1 dr. Koi Gyula Megbízott előadó Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Kar Alkotmányjogi Tanszék Tudományos segédmunkatárs MTA Társadalomtudományi Központ Jogtudományi Intézete Közigazgatás-és Büntetőtudományok Osztálya Közigazgatási Csoport
Közigazgatási MA szak I. évf. Európai és nemzetközi MA szak I. évf. B hét szerda 3-4. óra (9:50-11:20) 304. AB terem Helyi önkormányzati modellek II. Az EU tagállamok önkormányzatai I. Az északi modell: Svédország. Nagy Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság, mint modell. 6. tétel Az önkormányzatiság mint az összehasonlító önkormányzattan/önkormányzati jog tárgya Az önkormányzatiságnak három fő eleme van. Az első a helyi autonómia. Ez a vertikális hatalommegosztással és a köz szintjén jelentkező problémák decentralizációs megoldásával függ össze. Az önkormányzat maga a helyi közigazgatás egy formája, amelyben a választópolgárok közössége abban érdekelt, hogy a szabadság minél magasabb fokán, az autonómia minél magasabb szintjén álljon. Az is előfordulhat, hogy az állam a helyi polgárok jogait létesíti magasabb szintű védelemben, de a nagyobb (nemzeti) közösségek védelme mellett is lehet érvelni a helyi érdekekével szemben. Az önszerveződő helyi hatalomgyakorlás szerepe sem lebecsülendő. A második elem a helyi igazgatás átfogó volta. Ez a helyi ügyek intézésének széles spektrumát jelenítheti meg. A helyi önkormányzatot nem azért hozzák létre, hogy csupán egyetlen helyi feladatot oldjon meg, hanem hogy számos (helyi) feladatra dolgozzon ki megoldásokat. A harmadik elem a helyi demokrácia. A széles spektrumú közfeladatok megoldása demokratikus úton a legcélszerűbb. A helyi önkormányzat a részvételi demokráciának egy olyan intézménye, amely választott testület. A helyi önkormányzatiság egyes országok esetében magában foglalja a helyi népszavazás tartásának lehetőségét.
2 7. tétel Az EU és a helyi önkormányzatok Az EU fejlődése, az integráció megvalósítása, és az acquis communautaire (Community acquis; gemeinschaftlicher Besitzstand ’közösen elért dolgok’ ’közösségi vívmányok’) kiteljesítése nem képzelhető el a helyi önkormányzatok növekvő szerepe nélkül. Általánosan hangoztatott tétel, hogy sem a közigazgatás, sem a helyi-területi önkormányzatok vonatkozásában sincsenek közvetlenül kötelező jogi előírások. (Azonban figyelembe kell venni, hogy a közigazgatási eljárásjog alapelveivel foglalkoznak EU dokumentumok, pl. újabban a Belső piaci irányelvben is megjelent ilyesféle felfogás.) Nincs tehát valamiféle helyi önkormányzati acquis. Van olyan felfogás (Torma Andrásé), amely szerint 10-15-féle EU-s helyi önkormányzati modellről beszélhetünk. Azonban az önkormányzati megoldásoknak vannak közös vonásai is: 1)Az önkormányzati igazgatás rendszerint többszintű (területi és helyi szinten is megvalósul), de az egyes szintek nem alá-fölérendeltek, hanem mellérendeltek. 2)Jellemző a szolgáltató jelleg, a különféle szervek közötti koordináció. 3)Az önkormányzatok súlya, szerepe (decentralizáció, szubszidiaritás elve)
növekszik,
a
központi
szerveké
csökken
3 8. tétel A svéd helyi önkormányzatok A helyi igazgatást az 1991. évi 900. törvény (Kommunallag) szabályozza. A területi önkormányzatok a helyi önkormányzati igazgatás (kommuntyrelse) megvalósítói. Az országban 290 helyi vagy községi önkormányzat (kommuner) van. A kommun a helyi igazgatás gyűjtőfogalma, kb. ’területi egység’ értelemben, amelyet sokszor helytelenül községnek fordítanak szimplifikatív jelleggel, Stockholmot is ezáltal községnek minősítve. Korábban a területszervezési jog több fogalommal is operált: 1)Tartomány (landskap); 2)Város (stad); 3)Kisváros (köping1); 4)Község/egyházközség (socken) A hatályos kategóriák: 1)Megye (län2); 2)Területi egység, ’község’ (kommuner3) A megye hivatali rendszerét 1634-ben vezette be Axel Gustaffson Oxenstierna kancellár. Az ország jelenleg 21 megyéből áll. A megye élén a megyefőnök vagy kormányzó (landshövding), ő kormány általi kinevezettként áll a hatósági szervezet élén. Munkaszervezete egy dekoncentrált állami szerv, az igazgatóság (länsstyrelse). Feladata, hogy az országos politikát érvényre jutassa a helyi önkormányzati szervezeten belül. A közgyűlés (landtingskommun/landstingsfullmäktige) a megye választott önkormányzati testületi szerve, amely elvi, vagy nagyobb jelentőségű ügyekben dönt. Ilyenek: 1)Költségvetés; 2)Helyi adókulcsok; 3)Regionális egészségügyi ellátás; 4)Kórházi hálózat; 5)Infrastrukturális kérdések; 6)Közlekedés működtetése A Közgyűlés választott szervei: 1)Végrehajtó Bizottság (kommunstyrelse); 2) Szakbizottságok (nämnd)
1
Ejtése kb. sjöpiny. Ejtése kb. lán. 3 Ejtése kb. komjunör. 2
4 9. tétel A brit helyi önkormányzatok történetisége Az angol önkormányzati rendszer kialakulása Nagy-Britanniában hosszú múltra visszatekintő tradíciója van a demokratikus és független helyi önkormányzatoknak. Eredetük még a római megszállás idejére nyúlik vissza. Hódító Vilmos a 11. században bevezette a kontinentális feudális közigazgatási rendszert és kialakította a vármegyék hálózatát. A középkorban hamar megindult a városiasodás, és a pénzszűkében lévő királyok különféle kiváltságokkal próbálták a tehetős polgárság támogatását megszerezni. Így alakult ki a városok önkormányzata. Az erős autonómiával rendelkező helyi önkormányzatok több száz éve működnek a szigetországban. London önkormányzata például már elmúlt 800 éves. Az 1835-ös önkormányzati törvény hatálybalépéséig az önkormányzatok mindent megtehettek, amit a törvény nem tiltott. Az 1835-ös törvény egy új jogelvet az „ultra vires” elvét fogalmazta meg. E szerint a napjainkban is érvényesülő alapelv szerint az önkormányzatoknak csak arra van jogosítványuk, amire a törvény felhatalmazza őket. A megyék önigazgatása csak későn, a múlt század végén – 1888ban – nyerte el a maihoz hasonló formáját. A 19. században a helyi önkormányzatok főleg a következő feladatokat látták el: közszolgáltatások, közegészségügy, útügyek, rendfenntartás és hatósági szabályozások. A közszolgáltatásokat 1946-48 között államosították, az 1980-as évek végén pedig privatizálták. A 20. században az önkormányzatok feladatai folyamatosan növekedtek. A szolgáltatások bővülése és a feladatok átcsoportosítása a különféle önkormányzatok között megkívánta a rendszer alapos reformját. 