That Lift,” Ensign, Nov. 1988, 77). A prédikációk, melyeket oly gondosan megőriztek a szentírásokban, szintén nagyon fontos részét képezik a tartalomnak. Egy bűnnel küszködő tanuló számára Pál vagy az ifjabb Alma prédikációi a remény és a bátorítás forrásait jelenthetik. Benjámin király népéhez intézett utolsó beszéde mesterien tanít a Szabadító és engesztelése hatalmáról és jelentőségéről, valamint tisztázza, mit jelent a szolgálat, milyen áldásokkal jár az engedelmesség, illetve miért fontos kezünket nyújtani a szükséget látóknak. A tanuló, aki arra törekszik, hogy Jézus Krisztus tanítványa legyen, nagyszerű meglátásokra tehet szert, amikor tanulmányozza és alkalmazni próbálja a Szabadító szavait, melyeket a hegyi beszéd során mondott. A tartalom megértésének része a nehéz szavak és kifejezések jelentésének megismerése, valamint a példázatok, jelképek stb. értelmezése. Például az olyan szavak jelentésének ismerete, mint például szövétnek (Zsoltárok 119:105) vagy gubacs (Móziás 27:29; Alma 41:11), illetve az olyan kifejezések megértése, mint „övezzétek fel derekatokat” (lásd T&Sz 75:22) vagy „erszény és táska” (lásd Lukács 10:4), segítenek megvilágosítani a szentírások szövegét. A Szabadító példázataiban tanított tantételek könnyebben érthetővé válnak, amikor megértjük, mi is az olyan dolgok jelképes értelme, mint az igazgyöngy (lásd Máté 13:45–46), a búza és a konkoly (lásd Máté 13:24– 30), illetve az elveszett juh (lásd Lukács 15:4–7). 26


Minden olyan információ esetében, amelyet meg lehet tanulni és tanítani, a tanítók bölcsen határozzák meg, mennyi időt fordítanak a szövegösszefüggésre és a tartalomra, és mennyit az evangélium tanainak és tantételeinek tanulmányozására. Fontos, hogy a tanító megfelelő segítséget adjon a tanulóknak a szövegösszefüggést és a tartalmat illetően, hogy megérthessék a szentírásbeli feljegyzésben álló örök igazságokat, de ne fektessen akkora hangsúlyt a háttér-információra és a részletekre, hogy azok váljanak az óra fő mondanivalójává!

Jegyzetek

Ismerd fel, értsd meg és alkalmazd az evangélium tanait és tantételeit, valamint érezd át igazságukat és jelentőségüket! [2.5] Az evangélium tanainak és tantételeinek felismerése és megértése segít a tanítóknak és a tanulóknak, hogy saját életükre tudják vonatkoztatni a szentírásokat és a próféták szavait, valamint utat mutat számukra döntéseik meghozatala során. Az evangélium tanai és tantételei igazságának, jelentőségének és sürgető voltának átérzése gyakran indít arra, hogy az ember alkalmazza, amit tanul. Az evangélium alkalmazása biztosítja a megígért áldásokat, elmélyíti a tudást és a megtérést, valamint segít a tanítóknak és a tanulóknak egyre inkább hasonlóvá válni a Szabadítóhoz. A tan Jézus Krisztus evangéliumának valamely alapvető és változatlan igazsága. Az olyan igazságok, mint például hogy Mennyei Atyánknak húsból és csontból való teste van, a keresztelkedés szükséges az Isten királyságába való belépéshez, vagy hogy minden ember fel fog támadni, néhány példa a tanra. A tantétel egy maradandó igazság vagy előírás, melyet befogadva segítséget kaphatunk döntéseink meghozatalában. Az evangélium tantételei egyetemesek, és segítenek a mindennapi életünkben alkalmaznunk az evangélium tanait. Richard G. Scott elder ezt tanította: „A tantételek tömény igazságok, melyeket… alkalmazhatunk” (“Acquiring Spiritual Knowledge,” Ensign, Nov. 1993, 86). Ez azt jelenti, hogy az evangéliumi tantételek általában tettekre ösztökélnek, és magukban hordozzák a következményeket is. Például: az imádkozás mindig segíthet legyőznünk a kísértéseket (lásd T&Sz 10:5), és ha követjük a Szentlélek sugalmazásait, akkor Ő segíteni fog véghezvinnünk, amit az Úr megparancsolt (lásd 1 Nefi 4). Néha nehéz meglátni, mi a különbség a tan és a tantétel között. Henry B. Eyring elder a következőket mondta: „Jómagam mellesleg nem fordítanék túl sok időt arra, hogy megpróbáljak különbséget tenni egy tantétel és egy tan között. Sok erről szóló beszélgetést hallottam már, amely nem volt túlzottan gyümölcsöző” (“Training Guidelines and Resources: Elder Richard G. Scott and Elder Henry B. Eyring Discussion,” [Aug. 2003 CES satellite training broadcast], 10).

27


Jegyzetek

Ismerd fel a tanokat és a tantételeket! [2.5.1] A szentírások egyik legfőbb célja az, hogy megtanítsák nekünk az evangélium tanait és tantételeit. Marion G. Romney elnök elmagyarázta: „Az ember nem tanulmányozhatja őszintén a szentírásokat anélkül, hogy el ne sajátítaná az evangélium tantételeit, mivel a szentírások azért írattak, hogy megőrizzék javunkra a tantételeket” (“The Message of the Old Testament” [CES symposium on the Old Testament, Aug. 17, 1979], 3). Boyd K. Packer elder ezt tanította: „A [tantételek] a szentírásokban találhatók. Ezek képezik a kinyilatkoztatások alkotórészeit és célját” (“Principles,” Ensign, Mar. 1985, 8). Ebben az adományozási korszakban az Úr azt parancsolta egyháza tanítóinak és vezetőinek, hogy tanítsák az evangélium tantételeit, amint azok a szentírásokban állnak: „Továbbá ezen egyház elderei, papjai és tanítói tanítsák evangéliumom tantételeit, amelyek benne vannak a Bibliában és a Mormon könyvében, amelyben ott van az evangélium teljessége” (T&Sz 42:12). Gondos erőfeszítést és gyakorlatot kíván annak elsajátítása, hogy miként lehet beazonosítani a szentírásokban az evangéliumi tanokat és tantételeket. Erről az erőfeszítésről szólva Richard G. Scott elder ezt mondta: „Kutassatok tantételek után! Gondosan válasszátok el őket a magyarázatukra használt részletektől!” (“Acquiring Spiritual Knowledge,” 86). Az óra során néha a tanító mutat rá a tanokra és tantételekre, máskor a tanító csupán útmutatást és biztatást nyújt, és engedi, hogy a tanulók maguk fedezzék fel azokat. A tanítók kitartóan segítsenek tanulóiknak szert tenni arra a képességre, hogy egyedül is megtalálják a tanokat és tantételeket! Néhány evangéliumi tan és tantétel könnyen azonosítható, mivel egyértelműen van kijelentve. Efféle nyíltan kijelentett tantételeket gyakran vezetnek be olyan kifejezések, mint „és láthatjuk”, „ezért”, „annak okáért” vagy „íme”, azt sugallva, hogy a szentírás szerzője valószínűleg összefoglalja üzenetét vagy valamilyen következtetést von le. Például a Hélamán 3:27-ben ez áll: „Így láthatjuk, hogy az Úr mindazokhoz irgalmas, akik szívük őszinteségében szólítják az ő szent nevét.” Az Alma 12:10 kijelenti: „És ezért aki megkeményíti a szívét, az az ige kisebb részét kapja meg; és aki nem keményíti meg a szívét, annak az ige nagyobb része adatik”. Az Efézusbeliek 6:13 azt tanítja: „Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.” Az Alma 41:10 e szavakkal szól: „Íme, azt mondom neked, hogy a gonoszság sohasem volt boldogság.” Sok tantételt nem nevez meg közvetlenül a szentírás írója, inkább csak utalás esik rájuk. A sugallt tantételek eredhetnek egy teljes szentíráskönyvből, egy fejezetből vagy egyetlen versből, és előfordulhat, hogy mélyen beágyazódnak a szentírásbeli történeti vonalba, eseményekbe vagy példázatokba. A sugallt tantételek felismeréséhez hozzá tartozik a szentírásbeli feljegyzésben szemléltetett igazságok meglátása, valamint azok világos és velős megfogalmazása. Ehhez gyakran időre és alapos megfontolásra van szükség. Richard G. Scott elder ezt tanította: „Megér minden erőfeszítést, hogy az általunk összegyűjtött

28


igazságokat a tantételek egyszerű kijelentéseivé rendezzük össze” (“Acquiring Spiritual Knowledge,” 86).

Jegyzetek

A sugallt tantételeket sokszor akkor vesszük észre, amikor ok-okozati összefüggést keresünk az adott szentírásrészben. Az egyének vagy népcsoportok tetteinek, hozzáállásának és viselkedésformáinak megvizsgálása, illetve az ezekből fakadó áldások vagy következmények felismerése révén szembetűnőbbé válnak az evangéliumi tantételek. A sugallt tantételek megtalálását elősegítheti a következő kérdések megválaszolása is: • Mi a történet mondandója vagy lényege? • Mit gondolsz, miért tette a szerző a feljegyzés részévé ezeket az eseményeket vagy szakaszokat? • Vajon mit szeretett volna megtanítani nekünk a szerző? • Milyen alapvető igazságokat tanít ez a rész? A következőkben néhány példát sorolunk fel a sugallt tantételekre: Az ifjabb Alma és Pál életének eseményeiből: Aki befogadja az igazságot és megbánja bűneit, másokat is elvezethet az evangélium áldásaihoz (lásd Alma 36:10–21; Cselekedetek 9:4–20). A tíz szűz példázatából: Ha hűen felkészülünk lelkileg, akkor készen fogunk állni, amikor az Úr eljön; vagy azokat, akik elhanyagolják lelki felkészülésüket, az Úr nem fogadja be az eljövetelekor (lásd Máté 25:1–13). Dávid és Góliát történetéből: Amikor bátran és Istenbe vetett hittel cselekszünk, le tudjuk győzni életünk hatalmas kihívásait (lásd 1 Sámuel 17:40–51). A tantételek és tanok felismerésében a következőkhöz hasonló módokon lehet segítséget nyújtani a tanulóknak: • Kérd meg a tanulókat, írják le a tanult elgondolást „ha-akkor” kapcsolatot kifejező állításban! • Bízd meg a tanulókat „és így láthatjuk” kijelentések megfogalmazásával, hogy összefoglalják a tanult igazságokat! • Kérd meg a tanulókat, hogy vázolják fel az adott szentírásrészben szereplő személyek tetteit, és nézzék meg, milyen áldások vagy következmények fakadtak e tettekből! • Biztasd a tanulókat, hogy húzzanak alá a szentírásaikban olyan kulcsfontosságú szavakat vagy kifejezéseket, amelyek tantételeket vagy tanbéli kijelentéseket tartalmaznak! • Írj fel a táblára egy tant vagy tantételt a tanulmányozott szentírásrészből! Kérd meg a tanulókat, hogy kutassák át a részletet, és keressenek bizonyítékot az adott tantételre! Amikor ráleltek a tantételekre és tanokra, fontos, hogy világosan és érthetően megfogalmazzátok őket. „»Ahhoz, hogy ismerjük, az igazságot ki kell jelenteni, és minél világosabb és tisztább a kijelentés, annál jobb lehetősége lesz a Szent Léleknek, hogy bizonyságot tegyen az emberek lelkének a munka igaz voltáról« [New Witnesses for God,

29


Jegyzetek

3 vols. (1909), 2:vii]” (B. H. Roberts, in James E. Faust, “What I Want My Son to Know before He Leaves on His Mission,” Ensign, May 1996, 41; Prédikáljátok evangéliumomat! [2008]. 182.). Ha a tanító felírja a táblára a megnevezett tantételt vagy tant, vagy megkéri a tanulókat, hogy írják be vagy húzzák alá azt a szentírásaikban, az sokat segíthet abban, hogy az osztály tagjai világosan lássák ezeket az igazságokat.

Értsd meg a tanokat és tantételeket! [2.5.2] Egy evangéliumi tan vagy tantétel megértése azt jelenti, hogy a tanulók megértik a megtalált igazságokat, illetve azok kapcsolatát további tantételekkel és tanokkal az Úr tervében, valamint azt is, hogy miként tudják alkalmazni az adott tantételt a saját életükben. Amikor a tanító vagy a tanulók megértenek egy tant vagy tantételt, akkor nem csupán azt tudják, mi a szavak jelentése, hanem azt is, hogy a tan vagy tantétel milyen hatással lehet az életükre. Akkor lehet alkalmazni egy tant vagy tantételt, amikor az ember felismeri és megérti azt. A tanítók és tanulók elmélyíthetik az evangélium tanairól és tantételeiről való tudásukat azzal, hogy vonatkozó tanításokat és további meglátásokat keresve kutatják a szentírásokat; az utolsó napi szent próféták és apostolok tanításaihoz fordulnak; elmagyarázzák másoknak azokat az igazságokat, amelyeket épp tanulmányoznak; valamint imádkoznak a Szentlélek segítségéért. A tudás fokozatosan tovább mélyül, amikor alkalmazzák is a tanult tantételeket. A tanítók segíthetnek tanulóiknak megérteni a tanokat és tantételeket, ha olyan kérdéseket tesznek fel, amelyek a jelentés megvizsgálására indítják a tanulókat. Például a Mormon könyvében szereplő 2000 ifjú harcos történetéből megtanulhatjuk azt a tantételt, hogy ha nem kételkedünk, Isten megszabadít minket (lásd Alma 56:47–48). Annak érdekében, hogy jobban megértsék e tantétel jelentését, a tanítók és tanulók fontolóra vehetnek az alábbiakhoz hasonló kérdéseket: • Miben nem kételkedtek az ifjú harcosok? • Milyen bizonyítékot láttok arra, hogy ezek az ifjú harcosok nem kételkedtek? • Hogyan szabadította meg Isten az ifjú harcosokat? • Ma milyen „csatákat” kell megvívniuk az egyház fiataljainak? • Isten milyen módokon szabadíthatja meg őket ezekből a csatákból? • Mit tanít nekünk Abinádi, Joseph Smith, vagy Sidrák, Misák és Abednégó élménye arról, hogy mit jelent megszabadulni? Naámán és Elizeus ószövetségbeli történetéből megtanulhatjuk azt a tantételt, hogy ha alázatosak vagyunk, és készen állunk a próféta tanácsának követésére, akkor meggyógyulhatunk (lásd 2 Királyok 5:1–14). Annak érdekében, hogy jobban megértsék e tantétel jelentését, a tanítók és tanulók fontolóra vehetnek az alábbiakhoz hasonló kérdéseket: • Miként segít minket az alázat abban, hogy kövessük a próféta tanácsát? • Az, hogy Naámán végül hajlandó volt hétszer megfürödni a Jordánban, hogyan segít nekünk annak megértésében, hogy mit jelent igazán követni a próféta tanácsát? 30


• A fizikai betegségen kívül miből lehet még szükséges meggyógyulnunk napjainkban? • Milyen dolgokat kérnek tőlünk a próféták, amelyek lelki gyógyulást hoznak számunkra, a világ számára azonban talán értelmetlennek tűnnek?

Jegyzetek

Érezd át a tanok és tantételek igazságát és jelentőségét! [2.5.3] Előfordulhat, hogy noha a tanulók felismerik és megértik az evangélium tantételeit és tanait, gyakran mégsem alkalmazzák azokat addig, amíg át nem érzik igazságukat és jelentőségüket a Lélek által, illetve valamilyen mértékben meg nem tapasztalják az arra vonatkozó sürgető érzést, hogy építsék be életükbe az adott tantételt. Robert D. Hales elder ezt a magyarázatot fűzte ehhez: „Az igaz tanító, mihelyt megtanította [az evangélium] tényeit…, egy lépéssel tovább vezeti [a tanulókat] a lelki tanúság és a szívbéli megértés elnyeréséhez, amely aztán előidézi a cselekvést és a tettet” (“Teaching by Faith” [an evening with Elder Robert D. Hales, Feb. 1, 2002], 5). A Szentlélek elmélyítheti a tanulók elméjében és szívében egy tan vagy tantétel jelentőségét, vágyat ébreszthet bennük a tantétel alkalmazására, és erőt adhat nekik ennek megtételéhez. A tanítók tegyenek meg minden erőfeszítést annak érdekében, hogy elősegítsék ezt az élményt osztályuk minden egyes tanulója esetében! Richard G. Scott elder e szavakkal buzdította a tanítókat: „Imádkozzatok útmutatá„Evangéliumi tanításunknak minden sért arra vonatkozóan, hogy miként tudnátok elérni, hogy az eddiginél jobban alá kell húznia Jézus igazság mélyen beleivódjék tanulóitok elméjébe és szívébe, Krisztus visszaállított evangéliuma hogy egész életükön át használni tudják azt! Amikor imádigazságát, időszerűségét és sürgető ságos lélekkel módokat kerestek erre, akkor tudom, hogy az érzését. A tanítási célkitűzések e hár Úr vezetni fog benneteket” (“To Understand and Live Truth,” masa azért roppant fontos, mert erejük siettetni fogja [an evening with Elder Richard G. Scott, Feb. 4, 2005], 2). a teljes megtérést.”

Az egyik leghatékonyabb mód, amellyel segíteni lehet a tanulóknak, hogy meghívják a Lélek hatását a szívükbe, és fel(Neal A. Maxwell, “Those Seedling Saints Who Sit before You” [CES symposium on the Old Testament, Aug. 19, 1983], 2) készüljenek a tanult tantétel alapján cselekedni, az, ha a tanító arra biztatja őket, hogy tűnődjenek el az adott tantételhez kapcsolódó személyes élményeiken (lásd az 5.1.3 szakaszt, „Kérdések, melyek érzéseket és bizonyságot ébresztenek”, 67. oldal). Ez segít a tanulóknak felismerni, milyen hatással volt az adott tantétel a saját életükre vagy mások életére. Például a tizedről folytatott beszélgetés után a tanítók megkérdezhetik: „Milyen áldásokat láttatok a saját életetekben vagy mások életében a tized törvényének megtartásából adódóan?” Amikor a tanulók elgondolkodnak az ilyesfajta kérdéseken és megosztják a helyénvaló élményeiket az osztállyal, a Szentlélek segíthet tisztábban látniuk mindazon áldásokat, amelyeket ők és mások kapnak az evangélium tanai és tantételei megtartásának köszönhetően. A Lélek abban is segíteni fog, hogy a tanulók nagyobb vágyat érezzenek ezen igazságok alkalmazására az életükben. A tanítók szintén megoszthatnak igaz történeteket saját életükből vagy mások életéből, hogy segítsenek a tanulóknak átérezni a tanult tantétel szerinti élet igazságát és jelentőségét.

31


Jegyzetek

A tanítók lehetőségeket biztosíthatnak a tanulóknak a tantételek és tanok igazságáról való bizonyságtételre. Ők maguk is keressenek lehetőséget saját bizonyságuk megosztására. Ezenkívül a tanítók azzal is segíthetnek a tanulóknak átérezni a tanok és tantételek igazságát és jelentőségét, ha rámutatnak a szentírásokban szereplő személyek bizonyságtételére, vagy ha felolvassák vagy meghallgatják az utolsó napi szent próféták és apostolok bizonyságait.

Alkalmazd a tanokat és tantételeket! [2.5.4] „Az evangéliumi tanítás célja… nem az, hogy »információt töltsünk« az osz tály tagjainak fejébe… Az a cél, hogy arra ösztönözzük az egyént, hogy gon dolatok és érzések támadjanak benne az evangélium tantételeivel kapcsolatosan, majd pedig mindezt tettek is kövessék.” (Thomas S. Monson, in Conference Report, Oct. 1970, 107)

Alkalmazásra akkor kerül sor, amikor a tanulók az általuk megismert tantételek szerint gondolkodnak, beszélnek és élnek. Richard G. Scott elder az alkalmazás jelentőségéről szólva ezt mondta: „Az osztályteremben zajló munka hatékonyságának legjobb mutatója az, ha megfigyeljük, hogy a tanulók megértik és alkalmazzák életükben az igazságokat” (“To Understand and Live Truth,” 3).

Ha a tanítók alkalmazzák életükben az evangélium tantételeit, el fogják nyerni az ígért áldásokat. Mélyebb tudásuk és bizonyságuk lesz az alkalmazott tanról vagy tantételről. Például azok a tanulók, akik megszentelik a sabbat napját, teljesebb mértékben fogják érteni, hogy az mit is jelent, mint azok, akik nem így tesznek. Azok a tanulók, akiknek teljes bizodalmuk van az Úrban (lásd Példabeszédek 3:5), és egy nehézség vagy megpróbáltatás alkalmával erőt és vigasztalást kaptak, tisztábban értik ezt a tantételt, mint azok, akiknek nincs ilyesfajta hitük. A tanítók biztosítsanak időt az óra folyamán a tanulóknak arra, hogy elmélkedjenek, elgondolkodjanak vagy pár gondolatot leírjanak arról, mit értettek meg és mit éreztek, továbbá hogy fontolóra vegyék, milyen konkrét lépéseket tehetnek azért, hogy alkalmazni tudják az adott tantételt az életükben. Ilyen alkalmakkor a tanítók ösztönözzék a tanulókat arra, hogy kérjenek útmutatást és irányítást az Úrtól! A tanítók beszélgetést kezdeményezhetnek olyan tapasztalatokról is, melyeket a tanulók épp átélnek, és megkérhetik őket, hogy osszák meg a gondolataikat arról, hogy miként áldhatja meg életüket, ha alkalmazzák az evangélium tantételeit ezekben a helyzetekben. Javasolhatják, hogy a tanulók tűzzenek ki egy olyan célt, amely segíteni fog nekik a tanult tantétel szerint élni. A tanítók kiosztmányként előkészíthetnek egy szentírást, idézetet, verset vagy részletet egy himnuszból, hogy a tanulók hazavihessék az adott tantételre utaló emlékeztetőként. Előfordulhat, hogy a tanító vagy az osztály tagjai javaslatokat tesznek arra, hogy miként lehetne alkalmazni az evangélium tantételeit. Az efféle példák hasznos ötleteket adhatnak a tanulóknak arra vonatkozóan, hogy ők maguk miként tudják alkalmazni az evangélium tantételeit a saját mindennapi életükben. A tanítók azonban ügyeljenek arra, hogy az egyes konkrét javaslatok ne hassanak kötelező érvényű előírásként a tanulók számára! Tartsák szem előtt, hogy a személyes alkalmazást illető legjelentőségteljesebb útmutatás sugalmazásként és kinyilatkoztatásként adatik az Úrtól a Szentlélek által! Dallin H. Oaks elder ezt tanította: „Azok a tanítók, akik parancsolatba kapták, hogy tanítsák az »evangélium tantételeit« és »a királyság tanát«

32


(T&Sz 88:77), általánosságban véve tartózkodjanak attól, hogy meghatározott szabályokat vagy gyakorlati alkalmazásokat tanítsanak. […] Amikor egy tanító megtanította a tant, és összekapcsolta a szentírásokból és az élő prófétáktól vett tantételekkel, az ilyen meghatározott gyakorlati alkalmazások vagy szabályok általában már az egyes emberek és családok felelősségévé válnak” (lásd Evangéliumi tanítás. 96.).

Jegyzetek

Magyarázd el és oszd meg az evangélium tanait és tantételeit, valamint tégy bizonyságot azokról! [2.6] A tanok és tantételek elmagyarázása, a meglátások és odaillő élmények megosztása, valamint az isteni igazságról való bizonyságtétel elmélyíti az egyén megértését az evangélium tanait és tantételeit illetően, valamint fokozza azon képességét, hogy az evangéliumot tanítsa másoknak. Miközben a tanulók magyaráznak, megosztanak és bizonyságot tesznek, a Szentlélek gyakran indítja őket még mélyebb bizonyságra épp azon dolgok kapcsán, amelyekről beszélnek. A Szentlélek ereje által szavaik és kifejezéseik jelentős hatással lehetnek kortársaik vagy más hallgatóságuk szívére és elméjére. A tanítók, akik figyelmesen és imádságos lélekkel tanulmányozzák, előkészítik és leadják a leckét, maguk is sokat tanulnak. Ugyanez az alapelv igaz a tanulók esetében is. Amikor tanulmányozzák és egymásnak tanítják a visszaállított evangélium tanait és tantételeit, nagyobb megértésre és erősebb bizonyságra tesznek szert.

