Az Európai Unió energiapolitikája és a francia út

BUDAPESTI GAZDASÁGI FİISKOLA KÜLKERESKEDELMI FİISKOLAI KAR Nemzetközi kommunikáció szak Levelezı tagozat Európai Unió szakirány

Az Európai Unió energiapolitikája és a francia út

Készítette: Ihász Ágnes

Budapest, 2008.

Tartalomjegyzék Bevezetés .......................................................................................................................... 4 A közösségi energiapolitika fejlıdése .............................................................................. 7 Energiaforrások............................................................................................................. 7 Az Európai Szén- és Acélközösség .............................................................................. 9 Az Európai Atomenergia Közösség............................................................................ 10 Az olajválság és hatásai .............................................................................................. 10 A ’70-es évek programjai ........................................................................................... 13 A ’80-as évek programjai ........................................................................................... 14 A ’90-es évek programjai ........................................................................................... 15 Az elsı energiacsomag ............................................................................................... 17 A második energiacsomag .......................................................................................... 19 A harmadik energiacsomag ............................................................................................ 23 A közösségi energiapolitika elıszobája...................................................................... 23 A bizottsági javaslat.................................................................................................... 24 A versenyképesség és a piaci liberalizáció az EU energiapolitikája tükrében ............... 32 A harmadik energiacsomag és a francia álláspont...................................................... 32 Független Hálózatirányító Modell (ITO).................................................................... 33 Franciaország belsı piaci helyzete ............................................................................. 37 Az EDF és a törvényi szabályozások.......................................................................... 39 A 2007-es piacnyitás hatása számokban..................................................................... 41 Ellátásbiztonság megteremtésének lehetıségei .............................................................. 43 Zöld Könyv az energiaellátás biztonságának megteremtésérıl .................................. 43 A biztonságos energia európai stratégiája .................................................................. 45 Franciaország energiamixe ......................................................................................... 46 Franciaország primer energiatermelésének összetétele .............................................. 47 Fosszilis energiaforrások ........................................................................................ 47 Megújuló energiaforrások....................................................................................... 48 Nukleáris energia .................................................................................................... 49 A francia megoldás ..................................................................................................... 50 Az éghajlatvédelem politikai kérdései ............................................................................ 55 Éghajlatváltozás: fenyegetés és kihívás ...................................................................... 55

-2-

Az EU klímapolitikája ................................................................................................ 56 Az integrált klímapolitika elızményei.................................................................... 56 Az integrált megközelítés ....................................................................................... 59 A 2008-as megújulóenergia- és klímacsomag ............................................................ 59 A francia öko-Grenelle ............................................................................................... 61 A szén-dioxid kibocsátás Franciaországban ............................................................... 63 Megújuló energiaforrások a francia energiatermelésben............................................ 65 Konklúzió........................................................................................................................ 68 Irodalomjegyzék ............................................................................................................. 70

-3-

Bevezetés Az energia minden emberi tevékenység alapja. És nem csak az embernek, mint biológiai lénynek van szüksége folyamatos energiapótlásra, hanem az általunk felépített technikai civilizációnak is. Napjainkra sajnos eljutottunk oda, hogy ez az energia utánpótlás veszélybe került. Részben a meg nem újuló energiaforrások belátható idıtávú kimerülése, részben a megújuló energiaforrások szennyezıdése miatt. Kell-e tenni ellene? Bolygónk, a Föld nyilván jól meglesz nélkülünk is. Eddigi történetének csak egy igen jelentéktelen idıszeletében léptünk színre mi, emberek. Igaz, mindent megtettünk, hogy maradandó nyomokat hagyjunk magunk után. De ebben a kérdésben lehetünk önzık. Bár a tudományos és politikai élet nagyjai szívesen vitáznak azon, hogy a probléma mértéke mekkora is valójában, abban azért nagyjából egyetértés van, hogy ez az irány nem tartható sokáig. Ha másért nem, akkor azért, mert energiaforrásaink hamarosan szőkösnek fognak bizonyulni. Kimondhatjuk tehát, tenni kell valamit. Tudunk-e tenni ellene? Ha elfogadjuk azt az álláspontot, hogy cselekedni kell, akkor meg kell vizsgálni, hogy milyen lehetséges módozataink vannak a helyezet megoldására. Az sajnos hamar kiderült, hogy az egyén, bár fontos a környezettudatos viselkedése, önmagában nem sok mindenre megy. Igazából hamar kiderült, hogy egy összehangolt nemzeti cselekvés sem ér önmagában semmit. Nincs minden országnak egy bolygója, amit kedvére kihasználhat. (Bár némely nemzetállam úgy gondolja, hogy ez az egy az ı játszótere.) Az energiaforrások fölötti ellenırzés és az ehhez kapcsolódó energiastratégia minden nemzet szigorúan vett magánérdeke, nem szívesen engednek ebbe beleszólást. Globális összefogásra van szükség, és az ehhez szükséges konszenzust csak komoly politikai szinten lehet kiharcolni. Az Európai Unió meghatározó szereplıje a világ politikai színpadának. Mostanra eljutott arra a felismerésre, ha szeretné megırizni ezt a szerepet, akkor sürgıs – legalábbis politikai szempontból gyors – változtatásra van szükség. A döntésnek természetesen nagyon fontos okai vannak. Az unió szeretné versenyképességét megırizni a többi gazdasági nagyhatalomhoz képest, sıt szeretné elérni, hogy gazdasága versenyképességi szempontból az élen legyen. Ahhoz, hogy ezt elérhesse nagyon fontos stratégia célokat tőzött ki maga elé.

-4-

Az egyik cél a piaci liberalizáció megteremtése a teljes belsı piacon. Ennek oka az, hogy az EU elgondolása szerint csak a teljesen nyitott és szabad verseny garantálja a résztvevık számára a legjobb feltételeket. Az unió azt szeretné elérni, hogy a növekedéshez feltétlenül szükséges energiához mindenki mindenhol a lehetı legjobb feltételekkel jutna hozzá és ennek eszköze pedig a szabad verseny. A másik fontos cél az ellátásbiztonság megteremtése. Az unió energiabiztonsági szempontból nagyon sérülékeny. Jelenleg a szükséges energiaforrások mintegy fele importból származik! A biztonság megteremtésének fontos eszköze tehát ennek az importfüggıségnek a csökkentése. Ez történhet úgy is, hogy minél többféle külsı forrást használ fel, így az egyik forrás bizonytalansága kevésbé lesz hatással a teljes piacra. A másik fontos mód az ellátásbiztonság növelésére, hogy a rendelkezésre álló forrásokat a lehetı leggazdaságosabban igyekezzenek kihasználni. A harmadik út pedig az, hogy olyan új forrásokat keressenek, amelyek a saját kimerülı készleteik helyére tudnak állni. A harmadik stratégiai cél az éghajlat- és klímavédelem szempontjából fontos változtatások bevitele a közösségi politikába. A fenntartható fejlıdés szempontjából kiemelt fontosságú terület ez az EU számára, amelyben globális szinten is szeretne vezetı szerepet vállalni. Ez a cél szerencsésen összefonódik az energiaellátás biztonságának megteremtésére tett intézkedésekkel. Hiszen például a megújuló energiaforrások nagyobb arányú felhasználása nem csak a külsı forrásoktól való függést mérsékli, hanem klímavédelmi szempontból is pozitív elıjelő változásokat indukál. Ugyanakkor az energiahatékonyság növelése – tehát az, hogy egy bizonyos eredmény eléréséhez kevesebb energiát kelljen elhasználni – szintén mindkét célkitőzés elérését segíti. Szakdolgozatomban ennek a fontos Európai Uniós hármas stratégia célkitőzésnek politikai témáját kívánom körüljárni. Milyen utat járt be és hol tart most ez a politika? Tagállami szinten milyen kötelezettségvállalásokkal jár mindez? Mit sikerült a politikai célokból a gazdasági versenykörnyezetben megvalósítani? Többek közt ezekre a fontos kérdésekre kerestem a válaszokat munkám során. Természetesen ezen dolgozat keretei szőkösek a téma összetettségéhez képest, ezért igyekeztem minden szempontot szigorúan az energiaellátás szempontjából figyelembe venni. Dolgozatom elsı felében megvizsgálom, hogy milyen lépések vezettek el ennek a hármas stratégiának eléréséhez, hogyan lett elsıszámú uniós politikai cél a közösségi energiapolitika kialakítása.

-5-

Diplomamunkám második felében a fentebb vázolt hármas stratégiai célkitőzés, tehát a versenyképesség, szempontból

az

történı

ellátásbiztonság megvalósítását

és

az

teszem

éghajlatvédelem részletesebb

energiapolitikai

vizsgálat

tárgyává.

Megvizsgálom, hogy milyen közösségi szabályozások születtek és ami ugyanilyen fontos, hogy ezen szabályozások hogy jelentek meg tagországi szinten. Ehhez az összevetéshez Franciaországot választottam alanyul, mint régi, erıs gazdasági és politikai érdekérvényesítı képességgel bíró tagállamot. A franciák szeretnek külön utakon járni, ezért érdekes volt megvizsgálni, hogy mennyire képesek alávetni magukat a közösségi céloknak, illetve, mennyire tudják saját nemzeti céljaikat közösségi szintre emelni. Ez különösen érdekes abból a szempontból, hogy dolgozatom megírása idején éppen Franciaország tölti be az unió soros elnöki szintjét, amikor is fontos energia- és klímapolitikai döntésekben kell konszenzusra jutni…

-6-

A közösségi energiapolitika fejlıdése Minden emberi tevékenységhez energiára van szükségünk. A bolygónkon fellelhetı energiaforrásokat, a napsugárzást, a szélenergiát, Földünk hıjét, a felszíni vizeket, a szén-, kıolaj-, földgázkészleteket, az atomenergiát, a biomasszát primer energiahordozónak nevezzük. A napenergia nem egy forrás a sok közül, hanem a Földön hasznosítható primer energiáknak majdnem kizárólagos közvetlen, vagy közvetett forrása. A Föld és az abból kiszakadt Hold anyaga vagy a Napból lökıdött ki, vagy a Nap ragadta magával a csillagközi tér porából, a Nap hatására kondenzálódtak égitestté, attól függ mozgásuk és hıtartalmuk. A fotoszintézis révén magát a biológiai létet is a napsugárzás tartja fenn, ez a forrása az emberi tápláléknak és a biológiai energiáknak.1

Energiaforrások A primer energiafajtáknak két csoportját különböztetjük meg: kimerülı és megújuló energiaforrások. Kimerülı erıforrásoknak nevezzük azokat az elemeket, amelyeket

az

ember

folyamatos

kiaknázás

következtében

egyre

csökkenı

mennyiségben lelhetık fel a Földön. Jelenlétük idıtartama erısen függ az emberi tevékenységtıl, illetve annak sebességétıl. Bár a kifejezés nem egészen helytálló, mert a kimerülı erıforrások is újratermelıdnek (gondoljunk például a kıolajképzıdésre) csak nem olyan gyorsan, mint amilyen ütemben kitermelik ıket. A primer energiafajták csoportosítása Kimerülı energiaforrások

Megújuló energiaforrások

Ásványi tüzelıanyagok Szén Kıolaj Nem konvencionális olaj Földgáz Nem konvencionális földgáz

Napenergia Napsugárzás Fotoszintézis Szélenergia Vízfolyások energiája Tengeri áramlások Tengeri hıfokkülönbség hullámzás Biológiai energia Izomerı Biomassza Mikrobiológiai reakciók

Nukleáris üzemanyagok Hasadó anyagok Tenyészanyagok Fúzió anyagai radioizotópok Geotermikus energia Konvektív hıhordozók Kondukció 1

Gravitáció Árapály Égitestek vonzása

Moser Miklós, Pálmai György: A környezetvédelem alapjai, 77. o.

-7-

Forró sziklák Egyéb tüzelıanyagok Exoterm kémiai reakciók a tüzelésen kívül

Kozmikus hatások

A fosszilis ásványi tüzelıanyagok tulajdonképpen napenergia-konzervek, melyek a fotoszintézis révén keletkezett biomasszából, földtani hatások következtében. Az atomenergia alkalmazásának üzemanyagai (radioizotópok, néhány a fúzióhoz szükséges könnyőelem) a Föld anyagából származnak. A Nap hatására vezethetı vissza a geotermikus energia is, amit részben a kızetekben lévı radioaktív anyagok bomlása, részben a felszín közelébe hatoló magma táplál.2

Energiapolitikának az energiaellátás stratégiáját nevezzük. Ebbe a fogalomba beletartozik az energiaellátás és az energiagazdálkodás feltételrendszerének kialakítása, a jövıbeli energiaigények és a számításba vehetı energiaforrások tartós összhangjának biztosítása, továbbá a társadalmi érdekek érvényesítése. Az energiapolitika egyik legfontosabb

feladata

az

energiaellátás

feltételrendszerének,

a

jogoknak

és

kötelességeknek a rendszerezése jogszabályokkal.3 A kialakítandó energiapolitikák történelmileg három alapvetı prioritásnak rendelıdtek alá: •

A lehetıségekhez mérten a fogyasztás számára megfelelı mennyiségben olcsó energia biztosítása. A viszonylag olcsó energia feltétele a gazdaság általános fejlıdésének, a gyors és kiegyensúlyozott gazdasági növekedésnek, valamint a lakosság ellátásának és megfelelı életszínvonalának. Az olcsó energia döntı jelentıségő a versenyképesség szempontjából.

•

A források stabilitása és különösen az ellátás biztonságának a fontossága

•

Az energiapolitika és a környezetvédelem szempontjainak összehangolása, hiszen az energiagazdaság a gazdaság egyik leginkább szennyezı ága.4

Az energiapolitika a politikának az a területe, amelyben nagyon világos strukturális érdekek léteznek. Egy olyan országnak, amely elsıdlegesen energiaimportır, eltérnek az érdekei egy olyan országétól, amely exportır, és ezeket az adottságokat nehéz befolyásolni. Mivel egy ország ipari alapjához szükséges energia sokféle módon

2

Vajda György: Energiapolitika, 73-78. o. Vajda György: Energiapolitika, 354. o. 4 Palánkai Tibor: Az európai integráció gazdaságtana, 159. o. 3

-8-

stratégiai árucikk, beszerzését a nemzet jóléte és biztonsága szempontjából létfontosságúnak tartják. Ezért az energiaellátás általában kiemelten nemzeti érdek.5

Az Európai Szén- és Acélközösség Az energiapolitikát sokáig az EU leggyengébb szakpolitikai között említették, bár az energiapolitika egyes területeit már az Európai Közösségek három alapító szerzıdésébıl kettı az energiapolitika körébe tartozott. Az Európai Szén és Acélközösséget (ESZAK, Montánunió) létrehozó 1951-es Párizsi Szerzıdés, valamint az Európai Atomenergia-közösséget (az EURATOMOT) létrehozó, 1957-ben elfogadott Római Szerzıdés több rendelkezése is az energiapolitika körébe tartozott. Az ESZAK alapötlete egy szupranacionális fıhatóság létesítése volt, amely ellenırzi a francia és német szén- és acéltermelést, valamint természetesen azon országokéit is, amelyek csatlakoznak a szervezethez. A nehézipar kulcsszektorainak egyesítése egyfelıl gyakorlatilag lehetetlenné tette a háborút a két fél között, más oldalról viszont materiális alapot szolgáltatott a két ország közeledéséhez. Garantálta a német szenet a lotharingiai francia acélipar számára, ráadásul önkéntes alapon, a németek egyenrangú csatlakozása alapján. Az ESZAK beindulásával elıször került közös - nemzetközi, pontosabban inkább nemzetek fölötti - hatáskörbe egy olyan fontos terület, amely addig kizárólag a nemzetállamoké volt. Megszőntek a tagországok közötti vámok a szénre, a kohászati termékekre, átmeneti idıszak után létrejött e termékek közös piaca, amelyen azonos árak érvényesültek. Az ESZAK bizonyos értelemben tekinthetı sajátos kísérleti modellnek is a késıbbi integrációkhoz, a legjellegzetesebb elem a nemzetek fölötti hatáskörök és intézmények megjelenése volt. Az acélipar döntı változásokon ment keresztül három évtizedben, és a közösség a gyors növekedésben, és késıbb a hasonló gyors visszaesésben egyaránt jelentıs szerepet töltött be. Az ESZAK szerzıdés 2002. július 23-án járt le. A szén és acéltermékekre kivetett adókat már jóval korábban megszőntették, hiszen többet hoztak, mint amennyire szükség volt a két iparág visszaesésébıl fakadó szociális kiadások fedezésére. 2001-re az ESZAK teljes költségvetése 168 millió euróra csökkent, ami meg sem közelítette a 14 évvel korábbi 339 millió eurós költségvetést. Ennek ellenére a Bizottság úgy döntött, hogy fenntartja az európai vas és acélipar állami támogatására 5

Helen Wallance-William Wallance: Politikák születése az Európai Unióban II. kötet, 56. o.

-9-

vonatkozó szigorú szabályokat. 2002. februárjában elfogadták azt az irányelvet, amely az ESZAK szerzıdés lejárta után megtiltja az acéliparban a regionális beruházási, illetve átszervezési támogatásokat. Egyéb állami támogatások-környezetvédelmi célokra illetve kutatási és fejlesztési tevékenységekre- tekintetében az acéliparra is ugyanazok a horizontális szabályok vonatkoznak, mint a gazdaság egyéb szektoraira. A Bizottság arról is döntött, hogy a szektornak nyújtott leépítési támogatások összhangban állnak az egységes belsı piac szabályaival. A szerzıdés lejárta azt is jelentette, hogy az ESZAK vagyona az EU-ra szállt. Az ebbıl származó bevételeket kizárólag a szén és acéliparral összefüggı szektorok kutatási programjaira használják.6

Az Európai Atomenergia Közösség Az Európai Közösség második alapító okiratát, az Európai Atomenergia Közösséget (EURATOM) 1957. március 25-én alapították az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Római Szerzıdés aláírásával egy napon. A szerzıdés aláírói megállapodtak az atomenergia békés célú felhasználásában és az atomenergia-ipar fejlesztésében való együttmőködésben. Az Euratom alapító Szerzıdése többek között tartalmazza az egészségügyi alapnormák betartására, a nukleáris beruházási tervek bejelentésére, a biztosítéki ellenırzésre vonatkozó rendelkezéseket. Szabályozza a mőszaki-tudományos információcserét és a szabadalmi eljárásokat, véleményezi a nukleáris kutatási programokat, nem utolsósorban pedig segíti a nukleáris anyaggal való ellátást az Ellátási Ügynökségen keresztül. Az Ellátási Ügynökség tevékenységével kapcsolatos jogszabályokat tartalmazó EU-dokumentumok szabályozzák a nukleáris anyagok kezelését, kereskedelmét, felügyeletét. A radioaktív anyagok szállításával a 92/3 sz. Euratom Tanácsi Irányelv, a sugárvédelemmel a 96/29. sz. Euratom Tanácsi Irányelv, a vészhelyzeti tájékoztatással a 89/618. sz. Euratom Tanácsi Irányelv foglalkozik. Az Euratom a nukleáris energia közös megközelítési alapjának kialakítását célozta meg, ez azonban nem sikerült neki. Az Európai Atomenergia Közösség különálló jogi személyiség, de a tagság és szervezet teljesen összeolvadt az Európai Unióval.7

Az olajválság és hatásai A Közösségek megalapítását követıen az ötvenes, hatvanas években az energiafelhasználás szerkezete nagymértékben átrendezıdött. A szénfogyasztás 6 7

Dick Leonard: Európai Unió Történet, Szervezet, Mőködés, 206. o. Dr. Szerényi István: Európai energiapolitika Magyar Energiapolitika, 28. o.

