HU
HU
HU
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA
Brüsszel, 11.4.2008 COM(2008) 187 végleges
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK A közös halászati politika szerepe az ökoszisztéma-alapú szemlélet tengergazdálkodásban való érvényesítésében [SEC(2008) 449]
HU
HU
Bevezetés és alkalmazási kör A Szerződés 6. cikke előírja, hogy a környezetvédelmi követelményeket be kell illeszteni a közösségi politikákba, így többek között a közös halászati politikába.1 A halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló tanácsi rendelet2 kimondja, hogy a közös halászati politika egyik működési célkitűzése az ökoszisztéma-alapú szemlélet progresszív alkalmazása a halászati gazdálkodásban. Az ökoszisztéma-alapú szemlélet átfogó célkitűzésként a tagállamok által aláírt különféle nemzetközi megállapodásokban is szerepel, ilyen például a biológiai sokféleségről szóló egyezmény és a fenntartható fejlődésről szóló, 2002-ben Johannesburgban megrendezett világ-csúcstalálkozó nyilatkozata. A Bizottság szolgálatai 2002-ben munkadokumentumot3 tettek közzé az ökoszisztéma-alapú szemlélet halászati gazdálkodásban való érvényesítését célzó nemzetközi együttműködés lehetőségeiről és prioritásairól, amely dokumentum az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) néhány hónappal korábban elfogadott reykjavíki nyilatkozatán4 alapult. Az ökoszisztéma-alapú szemlélet közös halászati politikában való érvényesítése nemcsak a közösségi vizeket érinti, hanem a világóceán egészét. A közösségi fellépés ezért a közösségi vizekre vonatkozó jelenlegi közös halászati politikai eszközök és a Közösségnek az ENSZ és a FAO eljárása keretében a regionális halászati irányítószervezetek berkeiben kifejtett munkája révén fog kibontakozni, illetve – adott esetben – kétoldalú megállapodások útján. A tengergazdálkodás ökoszisztéma-alapú szemléletét nem lehet és nem is szabad pusztán egy meghatározott ágazatban alkalmazni, annak ágazatközi jellegűnek kell lennie. A tengerügyek terén az integrált tengerpolitika5 szolgáltatja az integrált fellépés átfogó keretét, míg annak környezetvédelmi pillére, a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv6 jelenti a tengeri környezet kezelésével összefüggésben az ökoszisztéma-alapú szemlélet érvényesítésének általános alapját. Az élőhelyvédelmi irányelv7 – amely előírja, hogy létre kell hozni a védett tengeri területek hálózatát – szintén hasznos eszközöket biztosít az ökoszisztéma-alapú szemlélet érvényesítéséhez. A tengergazdálkodás ökoszisztéma-alapú szemléletének általános politikai célja nem valósítható meg egy adott ágazati politikán, például a közös halászati politikán belül. A különféle ágazati politikák keretében meghozott intézkedéseknek kapcsolódniuk kell ehhez az átfogó kerethez, ezért egy-egy ágazati politikán belül olyan intézkedések kidolgozására és végrehajtására van szükség, amelyek hozzájárulnak az átfogó célok eléréséhez.
1
2 3 4 5 6
7
HU
Az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalat változata (HL C 325., 2002.12.24., 42. o.) A 2371/2002/EK rendelet (HL L 358., 2002.12.31., 59. o.). SEC(2001) 1696. http://www.fao.org/docrep/meeting/004/Y2211e.htm. COM(2007) 575 végleges – SEC(2007) 1278. Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (A tengervédelmi stratégiáról szóló irányelv) – még nem hirdették ki. A Tanács 92/43/EGK irányelve (1992. május 21.) a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről (HL L 206., 1992.7.22., 7. o.).
2
HU
A közös halászati politika keretében már foganatosítottak olyan intézkedéseket, amelyek hozzájárulnak e cél megvalósításához, azonban nem tekintették őket egy átfogó végrehajtási stratégia részének. E közlemény: – jelentést tesz a közös halászati politika azon szempontjairól, amelyek eddig hozzájárultak az ökoszisztéma-alapú szemlélet érvényesítéséhez, – bemutatja, hogy a közös halászati politika hogyan kapcsolódik a tengergazdálkodás ökoszisztéma-alapú szemléletének integrált, ágazatközi érvényesítéséhez, – bemutatja, hogy a közös halászati politikán belül meghozandó intézkedéseket hogyan fogja össze átfogó elvként az ökoszisztéma-alapú szemlélet. 1.
MI AZ ÖKOSZISZTÉMA-ALAPÚ SZEMLÉLET?
