A nőkereskedelem, a prostitúció, valamint a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem Magyarországon a szakmaközi együttműködés lehetőségei

A nőkereskedelem, a prostitúció, valamint a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem Magyarországon – a szakmaközi együttműködés lehetőségei Szakmai fórumok, I–II. Budapest, 2009. április-május

Magyarországi Női Alapítvány

Összefoglaló: A nőkereskedelem, a prostitúció, valamint a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem Magyarországon – a szakmaközi együttműködés lehetőségei - Szakmai fórumok I–II.

A nőkereskedelem, a prostitúció, valamint a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem Magyarországon – a szakmaközi együttműködés lehetőségei Szakmai fórumok I–II. (2009. április–május) Helyszín: Európai Ifjúsági Központ (EYCB) 1024 Budapest, Zivatar utca 1–3.

A két szakmai fórum a Magyarországi Női Alapítvány „Szakmaközi együttműködés kiépítése Magyarországon a nőkereskedelem, a prostitúció, valamint a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem érdekében” című projektjének keretében került megrendezésre. A projekt az EGT/Norvég Finanszírozási Mechanizmus Civil Támogatási Alapjának, valamint az Ökotárs Alapítvány, az Autonómia Alapítvány, a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány és a Kárpátok Alapítvány – a magyarországi lebonyolító alapítványok – támogatásával valósul meg.

Magyarországi Női Alapítvány 1537 Budapest, Postafiók 453/277. www.mona-hungary.hu [email protected]

2


TARTALOM B E V E Z E T Ő .................................................................................................4 R É S Z T V E V Ő K .............................................................................................6 P R O G R A M ................................................................................................8 A MONA

K U T A T Á S I E R E D M É N Y E I N E K B E M U T A T Á S A ......................................9

RÉSZTVEVŐK

E L Ő A D Á S A I ..........................................................................10

FŐBB

K Ö V E T K E Z T E T É S E K , J A V A S L A T O K ........................................................36

RÉSZTVEVŐK

Á L T A L A D O T T É R T É K E L É S .........................................................42

HIÁNYOSSÁGOK, KONKLÚZIÓ –

N E H É Z S É G E K , A J Á N L O T T M E G O L D Á S O K .............................44

H O G Y A N T O V Á B B ?.............................................................45

3


BEVEZETŐ A projekt és a fórumok háttere, céljai A Magyarországi Női Alapítvány (MONA) a Norvég Civil Támogatási Alap (magyarországi lebonyolító szervezetek: DemNet Alapítvány és Ökotárs Alapítvány) támogatásával, szoros együttműködésben több hazai civil szervezettel együttműködve (NaNE Egyesület, PATENT Egyesület, valamint az Utcai Szociális Segítők Egyesülete) egy a nőkereskedelem és a prostitúció leküzdését célzó projektet folytat, Szakmaközi együttműködés kiépítése Magyarországon a nőkereskedelem, a prostitúció, valamint a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem érdekében címmel. A projekt keretében áttekintjük a prostitúcióra és az emberkereskedelemre vonatkozó jogszabályokat, s a magyar, valamint elsősorban a svéd és a norvég, illetve más, szerintünk jó példának tekinthető gyakorlatot folytató országokban érvényes jogszabályok ismeretében jogfejlesztési javaslatot teszünk. Célunk továbbá, hogy felvázoljuk az áldozatokat segítő hazai ellátórendszer, valamint a menedékhelyek majdani hálózata számára alkalmas eljárásrend alapjait. A projekt második felében rendőrök és rendőri vezetők számára célzott képzést szervezünk. A projekt sikeres végrehajtásához elengedhetetlen szakmaközi együttműködés érdekében szakmai fórumokat rendezünk. Ezeken a fórumokon a résztvevőkkel együtt szeretnénk a hazai jogszabályokat, intézkedéseket és tapasztalatokat értékelni, megvizsgálni, és megtárgyalni az együttműködés lehetőségeit. Az I. és II. fórum (jelen összefoglaló tárgyai) a szakemberek tapasztalatainak, javaslatainak ismertetésével foglalkozott. Mindkét fórumot Tóth Györgyi, a NaNE munkatársa moderálta. A III. fórum (2009. ősz) az ezek figyelembevételével készítendő jog- és intézményfejlesztési javaslatokat vitatja majd meg; a IV., nemzetközi fórumon (2009/2010. tél) pedig szélesebb körben ismertetjük az ekképp körvonalazódó koncepciót, tehát a projekt eredményeit az államigazgatás, a törvényhozás és más felelős állami szervek képviselőivel, külföldi meghívott előadók (svéd és/vagy norvég államigazgatási vezetők és civil szakemberek) jelenlétében. Az I., április 30-án megrendezett fórumunkon a meghívott résztvevők csoportját a téma iránt felelős állami – szociális, rendészeti, igazságügyi, bűnmegelőzési – szervek, valamint a civil szervezetek és szolgáltatók képviselőiből állítottuk össze. A résztvevők körének meghatározásakor arra törekedtünk, hogy olyan szakembereket hívjunk, akiknek van tapasztalatuk az emberkereskedelem és a prostitúció kezelése terén. A II., május 25-én megtartott fórum struktúrájában lényegében hasonlított az elsőre, viszont a meghívottak csoportját ezúttal a téma iránt felelős állami – szociális, rendészeti, igazságügyi, bűnmegelőzési – szervek; jogalkotó, politikai és döntéshozó szervek; kutatási és felsőoktatási intézmények; valamint a közvélemény-formálás, a média képviselőiből állítottuk össze. A II. fórumon tehát olyan szakemberek vettek részt, akik nem feltétlenül találkoznak közvetlenül 4


prostituáltakkal vagy az emberkereskedelem áldozataival, hanem elsősorban döntéshozói, politikai, kutatási és véleményformálói (pl. a média) szinten foglalkoznak a témával. E két első fórum célja ugyanis az volt, hogy a terepen dolgozó, vagy a témával elméleti vagy policy-szinten foglalkozó szakemberek egymással – s persze velünk is – megoszthassák tapasztalataikat, információikat, megfogalmazhassák és megvitathassák javaslataikat, elősegítve ezáltal egy hatékonyabb jogszabályi és intézményi környezet kialakítását. A résztvevők tapasztalatainak és javaslatainak megosztásán túl a projekt vezető szakértője, Betlen Anna ismertette a MONA prostitúcióval és emberkereskedelemmel kapcsolatos korábbi kutatása, valamint a jelenlegi projekt keretében eddig végzett anyaggyűjtés eredményeit. Értelmeztük továbbá a prostitúció, a szexuális kizsákmányolás és – a szexiparon belül – az emberkereskedelem kapcsolatát, valamint azokat a hatásokat, amelyeket e jelenségek az emberi jogok védelmére és a nőkkel szembeni erőszak elleni fellépésre gyakorolnak. Rámutattunk, hogy a kérdést a kereslet (a kliens) és a szexipar felől kell megközelíteni. A fórumokon arra is választ kerestünk, hogy milyen attitűd jellemzi a résztvevőket a problémakört illetően, milyen ismereteik vannak az emberkereskedelemről, és mit tudnak a prostitúció és az emberkereskedelem kapcsolatáról, mennyire ismerik, és hogyan ítélik meg a prostitúcióval, illetve az emberkereskedelemmel kapcsolatos magyar jogi és intézményrendszert. A fórumokon fel kívántuk mérni, hogy a résztvevők milyen lehetőségeket látnak egy hazai integrált ellátóhálózat kiépítésére.

5


RÉSZTVEVŐK I. fórum (2009. április 30) 1.

Ádámné Dunai Irén

SZMM, Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Osztály

2.

Benkő Fruzsina

Rákospalotai Leánynevelő Intézet, szociális munkás

3.

Betlen Anna

MONA Alapítvány

4.

Boncz Tímea

Baptista Szeretetszolgálat

5.

Csapó Emma

Kiút Veled Egyesület

6.

Dósa Mariann

MONA Alapítvány/Közép-európai Egyetem

7.

Ékes Ilona

országgyűlési képviselő (Fidesz)

8.

Fehér Katalin

Indít Közalapítvány (Pécs)

9.

Gellér Judit

Európai Roma Jogok Központja (ERRC)

10.

Kertész Mária

Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT)

11.

Kiripovszky Csaba

ORFK, NNI Emberkereskedelem Elleni Osztály

12.

Kiss Julianna


13.

Lázár Mónika

IOM budapesti regionális képviselete

14.

Matolcsi Andrea

MONA Alapítvány

15.

Máté Zsolt


16.

Nyíri Noémi

Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia Alapitvany

17.

Orbán Krisztina

ORFK, NNI Emberkereskedelem Elleni Osztály

18.

Aliya Rakhmetova

Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), Sex Workers’ Advocacy Network (SWAN)

19.

Sebestyén Zsuzsa

SZMM NFTE Osztály

20.

Spronz Júlia

PATENT Egyesület

21.

Szomor Katalin

NATEA

22.

Tóth Györgyi

NaNE Egyesület

23.

Tóth Judit


24.

Vajda Éva

Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) – Sex Workers’ Advocacy Network (SWAN)

II. fórum (2009. május 25) 1.

Betlen Anna

MONA Alapítvány

2.

Dósa Mariann

MONA Alapítvány/Közép-európai Egyetem

3.

Ékes Ilona

országgyűlési képviselő (Fidesz)

4.

Fehér Lenke

Országos Kriminológiai Intézet (OKRI)

5.

Forrai Judit

Semmelweis Egyetem

6.

Gellér Judit


7.

Hoffmann Kriszta

Utcai Szociális Segítők Egyesülete (USZSE)

6

Összefoglaló: A nőkereskedelem, a prostitúció, valamint a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem Magyarországon – a szakmaközi együttműködés lehetőségei - Szakmai fórumok I–II. 8.

Kaszás Klaudia

Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM)

9.

Kakatics Lili

Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM)

10.

Kiss Julianna


11.

Kuszing Gábor

Stop-férfierőszak Projekt

12.

Matalin Dóra

Népszabadság

13.

Marczali Ferenc


14.

Matolcsi Andrea

MONA Alapítvány

15.

Mizsei Bernadett

Magyar Asszonyok Érdekszövetsége, Magyar Nemzet

16.

Sebők Viktória

Figyelő

17.

Spronz Júlia

PATENT Egyesület

18.

Szil Péter


19.

Tóth Györgyi

NaNE Egyesület

20.

Zentai Violetta

MONA Alapítvány

7


PROGRAM (kisebb eltérésekkel mindkét fórum esetében) 9:30–10:00

Regisztráció

10:00–10:45

Üdvözlés, bevezető: résztvevők rövid bemutatkozása, a projekt és a fórum hátterének, céljainak bemutatása

10:45–11:30

A MONA kutatási eredményeinek bemutatása

11:30–11:45

SZÜNET

12:00–13:30

A résztvevők beszámolnak tapasztalataikról, nehézségeikről, bemutatják javaslataikat – 1. rész

13:30–14:10

EBÉD

14:10–14:45

A résztvevők beszámolnak tapasztalataikról, nehézségeikről, bemutatják javaslataikat – 2. rész

14:45–15:45

Következtetések levonása, javaslatok közös kidolgozása – 1. rész

15:45–16:00

SZÜNET

16:00–16:45

Következtetések levonása, javaslatok közös kidolgozása – 2. rész

16:45–17:00

A fórum lezárása: hogyan tovább?

8


A MONA KUTATÁSI EREDMÉNYEINEK BEMUTATÁSA A jelen projekt vezető szakértője, Betlen Anna bemutatta a MONA által korábban lebonyolított kutatás eredményeit. A kutatás egy nemzetközi projekt (ENATW 2006–2007) keretében készült, „A társadalmi nemi egyenlőség alapelveinek érvényesülése az emberkereskedelem, valamint a nők és gyermekek szexuális kizsákmányolásának megakadályozása érdekében, Nemzetközi kutatási összefoglaló” címmel (http://www.mona-hungary.hu//kepek/upload/2008-09/ARETUSA_kutatasi_jelentes.pdf). Az interjúk arról tanúskodtak, hogy a politikai vagy rendészeti területeken dolgozó, vezető beosztású személyek nincsenek tisztában a prostitúció, a szexuális kizsákmányolás, illetve az emberkereskedelem jellegével, méreteivel, társadalmi-nemi alapjaival. A nők elleni erőszak szemükben nem társadalmi problémát, legfeljebb egyedi eseteket jelent. Az interjúalanyok nem i smertek olyan programokat, terveket, szolgáltatásokat, kampányokat – hiszen nem is igen vannak ilyenek Magyarországon –, melyek a prostitúció, a szexuális kizsákmányolás, az emberkereskedelem megelőzését, visszaszorítását, az áldozatok segítését, mentését célozzák. Külföldi példákról általában nem hallottak. A 18 éven aluliak prostitúcióját egy interjúalanyunk sem azonosította a gyermekprostitúcióval. A továbbiakban ismertettük a jelen projekt keretében eddig folytatott kutatás eredményeit (a résztvevők nyomtatott formátumban meg is kapták ezeket az anyagokat a fórumon): Két példa szakmaközi együttműködési modellre (magyarra fordítva): -

EBESZ/ODIHR: Az emberkereskedelem Belföldi együttműködési modellek;

áldozatai

jogainak

védelme

–

o

Az Egyesült Királyság Belügyi Hivatalának szakmai útmutatója a bűnözés visszaszorítására: Emberkereskedelem.

o

Szeminárium a prostitúció törvényesítésének hatásairól – kritikai elemzés. A Stockholmban, 2002. november 5–6-án tartott szeminárium anyaga (magyarul)1;

-

A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség Árnyékjelentése, 2007, A nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény magyarországi végrehajtásáról, az ENSZ CEDAW Bizottság 39. ülésszakán tárgyalt VI. Magyar Időszaki Kormányzati Jelentés kritikai vizsgálatával. 6. cikk: Prostitúció, nőkereskedelem.

-

2 prostitúcióról szóló szórólap (Melissa Farley, ’In order to understand prostitution’, WHISPER, ’Help Wanted’);

-

Összehasonlító táblázat: Az emberkereskedelem elleni küzdelem és a prostitúcióra vonatkozó jogi szabályozás a balti régióban.

1

Az interneten is hozzáférhető eredeti, angol változat: http://www.nswp.org/pdf/STOCKHOLM021105.PDF.

9


RÉSZTVEVŐK ELŐADÁSAI A fórum második fő komponenseként a résztvevők bemutatták az emberkereskedelemmel és prostitúcióval kapcsolatos munkájuk során szerzett tapasztalataikat, nehézségeiket, javaslataikat. A szervezők a fórum meghívójában előzőleg megkérték az összes résztvevőt, hogy a fórumra való felkészülés keretében gondoljon át néhány – előre megadott – kérdést; és amennyiben vannak megosztható adatai, információi, gyűjtse össze azokat, és tegye lehetővé, hogy a fórum többi résztvevője is megismerkedhessen velük. Az alább ismertetett kérdéssor alapján a résztvevők rövid előadásokat tartottak – így ritka lehetőség nyílt több szakmai ágazat képviselőinek tapasztalatairól, nehézségeiről és javaslatairól hallani a témát illetően. Mivel a két fórum résztvevőinek köre munkája természetét illetően különböző volt (elsősorban abban az értelemben, hogy közvetlenül kerülnek-e kapcsolatba prostituáltakkal és/vagy emberkereskedelem áldozataival, vagy inkább elméleti, illetve policy-szinten foglalkoznak-e a témával), a nekik feltett kérdések ennek megfelelően különböztek, ezért a résztvevők előadásainak az összefoglalói az alábbiakban külön kerülnek bemutatásra. I. fórum (április 30) Kérdések azon résztvevők számára, akik, illetve az akik által képviselt szervezet közvetlenül is találkozik az emberkereskedelem áldozataival vagy elkövetőivel, és/vagy prostituáltakkal: -

Miből tudja megállapítani, hogy szexuális kizsákmányolás, illetve emberkereskedelem áldozatával/elkövetőjével áll szemben?

-

Adott időszakban (év) hány ilyen esete volt?

-

Hogyan tudná jellemezni a prostitúció, illetve az emberkereskedelem áldozatát (elkövetőjét) saját szakmai szempontjai alapján?

-

Milyen jellegzetes teendői vannak vele kapcsolatban?

-

Mi a javaslata, az Ön szakterületén hogyan lehetne jól használható adatot gyűjteni erről?

-

Mit kellene kérni (megkövetelni) az Ön szakterületén működő szakemberektől?

-

A saját szakterületén Ön szerint milyen képzésre, továbbképzésre volna szükség?

-

egyéb információ/javaslat?

Az előadások rövid összefoglalása:2 Kiripovszky Csaba, ORFK NNI Emberkereskedelem Elleni (EKE) Osztály AZ ORFK NNI EKE Osztály munkája Az NNI EKE Osztály nemzetközi jellegű emberkereskedelemmel kapcsolatos ügyekkel foglalkozik; az országon belüli emberkereskedelem a megyei rendőrkapitányságok hatáskörébe tartozik.

2

Mivel az első fórumon készült hangfevétel technikai okokból nem volt használható, az azon tartott előadások összefoglalása során kénytelenek voltunk írásos jegyzeteinkre támaszkodni.

10


Az adatgyűjtést illetően, 2009 eleje óta működik a „Robotzsaru”-ként ismert Kriminalisztikai Archiváló Rendszer, amely tartalmazza a büntetőeljárások adatait, írásos anyagokat. Ennek része egy emberkereskedelmi ügyekkel kapcsolatos adatokat tartalmazó adatbázis is.

