AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS AZ ÁLLAMPOLGÁRSÁG

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Levelező tagozat Európai Üzleti Tanulmányok szakirány

AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS AZ ÁLLAMPOLGÁRSÁG

Készítette: Kun Diána

Budapest, 2004.


Tartalomjegyzék Bevezetés ..................................................................................................................................................... 5

1.

fejezet Az állampolgárság fogalma, kialakulásának története és nemzetközi jogi

jelentősége................................................................................................................................ 8 1.1. Az állampolgárság fogalma......................................................................................................... 8 1.1.1. A nemzetközi jog fő tanai alapján a személyek és az állam jogai és kötelességei .............. 8 1.1.2. Az állampolgárság megszerzésének és elvesztésének lehetséges módjai............................ 9 1.2. Az állampolgárság kialakulásának története ............................................................................. 11 1.3. Az állampolgárság nemzetközi jogi jelentősége ....................................................................... 12 1.3.1. A hontalanság .................................................................................................................... 12 1.3.2. A kettős vagy többes állampolgárság ................................................................................ 13 1.3.3. A területváltozások hatása a lakosság állampolgárságára ................................................. 15 1.3.4. A diplomáciai védelem...................................................................................................... 15

2. fejezet Az állampolgárság szabályozása nemzetközi és nemzeti szinten ...................... 17 2.1. Az Európai Állampolgársági Egyezmény és előzményei.......................................................... 17 2.1.1. Az állampolgársági fogalmak meghatározása ................................................................... 19 2.1.2. Az állampolgárságra vonatkozó alapelvek ........................................................................ 20 2.1.3. Az állampolgárság megszerzése........................................................................................ 21 2.1.4. Az állampolgárság elvesztése............................................................................................ 23 2.1.5. Az állampolgárságról való lemondás ................................................................................ 24 2.1.6. Az állampolgárság újra megszerzése................................................................................. 24 2.1.7. Többes állampolgárság...................................................................................................... 25 2.1.8. Részvétel az Állampolgársági Egyezményben .................................................................. 25 2.2. Az uniós tagállamok állampolgársági szabályozása.................................................................. 26 2.2.1. Alapelvek .......................................................................................................................... 26 2.2.2. Az állampolgárság megszerzése........................................................................................ 26 2.2.3. Az állampolgárság elvesztése............................................................................................ 35 2.2.4. Az állampolgárság újra megszerzése................................................................................. 39 2.2.5. Többes állampolgárság...................................................................................................... 40 2.3. A magyar állampolgársági szabályozás..................................................................................... 43 2.3.1. Alapelvek .......................................................................................................................... 43 2.3.2. Az állampolgárság megszerzése........................................................................................ 44 2.3.3. Az állampolgárság elvesztése............................................................................................ 46

3

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. 2.3.4. Az állampolgárság újra megszerzése................................................................................. 47 2.3.5. Többes állampolgárság...................................................................................................... 47 2.4. A többi csatlakozó állam állampolgársági szabályozása........................................................... 48 2.4.1. Alapelvek .......................................................................................................................... 48 2.4.2. Az állampolgárság megszerzése........................................................................................ 48 2.4.3. Az állampolgárság elvesztése............................................................................................ 50 2.4.4. Az állampolgárság újra megszerzése................................................................................. 52 2.4.5. Többes állampolgárság...................................................................................................... 52

3. fejezet Az uniós polgárság, mint az európai identitásformálás eszköze....................... 53 3.1. Az uniós polgárság kialakulása ................................................................................................. 53 3.2. Az uniós polgárok jogai ............................................................................................................ 56 3.2.1. Az alkotmányos alapjogok ................................................................................................ 56 3.2.2. Az általános jogok ............................................................................................................. 61 3.2.3. Az alapvető jogok.............................................................................................................. 66 3.3. Két elmélet az uniós polgársággal kapcsolatban ....................................................................... 68 3.4. Egy felmérés az uniós polgársággal kapcsolatban… ................................................................ 70 Záró gondolatok........................................................................................................................................ 77 Irodalomjegyzék ...................................................................................................................................... 81 1.

melléklet........................................................................................................................................... 84

2.

melléklet........................................................................................................................................... 85

3.

melléklet........................................................................................................................................... 87

4.

melléklet........................................................................................................................................... 89

5.

melléklet........................................................................................................................................... 90

6.

melléklet........................................................................................................................................... 92

7.

melléklet........................................................................................................................................... 93

4


B

evezetés

„Nem államok közötti koalíciót alkotunk, hanem polgárok közötti uniót.”1 JEAN MONNET Hazánk 2004. május 1-jén – további kilenc országgal együtt - az Európai Unió tagjává válik. A csatlakozó országok állampolgárai egyben uniós polgárok is lesznek, ami bizonyos többletjogokat jelent számukra. A nemzeti állampolgárság intézménye azonban a csatlakozással nem tűnik el, továbbra is ugyanolyan fontos marad, hiszen az uniós polgárság nem helyettesíti, csupán kiegészíti azt. Dolgozatomban az Európai Unió és az állampolgárság viszonyát próbálom feltárni az egyes tag – és csatlakozó államok nemzeti szabályozása és az uniós polgárság szempontjából. A téma kiválasztásában döntő szempont volt, hogy közel két éve a Belügyminisztérium Állampolgársági Főosztályán dolgozom, ahol volt alkalmam megismerni elsősorban hazánk, de részben más európai államok állampolgársági szabályozását is. Kutatásom célja az volt, hogy összehasonlítsam az unió jelenlegi, és csatlakozó államainak szabályozási gyakorlatát az állampolgárság tárgyában, kiemeljem a hasonlóságokat és megvilágítsam a lényeges különbségeket, valamint bemutassam az uniós polgárságot, mint egy szorosan a nemzeti állampolgársághoz kapcsolódó, nélküle nem is létező másodlagos állampolgárságot. Kutatási módszerként a téma jellegénél fogva elsősorban a leíró-bemutató, összehasonlító elemzést választottam, amelyet statisztikai kimutatások és adatok

1

Ittes Réka: Milyen jogai vannak az Európai Uniós polgárnak? Az európai identitás megteremtésének problémája (Eu Working

Papers 3/2000, 19.o.)

5


segítségével

támasztottam

alá.

Munkámat

táblázatokkal,

diagrammokkal

és

grafikonokkal igyekeztem szemléletesebbé tenni. A dolgozat megírásához a témában megjelent magyar – és angol nyelvű könyvek, újságcikkek mellett nagy segítséget nyújtottak az Interneten talált dokumentumok, így például az Európa Tanács és az Európai Unió hivatalos honlapjai, valamint a napi munkám során szerzett személyes szakmai tapasztalataim. Munkám három jól elkülöníthető részre tagolódik: Az első fejezetben az állampolgársággal kapcsolatos alapvető fogalmak tisztázása után egy rövid történeti vázlat következik az állampolgárság kialakulásáról az ókori Rómától egészen napjainkig, majd a téma olyan fontos nemzetközi jogi vonatkozásaival foglalkozom, mint a kettős állampolgárság, a hontalanság vagy a diplomáciai védelem kérdése. A második fejezet képezi dolgozatom tulajdonképpeni „gerincét”, melyben az állampolgárság nemzetközi és nemzeti szabályozási gyakorlatának elemzésére kerül sor. Először az Európa Tanács által 1997-ben létrehozott Európai Állampolgársági Egyezmény létrejöttének körülményeit és alapvető követelményeit ismertetem, hiszen ezekhez igazodik az egyes európai államok szabályozási gyakorlata a nemzeti állampolgárság kérdéseiben. A következőkben a jelenlegi uniós tagállamok, és a csatlakozó államok (ezen belül kiemelten Magyarország) állampolgársági törvényeinek összehasonlítása segítségével próbálok képet adni a mai európai szabályozási gyakorlatról.

2

Mind az uniós tagállamokat, mind a csatlakozó államokat ugyanazon

négy kritérium (állampolgárság megszerzése, elvesztése, újra megszerzése, többes állampolgárság) alapján vizsgálom. A harmadik fejezetben foglalkozom az uniós polgárság kialakulásával, az ehhez kapcsolódó jogokkal és ismertetem a témához kapcsolódó két legfontosabb elméleti

2

Az államok csoportosításánál a dolgozatom megírásakor fennálló helyzetet vettem alapul (15 tagállam, 10 csatlakozó állam).

6


irányzatot, végül említést teszek egy statisztikai felmérésről, amely azt vizsgálja, hogy mennyire ismert az uniós polgárság fogalma a tagállamokban, valamint mennyire ismerik az uniós polgárok saját jogaikat. Szeretném megköszönni mindazok munkáját, akik a dolgozat elkészítéséhez hasznos információkkal szolgáltak számomra, különös tekintettel főiskolai konzulensemnek, Káldyné Dr. Esze Magdolna tanárnőnek, külső konzulensemnek dr. Parragi Máriának, a Belügyminisztérium Állampolgársági Főosztálya vezetőjének, és dr. Hadászi Gabriella kolléganőmnek, az Állampolgársági Főosztály munkatársának.

7


1. fejezet Az állampolgárság fogalma, kialakulásának története és nemzetközi jogi jelentősége

1.1. Az állampolgárság fogalma Az állampolgárság az a kapocs, amely az egyént egy meghatározott államhoz fűzi, egy olyan jogviszony, melynek az egyik oldalán az állam, másik oldalán az állampolgár áll. Az állampolgársági jogviszonynak tehát mindig két alanya van: egy konkrét szuverén állam és egy nevesített fizikai személy. Az állampolgárság meghatározó eleme, hogy az állampolgár államának hatalma alatt áll, de nem kiszolgáltatott neki. Mindez alkotmányjogi értelemben az állam törvényhozó, végrehajtó és igazságszolgáltató hatalmából eredő fölényét jelenti, amely jogok és kötelezettségek formájában jelenik meg. Az állam hatalmi eszközeivel jogokat teremt, ismer el és garantál, ugyanakkor kötelezettségeket is előír saját polgárai számára. Nincs olyan állampolgár, aki az alapvető jogokból önkényesen kizárható lenne, minden állampolgárt azonos módon terhelnek az állampolgári kötelezettségek, és biztosított számukra az állam külső és belső védelme. 3

1.1.1. A nemzetközi jog fő tanai alapján a személyek és az állam jogai és kötelességei4 A személy jogai: • 3

születéssel állampolgárságot szerez

Alkotmánytan (szerk.:Kukorelli István), Budapest, Osiris, 1997. 116. o.

4

Kende Tamás-Nagy Boldizsár: Köldökzsinor vagy pányva: jogi kötelékek az állampolgár (jogi személy) és állama között (Mi lesz? 1997. 177.o.)

8


•

államának területén élhet, oda visszatérhet

•

az állampolgársághoz fűződő előnyöket élvezheti.

A személy kötelezettségei: •

hadkötelezettség

•

adófizetési kötelezettség.

Az állam jogai: •

diplomáciai és konzuli védelemben részesítheti polgárát és jogi személyiségű honosait

•

külföldön is érvényesítheti személyi főhatalmát.

Az állam kötelezettségei: •

állampolgárainak

visszafogadása,

ha

hazatérnek,

vagy

kiutasítás

nyomán

hazakényszerülnek •

felelősség az állampolgárok és a jogi személyek által más országban okozott károkért, ha azokat megakadályozhatta volna.

E jogokat és kötelezettségeket minden állam saját belső jogában is szabályozza, (állampolgársági törvényeiben) és e kérdésekben való döntés joga minden állam saját joghatósága alá tartozik.

1.1.2. Az állampolgárság megszerzésének és elvesztésének lehetséges módjai5 Az egyes államok az állampolgárság születéssel való megszerzéséhez két fő elvet alkalmaznak. Az egyik a leszármazás jogcíme (ius sanguinis), a másik a belföldön történő születés (ius soli) A ius sanguinis elve szerint a gyermek állampolgárságát a szülők állampolgársága határozza meg. Általában az európai államok zöme ezt az elvet

5

Alkotmánytan (szerk.:Kukorelli István), Budapest, Osiris, 1997. 122. o.

9


követi. A ius soli elv szerint a gyermek szülei állampolgárságától függetlenül annak az államnak az állampolgárságát szerzi meg, amelynek területén született. Ezt az elvet általában

olyan

államokban

alkalmazzák,

amelyek

rendszeresen

fogadnak

bevándorlókat, például a tengerentúli államokban. Ilyen módon a második generáció, még ha szülei nem is szerezték meg a helybeli állampolgárságot, már a születési ország állampolgárává válik és így elkerülhető, hogy az állam lakossága többségében idegen állampolgárokból álljon. Az állampolgárság megszerzésének másik fő csoportja családjogi tényekkel történik. Azt a szabályt, hogy a külföldivel történő házasságkötés a feleség állampolgárságának megváltoztatásához vezetne, több nemzetközi szerződés kizárja, a feleség honosítása azonban támogatott. Ide tartozik még az apaság elismerése és az adoptáció. 6 A harmadik csoport a honosítással történő állampolgárság szerzés, illetve a megfosztással, vagy elbocsátással történő állampolgárság megszűnés. A nemzetközi jogi normák alapján minden állam jogosult azoknak a személyeknek állampolgárságot adományozni, akik ezt kérik. A honosító állam nincsen kötelezve arra, hogy a honosítást a másik állampolgársági kötelékből történő lemondással vagy elbocsátással összekapcsolja. A honosítás csak az érintett személy akaratával egyezően jöhet létre. A lemondás általában az állampolgár részéről tett egyoldalú jognyilatkozat, az elbocsátás ezzel szemben kétoldalú jogviszony, tehát azt kérelmezni kell és az érintett állam dönt arról, hogy a kérelmezőt az állampolgársági kötelékből elbocsátja, vagy sem. A megfosztás nemzetközi jogi értelemben nem támogatott jogintézmény, egyértelműen csak akkor elismert, ha a megfosztott személy lakóhelye külföldön van.7 Az állampolgárság eredete a történelemben egészen az ókorig vezethető vissza.

6

Alkotmánytan (szerk.:Kukorelli István), Budapest, Osiris, 1997. 115.o.

7

Alkotmánytan (szerk.:Kukorelli István), Budapest, Osiris, 1997. 116-.o.

10


1.2. Az állampolgárság kialakulásának története A római polgárjog (civitas Romana) megszerzésének természetes és elsődleges módja volt a római polgártól való születés. (innen ered a ius sanguinis elv.) A római polgárjogot azok, akik nem születtek civis Romanusnak, csak mesterséges úton szerezhették meg, egyénileg vagy a polgárjog csoportos adományozásával. A római polgárjog elvesztésével járt a libertas, azaz a szabadság elvesztése (capitis deminutio maxima). Ezen kívül: eleinte a kivándorlás, később a latin coloniába település, a száműzetés és kivételesen az egész közösség lakosságának jogfosztása.8 A középkorban az állampolgárság megszerzésének feltétele a feudális hűség és elkötelezettség volt, amely az adott területen való születéssel jött létre. (innen ered a ius soli elv.) Az állampolgárság fogalmának kialakulása és szereplése az alkotmányokban az 1800-as évekre vezethető vissza. Addig az emberek vagy vazallusok, vagy a város polgárai voltak, vagy alattvalói valamely uralkodónak. A XIX. század végéig tartott az a folyamat, amíg az állampolgárság egy alkotmányos államhoz való olyan tartozást is jelentett, amely a politikai életben való aktív részvételt is feltételezett. Az állampolgárság modern fogalmának tulajdonképpen 3 elvi típusa határozható meg, ezek közül kettő szorosan kapcsolódik az európai nemzeteszmény kialakulásához: •

a francia citoyen fogalom, mint polgárok univerzális politikai közössége, ahol az államhoz tartozás az állampolgárságon keresztül teremti meg a nemzeti közösséget.

•

a német népnemzeti fogalom (Volksnation), mely a nemzetet alapvetően a faji és nyelvi közösségen keresztül határozza meg.

8

Földi András-Hamza Gábor: A római jog története és institúciói, Budapest, 1996. 205.o.

11


•

az Amerikai Egyesült Államokban a nép nem egységként jelenik meg, hanem az individuális sokaság szimbolikus megragadásaként.” We are the People…” fogalmazza meg a gondolatot az USA alkotmánya.

1.3. Az állampolgárság nemzetközi jogi jelentősége Az állampolgárságnak nem csupán a belső állami jog területén van jelentősége, hanem a nemzetközi kapcsolatokban is. Egyes nemzetközi szerződések gyakran meghatározott idegen állam polgárai számára állapítanak meg jogokat és kötelezettségeket.

1.3.1. A hontalanság Az államok idegennek tekintik azokat a személyeket, akikre szuverenitásuk hatálya azért terjed ki, mert a területükön tartózkodnak. Az idegenek kötelesek tiszteletben tartani az adott állam alkotmányos rendjét. Az állam ezzel egyidejűleg az alapvető emberi jogok gyakorlását garantálja számukra. Idegenek lehetnek: más állam polgárai, azaz külföldiek, illetve egyetlen államnak sem polgárai, azaz hontalanok. Hontalanság bekövetkezhet például, ha valaki olyan állam területén születik, ahol a ius sanguinis elve az irányadó, a szülők hazájában viszont a ius soli elve érvényesül. Utólag válik hontalanná az a személy, aki például úgy veszti el eredeti állampolgárságát, hogy nem szerezte meg egy másik államét. A problémát a nemzetközi szabályok próbálták rendezni. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata szerint: 15. cikk

/1/ “ Minden személynek joga van valamely állampolgársághoz.” /2/ „Senkit sem lehet sem állampolgárságától, sem állampolgársága megváltoztatásának jogától önkényesen megfosztani. ”

A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmánya 24. cikkének 3. bekezdésében ez áll: “ Minden gyermeknek joga van arra, hogy állampolgárságot szerezzen. “

12


Miután a második világháború következtében rengeteg menekült egyén hontalanná vált, a hontalanok száma rendkívül megnőtt. Ennek köszönhetően 1954-ben az ENSZ kezdeményezésére általános jelleggel rendezni kívánták a hontalanok jogi státuszát. Az egyezmény nem vonatkozik olyan személyekre, akik béke elleni, vagy háborús bűntettet, vagy súlyos, de nem politikai jellegű bűntettet követtek el, mielőtt elmenekültek, továbbá azokra sem, akik hontalan voltuk ellenére az adott államban állampolgári jogokat gyakorolnak. A hontalanok az egyezmény értelmében jogosultak ingókat és ingatlanokat olyan feltételek mellett megszerezni, mint általában a külföldiek. A munkához olyan mértékben van joguk, mint a külföldiek közül a legkedvezőbb helyzetben levőknek. Az ingyenes elemi iskolai oktatásban szintén a saját polgárokkal egyenlően kell velük bánni, és ugyanaz a helyzetük, a családi pótlék, a női, és fiatalkori munka, TB és közsegélyezés vonatkozásában. A hontalant kiutasítani csak nemzetbiztonsági vagy közrendi okból lehetséges. Nem lehet velük szemben szankciót alkalmazni azon a címen, hogy régebben valamely a befogadó állammal ellenséges ország polgárai voltak. A férjes nők esetében az 1957-es New York-i Egyezmény a hontalanság bekövetkezését megkísérelte kiküszöbölni. Az egyezmény értelmében a házasságkötés ténye, annak felbontása, valamint a férj állampolgárságának a házasság tartama alatt bekövetkezett megváltozása nem érinti a feleség állampolgárságát. Ha viszont a feleség fel akarja venni férje állampolgárságát, kívánságára kedvezményes honosítási eljárást kell biztosítani.

