Az Európai Unió és Magyarország politikai, gazdasági, kereskedelmi kapcsolatainak elemzése Brazíliával

Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar Külgazdasági Szak Újabb Diplomás Levelező Tagozat Export-Import Menedzsment Szakirány

Az Európai Unió és Magyarország politikai, gazdasági, kereskedelmi kapcsolatainak elemzése Brazíliával

Készítette: Jacsó István Budapest, 2007

Tartalomjegyzék Bevezetés _________________________________________________________________ 6 I. Brazília általános adatai_________________________________________________ 8 I.1. Történelem_________________________________________________________ 8 I.2. Gazdaságtörténet ___________________________________________________ 10 I.3. Az új évezred küszöbén______________________________________________ 14 I.4. Természeti, földrajzi adottságok _______________________________________ 16 I.5. Államforma, demokratikus berendezkedés _______________________________ 17 I.6. Gazdasági ágazatok _________________________________________________ 19 I.6.a. Mezőgazdaság _________________________________________________ 19 I.6.b. Ipar __________________________________________________________ 19 I.6.c. Szolgáltatások__________________________________________________ 19 I.7. Lakosság, munkaerőpiac, szociális körülmények __________________________ 21 I.8. Főbb makromutatók_________________________________________________ 23 I.8.a. Brazília gazdasága ______________________________________________ 23 I.8.b. Jelenlegi makro-helyzet __________________________________________ 25 I.8.c. Pénzügyi mutatók _______________________________________________ 26 II. Brazília külgazdasága, kereskedelmi kapcsolatai __________________________ 28 II.1. Külkereskedelmi nyitás _____________________________________________ 28 II.2. A külkereskedelem alakulása _________________________________________ 29 II.3. Működőtőke áramlás _______________________________________________ 32 II.4. Regionális integrációk ______________________________________________ 35 II.4.a. A latin-amerikai regionalizmus öt egyedi jellemvonása_________________ 35 II.4.b. Mercosur (Mercado Común del Sur) _______________________________ 37 II.4.c. LAIA (Latin American Integration Association) ______________________ 39 II.4.d. FTAA (Free Trade Area of the Americas) ___________________________ 40 II.4.e. ECLAC (Economic Commission for Latin America and the Caribbean) 41 III. Brazília és az EU kapcsolatrendszere ___________________________________ 43 III.1. Az EU kereskedelempolitikája _______________________________________ 43 III.2. Az EU kapcsolatok alakulása a régióban _______________________________ 45 III.3. EU - Latin-Amerika kapcsolatok a 21. század küszöbén ___________________ 47 III.4. Kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok __________________________________ 50

-3-

III.4.a. Kereskedelmi termékek _________________________________________ 51 III.4.b. Szolgáltatások kereskedelme_____________________________________ 51 III.4.c. Befektetés ___________________________________________________ 51 III.4.d. Piacnyitás____________________________________________________ 51 III.5. EU - Brazil kereskedelmi viták_______________________________________ 52 III.5.a. Az európai cukorexport _________________________________________ 52 III.5.b. EU – Latin-Amerikai banánvita __________________________________ 53 III.5.c. Tárgyalások a WTO-ban ________________________________________ 54 III.6. Együttműködési egyezmények, programok _____________________________ 56 III.6.a. Érvényben lévő megegyezések ___________________________________ 56 III.6.b. Tárgyalás alatt lévő megegyezések ________________________________ 57 III.6.c. EU-Brazil társulás kiépítése _____________________________________ 58 III.6.d. EU-Brazil stratégiai partnerség ___________________________________ 59 III.7. Stratégia a 2007-2013 időszakra - Country Strategy Paper (CSP) ____________ 60 IV. Brazília és Magyarország kapcsolatrendszere ____________________________ 62 IV.1. Kétoldalú kapcsolataink történetének rövid összefoglalója _________________ 62 IV.2. Gazdasági kapcsolatok _____________________________________________ 63 IV.2.a. Brazil ratifikálásra váró egyezmény _______________________________ 63 IV.2.b. Tudományos és technológiai kapcsolatok___________________________ 63 IV.3. Kereskedelmi kapcsolatok __________________________________________ 64 IV.3.a. Magyarország külkereskedelme __________________________________ 64 IV.3.b. Magyar-Brazil kapcsolatok ______________________________________ 64 IV.3.c. Tőkekapcsolatok ______________________________________________ 66 V. Jövőbeni kilátások ____________________________________________________ 67 V.1. Globalizáció és kereskedelem ________________________________________ 67 V.1.a. A térség helyzete a világgazdaságban_______________________________ 67 V.1.b. A reformok szükségessége _______________________________________ 68 V.2. Az ország előtt álló kihívások ________________________________________ 69 V.2. a. Növekedési kilátások ___________________________________________ 69 V.2.b. Szükséges strukturális reformok___________________________________ 70 Befejezés_________________________________________________________________ 71 Irodalom_________________________________________________________________ 73 Melléklet_________________________________________________________________ 76 -4-

Táblázatok jegyzéke 1. táblázat: Évenkénti reál GDP növekedés _______________________________________________ 15 2. táblázat: Brazília néhány gazdasági mutatószáma ________________________________________ 26 3. táblázat: A brazil külkereskedelem alakulása (FOB, millió US$)_____________________________ 30 4. táblázat: Külföldi működőtőke beáramlás szektoronkénti megoszlása (millió US$) ______________ 33 5. táblázat: Brazíliába áramló FDI országonkénti megoszlása (millió US$)_______________________ 34 6. táblázat: EU import Brazíliából termékcsoportonként _____________________________________ 50 7. táblázat: EU export Brazíliába termékcsoportonként ______________________________________ 51 8. táblázat: Az EU főbb kereskedelmi partnerei ____________________________________________ 52 9. táblázat: Legnagyobb brazíliai befektetők Magyarországon_________________________________ 65 10. táblázat: A magyar-brazil külkereskedelem áruszerkezete (millió US$) ______________________ 65

Ábrák jegyzéke 1. ábra: A Brazil GDP szektoronkénti megoszlása __________________________________________ 20 2. ábra: Az átlagos munkanélküliség alakulása Brazíliában ___________________________________ 23 3. ábra: A latin-amerikai GDP országonkénti megoszlása (2006) ______________________________ 24 4. ábra: a Brazil külkereskedelem alakulása 1940-től ________________________________________ 32 5. ábra: az évenkénti FDI beáramlás alakulása Brazíliába ____________________________________ 33

-5-

Bevezetés Jelen dolgozatban az Európai Unió és Magyarország politikai, gazdasági és kereskedelmi kapcsolatait vizsgálom Brazíliával, amely tágabb értelemben magába foglalja a Déli Közös Piaccal (Mercosur) - amely Brazília legjelentősebb regionális integrációja -, illetve az egész latin-Amerikai térséggel való európai kapcsolatokat. A dolgozatban bemutatom Brazília jelenlegi gazdasági helyzetét, különös tekintettel külkereskedelmére, és hangsúlyt fektetek a WTO-ban fennálló Brazil-EU kereskedelmi konfliktusra és annak hatásaira. A téma jelentőségét véleményem szerint mindenképpen alátámasztja az a tény, hogy Brazília a Latin-Amerikai régió legnagyobb gazdaságaként a világpiac mindinkább jelentősebb szereplőjévé növi ki magát, egyben alternatívát nyújtva a globális tőkeáramlásoknak a nagy Ázsiai gazdaságok (Kína, India) mellett. A belső reformok következetes véghezvitele (demokrácia és jogállamiság konszolidációja) és a nemzetközi politikai és gazdasági életbe való integráció (piacok nyitása, WTO-tagság) az egész kontinens számára lehetővé tette egy új, dinamikus korszak beindulását. A dolgozat első fejezetében az ország általános- és gazdaságtörténetéről, politikai berendezkedéséről, szociális jellemzőiről, gazdasági ágazatairól, valamint gazdaságának aktuális főbb makromutatóiról lesz szó. A második fejezetben a külkereskedelmi jellemzőire koncentrálok, bemutatva a főbb regionális kapcsolatait is, valamint megnézzük mennyire vonzó célpont a működőtőke-áramlás szemszögéből. A harmadik fejezet az európai és brazil kereskedelmi kapcsolatokat elemzi, kitérve a jelenleg is fennálló kereskedelmi vitákra, valamint az ezek megoldására törekvő együttműködési programokra. A negyedik fejezetben a magyar és brazil kétoldalú kapcsolatokon van a hangsúly. Az ötödik fejezetben a térség helyzetét elemezzük a világgazdaságban, valamint a Brazília előtt álló kihívásokat tekintjük át. A dolgozat célja, hogy átfogó képet adjon Brazília és az Európai Unió kapcsolatáról, annak hátteréről. Ehhez úgy érzem szükséges bemutatni az országot, és magát a térséget is, mivel csak az ország specifikumainak tudatában érthetjük meg, hogy egyes döntések miért születnek, milyen érdekek húzódnak mögöttük, így dolgozatom első részében ezt teszem, majd utána rátérek az uniós és a magyarországi kapcsolatok elemzésére. Dolgozatom legnagyobb kérdése leginkább az, hogy mi is hajtja az uniót abban, hogy rendezze, fejlessze politikai-gazdasági-kereskedelmi kapcsolatai ezzel az országgal. Ahogy José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke nyilatkozta: „Brazília az Európai Unió fontos partnere. Nemcsak szoros történelmi és kulturális kapcsolataink, közös értékeink és a többoldalú intézmények iránti erős elkötelezettségünk köt össze bennünket, hanem az is, hogy képesek vagyunk jelentős mértékben befolyásolni a világméretű kihívásokra – mint például az -6-

éghajlatváltozás, a szegénység, a többoldalú kapcsolatrendszerek, az emberi jogok, stb. – adandó válaszokat. A szorosabb kapcsolatokra tett javaslattal azt ismerjük el, hogy Brazília immár kulcsfontosságú szereplő, s mint ilyen, bekerülhet a korlátozott számú stratégiai partnerek közé.”

-7-

I. Brazília általános adatai I.1. Történelem 1500-ban Pedro Alvarez Cabral portugál hajós fedezte fel Brazíliát, amikor egy Indiába tartó flotta az Atlanti-óceán déli részén váratlanul szárazföldre bukkant. Az ország nevét egy fafajtáról kapta. Portugália rövidesen bejelentette igényét a területre, amely az 1530-as évektől gyarmatává vált. Brazília portugál gyarmatból 1822-ben vált független állammá, a köztársaságot pedig 1889ben kiáltották ki. Kezdetben nagyon lassú volt a fejlődés, ami a feudális rendszeren alapult. Azonban az európai cukorigény egyre csak növekedett, így az exportálása is folyamatosan bővült, ezért mind a feldolgozó üzemekben, mind pedig a cukornád-, kávé-, gyapot és kaucsukültetvényeken megnőtt a munkaerőigény, amelyhez a helyi indián népesség már nem volt elegendő, ezért Brazília elkezdett Afrikából rabszolgákat importálni. Ez a folyamat, csak 1888. május 13-ig, a rabszolgaság eltörléséig zajlott. A cukornádültetvények működtetésének ténye aztán évszázadokon át megmaradt, Brazília monokultúrás exportőrré vált. Azonban pontosan a cukornádültetvények miatt a társadalom is 2 részre szakadt, a rabszolgák és a földesurak közötti szakadék áthidalhatatlan volt, sőt, ez a tendencia a mai napig is érezteti a hatását. A szabad emberek általában az export területén dolgoztak. A 17. század második felében találtak először aranylelőhelyeket és értékes drágaköveket a Minas Gerais hegységben, ezért az Európában élő lakosság mintegy 1/4-e elindult szerencsét próbálni Brazíliába. Brazília lakosságának száma hirtelen növekedésnek indult, de ugyanakkor az infrastruktúra és az állami szabályozás is ezzel párhuzamosan fejlődött. Az 1808-as év szintén változásokat hozott, mivel a portugál királyi család Brazíliába menekült Napóleon lisszaboni támadásai elől. Az udvar központja az 1763-ban alapított Rio de Janeiro lett, VI. Don Joao pedig megnyitotta a kikötőket a barátai, azaz Anglia és egyéb katolikus európai országok előtt. 1816-ban Brazília francia művészeket fogadott be, akik jelentős szerepet töltöttek be Rió építészetében. 1821-ben Don Joao visszatért Portugáliába, fiát Pedro-t hagyva hátra, régens hercegként. A metropolisz és a brazilok közötti gazdasági érdekekből adódó nyilvánvaló konfliktus lett a táptalaja egy elszakadást pártoló mozgalomnak. 1822. szeptember 7-én kikiáltotta az ország függetlenségét és 1824-ben I. Don Pedro (Péter) néven megalkotta Brazília első alkotmányát, majd 1831-ben visszatért Portugáliába, 5 éves fiát hátrahagyva a trónon. II. Péter uralkodása alatt lett Brazília legfontosabb exportterméke a kávé. A kávéültetvények először Rio de Janeiróban jelentek meg, aztán Paraíban, majd Sao Paolo-ban. Brazília történetében először, a rabszolgák -8-

munkáját európai bevándorlók munkájával is kiegészítették, melyeket kolóniákban foglalkoztattak. A bevándorlási hullám 1930-ig tetőzött, a populáció és kultúra érdekes egyvelegét hozva létre. Az 1870-es évektől kezdődő politikai krízis azonban meggyengítette II. Péter hatalmát. Felerősödtek a rabszolgák felszabadítására való törekvések, ami az akkori brazil gazdasági helyzetet irányítók számára elfogadhatatlan volt, hiszen a kávé- és cukornád ültetvények működtetéséhez az egyik alapfeltétel az ingyen munkaerő foglalkoztatása volt. A mozgalom aztán 1888-ban sikeresen ért véget, amikor Izabella hercegnő a világon utolsóként aláírta a rabszolgaság eltörlését Brazíliában. A politikai színtéren hirtelen feltűnt Sao Paolo, mely hamarosan a gazdaság központjává vált. A közelgő választások kizárták az analfabétákat (a lakosság döntő többségét) és nyilvánvalóak voltak a választási csalások. Ha mindehhez hozzávesszük a gazdasági bizonytalanságot és az I. világháború következményeit, már meg sem lepődünk, hogy a helyzet újabb felkelésekhez vezetett. 1930-ban ezt a bizonytalan helyzetet kihasználva a gaúcho Getúlio Vargas megszerezte a hatalmat. Az új elnök kiterjesztette az állam hatalmát és beavatkozott a gazdaságba, centralizálva a hatalmat a munkásoknak gyümölcsöző struktúrát létrehozva. Ő vezette be a hivatalos munkaidőt és a minimálbért is. Később ez a demokratikus folyamat egyfajta diktatúrába torkollott (1937–1945 között). 1964-ig különböző demokratikus kormányok kerültek hatalomra, melyeknek súlyos gazdasági krízisekkel és inflációval kellett szembenézniük. 1951-ben Getúlio Vargas is néhány évre visszatért az elnökségi székbe. 1956 és 60 között Juscelino Kubitschek az ipari fejlődést segítette elő, beleértve az autógyártás megkezdését, illetve az új főváros, Brasília megépítését is.1 Az I. világháború és az azt követő időszak a liberális világrend végét jelentette. A háború veszteségeit súlyosbította az USA-ból kiinduló 1929-es világválság, és az utána világszinten eluralkodó depresszió. A nyugat-európai országok befelé néző, zárt, sokszor antidemokratikus irányba tértek át (l. fasizmus), az Egyesült Királyság is lemondott 1931-ben a szabadkereskedelemről. A gyarmati sorban lévő vagy már függetlenné vált országokat sok tekintetben még nagyobb veszteség érte, felerősödve jelentkeztek a válság hatásai. Latin-Amerikában autoriter rezsimek kerültek hatalomra, általánossá vált a világpiactól való elzárkózás.2 A fejlődő országok közül Latin-Amerika országai váltak leghamarabb függetlenné, és kapcsolódtak be önálló szereplőként a nemzetközi életbe. A XX. század első felében a térség gazdasága (elsősorban Argentína, Brazília) erőteljesen integrálódott a világgazdaságba. A 1

http://www.brazilbrazil.com/ [2007.10.22. 17:10]

2

Szigetvári Tamás [2004]

-9-

harmincas évektől kezdődően – a világgazdasági válság hatásaként – a gazdasági növekedés megtorpant, és a befelé fordulás vált alapvető jellemzővé. A latin-amerikai országok – más fejlődő régiókhoz viszonyítva kedvezőbb kiindulási pozíciójuk ellenére – nem tudtak egyértelműen sikeres felzárkózási politikát folytatni az elmúlt évtizedekben. A nyolcvanas évek végén megindult reformok kezdetben ugyan sikerrel kecsegtettek, a világgazdasági változások és a felgyülemlett belső problémák és feszültségek azonban többször is visszavetették a meginduló folyamatokat.3 I.2. Gazdaságtörténet Már a gyarmatosítás alatt és a függetlenség elnyerése (jellemzően a XIX. század eleje) után is az volt a jellemző a latin-amerikai országokra, hogy alapanyagok, feldolgozatlan termékek termelésére szakosodtak, feladva az önellátás korábbi szintjét is. A mezőgazdaságban (ez volt a vezető szektora a gazdaságnak) is átálltak a monokultúrás termelésre, ami egyrészt az importigényt fokozta (az önellátás fokának csökkenésén keresztül), másrészt az export jelentőségének növekedésével a világgazdasági folyamatok alakulásától való függést fokozta. Könnyű belátni, hogy az importigény növekedése is ez irányban hatott. A termelés növekedésének extenzív módja volt jellemző, mivel pénz és szándék már akkor sem igen volt a technikai fejlesztésére. A harmincas évek elejének világgazdasági válságra reakcióként a legtöbb latin-amerikai ország a protekcionizmust és az önellátás megteremtését tűzte ki célul. Az importhelyettesítés elsősorban a korábban szinte teljesen hiányzó ipari termelési bázis erőltetett ütemű létrehozását jelentette. Mivel erre a magánszférának nem volt megfelelő forrása (részben éppen a válság következményeként) és a bezárkózás nyomán a külföldi töke közvetlen jelenléte is mérsékelt volt, így az állami közvetlen szerepvállalás növekedése volt az egyetlen megoldás. Erre azonban csak a jelentős gazdasági potenciállal rendelkező latin-amerikai államoknak volt lehetősége, de ők is külföldi források (hitelek) igénybe vételére kényszerültek. Így tehát a térség eladósodása, mely máig érezteti hatását, már a harmincas években elkezdődött. Ebben az időszakban történtek meg az államosítások, melyek következtében sok igen jelentős külföldi vállalat veszítette el latin-amerikai érdekeltségeit. Az államosítások a stratégiainak nevezett ágazatokra összpontosultak, melyek elsősorban az alapellátásokra (pl. energiaszolgáltatás, telekommunikáció, közlekedés) valamint a természeti erőforrás alapú ágazatokra (bányászat, olajkitermelés, esetenként mezőgazdaság) terjedtek ki. Az így állami kézbe került vállalatok, valamint az importhelyettesítés céljából, (állami pénzből) létrehozott vállalatok összes termelése sok esetben az ország GDP-jének felét is elérte. Ez azt jelenti, hogy az állam közvetlen befolyása 3

Szigetvári Tamás [2004]

- 10 -

alatt volt a gazdaság nagyobbik része. Ez az erős államra épülő kapitalista rendszer jellemezte a térség országait a nyolcvanas évek elejéig, amikor is az adósságválság ennek a berendezkedésnek a megváltoztatására kényszerítette őket. Az államkapitalizmus a kezdetben látványos sikereket ért el, a gazdaság növekedése a térségben meghaladta a fejlett országokét. A beruházásokhoz szükséges tőke azonban a külföldi befektetők kiebrudalása ellenére is külföldről érkezett, csakhogy most már kölcsön formájában. A kölcsönkapott tőkét azonban ritkán sikerült hatékonyan befektetni, mivel a nemzetközi versenytől védett hazai piacon a cégek nem voltak motiválva a termelékenység, versenyképesség növelésére. Mindez nem okozott feszültséget a nyolcvanas évek elejéig, mivel a hetvenes években a megugró olajárak olyan jelentős bevételekhez juttatták az olajtermelő országokat, hogy ezek igen kedvező feltételek mellett nyújtottak kölcsönöket, különösen államoknak, illetve állami vállalatoknak (hiszen ezek a legmegbízhatóbb adósoknak minősültek). Így a latinamerikai országok is jelentős mértékben eladósodtak, kivéve azt a néhányat, amelyek mint olajexportőrök (itt elsősorban Venezuelát kell megemlítenünk) a saját bevételeikből voltak képesek fedezni beruházásaikat. Az importhelyettesítés, a külvilágtól való elzárkózás szándéka ellenére az exportszerkezet nem változott, és az export jelentősége sem csökkent az országok gazdaságai számára. A második világháború és az utána jövő újjáépítési periódus fellendülést, de legalábbis stabil keresletet jelentett a térség országai számára, így a lassan és kevéssé hatékony módon megvalósuló iparosítás és az önellátásra való átállás kudarca nem vált még nyilvánvalóvá akkor. Az ötvenes-hatvanas évekre azonban egyértelművé vált, hogy az importhelyettesítés és bezárkózás politikája ebben a formában kudarcot vallott. A válság oka egyrészt az volt, hogy az exportszerkezet nem változott jelentős mértékben, nem sikerült a magas hozzáadott értékű ipari termékek nemzetközi piacára betörni, részben azért is, mert a protekcionista módon (magas vámok, adminisztratív intézkedések segítségével) védett hazai iparban a versenyképes termelésre nem volt ösztönzés a versenytársak kizárása miatt. Az exporttól való függés megmaradt (a monokultúrás termelésből következett, hogy a külső piacokon tudták csak eladni termékeiket, hiszen a hazai fogyasztást sokszorosan meghaladta a termelés). Mindezekhez társult a társadalmi egyenlőtlenségek súlyosbodása. A hatvanas évek második felében az importhelyettesítés válsága már szinte minden országot változtatásokra kényszerített. Bár ekkor a protekcionizmusról még nem mondtak le teljes egészben, de számos olyan reform történt, mely hozzájárult ahhoz, hogy a hetvenes években éves átlagban 6-7%-os GDP növekedést sikerült elérni, az egész régiót tekintve. Sok országban földreformok segítették a nincstelenek földhöz jutását, bár ezek szinte mindenhol csak

- 11 -

részlegesek, befejezetlenek maradtak, de mégis erősítették a tulajdonosi szemléletet, mely nélkülözhetetlen a hatékonyabb termeléshez. A kormányok az exportszerkezet átalakítását konkrét termékek, termékcsoportok határozott támogatásával is ösztönözték, és átalakult a külföldi töke beáramlásának szabályozása is. A hetvenes évek növekedése a térségben jellemzően a belső kereslet növekedése által valósult meg. Ennek az volt a hátránya, hogy a növekvő kereslet elkerülhetetlenül növelte az importot. Csakhogy, a közvetlen külföldi beruházások, és a hitelből finanszírozott állami beruházások szintén magas importigényűek voltak, hiszen az ezekhez szükséges gépek, berendezések csak külföldről voltak beszerezhetőek. Ennek következtében az import már a hatvanas évek második felétől folyamatosan növekedett, amit az export nem tudott követni, illetve ha igen, akkor az csak a világpiaci kereslet növekedése miatt volt lehetséges. A térség országainak függése a világpiaci konjunktúra ciklusoktól nem csökkent tehát a protekcionizmus következtében, annak részleges lazulása nyomán pedig csak még tovább erősödött. Ebben az igen kényes helyzetben érte a régiót az 1973-as olajárrobbanás sokkja, és az ezt követő világgazdasági recesszió, illetve az egyéb magas feldolgozottságú termékekre is kiterjedő árszínvonal-emelkedés. A térség országainak döntő többsége olajimportőr volt, akik számára mindez a külkereskedelmi cserearány drasztikus romlását jelentette, hiszen az általuk termelt alapanyagok, mezőgazdasági cikkek ára a kereslet visszaesése miatt csökkent, míg az általuk importált energiahordozók és gépek, berendezések, feldolgozóipari termékek ára jelentősen nőtt. Mindez a külkereskedelmi hiány megugrásához, a fizetési mérleg hiányának jelentős növekedéséhez vezetett. Ezt a hiányt finanszírozandó, a hetvenes évek második felében [mivel éppen az olajárrobbanás következtében igen olcsón (alacsony kamatra) juthattak hitelhez a latin-amerikai országok is] drámai mértékben nőtt a régió országainak eladósodottsága. 1978-82 között kétszeresére nőtt a térség országainak összes adóssága, miközben már az időszak elején az exportbevételek több mint egyötödének megfelelő összeget tett ki az éves adósságszolgálati teher. 1983-ra ez az arány egyharmadra nőtt. Az évtizedre jellemző gyors növekedés, és az alacsony kamatozású nemzetközi hitelek elérhetősége abba a hitbe ringatta a döntéshozókat, hogy az országok gazdaságának továbbra is elégtelen átalakítását külföldi tőke bevonásával lehet finanszírozni. Azonban mint láttuk, a védett piacokon fejlődő ipari vállalatok nem voltak inspirálva a világpiacon is versenyképes technológia használatára, fejlesztésére. Így a beléjük fektetett jelentős összegekből, lomha, állami tulajdonú, rossz hatékonysággal, alacsony színvonalú termékeket előállító vállalatok jöttek létre.