Az emberkereskedelem és prostitúció mint jelenségek – az NNI munkája során szerzett tapasztalatok Magyarországon, és általában másutt is, viszonylag kevés emberkereskedelemmel kapcsolatos nyomozás, s még annál is kevesebb vádemelés van. Ennek részben az az oka, hogy az adásvétel tényét nehéz bizonyítani, márpedig ez az emberkereskedelem megállapításához szükséges. Ez a magyarázata annak is, hogy sok valójában emberkereskedelem-eset prostitúciós bűncselekménynek minősül végül. Ennek megfelelően, 2008-ban 11 eljárás indult emberkereskedelem miatt, az összes esetben 22 érintett személy volt, ezek közül négy 14-16 év közötti gyermek. Emberkereskedelemmel kapcsolatban összesen egy (’nyílt’, tehát nem titkos) büntetőeljárásra került sor. Prostitúcióval kapcsolatos tevékenységek (pl. kerítés) ügyében valószínűleg egy eljárás sem indult. Nemzetközi emberkereskedelmi ügyekben az NNI részéről általában azért indul nyomozás, mert a külföldi nyomozó hatóságok, társzervek informálják az NNI-t (tehát nem pl. egy áldozat feljelentése alapján.) Az emberkereskedelem áldozatainak szánt shelterbe irányításon kívül nincs tapasztalatuk más áldozatsegítő eljárásra vonatkozóan. Probléma, hogy Magyarországon nincs nagy érdeklődés áldozatsegítő szolgáltatások iránt, mivel az a közvélekedés, hogy ezekre a szolgáltatásokra elsősorban a célországokban van szükség, és Magyarországot elsősorban forrás-, illetve tranzitországnak tekintik. A Betlen Anna beszámolójában elhangzottakra reagálva – hogy tudniillik hamarosan minden bizonnyal magyar nők tömegesen jelennek majd meg külföldön a prostitúció piacain (idézve pl. egy cikket, mely szerint az amszterdami vörös lámpás negyedben levő prostituáltak 25%-a magyar) – Kiripovszky Csaba elmondta, tudomása szerint ez már meg is valósult. Svájcban például az emberkereskedelemmel foglalkozó rendőri szerv – amellyel kapcsolatban áll az NNI – magyarul beszélő munkatársat is alkalmaz: szükség van rá, mert olyan sok magyar nő kerül Svájcba. 2008-ban négyszer, idén ötször kértek külföldi eljáráshoz (magyar elkövető elleni eljárás külföldön) jogsegélyt Magyarországtól. Egyetért Betlen Annával abban, hogy az emberkereskedelmet és a prostitúciót illetően Nyugat-Európában és Magyarországon lényegesen különbözik a helyzet, nem utolsósorban a határokon belüli és a határokon átnyúló emberkereskedelem mértékét illetően. Az emberkereskedelem kezelése minálunk tehát a Nyugat-Európában bevett eljárásoktól gyakran eltérő módszereket kíván.

A munkája során tapasztalt nehézségek: Az NNI csak a törvények alapján tud eljárni, ezekkel viszont több probléma is van. Többek között nem nyújtanak sok lehetőséget a ténymegállapítást illetően (hogy ki a sértett; valamint

11


nehezen bizonyítható az emberkereskedelem megállapításához szükséges eladás-megvétel stb.). Az ügyészség általában úgy véli, hogy ha az emberkereskedelemre külföldön kerül sor, akkor az nem a magyarországi ügyészség problémája. Az NNI-nek nehéz az ügyészségekkel megértetnie, hogy ezen esetek is a magyar hatóságok felelősség-, illetve hatáskörébe tartoznak. A védők, azaz a vádlottak jogi képviselői sokszor megnehezítik a sértettek helyzetét, például többszörös kihallgatásokkal, tudván, hogy a sértett tanuvallomásai részleteikben valószínűleg nem lesznek pontosan azonosak. Céljuk továbbá, hogy a sértett a megterhelő eljárás miatt visszavonja vádját a gyanúsítottal szemben.

Javaslatok: Jogszabályok: Az emberkereskedelemmel kapcsolatos törvényekben szükség van a kizsákmányolás fokozottabb hangsúlyozására. Ez elsősorban olyankor lenne hasznos, amikor magát az adás-vételt nem lehet bizonyítani. A kizsákmányolás fogalma kerüljön bele vagy az emberkereskedelem tényállásába, vagy legyen külön tényállás. Az NNI munkatársai részére, illetve általában a kapcsolódó szakterületeken dolgozók számára képzéseket, a prostitúció és emberkereskedelem jelenségét, hátterét megvilágító ismeretterjesztő programokat kellene biztosítani. Saját tapasztalatából is tudja mondani, hogy a rendőrök általában nem akarnak prostitúciós ügyekkel foglalkozni: mivel „körülményes”nek, és „nem fontos” ügyeknek tartják ezeket.

Lázár Mónika, Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) budapesti regionális képviselete Az IOM Budapest munkája Minthogy az IOM budapesti irodája regionális képviselet, nem nyújt közvetlen segítséget (’direct assistance’) az emberkereskedelem áldozatainak, viszont részt vesz a magyarországi nemzeti irányító mechanizmusban (angolul: ’national referral mechanism’), ami azt jelenti, hogy áldozatokat irányítanak a Magyarországon lévő egyetlen shelterbe. Annak megállapítására, hogy emberkereskedelem áldozatával állnak-e szemben, egy ún. ’screening interview’-t alkalmaznak (a vázlat világszerte minden IOM irodában ugyanaz). Az interjú 24, alapvető információk (kor, nem, állampolgárság stb.) gyűjtését szolgáló kérdésből, és kérdésenként általában 4-5 alkérdésből áll. Programok: 2001-ben 3-4 szemléletformálási programot szerveztek, 2004-ben 48 rendőrt képeztek ki. Vidéken 2006.-2008. között szociális munkások, valamint a gyermekvédelem hálózat munkatársai számára tartottak képzéseket; elsősorban a magyar jogszabályokról és a nemzeti irányító mechanizmusról.

Az emberkereskedelem és prostitúció mint jelenségek, az IOM munkája során szerzett tapasztalatok Évente 1-6 áldozatot irányítanak külföldről a budapesti IOM-hez, elsősorban Hollandiából. Az áldozatok jellemzően 17-24 évesek, általában vidékről származnak, iskolai végzetséggel nem rendelkeznek. Az általuk tartott képzéseken és szemléletformálási programok során azt tapasztalták, hogy vidéken sokan nem ismerik az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) számát. Ezt azért fontos megjegyezni, mivel az OKIT irányít áldozatokat az emberkereskedelem áldozatainak fenntartott shelterbe.

12


A projektek nyomon követését megnehezíti, hogy ezeket nagyrészt az EU támogatja, és az EU-s projektek általában egy évig tartanak. Ennek többek között az a következménye, hogy nincs igazából nyomon követés, fenntartott kapcsolat az általuk segített személyekkel, illetve az általuk képzett személyekkel sem. Hiányzik a koordináció a témákban tevékenykedő szervezetek között: az érintett szervezetek nem tudják, hogy más szervezetek mivel foglalkoznak.

Ádámné Dunai Irén, Szociális és Munkaügyi Minisztérium, Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége (NFTE) Osztály 2006-tól együttműködnek az IOM-mel. A nők elleni erőszakot illetően létezik egy CSBE ellátórendszer, 10 krízisközponttal 3, továbbá az OKIT lát el ehhez kapcsolódó feladatokat.

Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) Az OKIT 2005 óta működik, a családon belüli erőszak és az emberkereskedelem áldozatainak nyújt segítséget. Az emberkereskedelem áldozatainak való segítségnyújtásról a szolgáltatás beindulását megelőzően az IOM egynapos képzést tartott az OKIT munkatársai részére. Külön kezelik a két csoportot (családon belüli erőszak, illetve emberkereskedelem-ügyek), mivel az eljárás, elhelyezés (shelter) stb. más. Arra vonatkozóan, hogy egy hozzájuk forduló vagy hozzájuk irányított személy emberkereskedelem áldozata-e, a hívó elmondása, illetve indikátorokigazítják el őket. Tehát nem kell feltétlenül kimondania a hívónak, hogy „emberkereskedelem áldozata vagyok”. Nehéz megítélni, hogy egy hívó emberkereskedelem áldozata-e, vagy nem, mert „bármi más baja is lehet”. Amennyiben megállapítják, hogy a személy emberkereskedelem áldozata, kapcsolatot teremtenek a személy és a titkos shelter között, és átadják a shelternek az adatokat. 2008-ban 13 emberkereskedelem-esetet regisztráltak, 2009-ben április 30-ig (a fórum napjáig) 2 esetet. Még nem volt „hamis” áldozatuk (akiről kiderült volna, hogy esetleg hazudott – például abból a célból, hogy megtudhassa, hol van a shelter. Az adatgyűjtés manuálisan történik, papíron – számítógépen nem tárolnak adatokat (az adatvédelem érdekében).

Nyíri Noémi, Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia Alapítvány Egy eset Nyíri Noémi előadását egy esettel kezdte, amellyel nemrég foglalkozott. Hozzájuk került egy fiatal nő kis gyerekkel, akitől a gyermek apja és annak a családja el akarta venni a gyermeket. Kiderült, hogy a partnere prostitúcióra is kényszerítette őt. A Kék Pont az OKIT-hoz fordult, ám az utóbbinak viszonylag sok idő kellett ahhoz, hogy kiderítse, hogy ebben ez esetben mi a teendő. Mivel a nő nem tett feljelentést a férfi ellen (félt), a rendőrség és az OKIT nem tudott neki segíteni, az OKIT még kocsit sem tudott érte küldeni. Mivel nem tudtak rajta segíteni, a Kék Pont végül kénytelen volt „otthagyni” a fiatal nőt a férfival és annak családjával (és a nőnek feltehetően oda kellett nekik adnia a gyerekét).

3

Ezek valójában a gyermekvédelmi törvény alapján létesített családok átmeneti otthonaiban biztosított krízisférőhelyek az erőszak elől menekülő nőknek, gyermek nélkül - MONA.

13


A Kék Pont munkája: A Kék Pont ártalomcsökkentő programot működtet droghasználóknak. Akikkel ennek során találkoznak, 30%-a lány vagy nő, 70%-a fiú vagy férfi. Az adatok anonim kódok alapján kerülnek rögzítésre, nem rögzítenek semmilyen személyes adatot.

Tapasztalatok a prostitúcióval kapsolatban: A VIII. kerületben nagyon látható a prostitúció, bár a prostituált lányok nem nagyon szoktak beszélni arról, hogy ezzel foglalkoznak. A Kék Pont munkatársai munkájuk során azt látják, hogy a futtatók azok, akik ebből élnek, nem a prostituáltak.

Javaslatok, igények: A Kék Pont részére nagyon jó lenne egy képzés a prostitúcióról (magáról a jelenségről, hogyan lehet nekik segíteni stb.). Többet akarnak tudni a témáról, hogy megfelelőbb segítséget tudjanak nyújtani a prostituáltaknak.

Boncz Tímea, Baptista Szeretetszolgálat A Baptista Szeretetszolgálat 2005. óta működteti a Magyarországon egyetlen, kifejezetten emberkereskedelem áldozatainak fenntartott sheltert. Létrehozása (2005) óta kb. 30 ilyen eset volt. Prostituáltak, illetve emberkereskedelem áldozatai számára ezen a shelteren kívül elérhető további hasonló lehetőség: országszerte, a nagyvárosokon kívül van néhány menhely/családok átmeneti otthona (CSÁO), ahová mehetnek családon belüli erőszak vagy emberkereskedelem áldozatai, valamint prostituáltak is. Viszont ezek elsősorban olyan nőket fogadnak be, akiknek van gyerekük (főleg a CSÁO-k esetében), tehát gyermektelen nők számára korlátozott a hozzáférés. A Baptista Szeretetszolgálat fórumon részt vevő képviselője nem az emberkereskedelem áldozatainak létrehozott shelterben dolgozik, hanem egy, az éppen említett csoporthoz tartozó menhelyen. Az ottani tapasztalatok alapján mondható, hogy 2009-ben április 30-ig 3 emberkereskedelem eset fordult elő ezekben az otthonokban. A jog szerint 1-1,5 évig maradhatnak ott, és a gyakorlatban általában 1 évig maradnak. Sokan visszatérnek a prostitúcióba a shelter elhagyása után. Az emberkereskedelem áldozatát, illetve a prostituáltat, úgy lehet felismerni, hogy látszik rajta a megalázottság, illetve túlságosan kötődik valakihez. Van, aki egy idő után maga elmondja.

Javaslatok: o

működjön a titoktartás az adatokat illetően (jelenleg nem ez a helyzet);

o

gyorsított eljárásra van szükség ilyen esetekben (túl sokáig tartanak);

o

a szakemberekben növelni kell az empátiát.

Máté Zsolt, Fehér Katalin és Tóth Judit, Indít (INtegrált Drogterápiás IntézeT) Közalapítvány Tevékenységek: Az Indít Közalapítvány komplex intézményrendszert működtet a droghasználók segítségére, Baranya és Somogy megyében. Viszonylag komplex a rendszerük: végeznek utcai szociális munkát, nyújtanak jogsegélyt, működtetnek egy drogambulanciát, nyújtanak rehabilitációs segítséget, segítenek a lakhatás rendezésében, és működtetnek átmeneti otthonokat is, többek között. Ártalomcsökkentő programjuk az egészségre, szexuális úton terjedő fertőző 14


betegségek megelőzésre fókuszál. Jó az együttműködés más szervezetekkel: például a rendőrséggel és más, prevenciós programokat működtető intézményekkel.

Prostituáltakkal való munkájuk, tapasztalatok: Munkájuk során gyakran találkoznak prostituáltakkal, és öt éve végeznek szociális munkát prostituáltakkal 2 fő helyszínen, Pécsett és környékén. Ezt nappal végzik, mivel este/éjjel veszélyes. Prostituáltak részére jelenleg működik egy foglalkoztatást segítő programjuk is, mely az utolsó olyan jellegű program Magyarországon, amely prostituáltak számára alacsonyküszöbű szolgáltatást tud végezni, mivel ennek megszűntek a jogi feltételei. Magyarországon. Az elmúlt két évben 40 prostituáltat segítettek (évente kb. 20-at). Az Indít munkatársai általában 18-50 év közötti, kizárólag női prostituáltakkal kerülnek kapcsolatba. A Indít képviselői szerint van, aki önálló, főleg az „idősebb nők”. Vannak futtatók több „lánnyal”, de inkább az egy futtató-egy prostituált kombináció gyakori. A futtató lehet a lány/nő barátja, anyja, bátyja, más hozzátartozója stb. Munkájuk során úgy látják, hogy sokan kábítószer-függőség miatt kerülnek prostitúcióba. Azoknak a csoportjában, akikkel ők dolgoznak/találkoznak, a romák felülreprezentáltak: mind a prostituáltak, mind a futtatók esetében. A szegénység nem választható el a prostitúciótól. Magyarországon a szociálismunkás-képzésnek része a prostituáltakkal való munkára való felkészítés, de a szociális munkáról szóló törvényben nem szerepelnek a prostituáltak mint külön célcsoport, ezért nem létezik normatív támogatás prostituáltakkal foglalkozó programok részére. (A prostituáltakkal foglalkozó szociális programok támogatásáról lásd Hoffmann Kriszta előadását, lejjebb). Javaslatok: o

célzott prevenció kell: romák, szegényebbek;

o

a nemzeti drogstratégiát felül kell vizsgálni;

o

a szociális munkáról szóló törvényt is felül kell vizsgálni: szerepeljenek benne a prostituáltak mint külön célcsoport.

Aliya Rakhmetova, Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), Sex Workers’ Advocacy Network (SWAN) A fórumon készített hangfelvétel híján, idézetek a SWAN által küldött álláspont összefoglalóból: „A SWAN egy 16 országból (Albánia, Bulgária, Csehország, Kazahsztán, Kirgizsztán, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Macedónia, Magyarország, Montenegró, Oroszország, Románia, Szerbia Szlovákia, Ukrajna) álló közép-kelet-európai és közép-ázsiai nemzetközi hálózat, melynek tagjai különböző, szexmunkásokból álló csoportok, valamint civil szervezetek, melyek egészségügyi és jogi segítséget nyújtanak szexmunkásoknak.

15


Az Európai Tanács 1579-es határozata szerint ajánlott »tiszteletben tartani azon prostituáltak saját magukkal kapcsolatos döntéshozatalban való részvételi jogát, akik szabadon választják ezt a munkát«. Helyi civil szervezetek segítségével arra törekszünk, hogy olyan környezetet hozzunk létre, melyben diszkrimináció- és erőszakmentesen dolgozhatnak a szexmunkások, és saját maguk, szabadon hozhatnak döntést egészségüket, munkájukat, jogaikat és családi életüket illetően. A fentiek elérése érdekében, arra bíztatjuk a helyi civil szervezeteket, hogy működjenek együtt a szexmunkásokkal, vonják be őket megbeszélésekbe, konferenciákba. Vegyenek részt olyan stratégiák és programok kidolgozásában, melyek nagyobb teret engednek a szexmunkásoknak a társadalommal, az állammal a rendőrséggel és a médiával való együttműködésben. Célunkat akkor érjük el, ha a SWAN-hálózat által sikerül létrehozni egy szexmunkásokból és helyi civil szervezetekből álló működőképes és hatékony nemzeti hálózatot. A SWAN értelmezése szerint a szexmunka kényszer nélkül nyújtott szexuális szolgáltatás két, az aktushoz beleegyezését adó felnőtt között, pénz vagy egyéb javak ellenében. A SWAN-hálózat nem ért egyet az arra irányuló törekvésekkel, melyek azt célozzák, hogy a szexmunkásokat büntessék. A szexmunkát a hálózat tagjai munkának tartják, egyben a megélhetés biztosításának egy lehetséges formájának. A szexmunkásoknak szabad akaratukból kellene szolgáltatásaikat nyújtani, és nekik kellene meghozni a végső döntést abban a tekintetben, hogy kinek és milyen feltételek mellett nyújtják ezt. A szexmunkával foglalkozó nemzetközi szervezetekkel folytatott folyamatos konzultáció és különböző független szakértők által készített tanulmányok alapján úgy ítéljük meg, az ’end demand’ stratégia – az ügyfelek kriminalizációja – várható negatív következményei sok egyéb között, hogy több nő kerül veszélybe, és megnő az erőszakos bűncselekmények száma. (…)

A SWAN javaslatai: 1. Vonják be a szexmunkával foglalkozó szervezeteket a döntéshozatal folyamatába. »A szexmunkát önként választó szexmunkások országos és helyi döntéshozatalban való részvételi jogainak tiszteletben tartása«. Jelenleg több mint 10 000, az MPEE-vel kapcsolatban lévő ember nyújt szexuális szolgáltatást Magyarországon. Ők nem az emberkereskedelem áldozatai, viszont hasznos partnerek lehetnek az emberkereskedelmi ügyek felderítésében és az áldozatok megsegítésében, amennyiben kapcsolatba lépnek a hatóságokkal, ha szembekerülnek ilyen üggyel. 2. Vonjanak be emberi jogokkal foglalkozó civil szervezeteket a döntéshozatal folyamatába. 3. Részesítsék az ügyfeleket és a társadalmat oktatásban, hogy mit kell tenni abban az esetben, ha felmerül az emberkereskedelem gyanúja. 4. A törvény az emberkereskedelmet büntesse, ne a szexmunkásokat és ügyfeleiket.

