MUNKAVÉDELEM 1.5 2.5
Az európai ATEX irányelv és átültetése a nemzeti jogi szabályozásba – hatásai és végrehajtása az üzemeltető szemszögéből Tárgyszavak: biztonságtechnika; robbanásvédelem; EU; Németország; jogi szabályozás.
A 94/9/EG és az 1999/92/EG („ATEX 100a” a „Forgalomba hozatal”-ra, illetve „ATEX 118a” a „Biztonságos üzemeltetés”-re) európai irányelveknek a német jogi szabályozásba való átültetéséből számos új követelmény adódik. Így a közeljövőben a robbanásveszélyes területeken használt nem villamos készülékeket is meghatározott konformitási vizsgálat alá kell vetni. A nem villamos készülékek gyártóinak az ATEX 100a (és ennek a Készülékbiztonsági törvénybe való hazai átültetése) alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatlansága és a termékfelelősség bizonytalanságokhoz vezethet. Nem villamos készülékeknél az eddig használt „jó konstrukció” további intézkedések nélkül sokszor már most is lehetővé teszi a 21-es vagy az 1-es zónában való alkalmazást. Néhány területen, pl. nagy vegyipari üzemekben az eddigi eljárásokkal részben már teljesítették az ATEX 118a szerinti követelményeket. Az ipari létesítményekben – de más területeken is – előforduló robbanások a súlyos és látványos balesetekhez tartoznak. Etikai és gazdasági okokból is a biztonságra való törekvésnél a robbanások elkerülésének kell a legnagyobb prioritást kapniuk. Németországban a robbanásvédelem már több mint egy évszázada tárgya a jogi és szakmai szervezetek szabályozási munkájának – az európai jogrendben a 70-es évek közepétől megtalálható. Ugyanakkor a szaklapokban szinte minden nap olvashatók tanulmányok az „Új robbanásvédelmi szabályozások”-ról, amelyek részben kitűnő észrevételeket tartalmaznak a szabályozási szöveghez, gyakran azonban csak az irányelvszövegek kommentár nélküli ismétlésére korlátozódnak. A következők az érintett üzemeltető szempontjából mutatnak rá – különösen a német jogi szabályozásba való átültetésre vonatkozóan – az új irányelvek néhány sarokpontjára.
Jelenlegi helyzet Elvi követelmények A robbanásvédelemben, ahogy a többi biztonságtechnikai területen– itt is a következők a sarokpontok:
– a „helyes” vagyis biztonságos berendezéskialakítás és – a „helyes” vagyis biztonságos üzemeltetés, ami egyrészt a megelőző biztonságtechnikai vizsgálatokat, értékeléseket, másrészt a szerelések ellenőrzését és vizsgálatát jelenti, valamint magába foglalja a kezelőszemélyzet megfelelő magatartását is. Németország igen szétágazó, nehezen áttekinthető és a robbanásvédelem részben önálló szabályozásának időnként nem egészen ellentmondásoktól mentes rendszerével rendelkezik, amely követelményeket tartalmaz a készülékek, berendezések és eszközök tulajdonságaira és az üzemeltetésre (létesítmény) vonatkozóan. Ez a rendszer lényegében nem volt rossz, Németországban mindenképpen egy hatékony, széleskörűen fejlesztett robbanásvédelem kialakulásához vezetett. Csakhogy ehhez mindenképpen szakértőkre van szükség, akik nem mindenütt állnak rendelkezésre (ez érvényes a biztonságtechnika más területeire is!). Valójában a robbanásvédelemben figyelemre méltó helyzet alakult ki: a törvényi/rendeleti (vagy ezeknek megfelelő) szinten szabályozott robbanásvédelem nem egységesen jelenik meg, a legkülönbözőbb jogszabályokból eredő szabályozások vonatkoznak rá. Lényegében azokon a követelményeken alapul, amelyek a – berendezésbiztonsági törvényben, – vegyi anyag törvényben, – a megfelelő szakmai szervezetekre vonatkozó szabályozásokat tartalmazó VII. szociális törvénykönyvben és a – munkavédelmi törvényben találhatók. Robbanásvédelmi előírások adódnak a szövetségi Immisszióvédelmi törvényből, valamint a régi és új Zavarelháratási rendeletből is. Tehát a jogalkotásban sokféle különböző szempont és célkitűzés játszik szerepet. Így hát nem meglepő, hogy a különböző célok miatt – különböző védendő objektumokkal leírva (jóllehet alapjában mindig az ember és a környezet állt és áll a középpontban) – az idők folyamán nagy számú különböző mélységű és részletességű szabályozás született. A robbanásvédelemben jelenleg érvényes szabályozási rendszer azzal jellemezhető, hogy – egyrészt az európai szabályozások a készülékekre vonatkozó – a gyártó által teljesítendő – követelményeket elválasztják az ilyen készülékek felhasználására – tehát a berendezés üzemeltetésére – vonatkozó követelményektől, – másrészt a szabályozás meghatározott létesítményekre és létesítménytípusokra, meghatározott készülékekre, alkatrészekre és anyagokra – és nem az alapvető problémára: a robbanásveszélyre irányul. Ez a rendszer vezetett oda, hogy túlszabályozások, nem kompatibilis, többszörös vagy ellentétes szabályozások fordulnak elő.