- 12 -

Mindeközben az olajárrobbanás következményeként a térség amúgy is számottevő inflációs rátával rendelkező országaiban egyre gyorsabbá vált az árak növekedésének üteme, amit rendszeres leértékelésekkel kellett ellensúlyozniuk. A magas infláció által bizonytalanná tett gazdasági környezetben a vállalatok nem működhettek sikeresen. A beruházásokhoz szükséges hitelek kamatai az égig szöktek, és az infláció üteme lehetetlenné tette a bevételek tervezését. A leértékelések pedig folyamatosan növelték az adósságot, mivel annak egyre jelentősebb része dollár alapú volt. A nyolcvanas évek elején a nemzetközi pénzpiacon a kamatlábak jelentősen megnőttek, ami az addigra nem csak hatalmas, hanem rossz szerkezetű adósságállományt felhalmozó latinamerikai országoknak már elviselhetetlen adósságszolgálati kötelezettséget jelentett. Az adósságállomány rossz szerkezetén a rövid éves lejáratú hitelek magas arányát, valamint a nem hazai valutában nyilvántartott adósság magas arányát értjük. Több ország is kénytelen volt felfüggeszteni adósságainak törlesztését, ami a további hitelek felvételét természetesen lehetetlenné tette. A nyolcvanas évek első felében a hitelválságnak köszönhetően a térség GDP-je csökkent, és csak az évtized végére, a kilencvenes évek elejére sikerült újra elérni a hetvenes évek végének termelési szintjét. Ez a hitelválság viszont a térség mértéktelen eladósodottsága folytán olyan jelentős hitelállományt érintett, amely az egész nemzetközi pénzpiacot felbolygatta. Ennek következtében egyrészt lehetőség nyílt arra, hogy a könnyítést kapjanak az adósok a visszafizetést illetően, másrészt az IMF (International Monetary Fund, Nemzetközi Valutaalap) is igen aktívvá vált a térségben. A hitelválság nyomán nagyon sok ország szorult rá az IMF segítségére. Ennek az volt az ára, hogy az IMF megkövetelte ortodox gazdaságpolitikai programot kellett végrehajtaniuk. Ez általában restriktív, megszorító jellegű fiskális és monetáris politikát jelentett, valamint a vámvédelem gyors leépítését és privatizációt. Mivel az IMF jellemzően nem igazítja a javasolt gazdaságpolitikát az adott ország speciális helyzetéhez, így sok esetben túl gyors külkereskedelmi nyitásra kényszerítene az országokat. Erre a korábban védett piacon működő hazai szereplők nem voltak felkészülve, ráadásul a restriktív gazdaságpolitika nem adott rá lehetőséget, hogy versenyképességek gyors fokozásához hitelekhez, támogatáshoz jussanak. Így az IMF politikája a legtöbb esetben rövidtávon mindenképpen visszaesést, a hazai termelés csökkenését, s ezen keresztül magasabb munkanélküliséget vont maga után.4

4

Buzás Sándor [2004]

- 13 -

I.3. Az új évezred küszöbén A régióban a nyolcvanas évek stagnálása után a kilencvenes évek kétségtelenül a fejlődés, a pozitív változások jegyében zajlottak. A tíz év átlagában mért évi 3-4 %-os GDP növekedés – tekintetbe véve, hogy két válság, hullámvölgy is akadályozta a folyamatos fejlődést – optimizmusra adhatna okot. Latin-Amerika országai azonban még nem jutottak el a gazdasági stabilitásnak arra a szintjére, hogy újra meg újra ne a különböző külső és belső eredetű egyensúlyzavarok okozta nehézségekkel kapcsolatos „tűzoltó” munkákra kelljen fordítaniuk erőforrásaik döntő többségét. A kilencvenes évek két 4-5 éves ciklusra bontható. Az elsőben megindultak a reformok, gyorsult a privatizáció és a világgazdaság felé nyitás. Ekkor a régió növekedésében másfél-két éves visszaesést és az eladósodottság növekedését okozó mexikói válságért még határozottan a reformok túlzott gyorsaságát, az egyes lépések nem megfelelő összehangoltságát tették felelőssé. A második ötéves ciklus első három éve a növekedés, a reformok továbbvitele, a regionális kapcsolatok erősödése, valamint – a kereskedelem és a külföldi beruházások által – a világgazdaság vérkeringésébe történő egyre nagyobb mértékű bekapcsolódás jegyében telt.5 Az ázsiai válság hatására 1999 a régió gazdaságai számára a kilencvenes évek legnagyobb kihívását hozta. Az ázsiai felvevőpiac összeomlása érzékenyen érintette a latin-amerikai exportot. Nemcsak a kereslet csökkenése okozott nehézségeket, hanem az export szerkezete is, mivel legnagyobb részét az alacsony feldolgozottságú termékek (elsősorban mezőgazdasági termékek és ásványkincsek) teszik ki, s ezek árának számottevő csökkenése is sújtotta a térséget. Mindezeken túl, a befektetői bizalom megingása már 1998-ban nehezítette a külföldi források elérését. Végül pedig – mivel Brazília 1999 januárjában kénytelen volt feladni túlértékelt realja árfolyamának védelmét – több országban elkerülhetetlenné vált a valuta leértékelése. Brazília után ehhez a módszerhez folyamodott 1999-ben Chile, Kolumbia és Ecuador is. Mindezek következtében 1999-ben a kontinens egészének GDP-je stagnált. Az egyes országok teljesítménye között azonban nagy különbségek voltak és vannak, ami felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy amikor Latin-Amerikáról beszélünk, akkor országok olyan csoportját vesszük egy kalap alá, amelyek helyzete, gazdasági fejlettsége a kétségtelenül meglévő közös vonások ellenére jelentősen különbözik. 1999 utolsó negyedévében már megfigyelhető volt a gazdaság növekedése, ami egyrészt Brazília meglepően gyors kilábalásának, másrészt annak volt köszönhető, hogy nagyrészt az USA gazdaságának megállíthatatlan növekedése következtében újra nőni kezdett a kereslet a világpiacon a térség exportcikkei iránt. Ehhez nagyban hozzájárult

5


- 14 -

a térség valutáinak leértékelődése, ami annak ellenére, hogy a növekvő kereslet újra megindította az árak növekedését, relatíve olcsóbbá tette termékeiket a világpiacon. Ezen változások hatására, a térség külkereskedelmi mérlege az 1998-as 32 Mrd US$ hiány után javulni kezdett, 2002-ben pozitívvá vált, ekkor több 9, 2003-ban pedig már több mint 27 Mrd US$ többlettel zárt.6 A gazdaság makromutatói alapján tehát tulajdonképpen kijelenthetnénk, hogy az 1999-es visszaesés után a térség példás gyorsasággal talált vissza a növekedési pályára, hiszen 2000-ben 3,9%-kal nőtt a térség GDP-je. A következő évek viszont stagnálással teltek, ami az egy főre eső GDP terén csökkenést jelent, hiszen a lakosság gyors ütemben növekszik. Az egy főre jutó GDP 2003 végén még 1,5%-kal alacsonyabb volt, mint 1997-ben, a népesség 44%-a a szegénységi küszöb alatt élt. Bár a kilencvenes évek sikerei kétségtelenül a gazdasági és társadalmi reformok beindításának következményei voltak, azonban még nagyon sok olyan lépés van hátra mindkét területen, amelyeket nehézségük miatt eddig csak maguk előtt görgettek a térség országai. Az elért sikerek mögött több esetben is csak törékeny háttér található. Gyakorlatilag egyetlen térségbeli országban sem csökkent a szegénység, sem abszolút, sem relatív értelemben. Tehát a társadalmon belüli egyenlőtlenség sem csökkent. 1. táblázat: Évenkénti reál GDP növekedés7

VILÁG KÖZÉP- DÉLAMERIKAI

1989-98 átlag

1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 becsült becsült

3,2

3,8

4,8

2,5

3,1

4,0

5,3

4,8

5,4

5,2

4,8

3,1

0,3

3,9

0,5

0,3

2,4

6,0

4,6

5,5

5,0

4,3

2,0 2,0

0,3 3,0

4,3 3,9

1,3 2,1

2,7 1,4

1,1 1,5

5,7 2,7

2,9 2,0

3,7 3,2

4,4 3,0

4,0 2,5

TÉRSÉG

BRAZÍLIA EU

A kilencvenes évek első felében a nehézségek ellenére is jelentős növekedést produkált a régió, amiben szerepet játszottak a neoliberális gazdaságpolitika pozitív hatásai, a regionális integrációk (azokon belül is elsősorban a Mercosur) hatása nyomán gyorsan növekvő régión belüli kereskedelem is. Emellett azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy ebben az időszakban az USA és a teljes világgazdaság is viszonylag gyors növekedést produkált, ami jótékony hatással volt a régió országaira. Azonban előbb 1994-ben a mexikói válság, majd 1998ban az ázsiai válság (amely közvetlenül is elérte a régiót, lásd Brazília 1999. januári leértékelését) olyan bizonytalan helyzetet teremtettek, amelyek között egyre nagyobb

6


7

http://www.imf.org/ [2007.10.28. 18:10]

- 15 -

erőfeszítéseket (például meredek kamatláb-fölsrófolást) kellett tenni, hogy a külföldi befektetők hajlandóak legyenek Latin-Amerikában beruházni. Latin-Amerika országai máig sem nőttek ki a fejlődő státuszból. A világgazdaságban továbbra is elsősorban mezőgazdasági termékeikkel és ipari alapanyagaikkal vannak jelen. Ez alól szinte kizárólag a multinacionális vállalatoknak a térségbe telepített összeszerelő üzemei jelentenek kivételt, ezek azonban meghatározóan a helyi regionális piacokat szolgálják ki.8 I.4. Természeti, földrajzi adottságok A Brazil Szövetségi Köztársaság (portugálul: República Federativa do Brasil) a Dél- és Latin-Amerika legnépesebb [189.334.953 fő (2007/07)] és legnagyobb kiterjedésű (8.514.215 km2) országa. Délen Uruguay-jal, délnyugaton Argentínával, Paraguay-jal és Bolíviával, keleten Peruval és Kolumbiával, északon Venezuelával, Guyanával, Suriname-mal és Francia Guyanával határos (vagyis kettő kivételével az összes dél-amerikai állammal). Fővárosa 1960-tól az újonnan épített Brasília (Brazíliaváros). Észak-déli kiterjedése kb. 4500 km és kb. 7500 km-es partszakasszal érintkezik az Atlantióceánnal. A dél-amerikai kontinens keleti, illetve központi részét foglalja el, két nagy tájegysége az Amazonas-medence és a Brazil-felföld. Az ország nagy kiterjedése és nedves éghajlata következtében bő és kiterjedt folyó- és vízrendszerhálózattal rendelkezik. Brazíliában találhatjuk bolygónk legnagyobb folyóvízrendszerét. Az Amazonas folyó medre a világon a legkiterjedtebb. 5.800.000 km2-t ölel fel, melyből 3.904.392 km2 a brazil földön található. Az amazonasi homokzátonyokat időszakosan ellepik a folyók -ezek az ún. várzeák- és emiatt Brazíliában ezek a legtermékenyebb talajok közé tartoznak. Brazíliát nagy kiterjedése, változatos domborzata, váltakozó magasságai és levegő-áramlatai miatt sokszínű éghajlat jellemzi. Az Egyenlítő északon, a Baktérítő a délkeleti régióban szeli át. Így Brazília legnagyobb részén a trópusi éghajlat uralkodik. Itt a meleg és nedves klíma a meghatározó. Az átlagos hőmérséklet az egész országban 20 °C, a hőmérséklet-ingadozás alacsony.9 A különböző időjárási, földszerkezeti és domborzati adottságoknak köszönhetően Brazíliában található a föld egyik legváltozatosabb növényvilága. Itt található az Atlanti esőerdő, az Amazonasi esőerdő legnagyobb része (ami a föld leggazdagabb biológiai és élővilág rezervátuma), valamint a Pantanal, a lapály, a legnagyobb mocsaras terület a világon. Sajnos ezek a

8


9

http://www.brazilparadise.com/ [2007.10.22. 20:05]

- 16 -

területek rendkívül veszélyeztetettek a növekvő városiasodás és iparosodás következtében. Az Atlanti esőerdőnek például mára alapterületének már csupán 7%-a maradt fenn.10 Az Amazonas medence esőerdő- és állatvilág irtásán kívül, további környezeti károkat okoz az illegális állatkereskedelem, a víz- és légszennyezés Rio De Janeiro-ban, Sao Paolo-ban és számos nagyvárosban, a helytelen bányászati munkák által okozott termőföld erózió és vízszennyezés, a mocsarasodás és számos olajszivárgás.11 Brazília legfontosabb természeti erőforrásai a bauxit, arany, vasérc, mangán, nikkel, foszfátok, platina, ón, urán, petróleum, vízenergia és a faanyag. Brazília tagja számos nemzetközi környezetvédelmi megállapodásnak, mint például a Kyoto-i egyezmény, veszélyeztetett fajok, ózonréteg védelem, veszélyes hulladék-kezelés, biodiverzitás, elsivatagosodás, stb.12 I.5. Államforma, demokratikus berendezkedés Brazília államformája szövetségi köztársaság. Hivatalos nyelve a portugál. 1822. szeptember 7.-ig portugál gyarmat volt, amíg ezen a napon ki nem kiáltották függetlenségüket. 1889. november 15-én kikiáltják a köztársaságot. Brazília 26 államot és a fővárost tömörítő szövetségi állam. Ezek az államok az Alkotmány által meghatározott önálló jogokkal bírnak. A Szövetségi Alkotmányt 1988. október 5-én hirdették ki. E szerint Brazília demokratikus berendezkedésű ország, ahol a miniszteri funkciók betöltése céljából időközi választásokat tartanak. Az ország politikai berendezkedése „elnöki-jellegű” (a kormányt az elnök nevezi ki, ezért a kormányfő a köztársaság elnöke). A köztisztviselői posztokat ideiglenesen, meghatározott időre töltik be. A Közigazgatás feje a Köztársasági Elnök. A kormányzás három hatalmi ága: az Elnök (akit a miniszterek segítenek), a Nemzeti Kongresszus (Szenátus és Alsó Ház) és a Bírói szerv (ez utóbbi legfőbb szerve a Szövetségi Alkotmánybíróság, 11 bíróval - ma 10 férfi és egy nő).13 Az 1980-as és 1990-es évek fordulóján Latin-Amerika legtöbb országa drasztikus gazdasági átalakuláson ment keresztül. Ezzel párhuzamosan, 1988 és 1991 között Kuba kivételével a térség összes országában tartottak választásokat. Bár e választások szabad volta több esetben legalábbis megkérdőjelezhető a modern nyugati demokráciák mércéjével mérve, a politikai szabadság ilyen foka példa nélkül álló a térség történetében. Az elmúlt tíz év történései azonban nem igazolták azokat az elképzeléseket, amelyek a régió gyors demokratizálódását jósolták (remélték). Sokkal

10

http://www.sela.org/ [2007.10.22. 15:15]

11

https://www.cia.gov/ [2007.10.23. 10:51]

12

http://www.sela.org/ [2007.10.22. 15:15]

13

https://www.cia.gov/ [2007.10.23. 10:51]

- 17 -

inkább jellemző, hogy az országok a demokratikus és az autoriter berendezkedés között ingáztak, és ezt teszik ma is. Ennek oka elsősorban a társadalmi egyenlőtlenség, amely fogékonnyá teszi a szegénységben élő tömegeket a populista érvekre. Másrészt a régió országainak demokratikus pártjai a korrupció, és a többség számára egyelőre még nem kézzelfogható gazdasági fejlődés következtében nem nyújtanak igazán vonzó alternatívát. A korrupció jelentőségét azért sem szabad lebecsülni, mivel csak 2000-ben Brazíliában, Mexikóban és Chilében is olyan botrányokra derült fény, amelyek akár a kormány bukását is okozhatták volna, s a 2001 végén Argentínában bekövetkezett eseményekben is nagy szerepe volt annak, hogy a politikába, a demokráciába vetett bizalmat felőrölte a hosszúra nyúlt receszszió, a politikusok tehetetlensége és a folyamatosan napvilágra kerülő korrupciós ügyek. Bár e folyamatok nyilvánvalóan nem csak a latin-amerikai térség sajátjai, a demokrácia helyi történetének rövidsége, a gazdasági nehézségek mind-mind fokozzák a választók bizalmatlanságát. Pozitívan hat a térségre az egész világot átalakító globalizáció folyamata, hiszen ennek következtében egyre nagyobb külső nyomás nehezedik az országokra, hogy betartsák és erősítsék a demokratikus normákat. A globalizációnak, mint gazdasági jelenségnek viszont vannak olyan negatív hatásai, amelyek az érintett országok gazdasági nehézségeinek fokozása révén a belső elégedetlenséget, a társadalmi robbanást, s ezen keresztül a populizmus térnyerésének, vagy éppen a katonai hatalomátvételnek az esélyét növelik. A világgazdaságot mozgató erők ugyanis elsősorban a gazdasági érdekek mentén rendeződnek, s csak másodsorban fektetnek hangsúlyt a társadalmi, erkölcsi igények, elvárások érvényesítésére.14 A demokrácia megszilárdítása terén tehát még nagyon komoly feladatok állnak a térség országai előtt. Ennek a feladatnak a megoldása keretében feltétlenül szükség van a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésére, a közélet tisztaságának megteremtésére, ezen keresztül a demokratikus berendezkedés hitelének visszaszerzésére. Mivel a gazdasági helyzet csak szűkös forrásokat tesz elérhetővé a társadalmi és szociális reformok végrehajtásához, ezért különösen fontos, hogy ezek a források eljussanak a megfelelő területekre, s hogy jól válasszák meg a fejlesztendő területeket. Természetesen ez így elég általános meghatározás, de ez nem csökkenti igazságtartalmát. A megcélzandó területeknek elsősorban az oktatás fejlesztésének, és a városi lakosság életnívójának, az ún. favellák sokmilliós lakosságának az életkörülményeinek a javítását kell tekintenünk.15

14


15


- 18 -

I.6. Gazdasági ágazatok I.6.a. Mezőgazdaság A lakosságnak közel az 50%-a él a mezőgazdaságból. A mezőgazdasági munkából élők jövedelme igen kevés, ezért jellemző folyamat a falvakból városokba történő migráció. A mezőgazdasági munkaerő olcsó, ez is részben gátja a modernizációnak. Az ország területének 6,93%a művelhető. Növénytermesztés: Brazília a világon a legnagyobb kávé-, cukornád-, narancs-, és banántermelő. Szója, kakaó és marhahús termelésben Brazília a második helyen áll, valamint a negyedik legnagyobb dohánytermelő. Nemzetközi viszonylatban Brazília a legnagyobb szója, marhahús, valamint csirkehús exportőr. 2003-ban Brazília agrárkereskedelme elérte a brazil GDP 33,8%-át. A brazil gabonatermés mennyiségét a 2003/2004-as évben több mint 120 millió tonnára becsülik (forrás: Mezőgazdasági Minisztérium, 2004). I.6.b. Ipar Brazília fő iparágai a hajóipar, gépipar, repülőgépipar, fémipar, élelmiszeripar, textilipar és vegyipar. São Paulo állam a legiparosítottabb és ez a metropolisz Latin-Amerika legnagyobb ipari központja.16 A modernizáció, a beruházásösztönzés és a versenyképesség növelésének szellemében indították útjára a 2007-2015-ös időszakra vonatkozó Ipari Stratégia Feltérképezést, ami az összes potenciális iparágra kiterjed (acélipar, papíripar, élelmiszeripar, szépségipar, gépipar, elektronika, vegyipar, textilipar, gépjárműipar, alumíniumipar, repülőgépgyártás, nukleárisipar), hogy meghatározza a fejlődés irányát. I.6.c. Szolgáltatások A szolgáltatások térnyerése a globalizálódó világgazdaságban: Az 1980-as évtized második felétől jelentős változások bontakoztak ki a világgazdaságban: a globalizálódás hajtóerejét a szolgáltatások vették át. A fejlett ipari országok gazdaságában (elsőként az Egyesült Államokban), és ma már egyes fejlődő országokban is (Argentína, Mexikó) a szolgáltató ágazat került túlsúlyba. A szolgáltató szektor fejlődése az ipar részarány növekedésének rovására megy végbe. A korszerű adatfeldolgozás és a telekommunikáció új szolgáltatási ágazatok kibontakozását tette lehetővé.

16

http://www.brazil.hu/ [2007.10.23. 12:23]

- 19 -

Nőtt a szolgáltatások nemzetközi forgalma és az ágazat globalizálódása (a közvetlen külföldi beruházások 60 %-a is a szolgáltatási szférába áramlik.). Megkezdődött a korábban szigorú állami fennhatóság alatt álló szolgáltató ágazatok (telekommunikáció, szállítás, pénzügyi szolgáltatások) korlátozásainak leépítése. A világgazdaság szolgáltató ágazata magában foglalja többek között a pénzügyi szolgáltatásokat, a telekommunikációt, a légiforgalmat, a részvénypiacot, a biztosítást, a turizmust, a vállalatirányítási tanácsadást, a teherszállítást, a könyvelést, a jogi és audiovizuális szolgáltatásokat, az adatfeldolgozást és egyéb mást. Az utóbbi időkig a szolgáltató ágazat fejlődésének legfontosabb tényezője maga az állam volt. A fejlett piacgazdaságú országok legdinamikusabban fejlődő területe a jóléti ellátás (egészségügy, oktatás) és a védelmi fejlesztés volt. Másik fontos tényező a feldolgozóipar szerkezetmódosulása, a TNC-k (transznacionális vállalatok) termelésének gyors globalizálódása. A javak és a szolgáltatások termelése és kereskedelme egyre szorosabban összefonódott. 1. ábra: A Brazil GDP szektoronkénti megoszlása17

A termelői szolgáltatások externalizálódnak. A vállalatok mindenekelőtt a kiegészítő tevékenységeket igyekeztek leválasztani és külső szolgáltató vállalatokat vettek igénybe (outsourcing). Ez egy látszólagos szolgáltatási tevékenység bővülés, hiszen emelkedik az elkülönülten végzett szolgáltatások mennyisége, de ezek korábban is megvoltak beleolvadva a termelővállalat tevékenységébe. A szolgáltatások összetétele fejlődő és fejlett országokban rendkívül különböző.

17

http://ec.europa.eu/ [2007.11.04. 12:25]

- 20 -

4 alapvető szolgáltatási kategória: •

Határon átlépő szolgáltatások (pl.: telekommunikációs hálózatokon keresztül áramló információ alapú szolgáltatások, posta)

•

Külföldön igénybe vett szolgáltatások (pl.: turizmus)

•

Helyben létrehozott fiók- vagy leányvállalat útján lebonyolított szolgáltatás export (pl.: helyben létesített külföldi tulajdonú bank)

•

Az importőr országban ideiglenes letelepedési engedély alapján nyújtott egyéni szolgáltatás (pl.: külföldi zenekar, orvosok).18

I.7. Lakosság, munkaerőpiac, szociális körülmények Az ország lakossága többségében európai bevándorlók, afrikai rabszolgák leszármazottjai és a helyi indiánok keveredéséből alakult ki. Európai leszármazott: 55%, mulatt: 38%, afrikai leszármazott: 6%, egyéb: (japán, arab, indián) 1%. A lakosság 80%-a katolikus vallású.19 Brazília a világ 5. legmagasabb népesség számmal rendelkező országa Kína, India, USA és Indonézia után. A brazil népesség 60%-a 29 évnél fiatalabb. A dinamikus városiasodási folyamatnak, valamint a gazdasági fejlődésnek köszönhetően a népesség évi növekedési üteme 2,9%-ról 1,6%-ra csökkent a hatvanas és kilencvenes évek között. A népesség 81,2% városokban lakik. Népsűrűsége más országokhoz viszonyítva alacsony. A népsűrűség az ország észak-keleti és dél-keleti régiójában valamint az Atlanti-óceán partján a magasabb. Az ipari termelés 50%-át São Paulo állam dél-keleti része adja.20 Latin-Amerikában, bár az elmúlt tíz évben jelentősen nőtt a gazdaságok teljesítménye, a társadalmi különbségek nem csökkentek jelentősen, a legszegényebb rétegek helyzete is csak marginálisan javult. Míg a fejlett ipari országokban a társadalom középső rétegében a teljes népesség 50-60%-a tartozik, addig ez az arány Latin-Amerikában mindössze 20%. Ezen a földrészen található a világ legnagyobb jövedelmi különbségeivel „büszkélkedő" két ország, Brazília és Guatemala, ahol a társadalom felső 10%-a rendelkezik a jövedelmek 50%-ával, míg az alsó 50% a jövedelmek 10%-ával. De a jövedelmi különbségek valójában a felső 10% és a fennmaradó 90% egésze között jelentősek. Míg az USA-ban a felső decilis átlaga csak 60%-kal magasabb a többiekénél, addig Latin-Amerikában 160%-kal.

