AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA
Brüsszel, 6.7.2007 COM(2007) 385 végleges
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK Jelentés a „.eu” felső szintű domain bevezetéséről, működéséről és eredményességéről
HU
HU
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK Jelentés a „.eu” felső szintű domain bevezetéséről, működéséről és eredményességéről (EGT-vonatkozású szöveg)
1.
HÁTTÉR – IGÉNY A „.EU”-RA Az internetes domainnév-rendszer hierarchikusan rendezett nyilvántartásokból áll, melyek információt nyújtanak az interneten keresztül a nyilvánosság számára hozzáférhető különféle internetes források (weboldalak, levelezési szerverek, névszerverek stb.) nevével és címével kapcsolatban. A domainnév felhasználóbarát jelölés, melyet a domainrendszer az adott forrással való kommunikáció megkönnyítése céljából internetcímmé (numerikus azonosítóvá) tud alakítani. A felső szintű domain (Top Level Domain, TLD) a domainnév azon része, mely a domainnevek egy bizonyos családját igazgató szervezetet (a „nyilvántartót”) azonosítja. Az interneten kétféle TLD létezik: egyrészt a kétbetűs ISO 3166 országkód az országkódos TLD-kben (country-code TLD, ccTLD), például „.uk”, „.fr” vagy „.jp”, másrészt az olyan általános rövidítés vagy név, mint például „.com”, „.net” vagy „.museum”. A „.eu” TLD az Európai Unió számára a közelmúltban bevezetett ccTLD, melynek célja, hogy az európai állampolgárok, köz- és magánszervezetek és vállalkozások számára egyedi virtuális identitást és megbízható környezetet nyújtson, mely kiemeli európai identitásukat az interneten, és megkönnyíti a gazdasági tevékenységekben való részvételüket e gyorsan fejlődő virtuális piacon. A megbízható környezet kialakítása érdekében az EU úgy határozott, hogy a „.eu” domainnevekre közös általános szabályok vonatkoznak, melyek biztosítják a megfelelő használatot, az egyenlő hozzáférést és az igénylőkkel szembeni méltányos bánásmódot. Páneurópai TLD-ként a „.eu” egy további, kiegészítő domainnév lehetőségét kínálja a tagállamok nemzeti ccTLD-i és az általános TLD-k mellett, melyek többsége részben vagy teljes mértékben kívül esik az EU joghatóságán. A „.eu” TLD ezért egyedülálló és értékes lehetőség mindazoknak, akik az EU-ban domainnevet igényelnek, mivel a domainnév-rendszer meglévő lehetőségei mellett további dimenziót nyújt az internethasználók és különösen az elektronikus kereskedelem piaca számára. Célja az uniós állampolgárok azon igényének kielégítése, hogy olyan virtuális tér álljon rendelkezésükre, melyben fogyasztói és személyiségi jogaik védelméről európai szabályok, jogvédelem és szabványok gondoskodnak, az internetre is kiterjesztve a belső piac előnyeit. E közlemény áttekinti a „.eu” TLD létrehozása érdekében tett előkészületeket, és a .eu TLD bevezetéséről szóló, 2002. április 22-i 733/2002/EK európai parlamenti és
HU
2
HU
tanácsi rendeletnek1 megfelelően tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot a „.eu” TLD bevezetéséről, eredményességéről és működéséről. 2.
BEVEZETÉS
2.1.