1.3.2. A kettős vagy többes állampolgárság Kettős vagy többes állampolgárságról akkor beszélünk, ha ugyanazon személyt egyidejűleg két- vagy több állam egyaránt saját polgárának tekinti. Az 1804-es francia Code Civil szerint, például mindazok, akik idegen állampolgárságot szereztek, francia állampolgárságukat elvesztették.

13


Az angol jog sem ismerte el azoknak a volt alattvalóknak a királyi koronához tartozását, akik a király területeit elhagyták. Az USA 1776-ban történő megalakulásával volt anyaországától területét és lakosait illetően egyaránt elkülönült. Anglia bár tudomásul vette az USA területi felségjogait, az amerikai állampolgárság létezését nem volt hajlandó elismerni és az USA-ba vándorolt angolokat továbbra is angol királyi alattvalóknak tekintette. Az Angliából kivándoroltak aszerint tartották meg, vagy vesztették el

angol állampolgárságukat, hogy melyik

államba vándoroltak ki. Ha az USA-ba, akkor angol állampolgárságukat megtartották, ha más államba, angol állampolgárságuk megszűnt. Az állampolgárság megkettőződésének oka, hogy minden szuverén állam önmaga határozza meg saját államában a polgárrá válás keletkezésének (és megszűnésének) feltételeit. Ebből következően például a keletkezés azonos jogcímei mellett ugyanaz a személy egyidejűleg két (vagy több) állam állampolgárságát is megszerezheti. Kettős állampolgárság keletkezhet születéssel, ha különböző állampolgárságú szülők gyermeke mindkét szülője jogán (ius sangvinis a patre és ius sangvinis a matre) külön-külön állampolgárságot nyer. Kettős állampolgárság keletkezhet honosítással is, ha valaki újabb állampolgárságot szerez anélkül, hogy előző állampolgárságát elvesztené. A kettős állampolgárság létrejöttét az államok belső joga általában elismeri. A kettős állampolgárságot elismerése ellenére azonban nem kívánatos jelenségnek tekintik, amelyből konfliktusok származhatnak mind az egyén, mind az állam számára. Az államnak például diplomáciai védelemben kellene részesítenie polgárát olyan állammal szemben, amelynek a védeni kívánt személy szintén polgára, vagy a kettős állampolgárságú személy ugyanazon állampolgári kötelezettségeket mindkét államában köteles lenne teljesíteni. A kettős állampolgárság kiküszöbölésére az államok belső jogalkotásában is találhatók példák, azonban a belső jog sehol sem tudja megakadályozni az állampolgárság megkettőződését, hiszen elsődleges szempontja saját állampolgárságának védelme. Jól példázza ezt a spanyol jog, ahol a születéssel szerzett spanyol állampolgárság nem veszíthető el. Napjainkban Európában megerősödött az egyenjogúságnak (a nők jogegyenlőségének, a gyermekek jogainak), illetve a fennálló 14


állampolgárságnak, mint emberi jognak a védelme. A kettős állampolgárság egyre inkább értéknek, mintsem rendellenes állapotnak minősül. 9

1.3.3. A területváltozások hatása a lakosság állampolgárságára Ha egy terület más állam területi felségjoga alá kerül, ez a körülmény szükségképpen hatással van a területen lakó egyének állampolgárságára. A múltban a háborúkat lezáró békeszerződések szabályozták általában a területi rendezések során az egyik államtól a másik állam területi felségjoga alá került lakosság helyzetét is. Az I. világháborút befejező békeszerződések például úgy rendelkeztek, hogy az átszálló terület lakossága elveszti előző állampolgárságát. Biztosították ugyanakkor az átcsatolt területek az állampolgárság tekintetében a választás lehetőségét. Ez a nemzetközi jogi opció intézménye. Az opciós jogot záros határidőn belül kellett gyakorolni és átköltözési kötelezettséget vont maga után. Az optálót úgy tekintették, mint akinek régi állampolgársága minden megszakítás nélkül változatlanul fennmaradt. Ilyen opciós jogot biztosított a trianoni békeszerződés azoknak a személyeknek, akik e szerződés értelmében veszítették volna el magyar állampolgárságukat.

1.3.4. A diplomáciai védelem10 A nemzetközi jog elismeri az államnak azt a jogát, hogy ha valamely más államban megsértik állampolgárai jogait, úgy érdekükben a másik állammal szemben saját nevében fellépjen. Ezt az állampolgár nevében való fellépés jogát nevezik diplomáciai védelemnek. A születéssel szerzett állampolgárság esetében vitathatlan, hogy megvan a diplomáciai védelem nyújtásának előfeltétele. Abban az esetben azonban, ha honosítás az alapja a diplomáciai védelem nyújtásának, a diplomáciai védelmet az állam csak akkor gyakorolhatja, ha közte és a sérelmet szenvedett személy között effektív, azaz tényleges bensőséges kapcsolatot kifejező állampolgársági viszony áll fenn. Az állam

9

Bokorné Szegő Hanna: Nemzetközi jog, Aula Kiadó, 2000. 25.o.

10

Bokorné Szegő Hanna: Nemzetközi jog, Aula Kiadó, 2000. 248.o.

15


nem részesítheti védelemben valamely állampolgárát olyan állammal szemben, amely őt ugyancsak saját állampolgárának tekinti. További előfeltétel a belső jogorvoslati lehetőségek kimerítése. Az állampolgárnak nincs alanyi joga a diplomáciai védelemre, az állam minden egyes konkrét esetben az ügy összes körülményeinek mérlegelése után dönti el, hogy adott esetben kíván-e diplomáciai címen fellépni vagy sem. A diplomáciai védelemtől különbözik a saját állampolgárnak külföldön nyújtott konzuli érdekvédelem. Míg a diplomácia védelmet a diplomáciai képviselet a fogadó állam külügyminisztériumánál érvényesíti, a konzuli érdekvédelem a fogadó állam helyi hatóságai előtt folyik. A konzul továbbá nem az állam, hanem az állampolgár nevében jár el, ami azt jelenti, hogy az ügy ura nem az állam lesz, hanem az érdekelt személy. Amennyiben a tartózkodási hely és az állampolgárság szerinti két állam között fennállnak a konzuli kapcsolatok, a külföldön tartózkodó állampolgárnak a konzuli érdekvédelem igénybevételére államával szemben alanyi joga van.

16


2. fejezet Az állampolgárság szabályozása nemzetközi és nemzeti szinten

2.1. Az Európai Állampolgársági Egyezmény és előzményei Az állampolgárság első nemzetközi szintű szabályozására 1930-ban, Hágában került sor, ahol a Nemzetek Szövetségének égisze alatt kodifikáltak egy egyezményt, melynek értelmében elvesztette volna eredeti állampolgárságát az a személy, aki megszerezte egy másik állam állampolgárságát. Az Európai Állampolgársági Egyezmény közvetlen előzményének tekinthető a máig érvényben lévő regionális, többoldalú európai szerződés, az Európa Tanács államai által 1963-ban megkötött strasbourgi konvenció, melynek a következő 12 részes állama van: Németország, Ausztria, Belgium, Dánia, Spanyolország, Franciaország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Anglia és Svédország. E megállapodás értelmében egy másik állampolgárságot szabad akaratukból megszerzett személyek a korábbi állampolgárságukat elvesztették. A katonai kötelezettségeket illetően azok a személyek, akik több aláíró fél állampolgárságával rendelkeztek, csak az egyik féllel szemben voltak kötelesek azokat teljesíteni. Az ún. vegyes házasságból származó kettős állampolgár gyermek a nagykorúság elérése után választani volt köteles - két különböző állampolgárságú szülőjétől örökölt – állampolgársága között. Az 1963. évi konvenció nem érte el célját az állampolgárság kérdéseinek rendezésében. A konvenció rendelkezéseinek megvalósulása ellen hatott az európai államok gazdasági együttműködése, különösen az egységes piac kialakulása. A négy szabadságról szóló alapvető jog (személyek, áruk, szolgáltatások, tőke szabad 17


mozgása), a munkaerő vándorlás nagyszámú bevándorló népesség kialakulásához vezetett az európai államokban. Növekedett a különböző állampolgárságú személyek által kötött házasságok száma. A nemek egyenlősége elvének deklarálása azzal járt, hogy meg kellett engedni, hogy mindkét házasfél azonos feltételekkel szerezhesse meg házastársa állampolgárságát, és a sajátját egyenlő feltételekkel örökíthesse át a gyermekeire. A szabad mozgás és a tartózkodás szabadságának az Unió alapszerződésébe foglalása végképp meghaladta az 1963. évi konvenciónak a kettős állampolgárság megszerzésére és megtartására vonatkozó rendelkezéseit. Az 1963-as konvencióhoz 1977-ben kiegészítő és módosító, majd 1993-ban újabb módosító jegyzőkönyvet kapcsoltak, amivel az Európában időközben végbement változásokra tekintettel enyhíteni igyekeztek a konvenciónak a többes állampolgárság elkerülését célzó szigorú rendelkezéseit. Az első jegyzőkönyv az állampolgárságról való lemondás módozatait egyszerűsítette le, a második megkönnyítette az eredeti állampolgárság megőrzését egy új állampolgárság megszerzése esetén. Ennek megfelelően bármely személy, aki megszerezte az aláíró országok egyikének állampolgárságát, megőrizhette eredeti állampolgárságát, amennyiben annak az országnak a területén született, vagy lakóhelye annak az országnak a területén volt, amelynek az állampolgárságát megszerezte, vagy ahol 18. életévének betöltése előtt általában ott tartózkodott. Megengedett volt az eredeti állampolgárság megőrzése akkor is, ha az új állampolgárságot házasság révén kapta meg. Az Európa Tanács szakértői bizottsága 1992 decemberében kezdte meg egy új, átfogó állampolgársági egyezmény előkészületi munkáit. Céljuk az volt, hogy összegezzék azokat a modern megoldásokat, melyek elfogadhatók minden európai állam számára az állampolgársági szabályok területén. A különböző európai szervezetekkel folytatott konzultációk eredményeként véglegesített szöveget a Miniszteri Bizottság 1997. május 14-én fogadta el. Az egyezményt 1997. november 6-án nyitották meg aláírásra az Európa Tanács tagállamai, továbbá más, a konvencióhoz csatlakozni kívánó azon államok számára (pl.: Kanada, USA, FÁK több állama), akik nem tagjai az Európa Tanácsnak, de részt vettek az egyezmény kidolgozásában.

18


Az Európai Állampolgársági Egyezmény szabályozza11: •

az állampolgársági jogi fogalmak tartalmának meghatározását

•

az állampolgárságra vonatkozó általános jogelveket

•

az állampolgárság megszerzését, megtartását, elvesztését és újra megszerzését

•

a többes állampolgárság kérdéseit

•

(az eljárási jogokat, az állampolgárságot az államutódlással összefüggésben, a katonai kötelezettségre vonatkozó szabályokat többes állampolgárság esetén, a részes államok közti együttműködést)

2.1.1. Az állampolgársági fogalmak meghatározása12 Az állampolgárság definícióját a konvenció 2. cikk a.) pontja határozza meg: “Az állampolgárság kifejezés valamely személy és egy állam közti jogi köteléket jelenti, és nem utal a személy etnikai származására “. Ez a jogi kötelék az egyén és az állam közti aktív kapcsolatot feltételez. Azaz az állampolgárság alapja: “ A kötődés társadalmi ténye a lét az érdekek és érzelmek valódi kapcsolata együtt a kölcsönös jogok és kötelezettségek létezésével.” Ide kapcsolható a Nemzetközi Bíróság 1945-ben az ún. Nottebohm13 ügyben hozott ítélete. A tényleges állampolgárság elvén alapul a diplomáciai és konzuli védelemnek az a szabálya, mely szerint az állam nem nyújthat védelmet állampolgárának olyan állammal szemben, 11

Európai Egyezmény az állampolgárságról, Strasbourg, 1997. november 7. , Európai Szerződések Sorozat/166

12

Ugróczky Mária: Az állampolgárság szabályozása Európában (Acta Humana 37-38./1999.)

13

Nottebohm német állampolgár volt, aki Guatemalában telepedett le, és ott kereskedelmi tevékenységet folytatott. 1939-ben

szülővárosában, majd röviddel a II. világháború kitörése után Lichtensteinben tartózkodott, ahol állampolgárság megadásáért folyamodott, amit nagyobb összeg befizetése után kedvezménnyel elnyert. 1940 elején visszatért Guatemalába. 1941-ben a Szövetséges és Társult Hatalmak oldalán Guatemala belépett a háborúba, csakhamar zárlat alá vette Nottebohm vagyonát, aki az angol és amerikai feketelistán szerepelt. Nottebohmot 1943-ban letartóztatták, az USA-ba szállították, vagyonát elkobozták. Lichtenstein fellépett a védelmében, és a semleges állampolgárnak minősített Nottebohm vagyonának visszatérítését, valamint kártérítés fizetését követelte. A Nemzetközi Bíróság megállapította, hogy Lichtenstein Guatemalával szemben nem nyújthat védelmet Nottebohmnak, mivel a diplomáciai védelemhez szoros, effektív állampolgárság szükséges, ami ebben az esetben nem volt megállapítható. Nottebohm honosításának csupán az volt a célja, hogy egy hadviselő állam állampolgársága helyett egy semleges állam állampolgárságát szerezze meg, honosításának tehát hiányzott az őszinte jellege, így azt Guatemala nem volt köteles elismerni.

19


melynek a személy szintén állampolgára. Ez a jogi kötelék különös jelentőséggel bír a nemzetközi magánjogban is, mikor többes állampolgárság esetében kell eldönteni, hogy a lehetséges államok közül melyik állam joga az irányadó.

Minden európai állampolgársági törvényben található olyan szabályozás, mely az állampolgárság fenntartását, vagy leszármazással való megszerzését az állammal való aktív kapcsolathoz köti.

2.1.2. Az állampolgárságra vonatkozó alapelvek Az állam joga a szabályozásban Az egyezmény 3. cikk 1. pontja szerint: “ Minden állam saját joga szerint határozza meg, hogy kik az ő állampolgárai.” Az államoknak ez a joga természetesen nem korlátlan, ezért a 3. cikk 2. pontja hozzáteszi: “ Az ilyen jogszabályt más államok kötelesek elfogadni mindaddig, amíg összhangban áll a vonatkozó nemzetközi konvenciókkal, a nemzetközi szokásjoggal, és az állampolgárság tekintetében általánosan elismert jogelvekkel. ” Tehát az állam a nemzetközi jog alapján két irányban korlátozott: egyfelől más állam belső jogviszonyait, másfelől a személyek alapvető jogait sem sértheti. “ Mindenkinek joga van az állampolgárságra ” (4.a.cikk) Ezt az elvet először az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, majd az ENSZ 1989. évi Gyermekjogi Konvenciója mondta ki. Ez az általános jogelv azonban nem teremt jogosultságot egy konkrét állampolgárság megszerzésére, mivel minden állam maga határozza meg, hogy kiket ismer el állampolgáraiként. „ A hontalanság kerülendő” ( 4.b.cikk )

20


A hontalanság definícióját az ENSZ 1954. évi a Hontalan személyek jogállásáról szóló egyezménye adja meg, mely szerint: “ A hontalan személy kifejezés olyan személyt jelent, akit egy állam sem tart saját törvényei alapján állampolgárának. ” “ Senkit sem lehet önkényesen megfosztani állampolgárságától” (4.c. cikk) Ez az alapelv az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatából került át az Állampolgársági Egyezménybe. Az állampolgárság törvény alapján vagy az állam kezdeményezésére történő elvesztése akkor önkényes, ha előre nem látható, nem arányos, diszkriminatív, vagy ha politikai okokból vonják meg. “ A házasság fennállása, vagy felbontása illetve a házasság fennállása alatt a házastársak egyikének állampolgárság változása automatikusan nem érinti a másik házastárs állampolgárságát. “ (4.d. cikk) Ez az alapelv az 1957. évi a Férjes Nők Állampolgárságáról szóló Egyezmény rendelkezése alapján figyelembe veszi a férfiak és nők közti egyenlőséget. Diszkriminációmentesség ( 5. cikk ) Az Állampolgársági Egyezmény kimondja:“ A részes államok állampolgárságára vonatkozó

jogszabályok

nem

tartalmazhatnak

megkülönböztetést,

vagy

nem

foglalhatnak magukban semmilyen olyan gyakorlatot, ami kimeríti a nem, vallás, faj, bőrszín, nemzeti - vagy etnikai származás miatti diszkriminációt” ( 1. pont) “ Minden részes államot a diszkriminációmentesség elve kell, hogy vezéreljen állampolgársága tekintetében, függetlenül attól, hogy ők születési jogon állampolgároke, vagy az állam állampolgárságát később szerezték meg.”(2. pont)

2.1.3. Az állampolgárság megszerzése Az Állampolgársági Egyezmény 6. cikkének 1. pontja az államok kötelességévé teszi, hogy belső jogukban rendelkezzenek az állampolgárság megszerzésének bizonyos eseteiről. 21


Állampolgárnak kell elismerni a törvény erejénél fogva azt a gyermeket, akinek szülei az adott állam állampolgárai. Kivételt képezhetnek az állam felségterületén kívül született gyermekek. A gyermek állampolgárságot szerezhet, ha családi jogállásának rendezésére közigazgatási vagy bírósági eljárás eredményeként kerül sor.

Az

állam

területén

talált

gyermek

automatikusan

megszerzi

az

állampolgárságot, ha egyébként hontalan lenne.(1. a. pont) A belső jognak lehetővé kell tennie, hogy az állam területén hontalan szülőktől született gyermek állampolgárságot szerezhessen. Az ilyen gyermek számára születési helyének állampolgárságát kell megadni, vagy lehetővé kell tenni számára, hogy azt az illetékes hatósághoz benyújtott kérelemre az előírt feltételek teljesítése esetén megszerezhesse. (1. b. pont)

22


A nemzeti jognak rendelkezéseket kell tartalmaznia az állam területén jogszerűen és szokásosan (állandó lakosként) tartózkodó külföldiek állampolgárság szerzésének lehetőségeiről. A honosítás előfeltételeként a külfölditől megkövetelt állandó tartózkodás időtartama nem haladhatja meg a tíz évet.(3. pont) A belső szabályozásnak elő kell segítenie az állampolgárság megszerzését az alábbi személyek számára: •

állampolgárának házastársa

•

állampolgárának gyermeke, ha az a szülő állampolgárságát külföldön való születése miatt, vagy családi jogállásának rendezése folytán ex lege nem szerezte meg

•

azon

gyermek,

akinek

szülője

megszerzi

vagy

megszerezte

az

állam

állampolgárságát •

az állampolgára által örökbefogadott gyermek

•

az a személy, aki az állam területén született és ott jogszerűen és állandóan lakik

•

az a személy, aki az állam területén jogszerűen és a belső jog által meghatározott időtartamig szokásosan lakik, ha ez az időtartam 18 éves kora előtt kezdődött

•

olyan hontalanok, továbbá menekültként elismert személyek, akik az állam területén jogszerűen és szokásosan tartózkodnak

2.1.4. Az állampolgárság elvesztése Az Állampolgársági Egyezmény tiltja az állampolgárságtól való önkényes megfosztást. Az egyezmény 7. cikke tételesen felsorolja - annak érdekében, hogy az államok nehogy önkényesen járjanak el - azokat az eseteket, mikor a törvény erejénél fogva elveszthető vagy az állam hatósága megvonhatja az állampolgárságot. Automatikusan, vagy az állam kezdeményezésére megszűnik az állampolgárság, ha: • az állampolgár önkéntesen egy másik állampolgárságot szerzett meg, • bebizonyosodik, hogy a részes állam állampolgárságát csalás, hamis információ, vagy tény eltitkolása révén szerezték meg, 23


• az állampolgár önkéntes katonai szolgálatot vállalt külföldi katonai erőnél, • az állam létfontosságú érdekeit súlyosan sértő magatartást tanúsított, • az állam és az állandó lakosként külföldön tartózkodó állampolgár között nincs effektív kapcsolat, • egy gyermek kiskorúságának idején megállapítást nyer, hogy azok a feltételek, amelyek alapján az állampolgárságot ex lege megszerezte, nem állnak fenn, • a gyermeket örökbe fogadták és az örökbefogadó szülők egyikének vagy mindkettőnek az állampolgárságát megszerezte. Az állampolgárság elvesztése nem vezethet az érintett személy hontalanná válásához, kivéve a csalárd módon való megszerzés esetét.

