Az érzelmek reprezentációja történelmi regényekben és történelemkönyvekben
Fülöp Éva PTE-BTK, Pszichológia Doktori Iskola 7624 Pécs, Ifjúság útja 6.
[email protected]
A kutatásban célunk az, hogy történelmi szövegek elemzésével differenciált képet kapjunk a magyar történelemábrázolásban előforduló érzelmekről. Megvizsgáljuk a saját csoportnak és a külső csoportoknak tulajdonított érzelmeket, hogy azok alapján az identitás konstrukcióra következtessünk. Az érzelmek felismerésére a szövegben a NooJ nyelvtechnológiai rendszerben szótár alapú nyelvi algoritmusokat fejlesztettünk. A vizsgálatba hat történelmi regény valamint általános iskolai és középiskolai tankönyvek történelmi eseménnyel foglalkozó fejezeteit vontuk be. Az eredményeket az érzelmek és a csoport identitás közötti összefüggésekre vonatkozó modellekkel összevetve értelmeztük.
Történelmi elbeszélések, identitás, tartalomelemzés Moscovici (1961) szociális reprezentáció elmélete szerint a társas valóságot a személyek és csoportok számára a szociális reprezentációk jelentik. Ezek a reprezentációk gyakran narratívumok formájában jelennek meg, melyeket a csoport megőriz és áthagyományoz, biztosítva ezzel a csoport számára a folytonosság és a pozitív csoportidentitás érzését. A reprezentációk meghatározzák a világról alkotott képzetek, gondolatok tartományát és kijelölik az azonosulás kereteit (Breakwell, 1993). A történelemről alkotott reprezentációk hatnak a csoportközi kapcsolatokra és a csoporton belüli folyamatokra is. A történelmi események láncolata meghatározza, hogy a csoport hogyan definiálja önmagát, hogyan viszonyul más csoportokhoz, és miként reagál a jelen kihívásaira (Liu, Hilton, 2005). A történelem narratívumokban kifejezett reprezentációja annak konkrét leírásán kívül (személyek, események, idő) tartalmazza a csoportok lehetséges érzelmi viszonyulásainak készletét is (Rimé,1997). A különböző történelmi múlttal rendelkező nemzetek kialakítják a maguk saját reprezentációit és identifikációs formáit, amik majd aztán megjelennek az elbeszélésekben. (Flick, 1995, Jovchelovich, 1995, László, 1997, 2006). László, Ehmann, Imre (2002) narratív tartalomelemzést végeztek a magyar történelemről alkotott reprezentációk mintázatainak felderítésére és a történelmi múlt jellegzetes sémáira bukkantak.
A történelem szociális reprezentációja elég rugalmas entitás ahhoz, hogy illeszkedjék a jelen társadalmainak igényeihez. A történelem “affordanciái” (Liu, Liu, 2003) vagyis a potenciális szimbolikus tartalmak, érzelmi azonosulási formák, identitáspolitika és a társadalom identitásszükségletei - együttesen határozzák meg a történelem szociális reprezentációját. A múltbéli események ezen alakíthatósága különösen érvényes annak érzelmi töltetére. A múlt jelentős eseményei, akár pozitívak, akár negatívak, mint a traumák, egy érzelmi csomópontot képeznek, melyet be kell a csoportnak koherensen építeni nemzeti történelmének narratívumaiba, fel kell dolgoznia azokat, majd egységes reprezentációt kell kialakítani róluk. Bizonyos kutatások szerint (Nadler, 2002) egy trauma után az érzelmi eltávolodáshoz legalább három generációnyi időnek kell eltelnie. A ’nemzet’ fogalmának más és más implikációi vannak a nyugat-európai és a középkelet európai államok számára. A közép-kelet európai államokban, Magyarországon is, az ország függetlenségének folyamatos veszélyeztetettsége miatt a nemzeti azonosságérzet fenntartásában fontos szerep jutott a nemzeti szimbólumoknak, emlékeknek, elbeszéléseknek. (ld. Bibó, 1986) Ebben a vizsgálatban a történelmi elbeszélések érzelmi szerveződésének megjelenését várjuk.