1965-ben a londoni önkormányzatokat átszervezték. A Nagy-Londoni Tanács átvette a korábbi London Megyei Tanács feladatait, egy az előzőnél lényegesen nagyobb területen. Így a tanácson belül kialakított 32 londoni kerület és a City of London (London kereskedelmi és pénzügyi központi kerülete) vált a helyi ügyek felelősévé. 1974-ben Anglia fennmaradó részeinek és Walesnek önkormányzatait átszervezték. Ennek során 1600 középszintű önkormányzatból 296 körzetet hoztak létre. Egyidejűleg a nagyvárosi konglomerációk problémájának megoldására a 39 „vidék” megye mellett 6 metropolist is felállítottak. 1975-ben Skóciában hasonló átszervezés zajlott le azzal a különbséggel, hogy a megyék helyett „régióknak” nevezték el az önkormányzati rendszer legfelsőbb fokát. 1985-ben törvény útján feloszlatták a Nagy-Londoni Tanácsot és a metropolis megyéket. Erre politikai okokból került sor, mert a tanács és az agglomerációs szervezetek (az ellenzék kezében) veszélyeztették az állami költségvetés egyensúlyát. A feloszlatott önkormányzatok feladatait a kerületek vették át. Anglia és Wales egyes területein működött egy harmadik szint is a parókiák vagy „közösségi tanácsok” formájában. Ezek alkották a közigazgatási rendszer alapját. A falvak, községek és kisvárosok általában egy parókiát alkottak. A nagyvárosokban több ilyen közösségi tanács létezett, akkor azonban már választókerületeknek hívták őket. 1989 végén az önkormányzati rendszer újbóli felülvizsgálatára volt szükség, ennek az volt az oka, hogy az 1987-ben bevezetett közösségi adó (köznyelven: fejadó) az addig adót nem fizetők között olyan méretű társadalmi ellenkezést váltott ki, amely veszélyeztethette a Konzervatív Párt újraválasztását az általános választásokon. Jórészt ez vezetett a konzervatív miniszterelnök, Margaret Thatcher lemondásához is. Az 1997-ben hatalomra került új Munkáspárt programjának egyik jelentős eleme volt az önkormányzatok struktúrájának megreformálására vonatkozó elképzelés. A változtatások célja a politikai és szakmai tevékenység elkülönítése volt. A testület és a végrehajtás
5 elválasztása annak érdekében történt, hogy láthatóvá váljon a helyi közösség valódi vezetője és csökkenjen a pártbefolyás szerepe. Minthogy a bizottsági rendszer dominanciája végigkísérte az angol önkormányzatok történeti fejlődését, így jelentős állomásként tekinthetünk a hatvanas évek végén született Maud-jelentésre, mely a túlburjánzó, differenciált bizottsági rendszer hátrányaira, a változtatás szükségességére mutatott rá. A Maud-riport javasolta a bizottságok számának radikális csökkentését, egyes elkülönült funkciók összevonását, valamint a végrehajtó jelleg helyett a döntési kompetencia erősítését. Felvetette egy vezető hivatalnok kinevezésének szükségességét is, aki a szakmai részlegek, illetőleg a hivatalnokok közvetlen felettese lehetne. A hetvenes években a Bains és Paterson-jelentés újabb fejlesztési javaslatokat fogalmazott meg a Maud-jelentés kedvezőtlen fogadtatását követően. Ez a bizottságok számának csökkentésén túl azok programközpontú átalakítását célozta meg, összevonva azokat, melyek célja és működésének eredménye összekapcsolható (pl. közlekedés, utak és tervezés). Az e javaslatban megjelenő vezető hivatalnok a tanácsadás mellett a végrehajtás költségtakarékos és hatékony megvalósításában bírna döntő szereppel. A nyolcvanas évek második felében a Widdicombe-jelentés felismerte a pártpolitikai befolyás növekvő szerepét a működésben, így vizsgálatai középpontjába a képviselői szerepeket és az azokban megnyilvánuló politikai hatásokat helyezte. Javasolta, hogy a bizottságoknak tükrözniük kell a testület politikai összetételét, továbbá a vezető hivatalnokokat eltiltották minden nyilvános politizálástól. Heseltine vetette fel először a kilencvenes években a polgármester közvetlen választásának lehetőségét, a helyi politikai vezetés megerősítésének szándékával, mely elképzelés akkor visszhang nélkül maradt. 1995-ben újra felbukkant a választott polgármester ötlete, melyet akkor az ellenzék vetett fel. Azonban az ellenzékből a következő választások eredményeképpen kormányzó hatalom lett és az 1999-ben elfogadott, Nagy-London önkormányzatára vonatkozó törvénnyel bevezették London polgármesterének, mint az első választott politikai végrehajtónak a funkcióját. Létrehozták az Akadémiai Tanácsadó Csoportot, amely javaslatokat dolgozott ki a helyi demokrácia továbbfejlesztésére. A 2000-ben elfogadott önkormányzati törvény előírta a testület és a végrehajtás feladatainak elválasztását minden nagyobb önkormányzat számára. Az Egyesült Királyságban azonban valójában nincsenek egyértelműen elválasztva a jogkörök a testület és a végrehajtás viszonyában. A végrehajtó például a tágabb közösség vezetője, a külső kapcsolatok építője, a szakapparátus felügyelője, de szerepe lehet a politikai célok kitűzésében és a költségvetés előkészítésében is. Ezzel szemben a képviselőtestület vagy tanács felügyeli és ellenőrzi nemcsak a végrehajtót, de a területi egységeket is. Képviseli továbbá a helyi érdekeket, jóváhagyja a politikai célokat és a költségvetést. Fenti jogszabály négy lehetőséget tárt az önkormányzatok elé a politikai struktúra átalakítását illetően: 1) Polgármester-kabinet modell: Közvetlenül választott polgármester kabinettel, ahol a polgármestert munkájában a képviselők egy csoportjából álló kabinet támogatja. Utóbbi szakmai szereppel bír, és végrehajtói jogosítványokat gyakorol. A testület felügyeli a végrehajtást. 2) Polgármester-menedzser modell: Közvetlenül választott polgármester és önkormányzati menedzser, ahol a polgármester fő feladata a stratégiai iránymutatás, a testület vezetése. A végrehajtással kapcsolatos operatív feladatok az önkormányzati menedzser hatáskörébe tartoznak. 3) Kabinetmodell: Kabinet vezetővel, ahol a választópolgárok nem választanak polgármestert, csak helyi képviselőket. A vezetőt a testület választja meg, míg a kabinet tagjait vagy a vezető nevezi ki, vagy a testület választja tagjai közül.
