Az eszlári p er orvosi vonatkozásai*

FAZEKAS ÁRPÁD:

Az eszlári p er orvosi vonatkozásai* M ottó: „A v é r v á d ... k iirtá sá ra nem vizsgálóbí­ ró, nem törvényszék és nem akasztófa kell, hanem kell falu si n ép tan ító . . . ”

(Eötvös Károly védbeszédéböl) Bevezetés „B írósági ügyet se azelőtt, se azóta ekkora figyelem m el nem k ísé rt a világ. Csak F ranciaországnak volt azóta egy bírósági ügye, m ely a közérdeklődés felköltésében n é­ m ileg m egközelítette a szegény leányka eltűnésének nagy k érd é sét” — írta 1904-ben Eötvös K ároly. K oholt per — vagy ahogyan m a m o ndanánk: koncepciós, kiagyalt p er — volt ezen ún. eszlári per, am ely végül is a v ád lo ttak felm entésével és a le tartó z ta­ to ttak szabadon bocsátásával végződött. A több m in t 1 évig elhúzódó bírósági eljárás azonban a v érvád lehetetlenségét nem igazolta, s bü n tető e ljá rá s t sem kezdem énye­ zett a lelepleződött valódi bűnösök ellen. Az igazságra sem d erü lt v o ln a fény, h a a koholt vád orvosszakértőinek elavult tudom ánya ellen nem vonul fel a h alad ó orvostudo­ m ány sok-sok hazai és külföldi képviselője. Az u tóbbiak m egérdem lik az utókor tisz­ teletét. Sohasem volt még per, ahol az orvostudom ánynak és a n agy szám ú é rin te tt orvosnak, gyógyszerésznek oly fontos szerepe le tt volna, m in t épp en ezen m onstre perben. A Szabolcs-Szatm ár m egyei T anács m egértő tám ogatásával 1975-ben m egjelent „Orvosi em lé k e k Szabolcs-Szatviárban” c. könyvem m egyénknek csak az alapvető orvosi és gyógyszerészettörténeti, v alam in t b áb atö rtén eti vo n atk o zásait tárg y alta, s nem té rh e te tt ki a tiszaeszlári p e r rendkívül terjed elm es orv o stö rtén eti részére. Most „Az eszlári p er orvosi vonatkozásai” cím en e perben é rin te tt 34 orvos-egészségügyi dolgozó szerepét illetve — ahol még lehet — néhány életrajzi ad a tá t, esetleg fényképét kívánom bem utatni. Szabolcs m egyéből 8 orvos, 2 b áb a és 3 gyógyszerész k e rü lt k ap cso latb a a perrel. S zerepelt azonban ra jtu k kívül még M agyarország 17 orvosa, s ezen a csoporton belül em lítem m ajd dr. F elletár Em il országos fővegyészt és m agát Eötvös K árolyt, m int az egyik legfőbb szakértőt, az ügynek igazságügyi orvosi v onatkozásában is. Jelentős h a tá st gyakorolt még a p erre 4 külföldi orvosprofesszor, és 11 k ü lfö ld i orvosszakíró is. A nagy p e r történetét és lefolyását általánosságban m á r m e g írták n álam sokkal h iv ato ttab b ak . Én kizárólag az orvosi vonatkozásokkal foglalkozom , s a k e re ttö rtén e t­ ből csak ann y it em lítek dióhéjban, am ennyi a tárg y m egértéséhez feltétle n ü l szüksé^ R é s z le te k a s z e rz ő m e g je le n é s e lő tt á lló k ö n y v é b ő l.

ges. A mai fiatalok ugyanis jóform án sem m it sem tu d n ak a perről. Az ilyen nagy ta ­ nulságok m egism erése és elem zése pedig nem csupán 1—1 nem zedék vagy nép, hanem az egész em beriség és a társad alm i béke szám ára is haszonnal jár. Az ügy m egism erését és m egértését ren d k ív ü l m egkönnyíti, hogy a p e rt nem a kusza cselszövés, a p rak tik a oldaláról, hanem éppen ellenkezőleg az orvostudom ány a logika szemszögéből kívánom m egvilágítani.

A holttest „vándorútja” 1. 1882. április 1-én (szombaton) Tiszaeszláron eltűnt, a Tiszába ölte m agát Solymosi Eszter, s „először eltem ette a Tisza á r ja ”. 2. 80 nap múlva, 1882. június 18-án (vasárnap) Tiszaesziártól kb. 20 k m -n y ire le­ felé Tiszadada község Csonka-füzes részén p a rtra vetődött m in t ro th ad ásb an lévő, ún. „m aczerált” vizihulla. 3. A m egtalálás helye m elletti hom okparton a Csonka-füzesben a tu tajo so k aznap este elásták (a bűze m iatt és kegyeletből). 4. Még ugyancsak 1882. június 18-án, későn este az első hatósági (szolgabírói) hullaszem léhez kiásták, s az orvosrendőri vizsgálat befejeztével h ajn alb a n azaz 1882. június 19-én öl ó rakor ugyanoda elföldelték és őrizték a h u llát. 5. 1882. június 19-én 16 órakor clr. B ary József vizsgálóbíró ásatja ki ezen ún. „tisza-dadai” hullát, s m egtörténik ott — lem eztelenített állapotban — az első felism erési eljárás (8 tanúval) és dr. T ra jtle r Som ával az élükön az ún. Cson­ ka-füzesi orvosszakértők elvégzik a h u lla külső vizsgálatát is. 6. Még 1882. június 19-én este gondosan becsom agolva T iszalökre szállítják a h u llá t és ott éjjel a köztem etőben őrzik. 7. 1882. június 20-án reggel átv itték a holttestet Tiszaeszlárra. ahol különös m ó­ don T ót-faluban éppen a zsinagóga szom szédságában lakó özv. B átori G áborné kertjében, egy eperfa a la tt kecskebak ra te tt ajtón helyezték el — ism ét csak ru h átlan állapotban — és lefo ly tatták a 2. felism erési e ljárást (agnoseálás: 13 újabb tanúval). 8. B átoriné „nem engedte m eg”, hogy k ertjéb en boncoljanak és ezért a 2. fe l­ ism erési eljárás befejeztével, délelőtt 10 órakor átszállíto tták a h u llá t Tiszaeszlár T ót-falu részéből az Ö-faluhoz tartozó tiszap arti nyáras-ba*. ahol is a C sonka-füzesi orvosszakértők elvégezték a h u lla első törvényszéki orvosi b o n ­ colását. 9. Ezen első boncolás után a tiszaeszlári katolikus temető árkában egy boltostól k é rt budai keserűvizes lád áb a gyömöszölve, jeltelen sírb a tem ették el a h o lt­ testet: „ . . . úgy helyezték el a halo ttat, hogy félig ülő helyzetben, h á tá t a szekrény (itt: láda, deszka) falá n ak tám asztották, láb ait térd n él felhúzták, k o ­ ponyájának azt a te te jé t pedig, m elyet az orvosok a boncolásnál lefűrészel­ tek, az ölébe tették. így fért el abban a kis ócska, piszkos d eszkaalkotm ány­ ban. R u h át nem adtak rá .” 10. A tiszaeszlári tem etőben 5 1/2 hónapig pih en t csak Eszter, m e rt 1882. dec. 7-én a vizsgálóbíró elren d elte az exhum álást. A földből, 184 cm m élységről kiásott h u lla száraz volt, m ert a további gyors oszlástól m egóvta a hom ok! E zután a tem ető k ap u ján á l várakozó szánkó v itte a „koporsót” p an d ú ro k fel‘ 1904-ben m á r n e m v o lt n y o m a s e m , e ls o d o r ta a T isz a , a r é g i O -i'a lu n a g y r é s z é v e l e g y ü tt, s a z u t á n m á r c s a k m a g a s a b b a n f e k v ő t e l k e k r e é p ítk e z te k .

