Az Európai Unió iránymutatásai a nők elleni erőszakról, valamint a nőkkel szembeni megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemről
1.
Az iránymutatások célkitűzése
A nők elleni erőszakról szóló iránymutatások elfogadásával az EU kinyilvánítja arra irányuló egyértelmű politikai szándékát, hogy a nők jogainak kérdését prioritásként kezelje, és az e téren tett uniós fellépés hosszú távra szóljon. A nők és lányok elleni erőszak kérdésére összpontosítva az EUnak rendelkeznie kell a mai világban az emberi jogok egyik legsúlyosabb megsértése elleni hatékony fellépés eszközeivel. Ezek az iránymutatások olyan jól megalapozott vívmányokra épülnek, amelyeknek legfrissebb sarokkövei a következők: az ENSZ főtitkárának részletes tanulmánya a nők elleni erőszak valamennyi formájáról (2006), az erőszak Yakin Ertük, az ENSZ nők elleni erőszakkal foglalkozó különleges előadója által kidolgozott mutatóival kapcsolatos munkák (2008), az ENSZ 61/143 sz. határozata a nők elleni erőszak valamennyi formájának megszüntetésére irányuló erőfeszítések fokozásáról (2006), az 1325 (2000) és az 1820 (2008) ENSZ BT-határozat a nőkről, a biztonságról és a békéről, az Európai Parlament 2005/2215 állásfoglalása a nők fegyveres konfliktusokban kialakult helyzetéről, valamint a konfliktust követő helyzetben lévő országokban az újjáépítésben és a demokratikus folyamatban játszott szerepükről, valamint az emberi jogokról és a nemzetközi humanitárius jogról szóló egyezmények vonatkozó cikkei, továbbá a Nemzetközi Büntetőbíróságot létrehozó Római Statútum. Ezeknek az irányelveknek továbbá célja, hogy elősegítsék a nőkre és lányokra irányuló olyan konkrét projektek nagyobb számban történő végrehajtását, amelyeket többek között a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze, ugyanakkor az EU és a tagállamok bármely egyéb megfelelő pénzügyi eszköze finanszíroz. Ezen iránymutatások elfogadása újfent egyértelműen megerősítette az emberi jogok egyetemességét.
1
2.
Fogalommeghatározás
Ezen iránymutatások alkalmazásában a nők elleni erőszak fogalmának meghatározása a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló nyilatkozaton alapul:
„A „nők elleni erőszak” kifejezés az alábbiakat takarja: a nők ellen irányuló minden olyan erőszakos cselekmény, amely testi, szexuális vagy pszichológiai sérülést vagy szenvedést okoz vagy okozhat, beleértve az ilyen cselekményekkel való fenyegetést, a kényszerítést vagy a szabadságtól való önkényes megfosztást akár a köz-, akár a magánéletben.” 3.
Operatív iránymutatások
Az EU emlékeztet arra, hogy a nőkkel szemben elkövetett erőszak elleni küzdelem három, egymástól elválaszthatatlan célkitűzése: az erőszak megelőzése, az áldozatok védelme és támogatása, valamint az erőszakot elkövetőkkel szembeni büntetőeljárás.
3.1. Operatív célkitűzések:
3.1.1.
A nemek közötti egyenlőség előmozdítása és a nőkkel szembeni megkülönböztetés elleni küzdelem:
Az EU emlékeztet majd arra, hogy a társadalmi-gazdasági és a politikai jogaik gyakorlása előtt álló akadályok okán a nők jobban ki vannak téve az erőszaknak. E tekintetben és az említett erőszak megelőzéseként a tagállamok stratégiáinak, valamint külső fellépése keretében az EU stratégiáinak többek között a nőkre és lányokra nézve diszkriminatív jogszabályokra és állami politikákra, valamint a magánszférában gyakorolt megkülönböztetések és a nemi sztereotípiák iránti figyelem hiányára kell összpontosítaniuk.
2
3.1.2.
Adatgyűjtés a nők elleni erőszakkal kapcsolatban és a mutatók kidolgozása: Az elmúlt években tett eredményes erőfeszítések ellenére a nők és lányok elleni erőszak valamennyi formájáról pontos, összehasonlítható, mennyiségi és minőségi adatokkal, valamint megfelelő mutatókkal kell rendelkezni annak érdekében, hogy az államok fellépéseiket és stratégiáikat a tények ismeretében dolgozhassák ki. Még mindig jelentős eltérések vannak a vizsgált népességcsoportok és a felmért erőszaktípusok tekintetében gyűjtött adatok típusaiban. Az EU arra törekszik majd, hogy meghatározza az adatgyűjtést lehetővé tevő intézményi és egyéb mechanizmusokat, továbbá hozzájáruljon a megbízható és pontos adatok gyűjtésére és terjesztésére irányuló nemzeti kapacitások megerősítéséhez.