6 4)
Módosított bizottsági rendszer, ami csak azon önkormányzatoknál bírt relevanciával, ahol a lakosság száma nem érte el a 85 000 főt.
A legutóbbi időkig a kabinetmodell volt az önkormányzatok körében a legnépszerűbb és legelfogadottabb: egy 2002-es felmérés szerint az önkormányzatok 83%-a ezt választotta. Várható, hogy a helyi politikusok idővel felismerik a választott polgármesteri posztban rejlő lehetőségeket. Ugyanis míg a kabinetmodell esetében a pártcsoport támogatása teljes függést jelent az irányító számára, addig a választott polgármester négy évig gyakorolhatja funkcióját, pártbefolyástól mentesen. 10. tétel A brit helyi önkormányzatok napjainkban A helyi kormányzat felépítése és feladatköre a központi kormányzat döntéseitől függ. A szigetországban nincsenek garanciái az önkormányzatiságnak, azaz a parlament és a kormány szabadon alakíthatja a helyhatósági szerveket, azok hatásköreit és normatív támogatását (Ultra vires-elv). Közigazgatását tekintve Anglia és Wales 47 megyére, 369 körzetre és több ezer községre tagolódik (a legkisebb közigazgatási egység a „parish” vagy parókia, ami egyházkerületként fordítható, de ma már egyházi kapcsolódása nincs jogilag, de létezik egyházi értelemben vetten). Skócia 9 régiót, 53 kerületet, 3 szigeti területet ölel fel. A megyék, régiók, kerületek élén választott tanácsok állnak. Észak-Írország 6 megyére oszlik, 26 szűkebb jogkörű kerületi tanácsot választanak négy évre. Nagy-London önkormányzata 2000 óta újra működik az 1998. évi népszavazás után. 26 tagú gyűlésből és főpolgármesterből áll. Választásokat 3 vagy 4 évenként tartanak, first past the post vagy arányos választási rendszerben. A helyi önkormányzatok bevételeinek 60%-át két állami támogatás adja: a címzett támogatás és az általános szubvenció. Az előbbi a különböző speciális és kötelező közszolgáltatások állami támogatása, míg az utóbbi egy átalány az önkormányzati közkiadások fedezésére. A többi bevétel 40%-os részarányt képvisel. Az iparűzési adót (18%) a vállalkozások fizetik, melynek mértékét a kormány állapítja meg. Kizárólagos helyi bevétel az önkormányzati illeték, ami a lakhatási adó egy sajátos formája (12%). Az önkormányzatok kiadásai az összes közkiadás 25%-át jelentik. A brit közigazgatási struktúra sokszínűségét erősíti az a körülmény, hogy Anglia, Skócia és Wales külön önkormányzati rendszerrel rendelkezik. Az önkormányzatok mindhárom helyen nagyjából azonos funkciót töltenek be, finanszírozásuk is hasonló elveken alapul, de struktúrájuk mégis eltérő. Anglia és Wales területén általában két szinten jelennek meg a helyi kormányzatok, nevezetesen 47 megyei és ezek keretében 333 járási vagy kerületi („városkörnyéki”, azaz több települést átfogó) helyhatóság található. Sajátosságként említendő, hogy e tagozódás mellett elkülönülnek a megyei és „városkörnyéki” önkormányzati feladatokat egyaránt ellátó ún. nagyvárosi kerületi önkormányzatok, amelyekből 36 van jelenleg a két állam területén. Ez a 36 nagyvárosi kerületi önkormányzat 6 nagyváros területén működik. A nagyvárosi kerületekhez hasonló jogállással rendelkezik Nagy-London 33 kerülete is. A falusi – és egyes városias – területeken létezik harmadik szint is, ez a község. Ezek száma mintegy 8000. Az egyes önkormányzati szintek nincsenek egymásnak alárendelve, valamint felelősségi körük és feladataik jelentősen eltérnek egymástól. - A megyei önkormányzatok választott testületekkel rendelkeznek. A megyében nem működik tisztán állami általános hatáskörű szervezet, mivel a brit önkormányzati rendszerben nem válnak ketté szervezetileg az állami és
7 önkormányzati feladatok. Az önkormányzatok felett gyakorolt állami felügyelet nem tekinthető egységesnek. Angliában a megyei önkormányzatot sokan inkább adminisztratív karakterűnek tekintik, mivel ott a pártok politikai szerepe jelentéktelenebb. A megyei önkormányzat feladatai: alsó- és középfokú oktatás, szociális ellátás egy része, közkönyvtárak működtetése, stratégiai tervezés, autópályák és közlekedés igazgatása, rendőrség és tűzoltóság működtetése, hulladéktárolás, szemétszállítás, a helyi gazdaság (magángazdaság) fejlesztése, fogyasztóvédelem biztosítása. - A járási vagy kerületi („városkörnyéki”) önkormányzatoknak ugyancsak választott testületei vannak. A megyék és a járások között nincs semmiféle hierarchikus viszony. A járási önkormányzat főbb feladatai, helyi területfejlesztés, tervezés, általános rendezési tervek elkészítése, építésügyi, hatósági feladatok, környezetvédelem, temetőkkel kapcsolatos feladatok, lakásgazdálkodás, hulladékgyűjtés, parkfenntartás, szabadidő-szolgáltatások, a helyi gazdaság fejlesztése, piacigazgatás, közutakkal összefüggő feladatok, autóparkolók fenntartása, közegészségügyi szolgálat. - A nagyvárosi kerületek szintén rendelkeznek választott testületekkel. Feladataik megegyeznek a járási vagy kerületi önkormányzati feladatokkal, kivéve a rendőrségi, tűzoltósági és tömegközlekedési teendőket, amelyeket a közös szervezetként működő nagyvárosi egyesített önkormányzat lát el. Ebbe a szervezetbe a kerületek delegálnak tagokat. - A községeknek joguk van testületet választani, kisebb mértékű adót kivetni és a bevételből kiegészíteni a helyi közszolgáltatások ellátására fordított összeget. Nincs kötelezően ellátandó feladatuk és így nem kapnak központi támogatást sem. Leggyakrabban önkormányzati-vagyoni ügyekkel, művészeti, szabadidős tevékenységekkel, kisebbségi feladatokkal és a települések fejlesztésével kapcsolatos javaslattételi teendőkkel foglalkoznak. A parishok, mint legkisebb önkormányzati egységek, nem rendelkeznek önálló önkormányzati státussal, jóllehet saját választott testületüknek önálló hatáskörük is van, még ha az igen csekély mértékű is. A járási tanács azokban a parishokban létesíthet elöljáróságot, ahol