18

Blahó András [2002]

19

http://www.kulugyminiszterium.hu/ [2007.09.30. 17:11]

20


- 21 -

Az említett mutatók alig javultak, változtak a kilencvenes években (sőt, a képzett munkások és a képzetlenek közti jövedelemkülönbségek 50%-kal nőttek), miközben a munkanélküliség a régióban folyamatosan emelkedett. Ráadásul a létesült új munkahelyeknek egyes becslések alapján 80-85%-a az informális (ez a feketemunka diplomatikus elnevezése), alacsony hatékonyságú szektorban keletkezett (itt talál munkát magának a városi lakosság 50%-a).21 Tovább erősíti a társadalom rétegeinek elszakadását, hogy a fiatalok körében egyre növekszik a kábítószerfogyasztás, és ez is – minden egészségügyi, gazdasági és jogi következményével – elsősorban a szegény sorban élőkre jellemző. A térség országainak minél hamarabb jelentős összegeket kellene befektetniük az oktatásba, egészségügybe és egyéb szociális területekre. Az, hogy a kilencvenes években, a növekedés időszakában nem került sor érdemi előrelépésre ezen a téren, megkérdőjelezi az eddigi növekedés fenntarthatóságát, már középtávon is. A növekedés a legtöbb ország esetében pusztán mennyiségi volt, a minőség, a hatékonyság növelése, a termelés szerkezeti átalakítása terén kevés előrelépés történt, az is elsősorban a betelepült multinacionális vállalatoknak köszönhető. Bár ez sem lebecsülendő, a vágyott hosszú távú növekedés, az életszínvonal emelkedése, s a világgazdasági hatásoktól való függés jelenleg extrém magas mértékének csökkentése (mely célok persze nem teljesen szétválaszthatóak) nem érhető el az említett beruházások, a kicsit embertelenül hangzó humán erőforrások fejlesztése nélkül. Az elmaradt beruházások az ezredfordulót követő években annyiban befolyásolhatják a térség gazdasági teljesítményét, amennyiben az ezek hiányában fokozottan érzékeny lesz a külvilág felől érkező sokkokra, ingerekre. Természetesen a nagy kérdés az, hogy honnan, milyen forrásból finanszírozzák ezeket a fejlesztéseket. Erre a kérdésre idővel választ adhatna a GDP bővülése, azonban a látványos adatok ellenére 1990 és 2000 között a térség országaiban az egy főre eső GDP átlagosan 15%-kal nőtt. Ez általában véve inkább tekinthető stagnálásnak, mint akár közepesen gyors növekedésnek. A világhoz képest pedig inkább relatív elmaradást jelez. Ennek ellenére, a források rendelkezésre állnak a térségben, ezek azonban elsősorban a természeti környezetben, ásványkincsekben testesülnek meg. Ezek felélése, s az ezzel kapcsolatos környezeti károk olyan adósságot ró(ná)nak az országokra, és az egész Földre (lásd az Amazonas-medence esőerdőinek kiirtását), amit jobb lenne elkerülni. Márpedig az eddig elért eredmények is jórészt ezen tőke rovására valósultak meg.22 Bár a munkanélküliségi ráta az ezredforduló éveiben 11-14 % körül mozgott, ami 1981 óta a legmagasabb érték volt, ebben azonban szerepet játszottak a gazdasági visszaesés mellett, a 21


22


- 22 -

privatizáció és az erősödő verseny következtében végrehajtott elbocsátások is. Tény azonban, hogy esetünkben a hivatalos statisztikai adatok fenntartásokkal kezelendőek, hiszen például a közel 190 milliós Brazíliában nem létezik megbízható adat az ország egészére vonatkozóan.23 Foglalkoztatottság megoszlása szektoronként: mezőgazdaság 20%; ipar 14%; szolgáltatások 66%.24 2. ábra: Az átlagos munkanélküliség alakulása Brazíliában25

I.8. Főbb makromutatók I.8.a. Brazília gazdasága Tekintélyes termelőerővel rendelkezik, amelynek java része – több mint fele, a kulcsszektorokban ennél is nagyobb arányban – a külföldi tőke kezén van. Ez a legnagyobb latin-amerikai ország és a hatodik legnagyobb a népességét illetően. 1994-ig gazdaságát igen magas infláció jellemezte, mely a havi 80%-os mértéket is meghaladta. 1994ben vezették be a Reál-tervet, amely stabilizálta a gazdaságot, megfékezték az inflációt és a szegény rétegek élete is jelentősen megemelkedett. Ez a pozitív folyamat 2000-ben megrekedt, azonban 2003-ban Luis Ignacio Lula da Silva a Munkáspárt vezetője ígéretet tett gazdasági reformok bevezetésére.

23


24

https://www.cia.gov/ [2007.10.23. 10:51]

25

http://www.latin-focus.com/ [2007.12.01. 17:58]

- 23 -

Ebben az országban a szegények és a gazdagok közötti különbség óriási, ami nem csak a jövedelemkülönbségben, hanem a vagyon elosztásban is megnyilvánul. A földek 80%-a a lakosság 5%-nak kezében van, a minimálbér pedig kevesebb mint 100 US$ a hónapban. A brazil gazdaságot a világ első nyolc gazdasági potenciálja között tartják nyilván. GNP-je 1.371 milliárd US$ (forrás: Világbank, 2003, PPP-vásárlóerő paritásos módszer). Az egy főre jutó GNP 7.480 US$. A dinamikus és sokszínű gazdaság 37,9%-át az ipari termelés adja. A mezőgazdaság a GNP 9,8%-át, a szolgáltatások szektora annak 52,3%-át termeli. A brazil gazdaság adja a teljes latin-amerikai termelés 39%-át.26 3. ábra: A latin-amerikai GDP országonkénti megoszlása (2006)27

Az ázsiai válság hatásaként bekövetkező 1999-es visszaesés után a térség példás gyorsasággal talált vissza a növekedési pályára, azonban 2001-ben a teljes világgazdaság és különösen az USA növekedésének lassulása által újabb külső eredetű sokk érte. A külső impulzusokra való nagyfokú érzékenység jelzi, hogy bár a kilencvenes évek sikerei kétségtelenül a gazdasági és társadalmi reformok beindításának eredményei voltak, azonban még mindkét területen nagyon sok olyan döntés van hátra, amelyeket a térség országai nehézségük miatt eddig csak görgettek maguk előtt. Ilyen például a társadalombiztosítás és az oktatás reformja, az infrastruktúra fejlesztése, a gazdasági szerkezet átalakítása, néhány országban a demokratikus intézményrendszer létrehozása, továbbépítése, illetve megszilárdítása. Az elért sikereknek több esetben igencsak törékeny a hátterük.

26


27

http://www.latin-focus.com/ [2007.12.01. 20:05]

- 24 -

A demokratikus berendezkedés, illetve a regionális integrációs szervezetek (Mercosur, Andok Csoport) kiürülőben vannak, bár valószínűleg sikerül továbbra is életben tartani e szervezeteket, intézményeket. A mögülük hiányzó alapokat azonban nem lehet létrehozni pusztán politikai szándéknyilatkozatokkal. Persze, a szándékok is fontosak, sőt nélkülözhetetlenek az előrelépéshez, de elengedhetetlen, hogy megteremtsék a társadalmi háttérbázisukat. A társadalom rétegei közt tátongó szakadék áthidalása, az oktatás színvonalának emelése (s ennek mindenki számára elérhetővé tétele), az emberhez méltó életkörülmények megteremtése olyan feladatok, amelyekhez az elmúlt tíz év növekedése után joggal követel forrásokat a népesség mind nagyobb hányada.28 I.8.b. Jelenlegi makro-helyzet A Brazil gazdaság növekedése az utóbbi években eléggé vérszegény volt, ám az infláció folyamatosan alacsonyan tudott maradni. 2006 és 2007 januárja között a fogyasztói ár növekedése mindössze 3 százalék volt, és a további előrejelzések is alacsony értékeket mutatnak. Brazília külső pozíciói biztosak, a folyó fizetési mérleg többlettel (2006-ban a GDP 1,5%-a), és mintegy 86 milliárd dollárnyi nemzetközi tartalékkal (ami a rövidlejáratú kötelezettségeinek mintegy 175%-a). A javulás ellenére a gazdasági növekedés lassú. A reál GDP növekedés 2006-ban mindössze 3,7% volt, és 2007-re is csak 4,4%-ot, 2008-ra pedig 4%-ot prognosztizálnak, ami még mindig a 2000-től számított átlagos évi 2,5% felett van, de a dél-amerikai átlag alatt. Brazília nemrégiben bejelentett programjában a privát szektor befektetéseit felhasználva és az adómorált javítva szeretné a növekedést 4,5-5%-ra feltornázni. Annak ellenére, hogy a növekedés fokozására való koncentrálás üdvözítő, Brazília gazdasági potenciáljának felszabadítása – és a szegénység illetve a jövedelmi különbségek csökkentése – mély strukturális reformokat igényel. Ez lesz a következő évek szabályozásainak legnagyobb kihívása. Brazília hosszú utat tett meg az elmúlt évtizedben. Egy krízisekkel és bizonytalanságokkal teli periódus után, Dél-Amerika legnagyobb országa az 1990-es évek közepére drasztikus mértékben csökkentette az inflációt a Real-terv keretében, ami az árfolyam rögzítésével szabályozó innovatív infláció ellenes program. Egy, az árfolyamra folyamatosan és erőteljesen nyomást gyakorló periódus után, a Real-terv utat nyitott egy inflációt szabályozó keretprogramnak 1999 közepén, rugalmas árfolyam- és szigorú pénzügypolitikával. Ez a keretprogram megengedte Brazíliának, hogy ellen tudjon állni a 2002-es választásokkal együtt járó piaci kilengéseknek, és minimális piaci hatást eredményezett a 2005-ös sorozatos korrupciós botrányok miatt. A fenti két 28


- 25 -

eseményre mutatkozó hasonló piaci reakciók a Brazil fundamentumok megerősödését és az ország stabilitásának új korszakát mutatják. A jelenlegi elnök, Luis Inácio Lula da Silva tovább erősítette ezt a stabilitást, akitől a piac előzőleg tartott 2002-ben.29 2. táblázat: Brazília néhány gazdasági mutatószáma30

A GDP ÉRTÉKE FOLYÓÁRON (MILLIÁRD US$) GDP NÖVEKEDÉS VÁLTOZATLAN ÁRON (%) EGY FŐRE JUTÓ GDP FOLYÓ ÁRON (US$/FŐ) INFLÁCIÓ (%) MUNKANÉLKÜLISÉGI RÁTA (%) A KÖLTSÉGVETÉS EGYENLEGE A GDP

2002 504,4 2,7 2859 12,5 11,7 -3,8

2003 553,6 1,1 3093 10,2 11,9 -4,8

2004 663,8 5,7 3655 7,4 11,4 1,9

2005 882,7 2,9 4792 5,7 9,9 1,8

2006 1067,3 3,7 5714 3,8 10,0 2,8

41,8 37,7

38,8 49,1

30,3 52,8

19,2 53,6

15,7 85,6

SZÁZALÉKÁBAN

KÜLFÖLDI ADÓSSÁG A GDP SZÁZALÉKÁBAN BRUTTÓ HIVATALOS TARTALÉKOK (MILLIÁRD US$) I.8.c. Pénzügyi mutatók

Alacsony infláció, szűkülő jövedelmi különbségek, és csökkenő szegénység tartozik az elmúlt 10 év eredményei közé. A 2006-os 3,8%-os fogyasztói áremelkedés jóval a Központi Bank 4,5%-os inflációs célja alatt volt. A (Gini mutatóval mért) jövedelmi különbségek még mindig magasak, ám 2005-ben mérték az eddigi legalacsonyabb értéket, és a létminimum alatt élők aránya 30%-ra csökkent (13%-al alacsonyabbra mint az 1993-as csúcsérték). A GDP arányú államadósság még mindig magas, de 2002 óta folyamatosan csökken a pénzügyi szigor és az intézményi változtatásoknak köszönhetően. Ezzel egy időben, a növekedés mértéke kiábrándítóan alacsony. A 2000 óta mért, átlagosan évi 2,5%-os növekedés jóval alatta marad a huszadik század 5%-os átlagértékének. Tulajdonképpen az alacsony növekedési ütem problémája már az 1980-as évek elején megjelent, amikor a gazdaság elkezdte megszenvedni az erőltetett fejlesztési stratégiák által generált külső eladósodottság felgyülemlését, a két világméretű olajválság időszakában. Ez még inkább igaz volt az 1980-as és az 1990-es évek elejére, mikor a folyamatos stabilizáló programok ellenére az infláció az egekig szökött. Az 1990-es évek közepétől kiinduló, nehezen elért gazdasági stabilizáció, most jól megalapozottnak tűnik, és ez az egyik előfeltétele a magasabb és fenntartható növekedésnek. Azonban Brazília jelenlegi növekedési teljesítménye alátámasztja a jelenlegi makroökonómiai alapok további erősítésének szükségességét, az ország produktivitásának

29

http://www.imf.org/ [2007.10.28. 18:05]

30

http://www.imf.org/ [2007.10.28. 18:05]; http://www.bcb.gov.br/ [2007.12.01. 18:20]; http://gkm.gov.hu/

[2007.10.28. 16:27]

- 26 -

növelése érdekében. A növekedés fokozása középtávon megköveteli a makroökonómiai szabályozások intézményi alátámasztását, a privát szektor hatékonyságának növelését, az infláció további kordában tartását, adminisztratív reformokat, széleskörű strukturális reformokat, a pénzügyi szolgáltatások fejlesztését, egy még nyitottabb gazdaság felé való törekvést és az üzleti szféra erősítését. Brazília az eddigi reformok eredményei okán jelenleg egy olyan történelmi fontosságú időszakban van, mikor lehetősége van a növekedési profilt egy fenntartható szintre emelni.31

31

http://www.imf.org/ [2007.10.28. 18:05]

- 27 -

II. Brazília külgazdasága, kereskedelmi kapcsolatai II.1. Külkereskedelmi nyitás Az exportorientációra törekvő brazil gazdaságpolitika célrendszerét a 90-es évek elejétől fokozatosan

liberalizált

külkereskedelem-szabályozás

segíti,

illetve

támasztja

alá.

A

szabályozások csaknem kizárólag WTO-konform eszközöket – vámok, a nemzetközi gyakorlatban elfogadott adó, illetve különféle illetékkötelezettségek – valamint deviza- és hitelfinanszírozási szabályozásokat tartalmaz. Nemzetközi gazdaságpolitikája olyan forgalomgátló adminisztratív-protekcionista eszközöket, mint a tiltás, engedélyezési kötelezettség, devizakorlátozás, kvóták már alig ismer. Meglehetősen bürokratikusak viszont a külföldi szállítók – elsősorban állami beruházásoknál, nagy tendereknél – a vásárló minisztériumoknál való kötelező regisztrációja, a származási-, egészségügyi bizonyítvány rendszer, illetve egyéb előírások. A minőségi normázások azonban érdemben nem gátolnak, ha az ügymeneteket nehézkessé is teszik, az importforgalom alakulását a piac, elsősorban a konjunktúra, a kereslet alakulása befolyásolja. Kétségtelenül ez az állapot egy több éves fokozatos intézkedési folyamat eredménye, mivel az 1980-as években tulajdonképpen még minden behozatal engedélyköteles volt, s a legtöbb fogyasztási cikk importját, főleg ott, ahol nemzeti termelés is volt, lényegében tiltották. Szabad, de erősen kontrollált utat az importhelyettesítés célját szolgáló termelőberendezések, alapélelmiszerek, egészségügyi- és oktatási termékek, illetve az állami szervek és vállalatok számára behozott tenderezett termékek kaptak. Jócskán fékezte az importot a deviza-átutalások, korlátozások, stb. rendszere is. Az importhelyettesítésről letérő gazdaságpolitikai fordulat eredményeként viszont 85%ban liberalizálták az importot, de 100%-ot is elérő vámokat vezettek be, oldva ugyanakkor bizonyos deviza-átutalási megszorításokat. Az állami beruházások és tenderek azonban még mindig a legbiztatóbb értékesítési lehetőségeket kínálják. Az exportot minden könnyítő adó, illetve hitel alkalmazásával segítik, igen hatékony és kiterjedt exportösztönzési rendszerrel rendelkeznek. Éppen ez utóbbi jelenti az egyik legnagyobb vonzerőt a külföldi tőke számára is. Hosszúlejáratú adókedvezmények, a feldolgozóipari szektorban a visszatérítések, beruházás-kedvezmények és megkülönböztetett elbánások egész sora teszi ma e rendszereket nemzetközileg is figyelemre méltóvá.32

32

Dr. Iványi Károly [2004]

- 28 -

II.2. A külkereskedelem alakulása A majd 200 millió lakosú Brazília az utóbbi öt év alatt fantasztikus fejlődést ért el az agrártermelésben, exportja évi 25 százalékos növekedést produkált: például kivitele szójából 3,8 milliárd dollárról 8,7 milliárdra nőtt, s ezzel a világpiaci részesedése 36 százalékra emelkedett, a cukorból exportja 1,5 milliárd dollárnyi, kávéból és marhahúsból egyaránt 2 milliárd dollár értékű.33 A 2005/2006-os periódust alapul véve Brazília exporttermékeinek legfontosabb célországai az USA (19,6%), Kína (7,5%), Argentína (6,9%), Németország (5,3%), Mexikó (4,3%), Hollandia, Japán, Olaszország, Chile és Venezuela. Ugyanebben az időszakban Brazília az alábbi országokból importált a legtöbbet: USA (19,7%), Németország (8,7%), Argentína (8,2%), Kína (6,2%), Nigéria (6,1%), Japán, Dél-Korea, Franciaország, Algéria és Olaszország. A déli földrészen Brazília külkereskedelme a legnagyobb mind értékben, mind volumenben. A három legjelentősebb brazil exportcikk-csoport az alábbi: Nyersanyagok: kávébab, vas, szójakorpa, darált hús, szójabab, dohánylevél, friss hús, kukorica, jukka, szizálkender, stb. Félkész termékek: nyerscukor, alumínium, cellulóz, félkész vas és acél, olaj, kakaóvaj, fenyőfa, elektromos berendezés, instant kávé, feldolgozott hús, szójababolaj, stb. Feldolgozott termékek: narancslé, cipő, repülőgép, autó, autóalkatrész, finomított cukor, pumpa és kompresszor, mezőgazdasági berendezés, motor, generátor és transzformátor, busz, gumi, stb. Az ország főbb importtermékei a gépek, az elektromos és szállítóberendezések, a vegyipari termékek, a kőolaj. A brazil külkereskedelmi statisztikák az ország gazdasági dinamizmusát tükrözik. 2005-ben a brazil export értéke elérte a 118,3 milliárd US$-t (FOB), míg az import a 73,5 milliárd US$ volt, ami összesen 191,8 milliárd US$ értékű kereskedelmet eredményezett. A brazil export nem egy piacra irányul: 2005-ben fő exportpiacunk az Európai Unió (26,5 milliárd US$), az USA (22,7 milliárd US$), Latin-Amerika (25,4 milliárd US$) és Ázsia (18,5 milliárd US$) volt.34

33


34


- 29 -

3. táblázat: A brazil külkereskedelem alakulása (FOB, millió US$)35

2004

2005

EXPORT IMPORT TÖBBLET EXPORT IMPORT TÖBBLET Összes

96475

62835 33641

118308 73551 44757

EFTA

679

1423

983

1515

LAIA

19699

10027 9673

25428

11567 13861

MERCOSUR

8912

6390

2522

11726

7052

4675

Chile

2546

1399

1147

3612

1700

1913

Mexikó

3948

704

3244

4064

844

3220

Egyéb

4294

1534

2760

6026

1972

4054

Kanada

1199

866

333

1944

1020

924

Európai Unió

24160

15928 8232

26493

18146 8347

Németország

4036

5072

-1036

5023

6144

-1121

Spanyolország

1984

1176

808

2173

1332

841

Franciaország

2190

2292

-102

2503

2703

-201

Olaszország

2904

2054

851

3224

2280

944

Hollandia

5917

618

5298

5283

586

4697

Egyesült Királyság

2117

1355

761

2591

1376

1216

Egyéb

5013

3361

1652

5696

3724

1972

Kelet Európa

2488

1324

1164

3861

1174

2687

Ázsia

14564

12280 2284

18552

16870 1682

USA

20341

11530 8811

22741

12851 9891

Egyéb

13345

9457

18306

10408 7897

-744

3888

-533

Az utóbbi évtizedek alatt Brazília alapvető nyersanyagtermelőből egy diverzifikált ipari gazdasággá vált. A technológiai tudományok területén például a 28. helyről a 17.-re lépett elő azon országok rangsorában, ahol a tudományokat a megfelelő területek gyártási technológiája során alkalmazzák is, köszönhetően a mintegy 79000 kutatónak és ösztöndíjas tanulónak, akik egyetemeken, illetve a privát szektorban munkálkodnak. 2005-ben az export értéke elérte a rekordmértékű 118 milliárd dollárt, valamint a szintén rekordnak számító 44,7 milliárdnyi külkereskedelmi többletet. Ezt az export értéket a 2003-as 73 milliárddal szemben érték el, ami a 2002-es évhez képest szintén jelentős, 21%-os bővülés, különösen, ha a világkereskedelem 2,9%-nyi bővüléséhez viszonyítjuk.

35

http://www.braziltradenet.gov.br/ [2007.11.24. 22:49]

- 30 -

A kereskedelmi többlet fontos szerepet tölt be a gazdaság külső sebezhetősége miatt, valamint a fizetési mérleg javításában. Ezen kívül fontos lépések történtek annak érdekében, hogy folyamatosan növeljék és diverzifikálják az exportot. Ennek érdekében létrehozták a Brazil exportösztönző irodát (Apex-Brazil), ami rendelkezik a szükséges eszközökkel és flexibilitással, hogy Brazília kereskedelmének népszerűsítését végezze a külföldi piacokon. A gazdaság stabilitása érdekében az országban számos reform történt a szociális juttatások és az adózás területén, azzal az átfogó céllal, hogy megvalósítsák a pénzügyi egyensúlyt az állami kiadások kontrolljával, minden köz- és államigazgatási szinten. A termelőszektor támogatása érdekében egyszerűsítések történtek. A kongresszusi és bírói testületek függetlenül és aktívan hajtják végre a törvények és szabályok elbírálását. A szektor serkentése érdekében mintegy 30%-al csökkentették a belföldön gyártott termékek adóját (IPI), valamint mintegy 2 milliárd reált költöttek logisztikai beruházásokra. A szoftver, félvezető, gyógyszerészeti és termelési eszközök szektorainak példáját követve, az ipari, technológiai és külkereskedelmi politikák különböző szektoraiban történtek beruházások mintegy 14,5 milliárd real értékben. Ezen változtatásoknak köszönhetően Brazília csökkentette kiszolgáltatottságát: az ország saját olajfelhasználásának mindössze 9%-a származik importból, megfelezte belső adósságát, és évente átlagosan mintegy 15%-al bővült az export. A devizaárfolyam nem kreál gazdasági vagy fiskális nyomást – az infláció továbbra is csökken – és nem okoz likviditási gondokat.36 A latin-amerikai országok számos pénzügyi intézkedést hoztak a tőkebeáramlás mérséklésére, de ezek hatása eléggé korlátozottak lettek. Nagyobb jelentőséggel bír, hogy ezen országok liberalizálták a tőkekiáramlásra vonatkozó korlátozásokat. Például Argentína, Brazília, Chile, Columbia és Peru könnyített a belföldi befektetési- és nyugdíjalapok külföldi vagyonokban szerezhető részesedéseiknek korlátjain. Számos ország egyéb mikroökonómiai szabályozáshoz is folyamodott, hogy fékezze az erőteljesen beáramló külföldi tőke lokális hatásait vagy az erőteljes belföldi fogyasztás növekedése gerjesztette inflációt. Brazília például importkorlátozásokat vezetett be a textil, ruha és cipő termékekre, hogy védje a jelentős munkaerőt foglalkoztató belföldi termelést az erős ázsiai konkurenciától, valamint kedvező hitelforrásokat biztosít nekik.37

36

http://www.brasil.gov.br/ [2007.10.07. 12:20]

37

http://www.imf.org/ [2007.10.28. 18:20]

- 31 -

4. ábra: a Brazil külkereskedelem alakulása 1940-től38

140000 130000 120000 110000

Exports Imports Trade balance

100000 90000

Millió US$

80000 70000 60000 50000 40000 30000 20000 10000

2006

2003

2000

1997

1994

1991

1988

1985

1982

1979

1976

1973

1970

1967

1964

1961

1958

1955

1952

1949

1946

1943

-10000

1940

0

-20000

II.3. Működőtőke áramlás A 2. világháború óta Brazíliába áramlik a legtöbb külföldi tőke a Latin-Amerikai országok közül, valamint innen áramlik a legtöbb befektetés a környező országokba. Egészen az 1980-as adósságválságig a feltörekvő országok körében is a legnépszerűbb volt, ám ekkor elpártoltak innen a befektetők egy egész évtizedre. A 80-as és 90-es évek válságai, valamint a krónikus és rendkívül magas infláció 90-es évek közepére való csillapodásával a külföldi tőke ismét erőteljesen kezdett el áramlani, bátorítva a szolgáltatásokban kiterjesztett lehetőségek és a globális tőkeáramlás lassulása ellenére rugalmas gyártási szektor által. Ez vezetett végül ahhoz, hogy ismét egy fő beruházási célpontként 2000-ben rekordméretű, 32,8 milliárd US$ értékű tőkebeáramlást tudhasson magáénak. Brazília mérete és elhelyezkedése miatt kedvelt célpontja lett a beruházásoknak. Emellett számos Brazil vállalat versenyképessé tudott válni a fokozott exportpiaci környezetben is, főleg az agrártermékek piacán.