3.1.3.
Hatékony és összehangolt stratégiák létrehozása: Az uniós fellépés arra összpontosul majd, hogy emlékeztesse az államokat a nők és lányok elleni erőszak megelőzésében és az arra való reagálásban játszott kettős felelősségükre. Az államok kötelesek megelőzési stratégiákat, továbbá az erőszak áldozatainak védelmét és támogatását biztosító stratégiákat bevezetni, valamint felszólítani a cselekvésre valamennyi (helyi, országos, regionális és nemzetközi) szinten és a társadalom valamennyi csoportjában, különösen a politikai vezetők, a köz- és magánszféra, a civil társadalom és a média körében. Erőteljes intézményi mechanizmusokat kell kialakítani helyi, regionális és országos szinten az említett stratégiák végrehajtásának, összehangolásának és nyomon követésének biztosítása érdekében.
3
3.1.4.
A nők elleni erőszakot elkövetők büntetlensége elleni küzdelem és az áldozatok igazságszolgáltatáshoz való hozzáférése: Az EU hangsúlyozza majd annak alapvető szükségességét, hogy az államok gondoskodjanak arról, hogy a nők és lányok elleni erőszakot a törvény büntesse, és hogy a nők és lányok elleni erőszakos cselekmények elkövetőit tettükért a bíróság előtt felelősségre vonják. Az államoknak a nőkkel és lányokkal szemben elkövetett erőszakos cselekményeket különösen gyorsan, alaposan, pártatlanul és komolyan kell kivizsgálniuk, valamint garantálniuk kell, hogy a büntető igazságszolgáltatási rendszer, és különösen az eljárási és a bizonyítási szabályok oly módon rendelkezzenek, hogy a nőket védelmük biztosítása mellett tanúskodásra ösztönözzék az ellenük elkövetett erőszakos cselekmények elkövetőire irányuló büntetőeljárások során, többek között azzal, hogy az áldozatoknak és képviselőiknek lehetővé teszik a polgári félként való fellépést. A büntetlenség elleni küzdelemhez tartoznak továbbá az olyan pozitív intézkedések, mint például a rendőrség és a bűnüldöző szervek tisztviselőinek képzése, a jogi segítségnyújtás, az áldozatok és a tanúk tényleges védelme és azon feltétel megteremtése, hogy az áldozatok anyagilag ne függjenek az erőszakot elkövetőtől.
3.2. Uniós beavatkozási eszközök:
A beavatkozási eszközöknek lehetővé kell tenniük valamennyi uniós szereplőnek, elsősorban a tagállamok nagykövetségeinek, a Bizottság küldöttségeinek és az EU Tanácsa Főtitkárságának a bevonását.
Az EU gondoskodik majd arról, hogy megfelelő módon figyelembe vegyék az ezen iránymutatások végrehajtása és az emberi jogokról szóló többi uniós iránymutatás, különösen a gyermekek jogairól, valamint az emberi jogok védelmezőiről szóló iránymutatások közötti szinergiákat.
A nőkkel szemben elkövetett erőszak elleni küzdelemre vonatkozó, uniós operatív célkitűzésekkel összhangban az EU főbb beavatkozási eszközei a következők:
4
3.2.1.
Általános intézkedések:
A harmadik országokkal és a regionális szervezetekkel fennálló kapcsolataiban az EU rendszeresen felveti a majd a nőkkel és lányokkal szemben elkövetett erőszak elleni küzdelem kérdését és az ezen erőszakot eredményező megkülönböztetés formáit. Ezek az intézkedések különösen arra vonatkoznak, hogy a nemzeti jogi keretek milyen mértékben felelnek meg az államok által e téren vállalt nemzetközi normáknak és kötelezettségeknek, valamint az e kötelezettségvállalások hatékony végrehajtását és nyomon követését célozzák. Az EU ezenfelül biztosítja, hogy az EU különleges képviselőinek és megbízottjainak valamennyi megbízásába hivatkozást illesszenek be a nők jogairól.