legalább 150-200 választópolgár él. A parókiatanács tagjainak létszáma 5-25 fő, a nagyváros-körzeti tanács létszáma 50-80 fő, a nem nagyváros-körzeti tanácsé 30-60 fő, a megyei tanácsé 60-100 fő. Egyes járások, kerületek királyi kiváltságlevél alapján városi címet (City) kaphatnak. Ez azonban hatáskörükben és pénzügyi rendszerükben számottevő eltérést nem eredményez, a település presztízsét azonban feltétlenül növeli. Skócia 9 régióra, ezen belül 53 járásra és 3 szigetre tagozódik. A kétszintű igazgatással rendelkező skót régió hasonlóan az angol és a walesi megyei szintnek felel meg. Így semmiképpen nem tekinthető valóságos régiónak. Tényleges régiókat az Egyesült Királyságban nem találhatunk. Annak ellenére, hogy a szigetországban nem működnek regionális önkormányzatok, nem létezik a regionális közigazgatási szint sem, mintegy száz különböző regionális struktúrát tartanak számon a kormányhivataloktól egészen az egyes civil szervezetek felügyeletéig. A feladatok sokfélesége miatt egyre inkább felmerült a regionális szervezetrendszer szükségessége. Komoly gondot jelent továbbá a megfelelő koordináció hiánya az önkormányzatok működésében, mindenekelőtt a hulladékkezelés, a vízgazdálkodás, az elektromosenergia-ellátás, a gázszolgáltatás és a telekommunikácó terén. A NUTS 2 szintjén 35 megyecsoport található, ezek közül 27 Angliában, 2 Walesben és 6 Skóciában. Ezek nem kapcsolódnak a közigazgatási szervezethez, kizárólag uniós statisztikai célokat szolgálnak. A NUTS 2 egység létrehozásának alapja a NUTS 3 szintjének
8 megfelelő 66 területi önkormányzat. A NUTS 1 szintjén 11 tervezési régió található, amelyek azonban csak statisztikai számbavételi egységek. A megyék lélekszáma néhány százezertől 1,5 millióig terjed. Walesben 117 ezertől 538 ezer fő közötti megyék találhatók. A járások 10%-ának a lakossága meghaladja a 150 ezer főt. Walesben 23 ezer és 285 ezer fő közötti lakosságszámú járások funkcionálnak. A nagyvárosi kerületek lakóinak száma 200 ezer és 400 ezer között mozog. London mindig meghatározó szerepet játszott az Egyesült Királyság történetében és közigazgatásában. London területe 1580 km2, lakóinak száma közel 7 millió. Nagy-London kerületeinek lélekszáma 130 ezer és 317 ezer között mozog. A történelmi City of London 2,6 km2-en fekszik. Állandó lakóinak száma 6 ezer, de naponta közel 400 ezer ember dolgozik a területén. City of London hasonlóan működik a többi kerülethez. Főpolgármestere azonban diplomáciai feladatokat is ellát. Londonban a Nagy-Londoni Tanács és a belváros (a városközpont-kerület önkormányzatának) képviselőtestülete látja el a helyi önkormányzati feladatokat. A többi nagyvárosban az önkormányzati hatásköröket a városkörzeti tanácsok látják el. Az Egyesült Királyságban nincs törvény, amelyik előírná a választható képviselők számát, vagy a választók egy képviselőre eső arányát. A választókörzetek kialakításával azonban befolyásolni lehet azt, hogy lehetőség szerint minden önkormányzatban hasonló népességi arányok alakuljanak ki. Mind Angliának, mind pedig Walesnek van egy állandó – a kormánytól független – ún. határbizottsága, amelynek feladata az önkormányzatok és választókerületek határainak a kijelölése. Erre azért van szükség, mert a népesség állandó mozgásban van, és a választókörzetek meghatározása a mindenkori lakosság számától függ. A megyei, járási, nagyvárosi kerületi községi testületek különböző számú közvetlenül választott helyi képviselőből (tanácsnokból) állnak. Az önkormányzati képviselőket 4 évre választják, de a járási és a községi képviselőválasztás nem esik egybe a megyei választás évével. A helyi képviselőválasztást általában az adott év május első csütörtökjén tartják. A képviselők minden évben polgármestert választanak maguk közül. A megyékben ilyen funkció nincs. A polgármestereknek csak reprezentációs feladatuk van, irányítói, végrehajtói jogosítványokkal nem rendelkeznek. Csak egy évig vannak „hivatalban”, újraválasztásuk ritka. A funkcióba lépő polgármesterek egymás utáni sorrendjét pártközi megegyezés alapján sokszor évekre előre eldöntik. Ezek a megállapodások gyakran függetlenek a polgármesterek pártállásától. Előfordulhat tehát az is, hogy egy helyi önkormányzatban a konzervatív párt van többségben és a soros polgármester a munkáspárt képviselője és viszont. Az önkormányzat képviselőjének (polgármesterének) lenni megtiszteltetés, önkéntes funkció és nem jár érte fizetés. A képviselők igényelhetnek bizonyos költségtérítést. 1991. április óta már kaphatnak ún. jelenléti és speciális felelősség után járó díjazást is. A járandóságok a költségvetésben meghatározott összeg erejéig fizethetők ki. Az önkormányzatok ezt szabadon határozhatják meg, figyelembe véve a törvény által a különféle címekre meghatározott maximum és minimum tételeket. A képviselőkre szigorú összeférhetetlenségi szabályok vonatkoznak. Egy képviselő, akinek érdekeltsége van bármilyen olyan ügyben, amely az önkormányzat döntési vagy ügyintézési hatáskörébe tartozik, köteles ezt a tényt a testületnek bejelenteni. Amennyiben nem kapott előzetes felmentést a testülettől, nem szavazhat az ügyben, illetve nem vehet részt annak tárgyalásában. Az érintett képviselő írásban is a testület tudomására hozhatja érdekeltségét, hogy képviselőtársai azt ellenőrizhessék. Amennyiben ezt a szabályt a képviselő nem tartja be, akkor minden esetben 1000 fontos bírsággal sújtható. Az önkormányzati képviselőket általában négy évre választják. Megkötés nélkül lehet őket újraválasztani, ameddig hajlandók és képesek ellátni feladataikat. A választások törvényes lebonyolításáért a választási biztosok felelnek. A választási biztosi feladatokat az