16


II. fórum (május 25) Kérdéseink az emberkereskedelem, illetve a prostitúció témájával bármilyen, de elsősorban kutatási, döntéshozatali vagy policy-szinten, foglalkozó szakemberek és szervezetek számára: -

Ön szerint mi a probléma Magyarországon az emberkereskedelmet, a prostitúciót illetve a szexuális kizsákmányolást illetően?

-

Ön, vagy – az Ön által képviselt szervezet, cég – milyen formában foglalkozik a témával?

-

Milyen tevékenységei, programjai vannak ezzel kapcsolatban? Kikkel működnek együtt ezen a területen?

-

Milyen nehézségekkel, problémákkal találkozik az emberkereskedelem és/vagy a szexuális kizsákmányolás, illetve prostitúcióval kapcsolatos munkája során?

-

Ön szerint mi kellene ahhoz, mire lenne szüksége munkája megkönnyítéséhez és ahhoz, hogy az Ön intézményén, illetve szakterületén belül hatékonyabban tudjanak hozzájárulni a problémák megoldásához?

-

Mi a javaslata: az Ön szakterületén hogyan lehetne jól használható adatot gyűjteni erről?

-

Mi lenne elvárható az Ön szakterületén működő szakemberektől?

-

A saját szakterületén Ön szerint milyen képzésre, továbbképzésre volna szükség?

-

Milyen elképzelései vannak az emberkereskedelmet, illetve szexuális kizsákmányolást, prostitúciót illetően? Erőfeszítéseivel, intézkedéseivel mit szeretnének elérni?

-

Egyéb információ/javaslat?

Forrai Judit, SOTE/Szex Edukációs Alapítvány A Szex Edukációs Alapítvány céljai: -

a fiatalok érzelmi és szexuális nevelése;

-

HIV, AIDS, nemi betegségek – rizikómagatartások megelőzése, visszaszorítása;

-

oktatás;

-

oktatási anyagok készítése;

-

hátrányos helyzetűek segítése, beleértve romákat, értelmi sérülteket, prostituáltakat (egy időben a melegek is külön célcsoportot képeztek);

-

felmérések, vizsgálatok készítése (2009-ben jelent meg a „Szex, erőszak, prostitúció”, mely összegyűjti az összes, szexszel, prostitúcióval, emberkereskedelemmel kapcsolatos felméréseiket).

Miért a prevenció: A prostitúciót illetően (is) 3 féle terület van: primer, szekunder és tercier prevenció. Véleménye szerint nem a prostitúcióban lévők kimentése fontos elsősorban, hanem annak megelőzése, hogy valaki abba belekerüljön (vagy más belekerítse). A legnagyobb tömeget, a prostitúció és az emberkereskedelem potenciális áldozatai alkotják, a másik, kisebb tömeg azokból áll, akik már benne vannak, közöttük elenyészően kevesen vannak, akiket sikerül rávenni, vagy akik maguktól úgy gondolják, hogy otthagyják a prostitúciót.

17


Még soha nem találkozott olyan fiatal nővel (vagy férfival), aki gyerekkora óta úgy gondolja – és elhatározta –, hogy prostituált szeretne lenni. Ez egy olyan élethelyzet, amelybe belekerülnek, beleviszik őket, kényszerítik őket – vagy beleesnek, vagy nem látnak más megoldást. Ezt az alapítvány számtalan esettanulmánya is mutatja.

Primer prevenciós munka: -

Főleg oktatás: A primer prevenció területén az alapítvány 1992 óta magas szinten foglalkozik prevenciós célú oktatással. A NAT kidolgozása során az alapítvány tudományos tanácsa végigkísérte a szexuális nevelésről és oktatásról szóló rész sorsát. Tantervet készítettek, tankönyvük tananyaggá lett nyilvánítva, és 2004-ben megjelent egy diákoknak és tanároknak készült oktatócsomag részeként (könyv, CD). Évekig győzködték a minisztériumot, hogy miért kell a könyvbe ennyi szex, nemi betegség, prostitúció stb., de végül sikerült elérni, hogy a 4 fejezet közül egy az erőszakról, aggresszióról, zaklatásról és prostitúcióról, s persze az emberkereskedelem és a prostitúció megelőzéséről is szóljon.

-

Részt vettek az IOM által szervezett emberkereskedem megelőzését célzó „Ne dőlj be” kampányban, a NaNE-val közösen.

-

További fontos téma az értelmi sérültek érzelmi és szexuális nevelése. Minél kiszolgáltatottabb valaki, annál könnyebben válik a szexuális erőszak vagy az emberkereskedelem áldozatává. Az intézményekben élő sérült emberek nem egyszer szörnyű szexuális bántalmazások áldozatai. Az alapítvány munkatársai számukra is kidolgoztak ezért egy a szexuális életre nevelő tananyagot, két éven keresztül tesztelték, és a napi gyakorlatnak megfelelően javítottak rajta.

-

Szerveztek posztgraduális, 60 órás továbbképzést pedagógusoknak, de egy pedagógus sem jelentkezett, ezért ez felfüggesztetták. (Forrai Judit szerint főként azért nem jelentkeztek, mert a tanároknak általában két vagy három évente fizet ki egy-egy kurzust a munkáltatójuk.)

Szekunder prevenció: -

Graduális képzést négy felsőoktatási intézményben indítottak a szociálismunkás– képzés részeként. Ehhez tankönyvek is készültek. A tantárgyat szeretik a hallgatók, de ha arra kerül sor, nem szívesen végeznek terepmunkát ebben a témában.

-

ártalomcsökkentés

-

különböző bajok elkerülése (erőszak, kényszerítés)

-

képzés prostituáltaknak, ’peer education’, azaz „kortárs/sorstárs oktatás”-keretében (TAMPEP/Leonardo da Vinci Program) A helyszínek Győr, Tatabánya, Nyíregyháza és Miskolc voltak, a projektet az amúgy is utcai szolgálatot ellátó civil szervezetekkel (többek között az USZSE) együtt hajtották végre.

Fő, javításra váró problémák, illetve területek: -

törvények, jogszabályok;

-

szociális ellátás;

-

egészségügy;

-

mentális segítés;

-

kommunikáció területén – nagyon nehéz a szociális munkásoknak a prostituáltakkal kommunikálni: abban a 3-4 percben, amikor sikerül velük egyedül lenni (a mosdóban, pl.), elérni, hogy beszéljenek velük a prostituáltak – hogy a prostituáltak elfogadják a szociális munkásokat, és bízzanak bennük. Ez egy speciális és nehéz terület.

18


Szil Péter, Stop-férfierőszak Projekt Tevékenységek: 1. felvilágosítás 2. megelőzés 3. publikációk, többek között: o

Szil Péter: Prostitúció, férfiuralom, Népszabadság, 2004. V. 15.

o

Johan Ehrenberg: De miért, tényleg miért járnak a férfiak prostituálthoz? Férfierőszak (antológia), 2007;

o

„Tudja-e Ön, mi a prostitúció?” szórólap;

o

www.stop-ferfieroszak.hu/kiadvanyok.html

4. „Férfiak a férfierőszak ellen”- csoportok szervezése (férfiak számára, a hétköznapi témáktól kezdve (pl. a hétköznapi együttélés, az egyenlőség megvalósulása a párkapcsolatokban), egészen a pornográfia- vagy prostitúciófüggés témájáig); 5. honlap fenntartása (www.stop-ferfieroszak.hu); 6. filmklub „…szakálla volt gender…” (közismert, akár klasszikus filmek elemzése, a férfierőszak már hétköznapi, már majdnem láthatatlanná vált formáinak felismerése érdekében); 7. Stop-Férfierőszak Információs Vonal (1)344-3802, csütörtökönként, 18–22h között.

Kikkel működnek együtt: A NaNE és a PATENT Egyesületek állandó partnerek, alkalmilag együttműködnek más szervezetekkel is, pl. fórumok, konferenciák keretében.

Milyen formában foglalkoznak a témával? A prostitúció a Stop-férfierőszak Projekt (SFE) álláspontja szerint a férfierőszak egyik megnyilvánulása. Ezért munkájukban elsősorban a férfiakhoz szeretnének szólni, az ő felelősségvállalásukat előmozdítani. A férfikeresletet, amely létrehozza a prostitúciót (és elősegíti az emberkereskedelmet), nem szexuális problémának tekintik. hanem az egyenlőségen alapuló kapcsolatokra való hajlandóság (tehát nem a képesség!) hiányának.

Mit tekintenek problémának? Mind a politika, mind a közgondolkozás téves kiindulópontokon alapszik. Ezek következőek: -

a prostitúció legalizálásának irányába tolódnak el;

-

az emberkereskedelmet és a prostitúciót két különálló dolognak tekintik (míg az SFE szerint a prostitúció az emberkereskedelem alapeleme);

-

nem foglalkoznak azzal, illetve nem fogadják el azt, hogy a pornográfia és a prostitúció gyakorlatilag ugyanaz, vagy legalábbis két egymást kölcsönösen éltető jelenség;

-

a prostitúciót és a nőkereskedelmet nem úgy kezelik mint a nők elleni férfierőszak egyik megnyilvánulását.

Milyen nehézségekkel, problémákkal néznek szembe: Az egyik alapvető probléma (amelyet egyébként az emberkereskedelem elleni nemzeti stratégia is megfogalmaz), hogy Magyarországon a prostitúció/emberkereskedelem 19


problémája mint népegészségügyi népegészségügyi probléma is, de:

probléma

jelenik

meg.

Ez

tagadhatatlanul

Javaslatok: Az egyik legfontosabb kiindulópontként el kell prostitúció/emberkereskedelem alapvetően emberi jogi probléma.

ismerni,

hogy

a

Ehhez kapcsolódóan, hatékonyabban lehetne fellépni a prostitúció ellen, ha a hangsúly a prostitúció kliensein, azaz a szexuális szolgáltatásokat igénybe vevőkön lenne; hiszen a kereslet hozza létre a prostitúciót. A büntetőjogi szankciók területén a prostituáltakhoz járó férfiakat büntesse a törvény, ne a prostitúcióba kényszerített nőket. Egy ilyen törvény társadalmi üzenetet is közvetítene arról, hogy a prostitúció a nők és gyerekek elleni nemi erőszak egyik formája, s egyben elősegítené a férfiak felelősségvállalását. Szil Péter a spanyol parlamentben tartott meghallgatáson is azt javasolta: kell egy szigorú törvény, amely kimondja, hogy szexet vásárolni bűncselekmény. Adatgyűjtés: nagy szükség lenne a keresleti oldal feltérképezésére, mind kvantitatív, mind kvalitatív módon is. Nem csak számokra lenne szükség – hogy hányan járnak prostituálthoz –, hanem annak felmérésére is, hogy miért járnak a férfiak prostituáltakhoz, milyen motivációik vannak (ez a megelőzéshez is fontos információkkal szolgálna). A témával foglalkozó szakemberek, illetékesek továbbképzések tartalmazzák a következőket:

részére

szervezett

képzések

és

-

szexet vásárolni bűncselekmény,

-

az emberkereskedelem és a prostitúció jegyesek,

-

a pornográfia a prostitúció marketingje,

-

a prostitúció és az emberkereskedelem a nők és gyerekek elleni férfierőszak egyik formája.

Összhangban az emberkereskedelem elleni nemzeti stratégiában foglaltakkal a SFE is fontosnak tartja a kereslet csökkentését célzó köztudatformálást. Ezt – beleértve a gyakorlati munkát is – az SFE Projekt három, egymással szorosan összefüggő állításra alapozná: 1. nem minden férfi szexvásárló; 2. ugyanakkor tudatában kell lennünk annak, és a munkánk során abból kell kiindulnunk, hogy: sokkal több férfi az, mint gondolnánk és szeretnénk; 3. végül: minden férfi potenciális szexvásárló. A probléma, mint már láttuk, NEM a szexualitás problémájának tekinthető, hanem az egyenlőségre alapuló kapcsolatokra való hajlandóság hiányával függ össze. Ezért a megelőzés részeként már az iskolákban, alapszinten emberi jogi alapú szexuális felvilágosítást kellene végezni. Ezeket természetesen nem a biológia órákon kellene lefolytatni, hanem az ember- és társadalomismeret oktatásának keretében.

Kérdések, beszélgetés a fórum többi résztvevőjével: Kliens-központú jogszabályozás Hol fordul elő, milyen formái vannak:

Klienst büntető, azaz a keresletet büntető jogszabályok találhatóak Svédországban, Norvégiában, Finnországban, Izlandon és Nagy-Britanniában. Ezek mind kliensközpontú törvények, de vannak eltérések: Svédországban, Norvégiában és Izlandon a legszigorúbb a jogszabály, ott bármilyen körülmények között büntetik azokat, akik szexuális szolgáltatásokat vesznek igénybe – vagy akár csak kísérletet tesznek rá –, akár külföldön is (tehát egy norvég állampolgárt a törvény értelmében meg lehet büntetni akkor is, ha Norvégián kívül vásárol

20


szexet). Finnországban és Nagy-Britanniában bizonyos körülmények között büntetendő a szexuális szolgáltatások vásárlása (vagy annak megkísérlése): például akkor, ha a prostituált kiskorú (ez egyébként Hollandiában és több más országban is szerepel jogszabályban), vagy ha be lehet bizonyítani, hogy a prostituált emberkereskedelem áldozata (ez NagyBritanniában és Franciaországban is így van), vagy prostitúcióra kényszerített, vagy – NagyBritanniában – akkor, ha egy másik személy hatalma alatt áll, azon személy haszonszerzése céljából (’controlled for gain by someone else’). Nagy-Britannia esetében említendő, hogy – bár első ránézésre talán nem tűnik annak – az ottani törvény viszonylag szigorú. Ugyanis úgy fogalmaz, hogy abban az esetben, ha a prostituált emberkereskedelem áldozata vagy kényszerítve van vagy fiatalkorú, akkor nem számít, ha a kliens azt állítja, hogy nem tudta, hogy fiatalkorú, hogy nincsenek papírjai stb. – mindez nem mentség. A svéd törvény történelmi háttere:

A törvény előkészítésének idején a svéd kormány létrehozott egy vizsgálóbizottságot, amely arra a következtésre jutott, hogy a pornográfia és a prostitúció egyazon, alapvető emberi jogokat sértő folyamat részei. Azóta több kormányváltás is lezajlott, a hivatalos állami álláspont azonban nem változott, és Svédország nemzetközi szinten is lobbizik, hogy más országokban is meghonosodjon ez a törvény. Szokás felemlegetni, hogy a törvény bevezetését követően a prostitúció és az emberkereskedelem átvonult a környező országokba. A svédek szerint ez így is van, és épp ez indokolja, hogy a környező országokban is ilyen törvényeket vezessenek be. Miért ezekben az országokban sikerült létrehozni ezeket a törvényeket?

Hogy az északi országok elöl járnak e téren, annak több oka van: - Az északi országok hagyományosan, már évtizedek óta érzékenyek a női jogok iránt: először ezekben az országokban vezettek be a nők és férfiak társadalmi egyenlőségét előremozdító intézkedéseket, más területen is (pl. itt alkalmaztak először a nők politikai képviseletét támogató kvótákat, melyek náluk azóta már szükségtelenné váltak). A nők egyenlőségének kérdése ezekben az országokban nem politikai kérdés, hanem a modernitás kritériuma. Az északi országokban uralkodó nézet szerint a prostitúció, illetve a nők elleni erőszak más formáinak alapja a nők és férfiak egyenlőtlensége. Elsőként ismerték el hivatalosan is, hogy a prostitúció és a pornográfia problémája a női jogok, illetve a nők és férfiak közötti egyenlőség kérdéséhez kapcsolódik (míg máshol, mint pl. Magyarországon is, leginkább arra terjed ki az állam figyelme, hogy a prostitúció által terjednek-e a nemi betegségek vagy sem). - A svéd politikai hagyomány elismeri a törvényhozás normatív funkcióját. Ez Magyarországon nagy mértékben hiányzik, sőt, politikusok gyakran azzal érvelnek emberi jogi törvények meg nem hozatala érdekében, hogy a társadalom „még nem érett meg rá”. Ezzel szemben Svédországban a prostitúció szabályozását illetően hasonmlóképp járnak el, mint pl. közlekedésben a biztonsági övek bevezetésekor. Nem csak akkor tették kötelezővé a biztonsági övek használatát, amikor már meggyőzték az embereket arról, hogy ezzel életeket lehet megmenteni, hanem bevezették, és az emberek apránként meggyőződtek arról, hogy ez jó és hasznos dolog. Ugyanez történt a prostitúció kérdésében. - De vannak más okok is. Nagy-Britanniában például, ahol szintén hoztak ilyen törvényt, a nők aránya elég alacsony a döntéshozók körében. Nyilván nem a törvényhozók nemek egyenlősége iránti elkötelezettsége játszotta a döntő szerepet a törvény elfogadásakor. Azt, hogy a prostitúció, a gyermek- és nőkereskedelem működtetői szoros kapcsolatokat ápolnak a nemzetközi drog- és fegyverkereskedelemmel, vagyis a szervezett bűnözéssel, azon törvényhozókat is a törvényjavaslat mellé állítota, akik nem voltak feltétlen hívei a nemek egyenlősége eszméjének. A politikusok könnyen megértik, hogy mivel a prostitúció nem igényel különösebb anyagi befektetést, és a „nyersanyag” is nagy mennyiségben rendelkezésre áll, rendkívül jó megtérülésű üzletnek számít. A prostitúcióellenes törvény elfogadásához annak megértése is hozzájárult, hogy a terrorizmust is – a fegyverkereskedelem által – részben a prostitúció finanszírozza. Márpedig ez elég volt ahhoz, hogy még a nemek közötti egyenlőség mellett nem 21


feltétlenül elkötelezettek is azt mondták Nagy-Britanniában, hogy „jó, akkor számoljuk föl, vagy legalább tegyünk valamit ellene”.