Magyarázd el! [2.6.1] A szentírások megértése fokozott lesz, amikor a tanulók és a tanítók elmagyarázzák egymásnak a szentírásokat. Az arra való felkészülés, hogy világosan és egyszerűen elmondják, mit is jelent egy adott szentírásrész, illetve egy tan vagy tantétel, arra fogja késztetni a tanítókat és a tanulókat, hogy elmélkedjenek az adott versekről, fogalmazzák meg gondolataikat, és hívják meg a Szentlelket tanítóul. Spencer W. Kimball elnök ezt tanította: „A cselekvés által tanulunk meg cselekedni. Ha azzal a céllal tanulmányozzuk az evangéliumot, hogy tanítsuk, akkor tudásra teszünk szert, hiszen amikor a lámpást tartva megvilágítjuk mások ösvényét, azzal saját utunkat is megvilágítjuk. Amikor a szentírásokat vizsgáljuk és összerendezzük oly módon, hogy elfogadható leckét tanítsuk másoknak, azzal rendet teszünk a saját elménkben is. Amikor elmagyarázunk valami olyat, amit mi már tudunk, olybá tűnik, mintha további igazságok tárulnának fel előttünk; értelmünk kitágul, új összefüggéseket és vonatkozásokat látunk meg” (The Teachings of Spencer W. Kimball [1982], 530). Ha a tanulók lehetőséget kapnak arra, hogy valaki másnak elmagyarázzanak egy tant vagy tantételt, az arra ösztönzi őket, hogy mélyebben elgondolkodjanak, és nagyobb megértésre törekedjenek, mielőtt másoknak megtanítanák, amit ők már megtanultak. A tanítók felkérhetik a tanulókat, hogy

33


Jegyzetek

magyarázzák el, miért fontos hinni, megkeresztelkedni, vagy betartani a tized törvényét. Felkérhetik őket, hogy beszéljenek valakinek a teremtésről, a bukásról, vagy arról, hogy véleményük szerint a családok miért játszanak központi szerepet Mennyei Atyánk tervében. Ez történhet párokban vagy kisebb csoportokban, szerepjáték keretén belül, az osztály egészével, illetve írásban. Szintén helyénvaló lehet esetenként arra kérni a tanulókat, hogy magyarázzanak el egy szentírásrészt, vagy tanítsanak egy tanról vagy tantételről egyik szülőjüknek, testvérüknek, barátjuknak vagy szobatársuknak.

Oszd meg! [2.6.2] Mind a tanítóknak, mind a tanulóknak biztosítani kell a lehetőséget, hogy megosszák meglátásaikat és értelmezésüket, valamint személyes élményeiket az adott tannal vagy tantétellel kapcsolatban. Elmesélhetnek olyan élményeket is, amelyeket mások életében láttak. Ifj. J. Reuben Clark elnök ezt mondta: „Aligha akad olyan fiatal, aki úgy lépné át az ifjúsági vagy felsőfokú hitoktatás ajtaját, hogy ne lett volna tudatos haszonélvezője lelki áldásoknak; aki ne tapasztalta volna meg az ima hatékonyságát; aki ne lett volna tanúja a hit betegeket gyógyító erejének; illetve aki ne látott volna olyan lelki kiáradásokat, melyek tekintetében a világ javarészt tudatlan” (The Charted Course of the Church in Education, rev. ed. [1994], 9). A tanulók kapjanak lehetőséget, hogy megosszák ilyesfajta élményeiket az osztállyal! (Lehet, hogy a tanítóknak segíteniük kell a tanulóknak megérteni, hogy néhány élmény túl szent vagy személyes ahhoz, hogy egy ilyesfajta órai környezetben megosszák; lásd Alma 12:9; T&Sz 63:64.)

Tégy bizonyságot! [2.6.3] Amikor a tanulók elmagyarázzák az evangéliumi tantételeket, és megosztják tapasztalataikat azoknak az életükben való alkalmazásáról, akkor felkészültebbek arra, hogy tanúságot tegyenek arról, amiről kialakult a hitük. Boyd K. Packer elder elmagyarázta, mi a bizonyságtétel egyik áldása: „Ó, bárcsak meg tudnám tanítani nektek ezt az egyetlen tantételt: a bizonyság annak megosztásában rejlik! […] Egy dolog tanúságot kapni arról, amit olvasunk, vagy amit valaki mondott – és ez egy szükséges kezdet. De egészen más dolog, ha a Lélek megerősíti keblünkben, hogy igaz az, amiről mi magunk bizonyságot tettünk” (“The Candle of the Lord,” 54–55). „A bizonyság – a valódi bizonyság, melyet a Szentlélek szül és erősít meg – életeket változtat meg.” (M. Russell Ballard: Tiszta bizonyság. Liahóna, 2004. nov. 40.)

34

A bizonyság megosztása nem csupán azt az embert áldja meg, aki bizonyságot tesz, hanem meg tudja erősíteni mások hitét és bizonyságát is. A bizonyságtétel lehetőséget ad a Szentléleknek, hogy tanúságot tegyen a visszaállított evangélium konkrét tanairól és tantételeiről. A bizonyság nem mindig kezdődik azzal a frázissal, hogy „szeretném bizonyságomat tenni”. Lehet egyszerűen egy olyan dolog őszintén és meggyőződéssel való kijelentése, amiről az


e mber tudja, hogy igaz. Lehet egyszerű kijelentése annak, amit az ember az evangélium valamely tana vagy tantétele iránt érez, valamint annak, hogy az milyen változást idézett elő az illető életében. A tanulók világosabban érthetik, miként alkalmazhatók az evangélium tantételei, és nagyobb késztetést érezhetnek azoknak a saját életükben való alkalmazására, amikor hallják a tanítót és a többi tanulót bizonyságot tenni az adott tantételek értékéről. A tanítók azzal is bátoríthatják a tanulókat az evangéliumi igazságokról való bizonyságtételre, hogy olyan kérdéseket tesznek fel, amelyek ösztönzik őket tapasztalataik és hitelveik megosztására (lásd az 5.1.3 szakaszt, „Kérdések, melyek érzéseket és bizonyságot ébresztenek”, 67. oldal). További lehetőségeket is biztosíthatnak a tanulóknak, hogy bizonyságot tegyenek a kortársaiknak. A tanítók legyenek tekintettel a bizonyság személyes és szent természetére; felkérhetik a tanulókat bizonyságuk megosztására, de soha ne követeljék azt meg tőlük. A tanítók éljenek a lehetőséggel, hogy gyakran bizonyságukat tegyék a Mennyei Atyánk és Fia, Jézus Krisztus iránti szeretetükről, valamint az evangéliumi tanok és tantételek igazságáról és értékéről. A tanítók legyenek tudatában és gyakran utaljanak a Szabadító által tett bizonyságokra, csakúgy, mint az utolsó napi próféták és apostolok bizonyságtételeire.

Jegyzetek

„Hitet tápláló esetekre akkor kerül sor a tanítás során, amikor a tanulók szerepet vállalnak a tanításban és a bizonyságtételben kortársaik előtt.” (Robert D. Hales, “Teaching by Faith,” 4)

Tanuld meg kívülről a kulcsfontosságú szentírásverseket és az alapvető tanokat! [2.7] Amikor az emberek kincsként felhalmozzák elméjükben és szívükben az örök igazságokat, a Szentlélek majd emlékezetükbe idézi ezeket az igazságokat a szükség idején, és megadja nekik a bátorságot a hittel való cselekvéshez. Howard W. Hunter elnök ezt tanította: „Erőteljesen buzdítalak benneteket arra, hogy használjátok a szentírásokat a tanításotokban, valamint hogy tegyetek meg minden tőletek telhetőt annak érdekében, hogy segítsetek a tanulóknak használni és alaposan megismerni a szentírásokat. Szeretném, ha fiataljaink bizodalmukat helyeznék a szentírásokba. […] Először is szeretnénk, ha a tanulók bíznának a szentírások erejében és igazságaiban; bíznának abban, hogy Mennyei Atyjuk valóban hozzájuk szól a szentírásokon keresztül; bíznának abban, hogy a szentírásokhoz fordulva választ kaphatnak problémáikra és imáikra. […] Reméljük, hogy tanulóitok között egy sem lesz, aki félelemmel telve vagy pironkodva vagy szégyenkezve hagyná el az osztálytermet amiatt, hogy nem kapja meg a szükséges segítséget, mert nem ismeri a szentírásokat elég jól ahhoz, hogy megtalálja a megfelelő szakaszokat” (“Eternal Investments,” 2). Annak érdekében, hogy segítsen a tanulóknak kincsként felhalmozni az örök igazságokat és növelni a szentírásokba vetett bizalmukat, az IFH kiválasztott néhány szentírás-memoriter részletet, és létrehozta az alapvető

35


Jegyzetek

tanok listáját. A szentírás-memoriter szakaszok és e tanok tanulmányozásával párhuzamosan célszerű haladni, hogy a tanulók elsajátíthassák, miként fejezzék ki e tanokat saját szavaikkal, és a szentírás-memoritereket támaszként használják ezen igazságok elmagyarázásához és a róluk való bizonyságtétel során.

Szentírás-memoriter [2.7.1] Az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás 25 szentírás-memoritert választott ki mind a négy ifjúsági hitoktatási kurzushoz. Ezek a szakaszok fontos szentírásbeli alapot nyújtanak az evangélium megértéséhez és megosztásához, valamint a hit megerősítéséhez. Az ifjúsági hitoktatás tanulóit arra buzdítják, hogy tanulják meg kívülről e szentírásrészeket, az alábbiak figyelembevételével. A felsőfokú hitoktatásban részt vevő tanulókat arra ösztönzik, hogy építsenek e 100 szentírás-memoriter alapjára, és tegyenek szert mélyebb ismeretre további kulcsfontosságú szentírásrészek esetében is. A szentírásrészek elsajátítása a következőket foglalja magában: • A versek fellelhetőségének ismerete a vonatkozó szentírásutalások ismeretében. • A szentírásrészek szövegösszefüggéseinek és tartalmának megértése. • A szentírásrészekben tanított evangéliumi tantételek és tanok alkalmazása. • A szentírásrészek memorizálása. „A szentírások memorizálása hatal mas erőt adhat. Amikor szentírást memorizálunk, új barátságot ková csolunk. Olyan, mintha megismer nénk valakit, aki segíthet a bajban, sugalmazást és vigaszt nyújthat, és rávehet minket szükséges változásokra.” (Richard G. Scott: A szentírások ereje. 6.)

A memorizálás kiváló eszközt jelenthet arra, hogy segítsen a tanulóknak ismerni és szeretni néhány válogatott szentírásrészt. Amint azt Richard G. Scott elder elmondta: „Amikor a szentírásokat úgy használják, ahogy az Úr feljegyeztette azokat, olyan belső erejük van, amit nem lehet érezni, hogyha más szavakkal mondják el a szentírást” (Ő él! Liahóna, 2000. jan. 106.). Ügyelni kell azonban arra, hogy az elvárásokat az egyes tanulók képességeihez és körülményeihez szabják. Nem szabad, hogy a tanulók szégyenkezzenek vagy túlságosan nagy tehernek éljék meg, ha nem tudnak memorizálni.

A tanítók jobban tudnak segíteni a tanulóiknak, ha maguk is megtanulják ezeket a szakaszokat. Amikor a tanítók következetesen visszautalnak ezekre a szentírás-memoriterekre, megfelelő elvárásokat tartanak fenn, illetve különböző tanulási formáknak kedvező módszereket alkalmaznak, akkor nagyobb sikerrel tudják segíteni tanulóikat e kulcsfontosságú részek elsajátítása során. Az órák során használják a szentírás-memoritereket a kapcsolódó tanok és tantételek értelmezéséhez. Használhatják őket az áhítatok témájaként, vagy akár ki is függeszthetik őket valahol az osztályteremben. A tanulókat buzdítani kell arra, hogy az osztálytermen kívül is tanulmányozzák és alkalmazzák ezeket.

36


Az olyan helyszíneken, ahol több tanító szolgál együtt a tantestületben, a tanulók sikerét nagyban elősegíti, ha a tanítók egységes megközelítést alkalmaznak a szentírás-memoritereket illetően. A tanítók bizonyos időközönként átismételhetik a korábbi évek szentírás-memoritereit, hogy a tanulók ne veszítsék el a már megszerzett tudást.

Jegyzetek

Bár a szentírás-memoriterek fontos részét képezik a tananyagnak, azok ne szorítsák a háttérbe, hanem csak egészítsék ki a szentírások mindennapi, egymásra épülő tanulmányozását! A tanítók bölcsen válasszák meg, mennyi időt fordítanak a szentírás-memoriterekre! Az otthontanuló kurzusok tanítói különösen ügyeljenek arra, hogy a heti tanóra nem válik heti szentírás-memoriter tevékenységgé! Válasszanak olyan módszereket, tevékenységeket és zenét, amelyek összhangban állnak a szentírások méltóságával, céljával és lelkiségével, és segítenek elkerülni a viszálykodást!

Alapvető tanok [2.7.2] Azért határoztak meg alapvető tanokat, hogy azokat kiemeljék az ifjúsági és a felsőfokú hitoktatás óráin. A tanítók segítsenek a tanulóknak felismerni, megérteni, hinni, elmagyarázni és alkalmazni az evangélium ezen alapvető tanait! Ezáltal a tanulók meg fogják erősíteni bizonyságukat, és elmélyítik a Jézus Krisztus visszaállított evangéliuma iránti nagyrabecsülésüket. E tanok tanulmányozása abban is segít nekik, hogy felkészültebben tudják tanítani másoknak ezeket a fontos igazságokat. Fontos szem előtt tartani, hogy tanulni fognak az evangélium más jelentőségteljes tanairól is, annak ellenére, hogy azok talán nincsenek felsorolva az alapvető tanok között. Az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás által kiválasztott alapvető tanok a következők: • Az Istenség • A szabadítás terve • Jézus Krisztus engesztelése • Az adományozási korszakok, a hitehagyás és a visszaállítás • A próféták és a kinyilatkoztatás • A papság és a papsági kulcsok • A szövetségek és a szertartások • A házasság és a család • A parancsolatok

37


Jegyzetek

Ha a tanítók egyénileg tanulmányozzák és megértik e tanokat, akkor természetesebb lesz számukra, hogy utalást tegyenek ezekre és bizonyságot tegyenek róluk a tanítás során. Ne térjenek el azonban a szentírások sorrendben történő tanításától azért, hogy teljes mértékben e tanokra összpontosítsanak! Inkább gondosan és következetesen fordítsanak figyelmet e tanokra, amikor természetes módon megjelennek a szentírásbeli szövegben és a kurzusok anyagában! Ily módon az alapvető tanok listája leginkább emlékeztetőül szolgál, hogy azokra az örökkévaló igazságokra összpontosítsanak, amelyek a legnagyobb értékkel bírnak a tanulók számára, valamint hogy ezeket az egész kurzus folyamán hangsúlyozzák. Az alapvető tanokat az áhítatok témájaként is használhatjátok. A bölcs tanító azt is szem előtt fogja tartani, hogy a türelem és a következetesség fontos tényező, ha segíteni szeretne a tanulóknak megérteni e tanokat. Nem várhatjuk el, hogy a tanulók mindent egyszerre megértsenek a maguk teljességében. Az Úr sorról sorra, előírásról előírásra tanítja gyermekeit (lásd T&Sz 98:12). A tanítók és a tanulók úgy tekintsenek e tanok megértésére, hogy az az ifjúsági hitoktatás négy éve során megkezdett folyamat, amely aztán tovább folytatódik a felsőfokú hitoktatásban töltött évek alatt.

38


Jegyzetek

39

3

Notes

A szentírások tanítása az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás keretein belül A

hhoz, hogy a tanítók segíteni tudjanak a fiataloknak és a fiatal felnőtteknek megérteni és rábízni magukat a Jézus Krisztus engeszteléséről szóló tanításokra, azt a megbízást kapják, hogy úgy tanítsák az evangélium tanait és tantételeit, ahogyan azok a szentírásokban állnak. Ennek elérése érdekében az IFH igazgatása úgy határozott, hogy az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás szentírásokat tanulmányozó kurzusain a szentírások könyveit és fejezeteit abban a sorrendben kell tanítani, amint az az alapművekben található. Bár ez nem azt jelenti, hogy minden egyes verset pontosan abban a sorrendben kell tanítani, ahogyan megjelenik, az egyes leckék azonban általánosságban véve a versek történeti vonalát vagy természetes egymásutániságát követik. A szentírások ily módon történő tanulmányozása jó alapot biztosít a sugalmazott szerző által átadni kívánt üzenet teljességének megértéséhez, és lehetővé teszi az evangélium tantételeinek és tanainak olyan formában való tanulmányozását, ahogyan azokat a szentírásbeli feljegyzések kiemelik és szemléltetik. A szentírások sorrendben való tanulmányozása: • Lehetővé teszi a tanítók és a tanulók számára, hogy az evangéliumi igazságokat egymással összhangban és a szentírások további részeivel való összefüggésükben tanulmányozzák. Ezáltal a tanítók és a tanulók képesek lesznek tisztán és erőteljesen meglátni és megérteni a szentírásokban álló sugalmazott üzeneteket. • Biztosítja az evangélium tanainak és tantételeinek megfelelő kiemelését és ismétlését úgy, ahogyan azok a szentírásokban szerepelnek. • Segít a tanulóknak és a tanítóknak könnyebben meglátni az ok-okozati összefüggéseket. • Segítséget nyújt a tanulóknak abban, hogy felismerjenek és megértsenek összetett evangéliumi tantételeket, még akkor is, ha esetleg nem beszélik meg őket részletesen az órán. Az egyes tanulók számára a Szentlélek megvilágosíthatja ezeket az igazságokat, majd pedig egyedi körülményeikre vonatkoztathatja azokat. • Lehetővé teszi a tanítók és a tanulók számára, hogy az evangélium tanait és tantételeit a múltban élő emberek életének és tapasztalatainak viszonylatában tanulmányozzák. Ez segíteni fog a tanulóknak könnyebben meglátni ezeket a tantételeket és tanokat a saját életük viszonylataiban. • Segít bizonyos fokú jártasságot szerezni az alapművek mindegyikében, a maguk teljességében.

A szentí r ás o k tanítása az i f jú sági és felső fo k ú hito k tatás keretein bel ül

David A. Bednar elder azt tanította, hogy ha egy szentíráskönyvet „elejétől a végéig [elolvasunk, az] utat nyit az élő víz életünkbe áradása előtt azzal, hogy megismertet velünk fontos történeteket, evangéliumi tanokat és időtálló tantételeket. Ez a megközelítés azt is lehetővé teszi számunkra, hogy megismerjük a szentírások fő alakjait, valamint az események és tanítások sorrendjét, időzítését és szövegkörnyezetét. Az írott ige ily módon való olvasása kitágítja számunkra a szentíráskötet hatósugarát. Ez az élő víz elnyerésének elsődleges és legalapvetőbb módja” (“A Reservoir of Living Water” [CES fireside for young adults, Feb. 4, 2007], 2).

Jegyzetek

Az evangélium tanítása és tanulása alapjainak beépítése [3.1] Az ifjúsági vagy felsőfokú hitoktatás minden szentírás-alapú leckéje egy adott szentírásblokkra összpontosít, nem csupán egy bizonyos elgondolásra, tanra vagy tantételre. A tanmenet alakítja ki ezeket a blokkokat a szentírásokban; lehetnek egy fejezet (vagy egy szakasz) hosszúságúak, vagy akár egy teljes szentíráskönyvet is felölelhetnek. A legtöbb szentírásblokkban vannak természetes töréspontok, ahol változás áll be a cselekményben vagy a témában. E változásokat követve a szentírásblokk további rövidebb részekre vagy verscsoportokra van bontva. A teljes szentírásblokk tanulmányozásának rövidebb részekre bontása megfelelő keretet biztosít a sugalmazott szerző üzenetének megértéséhez és tanításához. Miközben a tanítók és a tanulók a szentírásblokkok e részeit sorrendben tanulmányozzák, sokat beépítenek az evangélium tanításának és tanulásának alapjaiból. Az evangélium tanításának és tanulásának alapjai – melyek közé tartozik a szövegösszefüggés és a tartalom megértése, az evangélium tanainak és tantételeinek felismerése, megértése, igazságuk és jelentőségük átérzése, valamint megfelelő alkalmazása – nem módszerek, hanem csupán elérendő eredmények. Ezek az alapvető dolgok egymással összhangban működnek, és olyan alapvető mintát fektetnek le, melynek követésével a tanítók és a tanulók elültethetik az evangéliumot az elméjükben és a szívükben. Ezt a mintát a következőképpen lehet leírni: 1. Értsd meg a szövegkörnyezetet és a tartalmat! A szentírások tanítása folyamatában alapvető lépés, hogy a tanítók segítsenek a tanulóknak megérteni az adott szentírásrész összefüggéseit és tartalmát. Az olyan információ megértése, mint a háttér és a történeti vonal, megfelelő alapot biztosít az evangéliumi tantételek és tanok felfedezéséhez, valamint szemlélteti és érthetőbbé is teszi az adott szentírásblokkban álló igazságokat. Gyakran elhalványul vagy teljesen elveszik az ezen alap által biztosított megértés tisztasága és mélysége, ha csupán egy-két verset emelnek ki a szentírásblokkból. 2. Ismerd fel a tanokat és a tantételeket! A szentírások tartalmának ismerete felkészíti a tanulókat és a tanítókat az adott szentírásrészben szereplő tanok és tantételek felismerésére. Van, hogy a szentírás szerzője egyértelműen kijelenti a tantételt vagy tant, amelyet át akar adni. Máskor inkább csak utalás esik az igazságokra, amikor megjelennek a szentírásbeli feljegyzésben, és emiatt egyszerű kijelentésben kell kifejezni az evangéliumi tanítást. 41


Jegyzetek

3. Értsd meg a tanok és tantételek jelentését! Amikor beazonosították a tantételeket és tanokat, a tanulók és a tanítók törekedjenek jobban megérteni eme igazságokat jelentésük megvizsgálásával és megbeszélésével! Gyakran maga a szentírásrész tartalmaz egy magyarázatot, amely segíthet a tanulóknak meglátni a tan vagy tantétel jelentését. Emellett a szentírások mai környezetbe ültetése szintén segíthet a tanulóknak jobban megérteni, mit jelentenek az adott tantételek és tanok az életükben. Amikor a tanulók egyre inkább megértik az adott tan vagy tantétel jelentését, tovább erősíti és finomítja saját tudásukat az, ha lehetőséget kapnak az evangéliumi igazság elmagyarázására. 4. Érezd át a tantétel vagy tan igazságát és jelentőségét a Lélek hatása által! Az adott tantétel vagy tan világos megértése felkészíti a tanulókat arra, hogy átérezzék annak igazságát és jelentőségét. Amikor a tanulók a Lélek hatása által átérzik a tantétel vagy tan igazságát, jelentőségét és sürgető voltát, fokozódik a vágyuk, hogy életükben alkalmazzák az adott igazságot. A tanítók segíthetnek a tanulóknak meghívni és táplálni ezeket a Lélektől jövő érzéseket azzal, hogy lehetőséget adnak nekik tapasztalataik megosztására egy evangéliumi tantétel követése kapcsán, illetve az igazságáról való bizonyságtételre. A tanítók szintén megoszthatják saját bizonyságukat és tapasztalataikat. Sok esetben a szentírás szerzője maga is bizonyságot tesz a tanított tantételről vagy tanról. A tanítók és a tanulók keressék ezeket a megerősítő tanúságokat a szentírásblokk verseiben! 5. Alkalmazd a tanokat és a tantételeket! A tan vagy tantétel igazságának és jelentőségének érzése megnyitja a kaput a tanulók előtt annak alkalmazására az életükben. Annak ellenére, hogy az evangélium tantételeinek személyes alkalmazására leginkább az osztálytermen kívül kerül sor, fontos dolgok történhetnek a lecke során, amelyek segítenek megszilárdítani a tanulók az iránti elkötelezettségét és képességét, hogy jelentőségteljes módon alkalmazzák a tanultakat. A tanítók lehetőségeket biztosíthatnak a tanulóknak arra, hogy átgondolják saját helyzetüket, és konkrét módokat keressenek az adott tantétel vagy tan alkalmazására. Amikor a tanulók időt kapnak annak átgondolására és megfontolására, hogy miként tehetnék életük részévé az adott tantételt, a Lélek személyes útmutatást nyújthat elméjüknek. Amikor helyénvaló, a tanítók megkérhetik a tanulókat, hogy osszák meg gondolataikat arról, hogy miként alkalmazhatnák a tantételt a jövőben. Ez az alapvető minta ismétlődik teljesen vagy részben az egész lecke során, miközben a tanítók és a tanulók áttanulmányozzák a szentírásblokk minden verscsoportját. Előfordulhat, hogy a szentírásblokk bizonyos részei nagyobb hangsúlyt kapnak, míg másoknak kevesebb figyelem jut, mivel kevésbé központi helyen állnak a sugalmazott szerző általános üzenetében vagy a tanulók adott

42


igényei tekintetében. Néhány részlet esetében sok időt és erőfeszítést fordítanak majd a szövegösszefüggés és a tartalom megértésére, az evangélium tanainak és tantételeinek felfedezésére, illetőleg arra, hogy a tanítók tovább vezessék tanulóikat a megértésnek, az igazság és jelentőség átérzésének és a tantétel alkalmazásának teljes folyamatában.