9 önkormányzati jegyzők végzik. A választójogi rendelkezések nagyon hasonlóak a magyar szabályozáshoz. Az önkormányzat tisztviselője nem lehet ugyanannak az önkormányzatnak a képviselője, más önkormányzatnál azonban elláthat ilyen funkciót. A jelöltséghez elég két helyi választópolgár jelölése és nyolc támogatása. Ha a jelöltek száma több mint a választandó képviselők száma, akkor megtartják a választást. A jelölteknek nem kell választási letétet fizetni. Törvény szabályozza azt is, hogy a jelöltek mennyi pénzt költhetnek a választásokra. A költségekről kimutatást kell készíteni, és azt az illetékes önkormányzatnak a választások után 35 napon belül be kell mutatni. A képviselőt – törvény által szabályozott eljárás szerint – csak a törvényszék foszthatja meg hivatalától. Az önkormányzati testületnek nincs jogosítványa arra, hogy kizárjon valamely képviselőt. Bizonyos esetekben – mint például az összeférhetetlenség – a képviselő hozzászólási és szavazati jogát felfüggeszthetik, de akkor is tagja marad a testületnek. Az angol önkormányzati rendszer fontos jellemzője, hogy a képviselők anyagilag is felelősek a döntéseikért. Ha a városatya tudatosan hozzájárul ahhoz, hogy törvénytelen határozat szülessen, akkor perelhető. Az elmúlt években néha előfordult, hogy a képviselők politikai indítékokból olyan nagyobb kiadásokat szavaztak meg, amelyek törvényes előírásokba ütköztek. Az önkormányzatokért felelős miniszter ezért a törvényszék előtt beperelte őket. A bíróságok azonban – még ha a törvénysértés bizonyítást is nyert – csak minimális büntetést róttak ki rájuk. Az önkormányzatoknál bizottságok és albizottságok működnek A bizottságok tagjait a képviselők választják meg. A polgármester a képviselőtestület legfontosabb tagja, a többségi párt frakcióvezetője tagja minden bizottságnak. A legjelentősebb bizottságok a következők: 1. Politikai és Költségvetési Bizottság (ez a legfontosabb bizottság) 2. Szerződési és Jogi Bizottság 3. Oktatási Bizottság 4. Környezetvédelmi Bizottság 5. Városfejlesztési Bizottság 6. Szociális és Házi Gondozási Bizottság 7. Szabadidős Bizottság 8. Fellebbezési Bizottság 9. Bérlők és Kliensek Esküdtszéke 10. Tanulók és Főiskolai Hallgatók Támogatásának Esküdtszéke A bizottságokat úgy alakították ki, hogy a lakosság egészének többségi és kisebbségi érdekei is képviselve legyenek azokban. A bizottságok a testületi ülések előtt két héttel, de indokolt esetben gyakrabban is találkoznak. A bizottsági ülésre az anyagot a polgármesteri hivatal készíti el, amelyet a tagok előre megkapnak. A bizottsági ülések nyilvánosak, azokon bárki részt vehet. Vannak azonban olyan témakörök, amelyek bizalmas adatokat is érintenek. Ezen kérdések megtárgyalásán nem vehet részt a sajtó és a közönség sem, az ügyben érintett személyek jogaira, illetve az ügy bizalmas jellegére való tekintettel. Az ilyen ülésekről készített jegyzőkönyvek közvetlenül a jegyzőhöz kerülnek, aki gondoskodik azok megfelelő őrzéséről. A zárt tárgyalást igénylő témák köréről az önkormányzat szervezeti és működési szabályzata rendelkezik. Az önkormányzati hivatal neve a konzervatív és a liberális többségű városokban Civil Offices, azaz Polgári Hivatalok. Ez az elnevezés kifejezi, hogy az ott dolgozók legfőbb célja a polgárok szolgálata. A Munkáspárt által vezetett városokban Town Hall a városháza elnevezése, jelezve a várost, mint közösséget összetartó, szervező, kiszolgáló hivatalt. Az elnevezés közötti különbség a lényeget nem érinti, de jól mutatja, hogy a szembenálló két nagy párt igyekszik a terminológiákban is különbséget tenni még a helyi közigazgatásban is.
10 Mind a képviselő-testületi tagoknak, mind a polgármesteri hivatalok dolgozóinak legfontosabb feladata szolgálni a közösséget. A különbség azonban közöttük az, hogy míg a képviselők a választóknak tartoznak felelősséggel, addig a hivatalnokok a képviselőtestületnek felelősek. A köztisztviselők feladata elsősorban az, hogy segítsék a képviselők és a testület munkáját, és végrehajtsák az önkormányzat által megjelölt célkitűzéseket. A polgármesteri hivatalok vezető munkatársait a képviselő-testület nevezi ki, általában hosszabb időre, mint a négyéves önkormányzati ciklus. Előfordulhat azonban, hogy az új képviselő-testület nincs megelégedve a vezetővel, ilyenkor új pályázatot írhatnak ki, de a régi vezetőt csak nagyon alapos szakmai kifogások alapján meneszthetik, megfelelő végkielégítés kifizetése után. A polgármesteri hivatalokban a legfőbb tisztség a jegyzőé (chief executive), ami nagyon komoly beosztásnak számít egy városban. Rajta kívül az önkormányzat által kinevezett vezetők a következők: a jegyző-helyettes, a különböző osztályok élén álló igazgatók vagy kisebb településeken osztályvezetők. A hivatal többi munkatársait ezek a csúcsvezetők alkalmazzák, s gyakorolják felettük a munkáltatói jogokat. A jegyzőé a legmagasabb hivatalnoki állás a városházán. Nagyon nagy az elvárás velük szemben, de éppen ezért kiemelkedően is fizetik őket. Egy jegyző 4-6 szorosát keresi egy beosztott közhivatalnok fizetésének, ami 50-60 000 fontot jelent évente. Összehasonlításul egy osztályvezető átlagosan 35 000 fontot, egy titkárnő 15 000 fontot kap évi bruttó fizetésként. A jegyző legfőbb feladata a hivatal irányítása, a stratégiai feladatok megvalósítása, a képviselőtestületi ülések előkészítése, a határozatok végrehajtása, a lakosság kiszolgálása, a város működőképességének biztosítása. Angliában politikai szociológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a jegyző rendszerint kapcsolatot teremt a politikai erők és a hivatal között, összeköttetésben áll a bizottsági elnökökkel és a helyi pártszervezetek kulcsfiguráival. Ugyanakkor a többségi pártfrakció vezetője a jegyzővel való napi kapcsolatban képes akaratát érvényre juttatni. A jegyző tehát nem kizárólag a testületi döntések befolyása alatt áll. 11. tétel A brit helyi és a központi igazgatás