Biztonsági követelmények A minőségi követelményeket – amely a robbanásvédelemben rendszerint a készülékekből származó gyújtóforrások kialakulásának elkerülését jelenti – rövid idővel ezelőttig a „Robbanásveszélyes területeken működő villamos berendezések”-ről szóló rendeletben (régi ElexV a berendezésbiztonsági törvény (GSG) végrehajtására) lényegében csak néhány, villamos készülékekből eredő gyújtóforrásra rögzítették. Azonban mindenki tudja, hogy nemcsak elektromos készülékekből származhatnak olyan gyújtóforrások, amelyek robbanásveszélyes keverékek meggyulladásához vezethetnek. Az 1994-ben elfogadott 94/9EG (ATEX 100a) irányelvet egy átmeneti időszak után 2003. július 1.-től valamennyi EU-tagállamban alkalmazni kell és robbanásveszélyes területen való felhasználásnál számításba kell venni a „Berendezések, alkatrészek és védőrendszerek”-ben rögzített biztonságtechnikai jellemzőket. A német jogrendbe való átültetés a GSG végrehajtására 1996. december 12.-én kiadott 11.sz. rendelettel történt (Robbanásvédelmi rendelet „EX-VO”, alkalmazása szintén 2003. júl. 1.-től kötelező) és minden egyéb jogi szabályozásból kivették a robbanásvédelemmel kapcsolatos minőségi követelményeket. Ez a GSG módosításának keretében történt. Az ATEX 100a/EX-VO tehát berendezésekre (saját gyújtóforrással rendelkezőkre), alkatrészekre és a robbanásveszélyes területen alkalmazott védelmi rendszerekre, valamint meghatározott biztonsági, ellenőrző és szabályozó szerkezetekre vonatkozik. Ez az irányelv a robbanásveszélyes területen felhasznált villamos és nem villamos készülékeket is érinti. A jövőben a nem villamos készülékekre is dokumentálni kell, hogy jellemzőik alapján önmaguk nem képezhetnek gyújtóforrást. Mivel a nem villamos készülékekkel kapcsolatos eljárási rend erőteljesen megváltozott, az ilyen készülékeket külön vizsgálat tárgyává kell tenni. A gyújtóforrás-mentességre vonatkozó követelmények ezeknek a készülékeknek az 1, 2 és 3-as kategóriákba sorolásában tükröződnek vissza. A kategóriák közti összefüggéseket és a gyújtóforrás-mentességre vonatkozó követelményeket az 1. táblázat mutatja be. 1. táblázat Kategóriák (II berendezéscsoport) és a készülékek gyújtóforrás-mentességére vonatkozó követelmények Kategóriák (II berendezéscsoport) 1D 1G 2D 2G 3D 3G
Gyújtóforrás-mentességre vonatkozó követelmények nincs gyújtóforrás csak ritka készülékzavaroknál nincs gyújtóforrás a berendezés normál üzemében és gyakori készülékzavaroknál nincs gyújtóforrás a készülék normál üzemében
„D”= éghető porok miatti robbanásveszély „G”= éghető gázok/gőzök miatti robbanásveszély
A védelmi rendszerekre (ATEX 100a szerint) nem felel meg a kategóriakoncepció. Ezeket formálisan 1-kategóriás készülékekként kell kezelni. Az irányelv által érintett védelmi rendszerekhez tartoznak a robbanáselfojtó és robbanásinyomás-csökkentő, valamint lángelfojtó berendezések, ezek azonban nem eljárástechnikai robbanásvédelmi intézkedések mint pl. az inertizálás (inaktiválás). A 94/9/EG irányelvben a II. függelékben előírt biztonsági követelmények mellett a „robbanásvédett” készülékekre, alkatrészekre és védőrendszerekre vonatkozó EU-konformitás-értékelő eljárást is leírták. Ez az eljárás megnevezett vizsgáló helyek közbeiktatását is tervezi (az EU Bizottságnál bejegyzett független vizsgáló intézetek). Az EU-konformitást értékelő eljárás nyomatékosan csak az – 01 és 2 kategóriás készülékekre és belső égésű motorokra, – 1 kategóriás nem villamos készülékekre, valamint – általánosan (kategóriától függetlenül) a védőrendszerekre követeli meg a meghatározott helyen elvégzett, dokumentált vizsgálatok és egy EU-típusvizsgálati igazolás együttes meglétét. A többi, 2 és 3 kategóriás nem villamos készülékre (és a villamos készülékekre, valamint a 3 kategóriás belső égésű motorokra) a nevesített helyeken vizsgálatok elvégzését és EU-konformitási igazolások beszerzését nem tartják szükségesnek, nem kívánják, hogy az üzemeltő szükségtelen költségeket viseljen. Ezekben az esetekben a gyártónak magának kell (eddigi több éves tapasztalata alapján) – természetesen már a rögzített formális eljárás szerint – az EHSR-rel való megegyezést értékelni és dokumentálni. Ehhez tartozhat többek között a nevesített vizsgáló intézetben az információk megőrzésre való átadása. A „hardver” sikeres értékelésének eredménye minden esetben az irányelvből/rendeletből következő szakmai követelmények teljesítéséről szóló EUkonformitási nyilatkozat. Ezt az EU-konformitási nyilatkozatot a gyártó vagy forgalmazó állítja ki és nem az illető vizsgáló hely, ahogy néha helytelenül feltételezik. Röviden összefoglalva, a 94/9/EG irányelv lényeges jellemzői a következők: – hatályát kiterjeszti a villamos készülékek mellett a nem villamos készülékekre is, valamint – megköveteli az EU-konformitási nyilatkozat kiállítását elvileg valamenynyi készülékre, alkatrészre és védőrendszerre. A 94/9/EG irányelv és a német jogi szabályozásba (EX-VO) való átültetése (a villamos területen kívül, amelynél már régebben is volt hasonló eljárásmód) új területre lépést jelentett, egyúttal azonban már az első lépés volt a világosan tagolt európai és nemzeti robbanásvédelmi jogi szabályozás felé.