38

http://www.ipeadata.gov.br/ [2007.10.14. 12:20]

- 32 -

5. ábra: az évenkénti FDI beáramlás alakulása Brazíliába39

A közvetlen külföldi beruházások (FDI – Foreign Direct Investment) áramlása a 90-es évek második felétől fokozódott, a szolgáltatási piacnak, a privatizációnak, valamint a makroökonómiai és pénzügyi stabilizációs szabályozásoknak köszönhetően. Az 1995 és 2004 között érkező beruházások értéke nyolcszorosa volt az ezt megelőző 15 év eredményeinek. A transznacionális vállalatok gyártókapacitásainak kihelyezésének következtében kezdetben ebbe a szektorba áramlott a tőke háromnegyede (1995-ben 67%-a), majd fokozatosan a szolgáltatásokra helyeződött a hangsúly (2000-ben 64%-a). A 2000-2004-es periódusban még tartották a szolgáltatások az összes tőkeérték mintegy felét, ám a privatizáció lassulásával ez tovább csökkent (2004-ben 41,9%-ra). A mezőgazdaságba áramló beruházások folyamatosan elhanyagolható részesedést képviseltek. 4. táblázat: Külföldi működőtőke beáramlás szektoronkénti megoszlása (millió US$)40

2001 Mezőgazdaság, bányászat 1.493,55 Ipar 7.000,98 Szolgáltatások 12.547,17 Összesen 21.041,70

2002 637,86 7.555,30 10.585,15 18.778,30

39


40


- 33 -

2003 1.487,01 4.506,02 6.909,37 12.902,41

2004 1.072,82 10.707,82 8.484,70 20.265,34

2005 2.194,37 6.402,81 12.924,38 21.521,57

Forrásországok közötti megoszlás tekintetében az Egyesült Államok volt a legjelentősebb 2000-ben, és a 2001-2004-es periódusban is 18,4%-al részesedett az össz-FDI beáramlásban. Azonban Hollandia részesedése 1995 óta folyamatosan növekedett, és a 2001-2004-es periódusban már ő volt a legnagyobb forrás a maga 19,7%-os részével. A holland cégek a brazil élelmiszer és üdítőital gyártás, a telekommunikáció, a kiskereskedelem és a pénzügyi szolgáltatások területén váltak a legnagyobb beruházókká. Az Egyesült Államokból érkező beruházások nagyrészt a telekommunikációs és áramszolgáltatási szektorokba, az élelmiszer és üdítőital, a vegyszer, a berendezések és a gépjárműgyártásba áramoltak. A 90-es évek közepéig Németország (14%-os részesedés 1995-ben), Franciaország, Svájc és Japán (egyaránt 6-7%-os részesedésekkel) fontos tőkeforrások voltak. A 2001-2004-es periódusban azonban főleg Spanyolország és Portugália hasított ki nagyobb részt, együtt 11,8%al az 1995-ös 0,9%-os részesedés után. Az innen érkező beruházások főleg a telekommunikációs, áramszolgáltatási és pénzügyi szektorokba és a kapcsolódó privatizációs ügyletekbe áramoltak. A német és japán vállalatok az utóbbi időkben az adóparadicsomokból átemelt beruházásaikkal képviselnek jelentős növekedést.41 5. táblázat: Brazíliába áramló FDI országonkénti megoszlása (millió US$)42

Ország USA SPANYOLO. HOLLANDIA FRANCIAO. NÉMETO. PORTUGÁLIA OLASZO. JAPÁN SVÁJC KANADA SVÉDO. UK ARGENTÍNA BELGIUM ADÓPARADICSOMOK EGYÉB ÖSSZESEN

31/12/1995 Tőke % 10.852 26,0 251 0,6 1.546 3,7 2.031 4,9 5.828 14,0 107 0,3 1.259 3,0 2.659 6,4 2.815 6,8 1.819 4,4 567 1,4 1.863 4,5 394 0,9 558 1,3 4.186 10,0 4.962 11,9 41.697 100,0

41


42


31/12/2000 Tőke % 24.500 23,8 12.253 11,9 11.055 10,7 6.931 6,7 5.110 5,0 4.512 4,4 2.507 2,4 2.468 2,4 2.252 2,2 2.028 2,0 1.578 1,5 1.488 1,4 758 0,7 657 0,6 13.502 13,1 11.415 11,1 103.014 100,0

- 34 -

2001 - Sept/2005 Tőke % 16.639 18,9 5.698 6,5 16.960 19,3 6.375 7,2 3.738 4,2 3.675 4,2 1.795 2,0 3.649 4,1 1.448 1,6 2.769 3,1 409 0,5 1.499 1,7 833 0,9 15.142 17,2 7.337 8,3 87.966 100,0

II.4. Regionális integrációk A kilencvenes évek elején új lendületet kaptak a latin-amerikai integrációs törekvések. A már korábban (a hatvanas évektől) is létező regionális csoportosulások jelentősége megnőtt, s 1991ben elindult a térségben legnagyobb súlyú, tisztán latin-amerikai kezdeményezés, a Mercosur. Emellett számos kisebb regionális szerveződés is működik, amelyek közül az úgynevezett Andok Csoport képvisel jelentős gazdasági erőt. Hosszú távon e szervezetek jelentősége abban is megnyilvánul, hogy tagországaik közösen lépnek fel a NAFTA (North American Free Trade Agreement) további kibővítésének tekinthető FTAA (Free Trade Agreement of the Americas) tárgyalásain. A Karib-térséget kivéve azonban nem teljesen egyértelmű, hogy a latin-amerikai országok az észak-amerikai orientáció mellett döntenek. Lehetőségük van akár a csendes-óceáni térséget, az Európai Uniót preferálni, vagy akár csoportos befelé fordulás is elképzelhető. Részben ilyen törekvésnek tekinthető a Mercosur is, mert magas külső vámokkal működő vámunió. Az integrációs szervezetekbe való tömörülés csak akkor szolgálhatja a tagországok hosszú távú érdekeit, ha nem a kibővített belső piac védelmét tűzi ki célul, hanem éppen a belső hatékonyság növelésén keresztül a versenyképesség javítását. Ebből a szempontból a Mercosur esetében megkérdőjelezhető, hogy a látszólagos gyors sikerek (7 év alatt a belső kereskedelem a négyszeresére nőtt) ellenére valóban hozzájárul-e a térség gazdasági helyzetének javításához. A tapasztalat azt mutatja, hogy bár esetenként indokolható a rövid távú haszon learatása (mint például a természeti erőforrások részbeni felélése vagy esetünkben a protekcionizmus), ha ez forrást teremt a további, már hosszú távon is fenntartható fejlődés megalapozásához. A legtöbb esetben azonban a sikerek árnyékában ez utóbbi lépés elmarad, különösen ott, ahol a politikai és a gazdasági döntések átláthatósága hiányt szenved.43 II.4.a. A latin-amerikai regionalizmus öt egyedi jellemvonása A latin-amerikai regionalizmus olyan egyedi jellegzetességekkel is rendelkezik, ami a világ más részeire nem érvényes. Összességében öt ilyen egyedi jellemvonást lehet megemlíteni. 1. Diverzitás Az egyes latin-amerikai integrációkat az elérni kívánt célok, az intézményrendszer vagy az állami részvétel mértéke szerint különböző csoportokba sorolhatjuk. Az ALADI, a NAFTA vagy a jövőbeni ALCA célja a szabadkereskedelmi övezet kialakítása, az Andoki Közösség tagjai a vámunió megvalósítására törekszenek, a CARICOM vagy a MERCOSUR már az európaihoz hasonló közös piacot próbál kialakítani.

43


- 35 -

2. Többoldalú elkötelezettség Szintén egyedi jellegzetessége a latin-amerikai régiónak, hogy a térség egyes országai több regionális integrációban is részt vesznek. Kuba kivételével, minden amerikai állam legalább két integráció tagja, de vannak olyan esetek is, amikor egy-egy ország akár négy vagy öt együttműködésben is szerepel. A csendes óceán partján fekvő országok még APEC-tagsággal is bírnak. Az, hogy egyszerre több integrációnak is részesei, tovább bonyolítja a helyzetet, ugyanakkor, nagymértékben hozzájárul a kereskedelmet és a tőkeáramlást akadályozó korlátozások gyorsabb és hatékonyabb lebontásához. 3. Központi támogatás E régió esetében az integrációs törekvések egyértelműen központi indíttatásúak, azaz az egyes kormányok szorgalmazták és szorgalmazzák továbbra is, az egyre szorosabb együttműködést, míg a piaci folyamatok szerepe korlátozottabb. 4. A vállalati szféra támogatása A központi kormányzatok mellett kiemelkedő szerep jut a privát szférának is, azaz elmondhatjuk, hogy a vállalati szektor szereplői is aktívan támogatják az integrációs törekvéseket. Ez a törekvés nagyban hozzájárult az áruforgalom és a külföldi tőkebefektetések gyors ütemű bővüléséhez, ami legerősebben a Mercosur-tagoknál figyelhető meg. 5. Nyílt regionalizmus Latin-Amerikában a kilencvenes évek folyamán kialakult nyílt regionalizmus, bár a multilateralizmussal összeegyeztethető, mégis, mint a következőkben látni fogjuk, számos egyediséggel rendelkezik. Az együttműködés fokozásával a tagországok olyan célokra törekszenek, mint a régión belüli együttműködés fokozása, a piacok szelektív megnyitása, az intézményi alap megerősítése, valamint a központi és magánszféra részvételének fokozása a döntéshozatali folyamatokban. Aggasztó az a tény, hogy az egyes integrációk nem tudták beváltani a hozzájuk fűzött reményeket, elsősorban a jólét növekedése és a társadalmi egyenlőtlenségek visszaszorítása terén. Ezen a téren azonban a történelmi perspektíva továbbra is meglehetősen korlátozott, mivel mindössze egy évtizedes múltra tekinthetünk vissza, és a statisztikák jelenleg nem elegendők ahhoz, hogy a latin-amerikai regionalizmus fejlődésével és hatásaival kapcsolatos következtetéseket vonhassunk le.44 Az alábbiakban azokat a regionális együttműködéseket vesszük sorra, amelyeknek Brazília is a tagja.

44

Mucsi Erika [2005]

- 36 -

II.4.b. Mercosur (Mercado Común del Sur) Latin-Amerikában a regionális integráció legjelentősebb példája az 1985-ben Argentína és Brazília között elkezdett szektorális integrációs folyamatra épülő Mercosur. A két meghatározó súlyú ország mellett Paraguay és Uruguay által alkotott tömörülés teszi ki Latin-Amerika lakosságának és GDP-jének mintegy felét. A Mercosur célja vámunió kialakítása volt. A szerződésben kötelezettséget vállaltak a közös külső vámok bevezetésére 1995. Januárig. A liberalizációs programnak két alkotóeleme volt. A kitűzött határidőre sikerült megvalósítani a vámuniós célok eléréséhez meghatározott programot, azonban néhány korlátozás átmenetileg fennmaradt. Az egyik ilyen kivétel a liberalizációs ütemterv alól az ún. érzékeny termékekre vonatkozó átmeneti eltérés lehetősége volt. További hiányosságot jelentett az, hogy a blokkon belüli kereskedelem mintegy 25%-át kitevő számítástechnikai eszközök és beruházási javak esetében a közös külső vámok bevezetését csak 2000-re kellett megvalósítani. A Mecosur eddigi eredményei figyelemre méltóak, a regionális integráció létrehozása óta jelentős mértékben fokozódott a tagországok közötti gazdasági összefonódás.45 A Mercosurnak a kilencvenes években elért sikerei jelzik, hogy a térségen belüli együttműködés nagyban segítheti azokat a belső folyamatokat – mind gazdasági, mind politikai téren –, amelyek végigvitele elkerülhetetlen ahhoz, hogy a résztvevő országok helytálljanak a nemzetközi versenyben. A kezdeti sikerek mellett a Mercosur története sem mentes olyan feszültségektől, amelyek felhívják a figyelmet az integrációs folyamatok elmélyítésének fontosságára. De ennél is fontosabb, hogy a puszta szervezeti keretek mögött valóban közös érdekeknek kell meghúzódniuk. A Mercosur tagországok (Argentína, Brazília, Paraguay és Uruguay) közti kereskedelem liberalizálásán túl, ennek a szervezetnek alapvető feladata a demokratikus berendezkedés fenntartása és fejlődésének elősegítése. Ez a gazdasági egység az USA az EU és Japán után a negyedik legnagyobb a világon, már ma is több mint 200 millió fogyasztót tömörít, s a négy ország közös GDP-je meghaladja az 1000 milliárd USA dollárt. Hosszú távon mégis az teszi igazán vonzóvá a beruházók szemében, hogy lehetőséget kínál a további terjeszkedésre, egy majdani közös dél-amerikai piac létrehozására. Chile és Bolívia már társult tag, mivel szabadkereskedelmi megállapodás van érvényben velük (Chile teljes jogú tagságának elsődleges akadálya, hogy külső vámtételei alacsonyabbak annál, amit a Mercosur meghatározott). Emellett folyamatos tárgyalásokat folytatnak az EU-val, s ennek köszönhetően várhatóan 2005-től a két blokk között is érvénybe lép egy szabadkereskedelmi egyezmény (bár meg kell említenünk, hogy a tárgyalások lassan haladnak, elsősorban az EU mezőgazdasági támogatásai 45


- 37 -

miatt). Az Andok Csoporttal szintén folytat ilyen irányú tárgyalásokat az EU. Elképzelhető azonban az is, hogy a teljes Amerikát szabadkereskedelmi blokkban egyesítő FTAA létrejötte következtében nem lesz szükség dél-amerikai közös piac létrehozására, de ezen kérdések várhatóan csak 2005 és 2010 között dőlnek el.46 A Mercosur esetében az ambiciózus terjeszkedést, az integráció bővítését, szélesítését, egyre újabb országok, csoportosulások bekapcsolását az tette reális lehetőséggé, hogy a beindítást követő években (1991 és 1998 között) komoly sikereket, előrelépést értek el a csoporton belüli kereskedelem, a gazdasági kapcsolatok fejlesztése terén. 1990 és 1998 között 300%-kal nőtt a tagországok közti kereskedelem volumene. Az 1998-as válságok (ázsiai és orosz válságok) hatására azonban, elsősorban a brazil real leértékelése után nagyon komoly feszültségek keletkeztek a csoporton belül. A válságok negatív hatását a már említett kereskedelmi csatornákon, s a befektetők elbizonytalanodásán keresztül elszenvedő országok (különösen Argentína) számára ijesztő perspektíva volt, hogy a hirtelen rendkívül olcsóvá vált brazil termékek elárasztják az argentin piacot, míg az ezzel párhuzamosan megdrágult saját termékeik képtelenek lesznek versenyképesek maradni a brazil piacon. Ennek következtében a szabadkereskedelmi megállapodások ellenére, kisebb kereskedelmi háború bontakozott ki a két legnagyobb ország (Brazília és Argentína) között, s 1999-ben, a Mercosur történetében először a csoporton belüli kereskedelem 25%-os csökkenést szenvedett el (elsősorban a drasztikusan visszaesett brazil import következtében). A brazil gazdaságnak a várakozásoknál kisebb visszaesése, és viszonylag gyors visszatérése a növekedési pályára enyhítette ezeket a feszültségeket, ezzel teret és lehetőséget adva az ellentétek tárgyalásos rendezésének. Az 1998-ban és 1999-ben történtek felhívták a figyelmet arra, hogy esetenként hiányoz(hat)nak a közös gazdasági érdekek a látványosan fejlődő integrációs törekvések mögül. Bár már korábban is célként tűzték ki a tagországok kereskedelem-politikájának és versenyszabályozásának összehangolását, ez a külső sokk rávilágított a monetáris, árfolyam és fiskális-politikák összehangolásának szükségességére, s a Mercosur intézményrendszerének gyengeségeire, nehézkes működésére. Ez utóbbira jó példa, hogy első körben Argentínának és Brazíliának nem sikerült a Mercosur keretein belül megoldani a kereskedelmi ellentéteket, és így a WTO-hoz fordultak, ami a Mercosur-ra mint szervezetre nem vet jó fényt. A Mercosur 1999 óta máig (2004) tulajdonképpen tetszhalott állapotban van, mivel előbb a brazil majd az argentin gazdaság belső problémái miatt a külső kapcsolatok fejlesztése háttérbe szorult. A Mercosur bővítését (widening) tehát mindenképpen meg kell előznie az integráció mélyítésének (deepening), ahogy az a kimondottan is mintaként szolgáló EU esetében is történik. 46


- 38 -

E lépés nélkül megakadhat az integráció mennyiségi fejlődése is, s elkezdődhet a szervezet kiüresedése, amire Latin-Amerikában már többször is volt példa. Márpedig globalizálódó világunkban szinte elképzelhetetlen, hogy fejlődő országok önállóan sikeresek legyenek az egyre inkább gazdasági blokkok, régiók versenyeként leírható színpadon. Éppen ezért határozták el magukat a tagországok a Mercosur „újraindítására", mely igazán új elemekkel nem bővítette a már létező célok palettáját, de hangsúlyozta a folyamatok felgyorsításának, az eleddig húzódó kérdések (mint amilyen például a közös vámtarifa alól kivont termékcsoportok eltörlése) konkrét időponthoz kötésének szükségességét.47 II.4.c. LAIA (Latin American Integration Association) Az amerikai kontinensen létrehozott regionális gazdasági társulások méreteiket, összetételüket és célkitűzéseiket tekintve igen eltérőek. Az egyik legrégibb és legnagyobb az 1961-ben felállított Latin-Amerikai Szabadkereskedelmi Társulás [Latin American Free Trade Association (LAFTA)]. Az alapító okmányt, az úgynevezett Montevideói szerződést Argentína, Brazília, Chile, Ecuador, Kolumbia, Mexikó, Peru, Paraguay és Uruguay írta alá. Bolívia és Venezuela 1968-ban csatlakozott a csoportosuláshoz. Mint a nevéből is kitűnik, célja szabadkereskedelmi övezet létrehozása volt. A vámok csökkentése azonban lassan haladt a viszonylag fejlett országok (Argentína, Brazília és Mexikó) és a fejletlen tagok (mint például Bolívia, Ecuador és Paraguay) között fennálló jelentős különbségek miatt. A célkitűzések a belső viták és a térség politikai instabilitása miatt nem váltak valóra. Ezért a LAFTA átalakult, a térség országai 1980-ban létrehozták a Latin-Amerikai Integrációs Szövetséget (LAIA - Latin American Integration Association). A LAIA célja közös piac létrehozása volt a latin-amerikai országok és Mexikó közreműködésével, amit a tagállamok biés multilaterális szerződésekkel alátámasztott regionális preferenciaövezet segítségével kívántak elérni. Ennek keretében első lépésben a fejlettebb tagállamok vámpreferenciát biztosítottak a kevésbé fejlett tagoknak. A gyakorlatban ennek a tervnek a megvalósítása sem haladt gyorsabban, ezért a tagállamok a montevideói egyezmény aláírása során a LAIA-nak a tervezettnél korlátozottabb szerepet szántak (szabadkereskedelmi övezet létrehozását). A tagállamok 1984ben jóváhagyták a regionális vámkedvezmények programját, amelyet 1987-ben és 1990-ben tovább bővítettek.

47


- 39 -

A LAIA legfelsőbb döntéshozó szerve a Külügyminiszterek Tanácsa, ahol a döntések érvényességének feltétele a teljes egyeztetés. Mexikó kettős (NAFTA és LAIA) tagsága különleges helyzetet teremt a döntéshozatal során.48 II.4.d. FTAA (Free Trade Area of the Americas) Az 1998-as santiagói csúcstalálkozóval hivatalosan kezdetét vették az Amerikai Szabad Kereskedelmi Övezet megalakítására irányuló tárgyalások. Az FTAA létrehozásának fő célja az ipar és a mezőgazdaság területén fennálló vámok és nem vámjellegű akadályok felszámolása. Az FTAA létrehozására irányuló tárgyalások néhány egészen újnak számító területet is érintenek. Ezek közül az egyik a beruházások és a versenypolitika témaköre. A másik rendkívül izgalmas terület az elektronikus kereskedelem témaköre. A tárgyalások különlegességére utal az is, hogy a kisebb országok speciális igényeit és sikeres részvételük feltételeit külön bizottság vizsgálja. Ez a kérdés azért is nagy jelentőségű, mert a 34 ország közül az Egyesült Államok, Brazília és Mexikó adja az övezet GDP-jének 85%-át, lakosságának pedig kétharmadát.49 Az FTAA az egész amerikai kontinensre kiterjedő szabadkereskedelmi egyezmény, ami (Kuba kivételével), elvileg jó kitörési pont lehetne a régió országainak, hiszen a régión belüli, és kiemelten az észak-amerikai piacok nyitnának meg előttük. A probléma az, hogy mint azt a 2003-ban megkötött CAFTA (az USA és néhány közép-amerikai állam szabadkereskedelmi egyezménye) megállapodás esetében is láthattuk, a piacnyitás szinte egyoldalú, mivel a fejlődő országok számára fontos mezőgazdasági szektort továbbra is védi az USA (vámokkal is, tehát a szabadkereskedelmi egyezmény sem jelent minden termékre kiterjedt azonnali tényleges szabad kereskedelmet, és a hazai termelőknek nyújtott támogatásokkal is). Az egyéb piacokra való bejutás pedig jószerivel már eddig is csak néhány százalékos vámmal volt megterhelve a fejlődő országok számára. Ezzel szemben a fejlődő országok részéről tényleges piacnyitást jelent egy ilyen egyezményben való részvétel.50 Az ALBA (Alternativa Bolivariana para las Americas) a legfrissebb integráció, 2006-ban jött létre, Bolívia, Kuba és Venezuela részvételével. Ez a szövetség a saját gazdasági-kereskedelmi érdekek védelme mellett hosszú távon alternatívát kíván nyújtani az “Amerikai Szabadkereskedelmi Térség”-gel szemben.

