Brüsszel, 10.11.2004 COM(2004) 748 végleges
Az euro bevezetésének előnyei A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK, A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK ÉS AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANKNAK Első jelentés az euróövezet jövőbeli bővítésének gyakorlati előkészületeiről
A Maastrichti konvergencia kritériumok Árfolyamstabilitás: az euro övezetben résztvevő országok valutáinak piaci árfolyama meghatározott ingadozási sávon belül kell hogy lebegjen. Fenntartható költségvetési pozíció: a költségvetési hiány nem lehet több a GDP 3%-nál, az államadósság nem lehet több a GDP 60%-nál.
Árstabilitás: Vizsgált tagország inflációs rátája a konvergencia jelentés meghatározott egyéves perióduson belül maximum 1,5%-kal lehet több a három legalacsonyabb inflációs rátájú ország átlagánál. Kamatkonvergencia: vizsgált tagország hosszú lejáratú kamatai a konvergencia jelentésben meghatározott egyéves perióduson belül max. 2%-kal lehet magasabb a három legalacsonyabb inflációjú ország átlagánál.
Az euró és a nemzeti valuták közötti átváltási
arányok visszavonhatatlan rögzítésével megszűntek az árfolyam-ingadozások és az átváltásból eredő kockázatok az euró övezeten belül. A tranzakciós költségek mérséklődtek. Az egységes piacon a pénzügyi verseny hatására a fogyasztók a pénzügyi szolgáltatások minőségének javulására és kedvezőbb áralakulására számíthatnak.
Az árak összehasonlíthatósága. A belső piac hatékonyabban tud működni. Az árfolyamkockázat megszűnése következtében az euró-övezet országain belüli befektetési kockázatok csökkennek, a befektetési lehetőségek összehasonlítóbbak, és a hitelminősítés szerepe megnő.
Az értékpapír-kibocsátók számára a szélesebb elhelyezési lehetőségek és a kibocsátások szervezésével foglalkozó intézmények közötti verseny éleződése a felárak és jutalékok csökkenéséhez vezethet. A Budapesti Értéktőzsde határidős piacán 1998. december 7., a Budapesti Árutőzsdén 1999. január 7. óta lehet euró-kontraktusokkal (szerződésekkel) kereskedni.
Az euro bevezetésének lépései A Szerződés 122. cikke (2) bekezdése előírja, hogy a Tanács a Bizottság javaslata alapján határoz arról, hogy mely eltéréssel rendelkező tagállamok teljesítik a szükséges feltételeket, és szünteti meg az érintett tagállamokra vonatkozó eltérést.
Az euro bevezetésének lépései A Tanács ezenkívül dönt az érintett tagállam euróövezethez történő csatlakozásának időpontjáról, és meghatározza az ország nemzeti valutája és az euró közötti rögzített és visszavonhatatlan átváltási árfolyamot.
Az euro bevezetésének lépései Az euró bevezetésének napján az
átváltási árfolyam ténylegessé válik, az ország előző nemzeti valutája megszűnik, és az EKB átveszi a monetáris politikára vonatkozó illetékességet. Ez történt az euróövezethez elsőként csatlakozott tizenegy országban 1999. január 1-jén, illetve Görögországban 2001. január 1-jén.
Praktikus és logisztikai okokból kifolyólag az euróövezetet alkotó országok hároméves (Görögországban egy éves) átmeneti időszakot iktattak be az euró valutaként (tizenegy országban 1999-ben és Görögországban 2001-ben) és készpénzként történő bevezetése között.
A „big bang” (robbanásszerű) forgatókönyv is lehetséges. Az euróövezetbe történő belépés, illetve az euróbankjegyek és -érmék bevezetése egy időben történik. Ennek a megoldásnak több előnye is van, különösen most, hogy már léteznek euróbankjegyek és -érmék. A leglényegesebb hátrány viszont az, hogy lerövidül az az időszak, mely alatt a köz- és magánszféra és általában az állampolgárok felkészülhetnek az átállásra.
Az euróbankjegyek és -érmék bevezetését egy olyan időszak követi, mely alatt az eurót és a nemzeti valutákat párhuzamosan használják, és mind az eurós, mind a nemzeti bankjegyek és -érmék törvényes fizetőeszköznek számítanak. Általában nemzeti szinten határozzák meg azt, hogy a két fizetőeszközt meddig lehet párhuzamosan használni, jóllehet ez az időszak általában rövid, legfeljebb két hónap.