A „.eu”-modell A „.eu”-modell alapja egyrészt a nyilvántartó függetlensége a mindennapi tevékenységek végzésében, azaz a domainnevek akkreditált kereskedelmi ügynökségeken („regisztrátorokon”) keresztül történő értékesítése során, másrészt a végfelhasználó azon joga, hogy védhesse domainneveit a harmadik felek által elkövetett visszaélésekkel szemben. E képlet első eleme a nyilvántartó. A Bizottság 2000. évi munkadokumentumában2 több lehetőséget vetett fel a „.eu” nyilvántartójának kiválasztásával kapcsolatban: egy, az EU-ban bejegyzendő nonprofit magánszervezet, egy teljesen magánkézben lévő kereskedelmi szervezet, vagy egy meglévő, nemzeti vagy európai szintű magánvagy közszervezet kiválasztása, illetve egy meglévő közigazgatási szerv illetékes szervezeti egységének megbízása a nyilvántartó feladatkörének ellátásával. A „.eu” TLD megfelelő modelljével kapcsolatos viták során világossá vált, hogy nem helyénvaló, hogy közösségi intézmények túllépjék általános politikai szerepkörüket. Általános volt az egyetértés abban, hogy a legjobb választás egy különálló szervezet, mely közvetlenül a TLD rendszer bevezetésével és igazgatásával foglalkozik és napi kapcsolatban áll a felhasználókkal. A Tanács és a Parlament ezért úgy határoztak, hogy a „.eu” TLD igazgatásával egy független nonprofit nyilvántartót bíznak meg. Ez a döntés a több sikeres ccTLD esetében nem csak Európában, hanem világszerte alkalmazott módszert követi. A nyilvántartó szerződést ír alá a Bizottsággal, mely a szerződés alapján általános felügyeleti szerepet tölt be. A Bizottság azonban nem illetékes az egyes domainnevekkel kapcsolatos döntéshozatalban, sem a nyilvántartó napi működésével kapcsolatos ügyekben, valamint nem működik jogorvoslati szervként a nyilvántartó döntéseit illetően. A feladatkörök világos szétválasztása3 lehetővé teszi a nyilvántartó számára, hogy autonóm döntéseket hozzon a domainnevek bejegyzésével kapcsolatban, és a 733/2002/EK rendelettel4 összhangban megfelel a be nem avatkozás, az önigazgatás és az önszabályozás elvének. A hatáskörök elosztása nem csupán a nyilvántartó Bizottságtól való függetlenségét jelenti. A nyilvántartónak az általa igazgatott domainnevekkel szembeni semlegessége biztosítása érdekében a „.eu”-modell tiltja, hogy a nyilvántartó regisztrátorként járjon el.5 Ez a módszer erősíti a versenyt a domainnevek piacán,
1 2 3 4 5
HU
HL L 113., 2002.4.30., 1. o. A „.eu” internetes legfelső szintű domainnév létrehozásáról szóló, 2000. február 2-i bizottsági munkadokumentum 6. szakasza. Az 733/2002/EK rendelet 2a. cikke. A 733/2002/EK rendelet (9) preambulumbekezdése. A 733/2002/EK rendelet 3. cikkének (4) bekezdése.
3
HU
ahol a regisztrátorok a végfelhasználók igényeinek kielégítése érdekében igyekeznek szélesíteni kínálatukat, miközben versenyképes árakat biztosítanak. A „.eu”-modell utolsó eleme az igénylő. A végfelhasználó felelőssége a különféle regisztrátorok ajánlatainak felmérése, és az igényeinek legmegfelelőbb ajánlat kiválasztása. Emellett a kezdeti regisztrációs időszak során a végfelhasználó felelőssége volt a kedvező elbírálás érdekében teljes körű és pontos kérelem benyújtása, valamint szükség esetén a kérelem érvényességének bizonyítása. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a „.eu”-modell alapja a végfelhasználók lelkiismeretessége jogaik védelmezése terén, valamint a védelmi mechanizmusok alkalmazása, amennyiben visszaélésre került sor. 2.2.
A jogi keret A közösségi jogalkotó által a „.eu” TLD létrehozására és bevezetésére vonatkozóan megalkotott jogi keret két jogszabályra épül, a .eu felső szintű domain bevezetéséről szóló, 2002. április 22-i 733/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (a továbbiakban: „a keretrendelet”) és a .eu felső szintű domain bevezetésére és funkcióira vonatkozó általános szabályok, valamint a bejegyzésre irányadó elvek megállapításáról szóló, 2004. április 28-i 874/2004/EK bizottsági rendeletre6 (a továbbiakban: „az általános szabályok”). E két jogszabályt számos, a nyilvántartó kiválasztására és kijelölésére vonatkozó bizottsági határozat egészíti ki. Az Európai Bizottság honlapján7 megtalálható a „.eu” TLD létrehozásának alapjául szolgáló valamennyi jogi szöveg listája. Emellett a nyilvántartó a domainnevek bejegyzésével kapcsolatos napi működésének szabályozására számos adminisztratív szabályt fogadott el. A jogi keret részét képező különböző eszközökről és az elfogadásukra vonatkozó eljárásról további információk találhatók a következő honlapon: http://ec.europa.eu/information_society/policy/doteu/index_en.htm
3.
