Dombi Gábor
AZ EURÓPAI E-INCLUSION IRÁNYOK ÉS MAGYARORSZÁG
Tartalom I. Előtörténetek ................................................................................................................................... 2 II. Az eInclusion fogalom európai értelmezése ................................................................................... 6 III. Az e-Befogadási politika irányainak és hazai megfelelőinek rövid bemutatása ............................ 9 1. e-Elérhetőség (akadálymentesség) területe............................................................................... 9 2. e-Ageing területe ...................................................................................................................... 12 3. e-Kompetenciák területe .......................................................................................................... 14 4. Szocio-kulturális e-Befogadás területe ..................................................................................... 16 5. A földrajzi e-Inclusion kérdésköre ............................................................................................ 17 6. Befogadó e-Közigazgatás területe ............................................................................................ 19 Zárszó ................................................................................................................................................ 21
1
I. Előtörténetek
A Magyar Országgyűlés Gazdasági és Informatikai Bizottságának Informatikai albizottsága november 28-i ülésén meghallgatta az Informatikai Érdekegyeztető Fórum (Inforum) beszámolóját a magyar digitális egyenlőtlenség helyzetéről és az Európai Unióban elfogadott irányelvekről. A szervezet felhívta a figyelmet arra, hogy a digitális eszközök használata terén hátrányos helyzetű rétegek integrációja az információs társadalomba milyen lehetőségeket kínál az ország fejlődésében, és hangot adott annak is, hogy az illetékes minisztériumok nem tesznek meg minden tőlük elvárhatót a digitális esélyegyelőség megteremtéséért, a digitális szakadék csökkentéséért. Az Inforum ezen az ülésen jelentette be az e-Befogadás 2008, Magyarország mozgalom indulását, kérve azt, hogy a képviselők és a pártok is nyújtsanak segítséget az információs társadalmon kívül rekedteknek. Az albizottság szocialista elnöke, Márfai Péter levéllel fordult minden parlamenti párthoz, hogy jöjjön létre olyan öt párti egyeztetés, aminek célja az e-Befogadás elősegítése, a digitális szakadék csökkentése. December során a Magyar Demokrata Fórum (MDF) és a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség (Fidesz) szintén nyilvánossá tette elkötelezettségét az e-Befogadás kérdésében. Az MDF nyílt levéllel fordult a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumhoz, a Fidesz pedig közleményben tudatta, hogy „kiemelten fontosnak tartja a szakértők által felvetett problémát, és támogat minden olyan kezdeményezést, amely a hátrányos helyzetű állampolgárok, fogyatékkal élők, idősek megsegítését, életminőségének javítását célozza. Éppen ezért felkéri a parlamenti pártok szakpolitikusait, hogy ebben a témában a legrövidebb időn belül egyeztessenek.” A kezdeményezéshez csatlakozott a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) és a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) is. 2008. január 8-án a parlamenti pártok és az Inforum képviselői, és közös megállapodásra jutottak abban, hogy
Az e-Befogadás megvalósítása és ennek segítségével a társadalom életminőségének emelése közös stratégiai feladat.
A digitális szakadék megfelezése 2010-ig nem csupán Uniós vállalás, hanem hazai célkitűzés is, hiszen Magyarországon az Uniós átlagot meghaladó mértékű a digitális szakadék. Ennek orvoslása közérdek és közfeladat.
Fontosnak tartják az társadalmi önszerveződések kezdeményezését és így támogatják az Inforum és más civil szervezetek, vállalkozások e-Befogadást célzó mozgalmát. Segítik a civil szervezetek és vállalkozások, illetve a közszféra tevékenysége lehetőség szerint feszültségektől mentes legyen.
Egyetértenek és támogatják az Inforum azon kezdeményezését, hogy jöjjön létre egy civilközigazgatási-vállalkozói-politikai fórum. A civil szervezetek, a vállalkozások, a közigazgatás és 2
a politikai élet szereplői közösen abból a célból hozzák létre a fenti szervezetet, hogy az információs társadalom és az e-Befogadás akciói lehetőség szerint összehangolva, közvetlen társadalmi kontroll mellett valósulhassanak meg.
Szükségesnek látják megvizsgálni azt, hogy melyek azok a feladatok, amelyek az államigazgatás eszközrendszerével oldhatók meg, s melyek azok, amelyeket a civil szervezetek és a gazdasági vállalkozások hatékonyabban végezhetnek el a probléma megoldása érdekében, és milyen állami támogatás biztosítható számukra e kezdeményezés kiszélesítése érdekében.
Közös megállapodásra jutottak abban, hogy, a legtöbb eszközzel és lehetőséggel a kormány rendelkezik, s át kívánják tekinteni, hogy a különböző tárcák és kormányzati hivatalok tevékenységében miképpen jelenik meg az e-Befogadás és a digitális esélyegyenlőség kérdése. Mit tettek ennek érdekében az elmúlt időszakban, és milyen terveik vannak, különösen a Gazdasági és Közlekedési, Szociális és Munkaügyi, Oktatási és Kulturális, Földművelésügyi és Vidékfejlesztési, Önkormányzati és Területfejlesztési, Egészségügyi Minisztériumnak, illetve az Elektronikus Kormányzat Központnak.
Át kívánják tekinteni a civil szervezetek és a vállalkozások e-Befogadás irányú tevékenységeit is.
Komplex módon kívánják vizsgálni, hogy az Új Magyarország Fejlesztési Tervben milyen lehetőség van az e-Befogadás kiemelt és összehangolt fejlesztési programba illesztésére.
Szükségesnek látják egy eseti parlamenti bizottság felállítását az e-Befogadási mozgalom és tevékenységek támogatására, ellenőrzésére, szervezésére, és az 2010-i határdátumú EU irányelvekből adódó feladatok koordinálására.
Kezdeményezik, hogy az Európai Unióhoz hasonlóan 2008 Magyarországon is legyen az eBefogadás éve.
Kezdeményezik, hogy a fenti pontok alapján Országgyűlési Határozat szülessék.
Az öt parlamenti párt képviselői 2008. január 8-án kinyilvánították, hogy - együttműködve az Informatikai Érdekegyeztető Fórummal és más civil szervezetekkel – mindent meg kívánnak tenni azért, hogy Magyarország állampolgárainak életminőségét a digitális kultúra és az információs társadalom eszközrendszerével emeljék, s hogy az Európai Unió i2010-es irányelveinek megfelelően Magyarország (információs) társadalmi és gazdasági fejlődése számottevő és mérhető legyen. 3
2008. október 6-án 17:25-kor a Magyar Országgyűlés 366 igen szavazattal tartózkodás és ellenszavazat nélkül elfogadott két Országgyűlési Határozatot (OH), amely rendelkezik az e-Befogadás kérdéséről. Az egyik határozat 2010 májusáig létrehozta a 8 tagú az „e-Befogadásügyi eseti bizottság a magyarországi digitális szakadék csökkentéséért” bizottságát, amelynek tagjai Baráth Etele (MSZP), Józsa István (MSZP), Koszorús László (Fidesz), Kovács Kálmán (SZDSZ), Márfai Péter (MSZP) elnök, Molnár Béla (KDNP), Nyitrai Zsolt (Fidesz) és Pettkó András (MDF). A magyar országgyűlési bizottságok életében szokatlanul a „Bizottság határozatait legalább 6 tag egyetértő szavazatával hozza meg”. Az Országgyűlési Határozat szerint a Bizottság feladata az e-Befogadás program végrehajtásának folyamatos monitorozása és jelentések, állásfoglalások meghozatala. A második OH deklarálta a Parlament e-Befogadással kapcsolatos álláspontját. „Az Országgyűlés megállapítja, hogy a magyar társadalom az informatikai tudás megszerzésének, az ebben rejlő, az egyének számára is hasznosuló értékek elérésének, valamint a megszerzett tudás hasznosításának tekintetében erősen lemaradt más európai uniós országokhoz képest. Kialakult egy informatikai szakadék, amely mára kettéosztotta a társadalmat. Egyfelől az informatikát készségszinten használókra, másrészt a valamilyen oknál fogva (közösségi terek megszüntetése, a szolgáltatók által gazdasági-műszaki okokból el nem ért területek magas aránya, más fizikai korlát, az egyén számára hasznosuló tartalomszolgáltatás esetlegessége, hiánya; tudásismeret hiánya, az önérdek felismerésének hiánya, a közöny, az egyén gazdasági-, szociális-, kulturális helyzete, az egyén fizikai kiszolgáltatottsága, a mára mindent átszövő, de az informatikára a kezdetektől jellemző fetisizálás és ezen keresztül a teljes elbizonytalanodás, az idegenkedés) a világhálón interakcióba lépni képtelen tömegekre. Az Országgyűlés az öt parlamenti párt által 2008. január 8-án aláírt megállapodás alapján az alábbi fő pontokat fogalmazta meg:
2008. Magyarországon legyen az e-Befogadás éve.
Az e-Befogadás megvalósítása és ennek segítségével a társadalom életminőségének emelése érdekében – azon túl, hogy a pártok közös stratégiai feladatuknak tekintik – az Országgyűlés is felelős szerepet kíván vállalni. Így a digitális szakadék megfelezése 2010-ig nem csupán uniós vállalás, hanem hazai célkitűzés.