Tanulságok az eddigi átállásokból A körültekintő és előrelátó előkészület kifizetődik. Az átállás gyorsaságát, az új valutának a nyilvánosság által történő elfogadását és a váltás gördülékenységét illetően a korai, alapos előkészületekről gondoskodó országok erőfeszítéseit siker koronázta. A kommunikációval és információval kapcsolatos beruházások szintén megtérültek.
A hároméves átmeneti időszak túl hosszú
volt. 1999 után a lendület alábbhagyott, és a hatóságoknak újabb erőfeszítéseket kellett tenniük, hogy a vállalatokat és az állampolgárokat másodszor is meggyőzzék arról, hogy idejében készüljenek föl a készpénzcserére. Ezenkívül az euró számlapénzként történő használata meglehetősen korlátozott volt az átmeneti időszakban.
Az euróbankjegyek és - érmék bevezetésének gyorsnak kell lennie: Az euró „fokozatos” bevezetése bonyodalmat okoz mind az állampolgárok, mind a vállalatok számára. A gyors bevezetés az összes érintett fél számára előnyös, feltéve ha körültekintéssel készítik elő. A két fizetőeszköz párhuzamos használatának idejére ugyanez vonatkozik, melynek lehetőleg rövidnek kell lennie.
A nemzeti valuta kivonása körültekintő előkészületet igényel: az eredeti átállás folyamán valószínűleg túl sok figyelmet fordítottak az euróbankjegyek és - érmék bevezetésére, míg a nemzeti valuták nagymértékű visszaáramlásának következményeit alábecsülték. Különösen a visszajuttatott érmék hatalmas mennyiségével foglalkozó logisztikai intézkedések hiányoztak olykor, és ez néha jelentős késést eredményezett a szállítás, az érmék kezelése és számolása, illetve a bankszámlák javára történő átutalások tekintetében.
Intézkedéseket kell hozni az árak változásának elkerülése érdekében. Ez a kérdés különleges figyelmet igényel, mivel nehezen oldható meg, és gyakran nehezen módosítható, téves megfigyelésen alapul. A megelőzés kétségtelenül jobb, mint az orvoslás
A „mentális” átállás számottevően több időt
vesz igénybe, mint a fizikai. Egy 2003. novemberi felmérés eredményei azt mutatták, hogy a válaszadók 30 %-a a mindennapi vásárlás közben leginkább nemzeti valutában gondolkodik, ellentétben 46 %-kal, akik euróban gondolkodnak. A nagy értékű vásárlások esetében (pl. ház vagy autó), az euróövezeti állampolgárok nagy része gondolatban leggyakrabban még mindig nemzeti valutában számol (54 %), míg csak egy kisebbség (16 %) teszi ezt euróban.
A MONETÁRIS UNIÓ ELŐNYEI ÉS HÁTRÁNYAI A közös pénz előnyei: - árfolyam-bizonytalanság megszűnik; - az átváltáshoz kötődő (tranzakciós) költségek eltűnése. A közös pénz hátrányai: - nemzeti szuverenitás egy részének feladása közös pénz hiányában az eurózóna monetáris politik ája az USA monetáris politikáját követné; - a nemzeti monetáris politika megszűnésével az ország elveszíti a gazdaságpolitika egyik legfontosabb eszközét hasonló gazdasági struktúra.
Az euró története Az Európai Unió tagállamai 1992-ben, a maastrichti szerződésben foglalták írásba a közös valuta létrehozásának gondolatát. Minden, az euró-zónához csatlakozni kívánó államnak az itt lefektetett követelményeket kell teljesíteni. Először a gazdasági életben jelenik meg, 1999-ben. Ugyanekkor kezdik el készíteni az érméket és a bankjegyeket. A nemzeti valuták tulajdonképpeni lecserélése 2002-ben kezdődött el.
• Az euró-szimbólum alapja a görög epszilon. Az ezt metsző dupla vonal a stabilitást szimbolizálja.
Az érmék • Az euró váltópénze a cent. Az érmék egyik oldala egységes, a másik oldalát minden ország magának tervezi meg. • Az euró a következő érmecímletekben létezik: 1 és 2 eurós, illetve 1, 2, 5, 10, 20 és 50 centes.