2.1.5. Az állampolgárságról való lemondás Az államok belső jogának kötelessége engedélyezni az állampolgárságról való lemondást, ha az érintett személy ez által nem válik hontalanná. Az Állampolgársági Egyezmény 8. cikke szerint a lemondást az állam két feltételhez kötheti: a másik állampolgárság megléte a lemondás időpontjában vagy egy másik állam ígérete arra vonatkozóan, hogy megadja az állampolgárságot, ha az érintett személy előző állampolgárságát megszünteti.

2.1.6. Az állampolgárság újra megszerzése Az államnak elő kell segítenie az állampolgárság újból megszerzését azok számára, akik korábban az állampolgárai voltak, valamint jogszerűen és szokásosan tartózkodnak az állam területén.(9. cikk)

24


2.1.7. Többes állampolgárság Az Állampolgársági Egyezmény 15. cikke két esetben követeli meg az államoktól a többes állampolgárság eltűrését. Minden részes állam köteles engedélyezni, hogy: • a születéskor automatikusan eltérő állampolgárságot megszerzett gyermekek ezeket az állampolgárságukat megtarthassák. A gyermek nagykorúvá válását követően választásra kötelezhető, vagy az effektív kapcsolat hiánya miatt el is veszítheti az állampolgárságát, ha szokásosan külföldön él. • állampolgáraik egy másik állampolgársággal is rendelkezhessenek, amennyiben ezt a másik állampolgárságot automatikusan, házasságkötés révén szerzik meg. E két eset kivételével az állam szabadon dönthet arról, hogy azon állampolgárok, akik egy

másik

állam

állampolgárságával

is

rendelkeznek

megtarthassák-e

állampolgárságukat, vagy elveszítsék, feltéve, hogy a joglemondás, vagy jogvesztés lehetséges és célszerűen következik.

2.1.8. Részvétel az Állampolgársági Egyezményben14 Az Állampolgársági Egyezményt aláíró államok az alapelvekkel szemben nem élhetnek fenntartással. Az Egyezményt az uniós tagállamok közül Ausztria, a skandináv államok, Franciaország, Németország, Görögország, Olaszország, Hollandia és Portugália, a csatlakozó államok közül Csehország, Magyarország, Lettország, Málta, Lengyelország és Szlovákia írták alá.

14

Az Állampolgársági Egyezményben részes államok listája az 1. sz. mellékletben található.

25


2.2. Az uniós tagállamok állampolgársági szabályozása

2.2.1. Alapelvek Az uniós tagállamok állampolgársági törvényeikben meghatároznak bizonyos alapelveket, melyeket kiemelten fontosnak tartanak állampolgársági szabályozásuk szempontjából. Szinte mindegyik uniós tagállam állampolgársági törvényében megtalálható a nők és férfiak közötti egyenlőségének alapelve, ami azt jelenti, hogy mindkét nem azonos feltételekkel szerezheti meg egy uniós tagállam állampolgárságát, valamint egy gyermek mind anyja, mind apja után szerezhet állampolgárságot. (Ez utóbbi feltétel csak a házasságban született gyermekekre vonatkozik.) A hontalanság elkerülésének alapelve szintén majdnem mindegyik uniós tagállam állampolgársági törvényének elején megtalálható, mely szerint minden EU tagállamban ellenkező bizonyításig az állam területén talált gyermek számára vélelmezni kell az állampolgárságot. Az osztrák állampolgársági törvény az alapelvek között említi a többes állampolgárság elkerülését, melynek alapján egy másik állam állampolgárságának megszerzése az osztrák állampolgárság elvesztésével jár, valamint az osztrák állampolgárság megszerzéséhez le kell mondani az idegen állampolgárságról. A holland állampolgársági törvény alapelvei között rögzíti, hogy a házasságnak nincs hatása az állampolgárságra. A házasság tehát nem automatikus állampolgárság szerzési jogcím, csak megkönnyíti az állampolgárság megszerzését. 15

2.2.2. Az állampolgárság megszerzése Az 1997-es Európa Tanács által elfogadott Állampolgársági Egyezmény az államok kötelességévé tette, hogy belső jogukban rendelkezzenek az állampolgárság megszerzésének bizonyos eseteiről. Bár az egyezményt még nem írta alá mindegyik uniós tagállam, a közös európai kultúra és a jogharmonizációs törekvések 15

European Bulletin on Nationality, www.coe.int/nationality

26


következtében a tagállamok szabályozásában rengeteg a hasonlóság. Elmondható, hogy az állampolgárság megszerzésének legáltalánosabb módja a születés. Az állampolgárok nagy többsége születéssel szerzi állampolgárságát és a születés tényével csak egy állampolgársághoz jut. Elsősorban azért, mert legtöbbször mindkét szülő ugyanannak az államnak a polgára (ius sanguis elv), másodsorban pedig, mert a gyermek legtöbbször annak az államnak a területén születik, amelynek a szülők az állampolgárai (ius soli elv). Ma a világon csaknem mindenhol a ius sanguinis elve élvez elsőbbséget, a ius soli elv csak kiegészítő jellegű. Angliában és az angolszász jogrendszerre épülő országokban a ius sanguinis elve csak lassan hódított teret magának. Korábbi felfogás szerint Angliában mindenki, aki a királyi földön született, brit állampolgár és a király alattvalója volt. Ma már a ius soli elvét nem alkalmazzák ilyen mereven, mert brit állampolgárságot

- a születés helyére tekintet nélkül

- az az

újszülött is szerezhet, akinek a szülei brit állampolgárok, feltéve, ha a család a jogszabályban megszabott időn belül Angliába, vagy az Egyesült Királyság más területére költözik. 16 Az államokban az állampolgárság megszerzése történhet: Leszármazással Megilleti az állampolgárság azt az újszülöttet, akinek apja, vagy anyja a gyermek születésekor az ország állampolgára. Ebben az esetben feltételeket csak akkor állítanak, ha a gyermek külföldön született. Azon újszülött esetében, akinek szülője a gyermek születése pillanatában, vagy már azelőtt meghalt, az a mérvadó, hogy a szülő halála pillanatában melyik ország állampolgára volt. A vizsgált államok szabályozása egységesnek mondható ebben a kérdéskörben. Érdekességnek számít, hogy a brit állampolgársági törvény szerint például: brit állampolgár lesz az Egyesült Királyságon kívül született személy, ha születése idején

16

Állampolgársági törvények (szerk.: Pintér Katalin) (Ausztria, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, Svájc), Budapest,

MTA Államtudományi Kutatások Programirodája, 1990.

27


apja, vagy anyja brit állampolgár és az Egyesült Királyságon kívül teljesít szolgálatot az Európai Közösség intézményeiben. Az ír állampolgársági törvény talán a legliberálisabb az unión belül. Ha az állampolgárságra pályázó egyén bizonyítani tudja, hogy legalább egyik nagyszülője ír származású, akkor automatikusan megilleti az ír állampolgárság. Az ország Alkotmányának 2. cikkelye kimondja: „… az ír nemzet különös kapcsolatokat ápol azokkal a külföldön élő, ír származású személyekkel, akik osztoznak az ír nemzet kulturális identitásában és örökségében.”17 Németországban a házasságon kívül született gyermekek esetében, ha az anya német állampolgár, a gyermek is megkapja a német állampolgárságot. Ha csak az apa német, a gyermek csak akkor kaphat német állampolgárságot, ha az apa apasági elismerő nyilatkozatot tesz a gyermek 23. életévének betöltése előtt, vagy utólag összeházasodik a gyermek anyjával. Az ország területén születéssel Az Állampolgársági Egyezmény értelmében alapelv, hogy a hontalanságot el kell kerülni, ezért minden EU tagállamban ellenkező bizonyításig az állam területén talált gyermek számára vélelmezni kell az állampolgárságot. Az államok belső joga azt is lehetővé teszi, hogy az állam területén hontalan szülőktől született gyermek megszerezhesse az állampolgárságot. Az ilyen gyermek állampolgárságát ex lege kell megadni, vagy lehetővé kell tenni, hogy azt a gyermek az illetékes hatóságokhoz benyújtott kérelemre megszerezhesse. A francia állampolgársági törvény alapján francia állampolgárságot szerezhet:

17

A kettős állampolgárság (Dokumentumtanulmány, Parlamenti Információs Főosztály, Tanulmányi és Kutató Központ)

http://www.hhrf.org/magyarkisebbseg/9902/m990210.htm

28


•

Franciaország területén ismeretlen szülőktől született gyermek (de ha a kiskorúság alatt kiderül, hogy egy külföldi állampolgár a szülője, akkor úgy kell tekinteni, mint aki soha nem volt francia állampolgár.)

•

Franciaországban hontalan szülőktől született gyermek

•

Franciaországban külföldi állampolgárságú szülőktől született gyermek, aki a külföldi törvények szerint egyik szülő állampolgárságát sem szerzi meg a születéssel.

•

Franciaország területén született házasságból vagy azon kívül született gyermek, ha legalább egyik szülője szintén ott született (ebben az esetben a gyermek a nagykorúság elérését megelőző hat hónapban elutasítási joggal rendelkezik az állampolgárság tekintetében. Mindez elvész, ha a külföldön született szülő a gyermek kiskorúsága idején francia állampolgárságot szerez.) 18

Az Egyesült Királyságban született olyan személy, aki nem brit állampolgár, jogosult arra, hogy brit állampolgárként való anyakönyvezése iránt 10. életéve elérése után bármikor kérelmet nyújtson be, ha az Egyesült Királyságtól távol töltött napjainak száma abban az évben nem haladja meg a 90-et. Az olasz állampolgársági törvény szerint állampolgárságot szerez, aki az ország területén született és mindkét szülője hontalan, vagy a gyermek nem követi külföldi állampolgárságú szüleinek állampolgárságát. A német állampolgársági törvény 1999-es módosítása szerint külföldi állampolgárságú szülők gyermeke akkor kapja meg a német állampolgárságot, ha egyik szülője törvényesen legalább 8 éve az országban lakik és állandó vagy igazolt ideiglenes lakóhelye az elmúlt 3 évben az ország területén volt. Ezeknek a gyermekeknek azonban 23. életévük elérése előtt nyilatkozniuk kell, hogy német állampolgárok kívánnak maradni, vagy másik, szüleik révén megszerzett állampolgárságukat szeretnék választani. Ha ez utóbbi mellett döntenek, elvesztik német állampolgárságukat.19

18


MTA Államtudományi Kutatások Programirodája, 1990. 19


29


Örökbefogadással Ilyen módon az összes tagállamban lehet állampolgárságot szerezni a gyermek kiskorúsága idején. Minden megvizsgált országban egy kiskorú idegen örökbefogadása következtében az örökbefogadott megszerzi az örökbefogadó állampolgárságát, ezen a területen korlátozást csak a belga, portugál és francia törvények tartalmaznak. A belga törvény előír egy kivételt arra az esetre, ha a belga örökbefogadók maguk is külföldön születtek: ebben az esetben nekik kifejezetten kérniük kell az örökbefogadott gyermekük számára a belga állampolgárságot.

Házassággal Egységes a tagállamok szabályozási rendje abból a szempontból, hogy házasságkötés nem jár együtt az automatikus állampolgárság szerzéssel. Az államok bizonyos feltételek fennállása esetén teszik lehetővé a házasság útján történő állampolgárság szerzést. Franciaországban az a külföldi vagy hontalan személy, aki francia állampolgárral köt házasságot, a házasságkötéstől számított 6 hónapon belül nyilatkozattétellel megszerezheti a francia állampolgárságot azzal a feltétellel, hogy a nyilatkozat megtételének időpontjáig a házastársak között az életközösség nem szakad meg és a francia állampolgárságú házastárs megtartja állampolgárságát. E nyilatkozatot Franciaországban a bíróságok, külföldön pedig a francia konzul előtt lehet megtenni. Németországban, ha egy külföldi állampolgár német házastársának állampolgárságát szeretné felvenni, le kell mondania sajátjáról. Abban az esetben is megkapja az állampolgárságot, ha a német házastárs az eljárás közben meghal, vagy a házasság felbomlik. Azok a németek, akik házasság révén automatikusan megszerzik házastársuk állampolgárságát, megőrzik német állampolgárságukat is.

30


Olaszországban olasz állampolgár külföldi, vagy hontalan házastársa abban az esetben szerezheti meg az olasz állampolgárságot, ha legalább hat hónapja bejelentett lakóhelye van az ország területén, vagy pedig három éve él érvényes házasságban. Honosítással Honosítással történő állampolgárság szerzés esetében az uniós tagállamok olyan feltételeket szabnak, mint például: •

nagykorúság

•

meghatározott idejű minimális tartózkodás az ország területén érvényes tartózkodási engedéllyel.

•

a nyelv megfelelő ismerete

•

feddhetetlen erkölcsi és állampolgári magatartás

•

az önrendelkezés és önfenntartás képessége.

Az összes elemzett országban, Németország, Ausztria, Hollandia, Dánia és Finnország kivételével, az állampolgárság önkéntes megszerzése egy idegen által a kettős állampolgárság forrása lehet. (A svéd állampolgársági jog hagyományosan a többes állampolgárság megelőzésére épült, ám 1997-ben az országnak már 700 ezer többes állampolgára volt, így a 2001 júliusában hatályba lépett új törvény ezen változtatott, toleráns lett.) Az a külföldi állampolgár, aki ezeknek az országoknak az állampolgárságát meg akarja szerezni, nem kell, hogy lemondjon az eredeti állampolgárságáról, így abba a helyzetbe kerülhet, hogy kettős állampolgársággal rendelkezik. Spanyolország esetében ez a lehetőség csak az olyan országok menedékjogban részesített állampolgárai számára adott, melyekkel az ország "kettős állampolgársági egyezményeket" kötött. A többi esetben a spanyol állampolgárság megszerzése feltételezi az előző állampolgárságról való lemondást. A holland állampolgárságra vonatkozó törvény, mely általában a kettős állampolgárság elkerülésére törekszik, ebben a vonatkozásban a német jognál kevésbé merev. Habár 31


elvben egy idegen, aki meg akarja kapni a holland állampolgárságot, le kell, hogy mondjon az eredeti állampolgárságáról, előír egy kivételt is, éspedig azon idegenek számára, akik 25 évnél fiatalabbak, Hollandia területén születtek és születésüktől fogva ebben az országban volt lakóhelyük. Az ír származású, ír nemzetiségű személyek más személyektől eltérő, könnyített módon juthatnak állampolgársághoz: az ír származású kérelmezők esetében az Igazságügyi Minisztérium külön döntése alapján eltekinthetnek a honosítási törvényben előírt feltételek teljesítésétől.20 Franciaországban a honosításhoz csak akkor lehet hozzájárulni, ha a külföldi állampolgár igazolja, hogy kérelme benyújtását megelőző 5 évben szokásos tartózkodási helye Franciaországban, annak területein, vagy olyan országban volt, ahol a francia állampolgárság megkapható és megszerezhető. Ez az időtartam 2 évre csökken annak a külföldinek az esetében: •

aki francia egyetemen, vagy felsőfokú oktatási intézményben diplomát szerzett

•

aki tehetségét, vagy képességeit Franciaországnak fontos szolgálatára rendeli.

Tartózkodási időhöz kötött feltétel nélkül honosítható: •

annak a személynek házastársa és nagykorú gyermeke, aki megszerezte a francia állampolgárságot.

•

aki Franciaországnak kivételes szolgálatot tett, vagy akinek honosításához kivételesen fontos államérdek fűződik

•

az a külföldi személy, aki francia fegyveres erők egységénél teljesített katonai szolgálatot, vagy aki háború idején önkéntes kötelezettséget vállalt a francia vagy szövetséges fegyveres erőkön belül.

Angliában a brit állampolgárként való honosítás feltételei: • 20

teljesen cselekvőképes nagykorú személy legyen A kettős állampolgárság (Dokumentumtanulmány, Parlamenti Információs Főosztály, Tanulmányi és Kutató Központ)


32


•

büntetlen előéletű legyen

•

elégséges tudással rendelkezzen az angol, walesi vagy skót nyelvből

•

otthona a honosítási bizonyítvány kiadása után az Egyesült Királyságban legyen

•

a napok száma, amelyeken távol volt az Egyesült Királyságtól, az utóbbi egy évben ne haladja meg a 90-et

•

az Egyesült Királyságban legyen a kérelem időpontjában végződő 5 éves időszak kezdetén és ezen időszakon belül 450 napnál többet ne töltsön az Egyesült Királyságtól távol.21

Németországban a honosítás feltételei: •

korlátozás nélkül cselekvőképes személy

•

feddhetetlen életmódot folytatott

•

letelepedése helyén saját lakást, vagy elszállásolást talált

•

maga- és hozzátartozói képesek eltartani magukat ezen a helyen.