Üzemelés A minőségi követelményekre vonatkozó 94/9/EG irányelv kiadása után öt évvel megjelentették a hozzátartozó és már az irányelv indoklásában jelzett „üzemeltetési mód”-ot, az 1999/92/EG irányelvet (továbbiakban „ATEX 118a” ideiglenes címmel jelölve). Ez az irányelv az európai Munkaeszköz-használati irányelvhez kapcsolódó speciális irányelv, amely leírja a biztonságos üzemelésre vonatkozó követelményeket (robbanásveszélyes munkaeszköz/berendezés). Lényegében az EX-RL tartalmát európaszerte egységes jogi alapokra helyezi, közléseivel/előírásaival – alapvető robbanásvédelmi elvek (robbanásveszély, gyulladás elkerülése, hatások korlátozása) – veszélyeztetés megítélése, – kockázatcsökkentés, – dokumentáció, – menedzsment, – vizsgálatok elvileg a biztonságtechnikában már ismert eljárásmódot követel meg, azonban az ipar számára új cselekvési szükségletet is kiválthat. Ezt az új európai irányelvet 2003. július 1.-től kötelező alkalmazni. Miután az ATEX 100a-t már 1996-ban beépítették, most ennek megfelelően az ATEX 118a-t is átvették a német jogi szabályozásba. A módosítások hazai jogi szabályozásba való átültetése tagállamok szerint kétségtelenül különbözően történik. A tisztán anyagokra vonatkozó rész német jogba való átültetésével a német vegyi anyag jogszabályban (veszélyes anyag rendelet), míg az üzemeltetéssel kapcsolatos követelmények nagy részével az új üzembiztonsági rendeletben („BetrSichV”) lehet találkozni. A BetrSichV a robbanásvédelem mellett más szabályozási területeket is érint (pl. nagy nyomású készülékek) és a jogi szabályozás szerint ellenőrzésköteles berendezéseknél pl. különböző egyedi rendeletek (ElexV, nagy nyomású tartály rendelet stb.) megszűnéséhez vezet. Ebben az összefüggésben a szakmai robbanásvédelmi szabályozás területén új irányultságot eredményezhet, alkalmazásával a műszaki jogi struktúrában további lépéseket tennének a modernizálás és egyszerűsítés irányába.
Követelmények és megoldások Sokáig tartott – a villamosiparban tapasztalt kivételektől eltekintve – míg a beruházási javakat gyártó ipar szakmai nyilvánossága tudomásul vette, mit követelnek tőle a 94/9/EG/ATEX irányelvvel. Az alkalmazási terület rendkívüli módon kibővült: meghatározott körülmények között most már a nem villamos készülékekre is vonatkozik a 2003. július 1.-től érvényes 94/9/EG irányelv és hazai változatai. Nem annyira az irányelv materiális biztonságtechnikai alap-
követelményei voltak újak, inkább az a tény, hogy most már számos, máig a robbanásvédelemmel kapcsolatban jogilag nem szabályozott készülékre (stb.) is minden következményével együtt vonatkozik az EU-konform értékelő eljárás. Minőség • Materiális követelmények A 94/9/EG irányelv egyik tartalmi követelménye is elgondolkodtató: a technika ismert ténye, hogy a villamos készülékeknél a gyújtóforrásmentesség elérésére és megtartására a belső biztonságnál (1-kategóriás védelmi kör) többszörös korlátot alkalmaznak. Ezzel eleget tesznek a 94/9/EG irányelv 1,2.(a) függelék követelményének úgy, hogy „két független hiányosság fellépése esetén még teljesül az elvárt biztonság”. Ellentétben a villamos készülékekkel a nem villamos készülékeknek már szerkezeti jellemzőik miatt is jóval kisebb a gyulladási potenciáljuk. A nem villamos készülékek konstrukciójánál hosszú élettartamra, felhasználhatóságra törekszenek. Ez azt jelenti, hogy pl. a csapágyat, a mozgó és statikusan igénybevett alkatrészeket eléggé tömörré alakítják ki, így a szerkezeti paraméterek már maguk bizonyos mértékben hozzájárulnak a gyújtóforrásmentességhez. A „jól konstruált” mechanikus készülékeket (eltekintve az elektrosztatikus gyulladásveszélytől) további intézkedések nélkül sokszor a 2es, de legalább a 3-as kategóriához számítják, ami villamos készülékek esetén nem mondható el. Itt a megfelelőséget kell elérni, nem kellene szükségtelenül elvetni a biztonságtechnikában bevált véletlen hiba toleranciaelvet. Ezt vették figyelembe az EN 13463-1 európai normában, amely az 1- és 2kategóriás nem villamos készülékeknél a ritka/gyakori zavarok bekövetkezését követi nyomon. • Definíciók Gyakran a törvényszövegekkel kapcsolatban és a viták során is felmerül a meghatározás problémája: mi határol el egy berendezéskombinációt egy kombinált berendezéstől (az irányelvben: „berendezés” illetve „szerelési részegység”). Az irányelv a készülékek felhasználási területére az 1 (3) szakaszban megfogalmazza: „…egyedülálló vagy kombinált…”. Így hozhattak forgalomba berendezéskombinációként pl. egy 2-kategóriájú zacskóürítő gépet (elektromos, az ATEX 100a-val konform készülék). Az EU-konformitást értékelő eljárást a gyártó mások bevonása nélkül végzi, az EU-konformitási nyilatkozat az egyes készülékekre készül el. Amennyiben hasonló zacskóürítő gépet kombinált (a beépített villamos berendezések miatt elektromos!) berendezésként hoznak forgalomba, akkor egy EU-modellvizsgálati igazolás kiállítására a komplett berendezést újból be kell mutatni a megjelölt helyen. Ilyenkor az EU-konformitási nyilatkozatot csak a teljes berendezésre állítják ki. Másik példa erre az esetre a gyógyszeripari felhasználásra készült örvényáramú szárító (többek között fluidizáló aljzattal ellátott