A bankjegyek
26
29
32
39
1. Közvélemény-kutatások 2. Ellenséges sajtó 3. Konzervatív Párt politikája 4. Rossz kezdeti tapasztalatok
Magyarország, Csehország, Románia, Lengyelország, Litvánia, Lettország, Bulgária
43
44
Az Európai Központi Bank (EKB) feladata
1999. január 1-jétől az euroövezet – az Egyesült Államok után a világ második legnagyobb gazdasága – monetáris politikájának alakítása. Az euroövezet 1999 januárjában jött létre, amikor az EKB átvette a monetáris politikai irányítást 11 EUtagállam nemzeti központi bankjától. 2001-ben Görögország, 2007-ben Szlovénia, 2008-ban Ciprus és Málta, 2009-ben pedig Szlovákia is csatlakozott. Az euroövezet, valamint az EKB, egy új nemzetek fölötti intézmény létrehozása a hosszú és összetett európai integrációban komoly mérföldkőnek számított. Az övezethez való csatlakozást megelőzően a 16 országnak teljesítenie kellett a konvergenciakritériumokat, és ugyanezt várják a jövőben belépő EU-tagállamoktól is. E kritériumok ugyanis a sikeres GMU-tagság gazdasági és jogi előfeltételei.
Az egységes monetáris politika jogi alapjait az Európai Közösséget létrehozó szerződésben valamint a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányában fektették le. Az alapokmány hozta létre 1998. június 1-jén az EKB-t és a Központi Bankok Európai Rendszerét. Az EKB az eurorendszer és a KBER központi intézménye. Az EKB és a nemzeti központi bankok együtt teljesítik a rájuk bízott feladatokat. Az EKB a nemzetközi közjog szerint jogi személyiséggel bír.
A Központi Bankok Európai Rendszere az EKB-t és az EU-tagállamok nemzeti központi bankjait (NKB) foglalja magában (a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében) függetlenül attól, hogy az adott tagállamban bevezették-e az eurót vagy sem.
"A KBER elsődleges célja az árstabilitás
fenntartása." "Az árstabilitási cél veszélyeztetése nélkül a KBER támogatja a Közösségen belüli általános gazdaságpolitikát azzal a céllal, hogy hozzájáruljon a 2. cikkben megállapított közösségi célkitűzések megvalósításához." (Szerződés (105. cikk (1) bekezdése)) Az Unió céljai (az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke) a foglalkoztatottság magas szintje, valamint a fenntartható és inflációt nem gerjesztő növekedés.
Alapvető feladatok Az Európai Közösséget létrehozó szerződés (105. cikkének (2) bekezdése) szerint az alapvető feladatok a következők: az euroövezet monetáris politikájának meghatározása és végrehajtása; devizaműveletek végzése; az euroövezetbeli országok hivatalos devizatartalékainak tartása és kezelése (portfoliókezelés); a fizetési rendszerek zavartalan működésének előmozdítása.
További feladatok: Bankjegyek: kizárólag az EKB jogosult bankjegyek kibocsátásának az engedélyezésére az euroövezeten belül. Statisztika: Az NKB-kkal együttműködve az EKB a feladatok végrehajtásához szükséges statisztikai információkat a nemzeti hatóságoktól vagy közvetlenül a gazdasági szereplőktől gyűjti össze.
További feladatok: Pénzügyi stabilitás & felügyelet: az eurorendszer támogatja a hatáskörrel rendelkező hatóságokat a hitelintézetek prudenciális felügyeletére és a pénzügyi rendszer stabilitására vonatkozó politikájuk zavartalan megvalósításában. Nemzetközi és európai együttműködés: az EKB az eurorendszerre bízott feladatok tekintetében a megfelelő intézményekkel, testületekkel és fórumokkal munkakapcsolatot tart fenn mind az EU-n belül, mind nemzetközi szinten.
Politikai függetlenség Az Európai Központi Bank (EKB) függetlensége elősegíti az árstabilitás fenntartását. Ezt a központi banki függetlenséggel kapcsolatos kiterjedt elméleti kutatások és empirikus adatok is alátámasztják. Az EKB függetlenségét az egységes monetáris politikáról szóló intézményes keretfeltételekben (a Szerződés és az Alapokmány) fektették le.
Sem a nemzeti központi bankok, sem döntéshozó szerveik valamely tagja nem kérhet vagy fogadhat el utasítást közösségi intézménytől és szervtől, az uniós tagállamok kormányaitól, sem bármely más testülettől. A közösségi intézmények és szervek, valamint a tagállamok kormányai kötelesek tiszteletben tartani ezt az elvet, és nem kísérelhetik meg befolyásolni az EKB döntéshozó testületeit (Szerződés, 108. cikk).
Az EKB pénzügyeit az Európai Közösségétől elkülönülten kezelik. Az EKB saját költségvetéssel rendelkezik; tőkéjét az euroövezetbeli nemzeti központi bankok jegyzik és fizetik be. Az alapokmány rendelkezései szerint a Kormányzótanács tagjainak megbízatása hosszú időre szól. Az igazgatósági tagok nem jelölhetők újra.