MŰKÖDÉS
3.1.
A nyilvántartó Az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a keretrendeletben rögzített megbízása8 alapján a Bizottság érdeklődésnyilvánítási felhívást tett közzé a nyilvántartói feladatkör ellátására pályázó szervezetek számára.9 A pályázatok összehasonlító értékelését követően a Bizottság az European Registry for Internet Domains (EURid) konzorciumot jelölte ki a „.eu” TLD nyilvántartójának10. A keretrendeletben
6 7 8 9 10
HU
HL L 162., 2004.4.30., 40.o. http://europa.eu.int/information_society/policy/doteu/background/index_en.htm Az 733/2002/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja. Érdeklődésnyilvánítási felhívás a .eu TLD nyilvántartójának kiválasztására (2002/C 208/08), HL C 208., 2002.9.3., 6. o. A Bizottság határozata a „.eu” TLD nyilvántartójának kijelöléséről, HL L 128., 2003.5.24., 29.o.
4
HU
foglaltaknak megfelelően a Bizottság 2004. október 12-én szolgáltatási koncessziós szerződést kötött az EURiddel.11 Az EURid nonprofit szervezet, melyet a Belgium, Olaszország és Svédország nemzeti felső szintű domainnevét működtető szervezetek alapították 2003 áprilisában. Később az EURid tagjai közé léptek a Csehország és Szlovénia felső szintű domainnevét működtető szervezetek is. Az EURid székhelye a belgiumi Diegemben található. A „.eu” TLD igazgatására vonatkozóan a Bizottság és az EURid között létrejött szerződés alapján a Bizottság felhatalmazta az EURidet, hogy kössön megállapodást az ICANN-nal a „.eu” TLD kiadásáról12. A megállapodásban az ICANN elismerte az EURidet, mint az Európai Unió által a „.eu” TLD működtetésére legalább 2009-ig kijelölt szervet. A megállapodás aláírását követően 2005 márciusában a „.eu”-t bevezették az internetes domainnév-rendszer gyökérszerveibe, ami technikailag a „.eu” TLD megszületését jelentette. 3.2.
A végfelhasználók védelmére irányuló intézkedések A domainnév-rendszerrel kapcsolatos tevékenységek egészére jellemzőek a jogviták, a konfliktusok és a „durva” kereskedelmi gyakorlatok. A világszerte domainnevet igénylők száma és a domainnevek piacának értéke erőteljes versenyhez vezetett a regisztrátorok, és különösen a viszonteladók körében. Nem meglepő ezért, hogy néhány regisztrátor visszaélő magatartást tanúsít annak érdekében, hogy részesüljön ebből a vonzó piacból. Kulcsfontosságú ezért annak biztosítása, hogy a bejegyzésekkel kapcsolatos visszaélések és hasonló regisztrátori gyakorlatok hatékonyan felismerhetőek legyenek, és megfelelően eljárjanak velük szemben. A „.eu” jogi keretei ezzel összhangban kerültek kidolgozásra. A „.eu” keretein belül történő „cybersquatting”, vagyis domainkalózkodás13 kockázatának csökkentése érdekében az európai jogalkotó különféle eszközöket dolgozott ki a végfelhasználók jogainak védelmére. Három ezt szolgáló eszköz különböztethető meg: a nevek fenntartása, a szakaszos bejegyzés, valamint az alternatív vitarendezési eljárás (ADR).
3.2.1.