48

Polgár Tímea, Varga Csilla [2006]

49


50


- 40 -

Az Egyesült Államok szabadkereskedelmi övezet tervével szembeni Chávez-féle ALBA összefogásnak van egy, az egész déli féltekére vonatkozó nagy projektje is: a Venezuelától Argentínáig tartó gázvezeték. Az energiában érdekelt Argentína és Brazília támogatja az ötletet, amely szerint mintegy húszmilliárd dolláros beruházással nyolcezer kilométeres vezetéket építenének. A projekt a venezuelai, ecuadori és bolíviai földgázlelőhelyekre alapulna. Az ALBA ötletének Hugo Chávez mellett Fidel Castro és a bolíviai elnök, Evo Morales a fő támogatója. Egyelőre mások érdemben nem foglalnak állást. Ám a Bush elnök féle amerikai szabadkereskedelmi övezet terve nem arat tetszést jó néhány mostani kormányban, így Brazília és Argentína sem lelkesedik érte. Latin-Amerika országai ebben a kérdésben ugyancsak megosztottak. Eredetileg a NAFTA (Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Szövetség), az USA, Kanada és Mexikó alkotta övezeten alapul, amelyhez Chile társult, utóbb Kolumbia és Peru is bejelentette részvételi szándékát, s előrehaladtak a tárgyalások a karibi térség és a középamerikai államok csoportjával is. Uruguay korábban az igenre hajlott, most várakozó állásponton van. Venezuela a latin-amerikai összefogással szembeni árulásnak minősítette, hogy Peru és Kolumbia csatlakozott a Washington szorgalmazta törekvéshez. Erre hivatkozva Hugo Chávez nem sokkal a bécsi csúcs előtt bejelentette, hogy kilép az Andok menti országok tömörüléséből, helyette teljes jogú tagságra jelentkezett a déli államok integrációs blokkjába, a Mercosurba. Az sem titok viszont, hogy a 180 millió lakosú Brazília elnöke, Lula da Silva gyanakodva szemléli, hogy Hugo Chávez igyekszik elorozni a térség politikai vezetőjének szerepkörét, noha ez földrajzi mérete, lakosságszáma és gazdasági súlya miatt is Brazíliának járna.51 II.4.e. ECLAC (Economic Commission for Latin America and the Caribbean) Az ENSZ Latin-amerikai Gazdasági Bizottságát (ECLA – Spanyol rövidítésben CEPAL) 1948-ban alapították. 1984-ben kiterjesztették munkájukat a Karib térségre is, így lett Latinamerikai és Karib térségi Gazdasági Bizottság (Economic Commission for Latin America and the Caribbean - ECLAC – a spanyol rövidítés maradt CEPAL). A Santiago-i (Chile) székhelyű ECLAC az ENSZ öt regionális bizottságának az egyike. Alapításának célja Latin-Amerika gazdasági fejlődésének segítése, az ezt elősegítő lépések koordinálása és a térség országai közötti, valamint egyéb országokkal való gazdasági együttműködések támogatása. Később a régió szociális fejlődésének elősegítése is bekerült az elsőrendű célok közé.

51


- 41 -

2007-ben már 33 dél- és közép-amerikai, számos észak-amerikai, ázsiai és európai ország alkotta a 44 tagállamot, valamint ehhez jön még 8 társult tag. Főbb tevékenységi köréhez tartoznak: •

Titkársági és dokumentációs feladatok ellátása.

•

Tanulmányok, kutatások készítése.

•

A régiók közötti koordináció segítése.

•

Régiós gazdasági és szociális adatok, információk gyűjtése, rendszerezése, fordítása.

•

Igény szerint tanácsadó szolgáltatások nyújtása.

•

Megfogalmaz és támogat fejlesztési projekteket, segíti a megvalósításhoz szükséges együttműködést, ezeket összeméri a már meglévő lehetőségekkel és prioritásokkal, és mintegy végrehajtó szervezetként jár el.

•

Konferenciákat, kormányközi megbeszéléseket szervez, szimpóziumokat, tréningetek támogat.

•

Segít a globális problémák regionális környezetbe való lefordításában.

•

Koordinálja tevékenységét a főbb ENSZ osztályokkal.52

Az ECLAC a szubregionális integrációt szorgalmazta. Vámuniós sémát ajánlott, öt alapelvvel, melyek a „zárt regionalizmus” keretébe illeszkednek: •

A belső vámok és egyéb korlátok felszámolása.

•

Magas közös külső vám (TEC), amely megóvja a szubrégió iparát a kívülállók versenyétől.

•

Vámlebontási engedmények a fejletlenebb tagoknak, hogy megszilárdíthassák növendékiparukat.

•

Az intrakereskedelmi szaldók egymás közti klíringje.

•

Az extraregionális export ösztönzése.53

52

http://www.cepal.org/ [2007.11.03. 14:21]

53

Mucsi Erika [2005]

- 42 -

III. Brazília és az EU kapcsolatrendszere III.1. Az EU kereskedelempolitikája Az Európai Unió a nemzetközi kereskedelempolitika évtizedek óta – lényegében az Európai Gazdasági Közösség létrejöttétől kezdve – egyik meghatározó alakítója és aktív szereplője. Az Európa Közösség és az Európai Unió nemzetközi kereskedelempolitikai fellépésének egyik tradicionális terepe a multilaterális tárgyalások nyújtotta közvetlen fórum, hosszú évtizedeken keresztül a GATT, 1996 óta pedig a világkereskedelmi Szervezet (WTO). E sokoldalú kereskedelmi rendszerben az EU hagyományosan az általános liberalizációs normák egyik legfontosabb támogatójaként és kölcsönös fegyelmet kialakító és megerősítő szereplőként lépett fel, csatázva-együttműködve elsősorban az Egyesült Államokkal és néhány más, markáns véleményt képviselő országgal. Nem lehet nem észrevenni ugyanakkor, hogy az EU liberalizációs és fegyelemerősítő fellépése sokszor meglehetősen szelektív. Bizonyos kereskedelmi területek liberalizációjával ellentétben – belső érdekeitől vezérelve – más területeken jóval óvatosabb, illetve a liberalizáció árát sok partnere számára irreálisan és vállalhatatlanul magasan szabta, szabja meg a viszontlépések és más kérdésekben elvárt liberalizációs elkötelezettség formájában. Az Európai Unió és jogelődje kereskedelempolitikájának másik, máig jellemző terepe és ebből következő alapvonása, hogy a Közösség alakította ki a világgazdaság legkiterjedtebb bilaterális alapon működtetett preferenciális kereskedelmi rendszerét, amely az általános multilaterális alapoktól eltérő kétoldalúan szabályozott, másokra ki nem terjesztendő kereskedelmi könnyítéseket, speciális piacra jutási szabályokat rögzít. Hosszú évtizedeken keresztül ez a gyakorlat a Közösség „privilégiumának” számított, ma már azonban a világgazdaság többi szereplője is aktív figyelemmel fordul a multilaterális szabályok alóli kivételt jelentő sajátos regionális kereskedelmi rendszerek felé, megtörve és megkérdőjelezve a világkereskedelem regionalizálásában az EK/EU által betöltött hegemóniát, szinte kizárólagos szerepet.54 Az EU tagállamainak árukereskedelme adja jelenleg a világkereskedelem közel 40 százalékát. A szolgáltatások egyre növekvő nemzetközi kereskedelmében ez a részarány jóval nagyobb. Az európai integráció óhatatlan sajátossága, hogy a tagállamok áru- és szolgáltatáskereskedelmének döntő része a vámunión belül és az egységes belső piacon bonyolódik. Az áruforgalomban a belső kereskedelem aránya – tagállamonként ugyan eltérően, de – eléri a kétharmados átlagot.

54

Az EU nemzetközi kereskedelmi konfliktusai. Világgazdasági Kutatóintézet vitaanyag, 2007. január.

- 43 -

Ha ehhez hozzávesszük az EU európai partnereivel bonyolított áruforgalmat, amely nagyrészt a bilaterális kereskedelmi megállapodások, vagyis kétoldalúan rögzített szabályok alapján áll, ez az arány meghaladja a háromnegyedet. Vagyis az EU árukereskedelmét több mint háromnegyed részben az EU-n belüli, illetve az alapvető szabadkereskedelmi partnereivel folytatott kereskedelem kétoldalú szabályozásán alapuló regionális csoportosulások belső szabályai befolyásolják. Az intern és a szabadkereskedelmi övezeten belüli szolgáltatás- és áruforgalom térnyerése az elmúlt évtizedek tapasztalatai szerint nem csökkentette az EU érdeklődését a multilaterális szabályozás és multilaterális konfliktusmegoldás iránt, sőt az Unió bővülései növelték nemzetközi alkuerejét, a tagállamok számának jelentős növekedése, az érdekek sokszínűvé válása pedig erősítette érzékenységét a nemzetközi kereskedelmi fejlemények iránt. Az EU szerepvállalása a kereskedelmi konfliktusokban, azok rendezésében ezért a jövőben nem fog csökkenni.55 Az uniós vállalkozásoknak növekvő külföldi piacokra van szükségük ahhoz, hogy fenn tudják tartani itthon a gazdasági növekedést, és újabb munkahelyeket teremthessenek. Annak érdekében, hogy az európai vállalkozások tisztességes körülmények között tudjanak versenyezni ezeken a piacokon, az Európai Bizottság 2007 áprilisában elfogadta a „Globális Európa: szorosabb együttműködés az európai exportőrök piacra jutásának elősegítése érdekében” című közleményét. A külföldi kereskedelmi akadályok megszüntetésére és új kiviteli lehetőségek megteremtésére irányuló stratégia részét képezi a Bizottság új, Európát a világpiaci folyamatokba integráló kereskedelempolitikájának. Ezen új kereskedelempolitika lelkét a Bizottság, a tagállamok és az üzleti vállalkozások harmadik országokban létrehozott új, decentralizált társulásai adják, mivel helyismeret birtokában a kereskedelmi akadályok könnyebben felismerhetők és leküzdhetők. A modern kereskedelmi akadályok általában nem vámjellegűek, inkább határok mögötti szabályozások formáját öltik. Ezeket nehezebb felismerni, és többnyire bonyolultabb kezelni. A piacra jutást elősegítő most javasolt társulások célja mind a kis és nagy uniós vállalkozások, mind a tagállamok érdekeinek érvényesítése. Az új stratégia legfontosabb elemei többek között a következők: - Szorosabb és aktívabb együttműködés az Európai Bizottság, a tagállamok és az üzleti vállalkozások között. Ez magában foglalja olyan, piacra jutást segítő munkacsoportok létrehozását a helyszínen, az Unión kívüli országokban, melyek feladata egyrészt a kialakulóban lévő kereskedelmi akadályok idejekorán való felismerése, másrészt a meglévő kereskedelmi akadályok megszüntetése. 55

Az EU nemzetközi kereskedelmi konfliktusai. Világgazdasági Kutatóintézet vitaanyag, 2007. január.

- 44 -

- A források jobb elosztása bizonyos célpiacok, fontos ágazatok és kérdéskörök (például a szellemi tulajdonjogok) kiválasztása révén. - A tárgyalások – mindenekelőtt a dohai forduló és az uniós szabadkereskedelmi megállapodások új generációja – kínálta lehetőségek jobb kihasználása a nem vámjellegű akadályok leküzdése terén való eredményesebb előrelépés érdekében. - A globális és a kétoldalú kereskedelmi szabályok határozottabb érvényesítése intézményi vitarendezés útján, valamint a kereskedelmi akadályokra vonatkozó európai jogi eszközök segítségével. - Hatékonyabb és átláthatóbb szolgáltatások üzleti vállalkozások számára, többek között az esetek rendszeresebb regisztrálása és nyomon követése, valamint a piacra jutásról tájékoztató adatbázis javítása.56

III.2. Az EU kapcsolatok alakulása a régióban Az EU-Latin-Amerika kapcsolatokat az Európai Tanács által kidolgozott stratégiai elvek határozzák meg, amelyek a latin-amerikai térség növekvő világgazdasági súlyára és a XXI. század kihívásaira tekintettel a két térség közötti kapcsolatok további erősítését javasolják. A stratégia tükrözi az EK Szerződés 130. cikkében megfogalmazott célokat, a fejlődő országok világgazdaságba történő harmonikus és fejlődő integrálását, a tartós növekedés állandósulásának elősegítését. A térségben lévő korlátozott európai érdekekből, illetve az európaiak hazai és regionális prioritásaiból kiinduló azon percepció ellenére, hogy Európa „megfeledkezett” volna LatinAmerikáról, az uniós tagállamok továbbra is folytatják az együttműködést vele. Az EU jelenlétét Latin-Amerikában a dinamizmus és a szereplők, valamint a kétoldalú együttműködési formák sokszínűsége jellemzi, az együttműködés kapcsolati szálai minden szinten s területen jelen vannak. Az együttműködés motivációit három csoportba lehet osztani, bár ennek súlya országonként különböző: •

Humanitárius/szolidaritási motiváció, ami a szegénység nagyságán, valamint a politikai és társadalmi egyenlőtlenségen alapul.

•

Kereskedelmi/pénzügyi, ami konkrét piaci érdekeken, nyersanyagforrásokon, befektetési lehetőségeken és a kézműipar növekvő formáin alapul.

• 56

Politikai motiváció, ami a nemzetközi presztízs és a geostratégia jellemzőitől függ.

http://europa.eu/ [2007.11.04. 16:35]

- 45 -

Az EU-Latin-Amerika kapcsolatok jövője szempontjából megkerülhetetlen és egyben meghatározó az USA földrajzi közelsége és gazdasági-politikai jelenléte a térségben. Az Összamerikai Szabadkereskedelmi Övezet (FTAA) megvalósításának kérdése - amelyben LatinAmerika nem egységes - kihat a régió európai kapcsolataira is.57 Mexikó 1993-as NAFTA-integrációjának főleg az EU itta meg a levét: az USA a közösség rovására növelte hányadát Mexikó összkereskedelmében, és mivel a kereskedelem rohamosan bővült, a nagyobb amerikai hányad évről évre többet és többet jelentett. Az unió félt, hogy az alakulóban lévő FTAA létrehozása éppúgy ronthatja relatív piaci pozícióit Latin-Amerika többi részén, mint ahogyan a NAFTA rontotta Mexikóban (már a hatálybalépése előtti években is). Egy évvel az FTAA-terv meghirdetése után, 1995 végén az EU Interregionális Együttműködési Keretmegállapodást írt alá a - latin-amerikai kapcsolatrendszerében meghatározó - Mercosurral, kilátásba helyezve FTA (Free Trade Agreement – szabadkereskedelmi) megállapodás lehetőségét, majd két éven belül hasonló, társulási célzatú keretegyezményt kötött Chilével és Mexikóval is. Az unió a két összamerikai csúcsra az 1999-ben Rióban megtartott első európai-latin-amerikai csúccsal reagált, kimutatva politikai érdekeltségét a Latin-Amerika egészével való „stratégiai partnerségben”. A közösség Latin-Amerikába irányuló exportja és FDI-je mindinkább a Déli Kúpra koncentrálódott, ahol szívósan őrizte az USA-val szembeni vezető pozícióit, szemben a szubkontinens egészén szenvedett relatív piacvesztésével. A biregionális FTA segítségével az EU tartani akarta kiemelkedő (negyedrésznyi) hányadát a déli tömb importjában. Bár az amerikai cégek az 1990-es évek első felében a Déli Kúpon is többet fektettek be, mint az európaiak együttvéve, előrenyomulásuk (FDI-állomány tekintetében) nem fenyegette az EU főberuházói pozícióját. Sőt, az európai cégek 1998-tól FDI-áramlás tekintetében is visszaszerezték a szubrégióbeli vezetést (és a spanyol FDI „egyénileg” is vetekedett az amerikaival). Az EU jóval fontosabb felvevőpiaca is maradt a délieknek, mint az USA, bár a Mercosur összexportjában mindkettőjük hányada zsugorodott és a négyek mérlege mindkettőjükkel szemben passzívra váltott a 90-es évek közepére. De fontos különbség, hogy az USA-ba a Mercosur zömmel feldolgozóipari termékeket szállít, míg az EU-ba több mint fele részben mezőgazdasági és halászati termékeket. Ezért a déli tömb az agrártermékeknek az EU-val tervezett FTA-ba való minél gyorsabb bevonására törekedett. A Mercosurral való FTA-megállapodást az EU agrárprotekcionizmusa gátolta. Mivel a WTO-elvek nem tennék lehetővé az agrárszektor kizárását, az unió Rióban belement, hogy az FTA-tárgyalások az összes ágazatot és terméket felöleljék, de az agrárliberalizációs alkut igyekezett minél későbbre halasztani. A Mercosurral 57

Drexler András [2004]

- 46 -

való FTA ugyanis aligha valósulhat meg a CAP (az EK közös agrárpolitikája) olyan, mélyreható reformja nélkül, amely messze túlmegy az 1999-ben jóváhagyott minireformon (Agenda 2000). Az EU nem térhetett ki a multilaterális agrárliberalizációs tárgyalások folytatása elől, amely a WTO „beépített napirendjén” szerepelt. De (a külön agrártárgyalás helyett) inkább új, átfogó WTO-fordulót kezdeményezett, amely módot adhat a szektorokon átívelő alkukra: így maximális ellentételezést alkudhatna ki elkerülhetetlen agrárkoncessziói fejében. Az unió nem akarta aláásni WTO-beli alkupozícióját azzal, hogy agrárengedményeket tesz a Mercosurnak, még mielőtt az új multilaterális agrártárgyalások dűlőre jutnának. Ezért Rióban elzárkózott attól, hogy határidőt vállaljon a Mercosurral való FTA tető alá hozatalára (a vámlebontásra és szolgáltatási liberalizációra vonatkozó tárgyalások még mindig folyamatban vannak). Mercosur is időt akart nyerni. A szubrégióba irányuló európai export ugyanis - akárcsak az amerikai - éppen azokra a termékekre összpontosul, amelyeknek épp azokban az években kellett CET alá kerülniük, és ezek vonatkozásában Brazília az USA-val és az EU-val szemben semmiképp sem akart elhamarkodott liberalizációs kötelezettségeket vállalni. Végső soron mind a Mercosur, mind az EU rugalmas FTA-tárgyalásokat akart, mégpedig az FTAA-folyamat alakulásának függvényében. A Mercosur párhuzamosan kívánt haladni a (piacán egymással konkuráló) USA-val, illetve EU-val való „bővítési” tárgyalásain, hogy könynyebben sajtolhasson ki koncessziókat mindkettőből. Bár az EU-t egységként kezeljük, a Mercosurral tervezett FTA-séma és a Latin-Amerikával elképzelt stratégiai partnerség alátámasztására igazán nyomós érveket - a piac- és befolyásvesztés defenzív motivációján túl - elsősorban Spanyolország tud felmutatni. Ma a spanyol FDI-nek közel 70 százaléka irányul Latin-Amerikába. Ennek az etnikai-nyelvi-kulturális rokonságra épülő „rekonkvisztának” az 1991 óta megrendezett ibér-amerikai csúcsok mindinkább politikai dimenziót is adtak.58 III.3. EU - Latin-Amerika kapcsolatok a 21. század küszöbén Az Európai Unió politikai és gazdasági célkitűzései nemzetközi szinten a világ minden részével való együttműködést szorgalmazzák. A Latin-Amerikával 1992-ben, Rióban elkezdett együttműködési folyamat is ennek a célrendszernek a része, melynek alapjai (a Bizottság fogalmazásában) az olyan közös értékek és prioritások, mint a béke és a biztonság támogatása, a demokratikus átalakulás támogatása vagy az emberi jogok védelme. A Bizottság szerint az európai tapasztalat mintaként szolgálhat a latin-amerikai térség számára, olyan területeken, mint a plurális demokrácia, a gazdasági integráció, a kulturális és 58

Palotás László [2000]

- 47 -

kereskedelmi irányítás egy meglehetősen sokszínű kulturális és nyelvi környezetben. A Bizottság kétoldalú együttműködést szorgalmaz az EU és Latin-Amerika között a multilateralizmus, a regionális integráció és a szociális kohézió alapján. A Bizottság hangsúlyozza az együttműködés megerősítésének szükségességét a kérdéses régióval, ugyanakkor figyelembe veszi az új kihívásokat és a globalizáció támasztotta helyzetet. Az együttműködés kiemelt részét jelenti a politikai, stratégiai, gazdasági és kereskedelmi kérdések területe. A Bizottság örömmel fogadta a latin-amerikai térség által produkált előrelépést a belügyek (az intézményrendszer megerősítésében, demokráciai konszolidációban és a törvényi szabályozásokban), valamint a világgazdaságba és világpolitikába való beilleszkedés (gazdasági liberalizáció, piacnyitás, WTO tagság) területén. A Bizottság ugyanakkor tisztában van vele, hogy folyamatos erőfeszítésekre van szükség az új kihívások kezeléséhez, olyanokhoz, mint: •

a demokrácia megerősítése

•

a világgazdaságba való problémamentes beilleszkedés

•

a regionális integrációs folyamatok támogatása

•

a javak igazságosabb elosztása, ami stabil makrogazdasági környezetet követel

•

iparfejlesztés a fenntartható fejlődés keretében

•

emberi erőforrás-fejlesztés kiemelt szerepe

Ezzel párhuzamosan a Bizottság közös fellépést szorgalmaz a globalizáció negatív hatásainak ellensúlyozására, mellyel mindkét régiónak szembe kell néznie. Az együttműködés új lendülete Az EU - Latin-Amerika kapcsolatok folyamata három fázisra bontható. Kezdetben nem több mint fejlesztési segélyezés, amit a gazdasági partnerség követett, ami elvezetett a jelenlegi állapothoz, amit a regionális megközelítés jellemez, a kapcsolatok a demokrácián és az emberi jogok tiszteletben tartásán alapulnak. (A múltban végső célként a felek a közös piac felállítását tűzték ki, ám ennek megvalósíthatósága ma már kétséges). A Bizottság meg kívánja erősíteni latin-amerikai stratégiáját, egy olyan dialógus keretében, ami három kiemelt területre koncentrál: stratégiai partnerség felállítása, fenntartható fejlődés, és a civiltársadalom bevonása. A stratégiai partnerség célja, hogy megerősítse a partner szerepét a nemzetközi porondon, egy közös világnézeten alapulva. Az EU és Latin-Amerika osztozik abban, hogy szükség van egy olyan nemzetközi rendszer létrejöttére, melynek alapja a multilateralizmus, és amelyet egyetemes szabályok és multilaterális felügyeleti rendszer szerint kormányoznak. Így az együttműködés mindkét fél érdeke. - 48 -

Prioritások: •

szervezeti: az ENSZ szervezeti rendszerének megreformálása, konfliktusmegelőzési- és kezelési mechanizmusok kialakítása,

•

törvényhozás és végrehajtás: tömegpusztító fegyverek terjedése elleni fellépés, migráció, illegális kereskedelem kezelése,

•

közös értékek terjesztése: emberi jogok, demokratizáció, fenntartható fejlődés, pénzügyi stabilitás és társadalmi igazságosság.

A stratégiai partnerség elérése érdekében, három szinten kell hogy történjen az együttműködés: Latin-Amerika mint egész, regionális csoportok és civil társadalom. A Bizottság a régiós csoportosulásokat tekintő fő partnerének, de a társadalom is aktív részt kell hogy vállaljon a folyamatban, hogy a politikai együttműködés demokratikusabb legyen és kevésbé bürokratikus. A gazdasági és kereskedelmi együttműködés megerősítésének célja, hogy elősegítsék mindkét fél gazdaságának problémamentes integrálódását a jelenlegi világgazdasági struktúrába, olyan termelési rendszerek kifejlesztésével, ami alkalmazkodik a környezet- és a társadalom megvédésének szabályaihoz. Ennek eléréséhez a következő területeken szükséges az előrelépés: •

a piacok és a regionális integráció továbbfejlesztése a hazai kereslet kielégítése végett,

•

a pénzügyi folyamatok stabilitása,

•

fenntartható fejlődés ösztönzése, amihez megnövekedett stabilitás, átláthatóság, és előreláthatóság szükséges,

•

a régió országaival a GSP keretein belül a kereskedelem továbbfejlesztése, Mexikó és a Mercosur/Chile kivételével, mert velük külön kereskedelmi megállapodás van érvényben.

Az EU és Latin-Amerika közötti kapcsolat két részből áll: a Riói Csoporttal fenntartott politikai dialógus, és együttműködés az 1995-ös stratégia irányelveinek jegyében, ami bizonyította létjogosultságát. Az EU Latin-Amerika legfőbb forrása fejlesztési segélyek terén, innen érkezik a térségbe az összes támogatás kb. 60%-a, valamint az EU a régió második legnagyobb kereskedelmi és befektetési partnere is.59 A jelenlegi EU-Brazil kapcsolatok az 1992-ben aláírt EU-Brazil Együttműködési Keretegyezményen, a 2004-es Tudományos és Technológiai Együttműködési Megállapodáson és az 1995-ben aláírt EU-Mercosur Interregionális Együttműködési Keretegyezményen alapulnak. A tárgyalások a két régió közötti szabadkereskedelmi övezetet fokozatos megvalósítására még mindig folyamatban vannak.