kapcsolata A brit központi közigazgatásnak és az önkormányzati rendszernek nincs pontosan körülhatárolt, rögzített státusza. Angliának ugyanis – amint azt már tárgyaltuk – nincs egységes írott alkotmánya és az angol alkotmányos rend a parlamenti felelősség és szuverenitás elvére épül. Az önkormányzatok jogállása és hatalma nem az alkotmányból következik, hanem a parlamenttől származik. Így csak azt tehetik, amire a törvényhozás feljogosítja őket. Minden tevékenységüknek parlamenti felhatalmazáson kell alapulnia. Ezt az alkotmányos elvet – ahogy arra már korábban utaltunk – nevezik „ultra vires” elvnek, ami a helyi önkormányzatok működésének egyik legfontosabb alapelve az angolszász jogrendszerben. A brit kormányzati rendszer másik alapvető sajátossága a központi és a helyi kormányzatok éles elkülönülése. Az angol szakirodalom duális politikai rendszerként (dual policy) jellemzi a kormányzati rendszer struktúráját. E szétválasztásnak többféle megnyilvánulási formája van. Az angol kormány hagyományosan nem végez közvetlen végrehajtó, közszolgáltató feladatokat, kivéve az egészségügyi ellátást (azt viszont teljesen) és néhány egyéb tevékenységet. A közszolgáltatások széles spektrumát így a helyi önkormányzatok látják el. A helyi önkormányzati szakapparátus teljes kiépültsége miatt nincs is szükség a központi kormányzat szakmai közreműködésére, illetve együttműködésére. Az elkülönülés politikai hatása, hogy a helyi önkormányzatok érdekérvényesítő képessége a központi döntéshozatalban viszonylag gyenge: noha a parlamenti képviselők mintegy harmadának közvetlen önkormányzati tapasztalata, „előélete” van, az országos és a helyi politika élesen elkülönül. Itt jegyezzük meg, hogy az angol szakirodalom az
11 önkormányzatokat gyakran helyi kormányzatoknak nevezi, ezzel is kifejezve a településeken a helyi hatalom primátusát. Nagy-Britanniában az önkormányzatok igen nagy szerepet játszanak a jóléti állam működésében. Az összes állami kiadás mintegy 25%-át, a GDP kb. 10%-át az önkormányzatok használják fel, s minden tíz brit munkavállalóból egy a helyi önkormányzatok alkalmazásában áll. Ezzel együtt a helyi gazdálkodás és közszolgáltatás mégis erőteljes központi meghatározottság alatt működik. A kormány dönt a helyi bevételek mértékéről és az egyes feladatokra fordítható kiadásokról. Az önkormányzatok által felvehető kölcsön korlátozott, az önkormányzatok kereskedelmi vállalkozást általában nem működtethetnek. A központ egyre több közszolgáltatási feladatot von el az önkormányzatoktól. Privatizálásra kerültek a szociális ellátások és a közüzemek. Mind több területen válik kötelezővé a közszolgáltatások vállalkozásba adása. Ezzel kapcsolatban az a felfogás érvényesül, hogy az önkormányzatoknak nem feladata a közszolgáltatási szervezetek működtetése. Köteles viszont az ellátást biztosító szerződést megkötni a vállalkozóval, és ellenőrizni az abban foglaltak végrehajtását. Angliában az önkormányzatok ellenőrzése elsősorban a kormányzati jogalkotás, az adminisztratív ellenőrzés, a pénzügyi ellenőrzés és a törvényességi típusú felügyelet útján valósul meg. Itt jegyezzük meg, hogy az angol szakirodalom nem ismeri a kontinentális értelemben használt közigazgatási felügyelet fogalmát. A központi kormányzati ellenőrzés egyik legfontosabb területe a kormányzati jogalkotás. A parlamenti szuverenitás elvéből következik, hogy a kormánynak nincsen ún. eredeti jogalkotási jogköre. Jogalkotási aktusai mindig parlamenti felhatalmazáson kell, hogy alapuljanak. Ezt nevezik delegált törvényhozásnak. Ennek alapján a kormánynak lehetősége van egy konkrét feladatra nézve részletes szabályokat, lényegében végrehajtási rendeleteket alkotni. A kormány rendeletalkotási tevékenysége jóval aktívabb a helyi önkormányzatok tekintetében (is), mint a parlament jogalkotása. Ugyanakkor, ha a központi kormányzat helyi befolyását elemezzük, a törvényalkotás és a rendeleti jogalkotás éles megkülönböztetése nem helyénvaló. Anglia ugyanis a westminsteri típusú kormányzati rendszer őshazája, mely a kormány parlamenti többségére épül. Figyelemmel tehát a kormány általában biztos többségi parlamenti támogatottságára, a törvényhozás is a kabinet akaratát tükrözi. Adminisztratív vagy közigazgatási ellenőrzésen mindenekelőtt tisztán szakmaiműködésbeli kontrollt kell érteni. Így az adminisztratív kontroll mintegy horizontális ellenőrzéssé transzformálódik. A központi kormányzati ellenőrzés vagy adminisztratív kontroll általában az adott ügy természete szerinti hatáskörrel rendelkező miniszter (minisztérium) útján történik, sőt igen gyakran annak regionális szervén keresztül valósul meg. A minden helyi önkormányzatot érintő, nagyobb jelentőségű ügyekben a Környezeti Minisztérium (Department of Environment) jár el. Az adminisztratív ellenőrzés egyik legfontosabb – a kormány számára a legközvetlenebb beavatkozási lehetőséget biztosító – formája a miniszteri jóváhagyás Bizonyos helyi viták esetében a miniszter kvázi döntőbíróként jár el. Ilyen vita lehet a helyi önkormányzat és a lakosok között (pl. a helyi kormányzat oktatásügyi hatósága és az érintett szülők vitája egy iskola bezárásáról), önkormányzatok egymással szembeni konfliktusa (pl. hontalanok elhelyezéséről) vagy az önkormányzat és saját alkalmazottai közötti polémia. Amennyiben valamely önkormányzat törvényes kötelezettségét nem hajtja végre, vagy kötelező feladatát „nem kielégítően” végzi, az illetékes miniszter átveheti az adott hatáskör ellátását (default power). Az érintett önkormányzat a bírósághoz fordulhat a default power gyakorlása miatt. Az önkormányzat mulasztása, „hallgatása” egyaránt vonatkozhat egy konkrét feladatra, illetve egész működésére. Ilyen esetben a kormány vagy a minisztérium az elmulasztott hatáskör gyakorlására nem csupán saját maga által kinevezett bizottságot vagy