Fenntartott vagy be nem jegyezhető nevek A nevek domainkalózkodással szembeni védelmének legelemibb szabálya domainnévként való bejegyzésük tiltása vagy a név fenntartása a jogos birtokos általi bejegyzésre. A keretrendelet rendelkezik egy eljárásról, melynek során a tagállamok kérésére jegyzékeket kell összeállítani azon nevekről, melyek nem jegyezhetők be (5. cikk (2) bekezdésének a) pontja), vagy csak második szintű domainen jegyezhetők
11 12 13
HU
Az EURiddel kapcsolatos további információkat lásd a http://www.eurid.eu/content/view/12/26/lang,en/ honlapon. A 733/2002/EK rendelet (15) preambulumbekezdése. A „cybersquatting”, vagyis domainkalózkodás fogalma általában azon jelenség leírására szolgál, amikor valaki olyan internetes domainnevet jegyeztet be, melyet nyilvánvalóan nem kíván használni. A domainkalóz a domainnevet később magasabb áron kínálja fel jogos tulajdonosának.
5
HU
be (5. cikk (2) bekezdésének b) pontja). A keretrendelet 5. cikke szolgál alapjául annak is, hogy a Bizottság rendelkezhet bizonyos domainnevek tagállamok vagy közösségi intézmények és szervek általi használatra való fenntartásáról (az általános szabályok 8. és 9. cikke). A nevek letiltására vagy fenntartására vonatkozó eljárásról további információk találhatók a Bizottság „.eu” TLD-ről szóló honlapján: http://ec.europa.eu/information_society/policy/doteu/index_en.htm. A „.eu” alatt be nem jegyezhető vagy fenntartott nevek teljes jegyzéke a „.eu” nyilvántartójának honlapján14 hozzáférhető. 3.2.2.
A „napfelkelte-időszak” Az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a keretrendeletben rögzített megbízásával összhangban az általános szabályoknak rendelkezniük kell arról, hogy a nemzeti és/vagy közösségi jog által elismert, illetve a nemzeti és/vagy közösségi jog alapján keletkezett korábbi jogok jogosultjai és az állami szervek számára olyan meghatározott időtartam („sunrise period”, „napfelkelte-időszak”) álljon rendelkezésre, amelynek során domainnevük bejegyzését kizárólag a nemzeti és/vagy közösségi jog által elismert, illetve a nemzeti és/vagy közösségi jog alapján keletkezett korábbi jogok ilyen jogosultjainak és az állami szervezeteknek tartják fenn.15 Ennek a megbízásnak felel meg az általános szabályok IV. fejezete (10-14. cikk), mely alapvető iránymutatásokat ad a szakaszos bejegyzés kezdeti időszakára vonatkozóan. E szabályokat a nyilvántartó a „Sunrise-szabályokban” tovább pontosította. A nyilvántartó jelentős erőfeszítéseket tett a „napfelkelte-időszak” eljárásainak lehető legegyszerűbbé tételére, figyelembe véve, hogy a „napfelkelteidőszak” a tagállami jog alapján keletkezett korábbi jogokat érinti. Különös figyelmet kellett szentelni a különböző jogrendszerekre és a korábbi jogok meglétének és érvényességének bizonyításához szükséges különböző eszközökre. Ez szükségképpen hatással volt a kérelmezési eljárás összetettségére. Míg a bejegyzett védjegyek létezésének bizonyítására szolgáló dokumentumok beszerzése nem jelent nehézséget, egy be nem jegyzett jog, vagy bizonyos hatóságok esetében egy vállalat nevének bizonyítása sokkal bonyolultabb lehet. Ezekben az esetekben a kérelem sikeréhez sokszor alapvető fontosságú egy hozzáértő regisztrátor kiválasztása, mely megkönnyíti a kérelem előkészítését. A „napfelkelte-időszak” két, egyenként kéthónapos szakaszból állt. Az első szakasz során kizárólag az állami szervek és a védjegyek birtokosai/használói igényelhették domainnévként állami szervek neveit, állami szervek által irányított földrajzi területek neveit, valamint bejegyzett közösségi vagy nemzeti védjegyeket. A második szakaszban emellett a nemzeti törvények által védett egyéb jogokon alapuló domainnevek, így vállalatnevek, az üzleti életben közismert elnevezések, védett irodalmi és művészeti alkotások megkülönböztető címei, lajstromozás nélkül oltalomban részesülő védjegyek és kereskedelmi nevek is igényelhetőek voltak.