Jegyzetek

Más esetekben a szövegösszefüggés és a tartalom annyi figyelmet kap, hogy beazonosítsák a tantételt vagy tant, mielőtt továbblépnének a szentírás blokk következő részére. Amikor a tanítók vagy a tanulók röviden megemlítik a tanokat vagy tantételeket, amikor nyilvánvalóvá válnak a szövegben, az lehetőséget biztosít a Szentléleknek, hogy tanítson és az egyes tanulók szükségleteinek megfelelően egyénre szabja az evangéliumi igazságokat, még akkor is, ha ezekről az igazságokról talán nem beszélnek hosszasan az óra alatt. Megint más részek esetében a tanítók és a tanulók esetleg csak a szövegösszefüggést és a tartalmat tanulmányozzák, vagy a tanítók csupán összefoglalják a történeti vonalat vagy a tartalmat, mielőtt továbblépnének a következő verscsoportra. Az összefoglalás azt jelenti, hogy röviden elmondjuk, mit tartalmaznak azok a fejezetek vagy versek, amelyek nem kapnak külön hangsúlyt az óra során. Az összefoglalás lehetővé teszi a tanító számára, hogy gyorsan haladjon a szentírásblokk egyes részeivel. Amikor a szentírásblokk részeit összefoglalja, nem csupán átugorja, azzal segít a tanulóknak, hogy jól átlássák a történetet és a szövegösszefüggést, és biztos alapjuk legyen azon tantételek vagy tanok felfedezéséhez és megértéséhez, amelyek később előjönnek majd a szentírásblokk tanulmányozása során. Az összefoglalás segít továbbá megőrizni a sugalmazott szerző üzenetének egységét és folytonosságát. Miközben a tanítók és a tanulók ezt a módszert követve sorrendben tanulmányozzák a szentírásblokkok minden egyes részét, jobban megértik, hogy egy adott verscsoport miként kapcsolódik a többihez. A szentírásblokk egyes részei közötti kapcsolat meglátása nem csupán abban segít mind a tanítóknak, mind a tanulóknak, hogy mélyebben megértsék az egyes tanokat és tantételeket, hanem segít tágabb képet kapniuk arról, amit a szentírások tanítanak.

43


Jegyzetek

Lukács 5: Példa [3.2] A következő példa szemlélteti, hogyan taníthatja a tanító az adott szentírásblokkot az evangélium tanításának és tanulásának alapjainak figyelembe vételével. A példában szereplő szentírásblokk, a Lukács 5, a következő kisebb verscsoportokra vagy szegmensekre osztható a történeti vonal vagy téma változásai alapján: Lukács 5:1–11 Miután Péter, Jakab és János csodálatos módon nagyon sok halat fognak, az Úr elhívja őket, hogy embereket halásszanak. Lukács 5:12–26 Jézus sokakat meggyógyít, akik fizikai betegséggel küszködnek, és megbocsátja a bűnöket. Lukács 5:27–35 Jézus vámszedőkkel és bűnösökkel étkezik, ami pedig zúgolódásra készteti az írástudókat és a farizeusokat. Lukács 5:36–39 Jézus elmondja a régi tömlőbe töltött új bor példázatát.

Az evangélium tanításának és tanulásának alapjai

A következő ábra szemlélteti, hogy miként halad majd végig ez az óraminta az egyes részleteken. Azt is bemutatja, hogy milyen mértékben tervezi a tanító alkalmazni az egyes verscsoportokban az evangélium tanításának és tanulásának alapjait. Alkalmazd a tanokat és a tantételeket! Érezd át a tanok és tantételek igazságát és jelentőségét! Értsd meg a tanokat és a tantételeket! Ismerd fel a tanokat és a tantételeket! Értsd meg a szövegösszefüggést és a tartalmat! Lukács 5

versek: 1–11.

12–26.

27–35.

A szentírásblokk sorrendben való tanulmányozása

44

36–39.


versek: 1–11.

Jegyzetek

Miután Péter, Jakab és János csodálatos módon nagyon sok halat fognak, az Úr elhívja őket, hogy embereket halásszanak. A tanító azzal kezdi, hogy segít a tanulóknak megérteni a szövegösszefüggést és a tartalmat a Lukács 5:1–11-ben. E versek tanulmányozása során a tanulók tanulnak arról, hogy Jézus ezt mondta Péternek: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra” (4. vers). Látni fogják, hogy annak ellenére, hogy Péter és társai egész éjjel halásztak és mégsem fogtak semmit (lásd 5. vers), Péter mégis engedelmeskedett az Úrnak, és nagy ámulatára rengeteg halat fogtak. Péter élményéből a tanulók képesek lesznek beazonosítani a tantételt: Ha megtesszük, amit az Úr kér, még akkor is, amikor talán nem értjük, miért, akkor Ő sokkal nagyobb áldásokat ad, mint amire számítottunk. A tanító ekkor segíthet a tanulóknak még jobban megérteni ezt az alapelvet és azt, hogy mit jelent ez számukra, amikor megbeszélik, miként hasonlíthat Péter élménye saját életük körülményeihez, illetve ha megosztanak egy idevágó kijelentést egy utolsó napi prófétától vagy apostoltól. E versek kapcsán a tanító nemcsak abban szeretne segíteni a tanulóknak, hogy megtalálják és megértsék ezt a fontos tantételt, hanem abban is, hogy átérezzék igazságát és jelentőségét a Lélek hatásának köszönhetően. Ehhez a tanító felkérheti a tanulókat, hogy osszák meg, milyen módon részesültek áldásban, amikor követték az Úr útmutatását még akkor is, ha nem értették teljesen, hogy miért kell úgy tenniük. Amikor a tanulók és a tanító bizonyságot tesznek arról, hogy miként látták megnyilvánulni ezt a tantételt az életükben, akkor a Lélek bizonyságot tehet nekik annak igazságáról, és cselekvésre ösztönözheti őket. A tanító ekkor adhat néhány percet a tanulóknak, hogy átgondolják és leírják, hogy miként tudnák alkalmazni ezt a tantételt. Az ábra most azt mutatja, hogy az evangélium tanításának és tanulásának alapjai közül melyek lettek alkalmazva ebben a verscsoportban.

45



Jegyzetek

Alkalmazd a tanokat és a tantételeket! Érezd át a tanok és tantételek igazságát és jelentőségét! Értsd meg a tanokat és a tantételeket! Ismerd fel a tanokat és a tantételeket! Értsd meg a szövegösszefüggést és a tartalmat! Lukács 5

versek: 1–11.

12–26.

27–35.

36–39.


versek: 12–26. Jézus sokakat meggyógyít, akik fizikai betegséggel küszködnek, és megbocsátja a bűnöket. Ahhoz, hogy a tanító segítsen a tanulóknak megérteni a tartalmat ezekben a versekben, először meg kell ismertetnie velük a leprás (bélpoklos) és a béna (gutaütött) meggyógyításának történetét. Hogy elmélyítse a tartalom megértését a tanulókban, megkérheti őket, hogy vizsgálják meg, miben hasonlít és miben különbözik ez a két gyógyítás. Segítségképp megkérheti őket annak átgondolására, hogy milyen szerepet játszott a hit az egyes esetekben. Miután a tanulók felismerik, hogy mindkét esetben szükséges volt a hit, megtörténhet a tantétel beazonosítása: amikor hitet gyakorlunk és a Szabadítóhoz térünk, akkor Ő meg tud gyógyítani minket. A két történet különbségeinek vizsgálatakor a tanulók felfigyelhetnek arra, hogy míg a leprás magától jött az Úrhoz, a bénának szüksége volt mások segítségére. Ebből a tanulók megláthatnak még egy tantételt: segíthetünk másoknak a Szabadítóhoz jönni, hogy meggyógyulhassanak. A tanító segíthet a tanulóknak megérteni e tantételeket azzal, hogy megkéri őket, soroljanak fel olyan dolgokat a fizikai betegségeken kívül, amelyekből az emberek meggyógyulhatnak. A beszélgetés segíthet a tanulóknak megérteni, hogy az e versekben feljegyzett fizikai gyógyítások jelképezhetik

46


az Úr arra való képességét, hogy lelkileg meggyógyítson minket. Ide tartozhatnak olyan dolgok, mint a bűneink megbocsátása, megvigasztalásunk a szomorúság idején, vagy félelmeink és aggályaink csillapítása.

Jegyzetek

Ahhoz, hogy a tanító segítsen a tanulóknak átérezni e tantételek igazságát és jelentőségét, megkérheti őket egy olyan élmény megosztására, amikor ők vagy valaki, akit ismernek, meggyógyult fizikailag vagy lelkileg. Olyan példák megosztására is felkérheti őket, amikor azt látták, hogy valaki mást az Úrhoz vezettek, aki aztán részesült a Szabadító gyógyító hatásában. (Amikor a tanulók ilyesfajta példákat mondanak, emlékeztessék őket arra, hogy ne nevezzék meg a szereplőket!) A tanító felkérheti a tanulókat arra, hogy tegyék bizonyságukat a Szabadító szeretetéről és a gyógyításunkra való hatalmáról. Az alkalmazás ösztönzésére a tanító megkérheti a tanulókat, hogy gondoljanak egy konkrét dologra, amit megtehetnek annak érdekében, hogy hitet gyakoroljanak ahhoz, hogy meggyógyuljanak, bocsánatot nyerjenek, vigaszt kapjanak, illetve hogy egy barátjukat vagy valaki mást a Szabadítóhoz vezessenek.


Mielőtt továbbmennének a 27–35-ös versekre, a tanító megkérheti a tanulókat, hogy osszák meg, mit tanultak a Szabadítóról ezekből a versekből. Az e felkérésre adott válaszok hálatelt érzéseket ébreszthetnek, és a Szabadító könyörületének felismerésére indíthatnak.


versek: 1–11.

12–26.

27–35.

36–39.


47


Jegyzetek

versek: 27–35. Jézus vámszedőkkel és bűnösökkel étkezik, ami pedig zúgolódásra készteti az írástudókat és a farizeusokat.


Ebben a részben a tanító csak abban tervez segítséget nyújtani a tanulóknak, hogy megértsék a szövegösszefüggést és a tartalmat. E versek tanulmányozásakor a tanulók tanulni fognak a vámszedő Lévi, vagyis Máté elhívásáról, illetve arról, hogy Jézus együtt étkezett a vámszedőkkel és a bűnösökkel (tartalom). A tanító segíthet a tanulóknak megérteni, hogy a vámszedőket a zsidók számkivetettnek és bűnösnek tekintették (szövegösszefüggés). Ez a szövegösszefüggés segít a tanulóknak megérteni, milyen jelentőséggel bírt Máté elhívása, hogy az Úr tanítványa legyen. Ezenkívül további jelentéssel tölti meg azt az e versekben található beszélgetést a farizeusok és az Úr között, mely során szemére vetették, hogy miért eszik és iszik a vámszedőkkel és a bűnösökkel, illetve zúgolódtak a bűnösök megsegítését célzó küldetésével kapcsolatban (lásd 30–32. vers). Alkalmazd a tanokat és a tantételeket! Érezd át a tanok és tantételek igazságát és jelentőségét! Értsd meg a tanokat és a tantételeket! Ismerd fel a tanokat és a tantételeket! Értsd meg a szövegösszefüggést és a tartalmat! Lukács 5

versek: 1–11.

12–26.

27–35.


48

36–39.


versek: 36–39.

Jegyzetek

Jézus elmondja a régi tömlőbe töltött új bor példázatát. Ahhoz, hogy a tanító segítsen a tanulóknak megérteni a szövegösszefüggést és a tartalmat ebben a példázatban, elmondhatja nekik, hogy a tömlő bőrből készült tárolózsák, és beszélhetnek arról, mi a különbség az új (puha és rugalmas) és a régi (megkeményedett és rugalmatlan) bőr között. Ezután a tanító elmagyarázhatja, hogy Jézus a farizeusokhoz beszélt ekkor (szövegösszefüggés), és hogy az e példázatban szereplő „ó posztó” és „ó tömlő” a farizeusokat jelképezik, akik nem voltak hajlandóak megváltozni és elfogadni Krisztus tanát. A tanító rámutathat arra is, hogy az „új posztó” és „új tömlő” azokat az embereket jelképezik, akik készek voltak megváltozni és elfogadni a Szabadítót és az Ő tanításait. Ekkor a tanító megkérheti a tanulókat, hogy azonosítsanak be egy tantételt e példázat alapján. Egy lehetséges igazság, amelyet a tanulók megemlíthetnek, a következő: ahhoz, hogy befogadjuk a Szabadítót és az Ő evangéliumát, alázatosnak kell lennünk és hajlandónak kell lennünk megváltozni. Ezután a tanító megkérheti a tanulókat, hogy nézzék át a fejezetet, példákat keresve olyan emberekre, akik megkeményítették szívüket és elutasítóan viselkedtek a Szabadítóval és tanításaival szemben, valamint keressenek olyanokra is, akik alázatosak voltak és készen álltak változtatni az életükön. Ez a tevékenység segít a tanulóknak jobban megérteni ezt a tantételt. A tanító lezárhatja a leckét azzal, hogy felkéri a tanulókat további olyan meglátások vagy benyomások megosztására, amelyekre a Lukács 5 tanulmányozása során tettek szert. Bizonyságot tehet a tanított igazságokról, és biztathatja a tanulókat a felfedezett tantételek és tanok szerinti cselekvésre.

49



Jegyzetek


versek: 1–11.

12–26.

27–35.


50

36–39.

Notes

Felkészülés a tanításra

4

Személyes felkészülés [4.1]

B

oyd K. Packer elder azt mondta: „Erő rejlik abban, amikor a tanító megtesz minden tőle telhetőt, hogy felkészüljön, nem pusztán az adott leckére, hanem azzal is, hogy életét összhangban tartja a Lélekkel. Ha megtanul a Lélekre támaszkodni sugalmazásért, akkor azzal a biztos tudattal állhat… osztálya elé, hogy képes lesz sugalmazással tanítani” (Teach Ye Diligently, rev. ed. [1991], 358–59). Az evangéliumi tanító felkészülésének legfontosabb és legalapvetőbb eleme önmaga lelki felkészítése. A felkészülésnek részét képezi az evangélium szerinti élet, a segítséget és útmutatást kérő ima, a hit gyakorlása, valamint a továbbképzéseken való részvétel.

Élj az evangélium szerint! [4.1.1] Az, hogy a tanítók mennyire élnek hűen az evangéliumhoz, kihat tanításuk minden aspektusára. Nincs nagyszerűbb felkészülés annál, hogy az ember érdemesen éli az életét a Szentlélek vezető és erőt adó társaságára (lásd 1.2 rész, „Evangélium szerinti élet”, 2. o.).

Imádkozz segítségért és útmutatásért! [4.1.2] Az ima szerves részét képezi a tanításra való felkészülésnek (lásd T&Sz 42:14; 104:79, 82). A tanító imádkozhat azért, hogy a Lélek segítsen neki megérteni a szentírásokat és az evangéliumi tantételeket; imádkozhat bölcsességért, hogy el tudja dönteni, mi a legjobb módja az adott tantételek tanításának a Lélek által; imádkozhat segítségért és útmutatásért minden egyes óra előtt; és imádkozhat azért, hogy a tanulók hajlandók legyenek érezni a Lelket és tanulni általa. A tanítók kérhetik az Úrtól a tisztánlátás ajándékát, hogy jobban megértsék az egyes tanulókat; kérhetnek segítséget ahhoz, hogy meg tudják érinteni azokat a tanulókat, akik küszködnek; és kérhetik a jószívűség ajándékát, hogy szeretni tudják azokat a tanulókat, akik esetében ez egy kis erőfeszítést igényel (lásd Moróni 7:48).

Gyakorolj hitet! [4.1.3] Az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás célkitűzésének tanítással kapcsolatos bekezdése azt sugallja, hogy a hatékony tanítónak bíznia kell Isten szavának erejében, hinnie kell az Úrban és a Szentlélekben, illetve bíznia kell a tanulókban. A tanítók gyakorta azért nem sikeresek, mert hiányzik ezen összetevők egyike.

51


Jegyzetek

Az ige erejébe vetett bizalom. A tanítók olykor talán azt hihetik, hogy a tanulók nem fogják élvezni a szentírások tanulmányozását, illetve hogy nem taníthatják a szentírásokat nap mint nap úgy, hogy a tanulók ne veszítsék el érdeklődésüket. Szem előtt kell tartaniuk azonban, hogy a szentírások „az élet szavait” rejtik (T&Sz 84:85), valamint hogy az igének „erősebb hatása [van] az emberek elméjére, mint a kard[nak] vagy bármi más[nak]” (Alma 31:5). Henry B. Eyring elder ezt mondta: „Könyörgök nektek saját magatok és tanulóitok érdekében is, hogy higgyetek abban, hogy olvasni akarják majd [a szentírásokat]; nem úgy, hogy nektek majd kényszerítenetek kell őket erre, hanem hogy a szentírások majd magukhoz vonzzák őket. […] Az Úr írta a könyvet. Megmutatta Nefinek, hogy miként tegye úgy, hogy az majd magához vonzzon titeket. És magához fogja vonzani a tanulóitokat is” (“The Book of Mormon Will Change Your Life” [CES symposium on the Book of Mormon, Aug. 17, 1990], 2). Az Úrba és a Lélekbe vetett hit. A tanítók néha kihívásokkal telinek és erejüket meghaladó feladatnak érezhetik a felelősséget, hogy a fiataloknak és a fiatal felnőtteknek tanítsák az evangélium tantételeit. De ez az Úr munkája, Ő pedig segíteni fog azoknak, akik hittel Hozzá fordulnak. Mormon azt tanította: „És Krisztus ezt mondta: Ha hisztek énbennem, hatalmatokban lesz mindazt megtenni, amit én jónak látok” (Moróni 7:33). A tanítók bízzanak abban, hogy az Úr megérti minden egyes tanuló szükségleteit, és szeretné megáldani őket. Higgyenek abban, hogy a Szentlélek eljuttatja az evangélium üzenetét minden egyes tanulóhoz, valamint szükségleteiknek és körülményeiknek megfelelően az evangéliumi tantételek alkalmazására fogja ösztönözni őket. A tanítók emlékezzenek arra, hogy a Vigasztaló az, akit az Úr „elküld[ött], hogy tanítsa az igazságot” (T&Sz 50:14). A tanulókba vetett bizalom. A tanítók higgyenek abban, hogy a tanulók – megfelelő útmutatás és biztatás mellett – képesek lesznek megérteni a szentírásokat, meg tudják tanulni beazonosítani a tanokat és tantételeket, el tudják magyarázni másoknak az evangéliumot, és alkalmazni tudják életükben az evangélium tanításait. Ifj. J. Reuben Clark elnök a következőképpen jellemezte az ifjúsági és felsőfokú hitoktatásban részt vevőket: „Az egyház fiataljai éhezik a Lélek dolgait, sóvárognak az evangéliumi tudásra, és azt tisztán, hígítatlanul akarják megkapni. […] Nem kell e lelkileg tapasztalt fiatalok mögé lopóznotok, és vallást suttognotok a fülükbe; egyenesen eléjük állhattok, szemtől szembe, és beszélgethettek velük. Nem kell világi dolgok álruhájába rejtenetek a vallási igazságokat; nyíltan… eléjük tárhatjátok ezeket az igazságokat” (The Charted Course of the Church in Education, rev. ed. [1994], 3, 9). Időnként a tanulók megjelenése, viselkedése, illetve az evangéliumi tanulásra adott reakciója azt sugallhatja, hogy nem igazán „éhezik a Lélek

52

Fel kész ü lés a tanítás ra

olgait”. Ilyen körülmények közepette különösen fontos, hogy a tanítók hid tet gyakoroljanak Clark elnök tanításaiban. Henry B. Eyring elder ezt a megnyugtató ígéretet tette: „Lehet, hogy tanulóink nem is tudják, hogy az éhségtől ájuldoznak, Isten szavai azonban olyan szomjúságot fognak eloltani bennük, amelynek létezéséről nem is tudtak, a Szentlélek pedig a szívükbe ülteti az üzenetet” (“We Must Raise Our Sights” [CES conference on the Book of Mormon, Aug. 14, 2001], 3).

Jegyzetek

A tanítónak, aki követni kívánja az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás célkitűzését azáltal, hogy bízik Isten szavának erejében, az Úrban, a Szentlélekben, valamint a tanulókban, folyamatosan fel kell tennie magában a következő kérdéseket: Tanításom vajon: 1 . Elősegíti-e Isten igéjének mélyebb megértését és szeretetét? 2. Meghívja-e a Szentlelket és épüléshez vezet-e? 3. Arra ösztönöz-e minden egyes tanulót, hogy saját maga tanuljon és hittel éljen az evangélium szerint? 4. Segít-e a tanulóimnak jobban megismerni, szeretni és követni Jézus Krisztust?

Vegyél részt a tanévközi képzéseken! [4.1.4] Az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás képzési lehetőségeket biztosít minden tanítója és vezetője számára. A képzések elsődleges célja a tanítás jobbá tétele, az evangéliumi tudás gyarapítása, valamint a tanítók támogatása az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás igazgatási kérdéseiben. E képzés egyik formáját a rendszeresen megtartott hivatalos tanévközi gyűlések jelentik, melyeken elvárják, hogy a tanítók és a vezetők részt vegyenek. E gyűléseken a résztvevők közösen tanulmányozzák és megbeszélik a szentírásokat, hogy elmélyítsék a róluk való megértésüket, valamint megismerik és gyakorolják a tanítás inspiráló módszereit is. Ezenkívül megosztják gondolataikat a beiratkozás, a részvétel és a teljesítés arányának növeléséről; tanácskoznak a mindenkori szükségletekről; illetve tanulnak arról, miként tegyenek eleget igazgatási feladataiknak. A képzés egy másik formája magában foglalja az óralátogatást és a megfigyelést. A tanítóknak nagyon hasznos lehet, ha meghívnak egy koordinátort, igazgatót vagy tanítótársat, hogy figyelje meg tanításukat és adjon hasznos visszajelzést. A megfigyelőt felkérhetik konkrét visszajelzésre egy adott tanítási készséget illetően, melyet az adott tanító fejleszteni törekszik. Ha lehetőség adódik rá, a tanító számára hasznosnak bizonyulhat az is, ha ő is meg tud figyelni más tanítókat. Mindazok, akik hittel, valamint a tanulás és fejlődés iránti őszinte vággyal közelítik meg a tanévközi képzéseket, folyamatos növekedést és fejlődést fognak tapasztalni.

53


Jegyzetek

Tanulói felkészülés [4.2] A szentírások többször beszélnek az azok szívében és elméjében bekövetkezett felkészülés vagy készenlét állapotáról, akik lelki tanulásra törekszenek. Például Ezsdrás, egy ószövetségi pap és történetíró, felkészítette szívét, vagyis „erős szívvel törekedett keresni és cselekedni az Úr törvényét” (Ezsdrás 7:10). A Cselekedetek könyve említést tesz olyan hithű szentekről, akik „bevevék az ígét teljes készséggel” (Cselekedetek 17:11). A Nefi népénél tett látogatása során a Szabadító a következőkre ösztönözte az embereket: „… készítsétek elő elméteket a holnapi napra” (3 Nefi 17:3). Ahhoz, hogy a tanulók érezni tudják a Szentlélek felemelő hatását tanulási élményük során, nekik is „kész[en kell állniuk] az ige meghallgatására”(Alma 32:6). Az osztályteremben a tanulók akkor állnak készen a tanulásra, ha elméjük éber, figyelmük a tanulási tapasztalatra fordul, és hajlandóságot mutatnak arra, hogy a Lélek tanítsa őket. A tanító sokat tehet azért, hogy segítsen tanulóinak felkészíteni szívüket és elméjüket az evangéliumi tanulásra, köztük a következőket: Imádkozz a tanulókért! A tanítók könyöröghetnek az Úrhoz, hogy töltse ki Lelkét a tanulóikra, „hogy előkészítse szívüket az ige befogadására…, hogy örömmel fogadják az igét” (Alma 16:16–17). Teremts szeretettel és tisztelettel teljes légkört! Azok a tanulók, akik érzik, hogy tanítójuk és tanulótársaik szeretik és értékelik őket, valamint bíznak bennük, nyitottabbak lesznek az órán a Lélek hatására, és erősebb vágyuk lesz a részvételre. Alakítsd ki a céltudatosság érzését! A tanítók segítsenek tanulóiknak megérteni, hogy azért járnak az órára, hogy megismerjék a Mennyei Atyát és Fiát, Jézus Krisztust, továbbá hogy előrehaladjanak az örök élet felé az Úr evangéliumának tanulmányozása által, ahogyan az a szentírásokban és a próféták szavaiban található. Tarts érdekes, jelentőségteljes és építő jellegű órákat! Amikor a tanítók folyamatosan építő jellegű órákat készítenek elő és tartanak meg, akkor a tanulókban fokozatosan kialakul az az elvárás, hogy valami értékeset fognak tanulni minden alkalommal, amikor részt vesznek az órán. Boyd K. Packer elder ezt tanította: „Amikor órát tartasz…, [a tanulók] nem fognak lelkesedve visszatérni, hacsak nem tanultak valamit. Tanulniuk kell valamit ahhoz, hogy vissza akarjanak jönni. Készségesen, sőt, buzgó vággyal fognak eljönni egy olyan órára, ahol… táplálják őket” (Teach Ye Diligently, 182). Hívd meg a Szentlelket az óra kezdetén! Gyakorta egy jól előkészített tanulói áhítat – amelynek részét képezi az ima, egy himnusz eléneklése, illetve egy gondolat a szentírásokból – meghívja a Lelket, összekovácsolja a tanulókat, és előkészíti elméjüket és szívüket a lelki tanulásra. Ragadd meg és tartsd fenn a tanulók érdeklődését! A tanítók segíthetnek a tanulási élményre összpontosítani tanulóik elméjét azáltal, hogy minden egyes órát olyasvalamivel kezdenek, ami megragadja a tanulók figyelmét, és arra indítja őket, hogy nagyobb céltudatossággal kutassák a szentírásokat.