További gondolatok kliensközpontú jogszabályokkal, valamint a prostitúció keresleti oldalával kapcsolatban: Kuszing Gábor: orgazdaság esetében sem tényező, hogy a termék vásárlója tudta-e, hogy lopott árut vesz. Ha valaki olyan terméket vásárol, amelyet a piaci értéknél jóval alacsonyabb áron árusítanak, nem kérdik tőle, hogy tudta-e, hogy lopott áruról van szó. Véleménye szerint párhuzam vonható az orgazdaságot elkövetők és a prostitúció kliensei között, mivel a szexnek az „értéke”’ felbecsülhetetlen: ami emberi kapcsolatokban nyilvánul meg, az pénzben nem kifejezhető. Ezért bármilyen összeget is fizet valaki szexért, az orgazdaságnak tekinthető. Betlen Anna számítása szerint (a KSH egy közleményében 20 ezer főre becsülte a prostituáltak számát, s a MONA kutatás során megkérdezett rendőrök is hasonlóképp vélekedtek) 800 ezernél több azon személyek száma, akik Magyarországon az elmúlt évben legalább egyszer voltak prostituáltnál. Ha 200 ezerre becsüljük a külföldi kliensek számát, akkor (is) marad 600 ezer magyar férfi, aki az elmúlt 12 hónapban legalább egyszer prostituáltat használt. Ha a keresletről beszélünk, akkor érdemes belegondolni abba, hogy miért is vásárol valaki szexet. Szil Péter szerint a szex vásárlása alapvetően nem szexről szól, hanem hatalmi viszonyról és szerepekről. Egy svéd kutatás, mely prostituáltakhoz járó férfiak motivációit vizsgálta, kimutatta, hogy az egyik alapvető profilba az a férfi tartozik, aki azért jár prostituálthoz, mert tőle olyan szexuális szolgáltatásokat tud vagy akar megvásárolni, amit egy nem-prostituált nőtől csak erőszakkal érhetne el. A SFE Projekt „Tudja-e Ön, mi a prostitúció” című kiadványában erről bővebben lehet olvasni.) Szil Péter hozzátette, hogy a keresletet mind a női, mind a férfi prostitúció esetében zömében férfiak alkotják. A svéd szabályozási modellel szemben létezik az az érv, hogy a kliensek – büntetéstől félve –, nem fognak segíteni az emberkereskedelem és a kényszerprostitúció felderítésében. Szil Péter rámutatott arra, hogy nem reális az az elvárás, hogy a prostitúciót igénybe vevők segítsenek az emberkereskedelem és kényszerprostitúció felderítésében. Ez az elvárás elsősorban azokban az országokban jelenik meg, ahol a prostitúció legális, de a kényszerprostitúció és az emberkereskedelem ellen fel kívánnak lépni. Az efféle kampányok és erőfeszítések abból a feltevésből indulnak ki, hogy egy kliens fel tudja ismerni az áldozatokat, és be is kívánja jelenteni őket a rendőrségnél vagy egy segítő szervezetnél. E feltevések alapján különféle figyelmeztető jelekre hívják fel a potenciális kliensek figyelmét: pl. hogy a prostituált olyan szolgáltatásokra is hajlandó, amelyekre mások nem, esetleg kevesebb pénzt is elfogad, eltűri az erőszakot stb. – ebből lehetne megállapítani, hogy erőszakkal kényszerítették a prostitúcióra, illetve hogy emberkereskedelem áldozata. Tehát a hivatalos elképzelés szerint a kliens mintegy megteszteli a prostituáltat. Ha felszólítására az belemegy számára előnytelen vagy fájdalmas feltételekbe, ő majd, mint afféle álruhás királyfi, felfedi igazi énjét, és segítő kezet nyújt az áldozatnak: riasztja a rendőrséget. Szil Péter mélyinterjúkat készített prostitúciót igénybevevő férfiakkal., Az interjúalanyok az elején még hazudtak, de azután kiderült, hogy kivétel nélkül pontosan tudják, hogy milyen helyzetben vannak a prostituáltak, hogy milyen helyzetből jönnek – és pontosan tudják, hogy milyen kárt okoznak nekik. Matolcsi Andrea hozzátette, hogy bár kevés a keresletet vizsgáló kutatás létezik, azok túlnyomó többségben ugyanezt mutatják: a klienseket általában nem érdekli, hogy a prostituált milyen (kényszer)helyzetben van (Ez egyébként még egy érv amellett, hogy marad hatékony eszközként a jog és annak a normatív hatása, beleértve a szemléletváltozást. Svédországban például az iskolások körében teljesen furcsa és elutasított gondolatnak számít, hogy valaki szexet vásárol. Szil Péter hozzátette, hogy Svédországban mindezt az állam támogatja, sőt, pl. minden középiskolában kötelező a „Lilja Forever” című film levetítése, és kiadtak egy tinédzserek számára írt 400 oldalas könyvet a témáról.)

22


Szil Péter szerint tehát az efféle kampányok, melyek a kliensektől várnak együttműködést a kényszerprostitúció és az emberkereskedelem felderítésében, nem hatékonyak. Hozzátette, hogy Svédországban egyes plakátokon az áll, hogy „Szexet vásárolni bűncselekmény”, Spanyolországban pedig az, hogy „A Te pénzed tartja fönn a prostitúciót”. A (kizárólag az igazságügyi és rendészeti Minisztérium honlapjáról megismerhető egyetlen magyar plakát viszont azt üzeni, hogy ’„Te kiszállhatsz, és ő?”, ami nem elég egyértelmű, és nem elég közvetlen. A megelőzésnél inkább a fiatalokra kell fókuszálni, az iskolás fiúktól kezdve: arról beszélni velük, hogy mi a szex, miről szól stb.

Férfi prostitúció Jellemzők: Forrai Judit úgy tudja, Budapesten elsősorban Romániából (főleg Erdélyből), illetve Albániából érkező fiatal, aluliskolázott fiúk vannak (míg tudomása szerint a nők – ha a „migráló prostituált” nőkről beszélünk – elsősorban Ukrajnából, Oroszországból érkeznek). A fiúk, becslése szerint, átlagosan 20 évesek, s mivel szerinte a heteroszexuális beállítottságú férfiprostituáltak számára a férfikliensek elviselése többletmegterhelés, sokan közülük kábítószerfüggők. Forrai Judit előadásában említette, hogy Magyarországon a prostituáltak körülbelül 10%-a férfi, pedig ugyanakkor Szil Péter a prostitúciót mint a nők és gyermekek elleni férfierőszakot mutatta be. Forrai Judit szerint nincs ellentmondás: a prostitúció szexuális kizsákmányolás, mely zömmel nők ellen irányul, de férfiak ellen is irányulhat. Betlen Anna vitatta ezt a becslést, szerinte a férfi prostituáltak aránya a 10%-nál alacsonyabb lehet. Úgy vélte, hogy Budapesten, mivel a női prostitúció – nem utolsósorban a rendőri utcai ellenőrzések és a térfigyelő kamerák miatt inkább a házakba, az internetes oldalakra, telefonos vonalakra vonult vissza – sokkal láthatóbb a férfi prostitúció. Forrai Judit tapasztalatai szerint viszont valóban 10%-ra becsülhető ez az arány. Forrai Judit információi szerint Magyarországon sokkal nagyobb arányban férfiak a kliensek, mint pl. az USA-ban – ami azt jelenti, hogy itt a férfi prostitúció felhasználói is inkább férfiak. Ezek közül sok külföldi, állandó vásárló is van – akiknek nem kell szexért Thaiföldig elutazni, maradhatnak Európában, jöhetnek Magyarországra férfi prostitúcióért. Tóth Györgyi hozzátette, hogy ő inkább fiú-, és nem férfi prostitúcióról szokott beszélni, még akkor is, ha jogilag nagykorúak, azért ők zömmel kifejezetten fiatalok.

Egyéb: Szil Péter említett egy ausztrál kutatást, mely mélyinterjúk alapján azt mutatta ki, hogy a prostitúció esetében mindegy, hogy milyen nemű az ügyfél és a kliens – tehát olyan esetekben is, amikor egy női kliens egy férfi prostituálttól vásárol szexet –, mindig a nő a hatalom nélküli, és a férfi a hatalommal rendelkező fél. A nők azok, akik megalázottan, bűntudattal jönnek ki a szexuális találkozásból. Szerinte óvatosan kell megválasztani a kifejezéseket, amikor a prostitúcióról beszélünk. Pl. ő nem is nagyon beszél „prostituált”-akról, hanem inkább „prostitúcióban lévő” vagy „prostitúcióba kényszerített” személyekről, továbbá elkerülendőek olyan kifejezések, mint „szerelmet vásárolni”, mivel nem erről van szó, hiszen amit a prostituáltaktól kapnak az ügyfelek, az nem szerelem… (Sőt, jellemző a prostitúcióban lévő személyeknél a PTSD egyik alapvető megnyilvánulási formája, hogy teljesen disszociálják magukat a testüktől, hogy elviselhetőbbé váljon a prostitúció: tehát már nem is a testüket bocsátják áruba, hanem csupán a testnyílásaikat.)

Fehér Lenke, Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) Mind az MTA Jogtudományi Kutatóintézete, mind a Legfelsőbb Ügyészséghez tartozó OKRI folytat kutatásokat a prostitúcióról, a prostitúció körüli kizsákmányoló, élősdi bűncselekményekről, valamint az emberkereskedelemről, született több publikáció is ezeken a területeken. Fehér Lenke kiemelt két újonnan kiadott könyvet, melyek összefoglják az eddigi 23


kutatások fő eredményeit: „Nemzetközi migráció – nemzetközi kockázatok” (2008), továbbá „Nemzetközi Emberkereskedelem” (2009). Utóbbi nincs forgalomban, de igényelni lehet belőle példányokat az OKRI-tól.

Milyen problémákat látnak, és mit javasolnak? Az Európa Tanács Egyezményét az emberkereskedelem elleni fellépésről (2005) Magyarország aláírta ugyan, de még nem ratifikálta. Fehér Lenke az IRM-től úgy tudja, hogy ez tervbe van véve – de azért sürgetni kellene. Sajnálatos, hogy eddig még nem történt meg a ratifikálás, mert közben megalakult a GRETA (Group of Experts on Action against Trafficking in Human Beings), mely monitorozza az egyezmény betartását, és a ratifikálás hiánya miatt Magyarország ebben a bizottságban nem vehet részt. A részvétel által sok fontos információhoz jutott volna Magyarország, jobban láthatná a folyamatokat, és jobban tudná igazítani a hazai joggyakorlatot a nemzetközi trendekhez. Jogszabályok: felül kell vizsgálni mind a prostitúcióról, mind az emberkereskedelemről szóló törvényt. Prostitúcióra vonatkozó jogszabály:

Az elmélet és a gyakorlat nincs összhangban. Ezzel kapcsolatban Fehér Lenke szerint Magyarországnak nem sok választási lehetősége volt, hiszen egy abolicionista szellemű egyezmény köti. Ennek ellenére, bár korlátozottan abolicionistának nevezhető, Magyarország létrehozott egy olyan szabályozást, mely már átlép a reglementarizmus keretei közé, mégpedig azzal, hogy lehetőséget ad türelmi zónák kijelölésére, ahol megengedett a prostitúció. Ugyanakkor a türelmi zónák intézménye szerinte azért nem ment át a gyakorlatba, mert nem teremtették meg hozzá az infrastruktúrát. Jelenleg sehol sincs kijelölt türelmi zóna (Miskolcon és Nyíregyházán megpróbálták, de ezek rövid idő után megszűntek, mert senki nem akarta, hogy a türelmi zóna a közelében legyen). Az infrastruktúra megteremtése vagy biztosítása bűncselekmény, például nem lehet bérbe adni egy lakást erre a célra. Ugyanakkor, ha Magyarország lehetővé teszi ezt az infrastruktúrát azzal, hogy dekriminalizálja annak megteremtését, akkor már teljesen reglementárisává válik. Mindenesetre a jelenlegi szabályozás ellentmondásos, végrehajthatatlan, komolytalan és kaotikus. A Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesülete éveken keresztül gyakorolt nyomást a kormányra, hogy jelölje ki a türelmi zónákat, és biztosítsa a kellő infrastruktúrát, de eddig erre nem kapott megfelelő választ. Továbbá nonszensz, hogy a szervezett bűnözésről szóló törvényben a prostitúció közrendvédelmi szabályozás alá esik, holott nem a prostituált tevékenységének, hanem a kizsákmányoló jellegű cselekményeknek kellett volna oda bekerülniük, mivel az utóbbi folyik szervezett formában. Ennek ellenére a jelenlegi törvény végig a prostituált cselekményeiről szól (hol állhat, hol nem állhat, mit kell csinálnia, mit nem szabad csinálnia stb). Külön, nagy probléma, hogy a prostitúcióval kapcsolatos bűncselekmények a Btk.-ban a nemi erkölcs elleni bűncselekmények között szerepelnek, holott nem így kellene nevezni, mivel ez nem csak erkölcsi kérdés, mivel a nemi integritás elleni bűncselekményről van szó. A jelenlegi kategorizálás sokak szerint azt sugallja, hogy ezen bűncselekmények következtében a sértett nemi erkölcse szenved sérelmet, aki ezáltal – erkölcsileg – alacsonyabbrendűvé válik. Végül, jelenleg zavar van a körül, hogy ki számít fiatalkorúnak. Az áldozatvédelmi törvények, egyezmények – mint pl. a gyermekek jogairól szóló ENSZ egyezmény – szerint a 18 év alatti számít gyermekkorúnak. Büntetőjogi értelemben, az elkövetők esetében viszont a Btk. megállapítja, hogy a 14 év alatti számít gyermekkorúnak. A sértettekre vonatkozóan nem teszi ugyanezt, viszont a Btk.-ban lévő nemi erkölcs elleni bűncselekmények – amelyek között a prostitúcióval kapcsolatos bűncselekmények is szerepelnek – értelmében jelentősége van a 12, 14 és 18 éves életkori kategóriáknak, a sértetteknél is. A helyzet tehát zavaros, és rendezésre szorul. Az emberkereskedelemre vonatkozó szabályozás:

Pozitívum, hogy közép-kelet-európai viszonylatban Magyarország nagyon korán hozott létre kifejezetten emberkereskedelemről szóló tényállását, ami rövid idő után a Palermói

24


Jegyzőkönyv szellemében módosításra is került. Ez példás, de, Fehér Lenke szerint, a Palermói Jegyzőkönyv szövegét nem pontosan fordították le magyarra, a terminológia problematikus, és ezt felül kell vizsgálni. Ez az IRM négyéves cselekvési tervében szerepel is célként. Fehér Lenke szerint a pontatlan fordítás egyes esetekben nem a nyelvismeret hiányából adódik, hanem szándékos, a jogszabály szövegezői ugyanis szándékosan olyan magyar jogi terminológiát próbáltak alkalmazni, ami már létezik a Btk.-ban – és amit már használ a magyar jogrend. Emiatt például a már régóta ismert „a sértett védekezésre képtelen állapota” kifejezés került be a törvénybe, holott a pontosabb és sokkal szélesebb értelmű „a sértett kiszolgáltatott helyzete” a valódi terminológia (angolul: ’vulnerable position of the victim’). Ez a kimaradt kifejezés érzékelhető hiányossága a magyar törvénynek, hiszen sok általuk vizsgált emberkereskedelem-esetben szükség lett volna arra, hogy a „sértett kiszolgáltatott helyzete” mérlegelésre kerüljön a minősítő körülmények sorában, de a jelenlegi terminológia miatt csak a súlyosbító körülmények között lehetett értékelni, ami a büntetési tétel szempontjából nem mindegy. A statisztika kevés ügyet regisztrál (évente 34-38-nál nem többet, egyes években ennél is kevesebbet), ezért úgy néz ki, mintha Magyarországon mindez nem volna probléma. Viszont az akták alaposabb megvizsgálásából látszik, hogy sok olyan eset van, mely emberkereskedelem-ügynek indul, de végül prostitúcióval kapcsolatos (általában „élősdi”) bűncselekmény lesz belőle, mivel nem lehet bizonyítani az eladást/megvételt. Alig néhány sértett ügyének a felderítésére kerül sor. Erre elsősorban akkor van esély, ha a sértett feljelentést tesz, vagy a rendőrök egy véletlenszerű rutinellenőrzés kapcsán megállapítják, hogy az adott személy emberkereskedelem áldozata. A rendőrségi, valamint a bírósági tanúkihallgatások során készült jegyzőkönyvek alapján is látható, hogy sokkal több áldozat van, mint ahány esetnek utánamennek a hatóságok; hiszen sok esetben vannak emberkereskedelemre utaló jelek (pl. konkrétan le van írva, hogy valakit eladtak vagy megvettek, vagy tudják, hogy valaki eltűnt) – de ritka, hogy a hatóságok a nyomozás során komoly erőfeszítéseket tegyenek. Magyarországon az emberkereskedelem hivatalból üldözendő bűncselekmény. Az ügyész akkor is tehet feljelentést, ha az áldozat azt nem kezdeményezi. Fontos azonban, hogy ez az áldozattal szembeni maximális kímélet igényével, valamint olyan szakemberek részvételével történjen, akik képzettek a témában és az erőszakot elszenvedett áldozatokkal való bánásmód terén – és akik lehetőség szerint azonos neműek az áldozattal. Büntetőjogi eljárások:

Hosszú ideig tartanak az eljárások (3-4 évig), ami a büntetés kiszabásakor enyhítő körülmény az elkövető javára (hogy ilyen sokáig állt büntetőeljárás alatt). Tipikus eset: egy állítás (az áldozat) áll egy tagadással (elkövető) szemben. A sértett állítása idővel gyengülhet, mivel az eljárás során az elkövetők, illetve azok bűnszervezetei rendszeresen és egyre erősebben nyomást gyakorolnak rá, és sokszor el is érik, hogy átmenetileg vagy akár tartósan visszavonja vallomását. Ez a vélt „bizonytalankodás” gyengíti a vallomás erejét. Ezért nagyon fontos, hogy a rendőrség egyéb, a sértett vallomását alátámasztó bizonyítékokat is gyűjtsön. Nagyon fontos, hogy a sértett rögtön, az eljárás kezdetétől megkapja a megfelelő támogatást és segítséget. Kulcsfontosságú a civil szervezetek bevonása kezdettől fogva. Az áldozatok egyrészt általában jobban bíznak a civil szervezetekben, mint a rendőrségben, továbbá a civil szervezetek munkatársai jobban tudnak kezelni egy traumatizált áldozatot; egyúttal meg tudják az áldozatnak magyarázni, hogy mi vár rá a büntetőeljárásban stb. Mindez (a segítség, támogatás, illetve tájékoztatás) az áldozat megsegítése mellett elősegíti, hogy több tény (bizonyíték) kerüljön felderítésre. Egyes országokban a rendőrség felkeresi a civil szervezetet, másutt a sértett beleegyezésével megadják az elérhetőségeit a civil szervezetnek, hogy kapcsolatba léphessenek. A rendőrségnek folyamatosan elemeznie kell a sértett és családja tanúskodásának kockázatait.