Szükségesnek látja az Országgyűlés egy eseti parlamenti bizottság felállítását az e-Befogadási mozgalom és tevékenységek támogatására, ellenőrzésére, szervezésére, és az EU irányelvekből adódó feladatok koordinálására.
Az Uniós átlagot meghaladó mértékű digitális szakadék orvoslása közérdek, közfeladat, közcél. Ennek okán az Országgyűlés felkéri a Kormányt, hogy vizsgálja meg, milyen jellegű és mértékű állami támogatás, európai uniós forrás biztosítható az e-Befogadás számára.
A létrejövő eseti országgyűlés i bizottság figyelemmel kíséri a források felhasználási módját.
Az Országgyűlés szükségesnek látja megvizsgálni azt, hogy melyek azok a feladatok, amelyek a közigazgatás eszközrendszerével oldhatóak meg, s melyek azok, amelyeket a civil szervezetek és a gazdasági vállalkozások hatékonyabban végezhetnek el. Az Országgyűlés az eseti parlamenti bizottságtól vár javaslatokat ezen témakörben. 4
Az Országgyűlés fontosnak tartja a társadalmi önszerveződéseket, amelyek a digitális szakadék csökkentése érdekében létrejöttek. Támogat minden olyan civil kezdeményezést, amely elősegíti az e-Befogadás sikerességét.
Ilyen parlamenti deklarációk egyetlen uniós tagállamban sem születtek és egyetlen uniós ország sem hívott életre ilyen célú parlamenti bizottságot. A parlamenti bizottság első alkalommal 2008. október 20-án ülésezett. Az első ülésen részt vett Baja Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, az információs társadalmi ügyekért felelős kormánybiztos, aki szakmai kooperációt kínált a problémák megoldására. Kifejtette: lát esélyt arra, hogy egy irányába tereljék a fejlesztési folyamatokat terelni, és nagyon is ráfér a területre egy szakmai típusú együttgondolkodás. Fontosnak tartotta, hogy szakmai kérdéseket kapva szakmai válaszokat adhassanak a bizottságnak, utalva arra, hogy e bizottság a politika harcokra nem optimális színhely. Az Elektronikuskormányzat-központ nevében együttműködést kínált szakmai területeken a pártok számára. Az ülés végén Márfai Péter elnök hangsúlyozta, fontosnak tartja, hogy a Bizottság tagjai felkeressék az érintett tárcákat, s körükben is „evangelizáljanak”, hirdessék az e-befogadás eszméjét. A civil és vállalkozói oldal másfajta sikereket könyvelhet el. Steve Ballmer, a Microsoft elnökének magyarországi látogatása felgyorsította azt a folyamatot, hogy a közigazgatás és államvezetés adjon választ az informatikai cégek munkaerő képzési és fejlesztési igényeire, amelyet a Microsoft vezette TITAN-program fogott egybe, s amiben több informatikai cég és szervezet alakított ki egy olyan programot, amely alkalmasnak látszik arra, hogy az Új Magyarország Fejlesztési Tervbe beemelve állami és európai uniós forrásokból valósuljanak meg a cégek képzési igényei. Ennek egy része egy általános oktatási program, amely az informatikával még nem találkozott emberek számára kínál egy alapképzési lehetőséget. De az is látható, hogy a TITÁN nem szociális program, hanem a vállalkozások informatikus-képzésének problémáira adandó válaszként kell első helyen meghatároznunk. Steve Ballmer (és mások) megállapodást írt alá a fejlesztéseket felügyelő Bajnai Gordon miniszterrel a kormányfő jelenlétében, de a program még nem indult el, „programozási fázisban” van. 2008-ban a civil szféra érdemi eredményt ért el abban, hogy a problémakört exponáló akciókban megtestesülő üzenetei előtt immár kevesebb kormányzati szereplő zárkózott el. Nem jelentek meg pályázatok e területen (december 29-én csupán az első!), csupán a korábbi évek pályázatai adtak némi forrást a lokális civil szervezetek oktatási-felvilágosító kampányaihoz. Ugyanez mondható el az Európai Unióról is, hogy az e-befogadás évében nem jelentek meg olyan pályázatok (a segítő (assestive) technológiákat és az e-Inclusion Awardot kivéve), amelyekből a pályázó szervezetek leképezték volna az e-Inclusion politikai irányokat mindennapi tevékenységükhöz. E szempontból mindenképpen kérdés az, hogy valójában mennyire veszi komolyan Európa saját politikai téziseit?
5
II. Az eInclusion fogalom európai értelmezése Az elektronikus társadalmi befogadás kérdésköre 2005-re formálódott egységes politikává. Az Európai Tanács 2005. tavaszi ülésszaka a tudást és az innovációt a fenntartható növekedés motorjaként jelölte meg, és amellett foglalt állást, hogy az információs és kommunikációs technológiáknak (IKT) kiterjedt használatára alapozva ki kell építeni a teljes mértékben befogadó információs társadalmat. A Bizottság új stratégiai keretet javasolt „i2010: európai információs társadalom a növekedésért és a foglalkoztatásért” címmel1, amely átfogó politikai irányvonalakat fektetett le. Feladatként jelölte ki a nyitott és versenyképes digitális gazdaság kifejlődését, és hangsúlyozta az IKT meghatározó szerepét a társadalmi integrációban és az életminőségben. „Az IKT-t egyre szélesebb körben használják, és előnyeit egyre többen élvezik. Ugyanakkor napjainkban az EU lakosságának több mint fele nem részesülhet teljes mértékben ezekből az előnyökből, vagy éppen teljes mértékben el van vágva tőlük. Gazdasági, társadalmi, etikai és politika szempontból egyaránt roppant fontos, hogy – különösen az elmaradottabb régiókban – az IKTtermékek és szolgáltatások hozzáférhetőbbé tételével erősödjék a társadalmi, gazdasági és területi kohézió.” A 2005-ös dokumentum már előre jelezte, hogy a Bizottság 2008-ban javaslatot dolgoz ki egy európai kezdeményezésre az elektronikus társadalmi integráció (e-Inclusion = e-Befogadás) területén, amely olyan kérdésekkel foglalkozik, mint az esélyegyenlőség, az IKT-re vonatkozó tudás és a regionális választóvonalak. A tudatosság megerősítésének szükségességét többször is hangsúlyozva jelentik ki, hogy elsőszámú prioritást élveznek az öregedő társadalom igényei. Az erősen formálódó eInclusion politika következő felvonása a Rigában megrendezett miniszteri konferencia2 volt. Az úgynevezett Rigai Nyilatkozat keretében 34 európai vezető foglalt állást3 a digitális szakadék csökkentésének szükségessége mellett. A 2010-ig elérendő lisszaboni célkitűzések így kiegészültek az esélyegyenlőség dimenziójában további célokkal. Az első és legfontosabb célkitűzés szerint meg kell felezni azt a szakadékot, amely a leszakadással fenyegetett csoportok (idősek, munkanélküliek, fogyatékkal élők) és a többségi társadalom között feszül. A további célok a szélessávú lefedettség növelése, és a kormányzati weboldalak W3C által elfogadott teljes mértékű akadálymentesítésének elérése. 2008-ra olyan akciók indításának szükségességére hívták fel a figyelmet, amelyek a digitális írástudás és készségek hiányával élő csoportok létszámát a felére csökkenti. A dokumentum erőteljesen hangsúlyozza az idősek alacsony számát az információs társadalomban, illetve a motiváció, az elérés, a hozzáférhetőség (e-dokumentumokhoz fizikai hátrányos helyzet esetén is) és a képesség hiányát, s azt, hogy az európaiak mintegy 40-50 százaléka nem részesülhet az információs társadalom előnyeiből.