54


Például az óra előtt felírhatnak a táblára egy érdekes kérdést, vagy kitehetnek egy tárgyat vagy egy képet, amelyre a tanulók felfigyelnek, amikor belépnek a tanterembe.

Jegyzetek

Mivel sok tanuló korlátozott ideig tud csak figyelni, a bölcs tanító mindig keresi a módját, hogy miként tudná újra és újra felkelteni érdeklődésüket és lelkesedésüket az óra menete során. Mindezt oly módon tegye, hogy a tanulók figyelmét a tanulmányozandó szentírásokra irányítsa! Készítsd fel a tanulókat arra, hogy sikeresen tanuljanak! Mielőtt a tanítók felkérnék a tanulókat a részvételre, világosan magyarázzák el, mit várnak tőlük, mondjanak példát, adjanak időt a felkészülésre és a gyakorlásra, aztán pedig ösztönözzék és ismerjék el a tanulók arra irányuló erőfeszítéseit, hogy betöltsék szerepüket a tanulási folyamatban. Sokkal nagyobb sikerrel teljesítik az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás célkitűzését azok a tanítók, akik segítenek a tanulóknak eleget tenni tanulói szerepkörüknek.

A lecke előkészítése [4.3] Forrásanyagok a leckére való felkészüléshez [4.3.1] Szentírások Mind a négy ifjúsági hitoktatási kurzus, valamint a legtöbb jóváhagyott felsőfokú hitoktatási kurzus középpontjában az alapművek tanulmányozása áll. A tanítandó anyag meghatározásának elsődleges forrását maguk a szentírások jelentik. Az ifjúsági és felsőfokú hitoktatókhoz intézett egyik beszédében Ezra Taft Benson elnök ezt tanította: „Mindig emlékezzetek arra, hogy semmi sem helyettesítheti kellőképp a szentírásokat és az élő próféták szavait! Ezek szolgáljanak alapvető forrásaitokként!” (“The Gospel Teacher and His Message” [address to CES religious educators, Sept. 17, 1976], 3). Néhány felsőfokú hitoktatási kurzus evangéliumi témaköröket tárgyal az alapművek tanulmányozása helyett. Az ilyen kurzusok tanítói a felsőfokú hitoktatás tanmenetében javasolt anyagot (és a szentírásokat) használják felkészülésük alapvető forrásául! Folyamatosan keressenek lehetőségeket arra, hogy a szentírások és a próféták szavai segítségével tegyék érthetővé és szemléltessék az e kurzusokon tanított tanokat és tantételeket!

Az ifjúsági és a felsőfokú hitoktatás tananyaga Az ifjúsági és a felsőfokú hitoktatás tananyagát azzal a céllal hozták létre, hogy a tanítók felkészülésének és hatékony tanításának legfőbb forrását képezze. A tananyag háttér-információt nyújt a szentírásokkal és szövegösszefüggéseikkel kapcsolatban, magyarázatot ad a nehéz szavakra és kifejezésekre, idézeteket tartalmaz általános felhatalmazottaktól a szentírásokban tanított tanokat és tantételeket illetően, továbbá javaslatokat tesz arra, mely tartalmakat, tanokat és tantételeket tanítsák. Ezenkívül javaslatokat ad a tanítás mikéntjére is. Amikor a tanítók a tananyagot a szentírás-tanulmányozásukkal együtt használják, akkor a Szentlélek sugalmazást adhat nekik, miközben a tanulóik igényeihez igazítják a leckét.

55


Jegyzetek

Henry B. Eyring elder a következő magyarázatot fűzte a felkészüléshez és a tananyag használatához: „Azok, akiket a próféta elhívott az egyházban tanított tan helyes voltának biztosítására, áttekintenek minden egyes szót, minden egyes képet és minden egyes ábrát a tananyagban, amelyet ti kézhez kaptok. Fel tudjuk tárni a tananyag erejét, ha egyszerűen azon hitünk szerint cselekszünk, hogy azt Isten sugallta. […] Ha követjük a tananyag tartalmát és sorrendjét, az ajtót fog nyitni egyedi tanítási ajándékaink előtt, ahelyett, hogy elfojtaná azokat” (“The Lord Will Multiply the Harvest” [an evening with Elder Henry B. Eyring, Feb. 6, 1998],4–5).

További források A tanítók használhatnak további forrásokat, például az egyházi folyóiratokat, különösen az általános konferencia tanításait, ha azok hozzájárulnak a szentírásblokk világosabb megértéséhez. Ne használjanak azonban olyan forrásanyagokat, amelyek találgatásokra indíthatnak, szenzációhajhászok, vagy olyan elképzeléseket tanítanak, melyeket az egyház nem fektetett le világosan. Meglehet, hogy egy adott anyag használata akkor sem helyénvaló az órán, ha korábban már elfogadták és kiadták. A leckék építsék a tanulók hitét és bizonyságát!

Döntsd el, mit tanítasz és hogyan fogod tanítani! [4.3.2] A lecke előkészítése során minden tanítónak el kell döntenie a következőket: „Mit fogok tanítani?” és „Hogyan fogom tanítani?”. A mit tanítsak kérdésébe a következők tartoznak: szövegösszefüggés (ideértve a hátteret, a kultúrát és a környezetet), tartalom (vagyis a történeti vonal, a szereplők, az események, a prédikációk és a sugalmazott magyarázatok), valamint az adott szentírásblokkban szereplő fontos evangéliumi igazságok. A hogyan tanítsak kérdésébe tartoznak azok a módszerek, megközelítések és tevékenységek, amelyek alkalmazásával a tanító segít a tanulóknak tanulni (például megbeszélés, audiovizuális forrásanyagok, írásbeli feladatok és kiscsoportos munka). A mit tanítsak meghatározásának meg kell előznie a hogyan tanítsak meghatározását, hogy az elsődleges hangsúly a szentírásoké maradjon, ne pedig a módszerekre vagy technikákra helyeződjön át. A lecke előkészítése során a tanítók fordítsanak kellő időt és energiát mind a mit tanítsak, mind pedig a hogyan tanítsak meghatározására. Ha a mit tanítsak kérdésére kerül a legnagyobb hangsúly a lecke előkészítése során, akkor a tanítónak nem lesz elegendő ideje annak átgondolására, hogy miként segíthet a tanulóknak részt venni a tanulásban, ez pedig gyakran unalmas és túlzottan tanár-központú órákhoz vezet. Amikor a tanító túlságosan a hogyan tanítsak kérdésére összpontosít, a leckék összefüggéstelenné, céltalanná és erőtlenné válhatnak.

Döntsd el, mit fogsz tanítani! [4.3.3] A tanítók négy alapvető lépést járnak be, miközben előkészítik, mit fognak tanítani: Először is törekszenek megérteni a szentírásblokk szövegösszefüggéseit és tartalmát. Másodszor, beazonosítják és megértik a szentírásrészben található tanokat és tantételeket. Harmadszor, eldöntik, mely tantételek

56


megtanulása és alkalmazása a legfontosabb tanulóik számára, és negyedszer, eldöntik, mekkora hangsúlyt fognak fektetni a szentírásblokk egyes részeire.

Jegyzetek

1. Értsd meg a tanított szentírásblokk szövegösszefüggéseit és tartalmát! A tanítók törekedjenek megérteni a szentírásblokk szövegösszefüggéseit (vagyis hátterét), és merüljenek el a szentírásrészben, amíg alaposan megismerik a tartalmát! A szentírásokban való elmerülés azt jelenti, hogy az ember olvas, tanulmányoz, elmélkedik, valamint sugalmazásért és megértésért imádkozik az olvasottakkal kapcsolatban. Az egyik leghasznosabb dolog, amit a tanító tehet a szentírás tartalmának megértése érdekében, az, ha megjelöli a szentírásblokkban azokat a természetes töréspontokat, ahol változás áll be a témában vagy a cselekményben. Ezután a tananyag és saját meglátásaik segítségével fel tudják osztani a szentírásblokkokat kisebb szegmensekre vagy verscsoportokra e természetes töréspontok alapján. Ezek a kisebb szakaszok fontos építőelemekként vagy alkotórészekként szolgálnak majd, melyeket a tanítók a felkészülés során használhatnak az óra folyamának megtervezéséhez, illetőleg segítséget nyújtanak ahhoz is, hogy az adott szentírásblokk teljes tartalma kapjon valamennyi figyelmet. Miközben a tanítók ily módon felvázolják a szentírásblokkot, törekedjenek arra is, hogy átlássák a fontosabb szereplőket, helyszíneket, eseményeket és ok-okozati összefüggéseket, és megismerjék a nehéz szavak vagy kifejezések jelentését. A tartalom megfelelő megismeréséhez gyakran többször is át kell olvasni az adott szentírásrészt.

2. Ismerd fel és értsd meg a tanokat és a tantételeket! A szövegösszefüggés és a tartalom megértése mellett a tanítóknak fel kell ismerniük és meg kell érteniük a szentírásrészben álló tanokat és tantételeket, továbbá át kell nézniük a tananyagban javasoltakat is. Ha a tananyagban nem szerepelne, akkor a tanító saját szavaival fogalmazza meg a tanokat és tantételeket világos, tömör kijelentésekben. Ez segíteni fog tisztán látnia mind a tantételeket, mind pedig azok jelentését. Segítséget nyújt az órai tanulási tevékenységek irányításában is, továbbá elősegíti, hogy a tanulók jobban megértsék és konkrétabban alkalmazzák a tanultakat.

3. Döntsd el, mely tantételek és tanok elsajátítása és alkalmazása a legfontosabb a tanulók számára! Egy átlagos szentírásblokk szinte mindig több anyagot tartalmaz, mint amennyit egy óra alatt alaposan át lehet beszélni. Miután a tanítók áttanulmányozták a szentírásokat és a tananyagot, el kell dönteniük, hogy tanulóik számára mely tanok és tantételek megismerése és alkalmazása a legfontosabb. E döntés meghozatala során vegyék figyelembe a következőket: A Szentlélek késztetései. Annak meghatározásához, hogy mely tantételeket és tanokat hangsúlyozzák az órán, a tanítók folyamatosan törekedjenek a Szentlélek útmutatására. A sugalmazott szerző szándéka. A tanítók törekedjenek annak meghatározására, hogy vajon mit szándékozott átadni a prófétai

57


Jegyzetek

szerző. Ezra Taft Benson elnök azt mondta: „Ha [a szerzők] látták napjainkat és azon dolgokat választották ki, amelyek leginkább értékesek lesznek számunkra, vajon nem így kell-e tanulmányoznunk a Mormon könyvét? Állandóan fel kellene tennünk magunknak a kérdést: »Miért sugalmazta az Úr Mormonnak (vagy Moróninak vagy Almának), hogy vegye bele ezt a feljegyzésébe? Milyen leckét tanulhatok meg ebből, ami segíteni fogja az életemet ezekben a napokban és ebben a korban?«” (“The Book of Mormon— Keystone of Our Religion,” Ensign, Nov. 1986, 6). A tanítók gondolkodjanak el ezeken a kérdéseken, amikor felkészülnek a tanításra bármely szentírást tárgyaló kurzus során. Azt is tartsák szem előtt, hogy a szentírásokban a próféták központi helyen álló szándéka mindig az, hogy tanúságot tegyenek Jézus Krisztusról. Ahogy Nefi mondta: „…szándékom teljessége az, hogy az embereket meggyőzhessem, hogy jöjjenek Ábrahám Istenéhez, és Izsák Istenéhez és Jákób Istenéhez, és legyenek megszabadítva” (1 Nefi 6:4). Ezért aztán a tanítónak fel kell tennie a kérdést: „Mit tanít ez a szentírásblokk Jézus Krisztusról, ami segíthetne tanulóimnak jobban megérteni tanításait és engesztelését, és fokozottabban ezekre támaszkodni?”

„Kétféleképpen lehet tekinteni az evangéliumra – és mindkettő látás mód helytálló. Hatalmas különbséget jelentenek tanításotok erejében. Az egyik látásmód szerint az evangélium az igazság teljessége. És így is van. Az evangélium igazság. Ezzel a szemlélettel szinte bármilyen igazsá got tudok tanítani az osztályteremben azzal, hogy az evangéliumot tanítom. A másik szemlélet szerint az evangélium tantételek, parancsolatok és szertartások összessége, melyek megtartása, követése és elfoga dása örök élethez fog vezetni. Ez szintén igaz. Amikor döntést hozok abban a kérdésben, hogy e szem léletek melyikének engedem, hogy uralja a tanításomat, hatalmas lépést teszek. Ha azt a szemléletet követem, hogy az evangélium az igazság teljessége, ahelyett, hogy olyan szertartások, tantételek és parancsolatok összességeként tekinteném, melyek megtartása, köve tése és elfogadása örök élethez fog vezetni, akkor azzal szinte már ki is szálltam a versenyből, hogy segítsek egy tanulónak megállni a szenny áradatával szemben.” (Henry B. Eyring, “Eyes to See, Ears to Hear” [CES symposium on the New Testament, Aug. 16, 1984], 6)

58

Miközben a tanítók megpróbálják meghatározni a sugalmazott szerző szándékát, ügyeljenek arra, hogy ne lépjenek túl azon, ami a szövegben világosan szerepel. Henry B. Eyring elder a következő figyelmeztetést adta: „Nem szabad úgy tennem, mintha minden szerző esetében tudnám, mit szándékozott vagy mit nem szándékozott mondani” (“‘And Thus We See:’ Helping a Student in a Moment of Doubt” [an evening with Elder Henry B. Eyring, Feb. 5, 1993], 6). Változásra indító tantételek és alapvető tanok. Amikor a tanító meghatározza a mit tanítsak kérdését, vegye figyelembe a következőket: „Mindazon igazságok közül, amelyeket hangsúlyozni lehetne e szentírásblokkból, melyek fognak a leginkább segíteni tanulóimnak abban, hogy közelebb kerüljenek a Mennyei Atyához és a Szabadítóhoz, illetve melyek vezetnek szabaduláshoz?” Henry B. Eyring elder ezt a tanácsot adta: „Amikor az órára készülsz, keress változásra indító tantételeket! […] A változásra indító tantétel olyan tantétel, amely az Isten akaratának való engedelmességre vezet” (“Converting Principles” [remarks at an evening with Elder L. Tom Perry, Feb. 2, 1996], 1). A tanítóknak meg kell vizsgálniuk azt is, hogy a tanulmányozott szentírásblokk tartalmaz-e olyan alapvető tanokat, amelyekre az IFH kiemelt hangsúlyt fektet. Ezek a tanok segítenek a tanulóknak megérteni Mennyei Atyánk tervét és az egyház alapvető hitelveit (lásd 2.7.2 rész, „Alapvető tanok”, 37. o.). A tanulók szükségletei és képességei. Minél alaposabban ismeri és érti a tanító a tanulóit, annál könnyebben tudja


majd meghatározni és kihangsúlyozni azokat az odaillő tantételeket, melyeket aztán alkalmazni tudnak. Miközben a tanítók az adott szentírásblokkot tanulmányozzák, felfedezhetnek olyan gondolatokat vagy elképzeléseket, amelyeket személy szerint érdekesnek találnak vagy magukra vonatkozóan kimondottan jelentőségteljesnek tartanak, de amelyek talán meghaladják a tanulók lelki felkészültségét és felfogását (lásd például Pál tanácsát a tejről és a szilárd táplálékról, 1 Korinthusbeliek 3:2). Néhány tantétel, amely a tanító számára nem új vagy érdekes, hatalmas jelentőséggel bírhat a tanulók számára. A tanítóknak emlékezniük kell arra, hogy tanulókat tanítanak, nem csupán leckéket. Tanulási élményt teremtenek, nem pusztán óravázlatot készítenek. A tananyag különösen hasznosnak bizonyulhat a tanítóknak, amikor meghatározzák, mely tantételek és tanok a legfontosabbak a tanulók számára.

Jegyzetek

Richard G. Scott elder ezt tanította: „Tanulóitok egyéni képességei és szükségletei alapján határozzátok meg, mi a leglényegesebb! Ha a tanulók megértenek, szívükbe ültetnek és életük útikalauzának részévé tesznek egy kulcsfontosságú tantételt, akkor sikerült elérni a legfontosabb célkitűzést” (“To Understand and Live Truth,” [an evening with Elder Richard G. Scott, Feb. 4, 2005], 2–3). Miközben eldönti, mely igazságokat hangsúlyozza, a tanító megtervezheti azt is, hogy röviden rámutat egy olyan tantételre vagy tanra, amelyet nem tervez bővebben tárgyalni a szentírásrész tanulmányozása során. Ez lehetőséget nyújthat a Szentléleknek arra, hogy személyre szabjon egy olyan tantételt, amely bár nem kiemelten hangsúlyos a leckében, talán fontos lehet egy adott tanulónak. A tanítók azt is tartsák szem előtt, hogy talán a tanulók maguk is felfedeznek és meg akarnak beszélni olyan evangéliumi igazságokat, amelyeket a tanító nem vett észre, vagy nem tervezett megbeszélni. Mindezen dolgok figyelembe vétele során a tanítók kérjék a Lélek megerősítését. A Lélek segíteni fog nekik jobban megérteni a szentírás sugalmazott szerzőjének szándékát, a tanulók szükségleteit, valamint azt, hogy mely evangéliumi igazságok fognak segíteni a tanulóknak közelebb kerülni Mennyei Atyjukhoz és a Szabadítóhoz.

4. Döntsd el, mekkora hangsúlyt szeretnél fektetni a szentírásblokk egyes részeire! Amikor a tanítók már értik a szentírásblokk szövegösszefüggéseit és tartalmát, kisebb, tartalmilag összefüggő részekre osztották azt, valamint beazonosították, milyen evangéliumi igazságokat szeretnének a tanulókkal megértetni és alkalmaztatni, akkor készen állnak arra, hogy meghatározzák, mekkora hangsúlyt fektessenek a szentírásblokk egyes szegmenseire. Általában azok a részek kapják a legnagyobb hangsúlyt, amelyek azokat a tanokat és tantételeket tartalmazzák, amelyeket a tanító ki szeretne emelni az óra során. Ez azt jelenti, hogy e verscsoportok esetében a tanító vezeti a tanulókat, hogy megértsék szövegösszefüggéseiket és tartalmukat; beazonosítsák és megértsék a bennük található fontos tanokat és tantételeket; szívükben átérezzék e tanok és tantételek igazságát és jelentőségét; és segítsenek nekik meglátni, hogy miként tudják alkalmazni ezeket az igazságokat az életükben.

59


Jegyzetek

A szentírásblokk további részei talán kevésbé összpontosítanak a leckében hangsúlyozott igazságokra, de ne ugorják át vagy hagyják figyelmen kívül őket, hanem a tanítók készüljenek fel legalább a verscsoportok összefoglalására! Megjegyzés: Igen ritka az, hogy a tanítónak korlátlan idő álljon a rendelkezésére a felkészüléshez. A tanítók gyakran esnek abba a hibába, hogy olyan sok időt fordítanak az olvasásra, a tanulmányozásra és a mit tanítsak meghatározására, hogy nem marad elegendő idő a hogyan tanítsak kérdés alapos átgondolására. Minden óra előkészítése során eljön az a pont, amikor a tanítónak azt kell mondania: „Úgy érzem, kellőképpen értem, hogy mit tanítsak. Most pedig el kell döntenem, hogyan tanítsak, hogy tanításom hatékony legyen.”

Döntsd el, hogyan fogsz tanítani!

[4.3.4]

Gyakran megesik, hogy a tanítókat felvillanyozzák a tanítandó szentírás blokk és a felfedezett igazságok. A tanulmányozásra, a megértésre és a Lélektől való tanulásra tett szorgalmas erőfeszítéseiknek köszönhetően épülnek, és természetes módon vágynak arra, hogy átadják mindazt, amit felkészülésük során elsajátítottak. Noha ez helyénvaló lehet, mégis szem előtt kell tartani, hogy minden lecke célja az, hogy a tanulók megértsék a szentírásokat, tanuljanak a Szentlélektől, és ösztönzést érezzenek arra, hogy alkalmazzák, amit ők maguk tanulnak. Ehhez szinte mindig több kell annál, mint hogy a tanítók pusztán elmondják a tanulóknak, hogy ők maguk mit tanultak a szentírásokból, és hogy azt miért érzik fontosnak. Több kell hozzá, mint hogy a tanító felolvassa az adott verset, magyarázatot fűzzön hozzá, aztán áttérjen a következő versre. A tanulók akkor épülnek, amikor átvezetik őket egy ahhoz hasonló tanulási folyamaton, amilyet a tanító maga megtapasztalt a lecke előkészítése során. A tanulókat vezetni kell, hogy megértésre törekedve kutassák a szentírásokat, és saját maguk fedezzék fel az evangélium igazságait. Lehetőségeket kell biztosítani számukra, hogy saját szavaikkal elmagyarázzák az evangéliumot, valamint hogy megosszák tudásukat és érzéseiket, és bizonyságot tegyenek róluk. Ez elősegíti, hogy az evangélium lejusson a fejükből a szívükbe. Amikor a tanulók folyamatosan így tapasztalják meg az evangélium tanulmányozását, akkor jobban bíznak abban, hogy képesek egyedül is tanulmányozni a szentírásokat és a Lélek által tanulni. Vágy ébred bennük, hogy életükben alkalmazzák mindazt, amit tanulnak, továbbá felkészültebbek lesznek majd arra, hogy másoknak is elmagyarázzák, miben hisznek, illetve hogy bizonyságot tegyenek az evangélium tanairól és tantételeiről. A tanítók készüljenek fel olyan módszerek alkalmazására, amelyek segíteni fognak a tanulóknak megtapasztalni ezt a tanulási folyamatot, miközben közösen végighaladnak a szentírásokon az osztállyal. Miközben a tanítók elkészítik óravázlatukat, a következő kérdésekre adott válaszok megfelelő alapot adnak a hogyan tanítsak meghatározásához: 1. Milyen módszerek vagy tanulási tevékenységek fognak segíteni a tanulóimnak megérteni a szövegösszefüggést és a tartalmat, amelyet ismerniük kell?

60


2. Milyen módszerek fognak segíteni a tanulóknak abban, hogy képesek legyenek beazonosítani és megfogalmazni a kulcsfontosságú tanokat és tantételeket, illetve továbbiakat találni? 3. Miként tudok a leginkább segíteni tanulóimnak megérteni ezeket a tantételeket és tanokat? 4. Milyen módszerek és megközelítések révén fognak tanulóim eljutni oda, hogy átérezzék e tantételek igazságát és jelentőségét, illetve hogy vágyjanak megosztani ezeket és bizonyságot tenni róluk? 5. Milyen hatékony módon tudok segíteni nekik meglátni, hogy miként tudják alkalmazni ezeket a tantételeket az életükben, és hogyan tudom ösztönözni őket erre? A következőkben felsorolunk néhány szempontot, melyet figyelembe kell venni a tanítás mikéntjének meghatározásakor.

Jegyzetek

Ügyelj arra, hogy a tanítási módszerek összhangban álljanak a tanított üzenettel, és kedvezzenek a Lélek befolyásának! Néha, amikor a tanítók megpróbálják szórakoztatni a tanulókat vagy fenntartani érdeklődésüket, olyan módszereket választanak vagy olyan technikákat alkalmaznak, amelyek nem vezetnek megértéshez és épüléshez. A módszerek megválasztásakor a tanítók vegyék figyelembe, hogy az adott módszer hangsúlyosabbá teszi-e az üzenetet, melyet szeretné, ha a tanulók a magukévá tennének, vagy inkább a háttérbe szorítja. Például egy oktató jellegű játék élvezetes és hatékony módja lehet bizonyos információk megtanításának (például a Biblia könyvei sorrendjének tanítása során), de szinte minden bizonnyal ellenkező hatása lesz, ha a lelkiség megteremtése a célunk. A kisebb csoportokban végzett munka hatékony lehet, de mivel sok időt igényel, lehet, hogy nem ez a legjobb választás, ha egy egyszerűen kijelentett tantételt szeretnénk beazonosítani. A tanító ügyeljen arra, hogy a tanítási módszerek és tevékenységek helyénvalók az evangéliumi tanuláshoz, nem lesznek bántók vagy sértők senki számára, valamint kedveznek a Lélek befolyásának! Használd a tananyagot! Az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás tananyaga javaslatokat tartalmaz a hogyan tanítsak kérdésében, melyek figyelembe veszik az evangélium tanításának és tanulásának alapjait. Amikor a tanítók felkészülnek az egyes leckékre, alaposan nézzék át a tananyagot, és válasszák ki, mely információkat és módszereket fogják használni a szentírásblokk tanítása során. Dönthetnek a tananyag összes vagy csak néhány javaslatának felhasználása mellett, illetve a javasolt ötleteket átalakíthatják osztályuk szükségleteinek és körülményeinek megfelelően.