A nemzeti központi banki elnököknek és az Igazgatóság tagjainak hivatali idejét az alábbi garanciákkal védik: a nemzeti központi banki elnökök megbízatása legalább öt évre szól; az EKB igazgatósági tagjainak hivatali ideje nyolc évre szól és nem újítható meg; hivatalukból csak akadályoztatás vagy súlyos kötelességmulasztás esetén távolíthatók el; jogvita esetén az Európai Közösségek Bírósága hivatott eljárni.
Az eurorendszer nem nyújthat
kölcsönt sem közösségbeli, sem nemzeti közszférabeli intézménynek. Ez további védelmet nyújt számára a közigazgatási szervek bárminemű befolyása ellen. Az eurorendszer működését tekintve független.
Az EKB-nak a monetáris politika
hatékony megvalósításához szükséges minden eszköz és hatáskör rendelkezésére áll, és jogában áll önállóan dönteni azok alkalmazási módjáról és idejéről. Az EKB-nak joga van kötelező erejű rendeleteket hozni, amennyiben azok a KBER feladatainak ellátásához szükségesek, valamint az EU Tanácsa által hozott jogszabályokban megjelölt egyéb konkrét esetekben.
Átláthatóság Az átláthatóság azt jelenti, hogy a központi bank a nyilvánosság és a piacok számára a stratégiájával, értékeléseivel és politikai határozataival, valamint eljárásaival kapcsolatos minden lényeges információt nyitott, átlátható módon és megfelelő időben biztosít. Napjainkban a legtöbb központi bank, köztük az EKB is, kulcsfontosságúnak tartja ezt az alapelvet, érvényes a központi bankok monetáris politikai rendszereire. Az EKB elsődleges fontosságot tulajdonít a nyilvánossággal folytatott hatékony kommunikációnak.
Az EKB monetáris politikájának átláthatósága Az EKB monetáris politikája az átláthatóság révén válik érthetőbbé a nyilvánosság számára: ez teszi hitelesebbé és hatékonyabbá. Az átláthatóság azt jelenti, hogy az EKB világossá teszi, hogyan értelmezi törvényszabta feladatait, és egyértelműen megfogalmazza monetáris politikai célkitűzései.
Hitelesség Az EKB azáltal törekszik a hitelességre, hogy világosan megfogalmazza feladatait és azok végrehajtásának módját. Ha az EKB-ról az a kép alakul ki, hogy képes és hajlandó megvalósítani politikai küldetését, akkor az árvárakozások is stabilabban rögzíthetők. Különösen hasznos, ha a központi bankok rendszeresen tájékoztatják a nyilvánosságot a gazdasági helyzetre vonatkozó értékelésükről. Az is célravezető, ha nyíltan és reálisan közlik, mi mindenre képes a monetáris politika, és ami még fontosabb, hogy mire nem.
Belső fegyelem Az átláthatóság iránti erős elkötelezettség fegyelmet követel a döntéshozóktól. Ez a biztosíték arra, hogy monetáris politikai döntéseikben és indoklásaikban következetesek maradnak az idő során. A monetáris politikai intézkedések nyilvános vizsgálatának lehetővé tétele arra ösztönzi a döntéshozó szerveket, hogy a lehető legtökéletesebben tegyenek eleget megbízatásuknak.
Kiszámíthatóság Az EKB közzéteszi monetáris politikai stratégiáját és tájékoztatást ad a gazdasági folyamatokra vonatkozó rendszeres értékeléséről. Ezáltal érthetőbbé válik a piacok számára, milyen rendszer szerint reagál a monetáris politika a különböző gazdasági folyamatokra és sokkhatásokra. A piacok így jobban ki tudják számítani a monetáris politikai lépéseket, aminek köszönhetően hatékonyabban és pontosabban alakítják ki várakozásaikat.
Kiszámíthatóság Ha a piaci szereplők nagyjából meg tudják jósolni a monetáris politikai válaszokat, lehetővé válik, hogy a monetáris politikai változások rövid idő alatt megjelenhessenek a pénzügyi változókban. Ez lerövidítheti a monetáris politika beruházási és fogyasztási döntésekbe való áttevődésének folyamatát. Ezáltal felgyorsulhat a szükséges gazdasági alkalmazkodás, és javulhat a monetáris politika hatékonysága.