25


A résztvevők később beszéltek a sértett/áldozatnak a büntetőeljárásokban játszott szerepéről. Kuszing Gábor szerint az Egyesült Államokban például a családon belüli erőszak esetében jogerős ítélet születhet akár egy segélyhívás vagy feljelentés alapján, így akkor is, ha az áldozat/sértett kiszáll, illetve visszavonja tanúvallomását, folytatható az eljárás. Betlen Anna szerint az emberkereskedelmet illetően nem ez a nemzetközi gyakorlat, tehát általában feltétel a sértett részvétele a büntetőjogi eljárásban. Viszont Olaszország Európában először vezette be, hogy attól függetlenül, hogy az áldozat együttműködik-e a rendőrséggel vagy nem, bizonyos juttatások járnak neki, például muszáj számára felajánlani a – még Olaszországban történő (mivel ott főleg külföldi áldozatokról van szó) – rehabilitációt. Ez összhangban van a Palermói Jegyzőkönyvvel, amely javasolja az áldozatnak minél több rehabilitációs szolgáltatás felajánlását, még a helyszínen (a célországban, amennyiben külföldi áldozatról van szó), beleértve a letelepedési engedélyt, a nyelvtanítást és az ottani társadalomba való integrációt segítő szolgáltatásokat. Ausztriában ahhoz a feltételhez van kötve ez a sok „plusz” szolgáltatás, hogy az áldozat együttműködjön a rendőrséggel. Tóth Györgyi szerint egyesek azon az állásponton vannak, hogy lehetőleg ne is kelljen a tanúvallomásra alapozni egy ügyet, mivel az – nem utolsósorban a PTSD miatt – változhat, és ezáltal hiteltelenné válhat.

A jelenség jellemzői: A sértettek között nagyon sok fiatalkorú – 14-18 év közötti – van. Az elmúlt év közel 50 aktájának áttekintése alapján elmondható, hogy az áldozatok közül sokan nevelőotthonban nőttek fel. Néhányan a saját társaikat is beszervezték: egyesek úgy, hogy visszamentek a nevelőotthonba, miután kikerültek onnan. Ezek a fiatalok nagyon könnyen kerülhetnek az emberkereskedelem hálójába (ígéretekkel, ajándékokkal, szórakozási lehetőségek felkínálásával stb.). Erre külön figyelmet kellene fordítani, pl. az intézeten belül kellene ismeretterjesztést tartani a gyerekeknek a veszélyekről, a hozzáállásuknak és körülményeiknek megfelelően (figyelembe véve, hogy zárt közösségben élnek), hogy ne utasítsák el egyből a tanácsadást.

Együttműködés: Magyarországon egyetlen shelter áll az emberkereskedelem áldozatainak rendelkezésére. Lehet „hallani” arról, hogy meglehetősen hatékonyan működik, ez a hatékonyság azonban nehezen bizonyítható, mivel értékelések és beszámolók nem kerültek nyilvánosságra a működéséről. Az áldozatok/ügyfelek védelmének biztosítása és az adatvédelmi szabályok betartása mellett – anonim módon is – fel lehetne dolgozni a működésről szóló adatokat, és közölni. Fontos lenne kikutatni, kik azok, akik oda kerülnek, milyen profilba illeszkednek, kik az elkövetők, milyen módszereket használtak stb.

Az emberkereskedelemmel kapcsolatos jogpolitika Magyarországon: Fehér Lenke elégedetten állapította meg, hogy újabban működik egy emberkereskedelem elleni munkacsoport; az IRM törekvései alapján létrejött a nemzeti stratégia és egy cselekvési terv. Ez utóbbi kivitelezésére jelenleg nincs pénz, ami korlátozza a hatékonyságát. 2011 első felében Magyarországé az EU-s elnökség. Fehér Lenke szeretne – más érdekelt szervezetekkel és személyekkel együtt – erőteljesen lobbizni annak érdekében, hogy az elnökség idején, mint más elnöki feladatot betöltő országok esetében is, az emberkereskedelem elleni fellépésen legyen hangsúly. Lehet, hogy Magyarország elsősorban tranzitországként ismert, és úgy tűnik, mintha nem jelentene nagy problémát az emberkereskedelem, de valójában nagyon is kiinduló ország, továbbá az áldozatok Magyarországon keresztül „szállítása” során nagyon sok felderítetlen áldozat lehet.

26


A kereslet-kínálati viszonyok: Figyelemfelkeltés:

A kereslet elleni fellépésre nagyobb hangsúlyt kell helyezni. Ezt illetően az IRM és az IOM szervezett kampányt (a kereslet csökkentése érdkében). Fehér Lenke tudomása szerint ennek a kampánynak a plakátjai MOL-kutaknál vannak kihelyezve, de talán máshol is (remélhetőleg igen, merthogy gyalogos kliens is van), illetve tájékoztató anyagok találhatóak az interneten. (Ezen felül viszont több kellene...) Szerinte attól függetlenül, hogy milyen prostitúcióra vonatkozó rendszert követ egy ország (reglementáris vagy abolicionista), nagy mértékben hozzájárulna a kereslet csökkentéséhez, ha nem lenne „sikk” prostituálthoz járni. A svéd modellről:

A svéd példának szerinte is sok pozitívuma van. Felmerül azonban vele szemben az a kritika, hogy Svédországban évente alig néhány tucat büntetőjogi felelősségre vonás történik – de nem ez a lényeg, hanem a törvény hatására végbemenő mentalitásváltozás. A svéd társadalom ugyanis nem támogatja a szexuális szolgáltatások igénybevételét. A svéd modell a keresletcsökkentés mellett nagy hangsúlyt helyez a prostitúcióból való kisegítésre. Svédországban – megfelelő pénzügyi háttérrel, mivel ez pénzbe kerül – különféle munkahelyeket ajánlanak fel prostituáltaknak, átképzéseket biztosítanak nekik, tehát segítenek, hogy a prostitúción kívül se maradjanak anyagi támasz nélkül. Tény, hogy a kliensbüntető szabályozás hatására sok prostituált illegalitásba kényszerül(het). A modell kidolgozói ezt nem tagadják: tudják, hogy bizonyos szórakozóhajókon, klubokban, tánchelyiségekben, valamint a nagyvárosoktól távolabbra létezik prostitúció – de az közel sem olyan nagyságrendben van jelen, mint korábban. A modell ellenzői azt is szokták mondani, hogy a szabályozás miatt a svéd kliensek egyszerűen átmennek más országokba. Ami az emberkereskedelmet illeti, lehet, hogy áthelyeződött a jelenség, de a lényeg, hogy Svédországban az utcán nemigen látható külföldi, prostitúcióra kényszerített emberkereskedelem-áldozat. Ahogy Szil Péter is említette, nagyon fontos, hogy bár szinte mindenki elfogadja, hogy az emberkereskedelem emberi jogi kérdés, az kevésbé kap hangsúlyt, hogy ez esélyegyenlőségi kérdés is. Amikor pl. az iskolákban szó kerül az emberkereskedelem áldozatainak helyzetéről, akkor az esélyegyenlőségen nincs elég hangsúly, holott ez a megközelítés abszolút negatívan hatna a prostitúció megítélésére. Tanácsadás prostituáltaknak, büntetőeljárásban való részvétel:

Kuszing Gábor felvetette, hogy elhangzott, hogy a prostitúció elsősorban a nő/prostituált problémája (gazdasági, higiéniai, mentális egészségi), ezért jó lenne a prostituáltakat támogatni, pl. egy esetleges büntetőjogi eljárás során. Véleménye szerint azonban ha egy eljárás előtt megmondják a prostituáltnak/emberkereskedelem áldozatának, hogy mi vár rá (hogy az eljárás valószínűleg nem lesz hatékony, hogy számos jogi hátrány megakadályozza a nőket abban, hogy érvényesítsék jogaikat), akkor még kevesebben fognak eljárást indítani, vagy abban részt venni. Igazából az eljárási szabályokkal van a gond, tehát ezeken kellene javítani (például ne kelljen számtalanszor tanúvallomást tenni, és ha a sértett visszavonja a vallomását, az ne csökkentsen annak a súlyán). Az növelné a nőknek a hajlandóságát a büntetőeljárásban való részvételre, ha határozott és hatékony fellépés lenne az őket prostitúcióba kényszerítő szervezett bűnözők ellen. Tehát kevesellné, ha néhány civil szervezet a sok bűnözővel szemben csupán tanácsokat adna a nőknek. Inkább azoknak a megbüntetésére lenne szükség, akik prostitúcióba kényszerítik ezeket a nőket, és azokéra, akik használják a szolgáltatásaikat. Fehér Lenke egyetért azzal, hogy javítani kell a büntetőeljárási szabályokon. Viszont szerinte mindenképpen fontos a prostituáltaknak/áldozatoknak tanácsot adni. Szerencsére ma már nem csak a prostituált cselekményét nézi a jog, mint ahogy korábban, hanem a prostitúció többi szereplőit is (futtató, kliens stb.). Nemzetközileg elfogadott, hogy a prostituált áldozat – vagy kényszerítik a prostitúcióra, vagy legalábbis a gazdasági kényszer jelen van. Nagyon kevés olyan eset van, amikor valaki valamiféle fizikai, pszichés vagy gazdasági kényszer 27


nélkül, önkéntesen választja a prostitúciót. Az viszont más kérdés, hogy a prostituált a saját kényszerhelyzetét mennyire ismeri fel. Sokan azt mondják, hogy ezt választották, és csak hosszabb beszélgetés során derül ki, hogy nem volt más választásuk – nem láttak más kiutat. Éppen ezért fontos felhívni a figyelmüket arra, hogy vannak más lehetőségek, vannak egyéb kiutak is.

Hoffmann Kriszta, Utcai Szociális Segítők Egyesülete (USZSE) Az USZSE és a munkája Az USZSE 1992-ben alakult, nonprofit szervezet (egyesület). Kezdetektől foglalkozott az utcán élő vagy ott sokat tartózkodó csoportokkal, tehát hajléktalanokkal, utcagyerekekkel, szerhasználókkal és prostituáltakkal. Hoffmann Kriszta az ELTE-n tart egy szemináriumot „Utcai szociális munka prostituáltakkal” címmel. Szolgáltatásaik alapja az emberi jogi megközelítés, ami azt jelenti, hogy elismerik, hogy pusztán attól, hogy valaki embernek születik, bizonyos jogai vannak. Az USZSE ezért, amennyiben tud, mindenki számára nyújtja szolgáltatásait, mert ezekhez mindenkinek joga van – ebből adódóan ezek a szolgáltatások alacsony küszöbűek. Emellett, az USZSE ártalomcsökkentő szemlélettel dolgozik, ami azt jelenti, hogy az utcai viszonylatban, a felkutató munka során nem a „miért”-eket keresik (tehát nem azt kérdik, hogy ki miért van ott, miért éli azt az életet), hanem azt próbálják lehetővé tenni, hogy mindenki minél hamarabb kikerüljön abból a helyzetből, de addig is maradjon életben. Az utcai segítő munka rugalmasságon alapul: nagy mértékben attól függ, hogy az ügyfél (ebben az értelemben az ügyfél a prostituált) mit szeretne tőlük. Nekik proaktívaknak kell lenniük, és „nyitott füllel” hallgatni az ügyfél visszajelzéseit. Sokféle szolgáltatásuk van, mindegyiknél az a lényeg, hogy van valamiféle kapcsolat az ügyféllel. Igazából nem az számít, hogy mit visznek nekik (teát stb.), hanem az, hogy az ügyfél tudja, hogy van ott valaki, aki nem része a hajléktalanságának, szerhasználatának, prostitúciójának – de ott van, elérhető, és tervezhető ez a kapcsolat. A hajléktalanokkal kapcsolatos munkájuk terén van a legtöbb erőforrásuk (mind humánerőrrás, mind infrastruktúra tekintetében); az USZSE egyben egy regionális diszpécserszolgálat is. Rendelkezésükre áll egy gépjármű és egy krízisautó. (Az országban összesen 23 krízisautó és 7 diszpécserszolgálat működik). Az USZSE nem kizárólag hajléktalanok segítésére használja ezt a potenciált.

Együttműködés: AZ USZSE együttműködik egészségügyi, oktatási, nevelési és szociális intézményekkel és hatóságokkal. Egyesekkel azért, mert nekik és ügyfeleiknek egyaránt előnyös az együttműködés, másokkal azért, mert muszáj, és megint másokkal azért, mert kapcsolatban vannak az USZSE ügyfeleivel, és ez a kapcsolat nem működik megfelelően, és az ügyfél az USZSE-t behívja mint harmadik szereplőt. Esetleges együttműködés: az OKIT fogadja a bajba jutottak hívásait. Bár az információt és elhelyezést meg tudják oldani, az eljuttatásról nem tudnak gondoskodni. Ezért jelenleg egyeztetés folyik az OKIT és a diszpécserszolgálat között egy esetleges együttműködésről. Egy súlyos krízishelyzetben lévő embertől nem lehet elvárni, hogy az utazást maga oldja meg. Az is fontos, hogy ilyenkor (is) olyan ember foglalkozzon az áldozattal, aki érti a problémáját.

A prostitúció mint jelenség: Hoffmann Kriszta a prostituáltakkal való munkája során azt tapasztalta, hogy a prostitúcióban létezik egy bizonyos hierarchia. Az USZSE munkatársai gyakran találkoznak olyan lányokkal és nőkkel, akik 2-3 évvel azelőtt „benti” prostitúcióban voltak – pl. nightclubban –, de a leépülésükkel párhuzamosan egyre lejjebb kerülnek a hierarchiában.

28


A be- és kikerülést egy tölcsérként lehet elképzelni: a bekerülés egy nagyon széles száj, a kikerülés egy meglehetősen keskeny cső; és itt a halál is belekalkulálható mint ’kikerülési’ mód. Az USZSE ügyfelei, utcai prostituáltak körében általánosnak mondható, hogy a prostitúció – illetve az oda vezető folyamat 10-12 éves korban indul. Nagy az állami gondoskodásból az utcára való kikerülés veszélye. Magyarországon a hajléktalanok között 20% körüli az egykori állami gondozottak aránya, az utcai prostitúcióból élő lányoknál és nőknél ez az arány lényegesen magasabb. Az USZSE munkája során ez különösen látható, mivel Tatabánya és környékén több intézet is van (Hoffmann Kriszta tudatosan nem gyermekotthonnak nevezi ezeket), és sokan innen kerülnek be a prostitúcióba. Tehát az utánpótlás folyamatos: a kerítők, futtatók a kereslethez igazítják a kínálatot: ha terhes nőre van igény, akkor olyat hoznak, ha gyereklány kell, akkor gyereklányt hoznak stb. Ha megkérdezünk egy prostituáltat az utcán, hogy „rendben van-e azzal, hogy ezt csinálja”, azt fogja válaszolni, hogy „igen” – ebből keres pénzt, küld pénzt haza a családnak, „eltartja a Józsit”, fizeti a benzint stb. Ezt általában őszintén is mondják. Azt azonban fontos hangsúlyozni, hogy ilyenkor merülhet fel a kognitív disszonancia redukciójának problémája.