1 2 3
http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:52005DC0229:EN:NOT http://ec.europa.eu/information_society/events/ict_riga_2006/index_en.htm http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=IP/06/769&format=HTML&aged=0&language=EN&guiLanguage=en
6
Az „Idősödés jólétben az információs társadalomban” (Az információs és kommunikációs technológiákra és az öregedésre vonatkozó cselekvési terv, 2007. 06. 14)4 az idősebb generációk igényeinek jobb megismerésére figyelmeztet és arra, hogy nem csak az idősek, de az intézmények és az IKT-ipar résztvevői sem ismerik azokat a technológiákat, amelyekkel sikeresen lehet az életminőséget növelni. Az ipar nem látja át a felhasználói igények összefüggéseit, például az IKT elérését akadályozó társadalmi-gazdasági tényezőket, nemek szerinti igényeket és jövedelemszinteket, valamint az egyéni beállítottságokat és érzékenységeket. A következetes piacfejlesztés hiánya magas költségeket eredményez a kutatás és a piacérvényesítés terén. A piac jelenleg nem fordít eleget az idősebb felhasználóknak szánt értelmes és megfizethető megoldások, például az önálló és egészséges életvezetéshez használható integrált és egyszerűen kezelhető szolgáltatások fejlesztésére - szögezi le az akcióterv, amely kitér az etikai, műszaki, pszichológiai, szempontokra is.
A lehetőségek illusztrálásaként kifejtésre kerül az akciótervben, hogy
A 65 éven felüli európaiak több mint 3000 milliárd euro értékű vagyonnal és bevétellel rendelkeznek.
Az intelligens otthonok alkalmazásainak piaca (életkorfüggő önálló bevásárlási, öltözési, helyváltoztatási segítség) 2005 és 2010 között háromszorosára növekedve 13 milliósról 37 milliósra emelkedik.
2005-ben 68 millió embernek volt életkorából adódó fogyatékossága. Ez a szám 2020-ra 84 millióra fog nőni.
Az egészségi állapot mobil felügyeletének bevezetése révén előrehozott kórházi betegelbocsátások csupán Németországban évi 1,5 milliárd euro megtakarítással járnának.
Uniós kutatási projektek keretében kifejlesztették a személyes útbaigazítást, otthoni ápolást, egészségügyi távfelügyelet és tanácsadást biztosító, intelligens figyelmeztetést adó technológiákat, illetve az informatikai eszközöket hozzáférhetővé tevő természetes felhasználói felületeket.
A cselekvési terv négy terület köré épül fel:
4
a téma iránti figyelem felkeltése, egyetértés megteremtése és közös stratégiák kidolgozása,
a kiindulási feltételek megteremtése,
a helytállónak ítélt megoldások elterjedésének felgyorsítása és finanszírozásuk ösztönzése,
az ágazat jövőjének kutatások és innováció révén történő előkészítéséért tett erőfeszítések összehangolása.
http://einclusion.hu/2007-11-20/idosodes-joletben-az-informacios-tarsadalomban-i2010-kezdemenyezes-cselekvesi-terv/
7
A Bizottság szerint a tagállamoknak, az érdekelt vállalatoknak, a felhasználói szervezeteknek, a regionális és a helyi hatóságoknak elő kell mozdítaniuk az időseknek az IKT-szolgáltatásokhoz való szélessávú hozzáférését és fokozniuk kell az idősebbek digitális tudását, ezáltal a rigai miniszteri nyilatkozattal összhangban 2010-ig felére csökkenthetik az internet hozzáférésben jelentkező lemaradást.
2007. november 8-án jelent meg a „Részvétel az információs társadalomban - Az e-integrációra vonatkozó európai i2010 kezdeményezés” című bizottsági közlemény5. A dokumentum leszögezi, hogy a kezdeményezések ellenére még mindig csekély az előrelépés, és a rigai célkitűzések többsége nem fog teljesülni. Továbbra is felaprózódnak az erőfeszítések, és hiányzik az együttműködés. Az információs szolgáltatások hozzáférhetőségének és használatának hiánya egyre jelentősebb mértékű társadalmi és gazdasági kirekesztést okoz. A tartós digitális szakadék hátrányosan befolyásolja a társadalmi kohéziót és jólétet. A közlemény szerint lényegesen többet kell tenni az e-integráció elérése és a rigai célok megvalósítása érdekében. Indokolt akár uniós szintű intézkedéseket hozni az információs társadalmon belüli jogegyenlőség, a belső piaci koherencia és az e-integrációval kapcsolatos intézkedések koordinálásának biztosítására. A Bizottság úgy vélte, hogy fokozni kell az eintegráció társadalmi tudatosítását, valamint a politikai és érdekeltek tanúsította kötelezettségvállalás mértékét. Meg kell teremteni a keretfeltételeket (megfizethető és hozzáférhető technológiák és az IKT-k használatához szükséges képességek), illetve ezeket szükség esetén törvényi rendelkezésekkel kell megtámogatni.
A Közlemény a feladatok listáját is újra közzétette:
Az elektronikus hozzáférési szakadék áthidalása
A digitális jártasságbeli hiányosságok pótlása
A társadalmilag hátrányos helyzetűek integrálása korszerű elektronikus közszolgáltatások segítségével
Az idősödés, az egészségi állapot és a fogyatékosság kezelése az információs társadalomban
Az e-integráció ismertebbé tétele és az előrelépések összehasonlítása
5
http://einclusion.hu/2007-11-22/%e2%80%9ereszvetel-az-informacios-tarsadalomban%e2%80%9d-az-e-integraciora-vonatkozo-europaii2010-kezdemenyezes/
8
2007. december 2-3-án a lisszaboni Miniszteri Konferencia6 elfogadta, azt a megközelítést, hogy az eInclusion kihívás a napjaink európai kulcsfontosságú politikai prioritása. E politika végig vitele háromszoros győzelmet is hozhat, úgymint
jobb életminőséget az embereknek,
alacsonyabb költséget a társadalomnak,
növekvő gazdasági és üzleti lehetőségeket.
A konferenciával egy időben kezdődött meg az „eInclusion – be part of it!” kampány7, amelynek fő eseményén, a 2008. november 30. és december 2. között megrendezendő konferencián adták át az Európai Bizottság eInclusion Díjait. A 35 kiemelt között két magyar program, az Informatikai Érdekegyeztető Fórum (Inforum) Unoka-Nagyszülő Informatikai Versenysorozata és a Miniszterelnöki Hivatal e-Magyarország programja is megtalálható.
III. Az e-Befogadási politika irányainak és hazai megfelelőinek rövid bemutatása 1. e-Elérhetőség (akadálymentesség)8 területe9 EU ajánlás A terület főként idősek és fizikai hátránnyal elő emberek számára keres, szabványosít, javasol olyan eszközöket, amelyekkel a (fizikai) hátrányuk ellenére is igénybe vehetőek az információs társadalmi szolgáltatások10.
A kérdéskör fontos részét képezik azon technológiák és eszközök (Assistive Technologies) előállítása, amik a hátránnyal élők informatikai eszközhasználatát elősegítik11.
6
http://ec.europa.eu/information_society/events/einclusion_lisbon/index_en.htm & http://ec.europa.eu/information_society/events/einclusion_lisbon/programme/index_en.htm 7 8 9
http://ec.europa.eu/information_society/activities/einclusion/bepartofit/index_en.htm Ez a fogalom NEM az internet-hálózatra való csatlakozás hozzáférés értelmében használja ezt a kifejezést. http://ec.europa.eu/information_society/activities/einclusion/policy/accessibility/index_en.htm
10 11
http://ec.europa.eu/information_society/activities/einclusion/docs/access/access_policy_ws_summary.doc http://ec.europa.eu/information_society/activities/einclusion/policy/accessibility/assist_tech/index_en.htm
9
Magyarországi helyzet Magyarországon jelentős műhelyek, kezdeményezések indultak az elmúlt években a segítő technológiák fejlesztése, alkalmazása terén. E terület kiemelt kezelése az egyetemi, kutatóintézeti lehetőségek és az IKT-ipar fejlettsége és a potenciális piac mérete miatt indokoltnak tűnik. A magyar közigazgatási weblapok – az európai átlagot meghaladó mértékben – közel egynegyede biztosítja a fogyatékosok számára az akadálymentesség első szintjét. Ez az eredmény lehetne sokkal kedvezőbb is, ha nagyobb tudatosság, odafigyelés övezné ezt a területet, már csak azért is, mert 2010-re a közigazgatási honlapok 100 százalékánál el kell érni az akadálymentességet.