12 biztost bízhat meg, hanem egy másik önkormányzatot is. A default power gyakorlása esetén a miniszternek az átvett hatáskört illetően utasítási joga van. A jóváhagyások pedig a kormányzat számára érdemi befolyásolást biztosítanak az önkormányzatok működésébe. A felügyelőségek ilyen tényleges beavatkozási lehetőséggel nem rendelkeznek. Tevékenységük kiterjed a rendőrségi, tűzoltósági, oktatási, szociális szolgáltatási, egészségügyi igazgatási feladatok ellátásának szakmai ellenőrzésére. A felügyelőségek a felügyelt tevékenység szerinti minisztérium területi kihelyezett szervei, melyek ellenőrzik az önkormányzati működést, anélkül, hogy bármiféle utasítási vagy szankcionálási jogkörük lenne. Rendszeresen készítenek jelentéseket a miniszter számára, így folyamatos ellenőrzésük alatt tartják a helyi szolgáltatások színvonalát. Szakértelmükkel, tanácsaikkal, hatékony helyi megoldások terjesztésével (helyes gyakorlat /good practice/) jelentős segítséget nyújtanak az önkormányzatoknak. Az egyéb formális kontrollcsatornák szerepe néha a legfontosabbá válhat az önkormányzatok központi befolyásolásában. A kormánynak – parlamenti többsége révén – lehetősége van a helyi kormányzati rendszer szerkezeti átalakítására. Ez ugyan formai értelemben a parlament joga, ám gyakorlatilag a mindenkori kormány legdrasztikusabb lehetősége saját elképzelésének, önkormányzati politikájának érvényesítésére. Ennek alkalmazására azonban csak nagyon ritkán kerül sor. A formalizált ellenőrzési formákon kívül más, informális csatornák is vannak, melyeken keresztül a központi akarat érvényesülhet. Ezek inkább politikai, mint felügyeleti jellegűek. Itt kell megemlíteni a kormányzati politikát deklaráló egyes kormánydokumentumok jogszabály-magyarázatokat, adminisztratív módszerek ajánlását tartalmazó miniszteri körleveleket, a helyi képviselők pártkapcsolatait, a személyes találkozókat. Az Egyesült Királyságban a helyi és központi kormányzatok kapcsolatainak kulcskérdése a központi pénzügyi kontroll. A központi pénzügyi ellenőrzésen nem törvényességi vagy célszerűségi felügyeletet kell érteni, hanem a kormány hatalmát, befolyási lehetőségeit a helyi pénzügyekre, kiadásokra. Az angol önkormányzatok finanszírozási struktúráját a folyó és a beruházási bevételek, illetve kiadások alkotják. Angliában az állam meglehetősen bonyolult támogatási rendszeren keresztül finanszírozza az önkormányzatok kiadásainak meghatározó hányadát. Az állami támogatásnak négy fő fajtája a következő: - az általános központi támogatás, amit a helyi kormányzatok egy összegben kapnak feladataik ellátására, melynek felhasználásában az önkormányzatok teljesen szabadok; - a különtámogatás, melynek formái egyes konkrét feladatok ellátását fedezik; - a kiegészítő állami támogatás és - az úgynevezett lakásügyi támogatási rendszer. A központi kormányzat a helyi bevételek mintegy 75%-át ellenőrzi közvetlenül. Az állami támogatások aránya Angliában, az utóbbi években 45% körül mozgott. Ebből mintegy 17%-os a különtámogatások aránya. Ilyen módon finanszírozzák az önkormányzatok pl. az utak fenntartását, a tömegközlekedést, a lakáspolitika megvalósítását. Az önkormányzatok feletti törvényességi típusú felügyelet vizsgálata alapján megállapítható, hogy Angliában a központi kormányzat szerepe ezen a területen kisebb, mint a kontinentális államokban. A törvényességi kontroll leglényegesebb területei a számvevőszéki ellenőrzés, az önkormányzati ombudsman működése és a közigazgatási bíróságok tevékenysége. A Számvevőszék fő feladata, hogy biztosítsa az önkormányzatok pénzkezelésének törvényességét, másrészt, hogy segítse az önkormányzatok feladatainak költségkímélő, hatékony teljesítését. A Számvevőszéknek két országos központja és területi szervei vannak. A 13 regionális számvevőszék 40 számvevőt alkalmaz. Ugyanakkor az összes számvevő
13 mintegy 1/3-át az a 9 magáncég biztosítja, amellyel a bizottság szerződést kötött. A számvevőknek joguk van bármely információhoz hozzájutni, amit szükségesnek tartanak munkájuk eredményes elvégzéséhez. Amennyiben a számvevő a könyvvizsgálat során jogellenességet észlel, először az érintett önkormányzat figyelmét hívja fel a szabálytalanságra. Ha a problémát így nem lehet orvosolnia, a számvevő bírósághoz fordul a törvénytelenség megállapításának érdekében. A Számvevőszék a miniszter vagy saját kezdeményezésére ún. rendkívüli könyvvizsgálatot is tarthat, ám ez csak annyiban rendkívüli, amennyiben nem az évi szokásos számvizsgálatról van szó. A Számvevőszéki Bizottság a könyvvizsgálat tapasztalatai alapján többféle statisztikai kiadványt, hatékonynak bizonyult önkormányzati megoldásokat ajánló módszertani publikációkat, összehasonlító elemzéseket ad ki minden évben. A számvevők nemcsak az elszámolások törvényességét, hanem az önkormányzatok gazdálkodásának eredményességét, hatékonyságát is vizsgálják. Megállapításaik nem kötik az érintett önkormányzatokat, hiszen semmilyen utasítási joguk nincs. Ennek ellenére az önkormányzatok igyekeznek figyelembe venni a számvevők ajánlásait. Az önkormányzati ombudsman intézményét az 1974-es helyi önkormányzati törvény hozta létre Angliában és Walesben. A megbízottakat a környezetügyi miniszter javaslatára a királynő nevezi ki. Angliában 3 helyi kormányzati megbízott van, mindegyikük egy meghatározott területért felelős, Walesben, Skóciában és Észak-Írországban egy-egy ombudsman működik. Az ombudsman olyan állampolgári sérelmek kivizsgálásával foglalkozik, amelyeket valamilyen hibás közigazgatási aktus okozott. Jellemzően késedelemmel, gondatlansággal, hatáskör- és illetékességi hiánnyal, eljárási hibákkal, önkényességgel kapcsolatos ügyeket vizsgál. Ugyanakkor működésével kapcsolatosan érvényesül több hatásköri korlát is. Így például az ombudsman nem foglalkozhat olyan ügyekkel, amelyekben büntető vagy polgári peres eljárás folyik, vagy amelyikben még van jogorvoslati lehetőség. Nem vizsgálhat helyi kormányzati személyzeti ügyeket, kereskedelmi ügyleteket. A megbízott tehát főszabály szerint olyan panaszokkal foglalkozik, amelyekben a bírói út nem lehetséges. Ebben a tekintetben azonban mérlegelési jogköre van. Ez azt jelenti, hogy dönthet olyan ügy felvétele mellett is, amelyben egyébként bírósághoz is lehet fordulni. Erre akkor kerülhet sor, ha a körülmények folytán az adott ügyben nem várható, hogy az érintett személy élni fog fellebbezési jogával (pl. a várható magas perköltség vagy hosszú eljárási idő miatt). 