Tapasztalatok, nehézségek: – A szociális munkás szakemberek és terepen dolgozók általában hárítják a prostitúció témáját. Ebben a jogszabályi háttérnek is szerepe van. A szociális törvény, illetve annak egyik fontos rendelete (1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről), amelyben a célcsoportok által igénybevehető szolgáltatásokról van szó, öt klienscsoportot sorol fel, és e csoportosítás alapján zajlik a finanszírozás, az intézmények létrehozása, valamint a szakmai monitorozás. Ezek: 1) hajléktalanok, 2) fogyatékosok, 3) idősek, 4) gyerekek, valamint 5) a szenvedélybetegek és a pszichiátriai betegek összevont csoportja (utóbbi kettőnek az együtt kezelése külön probléma). Sem a szociális törvényben, sem az 1/2000 rendeletben nincs nevesítve külön csoportként sem a prostitúcióból élő személy, sem általában a nő. Ezért a szociális munkások akkor tudnak egy prostituáltnak segíteni, ha „átcímkézik”. Így kaphat valamiféle segítséget, de ennek az a hátránya, hogy nem arra a területre irányul a segítségnyújtás, amire szüksége lenne. Tehát pl. ha egy prostituált szenvedélybetegként kap segítséget, akkor csak azért fogja kapni, mert szenvedélybeteg. Betlen Anna hozzáfűzte, hogy a bántalmazott nők esetében sincs ilyen intézményrendszer, nincs rájuk vonatkozó külön törvény; a krízisotthonok, amelyek valójában többnyire bántalmazott nőknek nyújtanak segítséget, a gyermekvédelmi törvény alapján működnek. Mint a prostituáltak esetében, itt sincs külön képzés a szakemberek részére, hogy hogyan segítsenek egy bántalmazott nőnek, miből áll egy bántalmazott nőnek a problémája, hogy kell kezelni a PTSD-t stb. Nagyrészt a fent említett jogszabályi akadályok miatt, nagyon kevés pénzbeli állami támogatás van (ill. nemrégiben még egyáltalán nem volt) prostituáltakkal végzett szociális munkára. Az USZSE korábbi, prostituáltakkal kapcsolatos projektjét 2004-ben be kellett szüntetni, mivel 2005-től az utcai szociális munka normatív támogatásúvá vált, azaz csak az erre vonatkozó jogszabályban nevesített célcsoportokra irányulóan lehet ezt a tevékenységet folytatni. És minthogy a prostituáltak a törvény szerint nem képeznek célcsoportot, minden prostituáltakkal foglalkozó szociális munkát végző szervezet elvesztette a pénzügyi forrását erre a tevékenységre. Viszont 2009. januárja óta az „alacsony küszöbű szolgáltatás” kaegóriába tartozó tevékenységeket félig-meddig normatív támogatás illeti meg. Ennél a tevékenységnél nem a célcsoportot, hanem a tevékenységet nevesítik: lényeg, hogy alacsony küszöbű szolgáltatás legyen. Érdemes megemlíteni, hogy mostanáig ezt a finanszírozási forrást csak vidéki szervezetek fordították a prostituáltakkal folytatott szociális munkára (pl. Pécsett, ahol ezzel kapcsolatban jó eredményeket tudnak felmutatni), Budapesten ezt ma még csak szerhasználókkal való munkára veszik igénybe. A segítő rendszer, tehát a szociális munkások részéről nagyon magasak az elvárások a prostituáltakkal szemben, különösen azon minimális szolgáltatásokhoz képest, amelyeket 29


számukra nyújtani tudnak, és amelyek valójában nem a rehabilitáció felé viszik az ügyfelet. Az USZSE tapasztalata szerint csak egy elenyésző részüknek sikerül valósan, hosszú távon kikerülni a prostitúcióból. Hiszen egy hosszú, nagyon súlyosan traumatizált periódust senki nem tud pl. egy egyhónapos krízisotthoni tartózkodás alatt felülírni, és azután kilépni a munkaerőpiacra mint egy 100%-osan arra kész személy. Tehát ezek az elvárások nem korrektek. A magas elvárások mellett problémának tekinthető, hogy a társadalomra általában is jellemző előítéletektől az utcai segítők sem mentesek. Például: o

áldozathibáztatás (ez a hajléktalanok, szenvedélybetegek esetében is jelen van). Az áldozathibáztatás egyik súlyos eredménye, hogy a segítő mérlegeli, hogy az adott személy kaphat-e segítséget, „érdemel-e” segítséget, megtett-e mindent annak érdekében, hogy kikerüljön a helyzetből, maga választotta-e vajon az életmódját vagy sem, tehet-e róla vagy sem stb. Pedig a segítőnek az lenne a dolga, hogy segítsen az ügyfélnek.

o

megengedő, liberális hozzáállás, eszerint mindenkinek joga van dönteni a szexualitása és az élete fölött, ez része az önrendelkezésének, és a segítőnek nincs joga dönteni arról, hogy mi a helyes és mi nem helyes (mintha a segítés a kliens helyett hozott döntés lenne).

Mindkét sztereotípiákra épülő attitűd figyelmen kívül hagyja az előtörténeteket: például azt, hogy általában 10-12 éves kortól datálódik a prostitúció. Így nagyon cinikus megközelítés, hogy ha egy 10-12 évest nem sikerül megmenteni a prostitúciótól, akkor később, 18 éves kora – és egy 6-7 éves prostitúciós ’karrier’ – után azt lehet mondani, hogy ő most már szuverén lényként dönthet arról, hogy szeretné-e folytatni, illetve hogy mivel szeretne foglalkozni, és miből szeretne élni…. Alkalmanként nagyon kevés idejük van (kb. 10 perc), hogy valamiféle kapcsolatot teremtsenek az ügyféllel. Ráadásul nem valami nyugodt „terápiás környezetben” történik mindez – ahol nem zavarja őket senki és semmi. –, hanem pl. egy autópálya melletti, rossz állapotú WC-ben, mielőtt rászól a nőre a futtató. Ez alatt az idő alatt kell elérni, hogy szóba álljanak velük, megbízzanak bennük, s ugyanakkor felajánlani nekik valamiféle (sajnos nagyon is korlátozott) alternatívát. A segítő azzal a nagy dilemmával néz szembe, hogy mivel ő a jelenlegi keretek között nem tud az ügyfélnek konkrét és azonnali kivezető utat felajánlani, mérlegelni kell, hogy az adott ügyfél mennyire képes szembenézni a saját helyzetével. A kezdetekben az USZSE munkatársai elkövették azt a hibát, hogy intenzíven dolgoztak azon, hogy a lányok tisztában legyenek azzal, hogy mi történik velük. Viszont azt tapasztalták, hogy ennek következményében drámaian megnőtt a pszichoaktív szerhasználat, valamint a drog- és alkoholfüggőség. Ügyfeleik ugyanis megértették saját helyzetüket, ugyanakkor továbbra is kénytelenek voltak benne maradni, és ezt az állapotot már nem tudták máshogy kezelni. Az USZSE azóta ezt másképp csinálja, bár nem lett sokkal eredményesebb ilyen szempontból: ha ugyanis eljutnak odáig, hogy az ügyfél ezt már nem akarja tovább csinálni, a segítők akkor sem tudnak neki valódi kiutat vagy tartós alternatívát felajánlani. Magyarországon van ugyan néhány shelter, ezek azonban nem biztos, hogy megfelelőek, és vannak az anyaotthonok, ahova viszont gyerek nélkül nehéz bejutni. Szerencsére van már néhány segítőmunkát végző civil szervezet (pl. Pécsett) – hála részben az alacsony küszöbű szolgáltatások finaszírozásához újabban igénybe vehető támogatásnak.

Rendészet és igazságszolgáltatás: Prostitúcióval kapcsolatos büntetőjogi eljárásokban (melyek nagyrészt kiskorúak prostituálása miatt folynak) az a gyakorlat, hogy a maximális kiszabható büntetésnek csak egy töredékét szabják ki a bíróságok. Hoffmann Kriszta tapasztalatai szerint ez azt eredményezi, hogy azok a prostituáltak (és mások), akik vallomást tettek, illetve tanúskodtak az ügyben, félnek, mert az elkövető korábban szabadlábra kerülhet a vártnál, másrészt az elkövető vagy annak bűnszervezete elriaszthatja őket (és másokat is, akik ismerik az ügyet) a későbbi tanúskodástól. Ezek a tanúk/áldozatok valószínűleg már soha nem fognak újra büntetőeljárásban részt venni futtató ellen. Külföldön a jogászok külön szervezetekbe 30


tömörülnek (progresszív és konzervatív), és ha efféle felháborító (enyhe) ítélet születik, annak visszhangja van a szervezetek részéről, és általában a sajtóban is. Mindenhol (bíróságok, ügyészség, rendőrség) találkozni lehet azzal az előítélettel, hogy ha egy prostituált feljelentést tesz, vagy vádat emel a futtatójával szemben, az valószínűleg bosszúból van („Biztos nem tudott megegyezni a stricijével”) – rendőrségi közleményekben is olvasható pl. olyasmi, hogy a nő azért ugrott ki a mozgó kocsiból (és szenvedett ennek következtében életveszélyes sérüléseket), mert nem tudott megegyezni a kuncsaftjával. És ha nem ez a hozzáállás, akkor pedig az, hogy a prostituált „üzletasszony” – tehát nem szorul segítségre. Tóth Györgyi hozzátette, hogy lehet olyat szalagcímet is olvasni a Zsaru Magazin címlapján (amelyet az ORFK ad ki), hogy „A 12 éves örömlány”. Ez a terminológia és hozzáállás egyrészt tükrözi, ugyanakkor befolyásolja is azt, hogy rendőrök hogyan értelmezik a prostitúciót, és ebből adódóan azt, hogy megítélésük szerint mennyire (nem) szorul segítségre egy prostituált.

Egészségügy A jelenleg hatályos jogszabály előírja a prostituáltak számára az egészségügyi kiskönyvet, melynek Hoffmann Kriszta véleménye szerint nincs sok értelme. A gyakorlatban az történik, hogy a prostituált bemegy hétfő reggel a laborvizsgálatra, (kenet, vizelet stb.), azután fél órával később létesít egy óvszer nélküli szexuális kontaktust (merthogy az ügyfél úgy többet fizet), és csak egy héttel később, amikor visszamegy a laborba, derül ki, hogy pozitív. Jó ugyan, hogy tesztelik a prostituáltakat, de ennek aránytalan költségei vannak a hasznosságához képest. Továbbá a legtöbb prostituált nem is megy el ezekre a vizsgálatokra, mert egyrészt nem látja értelmét, másrészt azt mondja, hogy úgyis megbüntetik a rendőrök, mert „rossz helyen áll”, függetlenül attól, hogy az egészségügyi kiskönyve ’up to date’-e. Nem emiatt járnak orvoshoz, hanem abortusz miatt. Az is megfontolandó, hogy miért csak a prostituálttal szemben támasztják ezt a – megalázó – elvárást, holott ha számukra kötelező az egészségügyi kiskönyv, akkor a kuncsaft számára is kötelezővé kellene tenni. A képzéseknél és a szolgáltatásoknál, az egészségügyet illetően érdemes a bőr- és nemibeteg gondozókra fókuszálni. Ők úgy érzik, hogy teljesen felkészültek a prostitúcióval kapcsolatos témákra, mivel ők állítják ki a prostituáltak számára az egészségügyi kiskönyvet, de érdemes lenne számukra képzést tartani a prostituáltak megfelelő kezeléséről.

Elképzelések a jövőre vonatkozóan: Többek között igénybe véve az újonnan megjelent, alacsony küszöbű szolgáltatás nyújtására fordítható támogatási forrást, az USZSE létre szeretne hozni egy sheltert prostituáltak számára (az általuk vallott filozófia, valamint szakmailag megalapozottnak tartott feltételrendszer alapján).

Egyéb felmerült témák, kérdések: A szegénység és a prostitúció közötti összefüggés: Betlen Anna szerint nincs egyszerű összefüggés a szegénység és a prostitúció között (nem az lesz prostituált, aki szegény, illetve ha valaki elszegényedik, az nem megy csak ezért prostituáltnak). Általában a szegénységnek, az elmaradottságnak, az alternatívák hiányának az egyik következménye a prostitúcióba kerülő nők nagyobb aránya. Valójában azonban a kereslet gerjeszti a prostitúciót. Önmagában a szegénység nem fokozza a prostitúcióba kerülőknek a számát – a relatív szegénység azonban igen. Amíg van fizetőképes, prostitúcióra igényt mutató kereslet valahol, és ahhoz képest elérhető helyen vannak szegény, sőt elszegényedő kiszolgáltatottak, akik többnyire munkanélküliek is, addig számolhatunk a jelenség elterjedésével. A fejlett, egyre gazdagabb Nyugat-Európában – ahol a nők a férfiakkal mindinkább egyenlő jogokat, hatalmat és anyagi függetlenséget élveznek, ugyanakkor a férfiak nem „emancipálódtak” velük együtt –, továbbra is van kereslet

31


kiszolgáltatott, alávetett nőkre és gyerekekre. Ezeket az igényelt tömegben már inkább más, elmaradottabb, szegényebb országokból, pl. Kelet-Európából lehet behozni.

Az állam prostitúcióra vonatkozó jogszabályainak hatása a prostitúcióra, mennyire támogatott államilag a prostitúció Magyarországon: A Fórumon kiosztott (de angol eredetiben az interneten is elérhető) dokumentumok között található a „Szeminárium a prostitúció törvényesítésének a hatásairól – kritikai elemzés” című, Stockholmban 2002. november 5-6-án tartott szeminárium anyaga 4, ebből részletesen megismerhetők a prostitúciót „dekriminalizáló”, illetve a szexipar rendszerét legalizáló országok tapasztalatai: A szabályozott (reglementált) prostitúciós rendszer növeli a prostitúciót – növeli az igényt, növeli a keresletet, és növeli a kínálatot. Hiszen megengedi, lehetőséget biztosít rá, támogatja, becsatornázza a rendszerbe, infrastruktúrát biztosít számára stb. Magyarországon – lásd Fehér Lenke előadását – bár az állam abolicionista államnak nevezi magát, valójában reglementációs rendszer működik, amelyben zavarosak a törvények. Lehetővé teszi a prostitúciót, biztosít hozzá némi infrastruktúrát, lehet belőle adót szedni (Tóth Györgyi rámutat arra, hogy lehet áfás számlát kiállítani szexuális szolgáltatásra, ergo ha ez valóban megtörténik, az állam adóbevételhez jut valakinek a prostituálásából, ezáltal a jogi keret lehetővé teszi, hogy az állam „striciként” viselkedjen. Említendő, hogy nem sokan állítanak ki számlát erre5).

Prostitúció és erőszak: Betlen Anna szerint gyakran lehet hallani azt az érvelést, hogy nem jó dolog a prostitúció, de ha nem lenne, akkor gyakoribbá válna a nemi erőszak. (Széles körben bevett érv, hogy ha nem lennének prostituáltak, akkor a férfiak egyre-másra megerőszakolnák a kislányokat az utcán.) Ez a közvélekedés biológiai meghatározottságot tulajdonít a nemi erőszaknak, s ezáltal, közvetve, a prostitúció intézményének is. De természetesen nem erről van szó – a férfiak semmivel sem kiszolgáltatottabbak biológiai folyamataiknak, mint a nők. Hogy a férfiaknak nagyonis társadalmi okok miatt igényük van arra, hogy erőszakot alkalmazzanak – „jobb esetben” pénz ellenében egy erre a célra beidomított és kényszerített prostituálttal szemben, rosszabb esetben bárkivel szemben – ezt a jelenséget nem a prostitúcióval kellene kezelni. Tóth Györgyi továbbá rámutatott arra, hogy a prostituáltak ellen igen gyakran elkövetett nemi erőszak is azt igazolja, hogy a prostitúció létezése nem csökkenti a szexuális erőszakot. Aki erőszakot akar elkövetni, az azt egy prostituálttal is megteszi. Úgy tűnik, mintha egyeseket a társadalom kijelölne arra, hogy ennek az erőszaknak ki legyenek téve, azt híve, hogy ezáltal másokat megóvhat tőle. Szil Péter szerint önmagában a feltételezés, hogy ha van prostitúció, akkor nem lesz annyi szexuális erőszak, csak alátámasztja, hogy a prostitúció az erőszakról szól. Ha abból indulunk ki, hogy ha valakinek nincs alkalma egy prostituált szolgáltatását igénybe venni, akkor mással erőszakos lesz, ezzel elismerjük, hogy a prostituálttal erőszakot követ(ne) el. Mint ahogy egyébként a gyakorlatban el is követi, hiszen az erőszak közismert módon része a prostitúciónak. Erőszak egyrészt, mert a nő más körülmények között nem választaná, hogy szexuális kapcsolatba kerüljön a férfival (tehát olyat ér el a férfi a prostitúció által, amit egyébként csak erőszakkal érne el). Erőszak emellett még azért is, mivel prostituáltakkal szemben gyakran alkalmaznak fizikai erőszakot. Különféle kutatások kimutatták, hogy amikor a pornográfia erőszakosabbá vált (amikor bővült a piac, és ezért a versenyképesség növelése céljából fokozták a pornográfiában az erőszakot), a pornográfiában megjelenő különböző erőszakos „rafinációk” 6-8 hónapon belül megjelentek a férfiak által elkövetett 4

Eredeti, angol változat: http://www.nswp.org/pdf/STOCKHOLM-021105.PDF.

5

A magyarországi helyzetről bővebben lásd: A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség Árnyékjelentése, 2007, A nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény magyarországi végrehajtásáról, az ENSZ CEDAW Bizottság 39. ülésszakán tárgyalt VI. Magyar Időszaki Kormányzati Jelentés kritikai vizsgálatával. 6. cikk: Prostitúció, nőkereskedelem.

32


szexuális erőszakos cselekményekben, elsősorban a legkiszolgáltatottabb helyzetben levő utcai prostituáltakkal szemben, de a családon belül elkövetett erőszakos cselekményeken során is.