Segítő technológiák A nemzetközi és a hazai informatikai kutatásoknak egyre népszerűbb területe az úgynevezett „segítő technológia” (Assistive Technology). A kifejezés általános megközelítésében a segítő technológiákhoz sorolják a rehablitációs segédeszközöket, használati és lakberendezési tárgyakat, de az utóbbi időben felőrösödött az a szűkebb megközelítés, amikor kizárólag az ilyen célokra felhasznált információs és kommunikációs technológiákat értik alatta. Magyarországon jelentős műhelyek, kezdeményezések indultak az elmúlt években ezen a területen12. Magyarország a környezeti intelligencia terén folyó fejlesztési programokhoz nélkülözhetetlen orvostechnika mellett a mérés- és irányítástechnikában, valamint a távközlésben is komoly hagyományokkal rendelkezik. A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT) – hasonló tárgyú nemzeti stratégia és program kezdeményezéseként – 2005 októberében Hanák Péter vezetésével létrehozta a „Beágyazott és ambiens rendszerek innovációs műhelyét” (BeAm-IM). Az információ-kommunikáció, a telemedicina és az ambiens intelligencia összekapcsolt felhasználására az életvitel szolgálatában „EVITA” (életviteli technológiák és alkalmazások) címmel javasolt programjukat megalapozó tanulmányt 2007-ben bocsátották nyilvános szakmai vitára. Azóta a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen létrehozták az Egészségügyi Mérnöki Tudásközpontot, amely többek között a környezetbe ágyazott egészségügyi rendszerekkel foglalkozó hazai szervezetek és műhelyek kutatásainak összehangolásáról és a társadalomnak az ilyen irányú fejlesztési eredményekről való tájékoztatásáról gondoskodik. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és a Magyar Tudományos Akadémia Péczeli Gábor professzor vezetésével közös kutatócsoportot állított fel a beágyazott információs technológiai rendszerek kutatására, amely szintén régóta végez ilyen irányú fejlesztési tevékenységet. A hazai kutatók érdeklődését a kutatócsoportok nagy száma mellett az is jól mutatja, hogy az NJSZT innovációs műhelye, a BeAm-IM által 2007-ben „AmDemo: ambiens rendszerekkel segített életvitel a gyakorlatban” címmel szervezett konferencia sikere nyomán 2008-tól évente megrendezik az „EVITA: Infokommunikáció az életvitel szolgálatában” elnevezésű szakkiállítást és vásárt. Gazdasági szempontból e terület nagyon ígéretesnek látszik. Magyarország az elmúlt években – a Széchenyi-tervet követően – komoly erőfeszítéseket tett a gyógy- és wellnessturizmus fejlesztése 12
Az alábbi összefoglalás Koncz Péter és Laufer László az „Információs technológiák segítő alkalmazásai” című tanulmánya (Információs Társadalom 2008/2) alapján történt.
10
érdekében. Ha a magyar informatikai ipar meglátná a hazai és a sokmilliós európai piacot a hátrányos helyzettel, fogyatékkal élők között, akkor az életminőségi nemzeti fejlesztési iránynak újabb szeletét lehetne biztosítani. Látható az is, hogy e területen a legfejlettebb technológiák alkalmazására a legversenyképesebb áron lehet számítani, tehát a magyar IKT-vállalkozások sikerrel tudnának versenyezni más európai gyártókkal és fejlesztőkkel. Megjegyzendő, hogy ehhez 2008-ban különösen jelentékeny uniós pályázati források álltak rendelkezésre, hiszen az idősödéshez kapcsolódó szolgáltatások és IKT-eszközök fejlesztése elsőszámú uniós prioritás.
Akadálymentes internet A beavatkozási területen belül az uniós tagállamok a 2006-os rigai nyilatkozatban azt vállalták, hogy 2010-ig az állami és kormányzati weboldalak akadálymentesek lesznek. Az EU25 átlagában akkor a közszolgálati webkikötők mindössze 5 százaléka volt akadálymentesnek tekinthető. A MEH EKK megbízásából a BME-UNESCO ITTK 2008 év végén kutatást végzett a magyarországi közigazgatási honlapok e-akadálymentességével kapcsolatban. A kutatás során az internetes szabványokkal foglalkozó Word Wide Web Consortium (W3C) által 1999-ben elfogadott, és vélhetően hamarosan megújuló ajánlásrendszer (Web Content Accessibility Guidelines, WCAG) alapján, közel kilencven közigazgatási honlapon ellenőrizte kombinált szoftveres-manuális módszerrel az említett előírások első szintjének (Level A) történő megfelelést. Az első szint olyan kritériumokat tartalmaz, mely elengedhetetlenek egy akadálymentesített honlap létrehozásakor, míg a második szint az ajánlott megoldásokat, a harmadik pedig a lehetőségeket tartalmazza. Az eredmények alapján elmondható, hogy a vizsgált oldalak nem egészen negyede (23%-a) felel meg a WCAG első szintű kritériumainak, ami egyrészt messze jobb, mint az EU25 átlaga, ugyanakkor a 100%-os aránytól még elmarad Magyarország. Az elemzés megmutatta azt is, hogy az oldalakon átlagosan mindössze 1,1 típusú hiba van, azaz a legtöbb esetben mindössze egyféle hibát követnek el a fejlesztők (ritka tehát a teljesen elrontott oldal). A magyar közigazgatási weboldalak általánosságban tehát egyre jobb minőségben készülnek, ugyanakkor a készítők nem szentelnek különösebb figyelmet a hozzáférhetőség problémájának. A kutatás szerint a hátrányos helyzetű csoportok egyelőre nehezen szerezhetnek információt, illetve léphetnek kapcsolatba az interneten a hivatalos szervekkel. A vizsgált weboldalak majd 40 százaléka tartalmaz külön aloldalt a gyengénlátók részére, tíz százalékuknál pedig külön opciót találunk a szövegméret változtatására is. A gyengénlátóknak készült aloldalak között azonban előfordulnak nem működő, illetve minimális információtartalommal rendelkezők is. Gondot okozhat, hogy rengeteg oldal tartalmaz kezdőoldalt, ami egyrészt idejétmúlt elem, másrészt előfordul, hogy a mögötte álló oldal akadálymentes, míg a kezdőoldal nem az. A vizsgált oldalak nagy többsége (80 százalék) valamilyen szerkesztőrendszeri alapon működik, a hibák kijavítása itt nem okozna különösebb problémát. A minisztériumi, az önkormányzati és az egyéb hivatali weboldalak között ugyanolyan arányban találhatunk akadálymentes oldalakat, viszont a minisztériumi oldalak némileg kevesebb kifogásolható megoldást tartalmaznak. A helyzet ugyanakkor kis odafigyeléssel jelentősen javítható lenne, mivel a használt technikai megoldások, illetve a hibák számának és típusának megoszlása alapján elmondható, a problémák legtöbb esetben kevés ráfordítással eltüntethetőek lennének. 11
A magyarországi kormányzati webtevékenység egységesítésében, a szabványok meghozatalában tudatos politika érvényesül. A Kormányzati Informatikai Egyeztető Tárcaközi Bizottság már 2003 decemberében elkészítette az államigazgatási szervek internetes tevékenységére és tartalmi-formai követelményeire vonatkozó ajánlását, majd egy év elteltével a bizottság felfrissítette az ajánlást, amelybe több mint egy tucat új elem került. A Kormányzati Informatikai Egyeztető Tárcaközi Bizottság (KIETB) 19. számú ajánlásának második változatába bekerültek az azóta hatályba lépett jogszabályokra és az új kormányprogramra vonatkozó utalások, a honlapok tartalmi és formai követelményeiről szóló rész kiegészült a tartalmak szervezettebb formában való megjelenésének szabályozásával. Ajánlás készült a honlapszerkesztőségek összetételéről és működéséről, a web-tevékenységre vonatkozó belső szabályzatról, a honlap-üzemeltetésről és az üzemeltető feladatairól is. Átdolgozták az üvegzsebtörvény által előírt kötelezően megjelenítendő tartalmakra vonatkozó szabályozást, a mellékletbe bekerültek a honlap-egységesítéshez és a Kormányzati Portálhoz történő harmonizációhoz szükséges információk.
2. e-Ageing területe EU ajánlás 2010 és 2030 között Európa 65 év feletti lakosságának aránya eléri, sőt várhatóan meg is haladja a 40 százalékot. Ez a demográfiai változás súlyos feladatok elé állítja majd a társadalmakat;
a probléma megoldásának eszköze az informatika és ezért esik a legnagyobb hangsúly az idősödés problematikájára az információs társadalmi diskurzusokban.