14 15
HU
http://www.eurid.eu/content/view/21/38/lang,en/ A 733/2002/EK rendelet (16) preambulumbekezdése.
6
HU
A „napfelkelte-időszak” alatti visszaélések megelőzése érdekében a korábbi jog iránt támasztott igényt olyan okirattal kellett alátámasztani, amely az adott jog fennállását azon jogrend szerint bizonyította, amelyben az adott jog keletkezett.16 A jogok fennállásának hitelesítését a nyilvántartó által kijelölt hitelesítő (PriceWaterhouseCoopers) végezte. Meg kell jegyezni, hogy a „.eu” TLD-re vonatkozóan létrehozott jogi keret nem tér el a meglévő jogszabályoktól, és ezért a hitelesítőnek hitelesnek kellett elfogadnia valamennyi hiteles védjegyen vagy valamely tagállam által nyújtott bármilyen korábbi jogon alapuló kérelmet. Az azonos névre vonatkozó kérelmeket érkezési sorrendben bírálták el. A nyilvántartó valamely domainnév bejegyzését érintő döntésével kapcsolatos viták esetén a kérelmezők rendes bíróságokhoz vagy az ADR elnevezésű bíróságon kívüli vitarendezési rendszerhez fordulhattak (lásd lent). A képzett szakemberek által elvégzendő hitelesítési eljárás miatt a „napfelkelteidőszakban” a domainnevek bejegyzéséért fizetendő díj magasabb volt, mint a nyilvántartó működésének általános időszakában. A kérelem alapjául szolgáló korábbi jog hitelesítésének összetettségétől függően a díjak az állami szervek által benyújtott kérelmek esetén fizetendő 35 eurós összegtől a bejegyzett végjegyek esetén fizetendő 45 eurón át az egyéb jogokon alapuló kérelmek esetében fizetendő 85 eurós összegig terjedtek. E díjhoz a regisztrátorok hozzáadták haszonkulcsukat. A végfelhasználó által fizetendő díj általában tükrözte a regisztrátor által nyújtott szolgáltatás szintjét és minőségét. 3.2.3.
A viták peren kívüli rendezésének politikája A „.eu” TLD-re vonatkozó jogi keret a „.eu” TLD alatti domainnevekkel kapcsolatos viták rendezésére alternatív vitarendezési eljárásról (ADR) rendelkezik. Ez a rendszer eljárási garanciákat biztosít az érintett felek számára, és a bírósági eljárások sérelme nélkül alkalmazandó, melyeket bármely érdekelt fél kezdeményezheti a domainnév birtokosával vagy a nyilvántartó döntésével szemben. Kiválasztási eljárást követően17 a nyilvántartó 2005. április 12-én a Cseh Köztársaság Gazdasági Kamarája és a Cseh Köztársaság Mezőgazdasági Kamarája mellett működő, prágai székhelyű választottbíróságot (a „Cseh Választottbíróságot”) jelölte ki a „.eu” domainnevekkel kapcsolatos ADR-jogviták rendezésére. 2005 augusztusában a Cseh Választottbíróság, egy európai IP- és IT-szakemberekből álló előkészítő csoport közreműködésével nyilvános konzultációt indított az ADRrendszerre vonatkozóan az általános szabályokban rögzített iránymutatásokat pontosító gyakorlati szabályok megalkotásával kapcsolatban. A Cseh Választottbíróság 2005 novemberében közzétette honlapján az ADR-panaszok benyújtásával és kezelésével kapcsolatos adminisztratív eljárásokat megállapító végleges szabályzatot.18 Az ADR-rendszer keretében egy harmadik fél rosszhiszemű vagy visszaélésszerű bejegyzési kérelmével vagy a nyilvántartó döntéseivel szemben kezdeményezhető
16 17 18
HU
Az általános szabályok 14. cikke. A 874/2004/EK bizottsági rendelet 23. cikke. http://www.adr.eu/adr/adr_rules/index.php
7
HU
vita.19 Az ADR-eljárás illetékének összege a költségmegtérülés elvén alapul. Az ADR-illetékek (melyek legalacsonyabb összege 1 850 EUR) a hasonló választottbíróságoknak fizetendő illetékekhez képest viszonylag alacsonyak. A működésének első évében elért kedvező eredményekre való tekintettel a Cseh Választottbíróság 2007. január 1-jétől 7%-kal csökkentette illetékeit. Emellett további 10%-os kedvezményben részesülnek az ADR-illetékekből azon felek, akik az ADR-eljárás során fokozott biztonságú elektronikus aláírást használnak. 4.