A FAO8 szerint konkrétan a halászat összefüggésében az ökoszisztéma-alapú szemlélet célja „a halászat oly módon történő tervezése, fejlesztése és kezelése, amely figyelembe veszi a társadalmak szerteágazó igényeit és óhajait, de nem teszi kockára a jövő generációk lehetőségét arra, hogy élvezhessék a tengeri ökoszisztémák nyújtotta termékek és szolgáltatások teljes körét”. Olyan szemléletként definiálják, amely „törekszik a különféle társadalmi célkitűzések kiegyensúlyozására azáltal, hogy figyelembe veszi az ökoszisztémák biotikus, abiotikus és emberi tényezőiről és a köztük lévő interakcióról rendelkezésre álló ismereteket és a velük kapcsolatos bizonytalanságot, továbbá ökológiai szempontból ésszerű korlátokon belül integrált megközelítést alkalmaz a halászattal összefüggésben”. A biológiai sokféleségről szóló egyezmény9 és a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) általánosabb fogalommeghatározásai egyértelművé teszik, hogy az ökoszisztéma-alapú szemlélet olyan eszköz, amely a fenntartható fejlődést három alapvető, az Unió fenntartható fejlődési stratégiájának is részét képező szempontból próbálja előmozdítani, nevezetesen a környezetvédelem, a társadalmi igazságosság és kohézió, valamint a gazdasági jólét vonatkozásában, amelyek fontosságát a közös halászati politika alaprendelete10 is kidomborítja. Mindezek alapján a Bizottság álláspontja szerint a tengergazdálkodás ökoszisztéma-alapú szemléletének lényege, hogy a jelenlegi és a jövőbeli generációk számára ésszerű ökológiai határokon belül biztosítani kell az élő tengeri erőforrásokból származó termékeket és szolgáltatásokat. Az ilyen alapokra helyezett tengergazdálkodás törekedni fog annak biztosítására, hogy az élő tengeri erőforrásokból származó előnyök minél nagyobb mértékben megmaradjanak, azonban a halászati műveletek tengeri ökoszisztémákra gyakorolt hatása mérsékelt legyen, valamint ne befolyásolja károsan ezen ökoszisztémák jövőbeli működését, sokféleségét és épségét.
8 9
10
HU
FAO 2003. The Ecosystem Approach to Fisheries. FAO Technical Guidelines for Responsible Fisheries. No 4, Suppl. 2. Róma, FAO. 112. o. CBD – COP 5, V/6 határozat (http://www.cbd.int/convention/cop-5-dec.shtml?m=COP05&id=7148&lg=0). A 2371/2002/EK rendelet.
3
HU
Az ökoszisztéma-alapú szemlélet tehát a hagyományos halászati gazdálkodás korábbi „korlátozási paradigmáján” alapul, amely a célállományra összpontosít. A „korlát” fogalma azonban a célpopulációra kifejtett hatásokon túlmenően elsősorban arra vonatkozik, hogy valamennyi ökológiai rendszer korlátokkal rendelkezik, továbbá hogy ezek túllépése alapvető változásokat idézhet elő az adott ökoszisztémában. A halászat okozta hatások mérséklése ökológiai szempontból akkor ésszerű, ha a halászott állományok létszáma ökológiailag életképes szinten marad, sikerül megőrizni a biológiai sokféleséget, valamint ha az ökoszisztémák szerkezetét, folyamatait és funkcióit elfogadható szinten tartják.11 Ezenkívül tekintettel arra, hogy a halászat kölcsönhatásban van más emberi tevékenységekkel és azok következményeivel, ezeket az interakciókat is figyelembe kell venni. 2.