E területen belül három fő irányt különböztet meg a szakpolitika13
13
„Idősbarát munkahely” (Ageing well at work or ‘active ageing at work’) gondolatkör jelenti azt a megközelítést, hogy biztosítani kell az idősödő munkavállalók számára az aktivitás és produktivitás lehetőségét és a jobb munkakörülményeket, segítséget az IT-eszközök használatában, oktatást az IT készségek elsajátításához;
„Idősödés a közösségben” (Ageing well in the community) amely lehetőséget ad az idősödő állampolgároknak arra, hogy hosszabb ideig maradjanak aktívak és kreatívak, és az ITeszközök révén maradjanak részesei a (szociális-társadalmi) hálózataiknak, hogy ennek révén elkerülhessék a társadalmi izolációjukat (ezt a veszélyt Európa fejlettebb oldaláról az uniós tisztviselők csak a vidéki és ritkán lakott területen látják jelentősnek).
http://ec.europa.eu/information_society/activities/einclusion/policy/ageing/index_en.htm
12
Idősödés jólétben otthon (Aging well at home) arra fókuszál, hogy egészségesebb és magasabb életminőségű legyen az idősebbek mindennapi életvitele, hogy a függetlenségük, autonómiájuk mind hosszabban biztosítható legyen az informatikai eszközök révén. (Tehát minél később szoruljanak mások támogatására.)
Az uniós dokumentumok szerint az alacsony paci tudatosság és láthatóság, a sztenderdek és az interoperabilitás hiánya, az üzleti modellek kivitelezésében való bizonytalanság alkotják a fellendülés akadályait. Általános koordináció-hiány, az általános stratégia hiánya késlelteti a kibontakozást, a probléma megfelelő kezelését.
Az Európai Tanács az alábbi akciókat indítványozta az említett akadályok leküzdésére: A tudatosság növelése és konszenzusépítés – 2007 folyamán a Bizottság elősegítette, hogy az üzleti vállalkozások és a civil társadalom képviselői közös platformot hozzanak létre a jóllétben való öregedés (ageing well) elősegítésére az információs társadalomban. Hangsúlyt helyezett az aktív, munkában eltöltött öregedés elősegítésére a digitális kompetencia, az IKT-használata által. A bizottság a tudatosság növelő, információs erőfeszítéseket támogatja és a legjobb gyakorlatok megosztását segíti elő. Az európai e-Inclusion kezdeményezés fő kérdéseként a jólétben való idősödést jelölte meg. A legjobb gyakorlatok kutatása itt a „munka”, „otthon” és „közösség” hívószavakra épülnek, mint az idősek három fontos aspektusa. Ezek az aspektusok az IKT három különböző piacának termékeit is jelenthetik.
Magyarországi helyzet
Magyarországon a 18 éves és idősebb népesség körülbelül 50 százaléka 2008-ban digitálisan írástudatlan, azaz nem használ sem számítógépet, sem internetet. Az információs társadalomból kirekesztettek aránya évenként csupán kevesebb, mint 4 százalékponttal csökken. Kedvezőtlen tény, hogy a digitálisan írástudatlanok közel 50 százaléka 60 éves, vagy annál idősebb, valamint 68 százalékuk inaktív14, s nagy hányaduk magányos. Az 50 év feletti generációk 16 százaléka használt internetet, közöttük a rendszeres (legalább heti rendszerességgel) felhasználók aránya közel 60 százalékos. A tipikus 50 év fölötti hálózati polgár profilja nagyon hasonló a tipikus (átlagos) internetező profiljához: magasabb iskolai végzettségű, dolgozik, szellemileg aktív, többszemélyes háztartásban él, magasabb jövedelmű, tehát az időskori internetezést jellemzően e tényezők befolyásolják Magyarországon. Az internet-használó neme nem befolyásoló tényezője az internet használatának. Az 50 feletti korosztály tagjai átlagosan 53 évesen ismerkedek meg az internettel, de akad olyan is, aki 87 évesen kezdte elsajátítani az alapokat. Az
14
ITHAKA-TÁRKI (2007): Megalapozó tanulmány készítése a digitális írástudás elterjesztésére készülő Akciótervhez
13
internetet nem használó idősek körében az internettől való távolmaradás oka zömében kognitív jellegű (nem érdekli, nincs rá szüksége), nem pedig materiális természetű. Ma az 50 év feletti korosztályon belül az internet-használat aránya 16%, míg a 60 év felettiek körében ez az arány már csak 6%. Más megközelítésben: míg a magyarországi tanulók 95%-a internetezik, addig a nyugdíjasoknak mindössze 8%-a. Sajnos a képzéseken sem jelennek meg sokkal magasabb arányban, hiszen 2007-ben a nyugdíjasok mindössze 6%-a vett részt valamilyen számítógépes képzésen, oktatáson. Elmondható, hogy az 50-60 év közötti, aktív, felsőfokú végzettségű, (jól) kereső csoportnak kevesebb bátorítás, segítés kell az internet használatához. A legfontosabb feladat a legnehezebb is egyben: az 50 ezer főnél kisebb lélekszámú településeken élők, a közép és alapfokú végzettségűek, az alacsony jövedelműek, a teljesen elmagányosodva élő milliók elérése. Az Inforum becslése szerint e korcsoportban állami programokkal biztosan elérhető és bekapcsolható mintegy 700 ezer fő. Sajnos a helyzetükből adódóan a közismert marketing-stratégiák körükben nem eredményesek. Személyes meggyőzésre (család, unoka, kortárscsoport), hosszabb oktatási időre, segítők, mentorok alkalmazására van szükség az elérhető árú számítógép és internetkapcsolat mellett. Az elmúlt másfél évben egymás után jelentek meg az idősebb generációk tagjainak szóló weboldalak az egészségügyi információktól az internet-használat módjaiig kínálnak tartalmakat. Egyre komolyabb aktivitás figyelhető meg az idősek képzésében: a civil szervezetek, teleházak mellett felsorakoztak az önkormányzati finanszírozású, sőt vállalkozási alapon működő oktatóhelyek. Ezek ára az ingyenességtől 30 ezer forintig, időtartama az egy naptól a harminc napig terjed. Mindenképpen fontos olyan komplex program indítása e célcsoport számára, amely egyben kezeli e generációk igényeit, biztosít igényfelkeltést, oktatást, mentorálást, olcsó számítógépet és internet elérést. Látható továbbá az is, hogy az idősügy kezelésének meg kell változnia: a szociális-egészségügyi problematikától tovább kell lépni a komplex életút-menedzsment és életminőség szempontú megközelítések irányába. Az idősebb generációról való méltó gondoskodás egy ország erkölcsi alapját adja. Ezért fokozottan támogatandók e terület civil akciói.
3. e-Kompetenciák területe15
EU ajánlás A polgárokat hozzá kell juttatni a tudáshoz, készséghez és az életen át tartó tanulás szemléletéhez, növelni kell a társadalmi befogadás mértékét, a foglalkoztatottságot, az életminőséget. Az információs társadalomban való aktív részvétel mindig megújuló digitális készséget (eCompetences, eSkills) feltételez. Az IKT használatának alapkészsége ad lehetőséget az egyénnek 15
http://ec.europa.eu/information_society/activities/einclusion/policy/competences/index_en.htm
14
arra, az IKT-t kritikai gondolkodásra, kreativitásra, innovációra és egyéb magas szintű gondolkodásra és cselekvésre használja. Azok az emberek, akik fejlesztik a digitális írástudásukat, több lehetőséghez jutnak a munkaerőpiacon. Ez nem csak egyéni szinten hoz eredményt, de Európa versenyképességét is pozitívan befolyásolja. A fókuszba azokat az embereket kell állítani, akiknek speciális segítségre van szükségük: fogyatékkal élők, idősek, vagy gazdaságilag, technológiailag elmaradott területen élnek. Az Európai Bizottság cselekvési tervei az alábbiakra fókuszálnak:
Kulcskompetenciák – készség, tudás és attitűd, amelyek az egyéni teljesítményt szolgálják, foglalkoztatás és „aktív” állampolgárság.
Életen át tartó tanulás – tudásszerzés az egész életúton át, különös tekintettel a hátrányos helyzetűekre és az idősekre
E-learning – az IKT használata új készségek és kompetenciák megszerzésére, ez különösen azokat támogatja, akik kevéssé férhettek hozzá oktatáshoz és képzéshez szociális, gazdasági vagy földrajzi okokból.