59

http://europa.eu/ [2007.11.03. 18:20]

- 49 -

2005-ben számos kétoldalú szektorális szabályozásról való tárgyalás indult el, az EU és a brazil kormány képviselőiből álló Közös Bizottság munkájának keretében, elsősorban a környezet, az információs társadalom, a tengeri szállítmányozás valamint a tudomány és technológia kérdéseiről. A legutóbbi bizottsági ülésen, 2007. március 21-én sikerült továbblépni ezekben a témákban, és megalapozni újabb szektorális szabályozásról való párbeszédeket a mezőgazdaság, kultúra, energia, társadalomfejlesztés és regionális politikák területén. 60 III.4. Kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok Mérete és piacának jelentősége miatt, Brazília fontos piacot képvisel az Európai Uniós exportőröknek és befektetőknek, valamint fontos az onnan érkező import is. Brazíliának az Európai Unió a legjelentősebb kereskedelmi partnere (mintegy 22%-os részesedéssel az összkereskedelméből), miközben Brazília a Latin-Amerikai országok közül a legjelentősebb az EU számára (és a 12. legjelentősebb világszinten) 2006-ban. A LatinAmerikával való kereskedelmi forgalom egyharmada Brazíliával bonyolódott, kétszámjegyű növekedést felmutatva az elmúlt években. A Brazíliával való kereskedelem összértéke 44 milliárd euró értékű volt 2006-ban, amiből az Európai Uniós import mintegy 26 milliárdot, az export mintegy 18 milliárdot tett ki. Az EU-val való kereskedelem 22,1%-ot tett ki Brazília összes külkereskedelméből 2005-ben, a Brazíliával való kereskedelem pedig körülbelül 1,7% volt az EU külkereskedelmi forgalmának 2006-ban. 6. táblázat: EU import Brazíliából termékcsoportonként61

Termékek Összesen Nem étkezési célú nyersanyagok, üzemanyag kivételével Élelmiszer és élő állat Feldolgozott termékek Gépek és szállítóeszközök Vegyi anyagok és kapcsolódó termékek Ásványi üzemanyagok, olajok és kapcsolódó termékek Egyéb gyártott tételek Üdítők és dohány Állati és növényi olajok, zsírok, viaszok Máshová nem sorolt áruk és tranzakciók

60

http://ec.europa.eu/ [2007.11.28. 22:30]

61

http://ec.europa.eu/ [2007.11.04. 12:25]

Érték (millió €) 26.280 7.601

100 28,9

Részesedés az EU összimportjából 1,9 13,4

6.315 4.213 3.580 1.320 1.097

24,0 16,0 13,6 5,0 4,2

10,4 2,6 0,9 1,2 0,3

1.031 388 354 309

3,9 1,5 1,3 1,2

0,6 6,4 6,7 1,1

- 50 -

%

III.4.a. Kereskedelmi termékek 2006-ban a Brazíliából származó import nagy részét az alapanyagok alkották (64,3%), aminek 36,1%-a volt mezőgazdasági termék és 34,2%-a ipari késztermék (8% járművek, 5,8% berendezések és 5% vegyi anyagok). Az EU fő exportterméke Brazíliába továbbra is ipari késztermékek (89%), amit nagyrészt berendezések és járművek (50,6%) és vegyipari termékek (20,5%) tesznek ki. A nyersanyagok az Európai Uniós export mindössze 8,2%-át teszik ki. 7. táblázat: EU export Brazíliába termékcsoportonként62

Termékek Összesen Gépek és szállítóeszközök Vegyi anyagok és kapcsolódó termékek Feldolgozott termékek Egyéb gyártott tételek Ásványi üzemanyagok, olajok és kapcsolódó termékek Élelmiszer és élő állat Máshová nem sorolt áruk és tranzakciók Nem étkezési célú nyersanyagok, üzemanyag kivételével Üdítők és dohány Állati és növényi olajok, zsírok, viaszok

Érték (millió €) 17.682 8.949 3.630 2.293 1.135 320

% 100 50,6 20,5 13,0 6,4 1,8

Részesedés az EU összexportjából 1,5 1,7 1,9 1,4 0,9 0,7

295 257 222

1,7 1,5 1,3

0,7 0,9 0,9

150 103

0,9 0,6

0,8 4,0

III.4.b. Szolgáltatások kereskedelme Szolgáltatásokból az EU-s import összértéke mintegy 3,9 milliárd euró volt 2005-ben, az export pedig mintegy 4,4 milliárd euró. III.4.c. Befektetés Brazília rendkívül fontos célpontja az Európai befektetéseknek, 2005-ben mintegy 80,1 milliárd euró értékben vándorolt ide tőkebefektetés céljából. Az EU-s befektetések olyan területekre irányultak, mint a telekommunikáció, energiaszektor, pénzügyi szolgáltatások, autóipar, az agráripar és a kereskedelmi szektor. III.4.d. Piacnyitás Az 1990-es évek liberalizálási folyamatai ellenére, a Brazil termékek és szolgáltatások viszonylag nagy védettséget élveznek, különböző vámtarifás és nem-vámtarifás kereskedelmi korlátozások által. Jelentős számban léteznek még mindig maximális díjtételek és a vámtarifák 62

http://ec.europa.eu/ [2007.11.04. 12:25]

- 51 -

struktúrája is folyamatos kiterjesztéseket mutat az összes iparágban, magasabb díjakat szabva a késztermékekre mint a félkész- vagy alapanyagokra. A vámok kedvezőtlen hatásait még tovább erősítik a különböző egyéb díjak és adók kiszabása, amik még az árúk vámolt értékéhez hozzáadódnak. Ezen kívül az EU-s exportőröknek további nehézségeket kell leküzdeniük a felesleges és nehézkes, átláthatatlan és költséges vámolási procedúrával és szabályokkal. Néhány tekintetben a szellemi javak tulajdonjogának érvényesíthetősége szintén nehézkes Brazíliában.63 8. táblázat: Az EU főbb kereskedelmi partnerei64 EU Import + EU Export

2006 Rang Millió €





VILÁG USA KÍNA OROSZO. SVÁJC JAPÁN NORVÉGIA TÖRÖKO. KOREA INDIA KANADA ROMÁNIA BRAZÍLIA

2.513.036 1 443.486 2 254.590 3 208.638 4 157.214 5 120.219 6 117.075 7 84.838 8 60.874 9 46.355 10 45.991 11 44.796 12 43.829

2.245.260 1 414.359 2 210.127 3 166.184 4 148.568 5 117.058 6 100.851 7 75.499 8 54.036 10 40.007 9 40.938 13 37.207 11 39.466

1.996.856 1 392.978 2 175.652 4 126.554 3 136.658 5 117.547 6 85.912 7 68.954 8 48.138 12 33.264 9 38.282 14 32.189 11 35.336

1.818.830 1 383.817 2 146.558 5 104.844 3 130.032 4 112.953 6 78.521 7 55.298 8 42.087 14 28.491 9 37.349 16 27.073 11 31.155

1.842.309 1 428.889 3 124.479 5 96.278 2 134.063 4 116.760 6 75.991 7 49.033 8 41.870 15 27.879 9 39.455 19 24.394 11 33.791

III.5. EU - Brazil kereskedelmi viták III.5.a. Az európai cukorexport Az EU cukoripari szubvenciója 2005-ben sűrűn szerepelt a WTO tanácskozások napirendjén. 2004-ben a WTO törvénytelennek minősítette az Európai Unió cukorpiaci szabályozását, amelyet a WTO fellebviteli tanácsa 2005 áprilisában megerősített, megállapítva azt, hogy az európai cukorexportőrök a nemzetközi kereskedelmi szabályok adta mértéken felül jutnak állami támogatáshoz. Az eljárást Brazília, Ausztrália és Thaiföld kezdeményezte. Az EU-n belül a cukor ára közel háromszorosa a világpiacinak és az uniós piacot tekintélyes importvámok védik, tehát az unió - a mezőgazdasági szakszervezetek és számos tagállam tiltakozása ellenére - kénytelen volt kidolgozni a cukorpiac szabályozásának reformját (ami gyakorlatilag változatlanul működött a hatvanas évek vége óta), az EU-termelők számára adott 63

http://ec.europa.eu/ [2007.11.04. 17:50]

64

http://ec.europa.eu/ [2007.11.04. 12:27]

- 52 -

garantált árak csökkentésével. Brazília, Thaiföld és Ausztrália WTO-nál jelzett panaszain felül az is szerepet játszott a kényszerű reformok kidolgozásában, hogy az EU-nak több millió tonna eladhatatlan raktárkészlete halmozódott már fel. A raktárkészletek világpiaci értékesítésre való felszabadítása szintén a fenti három ország tiltakozását váltotta ki, miszerint az EU a kereskedelmi jogot sérti azzal, hogy több millió tonna támogatott cukrot akar "önteni" a világpiacra, amivel agyonnyomja a piaci árakat és a fejlődő országok termelőnek bevételeit alaposan csökkenti. III.5.b. EU – Latin-Amerikai banánvita Az Európai Unió 2005 augusztusában szintén vesztett a Kereskedelmi Világszervezet bevonásával folyó, a banán importvámjával kapcsolatos vitában: a WTO háromtagú genfi választott bíróságának döntése értelmében az unió a korábban tervezett 230 eurós tonnánkénti importvámmal nem szavatolja kereskedelmi partnereinek a teljes piaci hozzáférést, így az nem felel meg az EU WTO-ban vállalt kötelezettségének. Ezzel a szakértők annak a kilenc latinamerikai országnak adtak igazat, amelyek a banán tervezett uniós importvámrendszere ellen emeltek panaszt. Így az Európai Bizottságnak új javaslatot kellett tennie a latin-amerikai banánszállítók - Brazília, Costa Rica, Kolumbia, Ecuador, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Panama és Venezuela - számára. Korábban az unióban három mennyiségi kvótából és az ezekhez tartozó vámokból álló rendszer volt érvényben, kedvezményes vámtételekkel az ACP (afrikai, karibi és csendes-óceáni) országok számára, miszerint 750 ezer tonna banánt szállíthatnak az EU-ba, vámmentesen. A latin-amerikai termelők a megállapított mennyiségi kvótán belül tonnánként 75 euró vámot fizetnek az EU piacán, a kvótán felüli banánszállításokat tonnánként 680 euró vám sújtotta. A tervek szerint az EU egyetlen vámmértéket tartalmazó, kvóták nélküli rendszerre akart áttérni, legkésőbb 2006-ig. A gond az egységes importvám mértékének meghatározása volt, valamint az, hogy hogyan őrizzék meg az ACP-országok (azaz az afrikai, a karibi és a csendes-óceáni térség szállítóinak) preferenciáit, egy a köztük és az EU között létrejött 2000. évi megállapodás alapján. Az Európai Unió kész volt alacsonyabb importtarifát megállapítani az unióba behozott banánra. A latin-amerikai országok az új rendszerben is csak legfeljebb 75 eurós importvámot tudnának elfogadni, míg az ACP-országok 275 eurós tonnánkénti importvámot szeretnének a latinamerikai banánra, hogy megállítsák az olcsóbb gyümölcs beáramlását az EU piacára.65 Az EU a kezdeti 230 eurós tonnánkénti kvóta nélküli vámtervét először 187 euróra, majd 179re vitte le, ám a WTO döntése szerint mindhárom ajánlat gyakorlatilag kizárja a latin-amerikai termelőket az EU banánpiacáról, tehát mindegyik javaslatot elvetette. Tekintettel arra, hogy a 65

http://www.mti.hu/ [2007.11.15. 19:09]

- 53 -

Kereskedelmi Világszervezet döntése ellen nincs fellebbezés, az EU-nak két lehetősége maradt: tovább csökkenti a vámot a latin-amerikai termelőkkel szemben, vagy hajthatatlan marad, vállalva ezzel azonban a kereskedelmi szankciók kockázatát.66 Az EU tagállamai inkább új banán importvám javaslattal álltak elő: tonnánként immár csak 176 euróval, ami végül 2006. január 1.-én hatályba lépett. Az új szabályozás szerint a latin-amerikai országoknak tehát 176 eurót kell fizetniük minden tonna importált banánért, ellenben az ACP országok adómentesen szállíthatnak banánt 775000 tonnáig. E fölött ugyanazok a szabályok érvényesek a karibi és az afrikai országokra is, mint a latin-amerikaiakra. A banánkérdést azonban még nem tekinthetjük lezártnak, ugyanis azóta már Ecuador, a világ legnagyobb banánexportőr országaként sérelmezte, hogy neki és a többi latin-amerikai országnak magasabb összeget kell fizetni, mint a karibi és az afrikai országok termelőinek.67 Európa polgárai banánszükségletét 16 százalékban saját termelésből elégíti ki, a fennmaradó részt Latin-Amerika és újabban növekvő mértékben Nyugat-Afrika szállítja. III.5.c. Tárgyalások a WTO-ban A 2001 ősze óta folytatott teljes kereskedelemliberalizációs tárgyalási forduló, más néven a dohai forduló keretében többek között a világkereskedelem élénkítésének kérdéseiről, a behozatali korlátozások enyhítéséről és a vámok mérsékléséről tárgyalnak a résztvevők, és amely szerint a termékkereskedelem liberalizációjáról szóló megállapodást kell tető alá hozni 2007 elejére. A tárgyalásokon kemény viták szoktak zajlani annak érdekében, hogy a tehetős országok csökkentsék a gazdálkodóknak juttatott mezőgazdasági szubvenciókat, amelyek akadályozzák a fejlődő országok agrárkivitelét. Általános nézet, hogy a mezőgazdasági szubvenciók fokozatos leépítése a szegénység leküzdésének egyik legfontosabb tényezője, mivel nemcsak a szegényebb országok értékesítési esélyei javulnának, de egy ilyen döntés kedvezne a fejlett országok adófizetőinek, fogyasztóinak is. A csúcstalálkozóknak azonban rendszeres velejárója a tüntetések, ahol a WTO és a mezőgazdasági piac megnyitásának szándéka ellen tüntetnek, mivel attól tartanak a demonstrálók, hogy a mezőgazdasági piacok megnyitása tönkretenné életkörülményeiket. A forduló kezdete óta több határidőt tűztek ki a vitatott kérdések, így az agrártámogatások vagy a piacok fokozottabb nyitása kérdésében, de egyik határidőre sem született érdemi eredmény. Egy globális kereskedelmi megállapodás alapjainak lerakására, a mezőgazdasági kereskedelmet érintő ellentétek miatt alig van esély.

66

http://www.eurohirek.hu/ [2007.11.15. 19:09]

67

http://news.bbc.co.uk/ [2007.11.15. 19:09]

- 54 -

A mezőgazdaság a fejlett országok legjobban védett ágazatai közé tartozik, egyes adatok szerint a fejlett országok évi 300 milliárd dollár támogatást nyújtanak a termelőknek. Elsősorban az EU Közös Agrárpolitikája került a fejlődő országok, valamint a legnagyobb mezőgazdasági exportőr országok támadásának középpontjába. Ez az ún. Cairnsi csoport, melynek tagjai: Argentína, Ausztrália, Brazília, Bolívia, Kanada, Chile, Kolumbia, Costa Rica, Guatemala, Indonézia, Malajzia, Új-Zéland, Paraguay, Fülöp-szigetek, Dél-Afrika, Thaiföld és Uruguay. Ezek az országok szolgáltatják a világ mezőgazdasági exportjának negyedét. Az agrárkérdésekben elsődlegesen az Egyesült Államok, az Európai Unió, Japán, Brazília és Ausztrália érintett. Brazília és a fejlődő világ jelentős országai az EU saját exporttámogatásaira vonatkozó támogatásainak mielőbbi megszüntetését szeretnék elérni. Ezen kívül Brazil vélemény szerint az EU-nak legkevesebb 54 százalékkal kellene agrárimport-vámjait csökkentenie. Másik oldalról az EU szeretne tisztább képet kapni, milyen ipari importtarifa csökkentésekre készek a partnerei és jelzéseket arról is, hogy készek "igazi többoldalú tárgyalásokra" a szolgáltatásokkal kapcsolatban is.68 Lula da Silva elnök kormánya a WTO-ban a fejlődő országok, az úgynevezett G-20-ak csoportjának (köztük Kína, India, Indonézia, Dél-Afrika, Egyiptom) szószólójává vált, sürgeti, hogy mind az Egyesült Államok, mind az EU a szabadkereskedelem szellemének megfelelően cselekedjen, és szüntesse be a hazai termelőknek a dohai fordulón meghirdetett elveket sértő szubvencionálását. Nyilvánvalóan politikai kérdés viszont mind az USA-ban, mind az EU néhány tagállamában, így Franciaországban, Spanyolországban, Lengyelországban és másutt is, a mezőgazdaságban dolgozók megélhetése, amelyet a szubvenciók biztosítanak. Az EU azzal védekezik, hogy a szubvenciók néhány esetben jelentősebbek az Egyesült Államok mezőgazdaságában, tehát akkor hajlandók engedményre a fejlődőknek, ha az USA is lép. Brüsszel másik ütőkártyája, hogy a fejlődőknek, s így Latin-Amerikának cserében meg kell nyitniuk az ipar és a szolgáltatások szektorát a szabad verseny számára, magyarán liberalizálni az importot, illetve az állami projektek, közbeszerzések esetében a részvételt a külföldi vállalkozóknak is lehetővé kell tenni. Latin-Amerikában viszont, ahol az utóbbi időben felerősödtek a populista, nacionalista baloldali áramlatok, az állami vállalatok, a hazai ipar védelme ugyancsak politikai kérdéssé vált a korábbi időszak liberális szabadpiaci nézetével szemben.69 2006-ban a világ befolyásos kereskedelmi hatalmai képtelenek voltak megállapodni a mezőgazdasági termények és iparcikkek kereskedelmi liberalizációjának menetéről, vagyis a WTO-tárgyalásokat egy időre felfüggesztették. A felek tudatában voltak, hogy a világkeres68

http://www.mti.hu/ [2007.11.15. 22:20]

69


- 55 -

kedelmi tárgyalások lezáratlansága gyengíteni fogja a WTO szerepét, és egy sor kétoldalú kereskedelmi megállapodáshoz fog vezetni, valamint a megállapodások hiánya a protekcionizmus erősödését és ezen keresztül a világgazdasági növekedés lelassulását eredményezné. 2007 januárjában azonban folytatódtak a világkereskedelem liberalizálásáról folyó tárgyalások. Ha a WTO-ban a forduló kérdéseiről megállapodás születne, akkor a Világbank becslései szerint a nemzetközi gazdaság közel 100 milliárd dolláros többletérték birtokába juthatna.70 A vámok leépítése befolyásolja a Mercosur piacvédő rendszerét, ami tulajdonképpen a Közös Külső Tarifa (TEC), az integráció közös kereskedelempolitikájának legfontosabb pillére, ami az import kb. 85%-át érinti. A TEC lépcsőzetes rendszere tizenkét vámszintet foglal magába 035%-ig. A védelem alá eső termékek és termékcsoportok, melyek importját az átlagnál magasabb vámmal sújtják, főleg a textilek, gépek és berendezések, egyéb feldolgozott termékek csoportjába tartoznak, pontosan azok, melyeknek elsőszámú szállítója az EU. Az EU esetében a vámok nem jelentik a piacvédelem fontos eszközét, mivel a Mercosur országokból érkező import több mint 70%-át preferenciális vámokkal terhelik a GSP megállapodások alapján. A GSP-n kívül az EU 4,8%-os átlag tarifát alkalmaz, ugyanakkor elég nagy eltérés figyelhető meg az egyes termékcsoportok esetében, hiszen az érzékeny termékek, mint pl. a szeszesitalok, dohányáru, élelmiszerek, halászati cikkek, és a textilek vámjai 50 és 100% között mozognak. E termékcsoportok esetében olyan kvótákat is alkalmaznak, melyek hozzájárulnak ahhoz, hogy az európai kereslet előbb a hazai felesleg felé irányul és csak ezt követően vásárolják meg a sok esetben olcsóbb, harmadik országból származó árut. Egy 2003ban készült felmérésből kiderült, hogy az EU sújtja a legmagasabb vámokkal az agrártermékeket, a legnagyobb mértékben alkalmazza az exporttámogatásokat, és a legnagyobb összegeket fordít a közös költségvetésből a termelők támogatására. Csak néhány példa: marhahús 249%, vaj 216%, fagyasztott zöldségek 168%, tejpor 173%, sajt 144%, kukorica 109%.71 III.6. Együttműködési egyezmények, programok III.6.a. Érvényben lévő megegyezések EU – Brazil Együttműködési megállapodás Az 1992-es EU – Brazil Együttműködési megállapodás alapozza meg a politikai kapcsolatok ápolásához szükséges intézményi feltételeket, és ez adja vázát a különböző területeken történő együttműködéseknek, mint például a kereskedelem. Ebben mondják ki többek között, hogy kereskedelemi kapcsolataikban biztosítják egymásnak a legnagyobb kedvezményes elbánást az 70

http://www.mti.hu/ [2007.11.15. 22:20]

71

Mucsi Erika [2005]

- 56 -

Általános Vám- és Kereskedelemi Egyezmény rendelkezéseivel összhangban. Az intézményi mechanizmus egy Közös Bizottságból és albizottságokból áll, a tudományos, technológiai és ipari együttműködés segítésére. A 2007. július 4.-i EU – Brazil csúcstalálkozón a két partner megegyezett a további együttműködésről egy EU – Brazil Stratégiai Társulás létrehozásának érdekében. Egyetértési megállapodás a textilkereskedelemről Az Európai Unió és Brazília 2002 novemberében megállapodást írt alá egyetértési memorandum formájában a textilek és ruházati termékek piacra jutásával kapcsolatos szabályokról. Az EU beleegyezett abba, hogy felemelje az összes Brazil textil termékre érvényes kvótát. Cserébe Brazília tiszteletben tartja a maximálisan megállapítható vámtarifákat, tartózkodik mindenféle nem-vámtarifás kereskedelmi korlátozás alkalmazásától az EU-ból érkező textil és ruházati árukra, és csökkenti a textil és ruházati termékekre kivetett hozzáadott adót. III.6.b. Tárgyalás alatt lévő megegyezések EU – Mercosur Szövetségi Megállapodás A jövőbeni bilaterális kereskedelmi kapcsolatok Brazíliával egy most tárgyalás alatt lévő átfogó EU – Mercosur Szövetségi Megállapodáson fognak alapulni, aminek célja egy szabadkereskedelmi övezet létrehozása. A megállapodás kereskedelemre vonatkozó része fellendülést adhat regionális kereskedelmi integrációnak az EU és Brazília között, jelentős számú vámtarifás és nem-vámtarifás kereskedelmi korlátozás megszüntetésével. A megállapodás kitér a javak, szolgáltatások, kereskedelmére, beruházásokra, szellemi javak védelmére, egyéb területekre, mint például a földrajzi jelölések védelme, kormányzati beszerzések, kereskedelem technikai akadályai, egészségügyi és növény-egészségügyi kérdésekre, valamint az üzletkötések megkönnyítésére is. 2004 nyaráig fokozatos és lényegi folyamat zajlott a tárgyalásokban, ami mindkét fél számára azt vetítette elő, hogy a megegyezés 2004 októberére megszülethet. Viszont a tárgyalások 2004 szeptemberében megrekedtek, és nem sikerült megállapodásra jutni a két fél által kínált feltételekben. Azóta rendszeres egyeztetések történtek, mind miniszteri, mind szakmai szinten, hogy felmérjék a folyamat újraindításának lehetőségeit. Az EU és Mercosur közötti tárgyalások közvetlen kapcsolatban vannak a Dohai Fejlesztési Terv (Doha Development Agenda - DDA) keretében zajló tárgyalásokkal, különösen a piacrajutási lehetőségeket érintő kérdésekben. A DDA folyamat még nem tisztázta ezt a kérdést és a lehetőségek elérésére szabott határidőket is már számtalanszor módosították. Csak remélni lehet, hogy hamarosan megszülethet egy