Beszámolási kötelezettség A független központi bank csak úgy őrizheti meg legitimitását, ha a demokratikus intézmények és a nyilvánosság felé elszámolásra kötelezhető a jogszabályban meghatározott feladataival kapcsolatos ténykedéséről. Az EKB-nak pontosan rögzített beszámolási kötelezettsége van, amelyet alapokmányának 15. cikke tartalmaz.
Beszámolási kötelezettség Az alapokmány értelmében az EKB köteles negyedéves jelentésben, valamint összevont heti pénzügyi kimutatásban beszámolni az eurorendszer működéséről. Ezenkívül éves jelentést kell készítenie működéséről, valamint a megelőző és a folyó év monetáris politikájáról. Az éves jelentés kötelező címzettje az Európai Parlament, az EU Tanácsa, az Európai Bizottság és az Európai Tanács.
Beszámolási kötelezettség Az alapokmány rendelkezéseit teljesítendő, az EKB nyilvánosságra hozza havi jelentését; összevont heti pénzügyi kimutatásait és éves jelentését.
Az EKB ezenkívül számos egyéb konkrét feladathoz kapcsolódó kiadványt is készít.
Az EKB 5 760 652 402,58 eurós tőkéjét az
EU-tagállamok nemzeti központi bankjai (NKB) jegyzik. Az NKB-k tőkerészesedését tőkejegyzési kulcs segítségével számítják ki, amely az illető tagállamnak az unió népességében és GDP-jében való részesedését tükrözi (a két tényező egyenlő súllyal esik latba). Az EKB ötévente, illetve valamely új tagállam EU-csatlakozásakor kiigazítja a tőkerészesedést. A módosítást az Európai Bizottság adatai alapján végzik.
A Gazdasági és Monetáris Unió harmadik
szakaszának 1999. január 1-jei kezdete óta négy ízben változott a tőkejegyzési kulcs: 2004. január 1-jén 2009. január 1-jén rendes ötéves kiigazítás történt; 2004. május 1-jén (Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia EU-csatlakozásakor) 2007. január 1-jén (Bulgária és Románia belépése kapcsán) pedig egyéb kiigazításra került sor.
Az EKB nettó nyeresége vagy vesztesége az
Alapokmány 33. cikkének értelmében a következőképpen oszlik meg az euroövezet nemzeti központi bankjai között. Az EKB nettó nyereségének és veszteségének felosztása 33.1. Az EKB nettó nyeresége a következő sorrendben kerül felosztásra: (a) a nettó nyereség 20%-át meg nem haladó, a Kormányzótanács által meghatározott összeget az általános tartalékalapba kell átutalni legfeljebb a tőke 100%-ának arányában; (b) a nettó nyereség fennmaradó részét az EKB részvényesei között kell felosztani a befizetett részesedésük arányában.
33.2. Az EKB által elszenvedett veszteség esetében a hiány az EKB általános tartalékalapja, szükség esetén pedig a Kormányzótanács határozatát követően az adott pénzügyi év monetáris jövedelme terhére jóváírható a nemzeti központi bankok között a 32.5 cikknek megfelelően felosztott összegek arányában és mértékéig.
Az Európai Unió 11 euroövezeten kívüli NKB-jának jegyzett tőkéje egy minimális százalékának befizetésével kell hozzájárulnia az EKB azon működési költségeihez, amelyek KBER-tagságuk (Központi Bankok Európai Rendszere) kapcsán merülnek fel.
A hozzájárulás mértéke 2009. január 1jétől a jegyzett tőke 7%-a, amely így összesen 121 814 467,67 eurót tesz ki. Az euroövezeten kívüli nemzeti központi bankok nem részesülhetnek az EKB felosztható nyereségéből, de nem kötelesek finanszírozni esetleges veszteségeit sem.
A Kormányzótanács az EKB fő döntéshozó testülete. Tagjai az Igazgatóság hat tagja, valamint a 16 euroövezetbeli ország nemzeti központi bankjainak elnökei.
A Kormányzótanács feladatköre
Az eurorendszerre ruházott feladatok
ellátásához szükséges iránymutatások és határozatok elfogadása; az euroövezet monetáris politikájának kialakítása. a monetáris célokra, az irányadó kamatokra és az eurorendszer jegybanki tartalékaira vonatkozó döntések, az ezek végrehajtásához szükséges iránymutatások kidolgozása.