- 10 -

visszaesett, ezáltal az ESZAK jelentısége is csökkent. A kıolaj vált az elsı számú energiahordozóvá. Mindez azonban azt jelentette, hogy a tagállamok energiaellátottsága meglehetısen importfüggıvé vált, hiszen míg szénbıl nagy készleteik voltak, addig a kıolajból importra szorult a Közösség. A kıolaj mellett megjelent egy másik energiahordozó, a földgáz is, ami mind jelentısebbé vált a világpiacon. Gyökeres változást az 1973-ban kitört olajválság hozott. 1973. október 17-én az olajtermelı arab országok úgy döntöttek, hogy öt százalékkal csökkentik az olajtermelést, mindaddig, amíg Izrael vissza nem vonul a megszállt arab területekrıl. Azokat az államokat, amelyek Izrael irányában pozitív magatartást tanúsítottak, bojkottal sújtották. A bojkott különösen súlyosan érintette az Amerikai Egyesült Államokat, az akkori NSZK-t és Hollandiát. Az USA, élén az akkori elnökkel, Richard Nixonnal takarékossági programot hirdetett: elıírta a gépkocsik sebességének korlátozását, az üzemanyag adagolását a légi forgalomban. Megtiltották továbbá, hogy az üzemek a széntüzelésrıl az olajtüzelésre álljanak át. A Kıolaj-exportáló Országok Szervezete (Organization of the Petroleum Exporting Countries, OPEC) 1973 ıszén 70%-kal emelte fel a kıolajárakat, majd 1973. decemberi értekezletén újabb 130%-os áremelésrıl döntött. Az áremelések folytatódtak 1975-ben, majd 1977-ben, 1979-ben és 1980-ban. A nyersolaj ára így az 1973. évi 3 USD/hordó árról 1980-ra 30USD-re emelkedett. Az Európai Közösségek akkori tagállamai megosztottak voltak a helyes és hatékony válaszadással kapcsolatban. Az 1973-as koppenhágai EK csúcson ugyanis a tagállamok egyszerően nem tudtak közös álláspontot kialakítani az arab kıolajtermelıkkel szemben. Franciaország és Nagy-Britannia például folytatta a kétoldalú kapcsolatot a kıolajtermelıkkel, ahelyett, hogy EK-beli partnereivel alkotott volna egységet. Hollandia pedig támogatásáról biztosította Izraelt, lehetıvé tette, hogy az utánpótlást szállító amerikai repülıgépek igénybe vehessék a repülıtereit. Mindezt azonban megtagadta az Egyesült Királyság és Franciaország. Így az Európai Közösség közös álláspontjának kialakítása komoly nehézségekbe ütközött. Az 1973. november 6-án

- 11 -

kiadott nyilatkozat a francia brit álláspontot támogatta, így végül az Európai Közösség minden tagjával szemben feloldották az embargót.8 Az olajválság hatása nem múlt el nyomtalanul a világban. Az arab olaj országok fellépése drámai helyzetet váltott ki az egész világ energiaellátásában. Már az elsı akciók órákon belül súlyos ellátási válságot váltottak ki a világban, a fejlett országokban állami kényszerintézkedésekkel szabályozni kellett az ipar energiaellátottságát. Hollandia az elsı nyugati országként 1973. november 1-én, vasárnaponként megtiltotta a gépkocsik közlekedését. Az akkori NSZK- tekintve, hogy olajszükségletének csaknem 75%-át importálta arab országokból-sebességkorlátozásokat vezetett be. Egyes országokban bevezették a benzinjegyet, korlátozták a közintézmények főtési hımérsékletét, stb. Az energiaárak megugrása gazdasági válságot indított el, ami átjárta az egész világot, meglódult az infláció, romlott az életszínvonal, Nyugat-Európában is megnıtt a munkanélküliség, annak ellenére, hogy a vendégmunkások egy részét hazaküldték. Míg az olajimportáló országok az 1970-es években fizetési mérleghiánnyal küszködtek, az olajexportıröknél hatalmas olajjövedelem halmozódott fel. Az 1970-es évek közepén úgy tőnt, hogy az olajárrobbanás, valamint ennek a világ politikai

és

gazdasági

stabilitásának

megbomlásával

fenyegetı

kihatása

világviszonylatban összerendezi az energiapolitika távlati elképzeléseit és kikényszeríti a legígéretesebb új technológiák bevezetését. Nagyléptékő fejlesztési programokat indítottak a szénhidrogének helyettesítésére, sok prognózis az olajhelyettesítı eljárások közeli áttörésében bízott. A fejlett országok sokat áldoztak a szén kevésbé környezetszennyezı technológiáinak kifejlesztésére, az atomenergia és a megújuló energiafajták hasznosítására, az energetikailag hatékonyabb technológiák fejlesztésére.9 Az

olajembargó

miatt

az

EU

országainak

is

újra

kellett

gondolniuk

energiafogyasztásukat, hogy kevésbé függjenek az olajtól. Az e felé tett elırehaladással már a hetvenes évek közepén megszakadt az addig elválaszthatatlan kapcsolat a GDP növekedése

és

az

energiaszükséglet

között

valamennyi

tagállamban.

Az

energiaintenzitás 40%-kal csökkent Németországban és Dániában, Franciaországban pedig jelenleg 30%-kal kevesebb, mint volt a hetvenes években.

8 9

Balázs Katalin: Az energiakérdés és az Európai Unió in Európai Tükör 2006/3, 138. o. Vajda György: Energiapolitika, 362. o.

- 12 -

A gépjármővek üzemanyag-takarékossága drámaian megnıtt. Az épületek ésszerő energiafelhasználása szigetelési

fontosságára vonatkozó

módszerek

jöttek

létre.

tudatosságnak

Franciaország

köszönhetıen például

jobb

ambiciózus

energiatakarékossági programba kezdett, „Nincs olajunk, de vannak ötleteink” szlogennel, mellyel meggyorsította az olajtüzeléső erımővekrıl az atomerımővekre történı átállást, és emelte a dízelolajra kivetett adókat.10

Az olajválság jó idıre meghiúsította egy hatékony közösségi energiapolitika kialakításának lehetıségét, hiszen az energiaellátás gyors biztosítását minden közösségbeli tagállamban az állami beavatkozás tette lehetıvé. A nemzeti szuverenitás elıretörésével pedig az álláspontok nem közeledtek a közös stratégia kialakításához. Bár a tagállamok több alkalommal tettek közösen nyilatkozatokat a válság megoldására, az önálló fellépés sokkal jellemzıbb volt. A Közösségek szerepe inkább csak közös alapelvek, irányszámok meghatározására szorítkozott.

A ’70-es évek programjai Az Európai Bizottság 1974-ben kidolgozott egy közös energiastratégiát, az „Új Energiapolitikai Stratégia Felé” nevő programot, amit a minisztertanács 1974. szeptemberében fogadott el. Ez volt az elsı jelentıs közösségi dokumentum, amely átfogóbban foglalkozott a közösségi energiapolitikai kérdésekkel. A programban a Bizottság a tagállamoknak a hazai források termelésének növelését és jobb kihasználását ajánlotta. A nukleárisenergia-szektorban pedig a beruházások jelentıs növelését javasolta. A javaslatnak megfelelıen a nukleáris kapacitásokat 1985-ig 160gigawattra kellett volna növelni, ami azt jelentette volna, hogy a nukleáris erımővek aránya a villamosenergia-termelésben 7%-ról 45%-ra növekszik. A nukleáris erımő programokról hamar világossá vált, hogy nem teljesíthetıek, s építésük jelentıs gazdasági és politikai akadályokba ütközik. Ettıl kezdve az EURATOM veszített a jelentıségébıl. A program javaslatában szerepelt továbbá, az olajimport csökkentése, és a hazai energiatermelés bıvítése is. A hetvenes években végül sikerült csökkenteni a fogyasztást, és az energiatakarékossági programok is eredményesnek bizonyultak. A programot

1979-ben

felülvizsgálták

és

kiadták

az

„Európai

Közösségek

energiaprogramja” nevő stratégiát, amely korrigálja az 1974-es változat egyes elemeit.

10

COM (2005) 265 végleges, 12. o.

- 13 -

Az 1980-as évekre a tagországok közül csak Franciaország folytatott dinamikus nukleáris erımő programot, míg Hollandiában és Olaszországban leálltak az újabb programok indításával. Az 1970-es évek elején kidolgozott tervek megvalósítása NagyBritanniában és az NSZK-ban is elmaradt. Az olajárak növekedése ellenére a nukleáris energia nem vált olcsóbbá, sıt ellenkezıleg: a beruházási költségek jelentısen növekedtek.11 Az olajválság okozta krízishelyzet pozitív hozománya, hogy a fejlett államok rádöbbentek arra, hogy mennyire kiszolgáltatottak külsı forrásoknak, olyan országoknak, akik nincsenek a politikai stabilitás kellı fokán. Szembe kellett nézniük azzal a ténnyel is, hogy komoly krízishelyzet esetén nincs meg a megfelelı szervezet, és háttér a válságos helyzet megoldására. Ennek a hiánynak a feloldására hozták létre az OECD szakosított szervezeteként a Nemzetközi Energiaügynökséget (IEA), amely programjában meghirdette az olajimportáló országok kollektív fellépését a biztonságos beszerzés érdekében. A program a következıket tartalmazza: •

olajtartalékok növelése a 90 napi importnak megfelelı mennyiségig, vészhelyzetben a tartalékok megosztása a tagállamok között

•

információk cseréje, konzultáció,

•

kollektív ajánlások az energiafogyasztás csökkentésére,

•

ajánlások az olajimport csökkentésére,

•

közös kutatások az energiaszférában, JET, SAVE,

•

nemzetközi finanszírozási források létrehozása az alternatív energiaforrások felkutatására.12

A ’80-as évek programjai Az 1970-es évek végétıl az EU jelentıs erıfeszítéseket tett az energia, fıként az olajimport befagyasztására vagy csökkentésére. Az 1980-as évek közepéig a célokat ezúttal is sikerült túlteljesíteni. 1973-hoz képest 1983-ra a tagországok az olajimportjukat 47 %-kal csökkentették. A siker titka két dologban rejlik. Az egyik, hogy az Északi-tengeren 1976-ban elindult a brit olajkitermelés. Az 1980-as évek elejére a kitermelés meghaladta az évi 120 millió tonnát, amivel Anglia nettó olajexportırré vált. A nyolcvanas évek végére a kitermelés elérte a 150 millió tonna körüli szintet, ami a fogyasztás körülbelül egynegyedét fedezte. 1983 után azonban az 11

Palánkai Tibor: Az európai integráció gazdaságtana, 163. o. Forman Balázs: Külsı források és belsı piacok az Európai Unió energiapolitikájában in Politikatudományi Szemle 2004/4, 192. o. 12

- 14 -

olajimport ismét fokozatosan emelkedett. A túlteljesítés másik oka a gazdaság mérsékelt növekedése. Az iráni forradalom következményeként, 1979-ben kitört a második olajválság. Ez a válság újabb lökést adott a közösségi energiapolitika fejlıdésének. Az 1980-as velencei csúcstalálkozón elfogadtak egy állásfoglalást, amelyben kimondták, hogy az energiafogyasztás növekedése a Közösségben nem haladhatja meg a gazdasági növekedés hatvan százalékát. Ezt az irányszámot a nyolcvanas években sikerült is tartani.13 1986-ban az Európai Bizottság kiadott egy Fehér Könyvet, amelyben újra a racionalizálásra, (az energiaszektor privatizációjára) és az energiaszektor szerkezeti átalakítására helyezte a hangsúlyt. Lényeges különbség, hogy az atomenergia már nem szerepelt a fıbb megoldási módozatok között. Felmerült továbbá az egységes belsı piac kialakításának koncepciója. Ennek megfelelıen a Bizottság a közösségi energiapolitika középpontjába is egyre inkább a belsı piac követelményeibıl fakadó célokat (szabályok egységesítését az energiaszubvenciók, az állami monopóliumok vagy az árképzés területén) helyezett. Az energiaszektor állami támogatásának ellenırzésére tett indítványokat több tagállam hevesen ellenezte. Eredményeket a szabványok egységesítése terén sikerült leginkább elérni.14

A ’90-es évek programjai A következı jelentıs állomás 1989, amikor a nemzetközi együttmőködés érdekében igen fontos kezdeményezést fogalmazott meg Ruub Lubbers holland miniszterelnök, aki azt javasolta, hogy az EK és a Szovjetunió hozzon létre egy energia chartát. Ennek értelmében a szovjet földgáz és kıolajipar számára elérhetı lenne a nyugati know-how és a beruházások, cserébe a Szovjetunió hosszú távra garantálná az energiaforrások felhasználását Nyugat-Európának. Végül az EK, 37 európai és OECD-állam, valamint 12 szovjet utódállam részvételével 1991 decemberében Hágában aláírták az Európai Energia Chartát. A cél az volt, hogy az energiagazdálkodás területén, a piacgazdálkodásnak megfelelıen kedvezı körülményeket teremtsenek a vállalkozások mőködéséhez, a befektetések és a technológiák beáramlásához. Konkrét együttmőködés jött létre a következı területeken: •

13 14

energiatartalékokhoz való hozzájutás és azok kiaknázása

Palánkai Tibor: Az európai integráció gazdaságtana, 164. o. Balázs Katalin: Az energiakérdés és az Európai Unió in Európai Tükör 2006/3, 140. o.

- 15 -

•

a piac megnyitása

•

a kereskedelem liberalizációja az energiaiparban

•

az energia hatékony felhasználása és környezetvédelem

•

biztonsági elıírások és szabályok

•

kutatási és technológiai fejlesztés, innováció és terjesztés

•

oktatás és képzés

A Charta lényegi célja a nagytávolságú tranzitjellegő kereskedelem elısegítése volt azzal a céllal, hogy az aláírók kötelezték magukat más országok kereskedelmi szerzıdéseinek teljesítéséhez szükséges, meglevı infrastruktúrájuk rendelkezésre bocsátására. Korlátozott infrastruktúra esetén bármely aláíró ország köteles olyan beruházásokhoz hozzájárulni, amelyek a szükséges szállító kapacitást biztosítják. 1994-ben a szerzıdı országok aláírták a kötelezı érvényő Európai Energia Szerzıdést, amely tartalmazta az általános szabályokat a következıkre: energiakereskedelem, versenyfeltételek, a tıkéhez való hozzájutás, az átmenı forgalom, az áruszállítás biztosítása, a technológiák átadása, környezetvédelem, szellemi tıke, a befektetések feltételeinek biztosítása, a vitás kérdések megoldása.15 Következı lépésként az Európa Tanács által 1995-ben elfogadásra került a Zöld Könyv, és az errıl folytatott egyeztetéseket követıen a következı év elején kiadott Fehér Könyv „Energiapolitika az Európai Unióért” címő dokumentumát kell megemlíteni. A Fehér Könyv általánosságban rögzíti az EU energiapolitikáját, meghatározva a gazdasági

környezet

jellemzıit,

és

az

ehhez

való

alkalmazkodás

módját,

eszközrendszerét, ezek közül legfontosabbként a belsı piac megteremtését. Az általános célokon túl az energiapolitikában olyan célokat is kitőztek, amelyek összeegyeztetik a versenyképességet, az ellátás biztonságát, és a környezet védelmét. E három pillér köré csoportosítható jeladatok az alábbiak: •

Az energiaellátás biztonságos és hatékony legyen

•

A környezetvédelem figyelembevétele elengedhetetlen, az e téren felmerülı költségeket az árban meg kell jeleníteni; ösztönözni kell a megújuló energiafélék felhasználását

•

A piac globalizációja miatt az EU országoknak egymással, és a szomszédos országokkal jó együttmőködést kell megvalósítaniuk

15

Dick Leonard: Európai Unió Történet, Szervezet, Mőködés, 205. o.

- 16 -

•

A törvényalkotás legyen áttekinthetı, a szabályozás az igényeket a legkevesebb megkötéssel valósítsa meg a liberalizált kereskedelem érdekében

•

A belsı piac kialakítása érdekében a szabványosítást és az információrendszert egységesíteni kell

•

Az adózás legyen egységes

•

A belsı piac legyen jól ellen jól ellenırizhetı

•

A beruházáshoz a kedvet ösztönözni kell

Legnagyobb újítása az volt, hogy a környezet védelmét - mint szempontot-az energiaellátás biztonságának megırzésével és a versenyképesség fenntartásával tette egyenrangúvá. 1998 decemberében a Tanács többéves (1998-2002) cselekvési keretprogramot fogadott el az energiaszektor fejlesztésére az 1995-ös Fehér Könyv célkitőzéseinek teljesítése céljából. A keretprogram többek között a nemzeti együttmőködés erısítését, a megújuló erıforrások, és a környezetbarát technológiák alkalmazásának ösztönzését hangsúlyozta.16

A Bizottság 1990-ben bejelentette a Transzeurópai Hálózatok (TENS) nevő programot (a közlekedés, távközlés, energiaellátás, oktatás területén). A program a hálózatok kölcsönös összekapcsolására tett javaslatokat a földgáz és áramellátásban. Pénzügyi intézkedéseket javasoltak a magántıke bevonására, és biztosítani kívánták, hogy a TENS a jövıben több elınyt élvezzen az EU költségvetési és kölcsönnyújtási rendszerében. A Bizottság szándéka az volt, hogy amennyire lehetséges, az intézményes támogatások helyett minél inkább bevonják a magánszférát.

Az 1990-es évek döntı jelentıségőek voltak az integrált gáz és villamosenergia-piac felé. A belsı piaci integráció elsı lépéseként 1990-ben az Unió elıírta, hogy a gáz és villamosenergia-szolgáltatók ipari fogyasztók számára világosan mutassák ki a számlázott szolgáltatás pontos árszerkezetét. (A Tanács 90/377/EGK irányelve az ipari végfelhasználóknak számlázott gáz és villamosenergia-árak átláthatóbbá tételére irányuló közösségi eljárásról. 1990. június 29.)

Az elsı energiacsomag Ezt követı igen jelentıs lépés az 1996-98-as elsı gáz és villamosenergia-csomag, amely az ipari nagyfogyasztók számára megnyitotta a piacot és a szolgáltatókat a 16

Dr. Szerényi István: Európai energiapolitika Magyar Energiapolitika, 8. o.

- 17 -

termelési, szállítási és elosztási feladatok számviteli és döntéshozatali függetlenítésére kötelezte, illetve tagállami regulációs mechanizmusok megteremtését írta elı. (Az Európai Parlament és a Tanács 96/92/EK irányelve az „Egységes szabályozás a villamosenergia-piac számára” 1996. december 19. valamint az Európai Parlament és a Tanács 98/30/EK irányelve a gáz belsı piacának közös szabályairól 1998. június 22. ) Az irányelv elıírja a versenypiac megteremtését az EU Bizottság által közösségi szinten átlagosan

megszabott

mértékig

és

két

év

jogharmonizációs

idıszak

után,

háromévenként fokozatos piacnyitást határoz meg. Az irányelv elfogadása hosszú folyamat eredménye, ugyanakkor a Római Szerzıdésben meghatározott általános alapelvek-az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tıke szabad mozgása-fokozatos megvalósításának szükségszerő következménye is. Az egységes szabályozás az alábbi általános alapelveken alapul: •

A legkisebb árú villany álljon rendelkezésre minden fogyasztói kategória részére, a megkívánt ellátási színvonalon

•

A verseny jobban szabályoz, mint bármilyen jó, következetes állami szabályozás, ezért a villamosenergia-ellátás mindazon területén, ahol lehet, be kell vezetni a versenyt

•

A verseny egyetlen fogyasztót sem hozhat rosszabb helyzetbe, ezért a versenybıl kiszorulókat, a versenyre képteleneket védeni kell

•

Minden tagállam felelıs az ottani fogyasztók ellátásáért, biztonságáért- beleértve az ellátás árának a biztonságát és minıségét-a környezeti állapotért és ezek költségeiért, a tárgyilagos, átlátható és diszkriminációmentes szabályozás megteremtésével

•

A piacnyitás nem igényli az egyes tagállamok nemzetgazdaságaiban stratégiai szerepet is betöltı integrált társaságok dezintegrációját

•

A piacnyitásnak minden tagállamban arányosnak és kölcsönösnek kell lennie

•

Ha jogilag vagy valóságban is sérti a már elıírt kötelezettségeket, és nem korlátozza a kereskedelem fejlıdését, a közösség érdekeit az erımő létesítésére, a szabad hozzáférésre, a közvetlen vezeték építésére vonatkozó elıírások alkalmazása mellızhetı17

17

Dr. Gerse Károly: A villamosenergiakereskedelem változása az EU belsı piacán in Magyar Villamosmővek közleményei 98/1, 8. o.