1988-ig az ombudsmanokhoz a panaszt csak az érintett önkormányzati képviselő útján lehetett benyújtani, azért, hogy még egy esély lehessen a panaszos és az önkormányzat között a megbízotti eljáráson kívüli megegyezésre. 1988 óta a biztosok közvetlenül is fogadják a panaszokat. Mindegyik ombudsman vizsgálókat alkalmaz és hivatalt tart fenn. Először hatásköri szempontból vizsgálják a panaszokat, majd intézkednek az esetleg szükséges kiegészítő információk beszerzéséről. A panaszok nagyobb részében egyébként nem kerül sor vizsgálatra azok nyilvánvaló alaptalansága miatt. A vizsgálat során az információk beszerzését illetően az ombudsmannak ugyanolyan jogai vannak, mint a rendes bírónak. A megbízott legfőbb eszköze a nyilvánosság, ugyanis amennyiben az ombudsman el is ismeri a panaszos igazát az önkormányzattal szemben, döntésének kikényszerítésére nincs módja, legfeljebb saját teljes eljárását ismételheti meg. Az ombudsmani jelentéseket rendszerint közlik a helyi újságok is az érintett önkormányzat költségén. Az önkormányzati döntésekkel szemben háromféle bírósági eljárásra van mód. 1) A számvevő vagy bármely állampolgár bírósághoz fordulhat, ha az önkormányzat működésében jogsértést, pl. indokolatlan kiadást vagy az „ultra vires” szabályok megsértését észleli. Ilyen eljárás során a bíróság vagy a jogsértés tényét állapítja meg, vagy végzést hoz, amely például az önkormányzatnak okozott kár visszafizetésének elrendelésére irányul. Az ún. indokolatlan kiadás esetén az
14 összeg nagyságától függ, hogy megyei bíróság, vagy a felsőbíróság foglalkozik az üggyel. 2) Amennyiben egy önkormányzati döntés sérti valaki jogait vagy törvényes érdekeit, a jogában sértett személy a döntés ellen a felsőbírósághoz fordulhat jogorvoslatért. 3) A bírósági aktusok harmadik formája az ún. prerogative orders kibocsátása bíróság által. Ezeket a végzéseket a felsőbíróság adja ki a Korona nevében. A prerogative ordersnek 3 fajtája van: a mandamus-végzés, a prohibition-eltiltás és a certiorari végzés. - Az ún. mandamus-végzés kötelezi a hatóságot valamely kötelezettségének teljesítésére. A bírósághoz folyamodó félnek elegendő törvényes érdeke kell, hogy fűződjék az adott ügyben a bírósági aktus kibocsátásához. Mandamus csak akkor adható ki, ha más jogorvoslati út nem áll rendelkezésre. Akkor is kibocsátható ilyen végzés, ha az önkormányzatnak az ügyben mérlegelési joga van, kivéve, ha köteles élni diszkrecionális jogkörével, és ezt mulasztotta el megtenni. Amennyiben az önkormányzat a mandamusban foglalt felszólítást nem hajtja végre, ez a bíróság megsértésének minősül, és ezért szankcionálható. - A prohibition esetén a végzés eltiltja az önkormányzatot valamilyen döntés meghozatalától vagy eljárás lefolytatásától, ha azzal túllépné a hatáskörét, vagy megsértené az ún. „természetes igazságosságot” vagy az eljárás jogi kereteit. - A certiorari végzés nagyon hasonlít a prohibitionhoz, azzal a különbséggel, hogy az előbbi még csak folyamatban lévő eljárásokban tilt meg önkormányzati aktusokat, addig a két utóbbi már meghozott döntések ellen irányul. Az a fajta hatásköri decentralizáció, mely a II. Világháború után számos nyugateurópai országban a politikai program szintjére emelkedett, és széles körben elfogadottá vált, Nagy-Britanniában nem következett be. Ezzel szemben hosszú időn keresztül egymással ellentétes folyamatok játszódtak le. Amíg 1945 óta az önkormányzatok több feladatot is elvesztettek, a jóléti állam kiteljesedésével a hagyományos szolgáltatások körének kiterjesztésével és a jóléti ellátások színvonalának emelkedésével a II. Világháború után lényegében mégis expanzív szerepet játszottak. Az utóbbi 10-15 évben a hatásköröket illetően új tendenciák érvényesültek. A klasszikus központi kormányzat helyi önkormányzat irányú decentralizáció hatása elhanyagolható. Ellenben igen jelentős a helyi kormányzatoktól a lakossági fogyasztói és gazdasági típusú magánszektorba, valamint a magánszektor és közszektor érintkezésénél elhelyezkedő ún. kvangókba (quangos) irányuló hatáskör-átháramlás. Bizonyos centralizációs törekvések is megfigyelhetők. Végül érdemes említést tenni olyan, főleg az önkormányzati belső működést érintő kormányzati törekvésekről, amelyek a részletesen tárgyalt ellenőrzési kategóriába nem sorolhatók be. Lényegében már az 1980-as évek legeleje óta, de határozottabban 1987 után bontakozott ki az önkormányzatoktól kifelé irányuló (horizontális) hatáskör-átháramlás és feladatleadás. Ez azokon az új politikai-szakmai prioritásokon alapul, melyek szerint a helyi közfeladatok teljesítésében is minél nagyobb mértékben kell érvényesíteni a piaci mechanizmusokat. Másrészt – ezzel összefüggésben – növelni kell az állampolgár, mint fogyasztó választási lehetőségeit a közszolgáltatások terén is. A fent említett törekvéseknek három fő módszerrel igyekeznek érvényt szerezni: 1) Az önkormányzati vagyon egy részének, illetve meghatározott helyi szolgáltatásoknak a privatizációja. 2) Hatáskör-átháramlás az ún. kvangók felé. 3) Alternatív megoldási módszerek az önkormányzati felügyelet helyettesítésére.