Ülésezés, döntéshozatal A Kormányzótanács havonta két alkalommal ülésezik a németországi Majna-Frankfurtban, az EKB központi irodaházában (az Eurotowerben). A hónap első ülésén a gazdasági és a monetáris folyamatokat értékeli, továbbá meghozza havi monetáris politikai döntését. Második ülésén az EKB és az eurorendszer egyéb feladataival és hatásköreivel kapcsolatos kérdésekről tárgyal. Az ülésekről készült jegyzőkönyvet ugyan nem hozzák nyilvánosságra, a monetáris politikai döntést azonban a havi első ülés után röviddel tartott sajtókonferencián részletesen kommentálják. A sajtókonferenciát az EKB elnöke vezeti a bank alelnökének segítségével.
Az Igazgatóság
Tagjai: az elnök, az alelnök és négy további tag. Minden tagot az euroövezetbeli országok állam-, illetve kormányfőinek közös megegyezése alapján neveznek ki.
Az Igazgatóság feladatköre
előkészíti a Kormányzótanács üléseit; végrehajtja az euroövezet monetáris
politikáját a Kormányzótanács által hozott iránymutatások és határozatok alapján. Ennek során kiadja a szükséges utasításokat az euroövezet NKB-i számára; viszi az EKB napi ügyeit; gyakorolja a Kormányzótanács által ráruházott hatásköröket. Utóbbiak részben szabályozási jellegűek.
Az Általános Tanács
Tagjai: az EKB elnöke és alelnöke, valamint a 27 EU-tagállam nemzeti központi bankjainak elnökei. Az Általános Tanács 16 euroövezeti és 11 euroövezeten kívüli tagállam képviselőit foglalja magában. Ülésein az EKB Igazgatóságának többi tagja, az EU Tanácsának elnöke, valamint az Európai Bizottság egy tagja is részt vehet, de szavazati joggal nem rendelkezik.
Feladatköre
Az Általános Tanács ideiglenes szervnek tekinthető, amely azokat az Európai Monetáris Intézettől örökölt feladatokat látja el, amelyeket az EKB-nak a gazdasági és monetáris unió (GMU) harmadik szakaszában el kell végeznie mindaddig, amíg vannak olyan EU tagállamok, amelyek nem tértek át az euróra.
Az Általános Tanács szerepe
az EKB tanácsadói feladatainak ellátásában; a statisztikai adatgyűjtésben; az EKB éves jelentésének elkészítésében; a nemzeti központi bankok műveleteire vonatkozó szabványosított könyvviteli és adatszolgáltatási szabályok felállításában; az EKB tőkejegyzési kulcsának megállapításához a Szerződésben előírtakon kívül szükséges intézkedések meghozatalában.
Az Általános Tanács szerepe az EKB személyzeti alkalmazási feltételeinek megállapításában; a végleges árfolyamrögzítés előkészítésében azon tagállamok valutái esetében, amelyek az euróval kapcsolatban eltéréssel rendelkeznek. Az Alapokmány úgy rendelkezik, hogy amint minden tagállamban bevezették a közös pénznemet, az Általános Tanács feloszlik.
Az Európai Unió költségvetése
Fogalma „Az Unió költségvetése olyan dokumentum, amely az Unió egyes években várható bevételeire és kiadásaira vonatkozó becslést és ennek előzetes jóváhagyását foglalja magában.” Az Európai Közösség államháztartási rendelete (1997. december)
Célja A fő célja, hogy finanszírozni, támogatni tudja a közös és közösségi politikákat, tevékenységeket és célokat. Például: gazdasági szociális kohéziót EU-n kívüli országok segélyezését
Alapelvek 1977 - MacDougall-jelentés Externalitás. A közösségi költségvetésből finanszírozott tevékenységek egy részével kapcsolatos költségek és a hasznok a partner országokban is megjelennek, ami megfelelő kompenzációkat és ellenőrzést igényelhet. Oszthatatlanság. Bizonyos tevékenységeket funkcionális és méretgazdaságossági okokból közösségi szinten érdemes finanszírozni. Kohézió. Az Unió valamennyi polgára számára biztosítani kell szolgáltatások, a jólét és a fejlődés minimumát. Szubszidiaritás. A funkciókat arra a lehető legalacsonyabb állami szintre kell delegálni, ahol azt a legoptimálisabban lehet gyakorolni. Ko-finanszírozás. Az EU által támogatott projektekben a költségek egy részét a kedvezményezetteknek kell viselniük. A ko-finanszírozás elve csak a strukturális politikánál érvényesül, a CAP és a piaci politikák esetében nem.