- 18 -

A második energiacsomag A 2003-as év igen jelentıs dátum a közösségi energiapolitika szempontjából, ugyanis ebben az évben fogadták el a második energiacsomagot (az Európai Parlament és a Tanács 2003/54/EK irányelve a villamos energia belsı piacának közös szabályairól, 2003. június 26. valamint az Európai Parlament és a Tanács 2003/55/EK irányelve a gáz belsı piacának közös szabályairól, 2003. június 26 ), amely meghatározza a liberalizáció pontos menetét a villamos energia illetve a gázszektorra vonatkozóan.18 Ezen irányelv kimondja, hogy a hatékony és megkülönböztetéstıl mentes hálózati hozzáférés biztosítása érdekében szükséges, hogy az elosztó- és az átviteli hálózatokat – vertikálisan integrált vállalkozások esetén – külön jogi személyek üzemeltessék. A Bizottság megvizsgálja a tagállamoknak az e követelmény teljesítésére hozott, azonos hatású intézkedéseit, és adott esetben javaslatokat nyújt be ennek az irányelvnek a módosítására. Szintén szükséges, hogy az átviteli- és az elosztórendszer-üzemeltetıknek tényleges döntéshozatali joga legyen azok fölött az eszközök fölött, amelyek a hálózatok fenntartásához, üzemeltetéséhez és fejlesztéséhez szükségesek, amennyiben a kérdéses

eszközök

a

vertikálisan

integrált

vállalkozások

tulajdonában

és

üzemeltetésében vannak. Szükséges, hogy az átviteli- és az elosztórendszer-üzemeltetık függetlensége garantált legyen, különös tekintettel a villamosenergia-termelésben és ellátásban meglévı érdekekre. Ennélfogva az átviteli- és az elosztórendszerüzemeltetıknek, valamint a termelı/ellátó vállalkozásoknak egymástól független irányítási struktúrával kell rendelkezniük. Fontos azonban megkülönböztetni az említett jogi és a tulajdonosi szétválasztást. A jogi szétválasztás nem feltétlenül von maga után változást az eszközök tulajdonlásában, és nincs akadálya annak sem, hogy hasonló vagy azonos foglalkoztatási feltételeket alkalmazzanak a vertikálisan integrált vállalkozás egészében. Mindemellett azonban szervezeti intézkedéseken keresztül a felelıs döntéshozók függetlenségét biztosító, megkülönböztetéstıl mentes döntéshozatali eljárást kell kialakítani.19

18

Herczog Edit-Précsényi Zoltán: Energiapolitikai kihívások Európa és Magyarország számára in Európai Tükör 2007/6, 73. o. 19 Az Európai Parlament és a Tanács 2003/54/EK irányelve

- 19 -

Az irányelv a piacnyitást a háztartások és KKV szereplıi számára is biztosítja és a fogyasztóvédelmet ennek megfelelıen kiemelt fontossággal kezeli. A tagállamok megfelelı intézkedéseket hoznak a végsı fogyasztók védelmére, és különösen megfelelı biztosítékokat nyújtanak a védelemre szoruló fogyasztók védelmére, többek között megfelelı intézkedésekkel elızik meg, hogy az ilyen fogyasztókat kizárják az ellátásból. Ebben a vonatkozásban a tagállamok intézkedéseket tehetnek a távoli területek végsı fogyasztóinak védelme érdekében. Magas szintő fogyasztóvédelmet biztosítanak, különös tekintettel a szerzıdési feltételek átláthatóságára, az általános információkra és a vitarendezési eljárásokra. A tagállamok biztosítják, hogy a feljogosított fogyasztók ténylegesen válthassanak szolgáltatót. Az említett intézkedések – legalább a háztartási fogyasztók esetében – magukban foglalják az alábbi intézkedéseket: a) jogukban áll olyan szerzıdést kötni a villamosenergia-szolgáltatójukkal, amely tartalmazza a következıket: - a szolgáltató megnevezése és címe, - a nyújtott ellátások, azok felajánlott minıségi színvonala, valamint az elsı csatlakozás idıpontja, - amennyiben felajánlják, a felkínált karbantartási szolgáltatás típusai, - azok az eszközök és módok, amelyek segítségével az érvényes tarifákra és karbantartási díjakra vonatkozó, aktuális információkhoz hozzá lehet jutni, - a szerzıdés idıtartama, a meghosszabbítás feltételei, illetve az ellátások és a szerzıdés megszüntetésének feltételei, és bármely, a felmondásra vonatkozó jog, - kártérítési vagy visszatérítési elıírások, a szerzıdésben vállalt ellátás minıségi színvonalának be nem tartása esetén, és - a vitarendezési eljárások kezdeményezésének módja, az f) ponttal összhangban. A feltételeknek tisztességesnek kell lenniük, és elızetesen ismertetni kell azokat. Ezeket az információkat minden esetben a szerzıdés megkötése vagy visszaigazolása elıtt kell

- 20 -

megadni. Ha a szerzıdést közvetítıkön keresztül kötik, a fenti információkat akkor is még a szerzıdés megkötése elıtt kell megadni; b) megfelelı idıben tudomásukra hozzák, ha a szerzıdési feltételekben módosítás várható, és az értesítéssel együtt felhívják a figyelmüket az elállás jogára. Az ellátást nyújtók a fogyasztókat megfelelı idıben közvetlenül tájékoztatják minden díjemelésrıl, minden esetben azonban a díjemelést követı szokásos számlázási idıszak lejártát megelızıen. A tagállamok biztosítják, hogy a fogyasztók felmondhassák a szerzıdésüket, ha a villamosenergia-szolgáltató által ajánlott új feltételeket nem fogadják el; c) átlátható információt kapjanak az érvényes árakról és tarifákról, valamint a villamosenergia-ellátáshoz

való

hozzáférés

és

használat

általános

szerzıdési

feltételeirıl; d) többféle fizetési mód közül ajánljanak fel választást. A szerzıdési feltételekben mutatkozó eltérések a szolgáltatónak a különféle fizetési rendszerekbıl származó költségeit tükrözik. Az általános szerzıdési feltételeknek tisztességeseknek és áttekinthetıknek kell lenniük. Világosan és érthetıen kell megfogalmazni azokat. A fogyasztókat védeni kell a félrevezetı vagy tisztességtelen értékesítési módszerek ellen; e) külön díj fizetése nélkül válthassanak szolgáltatót; f) panaszait átlátható, egyszerő és olcsó eljárások során intézzék. Ezek az eljárások lehetıvé teszik a jogviták tisztességes és haladéktalan rendezését, és ahol erre a fogyasztó jogosult, visszatérítés és/vagy kártérítés nyújtását g) tájékoztatást kapjanak az egyetemes szolgáltatással kapcsolatos jogaikról20 Az irányelvnek megfelelıen a gáz- és energiapiacokat a privátszektoron kívül, minden

fogyasztó

számára

liberalizálni

kellett

volna

2004

júliusáig.

A

magánháztartások számára ez az idıpont 2007 júliusa volt. Ezen határidık lejárta után mind a privát, mind a vállalati fogyasztók szabadon választhattak volna energia- és gázszolgáltatót a versenypiaci szereplık közül. Azonban egy 2007 januárjában, az energiaszektorról készült hatástanulmány néhány jelentıs problémát vélt felfedezni az 20

Az Európai Parlament és a Tanács 2003/54/EK irányelve, ’A’ melléklet

- 21 -

ipari felhasználók piacán. A piaci koncentráció például, továbbra is a korábbi felépítést tükrözte, amelyre az állami vagy regionális monopóliumok (gyakran vertikálisan integrált vállalatok) jelenléte volt jellemzı. Ezek ellenırzésük alatt tartották a nagykereskedelmi áramárakat, és megakadályozták az új szereplık piaci megjelenését. A Bizottság szerint a gázszektor beágyazott szereplıi ellenırizték a hazai termelést és/vagy az importot. A Bizottság ellenintézkedésként 2007. szeptember 19-én elıterjesztette a harmadik energiacsomagot.

- 22 -

A harmadik energiacsomag A közösségi energiapolitika elıszobája Bár az EU szervei, a gyakorló Bizottság ajánlásai, állásfoglalásai, irányelvei, szabályzatai gyakran érintettek energetikai kérdéseket, ezek többnyire csak a fı irányvonalakat szabják meg és a tényleges jogi szabályozást az unió tagállamaira bízzák, aminek két alapvetı oka van. Az egyik, hogy a tagállamokban az energetika helyzete és irányultsága meglehetısen eltérı, és így nehéz a közös nevezıt megtalálni. Egyes országokban az energiaellátás területén állami tulajdonban levı centralizált nagyvállalatok mőködnek, másokban több kisebb vállalat többféle tulajdonformával. Vannak az atomenergiára támaszkodó országok és vannak annak heves ellenzıi. Más a szemlélete a szénhidrogéneket exportáló országoknak, és más az importıröké. A másik ok,

hogy

óvakodnak

a

tervutasításra

emlékeztetı,

dirigista

iparpolitikai

beavatkozásoktól. Az utolsó évtized azonban azt mutatja, hogy az energiaellátás meghatározó jelentıségére hivatkozva, már a kötelezı erejő döntésektıl sem riadtak vissza.21 Az Európai Bizottság 2006. március 8-án fogadta el a „Fenntartható, kompetitív és biztonságos energia európai stratégiája” címő Zöld Könyvet, amit tulajdonképpen a közösségi politika elıszobájának kell tekintenünk. „A Zöld Könyv mindig egy olyan, Európai Bizottság által kiadott dokumentumtípust jelöl, amelynek célja egyrészt rámutatni egy adott ágazat legfontosabb

megoldandó problémáira, másrészt

kezdeményezni az adott ágazati politikában érintetteknél (közösségi intézmények, nemzeti kormányzati hivatalok, lobbik, magánszféra), hogy fejtsék ki álláspontjukat, milyen közösségi intézkedésekre lenne szükség az adott területen. A zöld könyvek kapcsán elinduló vita gondolatai, javaslatai, visszajelzései figyelembevételével kezdeményezi késıbb a Bizottság az adott területen szükségesnek ítélt közösségi jogalkotási és egyéb lépéseket.„22 A Bizottság javaslata értelmében az európai energiapolitika alapdokumentuma az EU energiapolitikájának stratégiai felülvizsgálata (Analyse stratégique de la politique énergétique de l’UE) lesz, amit rendszeresen kell majd benyújtani a Tanács és a Parlament elé. A dokumentum helyzetelemzést tartalmaz és egy cselekvési tervet

21 22

Vajda György: Energiapolitika, 383. o. Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, 624. o.

- 23 -

fogalmaz meg a Tanács és a Parlament felé, azonosítja az elırelépéseket, az új kihívásokat és az azokra adott válaszokat. A Zöld Könyv hat cselekvési területet jelöl meg, amelyek a következık: 1. A gáz és elektromos energia belsı piacának kiterjedése 2. Az ellátás biztonságának garantálása: szolidaritás a tagállamok között 3. Biztonságos, fenntartható energiaforrások, diverzifikáltabb energiaszerkezet 4. Közös fellépés a klímaváltozás ellen 5. Innovációk ösztönzése, közös európai energiatechnológiai terv kidolgozása 6. Közös fellépés az Unión kívül esı területekre az energiapiac területén23

A bizottsági javaslat A Bizottság a következı szavakkal indokolja a harmadik energiacsomag fontosságát: a villamos energia és a földgáz Európa jólétének központi tényezıje. Versenyen alapuló és hatékony európai villamosenergia- és földgázpiac hiányában Európa polgárai aránytalanul magas árat fognak fizetni e szolgáltatásokért, amelyek legalapvetıbb napi szükségleteik közé tartoznak. A villamosenergia- és földgázpiac Európa versenyképességének is alapvetı fontosságú eleme, mivel az energia fontos nyersanyag az európai ipar számára. Továbbá a versenyen alapuló villamosenergia- és földgázpiac segít az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Végül, de nem utolsó sorban, csak egy nyitott, versenyen alapuló piac tud hozzájárulni az ellátás biztonságához, hiszen csak egy ilyen piac nyújt megfelelı jelzéseket a beruházásokról, nyújt tisztességes versenyfeltételeket a beruházóknak és ösztönzi az innovációt. A harmadik energiacsomagba öt javaslat tartozik: •

Az Európai Parlament és a Tanács Irányelve a villamos energia belsı piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2003/54/EK irányelv módosításáról Brüsszel, 19.9.2007 COM(2007) 528 végleges

•

Az Európai Parlament és a Tanács Rendelete a villamos energia határokon keresztül történı kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekrıl szóló 1228/2003/EK rendelet módosításáról Brüsszel 19.9.2007 COM(2007) 531 végleges

23

COM (2006) 105 LIVRE VERT („Zöld Könyv”), 6. o.

- 24 -

•

Az Európai Parlament és a Tanács Irányelve a földgáz belsı piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2003/55 EK irányelv módosításáról Brüsszel, 19.9.2007 COM(2007) 529 végleges

•

Az Európai Parlament és a Tanács Rendelete a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeirıl szóló 1775/2005/EK rendelet módosításáról Brüsszel, 19.9.2007 COM(532) végleges

•

Az Európai Parlament és a Tanács Rendelete az Energiaszabályozói Együttmőködési Ügynökség létrehozásáról Brüsszel, 19.9.2007 COM(2007) 530 végleges

A villamosenergia-és földgázpiac liberalizációs folyamata mintegy 10 éve kezdıdött. E tíz év során sok európai polgár élvezhette a nagyobb választék és erısebb verseny, valamint a jobbszolgáltatás és az ellátásbiztonság elınyeit. A Bizottság és az EU energiaügyi szabályozó hatóságai által elvégzett értékelés ugyanakkor kimutatta, hogy a valódi versenypiacok létrehozásának folyamata még távolról sincs befejezve. A tapasztalat azt mutatja, hogy túl sok európai polgár és vállalkozás nem rendelkezik a szolgáltató megválasztásának valódi lehetıségével. A valódi belsı piac hiányát a Bizottság a piacok nemzeti határok mentén történı szétszabdaltságában, és az erıs piaci koncentrációban látja.

A Bizottság, a birtokában lévı hatástanulmányok alapján megállapította, hogy a meglévı szétválasztási rendelkezések nem elégségesek a piac megfelelı mőködésének biztosításához. A jelenleg érvényben lévı jogszabály meghatározza, hogy a hálózat üzemeltetése jogilag és funkcionálisan el legyen választva a szolgáltatási és áramfejlesztıi, illetve a termelıi tevékenységtıl. Több tagállam teljesen elkülönített rendszerüzemeltetı társaságot hozott létre, míg mások egy integrált társaságon belül jogi személyt hoztak létre. A tapasztalat mégis azt mutatja, hogy ha az átviteli/szállítási rendszerüzemeltetı egy integrált társaságon belül elhelyezkedı jogi személy, akkor három problématípus adódik. •

Az átviteli/szállítási rendszerüzemeltetı saját kapcsolt társaságait jobb elbánásban részesítheti, mint a versenytársakat. Az integrált társaságok a

- 25 -

hálózati eszközöket ténylegesen arra használhatják, hogy megnehezítsék a versenytársak piacra lépését. •

A jelenlegi szétválasztási szabályok szerint nem lehet garantálni az információhoz való megkülönböztetés-mentes hozzáférést, mivel nincs hatékony eszköz annak megakadályozására, hogy az átviteli/szállítási rendszer-üzemeltetı az integrált társaság szolgáltatói és termelıi üzletágával bizalmas piaci információkat közöljön.

•

Az integrált társaságon belül a beruházási ösztönzık torzultan jelentkeznek. A vertikálisan integrált hálózatüzemeltetık nem érdekeltek abban, hogy a hálózatfejlesztést a piac egészének érdekeit szem elıtt tartva végezzék, és ezáltal segítsék új termelık, illetve szolgáltatók belépését a piacra; éppen ellenkezıleg belsıleg érdekeltek abban, hogy korlátozzák az új beruházást, ha ez a versenytársaknak jelentene elınyt vagy ha új riválist hozna a hagyományos szolgáltató „hazai piacára”.

Összegezve tehát a Bizottság megállapította, hogy azok a vállalkozások, amelyek vertikálisan integráltak maradnak, belsı ösztönzıkkel rendelkeznek mind arra nézve, hogy ne ruházzanak be eleget a hálózatokba (félve attól, hogy az ilyen beruházások versenytársaik gyarapodását segítenék elı saját hazai piacukon) mind arra nézve, hogy – amikor csak lehetséges – a hálózathoz való hozzáférésben elsıbbséget adjanak saját kereskedı vállalkozásaiknak. Ez pedig hátrányosan érinti az EU versenyképességét és ellátásbiztonságát. A Bizottság azt észlelte, hogy a rendszerüzemeltetık tényleges szétválasztása ösztönzıleg hat a rendszerüzemeltetı beruházási tevékenységére. Azonkívül a villamos energia ára is jelzi a különbözı piacokon a tulajdonosi szétválasztás elınyeit: az elmúlt tíz évben a vertikálisan integrált társaságok többször emeltek árakat és magasabb árakat tartottak fenn, mint a teljesen szétválasztott társaságok. A Bizottság tehát levonta a következtetéseket és a piacnyitásra két alternatív megoldást javasol: •

tulajdonjogi szétválasztás, amely a Bizottság preferált megoldási javaslata. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok kötelesek megakadályozni, hogy ugyanazon személy vagy személyek ellenırzést gyakoroljanak egy szolgáltató vállalkozás fölött, és emellett egy hálózati rendszerüzemeltetıben vagy hálózati rendszerben is részesedésük legyen, illetıleg afelett bármilyen jogot gyakoroljanak. Ez a rendelkezés fordítva is érvényes, vagyis aki hálózati rendszerüzemeltetı felett

- 26 -

ellenırzést gyakorol, nem bírhat szolgáltató vállalkozásbeli részesedéssel, illetıleg nem gyakorolhat semmilyen jogot ilyen vállalkozás felett. •

Noha a Bizottság úgy véli, hogy az elınyben részesítendı megoldási lehetıség a tulajdonosi szétválasztás marad, mégis alternatívát biztosít azon tagállamoknak, amelyek nem ezt az utat választják. A „független rendszerüzemeltetı” (ISO; Independent System Operator) néven ismert megoldás lehetıvé teszi, hogy a vertikálisan integrált társaságok megtartsák a hálózati vagyon tulajdonjogát, de megköveteli, hogy az energiaszállítási hálózatot magát, egy független rendszerüzemeltetı irányítsa, azaz egy a vertikálisan integrált társaságoktól teljesen

különálló

vállalkozás

vagy

személy

lássa

el

az

összes

hálózatüzemeltetési funkciót. Ezen túlmenıen szabályozást és állandó szabályozói nyomon követést kell létrehozni annak biztosítására, hogy az üzemeltetı független maradjon és a vertikálisan integrált társaságoktól valóban függetlenül lépjen fel. Az ISO tulajdonképpen egy kompromisszumos megoldás, hiszen az energiatermelésben és szolgáltatásban egyaránt érintett vállalatok megtarthatják részesedésüket, azonban elveszítik a hálózatirányításban betöltött meghatározó szerepüket. A piaci és beruházási döntéseket ugyanis egy, az állami kormányzatok által kijelölt független vállalat (ISO) hozza majd meg. A független rendszerirányító kinevezését a Bizottságnak jóvá kell hagynia, hogy a kellı függetlenséget biztosítani tudják. A Bizottság azonban arra figyelmeztet, hogy ez a megoldás jóval nagyobb szabályozási terheket jelentene. Ebben az esetben a tagállami szabályozó szervek jóval több hatalmat kapnának a beavatkozásra és a vállalkozások szankcionálására, versenytorzító magatartás fennforgása esetén. Mit jelent ez: •

A hálózati tulajdonosoknak követniük kell az ISO döntéseit az áteresztı kapacitásokba történı beruházások finanszírozásában, és

•

be kell tartaniuk a tagállami energiaszabályozó hatóságok által elıírt tíz éves hálózati beruházási tervezetet.

A két megoldási lehetıség egyformán vonatkozik a villamosenergia- és a földgázágazatra. Noha a Bizottság elismeri, hogy a tulajdonjogi elválasztás általában véve

- 27 -

elırehaladottabb az EU villamosenergia-ágazatában, mégsem talált olyan meggyızı érvet, amely indokolná a két ágazat eltérı kezelését. Így mindkét ágazatra egyformán igaz, hogy a szolgáltatói és termelıi tevékenységek alapvetıen összeférhetetlenek a hálózati üzemeltetéssel és fejlesztéssel. Fontos megjegyezni azonban, hogy a szállítási hálózatok tulajdonjogi szétválasztására vonatkozó rendelkezések nem vonatkoznak azon tagállamokra, amelyeknek nincs földgáz- vagy villamosenergia-szállítási hálózata, csak elosztó hálózata. A harmadik országokkal való kapcsolat terén a Bizottság kimondja, hogy ez a javaslat megkívánja a hálózati rendszerüzemeltetık, valamint a szolgáltatói és termelıi tevékenységek tényleges szétválasztását nemcsak tagállami szinten, hanem az EU teljes területén. Ez pontosan azt jelenti, hogy egyetlen, az EU területén mőködı szolgáltató vagy termelı társaság sem tarthat a tulajdonában vagy üzemeltethet szállítási hálózatot az EU egyetlen tagállamában sem. Ez a követelmény egyaránt vonatkozik az uniós és a nem uniós vállalatokra. A csomag tartalmaz biztonsági intézkedéseket is, annak biztosítására, ha harmadik országok társaságai jelentıs tıkerészesedést vagy éppen ellenırzést kívánnak szerezni egy uniós hálózat fölött, bizonyíthatóan és egyértelmően eleget tegyenek ugyanazon szétválasztási követelményeknek, mint az uniós társaságok. A Bizottság közbeléphet, ha egy felvásárló nem képes bizonyítani mind közvetlen mind közvetett függetlenségét a szolgáltatói és termelıi tevékenységektıl. A Bizottság javasolja annak követelménnyé tételét, hogy harmadik országbeli személyek vagy harmadik országok csak akkor szerezhessenek

ellenırzést

egy

közösségi

energiaszállítási

rendszer

vagy

átviteli/szállítási rendszerüzemeltetı felett, ha ezt egy az EU és a harmadik ország közötti egyezmény megengedi. A cél nem a harmadik országbeli társaságok hátrányos megkülönböztetése, hanem annak garantálása, hogy azok az uniós vállalkozásokra vonatkozó

szabályokkal

mind

szövegükben,

mind

szellemükben

egyenértékő

szabályokat kövessenek A javaslat következı pontja erıs nemzeti szabályozó hatóságok létrehozását követeli meg a tagállamoktól. Bár számos tagállamban létezik a testület, némelyik országban igen csekély befolyása van. A már sok éve nyitott piaccal rendelkezı államoknak példája világosan megmutatta, hogy a jól mőködı versenypiac elengedhetetlen velejárója az erıs szabályozó hatóság. A szabályozó hatóságok világos felhatalmazást kapnának, hogy az Energiaszabályozói Együttmőködési Ügynökséggel és a Bizottsággal

- 28 -

szoros összhangban európai szinten együttmőködjenek az Európai Unión belüli versenyképes piacnyitás biztosításában. Ezen felül a Bizottság javasolja a szabályozó hatóságok piacszabályozási hatáskörének megerısítését. A nemzeti hatóságok látnák el az elosztórendszer üzemeltetık felügyeletét a harmadik felek hozzáférésére vonatkozó szabályok és a szétválasztási kötelességekre vonatkozóan. További feladata lenne az átviteli rendszerüzemeltetık beruházási terveinek felülvizsgálata és éves jelentések írása, melyben beszámol arról, hogy a rendszerüzemeltetı beruházásai mennyire illeszkednek az Európa egészére vonatkozó 10 éves hálózati fejlesztési tervvel. Mindezek mellett a nemzeti szabályozó hatóságok a verseny felügyeletéért és a versenyhatóságokkal

együttmőködésben

a

fogyasztóvédelmi

intézkedésének

hatékonyságának biztosításáért is felelne. A javaslat kiköti továbbá, hogy a társaságok kötelesek volnának olyan nyilvántartást vezetni az üzemviteli döntésekkel kapcsolatos adatokról, amely öt évig a szabályozó- és versenyhatóságok valamint a Bizottság rendelkezésére állna, így ezek a hatóságok ténylegesen ellenırizhetnék a piaci visszaéléssel kapcsolatos állításokat. Ez korlátozni fogja a piaci visszaélés körét, növelni fogja a piacba vetett bizalmat, és ezáltal ösztönözni fogja a kereskedelmet és a versenyt A Bizottság módosítási javaslattal él a jelenlegi mőszaki szabályok, az ún. „hálózati kódexek” terén, amelyek roppant mértékben különböznek a tagállamok között, és gyakran egyetlen tagállamon belül is. Ezeket egymáshoz folyamatosan közelíteni, majd harmonizálni kell, ha az energiapiacokat az Unión belül integrálni kívánjuk. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy egy új, független ügynökség kell létrehozni, amely lényeges döntésekkel járó javaslatokat tehet a Bizottság döntéseit illetıen, és maga is hozhat egyedi, a felekre nézve kötelezı szabályozói határozatokat a reá bízott részletes mőszaki kérdések vonatkozásában. A létrejövı, független, szakmai testületet Energiaszabályozói Együttmőködési Ügynökségnek nevezték el, és gyakorlatilag kiegészítené a nemzeti szabályozó hatóságok által nemzeti szinten ellátott szabályozási feladatokat. Fıbb feladatkörei: •

A nemzeti szabályozó hatóságok együttmőködését szolgáló keret biztosítása. A Bizottság javasolja a határokon átnyúló helyzet kezelésének javítását. Az Ügynökség pedig meghatározza a nemzeti együttmőködési hatóságok közötti együttmőködés eljárásait.