A
HALÁSZATI GAZDÁLKODÁS BEILLESZTÉSE ÖKOSZISZTÉMA-ALAPÚ SZEMLÉLETÉBE
A
TENGERGAZDÁLKODÁS
A halászati gazdálkodás hozzájárulhat az ökoszisztéma-alapú szemlélet megvalósításához, a tengergazdálkodás ökoszisztéma-alapú szemléletének azonban valamennyi olyan gazdasági ágazatra ki kell terjednie, amely hatással van a tengeri ökoszisztémára. Egyes országok – például Ausztrália – a halászati gazdálkodást illetően olyan megközelítést fogadtak el, amely integrálja a tengeri ökoszisztémához kapcsolódó különféle emberi érdekeket, a tengeri környezet és az ember kölcsönhatása tekintetében pedig globális és integrált kockázatkezelést alkalmaz. Ez a megközelítés az Unió vonatkozásában nem tűnik járható útnak, figyelembe véve az EU számos regionális tengerét, amelyek mindegyike több tagállam érdekkörébe is beletartozik, valamint azt, hogy a tengeri ökoszisztémák a legtöbb esetben harmadik országok joghatósága alá tartozó vizekre is kiterjednek. Ebben a bonyolult helyzetben célirányos, integrált politikákra van szükség – ilyen például a tengervédelmi stratégia12 – annak érdekében, hogy a tengergazdálkodás egy ágazatokon átívelő keretbe illeszkedjen. A közös halászati politika hozzá fog járulni e keret létrehozásához azáltal, hogy intézkedéseket hoz a halászat nyújtotta előnyökkel és a halászat hatásaival összefüggésben. A halállományok és élőhelyeik állapota fontos elem lesz a jó környezetvédelmi állapotnak a tengervédelmi stratégia által előirányzott értékelésében. Olyan halászati gazdálkodási intézkedések kidolgozására és végrehajtására fog sor kerülni, amelyek hozzájárulnak a jó környezetvédelmi állapot eléréséhez. Az ökoszisztéma-alapú szemléleten belül a védett területek kijelölése az érzékeny élőhelyek és fajok védelmének elengedhetetlen eszköze. Az élőhelyvédelmi irányelv13 előírja, hogy a tengeren is létre kell hozni a reprezentatív védett területek hálózatát. A közös halászati politika rendelkezik azokkal a halászatszabályozási eszközökkel, amelyek nélkülözhetetlenek az ilyen védett területek létrehozását motiváló célok megvalósításához. Az EU vonatkozásában tehát az ökoszisztéma-alapú szemlélet keretében megvalósuló halászati gazdálkodás feladata: (1)
mérsékelni a halászat tengeri ökoszisztémákra kifejtett közvetlen és közvetett hatásait oly módon, hogy a tengeri ökoszisztémák egészségesek, a halpopulációk pedig ökológiailag életképesek maradjanak; mindez úgy valósítható meg, hogy a közös
11
FAO 2003. A tengervédelmi keretirányelv – még nem hirdették ki. A Tanács 92/43/EGK irányelve.
12 13
HU
4
HU
halászati politika keretében a döntéseket a halászat és a tengeri ökoszisztémák közötti kölcsönhatással kapcsolatban rendelkezésre álló teljes tudásbázisra kell alapozni, és (2)
gondoskodni arról, hogy a halászattal összefüggésben foganatosítandó intézkedések összhangban legyenek az ágazatközi tengervédelmi stratégiával és az élőhelyvédelmi irányelvvel.
A tengerpolitikán, illetve annak környezetvédelmi pillérén, a tengervédelmi stratégián keresztül történő integrált megközelítés nagy előnyöket fog jelenteni a fenntartható halászat számára azáltal, hogy a tengerrel összefüggésben zajló emberi, környezetvédelmi és gazdasági kölcsönhatásokat integrált módon kezeli. A tengergazdálkodás ökoszisztéma-alapú szemlélete jelentős előnyökkel jár a halászatra számára. A halászat valószínűleg az egyetlen olyan tengeri ágazat, amely közvetlenül függ az egészséges tengeri ökoszisztémáktól, így egyúttal az az ágazat is, amely a legtöbbet nyerhet ezen ökoszisztémák védelmével. A tengergazdálkodás ökoszisztéma-alapú szemlélete foglalkozik majd azokkal a halászati ágazat által hangoztatott aggályokkal, hogy a tengeri ökoszisztémákra és a halállományokra sok emberi tevékenység gyakorol negatív hatást, ezért mindezeket a hatásokat – és nemcsak a halászatot – kézben kell tartani a tengeri ökoszisztémák és halállományok védelme érdekében. Az integrált ökoszisztéma-alapú szemlélet lehetővé teszi azt, amire a halászati gazdálkodás egyedül képtelen: biztosítja a tengeri ökoszisztémák helyreállását és egészséges állapotuk fenntartását, így garantálva a halállományok jövőbeli produktivitását. 3.
MEGOLDÁSRA VÁRÓ ALAPVETŐ KÉRDÉSEK
Az ökoszisztéma-alapú szemlélet érvényesítésének általános célkitűzésén belül az ökológiai rendszerekhez kapcsolódó szolgáltatások (pl. a halászatból származó társadalmi és gazdasági haszon) tekintetében meghatározott célokat kell kijelölni, a halászat okozta hatásokat illetően pedig ésszerű ökológiai korlátokat kell meghatározni (pl. a populációk létszámának megfelelő szinten tartása, a biológiai sokféleség fenntartása, valamint az ökoszisztéma szerkezetét, folyamatait és funkcióit érő hatások elfogadható szinten tartása14). A fellépés kiindulási pontja az lehetne, hogy az ökoszisztémákat, valamint szerkezetüket, folyamataikat és funkcióikat a rendelkezésre álló ismereteink alapján le kell írni. Ezenkívül fontos folytatni és kiterjeszteni azokat a jelenlegi felméréseket, amelyek a halállományok állapotára és annak alakulására, valamint az ökoszisztémákat érintő halászat hatására összpontosulnak. E felméréseket mindig naprakésszé kell tenni, amint több információ áll rendelkezésre. Azok a tudományos testületek, amelyektől a halászati gazdálkodási intézkedések előkészítésekor szakvéleményt kérnek, az állományok állapotának alakulását és a gazdálkodási intézkedések hatását illetően hosszú időre visszanyúló adatokkal rendelkeznek, és értékeléseikben az ökoszisztémákkal összefüggő adatokat már most is figyelembe veszik. A halászat tengeri ökoszisztémákra kifejtett fő hatása a tengeri állatok elpusztítása. A halászat során a halakat, rákféléket és egyéb tengeri szervezeteket kiemelik a tengeri ökoszisztémából, és partra szállítják, azonban akkor is azonnal elpusztulnak, ha járulékos fogásként halásszák
14
HU
FAO 2003.