Fejlődéstörténet Kiadási kategóriák kialakulása 1984: Fontaineblau-i csúcs – VAT alapú forrás 1,4%-ra 1988: Delors I. CAP visszafogása, strukturális alapok növelése (kiadás) 1992: Delors II. GNP alapú forrás (bevétel) 1997-99: AGENDA 2000 már számol új csatlakozókkal + felkészítésükkel (előcsatlakozási támogatás)
Költségvetési eljárás Szűkebb értelemben: az a jogilag szabályozott folyamat, melyben meghatározzák az adott költségvetési év kiadásait és bevételeit Tágabb értelemben: a költségvetés végrehajtása, azaz a bevételek és kiadások teljesülése is beletartozik a folyamatba
Költségvetési eljárás Résztvevő szervek:
Európai Bizottság Európai Tanács Európai Parlament Európai Számvevőszék
Költségvetési eljárás Július 1.: az egyes közösségi szervek elkészítik a saját kiadásaikra vonatkozó becslést Szeptember 1.: a Bizottság elkészíti az előzetes költségvetési javaslatot a Tanács és a Parlament észrevételeinek figyelembevételével -> Tanács Október 5.: a Tanács minősített többséggel költségvetési tervezetet fogad el -> Parlament Parlamenti vita
elfogadás módosítások: kötelező kiadásoknál - ezekről a Tanács dönt változtatások: nem kötelező kiadásoknál – a Parlament második olvasatban dönt teljes elutasítás
Parlamenti elfogadás – A Parlament elnöke nyilvánítja elfogadottnak
Költségvetési eljárás Költségvetés elfogadása – Parlament Költségvetés kihirdetése – Hivatalos Lap
(Official Journal) Költségvetés végrehajtása – Bizottság Végrehajtás ellenőrzése – Számvevőszék Zárszámadás benyújtása és elfogadása – Parlament (ellenőrzési eszköz)
Európai Számvevőszék Az európai közösségi pénzügyek
revíziójával foglalkozó testület, amit a tagállamok kormányai által kötött szerződés hozott létre (1975. július 22 – hatályban 1977. január 1-től) Székhelye: Luxembourg Tagok száma: 15 fő, hatéves ciklus, Tanács választja meg
Európai Számvevőszék feladata A közösségi pénzek befolyásának és
felhasználásának ellenőrzése („az Unió pénzügyi lelkiismerete”) Szempontok: Számviteli Adminisztratív Morális
Ellenőrzés alanyai:
Nemzeti szervek Regionális szervek Helyi szervek Független szervezetek Segélyezett külső országok hatóságai
Európai Számvevőszék feladata Előterjeszti az Unió vagy egyes szerveinek költségvetésének végrehajtásáról szóló éves jelentést – utólagos ellenőrzés Bármely időpontban véleményt nyilváníthat a folyó költségvetést érintő ügyekben – költségvetés nyíltsága és átláthatósága
Bevételi források fejlődése
1958-77: tagállami hozzájárulások 1970: saját források bevezetése 1988: „negyedik forrás” - GNP arányos hozzájárulás
Bevételi forrástípusok Vámok (tagállamnál marad 10%, 2001-től 25%) Mezőgazdasági lefölözések (megszűnt GATT miatt) VAT-forrás (1999: 1%, 2002-től 0,75%, 2004-től pedig 0,5%) GNP-forrás (negyedik forrás)
Költségvetési kiadások Kötelező kiadások (adminisztratív kiadások, belső politika)
Nem kötelező kiadások (ide tartoznak a strukturális és előcsatlakozási alapok és a belső politikák)
Költségvetési kiadások Agenda 2000
CAP (50%) Strukturális műveletek finanszírozása (33%) Belső politikák finanszírozása (6,5%) Külső tevékenységek (6,5%) Adminisztratív kiadások (5%) Tartalékok (1-2%) Előcsatlakozási eszközök Új tagállamokra elkülönített eszközök (2002től)
Költségvetés Az országok közötti erőforrás-újraelosztási rendszer legfontosabb fóruma a közösségi költségvetés. Minden európai állampolgár hozzájárul az Európai Unió költségvetéséhez. Az Európai Unió költségvetése – a nemzeti költségvetésekhez hasonlóan – jogszabály, amely elfogadását követően jogosultságot teremt a közösségi politikák finanszírozására.
Költségvetés A forrásokat olyan módon határozzák meg, hogy azok tükrözzék a politikák aktuális prioritásait. Minden kiadási előirányzatnak konkrét cél, jogi megalapozottság az alapja. A közös költségvetést egységesen euróban számolják el. A költségvetés fejlődése tükrözi az Európai Unió felépítésében végbement változásokat. Nagyjából állandónak tekinthető (a bruttó nemzeti jövedelem körülbelül 1%-a), amennyiben azt az EU gazdagságának százalékában vizsgáljuk
Költségvetés Az Agenda 2000 vitájának eredményeképpen a közös költségvetés szakított azzal a gyakorlattal, miszerint a közösségi költségvetést a közösségi politikák fejlődése determinálta: 2000-től kezdődően a közösségi költségvetés keretei határozzák meg a közösségi politikák alakulását.