- 29 -

•

Az átviteli/szállítási rendszerüzemeltetık együttmőködésének hatósági felügyelete Az Ügynökség feladata a villamosenergia-átviteli rendszereket üzemeltetık európai hálózatának és a gázszállítási rendszereket üzemeltetık európai hálózatának a nyomon követése és tevékenységük felügyelete.

•

Hatáskör egyedi határozat meghozatalára A sajátos, határokon átnyúló kérdések intézése végett, a Bizottság javasolja az Ügynökség egyedi határozathozatali hatáskörrel való felruházását. Ügynökség mőszaki kérdésekben egyedi határozatokat hozhat, ha a gáz- és a villamosenergia-irányelv alapján elfogadott külön iránymutatás ilyen hatáskört engedélyez.

•

Általános tanácsadói szerep Az Ügynökség a Bizottság felé piacszabályozási kérdésekben tanácsadói szereppel bírna és nem kötelezı erejő iránymutatásokat bocsáthatna ki annak érdekében, hogy a szabályozó hatóságok között a helyes gyakorlatokat népszerősítse. Egyedi alapon hatásköre lenne arra is, hogy bármely nemzeti hatóságnak a belsı piacot érintı határozatát felülvizsgálja, és errıl a Bizottság részére véleményt adjon ki.

A Bizottság útmutatással szolgál az Ügynökség taglétszámát illetıen is. Tekintettel a nemzeti szabályozó hatóságok szerteágazó feladatköreire, az Ügynökségnél dolgozók taglétszáma ne legyen több negyven-ötven fınél. Az Ügynökség teljes éves költsége megközelítıleg évi 6-7 millió euróra becsülhetı, melynek költségeit a közösségi finanszírozás fogja fedezni. A javaslat hangsúlyozza, hogy az Ügynökség csak a rendeletben kifejezetten megállapított

sajátos

mőszaki

helyzetre

vonatkozóan

hozhatna

döntést.

Az

Ügynökségnek politikai mérlegelési joga ezen a szabályozáson kívül nincs. Lényeges elem, hogy csak a Bizottság hozhat lényegi határozatokat, ilyen esetekben az Ügynökségnek csak elıkészítı és tanácsadói jogköre lenne.

A Bizottság a javaslatcsomagban hangsúlyozza az átviteli/szállítási rendszerüzemeltetık közötti szoros együttmőködés fontosságát, amelyet a már meglevı önkéntes alapon mőködı együttmőködéseken túl (ETSO, GTE) további tizenegy fı együttmőködési területet határoz meg. Ilyen közös területek például a közös kutatási tevékenységek, beruházás tervezés, hálózatüzemeltetés létrehozása. - 30 -

A javaslat taglalja a kiskereskedelmi piacot is, amelyrıl a Bizottság megállapítja, hogy sem a villamos energia, sem a földgázpiacon nem beszélhetünk európai kiskereskedelmi piacról, hiszen a kisfogyasztók (háztartások, kisvállalkozások), ha egyáltalán rendelkeznek választási lehetıséggel, kötelesek olyan szolgáltatót választani, amely velük azonos országban rendelkezik székhellyel. A villamos energia és a földgáz belsı piacának végsı célja a valódi európai végfelhasználói piac kialakítása: a versenypiacok létrehozása és a lehetı legnagyobb hatékonyság elérése egyaránt ezt igényli. A kiskereskedelmi piac liberalizációja azért is fontos, hogy valamennyi uniós polgár élvezhesse a verseny elınyeit. A folyamat serkentése érdekében a Bizottság vizsgálja egy kiskereskedelmi fórum felállításának lehetıségét. A fórum iránymutatással szolgálna a kiskereskedelmi piacon alkalmazandó világos versenyszabályok megállapítására. A jól mőködı kiskereskedelmi piacok szerepe abban is nagy, hogy jobban tudatosítják az emberekben otthoni energiafogyasztásukat és energiaköltségeiket. A háztartások ellátásáért vívott verseny növeli az emberek energiatudatosságát. „A terveknek megfelelıen 2008. október 28-án Meglena Kuneva, az EU fogyasztóvédelmi biztosa és Andris Piebalgs energiaügyi biztos meg is nyitotta Londonban a lakossági energiafórum elsı ülését.

A fórum célja, hogy foglalkozzon a fogyasztók problémáival és kézzel fogható megoldásokat kínáljon, így biztosítva azt, hogy az uniós fogyasztói jogok ne csak papíron, hanem a valóságban is létezzenek, továbbá a kiskereskedelmi piacokon érvényes szabályozási feltételek javítására is irányul.”24

24

Az Európai Bizottság új lakossági energiafórumot indít, IP/08/1594

- 31 -

A versenyképesség és a piaci liberalizáció az EU energiapolitikája tükrében A harmadik energiacsomag és a francia álláspont Mivel az eddigi piacnyitási lépések nem hozták meg a kívánt eredményt, a Bizottság 2007. szeptember 19-én elıterjesztette a harmadik energiacsomagot. A Bizottság eredetileg két megoldást javasolt a tagállamok vállalatainak a gáz és energiatermelés ellátástól történı elválasztására:
Tulajdonjogi szétválasztás, amely a Bizottság által támogatott megoldás a nyitott piacra. Ennek értelmében azok a vállalatok, amelyek egyszerre vannak jelen az energiatermelésben és ellátásban, lemondanak valamelyik területen betöltött további szerepvállalásukról. A Bizottság szerint azonban ez nem jelenti azt, hogy egy természetes

vagy

jogi

személynek

ne

lehetne

egyszerre

részesedése

egy

energiaszolgáltató és egy hálózatüzemeltetı vállalatban is. Ezek alapján egy egyéni vállalkozónak párhuzamosan lehet kisebbségi tulajdona mindkét típusú szervezetben. Ez a kisebbségi résztulajdon azonban csupán addig megengedett, amíg a befektetı nem válik domináns aktorrá.25 Eddig az elektromos áram területén a tagállamok mintegy fele valósította meg a tulajdonosi szétválasztást, a gázszektorban pedig hét ország. A Bizottság szerint, ha a hálózati üzemeltetı ugyanahhoz a csoporthoz tartozik, mint egy energiát elıállító és azt értékesítı vállalat, akkor az védeni fogja az utóbbi érdekeit. Ezzel szemben, ha a hálózatot egy teljesen független cég ellenırzi, számára a nyereség maximalizálása lesz a legfontosabb szempont.
Független Rendszerirányító (ISO: Independent System Operator), amely már eleve egy kompromisszumos megoldás a Bizottság részérıl, hiszen az Unió már a kezdetektıl számított rá, hogy a teljes tulajdonosi szétválasztás nem egy „régi” tagállamban nagy ellenérzéseket fog majd kiváltani. Az ISO értelmében, az energiatermelésben és szolgáltatásban egyaránt érintett vállalatok megtarthatják részesedésüket, azonban elveszítik a hálózatirányításban betöltött meghatározó szerepüket. Ebben az esetben ugyanis a piaci és a beruházási törvényeket egy, az állami kormányzatok által kijelölt független vállalat (ISO) hozza majd meg. A hálózat tulajdonosának - amelynek érdekeltsége van az ellátásban és a termelésben is - jogilag és funkcionálisan el kell 25

http://www.euractiv.hu/nyomtathato-verzio/linkdossziek/az-eu-energiaszektoranak-liberalizacioja

- 32 -

választania vállalatának azt a részét, amely a hálózatot birtokolja. A Bizottság azonban figyelmeztet, hogy ez a megoldás jóval nagyobb szabályozási terheket jelentene. A tulajdonos ezentúl köteles lesz a független üzemeltetı által elhatározott beruházásokat finanszírozni. A független rendszerirányítónak el kell köteleznie magát egy, a szabályozó hatóság által javasolt tízéves beruházási terv mellett. Végül a független rendszerirányító kijelölését az Európai Bizottságnak is jóvá kell hagynia, hogy a teljes függetlenséget biztosítani tudja. Brüsszel szerint a tulajdonosi szétválasztás legnagyobb elınye az, hogy megszünteti azt az érdekkonfliktust, amely szükségszerően diszkriminatív magatartást idéz elı. A modell hátrányos megkülönböztetés mentes hozzáférést biztosít a hálózati információhoz és ösztönzést jelent a befektetéseknek.26 Alig ismertette a Bizottság a javaslatot, Németországból máris éles kritikával illették Brüsszel terveit. Németország mellett Franciaország is határozottan ellenzi a tulajdonosi szétválasztást,

mivel

Franciaországnak

egyáltalán

nem

áll

szándékában

az

energiamonopóliumuk szétdarabolása. A tulajdonosi szétválasztást teljes mértékben alkotmányellenesnek tartják, és megkérdıjelezik azt is, hogy a Bizottság által preferált megoldási javaslat valóban a legjobb válasz lenne Európa energiaproblémájának megoldására. Kételkednek abban, a Bizottság által tényként kezelt adatban, hogy a beruházások hiánya az uniós piacon, valóban a vertikálisan integrált társaságok jelenlétével magyarázható. Ami az energiaárakat illeti, Franciaország itt is kételyeit fejezte ki, példáként hozva fel az olasz, holland és dán piacot, ahol bár megtörtént a tulajdonosi szétválasztás, mégis magasabbak az energiaárak, mint Franciaországban.27

Független Hálózatirányító Modell (ITO) Az Unió két nagy, régi tagállama összefogott, és további hat állam bevonásával Ausztria, Bulgária, Görögország, Lettország, Luxemburg és Szlovákia - 2008 februárjában levelet idéztek Andris Piebalgs energiaügyi biztoshoz, melyben egy harmadik utas megoldást javasolnak a harmadik energiacsomagban elıterjesztett tulajdonosi szétválasztás helyett. A terv értelmében az energiaszolgáltatókat és a hálózatokat üzemeltetı cégeket ugyan tevékenységükben függetlenné tennék egymástól (innen ered a nevük is, ITO Független Hálózatirányító Modell), ám közös részvénytulajdonosi körben hagynák ıket. Az elképzelés szerint a hálózati eszközök a 26 27

http://www.bruxinfo.hu/index.php?lap=dokument/dokument&dok_id=22753 http://www.senat.fr/europe/r17102007.html#toc2

- 33 -

hálózati rendszert mőködtetı cég (Transmission System Operator, TSO) tulajdonába kerülnének, amely „önálló identitást, saját márkát és kommunikációs politikát” építene ki, s ez eltérı lenne a vertikálisan integrált jelenlegi energiaszolgáltató mamutétól. Emellett azt is megtiltanák, hogy a vertikálisan integrált szolgáltató cég (vagy annak bármelyik leányvállalata) személyzetet adjon kölcsön a hálózatot üzemeltetı cégnek. Ez a gyakorlatban az energiaátviteli hálózatokat üzemeltetı részleg külön cégbe történı leválasztását jelenti, teljes szervezeti elkülönítését a jelenlegi integrált szolgáltató cégtıl. Az új hálózati cég és a „karcsúsításon” átesett szolgáltató cég tulajdonosi köre azonban ugyanaz maradna. Ezen a ponton a német-francia javaslat tehát gyökeresen eltérne a Bizottság tulajdonosi szétválasztásra vonatkozó elképzelésétıl, bár kétségkívül közelebb áll ahhoz a Brüsszel által felkínált másik opcióhoz, amely egy független rendszerirányítóra (ISO) ruházná át a hálózat mőködtetését és kereskedelmi hasznosítását.28 Brüsszel engedni kényszerült a francia-német akaratnak. Eluned Morgan (szocialista, brit), a villamos energia belsı piacáról szóló irányelv parlamenti témafelelıse a tanácsi megállapodásra utalva azt mondta, a többség túlságosan meghajolt a kisebbség - a „harmadik utas megoldást" támogató Ausztria, Bulgária, Franciaország, Görögország, Luxemburg, Lettország, Németország és Szlovákia - akarata elıtt. Ezek az országok szerinte meg akarják védeni a más piacokon befektetni akaró nemzeti bajnokaikat, de elutasítják a belépést saját piacaikra.29 Az energiaügyi miniszterek 2008. februári ülése elıtt az Európai Bizottság egy munkadokumentumban fejtette ki álláspontját a Franciaország, Németország és hat másik uniós tagállam által javasolt harmadik utas megoldás kapcsán. A harmadik utas megoldás nem eredményezne tényleges szétválasztást, ezért Brüsszel számos kiegészítı intézkedés bevezetését tarja szükségesnek az ITO modellben. Egyebek között garanciát vár arra nézve, hogy a hálózati rendszer üzemeltetıje a szők keresztmetszetek elkerülése érdekében szavatolni fogja az infrastruktúrába való beruházást, vagy a cég alaptıkéjének kölcsönfelvétellel történı növelése, vagy más külsı finanszírozási forrás bevonása révén. Ezzel az új bizottsági javaslattal megengednék a korábbi állami monopóliumoknak (EDF és GDF Franciaországban, E.ON és RWE Németországban), hogy megtartsák a gáz- és villamos energia-hálózatuk feletti tulajdonukat. A menedzsment feladatokat 28 29

http://www.eupiac.eu/index.php?lap=dokument/dokument&dok_id=23472 http://www.euroastra.hu/node/14282

- 34 -

ugyanakkor át kellene adniuk egy erıs döntéshozatali jogokkal rendelkezı független Átviteli Rendszerirányító szervnek, aki az olyan napi tevékenységeket végezné, mint a hálózat mőködtetése és fenntartása. A franciáknak és a németeknek tett kulcsfontosságú engedményt a TSO szigorú ellenırzésében testesülne meg. A TSO egy Felülvizsgálati Szerv ellenırzése alatt állna, amely „a vagyoni helyzetre jelentıs hatással járó döntésekért felelne” az anyavállalatnál. A Felülvizsgálati Szerv tagjait döntıen az a cég jelölné, aki a hálózat tulajdonosa. A többi jelöltet „harmadik személyek”, a cég részvényesei, illetve a TSO képviselıi jelölnék. Egy korábbi kompromisszumos javaslat szövegében, melyet a Bizottság április végén hozott nyilvánosságra, a Felülvizsgálati Szerv tagjait elsısorban egy független Megbízott jelölné, aki legkevesebb öt évvel a kinevezését megelızıen semmilyen kapcsolatban nem állt az anyavállalattal. Franciaország és Németország megelégedésére azonban ezt a cikkelyt most elvetették. Egy ilyen drasztikus ellenırzés valószínőleg olyan jelentısen korlátozta volna a cégek döntéshozatali képességeit, hogy részvénypiaci értékelésükre is kihatással lett volna.30 Több mint egy évvel az Európai Bizottság javaslatának elıterjesztése (2007. szeptember 19.) után az uniós tagállamok 2008. október 10-én teljes körő megállapodást értek el az energiacsomagról. A mostani politikai megállapodás megnyitja az utat a Tanács és az Európai Parlament egyeztetése elıtt, amelynek Jean-Louis Borloo francia környezetvédelmi és energetikai miniszter várakozásai szerint jövı év elsı felében – második olvasatban – el kell vezetnie a jogszabály végleges elfogadásáig. Andris Piebalgs energiapolitikáért felelıs uniós biztos szerint az EU27-ek által elfogadott politikai megállapodás ugyan ambícióit tekintve elmarad az Európai Bizottság eredeti javaslatától, de így is nagy elırelépést jelent a jelenlegi helyzethez képest. A miniszterek által elfogadott szöveg leszögezi, hogy a gáz- illetve villamos energia termelésben vagy szolgáltatásban érintett vállalatok sem közvetlenül, sem közvetve nem szerezhetnek ellenırzést vagy gyakorolhatnak jogokat olyan tagállamok hálózati rendszerirányítóiban, amelyek a teljes tulajdonosi szétválasztást (vagyis a természetes monopóliumok feldarabolását) választották.

30

http://www.euractiv.hu/gazdasag/hirek/szletben-van-az-energiapiaci-liberalizaciorol-szolo-kompromisszum

- 35 -

Fontos kitétel, hogy bármilyen, nemcsak hazai rendszerirányítókat érintı korlátozó intézkedést az energiapiac valamely szegmensében akkor lehet csak hatályba léptetni, ha az intézkedésrıl elızıleg az Európai Bizottságot hivatalosan értesítették és az jóvá is hagyta azt. A hosszas viták eredményeképpen végül három különbözı modell párhuzamos alkalmazásának lehetıségérıl döntöttek. A legradikálisabb megoldás a teljes tulajdonosi szétválasztás (vagy a vertikálisan integrált cégek feldarabolása), ami számos országban már megvalósult. Az ezt elutasító országok ugyanakkor alternatívaként kijelölhetnek egy független rendszerirányítót (ISO), vagy egy olyan modellt (ITO, Független Hálózatirányító Modell) alkalmaznak, amely bonyolult garanciákon keresztül szavatolja a rendszerirányító anyacégtıl való függetlenségét. Ez a modell, némi változtatással megegyezik a vertikálisan integrált cégek feldarabolását ellenzı nyolc uniós tagállam korábbi javaslatával. Az EU27-ek abban is megegyeztek, hogy az ITO modellt mind a gáz-, mind a villamos energia szektorban alkalmazhatják azok a tagországok, amelyek a jogszabály hatályba lépéséig nem élnek a tulajdonosi szétválasztás lehetıségével. Az Európai Bizottság egy általános felülvizsgálat keretében 2 évvel a rendelkezések hatályba lépését követıen külön is górcsı alá veszi majd az ITO modellt, amelynek során a tényleges és hatékony szétválasztást (és nem a tulajdonosi szétválasztást) tekinti majd mércének. A tagállamok által elfogadott szöveg nem zárja ki, hogy az energiatermelı/szolgáltató anyacég kisebbségi tulajdont tartson fenn a hálózati rendszerirányítóban, feltéve, hogy ez nem biztosít neki ellenırzést vagy bármilyen befolyást a TSO felett és nem vezethet összeférhetetlenséghez. Miközben az energiatermelık és szolgáltatók kisebbségi tulajdont szerezhetnek a rendszerirányítóban, addig a TSO-nak nem lehet semmilyen érdekeltsége a vertikálisan integrált cégben (illetve a termelıben és a szolgáltatóban). A végleges megállapodás valamelyest enyhít azokon a szabályokon, amelyek a független rendszerirányító (ITO) igazgatótanácsi tagjai számára megszabták volna, hogy távozásukat követıen bizonyos ideig ne vállalhassanak munkát az anyacégnél. Ez korábban mind a TSO-beli megbízatást megelızıen, mind pedig utána 5 év volt, ám ezt a miniszterek végül a menedzsment többségének esetében elızetesen 3, illetve valamennyi tagja számára utólagosan 4 évre csökkentették.

- 36 -

A harmadik energiacsomag értelmében harmadik országok állampolgárai és cégei csak akkor szerezhetik meg az ellenırzést közösségi energiahálózatok fölött, ha erre egy, az EU és a szóban forgó külföldi állam közötti megállapodás lehetıséget ad. A Bizottság ezáltal kívánja biztosítani azt, hogy a tulajdonosi szétválasztás ne csak az uniós cégekre, hanem a külföldiekre is vonatkozzon, magyarán egyenlı mőködési és versenyfeltételek legyenek a belsı piacon. Ezt a záradékot, amelyet Gazprom klauzulának is neveznek, különösebb vita nélkül elfogadták a tagállamok. A rendelkezés értelmében a tagállamok nemzeti szabályozó hatóságai - és nem a Bizottság - mondják majd ki az utolsó szót abban a kérdésben, hogy harmadik országok cégei többségi ellenırzést szerezhetnek-e hálózati üzemeltetıikben (rendszerirányítóikban). Brüsszelnek

csak

véleménynyilvánító

joga

lesz,

amit

a

nemzeti

szabályozóhatóságoknak ugyan figyelembe kell venniük, de nem lesznek kötelesek elfogadni azt. Végül az energiacsomag része egy Európai Energiaszabályozói Együttmőködési Ügynökség (ACER) felállítása is. Az ügynökség jogilag kötelezı döntéseket hozhatna minden olyan határokon átnyúló villamosenergia-kereskedelmet érintı ügyben, ami több mint egy tagállamot érint. Az utolsó percig vita tárgyát képezte, hogy a leendı ügynökségben minden országnak egy szavazata legyen, avagy a tanácsi testületekben szokásos súlyozott szavazatrendszeren alapuljanak a döntések. Végül az elsı változat hívei kerekedtek felül.