66

ügyelete m ellett a tiszaeszlári „bonczoló helyiség”-be. A vizsgálat és a falu vezetői m indent m egtettek an n ak érdekében, hogy az egyetem i tanárok ne tu d ja n a k nyugodt és m egfelelő körülm ények között boncolni. E zért jelölték ki boncolás céljaira egy F ark as A ndrás nevű em b ern ek a falu végén, még az utolsó házakon is kívül eső rossz zsellér házacskáját. Ezen la k atlan házn ak se ajtaja, se ablaka, se kém énye, v e rt falú, szalm atetős, földes padozatú. Itt b o n ­ colt S cheuthauer G usztáv professzor, E urópa egyik legkitűnőbb kórboncnoka. 11. Még m ásnap, 1882. dec. 8-án is boncoltak illetve jegyzőkönyvet készítettek az egyetem i tanárok, m égsem tu d ta k a helyszínen m in d en t eldönteni. K érték ezért később, hogy a budapesti egyetem en m egfelelő eszközökkel is felsze­ re lt boncterm ében is végezhessenek a hu llán vizsgálatokat. A vizsgálóbíró és a várm egye ném i aggodalom m al vegyes gyanakvással v iseltetett a kiváló tu ­ dósok m űködésével szem ben, s ördögi módon, csak a hulla felét kü ld ték fel Budapestre 1882. dec. 18-án, a m ásik fele pedig bűnjelként a törvényszék m ú ­ zeum ában m arad t üvegben (ecetes-uborkás üvegekben) lezárva. H o rv áth Géza tanúvallom ása szerint a fogházban ,,Jósa oi'vos ú r szedte szét” a h u llát. T ehát Solymosi Eszter h u llá já t egyszer a Tisza árja, egyszer a tutajosok, két íz­ ben a hatóság tem ette el, de végleges form ában sohasem v o lt tem etése. Az ítélet ugyanis a v ád lo tta k at felm entette, de a v érv á d at nem m ondta ki leh e­ tetlennek, s így: „Örök bizonytalanságban hagytak ezzel a következetlenséggel egy m egtört anyát, aki ennélfogva sohasem ta lá lh a tta meg elveszett leán y át”. E zért m a­ ra d t E szter tetem e a hosszú bolyongás u tá n végül is tem etetlen.

Nyíregyháza a nagy per idején N yíregyháza országos érdeklődés előterébe először az 1803. évi (első vagy „ó” váltság), m ajd az 1824. évi (m ásodik vagy „ú j” váltság) örökváltság kapcsán került. E kkor m ondta Deák Ferenc (1834. nov. 10-i beszédében) v áro su n k ró l a k iv e tk ez ő e l­ ism erő s z a v a k a t: „ . . . N yíregyházának örök m egváltás á lta l felszab ad u lt lakosai a N yírnek homokos földjén m ily derék és naponként nevekedő v áro st e m e lte n e k . . . ” Ü jabb hírnevet, sőt világhírnevet 1882. és 1883. években a tiszaeszlári p er előkészí­ tése illetve az itt ta rto tt végtárgyalás hozott N yíregyházának. Ez u tóbbi h írn év azonban kétes értékű volt, s a realitást a „N ép ak arat” c. m unkáslap 1883. jú liu s 15-én így fe ­ jezte ki: „M agyarországon csakis Tiszaeszlár és N yíregyháza ta r tja a kebleket izga­ tottságban. M a csak annyit a k a ru n k m egjegyezni, hogy e por M agyarország szégye­ n ére és gy alázatára válik!” Sajnos, el kell fogadni a londoni „Tim es” akkori k ritik á ­ ját, am ely szerin t: „A ngliát M agyarországtól három évszázad v álasz tja el, s a perből a boszorkányság k orának félhom álya á ra d .” Tény, hogy e m onstre p e rt (m integy 300 vádlott, tan ú és szakértő), ha jogi felépítésében nem is, de külsőségeiben példás gond­ dal készítették elő. E nnek m egfelelően változott meg N yíregyháza külső a rc u la ta is. M indenekelőtt m egélénkült a város forgalm a. Sok volt az idegen. A vidéki nem esség eláraszto tta a várost, s m inthogy akkor alig volt szállodai hely, többnyire ro konoknál illetve jó b a ­ ráto k n á l te tte k egyúttal hosszabb-rövidebb látogatást. Az ú ri világ szépasszonyai k ü ­ lönben is egyszerűen szórakoztató látványosságnak fogták fel az egész pert. Jelen volt a törvényszéki tárgyaláson egyebek között Zichy Géza gróf, a tehetséges költő és fél kezű zongoram űvész illetve gróf Vay Á dám né, m ag y ar ú ri d ám a — közölte a V asárnapi Ü jság 1883. évi 27. szám a „K arcolatok N yíregyházáról” c. cikkében.

67

De m egérkezett v árosunkba a külföldi és belföldi újságírók egész légiója. A k o r­ m ány több távíróvonalat rendezett be egyenes összeköttetéssel B udapestre, Bécsbe és Berlinbe, hogy a tudósítók gyorsan dolgozhassanak. K ülön sajtó iro d a is létesü lt ekkor N yíregyházán G ü n th er A ntal, későbbi igazságügyi m iniszter vezetésével. A zelőtt nem volt h azánkban p éld a arra, hogy bírósági tárg y alást „gyorsírói följegyzés erő sített volna m eg”. I tt rendszeresen 2 p arlam en ti gyorsíró dolgozott, am in t ism eretes feljegy­ zéseik alap já n készült a „N yírvidék” c. nyíregyházi újság k ü lö n k iad ása a: ..TiszaE szlár” is. (összesen: 418 újságoldal.)