- 57 -

megegyezés a multilaterális piacnyitás elemeiről. Az EU – Mercosur kapcsolatok továbbfejlődése ennek függvényében lehetséges.72 Peter Mandelson, az EU kereskedelmi biztosa is annak a véleményének adott hangot, hogy az Unió és a Mercosur megállapodását inkább csak a dohai fordulót követően lehet tető alá hozni. Már amennyiben mindkét fél komolyan elhatározta a „házasságot”. A Mercosur néhány diplomatája úgy véli, hogy európai részről csökkent a lelkesedés: azzal, hogy az USA, Kanada, Mexikó és más latin-amerikai államok szabadkereskedelmi övezetének térhódítása is megrekedt, immár Európának sem sürgős a „frigy”. Amennyiben az EU és a Mercosur megállapodásra jutna, együtt a világ legnagyobb szabadkereskedelmi övezetét alkotnák, 800 millió fogyasztóval.73 III.6.c. EU-Brazil társulás kiépítése Az elmúlt évek során Brazília egy fokozott jelentőségű globális piaci szereplővé fejlődött és az EU egyik kulcsfontosságú tárgyalópartnerévé is vált. Ennek ellenére az EU és Brazília közötti dialógus főleg csak az EU és a Mercosur közötti párbeszéden belül zajlott. Brazília az utolsó azon erőteljesen fejlődő országok (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) közül, akivel az EU egy csúcstalálkozón belül tárgyal. Ez első EU-Brazil csúcstalálkozót 2007 júliusában, Lisszabonban tartották és a kétoldalú kapcsolatok egyik fordulópontjaként tekinthető. Brazília növekvő gazdasági és politikai szerepe miatt az EU tulajdonképpen ezen új csatornán keresztül szeretné kétoldalú kapcsolatait erősíteni, egyben elősegíteni a Mercosurral való tárgyalások előmenetelét, valamint pozícióinak erősítését az egész régióban. Brazília Latin-Amerikában az EU beruházásainak legfontosabb célpontja (2004 végén az EU Latin-Amerikai tőkeberuházásainak 38%-a Brazíliába irányult), ami még több lehetőséggel kecsegtet, ha a WTO tárgyalások eredményesek lesznek és sikerül további kereskedelmi akadályokat leépíteni. Annak ellenére hogy a Brazil növekedés jelentősen elmarad az Indiaitól vagy a Kínaitól, hatalmas természeti forrásokkal, híres tudományos bázissal, diverzifikált iparral és jelentős belső piaccal rendelkezik. Brazília nehézségei között legfőképpen a jövedelembeli egyenetlenségeket és főleg az északi és déli területek között fennálló regionális fejlettségbeli különbségeket említhetjük meg, aminek kezelése az ország kormányának is nagy kihívást jelent. Ezeken a területeken is segíthet egy tapasztalatcserén alapuló EU-val történő együttműködés. A

gyorsan

fejlődő

EU-Brazil

kapcsolatok

jelenleg

az

1992-es

Együttműködési

Keretprogramon és az 1995-ös EU-Mercosur Együttműködési Keretprogram megállapodásokon

72

http://ec.europa.eu/ [2007.11.04. 17:50]

73


- 58 -

alapul. Ezek jelenlegi formájukban mindenképpen korlátozzák a kapcsolatok mélységekben és kiterjedtségben való bővítését.74 III.6.d. EU-Brazil stratégiai partnerség Az Európai Unió 2007 júliusában meghívta stratégiai partnerei sorába Brazíliát. A partnerség céljaként jelölték meg az európai integrációs tömb és Dél-Amerika legnagyobb gazdasága közötti együttműködés fokozását olyan területeken, mint a kereskedelem, a megújuló energiaforrások, valamint a szegénység elleni küzdelem. Az EU olyan országokkal létesített már stratégiai partnerséget, mint az Egyesült Államok, Kanada, Oroszország, India és Kína. A meghívás a portugál elnökség félévének első csúcstalálkozóján született. A stratégiai partnerség közvetlen célkitűzéseként jelölték meg az öt latin-amerikai országot tömörítő Mercosur csoport és az EU közötti, 2004-ben elakadt kereskedelmi tárgyalások folytatását. A Mercosurral való tárgyalások eredményre jutását akadályozza, hogy a Kereskedelmi Világszervezetben Brazília - a Mercosur legbefolyásosabb tagja - és az Európai Unió egymással ellentétes álláspontokat képvisel a mezőgazdasági piacnyitás kérdésében. Brazília és India mezőgazdasági piacnyitást követelnek, miközben az ipari országok a fejlődőktől azt várják, hogy csökkenjenek az ipari termékek vámjai és a szolgáltatási ágazatokat nyissák meg. A partnerséggel a további WTO tárgyalások sikerességét is szeretnék elősegíteni, olyan megfontolásból, hogy a közeledés segíthet abban, hogy feloldják a jelenleg fennálló nézeteltéréseket. Azonban jelenleg nem tudni, hivatalosan mikor jöhet létre a megállapodás a stratégiai partnerségről, ugyanis a WTO-beli különbségek akár meg is hiúsíthatják a partnerséget. Az EU és Brazília 1992-ben egy korlátozott kétoldalú együttműködésről kötött szerződést. Az unió Brazília fő kereskedelmi partnere, Brazília pedig az EU első számú partnere a latinamerikai országok között, világviszonylatban pedig a tizenegyedik.75 A cselekvési területek közül elsőbbséget élvez a többoldalú kapcsolatok megerősítése egy hatékonyabb ENSZ-szervezet kialakításában végzett közös munka érdekében, valamint az emberi jogok előmozdítása. A Bizottság szoros együttműködést javasol az olyan világméretű kihívások kezelésében, mint a szegénység és egyenlőtlenség elleni küzdelem, a környezetvédelmet (különösen az éghajlati változást, az erdőket, a vízgazdálkodást és a biológiai sokféleséget) érintő kérdések, az energia, a stabilitás és jólét, valamint a Mercosur segítségével a

74

http://ec.europa.eu/ [2007.10.01. 18:30]

75

http://www.eurohirek.hu/ [2007.11.15. 21:40]

- 59 -

regionális együttműködés erősítése Latin-Amerikában, illetve az EU-Mercosur együttműködés létrehozására irányuló közös elhatározás. Tekintettel arra, hogy Brazília az EU legfontosabb latin-amerikai piaca, a Bizottság javasolja, hogy az EU-Mercosur tárgyalások kiegészítéseképpen, gondolják át a különleges, kétoldalú jelentőségű kereskedelmi és beruházási kérdéseket is, valamint hogy erősítsék meg az együttműködést az olyan közös érdekeltségű ágazatokban és területeken, mint a gazdasági és pénzügyi kérdések, az információs társadalom, a légi közlekedés, a tengeri szállítás, a tudomány és technológia, a műholdas navigáció, a szociális kérdések vagy a regionális fejlesztés.76 Az EU és Brazil privát üzleti szférát képviselő cégek a 2007. július 4-i első EU-Brazil üzleti csúcstalálkozóra kibocsátott Közös Nyilatkozata a következő javaslatokat tartalmazza: •

Doha forduló: az EU-nak és Brazíliának együttes súlyuknak megfelelően kellene fellépniük a tárgyalások 2007 végére történő sikeres lezárása érdekében.

•

EU-Brazil stratégiai együttműködés: az együttműködés megfelelő platformot szolgáltat a hatékony kommunikációhoz. Ez hozzá kell hogy járuljon az EU-Mercosur kapcsolatok fejlesztéséhez, és segítenie kell a megrekedt szabadkereskedelmi tárgyalások lezárását.

•

Beruházás, infrastruktúra, privát szektor kapcsolatok: a vállalatok teljes mértékben támogatják azokat a szabályozásokat, amik az infrastrukturális fejlesztéseket segítik elő. A privát szektor bevonása nyilvános koncessziókon vagy Köz- és Magánszféra Partnerségeken (PPP) keresztül, növeli az ilyen fejlesztések hatékonyságát.

•

Versenyképesség és innováció: az EU-nak és Brazíliának muszáj olyan szabályozásokat keresztülvinnie, amelyek hozzájárulnak a versenyképességhez és az innovációhoz, hogy segítsék a fő célokat, a növekedést és a munkahelyteremtést.

•

Energiapolitika és klímaváltozás: Brazíliának és az EU-nak össze kell fognia egy multilaterális keretprogram létrehozásának érdekében a klímaváltozással kapcsolatos küzdelemben. Szintén szükség van a bioüzemanyagok valamint az ezek gyártásához szükséges alapanyagok standardjainak és piacainak létrehozásához.77

III.7. Stratégia a 2007-2013 időszakra - Country Strategy Paper (CSP) Az EU kétoldalú együttműködése Brazíliával a bilaterális, a bi-regionális, EU-Mercosur szinteken keresztül, valamint számos tematikus horizontális együttműködési programok kereté76

http://europa.eu/ [2007.11.15. 22:10]

77

http://ec.europa.eu/ [2007.11.26. 18:50]

- 60 -

ben történik. A Brazil Országstratégiai terv elfogadása 2007. május 14-én történt, körülhatárolva a Közösség együttműködési prioritásait 2013-ig. A stratégia bevezetése a Nemzeti Indikatív Programokban van körülírva, az első a 2007-2010-es periódusra vonatkozik. A stratégiai terv két fő prioritásra fókuszál: 1.

A bilaterális kapcsolatok fejlesztése három szigorúan meghatározott cselekvési tervvel: kezdeményezések támogatása az EU-Brazil szektorális dialógusok keretmunkájához, felsőfokú képzési programok bátorítása a kölcsönös megértés és az akadémiai kapcsolatok erősítése érdekében ösztöndíjprogramok indításával, és az Európai Tanulmányok Intézetének megalapítása a kölcsönös ismeretátadás érdekében.

2.

A fenntartható fejlődés környezeti dimenziójának előmozdítása, hogy támogassa Brazília törekvéseit az Amazonas esőerdeinek és más életközösségek megvédésében, valamint hogy fenntartható módon aknázza ki természeti erőforrásait. A kutatási és fejlesztési területeken az együttműködés már 1983-ban elkezdődött. A 2004 januárjában aláírt EU-Brazil Tudományos és Technológiai Együttműködés megnyitotta az utat Brazília számára, hogy közreműködjön az új hatodik Keretprogramban Európai Uniós kutatásokban.

A Brazil Országstratégiai program számára 61 millió euró került elkülönítésre, a 2007-2013as periódusra. A javaslat szerint az összeg 70%-a az első prioritásra lesz fordítva, a maradék 30% pedig a második prioritásra.78

78

http://ec.europa.eu/ [2007.11.28. 22:30]

- 61 -

IV. Brazília és Magyarország kapcsolatrendszere IV.1. Kétoldalú kapcsolataink történetének rövid összefoglalója A diplomáciai kapcsolatokat 1927-ben vettük fel, melyek 1942 és 1961 között szüneteltek. Az Elnöki Tanács 1961. március 21-én hozott határozatot a kapcsolatok ismételt felvételéről követi szinten. A képviseleteket 1974. május 11-én emeltük nagyköveti szintre. Brazíliavárosban magyar, Budapesten brazil nagykövetség működik. 1988. december 12-én São Paulóban főkonzulátust létesítettünk. Külképviseleti hálózatunk 1997. évi átszervezése után Rio de Janeiróban a Kereskedelmi Kirendeltség helyén a Kereskedelemi Szolgálat Kereskedelem-fejlesztési Irodát nyitott. 1998. április 30-án pénzügyi nehézségekre való tekintettel az ITD Hungary a legrégebbi brazil képviseletünket bezárta Rióban, és az AGROINVEST brazíliavárosi kiküldöttjét bízta meg ezen tevékenység ellátásával. Ekkoriban szűnt meg São Paulóban is a kereskedelmi alkirendeltség. Gazdaság-diplomáciai tevékenységünk erősítése céljából, valamint São Paulónak a brazil, illetve a latin-amerikai gazdasági életben betöltött meghatározó szerepe miatt 1998-ban a Külügyminisztérium külgazdasági szakembert küldött ki beosztott konzuli minőségben a Főkonzulátusra. A Brazíliában élő, magukat magyaroknak vagy magyar származásúaknak vallók száma egyes becslések szerint 80-100 ezer fő, mások ennél nagyságrendekkel kisebb számról beszélnek. A brazíliai magyarság több nagy hullámban érkezett második hazájába. Az első magyar emigránsok a XIX. század második felében jelentek meg Brazíliában azzal az ígérettel, hogy ott földet kapnak. Leszármazottaik Jaraguá do Sulban (a Santa Catarina tagállamban, São Paulótól délre kb. 600 km-re fekvő kisvárosban) élnek és ma is - büszkén - magyaroknak vallják magukat, jóllehet eredetileg magyarországi svábok voltak. A második hullám az első világháború következményeként főként az elcsatolt területekről, ezen belül is elsősorban Erdélyből érkezett. A harmincas évek elejétől a világgazdasági válság idején ugyancsak jelentős számú magyar vándorolt ki Brazíliába. A második világháború előtt és alatt kényszerült emigrálni a Brazíliában élő magyar zsidóság többsége. Az 1945 után érkező hullám politikai okokból hagyta el Magyarországot, sokan közülük az államosítás miatt, ezért jó néhányan tartoztak a vagyonosabb réteghez. 1956 után további 3-4 ezer magyar bevándorló érkezett az országba.79 2001. július 19-e óta a turisztikai céllal beutazó magyar állampolgárok vízum nélkül léphetnek Brazília területére.

79

http://www.kulugyminiszterium.hu/ [2007.09.30 21:40]

- 62 -

IV.2. Gazdasági kapcsolatok Latin-Amerika országai jelentős utat tettek meg az elmúlt évtizedekben a demokratizálódás, a piacgazdaság és a társadalmi felemelkedés útján. Megkezdődött a térség országai között a gazdasági integráció folyamata. Magyarország a földrajzi távolság ellenére igyekszik szorosabbra fűzni a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatokat, és együttműködni új fejlesztési projektek megvalósításában. Ebben nagy segítségünkre vannak az évtizedekkel ezelőtt ott letelepedett magyarok helyi közösségei. Az Európai Unió stratégiai partnerként tekint Latin-Amerikára, ami rendszeres régióközi politikai párbeszédben jut kifejeződésre – Magyarország ennek aktív részvevője.80 IV.2.a. Brazil ratifikálásra váró egyezmény 2006. május 5-én dr. Németh József brazíliavárosi nagykövet és Celso Amorim brazil külügyminiszter aláírta a két ország közötti gazdasági együttműködési megállapodást (GEM). A megállapodás kihirdetését a 126/2006. (V. 22.) számú kormányrendelet jóváhagyta. Amennyiben a brazil fél jóváhagyja a Megállapodást, sor kerülhet a Gazdasági Vegyesbizottság (GVB) első, alakuló ülésére. Tekintettel arra, hogy a GEM jóváhagyása és ennek függvényében a GVB első, alakuló ülésének megtartása 100 millió US$ magyar kivitelt mozdíthat elő, legfontosabb célunk a megállapodás jóváhagyásának felgyorsítása.81 A kereskedelmi és fizetési megállapodás felmondását a brazil fél - annak elavultságára való hivatkozással - 2001 márciusában jelentette be. Az egyezmény 2002. június 12-én hatályát vesztette. Közel három éves előkészítő tárgyalások után az új gazdasági együttműködési megállapodás szövegét a két ország 2005. december 1-én parafálta Budapesten.82 IV.2.b. Tudományos és technológiai kapcsolatok A két ország közötti műszaki tudományos együttműködés alapjául a Magyar Népköztársaság kormánya és a Brazil Szövetségi Köztársaság kormánya közötti műszaki-tudományos együttműködési megállapodás szolgál. Aláírás: 1986. június 20-án, hatályba lépett: 1992. január 2-án. 1987. november 17-én írták alá a Magyar Népköztársaság kormánya és a Brazil Szövetségi Köztársaság kormánya között megkötött műszaki-tudományos együttműködési megállapodást kiegészítő egyezményt, amely szintén 1992. január 2-án lépett életbe.

80

http://www.kulugyminiszterium.hu/ [2007. 09.30. 22:30]

81

http://gkm.gov.hu/ [2007.10.28. 16:27]

82


- 63 -

A műszaki-tudományos kapcsolatok jelenleg egyes egyetemi kutatók magán jellegű kapcsolataira korlátozódnak, intézményes kapcsolat jelenleg nincs. 83 IV.3. Kereskedelmi kapcsolatok IV.3.a. Magyarország külkereskedelme Magyarország legfontosabb gazdasági partnerei az Európai Unió tagországai, ahová a magyar export közel 80%-a irányul, a velük folytatott kereskedelemben jelentős a magyar kivitel többlete. Legnagyobb külkereskedelmi partnereink: Németország, Ausztria, Franciaország, Olaszország és Nagy-Britannia. A magyar árukivitel szerkezetét az ipari termékek túlsúlya, és azon belül is a gépipari export dominanciája jellemzi. A gépek és szállítóeszközök súlya a teljes magyar kivitelben meghaladja a 60 százalékot, a feldolgozott termékek a teljes export további 28 százalékát adják, s elsősorban a gyógyszeripari és a vegyipari termékekre koncentrálódnak. A hagyományos magyar élelmiszerexport a teljes kivitelnek csak 6 százalékát teszi ki, míg az energiahordozók és nyersanyagok aránya együttesen is alig 5 százalék. Magyarország uniós taggá válása megerősítette nemzetközi kereskedelmi kapcsolatainkat is. Az EU széleskörű nemzetközi kereskedelmi szerződéses rendszere a magyar vállalatokat is segíti. Az elmúlt esztendőben az EU-n kívülre irányuló magyar export az átlagosnál lényegesen gyorsabban bővült. Ezért Magyarország, mint hosszú távú gazdasági partnerre tekint az ázsiai, csendes-óceáni, az öböl-menti, a földközi-tengeri valamint a latin-amerikai országokra, amelyek vállalataival az átrendeződő világgazdaságban növekvő esély nyílik az együttműködésre.84 IV.3.b. Magyar-Brazil kapcsolatok A kétoldalú forgalmat tekintve Brazília hosszú évek óta az egyik legfontosabb kereskedelmi partnerünk Latin-Amerikában, kivitelünkben Mexikóval felváltva vezeti a mezőnyt. Kivitelünkben és behozatalunkban is a gépek és szállítóeszközök dominálnak, a második helyen a feldolgozott termékek állnak. Legfontosabb exportcikkeink: járműalkatrészek, gyógyszerek és gyógyszeralapanyagok, didaktikus oktatási segédeszközök, szarvasmarhaembrió, elektronikus alkatrészek, izzók. Behozatalunk legnagyobb tételei: szójapellet és -pogácsa, szulfátcellulóz, narancslé, déligyümölcsök, kávé.85 A piacon a hagyományos, állami üzletek lebonyolítói (Metrimpex, Medicor, Agroinvest) meghatározó súlyt képviselnek, évtizedek óta többéves kifutású keretszerződések alapján

83


84


85

http://www.itdh.hu/ [2007.11.15. 19:12]

- 64 -

szállítanak (1965-1996: 200 M US$ értékben). A fenti cégek által megcélzott területek (oktatás, egészségügy, mezőgazdaság) továbbra is a központi és a helyi kormányok prioritását képezik, fejlesztésükre jelentős volumenű állami pénzeket fordítanak. A bővülő magánpiaci lehetőségeket kihasználva néhány magyar vállalat (Taurus, Egis, egri Leoni Kft. - autóipari szerelvények, dunaújvárosi Albadomu - sörmaláta), valamint a hazánkban megtelepedett transznacionális cégek (Opel, Ford, GE) és külföldi érdekeltségek változó volumenben újabb cikkekkel jelentek meg a brazil piacon (1997-ben például exportunk 77 árucikkből állt).86 9. táblázat: Legnagyobb brazíliai befektetők Magyarországon87

Cégnév SABO IND. E COM./ KACO HUNGARY KFT. VOTORANTIM/ VCP OVERSEAS HOLDING COMEXPORT/ HUNINT KFT. BG MARKET KFT.

Tevékenység autóalkatrészeket (olajtömítések) gyárt szulfátpapír export vegyi anyagok, műtrágyák exportja magyar borok brazíliai és brazil textilipari termékek magyarországi bevezetésével foglalkozik

2006-ban Brazília az amerikai kontinens országai között az exportot tekintve a negyedik, az importot tekintve a harmadik helyet foglalta el. 2006-ban az export 5,1%-os csökkenést elérve 79 millió US$ volt. Importunk értéke (107,6 millió US$) 41,8%-kal csökkent. A kétoldalú árucsereforgalomban hagyományos a magyar passzívum, amely a leggazdaságosabban erről a piacról beszerezhető brazil termékek importja miatt keletkezik (szója és származékai, kávé, dohány, narancs, vasérc).88 10. táblázat: A magyar-brazil külkereskedelem áruszerkezete (millió US$)89

ÖSSZESEN ÉLELMISZER, ITAL, DOHÁNY NYERSANYAGOK ENERGIAHORDOZÓK FELDOLGOZOTT TERMÉKEK GÉPEK, GÉPI BERENDEZÉSEK

Kivitel 2005 2006 92,2 86,4 0,2 0,2 0,0 0,0 0,0 0,0 12,3 15,6 79,7 70,6

86

http://www.hungria.org.br/ [2007.10.23. 11:55]

87

http://gkm.gov.hu/ [2007.10.28. 16:27]

88

http://www.itdh.hu/ [2007.11.15. 19:12]

89

http://gkm.gov.hu/ [2007.10.28. 16:27]

- 65 -

Behozatal 2005 2006 207,4 115,9 13,4 9,7 45,5 34,1 0,0 0,0 19,5 17,1 129,0 55,0

Egyenleg 2005 2006 -115,2 -29,5 -13,2 -9,5 -45,5 -34,1 0,0 0,0 -7,2 -1,5 -49,3 15,6

IV.3.c. Tőkekapcsolatok A São Paulo-i ENCO néhány százezer US$ beruházással működő vállalata (Euro-Zolcsák) mellett 1994-ben az Ademco Participações cég Zala megyei birtokán 1 M US$-t invesztált és 600 hektáron mezőgazdasági termelést indított be, amelyet 2.000 hektárra kíván felfuttatni. Győr közelében José Sabo Filho - 2002 márciusában elhunyt - São Paulo-i vállalkozó 1996-ban kezdett néhány milliós befektetéssel autóalkatrészt gyártó zöldmezős beruházást. Brazíliában szerény tőkebefektetéssel - a Medicor (Medicor do Brasil néven) létesített vegyes vállalatot Rio de Janeiro-i székhellyel. Brazília jellegzetesen tőkeimportőr ország, így részükről jelentős mértékű tőkekihelyezés nem várható.90

90

http://www.hungria.org.br/ [2007.10.23. 11:55]

- 66 -

V. Jövőbeni kilátások 50 év elteltével a négy legnagyobb fejlődő ország (Brazília, Oroszország, India és Kína) lehet a világ négy legnagyobb gazdasága, lehagyva Németországot, Franciaországot, az Egyesült Királyságot és Olaszországot. Brazília gazdasága 2025-re megelőzi Olaszországot, 2031-re Franciaországot, 2036-ra Németországot. 2041-re várhatóan Kína lesz a világ legnagyobb gazdasága, és 2032-re India felülmúlja Japánt.91 V.1. Globalizáció és kereskedelem V.1.a. A térség helyzete a világgazdaságban Latin-Amerika további növekedése szempontjából a korlátok, s ezzel egyben a megoldandó problémák, feladatok közé kell sorolnunk a társadalmi egyenlőtlenség magas fokát, ezzel kapcsolatban különösen a szakképzett munkaerő relatív hiányát, a termelés szerkezeti problémáit. Dominál az alacsony hozzáadott értéket hordozó termékek termelése és exportja, különösen az integrációs csoportokon, a térségen kívülre, és nemzetközi összehasonlításban alacsony a termelés hatékonysága. Hátrányos a hatalmas adósságállomány okozta terhek jelenléte, s a demokratikus berendezkedés instabilitása, a korrupció mértékének nagysága.92 A gazdasági bűncselekményekből származó vesztegetéseket tekintve Nyugat-Európa a világátlag felét produkálja, de ez is háromszorosa az USA korrupciós szintjének, a közép-európai szint pedig éppen tízszerese az észak-amerikainak. A legkorruptabbnak az indonéz üzleti élet bizonyult, de elég szorosan holtversenyben követi Oroszország és Brazília, míg a "legtisztább" Svédország.93 A növekedést pozitívan befolyásoló tényezők listáján, első helyen a már végrehajtott gazdasági reformok gyümölcseinek beérése áll. Itt elsősorban a privatizáció, és a beáramló FDI (mely 1990 és 1998 között megnyolcszorozódott) implikálta hatékonyságnövekedés, versenyképesebb világgazdasági jelenlét említhető. Ezen túl ide kell sorolnunk a regionális integrációs szervezetek fejlődését, ami a NAFTA esetében valódi fejlődést jelent, míg a Mercosur esetében a sikeresnek tekinthető 1991-98-as időszak után, az ázsiai válság okozta visszaesés „túlélése" is sikerként könyvelhető el. A bilaterális és csoportok közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésében elért eddigi eredmények, a világ vezető gazdasági szereplőivel folytatott tárgyalások (USA, EU, Japán) mindenképpen jó lehetőséget teremtenek a külkereskedelem fejlesztése terén,