Valamennyi intézkedését megelőzően az EU gondoskodik majd arról, hogy:
a)
meghatározza a nők és lányok elleni erőszak formáit és elemezze a vonatkozó adatokat és megfelelő mutatókat;
b)
meghatározza az olyan kifejezetten és ténylegesen diszkriminatív jogszabályok és gyakorlatok meglétét, amelyek az erőszakot eredményezik;
c)
meghatározza a nők elleni erőszakra válaszul létrehozott állami politikák hiányát és/vagy hiányosságait;
d)
meghatározza az érintett országok által megerősített, a nők jogainak védelmére vonatkozó nemzetközi és regionális jogi okmányokat, beleértve a fennálló fenntartásokat is, valamint az ezen okmányoknak a nemzeti jogba való beépítését;
e)
meghatározza az ezen országok részére a nemzetközi és regionális mechanizmusok által tett, a nők jogaival és a nők elleni erőszakkal kapcsolatos ajánlásokat.
5
Intézkedései során az EU többek között a következő álláspontokat képviseli és kezdeményezéseket teszi majd: f)
ösztönzi a nőkkel szembeni megkülönböztetés valamennyi formájának felszámolásáról szóló ENSZ-egyezménynek (CEDAW) és fakultatív jegyzőkönyvének, az emberi jogokról és a népek jogairól szóló Afrikai Chartának a nők jogairól szóló jegyzőkönyvének, valamint a nők elleni erőszak megelőzéséről, büntetéséről és felszámolásáról szóló Amerika-közi egyezménynek a megerősítését;
g)
többek között az e fenntartásoknak a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöbölésével foglalkozó bizottság (CEDAW) általi értelmezése alapján ösztönzi az egyezménnyel kapcsolatban tett fenntartások visszavonását, különösen azokét, amelyek ellentétesek az egyezmény céljaival és célkitűzéseivel;
h)
ösztönzi – szükség esetén technikai támogatást nyújtva – a jelentéseknek a CEDAW-bizottsághoz az előírt határidőn belül történő benyújtását, valamint a bizottság jelentéseinek és ajánlásainak a nyomon követését;
i)
fenntartja a párbeszédet és a rendszeres konzultációt a nők jogainak védelmezőivel és a női szervezetekkel;
j)
ösztönzi, hogy a nők jogainak védelmezői és a női szervezetek részt vegyenek az e téren folytatott állami politikák kidolgozásában, végrehajtásában és értékelésében;
k)
arra ösztönzi az államokat, hogy az egyetemes időszakos felülvizsgálat (UPR) keretében a nőkkel szemben elkövetett erőszak és a velük szembeni megkülönböztetés elleni küzdelem céljával konkrét kötelezettségvállalásokat
l)
tegyenek; megfelelő, új regionális és nemzetközi eszközök kialakítását ösztönzi.
6
3.2.2.
A nőkkel szemben elkövetett erőszak elleni küzdelemre irányuló, konkrét kiegészítő intézkedések:
A nőkkel szemben elkövetett erőszak elleni küzdelemre vonatkozó célzott intézkedésekre a következő kezdeményezések révén kerül majd sor:
a)
az ENSZ nők elleni erőszakkal foglalkozó különleges előadója meghívásának elősegítése azokban az esetekben, amikor a nők elleni erőszak igen elterjedt és javarészt büntetlen;
b)
abban az esetben, ha látogatásra került sor, az előadó ajánlásai, következtetései és észrevételei nyomon követésének a biztosítása;
c)
a nőkkel és lányokkal szemben elkövetett erőszak büntetlensége elleni küzdelem támogatása, többek között a nők elleni erőszak eseteivel kapcsolatos valamennyi bírósági eljárás figyelemmel kísérése révén;
d)
a nők jogainak védelmezőit és az emberi jogok női védelmezőit célzó támogatás, különösen azok esetében, akiket megfenyegettek, vagy akik konkrét és célzott elnyomás, illetve zaklatás áldozataivá váltak;
e)
a nemek közötti egyenlőséggel és a nők elleni erőszakkal kapcsolatos tudatosságot növelő politikák és kampányok – különösen a kifejezetten a férfiaknak és a fiúknak szóló tudatosságnövelő kampányok – előmozdítása és támogatása;
f)
a lánygyermekek szándékos elhanyagolására – és különösen a hivatalos anyakönyvezésükre és az iskoláztatásukra – összpontosító kampányok előmozdítása és támogatása.
7
3.2.3.
Egyedi esetek:
Az EU konkrét intézkedéseket vesz majd fontolóra, amennyiben különösen súlyos egyedi esetekről szerez tudomást, mégpedig az állam által elkövetett vagy megtűrt erőszakról, megsértve a nemzetközi kötelezettségvállalásokat, valamint a testi épséghez és a megkülönböztetésmentességhez való alapvető jogokat, és úgy, hogy nemzeti szinten többek között nem áll rendelkezésre kielégítő jogorvoslati lehetőség.