5
HU
ki őket, majd visszadobják a tengerbe, illetve, ha a halászeszközök kárt tesznek bennük anélkül, hogy felhúznák őket a fedélzetre. A halászat akkor is hatást gyakorolhat az élőhelyekre, amikor a halászeszközök érintkeznek a tengerfenékkel, ezáltal nyomot hagyva a talajrétegben és befolyásolva a tengerfenék alatt vagy annak felszínén élő szervezeteket. Mind a tengeri állatok elpusztítása, mind az élőhelyekre kifejtett hatás elsősorban a halászati tevékenység mértékétől függ. Az európai halállományok négyötödére nehezedő halászati terhelés pillanatnyilag a fenntarthatósági célértékek felett van. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb európai halászflotta tevékenysége meghaladja a halászat fenntartható mértékét még akkor is, ha a fenntarthatóság szintjét kizárólag a flották célállományai alapján, azaz korlátozott szemszögből határozzuk meg. A halászati gazdálkodás első és legfontosabb feladata tehát az, hogy az általános halászati terhelést fenntartható szintre szorítsa vissza. A halászati tevékenység mértékének csökkentésével a halászat kevesebb állat pusztulását okozza, és ezáltal a tengeri ökológiai rendszer szerkezetét és működését érő hatások is mérséklődnek. A halászati műveletek során kevesebb hal, rákféle, tengeri madár és tengeri emlős pusztul el véletlenül, így e fajok populációit is kisebb mértékben érik e hatások, kevesebb egyed és érzékeny faj kerül a hálókba járulékos fogásként, továbbá az élőhelyeket is kisebb hatás éri. Az általános halászati terhelés kezelésének fő eszközei a hosszú távú gazdálkodási tervek. Ezeket a fenntartható fejlődésről szóló világ-csúcstalálkozó azon követelményére kell alapozni, amely szerint a halállományokat a „maximális fenntartható hozamot” biztosító szintekre kell felfejleszteni. 2002 óta a közös halászati politika keretében több helyreállítási és hosszú távú gazdálkodási tervet is elfogadtak, illetve közleményeket tettek közzé a maximális fenntartható hozam fogalmának a halászati gazdálkodásban való alkalmazásáról és a járulékos fogások csökkentésére irányuló új politikáról (lásd a 6. fejezetet). A halászat által az ökoszisztémára gyakorolt hatások ilyen általános csökkentésén túlmenően az alábbi konkrét kérdésekre kell figyelmet fordítani: Szükség van az érzékeny tengeri élőhelyek védelmére. Káros hatások érnek minden olyan élőhelyet, amely fizikai érintkezésbe kerül halászeszközökkel. Bár egyes tengerfenék-típusok és a tőlük függő szervezetek ellenállók lehetnek ilyen hatásokkal szemben, a halászeszközökkel való érintkezés bizonyos élőhelyek esetében rendkívül mély és tartós nyomot hagyhat. A Lophelia pertusa fajhoz hasonló hidegvízi koralltelepek esetében például évtizedekbe telhet, mire eltűnnek akár egyetlen fenékvonóháló okozta pusztítás nyomai. A védett tengeri területek Natura 2000 hálózata védelmet fog nyújtani a reprezentatív élőhelyek számára. Az adott Natura 2000 élőhelyhez kapcsolódó célok elérése érdekében szükség esetén a közös halászati politika eszközeinek összehangolt használatára – például bizonyos halászatok felfüggesztésére vagy egyes övezetekben a halászat betiltására – kell majd támaszkodni. Ezen túlmenően egyedi intézkedéseket kell hozni a halászeszközök által az efféle védett területeken kívül okozott fizikai károk csökkentése érdekében, valamint további intézkedéseket kell hozni az érzékeny élőhelyek védelmére, amikor ilyen élőhelyekről, illetve az ezeket fenyegető veszélyekről tudomást szerzünk. E téren már több kezdeményezés is született (lásd a 6. fejezetet). Szükség van továbbá az érzékeny fajok védelmére, amelyek állományait megtizedeli a halászati műveletek okozta járulékos halpusztulás, valamint azokat a célfajokat is védeni kell, amelyek egyedszáma a biztonságos biológiai határérték alá csökkent. A helyreállítási tervek
HU
6
HU