NooJ A nagy terjedelmű szöveg elemzésére kialakítottunk egy szótáralapú számítógépes programot. A szótár a magyar nyelv összes érzelmi jelentéssel bíró kifejezését tartalmazza. Ezt a szótárt beleillesztettük a NooJ nyelvelemző programba (Silberztein, 2006) és helyi nyelvtanokat alakítottunk ki a többjelentésű szavak és más nem megfelelő találatok kiszűrésére. Az egyes szavakon kívül, azokra a nyelvtani szerkezetekre, mintázatokra is nyelvtanokat építettünk, melyek szintén a helyes, érzelmet jelentő kifejezésekhez tartoznak. Például azon igék esetén, melyek csak bizonyos vonzattal hordoznak érzelmi jelentést (pl. ’tart valakitől’):
Jelenleg a téves találatok kiszűrése és a saját-másik csoporthoz tartozó érzelmek elkülönítése kézi ellenőrzést igényel, melyet a NooJ és az Atlas.ti programok együttes használatával érünk el. A szótárt négy dimenzió mentén kategorizáltuk. 1. Az első az érzelmek valenciája volt, ami lehet pozitív (pl. öröm), negatív (pl. félelem) vagy semleges (pl. meglepődés). 2. Az érzelmi minőséget négy alcsoport alkotja: az affektusok, érzések, érzelmek és az érzelmet implikáló cselekvések. Az affektusok az aktivációs kontúr változásával járó érzelemi folyamatok (pl. lenyugszik), az érzések alcsoport az általános hangulati állapotokat, nem specifikált érzéseket foglalja magába. (pl. jókedvű, nyugodt). Az érzelem címkével illetett csoport azokra az érzelmekre utal, melyek a történések kognitív kiértékelésével keletkeznek (pl. szégyen). Az utolsó alkategória az érzelmi minőségek közül az érzelmet implikáló cselekvéseké (pl. mosolyog, sír). 3. A harmadik csoportosító dimenzió az alap, vagyis elsődleges (pl. szomorúság) és a társas, vagyis másodlagos érzelmeket (pl. bűntudat) jelenti. 4. A negyedik dimenzió az érzelmi távolság kifejezéseiről szól, melyben három lehetőség szerepel: személyközi közelség (pl. szeretet), érzelmi távolodás (pl. elhidegül) és a pszichodimanikailag mindkettőt magába foglaló szavak (pl. harag).
Szociálpszichológiai modellek Infrahumanizáció Az előítéleteknek és sztereotípiának jelentős befolyása van a társas észlelés folyamataira, a személyközi viselkedésre és a csoportközi jelenségekre egyaránt. Megnyilvánulhat a saját csoport előnyben részesítésének különböző formáiban (pl. saját csoport preferencia, csoporttagok pozitív tulajdonsággal való felruházása, javak egyenlőtlen elosztása, stb.) vagy a külső csoport becsmérlésében. Jelenlegi kutatások szerint a saját-külső csoport ilyesfajta megkülönböztetésének a leértékelésen kívül vannak szemantikaiantropológiai vonatkozási is. (Moscovici, Perez, 1997, Perez, Moscovici, Chulvi, 2007) Ezen megközelítések szerint a kategoriális előítéletben a humán-nem humán (természeti- kultúr) elkülönítés nagyon fontos része a külső csoport tagjainak reprezentációjában, amely megkülönböztetés szabad utat enged a szociális távolság növelésének, diszkriminatív viselkedés tanúsításának és támogatja a pozitív szelf-kategorizációt. Az ’ontologizációnak’ nevezett folyamat feltételezi, hogy ez a fajta elkülönítés nemcsak azt határozza meg, hogy ki tartozik az egyes kategóriákba, hanem a saját (többség) és külső csoporttagokat (kisebbség) „két logikailag különböző és ontológiailag összeférhetetlen kategóriába” teszi (Perez, Moscovici, Chulvi, 2007, 252. old). Amíg a saját csoport tagjait inkább emberi tulajdonságokkal asszociáljuk (intelligencia, nyelv, másodlagos érzelmek), addig hajlamosak vagyunk a külső csoport tagjait állathoz hasonlónak látni, megfosztva őket az emberi esszenciától. Míg egyes kutatások a dehumanizáció kognitív és viselkedéses aspektusaira fókuszálnak (ld. Haslam, 2006), addig Leyens és mtsai. (2000) a külső csoport hátrányos megkülönböztetésének érzelmi oldalát vizsgálják. ’Infrahumanizáció’ elméletük szerint a másodlagos érzelmeket –melyeket jellemzően az emberi esszencia alapelemének találtaknagyobb mértékben tulajdonítják