Ez különösen olyan szembeszökő jogsértésekre vonatkozik, amelyek a következő kritériumok közül egynek vagy többnek is megfelelnek:
3.2.3.1. az erőszak olyan esetei, amelyekben az erőszakot elkövetőket minden valószínűséggel nem fogják – az elkövetett bűn súlyosságával arányosan – tetteikért büntetőeljárás során felelősségre vonni; 3.2.3.2. az erőszak olyan esetei, amelyekben az áldozatoknak minden valószínűséggel nem lesz hozzáférésük büntető- vagy polgári eljárás keretében megkülönböztetéstől mentes, megfelelő jogorvoslathoz; 3.2.3.3. az ismétlődő, rendszeres és széles körű gyakorlatot tükröző esetek, amelyek tekintetében nem létezik jogszabály vagy állami politika, vagy ezek elégtelenek, különösen az olyan legsúlyosabb esetek, mint a becsület nevében elkövetett gyilkosságokkal vagy kikényszerített öngyilkosságokkal kapcsolatos esetek; 3.2.3.4. a diszkriminatív jogszabályok és gyakorlatok által eredményezett esetek; 3.2.3.5. az emberi jogok női védelmezőivel kapcsolatos erőszak, fenyegetés, zaklatás és elnyomás esetei.
3.2.4.
Az uniós párbeszédek kerete:
Az Európai Unió az általa az emberi jogokról folytatott konkrét párbeszédek keretében és szükség esetén egyéb uniós szakpolitikai párbeszédek során rendszeresen felveti majd a nők elleni erőszak és az ezt eredményező megkülönböztetések kérdését.
8
E témáknak a párbeszédek napirendjére való felvétele történhet konkrét napirendi pont formájában vagy a téma egy vagy több, nemi kérdéssel kapcsolatos napirendi pontba való beépítésével.
Ezzel összefüggésben az EU nyomon követi majd a nők jogainak védelmére és a nőkkel szemben elkövetett erőszak elleni küzdelemre irányuló nemzetközi és regionális mechanizmusok keretében – többek között az ENSZ nők elleni erőszakkal foglalkozó különleges előadója által, az UPR keretében a nőkkel kapcsolatosan, a CEDAW-bizottság által és a regionális védelmi mechanizmusok keretében – megfogalmazott ajánlásokat és következtetéseket.
3.2.5.
Az emberi jogi jelentések elkészítése:
A misszióvezetőknek jelentéseikbe rendszeresen bele kell foglalniuk a nők alapvető jogai tiszteletben tartásának az elemzését, kitérve többek között a testi épséghez és a megkülönböztetésmentességhez való jogukra, továbbá az államok által a nőkkel szemben elkövetett erőszak elleni küzdelem terén tett kötelezettségvállalások teljesítésére.
A jelentések a következőkkel foglalkoznak:
•
a minőségi és mennyiségi adatoknak az ország egész területén és mindenféle környezetben (otthon, munkahely, oktatási intézmény, fogva tartási hely és egyéb közintézmény, stb.) történő gyűjtésére irányuló intézményi és egyéb mechanizmusok;
•
nem, életkor és egyéb vonatkozó tényezők szerinti bontásban közölt statisztikák, valamint az e statisztikáknak az érintett kulcsszereplők és a nyilvánosság körében történő terjesztésével kapcsolatos információk;
9
•
az előzetes intézkedések során meghatározott jogszabályi keretek, mégpedig diszkriminatív jogszabályok és gyakorlatok fennállása.
Az EU különleges képviselőinek és megbízottjainak figyelembe kell venniük a nők jogait, és jelentéseikbe erre vonatkozóan információkat kell foglalniuk.
3.2.6.
A nők jogainak előmozdítása a nemzetközi fórumokon:
Az EU a nemzetközi fórumokon – főként az ENSZ-ben – továbbra is aktív szerepet játszik majd a nők jogainak előmozdításában, és különösen a nők elleni erőszak megelőzésében. Biztosítja majd a nők jogaival foglalkozó valamennyi ENSZszervvel való megfelelő együttműködést, munkájuk folyamatos támogatását, valamint összehangolt és egységes üzenetek e fórumokon történő közvetítését, ezáltal növelve az uniós fellépések súlyát és hatását.
3.2.7.