V Á D - és V E D -B E S Z É D E K A

nsmsutlll B Í NPER VÉGTÁR'GYALÁSA ALKALMÁBÓL.

,,

y

o |{ v | |! i) |

.1 I. i> \ /. I’ I

n „ N Y ÍR V ID E K

K

s z e rk e s z fó s c g e .

. \ u t l <■ II v ' *• n y o m a t í >t t

. ...

' 11 •" ■'

lo lf.v , K ö n A

AÜ.wV

A „Nyírvidék” c. lap 68 újságoldalon közölte a vád- és védbeszédeket. A különkiadás borítólapját mutatjuk be (32,5X21 cm). 68

É rthetően sok zsidó is érkezett a tárgyalás idején a városba, de ők — főleg az első hetekben — kívül rekedtek a tárgyalóterem vaskos falain. El is lepték a F őteret a kíváncsiskodók ezrei, s ezért a város polgárm estere falragaszokon keresztül intette nyugalom ra a „feltüzelt” lakosságot. A tárgyalóterem ben a közönség szám ára p ad o k at helyeztek el, s ezeken összesen 240 „kényelm es” ülőhely adódott. A törvényszék elnöke engedélyezte a látogatást, s a terem be csakis a jegy felm u tatásáv al le h ete tt bejutni. Az első sorban ü ltek a v á r­ m egyei tisztviselők, az ítélőbíróságban részt nem vevő törvényszéki tagok és az ú j­ ságírók. A többi jegyet — nagyobb részben állandó h aszn á latra — helybeli ügyvé­ dek, orvosok, a várm egyebeli földbirtokosok és m ás kiváló férfiak kapták. Az első tárgyalási n apokra csupán 8 zsidó kapott belépési engedélyt, hetek m últán azonban n a­ gyobb szám ban engedték be őket a tárgyalásra. A bírói em elvény m ögött ajtó v e­ zetett egy kisebb terem be, aho n n an a tárgyalás esem ényeit figyelték és h allgatták olyan előkelő hölgyek, akiket meg k ellett kím élni a nagy közönség tolongásától. U gyanis m indig, telt ház volt. A hallgatóság nagy része szentül m eg volt győződve, hogy a v ádlottak ölték meg a leán y k át és ezért okkal üldözik a zsidókat. Alig m últ el tárgyalás anélkül, hogy a közönség vélem ényt ne n y ilv án íto tt volna. A m entő ta ­ núk vallom ását lehurrogták, de helyeslő m osollyal és jóváhagyó fejbólintással fejezték ki egyetértésüket a terhelő tan ú k kapcsán. Aki nem férh ete tt be a tárgyalóterem be, a téren, a k apu a la tt az előcsarnokban vagy a széles lépcsőfeljáraton várakozott. A terem nagy ablakai a kán ik u la m iatt rendesen nyitva voltak, s így m egtörtént, hogy a járókelők is el-elk ap tak néhány m ondatot vagy szófoszlányt. Az egyetlen nagyobb ren d z av arást 1883. július 19-én Onódy Géza országgyűlési képviselő követte el, aki által „a vádhatóság képviselője (!) itt a tárg y alási helyiség környékén az utcán szem élyében m egtám ad tato tt és a sértegetés itt a törvényszéki épületben is folytatódott.” Szenzációnak szám ított az is, hogy sok híres em ber is m egfordult akkor N y ír­ egyházán. így részt vett a tárgyaláson újságtudósítóként M ikszáth K álm án, aki* azon­ ban — éppen úgy, m int K rúdy n ag y ap ja is — közönséges bűnügyet láto tt csupán az eszlári perben. K önnyű elképzelni, hogy m iként vélekedtek ekkor az egyszerű, tá jé ­ kozatlan vagy m űveletlen em berek N yíregyházán. Eötvös szerint nem csak N yíregy­ házán, hanem az egész országban két tá b o rra oszlottak akkor az em berek: k ereszté­ nyek és zsidó p á rtia k csoportjára. A közvélem ény k ialak ításáb an és form álásában rendkívül fontos szerepe volt ekkor a város vendéglőinek és korcsm áinak. Ezek közül többnek csupán a nagy p e r őrizte meg legalább a nevét az utókor szám ára. így tudjuk, hogy a zsidók tan ú i a B rüll nevű fogadósnál vagy a Z eiger-féle vendéglőben szálltak meg illetve étkeztek. A B renner-féle vendéglőben viszont azok az ügyvédek találk o z­ tak, akik a v érvád hívei voltak, és fennm aradt, hogy itt szövegezték meg feljele n té­ sü k et Szeyffert főügyészhelyettes ellen az első napon elm ondott inkább védő-, m int vádbeszéde m iatt. R ózsakerti József és neje bérelte ekkor az ,,E urőpa”-szállót, am ely a tulajdonosok zsidó szárm azása ellen ére az antiszem iták (p l.: Szalay K ároly m agánvádló) ta n y á ja volt. U gyancsak zsidóellenes volt az A ndrikovics-féle vendéglő, ahová a helybeli szegényebb iparosok és vásárosok já rtak , s am elyben F ark as G ábor eszlári bíró irán y ítása m ellett valóságos h am istan ú zásra felkészítő m űhely m űkö­ dött. E nnek ellenpólusa volt Eötvös szállása. Eötvös a volt Orosi u tcán (m a: Bocskai utca) lakott, a F őtértől nem m essze a „süket S tern ”-nél, ak in ek a felesége n ag y trafi*a P e s ti H ír la p o t t u d ó s íto tta S c a r r o n é ln é v a la tt.

69

kos és híres szépasszony volt. A tiszaeszlári p er végtárg y alásán ak nyíregyházi külsősé­ geit Eötvös így sum m ázta: „K ülsőleg ily nagy és hosszú törvényszéki tárgyalás még nőm volt M agyarországon s nem tudom , hogy m ás országokban is lett volna”. S eheuthauer professzor kétségkívül egyik legm ark án sab b a lak ja volt a szakér­ tőknek. Egész sor nyíregyházi vonatkozású adom a keletk ezett róla. A nagy p e r u tá n az o rvostanhallgatókat vizsgák kapcsán pl. egyszerűen így u tasíto tta ren d re: „Ugyan m enjen, ne tra jtle ro sk o d jé k !" (V asárnapi Ú jság, 1883.. 30., 458—459.)

