AZ EURÓPAI TÁRSADALMI NYILVÁNOSSÁG SZERKEZETÉNEK JELLEMZİI – NEMZETEK FELETTI POLITIKAI KOMMUNIKÁCIÓ KUTATÁSI TERV
Összefoglalás
„Az európai társadalmi nyilvánosság szerkezetének jellemzıi” címő kutatás a politikai nyilvánosság (public sphere) mibenlétérıl írt általános elméleti munkák feldolgozása mellett, a közszféra az európai integráció folyamatában betöltendı szerepét vizsgálja. A vizsgálat tehát a politikatudomány és a kommunikáció-kutatás köztes területét kívánja feltérképezni. Célom olyan átfogó értelmezési keret kidolgozása, amely az Európai Unió mőködésének dinamikáját egyfajta deliberatív rendszerben kíséreli meg értelmezni. Annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy vajon demokratikus politikai közösség-e az Európai Unió, a kutatás az európai kommunikációs tér jellemzıit veszi górcsı alá. A három évre tervezett munka teoretikus részében a társadalmi nyilvánosság mibenlétérıl alkotott nagy elméleteket kívánja az Európai Unió közös politikai térének szempontjából újraértelmezni. Az európai társadalmi nyilvánosság napjainkban mutatkozó fórumainak sajátosságait pedig empirikus módszerekkel kívánom megvilágítani. A javasolt kutatási téma kapcsolódik azokhoz a vizsgálatokhoz (például Castells 1996-1998), amelyek a globalizáció és a modern információs és kommunikációs technológiák tükrében újraértelmezték a politikai kommunikáció kérdéskörét. A nemzetállami kereteken átívelı politikai kommunikációs tér rendszerének vizsgálata közelebb vezet bennünket az Európai Unió mint önálló politika entitás kérdésének megítéléséhez. A társadalmi-politikai nyilvánosság európai szintjének kutatása választ adhat a politikai közösség és identitás, illetve a legitimáció és demokrácia új, XXI. századi összefüggéseire is. Kulcsszavak: Európai társadalmi nyilvánosság, társadalmi nyilvánosság elméletek, posztnacionális politikai kommunikáció, információs társadalom nyilvánossága.
1
A kutatás háttere: Az európai integráció kutatásának egyik legújabb vonulata arra keresi a választ, hogy miként lehetséges az Európai Unió mint politikai közösség. A különbözı hátterő vizsgálatok közös kiinduló pontja a legitimáció kérdése, esetünkben a legitimáció hiánya, amelyet a szakirodalom évtizedek óta a demokratikus deficit fogalmával jelöl (Navracsics 1998). Az európai politikai közösség gondolatköre összefügg a társadalmi nyilvánosság kérdéskörével, amennyiben a „közös ügyek” megvitatásának tere jelzi a politikai közösség határait. A globalizáció, az európai integráció és a modern információs és kommunikációs technológiák napjainkban szétválaszthatatlanul összefonódó jelenségei a politikai közösségrıl alkotott fogalmainkat is átalakítja. A II. világháborút követı idıszakban bekövetkezett gazdasági, politikai és társadalmi változások nem hagyták változatlanul a politikai nyilvánosság szerkezetét és a társadalomban betöltött szerepét. A politikai kommunikáció és a társadalmi diskurzusok nemzetállami szinthez kötıdı jellege jelentıs mértékben megváltozott. Így a társadalmi nyilvánosság klasszikus tételeit az Európai Unió teremtette értelmezési keretben szükséges újraolvasni és újraértelmezni. Az európai nyilvánosság problémájának és struktúrájának vizsgálata továbbvezeti a kutatót az Európai Unió mint sui generis politikai rendszer értelmezésében. A demokratikus és legitimációs deficit, az európai identitás, illetve az európai politikai közösség léte, avagy hiánya körül megfogalmazható kérdések megválaszolásához juthatunk közelebb a posztnacionális társadalmi nyilvánosság vizsgálatával. A teoretikus szint mellett, az európai politikai kommunikációs tér kérdéséhez számos praktikus kérdés is kötıdik, például az, hogy miként tölthetı meg tartalommal a kiüresedni látszódó hagyományos politikai participáció és társadalmi érdekérvényesítés eszköztára. Az európai nyilvánosságnak ma is léteznek fórumai, illetve olyan kommunikációs terek és folyamatok, amelyek