szekrényből, villamos meghajtóból, vezérlőből áll). A gyakorlatban ez a probléma félreértésekhez és ahogy a következő meghatározások mutatják, tetemes többletráfordításhoz és pótlólagos költségekhez vezethet: – A berendezéskombinációk olyan készülékek, melyek több berendezésből, kombinált készülékekből, részelemekből és védőrendszerekből állnak, amelyeket egyenként konformitásértékelő eljárás alá vonnak, és a jellemzőket a 94/9/EG irányelv szerint igazolják. Ezeknél a berendezéseknél a javítás és csere probléma nélkül megoldható. – A kombinált berendezések olyan készülékek, amelyek több berendezésből, részelemekből és védőrendszerekből tevődnek össze, és új működő egységként kerülnek forgalomba. Az új, kombinált készüléket egy egységként vonják az EU-konformitás-értékelő eljárás alá, így állítják ki az igazolást, a kombinált berendezés kapja a 94/9/EG szerinti jellemzőket. Az összetevő elemek javítása és cseréje lehetséges, azonban nehezíti, hogy a felhasznált berendezéselemek/kapcsolódási helyek részletes leírása és a specifikációk ismertetése rendszerint hiányzik. Fentiek miatt a berendezések cseréjénél ajánlatos – amennyiben lehetséges – berendezéskombinációkat és nem kombinált berendezéseket alkalmazni. • Hiányzó szabványok nem villamos berendezésekre Ma – kevesebb mint egy évvel az irányelv/rendelet hatálybalépése előtt – a készülékgyártónak a robbanásveszélyes területekre vonatkozóan csak elenyésző számú szabvány tud segítséget adni a nem villamos berendezések kialakításánál és elkészítésénél. Emellett sokszor még nem tudatosodik a probléma, valamint a gyártó (érthetően) vonakodik a termék tartósságának elérésére szolgáló intézkedések nyilvánosságra hozatalától. Másrészt azonban – így hallani – fulladoznak a vizsgáló állomások az olyan berendezésgyártók megbízásainak áradatától (főként a villamos készülékeknél), akik a tények ismeretében (pl. az irányelv új követelményei szerint módosított) a már piacon lévő készülékeket idejében (újra) minősíttetni szeretnék. Emiatt lehet, hogy a 2003. július 1.-i határnapra nem állnak majd a felhasználók rendelkezésére 1kategóriájú nem villamos készülékek. Figyelembe kell venni, hogy egy nem villamos berendezés gyújtóforráspotenciálja gyakran az eljárástechnikához kapcsolódik (pl. keverés), így a biztonsági követelményeket a gyártó és a vizsgáló állomás nem mindig tudja megfelelően megítélni. Ezért a gyártónak nem kellene nagy erőfeszítéssel (pl. egy nem villamos berendezést érzékelőkkel túlterhelve) az 1-kategóriára törekednie, hanem a készülék belső (további intézkedések nélkül meglévő) gyújtóforrás-mentességét kellene igazolnia. Így az üzemeltető nem kerül abba helyzetbe, hogy gyújtóforrásmentesnek gondolja a berendezést. Olyan kiegészítő intézkedéseket kell tennie, amelyek robbanásveszélyes területen az igazolt kategórián „kívül” teszik lehetővé a készülék felhasználását. Ennek az eljárás-
nak a megkönnyítésére néhány vállalat a szokásos dokumentációk mellett megköveteli szállítójától egy olyan információs lap kiállítását, melyben a gyártó rövid összefoglaló formában bemutatja a készülék sajátságait és robbanásveszélyes területeken a készülék biztonságosabb üzemeltetéséhez szükséges intézkedéseket (2. táblázat). 2. táblázat Villamos és nem villamos készülékek forgalomba hozatalánál szükséges dokumentumok Kategóriák (II berendezéscsoport)
Forgalomba hozatalhoz szükséges dokumentumok villamos készülékekre
nem villamos készülékekre
1D 1G
1), 2), 3), 4)
1), 2), 3), 4)
2D 2G
1), 2), 3), 4)
1)*, 3), 4)
3D 3G
1), 3), 4)
1), 3), 4)
* belső égésű motoroknál EG-típusvizsgálati igazolás szükséges 1) EG-konformitási nyilatkozat: a gyártó nyilatkozik, hogy a berendezés a 94/9EG irányelv előírásainak megfelel, és ehhez adott esetben az alkalmazott szabványokat is bemutatja. 2) EG-típusvizsgálati igazolás: A 94/9/EG irányelv XI függelék szerint egy EG-típusvizsgálat igazolásához egy kijelölt vizsgálóhely bevonása szükséges. Ez vizsgálja és igazolja, hogy a készülék megfelel a 94/9/EG irányelv előírásainak. Nem villamos készülékeknél csak az 1D/1G készülékkategóriára tervezik az EG típusvizsgálati igazolást (kivétel: 2D/2G kategóriás belső égésű motorok). 3) Használati utasítás: A gyártónak a készülék robbanásveszélyes területen való biztonságos üzemeltetésére vonatkozó adatokkal rendelkező dokumentumot kell kiállítania, beleértve a szükséges javítási és karbantartási munkákat. 4) Információs lap (nem kötelező): az információs lapon a gyártó rövid tömör formában bemutatja a készülék jellemzőit és a robbanásveszélyes területen való biztonságos üzemeltetéshez szükséges intézkedéseket.