„[A]z evangélium kiváló tanítója az előírt tananyagból tanít, a legnagyobb hangsúlyt fektetve Jézus Krisztus evangéliuma tanának, [tantételeinek] és szövetségeinek tanítására.” (Dallin H. Oaks: Evangéliumi tanítás. Liahóna, 2000. jan. 96.)

Alakítsd ki a jelentőség és a céltudatosság érzését! Amikor a tanulók látják, hogy a szentírásblokkban tanultak jelentőséggel bírnak saját helyzetükben és körülményeikben, akkor általában nagyobb motivációt éreznek az evangélium tanításainak megismerésére és alkalmazására. Fel tudják ismerni azt is, hogy a szentírások miként nyújtanak válaszokat és útmutatást, melyek vezethetik őket a valós élet helyzeteiben.

61


Jegyzetek

Ezért aztán a hogyan tanítsak rész megfontolásakor a tanítók bölcsen teszik, ha eltűnődnek a szentírásrészben álló örök igazságokon, és fontolóra veszik, hogy azok miként lehetnek hasznosak és jelentőségteljesek a tanulók életében. Ezt szem előtt tartva a tanítók gyakran egy jelentőségteljes kérdés, helyzet vagy probléma felvetésével indítják az órát, ami arra indítja a tanulókat, hogy olyan evangéliumi tantételeket és tanokat keressenek a szentírásokban, amelyek útmutatást nyújtanak nekik. A leckére való felkészülés során a tanítók tervezzék el azt is, hogy miként fogják fenntartani a tanulók figyelmét, és folyamatosan vonják be a tanulókat a tanulási folyamatba! Döntsd el, milyen ütemben haladsz a tananyaggal! A tanítók tegyenek szorgalmas erőfeszítést a teljes szentírásblokk átvételére! Amikor azonban meghatározzák, hogy mennyi időt fordítanak a lecke különböző részeire, fontos észben tartaniuk, hogy embereket, nem pedig csak leckéket tanítanak! A tanítók ne akarják olyan szigorúan követni az óravázlatot, hogy ne adjanak teret a sugalmazásnak vagy a be nem tervezett tanulói hozzászólásoknak, melyek szükségessé tehetik a lecke módosítását! A tanítók egyik leggyakoribb hibája az, hogy túl sok időt fordítanak a lecke első felére, ami miatt a második részen már csak átfutni van idejük. A felkészülés során becsüljék meg, hogy mennyi időt fog igényelni a lecke egyes részeinek megtárgyalása a választott módszerek segítségével. Mivel szinte mindig több megtanítanivaló anyag lesz, mint amennyire idő van, a tanítóknak meg kell határozniuk, hogy a szentírásrész mely részei kapjanak nagyobb hangsúlyt, és melyeket fogják inkább csak összefoglalni. A haladás ütemezésének meghatározása a kurzus egészére is vonatkozik, nem csupán az egyes leckékre. Például ha egy újszövetségi kurzusban túl sok időt fordítanak a négy evangéliumra, akkor nem marad elég idő, hogy megbeszéljék a későbbi könyvekben található fontos evangéliumi igazságokat. A legtöbb ifjúsági és felsőfokú hitoktatási tananyag tartalmaz javaslatokat a haladás megfelelő ütemezésére és egy tantervet is a teljes kurzus átvételére.

62


Összpontosíts arra, hogy segítesz a tanulóknak betölteni a szerepüket! Miközben a tanítók megtervezik, hogyan fognak tanítani, mindig a tanulóra összpontosítsanak, ne csupán arra, hogy mit fognak ők megtenni tanítóként! Ahelyett, hogy csupán azt kérdeznék: „Mit fogok ma csinálni az órán?” vagy „Mit fogok tanítani a tanulóimnak?”, az órára való felkészülés idején fel kell tenniük ezeket a kérdéseket is: „Mit fognak ma csinálni a tanulóim?”, „Hogyan fogok segíteni a tanulóimnak meglátni azt, amit tudniuk kell?”.

Jegyzetek

Használj többféle módszert és megközelítést! Még egy meggyőző tanítási technika is hatását veszti vagy unalmassá válik, ha túl sokszor alkalmazzák. Bár nem javasolt, hogy a tanítók csupán a változatosság kedvéért variálják a módszereket, de a hatékony tanítók váltogatják a módszereiket az adott leckén belül, illetve óráról órára is. A tanítók legyenek készek változtatni a módszerükön a lecke során, ha a tanulók figyelme lankad, vagy ha a választott módszer úgy tűnik, nem segít a tanulóknak a kívánt eredmény elérésében. A különféle tanítási módszerek használata segítséget nyújthat azon tanulók bevonásához is, akik másképp tanulnak. Az olyan tanítási módszerek vagy tanulási tevékenységek, amelyek különféle érzékszerveik használatát igénylik a tanulóktól (például látás, hallás, tapintás), segíthetnek fokozni a tanulók részvételét és a tanultak megjegyzését. Noha általánosságban véve a tanítóknak olyan módszereket kell választaniuk, amelyek alkalmazása természetes számukra és alkalmasnak érzik magukat rá, hajlandónak kell lenniük új módszerek és szemléletek kipróbálására is, amelyek még hatékonyabbá tehetik őket. A kézikönyv következő szakasza olyan különféle tanítási módszereket és szemléleteket tárgyal, melyeket a tanítók figyelembe vehetnek, amikor átgondolják a hogyan tanítsak kérdését.

63

5

Notes

Tanítási módszerek, készségek és szemléletek A

tanítás összetett és sokszínű feladat. A tanítási módszerek és technikák listája sok ötletet és példát tartalmazhatna, amelyek teljes körű tárgyalása több kötetnyi könyvet tölthetne meg. Lehetséges azonban a hatékony tanításhoz elengedhetetlenül szükséges tanítási módszereket, készségeket és szemléleteket kisebb csoportokba rendezni. Ez a fejezet ezeket a lényeges területeket fogja tárgyalni. Amikor meg akarjuk határozni, hogy tanításunk során milyen módszereket alkalmazzunk, fontos szem előtt tartani, hogy a módszerek és a készségek csupán az eszközt, nem pedig a célt jelentik. A tanítók olyan módszereket válasszanak, amelyek a leginkább segítenek tanulóiknak megérteni az adott szentírásrész tartalmát, tanait és tantételeit, továbbá elősegítik az épülést és az alkalmazást. Ha a tanítók szem előtt tartják, miért is alkalmaznak egy konkrét készséget vagy technikát, akkor jelentőségteljesebb módon fogják tudni a lecke részévé tenni. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a Lélek nélkül még a leghatékonyabb tanítási módszerek és szemléletek sem hoznak sikert.

Kérdések [5.1] A hatékony kérdezés az egyik legfontosabb készség, amelyet a tanítók fejleszthetnek. A kérdések bevonhatják a tanulókat a szentírások megértésének folyamatába, illetve segíthetnek nekik felfedezni és megérteni fontos evangéliumi igazságokat. A kérdések segíthetnek a tanulóknak abban is, hogy átgondolják, milyen hatással volt az evangélium addigi életükre, és miként alkalmazhatnák az evangélium tantételeit most és a jövőben. A hatékony kérdezés ösztönözheti a tanulókat arra, hogy meghívják tanulási élményükbe a Szentlelket önrendelkezésük gyakorlásával és szerepük betöltésével a tanulási folyamatban. „A kérdések felvetése és megvála szolása áll minden tanulás és minden tanítás középpontjában.” (Henry B. Eyring, “The Lord Will Multiply the Harvest” [an evening with Elder Henry B. Eyring, Feb. 6, 1998], 5–6)

A lecke előkészítésekor érdemes nagy erőfeszítést fordítani olyan kérdések gondos megfogalmazására, amelyek megértéshez vezetnek és megmozgatják a tanulók elméjét és szívét a tanulás során. A kérdések megtervezésekor a tanító először is határozza meg, mi a szándéka az adott kérdés feltevésével (például lehet, hogy azt szeretné, ha a tanulók megtalálnának valamilyen információt a szentírásrészben, vagy elgondolkodnának egy bizonyos rész jelentésén, illetve megosztanák bizonyságukat egy tantétel igaz voltáról). Ezt követően a tanító fogalmazza meg a kérdést alaposan átgondolva és e célt szem előtt tartva. Néhány gondosan megválasztott szó nagy szerepet játszhat abban, hogy az adott kérdés meghozza-e a kívánt eredményt. A tanítók törekedjenek arra, hogy olyan kérdéseket fogalmazzanak meg és tegyenek fel, amelyek gondolkodásra és érzésre indítanak. Általában

64

Tanítási mó d szer ek , k észségek és szemléletek

kerülniük kell az egyszerűen igennel vagy nemmel megválaszolható kérdéseket, illetve az olyan kérdéseket, amelyekre olyan egyértelmű a válasz, hogy a tanulók nem is éreznek késztetést az átgondolásukra. Kerüljék továbbá az olyan kérdéseket is, amelyek vitát szülhetnek, mivel az nyugtalanná teheti a tanulókat és viszályt teremthet az osztályban, ami pedig elkeseríti a Lelket (lásd 3 Nefi 11:29). Amikor a tanítók kérdéseket tesznek fel az órán, fontos, hogy hagyjanak időt a tanulóknak a válasz átgondolására. Előfordul, hogy a tanító feltesz egy kérdést, vár egy pillanatig, aztán amikor senki sem válaszol azon nyomban, kétségbe esik és maga válaszolja meg a kérdést. A hatékony kérdések azonban gyakran gondolkodást és tűnődést kívánnak, és a tanulóknak időre lehet szükségük arra, hogy megtalálják a választ a szentírásokban, illetve hogy megfogalmazzanak egy átgondolt választ. Néha segítséget jelenthet, ha a tanulók időt kapnak arra, hogy a válaszadás előtt leírják válaszaikat. Jézus Krisztus, a Mester Tanító, különféle kérdéseket tett fel, hogy töprengésre és az általa tanított tantételek alkalmazására buzdítsa az embereket. Kérdései aszerint változtak, hogy mit szándékozott előidézni a tanított személyek életében. Néhány kérdés arra sarkallta a hallgatóit, hogy elmélkedjenek és forduljanak a szentírásokhoz a válaszokért, például amikor ezt kérdezte: „A törvényben mi van megírva? mint olvasod?” (Lukács 10:26). Más kérdéseket azzal a szándékkal tett fel, hogy elkötelezettséget ébresszen, például ennél a kérdésnél: „Milyen embereknek kell hát lennetek?” (3 Nefi 27:27). Noha a tanítók számtalanféle kérdést alkalmazhatnak, a kérdéseket négy fő csoportra lehet osztani, mely csoportok mind különösen fontosak az evangélium tanítása és tanulása során: 1. Kérdések, amelyek arra indítják a tanulókat, hogy keressenek információkat 2. Kérdések, amelyek arra ösztönzik a tanulókat, hogy a megértés elősegítése érdekében végezzenek elemzést 3. Kérdések, amelyek érzéseket és bizonyságot ébresztenek 4. Kérdések, amelyek alkalmazásra sarkallnak

Kérdések, amelyek arra indítják a tanulókat, hogy keressenek információkat [5.1.1] A keresésre indító kérdések segítenek építeni a tanulók alapvető szentírásismeretét azzal, hogy az adott szentírásblokk tartalmához kapcsolódó fontos részletek megtalálására kéri őket. Mivel az ilyen kérdések arra ösztönzik a tanulókat, hogy bizonyos információkat keressenek a szentírások szövegében, hasznos, ha a kérdéseket még azon versek olvasása előtt felteszik, amelyekben a válaszok állnak. Ez megfelelő irányba tereli a tanulók gondolatait, és lehetővé teszi számukra a keresett válasz megtalálását a szentírásbeli feljegyzésben.

Jegyzetek


Jegyzetek

A keresésre indító kérdések általában valamilyen kérdőszót tartalmaznak, mint például ki, mi, kit, mit, mikor, hogyan, hol és miért. Néhány példa olyan kérdésekre, amelyek arra indítják a tanulókat, hogy keressenek információkat : • A Máté 19:22 szerint miért ment el szomorkodva a gazdag ifjú? • Az 1 Sámuel 17:24-ben hogyan reagáltak Izráel férfijai, amikor meglátták Góliátot? Hogyan reagált Dávid a 26. versben? • Milyen tanácsot adott Alma fiának, Siblonnak az Alma 38. fejezetének 5–15. versében? A keresésre indító kérdések általában megteremtik az alapvető megértés alapját, melyre aztán további kérdéseket lehet építeni a mélyebb megértés és az alkalmazás elősegítése érdekében. A Szabadító e kérdése: „Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek?” (Máté 16:13), háttér-információt nyújtott. A tanítványok által adott válaszok előkészítették őket a mélyebb és áthatóbb kérdésre: „Ti pedig kinek mondotok engem?” (Máté 16:15).

Kérdések, amelyek arra ösztönzik a tanulókat, hogy a megértés elősegítése érdekében végezzenek elemzést [5.1.2] Az elemzésre irányuló kérdések általában akkor kerülnek sorra, amikor a tanulók már valamelyest ismerik a tanulmányozott verseket; a szentírások tágabb és mélyebb megértésére ösztönözhetik őket. Segíthetnek a tanulóknak megvizsgálni és felfedezni a szentírásokban rejlő kapcsolatokat, mintákat és ellentéteket. Az elemző kérdésekre szinte mindig több lehetséges válasz is adható. Az efféle kérdések általában az alábbi három cél valamelyikét szolgálják. Segíthetnek a tanulóknak: • Jobban megérteni a szentírások szövegösszefüggéseit és tartalmát. • Felismerni az evangéliumi tantételeket és tanokat. • Alaposabban megérteni a felismert tantételek és tanok jelentését. Segíteni a tanulóknak jobban megérteni a szentírások szövegösszefüggéseit és tartalmát. Az elemző kérdések segíthetnek elmélyíteni a tanulóknak a szentírásbeli szövegről és eseményekről való megértését azáltal, hogy segítenek nekik a történelmi és kulturális háttér vagy további szentírásrészek viszonylatában megvizsgálni bizonyos szentírásrészeket. Az ilyen kérdések segíthetnek a tanulóknak megérteni bizonyos szavakat vagy kifejezéseket, illetve segítséget nyújthatnak a történeti vonal részleteinek elemzéséhez a jobb megértés érdekében. Ez a folyamat előkészíti a tanulókat arra, hogy képesek legyenek felismerni a tanokat és a tantételeket. Néhány példa e kérdések különböző típusaira: • Miként segít Jézus magyarázata a Máté 13:18–23-ban megértenünk a 3–8. versben álló tanításait? • Milyen különbségeket láttok abban, ahogyan Lámán és Lemuel, illetve Nefi reagált az angyal útmutatására? (Lásd 1 Nefi 3:31; 4:1–7.) • Mi vezetett a 116 oldal elvesztéséhez, ami aztán arra indította az Urat, hogy tanácsában ezt mondja Joseph Smithnek: „nem kellett volna jobban félned az emberektől, mint Istentől” (T&Sz 3:7)?

66


Segíteni a tanulóknak felismerni az evangéliumi tantételeket és tanokat. Amikor a tanulók egyre jobban értik a szentírások szövegösszefüggéseit és tartalmát, akkor könnyebben tudják felismerni a bennük rejlő tantételeket és tanokat. Az elemzésre indító kérdések segíteni tudnak a tanulóknak levonni a következtetéseket, valamint világosan megfogalmazni az adott szentírásblokkban talált tantételeket vagy tanokat (lásd 2.5.1 rész, „Ismerd fel a tanokat és a tantételeket!”, 28. o.).

Jegyzetek

Néhány példa ezekre a kérdésekre: • Milyen tantételt szemléltet az, hogy Nefinek a nagy nehézségek ellenére is sikerült megszereznie a rézlemezeket? (Lásd 1 Nefi 3–4.) • Az első látomásból milyen tanokat tanulhatunk Isten természetéről? (Lásd JST 1:15–20.) • Milyen leckét tanulhatunk abból, hogy a vérfolyásos asszony mekkora erőfeszítéseket tett azért, hogy megérinthesse a Szabadítót, és mit tanulhatunk a Szabadító neki adott válaszából? (Lásd Márk 5:24–34.) Segíteni a tanulóknak alaposabban megérteni a felismert tantételek és tanok jelentését. A tantételek és tanok felismerésén túl fontos a tanulóknak megérteni azokat, mielőtt jelentőségteljes módon alkalmazni tudnák őket. Különösen hasznosak az olyan kérdések, amelyek egy adott tantétel vagy tan jelentésének világosabb megértéséhez vezetnek; arra ösztönzik a tanulókat, hogy mai összefüggésben vizsgáljanak meg egy konkrét tantételt; illetve arra indítják a tanulókat, hogy magyarázzák el, ők miként értelmezik a tantételt. A következőkben bemutatunk néhány példát: • Mivel bizonyíthatjuk, hogy teljes lelkünkkel, elménkkel és erőnkkel (lásd Moróni 10:32) szeretjük Istent? • Miért tud az ima mindig segíteni abban, hogy szert tegyünk az olyan kísértések legyőzéséhez szükséges lelki erőre, mint amilyen például a bántó beszéd vagy a Lelket sértő szórakozás? (Lásd T&Sz 10:5.) • Milyen viselkedésformákat és jellemvonásokat láthatunk egy olyan ember életében, aki Krisztus alapjára épít? (Lásd Hélamán 5:1–14.) • Az Alma 40. fejezetében tanultak alapján hogyan magyaráznátok el a feltámadás tanát egy olyan barátotoknak, aki nem a mi hitünket vallja?

Kérdések, amelyek érzéseket és bizonyságot ébresztenek [5.1.3] Néhány kérdés abban segít a tanulóknak, hogy átgondolják és megértsék az evangélium tantételeit és tanait, más kérdések pedig arra indíthatják őket, hogy mélyebben átérezzék az adott evangéliumi tantétel vagy tan igazságát és jelentőségét a saját életükben. Az ilyen érzések gyakorta még erőteljesebben arra indítják a tanulókat a szívükben, hogy nagyobb hithűséget tanúsítsanak egy-egy evangéliumi tantétel követésében. Egy EOSZ oktatók számára tartott beszédében Henry B. Eyring elder ezekre a kérdésekre utalt, amikor ezt mondta: „Néhány kérdés sugalmazást szül. A jó tanítók ilyen kérdéseket tesznek fel. […] A következő kérdés nem igazán kedvez a sugalmazásnak: »Miről ismerhető fel az igaz próféta?« Ez a kérdés olyan választ kíván, amely felsorolást tartalmaz, a szentírásokról és az élő próféták szavairól való emlékképnek megfelelően. Sok tanuló részt vehet a válaszadásban; sokuk legalábbis elfogadható javaslatot tehet, és még az agyukat is dolgoztatniuk kell. 67


Jegyzetek

Azonban megfogalmazhatjuk a kérdést a következőképpen is, csupán egy apró változtatással: »Ti mikor éreztétek már, hogy egy próféta jelenlétében álltok?« Ez pedig arra indítja az egyéneket, hogy érzések után kutatva vizsgálják meg emlékeiket. A kérdés feltevése után bölcsen tesszük, ha kis ideig várunk, mielőtt valakit felszólítanánk a válaszadásra. Közben pedig azok is lelki élményeken gondolkodnak, akik épp nem beszélnek. Ez pedig meghívja a Szentlelket” (“The Lord Will Multiply the Harvest,” 6). Az ilyen kérdések arra ösztönzik a tanulókat, hogy tűnődjenek el a múlton, „érzések után kutatva vizsgálják meg emlékeiket”, és gondoljanak a beszélgetés alapját képező evangéliumi tannal vagy tantétellel kapcsolatos lelki élményeikre. A kérdések gyakorta azt eredményezik, hogy a tanulók megosztják érzéseiket és tapasztalataikat, illetve bizonyságot tesznek a tanról vagy tantételről. Ezek a kérdések elősegítik, hogy az evangélium lejusson a fejükből a szívükbe. Amikor pedig szívükben érzik egy evangéliumi tan vagy tantétel igazságát és jelentőségét, akkor nagyobb valószínűséggel fogják alkalmazni azt az életükben. Az alábbiakban található néhány példa olyan kérdésekre, amelyek érzéseket és bizonyságot ébreszthetnek: • Mikor éreztétek már a másoknak való megbocsátásból fakadó békességet és örömöt? • Gondoljatok egy olyan időszakra, amikor az Úr vezérelte döntéseiteket annak köszönhetően, hogy Benne bíztatok, ahelyett, hogy saját értelmetekre támaszkodtatok volna (lásd Példabeszédek 3:5–6)! Milyen áldásokban részesültetek emiatt? • Ha személyesen kifejezhetnétek a Szabadítónak az értetek hozott áldozatáért érzett hálátokat, mit mondanátok Neki? • Miben lett más az életetek amiatt, ami a szent ligetben történt? • Láttátok-e már, hogy mások hithűen válaszoltak a megpróbáltatásokra? Ez milyen hatással volt rátok? Figyelem! Az ilyen természetű kérdésekre adott válaszok különösen személyesek és kényesek lehetnek. A tanítók ügyeljenek arra, hogy a tanulók nem érzik kötelezőnek a válaszadást, érzéseik vagy tapasztalataik megosztását, illetve a bizonyságtételt. Továbbá a tanítók segítsenek a tanulóknak megérteni azt is, hogy a személyes lelki élmények szentek, és biztassák a tanulókat élményeik helyénvaló módon történő megosztására (lásd T&Sz 63:64).

Kérdések, amelyek alkalmazásra sarkallnak [5.1.4] Az evangéliumi tanítás végső célja az, hogy a tanítók segítsenek a tanulóknak alkalmazni a szentírásokban található tantételeket és tanokat, valamint érdemessé válni a hithűek és engedelmesek számára ígért áldások elnyerésére. Azok a tanulók, akik észre tudják venni, milyen áldásokban részesültek a múltban az evangélium tantételei szerinti élet miatt, jobban fognak vágyni és felkészültebbek lesznek arra, hogy a jövőben is sikeresen alkalmazzák azokat. A kérdések létfontosságú szerepet játszhatnak annak elősegítésében, hogy a tanulók meglássák, miként tudják alkalmazni ezeket a tantételeket jelenlegi helyzetükben, és átgondolják, miként alkalmazhatják azokat a jövőben is.

68


Az alábbiakban néhány olyan kérdés példája áll, amelyek segíthetnek a tanulóknak konkrét alkalmazási lehetőségeket keresni az adott tantételeket és tanokat illetően:

Jegyzetek

• Milyen változtatásokat kellene eszközölnötök a sabbat napjának még teljesebb megszenteléséhez, hogy még inkább szeplőtelennek tarthassátok magatokat a világtól? (Lásd T&Sz 59:9–13.) • Milyen tanácsot adott a próféta, amelyet pontosabban kellene követnetek? (Lásd Alma 57:1–27.) • Hogyan segíthet az előttetek álló két-három év céljai és tevékenységei fontossági sorrendjének kialakításában az a tantétel, hogy ha Isten királyságát keressük először, akkor áldottak leszünk életünk más területein is ? (Lásd Máté 6:33.)