Orvosok, gyógyszerészek és bábák szerepe a perben „En legalább. Condée herceg öngyilkossági esete óta nem tudok p éld át a k ü lfö l­ dön sem, hogy törvényszéki esetben az orvosoknak oly nagy té r engedtetett, az orvo­ si tudom ány elvei ily k ite rjed t m értékben alk alm az tattak volna" — m ondta védbeszédében Eötvös K ároly, akinek az alábbi igen figyelem re m éltó vélem énye volt az orvos szakértőkről: ....... valam ely törvényszéki orvos vélem ényének súlya attól függ, hogy azon vélem ény m ennyiben egyez meg a ténybeli körülm ényekkel vagy m ennyiben nem. Legyen b á r az orvos, aki vélem ényt m ond a világ legelső, legkitűnőbb tudósa, h a a körülm ények tüzetes, szabatos és okos m egvizsgálásából kiderül, hogy a tén y k ö rü l­ m ények hom lokegyenest ellenkeznek am a tudós vélem ényével lelkiism eretes b írónak azon nagy tudós vélem ényét elejteni kell; m ert nem az a kérdés, hogy a tudósnak le ­ gyen igaza, hanem , hogy legyen igazság, mely a tényleges körülm ények összevetésé­ ből áll.” M indez tém án k szem pontjából alapvető m egállapítás, m árcsak azért is, m ert egyformán orvosok voltak m in d a vád, m in d pedig a védelem orvosszakértői. Ezen szakértők azonban — m int lá tn i fogjuk — lényegesen különböztek egym ástól orvosi képzettségükben, em beri m agatartásukban, m egfigyelő képességükben, v alam in t e ti­ kailag is, s végső fokon így adódott a végtelen nagy különbség is ugyanazon h u llá ra vonatkozó orvosi szakvélem ényük értékében és igázságügyi használhatóságában. T ekintsük át m ost a névsorát azoknak az orvosoknak, gyógyszerészeknek és b á ­ báknak, akik a nagy perben érintve voltak: A)

S Z A B O L C S I O R V O S O K , G Y Ó G Y S Z E R É S Z E K ÉS B Á B Á K :

1. Az un. 2. 3. 4. 5.
EG Y ÉB H A Z A I O RVOSOK ÉS S Z A K É R T Ő K :

1. 2. Az ú n . 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11.

70

D r. C s u r g a i H . J ó z s e f o rv o s , B ü d s z e n tm ih á ly „ C s o n k a - f ü z e s i s z a k é r t ő k ” : 2., 3., 4., S. D r. K is s J e n ő j á r á s i o rv o s , T is z a lö k D r. K é r i H o r v á th L á s z ló s e b é s z , T is z a lö k K é ri H o r v á th G é z a , v o lt s z ig o rló o rv o s , T is z a lö k D r. T r a j t l e r S o m a , v á r o s i o rv o s , N y ír e g y h á z a Z u r á n y i K á lm á n g y ó g y s z e ré s z , T is z a lö k k é s ő b b : B o r o s - S e b e s (A ra d m e g y e ) K o r á n y i I m r e g y ó g y s z e ré s z . N y ír e g y h á z a . „ K íg y ó ” c. p a tik a L é d e r e r I g n á c g y ó g y s z e ré s z , N y ír e g y h á z a , „ M a g y a r K o r o n á h o z ” e. g y ó g y s z e r tá r D r. F le g m a n n M ik sa , k ir . tö r v é n y s z é k i o rv o s , N y ír e g y h á z a D r. B a r u c h M ó r, s z e m o rv o s . N y ír e g y h á z a D r. J ó s a A n d r á s , k ó r h á z ig a z g a tó - f ő o r v o s N a g y k á lló B u c h t a S z ig f r id n é b á b a . T is z a e s z lá r ö zv , K le in S á m u e ln é b á b a a s s z o n y , M á r a m a r o s s z ig e t—E s z lá r __ Ü j fe h é rtó

D r. K o v á c s J ó z s e f s e b é s z p r o f e s s z o r , B u d a p e s t D r. B a b e s V ik to r m a g á n ta n á r , k ó r b o n c ta n b ó l, B u d a p e s t „ e g y e te m i t a n á r o k ” : 3., 4„ 5. D r. B e l k y J á n o s , a tö r v é n y s z é k i o r v o s ta n p r o f e s s z o r a . B u d a p e s t D r. M ih á lk o v ic s G é z a , a t á j b o n c t a n é s f e jlő d é s ta n p r o f e s s z o r a , B u d a p e s t D r. S e h e u t h a u e r G u s z tá v , a k ó r b o n c ta n p r o f e s s z o r a . B u d a p e s t D r. P e r é n y i, ta n á r s e g é d , B u d a p e s t D r. P e l l e t á r E m il, o rs z á g o s m ű v e g y é s z , B u d a p e s t D r. M a r k u s o v s z k y L a jo s , a z O rv o s i H e tila p s z e r k e s z tő je . B u d a p e s t D r. F o d o r J ó z s e f , a k ö z e g é s z s é g ta n p r o f e s s z o r a , B u d a p e s t A z O rs z á g o s K ö z e g é s z s é g ü g y i T a n á c s , B u d a p e s t D r. A ig n e r K á r o ly , k ir . tö r v é n y s z é k i o rv o s , S z e g e d

12. 13. 14. 15. 16. 17. C)

D r. S z ilá g y i, fo g h á z o rv o s , M á r a m a r o s s z ig e t A b u d a p e s ti tö r v é n y s z é k ..e g y ik t ö r v é n y s z é k i o r v o s a ” D r. G lü c k I g n á c ta n á r , B u d a p e s t D r. B o r s o s J á n o s , tis z ti a lo rv o s , C s o n g r á d D r. B o jn itz e r A n ta l, tis z ti tő o rv o s , C s o n g r á d E ö tv ö s K á r o ly , v é d ő ü g y v é d , m in t ,.o r v o s - s z a k é r t ő ” , B u d a p e s t

K Ü L F Ö L D I O K V O S -P R O F E S S Z O IIO K , A K IK N E K ÍR Á S O S V É L E M É N Y Ü K A L A P J A N J E L E N ­ TŐS SZ ER EPÜ K V O LT: 1. 2. 3. 4.