Magyarországi helyzet Magyarország egyik legnagyobb lemaradása sajnos ezen a területen mutatkozik. A digitális írástudás és e-képességek területén óriási lemaradás tapasztalható az idősek (55 év felettiek), a munkavállalók, a munkanélküliek körében. Elképesztően alacsony hatékonyságú az informatikai szakképzés, oktatás rendszere, valamint az IKT eszközök és alkalmazások oktatásban történő használata. A digitális írástudás elterjesztése, ennek szintjének folyamatos emelése össztársadalmi és gazdasági érdek. A magyar lakosság körülbelül fele nem rendelkezik számítógép felhasználói ismeretekkel és készségekkel, míg ez az arány az EU27 átlagában körülbelül 35 százalékon áll. A magyar lakosság körülbelül 60 százaléka nem tekinthető rendszeres internet-használónak 2008-ban. Az elkeserítő adatok mellett még elkeserítőbb a fejlődés dinamikája: az elmúlt években, átlagosan csak évi 4 százalékkal nőtt a digitális írástudással rendelkező népesség aránya Magyarországon, ami meglepően alacsony mértékű. Az IKT alkalmazások használatában még mindig igen jelentős digitális megosztottság mutatkozik az egyes csoportok között. Míg a fiatalabb és a korai középkorú (45-54 év közötti) korcsoportoknál viszonylag magas és megfelelő arányú internet- és számítógép-használatot látunk, addig az idősebb generáció szinte teljes mértékben kirekesztett ebből a szempontból. A munkanélküliek körében a számítógépes ismeretekkel rendelkezők aránya Magyarországon az egyharmad arányt éri el, míg az EU25 átlaga 60 százalék feletti. Sajnos jelentős a lemaradás a munkavállalók internethasználatában is, még az új tagállamokkal összevetve is.
15
Ennek következtében a munkavállalók IKT-eszközök alkalmazásával kapcsolatos rátermettségét, tudását, hozzáállását jelző e-képességek (e-skills) területén is igen jelentős lemaradásunk van. Például az internettel összekötött személyi számítógépeket használó munkavállalók aránya nálunk a legalacsonyabb az Európai Unióban. Fontos lenne
az e-képességek lakosság és munkavállalók körében történő elterjedtségének és használatának javítása,
az informatikai szakképzés kiterjesztésének, valamint
az IKT-eszközök és -alkalmazások (felnőtt)oktatási használatának elősegítése.
Igen alacsony szintű az oktatásban az IKT készségek fejlesztése, nem hatékony az államigazgatásban dolgozók számára nyújtott e-közigazgatási képzés. A lakosság többsége autodidakta módon, vagy a családtagoktól, barátoktól tanulja meg a számítógép és az internet használatát, míg a tanfolyamokra beiratkozottak arányában megint csak az utolsók között vagyunk az Európai Unióban.
4. Szocio-kulturális e-Befogadás területe16
EU ajánlás Az Európai Unió területe kulturális (vallási) és etnikai szempontból is színes, a migráció 1 millió fő évente. Ezt a sokféleséget csak befogadással lehet kiaknázni, amely az IKT-eszközök közbeiktatásával valósulhat meg.
Magyarországi helyzet Etnikum, cigányság A magyarországi digitális megosztottság nagyon hasonló képet mutat a hagyományos értelembe vett kulturális, tudásbeli megosztottsággal. Az internet-használatban megfigyelt iskolai végzettség szerinti szakadék nagysága szinte semmit nem változott az elmúlt években. Az etnikai hovatartozás szerepe az internet-használat esetében is meghatározó. Amíg a számítógéphasználat esetében a különbségek nem változtak a roma és a nem roma népesség között, addig az internet-használat esetében nőtt a romák leszakadása a magyarországi átlaghoz képest.
16
http://ec.europa.eu/information_society/activities/einclusion/policy/socio/index_en.htm
16
A meglévő különbségeket talán az magyarázza leginkább, hogy a romák sokkal kevésbé vettek részt számítógépes tanfolyamon (csupán minden negyedik, míg a többségi társadalom tagjai közül minden harmadik jutott el ilyen tanfolyamra) és lakhelyük olyan helyen található, ahol nem biztosított az olcsó hozzáférés. Ellenben 2002 óta alig változott a számítógépek és az internet-kapcsolat előfordulása a roma háztartásokban, holott a magyar társadalom egésze az évek folyamán folyamatos fejlődést mutatott. A megtorpanást jól mutatja, hogy míg 2002-ben a roma háztartások „mindössze” kétszeresen voltak lemaradva számítógép-hozzáférés tekintetében addig 2006 után a különbség már legalább két és félszeres. Az etnikai hovatartozás szerepe az internethasználat esetében is meghatározó, azonban míg a számítógép-használat esetében a különbségek nem változtak addig az internet-használat esetében nőtt a romák leszakadása. Míg 2002 és 2004 között hasonló léptékben bővült mindkét csoportban az internethasználók aránya, addig 2004 és 2006 között csupán egy százalékkal bővült az internet-használó romák aránya. Fontos jelenség, hogy az infokommunikációs eszközökhöz kapcsolódó attitűdök nem nagyon különböznek etnikailag. Mindez azt jelenti, hogy körükben a fejlesztések nagyobb fogadókészségre számíthatnak, mint az átlagos nem használók között. Kiemelendő az Internet Terjesztéséért Alapítvány romák körében végzett munkája, amelyben a kormányzat 200 milliós támogatásával mintegy 150 településen kezdte meg a romák bekapcsolásának tevékenységét.
5. A földrajzi e-Inclusion kérdésköre17
EU ajánlás A szociális és gazdasági jólét emelése vidéki, távoli és gazdaságilag hátrányos helyzetű területeken az IKT által. A földrajzi „befogadás” kiaknázza az IKT adta lehetőségeket, míg a szociális és gazdasági fejlődést segíti elő. Ez utóbbi pedig a vidéki elmaradottabb régiók lehetőségeit táplálja. A szélessávú internet és a közösségi hozzáférési pontok elérhetősége kulcsfontosságúak a földrajzi alapú (rurális) digitális szakadék csökkentésében. Az Európai Unió a Strukturális Alapokból és a Vidékfejlesztési Alapokból támogatja a tagországokat abban, hogy a szélessávú lefedettség 2010-re az európai lakosság 90%-ához elérjen.18
17
http://ec.europa.eu/information_society/activities/einclusion/policy/geographic/index_en.htm
18
A szélessávú elérés problematikájával foglalkozó témák itt megtalálhatók: http://ec.europa.eu/information_society/eeurope/i2010/digital_divide/index_en.htm
17
Magyarországi helyzet
Magyarországon az egyes régiók és településtípusok közötti különbségek leginkább az otthoni internetkapcsolatok elterjedtsége, valamint a szélessávú hálózatok használata terén ütköznek ki, igaz, ezek a különbségek az utóbbi években jelentős mértékben csökkentek. Budapesten mára a háztartások több mint fele csatlakozik az internethez, míg ez az arány a legkisebb településeken nem éri el a 30 százalékot. Ez továbbra is mintegy másfélszeres különbséget jelent a településtípusok között, míg hét évvel ezelőtt a kisebb települések és a főváros között a különbség három-négyszeres volt. Az ország internet- és számítógép-használat szempontjából legfejlettebb régióiban a személyi számítógép használata meghaladja az 50 százalékot, így ezzel párhuzamosan a Közép-Dunántúlon, Közép-Magyarországon, illetve Nyugat-Dunántúlon az internet használata is rendre meghaladja a 45 százalékot. Az egyes régiók közötti különbségek leginkább az otthoni internetkapcsolatok terén ütköznek ki. Az otthoni internetkapcsolattal legkevésbé ellátott régiókban kevesebb, mint minden harmadikban van hozzáférés, míg a közép-magyaroszági régióban ez az érték is meghaladja az ötven százalékot, azaz ez közel 25 százalékkal magasabb az országos átlagnál. Hét évvel ezelőtt az otthoni internet-hozzáférés egyet jelentett a mára jórészt kiszorult, lassú, nem megbízható, betárcsázós (dial-up) telefonos kapcsolattal. Az ADSL és a kábeles internet-technológia elterjedésével mára a netezők több mint 90 százaléka szélessávú kapcsolaton csatlakozik, ami nagyon jó arány. Viszont, ha a szélessávú háztartások elterjedtségi mutatóit nézzük, akkor jelentős lemaradás figyelhető meg az európai átlaghoz viszonyítva. A gyakran szélessávú digitális szakadékként említett sávszélességben jelentkező különbségek azonban nem tűntek el teljesen. A mai napig jelentős eltérések vannak a főváros és a nagyobb vidéki városok, valamint az apróbb falvak infrastrukturális ellátottságában. Ennek köszönhető, hogy a községekben az internetezők közel 8 százaléka még mindig betárcsázós internetet használ, míg száz budapesti internetező közül csupán kettő kapcsolódik otthonából modemes internet-hozzáféréssel. A községekben élőket rendre nagyságrendekkel alacsonyabb hozzáférési és használati mutatók írják le. Mindez összefügg Magyarország települési struktúrájához szorosan kötődő több más szociodemográfiai tényezővel: a falvak lakossága jellemzően idősebb, alacsonyabb iskolai végzettségű, körükben a munkanélküliek és a rossz anyagi körülmények között élők aránya magasabb. A falvakra és községekre jellemző fentebb leírt jelenség azért is aggasztó, mert több más alapszolgáltatás (többek között a közigazgatás, egyes közszolgáltatások, mint a posta, vagy a kereskedelmi egységek) egyre inkább a magasabb rendű településtípusokon koncentrálódik.