Franciaország belsı piaci helyzete Az Uniós direktíva alapján, a nem háztartásbeli fogyasztók 2004 júliusától szabadon választhatják meg a beszállítójukat. Franciaországban a nem háztartásbeli fogyasztók (a fogyasztási adatokat alapján vett) teljes energiapiac 68 %-át, és a teljes gázpiac 73 %-át képviselik. A háztartások pedig elviekben 2007 júliusától térhetnek át más, alternatív szolgáltatókra. Mindkét piac erısen koncentrált, és jellemzı rájuk, hogy kisszámú, ám annál több funkciót ellátó vállalatok uralják. A piacnyitás következtében valamelyest nıtt a verseny az utóbbi években, alternatív szállítók jelentek meg a piacon, és egy kis létszámú fogyasztó, különösképpen az ipari felhasználók körében szállítót is váltott.

- 37 -

A francia villamos energia piac fıként az angol és a német piacokkal van kapcsolatban, kisebb mértékben a spanyol és az olasz piacon is jelen van, mégis az export-import ügyletek nagy hányada a német piachoz kötıdik. A francia energiatermelés szinte egészét, 87%-át egyetlen cég az EDF (Électricité de France) uralja. Az EDF mellett csekély részesedése van még két másik cégnek, nevezetesen az Electrabel-Sueznek, aki a termelıi piac 4%-át uralja, és a SNET, amely 2%-os részesedéssel bír. Ezen kívül beszélhetünk még körülbelül 80 alternatív beszállítóról, amelyeknek szintén van egy csekély részesedésük a francia energia termelıi piacon. A termelıi hálózat feletti uralma mellett, az EDF a fogyasztói ellátó hálózatok 95%-át tudhatja magának. A maradék 5%-on 160 helyi energiaellátó osztozik. A francia gázpiacon nagyon hasonló a helyzet. Gyakorlatilag egyetlen monopólium, a GDF (Gaz de France) „uralkodik”, gyakorlatilag az ellátás minden szintjén, a termeléstıl az elosztórendszeren át az ellátói hálózatig. A francia ellátó vállalatok hosszú távú szerzıdést kötöttek a termelı országok vállalataival (a gázimport 95%-át a Gaz de France és a Total birtokolja), ami nem segíti elı a verseny növekedését. Franciaországban két átvitelirendszer üzemeltetı van (TSO: transmission system operators), akik birtokolják a teljes francia gázellátó rendszert. A GDF a csıvezetékek 88%-át uralja, a Total pedig a 12%-át. A 22 elosztórendszer üzemeltetı vállalat (DSO: distribution system operators) 96%-a a GDF-fel van szerzıdésben.31 A francia piaci helyzet is bizonyítja azt a tényt, amit a Bizottság jelentéseiben találunk, miszerint, a piacnyitás megtörtént mind az ipari, mind a háztartások piacán, gyakorlatilag mégsem indult el a verseny.

Az uniós állam és kormányfık 2007. márciusi csúcstalálkozóján a Bizottság valósággal hadat üzent nagy európai energiacégeknek, mondván, elsısorban azok tehetnek arról, hogy az unió „még mindig messze van az egységes, versenyképes és jól mőködı energiapiactól. A fogyasztók, a vállalati szféra és a gazdaság általában sem tud kellı hasznot húzni az 1996-os áram-, illetve az 1998-as gázdirektíva elfogadásától számított piacliberalizálási folyamatból. Az árak ugyanis nem elég alacsonyak, és a szolgáltatások választéka sem elég széles, noha az ipari nagyfogyasztók után 2007. július 1-jétıl a háztartások számára is teljessé válik a nyitás. 2005 júniusában indított, és 2007.

31

http://ec.europa.eu/energy/energy_policy/doc/factsheets/market/market_fr_en.pdf

- 38 -

januárjában

Brüsszelben

ismertetett

vizsgálat

szerint

a

nemzeti

piacok

túlkoncentráltságának és a határon átnyúló együttmőködés, illetve verseny hiányának okozói a vertikálisan integrált energetikai társaságok. Miután a termeléstıl a szállításon és a tároláson át a kiskereskedelemig minden tevékenységet lefednek, nem érdekeltek a hálózatok fejlesztésében, hiszen azzal maguknak teremtenének konkurenciát. Az EB radikális megoldással hozakodott elı: tulajdonjogilag szét kell választani a hálózati és az ellátási tevékenységeket. Ezt a piacnyitás mintájaként emlegetett Nagy-Britannia és az energetikai szempontból sebezhetıbb új tagállamok támogathatják a legnagyobb elánnal. Ezzel szemben az olyan mamutok, mint az E.on és RWE, illetve az EDF és GDF miatt elsısorban érintett Németország és Franciaország láthatóan vonakodik a nemzeti büszkeség tárgyát képezı nagyvállalatok feldarabolásától, és inkább arra hajlanak, hogy a társaságok tulajdonjoguk megırzése mellett független szolgáltatókra bízzák a birtokukban lévı hálózatok üzemeltetését. Neelie Kroes versenypolitikáért felelıs biztos ugyanakkor félreérthetetlen üzenetet intézett a tagállamokhoz: az EB versenyhatóságként egyedi esetekben is elrendelheti a „szerkezeti jogorvoslati intézkedést”, azaz egy-egy cég feldarabolását. Márpedig Brüsszel jobban a körmére fog nézni az energetikai cégeknek, és körültekintıbben jár majd el a vállalatfelvásárlások és fúziók engedélyezésénél is.32

Az EDF és a törvényi szabályozások Franciaországban az uniós piacnyitási direktívának megfelelıen a 2004. évi augusztus 9-én új törvény (Loi de 2004-803 du 9 août 2004) született, amely különféle kötelezettséget ró a közszférában szolgáltató villamos energia és gázszolgáltatóknak. Többek között elıírja a fejlesztések és modernizáció szükségességét a közszolgáltatás szektorában, az ellátás biztonságát, a minıségi szolgáltatás nyújtását a háztartásoknak, és nem utolsósorban a környezetvédelem állandó szem elıtt tartását. A törvény mai formája a 2008. augusztus 6-i változat, amikor a törvényt módosították és kiegészítették a fentebb említett kötelezettségekkel. Ez a szabályozás adta a törvényi kereteit annak a kötelezettségnek, hogy az EDF társasági formát váltott. Az EDF 1946 óta állami tulajdonban volt, a 2004-803-as számú törvénye azonban ezt megszőntette, és a vállalat részvénytársasággá alakult. A részvénytársasági forma lehetıséget teremtett az óriáscég számára, hogy az immár jogilag európai szinten nyitott piacon tovább tudjon mőködni. 32

Weyer Béla: Présben az energiacégek in HVG 2007/03. 28. o.

- 39 -

Az energiaszektor állami nagyvállalatainak privatizálását illetıen a GDF-ben illetve az EDF-ben meglévı állami tulajdonrészt törvény szabályozza. Ennek alapján az állam tulajdonrésze mindkét vállalt-óriásban 85-85 % volt. Az elnökválasztási kampányban ez a téma is szerepelt, Nicolas Sarkozy akkori álláspontja szerint, a jelenlegi törvény megfelelı és az EDF-ben maradjon meg a 85:15%-os tulajdoni arány az állami és a magántulajdon között. Segoléne Royale ezzel szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy az EDF-nek 100%-ban állami tulajdonba kellene kerülnie és ebben a kérdésben megfelelı párt-támogatás is volt mögötte. Az említett törvény arról is rendelkezik, hogy az azóta létrejött GDF-Suez fúzió ellenére az állami tulajdonrésznek legalább 33%-nak kell maradnia az új vállalatban. A francia energiapiac másik igen fontos törvénykezése 2000. február 10-én (Loi 2000108 du 10 février) született meg, amely az Uniós elıírásnak megfelelıen elıírja az elosztó, termelı és ellátó egységek egymástól való függetlenségének kötelezettségét, és a szabad verseny nevében, diszkriminációmentes hozzáférés lehetıségét az ellátó és elosztó hálózathoz. Ennek a törvénynek az értelmében - amely az energiapiac közszolgáltatásban alkalmazandó szabályait fekteti le- jött létre az állam és az EDF között 2005. október 24-én az ide vonatkozó szabályozás. Ennek megfelelıen az EDF, saját sajtóközleményében kijelenti, hogy a piacnyitás óta kettıs célrendszernek kíván eleget tenni. Egyfelıl, biztosítja a választás szabadságát azoknak az ügyfeleknek, akik más szolgáltatót akarnak választani, másfelıl viszont azon dolgozik, hogy a hozzá hőséges ügyfelek, a törvényi szabályozás értelmében, biztonságos és minıségi szolgáltatást kapjanak. Továbbá kijelenti, hogy minden ügyfél, aki az EDF-fel kapcsolatba kerül, legyen az szállító, vagy viszonteladó a szigorú törvényi szabályozás értelmében biztosítva van a tisztességes versenyrıl. A piac 2007-tıl kétféle tevékenységi körre válik szét. Egyfelıl a szállító és az elosztó funkcióra, amely ellátja a piac összes szereplıjét. Ez a tevékenységi kör továbbra is szabályozott keretek között zajlik. A másik rész, amely az energiatermelést és a háztartásokhoz való áramellátást jelenti, 2007-tıl kilép a versenypiacra. Az EDF a piacnyitási kötelezettségnek megfelelıen átstrukturálta a felépítésétét. A törvény értelmében a kereskedelmi tevékenysége kilép a versenypiacra, míg a szállító és elosztó funkció továbbra is szabályozott keretek között marad.33

33

http://service-public.edf.com/fichiers/fckeditor/File/service%20public/1erjuillet07_SP.pdf

- 40 -

Megosztás a szabályozott és a versenytevékenység között VERSENYPIAC ÁLLAMI SZABÁLYOZÁS VERSENYPIAC Termelés (generation) Franciaország energiatermelése: • Nukleáris 428.1 TWh • Hıenergia 16.9 TWh • Víz és megújuló energia 40.3 TWh (2006-os adatok)

Szállítás (transport) Szállítói hálózat (RTE= EDF Réseau de transport d’Électricité) Az EDF 100 %-ban birtokolja a teljes francia szállítói hálózatot

Elosztó tevékenység a viszonteladók között (distribution) ERD (EDF Réseau de Distribution) Az elosztói hálózatot az EDF leányvállalatai mőködtetik. Szerzıdésekben lefektetett feltételek alapján engedi át az EDF az áramot a viszonteladóknak.

Energia eladása/szállítása a végsı fogyasztóhoz Számlázás a végsı fogyasztók felé, behajtás, tanácsadás az ipari fogyasztók és a háztartások felé

A 2007-es piacnyitás hatása számokban A piacnyitás óta, a Nemzeti Energiaszabályozó Bizottság, a CRE (Comission de Régulation de l’Energie) folyamatosan figyeli a piacot, és felméréseket, statisztikai riportokat készít a piacnyitás eredményeirıl. A 2008 június 30-i adatok alapján kiderül, hogy végsı fogyasztók piaca lassan, de fokozatosan nyit az alternatív elosztó vállalatok felé. Egy évvel a piacnyitás után 288 ezer fogyasztó választott más, alternatív villamosenergia-szolgáltatót a 29,4 millióból, ami azt jelenti, hogy március 31-e óta több mint a duplájára nıtt a szolgáltatót váltók száma. (márciusban 112 ezer fı volt). A gázszolgáltatók piacán is elindult a verseny, hiszen a márciusi 128 ezer fı, június 30-ra 203 ezerre nıtt.

Forrás: Comission de Régulation de l’Énergie

- 41 -

A vállalati fogyasztók piacán némiképp más a helyzet. Itt egyfajta stagnálást tapasztalhatunk. 2008. június 30-án, négy évvel a teljes piacnyitás után, a villamosenergia-piacon 344 ezer, a gázpiacon 84 ezer vállalat váltott beszállítót. Ha ezeket az adatokat összehasonlítjuk a 2008. március 31-i adatokkal, amikor a beszállítót váltók száma 342 ezer és 80 ezer volt, akkor megállapíthatjuk, hogy 2004-ben a kezdeti gyors emelkedést az utolsó fél évben nem követte további növekedés. 34

Forrás: Comission de Régulation de l’Énergie

34

http://www.cre.fr/fr/content/download/7568/137221/file/080901CPObs.pdf

- 42 -

Ellátásbiztonság megteremtésének lehetıségei Zöld Könyv az energiaellátás biztonságának megteremtésérıl Az ellátásbiztonság témakörét érintı közösségi politikában fordulatot jelentett a Bizottság 2000 végén megjelentetett Zöld Könyve („Európai stratégia az energiaellátás biztonságának megteremtése felé”), melyben közös energiapolitika kidolgozását igénylik. Ennek legfıbb indoka a félelem az ellátásbiztonság romlásától az energiaimport gyors növekedése miatt. Néhány lényeges kérdésben a szabályozás túllép az általános elveken és az érdemi mőködést is befolyásolják. Ilyen kérdéskör az energiaellátás biztonsága, tekintettel az Unió jelenlegi, 50%-os energiaimport függıségére, ami a Bizottság szerint rendkívül veszélyes, mert csökkenti a szolgáltatás biztonságát, és növeli az ellátási nehézségek kialakulásának veszélyét. A Zöld Könyv szerint napjaink fejlıdési ütemét véve alapul, ez az arány 2030-ig a 70%-ot is elérheti. A

dokumentum

rámutat,

hogy

az

EU

15-ök

földgázszükségletük

40%-át

Oroszországból, kıolaj-felhasználásuk 45%-át a Közel-Keletrıl importálják. A szállítások potenciális bizonytalansága mellett gondot okoz az Unió számára az olajárak állandó változása. Ezért tehát stratégiát kell kidolgozni az energiaellátás biztosítására, mégpedig olyan módon, hogy a külsı függıség kockázata csökkenjen. A külsı függıség mértékében fontos szerepet játszik a különbözı energiaforrások ésszerő és hatékony felhasználásának az EU-n belüli koordinálása, valamint megoldást jelentenek az energiaimportot érintı diverzifikációs elképzelések is, nemcsak a földrajzi megoszlásra, de az energiaforrások fajtáira is tekintettel. Az ellátásbiztonság javításának fontos iránya az importforrások terítése volt. Az Unió energiaimportját korábban néhány beszerzési (fıleg olaj) forrásra való koncentráció jellemezte. A nyugat európai kıolajimport 97%-a 1973-ban a Közel-Keletrıl és Afrikából származott, de ezen belül a szállítások mintegy ¾-e mindössze öt arab országra (Líbia, Szaúd-Arábia, Irak, Kuvait és Algéria jutott. Az importforrások terítése különösen az 1979-es iráni események után gyorsult meg. Arra törekedtek, hogy egyegy szállító ország vagy forrás lehetıleg ne rendelkezzen 10%-osnál nagyobb importrészesedéssel. Az ellátásbiztonság fokozásának fontos eszközeként kezelték a biztonsági készletek képzését, és kollektív elosztását. Ilyen egyeztetésekre a fogyasztó országok között több fórumon is kísérletet tettek. A Miniszterek Tanácsa már 1968 decemberében olyan - 43 -

direktívát adott ki, miszerint a tagállamoknak nyersolajból és olajtermékekbıl legalább 65 napi fogyasztásnak megfelelı biztonsági készletet kell képezniük. Ezt a direktívát 1972 decemberében megváltoztatták, és ezt követıen a minimális biztonsági készleteket 90 napi fogyasztásnak megfelelı színvonalra kell emelni. A késıbbiekben ezt a határozatot többször megerısítették, s a 90 napos biztonsági készletképzés mellett a Nemzetközi Energiaügynökség is elkötelezte magát. A háztartási készülékeknél bevezették a minısítés rendszerét és a címkéken az energiafogyasztás mértékének kötelezı feltőntetését. Irányelvek születtek az épületek hıszigetelésére, és az energetikai hatásfoknövelés fontosabb lehetıségeire.35 Az ezredforduló után több irányelv is született az energiaszektorról. A 2001/77/EK irányelv tagállamokra lebontva meghatározza, hogy 2010-re a villamosenergiafogyasztáson belül hány százalékot kell biztosítani megújuló energiaforrásokból. A 2002/91/EK irányelv egyik alapvetı célja az energiatermelés decentralizálása. A napenergia hasznosítása felel meg leginkább annak a célnak, hogy a lakosság is hozzá tudjon járulni saját háztartása energiaszükségletének emisszió-mentes, megújuló energiával történı ellátásához. Az Európai Bizottság ezt követıen, 2002 szeptemberében két iránytervezetet fogadott el az energiaellátás biztonságáról az EU-ban. Ezekben hatékony mechanizmusok létrehozását helyezték kilátásba, hogy garantálják az európai polgárok számára a megfizethetı áron történı, állandó hozzáférést az energetikai termékekhez. A Bizottság által javasolt új kezdeményezések nagy vitát váltottak ki, mivel a Parlament és a tagállamok egyaránt vonakodtak korlátlan hatáskört adni a Bizottságnak ezen a területen.36 2003 és 2006 között az EU újabb többéves cselekvési programot fogadott el, 200 millió eurós költségvetéssel. A cselekvési terv négy területre tagolódik. A SAVE program célja az energiahatékonyság és a racionális energiahasznosítás ösztönzése. Az ALTENER program az új és megújuló energiaforrások használatát ösztönzi. A STEER program a közlekedés és az üzemanyag diverzifikálás energiai szempontjait emeli ki. A COPENER program a fejlıdı országokban ösztönzi a megújuló energiaforrások használatát és az energiahatékonyságot.

35

Vajda György: Energiapolitika, 383. o. Herczog Edit-Précsényi Zoltán: Energiapolitikai kihívások Európa és Magyarország számára in Európai Tükör 2007/6. 73. o. 36

- 44 -

2003-ban a transzeurópai hálózatok programja keretében tizenkét új prioritási projektet is meghatároztak (hetet a villamos energia, ötöt a gázszektor területén). Cél a szők keresztmetszetek és a hiányzó kapcsolódási pontok (különösen a határon átnyúló jellegőek) problémájának megoldása, az energiahálózatok megteremtése az elszigetelt területeken és az EU-n belüli hálózatok interoperabilitásának megteremtése a csatlakozó országokkal, valamint a Földközi-tenger és a Fekete-tenger térségének országaival.37

A biztonságos energia európai stratégiája A 2006-os Zöld Könyv szintén kiemelten foglakozik az energiaellátás biztonságának kérdéskörével. A Zöld Könyv szerint egy „intelligens” energiahálózat növelné az Unió biztonságát a természeti katasztrófák, a terrorizmus és politikai okokból fakadó energiahiány ellen. Emiatt tesz javaslatot egy európai energiaellátási megfigyelıközpont létrehozására, amely folyamatosan figyelemmel kísérné az Unió energiapiacát, és feltárná az esetleges hiányosságokat. Az infrastruktúra fejlesztése arra szolgálna, hogy a tagállamok minél gyorsabban a lehetı leghatékonyabb segítséget tudják nyújtani azoknak a tagoknak, amelyek infrastuktúrájában anomália következik be. A Zöld Könyv hangsúlyozza, hogy a lokális problémák megoldására mindig globális, közösségi választ kell adni. Az átláthatóbb, világosabb energiahelyzet érdekében a Bizottság újratárgyalná a tagállamok olaj és gáztartalékait, és így sokkal gyorsabb és hatékonyabb segítséget tud nyújtani egy esetleges rövidtávú energia kimaradásra. A Bizottság fenntartható és változatos energiaszerkezetet javasol. Hangsúlyozza, hogy minden tagállam maga dönti el, hogy milyen energiaforrásokat használ, de fontos azzal tisztában lenniük, hogy a döntéssel minden tagállam kihat a szomszéd tagállamok környezetére is. A Bizottság ezért egy világos európai keretrendszert akar létrehozni a nemzeti döntésekhez. Továbbá hatástanulmányok megírását kéri (szénhidrogének, atomenergia

alkalmazásának

következményei-az

atomenergia

felhasználásának

jövıjérıl külön vitasorozatot indítana), amelyek segítenek a tagállamoknak a megfelelı energiaszerkezet kialakításában.38

37 38

Balázs Katalin: Az energiakérdés és az Európai Unió in Európai Tükör 2006/3. 142. o. http://europa.eu/documents/comm/green_papers/pdf/com2006_105_fr.pdf

- 45 -

Franciaország energiamixe Az Európai Unió energiapolitikáját három célkitőzés vezeti. Az Unió versenyképességének az erısítése a nyitott belsı piacon keresztül, a külsı importfüggıség csökkentése, amely hozzájárul a biztonság növekedéséhez a Közösségben, és végül de nem utolsó sorban a környezetvédelmi szempontok figyelembe vétele. Az Unió importfüggısége már most 50%, és a folyamatos energiaigény növekedése mellett ez a függıség hamarosan akár 70%-ra is emelkedhet. Az Unió olajimportjának beszerzési helye javarészt Oroszország, Norvégia, Szaúd-Arábia, Irán, Nigéria, Algéria, Irak és Szíria. Az EU olajszükségletének csaknem 30%-a érkezik Oroszországból. A gázimport legfontosabb beszerzési helyei Oroszország, Algéria és Norvégia. Az Unió gázellátásának 25%-a Oroszországból származik. Vannak azonban olyan tagállamok (Szlovákia, Finnország), amelyek csaknem teljesen az orosz gázra vannak utalva, emellett Lengyelország és Magyarország esetében is jelentıs az orosz ellátástól való függıség. A 2006-os Zöld Könyv ezért az orosz partnerségi kapcsolat mellett kiemelt fontosságúnak tartja a Kaszpi-tenger térségét, Észak-Afrikát és a Közel-Keletet.39 A kitőzött célokhoz képest, az energiafogyasztás 1997 és 2006 között 7 százalékkal növekedett az Unióban, viszont az energiatermelés 9 százalékkal csökkent. Ezen folyamatok következményeként az 1997-es 45%-os energiafüggıség 54%-ra növekedett az Európai Unióban. Az Eurostat adatai szerint a legnagyobb energiafogyasztás növekedést Finnországban, a legkisebbet Máltán mérték. Az Unió öt legnagyobb energia

fogyasztója

közül

,

akik

az

uniós

fogyasztás

kétharmadát

adják,

Németországban 0,5 %-os növekedést tapasztaltak, míg a többi országban (Egyesült Királyság,

Olaszország,

Spanyolország),

köztük

Franciaországban,

1.6

%-os

csökkenést mértek. A legnagyobb energiafüggısége Ciprusnak és Máltának van, majd ıket követi Luxemburg (99%) és Írország (91%). A legkevésbé importfüggı országok közé tartozik Lengyelország

(20%),

Egyesült

Királyság

(20%),

Románia

(29%).