EREDMÉNYESSÉG A „.eu” TLD rendszer eredményessége két mutató alapján mérhető, ezek az igényelt domainnevek száma és a nyilvántartó hatékonysága a bejegyzési rendszer napi működtetése terén.
4.1.
Az igényelt/bejegyzett domainnevek száma A bevezetése óta eltelt egy évben 2,4 millió „.eu” nevet jegyeztek be a „.eu” TLD alatt, aminek köszönhetően mára a „.eu” Európában a harmadik, világszerte pedig a hetedik legnépszerűbb országkódos TLD lett. Az Európai Unión belül a „.eu”-t csupán Németország és az Egyesült Királyság ccTLD-je előzi meg, világszerte pedig csak a „.com”, a „.net”, a „.org” és a „.info” rendelkezik több bejegyzéssel. Emellett a bejegyzés első hullámát követően mostanra egyre nő azoknak a száma, akik ténylegesen használják bejegyzett „.eu” domainneveiket, szemben a korábbi gyakorlattal, amikor a neveket elővigyázatosságból bejegyezték ugyan, de nem használták. A legfrissebb számadatok országonkénti bontásban a következő honlapon érhetők el: http://status.eurid.eu/. A „napfelkelte-időszakban” 346 218 kérelmet nyújtottak be 245 221 domainnév bejegyzésére. A kérelmek száma és a kérelmezett domainnevek száma közötti eltérés abból adódik, hogy bizonyos domainnevekre több mint egy igénylő nyújtott be kérelmet. A domainnevek bejegyzésének átlagos havi növekedési üteme 2006 májusa és decembere között 4,7%-os volt, ami az ágazatban az egyik legmagasabb. A „.eu” tényleges napi használata is egyre nő. A domainnév lekéréseinek száma, azaz annak gyakorisága, hogy hányszor látogat el valaki egy „.eu” weboldalra vagy küld e-mailt egy „.eu” e-mail címre, 2006 júniusának vége és decemberének vége között fél év alatt megötszöröződött. Továbbá 2007 januárjában az összes „.eu” domainnév több mint 78%-a vezetett működő weboldalhoz vagy e-mail-szerverhez. A működő weboldalak közül csak minden ötödik irányította át a látogatót automatikusan egy másik oldalra vagy másik URL-re; ezek a számok azt mutatják, hogy a „.eu” domainnevek aktív használatban vannak. A nyilvántartó által a közelmúltban végzett felmérés emellett azt is kimutatta, hogy az európai internethasználók 79%-a ismeri a domainnév-rendszerek és a domainnevek fogalmát, és 63%-uk hallott a „.eu” létezéséről. Az
19
HU
A 874/2004/EK bizottsági rendelet 21. cikke.