Osztálybeszélgetés [5.2] A jelentőségteljes osztálybeszélgetés elengedhetetlenül fontos szerepet tölt be az evangélium tanításában és tanulásában. Osztálybeszélgetésre akkor kerül sor, amikor a tanítók verbális kapcsolatot teremtenek a tanulókkal, akik aztán maguk is verbális kapcsolatra lépnek egymással, méghozzá a tanulást elősegítő módon. Egy jó beszélgetés segíthet a tanulóknak ráébredni, miért fontos válaszokat keresni a lényegi kérdésekre, illetve hogy milyen értékes, ha meghallgatjuk mások hozzászólásait, ötleteit és tapasztalatait, és tanulunk belőlük. Segíthet továbbá fenntartani a figyelmet és az órai részvételt, ami pedig gyakran a megbeszélt evangéliumi tanok és tantételek mélyebb megértéséhez vezet, illetve őszintébb vágyat ébreszt a tanulók szívében arra, hogy alkalmazzák mindazt, amit tanultak és éreztek. A következőkben néhány olyan ötletet adunk, melyek segítségével a tanítók lebilincselő és inspiráló beszélgetéseket vezethetnek: Tervezd meg a beszélgetést! A tanítás más módszereihez hasonlóan a beszélgetést is gondosan elő kell készíteni, majd pedig a Lélek hatása alatt kell levezetni. A tanítónak előre át kell gondolnia, hogy a beszélgetés miként fog segíteni a tanulóknak megérteni, amit meg kell tanulniuk, illetve milyen kérdések sorozata fog elvezetni ehhez a célhoz, hogyan tegyék fel e kérdéseket a lehető leghatékonyabban, és hogyan reagáljanak, ha egy tanuló válasza váratlan mederbe terelné a beszélgetést. Kerüld a túlzott tanári magyarázatot! A beszélgetés fonalát túlzottan a kezükben tartó tanítók elvehetik a tanulók kedvét a részvételtől, mert azt az érzetet keltik bennük, hogy ők maguk akarják megválaszolni az általuk feltett kérdéseket. A túlzott tanári magyarázat miatt a tanulók úgy érezhetik, hogy az ő hozzászólásaik kevésbé értékesek, és ennek köszönhetően figyelmük is lankadhat. Kérd fel az összes tanulót a részvételre! A tanítók törekedjenek lehetőséget találni arra, hogy helyénvaló módon minden tanulót felkérjenek a jelentőségteljes beszélgetésekben való részvételre, még azokat is, akik különféle

69


Jegyzetek

okok miatt esetleg haboznak részt venni. A tanítók ügyeljenek arra, hogy ne hozzák kényelmetlen helyzetbe a tanulókat azzal, hogy felszólítják őket, amikor tudják, hogy nem állnak készen a válaszadásra. Néha egy tanuló vagy tanulók kisebb csoportja hajlamos uralni az órai beszélgetést. Előfordulhat, hogy a tanítóknak négyszemközt kell beszélniük az ilyen egyénekkel; köszönjék meg nekik, hogy mindig készek a részvételre, mondják el nekik, hogy fontos az osztály minden tagját részvételre ösztönözni, valamint magyarázzák el, miért nem fogják minden esetben felszólítani őket, amikor jelentkeznek. Név szerint szólítsd fel a tanulókat! A tanulók név szerinti felszólítása egy kérdés megválaszolására vagy egy hozzáfűzés elmondására segít szeretettel és tisztelettel teljes tanulási légkört táplálni. Ne félj a csendtől! Egy hatékony kérdés után a tanulók nem mindig felelnek azonnal. A beállt csend ne zavarja a tanítót, feltéve, hogy nem húzódik nagyon el. Néha a tanulóknak lehetőséget kell adni, hogy átgondolják, mit is kérdeztek tőlük, és milyen választ adhatnának a kérdésre. Az efféle gondolkodás jó táptalajt nyújthat a Szentlélek általi tanulásnak. Fogalmazd meg más szavakkal a kérdést! Előfordulhat, hogy a tanulóknak nehézséget okoz egy kérdés megválaszolása, mert az nem világos a számukra. Lehet, hogy a tanítónak más szavakkal megfogalmazva újra fel kell tennie a kérdést, esetleg meg kell kérdeznie a tanulóktól, hogy értik-e azt. Kerüljék azonban azt, hogy sorozatos kérdéseket intéznek a tanulókhoz anélkül, hogy elegendő időt adnának a megfelelő válasz kellően mély átgondolására. Figyelj oda a válaszokra, és tegyél fel ellenőrző kérdéseket! A tanítókat néha annyira foglalkoztatja, hogy mit mondjanak vagy tegyenek következőleg, hogy nem figyelnek oda a tanulók mondandójára. Ha gondosan szemmel kísérik és meghallgatják a tanulókat, fel tudják ismerni a szükségleteiket, és képesek lesznek a Szentlélek irányítása alatt vezetni a beszélgetést. A tanítók a következőkhöz hasonló kérdések feltevésével tudnak meggyőződni arról, hogy értik-e a tanulók válaszait: „Segítenél megértenem, mit is értesz ez alatt?” vagy „Tudnál példát mondani arra, hogy mit értesz ez alatt?”. Az efféle ellenőrző kérdések gyakran bátorítóan hatnak a tanulóra, aki aztán részletesebben is kifejti, mit gondol vagy érez, és gyakorta meghívják a válaszba a bizonyság lelkületét is. A tanítók emlékeztessék a tanulókat, hogy ők szintén figyeljenek egymásra, és ne beszéljenek, amikor valaki más beszél.

„Jelöljetek ki magatok között egy ta nítót, és ne legyen mindenki egyszerre szóvivő, inkább egyszerre egy valaki beszéljen, és mindenki hallgassa a beszédét, hogy miután mindannyian szóltak, mindenki épülhessen mindenki által, és hogy minden embernek egyenlően lehessen kiváltsága.” (Tan és a szövetségek 88:122)

70

Irányítsd tovább a tanulók hozzászólásait vagy kérdéseit! Sok esetben az órai beszélgetés úgy zajlik, hogy a tanító feltesz egy kérdést, egy tanuló válaszol, aztán a tanító hozzáfűzi a saját gondolatait, majd pedig továbblép a következő kérdésre. A beszélgetés azonban sokkal jelentőségteljesebb, lendületesebb és hatékonyabb lehet, ha a tanító az egyik tanulótól kapott választ vagy hozzászólást továbbirányítja a többi tanulóhoz. Az olyan egyszerű kérdések, mint „Te mit tennél hozzá ehhez?” vagy „Te mit gondolsz erről a hozzászólásról?”, kialakíthatják azt a mintát, amelyben a tanulók egymásnak válaszolnak. Ez pedig gyakran nagymértékben fokozza a tanulási élményt. Általában – amennyiben


az idő engedi – lehetőséget kell adni a felszólalásra minden tanulónak, aki szeretne hozzászólni.

Jegyzetek

Pozitív elismeréssel fogadd a választ! Amikor a tanuló feleletet ad, a tanítónak valamiképpen reagálnia kell rá. Lehet ez egy egyszerű „köszönöm”, vagy a válaszhoz fűzött megjegyzés. Ha egy tanuló helytelen választ ad, a tanító ügyeljen arra, hogy ne szégyenítse meg! A hatékony tanító képes a válasz helyes elemére építeni, illetve feltenni egy olyan ellenőrző kérdést, amely lehetővé teszi a tanulónak a felelet átgondolását.

Osztályban zajló közös szentírásolvasás [5.3] A szentírások órai olvasása segíthet a tanulóknak jobban megismerni és megérteni a tanulmányozott verseket. Segítséget nyújthat abban is, hogy nagyobb magabiztossággal tudják saját maguk is olvasni a szentírásokat. A tanítók ügyeljenek arra, hogy ne hozzák kellemetlen helyzetbe azokat, akik nem olvasnak jól vagy nagyon visszahúzódók. Nem szabad erőltetni a hangos olvasást azoknál a tanulóknál, akik nem akarnak ily módon részt venni az órában, viszont ösztönözhetik őket a számukra megfelelőbb módokon való részvételre. Például ha egy tanulónak előre kiadnak egy rövid szentírásrészt, amelynek felolvasását begyakorolhatja, azzal megfelelő módon be lehet vonni az órai részvételbe. Számos különböző módja van annak, hogy az osztály közösen olvassa a szentírásokat: • A tanulók olvassanak hangosan, akár egyesével, akár kórusban! • A tanulók olvassanak egymásnak! • A tanulók olvassanak el magukban egy-egy részt! • Jelölj ki bizonyos tanulókat egy szentírásbeli történet különböző szereplői szavainak felolvasására! • Olvass fel a tanulóknak, miközben ők a saját szentírásukban követik az olvasottakat!

Tanítói előadás [5.4] Bár a tanulók aktív részvétele a tanulási folyamatban igen nagy jelentőséggel bír a szentírásokról való megértésüket és alkalmazásukat illetően, az mégsem helyettesítheti a tanító azon szerepét, hogy különböző időszakonként megfelelőképpen átadja az információkat, miközben a tanulók hallgatják. E kézikönyvben azt az időt, amikor a tanító beszél, a tanulók pedig hallgatják, „tanítói előadás”-nak nevezzük. Helyesen használva a tanítói előadás fokozhatja a többi tanítási módszer sikerét. Ha azonban túlságosan sokszor alkalmazzák, akkor ez a tanítóközpontú tevékenység csökkentheti a tanítás hatékonyságát, és korlátozhatja a tanulók lehetőségét a tanulmányozás és hit általi tanulásra. A tanítói előadás igencsak hatékony lehet nagymennyiségű anyag összefoglalásakor, a tanulók számára új információ átadásakor, a lecke különböző részei közti átmenet biztosításakor, valamint a következtetések levonásakor. Előfordulhat, hogy a tanítónak magyaráznia, értelmeznie vagy szemléltetnie kell valamit, hogy a tanulók világosabban érthessék az adott szentírásrész 71


Jegyzetek

szövegösszefüggését. A tanító kiemelheti a kulcsfontosságú tanokat és tantételeket is, és azok alkalmazására intheti a tanulókat. Ami talán a legfontosabb azonban, a tanítók bizonyságot tehetnek az evangélium igazságairól, és kifejezésre juttathatják a Mennyei Atya és Fia iránti szeretetüket. A tanítói előadás alkalmazásakor – mint minden egyéb tanítási módszer esetén – a tanítók folyamatosan mérjék fel a tanulók befogadóképességét olyan kérdéseket téve fel maguknak, hogy: „Tanulóim érdeklődést és figyelmet tanúsítanak-e?” és „Vajon értik-e a tanításomat?”. Végső soron ennek és minden más tanítási módszernek az eredményessége azon múlik, hogy a tanulók a Lélek által tanulnak-e, megértvén a szentírásokat és vágyat érezve a tanultak alkalmazására. A következő ötletek segíthetnek a tanítóknak még hatékonyabban használni ezt a módszert. Tervezd meg az óra tanítói előadásait! Előfordul, hogy a tanítók gondosan előkészítik az óra más részeit, azokra a részekre azonban nem fordítanak kellő figyelmet, amikor ők viszik a beszéd fonalának javát. A tanítói előadással kapcsolatos egyik aggály az, hogy a tanulók könnyedén passzív résztvevőkké válhatnak a tanulási folyamatban. Ezért aztán a tanítói előadást szintén gondosan meg kell tervezni és elő kell készíteni. Ennek része annak meghatározása, hogy miként fogják elkezdeni és logikus gondolatmenetet követve kifejteni a tanítást. A tanítói előadást tervezve a tanítók jól gondolják át, hogy mely résznél lenne különösen fontos a tanulók aktív szerepvállalása. Általában a lecke előrehaladtával, onnan, hogy megértik a szentírásblokk szövegösszefüggéseit és tartalmát, és eljutnak oda, hogy felfedezzék, megbeszéljék és alkalmazzák a tantételeket és tanokat, egyre fontosabbá válik a tanulók aktivizálása. Kombináld a tanítói előadást más módszerekkel! A tanítói előadás hatékony osztálytermi használata azt jelenti, hogy egy olyan átfogó óravázlat részeként szerepel, amely magában foglal több más módszert és megköze lítést is. Az előadásnak elég rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy változtatni lehessen rajta, ha esetleg a tanulók szemmel láthatóan unatkoznak vagy nem tudják követni a gondolatmenetet. Ily módon a fő hangsúly még akkor is a tanulóké és a tanulásé lesz, amikor a tanító beszél, mert a tanító változtathat a tervén, ha szükséges. Valaki egyszer azt mondta, hogy a tanítói előadás olyan, mint a damil, amelyre a nyaklánc egyes gyöngyszemeit felfűzik. A gyöngyszemek a tanító által használt különböző módszereket jelképezik (kérdések, megbeszélés, csoportos munka, audiovizuális bemutatók stb.), ám azokat a tanító előadása és magyarázata fűzi össze és tartja egyben. A damil önmagában nem alkot mutatós nyakláncot. Légy változatos az előadásodban! Különféle módokon lehet biztosítani a változatosságot a tanítói előadásokban. A tanítók elkerülhetik a monotóniát a hanghordozás, a hanglejtés és a hangerő változtatásával, illetve azzal, hogy az előadás során járkálnak a teremben. Változatosságot nyújthat az előadás anyaga is. Például a tanítók mesélhetnek történeteket, használhatnak helyénvaló humort, ráirányíthatják a tanulók figyelmét képekre vagy más osztálytermi szemléltetőeszközökre, felolvashatnak idézeteket, használhatják

72


a táblát vagy audiovizuális bemutatókat, valamint bizonyságot tehetnek. A tanítói előadás megfelelő változatosságának célja mindig az legyen, hogy segítsen a tanulóknak jobban megérteni és alkalmazni a szentírásokat.

Jegyzetek

Történetek [5.5] A történetek segíthetnek megszilárdítani a tanulók hitét Jézus Krisztus evangéliumában. Felkelthetik az érdeklődést, és segíthetnek a tanulóknak megérteni az evangéliumot mások élményei által. A történetek különösen hatékony segítséget jelenthetnek ahhoz, hogy a tanulók megértsék a szentírásrészben felfedezett evangéliumi tantételeket. Az evangélium tantételeinek mai környezetben való szemléltetése révén – a szentírások szövegösszefüggésein túl – a történetek segíthetnek a tanulóknak megérteni, miként vonatkozik életükre egy-egy evangéliumi tantétel, és segíthet vágyat érezniük annak alkalmazására. Bruce R. McConkie elder ezt tanította: „Természetesen nincs abban semmi rossz, ha elmesélünk egy hitet ébresztő történetet napjainkból, egy olyan esetet, amely a mi adományozási korszakunkban történt meg. […] Sőt, mi több, ezt teljes mértékben ösztönözni kell! Meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy megmutassuk, hogy ugyanazok a dolgok történnek a szentek életében manapság, mint amilyenek a letűnt korok hithű embereivel történtek. […] A hitet ébresztő történetek előadásának talán az a legtökéletesebb mintája, hogy megtanítjuk, ami a szentírásokban áll, majd pedig megpecsételjük azt az élő valóság pecsétjével azáltal, hogy elmesélünk egy hasonló és egyenértékű dolgot, ami a mi adományozási korszakunkban történt, a mi népünkkel, sőt, ideális esetben saját magunkkal” (“The How and Why of Faith-Promoting Stories,” New Era, July 1978, 4–5). A tanítók megoszthatnak történeteket a próféták életéből, az egyháztörténetből, az általános konferenciai beszédekből vagy az egyházi folyóiratok írásaiból. Megoszthatnak saját magukkal megesett igaz történeteket is. Néha akkor kerül sor a legjelentőségteljesebb és legnagyobb hatással lévő tanulási élményre, amikor a tanító megkéri a tanulókat, hogy osszanak meg olyan történeteket saját életükből, amelyek szemléltetik, milyen áldottak voltak egy evangéliumi tantétel betartása miatt. Meg kell említeni néhány figyelmeztetést és tanácsot a történetek alkalmazásával kapcsolatban. • Ha a történetmesélés válik a legdominánsabb tanítási módszerré vagy technikává, akkor maguk a történetek kerülhetnek a lecke középpontjába, a minimumra csökkentve magukban a szentírásokban töltött időt, és háttérbe szorítva a bennük tanított tanokat és tantételeket. • Ha a tanítók túl sok történetet mesélnek a saját életükből, az önmaguk előtérbe helyezéséhez és ahhoz vezethet, hogy „magukat állítják világosságként a világ elé” (2 Nefi 26:29). • Bár a történetek megvilágosíthatják és életre kelthetik a szentírások tanításait, és segíthetnek a tanulóknak megérezni a Lélek erejét, soha nem szabad őket érzelmi hatáskeltés céljával alkalmazni! 73


Jegyzetek

• A tanítók ügyeljenek arra, hogy ne színezzék ki egy igaz történet tényeit azért, hogy drámaibbá vagy hatáskeltőbbé tegyék! • Ha nem igaz történetet mesélünk, például egy lényeges részletet szemléltető humoros történetet osztunk meg, akkor világosan le kell szögeznünk már az elején, hogy az a képzelet szüleménye.

Kiscsoportos beszélgetések és feladatok [5.6] Alkalmanként hasznos az osztályt párokra vagy kisebb csoportokra osztani, hogy a tanulók részt vehessenek egy tanulási tevékenységben vagy beszélgetésben. A kiscsoportos tevékenységek gyakran több tanuló számára teszik lehetővé a részvételt, és biztonságos környezetet biztosíthatnak, ahol a tanulók megoszthatják egymással érzéseiket, gondolataikat és bizonyságukat. Ezek a tevékenységek lehetőségeket biztosíthatnak a tanulóknak arra is, hogy másoknak tanítsák az evangéliumot, illetve segítenek felkészülniük az evangélium tanítására a jövőben. A kisebb csoportokban zajló beszélgetések hatékonyan bevonhatják azokat, akiknek láthatóan hanyatlik az érdeklődése és a figyelme, valamint lehetővé tehetik a tanulóknak kommunikációs készségeik fejlesztését és a megfelelő társas és lelki kapcsolatok megerősítését. Magabiztossággal ruházhatják fel a visszafogott tanulókat, jelentőségteljesebb részvételre indítva őket. A tanulók párokra vagy kisebb csoportokra osztásakor hasznos lehet szem előtt tartani a következőket: • A tanulók kisebb csoportokra osztása előtt a tanítók adjanak egyértelmű utasításokat arra vonatkozóan, hogy minek a megtételét várják a tanulóktól a tevékenység során. Segíthet, ha az utasításokat felírják a táblára, illetve írott formában kiadják, hogy a tanulók a tevékenység alatt bármikor újra átolvashassák azokat. • Az olyan kiscsoportos tanulási tevékenységek, amelyek kapcsolódnak a tanulók életéhez és körülményeihez, általában nagyobb érdeklődést és részvételt váltanak ki. • Segít a csoportoknak mindvégig a feladatra koncentrálni, ha a tanítók kijelölnek egy csoportvezetőt, és pontosan meghatározott időkorlátot szabnak. Az elhúzódó csoportmunka gyakran azt eredményezi, hogy a csoportok különböző időben fejezik be a munkát és rendetlenkedni kezdenek. • A tanulók általában nagyobb érdeklődéssel vesznek részt a tevékenységben, ha a tanító előre felkéri őket, hogy majd osszanak meg vagy tanítsanak meg az osztálynak valamit, amit a tevékenység során tanultak. Ez arra is lehetőségeket nyújt a tanulóknak, hogy gyakorolják az evangélium másoknak való tanítását. • A tanulók gyakran jobban dolgoznak csoportokban, amikor előtte egyénileg kutatják a szentírásokat, elolvasnak egy idézetet, vagy valamilyen más feladatot teljesítenek. • Az öt vagy több főből álló csoportokban nehezebben kivitelezhető, hogy minden egyes tanuló jelentőségteljes hozzájárulást nyújtson. 74


Emellett a nagyobb csoportok általában könnyebben eltérnek a feladattól. • A csoportok kialakítása időt igényel, ezért a csoportmunka talán nem a legjobb módszer egyszerű kérdések megválaszolásakor. • A csoportos tanulási tevékenységek veszíthetnek hatékonyságukból, ha túl sokszor alkalmazzák őket.

Jegyzetek

A kiscsoportos beszélgetések vagy feladatok során előfordulhat, hogy a tanulók figyelme elkalandozik a tevékenység céljáról, magánjellegű beszélgetéseket folytatnak, illetve nem veszik komolyan a tanulást. A tanítók segíthetnek a tanulóknak mindvégig a feladatra összpontosítani és a lehető legtöbbet meríteni a feladatból, ha folyamatosan csoportról csoportra járva felügyelik a tanulási tevékenységet.

Írásbeli feladatok [5.7] A tanítók kérjék meg a tanulókat írásbeli feladatok végzésére, melyek között szerepelhet a jegyzetelés, a naplójukban végzendő feladatok, a feladatlapok, a személyes elmélkedés, valamint az esszéírás. Ha a tanulókat időnként arra kérik, hogy egy gondolatébresztő kérdésre írásban válaszoljanak, az segíthet elmélyíteni és rendszerezni a gondolataikat. Ha megkérik őket, hogy írásban adjanak választ, mielőtt gondolataikat megosztanák az osztállyal, az időt ad nekik arra, hogy megfogalmazzák mondanivalójukat és benyomásokat kapjanak a Szentlélektől. A tanulók szívesebben megosztják gondolataikat, ha előtte leírták őket, és szavaik gyakrabban jelentőségteljesebbek is így. Az írásbeli feladatok többek között arra is lehetőséget biztosítanak a tanulóknak, hogy egyénileg részt vegyenek, sugalmazást kapjanak, felkészüljenek mások tanítására és érzéseik megosztására, felismerjék az Úr kezét az életükben, valamint hangot adjanak bizonyságuknak. Amikor a tanítók fontolóra veszik, milyen írásbeli feladatok lennének megfelelőek a tanulási élmény során, tartsák szem előtt a következő alapelvet, amelyet David A. Bednar elder osztott meg: „Az elmélkedés, valamint a Szentlélek állandó irányítása hatékony meghívásának egy másik formája az, ha a szentírások tanulmányozása közben leírjuk, hogy mit tanulunk, mit gondolunk, és hogyan érzünk” (Mert szemünk előtt vannak. Liahóna, 2006. ápr. 21.). Az írásbeli feladatokat módosítani kell a fiatalabb vagy korlátozottabb képességű tanulók esetében, hogy ők is sikerrel járhassanak. Például a tanító készíthet kitöltendő feladatlapokat, ahol az információk többsége meg van adva, és nekik csak néhányat kell beírni. A tanítók azzal is segíthetnek az ilyen tanulóknak, hogy az írásbeli feladatokat rövid szentírásrészekre vagy konkrét kérdésekre alapozzák, és elegendő időt hagynak a feladat elvégzésére. A tanulóknak általában jobban javukra válnak az írásbeli feladatok, ha: • A tanítók világos, írásbeli utasításokat adnak, melyeket a tanulók a munka teljes ideje alatt láthatnak. • A feladat olyan evangéliumi igazságokra fordítja gondolataikat, melyek vonatkoznak az ő egyéni körülményeikre is. • A tevékenység segít nekik az adott igazságok személyes alkalmazásában.

75


Jegyzetek

• A tanító az egész feladat alatt támogatja és segíti a tanulókat. • A feladat nehézségének nagyjából megfelelő időkorlátot szabnak. • A tanulókat felkérik, hogy magyarázzanak el vagy osszanak meg valamit, amit a tevékenységből tanultak, illetőleg tegyenek bizonyságot róla. • A tanulók biztosak lehetnek abban, hogy a személyes érzésekre vagy elkötelezettségekre irányuló feladatok válaszait az ő engedélyük nélkül senki sem fogja elolvasni, még a tanító sem. • A tevékenység szerves részét képezi az óravázlatnak, nem pedig büntetésként vagy azért kapják a tanulók, hogy lefoglalják őket. • Az íráskészség nehézségeivel küszködő tanulók számára lehetőség van gondolataik és elképzeléseik másként való feljegyzésére. Ilyen lehet például az, ha egy másik tanuló ír helyettük, vagy ha hangfelvételt készítenek és így tovább. • Az írásbeli feladatokat nem alkalmazzák túlságosan gyakran.

Tábla [5.8] A jól előkészített tábla tanúsíthatja a tanító felkészültségét, és hozzájárulhat a céltudatosság érzéséhez az osztályteremben. A tábla hatékony használata az óra során felkészítheti a tanulókat a tanulásra, és jelentőségteljes órai munkára serkentheti őket. Különösen igaz ez a vizuálisan könnyebben tanuló egyének esetében. Amikor a tanítók a táblát használják, írjanak olvashatóan és mindenki számára jól láthatóan, ügyelve arra, hogy az anyag megfelelően tagolt, rendezett és könnyen olvasható. Ha nem áll rendelkezésre tábla, a célnak megfelelhet egy nagy papírlap vagy karton is. A táblán a tanító felvázolhatja a lecke főbb pontjait vagy tantételeit, táblázatba foglalhat egy tant vagy eseményt, rajzolhat térképeket, folyamatábrákat, kitehet vagy rajzolhat képeket a szentírásokban található történetekről, készíthet táblázatokat történelmi eseményekről, listákat írhat fel a szentírásokból a tanulók felsorolása alapján, illetve számos további tevékenységet végezhet a tanulás színesítésére.

Tárgyak és képek [5.9] Gyakran nehéz az evangélium elvontabb dolgairól tanítani. Különféle tárgyak és képek használatával a tanítók hatékony segítséget nyújthatnak a tanulóknak a lelki tantételek megértéséhez. Például egy olyan ismerős tárgy, mint a szappan, segíthet a tanulóknak megérteni a bűnbánat elvontabb fogalmát. A Szabadító gyakorta utalt földi tárgyakra (például kenyérre, vízre, gyertyára, vékára), hogy segítsen hallgatóinak a lelki tantételek megértésében. A tárgyak és a képek segíthetnek a tanulóknak elképzelni, milyenek lehettek a szentírásokban szereplő személyek, helyszínek, események, tárgyak vagy jelképek. Ahelyett, hogy csak beszélnének arról, mi is az iga (lásd Máté 11:28–30), a tanító hozhat egy igát az órára, vagy megmutathat róla egy képet, illetve felrajzolhatja a táblára. A tanulók megszagolhatnak vagy megérinthetnek egy virágot, amikor a mező liliomairól olvasnak (lásd Máté 6:28–29). Megkóstolhatják, milyen a kovásztalan kenyér. 76


A tárgyak és képek – ideértve a térképeket és táblázatokat is – hasznos segítséget nyújthatnak abban, hogy a tanulók elképzeljék, elemezzék és megértsék a szentírásokat, különösen akkor, amikor azokat a beszélgetés megindításához használják. Ha ki van téve egy tárgy vagy egy kép, amikor a tanulók belépnek az osztályterembe, az megteremtheti a megfelelő tanulási légkört, és kialakíthatja a tanulókban a kérdezés lelkét.