A prostitúció és az emberkereskedelem egymáshoz való viszonya: Hoffmann Kriszta szerint a prostitúciót és az emberkereskedelmet nem lehet külön kezelni. Az utcai gyakorlatból azt látja, hogy amikor egy futtató pénzért rendelkezésre bocsátja az általa birtokolt prostituált testét egy másik embernek, az ugyanolyan adás-vétel, mint az emberkereskedelem. Hogy a pénzt a prostituált fizikailag kézbe veszi, majd átadja a futtatónak, az csak egy csatorna. Pusztán attól, hogy nem közvetlenül a két férfi között cserél a pénz gazdát, nem lehet azt kijelenteni, hogy ez nem emberkereskedelem. Betlen Anna szerint a rendőrök (ORFK, beleértve az NNI-t) munkáját az emberkereskedelem tényállásának megállapítását túlságosan is szigorúan szabályozó jogszabályok nehezítik. Csak igen kevés esetben tudnak prostitúciós ügyekben emberkereskedelem címén vádat emelni, és ezért nem áll össze a kapcsolat a prostitúció és az emberkereskedelem között. A jogszabály szerint ugyanis az emberkereskedelem tényállásának megállapításához, ahhoz, hogy bizonyítható legyen az eladás-megvétel, kell, hogy egyrészt ezt az áldozat állítsa, és másrészt az is, hogy emellett az állítás mellett kitartson. Így, az esetek elsöprő többségében valami más, a prostitúciót elősegítő vagy kihasználó tevékenységhez köthető bűncselekmény miatt ítélik el az elkövetőket. Ez azért baj, mert így továbbra sem derül fény az emberkereskedelem és a prostitúció közötti szoros összefüggésre, továbbá így nem látszik, hogy évente nem 17 emberkereskedelemmel kapcsolatos eset van, hanem legalább 250. Németországban (ahol legális a prostitúció), az emberkereskedemmel kapcsolatos ügyek sokkal gyakoribbak, mint Magyarországon. Ez nagyrészt azért van, mert ott az az egyetlen feltétel az emberkereskedelem tényének megállapításához, hogy a futtató a nő a jövedelmének bizonyíthatóan legalább a felét megtartja (nem az, hogy szállította valahonnan valahova, hogy bizonyíthatóan eladta vagy megvette stb.). Amennyiben ez bizonyítható, akkor a futtató emberkereskedőnek minősül. Tóth Györgyi szerint mindez további bizonyíték arra, hogy a Palermói Jegyzőkönyvet nem sikerült rendesen átültetni a magyar jogba, mert különben nem fordulhatnának elő ezek a hiányosságok az emberkereskedelemről szóló törvényben. Például, a Palermói Jegyzőkönyv szerint már a „félrevezetés” is megvalósítja az emberkereskedelmet. Betlen Anna hozzáteszi, hogy további következménye a prostitúció és az emberkereskedelem külön kezelésének, hogy nincsenek adatok prostituáltakról. A nemi erkölcs elleni bűncselekményként értelmezett prostitúciónak a jogszabály szerint nincs áldozata (ellentétben az emberkereskedelemmel, amely a személy elleni bűncselekmények között szerepel, s mint ilyennek, értelemszerűen van áldozata). A prostitúciós bűncselekményekben tehát a prostituált nem sértett, hanem tanú. Ezért teljesen más a jogállása, mintha sértett lenne, és nem kell róla részletes adatot gyűjteni (milyen végzettsége van stb.). És mivel az emberkereskedelem–eseteket, mint korábban már volt róla szó, nem lehet bizonyítani, mivel többségük ügyében még büntetőeljárás sem indul, ezért a Robotzsaru-rendszerben sem kerülnek rögzítésre az adatok. Tehát nincs adat – és ez is annak a következménye, hogy a két jelenséget külön kezelik. Az egyiknek van sértettje, de nincs bizonyíthatósága (emberkereskedelem), a másik jobban bizonyítható, de annak viszont nincs sértettje (prostitúció), és mindez azt eredményezi, hogy nincs adat a prostituáltakról: hogy kik ők, mi a hátterük, milyen igényeik vannak stb.

Titkos kontra nyitott shelterek (a prostituált védelme), a prostituált–futtató viszony: A résztvevők arról beszéltek, hogy nincs szükség túl sok titkos, ultrabiztonságos shelterre, hanem inkább minél több nyitott, könnyen megközelíthető menedékotthonra vagy ún. „drop-in center”-re lenne szükség. A kilépni szándékozókat többnyire nem üldözik szervezett bűnözők (például azért, mert a nő tud valamit). A nemzetközi tapasztalatok szerint általában nincs szükség különleges biztonsági intézkedésekre: a futtatóknak olcsóbb és kevésbé kockázatos egy új prostituáltat „előállítani”, mint a kilépni szándékozót, akár a rendőrséggel is

33


dacolva, visszatartani. Hoffmann Kriszta elmondta, hogy az USZSE munkatársai a futtatókkal is kapcsolatban voltak/vannak. Azt tapasztalják, hogy a futtatók kinevetik őket, kérdezik, hogy ők szociális munkásként minek is csinálják ezt, hiszen nem jelentenek konkurenciát nekik, futtatóknak, akik „vagonszám” tudják hozni a lányokat. Az, hogy egy futtató utánamegy-e a prostituáltnak vagy sem, nagyrészt kettejük viszonyától függ. Az USZSE elsősorban kétféle prostituált-futtató viszonyt lát: az autópályák mentén lévő prostituáltakat inkább érzelmektől mentes, pusztán kizsákmányoló együttműködés, (nem egyszer együttélés) fűzi stricijükhöz, a 100-as út mentén lévő lányokat és nőket viszont sokkal erősebb emociók kötik a futtatóhoz. Ezekkel a nőkkel és lányokkal tényleg élettársi kapcsolatban élnek a stricik (néha nem is eggyel). Körükben lényegesebben durvább a nők elleni erőszak többi fajtája is. Amikor ilyen helyzetből próbál valaki elmenni, ott igenis utána mennek, és nem csak azért, mert a futtató ezt egy üzleti befektetésnek tekinti, hanem azért is, mert elveszíteni a „nőjét”, és ez nagy szégyennek számít. Persze attól is félhetnek a futtatók, hogy a többi lány követi a példát. Ilyen esetekben valóban el kell rejteni a prostituáltat a futtató elől – erre jók a titkos menedékhelyek. Figyelembe kell ugyanakkor venni azt is, hogy Magyarország méretei miatt is korlátozottak a lehetőségek: nem könnyű valakit elbújtatni vagy túl messzire vinni. Mindenesetre, a legtöbb esetben nagyon könnyen és gyorsan találnak a futtatók új lányokat. Elveszítenek egyet, egy héten belül ott áll a helyén öt másik (azért ennyi, merthogy először kell egy „próbanap”, mely után megtartják a „legjobbat”).

Szolgáltatások, segítségnyújtás: Betlen Anna felvetette, hogy a krízistelefon szolgáltatás során nem egyszer férfi veszi fel a telefont, ami alapvetően kerülendő lenne. Hoffmann Kriszta hozzáteszi, hogy többször előfordult, hogy amikor odaadták egy ügyfélnek a telefont, az, amint férfi hangot hallott a vonal másik végén, megijedt, és nem akart beszélni.

Célzott munka: Több résztvevő egyetértett abban, hogy bár a prostitúció és a szexuális célú emberkereskedelem természetesen az egész társadalmat érintő probléma, de tény, hogy a futtatók és a prostituáltak körében is felülreprezentáltak a romák. Ezért fontos lenne a roma közösségekkel, illetve azok vezetőivel szorosabban együttműködni e témában. Továbbá jó lenne, ha a roma közösség valamilyen szinten közismert és súllyal bíró vezetői, prominens alakjai nyilvánosan elismernék és elítélnék a prostitúciót és emberkereskedelmet. Akkor is, ha ez rendkívül szenzitív téma, nem utolsósorban azért, mert megbélyegezhet egy csoportot, illetve megerősítheti a vele szembeni előítéleteket („forró vérű, egzotikus roma lány” stb.). Ugyanakkor jelenleg azt lehet látni, hogy a vezetők nem kezelik kiemelt helyen ezt a témát, egyesek egyenesen tagadják, hogy ez a roma közösségekben létezne („nem lehet, merthogy fontos a család”), nem utolsósorban azért, mert pozitív imázs kialakítására törekszenek. Az Európai Roma Jogok Központja (ERRC) munkatársai elmondták, hogy a szervezet nemrég kezdett el egy kifejezetten a roma nőkre és gyerekekre, valamint az emberkereskedelemre fókuszáló projektet. Előbb jogi, utána terepkutatást terveznek. Köztudott, hogy nagyon sokszor ugyanazon roma közösségekből jönnek a futtatók is és a prostituáltak is, gyakran rokonok. Felkészültek arra, hogy a kutatás során akadályok merülhetnek fel, hiszen a roma közöségek vezetői nem feltétlenül fogják „tárt karokkal” várni őket (főleg, ha netán személyesen is érintettek ezekben az ügyekben). Ami az adatgyűjtés hiányosságait illeti, az előzőekben említetteken kívül felmerül még az etniaki adatok gyűjtésének a lehetetlensége. Erről széles körben vita folyik most Magyarországon: egyesek akarják, hogy legyenek etnikai csoportokra bontott adatok, mert így átláthatóbb a forrásfelhasználás és könnybben bizonyítható a roma csoportok rászorultsága is, mások pedig ellenzik. Az ERRC az etnikai adatok gyűjtése mellett van, de nehéz az adatvédelmi törvény feltételeinek megfelelni, és félő, hogy bírságot szabnak ki rájuk. Betlen Anna szerint valóban szenzitív a kérdés, és a történelmi tapasztalatok ismeretében nem indokolatlan az etnikai adatok gyűjtésétől tartani. Mégis szükség lenne ezekre az adatokra, ezért azt javasolja, hogy ne azon gondolkozzunk, hogy „gyűjteni vagy nem gyűjteni”, hanem azon, hogy hogyan lehet ezeket az adatokat

34


megfelelően védeni. A romáknak szánt, ám adatok hiányában ellenőrizhetetlenül felhasznált támogatások valójában sokkal inkább fenntartották és megszilárdították, semmint felszámolni segítették volna a romák elnyomatását és relatív leszakadását. Ezért ki kell dolgozni a biztonságos, visszaélések ellen is védelmet nyújtó etnikai adatgyűjtés rendszerét.

35


FŐBB KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK A két fórum résztvevői (beleértve a szervezőket) nagycsoportban, az elhangzottak és saját tapasztalataik, tudásuk alapján közösen vontak le következtetéseket, illetve vázoltak fel javaslatokat az emberkereskedelemre és prostitúcióra, valamint más kapcsolódó területekhez tartozó jogszabályokra; a szakmaközi együttműködésre, a prostituáltak és szexuális célú emberkereskedelem áldozatainak ellátására; e célcsoportok számára nyújtott szolgáltatásokra; a témákkal foglalkozó szakemberek számára tartott képzésekre vontakozóan; és végül találhatók javaslatok néhány egyéb kérdéssel kapcsolatban is.

I. Jogszabályok Fő következtetések: A fórum résztvevői egyetértettek abban, hogy felül kell vizsgálni mind a prostitúcióról, mind az emberkereskedelemről szóló törvényt, de más törvényeket is, pl. a szociális törvényt, az egészségügyi törvényt. A jelenlegi jogszabályi keretek alapvetően alkalmatlanak az áldozatok/érintettek védelmére és segítésére, nem nyújtanak megfelelő alapot az érintett civil és állami szereplők (rendőrök, szociális munkások stb.) feladatainak ellátásához. Javaslatok:

Emberkereskedelemről és prostitúcióról szóló törvények: Az emberkereskedelemre és prostitúcióra vonatkozó törvények kerüljenek egy helyre, és utaljanak egymásra. Gyorsított eljárásra van szükség ilyen esetekben.

Büntetőjogi eljárásokra vonatkozó szabályok: -

rövidebb ideig tartsanak az eljárások;

-

ne kelljen többször tanúvallomást tenni;

-

ismert akadályok elhárítása, pl. a sértett-tanú központú bizonyítás: o

ne legyen feltétel a sértett részvétele a büntetőeljárásban;

o

jogerős ítélet születhessen segélyhívás vagy feljelentés alapján (tehát akkor is, ha a sértett kiszáll az eljárásból, lehessen folytatni az eljárást);

o

ha a sértett visszavonja a vallomását, az ne csökkentse a vallomás súlyát.

Emberkereskedelem:

A javaslat megfogalmazásához igénybe kéne venni az NNI segítségét. A törvény szövegében a kizsákmányolást fokozottabbsn kéne hangsúlyozni, ez megkönnyíthetné az emberkereskedelem tényállásának bizonyítását. Az emberkereskedelem megállapításához szükséges feltételek enyhítése. 36


Ki kell javítani a Palermói Jegyzőkönyv szövegének hibás magyar fordítását (ld. Fehér Lenke előadását). Prostitúció:

A szervezett bűnözésről szóló törvényben ne a prostituált tevékenységét szabályozzák (jelenleg a törvény végig a prostituált cselekményeiről szól: hol állhat, hol nem állhat, mit kell csinálnia stb.), hanem a prostitúciót szervező, elősegítő, azt kizsákmányoló tevékenységeket, hiszen ez utóbbiak folynak szervezett keretek között. A prostitúcióval kapcsolatos bűncselekményeket a Btk.-ban nem a nemi erkölcs elleni bűncselekmények kategóriában kell szerepeltetni, hanem a nemi integritás elleni bűncselekmények újonnan kialakítandó kategóriájában (a CEDAW Bizottságának vonatkozó, Magyarországnak címzett ajánlásainak megfelelően). Világosan meg kell határozni, hogy ki számít fiatalkorúnak/gyermekkorúnak. (E körül jelenleg zavar van, mivel az áldozatvédelmi törvények, egyezmények – mint pl. a gyermekek jogairól szóló ENSZ egyezmény – szerint a 18 év alatti számít gyermekkorúnak. A Btk. az elkövetők esetében viszont megállapítja, hogy csak a 14 év alatti számít gyermekkorúnak. A Btk további különbségeket tesz, s éppen a prostitúcióval összefüggő tényállásokat is tartalmazó „Nemi erkölcs elleni bűncselekmények” fejezetben a 12, 14 és 18 éves életkori kategóriák között. A helyzet tehát mindenképpen rendezésre szorul. Többen azt javasolták, hogy a prostituáltakhoz járó férfiakat büntesse a törvény, mivel ez társadalmi üzenetet is közvetítene: egyrészt felvilágosítaná a férfiakat arról, hogy a prostitúció a nők és gyerekek elleni nemi erőszak egyik formája, másrészt támogatná a férfiak felelősségvállalását a prostitúció visszaszorítására. A fórum résztvevői ugyanakkor úgy ítélték meg, hogy egy a svéd modellen alapuló, a prostitúció klienseit bármilyen körülmények között büntető törvényre jelenleg nincs fogadókészség Magyarországon. Érdemesebb egyelőre egy a gyermekprostitúció igénybe vételének tilalmára vonatkozó törvényre javaslatot tenni. A törvény írja elő az állami szerepvállalást az áldozatok prostitúcióból való kisegítésére, illetve rendeljen ehhez hozzá a szükséges anyagi támogatást (munkahelyek ajánlása, átképzések biztosítása stb.). Amennyiben a prostitúció vásárlása Magyarországon bűncselekménynek minősülne, akkor ugyanez külföldön is bűncselekmény legyen a magyar jog értelmében. Szociális törvény:

A szociális törvénybe és az ahhoz kapcsolódó rendeletekbe fel kell venni a prostituáltat a klienscsoportok közé – így ők is juthatnának szolgáltatásokhoz és segítséghez. Ezáltal lehetséges lenne, hogy legyen normatív támogatás prostituáltakkal folytatott utcai szociális munkára, beleértve a prostituáltak elhelyezését. A drogprevencióhoz hasonlóan a prostituáltakkal folytatott munkára legyen külön költségvetési keret. Gyermekvédelmi törvény:

A jelzőrendszert megerősítő, a benne résztvevőket pedig jobban kötelező módosításra van szükség.

II. Együttműködés, eljárás: Fő következtetések: A résztvevők egyetértettek abban, hogy hiányzik a koordináció – az ezeken a területen tevékenykedő szervek és szervezetek nem tudnak eleget arról, hogy más szervezetek mit csinálnak, illetve a hatékonyabb fellépéshez több együttműködésre lenne szükség. Egyetértés volt továbbá abban is, hogy szakmai együttműködési protokollra van szükség, mely szabályozná az együttműködést, illetve a prostituáltakkal és szexuális célú emberkereskedelem áldozataival való munkát.

37


Javaslatok:

A hatékonyabb együttműködés és segítségnyújtás feltételei: o

információáramlás;

o

közös platform;

o

kapcsolódási pontok: párhuzamosan elvégzett munka helyett becsatornázódás;

o

értékelések és beszámolók publikálása és nyilvánosságra hozatala (az adatvédelmi szabályok betartása mellett), pl.: miképp jellemezhetők, akik oda kerülnek, kik az elkövetők, milyen módszereket használnak, továbbá, hogy az áldozatok milyen ellátásban részesülnek, mire van szükségük stb.

o

menekültekkel foglalkozó szervezetek bevonása (BÁH, Menedék).

o

roma közösség szereplői – nem utolsósorban a vezetők, a közösségekben ismertebb szereplők bevonása.

Együttműködési/eljárási protokollok: o

Az együttműködési protokollok mögött jogszabály kell, hogy legyen. Legyen előírva, hogy kinek mit kötelező csinálnia. Ezen belül – a ma is hatályos gyermekvédelmi törvény értelmében – a 18 éven aluli prostituált esetében legyen kötelező az együttműködés.

o

A protokoll tartalmazzon előítéletekről.6

o

A protokoll tartalmazzon egy megállapodást a közös, emberi jogi alapú szemléletről. Ennek része legyen a közös értékrend meghatározása, mely rögzíti, hogy bizonyos esetekben mi a helyes, emberi jogi központú megközelítés.

o

Az együttműködési protokollban legyen továbbá egy rész a nyelvhasználatról, egy „nyelvi segédlet”, vagy „szószedet’”, mely megmagyarázza, hogy a terminológiát és hangnemet illetően mi ajánlatos, és mi az, ami elkerülendő. (A rendőrség esetében például milyen szavakat, fogalmakat, hangnemet illik használni a közleményekben – akár a Zsaru Magazinban, akár a belső kommunikációban. Pl. az olyan címeket el kell kerülni, mint „A 12 éves örömlány”). A nyelvhasználat szabályaira vonatkozóan létezik egy pár külföldi példa7 – ezek kerüljenek összefoglalásra, és jussanak el a jogászhallgatókhoz, bírákhoz és mindenkihez, aki találkozik a témákkal.

o

az adatokat jobban kell koordinálni;

o

adat-/információ megosztásra van szükség;

o

legyen előírva és biztosítva a titoktartás;

o

etnikai csoportokra bontott adatokra lenne szükség. Egyrészt mindenféle ilyen adatot kellene gyűjteni egyszerre (nem csak romákról), másrészt nem azon kell dolgozni, hogy gyűjteni vagy nem gyűjteni, hanem azon, hogy hogyan lehet ezeket az adatokat megfelelően védeni.

egy részt a prostitúciót

övező

tévhitekről

és

Adatok:

6

Példa: http://action.web.ca/home/catw/attach/PRESSPACKgeneric12-06.pdf, 12. oldal.