Dánia,

energiaexportırként egyáltalán nem szorul behozatalra, ezért az ı indexe negatív. (-37%)

39

Balázs Katalin: Úton a közösségi energiapolitika megvalósítása felé in Európai Tükör 2007/2. 107. o.

- 46 -

2006-os importfüggıség Tagállam EU 27

Nettó import tonna 1010,1

2006/2005 változás (%) 1,4

Nettó energiafüggıség %(%) 53,8

Franciaország

141,7

-1,8

51,4

Németország

215,5

0,1

61,3

Spanyolország

123,8

-0,1

81,4

Egyesült Királyság

49,3

52,7

21,3

Forrás:Eurostat40

A fentiek alapján láthatjuk, hogy Franciaország energiafüggısége átlagosnak mondható.

Franciaország primer energiatermelésének összetétele Fosszilis energiaforrások Szén A szénkitermelést

2004

áprilisában

leállították

Franciaországban,

és

a

széntermelés manapság a Lorrain vidéke mentén levı meddıhányók rekultiválásában merül ki. A szén egyre kisebb szerepet tölt be az energiaforrásokban uniós szinten is, és ez a tendencia Franciaországban is megfigyelhetı. Míg 1973-ben még 29,1 tonna szenet termeltek

az

országban,

addig

mára

szinte

egyáltalán

nem

foglalkoznak

szénkitermeléssel az országban. Ennek fı oka, hogy a kitermelés költségei már túl magasak lennének (egyre mélyebbrıl kell kibányászni), így nem éri meg kitermelni Másfelıl pedig az 1920-as évek óta, amikor még a szén a főtıanyag felhasználás 70 %át tette ki, sokkal jobb hatásfokkal bíró energiahordozók kerültek elıtérbe. Nem elhanyagolható szempont, hogy a fosszilis energiahordozók közül a szén az, amelyik leginkább szennyezi a környezetet. Azt a szükséges mennyiséget, amit a vaskohászat és egyes iparok igényelnek, külföldrıl szállítják az Franciaországba. Franciaország legfıbb szén-exportırei közé tartozik Dél-Afrika (ahonnan 4 millió tonna szenet importáltak

2007-ben),

Ausztrália,

aki

jelenleg

a

legnagyobb

beszállítója

Franciaországnak a tavalyi 5,3 millió tonna szénexportjával. Továbbá fontos partner még Kolumbia és az Egyesült Államok. Kıolaj A kıolaj a világ átlagát tekintve igen nagy szerepet tölt be az energiatermelésben. Míg szénbányából mindig nagyon gazdag volt a közösség, addig kıolajból erısen 40 http://epp.eurostat.ec.europa.eu/pls/portal/docs/PAGE/PGP_PRD_CAT_PREREL/PGE_CAT_PREREL_YEAR_2008/ PGE_CAT_PREREL_YEAR_2008_MONTH_07/8-10072008-FR-AP.PDF

- 47 -

behozatalra szorul az Unió. Az importfüggıség némileg csökkent az Északi tenger alján levı lelıhelyek kitermelésekor (Anglia), ám ez a forrás mostanra elapadni látszik, és ezzel együtt újból egyre nagyobb a függıség Oroszországtól. Kıolajimport Franciaországba (millió tonna) Importforrás

1973

2005

2006

2007

Szaúd-Arábia

30,2

10,3

8,7

6,9

Északi tenger

0,2

22,2

20,3

17,7

Oroszország

-

19,6

20

23,8

41

Forrás: Statistique Énergetique France

Földgáz Végül a fosszilis üzemanyagok legfontosabb eleme a földgáz, amely a kıolaj mellett a legfontosabb forrása a közlekedési iparágnak. A kereslet a folyamatos növekedése mellett, gyakorlatilag teljes importfüggıség jellemzi az Uniót, és benne Franciaországot is. A földgáznak a kıolajjal szembeni elınye, hogy elégetése valamennyi fosszilis energiahordozóhoz képest a legkisebb környezetszennyezéssel jár, és emellett a főtıértéke is rendkívül jó. Hátrányaként lehet felhozni, hogy szállítása bonyolult infrastruktúra kialakítását követeli meg, amelynek megépítése politikai akadályokba ütközhet. A jelenlegi felhasználási szinten hatvanöt évig elegendı bizonyított földgázvagyon van. E vagyon túlnyomó része (58 ezer milliárd m3) Oroszországban és a Közel-Keleten található (45 ezer milliárd m3). Európában mindössze az ismert vagyon 4%-a (6 ezer milliárd m3) van, Norvégia, Hollandia és az Egyesült Királyság jóvoltából. A francia import legnagyobb része a norvég partok menti északi-tengerbıl származik (tavaly 153,2 TWh-nak megfelelı mennyiség érkezett Norvégiából). További beszállítója Franciaországnak az utóbbi pár év statisztikai adatai alapján Hollandia, Algéria és csak utolsó helyen áll Oroszország. Érdekesség, hogy uniós szinten nagy befolyásra tett szert Oroszország importbehozatal tekintetében, Franciaország nem ezt a tendenciát követi. Az utóbbi évtized adatai azt mutatják, hogy Franciaország egyre inkább csökkenti a függıségét Moszkvától, és az orosz földgázt mindinkább az északi-tengeri készletekkel pótolja.

Megújuló energiaforrások A megújuló energiaforrások hasznosítása Franciaországban ismét növekvı tendenciát mutat, bár fontos megjegyezni, hogy a 80-as években magasabb volt az 41

http://www.industrie.gouv.fr/energie/statisti/pdf/depliant.pdf

- 48 -

arányuk, mint napjainkban. A megújuló energiaforrások közül Franciaországban messze a vízenergia hasznosítás a legjelentısebb. Ezt követi a rangsorban a szilárd biomassza és biohulladékok. A napenergia átlagosan 90%-os növekedést mutatott 1997 és 2004 között. Végül, utolsóként a sorban meg kell említeni a szélenergiát is. A 2007-es statisztikai adatok alapján Franciaország energiatermelésének 12%-át teszik ki a megújuló energiaforrások, de ezen a folyamaton javítaniuk kell, hiszen az Európai Unió

a

2001

szeptember

27-én

elfogadott

direktíva

alapján

(2001/77/EK)

Franciaországnak 21%-ra kell növelnie a megújuló energiaforrások arányát a villamosenergia termelésben.

Nukleáris energia Végezetül, de egyáltalán nem utolsó sorban szólni kell a nukleáris energiáról, amely Franciaország legfontosabb energiaforrása. Az 1990-es évektıl kezdve fokozatosan nıtt a reaktorainak a száma, és mára az elektromos energia több mint 80%át nukleáris energiával állítják elı. Atomerımővek Franciaországban

Forrás: Word Nuclear Association42

Az Európai Unió a mai napig nem fektetett le közös atomenergia programot, mivel az atomenergiáról nagyon eltérıen vélekednek a tagállamok, és mindezidáig az Unió nem tudta közös nevezıre hozni a különbözı álláspontokat. 2006-ban a Bizottság közleményt adott ki „Nukleáris tájékoztató” címmel 10.1.2007 COM (2006), amelyben konstatálja,és elfogadja, hogy a nukleáris energiának ma jelentıs szerepe van az Unió energiaellátásában. A Nemzetközi Energiaügynökség véleményére hivatkozva 42

http://www.world-nuclear.org/info/inf40.html

- 49 -

kijelenti, hogy gazdaságilag életképes termelési lehetıség. Számos elınye mellett megemlíti azt a tulajdonságát, hogy gyakorlatilag nem bocsát ki CO2-t, és ezzel jelentısen hozzájárul a globális éghajlatváltozás enyhítéséhez. A környezetvédelmi szempont mellett az EU másik, igen fontos energiapolitikai célját is tudja teljesíteni a nukleáris energia, nevezetesen az importfüggıség csökkentését, hiszen a nukleáris villamosenergia-termelés csak kis mértékben függ az alapvetı energiaforrás (az urán) importjának a költségében tapasztalható ingadozásoktól.43 A Csernobilban 1986-ban bekövetkezett atomkatasztrófa volt a civil használatban a legsúlyosabb baleset. Bár a legtöbb atomprogram már Csernobil elıtt is válságtüneteket mutatott, de az atomkatasztrófa után még egyértelmőbb hanyatlásnak indultak. Ezzel együtt is, 2005-ben az Európai Unió volt a világ legnagyobb nukleáris energia termelıje, amelyet Franciaországnak köszönhet. Ugyanis Franciaország az egyetlen ország, amely lényegében elérte azokat a célokat, amelyeket a korai 70-es években atomprogramja tartalmazott. Az alábbi táblázat mutatja az Unióban levı atomerımővek helyzetét. Atomerımővek az energiagazdálkodásban Ország

Termelés (TWh)

Beépített kapacitások (GW) 60 22 14 10 5,5 1,7 2,5 1,9

Reaktorok száma

Franciaország 377 Németország 154 Nagy-Britannia 89 Svédország 70 Belgium Magyarország Csehország Szlovákia Forrás: Politikatudományi Szemle44

59 24 39 12 4 6 3

Részesedés a villamos energia termelésbıl 77 29 26 47 60 51 40

Fejlesztés iránya fejlesztés leállítás változatlan leállítás fejlesztés változatlan változatlan fejlesztés

A francia megoldás Franciaország válasza tehát az importfüggıségre, és a szén-dioxid kibocsátásra a nukleáris energia. Mindemellett azonban a kutatásoknak is nagy jelentıséget tulajdonítanak, aminek eklatáns példája az a szuperberuházás, amely 2006-ben jött létre az EU és öt partnere, USA, Kína, Oroszország, Dél-Korea és Japán között. A világ elsı kísérleti fúziós atomerımővét a dél-franciaországi Cadarache-ban építik meg. Az ITER (International Thermonuclear Experimental Reactor) néven futó szuperberuházás 4,6 milliárd eurós költségét 40 százalékban az EU közös költségvetése, 10 százalékban 43

COM(2006) 844 végleges, Nukleáris tájékoztató program, 24. o. Forman Balázs: Külsı források és belsı piacok az Európai Unió energiapolitikájában in Politikatudományi Szemle 2004/4. 207. o. 44

- 50 -

maga Franciaország fedezi, míg az összeg másik felén a többiek osztoznak egyenlı arányban. A latinul utat jelentı Iter felépítésére Japán is pályázott, és a rivalizálás másfél évig késleltette a megállapodást. A szigetország kárpótlásul a kétszáz kutatói hely 20 százalékát kapja, míg a költségeknek csak a 10 százalékát állja. A 35 évre szóló, tízmilliárd eurós program a legdrágább tudományos együttmőködés a nemzetközi őrállomás létrehozása óta. A Napban lezajló termonukleáris folyamatokat „másoló” és a tengervizet hasznosító elsı kísérletek a tervek szerint 2015-ben kezdıdhetnek el. A vérmes remények szerint gyakorlatilag kiapadhatatlan fúziós energia elıállítása nem szennyezi a környezetet úgy, mint a fosszilis vagy nukleáris főtıanyagé. Ráadásul egyetlen kilogramm fúziós főtıanyag energiaértéke tízmillió kilogramm fosszilis főtıanyagéval egyenértékő.45 Sarkozy

maga

is

többször

pozitívan

nyilatkozott

az

atomenergia

ügyében

választópolgárai elıtt. „Nincs más alternatívánk, mint az atomenergia”. Ez egy olyan energia, amit folyamatosan fejleszteni kell, Kilátásba helyezett egy világbank létrehozását is, amely biztosítja az államoknak az atomenergiához való hozzájutást, katonai veszélyek nélkül.46 A franciák vállalkozó kedve nukleáris politika terén 2008-ra se csappant meg, aminek egyik bizonyítéka, hogy az EDF (Électricité de France), Európa legnagyobb erımő építı vállalkozása nemrégiben írta alá a végsı megállapodást Kínával arra vonatkozóan, hogy közös vállalkozás keretében két reaktorból álló, nyomott vizes, ún. „Európa nukleáris erımővet” építenek Kína Guagdong (Kwantung) tartományában. A tartomány Kína dél-keleti részén van, Kína leggazdagabb tartománya. Az EdF 30% részesedést kap az erımőbıl. Az EDF beszállítói az AREVA és az Alstom lesznek.47 Franciaország igyekszik együttmőködni minél több országgal, nem csak uniós országgal. Ebben az évben írt alá egy együttmőködési, partnerségi megállapodást Algériával, Abdelaziz Bouteflika miniszterelnökkel, az atomenergia békés polgári felhasználásáról. Ennek értelmében közösen vetik bele magukat az atomenergia kutatásokba.48 Az országok közötti együttmőködésen túl, abban is megmutatkozik Franciaország atomenergia mellett tette le a voksát, hogy több nagy francia nagyvállalat nagyon jó üzletet lát ebben a területben. Martin Bouygues, a Bouygues cég vezérigazgatója 45

HVG 2005/26. szám, 13. o. http://www.lexpress.fr/info/france/elysee_2007/elys07_debats/dossier.asp?ida=456963 47 Dr. Bencze János: Energetikai hírek a nagyvilágból in Elektrotechnika 2008/10. 27. o. 46

48

http://www.lefigaro.fr/societes-francaises/2007/12/03/04010-20071203ARTFIG00586-apres-la-chine-nicolas-sarkozy-vend-en-algerie.php

- 51 -

nyilatkozata szerint nem vetne el egy kooperációt a szintén francia Alstom és az Areva energiaszolgáltató cégekkel - felhasználva mindhárom cég szaktudását - egy esetleges francia nukleáris pólus kialakításához.49 A francia AREVA cég nagyon sokáig egyedüli kitermelıje volt a nigériai uránbányáknak, azonban a kormányuk nemrégiben megszőntette a franciák monopol helyzetét, visszavéve az uralmat a bányaexportálások felett. Ezen felül megemelte a tonnánként kibányászott urán egységárát. Az AREVA rögtön új uránlelıhelyek után nézett, és a kanadai URAMIN visszavásárlásával meg is tette az elsı és a legfontosabb lépést ennek érdekében- nyilatkozta Anne Lauvergeon, az AREVA vezérigazgatója.50 A Közösség a nukleáris biztonságot kiemelkedı fontosságúnak tartja, és Franciaország követi az uniós ajánlásokat. Jean-Pascal Lesot, nukleáris berendezések felügyelıje, a neves Contrôle címő szakfolyóiratban elmondja, hogy fıképp abban látja a hibát, hogy a létesítményért felelıs emberek nem tartják be a biztonsági elıírásokat, ami könnyen katasztrófához vezethet. Elsısorban tehát ezen kell javítani, másodsorban pedig sokkal jobb munkakörülményeket kell teremteni a reaktorokban dolgozók számára, amely az átláthatóbb struktúrájával szintén szőkítené az emberi rizikófaktort.51 A Bizottság nukleáris tájékoztatója kimondja, hogy a tagállamuk maguk döntik el, hogy használják-e vagy sem a nukleáris energiát. Azok az országok azonban, amelyek az atomenergia termelés mellett teszik le a voksukat. Nukleáris energia fejlesztésüket az EU energiapolitikájának többi részével összhangban, a szubszidiaritás elvének megfelelıen kell szabályozni, e fejlesztésnek a technológia versenyképességén kell alapulnia. Az alábbi táblázat mutatja Franciaország energiatermelésének összetevıit 1973-tól egészen 2007-ig. Az oszlopdiagram jól szemlélteti, hogy a 90-es években nagy fejlıdésnek indult a nukleáris energiatermelés, és azóta stabilan a legnagyobb részt veszi ki a francia villamos energia termelésben. Ami a megújuló energiaforrásokat illeti, Franciaország mindig támaszkodott ezekre a forrásokra (fıképp a vízre), hiszen már a 80-as években is jelentıs eleme volt a termelésnek. A 2005-ös évben enyhén megcsappant az alkalmazásuk intenzitása, de azóta ismét emelkedésnek indult (jelenleg 12%-os részesedéssel), szem elıtt tartva a 21%-os energiarészesedési cél elérését.

49 50 51

http://www.lefigaro.fr/actubourse/20070831.WWW000000516_bouygues_veut_faire_partie_dun_grand_pole_nucleaire_francais.html http://www.lefigaro.fr/economie/20070810.FIG000000035_la_france_dans_la_course_a_l_uranium.html http://www.asn.fr/sections/rubriquesprincipales/publications/dossiers-controle/liste-numeros-controle

- 52 -

A francia energiatermelés összetevıi millió tonna kıolajnak 1973 1980 1990 megfeleltetve szén 17,3 13,1 7,7 kıolaj 2,2 2,4 3,5 földgáz 6,3 6,3 2,5 nukleáris energia 3,8 16,0 81,7 vízi-, szél- és napenergia 4,1 6,1 5,0 egyéb megújuló energia 9,8 8,7 11,4 összes energiatermelés 43,5 52,6 111,8 Forrás: Ministére de l’écologie et de l’énergie52

2000

2005

2006

2007

07/06

07/90

2,3 1,7 1,5 108,2 6,2 12,5 132,4

0,3 1,3 0,9 117,7 5,0 13,3 138,5

0,2 1,3 1,1 117,3 5,5 13,3 138,7

0,2 1,1 0,9 114,6 5,9 13,7 136,4

-16,7% -20,7% -16,7% -6,8% -12,4% -5,7% -2,3% 2% 6,3% 0,9% -1,7% 1,2%

A francia energiatermelés összetevıi egyéb megújuló energia

160,0

vízi-, szél- és napenergia nukleáris energia

140,0

földgáz kıolaj

120,0

szén

100,0 80,0 60,0 40,0 20,0 0,0 1973

1980

1990

2000

2005

2006

2007

Franciaország számára a nukleáris energia felhasználása három fı feltétel teljesüléséhez köthetı: sécurité (biztonságosság "kifelé"), sûreté (üzembiztosság) és transparence (átláthatóság). Mindez azért fontos, mert a jövı generációi csak így védhetık és a társadalom is csak így hajlandó ezt a fajta energiahordozót elfogadni.