Bevételi források A költségvetés bevételei három fő forrásból származnak: saját források, illetve bevételek; általános forgalmi adó alapú befizetések; a GNI forrás.
2007
A költségvetés kiadásai Az uniós költségvetés a tagállamok összesített nemzeti jövedelmének napjainkban is mindössze 1%-át teszi ki. Ez az összeg még mindig nem éri el azt a szintet, ami a növekedési mutatók, a regionális fejlődés vagy az átlagos jólét tekintetében érzékelhető makrogazdasági hatáshoz vezetne.
Költségvetés 2007-2013 EU globális partner 9% Európai állampolgárság 2% Természeti erőforrások 40%
Adminisztráció 3%
Fenntartható növekedés 46%
A központi költségvetés tervezése A tervezési dokumentumok Költségvetési irányelvek
A pénzügyminiszter terjeszti a Kormány elé 3 évre vonatkozó makrogazdasági prognózis Áht. egyenlegének mértéke, a jövedelemcentralizáció és újraelosztás mutatói
Költségvetési prioritások
A központi költségvetés tervezése A tervezési dokumentumok II. Tervezési körirat A pénzügyminiszter adja ki A fő makrogazdasági paramétereket tartalmazza
Intézményekben tervezhető létszám, és béralakulás, dologi költségek alakulása
2.3 A tervezési módszerek és technikák
Megkülönböztetés a finanszírozás alanya
szerint: mire irányul a finanszírozás (intézmény, feladat) A tervezés során alkalmazott technikák (teljesítményalapú, programköltségvetés, nulla bázisú költségvetés, bázisalapú tervezés) Magyarország: éves költségvetés (naptári év) + 3 éves kitekintés (gördülő tervezés). Az éves terv 3 évet érint: tervezés, végrehajtás, zárszámadás. Feladatok és hatáskörök szabályozása: Áht.
Tervezési „időhorizont” az EU-ban Az
Európai Unió tagállamai: naptári évre készítenek költségvetést de országonként eltérő, hogy hány éves ciklusra készülnek számítások
Az Európai Unió költségvetése 7 évre szóló
költségvetési keret - erről konszenzussal dönt az Európai Tanács
Jelenlegi: 2007-2013-ra szóló ktgvetési keret A hétéves adatok alapján egyes évekre külön
ktgvetés készül - erről a Bizottság a Tanács + a Parlament együttműködésével évente dönt
Az Uniós és a nemzetállami költségvetés elemeinek összehasonlítása Nemzetállami költségvetés
Az Európai Uniós költségvetés
Bevételek: Jellemzően adóbevételekre épül. A nemzeti GDP-k mintegy 30-50 %-a felett rendelkezik.
Bevételek: •Közös bevételekre épül. •Az EU GDP-jének alig több, mint 1 %-át osztja újra.
Kiadások: Kiadások: Közjavakat és közszolgáltatásokat Funkcionális kiadásokat finanszíroz. (elenyésző mértékben finanszíroz nyújt a társadalom számára. közjavakat és közszolgáltatásokat) Az állam a következő funkciAz Unió a következő funkciókat ókat gyakorolhatja: Gazdaságirányítási és szabályo- gyakorolhatja: Tényleges szabályozó és újraelosztó zási funkció Gazdaságfejlesztő és szerkezet- tevékenység. átalakító célok
Az állami bevételek Jogi természetük szerint közjogi (adók, vámok) és magánjogi (osztalék, privatizációs bevétel)
Közgazdasági jellegük szerint: folyó- és tőkebevételek
forgalomhoz kapcsolódó adók 33%
TB járulékok 22%
egyéb adó és adójellegű 6% egyéb 18%
jövedelemadók 21%
Az állami kiadások Adminisztratív besorolás (fejezetrend szerint) Funkcionális besorolás (COFOG) Közgazdasági osztályozás (folyó-, tőkekiadás, kölcsönnyújtás)
Az állami kiadások megoszlásának változása (%) Állami működés Jóléti funkciók Gazdasági funkciók Államadósság-kezelés Főcsoportokba nem sorolható Összesen
1991 12 68 11 6
100
2000 16 57 12 13
2005 15 61 14 8
100
2 100
Az állami kiadások