Két- és többoldalú együttműködés:
A nőkkel és lányokkal szemben elkövetett erőszak elleni küzdelmet prioritásként kell majd kezelni az emberi jogok védelmét célzó két- és többoldalú együttműködés keretében, a civil társadalom közreműködésével és beleértve a jog és az oktatás területét is. Erre az együttműködésre külön figyelmet kell fordítani a demokráciáért és az emberi jogokért indított európai kezdeményezés keretében, ugyanakkor az EU és a tagállamok bármely egyéb megfelelő pénzügyi eszköze révén is.
Ennek az együttműködésnek többek között az a célja, hogy a következő prioritási területekre összpontosítva programokat – különösen a civil társadalom programjait – támogassa:
10
3.2.7.1. Jóvátétel, rehabilitáció és ellátáshoz való hozzáférés:
a)
olyan programok támogatása, amelyek elősegítik és biztosítják az erőszak áldozatainak igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését, beleértve az erőszak áldozatainak a tárgyaláson való megjelenését is;
b)
az olyan megfelelő és ingyenes ellátáshoz való hozzáférés támogatása – többek között az ilyen ellátással kapcsolatos nyilvános tájékoztató kampányok révén –, amelyet a pszichológiai és a jogi segítségnyújtás, a lakhatás, az erőszak áldozatainak és gyermekeiknek az újrabeilleszkedése terén nyújtanak;
c)
a nők és lányok – különösen a szexuális és reproduktív egészségre vonatkozó – tájékoztatáshoz és az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésének és jogainak előmozdítása, többek között a HIVfertőzéstől való jobb megvédésük érdekében, megerősítve az EU teljes mértékű támogatását a népességgel és a fejlődéssel foglalkozó 1994-es nemzetközi konferencián (ICPD) elfogadott kairói cselekvési program és az ICPD-cselekvési program további alkalmazására irányuló, az öt évvel későbbi ICPD-konferencián elfogadott főbb intézkedések teljes körű végrehajtása, a koppenhágai nyilatkozat és cselekvési program, a Pekingi Cselekvési Platform, valamint a millenniumi fejlesztési célok iránt;
d)
olyan programok támogatása, amelyek elősegítik, hogy a nők kényszer, megkülönböztetés vagy erőszak elszenvedése nélkül szabadon dönthessenek a szexualitásukkal kapcsolatos kérdésekről;
e)
olyan programok támogatása, amelyek az erőszak áldozatává válás kockázatának való fokozott kitettség folytán külön figyelmet igénylő nők csoportjaira irányulnak.
11
3.2.7.2. Az erőszak megelőzése:
a)
a nőkkel és lányokkal szemben elkövetett erőszak büntetlensége elleni küzdelem előmozdítása és támogatása;
b)
az alapvető jogokkal kapcsolatos oktatásnak, valamint a nők és a lányok egyenjogúsításának a támogatása;
c)
a nemek közötti egyenlőséggel és a nőkkel és lányokkal szemben elkövetett erőszak elleni küzdelemmel foglalkozó, többek között tudatosságnövelő és tájékoztató kampányok támogatása a nők és a lányok elleni erőszakhoz hozzájáruló nemi sztereotípiák felszámolása révén;
d)
olyan programok támogatása, amelyek a nők anyagi függetlenségének a javítását célozzák;
e)
a rendőrségi tisztviselőknek és az igazságügyi alkalmazottaknak a nők és lányok elleni erőszakkal, annak okaival és következményeivel kapcsolatos képzésének a támogatása.
3.2.7.3. A kapacitások megerősítése: a)
segítségnyújtás a CEDAW-bizottság ajánlásainak végrehajtását célzó nemzeti cselekvési tervekhez, és többek között belső terjesztésükhöz;
b)
segítségnyújtás a nők és lányok elleni erőszakkal kapcsolatos adatok gyűjtésére irányuló összehangolt és hatékony mechanizmusok bevezetéséhez;
c)
a női szervezeteknek és az emberi jogok női védelmezőinek, valamint általában véve a nőkkel szemben elkövetett erőszak ellen küzdelmet folytató civil társadalmi szervezeteknek a támogatása;
12
d)
annak biztosítása, hogy valamennyi olyan szakember, akinek feladata, hogy a nők elleni erőszakkal, annak okaival és következményeivel foglalkozzon, megfelelő képzésben részesülhessen (rendőrségi, igazságügyi, egészségügyi és oktatási szakemberek, valamint a média);
e)
olyan programok támogatása, amelyek a rendőri erőknek a – különösen a családon belül előforduló – erőszakos cselekmények során történő beavatkozására irányuló kapacitásának a megerősítését célozzák szabványosított beavatkozási protokoll bevezetése révén és a nők elleni erőszak felszámolása érdekében folytatott bűnmegelőzésről és büntetőeljárási intézkedésekről szóló ENSZ-határozatnak megfelelően;
f)
olyan központi és decentralizált közigazgatási szolgálatok létrehozásának támogatása, amelyeknek feladata a nők jogállásának javítása;
g)
segítségnyújtás az olyan nemzeti cselekvési tervekhez, amelyek az 1325. sz. ENSZ BT-határozat végrehajtására irányulnak.