egy széles értelemben felfogott európai nyilvánosság fogalma alá sorolhatók. Azonban a demokratikus nyilvánosság mint megoldandó feladat az Európai Unió vezetıinek nyilatkozataiban is megjelenik. Ahogyan Antonio Guterres a hajdani portugál miniszterelnök állította: „Az Európai Unió demokratikus deficitje nem az intézmények rendszerébıl fakad, hanem az európai nyilvánosság hiányából.”1 A kutatás újszerőségét és a téma nemzetközi reputációját jelzi, hogy az utóbbi öt évben megszaporodtak az ilyen irányú vizsgálatok, és több nemzetközi tudományos konferencia tőzte napirendjére az európai nyilvánosság kérdését. A terület tudományos feldolgozása tehát elkezdıdött és minden jel szerint a politikai kommunikációval, az európai identitással és az európai demokráciával foglaló szakirodalom egyik legkurrensebb témájává fog válni az elkövetkezendı években. A nyilvánosság, mint az Európai Unió demokratikus mőködésének fontos eleme az utóbbi idıben az Európai Unió által támogatott két nemzetközi tudományos 1
Süddeutsche Zeitung 2000. Február 24-i számának vezércikke
2
konzorcium vizsgálódásának is a homloktérbe került.2 A kutatások többféle kiindulópontja és megközelítési módja – az európai állampolgárság, az európai demokrácia modell feltérképezése és a posztnacionális politikai kommunikáció kérdése – jelzi, hogy az európai nyilvánosság jellemzıinek vizsgálata interdiszciplináris jellegő.
A kutatás alapkérdése és a megvalósítás módszerei: A három éves kutatási periódus vizsgálatának alapkérdése: Európai Unióban végbemenı nyilvánosságformáló folyamatok milyen típusú nyilvánosságszerkezetet hoznak létre? A válaszadás megalapozása érdekében elkerülhetetlennek tartom a vizsgálat szélesebb politológiai - kommunikáció-elméleti összefüggéseinek feltárását és a nemzetközi szakirodalom elmélyült tanulmányozását. Elızetes kutatásaim alapján, a nyilvánosság kérdésével foglalkozó alábbi teóriákat kívánom a vizsgálat alapkérdése szempontjából értelmezni: I. Általános elméleti megközelítések: -
A közszféra versengı modellje
Hannah Arendt egyik legfontosabb elméleti munkájában, a The Human Condition címő könyvében fejti ki a közélettel és a közszférával kapcsolatban vallott nézeteit. Arendtet nem elsısorban a nyilvánosság (public sphere) mibenlétének kérdései foglalkoztatták, hanem a közszféra (public realm) és a magánszféra (private realm) viszonyait kívánta tipizálni. A köz- és a magánszféra kapcsolatának ideáltípusát Arendt az antik görög demokráciában látta megvalósulni. Az antik görög demokráciában a beszéd és cselevés által együttesen konstruált politikai tér alkotta a közszférát, míg a magánszféra, azaz a gazdasági és a családi élet keretei a politikai élettıl elzárva jótékony homályban és elrejtettségben léteztek. A kizárólag athéni polgárok által elérhetı közszféra alkotta a megjelenés terét, amelyben a szavakkal és tettekkel alátámasztott erkölcsi nagyszerőség, hısiesség és kiválóság megmutatkozhatott. A megjelenés terében verseny zajlott az egyenlı polgárok között az elismerés kivívása érdekében. A polisz versengı szférája csak homogén, politikailag egyenlı felekbıl álló, kismérető, exkluzív közösség esetében állhat fenn, állítja Arendt, ahol személyes interakciók mentén folyik a küzdelem a 2
Az európai nyilvánosság kérdését az alábbi, az Európai Unió kutatásfejlesztési keretprogramja által támogatott nemzetközi projektek vizsgálták; • European Public Space Observatory (2001-2004). Ld: http://www.iccr-international.org/europub/ • Citizenship and Democratic Legitimacy in the European Union (2002 – 2005). Ld: http://www.arena.uio.no/cidel/index.html • The Transformation of Political Mobilisation and Communication in European Public Spheres (20012004). Ld: http://europub.wz-berlin.de/
3