91


92


93

http://www.origo.hu/ [2007.10.17. 19:40]

- 67 -

és pozitívan befolyásolják a térség FDI felszívóképességét is. A hatalmas (potenciális) belső piac már eddig is komoly vonzerő volt a befektetni szándékozók számára, s jelentőségét csak növelik az eddig elért kereskedelem-politikai sikerek, és a gazdasági növekedés lehetősége. A pénzügyi piacok világméretű összekapcsolódása oda vezetett, hogy a befektetők bár pillanatok alatt mozgathatnak hatalmas összegeket a világ egyik pontjáról a másikra, ezzel párhuzamosan azonban óhatatlanul nem veszik figyelembe az egyes országok adottságait, speciális helyzetét, egyediségét, hanem az egyszerűség kedvéért ország-csoportokban gondolkoznak. Ennek következtében, ha a latin-amerikai gazdaságokkal egy csoportba (emerging-markets, feltörekvő piacok) sorolt valamelyik ország (például az ázsiai „tigrisek”, vagy éppen Törökország) gazdasági helyzete bizonytalanná válik, akkor ez magával hozhatja, hogy LatinAmerikából is kivonják tőkéjüket a befektetők, ami magas adósságterheikkel járó folyamatos visszafizetési kötelezettségük miatt súlyos helyzetbe sodorhatja ezen országokat. A globalizáció egyik hatása tehát, hogy fokozott mértékben váltak kiszolgáltatottá a világgazdasági eseményeknek, folyamatoknak a térség országai. A másik fontos hatás a multinacionális vállalatok megjelenése ezen országokban. Ennek a folyamatnak pozitív s negatív hatásait ki-ki világnézeti és gazdaságelméleti elkötelezettségének fényében sorolhatná fel, az azonban kétségtelen, hogy a kiszolgáltatottságot ez is növelte. A térség országai tehát ha el is jutnak oda, hogy félretéve politika ellentéteket, gazdasági nehézségeket végre nekifognak azoknak a reformoknak, melyek elkerülhetetlenek a középtávú növekedési kilátások megalapozásához (ilyenek lennének az oktatási-, társadalombiztosítási-, államháztartási- és adóreform), egy rendkívül bizonytalan külső környezettel találkoznak. Nyilvánvaló, hogy ezek a reformok még ha optimális módon vannak is végrehajtva, olyan pénzügyi helyzetben lévő országok, mint amilyenek a térség súlyosan eladósodott országai, átmenetileg kiszolgáltatnak hitelezőiknek, mivel ezek a reformok általában jelentős azonnali költséggel járnak, pozitív hatásuk azonban csak évekkel, évtizedekkel később jelentkezik. Mivel azonban a bezárkózás már bizonyítottan sikertelennek bizonyult (lásd importhelyettesítő gazdaságpolitika kudarca), nincs más választásuk, mint a változó külső körülmények között megtenni a felzárkózáshoz nélkülözhetetlen lépéseket.94 V.1.b. A reformok szükségessége Annak ellenére, hogy Latin-Amerika a legerőteljesebb gyorsasággal növekszik az 1970-es évek óta, a választópolgárok kétségtelenül elégedetlenek, ami valós gazdasági problémákból táplálkozik, különösen a növekedésből, ami még mindig nem elég magas és a szegénységből, 94


- 68 -

ami még mindig hatalmas méreteket ölt a legtöbb országban. Az IMF szerint a megoldás a már elkezdett, és működő reformok továbbvitele, valamint ezek finomítása ahol szükséges, hogy támogassák a növekedést, valamint csökkentsék a szegénységet és a meglévő egyenlőtlenségeket, szem előtt tartva az intézmények és a különböző országok eltérő körülményeinek fontosságát. Ami optimizmusra ad okot, hogy a növekedés töretlen volt, emellett az infláció csökkenő. A jelenlegi gazdasági sikerek részben külső tényezőknek köszönhető, amit nem a Latin-Amerikai országok befolyásolnak, mint például az exportál termékeiknek magas világpiaci ára, jó világpiaci kondíciók, és a kereskedelmi partnereik töretlen növekedése. Azonban Latin-Amerika sikere nagyban köszönhető a megfelelő szabályozásoknak is. A pénzügyi és a külső helyzetek sokkal kedvezőbbek, mint a korábbi alkalmakkor, több ország rugalmas árfolyam rendszert használ, hogy elkerüljék a pénzügyi sokkokat, valamint a régió központi bankjai megalapozták hitelességüket az infláció elleni harcban. Ez a hitelesség megengedi, hogy alacsonyan tartsák az alapkamatot, ami segíti a gazdasági növekedést. Tanulmányok kimutatták, hogy a növekedés nagyobb volt olyan országokban, ahol a makroökonómiai szabályozások erősebbek, a strukturális reformok pedig mélyebbek voltak.95 V.2. Az ország előtt álló kihívások V.2. a. Növekedési kilátások Egy 2005-ös OECD tanulmány arra a megállapításra jutott, hogy a fenntartható növekedés kellően megalapozott Brazíliában. A makrokörnyezet továbbra is javulóban van: a fiskális szabályozások érvényben vannak, a GDP arányos államadósság 2003 óta csökkenő trendet mutat (igaz, még mindig magas a többi feltörekvő gazdasághoz viszonyítva), az infláció továbbra is alacsony szinten van és a jelenlegi 4,5%-os cél környékén mozog. A folyamatos külső kiigazítások megnövekedett stabilitást adnak a külső behatások ellen, a tőkeértékek jól teljesítenek a globális likviditás szűkülése esetén is. A külső érzékenység csökkentése érdekében tett erőfeszítések, különösen a külső eladósodottság tekintetében, megfizetődni látszanak: Brazília hitelminősítése javult és a kamatterhek történelmi mélypontra süllyedtek. Az inflációs és növekedési kilátások továbbra is derűlátóak. Ugyanakkor a jövedelmi különbségek, amik igen magasak Brazíliában, csökkenőben vannak a növekvő bérek és a szegényeket támogató Bolsa Família program kezdeményezéseinek köszönhetően. A folyamatos fejlődés a kulcsa hogy ezeket a trendeket tartani lehessen. Azonban van néhány makroökonómiai és strukturális probléma is, amiket ha nem kezelnek akadályozni fogja a növekedést, meggátolva Brazíliát a 95

http://www.imf.org/ [2007.10.28. 18:05]

- 69 -

stabilizáció előnyeinek élvezésétől. Ennek elkerüléséhez, a középtávú célnak a gazdaság növekedési potenciáljának javítása kell hogy legyen, hogy az OECD országokkal szemben az 1980-as évek óta növekvő jövedelmi rést csökkentse. V.2.b. Szükséges strukturális reformok A kormány továbbra is el van kötelezve számos strukturális reformmal szemben, de a gyorsabb fenntartható növekedés elérése érdekében több oldalról összehangolt szabályozások szükségesek. Az OECD három gyenge láncszemet azonosított, amiket kezelni szükséges a növekedési potenciál javításához: •

A fiskális kiigazítás minőségén javítani kell a makroökonómiai stabilizációval való összehangolással nyerhető előnyök kihasználásához és a gazdaság rugalmasságának javításához. A további erőfeszítések, amik a GDP arányos államadósság trendszerű csökkentéséhez szükségesek, legnagyobb mértékben a kiadások lefaragásán kell hogy alapuljon, mint például nyugdíjak, semmint hogy az adóbevételeket növeljék tovább az ezzel járó negatív hatások elszenvedésével.

•

Az üzleti szférának sokkal innovatívabbá kell válnia a termelékenység és a gazdaság versenyképességének növelése érdekében. A K+F kiadások növelése, ami jelenleg elhanyagolható mértékű a legtöbb OECD országhoz képest és nagyrészt kizárólag a kormány viseli, nagymértékben hozzájárulhat az innovációs teljesítmény fellendítéséhez.

•

A munkaerő hozzáadott értékének javulnia kell emberi tőke-felhalmozással és a formaszerűség hiányának redukálásával. A kvalifikáció növekedett, de nem olyan mértékben mint Brazília kereskedelmi partnereinél. Ráadásul az országban nagymértékben elterjedt a formalitás hiánya, különösen az alacsony képzettségűek körében, akiknél a munkahely váltogatása ráadásul igen gyakori. Ha ez a kiaknázatlan munkaerőforrás is hozzájárulna a formális munkaerő potenciálhoz, az emberi tőke is jelentősebben hozzá tudna járulni a gazdasági növekedéshez.96

96

http://www.oecd.org/ [2007.11.29. 22:05]

- 70 -

Befejezés Az elmúlt két évtizedben jelentős ipari modernizációt éltek meg – elsősorban a külföldi tőkére alapozva – Latin-Amerika fejlettebb országai (Argentína, Brazília, Mexikó). Mivel ezekben az országokban a multinacionális cégek által képviselt modern árutermelő szektor erősen elkülönült a hagyományostól, továbbra is a társadalmi–gazdasági dualitás jellemző, amely az elmúlt évtizedekben csak tovább nőtt. Ezek az országok, csoportok megéltek egyfajta fejlődést, de ez nem minden esetben járt együtt tartósan gyors gazdasági növekedéssel, a társadalom átalakulásával, a létfeltételek javulásával. Brazília jelenlegi egyik legnagyobb kihívása még mindig a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklése. Mára világossá vált, hogy a gazdasági növekedés és a fejlődés nem feltétlenül együtt haladó folyamatok. Ennek kapcsán egyre több szó esik a fenntartható növekedésről, amelynek legfontosabb eleme – a környezeti mellett – a társadalmi fenntarthatóság, ezen belül a szociális és a politikai kohézió.97 Ha a puszta árukereskedelemtől eltekintünk, láthatjuk, hogy az Unió számára több okból is kiemelt jelentőségű ez a terület: A térség gazdasági fejlődésének fellendülése, ami együtt járt a nemzetközi kapcsolatok kiszélesedésével, oda vonzotta a nemzetközi szervezett bűnözést is. Nagy hamisítóipar alakult ki Brazíliában és Argentínában, noha az érintettek határozott intézkedéseket vezettek be a szellemi tulajdon és a szabadalmi jogok védelmére. A gyorsan fejlődő középosztály fizetőképessége és a „divat”,

a

gyorsuló

fogyasztáscentrikusság

oda

vonzotta

a

kábítószerkereskedelmet,

megteremtette a csempészáruk (beleérte a külföldön lopott gépkocsik) piacát, amelyet az olasz, az orosz és a nigériai szervezett bűnözés elégít ki. Központjaikat a brazil, paraguayi és argentin hármas határ régiójában építették ki. Rohamosan fejlődik a prostitúció és az ezzel együtt járó nőés gyermekkereskedelem.98 Jelentős a térség gazdaságán átmenő pénzmosás is. Mivel a térség az egyik legnagyobb kábítószer-előállító a világon, a legális termelőtevékenységek számára felvevőpiacot kell biztosítani, hogy a termelők számára megérje áttérni, és ezáltal csökkenjen a kábítószer kínálat és az áruhamisítások, ami nem csak az amerikai de az európai cégeknek is komoly károkat okoz. A másik ok, ami miatt az Unió kapcsolatokat akar fenntartani a térséggel, az az Amerikai Egyesült Államok, s annak törekvése az egész kontinensre kiterjedő szabadkereskedelmi övezet létrehozására, mellyel egy olyan, az USA által vezetett hatalmas gazdasági tömb jönne létre, mely komoly ellensúlyt képezne a folyamatosan bővülő Uniónak és a szintén egyre erőteljesebb

97

Inotai András, Farkas Péter [2002]

98

Hadas László [2003]

- 71 -

ázsiai integrációknak. Ha már ebből az integrációból az Unió földrajzi fekvéséből következően mindenképpen kimarad, lemaradni semmiképpen nem akar, ezért áll érdekében, hogy erősítse kapcsolatait ezen térség országaival. Az uniónak mindenképpen jól jön, hogy az FTAA tárgyalások megakadtak, valamint hogy Latin-Amerikában sorra USA-ellenes, baloldali kormányok, vezetők kerülnek hatalomra. A Brazíliával alakulóban lévő kereskedelmi kapcsolatokat tekintve, az EU észrevételeim szerint sokszor önös érdekek által vezérelt kapcsolatépítéseit (saját agrárpolitikájának finanszírozása, egyoldalú kereskedelmi nyitások kisajtolása), a globális béke és a biztonság támogatásának, a demokratikus átalakulás támogatásának vagy az emberi jogok védelmének fellengzős megfogalmazásaiban tárja a nyilvánosság elé, mintegy közös értékként megfogalmazva. Mindeközben saját polgáraira is ráerőszakolja pazarló politikáját, mivel a meglévő problémákat nem képes a saját rugalmatlan, túlbonyolított intézményrendszere mellett megoldani, amit még az európai polgárokkal is nehezen fogadtat el (lásd Európai Alkotmány). Teszi mindezt a globális piacon versenyképességéből és perspektívájából folyamatosan veszítve, amit úgy próbál fékezni, hogy piacának és területének növelésével próbálja befolyását legalább szinten tartani. Mindezek ellenére az európai (és ezen belül közvetve a magyar) és a brazil kereskedelem kétségkívül bővülni fog a jövőben, ha sikerül végre lezárni a dohai fordulót, amit jelenleg egyik oldalról a magas európai agrártámogatások, másik oldalról a brazil szolgáltatói ágazat liberalizálásának hiánya akadályoz. Azt is látni, hogy az unió több fronton szorgalmazza a kapcsolatok mélyítését, lásd a 2007-2013-as időszakra vonatkozó Country Strategy Paper nevű programot, amiben legfőképpen nem a kereskedelmi kapcsolatok bővítését irányozzák elő, hanem az együttműködés új területeit célozzák meg, mint például közös kutatási programokban való kooperáció, az Európai Tanulmányok Intézetének megalapítása, és a fenntartható növekedés szellemében működő cselekvési programok kiterjesztése. Brazília növekedési kilátásai igen jók. A pozitív oldalon az alacsony inflációt, a nyersanyagok bő hozzáférhetőségét, a tőkevonzóképességet, a térségbeli vezetőszerepet, a külkereskedelmi mérleg folyamatos többletét, az államadósság csökkenését és a tudományos bázis bővülését, a negatívumok között pedig az exportszerkezetben az alacsony feldolgozottságú termékek túlsúlyát, a gazdasági növekedés alacsony mértékét, a társadalmi egyenlőtlenségeket, az esőerdők területének fokozatos csökkenését, a korrupció és a szervezett bűnőzés jelenlétét, a világgazdasági hatásoktól való fokozott függést említhetjük. Mindezek tudatában elmondhatjuk, hogy Brazília rendkívüli potenciállal rendelkező ország, ahol még igen sok tennivaló van, egyúttal kijelenthető, hogy az Unió és Brazília közötti kapcsolatok mélyítése mindkét fél érdeke.

- 72 -

Irodalom Bassa Zoltán, Buzás Sándor, Ludvig Zsuzsa, Majoros Pál, Székely-Doby András, Szigetvári Tamás: Világgazdasági régiók. Perfekt Kiadó, 2004 Buzás Sándor: Latin-Amerika az új évezred küszöbén. Magyar Tudomány, 2002/7. Inotai András, Farkas Péter: Híradás a fejlődő országokról. Magyar Tudomány, 2002/7. Polgár Tímea, Varga Csilla: Dél-Amerika: A változás szele. (TDK dolgozat) 2006 Mucsi Erika: Az Európai Unió és a Mercosur kapcsolatrendszerének alakulása az újregionalizmus keretében. (Szakdolgozat) 2005 Az EU nemzetközi kereskedelmi konfliktusai. Világgazdasági Kutatóintézet vitaanyag, 2007. január. Blahó András (szerk.): Világgazdaságtan 2: Globális fejlődés, gazdaságdiplomácia. AULA Kiadó, Budapest 2002 Palotás László: Az összamerikai szabadkereskedelmi terv és az amerikai-brazil-argentin háromszög. EU Working Papers 2000/4 Dr. Iványi Károly: Nemzetközi gazdaságelemzés és a külgazdaságfejlesztés alapjai. BGF jegyzet, 2004 Drexler András: Az Európai Unió – Latin Amerika kapcsolatrendszer. Ph.D. értekezés, 2004. Hadas László: A globalizáció árnyoldalai és a hírszerzés. MTA VKI Műhelytanulmány, 2003 Balázs Péter: Az Európai Unió külpolitikája magyar szemmel. Külügyminisztérium, 2003 Internetes források: A Brazil Szövetségi Köztársaság Kormányának honlapja http://www.brasil.gov.br/ingles/economy/imports/ [2007.10.07. 12:20] A brazil Alkalmazott Gazdasági Kutatóintézet honlapja www.ipeadata.gov.br/ipeaweb.dll/ipeadata?1534490734 [2007.10.14. 12:20] A Latin-Amerikai Gazdasági Rendszer Állandó Titkársága http://www.sela.org/sela/miembros.asp?id=brasil [2007.10.22. 15:15] A Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának honlapja http://www.kulugyminiszterium.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/Ketoldalu_kapcsolatok/ketoldalik apcsolatok.aspx?d=Általános%20adatok&c=21&z=Amerika [2007.09.30. 17:11] http://www.kulugyminiszterium.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/Ketoldalu_kapcsolatok/ketoldalik apcsolatok.aspx?d=Politikai%20kapcsolatok&c=21&z=Amerika [2007.09.30 21:40] - 73 -

http://www.kulugyminiszterium.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/Ketoldalu_kapcsolatok/ketoldalik apcsolatok.aspx?d=Kulturális%20és%20tudományos%20kapcsolatok&c=21&z=Amerika [2007.09.30. 23:25] http://www.kulugyminiszterium.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/Magyarország+a+világban/ [2007. 09.30. 22:30] http://www.kulugyminiszterium.hu/NR/rdonlyres/B8560042-FAB1-4B5E-94B8555073E562D1/0/et_2006_7_8.pdf [2007.10.23. 17:30] http://www.kulugyminiszterium.hu/NR/rdonlyres/445D9511-2DEC-4781-B0FD67D327C443AC/0/et_2006_11.pdf [2007.10.23. 17:33] A budapesti Brazil Nagykövetség honlapja http://www.brazil.hu/hu/hu-infobr-economia.htm [2007.10.23. 12:23] http://www.brazil.hu/hu/hu-infobr-populacao.htm [2007.10.22. 20:59] A Magyar Köztársaság São Paulo-i Főkonzulátusának honlapja http://www.hungria.org.br/brazilmagyarkapcs.html [2007.10.23. 11:55] Az Európai Bizottság honlapja http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2006/september/tradoc_113359.pdf [2007.11.04. 12:25] http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2006/september/tradoc_122529.pdf [2007.11.04. 12:27] http://ec.europa.eu/external_relations/brazil/intro/index.htm [2007.11.28. 22:30] http://ec.europa.eu/external_relations/brazil/docs/2007_joint_decl_040707_en.pdf [2007.11.26. 18:50] http://ec.europa.eu/trade/issues/bilateral/countries/brazil/index_en.htm [2007.11.04. 17:50] http://ec.europa.eu/external_relations/brazil/docs/com07_281_en.pdf [2007.10.01. 18:30] A Központi Hírszerző Ügynökség (Central Intelligence Agency – CIA) hivatalos honlapja https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/br.html [2007.10.23. 10:51] A Magyar Köztársaság Gazdasági és Közlekedési Minisztériumának honlapja http://gkm.gov.hu/data/cms1383257/brazilia.pdf [2007.10.28. 16:27] Az ENSZ Latin-Amerikai Gazdasági Bizottságának honlapja http://www.cepal.org/cgi-bin/getprod.asp?xml=/noticias/paginas/7/21477/P21477.xml&xsl= /tpl/p18f-st.xsl&base=/tpl-i/top-bottom_acerca.xsl [2007.11.03. 14:21] Az Európai Unió hivatalos portálja http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=IP/07/510&format=HTML&aged=1&l anguage=HU&guiLanguage=en [2007.11.04. 16:35] http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=IP/07/725&format=HTML&aged=1&l anguage=HU&guiLanguage=en [2007.11.15. 22:10]

- 74 -

http://europa.eu/scadplus/leg/en/lvb/r14004.htm [2007.11.03. 18:20] Az [origo] Média és Kommunikációs ZRt. Hírportálja http://www.origo.hu/uzletinegyed/vilaggazdasag/20071017-meglopjak-a-vallalatok-felet.html [2007.10.17. 19.40] A Nemzetközi Pénzügyi Alap (International Monatery Fund – IMF) hivatalos honlapja http://www.imf.org/external/pubs/ft/survey/2007/022607.pdf [2007.10.28. 18:05] http://www.imf.org/external/pubs/ft/weo/2007/02/pdf/text.pdf [2007.10.28. 18:20] Brazil turisztikai oldal http://www.brazilparadise.com/ [2007.10.22. 20:05] Információgyűjtemény Brazíliáról http://www.brazilbrazil.com/historia.html [2007.10.22. 17:10] A Brazil Külügyminisztérium kereskedelmi portálja http://www.braziltradenet.gov.br/Investimentos/MapaInvestidor/frmMapaInvestidor.aspx [2007.11.24. 22:49] http://www.braziltradenet.gov.br/frmBrazilTradeNet.aspx [2007.11.29. 00:10] A Magyar befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. portálja http://www.itdh.hu/resource.aspx?ResourceID=latin-amerika_kozelebbrol_2007 [2007.11.15. 19:12] A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet portálja http://www.oecd.org/document/54/0,3343,en_33873108_36016449_37703734_1_1_1_1,00.htm l [2007.11.29. 22:05] A Latin-Amerikai gazdaságokkal foglalkozó elemző és hírszolgáltató portál http://www.latin-focus.com/latinfocus/countries/brazil/braunemp.htm [2007.12.01. 17:58] http://www.latin-focus.com/latinfocus/countries/latam/latgdpshare.htm [2007.12.01. 20:05] A Magyar Távirati Iroda honlapja http://www.mti.hu/cikk/107295/ [2007.11.15. 19:09] http://www.mti.hu/cikk/146153/ [2007.11.15. 22:20] A BBC internetes honlapja http://news.bbc.co.uk/2/hi/business/6396903.stm [2007.11.15. 19:09] A Brazil Központi Bank honlapja http://www.bcb.gov.br/pec/indeco/ingl/ie5-26i.xls [2007.12.01. 18:20]

- 75 -

Melléklet Brazília főbb gazdasági területei és termelt árucikkei

- 76 -

A brazil ipari termékek szektoronkénti export-eloszlása99

99

http://www.braziltradenet.gov.br/Investimentos/MapaInvestidor/frmMapaInvestidor.aspx [2007.12.04. 19:10]

- 77 -

Brazília és Magyarország közötti hatályban lévő kétoldalú szerződések100 Cím

Aláírás időpontja

Hatályba lépés ideje

Diplomáciai Kapcsolatok Újrafelvételéről Szóló Egyezmény

1961.03.21.

1961.03.21.

Egyezmény a São Paulo-i és Rio de Janeiro-i Kereskedelemi Irodák Létesítéséről

1980.01.29.

1980.01.29.

1986.06.20.

1992.01.02.

Egyezmény a Kettős Adózás és Jövedelemadó-csalás Elkerülése Érdekében

1986.07.20.

1990.07.13.

Szándék Jegyzőkönyv

1987.11.17.

1987.11.17.

Kiegészítő Egyezmény a Műszaki, Tudományos és Technológiai Egyezményhez

1987.11.17.

1992.01.02.

Szándék Jegyzőkönyv a Brazil Szövetségi Köztársaság Energia és Bányaügyi Minisztériuma és a Magyar Népköztársaság Ipari Minisztériuma között

1987.11.26.

1987.11.26.

Jegyzékváltás a São Paulo-i főkonzulátus megnyitásáról

1988.12.12.

1988.12.12.

Jegyzékváltás a Diplomáciai és Külügyi Megbízotti Vízumok Eltörléséről

1990.12.13.

1991.01.01.

Kulturális Együttműködési Megállapodás

1992.03.19.

1998.01.12.

Turisztikai Együttműködési Megállapodás

1997.04.03.

1998.02.25.

Légi Szolgáltatásokról Szóló Egyezmény

1997.04.03.

1999.04.19.

Jegyzékváltás a Beutazási Vízum Eltörléséről

1999.11.09.

2001.07.19.

Megállapodás az Állat Egészségügyi Eljárásokról és Műszaki Együttműködésről

1999.11.10.

2002.08.22.

Műszaki, Tudományos és Technológiai Együttműködésről Szóló Egyezmény

100

http://www.brazil.hu/hu/hu-relacao.htm [2007.10.23.]

- 78 -

Az Európai Unió és Magyarország politikai, gazdasági, kereskedelmi kapcsolatainak elemzése Brazíliával

Recommend Documents