Nem mindig állnak rendelkezésre olyan szabványok, normák, amelyek segíthetnék az értékelést, keresettek a normakészítők és a vizsgálóállomások. Nem kellene azonban akadályozni, hogy a normamegállapítás arra fókuszáljon, amit a gyártó ipar (és ezzel aztán az üzemeltetők is) használni tud: norma az, amit a gyártó ipar alkalmaz, nem az, amit néhány normakészítő óhajt. 2003. június 30-tól valamennyi Európában forgalomba hozott vagy üzembe helyezett és robbanásveszélyes területen alkalmazható terméknek meg kell felelnie a 94/9/EG irányelvnek. Ezt a követelményt a termékek akkor teljesítik, ha elfogadható szintre csökken annak valószínűsége, hogy robbanóképes közegek gyulladását okozhatják. Az irányelvben megnevezett másik termékkategória, ahol a berendezéseknek bizonyos követelményeket teljesíteniük kell „olyan készülékek, amelyek a meginduló robbanásokat azonnal leállítják és/vagy az illető területeket elhatárolják”. A robbanások hatásai ilyen be-
rendezésekkel elfogadható szintre minimalizálhatók. A készülékek felépítésére vonatkozó műszaki szabályozást külön európai szinten harmonizált C-normák rögzítik. Ezeket a C-szabványokat a CEN 305 Műszaki Bizottság a „Robbanáselkerülésre és védelemre szolgáló rendszerek és berendezések” WG3 munkacsoportban fejlesztette ki. A normák célja volt, hogy a védőberendezésekkel kapcsolatban követelményeket fogalmazzanak meg az ipar számára, és így a berendezések a 94/4/EG irányelv követelményei szerint legyenek kialakítva. A CEN/TC305/WG3 munkacsoportban különböző témákban kidolgozott szabványokat a 3. táblázat mutatja be. A munkacsoport az ipar területén (gyártó, felhasználó) és kutatóintézetekben dolgozó szakértőkből áll, és a normákat alcsoportokban fejlesztették ki. 3. táblázat A WG3 témák áttekintése Téma
Állapot
Lángátütésgátlók
EN 12874
Robbanási nyomást csökkentő berendezések
szabvány megjelenése 2003 elejére várható
Robbanási nyomást álló építésmód
prEN 14460
Robbanáselfojtás
prEN 14373
Porrobbanási nyomáscsökkentés
prEN 14491
Szétkapcsolás
szabvány megjelenés 2003-ra várható
Gázrobbanási nyomáscsökkentés
prEN 2002 vége
Eredetileg a WG3 még egy 8. témán, az inertizáláson is dolgozott, ezt azonban 2002 végén nem fogadták el TC305 témaként. Az inertizálás az ipar által használt eljárás (védelmi terv) több, mint egy gyártó által előállított és eladott védőberendezés. Ez a téma ezért a 99/92 EG irányelvhez tartozik. A TC305-nek csak a 94/9/EG irányelv bevezetését megkönnyítő szabványt kellett kifejleszteni. A 99/92/EG irányelv támogatására jelenleg nem fejlesztenek szabványt. Nyomatékosan hangsúlyozni kell, hogy a 94/9/EG irányelv nem a szabvánnyal való egyezést, hanem az alapvető biztonsági követelményeket kívánja meg. Ez a következőt jelenti: a szabványok nemlétezése nem teszi szükségszerűen lehetetlenné a tanúsítást és az EU-konformitási nyilatkozat kiállítását. Gyakran átsiklanak fölötte, hogy a nem villamos készülékeknél rendszerint csak az 1-kategóriájú készülékekre szükséges egy nevesített vizsgálóhely aktív bevonása az EU-konformitási nyilatkozat kiállításához. A többi kategóriára ez nem szükséges, a vizsgáló állomást csupán a 2-kategóriájú berendezéseknél kötelező a műszaki dokumentációk megőrzésébe bevonni. A gyártónak ki kellene használni ezt az engedélyezett mozgásteret és szakmai felelősséggel (amelynek az erősítésére gyakran történik felhívás) ki kellene állítania az EU-konformitási nyilatkozatot.
A kijelölt vizsgálóhelyeknek nemcsak elfogadniuk kellene a kombinált készülékeknek az EU-típusvizsgálat szerinti igazolásának kiállítására vonatkozó megbízásokat, hanem helyette segíteniük kellene pl. a veszélyelemzés elkészítésénél a robbanásvédelem új formai dolgaival kapcsolatban gyakorlatlan gyártókat. • Az üzemeltető mint gyártó Még egy jövőbeni változásra is rá kell mutatni, amelyet a német ellenvetések ellenére más tagállamokban szemmel láthatóan nem tekintenek megengedhetetlen nehézségnek. Az üzemeltető ugyanis váratlanul a gyártó szerepébe kerül, mihelyt csak a saját szükségletére maga készít és helyez üzembe berendezést. Németországban eddig volt egy nagyon jól használható és hatékony lehetőség, hogy elismert szakértőkkel a régi ElexV alapján bizonyos felhasználásra méretezett villamos készülékeket (pl. elektromos kísérőfűtés) „igazoltatni” lehetett a robbanásveszélyes területen való alkalmazásra. Természetesen az ilyen berendezés megfelelő biztonságtechnikai jellemzőkkel rendelkezett (EHSR teljesítése), de nem kellett vele a hosszadalmas és költséges tanúsítási, minősítési utat végigjárni. Ezzel a gyakorlattal legkésőbb 2003 végéig szakítani kell, de most még nem világos, hogyan oldódik meg ez a kérdés. Időbeli, műszaki és gazdasági okokból sem lehet a kijelölt vizsgálóhelynek egy létesítmény összes üzemrészére, ezek környékére véleményt adni. Talán a 94/9/EG irányelv 8. szakasz (5) mutathat kiutat, amely szerint – nemzeti szinten korlátozva – „az illetékes hatóság megfelelően alátámasztott kérelemre…a készülékek … üzembehelyezését …engedélyezi”. Üzemeltetés A már említett 1992/92/EG/ATEX 118a irányelv úgy is üdvözölhető, mint amely Európaszerte azonos szabályokat ír elő valamennyi tagállam számára, és ezzel megszünteti a rejtett versenytorzulásokat. A német ipar a robbanásvédelmi évtizedes tapasztalatokon és modern