figyelem birtoklásáért. Arendt számára a közszféra – a közügyek értelmében vett politika világa – azért alapvetı jelentıségő, mert csak itt lehetséges az autentikus, a beszéd és a cselekvés egységére alapozott emberi létezés. Feldolgozandó irodalom: Arendt, Hannah ’The Human Condition’ University of Chicago Press, Chicago, 1958. Feminist Interpretations of Hannah Arendt (Bonnie Honig ed.) The Pennsylvania State University Press, 1995. Habermas, Jürgen ‘Hannah Arendt’s Communications Concept of Power,’ Social Research 1977, 44(1): 2-24
-
A közszféra és a közbeszéd liberális modellje
Annak ellenére, hogy Bruce Ackermann gondolatai jelenısen eltérnek a liberalizmusnak a John Rawls és Ronald Dworkin nevével fémjelzett kortárs irányzatától, a szakirodalom Ackermann nézeteit liberális modellként aposztrofálja (Benhabib 1992). Ackerman ugyanis úgy véli, hogy a liberalizmus nem más, mint egyfajta válasz arra, hogy miként gondolkodunk a hatalomról. A liberalizmus politikai kultúrájában a közbeszéd a társalgási kényszer (conversational constrains) elvén alapszik. A társalgási kényszer legfontosabb jellemzıje a semlegesség. A semlegesség elve alapján nincsen olyan eleve meghatározott magyarázat, amellyel az állampolgárok jó társadalomról alkotott különbözı elképzelései elbírálhatók. A társadalomban élı különbözı csoportok azonban gyökeresen eltérı képet alkothatnak a jó életrıl és a jó társadalomról. Ebben az esetben, véli Ackerman, életbe lép a társalgási korlátozás (conversational restraint). Nem szabad, hogy közbeszéd tárgya legyen az a kérdés, amelyrıl lehetetlen racionális vitát folytatni. Ackerman szerint az adott politikai közösségnek kell eldöntenie, hogy mirıl folyhat diskurzus és mirıl nem, tehát, hogy mi közügy és mi tartozik a magánszféra részéhez. A demokrácia megújulásának és a demokratikus modell továbbfejlıdésének jele, hogy idırıl-idıre lehetıséget ad arra, hogy újratárgyalja, újradefiniálja az igazságosság, a jó társadalom, a köz- és a magánszféra fogalmát és területeit. Feldolgozandó irodalom: Ackerman, Bruce ’Social Justice in the Liberal State’ New Heaven 1980. Ackerman, Bruce ’Why Dialogue?’ in: Journal of Philosophy 86 (1989):8. -
A nyilvánosság diszkurzív modellje
Az alábbi modell kidolgozása egyértelmően Jürgen Habermas nevéhez köthetı. A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása címő korszakalkotó munkájára mind az elméleti, mind az empirikus kutatások alapként, viszonyítási pontként hivatkoznak. Az elsı megjelenése (1962) óta eltelt több mint negyven évben bizonyossá vált iskolateremtı ereje (Finlayson), de kritikai reflexiókat generáló mivolta is (Calhoun, Bourdieu, Fraser, Lara). Habermas azokat a társadalmi feltételeket kívánta megvilágítani, amelyek keretei között revelatív erejő változások következtek be a 4
nyilvánosság szerkezetében, amelyek a politikai rendszer egészét is átalakította. A politikai nyilvánosság a polgári társadalom és a politikai állam történeti elválásának terméke. A nyilvánosság klasszikus-liberális formái – nyilvános parlament, politikai pártok, egyesülések, sajtó – tehát olyan politikai funkciókat gyakoroltak, amelyek korábban az állam fennhatósága alá tartoztak. Habermas állítása szerint a nyilvánosságnak kettıs funkciója van: egyrészt a társadalom szükségleteit képviseli az állam felé, másrészt a közhatalom legitimációját is jelenti, hiszen ellenırzı funkciót gyakorol. A polgári nyilvánosság kritikai jellegő, hiszen fı kritériuma a privilégiumoktól való mentesség volt, a polgári nyilvánosság határa lezárhatatlan. Habermas a polgári nyilvánosságról alkotott elméletét leginkább a köz és a privátszféra szigorú elválasztása, a közbeszédben feltételezett racionalitása, és az identitás politika szerepének negligálása miatt érték kritikai támadások. Ugyanakkor a politikai nyilvánosságot a demokratikus berendezkedés alapjaként tételezı megállapítását kritikusai és hívei egyaránt elismerik. Feldolgozandó irodalom: Habermas, Jürgen ’A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása. Vizsgálódások a polgári társadalom egy kategóriájával kapcsolatban’ Gondolat, Budapest 1971. Calhoun, Craig (ed) ’Habermas and the Public Sphere’ The MIT Press, Cambrigde, Massachusttes, 1992 Crossley, Nick and Roberts, John (ed.) ’After Habermas New Perspectives on the Public Sphere’ Blackwell, London, 2004