A német állampolgárságra vonatkozó törvény a német állampolgárság megszerzését elvileg az előző állampolgárságról való lemondáshoz köti, de az uniós tagállamok polgárai esetében egyre inkább a reciprocitás elve érvényesül. Ez azt jelenti, hogy ha a tagállam, melynek állampolgára meg szeretné szerezni a német állampolgárságot elfogadja

a

többes

állampolgárságot,

Németország

sem

követeli

az

előző

állampolgárságról való lemondást, ellenkező esetben igen. Az unió tagállamaiban 1990 óta több mint a duplájára nőtt az állampolgárságot szerzők száma. Becsült adatok szerint 2000-ben már több, mint 600 ezren szerezték meg a tagállamok állampolgárságának valamelyikét. (1. sz. táblázat) 1. sz. táblázat

21



33


Az állampolgárságot megszerzők számának alakulása az Unió tagállamaiban Ezer fő 700 600 500 400 300 200 100 0

Forrás: Acquisition of citizenship, Statistics in focus, Population and social conditions, Theme3-3/2004. http://europa.eu.int/comm/eurostat/Public/datashop/print-product/EN?catalogue=Eurostat&product=KSNK-04-003-__-N-EN&mode=download

A legtöbben (majdnem 30%) a német állampolgárságot szerezték meg, 18% a francia és 13% a brit állampolgárságot megszerzők aránya. A holland állampolgárságot 8%, a svédet 7% szerezte meg. A 15 tagállamban három népcsoport tette ki az összes állampolgárságot megszerzők 40%-át: a törökök, a marokkóiak és a jugoszláv utódállamok állampolgárai. Dániában és Németországban legnagyobb arányú a török bevándorlók száma, Ausztriában, Belgiumban és Hollandiában ők alkotják a második legnagyobb csoportot. A jugoszláv utódállamok polgárai alkotják a legnagyobb bevándorló népcsoportot Ausztriában és Svédországban. A marokkóiak vannak a legtöbben Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában és Spanyolországban.22

22

Forrás: Acquisition of citizenship, Statistics in focus, Population and social conditions, Theme3-3/2004.

http://europa.eu.int/comm/eurostat/Public/datashop/print-product/EN?catalogue=Eurostat&product=KS-NK-04-003-__-NEN&mode=download

34


2.2.3. Az állampolgárság elvesztése A tagállamokban az állampolgárság elvesztése történhet: Lemondással Franciaországban minden francia állampolgárságú nagykorú személy, akinek szokásos tartózkodási helye, vagy lakóhelye külföldön van és kifejezett szándéknyilatkozattal külföldi állampolgárságot szerez, csak akkor veszti el francia állampolgárságát, ha arról kifejezetten nyilatkozik. Ezt a nyilatkozatot a külföldi állampolgárság megszerzése iránti kérelem benyújtását követően lehet megtenni annak megszerzésétől számított egy éven belül. A 35. életévüket be nem töltött francia férfiak csak akkor mondhatnak le állampolgárságukról, ha eleget tettek a honvédelmi törvényben elrendelt rendes katonai szolgálati kötelezettségüknek, vagy ha őket ez alól felmentették, vagy mentesítették. Külföldivel

kötött

házasság

esetén

a

francia

házastárs

lemondhat

francia

állampolgárságáról, ha megszerzi a házastársa állampolgárságát és közös háztartásuk külföldön van. Franciaországban egy belföldön és egy külföldön született szülőtől származó gyermek illetve egy külföldön vegyes házasságból született gyermek lemondhat állampolgárságáról a nagykorúságát megelőző egy éven belül. Az olasz állampolgársági törvény értelmében az olyan olasz állampolgárok, akik külföldi állampolgársággal rendelkeznek, külföldi állampolgárságot nyernek el, vagy nyernek újra el, megőrzik olasz állampolgárságukat, de le is mondhatnak róla, ha külföldön élnek, vagy külföldre költöznek. Az olasz állampolgárságukat megszerző vagy újra megszerző személyekkel élő kiskorú gyermekek elnyerik az olasz állampolgárságot, de nagykorúvá válva lemondhatnak róla, ha valamilyen más ország állampolgárságával rendelkeznek. Angliában a hontalanná válás elkerülése érdekében az illetékes miniszternek meg kell vizsgálnia, hogy az a személy, aki a lemondó nyilatkozatot tette, a nyilvántartásba vétel után rendelkezik, vagy meg fog szerezni egy másik állampolgárságot. Ha nincs ilyen állampolgársága és hat hónapon belül nem is szerzi meg, brit állampolgár marad. 35


Különbségek az államok szabályozásában határidők tekintetében vannak. A lemondást általában lemondó nyilatkozattal lehet megtenni a belföldön illetékes anyakönyvvezető, prefektus, honosításokat felügyelő miniszter, belügyminiszter, vagy külföldön a konzul előtt. Idegen állampolgárság megszerzésével Egy állampolgárnak egy idegen állampolgárság önként történő megszerzése kettős állampolgársághoz

vezethet

Olaszországban,

Görögországban,

Írországban,

Portugáliában, Angliában, Franciaországban, Svédországban és kisebb mértékben Spanyolországban. Valóban, az első hét említett országban egy állampolgárnak egy idegen állampolgárság önként történő megszerzése nem feltételezi automatikusan az eredeti állampolgárság megszűnését. Spanyolországban ezt a szabályt nem alkalmazzák csak azoknak az országoknak a menedékjogban

részesített

állampolgáraival

szemben,

melyekkel

"kettős

állampolgársági egyezményeket" kötött, az Alkotmány 11-3 szakaszának előírása szerint. (A latin-amerikai országokon kívül Andorra, a Fülöp-szigetek, Egyenlítői Guinea és Portugália kötött a kettős állampolgárság elfogadását előirányzó egyezményt Spanyolországgal.) Ellenben Németországban, Ausztriában, Belgiumban, Finnországban, Dániában és Hollandiában és Luxemburgban egy idegen állampolgárság megszerzése az eredeti állampolgárság megszűnését jelenti. Németországban az eredeti állampolgárság megszűnése csak akkor merül fel, ha az illető személy állandó lakóhelye nem ennek az országnak a területén van. Németország és Ausztria törvényei nem kedveznek a kettős állampolgárság kialakulásának. Az a német, akinek belföldön nincs lakóhelye, és nem tartózkodik állandóan ott, a külföldi állampolgárság elnyerésével elveszti állampolgárságát, ha ez az elnyerés az ő vagy törvényes képviselője kérelmére történik. Csak az a személy nem 36


veszti el ilyen módon állampolgárságát, aki a külföldi állampolgárság elnyerése előtt kérelmére írásbeli hozzájárulást kapott állampolgárságának a megtartására saját államának illetékes hatóságától. A francia állampolgársági törvény szerint az a francia, aki egy külföldi ország állampolgárságával

rendelkezik,

nyilatkozhat

arról,

hogy

elveszítette

francia

állampolgári minőségét. Az ilyen személlyel szemben hozott intézkedés kiterjedhet feleségére, és kiskorú gyermekeire, ha azok szintén rendelkeznek a külföldi állampolgársággal. Nem terjedhet ki a kiskorú gyermekekre, ha a feleségre nem vonatkozik.23 Idegen állam katonai szolgálatába lépéssel A francia állampolgársági törvény értelmében elveszíti francia állampolgárságát, aki külföldi hadseregben, közhivatalban, vagy olyan nemzetközi szervezetben, melynek Franciaország nem tagja, állást tölt be. Ugyanezt mondja ki az olasz szabályozás kibővítve azzal, hogy szintén elveszti állampolgárságát az olyan olasz állampolgár, aki egy külfölddel fennálló háború idején a külföldi országban közhivatali tisztséget vállal. Megfosztással Olaszország állampolgársági törvényében nem ismert az állampolgárságtól való megfosztás intézménye. Valamilyen formában itt is szankcionált az állampolgársághoz méltatlan magatartás, csak nem megfosztásnak nevezik. Franciaországban megfoszthatnak egy személyt állampolgárságából, ha: •

állam elleni bűncselekményt követ el

•

honvédelmi kötelezettség megsértése miatt elítélték

23



37


•

külföldi állam javára gyakorol olyan cselekedetet, mely összeférhetetlen a francia állampolgári minőséggel és hátrányos Franciaország érdekeire

•

a francia törvények által bűntettnek minősülő és legalább 5 év szabadságvesztéssel büntetendő cselekményért Franciaországban vagy külföldön elítélték.24

A megfosztás kimondására csak a francia állampolgárság megszerzésének időpontjától és az említett tények elkövetésétől számított 10 éven belül kerülhet sor. A brit állampolgársági törvény szerint az illetékes miniszter rendelettel megfoszthat bármely brit állampolgárt állampolgárságától, ha meggyőződik arról, hogy a nyilvántartásba vétel, vagy a honosítási bizonyítvány, melynek folytán állampolgárságát szerezte, csalással, hamis tanúzással, vagy bármely lényeges tény elhallgatásával került kiadásra. A miniszter nem foszthatja meg a személyt brit állampolgárságától, ha csak nem győződik meg arról, hogy nem hasznos a közjóra nézve, hogy ez a személy továbbra is brit állampolgár maradjon, illetve ha nyilvánvalóvá válik számára, hogy az illető hontalanná válna. Az államok szabályozása kivétel nélkül egységes abban, hogy az állampolgárság elvesztése nem vonja maga után a házastárs állampolgárság vesztését. A leszármazottak tekintetében már nem ilyen egységes a szabályozás. Nem terjed ki a leszármazottakra az állampolgárság elvesztése Franciaországban és Olaszországban, viszont kiterjed Németországban.25

24


MTA Államtudományi Kutatások Programirodája, 1990. 25



38


2.2.4. Az állampolgárság újra megszerzése Jellemző, hogy az államok bizonyos feltételek fennállása mellett lehetőséget adnak az állampolgárság újra megszerzésére. Az államok szabályozásában kivétel nélkül megtalálható az állampolgárság nyilatkozattal történő visszaszerzésének módja. Franciaországban nyilatkozat útján visszaszerezheti állampolgárságát az a személy, aki eredetileg francia állampolgár volt és állampolgárságát külföldivel kötött házasságkötés miatt, vagy külföldi állampolgárság megszerzésére irányuló egyéni intézkedése miatt veszítette el. Ennek a személynek rendelkeznie kell megőrzött, vagy megszerzett tényleges kapcsolatokkal Franciaországban, így különösen kulturális, szakmai, gazdasági, vagy családi téren. Angliában a visszahonosítás feltétele a teljes cselekvőképesség és hogy az illető brit állampolgárságról való lemondása azért volt szükséges, hogy lehetővé tegye számára más állampolgárság fenntartását, vagy megszerzését. Németországban, ahol nem támogatják a kettős állampolgárság kialakulását, a nyilatkozattétel feltételeként kikötik a másik állampolgárságról való lemondást. Olaszországban a visszahonosítás feltételei: •

azon személy számára lehetséges, aki az olasz hadseregben tölti le katonai szolgálatát, ha előzetesen kinyilvánítja az állampolgárság újra megszerzésének igényét.

•

aki az olasz állam szolgálatában vállal köztisztséget, ha előzetesen kinyilvánítja az állampolgárság újra megszerzésének igényét.

•

ha kinyilvánítja az állampolgárság újra megszerzésének igényét és Olaszországban él, vagy ezen kérelme után egy éven belül ott telepszik le.

39


•

ha két évig Olaszországban él és igazolja, hogy külföldi polgári állásáról, vagy megbízatásáról, melyet az olasz állam tilalma ellenére vállalt, lemond.26

Franciaországban határozattal is történhet visszahonosítás, ezt bármely életkorban meg lehet szerezni, tartózkodási időhöz kötött feltétel nélkül.

2.2.5. Többes állampolgárság A vizsgált 15 tagállam közül csak a spanyol és a holland törvénykezés írja elő az állampolgárságok egyikének a megszűnését kettős állampolgárság esetén. Ez a megszűnés leghamarabb nagykorúságkor jelentkezik. Ennek megfelelően azok a spanyolok, akik kettős állampolgársággal rendelkeznek gyermekkoruk óta, automatikusan elvesztik a nagykorúságuk elérésekor vagy nagykorúsításukkor

a

spanyol

állampolgárságot,

ha

kizárólag

a

másik

állampolgárságukat használják (kivételt képeznek azoknak az országoknak a menedékjogban

részesített

állampolgárai,

melyekkel

"kettős

állampolgársági

egyezményeket" kötöttek). Hasonlóan a hollandok, akiknek nagykorúságuk után megszakítás nélkül 10 évig állandó lakhelyük abban az országban volt, ahol születtek, és amelyiknek az állampolgárságával

ugyancsak

rendelkeznek,

automatikusan

elveszítik

holland

állampolgárságukat, ha a külföldi lakóhelyet nem indokolják szakmai okok. Belgiumban az állampolgárság-halmozás korlátozásai a következőkre vonatkoznak: •

a külföldön született 18 évnél fiatalabb gyermekek, akiknek belga szülei is külföldön születtek, és akik számára a gyermekek 5. életévéig nem kértek belga állampolgárságot;

26



40


•

a 18 évnél fiatalabb gyermekek, akiknek szülei önként kapnak meg egy idegen állampolgárságot vagy lemondanak a belga állampolgárságról;

•

a külföldön született belgák, akiknek fő lakóhelyük külföldön található, ahol állandóan tartózkodtak 18. életévüktől egészen a 28. életév betöltéséig, és akik nem nyilatkozták ki a 28. életév betöltése előtt azon óhajukat, hogy megőrizzék belga állampolgárságukat.27

Ezeken a helyzeteken kívül az Állampolgársági Kódex nem kötelezi azt a személyt, aki több állampolgársággal rendelkezik, hogy lemondjon ezek egyikéről. A francia állampolgársági kódex szerint a nagykorú francia állampolgár, aki külföldön lakik és egy másik állampolgárságot kapott, azért, hogy megőrizhesse francia állampolgárságát, ilyen értelmű nyilatkozatot kell tegyen. A többi országban egyetlen törvényes rendelkezés sem kötelezi a kettős állampolgársággal rendelkezőket arra, hogy bármelyikről lemondjanak, vagy hogy ezek egyikét válasszák. Az Európa Tanács 1963-as Egyezményének megfelelően, minden törvénykezés előírja annak a lehetőségét, hogy azok az állampolgárok, akik több állampolgársággal rendelkeznek, önként lemondjanak ezek egyikéről. A többes állampolgárság kialakulása történhet: Örökbefogadással Spanyolországban,

Olaszországban,

Portugáliában,

Angliában,

Írországban,

Görögországban és Franciaországban egy állampolgárnak egy idegen állampolgár általi örökbefogadása a kettős állampolgárság potenciális forrása. Valóban, e hét ország mindegyikében egy állampolgárnak egy idegen általi örökbefogadása nincs hatással az állampolgárságra vonatkozó belső jogra. Vagyis ha az

27



41


örökbefogadó

országának

örökbefogadottnak

törvénykezése

megadja

az

előírja,

örökbefogadó

hogy

az

örökbefogadás

állampolgárságát,

ezekben

az az

országokban az örökbefogadás kettős állampolgársághoz vezethet. Franciaországban az eredeti állampolgárság ilyen esetekben csak az érintett kifejezett kérésére szűnik meg. Ezzel

ellentétben

Németországban,

Ausztriában,

Belgiumban,

Luxemburgban,

Dániában és Hollandiában egy idegen személy általi örökbefogadás nem vezethet kettős állampolgársághoz, mivel az örökbefogadott eredeti állampolgársága megszűnik, ha az örökbefogadás következtében megkapja az örökbefogadó állampolgárságát.28

Egy új állampolgárság önként megszerzésével Egy

állampolgárnak

állampolgársághoz

egy

idegen

vezethet

állampolgárság

Olaszországban,

önként

megszerzése

Görögországban,

kettős

Írországban,

Portugáliában, Angliában, Franciaországban, Svédországban és kisebb mértékben Spanyolországban. Ellenben Németországban, Ausztriában, Belgiumban, Finnországban, Dániában és Hollandiában és Luxemburgban egy idegen állampolgárság megszerzése az eredeti állampolgárság megszűnését jelenti. A német állampolgárság egy idegen számára való megszerzését viszont az előző állampolgárságról való lemondástól teszik függővé. Csak abban az esetben tekintenek el a másik állampolgárság feladásától, ha: •

a külföldi joga nem teszi lehetővé a másik állampolgárságról való lemondást

•

a külföldi állam elbocsátást megtagadó határozata elleni fellebbezés folyamatban van

•

28

olyan okok állnak fenn, ami miatt a másik állam kötelékéből nem bocsátható el



42


•

méltányossági okokból idős emberek esetében

•

a külföldi állampolgárság feladása a személy számára aránytalan gazdasági hátránnyal járna

•

a másik állam az EU tagja

•

a külföldi állam az elbocsátást katonai szolgálat teljesítéséhez köti.29

Házassággal Olaszországban,

Angliában,

Görögországban,

Írországban,

Portugáliában,

Spanyolországban és Franciaországban egy idegennek nem kell lemondania saját állampolgárságáról,

hogy

megszerezhesse

házastársának

állampolgárságát,

Németországban és Ausztriában viszont igen. Az összes tagállam saját állampolgárának házasság révén történő állampolgárság szerzése esetén megtarthatják saját állampolgárságukat is.

2.3. A magyar állampolgársági szabályozás

2.3.1. Alapelvek Hatályos állampolgársági törvényünk, az 1993. évi LV. törvény négy fő alapelvet rögzít. •

A magyar állampolgárok között az állampolgárság keletkezésének, megszerzésének jogcíme alapján nem lehet különbséget tenni.

•

Senkit sem lehet állampolgárságától, illetve állampolgársága megváltoztatásának jogától önkényesen megfosztani.

29



43


•

A törvény elősegíti a család állampolgársága egységének megteremtését, de az egyes személyek akaratszabadságát is tiszteletben tartja; elősegíti a hontalanság eseteinek csökkentését, valamint biztosítja a személyes adatok védelmét az állampolgársági eljárásban.

•

Az

állampolgársági

törvénynek

nincs

visszaható

hatálya.

A

magyar

állampolgárságra azok a jogszabályok az irányadók, amelyek az állampolgárságra ható tények vagy események bekövetkezésekor hatályban voltak.

2.3.2. Az állampolgárság megszerzése Leszármazással Magyar

állampolgár

szülő

gyermeke

vérségi

leszármazásával

a

magyar

állampolgárságot automatikusan megszerzi. A nem magyar állampolgárságú szülő gyermekének magyar állampolgársága a születés napjára visszaható hatállyal keletkezik, ha másik szülője-teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat, utólagos házasságkötés, továbbá az apaság vagy anyaság bírói megállapítása alapján-magyar állampolgár. Hatályos állampolgársági törvényünk a ius sanguinis elvét tekinti alapvető rendező elvnek, mely a kontinentális jogokra általában jellemző, de kevés jogrendszerben érvényesül olyan maradéktalanul, mint a magyar jogban: a leszármazás elvét nem korlátozza, nem befolyásolja a születési hely, illetve a szülők lakóhelye. 30 Az ország területén születéssel Az ismeretlen szülőktől származó Magyarország területén talált gyermek magyar állampolgár. Ugyancsak magyar állampolgár az állampolgársággal nem rendelkező, Magyarországon lakóhellyel rendelkező, hontalan szülők Magyarországon született gyermeke. E rendelkezések célja a hontalan állapot reprodukálódásának megelőzése. A kisegítő, ius soli elv alapján elismert magyar állampolgárság azonban ún. jogi vélelem, amely megdönthető. Ha a „talált” gyermek szülei ismertté válnak és külföldi 30

Dr. Parragi Mária-Dr. Ugróczky Mária: A magyar állampolgárságra vonatkozó jogszabályok, Szemimpex Kiadó 1994. 57.o.

44


állampolgárok, a gyermek már nem tekinthető magyar állampolgárnak. Ugyancsak megdől a magyar állampolgárság vélelme, ha a hontalannak tartott szülőről bebizonyosodik, hogy rendelkezik valamely idegen állam állampolgárságával.31 Örökbefogadással Az

örökbefogadás

nem

automatikus

állampolgárság

szerzési

jogcím,

de

kedvezményesen honosítható az a kérelmező, akit magyar állampolgár fogadott örökbe. Házassággal Egy magyar állampolgárral történő házasságkötés nem automatikus állampolgárság szerzési jogcím, de magyar állampolgár házastársa kedvezményesen honosítható, ha magyar állampolgárral legalább három éve érvényes házasságban él, vagy házassága a házastárs halálával szűnt meg.