52

http://www.industrie.gouv.fr/energie/statisti/pdf/bilan2007.pdf

- 53 -

Franciaország energiastratégiájában tehát meghatározó szerepe van a nukleáris energia termelésnek. Megkezdıdött ugyanis az annak a programnak az elıkészítése, ami a teljes francia reaktorpark megújítását célozza. Ennek elsı, és egyben gyakorlati-kísérleti elemeként Flamanville-ben 2007 végén elindult az a 3,3 millárd eurós beruházás, ami a francia reaktorpark megújításának elsı lépését jelenti. Mint ismeretes, a jelenleg mőködı francia reaktorok átlagos életkora 20 év, ami azt is jelenti, hogy 2015-2025 között gyakorlatilag a jelenlegi kapacitás háromnegyede elér az élettartama végére, ami, ha nem tesznek idıben lépéseket, nagyon komoly problémák elé állítaná az országot.53

53

http://www.nkth.gov.hu/nemzetkozi-tevekenyseg/hirek-nagyvilagbol-tet/franciaorszag

- 54 -

Az éghajlatvédelem politikai kérdései Éghajlatváltozás: fenyegetés és kihívás A bolygónkat fenyegetı egyik legnagyobb veszély az éghajlatváltozás. Ha a Föld hımérséklete az iparosodás elıtti szintnél több mint 2 °C-kal magasabb lesz, az éghajlatváltozás valószínőleg visszafordíthatatlanná válik, és ennek súlyos hosszú távú következményei lehetnek. A Föld alacsonyan fekvı térségei, köztük számos európai ország jelentıs területei végleg eltőnhetnek az emelkedı tengerszint alatt. Ráadásul a világ számos részén nem lenne elegendı az ivóvíz. Az anyagi és gazdasági károkat okozó szélsıséges idıjárási jelenségek egyre gyakoribbá válhatnak. A megváltozott éghajlat kezelésének költségei miatt gazdaságok indulhatnak hanyatlásnak. A Föld átlaghımérséklete 10 000 éven keresztül, az ipari forradalomig jórészt állandó volt. 1850 óta, amióta megbízható és pontos mérési adatok állnak rendelkezésre, az átlaghımérséklet 0,76 °C-kal nıtt. Amennyiben nem teszünk semmit, az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) által összehívott nemzetközi tudóscsoport szerint az átlaghımérséklet valószínőleg további 1,8–4,0 °C-kal emelkedik az évszázad végéig, ám az is lehetséges, hogy akár további 6,4 °C-kal. Elkezdıdött a verseny az idıvel annak megakadályozására, hogy bekövetkezzen a fordulópontnak tekintett 2 °C-os emelkedés. A versenyt nagy valószínőséggel elveszítjük, hacsak legkésıbb 2020-ig nem stabilizálódik a világszintő kibocsátás mértéke, és azután nem sikerül ezeket 2050-ig visszaszorítani az 1990-es szint felére. Miért változik az éghajlat? A Föld légköre vízgızt, szén-dioxidot és más természetesen elıforduló gázokat tartalmaz, amelyek áteresztik a napfényt, és visszaverik a Földrıl visszasugárzó hıt. Ez az „üvegházhatásnak” nevezett természetes folyamat tartja a Föld hımérsékletét az élethez szükséges szinten. Enélkül a globális átlaghımérséklet az elviselhetetlen – 18 °C körül alakulna. Azonban az olyan emberi tevékenységek, mint a fosszilis tüzelıanyagok égetése és az erdık pusztítása növelik a szén-dioxid és a többi üvegházhatású gáz szintjét a légkörben. Ez a többletkibocsátás fokozza a természetes üvegházhatást, így melegebbé teszi a Földet, és megváltoztatják az éghajlatot. A megoldás ezért az üvegházhatású gázok, különösen a szén-dioxid globális kibocsátásának csökkentése; vagyis jobban kell gazdálkodnunk a természetes

- 55 -

erıforrásokkal. A fosszilis tüzelıanyagok – a villamos energia elıállításához, főtéshez, hőtéshez és közlekedéshez használt kıolaj, földgáz és szén – az üvegházhatású gázok kibocsátásának fı forrásai. Kevesebbet és hatékonyabban kellene belılük elégetnünk. Ugyanakkor

fontos,

hogy

a

szén-dioxid

légkörbe

jutását

például

úgy

is

megakadályozzuk, hogy képzıdésekor elkülönítjük, és föld alatti kimerült gázmezıkön vagy sóbarlangokban tároljuk. Az éghajlatváltozás kezeléséhez az is elengedhetetlenül szükséges, hogy megállítsuk az erdık pusztulását, különösen a trópusi esıerdık eltőnését, hiszen az erdık szén-dioxidot elnyelı „széntartályokként” mőködnek. Az erdık szén-dioxidot vesznek fel, amikor nınek, de kivágásukkor ez megszőnik. A globális felmelegedéshez más is hozzájárul, mint például a szeméttelepeken lerakott hulladékból felszabaduló metán, vagy a túlzott mőtrágyahasználat által okozott kibocsátás, de fıbőnösnek a fosszilis tüzelıanyagok használata és az erdıirtások számítanak.54

Az EU klímapolitikája Az EU számos politikát léptetett életbe a klímaváltozás elleni küzdelem jegyében. E politikák célja, hogy sikerüljön teljesíteni a Kyotóban vállalt kötelezettséget, mely szerint 2012-re az EU-ban 8 %-kal csökkentenie kell CO2 kibocsátásnak. Az elsı Európai Éghajlatváltozási Program keretében megszületett a kibocsátás-kereskedelmi rendszer (emissions trading scheme, ETS). Ezt követıen pedig a Bizottság a 2012 utáni idıszakra koncentrálva készíti elı klímapolitikáját. A statisztikai adatok tanúsága szerint a vállalt kötelezettségek teljesítése óriási erıfeszítéseket követel meg az EUtól.55

Az integrált klímapolitika elızményei 1997-ben Kiotóban az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény keretében, 160 ország részvételével megállapodás született az üvegházhatású gázok emissziójának a csökkentésérıl. A jegyzıkönyv értelmében 38 fejlett ipari ország a globális felmelegedést okozó hat gáz-a szén-dioxid, a metán, a dinitrogén-oxid, a fluorozott szénhidrogének,

a

perfluor-karbonok

és

a

kén-hexafluorid

-

kibocsátásának

csökkentésére vállalt kötelezettséget, 2008 és 2012 közötti idıszakra, az 1990-hez mért 54 55

http://ec.europa.eu/publications/booklets/move/70/hu.pdf http://www.euractiv.hu/gazdasag/linkdossziek/az-eu-klimapolitikaja

- 56 -

szinthez képest átlagosan 5,2 %-os mértékben. Ezen belül az egyes országok esetében eltérések vannak, így az Európai Unió eredeti tizenöt tagállama 8%-os csökkentést vállalt 2008 és 2012 közötti idıszakra, azaz az elsı hozzájárulási periódusra. A Kiotói Jegyzıkönyvet 1998. március 16-án nyitották meg aláírásra az ENSZ new yorki székhelyén. A nemzetközi szerzıdés hatálybalépéséhez több együttes feltételnek kellett teljesülnie: •

egyrészt az ENSZ éghajlatváltozásról szóló Keretegyezménye legalább 55 részes felének ratifikálnia kellett

•

másrészt, ezen országok között kellett azon iparosodott országoknak lenniük, amelyek az 1990-es széndioxid-kibocsátás legalább 55%-ért felelısek.56

A Kiotói Jegyzıkönyv 2005. február 16-án lépett hatályba, miután Oroszország is ratifikálta a dokumentumot és ezzel teljesültek a szerzıdés hatályba lépéséhez a jegyzıkönyvben meghatározott feltételek. 2005. január 1-én kezdte meg a mőködését az EU emisszió kereskedelmi rendszere, az Európai Parlament és a Tanács 2003/87/EK rendelete alapján. A rendszer résztvevıi az Európai Unió tagállamai és mintegy 12000, jelentıs mértékő széndioxid-kibocsátásért felelıs létesítményük, amelyek az európai kibocsátás megközelítıleg felét adják. A kibocsátás-kereskedelem (Emission Trading Scheme, ETS) egy olyan szabályozás, ahol nem az egyes szennyezı létesítmények számára állapítanak meg egyedi határértékeket, hanem egy adott szennyezıanyag összességében megengedhetı, maximális kibocsátását határozzák meg, a tevékenykedıket pedig gazdasági ösztönzıkkel bírják rá a kibocsátás csökkentésére. Az elıre meghatározott emisszió maximumot lebontják szabadon forgalmazható kibocsátási egységekre, melyek egy tonna szén-dioxid egyenérték meghatározott idın belül történı kibocsátását lehetıvé tévı, forgalomképes, vagyoni értékő jog. Ezeket a kibocsátási egységeket tudják az érintett létesítmények felhasználni a vonatkozó jogszabályok szerinti kötelezettségek teljesítésére. Innentıl kezdve tulajdonképpen regisztrált és monitorozott kibocsátó tevékenységrıl

beszélünk,

hiszen

a

létesítmények

tulajdonosait

kötelezik

a

kibocsátásaik folyamatos nyomon követésére, illetve arra, hogy minden évben a valódi kibocsátásuknak megfelelı mennyiségő kibocsátási egységeket adjanak vissza az államnak. A rendszer beindításától kezdve a cél, hogy a résztvevık egymással kereskedjenek. 56

Szalóki Katalin-Kovács Krisztián: A sok is kevés. A környezetvédelem terén elért eredmények in Európai Tükör 2006/1. 113. o.

- 57 -

A kibocsátási jog kereskedelme tartalmilag az értékpapír-kereskedelmi ügyletekkel egyenértékőnek tekinthetı, így az ott jellemzı kockázatokkal mindenképpen számolni kell. Fontos megjegyezni továbbá, hogy az Unióban ma már több helyen is folyik szervezett kereskedés. Ezek közé tartozik a European Climate Exchange (ECX), a European Energy Exchange (EEX), a Nordpool, valamint a Powernext. Amikor megtervezték az emisszió-kereskedelmet, elsıként a rendszerre vonatkozó legfelsı kibocsátási határt szabták meg. Az adott térségben így az üvegházhatású gázszintet a kibocsátók együttesen nem léphetik túl. Ennek köszönhetıen vált lehetıvé, hogy a vállalatok között stratégiai együttmőködés alakuljon ki. Természetesen a kibocsátók oly mértékben korlátozzák kibocsátásukat (összességében), hogy ott legyen a legnagyobb mértékő az emisszió visszavonása, ahol az a legolcsóbban megtehetı. A globális felmelegedés szempontjából pedig mindegy, hogy a csökkenés hol történik. Aki nem tudja teljesíteni az elıírásokat, közvetlen büntetést fizet – 2005 és 2007 között 1 tonna szén-dioxid után 40 Eurót, 2007 után pedig 100 Eurót –, és a rákövetkezı idıszakban pótolnia kell a hiányt. Akiknek fölöslegük halmozódik fel a kibocsátási jogaikból és nem kívánják azokat értékesíteni, „eltehetik”, azaz megtakaríthatják és késıbb felhasználhatják ıket. A rendszerben résztvevık kötelezettsége továbbá-a kibocsátási engedélyük alapján - a folyamatos nyomon követés. Ezek valódiságát független hitelesítı hitelesíti és hagyja jóvá a nemzeti forgalmi jegyzékben.57 Az Európai Tanács 2005. márciusi ülése rögzítette az általános kibocsátás-csökkentési célokat, az 1990-es bázishoz viszonyítva 15-30%-os mérséklést javasolva 2020-ig a fejlett országokban. 2050-ig még radikálisabb, 60-80%-os csökkentést szorgalmazott. Az Európai Bizottság 2007. január 10-én fogadta el azt az energiapolitikai és éghajlatváltozási csomagot, amelyben felhatalmazást kért az Európai Parlamenttıl a következı célkitőzések megvalósításához szükséges fellépéshez és amelyben jogilag kötelezı erejő vállalások elfogadására kérte fel a tagállamokat. Egyrészrıl az Európai Uniónak egyoldalú kötelezettségvállalást kell tennie az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának legalább 20 százalékkal történı csökkentésére 2020-ig (az 1990-es szinthez képest), illetve amennyiben sikerül megkötni egy átfogó, nemzetközi éghajlatváltozási egyezményt, úgy ez a vállalás emelkedjen 30 százalékra. Másrészrıl javasolta az Európai Unió számára a megújuló energiaforrások 20 százalékos arányának

57

Emisszó kereskedelem: meglesz a lendület? in Ma és holnap, 2008. VIII/5. 48-49. o.

- 58 -

kötelezı elıírását, beleértve a bioüzemanyagok súlyára vonatkozó 10 százalékos célkitőzést.58

Az integrált megközelítés Ezt a stratégiát az Európai Parlament, valamint az uniós állam- és kormányfık is elfogadták. 2007. március 8-9-i brüsszeli ülésén az Európai Tanács – elfogadva a bizottsági javaslatokat – felkérte a testületet a konkrét javaslatok kidolgozására, kérve, hogy a Bizottság vizsgálja meg, miként lehetne a célok elérésében megosztani a tagállamok erıfeszítéseit. Az európai tanács a fenntarthatóság jegyében az integrált megközelítés szükségességérıl döntött az éghajlatváltozás és energiapolitika terén (7224/07). Ennek hármas célkitőzése: •

az ellátás biztonsága

•

az európai gazdaságok versenyképességének és a megfizethetı energia rendelkezésre állásának biztosítása

•

a környezeti fenntarthatóság elımozdítása és az éghajlatváltozás elleni küzdelem59

A 2008-as megújulóenergia- és klímacsomag Az Európai Bizottság 2008. január 23-án tette közzé megújulóenergia- és klímacsomagját. (COM (2008) 30 végleges). A csomag célja, hogy átültesse a gyakorlatba az Európai Tanácsnak az éghajlatváltozás elleni küzdelemre és a megújuló energiaforrásokra vonatkozóan tett kötelezı erejő vállalásait. A javaslatcsomag egymással szorosan összefüggı szakpolitikai kezdeményezéseket tartalmaz: •

az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerérıl (ETS) szóló irányelv módosítására vonatkozó javaslat

•

az üvegházhatást okozó gázok ETS által nem lefedett ágazatokban történı csökkentésével kapcsolatos egyoldalú vállalások érdekében tett erıfeszítések megosztására irányuló javaslat

•

a megújuló energiaforrások elımozdításáról szóló irányelv, amely mindkét fenti cél elérését segíti

58

Szalóki Katalin: Még, még, még – ennyi nem elég… in Európai Tükör 2008/3. 109. o. Kovács Krisztián: Az európai energia és klímapolitika egysége: húszas célok in Európai Tükör 2007/4. 129. o. 59

- 59 -

A csomag részét képezi továbbá a szén-dioxid kivonásáról és tárolásáról szóló jogi keretre vonatkozó javaslat, valamint a szén-dioxid kivonásnak és tárolásnak bemutatásáról szóló közlemény, illetve a környezetvédelmi állami támogatásokra vonatkozó új iránymutatások. A piacon levı kibocsátási egységek mennyisége évente csökken, hogy az ETS által lefedett kibocsátási szint 2005-höz képest 21 százalékkal mérsékelhetı legyen 2020-ra. A 2008 és 2012 közötti második kereskedési idıszakban a kvóták 90%-át még ingyen kapják a cégek, miközben csak 10%-ot tarthatnak maguknál és értékesíthetnek licittel a tagállamok. 2013-tól kezdıdıen azonban, a Bizottság tervei szerint már az árverezés lenne a fı szabály, és az ingyenes kiosztás a kivétel. A tagállamoknak az árverésbıl származó bevételek minimum 20%-át kötelezıen a klímaváltozási célokra kellene fordítaniuk, a fennmaradó rész viszont a költségvetésbe kerülne. Az új rendszerben az összes kibocsátásnak több mint 40%-át fogja lefedni az ETS, az adminisztratív teher csökkentése érdekében pedig a 10000 tonnánál kevesebb széndioxidot kibocsátó ipari létesítményeknek nem kell majd részt venniük az ETS rendszerében. Az ETS által nem lefedett ágazatokban, így az építıiparban, a közlekedésben, a mezıgazdaságban és a hulladékgazdálkodásban a kibocsátási szint 2005-höz képest 10%-kal fog csökkenni. A Bizottság minden tagállam számára egyedi célt határoz meg a kibocsátási szint visszaszorítására. A célszámok meghatározásánál az Európai Bizottság a tagállamok egy fıre jutó GDP-jét vette alapul. A Bizottság ezért a szegényebb új tagállamoknak lehetıvé tenné, hogy egy 20%-os határon belül a 2005-ös adatokhoz képest növeljék kibocsátásukat, ugyanakkor egy magasabb jövedelemszinttel rendelkezı tagállamnak maximum 20%-kal csökkenteniük kellene 2020-ig a kibocsátást. A tagállamok mindegyikének hozzá kell kezdenie az energiafogyasztás szerkezetének átalakításához. Ehhez a Bizottság minden tagállamnak egyedi, jogilag számon kérhetı célt javasol. A Bizottság javaslata az elıbbieken túl célként tőzi ki 2020-ig a bioüzemanyagok 10%ra növelését a közlekedési ágazatban, az Unió összes tagállamában.60

60

Szalóki Katalin: Még, még, még – ennyi nem elég… in Európai Tükör 2008/3. 110-113. o.

- 60 -

A francia öko-Grenelle Franciaország energia- és környezetvédelmi politikája egyre szorosabban összefügg, sok esetben a két területet nagyon nehéz szétválasztani. A francia uniós elnökség alatt a korábbiaknál is nagyobb hangsúlyt kap a szén-dioxid kibocsátás csökkentése a klímaváltozás elleni küzdelem. Ennek tükrében nem meglepı, hogy az energiapolitikához nem csak fenntartható fejlıdés témaköre, a fosszilis energiahordozók arányának és mennyiségének csökkentése kapcsolódik, hanem többek között az energiatakarékosabb és környezetkímélı közlekedés, az épületek hıgazdálkodása, a hulladékkezelés kérdésköre is. 2000. júniusában tették közzé a nemzeti fenntartható fejlıdésrıl szóló stratégiai programot, aminek része volt a klímapolitika is. 2004. júliusában mutatták be a nemzeti Klíma Tervüket. (Plan Climat) Ez a Klímaterv összegyőjti a gazdasági, és a mindennapok francia életének cselekvéseit, amelynek célja az üvegházhatású gázok csökkentése az 1990-es bázisévhez képest. Az éves jelentések (Rendez-vous Climat) figyelemmel kísérik az elért eredményeket. Az EU ajánlásokkal összhangban, 2003-ban nagyszabású figyelemfelkeltı kampányt indítottak

az

állampolgárok

bevonására

a

klímavédelembe,

elsısorban

az

energiatakarékosságot megcélozva. („Economies d’énergie, faisons vite, ça chauffe!” – Spórolj, mert meleg lesz a helyzet!) Adókedvezményeket vezettek be, hogy ösztönözzék a lakosságot a hatékonyabb energiafelhasználásra, illetve a megújuló energiaforrások nagyobb arányú igénybevételére.61 A 2005-ös energiahatékonyságról szóló Zöld Könyvben ajánlásokat tesznek az ún. „fehér tanúsítvány” rendszer bevezetésére, amit Franciaországban is elkezdtek alkalmazni. Ez olyan rendszer, melyekben a szállítóknak vagy terjesztıknek energiahatékonysági intézkedéseket kell hozniuk a végfelhasználók érdekében. A tanúsítványok alátámasztják a megtakarított összeget mind az energiaérték, mind az élettartam tekintetében. Ilyen tanúsítványokkal elvileg lehet cserét és kereskedelmet folytatni. Ha a szerzıdı felek nem nyújtják be a számukra kiosztott mennyiségő tanúsítványt, büntetést kell fizetniük, mely meghaladhatja a becsült piaci értéket. A „Fehér és Zöld” SAVE projekt keretében végrehajtott modellkísérlet azzal a következtetéssel járt, hogy e rendszernek a harmadik és a szolgáltatási szektorban történı bevezetésével zéró költségen 15 % megtakarítás érhetı el, és amennyiben külsı 61

http://www.effet-de-serre.gouv.fr/images/documents/French%20Report%20on%20demonstrable%20Progress.pdf

- 61 -

körülményeket, úgymint a környezeti következményeket is figyelembe veszik, a megtakarítási potenciál elérheti a 35%-ot. A Bizottság a fehér tanúsítványok EU-szerte alkalmazott rendszerének lehetséges létrehozását készíti elı, hogy lehetıvé tegye a tagállamok között az energiahatékonyság terén a tényleges kereskedelmet. E célból várhatóan

mérési

rendszert

dolgoznak

ki

az

energia-végfelhasználásról

energiaszolgáltatásokról szóló irányelvre vonatkozó bizottsági javaslat keretében.

és

62

Nicolas Hulot népszerő televíziós mősorvezetı, illetve aktív környezetvédı alapítványa és annak szakértıi csapata 2006 ıszén kidolgozta és közreadta Ökológiai Szerzıdését, annak érdekében, hogy az ökológiai és éghajlati tényezıket érdemi politikai vita tárgyává tegye. A szerzıdést a kampány idıszakában több mint 700 000 állampolgár és a 12 elnökjelölt közül 5 – köztük Nicolas Sarkozy, a Francia Néppárt jelöltje – is aláírta, ezzel Hulot kezdeményezése a francia történelem eddigi legnagyobb környezetvédı mozgalommá vált. Franciaország államfıjeként Nicolas Sarkozy egyelıre tartotta magát ígéreteihez. Hivatalba lépésekor létrehozta – a Hulot paktum által is igényelt – Ökológiáért, a Fenntartható Fejlıdésért és Területfejlesztésért felelıs szakminisztériumot. Francois Fillon hivatalba lépı miniszterelnök a 18 legfontosabb kormányzati feladat közé sorolta a légkör felmelegedése elleni azonnali és hatékony fellépést. A minisztérium stautumában elıkelı helyen szerepel az üvegházhatású gázok kibocsátása és a légkör felmelegedése elleni küzdelem, továbbá a biológiai sokféleség megırzésére vonatkozó hatékony politika kidolgozása és végrehajtása. A tárca felelısségi körébe tartozik a fenntartható fejlıdéssel, a környezetvédelemmel, az energetikával, az elsıdleges energiahordozókkal való gazdálkodással összefüggı kormányzati politika is. A minisztérium számára a költségvetés – eddig példátlan volumenő összeget – mintegy 20 milliárd eurót irányzott elı, lehetıséget és egyben kötelességet biztosítva arra, hogy a gazdasági tevékenységeket és azok környezetvédelmet érintı hatásait komplexen kezelje. A kormány környezetvédelmi elkötelezettségét nyomatékosította, amikor 2007. május 21-én életre hívta a környezetvédelmi problémákra megoldást keresı és megegyezéssel végzıdı Grenelle nevő programot.