18
6. Befogadó e-Közigazgatás területe19
EU ajánlás Jobb, és mind több dologra kiterjedő közszolgáltatások mindenkinek az IKT segítségével, ezzel elősegíthető a legszélesebb körű demokratikus részvétel. A befogadó eKormányzat lényege az IKT használata által igénybe vehető ügyintézés, amely megkönnyíti az állampolgárok életét, stimulálja a közösségben való nyilvános jelenlétet, erősíti a demokráciát és elér a szociális, gazdasági vagy a digitális kirekesztés szempontjából veszélyeztetett emberekhez. Az eKormányzat megvalósulásának feltétele a mindenki számára elérhető közszolgáltatások (eGovernment for All) biztosítása. Ez kivitelezhető a szolgáltatások jobb szervezésével (például az eAccessibility standard alkalmazásával), a különféle eszközök alkalmazása révén, amelyeken az állampolgárok csatlakozhatnak a közszolgáltatáshoz (internet, mobiltelefon, információs pult, digitális televízió), az állampolgárok digitális írástudásának növelésével formális és informális képzéseken.
Magyarországi helyzet Magyarországon az egyik legfontosabb fejlesztési terület az e-Kormányzat területe lehet. A hazai lakosság – európai uniós összehasonlításban is – jelentős mértékben érdeklődik az e-közigazgatási szolgáltatások iránt. Ennek ellenére a viszonylag kedvező helyzet könnyen elillanhat, ha egyes területek fejlesztésére nem helyeződik még nagyobb hangsúly. Nem, vagy csak alig ismertek a közigazgatással, annak szolgáltatásaival kapcsolatos állampolgári – és más célcsoportok – elvárásai, szükségletei. A személyre szabható, vagy az ügyfélközpontú e-közigazgatási szolgáltatások terén óriási lemaradás tapasztalható Magyarországon, különösen az önkormányzatok esetében, ami különösen fájó az új közigazgatási eljárási törvény 3 évvel ezelőtti elfogadása után. A felnőtt lakosság 51 százaléka vonzó lehetőségnek tartja maga számára az e-közigazgatási szolgáltatásokat, ám e lehetőségek döntő többsége még mindig csak informálódási, online letöltési lehetőségeket jelent. Ennek oka, hogy az interaktív, személyre szabott, proaktív, azaz a közigazgatás részéről értékhozzáadott szolgáltatások irányába való határozott elmozdulás még várat magára. Néhány egyedi, jó kezdeményezésen kívül, összességében sem az államigazgatás, sem az önkormányzatok részéről nem tapasztaltunk értékelhető előrelépést az elmúlt egy évben a magasabb szintű szolgáltatások irányába, ami jellemzően két területen való elmaradásunkat mutatja:
19
a viszonylag jó infrastrukturális és az egészen jó jogszabályi alapok ellenére még mindig nem érzékelhető a közigazgatás, a politika szereplői részéről egy határozott irányú kultúraváltás, az új kihívások vehemens képviselete;
http://ec.europa.eu/information_society/activities/einclusion/policy/egov/index_en.htm
19
ezzel összefüggésben rendre elmaradnak azok a fejlesztések, amelyek a szolgáltató-oldali (back-office) folyamatokat modernizálnák
Az e-szolgáltatások iránt a legidősebbek – a 65 év felettiek kétszer olyan eséllyel keresnek fel közigazgatási webkikötőt, mint a huszonévesek20 – és a kistelepüléseken élők érdeklődnek leginkább, azaz az e-közigazgatás terén nem tapasztalhatóak az információs társadalom már hagyományosnak tekinthető megosztottságai, azaz az életkori és a települési lejtő. Egy olyan kedvező irányú trendről van szó, amit a befogadó információs társadalom (eInclusion) politika és gyakorlat egyre erőteljesebb elvárásainak megfelelően is Magyarországnak ki kellene aknáznia. A magyarországi befogadó e-közigazgatás hiányosságai terén az alábbiakat állapíthatjuk meg:
Nem, vagy csak alig ismertek a közigazgatással, annak szolgáltatásaival kapcsolatos állampolgári – és más célcsoportok – elvárásai, szükségletei. Az ország pillanatnyilag az Unió által javasolt 20 közszolgáltatás (Magyarországon 27) elektronizációjával van elfogadva, pedig több száz állampolgárokat, vállalkozásokat, civil szervezeteket érintő egyéb szolgáltatás érhető el a közigazgatási szerveknél.
Egyáltalán nem ismertek az e-közigazgatási szolgáltatások társadalmi és gazdasági hatásai, hiszen egyelőre hiányoznak a hatékonyságot és a hatásosságot felmérni képes indikátorkeretrendszerek. E vizsgálatok hiányában nagyon nehéz megmondani, mely típusú szolgáltatások játszanak meghatározó szerepet a hazai versenyképesség, társadalmi fejlődés, integráció szempontjából.
A személyre szabható, vagy az ügyfélközpontú e-közigazgatási szolgáltatások terén óriási lemaradás tapasztalható Magyarországon, különösen az önkormányzatok esetében, ami különösen fájó az új közigazgatási eljárási törvény 2 évvel ezelőtti elfogadása után. Igaz, e szolgáltatási szint megjelenését erősen befolyásolja az adatvédelmi törvény által hangsúlyozott célhoz kötöttség elve.
Magyarország e-közigazgatási szolgáltatásainak felkészültségi szintje 2004 és 2006 között elérte az európai országok átlagát, ám 2007-ben a teljes mértékben online elérhető szolgáltatási szint esetében újra ezen átlag alá kerültünk a Capgemini (2007) felmérése szerint. Az európai eközigazgatás dinamikus fejlődését jelzi, hogy Magyarország elmúlt egy évi megtorpanása a minőségi szolgáltatások fejlesztése terén azonnal visszaesést jelentett a nemzetközi összehasonlító statisztikákban.
A hazai e-közigazgatás előtt álló legnagyobb kihívást az 5. szolgáltatási szint21 elérése jelenti, ugyanis az itt megjelenhető 9 online közszolgáltatás közül mindössze egy érte el 2007-ben a perszonalizált 20
Lásd például az eUser felmérés eredményeit, http://www.euser-eu.org/Document.asp?MenuID=6
21
A Capgemini értékelési rendszerében 2007-ben megjelent az 5. felkészültségi szint, amit perszonalizációnak neveztek el. Itt az automatizált és proaktív szolgáltatásokat veszik számba, ami arra enged következtetni, hogy a szolgáltató-oldali rendszerek és adatbázisok milyen mértékben felelnek meg egymásnak, illetve milyen mértékben vannak összekapcsolva.
20
felkészültségi szintet. Összehasonlításul, a szomszédos Ausztriában ez a mutatószám elérte a 71 százalékot. A személyre szabott, ügyfél-központú szolgáltatások kiépítése egyértelműen a szolgáltató-oldali folyamatok modernizációját követeli meg, az e-közigazgatás hazai fejlődése egyértelműen ettől fog függni az elkövetkező években. Egyelőre lemaradás tapasztalható az európai átlagtól (mintegy 6 százalékponttal) a szolgáltatások felhasználó-központúsága terén is, miközben a magyar kormányportál használhatósága meghaladja az európai országok hasonló mutatóinak átlagát.