Honosítással Honosítását az a külföldi személy kérheti, aki még soha nem volt magyar állampolgár. Az ún. alapeseti minősítésű honosítási kérelemnél a törvény megkívánja, hogy a külföldi legalább nyolc éve Magyarországon éljen. A gyakorlatban alapeseti minősítésű az a honosítás, amikor a kérelmezőnek magyar állampolgárral nincs szoros családi kapcsolata. További feltétel a büntetlenség, a megélhetés és a lakás biztosítottsága, alkotmányos alapismeretekből eredményes vizsga letétele, végül az, hogy honosítása a Magyar Köztársaság érdekeit ne sértse. A kedvezményes eseteknek három fajtája van. Az első csoport magyar állampolgárral fennálló családi kötelék alapján háromévi tartózkodás után kérheti a honosítását. Ebbe a körbe tartozik az a személy, aki magyar állampolgárral legalább három éve érvényes házasságban él, vagy a házassága a házastárs halálával szűnt meg. Ugyancsak háromévi tartózkodás után folyamodhat magyar állampolgárságért az a külföldi, akinek kiskorú

31

Dr. Parragi Mária-Dr. Ugróczky Mária: A magyar állampolgárságra vonatkozó jogszabályok, Szemimpex Kiadó 1994. 59.o.

45


gyermeke magyar állampolgár, vagy akit magyar állampolgár fogadott örökbe, illetve magyar hatóság menekültként ismert el. A kedvezményezettek külön csoportját alkotják a „magyar származású” kérelmezők. Magyar származásúnak tekinti a törvény azt, aki magyar nemzetiségűnek vallja magát, és felmenői között volt magyar állampolgár. A nemzetiség kérdésében a hatóságnak mérlegelési joga nincs, a kedvezmény ezen oldalát kizárólag a kérelmező nyilatkozata alapozza meg. A törvény nem szab korlátot arra, hogy milyen fokú felmenő magyar állampolgársága szükséges a kedvezmény érvényesüléséhez. Tehát lehet szülő, nagyszülő, dédszülő mind az apai, mind az anyai ágról. A magyar származású honosítást kérőnek egy évig kell Magyarországon élnie a kérelem előterjesztését megelőzően. A kedvezményezettek harmadik csoportját alkotják azok a kérelmezők, akik az ország területén születtek, kiskorúságuk idején létesítettek magyarországi lakóhelyet, illetve hontalanok. Nekik legalább öt évig kell Magyarországon élniük.

2.3.3. Az állampolgárság elvesztése Lemondással A külföldön lakó magyar állampolgár lemondhat magyar állampolgárságáról, ha külföldi állampolgársággal is rendelkezik, vagy annak megszerzését valószínűsíteni tudja. Visszavonással Hatályos állampolgársági törvényünk nem ismeri a megfosztás intézményét, viszont mégis szankcionálja a magyar állampolgárság meg nem engedett módon való megszerzését. A törvény 9. §-ának (1) bekezdése kimondja: „Visszavonható a magyar állampolgárság attól a személytől, aki magyar állampolgárságát a jogszabályok megszegésével, így különösen valótlan adatok közlésével, illetve adatok vagy tények

46


elhallgatásával a hatóságot félrevezetve szerezte meg. Nincs helye a visszavonásnak a magyar állampolgárság megszerzésétől számított tíz év elteltével.”

2.3.4. Az állampolgárság újra megszerzése Visszahonosítással Visszahonosítást az a külföldi kérhet, aki volt már magyar állampolgár, de állampolgárságát valamilyen jogcímen elvesztette. A törvény nem tesz különbséget abban a kérdésben, hogy a kérelmező milyen időszakban és mennyi ideig volt magyar állampolgár, illetve magyar állampolgársága milyen okból szűnt meg. A törvény alapján visszahonosítható az a külföldi, aki a honosítás általános feltételeinek – az állampolgársági vizsgát kivéve – megfelel. A kérelem benyújtását nem előzi meg „várakozási idő”, a bevándorolt (menekült) lakcímének bejelentése után előterjesztheti visszahonosítási kérelmét. Nyilatkozattal A köztársasági elnökhöz címzett írásbeli, személyes nyilatkozattal visszaszerezheti magyar állampolgárságát egyrészt az a személy, aki állampolgárságát megfosztás, 1947. szeptember 15. és 1990. május 2. között elbocsátás következtében, vagy mint Németországba áttelepülésre kötelezett személy vesztette el.

2.3.5. Többes állampolgárság Állampolgársági törvényünk 2. §-ának (2) - es bekezdése kimondja: „Azt a magyar állampolgárt, aki egyidejűleg más államnak is állampolgára – ha a törvény másképp nem rendelkezik – a magyar jog alkalmazása szempontjából magyar állampolgárnak kell tekinteni.” Törvényünk tehát nem tiltja, hogy magyar állampolgár megszerezze más állam állampolgárságát

is.

Fő

szabályként

a

magyar

hatóságok

azonban

magyar

állampolgárnak tekintik azt a kettős (többes) állampolgárt, akinek az egyik állampolgársága magyar. 47


2.4. A többi csatlakozó állam állampolgársági szabályozása32

2.4.1. Alapelvek Az unió tagállamaihoz hasonlóan a csatlakozó államok alapelvei közt is megtalálható a hontalanság elkerülésének elve. A cseh állampolgársági törvény szerint az a 15 év alatti gyermek, akit az ország területén találtak, ellenkező bizonyításig cseh állampolgárnak számít, amennyiben nem szerzi meg születésével egy másik állam állampolgárságát. A lengyel állampolgársági törvény többek között kiemeli férj és feleség egyenlő jogát az állampolgársághoz, ami azt jelenti, hogy egyik nem állampolgársága sem változik automatikusan egy lengyel állampolgárral történő házasságkötés következtében. A szlovén állampolgársági törvényben található a legtöbb alapelv, közülük kiemelten fontos a házasságban és házasságon kívül született gyermekek azonos jogállása, a kettős állampolgársággal szembeni tolerancia, valamint a személyes adatok védelme.

2.4.2. Az állampolgárság megszerzése A küszöbönálló uniós csatlakozással felértékelődött ezen államok szerepe, hiszen ha egy személy megszerzi ezen államok bármelyikének állampolgárságát, egyben hozzájut az uniós polgársághoz is, ami nagy vonzerőt jelenthet az Európán kívüli államok állampolgárai számára. Leszármazással A csatlakozó államok állampolgársági szabályozása is a ius sanguinis elvét követi, tehát a gyermek születésével leszármazási alapon megszerzi szülei állampolgárságát.

32


48


A ciprusi állampolgársági törvény szerint az a gyermek, akinek legalább az egyik szülője ciprusi állampolgár, megszerzi a ciprusi állampolgárságot. A többi csatlakozó állam szabályozása is teljesen hasonló a fent említett ciprusihoz, kis eltérés csak a szlovén állampolgársági törvényben található, mely úgy rendelkezik, hogy amennyiben a gyermek külföldön születik, szülei szlovén állampolgárságát csak akkor szerzi meg, ha 18 éves kora előtt kéri nyilvántartásba vételét a szlovén hatóságok előtt. Ehhez azonban elég csak az egyik szülőjének beleegyezése. Az ország területén születéssel A ius soli elv az összes vizsgált állam szabályozásában csak kiegészítő jellegű, akkor van jelentősége, ha az ország területén született gyermek valamilyen okból nem szerzi meg külföldi állampolgárságú szüleinek állampolgárságát, illetve a szülők ismeretlenek, vagy hontalanok. Örökbefogadással Örökbefogadással állampolgárságot lehet automatikusan szerezni Csehországban, Szlovákiában és Szlovéniában. Ez utóbbi állam szabályozása szerint 14 év feletti örökbefogadott esetében a gyermek beleegyezése szükséges az állampolgárság megszerzéséhez. Házassággal Hasonlóan az uniós tagállamokhoz, a csatlakozó államok szabályozása is egységesnek mondható abból a szempontból, hogy a házasságkötés nem automatikus állampolgárság szerzési jogcím. Az államok bizonyos feltételek fennállása esetén teszik lehetővé az állampolgárság megszerzését. A ciprusi állampolgársági törvény szerint az a személy, akinek házastársa ciprusi állampolgárságú és legalább három éve él az ország területén, kérheti nyilvántartásba vételét a ciprusi hatóságoknál.

49


A cseh állampolgársági törvény a családok egysége érdekében szintén lehetővé teszi egy cseh állampolgár házastársának az állampolgárság kedvezményes megszerzését, amennyiben legalább 5 éve állandó, bejelentett lakóhellyel rendelkezik az ország területén. Honosítással A honosítással történő állampolgárság szerzés esetében a szabályozás szintén hasonló a már tagállamokéhoz. Általában nagykorúságot, meghatározott idejű tartózkodást, a nyelv megfelelő ismeretét, és büntetlenséget írnak elő az állampolgárságukat megszerezni kívánó személyek számára. Észtországban a honosítás feltételei a következők: •

Bizonyos életkor (legalább 15 éves legyen a kérelmező)

•

Legalább 5 éve az ország területén éljen állandó tartózkodási engedéllyel

•

Az észt nyelv megfelelő ismerete

•

Az észt alkotmány és állampolgársági törvény ismerete

•

Képes legyen magát és hozzátartozóit eltartani

•

Lojális legyen az észt államhoz

A szlovén állampolgársági törvény háromfajta honosítást ismer: •

Alapeseti

•

Kedvezményes (ez vonatkozik azokra a külföldiekre, akik szlovén állampolgárral kötnek házasságot)

•

Kivételesen

kedvezményes

(ez

vonatkozik

azokra

a

külföldiekre,

akik

honosításához az államnak különös érdeke fűződik a kultúra, a gazdaság, a tudományok, a sport, vagy az emberi jogok területén kifejtett tevékenységük miatt)

2.4.3. Az állampolgárság elvesztése

Lemondással 50


A lengyel állampolgársági törvény szerint csak az a lengyel állampolgár mondhat le állampolgárságáról, akinek állandó lakóhelye külföldön van, és egy külföldi állampolgárságot kíván szerezni. A szlovák állampolgársági törvény hasonlóan rendelkezik, kiegészítve azzal, hogy az a személy, aki ellen büntetőeljárás van folyamatban, illetve adótartozása van az ország területén, szintén nem mondhat le állampolgárságáról. Szlovéniában az a személy mondhat le állampolgárságáról, aki 25 évesnél idősebb, külföldön született, és egy idegen állampolgársággal rendelkezik. Idegen állampolgárság megszerzésével Egy idegen állampolgárság megszerzése kettős állampolgársághoz vezethet Cipruson, Máltán, Szlovákiában, Lengyelországban és Szlovéniában. Ezzel ellentétben Csehországban, Észtországban, Lettországban, és Litvániában egy idegen állampolgárság megszerzése együtt jár ezen állampolgárságok elvesztésével. A cseh állampolgársági törvény rendelkezései szerint egy személy akkor nem veszti el a cseh állampolgárságot, ha az újabb állampolgárságot nem saját kérésére, hanem automatikusan, például házasságkötéssel, vagy születéssel szerezte. Megfosztással A megfosztás az egyetlen olyan állampolgárság elvesztési jogcím, mely nem a személy szabad akaratából jön létre. Cipruson a megfosztás nem terjedhet ki a születéssel, vagy leszármazással szerzett állampolgárságokra. Az a személy fosztható meg ciprusi állampolgárságától, aki azt csalással, valótlan adatok közlésével, illetve a hatóság megtévesztésével szerezte, illetve akit a honosításától számított 5 éven belül 12 hónapot meghaladó börtönbüntetésre ítélnek.

51


A többi csatlakozó államban nem ismert a megfosztás intézménye.

2.4.4. Az állampolgárság újra megszerzése Lengyelországban a korábbi állampolgársági törvények nem engedték a kettős állampolgárságot, így sokaknak le kellett mondani a lengyel állampolgárságról, ha egy idegen állampolgárságot szerettek volna megszerezni. Az új lengyel állampolgársági törvény ezért lehetővé teszi, hogy a lengyel állampolgárságukat korábban elvesztők ezt egyszerűen vissza tudják szerezni.

2.4.5. Többes állampolgárság Ciprus, Málta, Lengyelország, Szlovákia és Szlovénia állampolgársági törvényei tolerálják a többes állampolgárságot. A fent említett országok állampolgársági törvényei nem kívánják meg, hogy egy idegen állampolgárságot szerző polgáruk lemondjon állampolgárságáról. A lengyel állampolgársági törvény kimondja, hogy azt a lengyel állampolgárt, aki egyidejűleg más államnak is állampolgára, a lengyel jog szempontjából lengyel állampolgárnak kell tekinteni. Csehország, Észtország, Lettország és Litvánia állampolgársági törvényei viszont a többes állampolgárság megelőzésére törekszenek.

52


3. fejezet Az uniós polgárság, mint az európai identitásformálás eszköze

3.1. Az uniós polgárság kialakulása33 Az 1957-es Európai Gazdasági Közösséget szabályozó Római Szerződés aláírását követő időkben még nem merült fel az állampolgárság tagállamok közti szabályozásának szükségessége. A második világháború után még nem a politikai unió létrehozása volt a legfőbb cél, hanem a világbéke megőrzése. Az integrációs törekvésekkel gátat lehetett vetni egy újabb háború kitörésének. Az európai nemzetek nemcsak azért akartak szervezetbe tömörülni, hogy olyan mértékű erőt képviseljenek, amitől a Szovjetunió és az Egyesült Államok elbizonytalanodik, hanem egymással való nézeteltéréseiket is ezzel az együttműködési formával igyekezetek megszűntetni. Az akkori cél a gazdasági együttműködés volt. Az Európai Gazdasági

Közösség

azzal

a

céllal

jött

létre,

hogy

polgárainak

élet

és

munkakörülményeit javítsa. Ekkor a lakosság még csak munkaerőnek számított, tehát az őket megillető jogok még csak szigorúan ezzel a státuszukkal kapcsolatban jöttek létre. A tagállamok állampolgárai a Közösség számára még csak gazdasági tényezők voltak. A politikai együttműködéshez viszont már nélkülözhetetlen volt a Közösség és a területén élő népesség állampolgársági viszonyainak tisztázása. Nyilvánvalóvá vált,

33

Navracsics Tibor: Európai belpolitika, Korona Kiadó, Budapest, 1998. 321.o.

53


hogy meg kell teremteni a közvetlen párbeszédet a Közösség és állampolgárai között. Ehhez nemcsak az intézmények reformjára volt szükség, hanem olyan intézkedések meghozatalára is, melyek által az állampolgárok magukénak érzik a Közösséget. Az első, politikailag is jelentősebb deklarációt egy európai szintű szolidaritás és állampolgárság szükségességéről az 1972-es párizsi csúcsértekezlet záró nyilatkozata tartalmazta.

Innentől

kezdve

egyenesnek

ígérkezett

az

európai

polgárság

megvalósításának útja. Az 1973-as koppenhágai csúcs eredményeként publikáltak egy dokumentumot az európai identitásról, az 1974-ben ismét Párizsban megtartott csúcsértekezlet egyik kulcselemét pedig az Európai Parlament egész Európában egységes eljárás alapján, közvetlenül történő megválasztása alkotta. Az 1984-ben Fontainebleau-ban megtartott értekezleten határozott úgy az Európai Tanács, hogy Pietro Adonnino vezetésével egy ad hoc bizottságot állít fel, melynek feladatául szabta, egy olyan tervezet kidolgozását, amely segíti egy egységes, vagy legalábbis közös európai identitás kialakítását. Az Adonnino-bizottság jelentése - melyet az Európai Tanács milánói ülése fogadott el 1985 júniusában - egy sor javaslatot fogalmazott meg, melyek mind azt célozták, hogy szimbólumok kialakításával vagy közös akciók révén megteremtsék az európai lét érzelmi alapjait. Ezek közé tartozott egy közös európai televízió felállítása, euro-lottó beindítása, diákcsere programok ösztönzése, európai sportklubok létrehozása, közös címer, zászló, himnusz, útlevélborító bevezetése stb. Ez a kezdeményezés azonban kudarcba fulladt. Mindez arra ösztönözte a politikusokat, hogy más módon próbálkozzanak, és az állampolgárok jogait terjesszék ki. Az igazi áttörést a Maastrichti Szerződés által a Római Szerződésbe iktatott 17. cikk hozta, mely bevezette az uniós polgárságot. A szerződés alapján 1993. november elsejétől kezdődően mindazok, akik valamely közösségi tagállam állampolgárai, egyben az unió polgárai is. A Maastrichti szerződés bevezette az „unió” elnevezést, jogi értelemben azonban az EU mint állam nem létezik, így meglehetősen nehéz egy nem létező állam és létező fizikai személyek közti állampolgársági jogviszonyról beszélni. Összehasonlítva az uniós polgárságot a klasszikus állampolgárság fogalommal és a 54


nemzeti állampolgárság tartalmával, felvetődik a kérdés, állampolgárság-e az uniós polgárság? Az 1999. május 1.-jén hatályba lépett Amsterdami Szerződés kisebb mértékben módosította a Maastrichti szerződés által módosított Római Szerződést. Fokozta az alapvető

jogok

védelmét,

megtiltott

mindenfajta

kirekesztést,

elismerte

a

tájékoztatáshoz való jogot és a fogyasztók védelmét. A szerződés 17. cikke kimondja: “Létrejött egy uniós polgárság. Bármely tagállam állampolgára egyben az Unió állampolgára is. Az uniós polgárság kiegészíti a nemzeti állampolgárságot, de nem helyettesíti azt. “

Az Európai Tanács 2003. június 20-ai Thesszalonikiben tartott ülésére elkészült az unió alkotmánytervezete, melynek címe: Szerződés egy Európai Alkotmány létrehozásáról. Ez a dokumentum szintén megerősíti az Amszterdami Szerződésben foglaltakat, vagyis kimondja,

hogy

az

uniós

polgárság

kiegészítő

jellegű,

mert

a

tagállami

állampolgárságon alapul. Az uniós polgárság bevezetése az EU szándékai szerint az európai identitás erősítését célozta meg. Az alapszerződésben szereplő célkitűzések között megfogalmazták, hogy az Unió az állampolgárság bevezetése által megerősíti a tagállamok állampolgárai jogainak és érdekeinek védelmét.

55


3.2. Az uniós polgárok jogai

3.2.1. Az alkotmányos alapjogok A Római Szerződésnek a Maastrichti, valamint az 1999. május 1-jén hatályba lépett Amszterdami és a 2003. február 1-jén Nizzai Szerződéssel módosított hatályos szövege a következő állampolgársági rendelkezéseket tartalmazza: Szabad mozgás és tartózkodás az Unió területén Az uniós polgároknak joguk van más tagországba utazni, költözni, ott tartózkodni, munkát vállalni, tanulni, ugyanolyan feltételek mellett, mint az adott ország állampolgárai. Minden állampolgárnak joga van az Unió területén belül szabadon közlekedni anélkül, hogy úti célját közölnie kellene. A konkrét uniós térséget a Schengeni Egyezmény határozza meg. A Schengeni Egyezmény A Schengeni Egyezményt 1985. június 14-én a luxemburgi Schengenben írta alá Franciaország, Németország, Belgium, Luxemburg és Hollandia. Később az öt alapító tag mellett aláírta Olaszország (1991), Portugália és Spanyolország (1991), Görögország (1992), Ausztria (1995), valamint Dánia, Finnország és Svédország (1996) is. Az EU tagállamai közül egyedül az Egyesült Királyság és Írország maradt ki az Egyezményből, míg ahhoz társult országként – a három skandináv tagállammal egyidőben - csatlakozott Izland és Norvégia is. Ez utóbbi két állam csatlakozásának oka, hogy Izland és Norvégia Dániával, Finnországgal és Svédországgal már korábban létrehozta az ún. Északi Útlevél Uniót, és ezzel ezen öt ország között már korábban megszűnt a határellenőrzés, így logikus lépésnek tűnt, hogy a három skandináv EUtagállam schengeni övezetbe lépésével együtt Izland és Norvégia is csatlakozhasson. Az Egyezmény életbe lépésével a részes államok között megszűnt a belső határok ellenőrzése és az ellenőrzés a külső határokra került át. 56


Egyéb rendelkezések: •

Közös vízumpolitika, mely meghatározza azon harmadik országok listáját, melyek állampolgárainak a beutazáshoz vagy átutazáshoz vízumra van szüksége

•

Az illegális bevándorlás szabályozása

•

Rendőri együttműködés, az EUROPOL létrehozása, mely egy kormányközi alapon működő, a tagállamok rendőri szerveinek együttműködésére épülő, információcserét biztosító hivatal

•

A Schengeni Információs Rendszer (SIS) létrehozása, amely a személyek és az ellopott, illetve elveszett tárgyak azonosítására szolgáló adatok cseréjét segíti.