végrehajtása képezi a biztonságos biológiai határérték alatti állományok fejlesztésének fő eszközét, és a nem kívánt fogások visszadobására vonatkozó új politika hozzá fog járulni az érzékeny fajoknak a járulékos kihalászással szembeni védelméhez. Az érzékeny fajok védelmének egyéb eszközei a rendeletek: például az e fajok járulékos fogását csökkentő halászeszközök alakjáról és használatáról szóló rendeletek, illetve az olyan területek halászati tilalom alá helyezéséről szóló rendeletek, ahol nagy a járulékos halfogás valószínűsége. A kisebb mértékű halászati terhelés, valamint az érzékeny fajok és élőhelyek védelme mérsékelni fogja a halászat által az ökoszisztémák szerkezetére, sokféleségére és működésére gyakorolt hatást. Vannak azonban olyan esetek, amikor egyedi intézkedések szükségesek az táplálékháló torzulásának megakadályozására, valamint annak biztosítására, hogy a természetes ökoszisztéma-folyamatok ne szakadjanak meg. Itt példaként említhetők egyes, Nagy-Britannia nyugati partjain élő tengeri madárkolóniák, amelyek szaporodási sikere függ a homoki angolnától (lásd a 6. fejezetet). A környezeti tényezők befolyásolják a tengeri ökológiai rendszereket és a halállományokat. A halászat egyes esetekben tovább súlyosbíthatja az ilyen környezeti tényezők káros hatásait. Az Éghajlatváltozással Foglalkozó Kormányközi Bizottság szerint ez tapasztalható az éghajlat halállományokra gyakorolt bizonyos hatásait illetően. Az elővigyázatosság elvének alapvető szempontja az, hogy a halászatot a környezeti változással szembeni ellenálló képességet biztosító módon kell folytatni, így például a halállományokat soha sem szabad oly mértékig kiaknázni, hogy elveszítsék a környezeti változással szembeni ellenálló képességüket. A Bizottság kifejezetten kérte a halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottságot (HTMGB) és az ICES-t, hogy az ökoszisztémákról és a halászatról szóló felméréseikbe, illetve szakvéleményeikbe építsék be a környezeti tényezőkről rendelkezésre álló ismereteket. 4.
VÉGREHAJTÁS ÉS IGAZGATÁS
A tengergazdálkodás ökoszisztéma-alapú szemlélete eleve feltételezi, hogy a döntéshozatali folyamat során sokféle és gyakran egymásnak ellentmondó érdekeket kell egyeztetni. Bár rövid távon feszülhetnek ellentétek a társadalmi célok és a halászat ésszerű ökológiai határokon belüli folytatása iránti igény között, ezek az ellentmondások hosszú távon nagyrészt megszűnnek, mivel a halászati ágazat fennmaradása elképzelhetetlen egészséges ökoszisztémák nélkül. A fenti globális célkitűzések általános érvényűek, ugyanakkor a meghatározott ökoszisztémák és halászati tevékenységek tekintetében szükség van megfogalmazásukra és végrehajtásukra. Mindezt az európai intézmények, kormányok és érdekelt felek együttműködésével kell megvalósítani. A közös halászati politikában a regionális tanácsadó testületek képezik az érdekelt felekkel való együttműködés fő eszközét. Az ökoszisztéma-alapú szemlélet alkalmazásának általános határait a tengervédelmi irányelv végrehajtása keretében a jó környezetvédelmi állapot meghatározása révén kell majd megállapítani. A maximális fenntartható hozamon alapuló hosszú távú gazdálkodási tervek segítségével egyedi célokat kell kidolgozni a halászat tekintetében, amelyek a jövőben az érintett halászati tevékenységek ökoszisztémákra kifejtett hatását is figyelembe fogják venni. A célokat konkrét intézkedések formájában kell megvalósítani. Eddig úgy vélték, hogy az ökoszisztéma-alapú szemlélet érvényesítéséhez olyan holisztikus és integrált gazdálkodási rendszerre van szükség, amely a halászat és a gazdálkodási intézkedések ökoszisztémákra kifejtett különféle hatásainak előrejelzésén alapul. Az ökoszisztémák és a halászat közötti
HU
7
HU
kölcsönhatásról rendelkezésre álló ismereteink azonban sohasem kimerítőek, ezért a halászat és a gazdálkodási intézkedések hatásai nem jósolhatók meg pontosan. Az is előfordul, hogy a kellő tudás már rendelkezésre áll, de azt túl lassan vagy nem megfelelő mértékben alkalmazzuk. Az ismeretek teljességének hiánya és az integrációt célzó eszközök elégtelensége tehát nem gátolhatja meg az intézkedések foganatosítását. A meglévő ismereteken és eszközökön alapuló haladás megvalósítható és meg is kell valósítani. A jelenlegi ismeretek lehetővé teszik számunkra a helyes irányba mutató gazdálkodási intézkedések meghozatalát. Ez után pedig olyan rendszereket kell