Zárszó Az eddigi anyagokból, a helyzet ismeretéből leszűrhető vélemény, hogy Magyarországnak változatlanul nincs érvényes, megvitatott, elfogadott, és (ami a legfontosabb) végrehajtás alatt álló információs társadalom (és ezen belül e-befogadás) politikája. Az elmúlt 14 évben óriási mértékű stratégia-készítő tevékenység zajlott, komoly erők felvonultatásával. Ezek eredménye nem tükröződik a mai helyzetben, a végrehajtás rendszerint elmaradt, féloldalasra sikerült. A sikeres országok tapasztalata, hogy semmilyen terület fejlesztése nem lehet eredményes a határozott és világos politikai szándék, kinyilvánított irány nélkül. A prioritások folyamatosan változtak, így egyre halmozódtak az el nem végzett vagy csak félig elvégzett feladatok. A nemzetközi tapasztalatok szerint a határozott politikai elkötelezettség mellett továbbra is nélkülözhetetlen a világos, egyszerű célokat és feladatokat megfogalmazó stratégia és taktika, de főleg az állampolgári igények mélyebb megértése, a fejlesztések során nem a technikai, politikai, államigazgatási, jogi szempontokhoz, hanem az emberi szükségletekhez való igazodás erősítése. Tény, hogy 2007-ben a magyar központi közigazgatási szervek – közel 100 intézmény – 40 százalékának nem volt informatikai stratégiája, ezen belül 8 minisztérium nem rendelkezett középtávú (3-5 éves) informatikai tervvel. Az Európai Unió (információs társadalom) politikájának elsődleges célja volt Európa versenyképességének erősítése az ázsiai és amerikai konkurensekkel szemben. A célok nem változtak, viszont újabb szempontokkal egészültek ki: a szolidaritás, életminőség megőrzése és az fejlődés együttes igényeivel. Ezért az Unió komplex módon kezeli a versenyképesség, a modernitás és a társadalmi gondok felvetette kérdéseket: a legfejlettebb technológiák felhasználói közé új, eddig kimaradt társadalmi csoportokat von be, s így teremt piacot a vállalkozásainak, forrásokat a fejlesztésekhez, javítja az életminőséget, megnyújtja az aktív, munkában, egészségben kiszolgáltatottság nélkül töltött éveket. Tehát integrálja azokat a társadalmi csoportokat, amelyek bármilyen okból kívül maradtak az európai civilizáció körén. Ezért az Unió arra törekszik, hogy minden polgárához jusson el megfizethető az infrastruktúra („fiber to the door”, mobil roamingtarifák csökkentése), amelyen át igénybe lehet venni - bármilyen (kormányzati, egészségügyi, kereskedelmi) szolgáltatást az interneten és 2012 után a digitális televíziós hálózatokon keresztül. Ugyanez a rendszer biztosítja az alapot a munkavégzéshez és az állampolgári jogok gyakorlásához, a tájékozódáshoz, szórakozáshoz. Magyarországnak ezért nem biztos, hogy újabb stratégiára, hanem - saját érdekeit figyelve - az Európai Uniós irányok követésére van szüksége, hogy a harmonizációval európai színtéren is gazdasági és társadalmi előnyökhöz jussunk. De szükséges annak megtervezése, hogy a gazdasági válság leküzdése és a társadalmi szakadékok áthidalása hogyan lehetséges úgy, hogy az ország 21
modernizációját, az IKT-ipar fellendítését, a magyar gazdaság versenyképességét egyszerre szolgálja az elkövetkező 2-4 évben. Magyarországon nem a programok, kezdeményezések számával, hanem ezek összehangolásával jelentkeznek a problémák. Hiányzik az együttműködés mind a kormányzati szereplők, mind a kormányzat, a gazdaság és a civil társadalom képviselői között. A válság idején pedig még erősebb összefogás lenne szükséges. A stratégiai irányok hiányában nem látni a hazai fejlesztési programok hatásait, nem érezhető az állampolgár számára, hogy éppen a megfelelő helyen és ütemben történnek-e a beavatkozások. A kormányzati oldal változatlanul nem tud horizontálisan, ágazati, minisztériumi szintet túllépve működni, és ez az induló kezdeményezések idő előtti elhalását, az egymásra épülés elmaradását, a túlzott óvatoskodást és a konfliktuskerülést, illetve a párhuzamos programok indítását eredményezi. E probléma sajnos nem hazai sajátosság, de nem lehet elfogadni azt a helyzetet, amit az Európai Unió is leírt a 2007. november 8-án megjelent a „Részvétel az információs társadalomban - Az e-integrációra vonatkozó európai i2010 kezdeményezés” című bizottsági közleményében. E dokumentum elkeseredett hangvételű, amikor leszögezi, hogy „a kezdeményezések ellenére még mindig csekély az előrelépés, és a rigai célkitűzések többsége (a digitális szakadék áthidalásáról) nem fog teljesülni. Továbbra is felaprózódnak az erőfeszítések, és hiányzik az együttműködés.” Általánosságban elmondható, hogy nem ismertek a programok elindításával, végrehajtásával kapcsolatos adminisztrációs költségek, nem ismert a befektetés és a megtérülés összevetése. Elszomorító, hogy egy-egy remek eszme, kezdeményezés több minisztérium általi meglovagolásával gyakorlatilag szétverhető, felhígítható. Előfordult, hogy a közigazgatás menet közben olyan szempontokkal terheli a programokat a bürokrácia aktív lassításával tetézve, hogy azok értelme, hatékonysága kérdőjeleződik meg. Sajnos példa erre a közösségi hozzáférési szolgáltatói végpontok (amiből körülbelül 20 van a különböző államigazgatási rendszerben) kialakítása, az IT-mentor, illetve e-tanácsadó képzés indulása, stb. A fejlesztési programok, a beavatkozási irányok áttekintéséből kitűnik, hogy a korszerű, tudásalapú munkaerőpiac, a szolgáltató állammal szembeni „felhasználói” elvárásokat, a civil szervezetek által képviselt hozzáadott értékeket a döntéshozók és az államigazgatás képviselői egyszerűen nem veszik figyelembe. Az Európai Unió dokumentumai is folyamatosan hangsúlyozzák, hogy a célcsoportok igénye lenne az elsődleges. Az a törekvés, hogy Magyarország teljes lakossága az információs társadalom polgára legyen, még nem kapott teljesen zöld utat. Az információs társadalom, a modernizáció, a jövőépítés, a válságkezelés ügye nem lehet egy-egy minisztérium, főosztály saját játékterülete, ezek olyan horizontális kérdések, amelyek csak komoly társadalmi és politikai összefogással oldhatók meg. Nem látjuk véletlennek azt, hogy ötpárti parlamenti összefogás éppen az információs társadalom kérdésében alakult ki, itt van ugyanis szükség leginkább a horizontális együttműködés biztosítására, a különböző érdekek és programok harmonizációjának megteremtésére.
Végezetül elmondható, hogy az információs társadalom és befogadás kérdésköre még nincs a politika homlokterében ahhoz a fontossághoz képest, amelyet e szektor a társadalmi-gazdasági folyamatokban betölt. Az e-befogadás kérdése nem (csak) szociális kérdés, ez társadalmi integrációs problémákra adott választ és gazdasági fejlesztési irányok összehangolását, magasabb fokú politikai 22
tudatosságot jelent. Az Európai Unió törekvései nem ismertek a hazai kormányzati és gazdasági döntéshozók számára, így az azokban rejlő előnyöket sem lehet kiaknázni. A civil szervezetek tevékenységei évekkel előzték meg az állami akciókat, és egyedi az a helyzet, amikor a közigazgatás támogatja, és nem nehezíti a fellépésüket. Hiányosságaink feltárása nem elegendő azok bepótlásához. Nagyon kevés az információ a lokális akciók leírásához, s látható az is, hogy a hazai informatikai ipar még nem vállalt eléggé szerepet az ebefogadás problematikájának megoldásában. Az informatikai civil szervezetek tőkeereje kevés, az állami források szűkösek, illetve teljesíthetetlen feltételekhez kötöttek; az ÚMFT programjai széttagoltak, és nem egy tárca elsiklik afelett, hogy e területen lenne tennivalója. Látható, hogy szükséges a programok, források koncentrációja, a piaci szereplők bevonása, a civil erőforrások jobb kihasználása. Sajnálatosan olyan ésszerűtlen megoldásokkal szembesülünk, mint a civil pályázatok utófinanszírozása (amely nem egyéb, mint elkötelezettségük kihasználása és apró programokba való kényszerítése), olyan megkötések alkalmazása, amelyek minimális szinten limitálják a figyelemfelkeltést és a reklámokat. Az e-befogadás megoldása nem hoz azonnal megtérülő hasznot, hosszú távú, 1-3 éves programok hatása nehezen bontakozik ki. De nincs joga a közigazgatásnak és szabályozási rendszernek a magyar (információs) társadalom polgárai közül kirekeszteni több millió honfitársunkat olyan indokkal, hogy szegény, messze lakik, iskolázatlan. Értük és magunkért szükséges és fontos tevékenység az e-befogadás megteremtése Magyarországon.
23