A beutazás és tartózkodás szabályai A beutazáshoz elegendő érvényes személyi igazolvány vagy érvényes útlevél. Csak indokolt biztonsági vagy közegészségügyi okból tagadható meg egy uniós polgár belépése egy másik tagország területére. Ugyanez vonatkozik a kiutasításra is. Három hónapot meghaladó tartózkodás esetén tartózkodási engedélyt kell kérni, melyet szinte automatikusan kiadnak 5 évre (ez meghosszabbítható), azzal a feltétellel, hogy a kérelmező igazolja, jövedelemmel rendelkezik, ami garantálja, hogy családját nem az a fogadó országnak kell eltartania. Munkavállalási engedélyre azonban nincs szüksége a kérelmezőnek. A letelepedés szabályai Minden uniós polgárnak joga van egy másik tagállamban letelepedni, szociális helyzetétől függetlenül. Két feltételt kell csak teljesíteni: érvényes betegbiztosítással kell rendelkezni a célországban, illetve igazolt jövedelemmel kell rendelkeznie, hogy ne az adott országnak kelljen szociális segélyben részesítenie. Az uniós polgároknak azonban lehetőségük van munkanélküliként is letelepedni egy uniós országban. Erre nincsen egységes szabály, de a tagállamok többsége hat hónap haladékot ad álláskeresésre. A munkanélküliség bizonyos időszakára részesülhetnek az előző lakóhelyükön biztosított munkanélküli segélyben, ha három feltételnek eleget tesznek: •

előző lakóhelyükön legalább 1 hónapig szerepeltek a munkanélküliek listáján

•

a célországba való beutazáskor 7 napon belül bejelentkeztek munkanélkülinek 57


•

beszerezték az E301 és E303-as formanyomtatványt, melyet előző lakóhelyük állama tölt ki

Az uniós polgárok abban az országban fizetnek jövedelemadót, ahol dolgoznak, akkor is, ha lakóhelyük egy másik tagállamban van. A nyugdíjas nyugdíját mindig abból a tagállamból folyósítják, ahol dolgozott, kivéve, ha az illető köztisztviselő volt. Szavazati jog és a jelöltetés joga a helyi és az európai parlamenti választásokon a lakóhely szerinti tagállamban Joguk van szavazni és jelöltetni magukat az európai parlamenti választásokon és a lakóhelyükön

illetékes

helyi

önkormányzati

választásokon,

ugyanazokkal

a

feltételekkel, mint az adott ország lakói. Az Európai Parlament képviselőit 1979-től választják közvetlenül, és azóta is ez az egyetlen ilyen szervezete az Uniónak. A képviselők mandátuma 5 évre szól. A szerkezeti megoszlásnál nem az állampolgárságra helyezik a hangsúlyt, inkább a politikai hovatartozásra. Sajnos az állampolgárokban nem tudatosult olyan mértékben az európai parlamenti választások fontossága, mint a nemzeti parlamentek megválasztásakor. A felmérések szerint az Unió lakosságának nagy része nem is ismeri az Európai Parlament intézményét. Akik pedig ismerik, azok körében sem örvend nagy népszerűségnek, mert a polgárok szerint áttekinthetetlen, túl magas a képviselők fizetése és pazarló az életmódja, az ülések látogatottsága alacsony, valamint tény, hogy számos tagállam a választást belpolitikai célokra használja fel. Bármely tagállam hatóságainak konzuli és diplomáciai védelme, ha az egyén olyan tagállam állampolgára, amely nem rendelkezik képviselettel harmadik országban Joguk van egy másik tagország diplomáciai és konzuli szerveinek védelméhez fordulni harmadik, nem európai uniós ország területén, ha saját országuknak nincsen ott követsége, vagy konzulátusa, ugyanolyan feltételek mellett, mint azon állam állampolgárai.

58


Kérvényezési jog az Európai Parlament előtt és petíciós jog az európai ombudsmanhoz Ha az állampolgári jogokat nem tartják be, vagy valamilyen formában megsértik, a polgárok petíciót nyújthatnak be, vagy bírósághoz fordulhatnak. Az Unió minden állampolgára írásban fordulhat minden intézményhez vagy szervhez az Unió hivatalos nyelveinek egyikén és választ is kap ezen a nyelven. Európai Bizottság A polgároknak joguk van egy tagállammal szemben panasszal fordulni az Európai Bizottsághoz, ha az adott ország nem tart be egy közösségi jogszabályt. Ezután a Bizottság dönthet arról, hogy a panasz jogos-e, és ha igen, eljárást kezdeményezhet. Európai Közösségek Bírósága Az Európai Bíróság 15 bíróból és 9 főügyészből áll, akik a bírók munkáját segítik. Az állampolgároknak joguk van közösségi jogi ügyekkel kapcsolatban a Bírósághoz fordulni. A panaszos felek írásban, közvetlenül fellebbezhetnek a Bírósághoz, vagy az egyik fél kérésére a nemzeti bíróság tárgyalás előtt kikérheti véleményét bizonyos ügyekben. Európai Parlament Az Unió területén élő bármely természetes vagy ott bejegyzett jogi személy beadvánnyal fordulhat az Európai Parlament elnökéhez, egyénileg, illetve csoportosan, minden olyan ügyben, amely a Közösség tevékenységével közvetlenül vagy közvetetten kapcsolatos. A Parlament petíciós bizottsága felülvizsgálja a kérelmet, hogy az valóban az Európai Unió tevékenységi körébe sorolható-e, és ha igen, napirendre tűzi. A petíciót az Európai Unió egyik hivatalos nyelvén kell megfogalmazni, és fel kell tüntetni benne az aláírók nevét, foglalkozását, állampolgárságát és lakóhelyét. „A leggyakoribb panaszok, melyekkel eddig állampolgárok éltek: •

nyugdíj és társadalombiztosítás kérdése, ha az illető több tagállamban dolgozott

•

hátrányos megkülönböztetés nemzetiségi okokból 59


•

tartózkodási engedély

•

diplomák és szakmai gyakorlatok elismerése

•

határokon való ellenőrzés módja

•

letepedési szabadság”34

Európai ombudsman Az Unió polgárainak joguk van panaszt benyújtani a Parlament által kijelölt Európai ombudsmanhoz, akinek az a feladata, hogy kivizsgálja az Unió polgára által megnevezett közösségi intézmény vagy szerv helytelen eljárását. A panasz kritériumai a következők: •

attól az időponttól számított két éven belül kell benyújtani, amikor a panaszos tudomására jutottak a tények

•

az Unió 11 hivatalos nyelvének egyikén

•

jogcíme

az

alábbiak

méltánytalanság,

valamelyike

diszkrimináció,

lehet:

hatalmi

adminisztratív

visszaélés,

szabálytalanság,

információhiány

vagy

információ magtagadása a közösségi intézmények részéről. Ha az ombudsman a panaszt hatáskörén belülinek ítéli, vizsgálatot indít. Értesíti az adott intézményt, melynek kötelessége adatot szolgáltatni. Ha az intézmény megtagad bárminemű segítséget, az ombudsman az Európai Parlamenthez fordul. A panaszok számát illetően Nagy-Britannia áll az élen, a lakosság számarányát tekintve pedig Belgium. Információs jog Joguk van ahhoz, hogy bizonyos feltételek mellett hozzáférjenek az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz.

34


Papers 3/2000, 36. o.)

60


Az Európai Bizottság, mint az Alapszerződések őre ügyel az európai polgári státusz helyes alkalmazására, valamint rendszeres jelentést nyújt be az elért eredményekről és a felmerülő problémákról az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz és a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz. A Tanács a Bizottság javaslatára és az Európai Parlament meghallgatása után egyhangúlag rendelkezéseket hozhat létre a jelen részben meghatározott jogok kiegészítésére, amelyeket elfogadásra javasol az egyes tagállamoknak, azok alkotmányos előírásainak megfelelően. Az uniós polgár tájékoztatásával az Európai Parlament, az Európai Bizottság, és a nemzeti kormányok kiemelten foglalkoznak. Ezek az intézmények összefogtak, hogy megsokszorozzák az információs kampányokat a sajtóban, a rádióban, a televízióban, és létrehozták a tájékoztatási központok hálózatát. Az “Európa polgárai” elnevezésű információs kampány célja, hogy tájékoztassa az Unió polgárait az európai polgári státusz nyújtotta lehetőségekről és jogokról. Hivatalos kiadványokkal és ezek terjesztésével a Luxemburgban székelő kiadványiroda (Publications Office) foglalkozik. Egyik legfontosabb kiadványa az Európai Közösségek Hivatalos Közlönye (JOCE), melynek három kiadása van. Az L sorozat az Unió által elfogadott okiratokat tartalmazza, a C sorozat közli a közösségi jogalkotásra vonatkozó javaslatok összességét, az S sorozat pedig a közbeszerzési lehetőségekről tájékoztat.

3.2.2. Az általános jogok Az egységes piac fejlődésének folyamatában az állampolgárokat „uniós általános jogokkal” ruházták fel, ezek: Fogyasztók védelme Az állampolgárok jólétnek növelése érdekében az Unióban fokozatosan megteremtették a fogyasztóvédelmi politika kereteit. Fogyasztói jogok európai chartája 61


1975-ben az Európai Tanács határozta meg azt az öt alapvető jogot, melyek a nemzeti és közösségi politikák középpontjában állanak: •

az egészségügyi és biztonsági védelem joga

A gyártókat és forgalmazókat irányelv kötelezi, hogy csak biztonságos termékeket dobhatnak piacra. A tagországoknak garantálniuk kell a termékek és szolgáltatások biztonságát, ellenkező esetben értesíteniük kell az Uniót a termék, illetve szolgáltatás sürgős kivonásáról •

jog a tájékoztatáshoz

A fogyasztóknak kimerítő tájékoztatáshoz van joguk az árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban. Információkat elsősorban a termék csomagolásáról, vagy címkéjéről kaphatnak. •

a gazdasági és jogi érdekek védelmének joga

Bizonyos esetekre az Unió irányelvet hozott létre, amikor a fogyasztó különös veszélynek lehet kitéve, ilyenek például a házalókereskedelem, félrevezető reklám, fogyasztói hitelek társas utazások, garanciák, vevőszolgákat. •

a károk megtérítéséhez való jog

1985 óta a fogyasztó könnyebben érvényesítheti kárigényét, mivel a kár igazolása során a gyártó hanyagságát nem kell bizonyítania, a gyártó feladata annak igazolása, hogy nem ő a felelős •

a képviselethez való jog

Az Európai Bizottság 1995-től működő fogyasztói bizottsága párbeszédet folytat a fogyasztókkal, s ebben a nemzeti fogyasztói szervezetek is részt vesznek. Áruk és szolgáltatások szabad áramlása Az uniós polgároknak bármely tagállamban joguk van bármilyen terméket korlátlan mennyiségben megvenni, és bármilyen szolgáltatásban részesülni, feltéve, hogy személyes célra használják, és kifizették érte az ÁFA-t. Ez olyan szolgáltatásokra is vonatkozik, mint például banki számlanyitás, értékpapír vásárlása, biztosítások kötése, ingatlan vásárlása.

62


Munkavállalás A Közösség állampolgárainak joguk van másik tagállamban munkát vállalni, vagy vállalatot alapítani, ugyanolyan feltételek mellett, mint az adott állam állampolgárai. Munkavállalásuk során semmilyen hátrányos megkülönböztetés nem érheti őket, és ugyanolyan szociális juttatásokban kell részesülniük, mint a honos állampolgároknak. Bizonyos foglalkozások esetében például egészségügy, építészet a diplomákat kölcsönösen elismerik a tagállamokban. Az államok fenntartják maguknak a jogot, hogy bizonyos állásokat saját állampolgáraikkal töltsenek be, ilyenek például rendőrség, bíróság, köztisztviselői állások. Munkahelyi egészségvédelem 1993. január 1. óta a dolgozók egészsége és biztonsága érdekében kötelesek a munkaadók megfelelő óvintézkedéseket tenni a szakmai veszélyek megelőzése céljából. A számítógéppel dolgozók esetében irányelvek vonatkoznak a számítógépes környezet kialakítására, a munka gyakori megszakíthatóságára, és az igényelhető, ingyenes szemvizsgálatra. Az Unió célja a munkavállalók védelme a vegyi anyagoktól, az erős fizikai hatásoktól és biológiai szerektől. Különös figyelemmel kíséri a munkahelyi baleseteket az Európai Iroda a Munkahelyi Biztonságért, mely 1995-től működik Bilbaóban. Társadalombiztosítás A társadalombiztosítással kapcsolatban is ugyanazokat a jogokat élvezi a munkavállaló, mint honos államában, amennyiben az előző államban is volt társadalombiztosítása. A társadalombiztosítás igénybevételéhez még az előző tagállamban be kell szerezni a szükséges formanyomtatványokat, ha ezt nem teszik meg, elveszthetik a jogot a segélyre, vagy azt csak késedelemmel kapják meg. Szociális védelem Az Európai Közösség (Nagy-Britannia kivételével) 1989 decemberében fogadta el a Közösségi Chartát a Munkavállalók szociális jogairól. A Charta szociálpolitikai céljai már meglévő olyan nemzetközi dokumentumikon alapulnak, mint például az Európa 63


Tanács Szociális Chartája vagy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet konvenciói. „A dokumentum 12 alapvető jogot tartalmaz, ezek a következők: •

költözködési szabadság;

•

a foglalkozás szabad megválasztása és a tisztességes fizetéshez való jog;

•

munka-és életkörülmények javítása;

•

szociális védelem;

•

egyesülési jog és kollektív tárgyalások;

•

szakképzés;

•

egyenlő elbánás biztosítása mindkét nem számára;

•

információhoz, konzultációhoz és a döntéshozatalban való részvételhez való jog;

•

munkahelyi biztonság- és egészségvédelem;

•

gyermekek és fiatalok védelme;

•

idősek védelme;

•

csökkent munkaképességűek védelme.”35

Oktatás Az oktatással az Amszterdami Szerződés egészítette ki az általános jogokat, megfogalmazva a tagállamok feladatait az állampolgárok oktatásában. A tagállamok a lehető legmagasabb tudásszintet kötelesek biztosítani állampolgáraik számára az oktatás kibővítésével és ismereteik állandó fejlesztésével. Minden uniós polgárnak joga van ugyanolyan feltételek mellett tanulmányokat folytatni egy másik tagállamban, mint az adott ország állampolgárának. Amennyiben a tanulmányi idő nem haladja meg a 3 hónapot, elegendő személyi igazolvány, vagy érvényes útlevél. Ha több, mint 3 hónapról van szó, a tanulónak igazolnia kell, hogy elég pénzzel rendelkezik ahhoz, hogy

tanulmányi

ideje

alatt

eltartsa

magát,

valamint

rendelkeznie

kell

betegbiztosítással. Az

intézménybe

való

beiratkozás

során

a

tanulót

semmilyen

hátrányos

megkülönbözetés nem érheti, tandíjat csak akkor kell fizetniük, ha a helyieknek is kell, 35


Papers 3/2000, 31. o.)

64


valamint ugyanúgy kapnak ösztöndíjat, mint a honos állam tanulói. Ez utóbbi jog csak akkor illeti meg a diákot, ha a képzés szakmainak minősül. Diplomák kölcsönös elismerése 1991. január 4. óta a diplomák kölcsönös elismerésének rendszere lehetővé teszi az állampolgárok számára, hogy szakmájukat más országban gyakorolhassák. Alapesetben minden tagállamnak el kell fogadnia azt a diplomát, mely a munkavállalót saját országában feljogosítja foglalkozása végzésére. Ettől abban az esetben lehet eltérni, ha a képzettség a két országban nagy eltéréseket mutat. Ekkor megkövetelhetik a gyakorlati vizsgát vagy a kiegészítő képzést. A

diplomák

kölcsönös

elismerésénél

az

alábbi

foglalkozások

minimális

összehangolására volt szükség (Elsősorban olyan foglalkozásokról volt szó, melyek nagy fontosságúak és nagy kockázatot képviselnek gyakorlásuk során): •

egészségügyi szektor: nővérek, orvosok, fogorvosok, logopédusok

•

jogi terület: ügyvédek, jogi tanácsadók, könyvvizsgálók, könyvelők

•

egyéb területek: építészek, mérnökök, tolmácsok, idegenvezetők

Programok A közösségi oktatáspolitika fő célja a különböző oktatási programokban való részvétel növelése, és a diákok, illetve a tanárok mobilitásának elősegítése. A teljesség igénye nélkül a Közösség 1987 óta az alábbi programokat indította: 1987. ERASMUS - főiskolai hallgatók mobilitásának támogatása 1995: SOCRATES – minőségi oktatás és képzés fejlesztése, együttműködés a felsőoktatásban, partnerségi viszony kialakítása az iskolák között 1995: LEONARDO DA VINCI – nemzetközi képzések és betölthető helyek közvetítése

65


3.2.3. Az alapvető jogok Minden ember alapvető jogainak tiszteletben tartása - akár az Unió polgára, akár külföldi - az Európai Unió által védett demokratikus értékek lényege. Ezt az Uniónak és polgárainak tiszteletben kell tartania, a nemzeti bíróságoknak és az Európai Bíróságnak pedig be kell tartatnia. Ha egy tagállam ezeket súlyosan és rendszeresen megszegi, akkor az Unió politikai vagy gazdasági szankciókat vezethet be ellene. Egy olyan ország sem léphet be az Európai Unióba, amely nem tartja tiszteletben ezeket az alapvető jogokat. Az európai intézményeknek tehát minden tevékenységükkel elő kell segíteniük a nemi, faji, etnikai, vallási, fogyatékosság, életkor, vagy nemi érdeklődés szerinti kirekesztés elleni küzdelmet: • vallási felekezetek valamint filozófiai és nem felekezeti szervezetek jogát tiszteletben kell tartani; • számolni kell a fogyatékosok szükségleteivel; • halálbüntetés nem alkalmazható a tagországokban; • a nők és férfiak közti esélyegyenlőséget az Amszterdami Szerződés garantálja. Arra sarkallja a tagországokat, hogy pozitív megkülönböztetést alkalmazzanak a nőkkel szemben, amikor szakmai pályafutásukban komoly akadályokba ütköznek. Ezt az utolsóként megemlített jogot azért érdemes megemlíteni, mert ez a kérdés az integráció lakosságának több mint felét érinti, hiszen sokéves tendencia, hogy több nő születik a világon, mint férfi. Ez az Unió országaiban 190 millió nőt jelent. Az esélyegyenlőség megteremtésére az Unió akcióprogramokat dolgozott ki, melyek nagy hangsúlyt helyeznek a jogegyenlőség megteremtésére szakmai téren, az elhelyezkedési lehetőségek

javítására,

a

családi

és

szakmai

élet

összeegyeztethetőségére,

különösképpen a terhes nők védelmére. 1994 óta a dolgozó nők szociális védelmet élveznek terhességük alatt és után bizonyos idővel. Ezek a jogok csak a védelem minimális fokát képviselik, ettől a tagállamok pozitív irányban eltérhetnek.