3.3. Értékelés:
A Tanács emberi jogi munkacsoportja – többek között a misszióvezetők jelentései alapján és a civil társadalommal folytatott informális konzultációt követően – rendszeresen értékeli majd ezeknek az iránymutatásoknak a végrehajtását. Az emberi jogi munkacsoport tájékoztatja a Tanácsot az iránymutatások alkalmazásáról, és az iránymutatások alkalmazásához szükséges javításokat javasol a Tanácsnak.
_______________
13
1. melléklet Bevezetés a nőkkel szembeni erőszak, annak formái, okai és következményei kérdéseibe
A nőkkel és lányokkal szembeni erőszak minden formájában igazán súlyos csapás. A rendelkezésre álló adatok arról tanúskodnak, hogy világszerte jelen lévő, szisztematikus jelenséggel állunk szemben. A nőkkel szembeni erőszak formái és megnyilvánulásai sokfélék, egymással kölcsönösen összefüggők, és a társadalmak szociális, gazdasági, kulturális és politikai jellemzőitől függően különbözők.
A nőkkel és lányokkal szembeni erőszak magában foglalja a következőket, de nem korlátozódik azokra: a) a családon belül elkövetett fizikai, szexuális és lelki erőszak (beleértve a magzat neme alapján történő, születés előtti kiválasztást – kivéve akkor, ha ez orvosilag indokolt, a lánygyermekek szándékos elhanyagolását, a kényszerházasságokat, a korai házasságkötéseket, a partnerek és volt házastársak általi erőszakot, a savval elkövetett támadásokat, a hozománnyal kapcsolatba hozható erőszakot, valamint a „becsület” nevében elkövetett erőszakot, gyilkosságot és öngyilkosságra kényszerítést, a verést, a lánygyermekekkel szemben otthon elkövetett szexuális bántalmazást, ideértve a vérfertőzést is, a szokásos partner vagy élettárs általi erőszakot, a női nemi csonkítást és a nőket károsító más hagyományos gyakorlatokat); b) a társadalmon belüli fizikai, szexuális és lelki erőszak (beleértve a nemi erőszakot, a szexuális bántalmazást, a szexuális zaklatást és a szexuális zaklatásnak az áldozat nemével kapcsolatba hozható minden formáját, a munkahelyen, oktatási intézményben vagy máshol történő megfélemlítést, a kerítést és a prostitúcióra kényszerítést, a rabszolgaság modern formáit, a nők megerőszakolását, a nők és a lányok ellen a fegyveres konfliktusok és konfliktust követő helyzetek idején elkövetett erőszakot, valamint a nőkkel és lányokkal szexuális kizsákmányolás céljából és minden más kizsákmányolás céljából folytatott kereskedelmet); c) a nők elleni erőszak a fentiekben felsorolt cselekmények összességét magában foglalja, függetlenül attól, hogy azokat az állam követi-e el vagy megtűri-e.
E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy habár – amint ezt az ENSZ Főtitkársága is elismeri részletes tanulmányában – a nőkkel szembeni erőszakot a legtöbb esetben magánszemélyek követik el, és azokban természetes és jogi személyek széles köre vesz részt, ez semmi esetre sem menti fel az államokat a körültekintő magatartásra vonatkozó kötelezettségük alól, amint ezt a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöbölésével foglalkozó bizottság 19. ajánlása meghatározza.
Bizonyos tényezők még sérülékenyebbé teszik az áldozatokat a velük szemben megnyilvánuló 14
többszörös megkülönböztetés miatt, amelynek oka egyrészről a női mivoltuk, másrészről pedig az, hogy kisebbségi vagy etnikai csoporthoz, vallási vagy nyelvi kisebbséghez tartoznak, őslakos, migráns, lakóhelyüket elhagyni kényszerült vagy menekült nők, hátrányos környezetben vagy távoli vidéki közösségekben élő nők, intézetekben élő vagy bebörtönzött nők, fogyatékkal élő vagy HIVfertőzött nők, leszbikus, biszexuális vagy transzvesztita nők, fiatal lányok, idős nők vagy özvegyek, vagy a megkülönböztetés bármilyen más formája által sújtott női áldozatok. Végezetül, a válságok vagy fegyveres konfliktusok idején elkövetett nemi erőszak, rabszolgaság, szexuális bántalmazás és kizsákmányolás jelentik a nőkkel szembeni erőszak legszisztematikusabb és leggyakoribb megnyilvánulásait.