-
A nyilvánosság kérdésének feminista értelmezése
A feminista elméletek elsıszámú tétele a köz- és a magánszféra elkülönítésének támadása. A hatvanas évektıl a feminizmus hívei megkülönböztetik a „biológiai nemet” (sex) és a „társadalmi nemet” (gender). A gender kifejezés alatt „a nık és a férfiak közötti pszichológiai, társadalmi és kulturális eltéréseket" érti a témával foglalkozó irodalom (Giddens, 1995). A társadalmi nem kérdésköre az adott közösségben a férfiak és a nık számára elıírt társadalmi szerepek közötti különbségekre, e szerepek egymáshoz való viszonyára vonatkozik. A feminista teoretikusok a köz és a magánszféra megkülönböztetésében annak apológiáját látták, hogy a politika és a közügyek kizárólag a férfiak számára fenntartott világ, s a nık ebbıl való kizárása biztosítja a maszkulin elnyomás kontinuitását. A feminista filozófusok hevesen kritizálták a liberális közbeszéd modelljét, amely eleve kizártnak tekinti a közügyek témájából például a családon belüli erıszakot és a munkahelyi diszkriminációt. Feminista elméletek tucatjai foglalkoznak a köz és a privát szféra distinkciójának vizsgálatával, és különbözı válaszok születtek Habermas-nak a társadalmi nyilvánosság szerkezetére vonatkozó tételével szemben is (Negt-Kluge 1972, Butler 1990, Haraway 1991, Fraser 1994, Landes 1995, Wischermann 2004). A nyilvánosság elméletének feminista értelmezése gazdag irodalommal járult hozzá a vizsgálat tárgyához, éppen ezért elkerülhetetlen a kutatásba történı integrálása.
5
Feldolgozandó irodalom: Landes, Joan, ‘The Public and the Private Sphere: A Feminist Reconsideration’ in Feminists Read Habermas ed J. Meehan, Routledge 1995 Lara, Maria Pia ’Moral textures: feminist narratives in the public sphere’ Cambridge: Polity Press, 1998 Wischermann, Ulla ’Feminist Theories on the Separation of the Private and the Public: Looking Back, Looking Forward’ In.: Women in German Yearbook 2004 Issue 20 Donna Haraway ’A Cyborg Manifesto: Science, Technology, and Socialist-Feminism in the Late Twentieth Century,’ in Simians, Cyborgs and Women: The Reinvention of Nature, New York; Routledge, 1991 II. A jelenlegi európai nyilvánosságra reflektáló elméletek: Az utóbbi öt évben az európai és nemzetközi tanulmányok keretei között legitim és buzgón kutatott területté vált az Európai Unió demokratikus mivoltát vizsgáló kérdések új szempontból történı vizsgálata. Ezek a kutatások az európai integráció jövıjével kapcsolatban a legitimáció kérdését, azaz az állampolgárok posztnacionális keretek közötti részvételét a közös európai ügyek alakításában, vagyis az európai demokrácia megteremtését tekintik elsıdlegesnek. A demokratikus európai nyilvánosságszerkezet nemzetközi szakirodalmában jelenleg két alapvetıen különbözı nézet verseng. Röviden az a különbség közöttük, hogy az egyik megközelítés szerint létezik európai nyilvánosság, csak nem írható le a nemzetállami keretekre alkalmazott elméletekkel, míg a másik iskola képviselıi szerint az Európai Unió szintjén (még) nincsenek meg a demokratikus nyilvánosság létére utaló jelek. Abban azonban mindkét iskola képviselıi egyetértenek, hogy az európai nyilvánosság mibenlétének kérdése elválaszthatatlanul összefonódik az EU demokratikus, vagy legitimációs deficitként jellemzett problémacsoportjával. -
Transznacionális kormányzás – posztnacionális nyilvánosság