Jegyzetek

Két fontos figyelmeztetés a tárgyak és képek használata kapcsán: Először is, ezek a szemléltetőeszközök mindig erősítsék a lecke célját, ahelyett, hogy elvonnák róla a figyelmet. Másodszor pedig mindig a szentírásbeli feljegyzés, ne pedig egy azt ábrázoló művészi alkotás szolgáljon az adott esemény környezetéről és részleteiről folytatott órai beszélgetés forrásaként.

Audiovizuális és számítógépes bemutatók [5.10] A szentírásokban sok olyan beszámoló található, amelyben az Úr képi megjelenítés és hang kíséretében segített gyermekeinek megérteni a tanításait (lásd 1 Nefi 11–14; T&Sz 76; Mózes 1:7–8, 27–29). A megfelelően alkalmazott audiovizuális eszközök és technológia segíthet a tanulóknak jobban megérteni a szentírásokat, valamint elsajátítani és alkalmazni az evangélium igazságait. Az audiovizuális forrásanyagok megjeleníthetnek fontos szentírásbeli eseményeket, és segíthetnek a tanulóknak maguk elé képzelni és átélni ezeket a történéseket. Előadhatják, miként alkalmazzák egyesek az evangélium tantételeit kihívásaik és nehézségeik legyőzésére, és lehetőségeket biztosíthatnak a Léleknek az igazságról való bizonyságtételre. A számítógépes technológia lehetővé teszi a tanítóknak egyes videorészletek bemutatását; fontos kérdéseket, képeket vagy idézeteket tudnak megjeleníteni az általános felhatalmazottaktól; vagy kiemelhetik a lecke során megtalált tantételeket és tanokat. A számítógépes bemutatókat a táblai munkához hasonlóan lehet használni: a lecke kulcsfontosságú pontjainak kiemelésére, a szentírásutalások megjelenítésére, az egyéni, páros vagy csoportos munka feladataira vonatkozó utasítások szem előtt tartására. A technológia efféle alkalmazása hasznára válhat a vizuális beállítottságú tanulóknak, valamint segíthet az osztálynak rendszerben látni és jobban megérteni a tanultakat. Az audiovizuális, számítástechnikai vagy más műszaki eszközök használatának célja a lecke érthetővé, érdekessé és emlékezetessé tétele legyen; ne vonja el a tanulókat a Lélek benyomásainak megérzésétől! Az audiovizuális bemutatók akkor tudnak a leginkább segíteni a tanulóknak az evangéliumi tantételek elsajátításában és alkalmazásában, ha azokat gondolatok és érzések felserkentésére, valamint a szentírásbeli szövegben való elmélyülésre használják. Hasznos lehet felírni a táblára néhány konkrét dolgot, amelyet a bemutató megtekintése vagy meghallgatása során megkereshetnek, illetve olyan kérdéseket, melyekre szintén megkereshetik a választ. Jó ötlet lehet időnként megállítani a felvételt, hogy megbeszélhessék 77


Jegyzetek

az addigiakkal kapcsolatos kérdéseket, illetve hogy a tanító ki tudjon emelni olyan információkat, amelyek segíthetnek a tanulóknak. Sokszor elegendő az audiovizuális forrás anyag egy részlete is a tanító céljának eléréséhez. Ha a tanítók kiegészítik más módszerekkel az audiovizuális anyagok használatát – például beszélgetést és írásbeli feladatokat alkalmaznak –, az nagyobb valószínűséggel eredményezi azt, hogy a tanulók megértik és magukévá teszik az evangéliumi tantételeket. Ha lehetőség van rá, segíthet a feliratozás bekapcsolása a megértés és a megjegyzés elősegítése érdekében, különösen a hallási nehézségekkel küszködő tanulók esetében. Ha a tanítók audiovizuális eszközöket vagy számítógépes technológiát terveznek használni a lecke során, az óra előtt állítsák fel a berendezést, és ellenőrizzék, hogy megfelelően működik-e. Ügyeljenek arra is, hogy minden tanuló jól fogja majd látni és hallani a bemutatót a helyéről. Az óra kezdete előtt készítsék elő a forrásanyagot úgy, hogy a megfelelő helyen induljon, amikor sor kerül rá az órán. Amennyiben szükséges, a tanítók gyakorolhatják is az adott eszköz használatát az órát megelőzően.

Irányelvek [5.10.1] Az audiovizuális források és a technikai eszközök használata talán minden más tanítási módszer alkalmazásánál több problémát vethet fel. A tanítók bölcsen határozzák meg, hogy helyénvaló és hasznos lenne-e az adott anyag bemutatása az órán. A technológia túlzott alkalmazása ahhoz vezethet, hogy az órákat inkább a technika és a média uralja ahelyett, hogy a szentírásokra és a tanulókra koncentrálnának. A következő kérdések segíthetnek a tanítóknak bölcsen dönteni az audiovizuális és számítástechnikai forrásanyagok használatát illetően: 1. A forrásanyag vajon olyasvalamit segít a tanulóknak elsajátítani, ami fontos? Az audiovizuális bemutatók nagyon szórakoztatók vagy lenyűgözőek lehetnek a tanulók számára, de vajon közvetlenül hozzájárulnak-e a lecke céljaihoz és ahhoz, amit a tanulóknak meg kell tanulniuk? Nem elegendő indok azért alkalmazni ezeket a forrásokat, hogy szórakozást nyújtsanak vagy hogy kitöltsék az időt. A tanítók mindig nézzék meg a lejátszani kívánt bemutatót még az óra előtt, és győződjenek meg arról, hogy az megerősíti vagy alátámasztja a szentírásokat és a leckében tanított tanokat és tantételeket. 2. A forrásanyag vajon kiegészíti a leckét, vagy az kerül a középpontba? Boyd K. Packer elder a következő tanácsot adta: „Az audiovizuális segédletek órai alkalmazása jelenthet áldást vagy átkot, attól függően, hogyan használják őket. Az ételbe kerülő fűszerhez vagy ízesítéshez hasonlíthatók. Csínján kell bánni velük, hogy hangsúlyt adjanak és érdekessé tegyék a leckét” (Teach Ye Diligently, rev. ed. [1991], 265). 3. Helyénvaló-e, és összhangban áll-e az egyházi normákkal? Felemelő-e? Sok olyan film és más anyag van a világon, amely talán jó üzenetet közvetít, de gyakran a tartalma nem kívánatos, sértő a Lélek számára, vagy olyan gondolatokat ébreszt, amelyek nincsenek összhangban az evangélium tanításaival. Még ha a video- vagy audioanyag kiválasztott 78


részlete helyénvaló is, akkor se használjuk, ha a forrás egésze megkérdőjelezhető anyagot tartalmaz. Az ellentmondó vagy szenzációhajhász dolgok általában nem építik a hitet és a bizonyságot. 4. Az adott anyag használata sért-e szerzői jogokat vagy más vonatkozó törvényeket? Sok videó, dal vagy más audiovizuális anyag használatát korlátozzák szerzői jogi törvények vagy felhasználói megállapodások. Fontos, hogy minden ifjúsági és felsőfokú hitoktató és vezető betartsa az abban az országban fennálló szerzői jogi törvényeket, ahol tanítanak, és minden egyéb ide vonatkozó törvényt és kötelezettséget, hogy sem ők, sem az egyház ne legyen jogi felelősség alá vonható. A következő irányelvek minden országban vonatkoznak az ifjúsági és felsőfokú hitoktatókra és vezetőkre.

Jegyzetek

Az egyház által kiadott anyagok használata [5.10.2] Ha az egyház által kiadott anyagokon nincs másképp feltüntetve, akkor a tanítók és vezetők készíthetnek másolatokat és bemutathatják az egyház által kiadott filmeket, videókat, képeket és zenei felvételeket nem kereskedelmi egyházi, illetve ifjúsági és felsőfokú hitoktatási célokra. A Himnuszok, a Gyermekek énekeskönyve, valamint az egyházi folyóiratok használhatók nem kereskedelmi egyházi, illetve ifjúsági és felsőfokú hitoktatási célokra, kivéve, ha az erre vonatkozó korlátozás kifejezetten fel van tüntetve a himnusz vagy dal esetében. Az ifjúsági és felsőfokú hitoktatók és vezetők letölthetik és bemutathatják az egyház által kiadott anyagokat az órán, kivéve, ha az anyagon korlátozás fel van tüntetve.

A nem az egyház által kiadott anyagok használata [5.10.3] Általános szabályként elmondható, hogy nem tölthetők le az internetről programok, szoftverek és audiovizuális anyagok, illetve azok nem mutathatók be az órán közvetlenül az interneten, hacsak meg nem vásárolták a megfelelő engedélyeket. Hacsak az adott videó, dal vagy egyéb anyag nem áll az egyház tulajdonában, akkor minden országban fennáll a veszélye, hogy az adott anyag használata törvénybe ütközik. Ennélfogva általános szabályként az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás tanítói és vezetői ne mutassanak be az osztályukban olyan anyagokat, amelyeket nem az egyház adott ki. A szerzői joggal védett anyagok (például kották vagy zenei felvételek) másolása sérti a szerzői jogi törvényeket, kivéve, ha a szerzői jog tulajdonosa írásbeli engedélyt adott a sokszorosításra. Egy szerzői joggal védett dal szövegének engedély nélküli másolása szintén törvénybe ütközik. A következő irányelvek konkrétan felsorolnak néhány kivételt az Egyesült Államokban érvényes szerzői jogi törvények alól, amelyek lehetővé teszik az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás tanítói és vezetői számára, hogy az órán videobejátszásokat játsszanak le anélkül, hogy előtte engedélyt szereznének a videó szerzői jogainak tulajdonosától. Bár vannak hasonló kivételek más országokban is, az ifjúsági és felsőfokú hitoktatók vegyék fel a kapcsolatot a Szellemi Tulajdon Hivatalával, hogy megismerjék a hazájukra vonatkozó törvényeket és kivételeket, mielőtt lejátszanának egy-egy részletet a televízióból felvett vagy az interneten elérhető, eredetileg kereskedelmi forgalmazásra gyártott filmekből vagy programokból.

79


Jegyzetek

Kereskedelmi forgalomban lévő filmek használata. Az Egyesült Államok törvénye tartalmaz egy kivételt, amely lehetővé teszi a tanítóknak és tanulóknak a kereskedelmi forgalomban lévő filmek osztálytermi használatát felhasználói licenc megvásárlása nélkül. Ebben az esetben is csak akkor használhatók a kereskedelmi forgalomban lévő filmek, ha a következő feltételek mindegyike fennáll. A filmrészlet: (a) legális másolaton található; (b) konkrét tanítási helyzetben használják, vagyis a lejátszás alatt jelen kell lennie egy tanítónak vagy vezetőnek; (c) osztályteremben vagy hasonló, oktatási céllal használt teremben kell bemutatni; (d) nonprofit oktatási szervezet mutatja be (ilyen egy ifjúsági vagy felsőfokú hitoktatási osztály is); valamint (e) tanítási céllal játsszák le, közvetlenül a tananyaghoz kapcsolódóan, nem pedig szórakoztatás céljával. Törvénybe ütköző és becstelen tett a kölcsönzött vagy megvásárolt kereskedelmi médiát puszta szórakozási céllal lejátszani az óra előtt, alatt vagy után. Ez szinte minden esetben igaz akkor, ha a teljes filmet lejátsszák. A televízióból felvett műsorok használata. Az Egyesült Államokban a nagyközönség számára ingyenesen hozzáférhető és a televízióból vagy kábelről felvett televízió-műsorokat csak akkor szabad az osztályteremben lejátszani, ha fennállnak a következő körülmények: (a) a felvételt maximum 45 napig őrzik meg, a 45 nap eltelte után pedig azonnal letörlik. (b) A felvételt csak a felvétel készítése utáni 10 napon belül mutatják be az osztályban (az első 10 nap elteltével, ha még nem telt el a 45 nap, a tanító megtekintheti azt értékeléshez vagy annak meghatározásához, hogy használja-e későbbi leckék során). (c) A felvételt csak egyszer játsszák le (kétszer csak abban az esetben, ha szükséges a tanítás megerősítése). (d) A felvételt csak az osztályteremben vagy hasonló, oktatási céllal használt teremben játsszák le. (e) A műsor átfogó üzenete vagy tartalma nem kerül módosításra. (f) A felvétel nem másolható másokkal való megosztás céljából. (g) Minden felvételnek tartalmaznia kell a megfelelő szerzői jogi információkat. (h) A műsort nem szabad összevágni (ténylegesen vagy elektronikusan) más műsorokkal egy tanítási gyűjtemény vagy más termék létrehozásához. A fenti követelményeken kívül a kereskedelmi forgalomra gyártott filmekből és műsorokból vett bejátszások, melyeket a televízióból vagy az internetről vettek fel, feleljenek meg a következőknek is: (a) a filmnek vagy műsornak csak egy részét játsszák le; (b) ne változtassanak rajta és ne szerkesszék; (c) ne használják olyan módon, amely azt sugallja, hogy a műsor készítői vagy tulajdonosai azonosulnak az egyházzal, az ifjúsági és felsőfokú hitoktatással vagy tanításaival, illetve olyan módon sem, amely azt sugallja, hogy az egyház vagy az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás azonosul a műsorral, annak készítőivel vagy tulajdonosaival; (d) ne használják olyan módon, amely nem megalapozottan kijelenti, hogy támogatja az egyházat vagy az ifjúsági és felsőfokú hitoktatást; továbbá (e) feleljenek meg az ismert tartalmi korlátozásoknak és az egyházi irányelveknek. Ha az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás tanítóinak és vezetőinek további kérdései vannak, melyekre nem kapnak választ az itt felsorolt irányelvekben, olvassák el az egyházi kézikönyv 21.1.12-es, „Jogvédett anyagok” című részét (2. kézikönyv: Az egyház igazgatása [2010], 21.1.12). Amennyiben szükséges, vegyék fel a kapcsolatot a Szellemi Tulajdon Hivatalával az alábbi elérhetőségek valamelyikén:

80


Intellectual Property Office 50 E. North Temple Street, Room 1888 Salt Lake City, UT 84150-0018 Telefonszám: 1-801-240-3959 vagy 1-800-453-3860, 2-3959-es mellék Fax: 1-801-240-1187 E-mail: cor-intellectualproperty@ldschurch.org

Jegyzetek

Zene [5.11] A zene, különösen az egyház himnuszai, fontos szerepet játszhat annak előidézésében, hogy a tanulók érezzék a Szentlélek hatását az evangéliumi tanulásuk során. Az egyházi himnuszos könyv előszavában az Első Elnökség kijelentette: „Az inspiráló zene fontos része az egyházi gyűléseinknek. A himnuszok meghívják az Úr Lelkét, és áhítatot teremtenek. Egységet alakítanak ki köztünk, egyháztagok között, valamint általuk dicsérhetjük az Urat. A legnagyszerűbb prédikációkat olykor maguk a himnuszok [éneklése jelenti]. A himnuszok bűnbánatra és jó cselekedetekre indítanak bennünket, erősítik a bizonyságot és a hitet; megvigasztalják az elcsüggedteket, felszárítják a gyászolók könnyeit, és arra buzdítanak minket, hogy tartsunk ki mindvégig” (Himnuszok. IX.). Dallin H. Oaks elder ezt tanította: „Azon tűnődöm, hogy vajon eléggé kihasználjuk-e ezt a mennyből küldött forrást a gyűléseinken, az óráinkon és az otthonainkban. […] Szent dallamaink erőteljes előkészítést nyújtanak az imához és az evangélium tanításához” (“Worship through Music,” Ensign, Nov. 1994, 10, 12). A tanítók segítsenek a tanulóknak megérteni, milyen jelentős szerepet játszik a zene a hódolatban, és hogyan segíthet olyan légkört kialakítani, amelyben a Lélek még hatékonyabban tud működni. A következőkben javaslatok állnak arra, hogy a tanítók miként tudják a zenével gazdagabbá tenni a tanulók evangéliumi tanulási élményét: • Szóljon inspiráló zene, miközben a tanulók megérkeznek az osztályba, illetve az óra alatt, miközben írásbeli feladatokon dolgoznak! • Kérd meg és biztasd a tanulókat arra, hogy teljes szívükkel vegyenek részt, amikor az osztály közösen énekli a himnuszokat! • Az evangéliumi tantételek áttekintése és a további meglátások megosztása során énekeljetek el végig vagy egy versszakot egy olyan himnuszból, amely közvetlenül kapcsolódik az aznap tanultakhoz! A himnuszoskönyv végén található kétféle tárgymutató is, amelyek sokat segíthetnek ebben. Az egyik a kapcsolódó szentírások szerint, a másik témakörök szerint sorolja fel a himnuszokat. • Teremts olyan lehetőségeket, melyek során a himnuszok szövegének felolvasása segíthet a tanulóknak megerősíteni és kifejezésre juttatni az evangélium tanairól és tantételeiről való bizonyságukat! • Kérj meg néhány tanulót, hogy adjanak elő az órán odaillő zeneszámokat!

81


Jegyzetek

Amikor a tanítók döntéseket hoznak a zene bármiféle osztálytermi használatát illetően (például háttérzeneként, illetve a szentírás-memoriterek megtanulásának vagy valami más memorizálásának elősegítéseként), fontos szem előtt tartani Boyd K. Packer elder következő figyelmeztetését: „Sok próbálkozás volt már arra, hogy szent evangéliumi témákat mai zenével dolgozzanak fel annak reményében, hogy az majd annak üzenetéhez vonzza fiataljainkat. […] Nem tudom, hogyan lehetne ezt úgy tenni, hogy nagyobb lelkiséget eredményezzen. Véleményem szerint nem lehet” (That All May Be Edified [1982], 279). Végső soron a tanító felelőssége arra ügyelni, hogy a tanulási élmény során használt bármiféle zene összhangban álljon az egyház normáival, és semmilyen módon ne legyen sértő az Úr Lelke számára.

Általános tanácsok és figyelmeztetések [5.12] Bár helyénvaló az a vágy, hogy a tanítók jó kapcsolatot alakítsanak ki a tanulókkal, ha nem kapnak kellő pozitív visszajelzést, akkor az elismerés iránti vágyuk azt eredményezheti, hogy jobban törődnek azzal, hogy a tanulók miként vélekednek róluk, mint azzal, hogy segítsenek a tanulóknak tanulni és fejlődni. Ez gyakran oda vezet, hogy a tanítók a Szentlélek meghívását célzó módszereket olyanokkal váltják fel, amelyek célja saját maguk felnagyítása a tanulók szemében. Azok a tanítók, akik beleesnek ebbe a csapdába, a papi mesterkedés vétkébe esnek, mivel „magukat állítják világosságként a világ elé, hogy nyerészkedjenek és elnyerjék a világ dicséretét” (2 Nefi 26:29). A tanítók ügyeljenek arra, hogy amikor humort, személyes történeteket vagy bármilyen más tanítási módszert alkalmaznak, azt ne azzal a szándékkal tegyék, hogy szórakoztassák vagy elkápráztassák a tanulókat, illetve hogy elnyerjék az elismerésüket. Ehelyett minden vallási oktatónak inkább arra kell összpontosítania, hogy dicsőítse a Mennyei Atyát, és tanulóit Jézus Krisztushoz vezesse. Howard W. Hunter elnök ezt tanította: „Bizonyos vagyok abban, hogy felismeritek annak lehetséges veszélyét, hogy oly nagy hatásotok van és olyan meggyőzőek vagytok, hogy tanulóitok inkább hozzátok kötődnek, semmint az evangéliumhoz. Nos, ez egy szép megoldandó probléma, és csak remélni tudjuk, hogy mindannyian ilyen karizmatikus tanítók vagytok. Viszont valós veszélyt rejt magában. Ez az oka annak, hogy meg kell hívnotok tanulóitokat magukba a szentírásokba, ahelyett, hogy csupán megadnátok nekik a ti értelmezéseteket és előadásotokat. Ez az oka annak, hogy fel kell hívnotok tanulóitokat arra, hogy érezzék az Úr Lelkét, ahelyett, hogy csupán megmutatnátok nekik annak tükröződését bennetek. Ez az oka annak, hogy végső soron meg kell hívnotok tanulóitokat közvetlenül Krisztushoz, nem csupán ahhoz a személyhez, aki az Ő tanait tanítja, bármily kiválóan is. Nem lesztek

82


mindig kéznél a tanulóitok életében. Nem foghatjátok a kezüket, miután kilépnek a középiskolából vagy az egyetemről. És nincs szükségetek személyes tanítványokra” (“Eternal Investments” [an evening with President Howard W. Hunter, Feb. 10, 1989], 2).

Jegyzetek

Ezenkívül a következő tanácsok és figyelmeztetések vonatkoznak a különféle tanítási módszerekre és helyzetekre: • Versenyhelyzet teremtése. A tanítók óvatosan használjanak versengést az osztályban, különösképpen amikor az egyes tanulók egyénenként versenyeznek egymással. A versengés széthúzáshoz, csüggedéshez, csúfolódáshoz és szégyenkezéshez vezethet, és arra késztetheti a Lelket, hogy visszahúzódjon. • Negatív megerősítés. A tanítók legyenek bölcsek, amikor hangot adnak csalódottságuknak az osztály vagy egy tanuló irányában. A legtöbb tanuló bizonyos mértékben elégedetlen önmagával, és biztatásra és bátorításra van szükségük a gyengeségeik hangsúlyozása helyett. • Szarkazmus. Akár a tanító használ szarkazmust egy tanuló irányában, akár a tanulók egymás között, az szinte mindig negatív és bántó, és gúnyolódáshoz, illetve a Lélek elvesztéséhez vezethet. • Nem helyénvaló kommunikáció és nyelvezet. A tanítók kerüljék a tanulókkal való kiabálást vagy vitatkozást! Ezenkívül a profán és közönséges nyelvezetnek sincs semmi keresnivalója egy vallási oktatási környezetben. • Fizikai erő alkalmazása. A tanítók soha ne használják testi adottságaikat vagy erejüket a rendbontó tanuló megfélemlítésére vagy megfegyelmezésére! Még a játékos fizikai kontaktus is félreérthető lehet, illetve komolyabbra fordulhat. A tanító csak akkor lépjen fel fizikálisan egy tanulóval szemben, amikor a többi tanuló védelme indokolttá teszi. • Nemek szerinti megkülönböztetés a nyelvezetben. A tanítók ismerjék fel és legyenek érzékenyek a szentírásokban használt, nemek szerint differenciált nyelvezetre. Néhány szentírás a forrásnyelv természetének köszönhetően hímnemet használó megfogalmazásban íródott. A tanítók emlékeztessék a tanulókat, hogy néhány hímnemben álló utalás egyaránt vonatkozik férfiakra és nőkre is. Például amikor a Zsoltáríró azt írja, hogy „az Úrnak öröksége, a fiak” (Zsoltárok 127:3), akkor természetesen mind a fiakat, mind a leányokat érti ezalatt. Vannak olyan esetek is, amikor a hímnemű megfogalmazás tényleges és helytálló. Például az Istenség tagjai hímneműek, illetve a papsági kötelességek a férfitestvérekre vonatkoznak.

83

6

Notes

A hitoktatóként való fejlődés folytatása A

mint a tanítók törekszenek elsajátítani az e kézikönyvben kifejtett alapelveket és módszereket, folyamatosan és türelmesen azon kell munkálkodniuk, hogy egyre jobbá váljanak. El kell sajátítaniuk a hatékony tanítás alapelveit és mesterfokon magukévá kell tenniük a hatékony tanítási készségeket sorról sorra, tanulmányozás, hit, türelem és tapasztalat útján. Számtalan módja van a tanítói hatékonyság felmérésének, és sokféle lehetőség adódik visszajelzést és segítséget kérni a fejlődés elősegítése érdekében. Van néhány kötöttebb, szervezettebb mód a tanítók fejlődésének elősegítésére; ilyen például a megfigyelés és a társaktól, a tanfelügyelőktől vagy a tanulóktól kapott visszajelzés. Vannak kötetlenebb módok is, például a tanulók meghallgatása, más tanítók megfigyelése, illetve az ötletek és tapasztalatok megosztása a munkatársakkal. A visszajelzés egyik legértékesebb forrása lehet a Szentlélek útmutatása alatti önértékelés. Henry B. Eyring elder ezt tanította: „Az óra után fordítsatok egy percet arra, hogy imádkozzatok, hogy tisztán láthassátok, mi is történt az órán és mi történt a tanulók életében. Ezt megtehetitek bárhogy, ahogy nektek tetszik, de én valami hasonló módon szeretem tenni: Felteszem magamnak a kérdést: »Volt-e valami, amit én mondtam vagy tettem, illetve amit ők mondtak vagy tettek, ami felemelte őket?« […] Ha imában teszitek fel a kérdést, alázatosan és hittel, akkor néha – vagy talán gyakran – emlékezetetekbe ötlenek bizonyos pillanatok az órából, egy kifejezés valamelyik tanuló arcán, vagy egy tanuló hanghordozása, vagy akár az, ahogyan az egyik tanuló felegyenesedve ülve előre hajolt a lecke során – és ez mind megerősítést adhat nektek arról, hogy felemelő élményben volt részük. Ám ami még ennél is fontosabb: mindez lehetőséget adhat nektek a tanulásra. Tudást kaphattok arról, hogy mi történt az osztályteremben, és megtanulhatjátok, mit tehettek azért, hogy újra és újra előidézzétek ezeket a felemelő élményeket tanulóitok életében” (“Converting Principles” [remarks at an evening with Elder L. Tom Perry, Feb. 2, 1996], 2). Amikor a tanítók vágyat éreznek a fejlődésre, és következetesen tesznek is azért, hogy oly módon tanítsanak, amely tetsző Mennyei Atyánk számára, akkor Ő sugalmazást ad nekik felkészülésük során, megerősíti a tanulóikkal kialakított kapcsolatukat, felmagasztalja az osztályteremben végzett erőfeszítéseiket, és megáldja őket a Lelkével, hogy még teljesebb mértékben el tudják végezni az Ő munkáját. Segíteni fog nekik abban is, hogy meglássák, mely területeken kell tovább fejlődniük, amikor úgy törekszenek tanítani, hogy azzal a tanulókat elvezessék Jézus Krisztus engesztelésének megértéséhez és elérjék, hogy az engesztelésre támaszkodjanak.