Az áldozatok fizikai (különösen a HIV-fertőzés kockázatának számottevő növekedése miatti) és mentális egészségét érintő súlyos következményeken túl a nőkkel szembeni erőszak jelentős társadalmi hatásokkal és komoly gazdasági költségekkel is jár. Ehhez hozzáadódik az erőszak nemzedékről nemzedékre történő átadásából eredő politikai és társadalmi instabilitás költsége is. A nőkkel szembeni erőszak tehát hozzájárul a nők, családjaik, közösségeik és országaik elszegényedéséhez is. Következésképp, a nőkkel szembeni erőszak a fejlődés akadálya.
A nőkkel és lányokkal szembeni erőszaknak vannak bizonyos strukturális okai, nevezetesen a férfiak és nők, fiúk és lányok közötti, hagyományosan egyenlőtlen erőviszonyok, amelyek számos társadalmat jellemeznek. Ezenkívül a szokásokra, a hagyományos és vallási értékekre is gyakran hivatkoznak a nőkkel szemben elkövetett erőszakos cselekmények indoklásaként. A nőket sújtó gazdasági egyenlőtlenségek, valamint a függetlenségük hiánya a velük szembeni erőszak meghatározó tényezői annyiban, hogy csökkentik a nők cselekvési és döntéshozatali képességét, ugyanakkor növelik az erőszakkal szembeni sérülékenységüket.
15
A politikai instabilitás és a fegyveres konfliktusok a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak további forrásai. Az erőszak légköre a háborúk befejezése után még hosszú ideig fennmarad, ezért nagyon sok, fegyveres konfliktus által érintett országban az erőszaknak a konfliktus határait túllépő növekedéséhez vezet az erőszak fokozott elfogadása és a fegyverek nagyarányú terjedése. Ahhoz, hogy eredményesen küzdhessünk ez ellen a súlyos csapás ellen, a fenti szempontok mindegyikét figyelembe kell vennünk.
___________
16
2. melléklet 7emzetközi jogi keret és az államok kötelezettségei a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem terén
A nemzetközi közösség számos szerződésben és politikai kötelezettségvállalásban kötelezte el magát a férfiak és a nők jogainak és méltóságának védelme mellett. 60 év telt el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának kihirdetése óta, amely egyértelműen kinyilvánítja, hogy „minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van”, valamint hogy „mindenki, bármely megkülönböztetésre, nevezetesen … nemre … való tekintet nélkül hivatkozhat a jelen Nyilatkozatban kinyilvánított összes jogokra és szabadságokra”.
A nőkkel szembeni megkülönböztetés felszámolásával foglalkozó bizottság, amely figyelemmel kíséri a vonatkozó (1979-es) egyezmény (CEDAW) alkalmazását, a nőkkel szembeni erőszakot a megkülönböztetés egyik, az egyezmény értelmében vett formájaként határozta meg, és ezzel hozzájárult, hogy ez a kérdés előtérbe kerüljön az emberi jogok védelmével foglalkozó intézmények és mechanizmusok munkaprogramjában.
Az 1993-ban Bécsben megrendezett emberi jogi világkonferencia nyomán az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága 1994-ben a nőkkel szembeni erőszakkal foglalkozó különleges előadót jelölt ki, majd a Közgyűlés ugyanabban az évben elfogadta a nőkkel szembeni erőszak felszámolásáról szóló nyilatkozatot. A világkonferencia újólag megerősítette az emberi jogok egyetemességét és oszthatatlanságát.
Az említett nyilatkozat egy sor olyan intézkedést határoz meg, amelyeket az államoknak meg kell hozniuk az erőszak ezen formájának megelőzése és felszámolása érdekében. Megköveteli különösen, hogy az államok ítéljék el a nőkkel szembeni erőszakot, és ne hivatkozzanak szokásokra, hagyományokra vagy vallási meggyőződésre a nőkkel szembeni erőszak felszámolására vonatkozó kötelezettségük megkerülése érdekében.