A globalizáció és a nemzetállamok különbözı szintő és témájú szupranacionális integrációja elıtérbe helyezte a nemzetközi rezsimek kormányzásának vizsgálatát, amelyet leginkább a globális vagy több szintő kormányzás elméleteként ismerünk. A többszintő kormányzás (multilevel governance) megvalósulása és a modern információs és kommunikációs technológiák, leginkább az internet elterjedése lehetıvé teszi posztnacionális diszkurzív arénák létrejöttét (Scharpf 1994, Dahlgren 2001 Eriksen 2003, Nanz-Steffek 2004). Ezeknek az arénáknak a mibenlétére vonatkozó vizsgálatok gyakran hívnak segítségül empirikus és összehasonlító módszereket. Az utóbbi években három nemzetközi tudományos konzorcium is szervezıdött az európai nyilvánosság szerkezetének kutatására, a csoportok azonban eltérı megközelítéseket alkalmaztak vizsgálatukban. 1. The European Public Space Observatory: A bécsi székhelyő Interdisciplinary Centre for Comparative Research in the Social Sciences kutatóintézet vezette európai konzorcium az Európai Unió demokratikus deficitnek nevezett problémacsoportjából indult ki és azt vizsgálta, vajon mennyiben 6
legitimek az EU intézményeinek döntései. Az európai nyilvánosság szempontjából legérdekesebb az 1999-es ausztriai parlamenti választások eredményeképpen kialakult és európai szintővé vált vita elemzése (Jörg Haider szerepének megítélése és tárgyalása, esetleges szankciók Ausztria ellen), illetve az 1999-es Európai Parlamenti választások vizsgálata. Az esettanulmányokon kívül figyelemre méltó a konzorcium horizontális logikájú vizsgálata, azaz „a nyitottság kérdése az Európai Unió döntéshozatalában”, vagy „a politikai viták típusai az Európai Unióban”, illetve „a mobilizáció szerepe a politikai nyomásgyakorlásban” típusú kérdésfelvetések. 2. Citizenship and Democratic Legitimacy in the EU: Ez a kutatás az állampolgárok Európájának koncepciója mentén vizsgálja az európai integrációt. A modern demokratikus jogállami koncepció alapján a projektben dolgozó kutatók az EU-ban megvalósuló polgári jogokat (például szabad munkaerı-áramlás, jogorvoslat, az európai parlamenti választásokon való részvétel joga) állampolgárság-típusok alapján elemezték. Megkülönböztették a gazdasági állampolgárságot (economic citizenship), a kulturális állampolgárságot (cultural citizenship) és a politikai állampolgárságot (political citizenship). Kutatási kérdésükben arra keresték a választ, hogy az állampolgárság-minták közül melyik forma a domináns az EU-ban. Az európai társadalmi nyilvánosság kérdésének szempontjából a közösségi szintő politikai jogok formáinak és jellemzıinek vizsgálata tartalmaz fontos tanulságokat. 3. The Transformation of Political Mobilisation and Communication in European Public Spheres: A szintén az Európai Unió kutatás-fejlesztési keretprogramjában megvalósuló konzorcium a tömegkommunikáció és a mobilizáció közvetítı jellegének szerepét vizsgálta az európai integráció folyamatában. A kutatásban a nemzeti nyilvánosságok európai dimenzióját országtanulmányokon keresztül mutatják be, módszerként pedig a „claims-making” elemzést alkalmazzák (Koopmans-Statham 1999). A módszer eredetileg a társadalmi mozgalmak dinamikájának leírására született, azonban egyre szélesebb körben alkalmazzák a politikai aktorok diszkurzív cselekvésének leírására. A „claims-making” elemzés az európai nyilvánosság szerkezetének empirikus vizsgálatára kiválóan alkalmas, hozzásegíthet a kutatási kérdésemben feltett szempontok eredményes vizsgálatához. Továbbá a módszer forrása a tömegkommunikációban megjelent hírek, amelyek „agenda setting” típusú elemzését több kutatásban jómagam is alkalmaztam. Felhasználandó irodalom: Dalhberg, Lincoln ’Computer-Mediated Communication and the Public Sphere: a Critical Analyis’ http://www.ascusc.org/jcmc/vol7issue1/dahlberg.html Dahlgren, Peter ’The Public Sphere and the Net: Structure, Space and Communication’ in.: Mediated Politics, Communication in the Future of Democracy (ed by W. Lence Benett and Robert M. Entman) Cambridge University Press 2001. 33-92 Jensen, Jakob Linaa ’Public Spheres on the internet: Anarchic or Governmentsponsored – A Comparison’, in: Scandinavic Political Studies, Vol 26 – No. 4, 2003.