8
HU
internethasználók 45%-a tudja, hogy az EU lakosai bejegyezhetnek „.eu” domainnevet, és 11%-uk fontolgatja annak lehetőségét, hogy e domainnév-rendszer keretében domainnevet jegyeztet be. A „.eu” iránti nagy érdeklődésnek és a bejegyzések magas számának köszönhetően a nyilvántartó csökkenthette a „.eu” domainnév birtoklásához kapcsolódó költségeket. 2007. január 1-jétől a domainnév regisztrációs díja és az évenkénti megújítási díj 10 euróról 5 euróra csökkent. Tekintettel a „.eu” nyilvántartójának nonprofit jellegére a jövőben további díjcsökkentések várhatók. Meg kell jegyezni, hogy a díjakat az akkreditált „.eu” regisztrátorok szedik be, melyek ügyfeleik számára az árakat megállapítják. Számos regisztrátor szolgáltatáscsomagot nyújt, melyben például weboldalszolgáltatás (web hosting) és e-mail csomagok is szerepelnek. A „.eu” alatt bejegyzett domainnevek ára ma 15 eurónál kezdődik, ami megfelel a .com, .net, .co.uk, .de, stb. egyéb domainnevekért általában kért összegeknek. Mindent egybevetve megállapítható, hogy a „.eu” TLD bevezetése sikeres és eredményes volt, és kielégíti az európai állampolgárok, az ipar és egyéb szervezetek valós igényét. 4.2.
A bejegyzési rendszer működése A bejegyzési rendszer működésének értékelésére vonatkozóan az általános szabályok20 előírják, hogy a szakaszos bejegyzési folyamat végén független ellenőrzést kell végezni, és annak megállapításairól a Bizottságnak címzett jelentést kell készíteni. Az ellenőrzés célja annak megerősítése, hogy a nyilvántartó a szakaszos bejegyzési időszakot üzemeltetési és műszaki szempontból tisztességesen, megfelelően és helyesen bonyolította le. Az ellenőrzési módszer része volt a nyilvántartó eljárásainak alapos vizsgálata a „napfelkelte-időszak” során. Az ellenőr erre vonatkozóan statisztikai adatokat gyűjtött és kikérte harmadik felek (köztük a szellemi tulajdonnal foglalkozó szakértők) véleményét is. Vizsgálatot végeztek a nyilvántartónak a visszaélő magatartással szembeni eljárásaira vonatkozóan is. Ezeket az eljárásokat összehasonlították a hasonló nyilvántartók által alkalmazott hasonló eljárásokkal. Végül az ellenőr felmérést készített kiválasztott regisztrátorok megelégedettségéről és megkérdezett kiválasztott domainportfolió-tulajdonosokat is. Az ellenőrzési jelentés megállapításai a következőképpen foglalhatók össze: i) A jogok „napfelkelte-időszakban” végzett hitelesítésével kapcsolatban az ellenőr megállapította, hogy a hitelesítő kiválasztása és a „napfelkelte-időszakra” vonatkozó szabályok megfeleltek az általános szabályok előírásainak, és gazdasági (költségek) és működési (kapacitás) szempontból elfogadható modellt követtek. Ezeket a szabályokat azért hozták, hogy az eljárást a lehető legegységesebbé tegyék, tekintettel az Európai Unió különböző tagállamaiban alkalmazott jogszabályok különbségeire. A statisztikai adatok alapján az ellenőrök megállapították, hogy nem tapasztalható semmiféle megkülönböztetés az egyes tagállamok állampolgárai között.
20
HU
A 874/2004/EK bizottsági rendelet 12. cikkének (5) bekezdése.