T o ld t K a r i, a n a t ó m u s p ro f e s s z o r, P r á g a H o ím a n n E d u á r d . tö r v é n y s z é k i o r v o s ta n i p ro f e s s z o r . B e c s V irc h o w R u d o lf, k ó r b o n c n o k p r o f e s s z o r , B e r lin S k r e z k a E. t ö r v é n y s z é k i o r v o s ta n i p r o f e s s z o r , B e r lin

T erm észetesen a m ost felsorolt 34 orvos-egészségügyi szakem ber szerepe a p erben fontosság tekin tetéb en is igen különböző volt. N éhány orvosnak olyan csekély volt a jelentősége tém án k vonatkozásában, hogy a nevét csak a gyorsírói jegyzőkönyv örökí­ tette meg. V oltak azonban nagyon fontos szakértők: így m eghatározó jelleg ű volt a hom ály, a ködösítés irányában a „C sonka-füzesi szakértők”, míg az igazság kibogo­ zása irányában a hazai „egyetemi ta n á ro k ” és a külföldi orvos-professzorok vélem é­ nye. T ulajdonképpen azonban még az eddig előszám láltnál is több orvos k e rü lt köz­ v etett kapcsolatba a tiszaeszlári perrel, m e rt 1883-ban a nyíregyházi törvényszék tá r ­ gyalóterm ében — főleg' július 10—14 napokon vagyis a 2 törvényszéki orvosi boncolás ad a tain ak elem zése és a szakértői vélem ények m eghallgatása id ején — úgy hivatkozg attak az orvostudom ányi irodalom akkori szaktekintélyeire orvosok és jogászok egy­ arán t, m int m a egy orvosi sympoziumon. Éppen ezért m ajd még röv id en bem utatom azt a 11 európai orvos-szerzőt, ak ik re fontosabb hivatkozás történt. M indenekelőtt azonban m ost a felsorolás m enete szerin t ism ertetem a 34 orvos-egészségügyi szakem ­ b ert és perbeli szerepét.

A tárgyalás menetrendje A tiszaeszlári p er tárg y alásán ak m enetében az alábbi szakaszok k ü lö n íth ető k el: 1. M egnyitó 2. V ádbeszéd 1883' jű n iu s 19' (kedd) 3. E szter eltűnésének körülm ényeinek felderítése (jún. 19—28.) 4. A hullausztatás kérdésének vizsgálata (júl. 2—9.) 5. Szakértői vélem ények m eghallgatása a két törvényszéki orvosi bon­ colásról (júl. 10—14.) 6. A szeklenczei tutajosok a m áram arosszigeti törvényszék elő tt te tt panaszának vizsgálata (júl. 16.) 7. A törvényszék helyszíni szem léje Tiszaeszláron (júl. 17.) 8. A tiszalöki és tiszaeszlári k ín v allatás (tortúra) részletes vizsgálata (júl. 18—19.) 9. A bizonyítási eljárás foly tatása (júl. 20—21.) 10. A közvádló, m agánvádló és a védők beszédei illetv e válaszai (júl. 27—31.) 11. Ítélet: 1883. aug. 3. (péntek), 11 órától 12 óra 5 percig.

A négy „Csonka-füzesi szakértő” T iszadadán a Csonka-füzesben 1882. jú n iu s 18-án (vasárnap) p a r tr a v etett h u llát „C sonka-füzesi h o lttest”-nek nevezték joggal egészen addig, am íg a végtárgyaláson az egyetem i ta n á ro k közül S cheuthauer professzor, m ajd S zeyíferl főügyészhelyettes 71

is félreérth etetlen ü l ki nem nyilvánította, hogy a holttest Solymosi Eszteréi E h u lla világhírű lett, s abban az időben egész hatalm as irodalm a tám adt. C sonka-füzesi szak­ értőknek nevezték a 4 boncolót: Dr. Kiss Jenő járásorvost, Dr. K éri H orváth László sebészt, K éri H orváth Géza volt szigorló orvost és Dr. T ra jtle r Som a városi orvost, akik pedig nem is a C sonka-füzesben, hanem Tiszaeszláron boncolták fel a h o lttes­ tet. E szakértők is világhírűek voltak abban az időben, azonban őket szak értelem n él­ küli „ sz a k é rtő k é n e k ille tt volna nevezni, m e rt éppen a kórboncolásban és a törvényszéki orvostanban való járatlan ság u k n ak köszönhették hírnevüket.

Dr. Trajtler Soma (1850—1905) nyíregyházi városi orvos, az ún. Csonka-füzesi szakér­ tők vezetője.

72

Ism eretes, hogy az orvosi gyógyító gyakorlatb an is elő fordulnak elvétve olyan „ritk a eset”-ek, am elyeknek felism erése illetve a k órkép pontos m egjelölése — nem ­ csak a beteg lakásán, hanem még kórházi észlelés m ellett is — a legnagyobb diag­ nosztikus teljesítm ények közé tartozik. U gyanígy ad ó d h atn ak a kórboncnokok és az igazságügyi orvosi szakértők szám ára is ritk a és ren d k ív ü l nehezen feld eríth ető ese­ tek. F eltétlenül ilyen volt akkor az ún. „m aceráit v izih u lla”, am elynek a pontosabb bonctani sajátosságait még a kórboncolással foglalkozó szakem berek is csak 1883 tá ­ já n kezdték tanulm ányozni illetve m egism erni. M ai sze m m e l nézve tehát n e m is volt várható vagy elvárható, hogy ilyen kom plikált bonctani feladatnak, ráadásul igazság­ ügyi felhasználásra is megfelelő színvonalon a Csonka-füzesi szakértők m eg tudjanak felelni. A törvényszék elnöke és a hallgatóság elám u lv a vette tudom ásul Eötvösnek a Csonka-füzesi szakértők m ulasztásait és képzetlenségét leleplező következő dörgedel­ m ét: „N ekem tek. törvényszék ném i kifogásom van a bonczoló orvos u ra k ellen is, tudniillik azok ellen, akik június 19-én és 20-án a szakértői szem lét teljesítették , a bonczolást végezték, és a vélem ényt m egadták. Kényes dolog vé le m é n ye m e t indokolni. Ism étlem , ezen orvos u rak tudom , hallom , u tá n a já rtam , hogy derék, kiváló komoly férfiak, a gyakorlati gyógyászat terén jelesnek ism ert egyének s m in d en tek in tetb en a köztiszteletet m egérdem lik, am elyet én nem vonok m eg egy p illan atig , de tő lü k és fejtegetésüktől szintén nem akarok m egvonni; de kénytelen vagyok kimondani, hogy ök tavaly a jún. 19-i és 20-i hivatalos eljárásnál sok tévedést, sok m en th e te tle n m u ­ lasztást és hibákat követtek e l . . . . e szakférfiaknak ezen fenforgó nagyon ritk a és bo­ nyolult kérdésekben adott vélem ényét tekintetbe vehetőnek nem tarto m és az általam felhozott indokoknál fogva kérnem kell a tekintetes törvényszéket, hogy ezen orvos u rak n a k itt felolvasott, részben pedig a k ihallgatás folyam án nem egyszer m egnyil­ v án u lt vélem ényét, még pedig a k á r azt, mely m ú lt évi jú n iu s 19-én felv étetett, a k á r azt, m ely ez évi ja n u á r 4-én k iadott nyilatkozatuk b an a tekintetes törvényszék elé te r ­ jesztett, figyelem be venni ne méltóztassék, m in t olyat, m e ly a tu dom ány m ai színvona­ lán nem áll, a tudom ány jelen igényeinek és a büntető törvénykezés fönséges felada­ tának épen ennél fogva meg nem felel.”