robbanásvédelmi intézkedéseken alapuló és emellett gazdaságos, magas szintet ért el a biztonság- és robbanásvédelmi technikában. Nagy hozzáértéssel végzik pl. az egyedi esetektől függő és problémához igazított zónabeosztást és – ahol helyettesíthető – pl. robbanás elleni védelmi intézkedésként alkalmazzák a gyújtóforrás elkerülését. Ez Európa többi részén nem volt magától értetődő, ami miatt a Németországból kiinduló technológia-transzfernél költséget jelentő pótlólagos követelmények merültek fel külföldön. Ilyen volt pl. robbanóképes keverékek képződésénél a konstruktív robbanásvédelmi intézkedések szerinti elvi követelmények (nyomáscsökkentés) vagy a zónabeosztások túl szigorú értelmezése. Azokban az országokban, melyekben alig voltak robbanásvédelem-technikai szabályozások vagy alig érvényesítették őket, robbanásvédelmi intézkedések
nélkül kedvezőbb költségekkel termeltek, így a velük versenyzők rendszerint hátrányban voltak. Az ATEX 118a-val kapcsolatban néhány kérdés azonban még megválaszolásra vár. • 3-zónás koncepció bevezetése poroknál Már az utolsó VDI-kollokviumon bebizonyosodott, hogy a robbanásveszélyes por–levegő keverékek esetében a 3-zónás koncepció bevezetésénél könnyen megoldható az eddigi 10/11 zónakoncepció átvezetése a 20/21/22 zónába. A 20/21-es zónával a létesítményeken belül nagyobb a differenciálási lehetőség (a 21-es zóna területek a létesítmény külső területén/távolabbi környezetében lévő, korábban feltételezhetően természeti területek). • Dokumentációk Az üzemelésnél (nemcsak a létesítmény esetében) jelentkező dokumentációs kötelezettségnél nem tartható, hogy az 1999/92/EG irányelv 8. cikkelyében a megkövetelt robbanásvédelmi dokumentum egy kicsinyített biztonságelemzés formáját vegye át. Az irányelv szövegéből nem derül ki pontosan, mint képzelték ezt a dokumentumot Brüsszelben. Lehetségesnek és ésszerűnek tűnik a következő pontok dokumentálása: – igazgatástechnikai adatok, – adatok az üzemi területről, felelős személyekről stb. – földrajzi és építészeti adottságok leírása, – technológia leírása, – anyagokra vonatkozó adatok, – veszélyeztetés megítélése, – zónákra osztás (a készülékeken belüli és kívüli robbanási zóna terv), – robbanásvédelmi terv, – műszaki/szervezési intézkedések, – képzés/munkatársak oktatása, – üzemeltetési utasítások, – munka alóli felmentések/engedélyezési eljárás, – változtatások irányítása („management of change”), – külső cégek, – vizsgálatok. Nem szükséges terjedelmes, új külön dokumentum készítése, lehetne (és kellene is a többszörös dokumentálás elkerülése miatt) a más célból a vállalatnál már elkészített dokumentációkra utalni. A felsorolt pontokat pl. a vegyipar meglévő szakmai központjai a biztonságtechnikai munka keretében már hosszú idő óta vizsgálják, figyelik (többek között biztonságvizsgálatok/elemzések elvégzése, dokumentált robbanásvédelmi zónabeosztások szerelési tervekkel stb.). Jelentős feladatot ad ezeknek az információknak az összeállítása és egy „virtuális” dokumentumban való összegzése. Nehezebb ez a feladat a KMU (kis- és középes vállalatok) eseté-
ben, amelyek nem rendelkeznek ilyen szakmai központokkal, és ezeket a feladatokat külső szakcégekkel kell kidolgoztatniuk. A német jogi szabályozásban a robbanásveszélyes területekkel rendelkező létesítmények az ún. ellenőrzésköteles létesítményekhez tartoznak, amelyekre külön vizsgálati kötelezettség van. A vizsgálatok az első üzembe helyezésre és a „biztonságos állapot fenntartására”, tehát a rendszeresen visszatérő ellenőrzésekre tagolódnak. Ezek formájáról és mélységéről az 1999/92/EG irányelv és a BetrSichV semmi részleteset nem mond. A BetrSichV szerint a robbanásvédelmi vizsgálatokat az engedélyezett ellenőrző központok mellett képesített személyek is elvégezhetik. Ezek a személyek az üzemeltető alkalmazottaihoz is tartozhatnak. A készülékek, védőrendszerek és berendezések 94/9/EG (vagy EX-VO) szerinti felülvizsgálatához rendelkezniük kell az illető készülék speciális robbanásvédelmi jellemzőire vonatkozó biztos ismeretekkel. Egy létesítmény robbanásbiztonsági vizsgálatához összességében azonban mélyebb és átfogóbb robbanásvédelmi ismeretek szükségesek. A képesített személyeknél a robbanásvédelmi vizsgálatokra vonatkozó követelményeket pontosabban kell meghatározni, ez az üzembiztonsági bizottság feladata lesz. • Berendezések és átmeneti határidők kijelölése Az 1999/92/EG irányelv IIB függelékében (BetrSichV 4B függelék) kritériumokat szab meg a készülékek stb. kiválasztására. Eszerint 2003. júl. 1.-től a 0, 20, 1, 21, 2 és 22 zónák robbanásveszélyes területein újonnan csak olyan készülékek alkalmazhatók, amelyek első forgalomba hozatalkor megfelelnek a 94/92/EG irányelv követelményeinek. Pontosabban: – 0 vagy 20 zónában 1 kategóriájú készülékek, – 1 vagy 21 zónában 2 vagy 1 kategóriájú készülékek, – 2 vagy 22 zónában 3, 2 vagy 1 kategóriájú készülékek használhatók. Új készülékek felhasználásánál megkövetelik az EU-konformitási nyilatkozatot és adott esetben a modellvizsgálati igazolást. Az irányelv ajánlása szerint nemcsak az EHSR-rel vagy ATEX 100a-val való szakmai egyezés követelményének kell teljesülnie, hanem a konformitásigazolás, tanúsítás és minősítés ott előírt procedúrája forma szerinti igényeinek is meg kell felelni. Ez a nem villamos készülékeknél nagy valószínűséggel a berendezések kínálatának szűküléséhez fog vezetni. Az 1999/92/EG irányelv és a BetrSichV irányelvek az „…amennyiben a robbanásvédelmi dokumentumban a veszélyeztetés megítélésének eredményét alapul véve semmi mást nem irányoztak elő…” kiegészítéssel az üzemeltető számára öntevékenységre adnak lehetőséget. Mivel egy nem villamos készüléknél a gyújtóforrás kialakulása gyakran a technológiához kapcsolódik, és ezt a gyártó a technológiától függetlenül nem ítélheti meg, a nem villamos készüléket műszaki változtatás nélkül a gyártó legfeljebb 2-es kategóriájú készülékként hozhatja forgalomba. Az igazolt kate-