17
Az 1995-ben elfogadott pekingi cselekvési platform 189 ország támogatását nyerte el a nők általános helyzetéről szóló történelmi ENSZ-konferencián. Ez a platform tizenkét javításra szoruló területet jelöl meg, amelyek egyike a nőkkel szemben elkövetett erőszak elleni küzdelem. 2005-ben a platform elindításának 10. évfordulója alkalmából New Yorkban megrendezett konferencián megvizsgálták ezeket a területeket. A pekingi cselekvési platform Unió általi támogatását legmagasabb szinten a kormányfők az 1995. decemberi madridi csúcstalálkozó alkalmával fejezték ki. Az Európai Unió Tanácsa 1999 óta – minden évben – mutatókról és referenciaértékekről szóló következtetéseket fogad el, biztosítva ezáltal a strukturáltabb és célzottabb évenkénti nyomon követést. 2002-ben több mennyiségi és minőségi mutatót dolgoztak ki a nőkkel szemben elkövetett erőszakra vonatkozóan. A pekingi cselekvési platform öt év elteltével történő felülvizsgálata (Peking+5) felkéri a kormányokat a megfelelő intézkedések megtételére a nőkkel szemben bármely személy, intézmény vagy magánvállalkozás által elkövetett erőszak és megkülönböztetés felszámolása érdekében, továbbá, hogy a nőkkel és a lányokkal szemben elkövetett erőszak minden formáját bűncselekményként kezeljék.
Az ENSZ Közgyűlésének a nők elleni erőszak valamennyi formájának megszüntetésére irányuló erőfeszítések fokozásáról szóló, konszenzussal elfogadott 61/143 sz. határozata (2006) megerősíti az államok valamennyi nemzetközi kötelezettségvállalását, többek között a nők és a lányok valamennyi emberi joga és alapvető szabadsága védelmének és előmozdításának kötelezettségét, az arra irányuló kötelezettséget, hogy kellő gondossággal járjanak el az erőszakos cselekmények megelőzése érdekében, vizsgálják ki azokat, büntessék meg az elkövetőket, és nyújtsanak védelmet az áldozatok számára, továbbá megerősíti, hogy e kötelezettség minden nemű megszegése hátrányosan érinti a nők és a lányok emberi jogait és alapvető szabadságait, vagy lehetetlenné teszi azok gyakorlását.
18
Az 1325 (2000) és az 1820 (2008) ENSZ BT-határozat tartalmazza a nemzetközi közösségnek a nőkkel szemben a fegyveres konfliktusok idején elkövetett erőszak elleni küzdelemmel kapcsolatos kötelezettségvállalásait. Az 1820 (2008) határozat megállapítja a nemzetközi béke és biztonság fenntartása és a nőkkel szemben a fegyveres konfliktusok idején elkövetett erőszak elleni küzdelem közötti kapcsolatot. Az 1820 (2008) ENSZ BT-határozat, amely átveszi a (emzetközi Büntetőbíróság Római Statútuma 7. cikkének rendelkezéseit, emlékezteti az államokat, „hogy az erőszakos közösülés és a nemi erőszak más formái háborús bûncselekménynek, emberiség elleni bûncselekménynek, illetve népirtás bûntettét alkotó elemnek minősülhetnek, hangsúlyozza, hogy az erőszakos nemi bûncselekményeket a konfliktusrendezési folyamat keretén belül hozott amnesztia köréből ki kell zárni [...]”. A nők fegyveres konfliktusokban kialakult helyzetéről, valamint a konfliktust követő helyzetben lévő országokban az újjáépítésben és a demokratikus folyamatban játszott szerepükről szóló 2005/2215 európai parlamenti állásfoglalás általános keretet biztosít a fegyveres konfliktusok által érintett nőkkel, és különösen az ellenük elkövetett erőszakkal kapcsolatos európai uniós fellépésnek. A nőkkel szemben elkövetett erőszak már számos – többek között az Európa Tanács és az EBESZ által indított – kezdeményezés tárgyát képezte, mely szervezetekben az EU jelentős szereplő. Az Európai Parlament e 2005. évi állásfoglalása felsorolja az ezen veszély elleni hatékony küzdelemhez szükséges konkrét erőfeszítéseket, lépéseket és intézkedéseket. Ezen iránymutatások átültetik e kötelezettségeket az EU kereteibe. Ezáltal – a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemtervben (2006–2010), a „Nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése a fejlesztési együttműködésben” című 2007-es bizottsági közleményben, az ahhoz kapcsolódó tanácsi következtetésekben, illetve az emberi jogokkal kapcsolatos, az EU közös kül- és biztonságpolitikája (KKBP) keretében elfogadott más iránymutatásokban meghatározottak szerint – megerősítik a nők jogainak védelmével és a külkapcsolatokban a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó európai eszközt.
_____________________
19