84

A h ito k tató ként való fejlő d és folytatása

Az legyen minden vallási oktató legfőbb célja, hogy amennyire csak lehetséges, a világ Szabadítóját képviselje Istentől jött tanítóként (lásd János 3:2). Egy ifjúsági és felsőfokú hitoktatási tantestület előtt tartott beszédében Boyd K. Packer elder ezt mondta: „Azok a jellemvonások, amelyeket különleges kiváltságomban állt megfigyelni az évek során bennetek, fivéreim és nőtestvéreim, nem többek és nem kevesebbek, mint a Tanítómester belőletek sugárzó arcmása. Úgy hiszem, hogy amilyen mértékben megfeleltek az előttetek álló kihívásnak és feladatnak, olyan mértékben vésődik be arcvonásaitokba Krisztus képmása. És a gyakorlati célok elősegítése érdekében az adott osztályteremben, az adott időre, az adott kifejezésben és az adott sugalmazással eggyé lesztek Ővele” (“The Ideal Teacher” [address to seminary and institute faculty, June 28, 1962], 5–6).

Jegyzetek

Az Úr ígérete [6.1] Az evangélium tanítása az Úr munkája, Ő pedig azt szeretné, ha az ifjúsági és felsőfokú hitoktatók sikerrel teljesítenék ezt a feladatot. Amikor a tanítók és a vezetők nap mint nap Hozzá fordulnak, érezni fogják, amint megadatik nekik a segítség az Úrtól, aki a következő ígéretet teszi azoknak, akik törekszenek evangéliuma szerint élni és azt tanítani: „Bizony mondom tehát nektek, emeljétek fel hangotokat ehhez a néphez; mondjátok el a gondolatokat, amelyeket a szívetekbe helyezek, és nem szégyenültök meg az emberek előtt; Mert az adott órában, igen, az adott pillanatban megadatik nektek, hogy mit mondjatok. De parancsolatot adok nektek, hogy amit az én nevemben hirdettek, azt minden dologban komoly szívvel, a szelídség lelkével hirdessétek. És ezt az ígéretet adom nektek, hogy amennyiben ezt teszitek, kitöltetik a Szentlélek, bizonyságot téve mindazon dolgokról, amiket mondotok” (T&Sz 100:5–8).

85

Tárgymutató A, Á

C

áhítatok......................... 12, 16, 17, 36, 54 alapvető tanok. . ....................... 37–38, 58 alkalmazd a tanokat és a tantételeket. . .......... 10, 21, 27, 32–33, 42, 45, 61, 68, 73, 76–77 lásd még kérdések, amelyek alkalmazásra sarkallnak audiovizuális és számítógépes bemutatók................................... 77–78 irányelvek.. .................................... 78

célkitűzés ~t elősegítő környezet ápolása........ 16, 54–55, 61 IFH ~e............................. 1, 10, 57, 84 lásd még Jézus Krisztus, megtérés, szív, evangélium eljuttatása a ~be Clark, J. Reuben, ifj. evangéliumot úgy kell tanítani, ahogyan a szentírások tanítják. . ......5 fiatalok éhezik a Lélek dolgait. . ........ 52 fiatalok már tapasztaltak lelki áldásokat................................... 34 „Hatalmas küldetésetek van nektek, tanároknak!”. . ............................ IX

B Ballard, M. Russell bizonyság életeket változtat meg...... 34 beazonosítás (felismerés) értsd meg és alkalmazd az evangélium tanait és tantételeit, valamint érezd át igazságukat és jelentőségüket....................... 28–33 tanok és tantételek ~a. . ............. 28–30, 41, 45, 57, 61, 66, 67 Bednar, David A. hittől vezérelt tettek hajlandóságról tanúskodnak................................6 írásba foglalás meghívja a Szentlelket.............................. 75 kapcsolatok, minták és visszatérő motívumok................................ 24 szentírások olvasása elejétől a végéig..................................... 41 Szentlélek a szívbe hatol...................6 beiratkozás.................................... 9, 53 Benson, Ezra Taft elengedhetetlen, hogy a tanítók megismerjék az evangéliumot...... 21 férj és feleség kapcsolata...................3 szentírásbeli szerzők látták napjainkat. . ....................... 57 szentírások szolgáljanak alapvető forrásként.................................. 55 beszélgetés........................ 69–71, 77–78 bizonyság, megerősítése................VI, 20, 31–32, 34, 37, 60–61, 68 lásd még megtérés, szív, evangélium eljuttatása a ~be bizonyságtétel.................... VI, 12, 32, 34, 42, 45, 60, 68, 72

Cs család, segítségnyújtás a ~nak...............8 csend.......................................... 12, 70 csoportok, csoportos munka..................... 34, 74–75

D döntsd el, mit tanítasz és hogyan fogod tanítani................... 56–63

E, É Egyházi Oktatási Szervezet................. IX egység...................................... 4, 12, 54 lásd még teremts olyan tanulási környezetet, mely szeretetre és tiszteletre épül, valamint célok kitűzésére ösztönöz elemzés............... 29, 30, 33, 42, 46, 66, 77 lásd még kérdések, amelyek arra ösztönzik a tanulókat, hogy a megértés elősegítése érdekében végezzenek elemzést élj az evangélium szerint. . ......... X, 2, 4, 51 elmélkedés.. .................. 22, 32, 42, 75–76 Első Elnökség himnuszok meghívják az Úr Lelkét................................... 81 épülés............................. X, 6, 10, 11, 15, 53, 60, 70–71 érdemesség. . ............................. 2, 12, 51 lásd még élj az evangélium szerint

érezd át a tanok és tantételek igazságát és jelentőségét. . .................. 10, 27, 31–32, 42, 46–47, 61 evangélium tanításának és tanulásának alapjai............. 10–39, 41–43 Eyring, Henry B. célunk tanítóként.............................1 csak a Lélek által............................ 11 evangélium kétféle látásmódja......... 58 jól végzett világi dolgok.. ...................8 kérdések jelentik minden tanulás és tanítás középpontját. . .............. 64 körültekintően beszélni a Lélekről.................................. 13 következetes engedelmesség fejődést idéz elő. . ..........................3 különbséget tenni a tantétel és a tan között....................... 27–28 néhány kérdés sugalmazást szül. . ..... 67 nem tudhatjuk pontosan, mire gondolt a szentírásbeli szerző. . ................. 58 önértékelés ima segítségével. . .......... 84 szentírások szomjat oltanak. . ........... 52 szentírások vonzani fogják a tanulókat.. ............................... 52 tananyag tartalmának követése........ 55 tanuló szabadon kutat hittel..............6 változásra indító tantételeket keresni. . ................... 58

F Faust, James E. igazságot ki kell jelenteni (B. H. Roberts szavait idézve)........... 29–30 fegyelmezés................................. 18–19 felkészülés leckékre való ~ lásd lecke előkészítése személyes ~. . ............................ 51–53 tanulói ~...............................6, 54–55 felkészülés a tanításra. . .................. 51–63 felsorolások, ~ készítése a szentírásokból. . ............................... 24 figyelemelterelő tényezők, csökkentése.17 fogyatékkal élő tanulók.. ...... 15, 21, 76, 77 frissítők............................................ 18

87

H ha-akkor kapcsolatok.................... 29–30 Hales, Robert D. segíteni a tanulóknak lelki tanúságot kapni........................................ 31 tanulók tanítása és bizonyságtétele táplálja a hitüket......................... 34 törekedni a személyes igazlelkűségre..............................2 háttér-információ. . ............................. 25 himnuszok lásd zene Hinckley, Gordon B. „egyikünk sem tud eleget”................4 „Növekedjetek tovább…!”................3 hit. . ............................................. 51–53 ~től vezérelt tettek.. ..................... VI, 6 lásd még Szentlélek, hatásának meghívása, tanuló szerepe igébe vetett ~. . .......................... 51–52 tanulókba vetett ~..................... 52–53 Úrba vetett ~................................. 52 hitoktatóként való fejlődés......... 3, 51–53, 84–85 hogyan tanítsunk, eldöntése............................. 6, 56, 60–63 Holland, Jeffrey R. megkérni a tanulókat a szentírások megvizsgálására......................... 23 nyugodt környezet elengedhetetlen. . ........................ 12 szeretni kell a nem fogékony tanulókat is................................ 20 Hunter, Howard W. fiatalok bíznak a szentírásokban. . ..... 35 Jézus Krisztus tanítása és példája....................................4 lehetséges veszély karizmatikus tanítók esetében......................... 82 ne hamisítsuk a Lélek hatását.......... 12 tanulmányozzuk a szentírásokat mindennap................................ 20

I, Í Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás........ IX, 9 Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás célkitűzése............... X, 1–9, 10, 15, 51, 55 igazgatás............................................7 programok ~a és források kezelése..........................7 ima..................................... 3, 12, 13, 84 a tanításra való felkészülés során........... V, 13, 51, 56 a tanulókért...........................V, 15, 54

88

írás.. ....................................... 29, 32, 34 írásbeli feladatok.................. 75–76, 78 Isten iránti kötelesség program..............9

J jelölések és megjegyzések............. 22, 29, 75–76 Jézus Krisztus áldások, melyek azoknak a tanulóknak adatnak, akik megismerik és követik ~t...............................................1 evangélium segít hasonlóbbá válnunk ~hoz......................................... 27 ígérete azoknak, akik evangéliumát tanítják. . .................................... 85 képmása a tanító ábrázatán............. 84 Lélek meghívása ~ példáira összpontosítva és azokról beszélgetve................................ 12 olyan igazságok kiemelése, amelyek segítenek a tanulóknak közelebb kerülni ~hoz.............................. 58 próféták tanúságot tesznek ~ról............................... 58 segíteni a tanulóknak megtanulni, hogyan válhatnak hasonlóvá ~hoz elmélkedés által. . ........................ 22 szentírások ~ra emelik a tekintetet................................ 26 Szentlélek által tanulni ~ról............. 11 tanítók fő célja az legyen, hogy a tanulókat ~hoz vezessék. . ............ 82 tanítók tegyenek bizonyságot ~ iránti szeretetükről.............................. 34 tanítók vágya, hogy olyanná váljanak, mint ~.........................................3 tanulók azért járnak az órára, hogy megismerjék ~t..................... 15, 54 táplálni a tanulók ~ iránti szeretetét.. ......................... 14 úgy tanítani, mint ~............. V–VI, 3, 4, 14, 65, 76, 84–85 Jézus Krisztus engesztelése. . ...............X, 1, 11, 14, 24, 26 jószívűség......................... 3, 8, 14–15, 51

K kapcsolatok másokkal.................................... 2, 3 papsági vezetőkkel.................... 3, 8–9 tanulókkal.............. 3, 13–14, 54, 82, 84 kérdések............... V, 23, 30, 55, 63, 64–68 amelyek alkalmazásra sarkallnak. . .... 68 amelyek arra indítják a tanulókat, hogy keressenek információkat............ 65

amelyek arra ösztönzik a tanulókat, hogy a megértés elősegítése érdekében végezzenek elemzést.......................... 30, 66–67 amelyek érzéseket és bizonyságot ébresztenek.. ............... 31, 35, 67–68 keresésre indító kérdések lásd kérdések, amelyek arra indítják a tanulókat, hogy keressenek információkat keresztutalások használata. . ................ 23 készenlét, tanulók ~e.............. 15, 54–55, 61–62, 76 lásd még tanulók, felkészülésük a tanulásra kiemelés, hangsúlyozás........... 42, 57–58, 59–60, 62 Kimball, Spencer W. cselekvés által tanulni..................... 33 kinyilatkoztatás és sugalmazás...............15, 16, 32, 67, 75–76 lásd még Szentlélek, hatásának meghívása környezet földrajzi.. ....................................... 25 kulturális. . ................................ 25, 66 történelmi................................ 25, 66 közeli kapcsolat kialakítása a tanulókkal............................ 14–15, 54 kurzusok elvégzése......................... 9, 53

L lecke átalakítása.. ................ 14, 17–18, 55, 61, 62–63, 72 lecke előkészítése.............. 13, 16, 55–63, 64, 71–72 döntsd el, hogyan fogsz tanítani................ 6, 56, 60–63 döntsd el, mit fogsz tanítani. . ...... 56–60 forrásanyagok a ~hez. . .................... 55 lecke személyre szabása. . ........... 7, 42–43, 55, 58 Lee, Harold B. bizonyságok gyérülnek................... 20 Lélek, ~ általi tanítás lásd Lélek által taníts és tanulj, Szentlélek Lélek által taníts és tanulj. . ................................. 6, 11–13, 15, 51 lásd még Szentlélek lelki manipuláció vagy kényszer. . .... 13, 73 Lukács 5: Példa. . ................................ 44

M magyarázat................... 30–31, 33, 42, 60 evangéliumi tanok és tantételek megosztása, róluk való bizonyságtétel....................... 33–35 magyarázd meg a nehéz szavakat és kifejezéseket........................... 23, 26, 57 Maxwell, Neal A. azt tanítod, ami vagy. . .......................3 hangsúlyozni kell a megtérés igazságát, időszerűségét és sürgető érzését.. ..................................... 31 McConkie, Bruce R. hitet ébresztő történetek napjainkból. . .............................. 73 McKay, David O. „muszáj rendet tartanunk”......... 19–20 megértés szentírások és próféták szavai összefüggéseinek és tartalmának ~e.................10, 24–27, 36, 41, 42–43, 45–50, 56, 60–61, 65–67, 71 tanok és tantételek ~e................ 6, 30–31, 33, 42, 45–47, 49, 57, 61, 67, 73, 76–77 megfigyelés. . ................................ 53, 84 megjelenítés. . ............................... 23, 77 megosztás. . .................... V, 12, 32, 34, 42, 45–50, 68, 74, 75 szent személyes élmények ~a.......... 68 megtérés.. ..................... V, VII, 2, 6, 14, 27 lásd még IFH célkitűzése, Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás célkitűzése, szív, evangélium eljuttatása a ~be Mennyei Atya ~nak tetsző tanítás áldásai. . ............. 84 dicsőítése a tanítás során................. 82 emlékezni arra, hogy a fogyatékkal élő tanulók ~ gyermekei................... 15 megihletett férfiakat és nőket a szentírások feljegyzésére. . ............ 24 megtanítani a tanulóknak, hogy végtelenül értékesek ~ szemében.................................. 14 olyan igazságok kiemelése, amelyek segítenek a tanulóknak közelebb kerülni ~hoz.............................. 58 segíteni a fiataloknak felkészülni az örök életre ~val........................ X, 1 segíteni a tanulóknak felkészülni annak elérésére, amit ~ kér............2 segíteni a tanulóknak megismerni és szeretni ~t............................... X, 1 szentírásokon keresztül szól a tanulókhoz................................ 35

Szentlélek által tanulni ~ról............. 11 tanítók tegyenek bizonyságot ~ iránti szeretetükről.............................. 34 tanítók vágya, hogy olyanná váljanak, mint ~.........................................3 tanulók azért járnak az órára, hogy megismerjék ~t..................... 15, 54 tanulók erőt kapnak, hogy választásaikat összhangba állítsák ~ akaratával.. .....................5 mindennapi szentírás-tanulmányozás....... 7, 10, 20–21 mit tanítsunk, eldöntése................ 56–60 Monson, Thomas S. egyén fontosabb, mint a megoldandó probléma................................... 18 evangéliumi tanítás célja................. 32 szentírások történelmi hátterének megismerése.............................. 25

N naplóírás.. ......................................... 75 naponta tanulmányozd a szentírásokat, és olvasd el a kurzus anyagát. . ........ 20–24 nemek szerinti megkülönböztetés a nyelvezetben.................................. 83

Ny nyíltan kijelentett tantételek........... 28–29

O, Ó Oaks, Dallin H. himnuszok, mennyből küldött forrás.81 ne tanítsunk meghatározott szabályokat................................ 32 szeretetből tanítani......................... 14 tanítók segédkeznek az Úr munkájában. . ...............................1 tanok, tantételek és szövetségek hangsúlyozása. . .......................... 61 ok-okozati összefüggések......... 29, 40, 57 Oktatási Testület................................ IX olvasás kurzus anyagának ~a...................... 24 szentírások közös ~a az osztályban................................. 71 órai rutin.......................................... 16 osztály kezelése lásd teremts olyan tanulási környezetet, mely szeretetre és tiszteletre épül, valamint célok kitűzésére ösztönöz osztályterem megjelenése................... 17

Ö önrendelkezés hittől vezérelt tett......................... 6–7 tanuló ~t gyakorol....................... 6, 64 összefoglalás...................... 43, 60, 62, 71 összehasonlítás és szembeállítás.......... 23

P Packer, Boyd K. a bizonyság annak megosztásában rejlik......................................... 34 a Szabadító képmása a tanító ábrázatán.. ................................. 84 a Szabadító mint a tanítás követendő példája....................................... V audiovizuális segédletek – áldás vagy átok. . ......................... 78 az áhítat meghívja a kinyilatkoztatást......................... 16 engesztelés a keresztény tan gyökere..................................1 erő rejlik abban, ha életünket összhangban tartjuk a Lélekkel.. ... 51 evangéliumi témákat mai zenével társítani..................................... 82 megértett igaz tan............................5 „Nem erőltethetitek a lelki dolgokat.”........................... 13 szentírások alkotórészei és célja....... 28 tanulók buzgó vággyal jönnek, amikor táplálják őket. . ................. 54 papi mesterkedés. . ........................ 74, 82 papsági vezetők, ~kel való együttműködés.. ..................... 8, 9, 18, 20 próféták és apostolok szavai................... 5, 30, 31, 35

R rendetlen vagy nem helyénvaló viselkedés elleni fellépés................ 18–19 Roberts, B. H. igazságot ki kell jelenteni........... 29–30 Romney, Marion G. szentírások megőrzik a tantételeket............................. 28

S Scott, Richard G. barátok a szentírásokban. . ............... 26 hatékony tanítás mércéje. . ............... 32 igazlelkű jellem kialakítása................4

89

segíteni, hogy az igazság mélyen beleivódjék a tanulókba............... 32 segíteni a tanulóknak szeretni a szentírásokat.............................. 20 szentírásokat úgy használni, ahogy feljegyzésre kerültek.. .................. 36 szentírások memorizálása olyan, mint barátságot kovácsolni.................. 36 szentírások olyanok, mint egy kézikönyv.................................. 24 tanítás legfontosabb célkitűzése....... 59 tantételek egyszerű kijelentései........ 29 tantételek és részletek különválasztása.......................... 28 tantételek tömény igazságok. . ............................. 5, 27 tanulók részvétele meghívja a Lelket.........................7 Smith, Joseph minden lélek képes a növekedésre. . ............................. 15 szentírások megértésének kulcsa................... 25 sorrendben tanítani a szentírásokat lásd szentírások sorrendben való tanítása sugallt tantételek............................... 29

Sz számítógépes bemutatók............... 77–78 szarkazmus....................................... 83 Személyes fejlődés program..................9 személyes szentírás-tanulmányozás.......... 20–24, 26 szemléltetőeszközök lásd audiovizuális és számítógépes bemutatók, tárgyak és képek szentírás ~blokk meghatározása és magyarázata.......................... 41 ~-memoriter. . ........................... 35–36 leckére való felkészülés elsődleges forrása. . ..................................... 55 tanításuk................................ V, 5, 40 tanok és tantételek a ~ban. . ........................ 5, 28, 57, 66 tanulmányi segédletek............... 21–22 tanulmányozásuk készségei és módszerei............................. 21–23 szentírásbeli szerző szándéka..................24, 25, 28, 40, 41, 58 szentírásblokk részei................ 41, 56, 60 szentírások tanításának mintája........... 41 szentírások vonatkoztatása............ 23, 42

90

szentírásrészek memorizálása.. ............ 35 Szentlélek épülés a ~ által. . ...............................6 hatásának meghívása. . ..................... 6, 7, 12, 14, 15, 18, 31, 33, 43, 53, 54, 61, 64, 67, 69, 75, 81 segítsége a felkészülés során. . ........................ 55, 57–58, 84 szerepe a tanulásban.................1–2, 6, 10–13, 15, 33, 35, 40, 52, 60 szerepkörei. . .................................. 11 törekedjünk társaságára....................2 szerepjátékok.................................... 34 szerepkör Szentlélek ~e lásd Lélek által taníts és tanulj, Szentlélek tanuló ~e........................ 6, 15, 18, 55, 60, 63, 64, 72 szeretet és tisztelet a tanulók iránt.......14, 15, 18, 51, 54, 69 az Úr iránt.............. 2, 11, 12, 14, 35, 72 lásd még jószívűség, teremts olyan tanulási környezetet, mely szeretetre és tiszteletre épül, valamint célok kitűzésére ösztönöz szerzői jogi törvények......................... 78 szív, evangélium eljuttatása a ~be.............. VII, 1, 6, 11, 29, 31, 41, 60, 68, 69 lásd még megtérés szövegösszefüggés és tartalom. . ............................ 25–26, 57 lásd még értsd meg a szövegösszefüggést és a tartalmat

T tábla.. ..................................... 29, 76–77 tanácskozás a tanulókkal.14–15, 19, 82–83 tananyag.. ..........................13, 25, 41, 55, 56, 59, 61, 62 tanítás általános tanácsok és figyelmeztetések.................... 82–83 döntsd el, hogyan fogsz tanítani................ 6, 56, 60–63 döntsd el, mit fogsz tanítani. . ...... 56–60 kerülni kell a találgatásokat............. 56 Lélek általi ~ lásd Lélek által taníts és tanulj módszerek, készségek és szemléletek.................. 61, 64–83 Szabadító módján történő ~............. V

szemmel kísérni, meghallgatni, felismerni...............14, 18, 51, 70, 72 szentírások az ifjúsági és felsőfokú hitoktatásban........................ 40–50 szentírások sorrendben való ~a..................... 40 tanok és tantételek ~a. . ...........5, 40–50 tanító ~i előadás.. ............................... 71–73 középpontban állása. . ............... 56, 60, 63, 69, 71 megjelenése.................................. 17 tanító hozzáállása................................4 tanító jelleme......................................4 tanító példája............................ 2, 21, 36 tanok és tantételek. . .............. 5, 27–28, 40 megfogalmazás, kijelentés........... 12, 29, 57, 76, 77–78 tanítás.. ............................. 5, 6, 40–50 tantételek lásd tanok és tantételek tanulás ~i környezet.................................. 14 Lélek általi ~. . ................. 10, 17, 21, 60, 71–72 lásd még Lélek által taníts és tanulj, Szentlélek tanulás fizikai körülményei................. 16 tanuld meg kívülről a kulcsfontosságú szentírásverseket és az alapvető tanokat........................... 35–38 tanuló lásd tanuló szerepe tanulók evangélium tanítása másoknak............. 6, 7, 34, 60–61, 74 felkészülésük a tanulásra............... 6, 54–55, 63, 76 szerepük a tanulásban lásd tanuló szerepe szükségletei és képességei........... 9, 15, 42, 52, 55, 58 tanulók meghallgatása.. ................. 15, 70 tanulók részvétele....................6–7, 9, 22, 54, 56, 69, 74, 76 tanulók szülei. . ...................... X, 8, 18, 20 tárgyak és képek...................... 55, 76–77 teremts olyan tanulási környezetet, mely szeretetre és tiszteletre épül, valamint célok kitűzésére ösztönöz. . ..................... 10, 14–20, 54, 69 továbbképzések............................ 51, 53 történetek............................V, 31, 73–74

U Uchtdorf, Dieter F. Krisztus felé vezetni a fiatalokat...................................2

Ü ülésrend........................................... 16 ütemezés.......................................... 62

V vallási oktatás. . ............................... IX, 1 változásra indító tantételek................. 58 változatosság.. .............................. 63, 72 versek csoportosítása lásd szentírásblokk részei versengés.. ........................................ 83 videó lásd audiovizuális és számítógépes bemutatók visszajelzés.................................. 53, 84 vonatkozás.. ............................ 54, 61–62

Z zene...................................12, 37, 54, 81

91

Az evangélium tanítása és tanulása

Recommend Documents