9
HU
ii) A visszaélésszerű bejegyzésekkel kapcsolatban a nyilvántartó következetesen az „érkezési sorrendben történő kiszolgálás” elvét alkalmazta. Az egyes regisztrátoroknál tapasztalt „raktározási praktikák” tekintetében a nyilvántartó mintavételen és panaszokon alapuló vizsgálatokat végzett, és szerződést bontott azon regisztrátorokkal, akik esetében a visszaélés bizonyítást nyert. iii) A jogosulatlan igénylők bejegyzéseivel kapcsolatban a nyilvántartó utólagos vizsgálatokat végzett, és szükség esetén visszavonta a domainneveket, melyek ezt követően ismét elérhetővé váltak a nagyközönség számára. iv) A nyilvántartónál akkreditált több száz regisztrátor (az úgynevezett „fantom regisztrátorok”) ellen, melyek egyetlen célja domainnevek bizonyos igénylők számára történő tömeges megszerzése volt a nyilvántartó az illetékes bíróságoknál eljárást kezdeményezett. v) Az üzemeltetési és műszaki kérdésekkel kapcsolatban az ellenőrzési jelentés megállapítja, hogy az EURid által alkalmazott rendszer megbízható, és megfelelőnek bizonyult a „napfelkelte-időszakban” és azt követően beérkező nagyszámú kérelem feldolgozásához. vi) A 2006. április 7-ét, azaz a regisztrációs lehetőség nagyközönség előtti megnyitását követő roham („landrush”) és a később tapasztalt hasonló helyzetek („mini-landrush”) nem különböztek a sok más nyilvántartó által tapasztalt jelenségektől. Ez valószínűleg a regisztrátorok műszaki és üzemeltetési képességeinek köszönhető. Az EURid registry logjaiból való alapos és részletes mintavételt követően az ellenőrök nem találtak arra utaló jelet, hogy valamely fél jogosulatlan előnyhöz jutott volna, vagy az „érkezési sorrendben történő kiszolgálás" elve” sérült volna, vagy bármely fél meg nem engedett változtatásokat végzett volna az adatbázisban, vagy az adatgyűjtő rendszerbe illetéktelenül beavatkoztak volna, vagy hogy az EURid által installált védelmi tűzfalakat bárki feltörte volna. vii) A végfelhasználóknak való segítségnyújtás érdekében a nyilvántartó a „napfelkelte-időszak” kezdetekor (2005. december 7.) háttértámogató csoportot hozott létre a telefonhívások, e-mailek, faxok és postai levelek fogadására. A háttértámogató csoport azonban 2006 júliusáig nem dokumentálta megfelelő bejegyzési rendszerrel a harmadik felekkel való kapcsolatait. 5.
KÖVETKEZTETÉSEK Az ellenőrzési jelentésből származó fenti megállapítások azt mutatják, hogy a nyilvántartó a „.eu” TLD induló szakaszában igen hatékonyan és a jogi keretnek teljes egészében megfelelően működött. Nincs arra mutató jel, hogy a „.eu” keretén belüli viták vagy problémák száma magasabb lett volna, mint bármely hasonló TLD esetében. Egy sikeres, nagyszámú igénylőt vonzó TLD esetében elkerülhetetlenek a vitatott domainnevekkel kapcsolatos panaszok. A más TLD-knél az évek során tapasztalt vitákat figyelembe véve bizonyos mennyiségű panasz várható volt. Egyes megfigyelők legnagyobb meglepetésére a „.eu” a vártnál sokkal több igénylőt vonzott. Némelyik bejegyzés spekulatív és/vagy visszaélésszerű volt, a legtöbb domainnevet azonban jóhiszeműen jegyeztették be. Elkerülhetetlen volt, hogy egyes emberek anyagi haszon reményében regisztráltak, megkísérelve a rendszer
HU
10
HU
„kizsákmányolását”. Az efféle magatartás túlnyomórészt előre látható volt. Valójában az Európai Parlamentben és a Tanácsban a „.eu”-val kapcsolatos jogszabályok elfogadásakor a legtöbb vita középpontjában a visszaélések lehetőségének csökkentése állt. A rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a jogi keret és az EURid által bevezetett védőintézkedések e tekintetben messzemenően eredményesek voltak. Mivel az induló szakasz egy ideje véget ért, a „.eu” nyilvántartójának céljai változtak. A kihívás most a felhasználóknak nyújtott szolgáltatások továbbfejlesztése, például egy, a regisztrátorok számára kidolgozott etikai kódex elfogadásán keresztül. Emellett ösztönözni kell az újabb bejegyzéseket és elő kell mozdítani a „.eu” TLD állampolgárok, intézmények és vállalatok általi tényleges használatát.
HU
11
HU