62

COM (2005) 265 végleges, ZÖLD KÖNYV az energiahatékonyságról, avagy többet kevesebbel

- 62 -

A

környezetvédelmi

Grenelle

egy

kommunikációs

csatornákat

megnyitó

kezdeményezés volt, amelynek célkitőzése a társadalom minél szélesebb rétegeinek bevonásával,

konkrét

javaslatok

kidolgozása

a

légköri

felmelegedés

elleni

küzdelemben, a biológiai sokféleség megırzésére és az egészségre káros negatív hatások, szennyezések mérséklésére. Nicolas Sarkozy államfı kinyilvánította, hogy a Grenelle javaslatait nem Európától elszigetelten kívánja megvalósítani. Felhívta az Európai Unió figyelmét az új „öko New Deal” kialakítása során elért és váltakozó sikerekre, s azt üzente az Európai Bizottságnak, hogy minden a Grenelle-lel összhangban lévı uniós kezdeményezést üdvözöl és támogat.63

A szén-dioxid kibocsátás Franciaországban A franciák hisznek a klímavédelem fontosságában. Az 1992-es Riói konferencia 1989 óta tartó elıkészítését is egy francia, Jean Ripert irányította. Az elsı francia klímaváltozás elleni programot 1995. februárjában fogadták el. Franciaország is ratifikálta a Kiotói Egyezményt, amelyben az EU15-ök vállalása az volt, hogy szén-dioxid kibocsátásukat 8%-kal mérséklik az 1990-es szinthez képest. Franciaország CO2 kibocsátása alatta volt a többi EU országénak, így a rá esı vállalás az volt, hogy stabil szinten tartsa a saját emisszióját. A kiotói vállalásokat a 2000. július 2-án elfogadott 2000-645. számú törvény tette kötelezı érvényővé. Franciaország már 2002. július 18-án bevezetett egy ipari önkéntes elkötelezettségi keretrendszert három ipari szervezet közbenjárásával (MEDEF, AFEP, EPE), amely célul tőzte ki az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklését. A rendszer keretében az ipar szereplıit információval látták el a kibocsátás kereskedelemmel kapcsolatban. Míg az uniós kibocsátás-kereskedelemnek az elsı szakaszát jelenti a 2005-2007-es idıszak, addig a francia önkéntes elkötelezettség keretrendszerének ez már a második szakasza. Az ipari létesítmények által okozott szennyezıdéseket még egy 1976-ban (1976. július 19.) keltezett törvény szabályozza. Ennek az integrált megelızési és ellenırzési jogszabálynak

a létrejöttét

az

a szükségesség

magyarázza,

hogy az

ipari

szennyezıdésekrıl szóló szabályzatokat egyetlen jogforrásban egyesítsék.64

63

Jacky-Szalóki Anna: Zöld forradalom – a zöld békéért Franciaországban in Ma&Holnap 2008. VIII/1. 12-13. o. 64 http://www.sussex.ac.uk/spru/documents/interact_policy_brief_france.pdf

- 63 -

Az EU15-ök kiotói vállalása és a 2005-ig elért eredmények Vállalt CO2 kibocsátás 20082012 idıszakra (millió t) Németország -21,0% 4 868 Ausztria -13,0% 343 Belgium -7,5% 679 Dánia -21,0% 277 Spanyolország 15,0% 1 664 Finnország 0,0% 355 Franciaország 0,0% 2 820 Görögország 25,0% 694 Írország 13,0% 315 Olaszország -6,5% 2 428 Luxemburg -28,0% 46 Hollandia -6,0% 1 008 Portugália 27,0% 355 Nagy-Britannia -12,5% 3 412 Svédország 4,0% 376 Forrás: Ministére de l’écologie et de l’énergie65 Kiotói vállalás 20082012

Elért eredmények

A vállalástól való eltérés

-19,5% 18,1% -2,1% -7,8% 52,3% -2,6% -1,9% 25,4% 25,4% 12,1% 0,4% -1,1% 40,4% -15,7% -7,4%

1,5% 31,1% 5,4% 13,2% 37,3% -2,6% -1,9% 0,4% 12,4% 18,6% 28,4% 4,9% 13,4% -3,2% -11,4%

A szén-dioxid kibocsátás fı forrása az energiatermelés, ami a fosszilis tüzelıanyagok alkalmazásából ered. Franciaországban azonban az energiatermelés jelentıs részét, megközelítıleg 80%-át a nukleáris energia alkalmazása teszi ki, ami minimális CO2 emissziót okoz. Franciaországban a közlekedésbıl eredı szén-dioxid kibocsátás jelent problémát, ami az EU-ban náluk a legmagasabb. A CO2 kibocsátás megoszlása szektoronként, 2005. Ipar 20%

Közlekedés 34%

Egyéb energiafelhasználás

13%

Energiatermelés 11%

Háztartások 22%

Forrás: Ministére de l’écologie et de l’énergie66

65 66

http://www.industrie.gouv.fr/energie/statisti/pdf/reperes-co2.pdf http://www.industrie.gouv.fr/energie/statisti/pdf/reperes-co2.pdf

- 64 -

Megújuló energiaforrások a francia energiatermelésben Megújuló energiahordozók vagy energiaforrások alatt azokat az energiaforrásokat értjük, amelyek hasznosítása közben a forrás nem csökken, hanem azonos ütemben újratermelıdik, vagyis megújul. Alapvetıen a napenergia, a szélenergia, a geotermikus energia, a vízenergia és a biomassza tartozik a megújuló energiaforrások közé. Az európai energiapolitika fontos célkitőzése a megújuló energiaforrások minél nagyobb mérvő alkalmazása. Nagyívő politikai vállalás, hogy a 2008. január 23-án nyilvánosságra hozott energia- és klímacsomagban uniós szinten 2020-ra 20%-ra kívánják bıvíteni ezeknek az energiaforrásoknak az arányát az energiatermelésben. Ez a vállalás több fontos cél elérésében is segíti az EU-t. Egyrészt hozzájárul az unió importfüggésének csökkentéséhez, ezáltal növeli az ellátásbiztonságot, másrészt a környezetvédelemben is fontos szerepet játszik, mert alkalmazásukkal csökkenthetı az üvegház-hatást okozó fosszilis energiaforrások használata. A 2007-es statisztikai adatok alapján Franciaország energiatermelésének 12%-át teszik ki a megújuló energiaforrások, de ezen a folyamaton javítaniuk kell, hiszen az Európai Unió

a

2001

szeptember

27-én

elfogadott

direktíva

alapján

(2001/77/EK)

Franciaországnak 21%-ra kell növelnie a megújuló energiaforrások arányát a villamos energia termelésben. Franciaország vállalása +6%-os növelés volt, mivel az akkori energia termelésének 15%-a származott megújuló energiaforrásból. Ez az arány azonban 1997-rıl 2004-re 12%-ra esett vissza, azaz nıtt az ország energiaigénye, de ennek kielégítését arányaiban nem követték megfelelı mértékő fejlesztések a megújuló energiák felhasználása terén.

- 65 -

Francia energiatermelés, 2007. (TWh)

víz-, szél- és napenergia 68,3 12%

nukleáris energia 439,7 77%

klasszikus hıenergia 61,9 11%

Forrás: Ministére de l’écologie et de l’énergie67

Nemzeti célként megfogalmazták a bioüzemanyagok felhasználási arányának növelését is. A kitőzött cél 2005-re 2%, 2008-ra 5,75%, 2010-re 7% és 2015-re 10%-os bioüzemanyag felhasználás a közlekedésben. 2005-re azonban csak 1%-ot sikerült elérni. A megújuló energiák felhasználását illetve ennek növelését különbözı módozatokkal próbálja a politika támogatni. Fontos intézkedéseket hoztak a 2000. február 10-én hatályba lépett Energetikai Törvényben (Loi 2000-108 du 10 février). Bevezették a fixáras betáplálási modellt (feed-in tariff; 2001-ben került bevezetésre, utolsó módosítása 2005-ben volt), ami arra kötelezi a közmőveket, hogy „zöld” energiát vegyenek az állam által meghatározott fix áron. Ezzel a módszerrel ösztönzi a megújuló energiák termelıit. A törvény elıírja továbbá azt is, hogy a megújuló energiák számára az átviteli hálózatokhoz való hozzáférést biztosítsák. Nagyobb projektekhez pályázati rendszert biztosítanak, amiben garanciákat vállalnak a termelt áram átvételére.68

67 68

http://www.industrie.gouv.fr/energie/statisti/pdf/bilan2007.pdf http://ec.europa.eu/energy/energy_policy/doc/factsheets/renewables/renewables_fr_en.pdf

- 66 -

Megújuló energiaforrások kapacitása (GWh) Vízenergia Szélenergia Napenergia Geotermikus energia Biomassza * 1992-es adat Forrás: Ministére de

1990 55 000 0,5* 1,5* 19 1 231

1995 74 500 4,7 2,6 0 1 627

2000 68 700 92 10,2 21 2 063

2005 53 200 985 35,4 95 2 235

l’écologie et de l’énergie69

A táblázatból látható, hogy bár a szélenergia felhasználása dinamikusan növekszik az utóbbi idıben, azonban a termelés gerincét hagyományosan a vízenergia adja. A vízenergia jelentıs részét adja a primer energiatermelésnek is. 2004-ben, Jacques Chirac akkori köztársasági elnök egyik nyilatkozatával kezdıdött az a politikai folyamat, ami alapján mára kijelenthetjük, hogy a megújuló energiaforrások fontos szerepet játszanak Franciaország energiapolitikájában. A szélenergia termelést 2004-rıl 2005-re 93%-al növelték és 2007-re 2000 MW-ot kívánnak elérni, amely a 2005-évi mennyiség közel háromszorosa. A biológiai üzemanyag-fogyasztást 2006-ról 2008-ra szintén háromszorosára szándékoznak emelni 2,4 Mt fogyasztási célt kitőzve, az ország energiafogyasztásában pedig a megújuló energiaforrások részarányát a 2004. évi 4,3%-ról 2030-ra 8%-ra kívánják növelni. Nicolas Sarkozy köztársasági elnök az ország energiafüggıségének csökkentése érdekében az 1974-ben meghirdetett nukleáris programhoz hasonló ambícióval kívánja beindítani a megújuló energiák nemzeti programját és Franciaországot a megújuló energiaforrások vezetı országává kívánja tenni, még a 20%-os 2020-as európai célkitőzésen is túllépve. Hamarosan megnyitják a francia vízierımővek koncesszióit a piaci szereplık elıtt, azaz az eddigi kvázi-monopóliumban lévı EDF a jövıben komoly piaci versenyben lesz kénytelen az erımővi berendezések üzemeltetését ellátni. A piaci versenytıl azt is várja a tárca, hogy az új üzemeltetık összességében mintegy 10%-kal növeljék a berendezések hatékonyságát, tegyenek erıfeszítéseket a környezet védelmére, miközben a "Grenelle de l'environnement" céljainak megvalósítását szolgáló alaphoz hozzájárulást is fizetnek.70

69 70

http://www.industrie.gouv.fr/energie/statisti/pdf/historique-enr02.pdf http://www.nkth.gov.hu/nemzetkozi-tevekenyseg/hirek-nagyvilagbol-tet/franciaorszag

- 67 -

Konklúzió Az energiapolitikát sokáig az EU leggyengébb szakpolitikai között említették, bár már az Európai Közösségek három alapító szerzıdésébıl kettı is ebbe a körbe tartozott. Az Európai Szén és Acélközösséget létrehozó 1951-es Párizsi Szerzıdés, valamint az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó, 1957-ben elfogadott Római Szerzıdés több rendelkezése sorolható ebbe a tárgyba. Dolgozatomban arra kerestem a választ, hogy az Európai Unió mennyiben képes megfelelni a jelen helyzet által indukált problémákra. Látható, hogy több évtizedes az az út, amelyet eddig bejárt a közösségi politizálás ezen ága. Azt is leszőrhetjük tanulságul, hogy az energia- valamint az éghajlatvédelem- és klímapolitika igen szorosan összefügg egymással. Az egyikben elért eredmények szigorú összefüggésben vannak a másik terület sikereivel. Több mint egy évvel az Európai Bizottság javaslatának elıterjesztése (2007. szeptember 19.) után az uniós tagállamok épp dolgozatom megírása idején, 2008. október 10-én, teljes körő megállapodást értek el az ún. harmadik energiacsomagról. Bár a csomagot és az uniós irányszámokat megalkották, a tagországok vezetıi örömmel ódázták el a döntést, hogy ebbıl egyes államoknak milyen mértékben kell részt vállalniuk. A javaslatot kidolgozó Bizottság világossá tette, hogy a villamosenergia- és földgázpiac Európa versenyképességének is alapvetı fontosságú eleme, mivel az energia fontos nyersanyag az európai ipar számára. Továbbá a versenyen alapuló villamosenergia- és földgázpiac segít az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Végül, de nem utolsó sorban, csak egy nyitott, versenyen alapuló piac tud hozzájárulni az ellátás biztonságához, hiszen csak egy ilyen piac nyújt megfelelı jelzéseket a beruházásokról, nyújt tisztességes versenyfeltételeket a beruházóknak és ösztönzi az innovációt. Dolgozatom második felét ezen hármas elv vizsgálatának szenteltem. Miképp jelenik meg ez az uniós szakpolitikában, illetve egy konkrét tagállamban, esetemben Franciaországban. Ezen ország kiválasztása csak részben volt önkényes. A francia politika szívesen jár külön utakon és sok esetben rendkívül sikeresen érvényesítik nemzeti érdekeiket az uniós politikában. Ráadásul éppen ezen harmadik energiacsomag elfogadásáról szóló viták idején ık töltik be az unió soros elnöki tisztségét. Vizsgálatom tárgyát ez esetben az képezte, hogy ık milyen módon kívánnak megfelelni ezen hármas elvárásnak.

- 68 -

A francia válasz és irány egyszerő: az atomenergia alkalmazása. Dolgozatom ide vonatkozó részében éppen emiatt részletesebben be is mutattam a nukleáris energia helyzetét Franciaországban. Az atomenergia alkalmazása a franciák szerint rögtön több problémára is megoldást nyújt: •

ellátásbiztonság megteremtése: egy adott mennyiségő energia ellátásához nem kell sok alapanyag (ez esetben urán), így annak árváltozásai kevésbé érintik a piacot és az esetleges beszerzési gondokra is könnyebb másik piacon megoldást találni

•

éghajlatvédelem: az atomenergia elıállítása során minimális a CO2 kibocsátás

Ha csak ezeket a szempontokat vesszük figyelembe, akkor a franciák élen járnak az EU által kitőzött célok elérésében. A piac liberalizációja szempontjából azonban nehézkesen követte a többi tagállamot. A nemzeti szimbólumuk, az EDF feldarabolásáról, amely a belsı piaci liberalizációhoz szükségeltetik hallani sem akartak. Végül az unió meghátrált, engedményt tett. Ha nem teszi, valószínő ma nincs elfogadott harmadik energiacsomag. Látható tehát, hogy a franciák (is) a saját nemzeti érdekeiknek megfelelıen viselkednek a közösségi szintéren, ennek megfelelıen támogatják ezt vagy azt a javaslatot. Mindamellett megállapítható, hogy a francia út, amely az atomenergiát jelenti teljes mértékben EU kompatibilis. A CO2 kibocsátása kicsi (EU direktíva kötelezi erre a tagállamokat), és az importfüggıség (ennek csökkentési szintén fontos közösségi cél) mértéke a nukleáris energia által messze az uniós átlag alatti. Ezen kívül Franciaország nagy hangsúlyt fektet a kutatás-fejlesztésre a jövı energiái szempontjából. Nagy reményre adhat okot a kísérleti fúziós reaktor (korlátlan és tiszta energia), amit francia vezetéssel indítottak el egy nemzetközi kooperáció keretében.

- 69 -

Irodalomjegyzék 1. A monopóliumok testén keresztül nyitnák az energiapiacot http://www.bruxinfo.hu/index.php?lap=dokument/dokument&dok_id=22753 2. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem http://ec.europa.eu/publications/booklets/move/70/hu.pdf 3. Az EU energiaszektorának liberalizációja http://www.euractiv.hu/nyomtathato-verzio/linkdossziek/az-euenergiaszektoranak-liberalizacioja 4. Az EU klímapolitikája http://www.euractiv.hu/gazdasag/linkdossziek/az-eu-klimapolitikaja 5. Az Európai Bizottság új lakossági energiafórumot indít IP/08/1594, Brüsszel, 2008. október 28. http://europa.eu/rapid/searchResultAction.do?search=OK&query=ener&userna me=PROF&advanced=0&guiLanguage=fr 6. Az Európai Parlament és a Tanács 2003/54/EK irányelve http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32003L0054:HU:HTML 7. Az Európai Parlament és Tanács 2003/55/EK irányelve http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32003L0055:HU:HTML 8. BALÁZS KATALIN: Az energiakérdés és az Európai Unió in Európai Tükör 2006/3 p.137-152. 9. BALÁZS KATALIN: Úton a közösségi energiapolitika megvalósítása felé in Európai Tükör 2007/2. p.103-113. 10. DR. BENCZE JÁNOS: Energetikai hírek a nagyvilágból in Elektrotechnika 2008/10. p.27-29. 11. Bilan énergétique de la France pour 2007 http://www.industrie.gouv.fr/energie/statisti/pdf/bilan2007.pdf 12. Bouygues veut faire partie d’un grand pôle nucléaire français http://www.lefigaro.fr/actubourse/20070831.WWW000000516_bouygues_veut_ faire_partie_dun_grand_pole_nucleaire_francais.html 13. CO2 et énergie http://www.industrie.gouv.fr/energie/statisti/pdf/reperes-co2.pdf 14. French Report on demonstrable Progress http://www.effet-de-serre.gouv.fr/images/documents/French%20Report%20 on%20demonstrable%20Progress.pdf 15. DICK LEONARD: Európai Unió Történet, Szervezet, Mőködés Budapest, 2002. 16. EDF s’engage dans ses missions de service public http://servicepublic.edf.com/fichiers/fckeditor/File/service%20public/1erjuillet07_SP.pdf

- 70 -

17. Emisszó kereskedelem: meglesz a lendület? in Ma&Holnap, 2008. VIII/5. p.48-49. 18. Energiacsomag: az Europarlament továbbra is a teljes tulajdonosi szétválasztás mellett http://www.euroastra.hu/node/14282 19. Énergies et matiéres premières, Statistique Énergetique France http://www.industrie.gouv.fr/energie/statisti/pdf/depliant.pdf 20. FORMAN BALÁZS: Külsı források és belsı piacok az Európai Unió energiapolitikájában in Politikatudományi Szemle 2004/4 p.191-226. 21. France – Reneweable Energy Fact Sheet http://ec.europa.eu/energy/energy_policy/doc/factsheets/renewables/renewables _fr_en.pdf 22. FRANCE Internal market fact sheet http://ec.europa.eu/energy/energy_policy/doc/factsheets/market/market_fr_en.pd f 23. Franciaország energiapolitikájának néhány sajátossága http://www.nkth.gov.hu/nemzetkozi-tevekenyseg/hirek-nagyvilagboltet/franciaorszag 24. Fúziós erımő Franciaországban in HVG 2005/26. szám, 13. oldal 25. DR. GERSE KÁROLY: A villamosenergiakereskedelem változása az EU belsı piacán in Magyar Villamosmővek közleményei 98/1 26. HELEN WALLANCE-WILLIAM WALLANCE: Politikák születése az Európai Unióban II. kötet Pécs, 1999. 27. HERCZOG EDIT-PRÉCSÉNYI ZOLTÁN: Energiapolitikai kihívások Európa és Magyarország számára in Európai Tükör 2007/6. p.68-73. 28. HORVÁTH ZOLTÁN: Kézikönyv az Európai Unióról Budapest, 2005. 29. Interaction in E.U. Climate Policy – France policy brief http://www.sussex.ac.uk/spru/documents/interact_policy_brief_france.pdf 30. JACKY-SZALÓKI ANNA: Zöld forradalom – a zöld békéért Franciaországban in Ma&Holnap 2008. VIII/1. p.12-16. 31. KOVÁCS KRISZTIÁN: Az európai energia és klímapolitika egysége: húszas célok in Európai Tükör 2007/4. p.128-132. 32. La France dans la course à l'uranium http://www.lefigaro.fr/economie/20070810.FIG000000035_la_france_dans_la_c ourse_a_l_uranium.html

- 71 -

33. Le programme des candidats http://www.lexpress.fr/info/france/elysee_2007/elys07_debats/dossier.asp?ida=4 56963 34. Le risque http://www.asn.fr/sections/rubriquesprincipales/publications/dossierscontrole/liste-numeros-controle 35. Le taux de dépendance énergétique de l'UE27 était de 54% en 2006, Eurostat http://epp.eurostat.ec.europa.eu/pls/portal/docs/PAGE/PGP_PRD_CAT_PRERE L/PGE_CAT_PREREL_YEAR_2008/PGE_CAT_PREREL_YEAR_2008_MO NTH_07/8-10072008-FR-AP.PDF 36. Les énergies renouvelables en France http://www.industrie.gouv.fr/energie/statisti/pdf/historique-enr02.pdf 37. Livre Vert „Une stratégie européenne pour une énergie sûre, compétitive et durable” COM (2006) 105 (Zöld Könyv „Fenntartható, kompetitív és biztonságos energia európai stratégiája”) http://europa.eu/documents/comm/green_papers/pdf/com2006_105_fr.pdf 38. Mégis tárgyalási alap lehet a harmadik utas energiajavaslat http://www.eupiac.eu/index.php?lap=dokument/dokument&dok_id=23472 39. MOSER MIKLÓS, PÁLMAI GYÖRGY: A környezetvédelem alapjai Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999 40. Nuclear power in France, Word Nuclear Assosiation http://www.world-nuclear.org/info/inf40.html 41. Nukleáris tájékoztató program COM(2006) 844 végleges http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2006:0844:FIN:HU:PDF 42. Ouverture du marché de l’électricité et du gaz http://www.cre.fr/fr/content/download/7568/137221/file/080901CPObs.pdf 43. PALÁNKAI TIBOR: Az európai integráció gazdaságtana Aula kiadó, 2004. 44. SZALÓKI KATALIN: Még, még, még – ennyi nem elég… in Európai Tükör 2008/3. p.108-115. 45. SZALÓKI KATALIN-KOVÁCS KRISZTIÁN: A „sok” is „kevés”: a környezetvédelem terén elért eredmények in Európai Tükör 2006/1. p.103-116. 46. DR. SZERÉNYI ISTVÁN: Európai energiapolitika - Magyar Energiapolitika Budapest, 1997. Az integrációs stratégiai Munkacsoport Kiadványa 47. Születıben van az energiapiaci liberalizációról szóló kompromisszum http://www.euractiv.hu/gazdasag/hirek/szletben-van-az-energiapiaciliberalizaciorol-szolo-kompromisszum 48. Total, grand gagnant en Algérie http://www.lefigaro.fr/societes-francaises/2007/12/03/0401020071203ARTFIG00586-apres-la-chine-nicolas-sarkozy-vend-en-algerie.php - 72 -

49. Troisième paquet de libéralisation du marché intérieur du gaz et de l'électricité http://www.senat.fr/europe/r17102007.html#toc2 50. VAJDA GYÖRGY: Energiapolitika Budapest, 2001. Magyar Tudományos Akadémia 51. WEYER BÉLA: Présben az energiacégek in HVG 2007/03. p.28. 52. Zöld Könyv az energiahatékonyságról avagy többet kevesebbel COM (2005) 265 végleges

- 73 -