66


„A minimális jogok: •

terhesség alatti felmondási tilalom

•

orvosi vizsgálatok bérveszteség nélküli lehetősége

•

14 hét anyasági szabadság és anyasági segély

•

fokozott egészségvédelem

•

veszély esetén munkakör-változtatási lehetőség

Az Európai Bizottság Nőket Tájékoztató Szolgálata azért jött létre, hogy a nőket tájékoztassa jogaikról, ezért kampányokat szemináriumokat szervez, és megjelentet egy nőknek szóló újságot is, Európa Hölgyei címmel.”36 Az uniós polgárság kérdésében fontos a Bíróság precedens értékű értelmezése, melyet az M.M.Salla contra Freistaat Bayern37 ügyben adott. A Bíróság kimondta, hogy a tagállamok alanyi jogon járó szociális juttatásaira az uniós polgárok állampolgárságuk révén igényt tarthatnak.

36


Papers 3/2000, 25. o.) 37

M.M.Salla asszony spanyol állampolgár, aki 1968 óta Németországban tartózkodik, 1993-ban gyermek után járó segély

folyósítását kérte, amelyet Bajorország azon az alapon utasított vissza, hogy a kérelmező nem rendelkezett tartózkodási engedéllyel és nem német állampolgár. Salla asszonynak 1984-től nem volt tartózkodási engedélye, mivel nem volt munkahelye és főleg szociális segélyekből élt. A német hatóságok előtt, figyelemmel a személyek szabad áramlására vonatkozó EK irányelvre, nem tudta a tartózkodási jogcímét igazolni. A szokásos jogi értelmezés szerint a Németországban tartózkodó uniós állampolgárok egyenlő elbánásban részesülnek a német állampolgárokkal a szociális juttatások területén. Az EK irányelvek meghatározott személyek kategóriájára vonatkoznak ( pl. munkavállaló, vállalkozó), amelyek közé Salla asszony nem volt besorolható, így részére a német állampolgároknak alanyi jogon járó segélyt nem állapították meg. A Bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy, mivel Salla asszony az EU állampolgára, neki is meg kellett volna állapítani a német állampolgároknak alanyi jogon járó szociális juttatást. A német jogszabály a gyermek után járó segély megállapításához azt a törvényes kikötést teszi, hogy a jogosult német állampolgár legyen és Németországban legyen a szokásos vagy állandó lakóhelye. A Bíróság érvelése szerint, mivel a német rendőrség tudomásul vette, hogy Salla asszony Németországban él, habár tartózkodási engedélyt nem állított ki számára, és a német törvény nem írja elő, hogy egy német állampolgárnak igazolnia kellene bármely okmánnyal, hogy belföldi lakos, a német hatóságnak nem volt joga elvárni Salla asszonytól, hogy a tartózkodását igazolja. A Bíróság kifejtette, hogy az alanyi jogon járó juttatások nem köthetők valamely típusú tartózkodási engedélyhez, azok az unió állampolgársága révén alanyi jogon igényelhetők. ( Case C85/1996, 1998. Május 12.)

67


Az uniós polgárság vonzereje az Unió jövőjében rejlik. Az európai polgári státusz azonban önmagában nem létezik, csak a nemzeti polgári státusz kiteljesítéseként, ugyanis az európai polgári státusz mindmáig nem támaszt követelményeket az EU polgáraival szemben.

3.3. Két elmélet az uniós polgársággal kapcsolatban38 Az uniós polgárság kérdése napjainkban is vita tárgya, mely elméleti szempontból gyakorlatilag évtizedek óta ugyanazon alapkérdés körül forog: kívánatos-e, illetve elképzelhető-e az európai politikai fejlődésben összefonódott két fogalom, a nemzeti identitás és az állampolgárság fogalmának szétválasztása? Az EU polgárságot tagadók szerint nyilvánvaló, hogy hiányzik az “európai nemzet” megteremtéséhez szükséges legfontosabb előfeltétel, a nemzet többé-kevésbé egységes magva. A tíz újabb tagállam csatlakozásával már huszonöt tagúvá váló Unió népei annyira sokfélék, hogy lehetetlen megteremteni közöttük az egységet. Az európai nemzetek

mindegyike

hagyományokban

rendelkezik

fellelhető

olyan

a

múltban,

közös

származásban,

örökséggel,

mellyel

nyelvben, érzelmileg

azonosulhatnak. Minderre azonban nem támaszkodhat egy esetleges “európai nemzet”. Önmagában az európaiság, mint földrajzi fogalom sem egyértelmű, a kulturális különbségek pedig nyilvánvalóak. Európán belül ugyan mutathatók fel közös vonások a népek

között,

azonban

mindez

nem

elég

egy

egységes

európai

identitás

megteremtéséhez. A tagállamok állampolgárainak jó része nem is tud azon jogáról, hogy egyben uniós polgár is, és ezzel együtt megilletik bizonyos uniós jogok. A szerződésekben lefektetett előnyök egy része, melyek élvezésére uniós polgárokként jogosultak, nem sokat jelent egy átlagpolgár számára: például igen kicsi a valószínűsége, hogy egy személy petíciót

38

Navracsics Tibor: Európai belpolitika, Korona Kiadó, Budapest, 1998. 328-333.o.

68


fog benyújtani a Parlamenthez, vagy az állampolgári jogok biztosához az EU közigazgatási tevékenységével kapcsolatban, illetve figyelemmel fogja kísérni a döntések meghozatalát megelőző, Tanács által előterjesztett munkaterveken alapuló nyilvánosan közvetített vitákat, netán jogaival élve indul az európai parlamenti választásokon. 39 Problémát jelent az is, hogy az állampolgárságot nem lehet mesterségesen létrehozni, csak akkor, ha az emberek saját maguk érzik állampolgárnak magukat. Jelenleg az állampolgárok csak szociális-gazdasági alapon közösségi állampolgárok. Ezzel pedig csak érdekeltséget tudnak teremteni, érzelmi azonosulást nem. Az emberek kényelmetlenül érzik magukat egy távoli, átláthatatlan bürokráciával szemben. Csak akkor tudják a magukénak érezni az Uniót, ha belelátnak annak törvényhozásába, politikájába. Az Unió vezetésének bonyolultsága személytelenséghez vezet és a felelősség kérdését is megkérdőjelezi. A polgárok félnek nemzeti identitástudatuk elveszetésétől, kultúrájuk és nyelvük elvesztésétől, hiszen nemzeti valutájuk elvesztése az euró bevezetésével már megtörtént. 40 A fentiek következtében egy “európai nemzet” kialakítása lehetetlen, mint ahogy politikai értelemben véve lehetetlen az európai polgárság tervét megvalósítani. Mindez azt mutatja, hogy az európai integráció politikailag egységes folyamatként való felfogása nem reális. Éppen ezért az integrációnak vissza kell kanyarodnia az eredeti célkitűzéséhez, a szuverén államok közti gazdasági együttműködéséhez. Az EU polgárság megvalósíthatóságának hívei szerint az integráció legnagyobb ellensége a nacionalizmus. Az általa használt szimbólumok akadályozhatják az EU intézményi fejlődését. Az elméleti megoldást az irányzat számára a multikulturális állampolgárság jelenti. Azáltal, hogy az EU a nemzeti kisebbségek védelmét magasabb 39

Vasánszki Eszter: „Mi európaiak…” Az európai identitás megléte és kérdőjelei napjainkban (Eu Working Papers 3/2002)

40


Papers 3/2000)

69


szinten garantálná, mint az nemzeti szinten történik, valójában lehetőséget nyújtana a nagyobb önállóságra törekvő kisebbségeknek - baszkok, katalánok, skótok, flamandok stb. - törekvéseik érvényesítésére. A multikulturális állampolgárság megvalósulása előtt azonban komoly akadályok tornyosulnak. Maga a koncepció az európai hagyományoktól alapvetően idegen, és Kanadában, valamint Ausztráliában való sikeres működését is sokkal inkább az adott államok születése és múltja specialitásának köszönheti, mint egy univerzálisan érvényesülő tendenciának. Ezzel ellentétben áll a Maastrichti Szerződés 17. cikkelye, mely egyértelműen a tagállamok nemzeti állampolgárságához kötötte az uniós polgárság fogalmát azzal, hogy uniós polgárok csakis a tagállamok állampolgárai lehetnek. Mindez azt jelenti, hogy a „közvetlen” multikulturális állampolgárság a jövőben nem fog megvalósulni. Az uniós polgárságot másodlagos állampolgárságként definiálták, amelynek nincsen a tagállami állampolgárságoktól, sőt a tagállami törvényhozásoktól független léte. Ez azonban nem akadálya, hogy a nemzeti állampolgárság mellett kiegészítő jelleggel, arra épülve, mint az emberi jogok érvényesülésére koncentráló és azt magas szinten biztosítani képes intézmény létezzen. Valószínűleg az elkövetkező évek egyik nagy kérdése éppen az lesz, hogy a kiegészítő jellegű, másodlagos állampolgárság hogyan fog funkcionálni a valóságban.

3.4. Egy felmérés az uniós polgársággal kapcsolatban… Az uniós állampolgárság 10 éve címmel 2002. szeptember 30. és október 4. között az Európai Bizottság felkérésére az Eos Gallup Europe felméréseket végzett a 15 uniós tagállam polgárai körében. A válaszokat tagállamok, kor, nem, iskolai végzettség, foglalkozás és lakóhely szerint csoportosították. A felmérés két kérdéskör köré csoportosult: 70


1. Mennyire ismert az uniós polgárság fogalma a tagállamokban? 2. Mennyire ismerik az uniós polgárok saját jogaikat? Az első kérdésre adott válaszok alapján megállapították, hogy a megkérdezettek majdnem 70 %-a hallott már az uniós polgárságról. (2. sz. táblázat) Kicsit kevesebb, mint 1/3-uk (31%) gondolja úgy, hogy ismeri az uniós polgárság fogalmát, és tudja is, hogy mit jelent. 37%-uk hallott már róla, de pontosan nincs tisztában a jelentésével, 32%-uk, pedig még soha nem hallott róla. 2. sz. táblázat41 M e n n y i r e i s m e r t a z u n i ó s po l g á r s á g fo g a l m a a ta g á l l a m o k ba n ? A u sz t r ia B e lg iu m D á n ia E g y e sü lt K ir á ly sá g

I g e n , é s t isz t á b a n v a n a je le n t é sé v e l

F in n o r sz á g F r a n c ia o r sz á g

Igen , de n em t u d ja m it je le n t

G ö r ö go r sz á g H o lla n d ia Í r o r sz á g

N e m , so h a n e m h a llo t t r ó la

L ux em burg N é m e t o r sz á g O la sz o r sz á g P o r t u g á lia Sp a n y o r sz á g Sv é d o r sz á g E U 1 5 -ö k 0%

20%

40%

60%

80%

100%

Forrás: 10 years of EU Citizenship, Flash Eurobarometer 133. http://europa.eu.int/comm/public_opinion/flash/fl133_en.pdf report page 4.

Luxemburgban (55%) és Spanyolországban (50%) a legmagasabb azon válaszadók aránya, akik azt állítják, tisztában vannak az uniós polgárság jelentésével. A

41

A táblázat forrásául szolgáló adatok megtalálhatóak az 4. sz. mellékletben.

71


legalacsonyabb arányt Svédország (17%), Franciaország (18%) és Belgium (21%) érte el. A nők 66%-a és a férfiak 70 %-a állítja, hogy egyáltalán hallott már az uniós polgárságról. Érdekes adat viszont, hogy a nőknek csak 26%-a állítja, hogy tudja is, hogy mit jelent az uniós polgárság fogalma, szemben a férfiak 36%-ával. (3. sz. táblázat) A kor szerinti felosztásban látható, hogy a 15-24 éves korosztályban a legalacsonyabb azon válaszadók aránya, akik tisztában vannak az uniós polgárság fogalmának jelentésével. A felmérést végzők mindezt az iskolai oktatás hiányosságaira vezetik vissza. Az iskolai végzettség tekintetében a kapott eredmény lényeges különbségeket mutat, minél magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik valaki, annál tájékozottabb, a legalacsonyabb iskolai végzettségűek 22%-a, a legmagasabb iskolai végzettségűek 43%-a van tisztában az uniós polgárság pontos jelentésével. 3. sz. táblázat42

42

A táblázat forrásául szolgáló adatok megtalálhatóak az 5. sz. mellékletben.

72


Mennyire ismert az uniós polgárság fogalma a tagállamokban? 100% 90% 80%

Nem, soha nem hallott róla

70% 60% 50%

Igen, de nem tudja mit jelent

40% 30%

Igen, és tisztában van a jelentésével

20% 10%

Fa lu

A lk al m az ot t

15 -2 4 25 -3 9 40 -5 4 55 & + 15 & 16 -2 0 21 & +

0%

Forrás: 10 years of EU Citizenship, Flash Eurobarometer 133. http://europa.eu.int/comm/public_opinion/flash/fl133_en.pdf report page. 7.

Foglalkozás tekintetében az önálló foglalkozásúak legnagyobb (45%), míg a fizikai dolgozók legkisebb (23%) része állította, hogy tisztában van az uniós polgárság fogalmával. A lakóhely szerinti csoportosítás tekintetében nincsenek lényeges különbségek, a nagyvárosokban élők 31%-a, míg a falun élők 27%-a van ismeri az uniós polgárság fogalmát.

A második kérdéskör tekintetében elmondható, hogy a megkérdezettek alacsony része (22%-a) érzi magát tájékozottnak saját jogaival kapcsolatban, mint uniós polgár. Csupán 1 %-uk állította magáról, hogy nagyon tájékozott ebben a kérdéskörben. (4. sz. táblázat)

73


4. sz. táblázat43 M e n n y i r e i s m e r i k a z u n i ó s po l g á r o k s a já t jo g a i k a t? A u s z t r ia B e lgiu m D á n ia E g y e s ü lt K i r á l y s á g F in n o r sz á g F r a n c ia o r sz á g

N a gy o n jó l t á jé k o z o t t

G ö r ö go r sz á g

J ó l t á jé k o z o t t

H o ll a n d ia Í r o r sz á g

N e m jó l t á jé k o z o t t

L ux e m bur g

E g y á lt a lá n n e m t á jé k o z o t t

N é m e t o r sz á g O la sz o r sz á g

N e m t u dja

P o r t u g á l ia Sp a n y o lo r s z á g Sv é d o r s z á g E U 1 5 -ö k 0%

20%

40%

60%

80%

100%


A tagállamok tekintetében Nagy-Britanniában a legalacsonyabb (12%) a magukat jól tájékozottnak tartók számaránya, a legtöbb Finnországban (36%), Ausztriában és Luxemburgban (34%). A férfiak ebben az összehasonlításban is valamivel jobban szerepelnek a nőknél, 26%uk mondja magát tájékozottnak uniós polgárságból eredő jogaival kapcsolatban, szemben a nők 19%-ával. (5. sz. táblázat)

43

A táblázat forrásául szolgáló adatok megtalálhatóak a 6. sz. mellékletben.

74


5. sz. táblázat44 Mennyire is merik az uniós polgárok s aját jogaik at? 100% 90% 80% 70% 60% 50% Nem t udja

40% 30% 20%

Egyált alán nem t ájékozot t

10%

Nem jól t ájékozot t

lu Fa

ár os V

ők 15 -2 4 25 -3 9 40 -5 4 55 & + 15 & 16 -2 0 21 & Ö ná + lló f o A gl lk . al m Fi a zi z o ka i d tt ol go M un zó ka né lk ül N i ag yv ár os

N

ak

Jól t ájékozot t

Fé rfi

Eu

15 -ö k

0%

Nagyon jól t ájékozot t


A kor szerinti összehasonlítás alapján megállapítható, hogy a legtájékozatlanabb a 4054 éves korosztály, csak 20%-uk van tisztában uniós polgárságból eredő jogaival. Iskolai

végzettség

tekintetében

a

legmagasabb

iskolai

végzettségűek

a

legtájékozottabbak (26%), de nincsenek olyan lényeges különbségek a legalacsonyabb iskolai végzettségűekkel szemben, akik 21%-a mondja magát tájékozottnak. Foglalkozás és lakóhely tekintetében ugyanaz a következtetés vonható le, ami az első kérdéskörben, az önálló foglalkozásúak a legtájékozottabbak (25%), valamint a nagyvárosi, a városi (23%), és a falusi (21%) lakosok között nincsenek lényeges különbségek.

44

A táblázat forrásául szolgáló adatok megtalálhatóak a 7. sz. mellékletben.

75


A megkérdezettek nagy többsége információit uniós jogaival kapcsolatban a televízióból (70%) és a sajtóból (67%) nyeri. A harmadik legnépszerűbb információs forrás az Internet 30%-al. (6. sz. táblázat) 6. sz. táblázat Milyen forrás okból s zerzik az unió polgárai információikat jogaikról? T elevízió

70%

Sajt ó

67%

Int ernet

30%

Közszolgált at ások, könyvt árak

26%

Helyi szervezet ek

21%

Iskolák és egyet em ek

20%

Fogyaszt ói szervezet ek

18%

Szakszervezet ek

Eu 15-ök

16%

Hivat alos szervek

15%

Saját államának nem zet i képviselője

13%

Európai Bizot t ság

12%

Európai P arlament képviselője

11%

Más forrás

3%

Nem t udja

6% 0%

10%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%


A legutolsó helyeken 11%-al, illetve 12%-al az Európai Parlament képviselői, illetve az Európai Bizottság állnak, mint információforrások. Ezekből az adatokból levonható az a következtetés, hogy a polgárok általában átláthatatlannak és túl bürokratikusnak tartják az Unió intézményeit, és nincsenek bizalommal irántuk. Az eredményeket összefoglalva megállapítható, hogy míg a megkérdezettek tisztában vannak uniós polgárságból eredő jogaikkal, ismereteik az uniós polgárságról meglehetősen szegényesek. Az eredményeket látva fokozni kell az információk átadását az ún. klasszikus média, tehát a sajtó, és az audiovizuális média tekintetében, ugyanis ezek a tájékoztatási eszközök jutnak el a polgárok legszélesebb rétegeihez.