góriából kiindulva azután az addig még nem észlelt zavarokat, biztonsági hiányosságokat az üzemeltető kiegészítő intézkedésekkel saját maga elháríthatja, illetve pótolhatja (4. táblázat). 4. táblázat Kategóriák (II berendezéscsoport) és a készülékek belső biztonsága Kategóriák (II berendezéscsoport)
Gyújtóforrás-mentességre vonatkozó követelmények
További intézkedések nélkül használható az alábbi zónákban
1D 1G
nincs gyújtóforrás csak ritka készülékzavaroknál
20 0
2D 2G
nincs gyújtóforrás a készülék normál üzemében és gyakori készülékzavaroknál
21 1
3D 3G
nincs gyújtóforrás a készülék normál üzemében
22 2
További közelgő (és a szöveggyengeségek miatt félreértéssel fenyegető) terminus: a 2003. július 30-án már üzemben lévő berendezéseknek az 1999/92/EG irányelv szerint 2006. június 30-ig (a BetrSichV §27 szerint 2005 december 31.-ig) „irányelv szerinti”-nek kell lenniük. Itt a BetrSichV 4 A függelék minimális előírásainak teljesítése úgy véli: tévesnek tekinthető lenne „irányelv szerinti”-nek nevezni, hogy a meglévő készülékeket és védőrendszereket ki kell cserélni. Ami a megadott határidőig biztonságosan üzemelt, az ezentúl is biztonsággal üzemeltethető. Nincs értelme csupán formalitásból rendkívül nagy ráfordítást végezni, ha a biztonság terén ebből nem látszik haszon.
Összefoglalás, kilátások Összefoglalva a következő lényeges pontok rögzíthetők: – Európában és Németországban végbement a robbanásvédelmi jellemzők és az üzemeléssel kapcsolatos robbanásvédelmi problémák szétválasztása. – A berendezésekre és védelmi rendszerekre vonatkozó jogszabályi követelmények lényegében formailag kibővültek. – Az üzemeltetésre vonatkozó robbanásvédelmi jogi szabályozások tere kibővült, de mélységük csökkent. Egyidejűleg megszűntek a rendeletszintű berendezésspecifikus szabályozások. Határozott követelmények vonatkoznak a robbanásveszélyes területen működő berendezések üzemelésének dokumentálására.
– Az ellenőrzésköteles berendezések vizsgálati módja alapvetően megváltozott. Egyedi berendezésrészek saját elkészítése esetén az engedélyeztetés problémáját az üzemeltetőknek kell megoldaniuk. Jelenleg Németország a munka- és berendezésbiztonsági szabályozás területén az áttörés időszakát éli. Egyrészt újabb európai fejlesztésekkel az európai szabályozásoknak nemzeti jogi szabályozásba való átvétele történik, másrészt viszont (a Bundesrat 1996-os határozatának is megfelelően) törekednek az egyszerűsítésre, világosabb strukturáltságra és a nemzeti jogban a többszörös szabályozás elkerülésére. Ennek a törekvésnek kapcsolódnia kell azzal, hogy valóban csak a szükséges dolgokat szabályozzák törvények. Németországban a berendezésbiztonsági jogi szabályozás új koncepciója – többek között az üzembiztonsági rendelettel – helyes úton halad. A 94/9/EG 1999/92/EG irányelvek is úttörőnek számítanak, problémaorientált összkoncepciót jelentenek a robbanásvédelemben. Ez a folyamat nem megy teljesen simán, ellenállás nélkül. Különösen meghatározott berendezéstípusok esetében (pl. éghető folyadékokat tároló tartályoknál) nincs mód a robbanásvédelmi jogi szabályozásokban a lényeges elemekre való összpontosításnál rendeleti szinten történő speciális szabályozásokra. Az ilyen speciális szabályozások eddig zárt formában valamennyi szabályozástechnikai szempontot együtt kezelték. Így pl. a VbF-ben egyformán találhatók követelmények, utasítások a tűzvédelemre, vízvédelemre, valamint a robbanásvédelemre. Tagadhatatlan, hogy az ilyen zárt jogi szabályozások megszűnése eleinte fájdalmas lehet. Felkérték a megfelelő szövetségeket, szakmai egyesületeket, intézeteket, hogy adjanak segítséget a szabályozások végrehajtásában. Mivel ezeknek az intézeteknek lényegében már ma is ez az egyik legfontosabb feladata, így elvileg nem kellene nehézséget okoznia, inkább pozitív ösztönző hatású lehetne. A nehézségek legyőzhetők. Németországban kedvező a pillanat egy új robbanásvédelmi szabályozás megvalósítására, amely a szabályok szükségtelenül nagy mélységének és számának csökkentését, világos szerkezetét, tömörségét és ezzel együtt jobb érthetőségét jelenti. A robbanásvédelem Európában és Németországban is nagy lendülettel rajtol a 21. századba! (Dr. Csokonay Józsefné) Brehm, K.; Schacke, H.: Die Europäischen ATEX-Richtlinien und ihre Umsetzung in nationales Recht – Auswirkungen und Erfüllung aus Betreibersicht. = VDI-Berichte, 2002. 1717. sz. p. 39–60. van Wingerden, K.: Europäische Nomen – Neue Anforderungen und Erkenntnisse. = VDIBerichte, 2002. 1717. sz. p. 69–77. Rogers, R. L.: Geräte für den Einsatz in explosionsgefährdeten Atmosphären. = VDIBerichte, 2002. 1717. sz. p. 61–67.