Zurányi Kálmán gyógyszerész Életrajzi adatok: m a m ár alig álln ak rendelkezésre. Azt tu d ju k , hogy E perjesen született, s a végtárgyalás évében 30 éves, nőtlen és lak ása: Boros-Sebesen (Arad m e­ gye) volt. Az egykori tiszalöki gyógyszerészsegéd ny ilv án időközben o tth ag y ta Tiszalököt és az ottani híres „S arvas” p atikát, am ely 1847. évi alap ítású és ekkor özv. Szerecsen S ám uelné tulajd o n áb an volt. K rúdy szerint testi fogyatékos, sá n ta volt Z urányi K álm án, azonban társaságban nagyon szerették, m e rt szépen fúvolázott. Tót nyelven is értett, am inek a későbbiekben haszn át vette. Szerepe a perben: döntő, s a védelem tan ú i közül ő volt a legfontosabb. T u la j­ donképpen ő is vacsora-vendége volt 1882. június 18-án (vasárnap) Z oltán Istv án ti ­ szalöki segédszolgabírónak, ak it az úri társaság ta g jak én t önként és kíváncsiságból k i­ sért el a C sonka-füzesben kifogott hullához. Ö azonban nem csak je len volt, hanem , am it látott, azt jól m eg is jegyezte! Tót nyelvtudása segítségével a ru szin tu tajo so k k al beszélni is tudott. M egértette, hogy a tutajosok csak „leánygyerm ek”-n ek m ondták a hullát. L em ent Z urányi a sírgödörbe is. A h u lla bal csu k ló jára k ö tö tt kendőről eze­ ket jegyezte m eg: „A kendőben volt festék és m ikor az le lett b o n tv a a h u lla kezé­ ről, valaki le k a p a rta fával. Én azt akkor összekapartam , b eletettem p ap íro sb a és el-

73

l)r. Scheuthauer Gusztáv (1832—1894), volt papnövendék, a kiváló Rokitansky-tanít­ vány, a magyar kórbonctani úttörője. Több, mint 10 000 hullát boncolt. A per egyik legfontosabb és legkiválóbb szakértője. Foglalkozott orvostörténelemmel is. v ittem haza a gyógyszertárba és másod, h arm ad n ap Egressy Nagy László* eljö tt a g y ó g y sz ertárb a. . . és odaadtam , nem volt sok . . . ” A p o rt ránézéssel „u ltra m a rin sö­ tétkék festéknek ítélte.” A ren d k ív ü li esem ény az érdeklődő Z u rán y it m ásnap, 1882. jú n ius 19-én délelőtt is kicsalta a tiszadadai Csonka-füzesbe, sőt a h ivatalos felism e­ rési e ljá rá s u tán főszereplővé lé p ett elő, tu d n iillik ő p ak o lta be gyógyszerészi p reci­ zitással a T isza-E szlárra szállítandó hullát. Z urányi ezt így ad ta elő: „hogy m ikép szállíttassák a hulla, azt m ondtam , hogy legegyszerűbb egy lepedőt hozni, a z t erős karbolsavval végig önteni és ab b a csavarni a h u llá t s így egy ponyvába te n n i; ezután az egészet egy szekéren friss fű között jól el lehet vinni. Ezt el is fogadták, s két em ber " K ir. tö r v é n y s z é k i a lü g y é s z

74

segítségével be is pakoltam a h u llá t” (2 üveg k arb o lsav at v itt m agával a gyógyszertárb ó l a kezek dezinficiálására). A vizsgálóbíró és tá rsa i meg sem álm odhatták, hogy m icsoda b ajt hoztak sa já t fejü k re Z urán y in ak a h u lla közelébe engedésével. Ez az okos és agilis gyógyszerészsegéd olyan közelről és sokszor lá tta a h ullát, m int senki más. De meg is figyelt m indent, am it csak lehetett. N em csak szem ével fürkészett, de tapintással is vizsgált, sőt — am iket a hivatalos szakértők is elm ulasztottak — v ázla­ to kat rajzolt! E szter azonosító bőr-hegét, a tehéntaposás h elyét így m ondta el a végtárgyaláson: „ . . . a hüvelykujj felett, m ondom m egnéztem , m égpedig bal* oldalán, m e rt több ízben m egnéztem , valam i 20-szor t a l á n . . . végig m entem az ujjom m al r a j­ t a . . . több m int húszszor is lerajzoltam o tthon” (lerajzolta m ost is!). A vérvád hívei­ nek m egrökönyödésére részletesen elm ondta Z urányi, hogy jól látszo tt m á r a lábfejen a forradás, de még egy bádogkannát a Tisza vizéből telem erítv e lassú rácsorgatással szabadította m eg a láb fejet a folyó finom iszapjától, s ekkor: „B átran szólt m egint Szakolczai Julcsa, odam utatva a hegedősre: Tessék m ost m egnézni! C sakugyan ott volt a tehéntaposás okozta hegedős. A jobb láb h ü v ely k u jjá n ak tövében b arn á s sá r­ ga folt s an n ak m egfelelő részen kisebb m élyedés.” De összeism erkedett 1882. jún. 20-án Z urányi a tiszalöki gyógytár előtt az országúton haladó Solymosi Jánosnéval, aki ekkor kezében ta rto tta annak a kendőnek a p árjá t, am elyet Z u rán y i előző napon a ,,gödör”-ben lá to tt a lány csuklóján. N apnál világosabb lett így az E sztert nem is ism erő Z u rán y i szám ára, hogy ő Solymosi E szter h u llá já t szem lélte meg és csom agolta be a C sonka-füzesben. 1882. novem ber 3-án felutazott B udapestre, felkereste, ügyvédi iro d ájáb an Eötvös K árolyt, s elm ondta 1882. június 18. és 19-i tapasztalatait. E vallo m ását — Eötvös kérésére — m egism ételte hivatalosan 1882. nov. 5-én Gajzag'ó M anó b u d ap esti aljárásb író előtt, s esküvel erősítette meg az 1883. júl. 10-én a végtárgyaláson is. Eötvös m aga tu d h a tta a legjobban, hogy m ié rt fá ra d t fel Z urányi hozzá, m égis m egkérdezte: „H át m iért nem jelentkezik k ih a llg a tásra az igazság felderítése végett B ary vizsgálóbíró ú rn á l? ” „Nem tehetem ! Azon a vidéken nem volna m aradásom . É letem se lenne biztos.” Ma m ár nehéz lenne m egállapítani, hogy mi okból k e rü lt el Z u rán y i Tiszalökről. Tény azon­ ban, hogy 8 hón ap p al későbbi tanúvallom ásako r a törvényszék elnöke m int BorosSebesen lakó gyógyszerészt h allg atta ki. Eötvös szerin t: „Z urányi tanúskodása cso­ d á la tra méltó. Félig hivatalos, félig önkéntes jelenlévő volt a Csonka-füzesi h olttest m ellett s m aga egyedül több tü n etet vett észre a holttesten, m in t v alam ennyi szolga­ bíró, vizsgáló p an d ú r, tanú, szakértő összevéve!” F iatal k ora ellen ére p á ra tla n igaz­ ságszere tétről, igazi em berségből te tt tanúbizonyságot Z urányi K álm án gyógyszerész, aki m egérdem li, hogy az utókor, illetve a m agyar orvostörténelem szám on tartsa. K e­ vés ilyen jellem es em ber ak ad t az akkori felk a v art világban, ak i önzetlenül fárad t azért, hogy b ajb a ju to tt és általa nem is ism ert em b ertársa in segítsen.