létrehozni, amelyek nyomon követik az eredményeket és korrekciós intézkedéseket hoznak. Mind a biológiai sokféleségről szóló egyezményhez kapcsolódó dokumentumok15, mind az ICES iránymutatásai16 kimondják, hogy az ökoszisztéma-alapú szemlélet rugalmas gazdálkodást igényel az ökoszisztémák összetett és dinamikus jellegének kezelésére, valamint abból kifolyólag, hogy működésükkel kapcsolatban nem rendelkezünk teljes körű ismeretekkel. A gazdálkodásnak tehát képesnek kell lennie az bizonytalan tényezők kezelésére, valamint magában kell foglalnia a tapasztalati tanulás (learning-by-doing) és a kutatási visszajelzés elemeit. Előfordulhat, hogy olyankor kell intézkedni, amikor az ok-okozat viszony tudományos szempontból még nem teljesen megalapozott. A gazdálkodás eredményeit ezt követően figyelemmel kell kísérni a jövőbeli gazdálkodás kiigazítása érdekében. A Bizottság számára kutatáson alapuló szaktanácsadást nyújtó intézményeket – elsősorban a HTMGB-t, amely gyakran az ICES szakvéleményét veszi alapul – felkérik az eredmények elemzésére, valamint a gazdálkodás kiigazítási lehetőségeivel kapcsolatos tanácsadásra. A Közösség pénzügyi eszközeit a lehető legnagyobb mértékben a haladás elérésére és az ökoszisztéma-alapú szemlélet érvényesítésének támogatására kell felhasználni. A halászat terén a kutatásra és adatgyűjtésre rendelkezésre álló pénzügyi eszközök már most is hozzájárulnak e célok megvalósításához. Az Európai Halászati Alap (EHA) eszközeit a legteljesebb mértékben a tagállamok szintjén használják fel az ökoszisztéma-alapú szemlélet érvényesítésének előmozdítására, ami megvalósítható például az ökoszisztémákra mérsékelt hatást gyakorló halászati eljárások és technológiák kifejlesztésével, valamint a tudatosság növelésével. 5.
EDDIG MILYEN LÉPÉSEK TÖRTÉNTEK?
A közös halászati politika keretében eddig több olyan kezdeményezés is született, amely hozzájárul az ökoszisztéma-alapú szemléleten alapuló integrált tengergazdálkodás céljainak megvalósulásához: Mivel az Európában kialakult jelenlegi helyzetben az ökoszisztéma-alapú szemlélet keretében az első és legfontosabb lépés a tengeri ökoszisztémákra nehezedő általános halászati terhelés jelentős visszaszorítása, szakpolitikai irányvonalat dolgoztunk ki azzal a céllal, hogy a tengeri halpopulációk halászatát – a maximális fenntartható hozamról szóló
15 16
HU
CBD V/6. határozat, 10. bekezdés Az ICES 273. sz. együttműködési kutatási jelentése, 6.1. fejezet.
8
HU
közleményben17 foglaltaknak megfelelően – a maximális fenntartható hozam szintjére korlátozzuk. A halászati terhelésnek a maximális fenntartható hozam szintjére való korlátozását kiegészíti a nem kívánt járulékos fogások csökkentésére és későbbi megszüntetésére irányuló politika (a fogások visszadobására vonatkozó politika). Ez a célkitűzés fokozatosan, egyidejűleg egy-egy halászati tevékenységenként fog megvalósulni a fogások visszadobásával kapcsolatos új politika révén.18 A közös halászati politikán belül intézkedéseket hoztunk az érzékeny élőhelyeknek a halászat káros hatásaitól való védelmére, ilyen például a halászati tilalom elrendelése az Írország nyugati partjainál található hidegvízi koralltelepek területén.19 Ezen intézkedések célja a Natura 2000 területek védelmére vonatkozó célok megvalósítása, amely területek az élőhelyvédelmi irányelvvel létrehozott ökológiai hálózat részét képezik. A Földközi-tenger térségében az érzékeny mélytengeri élőhelyek, többek között a koralltelepek védelmére tilalmat vezettünk be a kotróhálók és a vontatott hálók 1000 méternél nagyobb mélységben történő használatára. Ezenkívül a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) határozataival három, nemzetközi vizeken lévő területen betiltotta a halászatot. E határozatokat átültettük a közösségi jogba. Ezen túlmenően a Földközi-tenger térségéről szóló rendelet magas fokú védelmet kíván biztosítani olyan érzékeny élőhelyek számára, mint például a Neptunhínár-állományok és a mäerl-ágyak, azaz mészalgatelepek (amelyek az élőhelyvédelmi irányelvben is szerepelnek), ezért a tagállamok számára előírja, hogy az ivadéknevelő területek, az