7

http://action.web.ca/home/catw/attach/PRESSPACKgeneric12-06.pdf; http://www.alternet.org/reproductivejustice/104318/%27ten_commandments%27_of_nonsexist_language_for_reporters/?page=entire

38


Büntetőeljárások: o

Az áldozatnak minél kevesebb alkalommal kelljen tanúvallomást tenni.

o

Ne a sértett tanúvallomásán alapuljon egy ügy, egyéb bizonyítékokat is gyűjtsön be a rendőrség.

o

Bármilyen szolgáltatás vagy segítségnyújtás esetében legyen része a szakmai protokollnak az ügyfél tájékoztatása a tanúskodással járó kockázatokról (hogy fokozódik a veszély, amelynek ki van téve, és hogy bármilyen fokú tanúvédelem ellenére nagy a kockázata annak, hogy kiderül az elkövető/vádlott számára a személye, hogy az elkövető esetleges büntetése milyen időtartamú lehet stb.) Mindezt annak érdekében kell közölni, hogy tájékozott döntést hozhasson az eljárásban való részvételéről.

o

A sértett rögtön, az eljárás kezdetétől kapja meg a megfelelő támogatást és segítséget. Ebben kulcsfontosságú a civil szervezetek bevonása. Az áldozatok egyrészt általában jobban bíznak a civil szervezetekben, mint a rendőrségben, továbbá a civil szervezetek általában szakszerűen tudnak foglalkozni egy traumatizált áldozattal. A civil szervezetek által nyújtott áldozatsegítés és támogatás hasznára válik nemcsak az áldozatnak, de a büntetőeljárásnak is. Egyes országokban a rendőrség közvetlenül keresi a kapcsolatot a civil szervezetekkel, más országokban – a sértett beleegyezésével – megadják a civil szervezetnek a sértett elérhetőségeit.

o

A rendőrségnek folyamatosan elemeznie kell a sértett és családja által a tanúskodás sorűn viselt kockázatokat.

o

Magyarországon hivatalból üldözendő bűncselekmény az emberkereskedelem. Tehát az ügyész akkor is tehet feljelentést, ha az áldozat azt nem kezdeményezi. Ennek azonban az áldozattal szembeni maximális kímélet igényével kell történnie. Lehetőleg az áldozattal azonos nemű, a témában és az erőszakot elszenvedett áldozatokkal való bánásmód terén képzett szakembereket kell bevonni.

III. Szolgáltatások: Fő következtetések: alig lelhető fel bármi szolgáltatás Magyarországon a prostituáltak és szexuális célú emberkereskedelem áldozatai számára, illetve prevenciós területen. Szükség van további szolgáltatások kialakítására, illetve a meglévő szolgáltatások fejlesztésére. Javaslatok: 1. prevenció (általános és speciális, a prostitúció elfogadottsága elleni, a prostitúció igénybevételét, illetve a prostitúcióba való bekerülést megelőző programok, külön figyelemmel a nevelőotthonokban élő fiatalokra); 2. ártalomcsökkentő, alacsony küszöbű és magasabb szintű szolgáltatások (ezekhez már most is igénybe lehetne venni az erre kapható állami – normatív – támogatást), utcai munka, titkos és nyílt házak, rövid és hosszú távú ellátás, illetve „drop in center”; 3. az állami feladat meghatározása, állami normatíva kialakítása.

IV. Képzések szakemberek munkatársai) számára

(szolgáltatásokat

nyújtók,

állami

szervek

A fórumok különböző szakmai ágazatot képviselő állami és civil résztvevői között széles egyetértés volt abban, hogy tematikus képzésekre van szükség mindazok számára, akik közvetlenül találkoznak prostituáltakkal és/vagy emberkereskedelem áldozataival.

39


Általános javaslatok: -

átfogóbb tájékoztatás a prostitúcióról (magáról a jelenségről, annak hátteréről)

-

empátianövelés (elsősorban prostituáltak és az emberkereskedelem áldozatai iránt), tájékoztatás pl. a kognitívdisszonancia-redukcióról (és ennek megjelenéséről prostituáltak esetében;

-

sztereotípiák, attitűdök felszámolása, pl.: áldozathibáztatás és álliberális attitűd („18 éves, most már önállóan eldöntheti”);

Speciális javaslatok (egyes szakmák képviselői számára nyújtott képzések esetén): -

Szociális munkások: felhívni a figyelmüket a prostituáltakkal szember támasztott túl magas elvárásokra ahhoz képest, hogy nagyon kevés szolgáltatást tudnak nekik felajánlani.

-

Bírák: ítéljék meg kellő szigorral ezeket a súlyos bűncselekményeket..

-

Rendészet és sérelmeket.

-

Egészségügy: speciális képzést és támogatást nyújtani azon szakembereknek, akik találkoznak prostituáltakkal (nőgyógyászok, valamint bőr- és nemibetegekkel foglalkozó szakemberek).

igazságszolgáltatás:

vegyék

komolyan

a

prostitúcióban

átélt

V. További javaslatok: Lobbizás: 2011 első felében Magyarországé lesz az EU-s elnökség. Érdemes lobbizni annak érdekében, hogy az elnökség alatt a prostitúció és az emberkereskedelem elleni fellépésen legyen hangsúly. Finanszírozás: -

normatív, pénzbeli állami támogatás;

-

hosszabb távú finanszírozás/támogatás (az EU-s projektek általában egy évesek, ezért nehéz a nyomon követés);

-

Az NFÜ írjon ki prostitúcióval és emberkereskedelemmel foglalkozó pályázatokat.

Kutatás (prevenció): -

háttér, bekerülés, igények;

-

keresleti oldal fetérképezése;

-

„push faktor”-ok: a prostitúció, a prostitúciós célú emberkereskedelem forrásai.

Megközelítés a prostitúcióval kapcsolatos munkához: -

A prostitúció jelenségéhez kötődő problémák (kizsákmányolás, bántalmazás, emberkereskedelem, szenvedélybetegség, fertőzések, diszfunkcionális családi működés, stb.) visszaszorítása kapcsán a büntető igazságszolgáltatás bizonyos eszközeinek alkalmazása feltétlenül szükséges, de nem elegendő eszköz.

-

A prostitúció jelensége nem különíthető el egyéb társadalmi problémáktól, így többek között a nemek és etnikai, faji csoportok közötti egyenlőtlenségtől, szegénységtől, munkanélküliségtől, a társadalmi leszakadás és a marginalizáció kérdéseitől sem: a probléma fókuszát ne csak a nemek közötti egyenlőtlenségekre és a jogi szankciókra helyezzük tehát, és ne legyenek másodrangúak a prevenciós, ártalomcsökkentő, illetve rehabilitációs beavatkozások.

-

Hatékonyabb lenne a prostitúció és emberkereskedelem felszámolásáért dolgozó szervezetek, intézmények munkája, ha a keresletorientált szemlélet lenne a munka alapja, tehát ha a hangsúly a prostitúció klienseire, azaz a szexuális szolgáltatásokat igénybe vevőkre lenne helyezve, abból kiindulva, hogy a kereslet hozza létre a prostitúciót – és így a szexuális célú emberkereskedelmet is. Érdemes lenne a 40


keresletre, tehát a férfiakra, az egyenlőtlen párkapcsolatok problémájára stb. irányítani a figyelmet. -

Az legyen a kiindulópont, hogy a prostitúció/emberkereskedelem alapvetően emberi jogi probléma.

41


RÉSZTVEVŐK ÁLTAL ADOTT ÉRTÉKELÉS A fórumok után kiosztott, és a résztvevők által kitöltött megelégedettségi kérdőívek alapján megállapítható, hogy a résztvevők összességében átlagosan vagy nagyon meg voltak elégedve a fórumokkal; mind logisztikai, mind szakmai szempontból. -

Néhány részt vevő szervezet kifogásolta, hogy – véleménye szerint – túlsúlyban szerepelt a szervezők által képviselt megközelítés a prostitúcióval és emberkereskedelemmel kapcsolatban pl.: a prostitúcióban az erőszak valamilyen szinten mindig jelen van, tehát nincs teljesen „önkéntes”prostituált; a prostitúció klienseit központba helyező és büntető intézkedések támogatása; illetve az emberkereskedelem és a prostitúció egymáshoz való viszonyának értelmezése. Ez a következő részben kerül bővebb részletezésre. Itt egyelőre annyi említendő, hogy – a fórumon elhangzottak, valamint a kérdőívekben megadott válaszok alapján – egyik esetben sem egészen biztos, hogy a szervezőknek sikerült-e pontosan közvetíteniük a szervezetek képviselői felé a saját álláspontjaikat és a projekt céljait (pl. a jogszabályokra és a nyújtandó szolgáltatásokra vonatkozóan).

-

Az őszre tervezett fórumra és a télre tervezett konferenciára célszerű lenne meghívni a menekültekkel foglalkozó szervezeteket (pl. Menedék Alapítvány, BÁH) is – ezt tervezik is a szervezők.

-

A TASZ képviselője hiányolta a Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesületének (MPÉE) bevonását, pedig a MPÉE egy, az első fórum alkalmából készített – és ott a résztvevők számára ki is osztott – közleményében kinyilvánította, hogy egy ilyen megközelítéssel működő projektben nem is kívánnak részt venni.

Néhány idézet a kérdőívekből: A találkozó során az tetszett, hogy … -

„informatív és izgalmas volt.”

-

„a férfi kollegák is elkötelezettek a nők kérdésével kapcsolatban.”

-

„az előadások őszinték és tényszerűek voltak, részletesen elemezték a témát, és többféle szakmai területről érkeztek.”

-

„teret engedtek a tapasztalatok megosztására, hozzászólásokra.”

-

„megtanultam, mit gondolnak hozzájárulhattam a programhoz.”

-

„megerősítő volt több hasonló véleménnyel bíró szakemberrel találkozni."

-

„a résztvevők különböző területen dolgoznak, amely nagyobb rálátást biztosít a témára. Ez kifejezetten hasznos.”

-

„általam fontosnak ítélt szakmai kapcsolatra tett szert az alapítványunk, illetve korábbi, a témával kapcsolatos fogalmaim tisztázódtak, pontosodtak.”

-

„nyílt, őszinte volt a hangnem.”

-

„nagyon jól működött az együttműködés a munkacsoportban. Sok tapasztalatot, kapcsolatot szereztem, aminek később hasznát vehetem.”

-

„az áldozatok segítésének konkrét mechanizmusát, segítő szervezetek dolgozóinak tényleges munkáját lehetett megismerni.”

mások;

42

új

szakmai

tudást

szereztem;


-

„kellően közvetlen és nyílt volt.”

-

„találkozhattam a témakörben érintett más szervezetek képviselőivel, és megismerhettem tapasztalataikat, problémáikat, amelyekre tekintettel tudok lenni a saját munkámban is. A szervezés és lebonyolítás is tökéletes volt.”

-

„A beszélgetés során több – a területen érintett – szakemberrel és intézménnyel volt alkalmunk megismerkedni, habár a jövőben még több szakember bevonása csak pozitív lehet.”

-

„gyakorlati szakemberek tapasztalatait ismerhettem meg.”

-

„a probléma/jelenség megismerkedhettünk”

-

„hogy »bepillanthattunk« a résztvevők szakmai munkájába, megtudhattuk a különböző területeken felmerülő problémákat, amelyekkel küzdenek a kollegák munkájuk során, valamint megtudhattuk, hogy bár különböznek a területek, a szakmai cél ugyanaz: az erőszak visszaszorítása, leküzdése.“

kezelésében

dolgozó

több

intézménnyel

Nem tetszett, hogy: -

„időnként egyoldalú volt a szemlélet.”

-

„a Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Szövetsége nem volt meghívva a fórumra.“

43


HIÁNYOSSÁGOK, NEHÉZSÉGEK, AJÁNLOTT MEGOLDÁSOK A kérdőívekben adott válaszokban, illetve a fórumok előtti, közbeni és utáni időszakjaiban felmerültek a következő kiemelt, a jövőben figyelembe veendő hiányosságok, esetleges nehézségek, valamint ezekre felajánlott megoldások: – Habár egész naposok voltak a fórumok, kevés volt az idő az érdemi munkára. Ezt a következő fórumok tervezésekor figyelembe vesszük, és megfelelően alakítjuk a programot. -

A második fórumon a meghívott politikai és állami képviselők nagyrészt nem voltak jelen. Ez részben arra vezethető vissza, hogy országgyűlési ülésnap volt, illetve beindult az Európai Parlamenti választásokkal kapcsolatos kampányidőszak, továbbá május vége volt.

-

Ahogy az a fórumok alatt – de előttük és utánuk is – tapasztalható volt, a szervezők és egyes résztvevők között, illetve az egyes résztvevők között is voltak, illetve vannak nézetkülönbségek, elsősorban a prostitúcióval (és a jelenségek átfedettsége miatt ugyanakkor az emberkereskedelemmel) kapcsolatos megközelítést illetően. A szervezők (és több résztvevő) álláspontja – vagyis, hogy a prostitúciót nem lehet önkéntes tevékenységként értelmezni, hogy az sérti a prostituált személy emberi jogait, illetve hogy mind a prostitúció, mind a szexuális célú emberkereskedelem elleni hatékonyabb fellépéshez elsősorban a keresleti (kliens) oldalra kellene összpontosítani – néhány résztvevő szerint túlzott hansúlyt kapott a fórumokon.

Fontos leszögezni, hogy ez a megközelítés fontos és alapvető eleme a projektnek. A MONA – és a projektben közvetlenül együttműködő partnerei – véleménye szerint ugyanis ez a megközelítés kulcsfontosságú része a probléma és a helyzet javításának, tehát a szexuális célú emberkereskedelem áldozatainak és prostituáltak megfelelő védelemben, segítségben és támogatásban részesítéséhez való hozzájárulásnak, valamint a szexuális célú emberkereskedelem elleni fellépés hatékonyabbá tételének. Fontos megemlíteni továbbá, hogy a prostitúcióval (és az emberkereskedelemmel) kapcsolatos álláspont nem érinti a projekt összes célját. Tagadhatatlan, hogy ezek a nézetkülönbségek megnehezíthetik, vagy akár meg is akadályozhatják az együttműködést a projekt azon célját illetően, hogy a jogszabályozás és általában az állami intézkedések több figyelmet szenteljenek a prostitúció keresleti oldalának csökkentésére, illetve hogy a prostitúciót emberi jogi sérelemnek tekintsék. Viszont a prostitúcióra vonatkozó különböző álláspontok nem feltétlenül jelentenek akadályt a projekt elsődleges célját illetően, vagyis a prostituáltak és a szexuális célú emberkereskedelem áldozatai helyzetének javítása; egyrészt az emberkereskedelem és a prostitúcióval kapcsolatos törvények összehangolásával, másrészt a szabályozottabb és szorosabb szakmaközi együttműködés által, és végül az érintettek számára megfelelőbb szolgáltatások nyújtása révén (bár, hogy konkrétan milyen szolgáltatásokat javaslunk, az változhat az álláspontoknak megfelelően). A projekt végrehajtói bíznak abban, hogy azon – a projekt során megkeresett és bevont – partnerek, akik nem feltétlenül értenek egyet a szervezők álláspontjával, egyrészt tiszteletben tartják azt, másrészt ettől függetlenül úgy látják, hogy a projekt alapvető céljában és a legtöbb alcélban sok lehetőség kínálkozik a hatékony és gyümölcsöző együttműködésre, melynek alapvető célja végül is a célcsoportok helyzetének javítása, az erőszak elleni küzdelem, illetve a szexuális célú emberkereskedelem visszaszorítása.

44


KONKLÚZIÓ – HOGYAN TOVÁBB? A szervezők véleménye szerint a szakmai fórumok remek lehetőséget biztosítottak a témával számos szakmai területen és módon dolgozó szakemberek közötti információ- és tapasztalatcserére, továbbá megteremtették a jelen projekt sikeres végrehajtásához szükséges szakmaközi együttműködés alapjait. Ennek az együttműködésnek a folytatásában, megerősödésében és elmélyülésében bíznak a projekt végrehajtói. A fórum résztvevői – tehát a téma szakértői – által közösen megfogalmazott javaslatokat és aspektusokat figyelembe véve, a projektben közvetlenül dolgozó szakemberek a következő szakaszban kidolgoznak egy, az emberkereskedelemre és prostitúcióra vonatkozó törvénymódosítási javaslatcsomagot, az ezen jelenségek elleni hatékonyabb fellépés érdekében, valamint egy országos ellátóhálózat tervének alapjait. E két, készülőfélben lévő anyagot bemutatjuk a projekt keretében tervezett harmadik (jelenleg 2009 őszére kitűzött) szakmai fórumon, melyre majd szeretettel visszavárjuk az első két fórum résztvevőit, ezúttal egy összevont csoportban, és további szakembereket is meghívunk, hogy a két anyagot közösen megvitassuk, kiegészítsük, javítsuk – valamint, hogy a további együttműködés lehetőségeit megbeszéljük.

45

A nőkereskedelem, a prostitúció, valamint a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem Magyarországon a szakmaközi együttműködés lehetőségei

Recommend Documents