7
Koopmans, Ruud - Statham, Paul ’Political claims analysis: Integrating protest event and political discourse approaches’, Mobilization 1999 4. pp 40-51. Koopmans, Ruud ’Integrated Report: Cross-National, Cross-Issue, Cross-Time. Analysis of Political Claims in European Print Media’ 2004 April http://europub.wz-berlin.de/Data/reports/WP2/D2-4%20WP2%20Integrated%20Report.pdf
Medrano, Juan Diez – Reynolds, Jilian ’Final case report of political claims analysis: Spain’ http://europub.wz-berlin.de/Data/reports/WP2/WP2%20CR/D23%20WP2%20Country%20Report%20ES.pdf
Venturelli, Shioni ’Liberalizing the European Media Politics, Regulations and the Public Sphere’ Oxford: Clarendon Press, 1998 - A „No-public Thesis” A közszféra (public) nélküli politikai közösség (community) elmélete a „no-public thesis”. Az elmélet hívei (Therborn 1995) a nyilvánosság kérdésekor a nemzetállami keretek között megvalósuló közszférát és annak jellemzıit - a közös politikai teret, politikai kultúrát, identitást és ugyanazon jogokkal rendelkezı állampolgárok egységét - tekintik alapnak. Ennek megfelelıen azt állítják, hogy nincs európai közös politikai nyilvánosság, az Európai Unió szintjén nincs demokratikus diskurzus a közös európai ügyekrıl. Mindez azt is jelenti, hogy a no-public thesis követıi az Európai Uniót nem tekintik demokratikus politikai közösségnek. Ám nem is tartják ezt életbevágóan fontosnak, hiszen, emlékeztetnek az európai integráció történetére, a politikailag kevésbé „érzékeny” területeken zajlott le a legsikeresebben az egységesítés (összhangban a funkcionalizmus megközelítésével, Haas 1958). A politikai kultúrához és az identitáshoz erısebben kötıdı kérdésekben (szociális jogok, oktatás, kultúra, külpolitika) gyakorlatilag nem létezik közös európai irányvonal. Az elmélet képviselıi között mindössze az tesz különbséget, hogy az egyik csoport eleve lehetetlennek és szükségtelennek tartja az európai nyilvánosság kialakulását, míg a másik irányvonal elérkezettnek látja az idıt az európai integráció demokratikus vonalának erısítésére. Feldolgozandó irodalom: De Beus, Jos ’A European Public Sphere’ APSA Conference August 29-September 1, 2002 http://apsaproceedings.cup.org/Site/papers/015/015014DeBeusJos0.pdf Therborn, Göran ’European Modernity and Beyond’ London, Sage, 1995 Kantner, Cathleen ’Waiting for an European ‘Progressive Era’: The European Public and Its Problems’ Conference on Changing European Public Spheres: New Cultural and Media Contexts in Western and Eastern EU - Prospects and Challenges, 23-24 September 2004 III. Az elméleti megközelítésen túl vizsgálni kívánom az európai nyilvánosság mőködı fórumait: A fórumok kialakulásának mintái:
8
-
az eredetileg is transznacionális nyilvánosság, amely az Európai Unió intézményeihez kötıdik (például: Európai Parlament és Európai Tanács), illetve az Európai Bizottság által támogatott Euronews televízió.
-
a nemzeti nyilvánosságok európai szintővé tágítása (például Financial Times címő brit napilap európai szerkesztéső kiadása).
Egy másik aspektusból tekintve nyilvánosságokról beszélhetünk:
transznacionális
szinten
a
következı
-
A közpolitikai kérdésekhez kötıdı nyilvánosság, amely a közösségiesített szakpolitikák kialakításához és befolyásolásához kötıdik. Ebben az esetben európai szinten szervezett és mőködı nem kormányzati szervek (civil és szakmai szervezetek, üzleti érdekcsoportok) használják a nyilvánosság nemzetállami keretek között kialakult formáit, ötvözve a modern információs és kommunikációs technikákkal (például az internet) annak érdekében, hogy céljaikat érvényre juttassák. Ez a forma erısen kötıdik a szakmai vagy politikai elit köreihez.
-
Az európai polgárok politikai nyilvánossága, amely lehetıséget ad arra, hogy az állampolgárok a nemzetállami formában kialakult szabályok és szerepek szerint politikai közösségként viselkedjenek. Ez a forma kíván hidat építeni a vezetık és vezetettek közé a hagyományos politikai szerepeknek és formáknak megfelelıen (alapvetıen az Európai Parlamenti választások kampányához köthetı).
-
Az Európai Unióhoz, mint kormányzati szereplıhöz kapcsolódó közérdekő információk nyilvánossága (például: az európai forrásokra történı pályázási rendszer nyilvánossága).
9