ívóhelyek, illetve általában a tengeri ökoszisztémák védelme érdekében létre kell hozniuk a halászattól védett területek hálózatát. Intézkedések születtek a tengeri emlősök véletlen, járulékos fogásának elkerülésére olyan szabályozás kidolgozásával, amely a kopoltyúhálókon kötelezővé teszi az akusztikus elijesztő berendezések (az ún. „pingerek”) használatát, továbbá cselekvési tervek vannak előkészületben a tengeri madarak és az Elasmobranchii alosztályba tartozó halak járulékos fogásának visszaszorítására. A ragadozók élelmének túlzott mértékű csökkentésével (illetve a halak visszadobása esetében a ragadozók táplálékmennyiségének növelésével) a halászat hatást gyakorolhat az ökoszisztémák működésére, és ezáltal károsan befolyásolhatja a tengeri madarak populációit. E probléma megoldása érdekében egyes övezetekben angolnahalászati tilalmat vezettünk be azokra a területekre vonatkozóan, amelyek a homoki angolnával táplálkozó tengeri madarak repülési hatósugarán belül helyezkednek el. Mostanában több intézkedés is született a halászat káros hatásainak mérséklésére, ilyen például egyes területek tekintetében a hálók 200 méternél nagyobb mélységben való használatának tilalma, a pusztító hatású halászati módszerek betiltása, vagy a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem céljából az európai és nemzetközi vizeken foganatosított intézkedések.20
17 18 19 20
HU
COM(2006) 360 végleges COM(2007) 136 végleges COM(2007) 570 végleges COM(2007) 604 és 605 végleges.
9
HU
A közös halászati politikában a rugalmas megközelítés egyre fontosabb szerepet tölt be a bizonytalan helyzetek kezelésében, illetve – a maximális fenntartható hozamra vonatkozó politikán belül – olyan helyzetek megoldásában, amikor egyidejűleg több, eltérő dinamikájú és egymással eltérő kölcsönhatásban lévő fajt halásznak ki, amely esetben nem ismerhető a szakpolitikai intézkedések globális hatása. Annak biztosítására, hogy a halászati gazdálkodás hozzájáruljon az ökoszisztéma-alapú szemlélet érvényesüléséhez, az ad hoc határozatokról át kell térni az ökológiai fenntarthatóság elvein alapuló helyreállítási és hosszú távú gazdálkodási tervekre. Az utóbbi években már kidolgoztak ilyen terveket egyes, a közösségi vizekben található, illetve a harmadik országokkal közösen kezelt állományok tekintetében, ideértve az északitengeri heringre, az északi szürke tőkehalra, a közösségi vizekben található valamennyi tőkehalállományra és az ICCAT-övezetben található kékúszójú tonhalra vonatkozó helyreállítási és gazdálkodási terveket. Az ökoszisztéma-alapú szemléletet kutatáson alapuló információkkal kell alátámasztani. A Bizottság a kutatási keretprogramok révén több kutatási projektet is kezdeményezett és finanszírozott, amelyek célja a tengeri ökoszisztémák megértése, illetve ezen ismeretek beépítése az ökoszisztéma-alapú szemléletbe. Befejeződött az adatgyűjtési rendelet felülvizsgálata, ami azzal a céllal történt, hogy az ökoszisztéma-alapú szemlélet érvényesítésének támogatása érdekében az adatgyűjtés a halászat ökológiai hatásainak figyelemmel kíséréséhez szükséges új információkra is kiterjedjen. Az új rendelet várhatóan 2009-től lép hatályba, és olyan adatok gyűjtéséről rendelkezik, amelyek alátámaszthatják a halászat ökológiai hatásaival összefüggő mutatókat, így támogatva a gazdálkodás ökoszisztéma-alapú szemléletét.21 A Bizottság már kiválasztotta a halászat ökoszisztémára kifejtett hatását nyomon követő mutatók első sorozatát, és a bizottság szolgálatok erről szóló munkadokumentuma e közleménnyel egyidejűleg kerül közzétételre. A Bizottság továbbra is hasonló intézkedéseket fog kidolgozni a halászat ökológiai hatásának mérséklésére vagy felszámolására, amikor ilyen hatásokra fény derül. A Bizottság e célból felkérte az ICES-t és a HTMGB-t, hogy készítsen szakvéleményt valamennyi, a halászat és az ökológiai rendszer közötti kölcsönhatással kapcsolatos új ismeretről. A halászat ökoszisztémára kifejtett hatásaira vonatkozó mutatók megállapításához szükséges adatoknak a tagállami adatgyűjtési programok keretében történő gyűjtésére 2009-től fog sor kerülni. 6.