Eötvös és Nyíregyháza M ár a nagy p er előkészítő szakaszában is többször já r t N yíregyházán illetve Tiszaeszláron. A p e r egy éve a la tt szinte m inden id ejét és en e rg iájá t ezen ügyre for­ dította. M erő véletlen, hogy Eötvös először éppen azon az 1882. jú n iu s 18-i napon u ta ­ zott N yíregyházára, am ikor kifogták a tiszadad ai Csonka-füzesben a p arth o z sodort h ullát: H a nem is bocsájtották á hullaszem léhez, itt a helyszínen jo b b an tu d o tt'k ö z ­ vetve is tájékozódni, s jelenléte zav arta a vizsgálóbírót. T udjuk, hogy 1882. jú liu sáb an m ár F u n ták S ándor (aki 1 1/2 évtizeddel ezélőtt B udapesten áz egyik K aragyorgye*A jo b b lá b ö r e g u j j á n a k a b a l o ld a lá n .

75

THE TIMES, FRIDAY, JULY

Ili), 1«83.

• cKuiV* li'r th# loy*l reception *Cv.>rde1 t i Imu in | *tiH thir*ty, ho b* I : r m ght Dm l-«nrel. At>kol :ho nd lm grati: <**■> :< r lio had nőt bcforo nimdo difForunt alato* ti .• } n v r“v» ^re j, ,p .|L .li» i t f j * r; <í inon!*. v.iiim*i *a>d h« b.\*{ ffon* l*» pJeA*o tho * i.'P kmpird. ' r d»tic l*r>o^cutí r, irho U ! thrt-alon-d to tliftuit-a i*rir.. x.\n.J» r *’! H ullani arriv.-d here (h:t hím. JIo Juid l* rn tűim* dictnifts .*I fór a linxvrli - i . , m roín/r fr-»m 1telit Ha híd hton erdőre:! by dtaoipliao. Wh.*o roaiindod th a t ho h a l i a J J '.e rm in phyaicians to g»> l<' tíw loin, hűt jt mvih' l* í.»ro .íudgn Mt Ibink th.it Mo» in (ho f.w , wiUicít itid thai i: kai i • t a ?• * «• »tvr.« vrO'iU PUtíhi* c.v5(v 'lherofor.', ho trotil- Muw, und (hot Háry «*»ly jn h *1 hím. In : t • K*bl. anil í<*m.Mno I thrre fór poruo díva. Tho j ai.ituinatipn, jritno*i Aimftto l th u H.ry I .%! r . l'r : *o tud .in in lir v ir f with tho Emptror nn 1I ík 1g eito l (btf i}iu*atioii» oir«tm.r«r• r . i.- M.i'.ij. ; M í vjty * r, la n i to I k W. * k!otn tl.cn reV .id JioW ,-rmily ho híd***; tr.-.ito«Í |.y tho witovíi tok-n i »:h> ha/a. Al.HAXIA. VIENNA, J n r 10. Affér tmno fartht r ct« K «tt3m iU !i n tho .«;**: Arcordin* to «Jo*yM*dn i írom S/ntw i, lr«v Turh* »vw< a — M- t a; i Ky ' Tiaji.g miPtrr* oí tho •it'iiit>it in NVIKKOHVIIA/.A. J; :Y l •. \ ’.Í»-.tiiA. Tho i’AatfAti arc tjuito tuUIucd, *od Vnv. (ho « w o n i9 iii» \r j’ o í | o Ii m , un I K.tra:.

•Ül

*‘
»

......... «U-b1(h„

n‘on^ f,r

to, !iy rcnfrai.tnl -ih 1I..V..

t h t y . . ^ . U h . U ginn, r , ol , h . r . .. n , írom t h . U „ otbor , tl U , ,h„ \ * n r. » k .n írom tb.. T,.rk..h | „ „ „ rljUB||ll j fir, „ . „ j Kivin nt ini-li-i, h: .i. Of tho Iá ehiefa wh«» had rofupod tho I lh« círJtiih**uio. T ho oxAmúiint; Ju d ^o h a i : vatrtvity, f-iur hivő mivlo thoir auhmikaícn. Thr " itncM and n n o ltu r <-.*n?í.»l>!o »to.v! .,t .*r** tani to twro tákon rof:ig»> in Montonri*r<' . i , , ) , ii . - ,, . . . . . . / . ft!o m . ! n - r , , , , ^ u ( h ^ r T . » ll« v .l íor .«bm i.uo., „ nK.k „„ tho {hln. v .,- ,|. , . i „ | « T, ' v m ^ v I TI. ■S,r. lh P .i,l » , W b , .1.11 I...M a.1, ; . ■* n ,.n h j Int.rnidatf-H hy .h , •v >ir.'t tho fcK.-u.i, l.ot waa o u t «>o tha aay ly a I . n . « ; . . . , H. w^ iím m .1 , L cU„

ttc n , U » J ,h..l I,. |. . L i „ d V.r , r « w < *!~ - h.. .* .. 1 , „ ,rM(co K1, in f u t ,lini llllt

(*»!».l. th. «. ivIiiíod. Í.IK-.4 ««.. Unt ,l.r i

__

___ '*

:

A .J n r P . r.« r.':ó1»n áfinijtof Ht*»; Iont, M I'. r*i »j,i, »r. !• *1 t • k.ng Mil in a Ip ! tor fff'tn 1 n 1 int . f r Ali « hí th*> K /tr* rdu »ry j to ih« Ciiréiwsi •ti.

i

1

í i* Sí ** »

•d

m

.