Röviden… Munkavédelmi előírások a kéz megfelelő tisztán tartására Az egészségvédelem, a szennyező anyagok káros hatásainak csökkentése, ill. megszűntetése gyakori problémát okoz a munkavédelmi, közegészségügyi szakemberek körében. Az egészségügyi gyakorlatban az egyik elsődleges lehetőség a káros vegyi anyagok, baktériumok és más veszélyes anyagok elleni védekezésben a kéz tisztán tartása. Kórházakban végzett vizsgálatok alapján az orvosi vizitek közötti kézmosás csökkenti a betegségek átvitelének valószínűségét. Egyre hatékonyabb termékek előállításával próbálják biztosítani, hogy az egészségügyi dolgozók és betegek ne fertőzzék egymást, ill. megelőzzék vagy korlátozzák a kórházban szerzett fertőzéseket. A fertőző betegségekkel foglalkozó szakemberek szerint az egészségügyi dolgozóknak alaposan meg kellene tisztítaniuk a kezüket a betegekkel való érintkezés előtt és után, testfolyadékokkal, mikroorganizmus-forrásokkal való munkavégzést követően, ill. a védőfelszerelésként alkalmazott kesztyű eltávolítása után. A leggyakoribb kéztisztítók az antiszeptikus vagy antimikrobiális hatású szappanok, amelyek a megfelelő mikroorganizmusokat elpusztítják vagy csökkentik növekedésüket; hatékonyak például a Gram-pozitív Staphylococcus, Streptococcus és Gram-negatív Enterobacter és Pseudomonas baktériumtörzsek ellen. A termékek többnyire etil-alkohol, fertőtlenítőszer, szagtalanító anyag és hidratálószer kombinációját tartalmazzák. Az alkoholalapú kéztisztító gélek az utóbbi időben nagyon népszerűvé váltak, mivel alkalmazásuk nem igényel vizet és bárhol használhatók. Ezek a tisztítószerek gyors és kényelmes lehetőséget nyújtanak a kéz fertőtlenítésére, a kézmosást azonban nem helyettesíthetik. Nem javasolják például talajjal vagy szerves anyagokkal szennyeződött kezek tisztítására. A munkavédelmi szakemberek kiemelkedő szerepet kapnak a bőrt károsító munkafolyamatokkal összefüggő betegségek és sérülések megelőzésében. Mérlegelniük kell a munkavégzés során fellépő veszélyek természetét és nagyságát, a veszélyes anyagok káros hatásainak valószínűségét, potenciális súlyosságát. Specifikus óvintézkedéseket írnak elő az egyéni védőfelszerelések biztonságos alkalmazására, a káros kémiai anyagok, kórokozó mikroorganizmusok és más szennyezők megfelelő eltávolítására. A védőkesztyű alkalmazása nélkülözhetetlen a bőr káros anyagokkal való közvetlen érintkezésének megelőzésében vagy csökkentésében. Ezeket a kesztyűket vastagságuk és alkalmazási területük alapján négy kategóriába sorolják: egyszer használatos (eldobható), háztartási, ipari és speciális védőkesztyűk. Sem a vinil sem a latex alapanyagú kesztyűk nem teljesen impermeábilisak a mikroorganizmusokkal szemben az anyagok porózussága és a gyártási folyamatok során kialakított tűszúrások helye miatt. Az egyszer használatos kesztyűket a szennyeződés után, amint lehetséges azonnal cse-
rélni kell, nem szabad mosni vagy fertőtleníteni újrafelhasználás céljából. Néhány közülük rendkívül vékony polimer anyagból készül. Az utóbbi időben kifejlesztettek az ujjhegyeken megnövelt vastagságú speciális kesztyűket citosztatikus hatóanyagokkal végzett munka céljára. Az ipari alkalmazásra szánt kesztyűk vastagabbak, rendszerint természetes vagy szintetikus gumiból, bőrből, textilből vagy ezek kombinációjából készülnek. A Kimberly−Clark MICROGRIP* Aloe & E Latex egyszer használatos kesztyűi kényelmesebbek aloe vera és E-vitamin hatóanyag-tartalmuk következtében a gyakori kézmosással és kesztyűcserével összefüggő kézszárazság csökkentése céljából. A termék a gyártás során olyan eljárásokon megy keresztül, amelyekkel minimálisra csökkentik a kivonható kémiai anyagok és vízoldékony fehérjék mennyiségét, ezáltal az allergiás reakciók és bőrirritációk kockázata is mérséklődik. A munkaterület tisztán tartása elengedhetetlenül fontos a hatékony és biztonságos munkavégzéshez. Az enzimes tisztítószerek alkalmasak például előáztató berendezések, ultrahangos egységek, automata mosóberendezések, evakuáló rendszerek tisztítására, lehetővé teszik a testfolyadékok, például vér és fehérjeüledékek eltávolítását. A gamma-sugárzásos fertőtlenítőszereket gyógyszerészeti, biotechnológiai és orvosi eszközök esetén alkalmazhatják. (R&D Magazine, 44. k. 11. sz. 2002. p. 36–37.)