A KÖVETKEZŐ LÉPÉSEK
A közös halászati politika támogatni fogja azokat a politikákat, amelyek a tengergazdálkodás ökoszisztéma-alapú szemléletének előmozdítására irányulnak: Rövid és hosszú távon továbbra is törekedni fogunk a tengeri ökoszisztémákra nehezedő általános halászati terhelés csökkentésére, ideértve a maximális fenntartható hozamon alapuló megközelítésnek a hosszú távú gazdálkodási intézkedések segítségével történő
21
HU
A 199/2008/EK rendelet.
10
HU
alkalmazását, valamint az említett megközelítésnek a fogáskorlátozásra vonatkozó éves vagy többéves javaslatokban való érvényesítését. Szabályozást dolgozunk ki a nem kívánt járulékos fogások mértékének a visszadobásra vonatkozó politika segítségével történő csökkentésére, valamint a technikai intézkedéseket felülvizsgáljuk oly módon, hogy előkészítésükkor figyelembe vegyék az élőhelyek károsodásával és a járulékos fogásokkal kapcsolatos szempontokat. Az érzékeny fajok meghatározott csoportjai esetében cselekvési terveket készítünk, amelyeknél széles eszköztárat alkalmazunk a védelem biztosítására. A cápák és a porcoshalak védelméről szóló cselekvési tervet 2008-ban tesszük közzé, a tengeri madarak védelmére vonatkozó cselekvési terv pedig 2009-ben jelenik meg. Egy 2008-ban előterjesztendő új rendelet egyszerűsített technikai intézkedéseket vezet majd be, amelyek fokozni fogják a halászeszközök szelektivitását. A halpopulációk állapota a tengervédelmi stratégia keretében a jó környezetvédelmi állapot meghatározásának egyik eleme lesz, és a közös halászati politika eszközeinek végrehajtása oly módon fog történni, hogy a halpopulációkkal, valamint a halászat élőhelyekre és érzékeny fajokra kifejtett hatásaival kapcsolatos célkitűzések megvalósuljanak. Az ökoszisztéma-alapú szemlélet érvényesítésében a kiválasztott mutatók első sorozata gyakorlati alapot fog biztosítani a halászati gazdálkodás irányítói számára. A mutatók sorozatát továbbfejlesztjük és teljessé tesszük, az ennek alapjául szolgáló adatok gyűjtésére pedig a várhatóan 2009-ben hatályba lépő felülvizsgált adatgyűjtési rendelet alapján fog sor kerülni. A közös halászati politika eszközeit arra fogjuk használni, hogy a közösségi jogszabályok által védett területeken (pl. a Natura 2000 területeken, illetve egyéb, többek között a tengervédelmi keretirányelv alapján védett területeken) biztosítható legyen a halászati tevékenységek kellő szabályozása. A Közösség támogatni fogja azokat a kezdeményezéseket, amelyek az ökoszisztéma-alapú szemléletnek a regionális halászati irányítószervezeteknél, az ENSZ keretében és más nemzetközi fórumokon való előmozdítására irányulnak, adott esetben kétoldalú megállapodások révén. Az ökoszisztéma-alapú szemléletet ezenfelül a közös halászati politika keretében meghozandó döntések alapelvének fogjuk tekinteni; e döntések során fokozatos megközelítést alkalmazunk majd az halpopulációkra és az ökoszisztémákra nehezedő túlzott halászati terhelés visszaszorításával, az érzékeny élőhelyeket és fajokat érő hatások minimalizálásával, valamint az ökoszisztémák szerkezetében és működésében bekövetkező torzulások megakadályozásával összefüggő kérdések megoldására. A ökoszisztéma-alapú szemlélettel kapcsolatos kutatás a 7. kutatási keretprogram prioritása marad, továbbá a szóban forgó szemlélet valamennyi szempontjára irányuló kutatást továbbra is ösztönözni fogjuk ismereteink javítása és az ökoszisztémák leírásában tapasztalható hézagok kitöltése céljából, hozzájárulva ezáltal e szemlélet érvényesítésének adaptív folyamatához. Ezen túlmenően a kutatóknak és a halászati gazdálkodás irányítóinak el kell mélyíteniük a párbeszédet annak érdekében, hogy a gazdálkodási eszközök folyamatosan javíthatók legyenek.
HU
11
HU
A tagállamokat felhívjuk arra, hogy az EHA keretében rendelkezésre álló finanszírozási lehetőségeket arra fordítsák, hogy az ökoszisztéma-alapú szemlélet érvényesítésében haladást érjenek el olyan intézkedések előmozdításával, mint például a halászati gazdálkodással összefüggő ismeretek javítása, a halászok képzése a kis környezeti hatást kifejtő halászati módszerek alkalmazása terén, valamint a környezetre kis hatást gyakorló módszerek és technológiák fejlesztése.
HU
12
HU