76


Z

áró gondolatok

„Szabad és relatíve autonóm polgárok nélkül a piac nehezen, a demokrácia sehogy sem működtethető.”45 FERGE ZSUZSA Miközben az európai integráció kapcsán sokan a klasszikus nemzetállam válságáról, vagy legalábbis átalakulásáról beszélnek, arról a folyamatról, melynek során a klasszikus nemzetállam szuverenitása egy részét az államok fölötti (uniós), illetve az államok alatti (régiós) szinteknek adja át, jóval kevesebb szó esik arról, hogy közben az állampolgárság fogalma és jogintézménye is átalakulóban van. A dolgozatom célja az volt, hogy bemutassam az unió tag - és csatlakozó államainak nemzeti szabályozását az állampolgárság tárgyában, az ezeket kiegészítő uniós polgárságot, és a hozzá kapcsolódó jogokat, továbbá megkíséreljem áttekinteni a témához tartozó legfontosabb kritikákat, valamint a továbbfejlesztés lehetőségeit. Megpróbáltam választ keresni olyan fontos kérdésekre, hogy ki számít uniós polgárnak, vagy az uniós polgárság képes lesz-e egyszer a nemzeti állampolgársági szabályozások helyébe lépni, azokat felváltani? Bár munkám nem törekedhetett arra, hogy messzemenő következtetéseket vonjon le az uniós polgárság és a tagállami állampolgárságok közti különbségekből, igyekeztem a főbb irányvonalakat és a továbbfejlődés lehetőségeit felvázolni. Az uniós polgárok körének meghatározása rendkívül egyszerűnek tűnik, hiszen a Maastrichti Szerződés 17. cikke kimondja: „Uniós polgár mindenki, aki valamely tagállam állampolgára.” Az uniós polgárság a tagállami állampolgárság függvénye,

45

Gyulavári Tamás: Uniós polgárság: Vágyak és valóság, Európai Tükör 2003/7. 21. o.

77


ezért önállóan - például az Unió területén születéssel – nem, csak a tagállami állampolgársággal együtt lehet megszerezni és elveszíteni. Létrejöttét és megszűnését tehát a tagállamok kizárólagos hatáskörében hagyták, arra az Uniónak nincs semmilyen befolyása. Az Amszterdami Szerződés az állampolgárság és az uniós polgárság közötti különbséget igyekezett kihangsúlyozni a 17. cikk módosításával, miszerint „az uniós polgárság kiegészíti és nem helyettesíti az állampolgárságot.” Nem annak helyébe lép, és a jövőben is csak kiegészíti azt, hiszen a kettő nem „egynemű”. Az uniós polgárság tehát nem fogható fel az állampolgárság szinonimájaként, mert ehhez nem elég intenzív a polgárok és az Unió közötti viszony. Az EU jogi értelemben, mint önálló, szuverén állam nem létezik, hanem egy sajátos jogalanyiságú politikai közösség. Ebből következően nem beszélhetünk uniós állampolgárságról, hanem az uniós polgárság a helyes kifejezés, amely nem önálló kategória, hanem minden esetben megkívánja a tagállami (nemzeti) állampolgárság meglétét. Az állampolgárság – mint ahogy azt a dolgozatom elején is meghatároztam - az a kapocs, amely az egyént egy meghatározott államhoz fűzi, egy olyan jogviszony, melynek az egyik oldalán az állam, másik oldalán az állampolgár áll. Az állam hatalmi eszközeivel jogokat teremt, ismer el és garantál, ugyanakkor kötelezettségeket is előír saját polgárai számára. Az uniós polgárságból viszont csak jogok erednek, kötelezettségek nem. Mindez a közösségi szintű állampolgárság lehetetlenségére világít rá. Míg ugyanis a jogok gyakorlása során a közös identitás háttérbe szorulhat, addig valamely kötelezettséget – például hadkötelezettség – csak abban az esetben teljesít a polgár, amennyiben az annak teljesítését tőle megkövetelő közösséghez tartozónak vallja magát. Felvetődik, hogy éppen ez a közös identitás hiányzik, hiszen a polgárok átláthatatlannak és túl bürokratikusnak látják az Unió intézményeit. Mivel az uniós polgárság fogalma sehol nem került meghatározásra, az uniós polgárságból eredő jogok gyakorlásának egyetlen feltétele a tagállami állampolgárság. Az állampolgárság szabályozása tehát a tagállamok hatáskörében maradt, és ez a sokszínű tagállami szabályozás minden bizonnyal megmarad a jövőben is. Ennek 78


legfőbb oka, hogy ha a tagállamok lemondanának az állampolgárság kizárólagos nemzeti szabályozásáról, az alapvetően megkérdőjelezné a jövőbeli szerepüket. Az uniós polgársággal kapcsolatban felmerült egyik leglényegesebb kritika az, hogy nincs lényegi különbség egyfelől az uniós polgárok, másfelől az Unió területén állandó tartózkodási hellyel rendelkező harmadik országbeliek státusa és abból eredő jogai között. Ilyen formában viszont nem alkalmas arra, hogy lényegesen növelje az unió demokratikus legitimációját, és megszüntesse a tagállamok polgárainak „külföldi” státusát. A Maastrichti Szerződés szövege arra enged következtetni, hogy az uniós polgársággal valami merőben új született, ami teljesen más státust biztosít a tagállamok polgárainak, mint amivel korábban rendelkeztek, vagy amire a harmadik országbeli polgárok jogosultak. Ezzel szemben az uniós polgársághoz tapadó jogok – a diplomáciai védelemtől eltekintve – már korábban is léteztek, bár ez az intézmény kétségtelenül hozzájárult az érintett jogok gyakorlati érvényesüléséhez. A csatlakozó országok szempontjából nézve markánsabb lesz a változás, mert nem lépésről lépésre, hanem egyik pillanatról a másikra válnak az uniós polgárságból fakadó jogok jogosultjává. Bizonyos kritikák egyenesen azt vetik fel, hogy az Unió és polgárai közti viszony tisztázása érdekében vagy újra kellene gondolni az uniós polgárság lényegét jelentő jogokat, vagy újra kellene definiálni magát az uniós polgárság koncepcióját. Az uniós polgársággal kapcsolatos kritikák azt jelzik, hogy az Európai Unió és a demokrácia egymáshoz való viszonyának értelmezése várhatóan a jövőben is kulcskérdése lesz az integráció további menetének.

79


Úgy vélem, hogy Ferge Zsuzsa gondolatait uniós csatlakozásunkkal érdemes újra átgondolni: szabad és autonóm polgárok nélkül a közös piac igen, egy európai politikai Unió azonban nem működtethető.

80


Irodalomjegyzék Könyvek: 1. Alkotmánytan (szerk.:Kukorelli István), Budapest, Osiris, 1997. 115-134.o. 2. Állampolgársági törvények (szerk.: Pintér Katalin) (Ausztria, Franciaország, NagyBritannia, Olaszország, Svájc), Budapest, MTA Államtudományi Kutatások Programirodája, 1990. 3. Állampolgársági törvények (szerk.: Szamel Katalin) Miskolc. Miskolci Egy. 1996. 4. Bokorné Szegő Hanna: Nemzetközi jog, Aula Kiadó, 2000. 273-291.o. 5. Európai

Integráció-az

önkormányzatok

szemszögéből,

Demokratikus

Helyi

Közigazgatás Fejlesztéséért Alapítvány, Magyar Közigazgatási Intézet, Budapest, 1997.(szerk.: Horváth M. Tamás) 6. Földi András-Hamza Gábor: A római jog története és institúciói, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó 2003. 228.o. 7. Nagy Károly: Nemzetközi jog, Püski, Budapest, 1999. 351-386.o. 8. Navracsics Tibor: Európai belpolitika, Korona Kiadó, Budapest, 1998. 281-335.o. 9. Dr. Parragi Mária - Dr. Ugróczky Mária: A magyar állampolgárságra vonatkozó jogszabályok, Szemimpex Kiadó 1994.

Magyar nyelvű újságcikkek: 1. Dávid Ágota: Európai kulturális identitás (Eu Working Papers 3/2002, 93-112.o.) 2. Gyulavári Tamás: Uniós polgárság: Vágyak és valóság (Európai Tükör 7/2003, 2242. o.) 3. Hargitai József: Az állampolgárság a nemzetközi jogban és az alkotmányjogban (Magyar Jog 12/1996. 21-31.o.) 4. Ittes Réka: Milyen jogai vannak az Európai Uniós polgárnak? Az európai identitás megteremtésének problémája (Eu Working Papers 3/2000, 19-45.o.)

81


5. Kende Tamás-Nagy Boldizsár: Köldökzsinor vagy pányva: jogi kötelékek az állampolgár (jogi személy) és állama között (Mi lesz? 1997. 175-204.o.) 6. Ugróczky Mária: Az állampolgárság szabályozása Európában (Acta Humana 3738./1999, 57-71.o.) 7. Vasánszki Eszter: „Mi európaiak…” Az európai identitás megléte és kérdőjelei napjainkban (Eu Working Papers 3/2002, 71-92.o.) Idegen nyelvű újságcikkek: 1. Cubbeddu, Maria Giovanna: Das neue italienische Staatsangehörikeitsgesetz-Praxis des

Internationalen

Privat-

und

Verfahrensrechts

/NSZK/

(A4/15.419)

1993.VOL.13. NO.1. 51-56. 2. Fransman, Laurie: Patriality: its redeployment as British citizenship under the British Nationality Act 1981. –New Law Journal /NBR/ (A4/6482) 1983. VOL.133. NO.aug.5. 691-692.

3.

Multiple nationality. Report made by Giovanni Kojanec. In 1st European Conference on Nationality: Trends and developments in national and international law on nationality. Strasbourg, 18/19 October 1999. Proceedings pp. 35–47.

4. Multiple nationality and the European Convention on Human Rights. Report made by Nuala Mole. In 2nd European Conference on Nationality: Challenges to national and international law on nationality at the beginning of the new Millennium (Strasbourg, 8/9 October 2001) Proceedings, pp. 129–47.

Jogszabályok: 1. Európai Egyezmény az állampolgárságról 1997. (Az Európa Tanács válogatott egyezményei)

82


2. Szerződés egy Európai Alkotmány létrehozásáról. Tervezet, előterjesztés az Európai Tanács 2003. június 20-ai Thesszalonikiben tartott ülésére.

Internetes források: 1. Acquisition of citizenship, Statistics in focus, Population and social conditions, Theme3-3/2004. http://europa.eu.int/comm/eurostat/Public/datashop/printproduct/EN?catalogue=Eurostat&product=KS-NK-04-003-__-NEN&mode=download (2004. február 2.) 2. A kettős állampolgárság (Dokumentumtanulmány, Parlamenti Információs Főosztály, Tanulmányi és Kutató Központ) http://www.hhrf.org/magyarkisebbseg/9902/m990210.htm (2004. február 9.) 3. http://www.bmbah.hu/statisztikak (2004.március 21.) 4. http://citizens.eu.int/ (2004. március 21.) 5. 10 years of European citizenship http://europa.eu.int/comm/public_opinion/flash/fl133_en.pdf (2004. március 8.) 6. European Bulletin on Nationality http://www.coe.int/T/E/Legal_Affairs/Legal_cooperation/Foreigners_and_citizens/ Nationality/Documents/Bulletin_and_national_legislation/1European%20Bulletin% 20Nationality.asp#TopOfPage (2004. április 8.) 7. http://www.geocities.com/ihunsor/dokumentumok/kettosallampolgarsag.htm (2004. február 2.) 8. Tóth Judit: Miért nem lehet, ha szabad: A többes állampolgárság a nemzetközi és az európai közösségi jog felől, http://beszelo.c3.hu/03/10/03toth.htm (2004. március 6.)

83


1. melléklet Részvétel az Európai Állampolgársági Egyezményben (uniós és csatlakozó államok)

Államok

Aláírás

Ratifikáció

Hatályba lépés

Ausztria

1997/11/6

1998/9/17

2000/3/1

Csehország

1999/5/7

2004/3/19

2004/7/1

Dánia

1997/11/6

2002/7/24

2002/11/1

2001/3/21

2001/7/1

2001/11/21

2002/3/1

Belgium Ciprus

Egyesült Királyság Észtország Finnország

1997/11/6

Franciaország

2000/7/4

Görögország

1997/11/6

Hollandia

1997/11/6

Írország Lengyelország

1999/4/29

Lettország

2001/5/30

Litvánia Luxemburg Magyarország

1997/11/6

Málta

2003/10/29

Németország

2002/2/4

Olaszország

1997/11/6

Portugália

1997/11/6

2001/10/15

2002/2/1

Svédország

1997/11/6

2001/6/28

2001/10/1

Szlovákia

1997/11/6

1998/5/27

2000/3/1

Spanyolország

Szlovénia Forrás: http://conventions.coe.int

84


2. melléklet Az uniós tagállamok állampolgársági jogszabályai

Az Unió tagállamai Ausztria Belgium

Állampolgársági jogszabályok Állampolgársági törvény (Staatsbürgerschaftsgesetz) 1985. Alkotmány 8, 9, 10, 64, 69, 74, 97, 104 és 191. cikkei Belga Állampolgársági törvény (Code de la nationalité belge) 1984.

Dánia

Állampolgársági törvény 1999.

Egyesült Királyság

Állampolgársági törvény (British Nationality Act) 1981.

Finnország

Állampolgársági törvény 401/1968. és annak módosításai (584/1984), 1373/1996), 482/1998)

Franciaország

Polgári Törvénykönyv 17-33. cikkek

Görögország

Alkotmány 1975/1986 cikkek 4. par. 1,2 és 3 és 116. par. 6

Hollandia


Írország

Állampolgársági törvények, 1956., 1986., 1994., 1993.

Luxemburg

Az Alkotmány 9. és 10. cikkei, Állampolgársági törvény 1968., Törvény az állampolgárságot megszerzők elő-és utónevének magváltozásáról 1993.

Németország

Állampolgársági törvény 1913.és annak 1999-es módosítása

Olaszország


Portugália


Spanyolország Svédország

Alkotmány 11. cikke 1978., Polgári Törvénykönyv 1889. és annak módosítása 1995. Állampolgársági törvény 2001.

Forrás: www.coe.int/nationality 85


86


3. melléklet A csatlakozó államok állampolgársági jogszabályai

A csatlakozó államok

Állampolgársági jogszabályok

Ciprus

Állampolgársági törvény 1967., 1972., 1983., és módosításaik 1985., 1990.

Csehország

Törvény az állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről 1993.

Észtország


Magyarország

1993. LV. tv a magyar állampolgárságról

Lettország


Litvánia


Málta

Állampolgársági törvény 1989. És módosítása 2000.

Lengyelország


Szlovákia

1993/40 - Bulletin

Szlovénia


Forrás: www.coe.int/nationality

87


88


4. melléklet Mennyire ismert az uniós polgárság fogalma a tagállamokban?

Igen, és tisztában Igen, de nem

Nem, soha nem

van a jelentésével tudja mit jelent

hallott róla

Bázis

Ausztria

36%

32%

32%

500

Belgium

21%

31%

49%

520

Dánia

34%

49%

16%

502

Egyesült Királyság

30%

29%

42%

500

EU 15-ök

31%

37%

32%

7525

Finnország

42%

41%

17%

500

Franciaország

18%

45%

36%

502

Görögország

24%

33%

43%

500

Hollandia

29%

38%

33%

500

Írország

44%

35%

21%

500

Luxemburg

55%

24%

21%

500

Németország

27%

43%

30%

500

Olaszország

37%

38%

26%

500

Portugália

42%

41%

17%

500

Spanyolország

50%

27%

24%

501

Svédország

17%

38%

46%

500

Forrás: http://europa.eu.int/comm/public_opinion/flash/fl133_en.pdf page 4.

89


5. melléklet Mennyire ismert az uniós polgárság fogalma a tagállamokban?

Igen, és tisztában

Igen, de nem

van a jelentésével tudja mit jelent

Nem, soha nem

Bázis

hallott róla

31%

37%

32%

7525

Férfiak

36%

34%

30%

3568

Nők

26%

40%

34%

3957

15-24

22%

45%

34%

1057

25-39

33%

37%

30%

2213

40-54

33%

34%

33%

1860

55 &+

31%

36%

33%

2387

15 & -

22%

35%

43%

1916

16-20

29%

39%

31%

3340

21 & +

43%

36%

21%

2269

45%

26%

30%

711

Alkalmazott

33%

40%

27%

2384

Fizikai dolgozó

23%

36%

41%

999

Munkanélküli

28%

38%

34%

3366

Nagyváros

31%

40%

29%

2016

Város

33%

36%

32%

2906

Falu

27%

37%

36%

2603

Eu 15-ök Nemek

Életkor

Iskolai végzettség

Foglalkozás Önálló foglalkozású

Lakóhely


90


91


6. melléklet Mennyire ismerik az uniós polgárok saját jogaikat?

Tájékozott

Nem

Nagyon jól

Jól

Nem jól

tájékozott

tájékozott

tájékozott

tájékozott

Egyáltalán

Nem tudja

Bázis

nem tájékozott

EU 15-ök

22%

77%

1%

21%

54%

22%

1%

7525

Ausztria

37%

61%

3%

34%

46%

15%

2%

500

Belgium

24%

74%

1%

23%

50%

23%

2%

520

Dánia

27%

70%

3%

25%

58%

12%

3%

502

Egyesült

13%

85%

2%

12%

46%

39%

1%

500

Finnország

40%

59%

5%

36%

43%

16%

1%

500

Franciaország

16%

84%

1%

15%

58%

25%

1%

502

Görögország

20%

78%

4%

17%

51%

27%

2%

500

Hollandia

22%

76%

1%

21%

50%

27%

2%

500

Írország

28%

72%

2%

26%

57%

15%

0%

500

Luxemburg

36%

63%

2%

34%

48%

15%

1%

500

Németország

29%

69%

1%

29%

53%

16%

1%

500

Olaszország

22%

77%

1%

21%

61%

16%

1%

500

Portugália

18%

80%

1%

18%

61%

20%

1%

500

Spanyolország

26%

73%

1%

25%

56%

17%

1%

501

Svédország

19%

80%

1%

18%

54%

27%

1%

500

Királyság


92


7. melléklet Mennyire ismerik az uniós polgárok saját jogaikat?

Tájékozott

Nem

Nagyon jól

Jól

Nem jól

tájékozott

tájékozott

tájékozott

tájékozott

Egyáltalán Nem tudja

Bázis

nem tájékozott

22%

77%

1%

21%

54%

22%

1%

7525

Férfiak

26%

74%

2%

24%

54%

20%

1%

3568

Nők

19%

79%

1%

19%

54%

25%

2%

3957

15-24

23%

77%

1%

22%

53%

24%

0%

1057

25-39

21%

78%

0%

21%

56%

22%

1%

2213

40-54

20%

79%

1%

18%

57%

22%

2%

1860

55 &+

25%

73%

1%

24%

51%

22%

2%

2387

15 & -

21%

78%

1%

20%

52%

26%

2%

1916

16-20

21%

78%

1%

20%

55%

23%

1%

3340

21 & +

26%

73%

2%

24%

56%

17%

1%

2269

Önálló fogl.

25%

74%

2%

23%

49%

25%

1%

711

Alkalmazott

22%

77%

1%

21%

56%

21%

1%

2384

Fizikai dolgozó

17%

83%

0%

17%

54%

29%

0%

999

Munkanélküli

23%

75%

1%

22%

54%

21%

1%

3366

Nagyváros

23%

75%

1%

22%

54%

21%

1%

2016

Város

23%

76%

1%

22%

55%

21%

1%

2906

Falu

21%

78%

1%

19%

53%

25%

1%

2603

Eu 15-ök Nemek

Életkor

Iskolai végzettség

Foglalkozás

Lakóhely

Forrás: http://europa.eu.int/comm/public_opinion/flash/fl133_en.pdf page 2

93

AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS AZ ÁLLAMPOLGÁRSÁG

Recommend Documents