, ' h“

*•=• “ UD" U h“ l ’r

, , b n M ‘ *“■'

V" fa‘* hmUf.

l t« It tho tru:h, (r tn tho inüiioncu eí th *« «]•** ti*...! t wit(..-**» • to |t»fo í«l>- »*vi.!«.f..v. Tho w.'i - * frrtli. r rl.At tha • ratahh « hol1« • t. -• r .«•*I\ •>>.h f«.| hy tho ,liid#‘i> t l t •* |||M .I|>W1 >n ( t t** Ny:r*yh)h*zv Afior n« . •* i.,* ■ li -n wiih trm . I. M ih o i. .n *f th * L l> I n I *• 1i»d.k, thw 1**1? Irt | ‘r.*MVti(fll> M:*l lh»t ii« . r :h*« 1,*ljM ’-rt *t tho U*«ly lo h«*Ut, l.ot l« 'or •: h*» j r*»* du*?i n of ii, tlo< rapnrt h*<| ■jr**..l th.»t \ • «•

íru .v . IIAMP. j . i f i n * ' t hh p* kritlotil üt th* *»*f. • *;• t !h ■*:' :.*k 1 • t' hr .-hj H*r • r •. n»l |o r j •«•«.( » ... ! th - A|.O..Í \ h * i ’U'nr U ..f ű io rt

n

p»

i p f in n |nn*« tr**nf«n. h** tt.cn i.h : í'n.j-lriui.i tl u t «Vit li |

t*»-

rofoi. i h t l h .rn i. . • •! «• * f*»l, » .t'i M l • *i/1 H ! K*ifM f ..ít*r >•.* y i’h. r. * . •: t •. *, , . \ *1*, it Ifi .*. I. ! t . ! «• . ' f ' 1 1 l U llttn/nm in 1^ var 11• u-•*. • ■- » «»| • , ' *» II U I O I<*wt}r t * . ,.r hun. «* un r l » f • • «r ni. 1 h •• r J 11.* .. *. \ . f i t * Öli il* (I, * * , • t 1 .n tf... *.o*It»r I t%«• no| |«.f*o i U*n | f<>;.uutl á l l t ,' 'l-it «■< i i.. ,f ii'.Vi h • * * m .1 i . . .| •*» 1 »• *. f. r I* **■* • t*'|»i».*t a ti »a I do.l . I . . <•: ti *. •! , » ; i • f» » *.V - l i . l . »r* t .* hói nn ,f, !•»* •, . h | h*; .|._ j. í |. it., t.. . d l t - . * . * % *.»>•.« 1 . • • , : * *1" I • *y. |h* Vm *!«• ' r* . ' | '► ’ O •• * •• r . d *' ’h - ' * h .. |.{ n .1*rt|i o i* , ‘ a* ». . 'V, ■ , . *’ / * i '* * •’ T •a • • » ■ » . ( , , * , a,, iiqg I a • i. • . S í! 1 . .

A londoni „The Tim es” c. világlap is N yíregyházáról k ü ld ö tt terjedelm es tudósítások­ ban szám olt be a végtárgyalás esem ényeiről. Az 1883. július 20-i szám 5. o ldala 3 h a ­ sábos cikkben ism ertette azokat a kínv allatási m ódszereket (szorítógyűrű az u jja k ra , több liter sósvíz m egitatása, ütlegelés, rugdosás stb.), am elyeket Vay G yörgy, a m ár leváltott csendbiztos Tiszalökön alkalm azott. (H álával tartozom dr. K rivátsy P étern ek a kép szíves rendelkezésre bocsátásáért.) 7ö

vics herceget is védte) és H oránszky N ándor pesti ügyvéddel együtt jö tt N yíregyhá­ zára és jelentkeztek a törvényszék elnökénél, valam in t felkeresték H eum ann nyíregy­ házi védőügyvédet. Eötvös a végtárgyalás egész ta rta m a a la tt v áro su n k b an lakott, m égpedig a Fő­ té r közvelen közelében az Orosi úton a „süket S te rn ”-nél. A város előkelő zsidói 16 főből álló őrséget szerveztek részére, G oldstein János vezetése a la tt szem élye és n y ír­ egyházi lakása védelm ére. G yakran m egfordult itt Szabolcsi (Stern) M iksa p esti ú jság ­ író, a helybeli zsidóság egyik b áto rító ja és a védelem ta n ú in ak agilis szervezője, il­ letve szállítója. Az antiszem iták ellenszenvének közpo n tjáb an N yíregyházán is a törzsökös m agyar Eötvös állott, aki errő l önkritikusan így ír t: „Ő szintén meg kell v a lla ­ nom : a legnagyobb ingerültség ellenem volt! Az úgynevezett népszerűtlenség az én nevem et és alakom at vette körül legjobban.” A gúnyneve: „fősaktervédő” volt. P e ­ dig Etövös igyekezett ügyesen m egnyerni az egyszerű nyíregyházi em bereket. A vég­ tárgyalás 6 h ete a la tt 1573 ezüst fo rin to t osztott szét a jó in d u lat m egnyerése céljából küldöncöknek, gyerekeknek, felnőtteknek kisebb szolgálatokért, a szándékosan lakásán fele jte tt tárg y ak n ak a törvényszékre való elhozataláért. V asárn ap o n k én t a N yíregy­ háza közelében fekvő S im apusztán pihent, ahol K iár Dezső volt a házigazdája. T udjuk, hogy itt sem le h ete tt teljesen kikapcsolódnia, m ert az egyik fontos tan ú (Hatalovszki) éppen itt kereste fel. Eötvös m űködése a perben a végtárgyalás befejeztével sem é rt véget, m e rt Móric nem lett szabad az ítélet ellenére sem és h iába k érte k ia d a tá sá t az alispántól. T áv i­ ratilag fordult innen Tisza K álm án m iniszterelnökhöz, ak in ek gyors intézkedése foly­ tá n : „A ugusztus 4-én, délután öt ó rakor a gyerek ott volt a lakásom on. O tt v á rta az ap a is.” A nagy p e r u tá n 15 évvel Eötvös újra visszatért N yíregyházára, legnagyobb sike­ re színhelyére, s ism ét jelentős védői feladatot v állalt egy kényes p o litik ai ügyben: „1898-ban ú jr a N yíregyházán ta lá lju k a jeles védőt. E kkor tá rg y a lta ugyanis a tö r­ vényszék V árkonyi Istvánnak*, a m agyar agrárszocialista m ozgalom *** egyik vezető­ jén ek perét, s a parasztvezér Eötvöst bízta meg érdekeinek képviseletével.”*** E öt­ vösnek ezen m ásodik nyíregyházi védőügyvédi m űködését m a m á r alig ta rtjá k szá­ mon, pedig k á r lenne elfelejteni, m ert jelentőségén tú l a rra is utal, hogy a nagy per v ilághírű jogi és orvosszakértője szívébe fogadta N yíregyházát, a N yírséget és az itt élő em bereket.

♦ V á rk o n y i I s t v á n (1852—1918) **Az a g r á r s z o c ia lis ta m o z g a lo m : 1897—1898 ***A te lje s s z ö v e g h e z ré s z le te s ir o d a lo m je g y z é k , n é v - é s t á r g y m u t a t ó , v a la m in t 27 k é p m e llé k e lv e .

77