a saját csoport tagjainak, míg a külső csoporttagokat megfosztják azoktól. Ennek a viselkedésnek lehet célja a pozitív én-kép fenntartása, a másoknak okozott ártalom igazolása (ellenük irányuló agresszió, távolság-tartás, megalázás, hátrányos megkülönböztetés), stb. A saját csoport másodlagos érzelmekkel való összekapcsolása és a másik csoport megvonása független volt az érzelmek valenciájától. Kutatások sora (Leyens és mtsai., 2000, Leyens és mtsai. , 2001, Vaes és mtsai, 2002, Vaes és mtsai 2003, Leyens és mtsai, 2003, Demoulin és mtsai., 2004) vizsgálta az infrahumanizációt laboratóriumi körülmények között és azt találták, hogy egyazon formában jelentkezik, tekintet nélkül a külső és saját csoport kapcsolatára. Leyens és mtsai. (2003)
amellett érvelnek, hogy az infrahumanizáció korántsem kötött a konfliktushelyzetekhez, egy olyan mindennapi folyamat, amely a társas-kognitív aktusok részeként tudattalanuk jelenik meg. Bár vannak a jelenség differenciálására tett kísérletek, pl. a külső és belső csoport hasonlóságának alapján (Vaes és mtsai, 2003), a külső csoport észlelt melegsége és kompetenciája alapján (Harris, Fiske, 2006), a megközelítések többsége mégis a jelenség általánosságát vallja. Feltételeztük, hogy infrahumanizáció nemcsak laboratóriumi közegben, de a természetes nyelvhasználatban is tetten érhető, mint pl. történelemkönyvekben vagy csoportközi konfliktusokat tartalmazó történelmi regényekben. A csoportközi kapcsolatoknak számtalan formája létezik, melyet olyan tényezők határozhatnak meg, mint a kapcsolat jellege (pl. háború, megszállás, dualista államban való egyesülés, genocídium, stb.), az időtartama, a résztvevő felek száma-egyéb csoportok befolyása (pl. kétszemélyes konfliktus vagy világháború), a felek belpolitikai helyzete, az erőviszonyok, érdekek, sérelmek nagysága, traumatikussága, stb..
Egy nemzet történelmének nagy része más csoportokkal való
kölcsönhatásban zajlik, így a fontos eseményekről alkotott reprezentációk gyakran magukba foglalják az ezekről a csoportokról alakított képet is. Az önmeghatározás, identitás részben azokból az érzelmi viszonyulásokból áll, mellyel közelítünk a nemzet történelméhez, ezzel együtt a külső csoportokhoz. Ezek az érzelmek változnak az idővel, így a csoportközi viszonyokkal kapcsolatos jelenségek, mint a saját csoporttal kapcsolatos elfogultság, az előítélet vagy akár az infrahumanizáció követik az adott történelmi pálya jellegzetességeit. A magyar történelem jelentős-más nemzeteket is bevonó- eseményeit kiválogatva azt feltételeztük, hogy a történelem által meghatározott nemzeti identitás részét képező érzelmi reakciók, melyekkel a regények szereplőit felruházzák, változnak a történelem függvényében. A kiválasztott hat történelmi esemény, időszak: az államalapítás, a török idők, az OsztrákMagyar Monarchia kora, az erdélyi román-magyar ellentét és a két világháború több szempont szerint is különbözik egymástól. A legszembetűnőbb az idői dimenzió, hiszen egy I. századi, egy XI. századi, két XIX századi és két XX. századi eseményről van szó. Nyilvánvaló, hogy érzelmi feldolgozottság tekintetében ez utóbbiak tekinthetők a legkevésbé lezártnak, míg az idővel távolodva egyre nagyobb, komplettebb feldolgozás várható. Míg az egri csata és a két világháború kimondottan háborús helyzetnek mondhatók, addig az államalapításnál szereplő németek, a Monarchia osztrákjai vagy az erdélyi románok esetén csak az együttélésből, az érdekek egyeztetéséből származó konfliktusok jelentik a szembenállást. Idői huzamosság alapján is különbségeket tehetünk, hiszen pl. a közel 400 éves török megszállás és a pár évet felölelő deportálások eltérő kapcsolati minőségekkel
járnak. Míg egyes konfliktusok aktualizálódására kevés az esély (pl. török hódoltág), addig másoknak a jelen eseményekre is kiható következményei vannak (ld. erdélyi magyarok, Holocaust túlélők). Némelyik eseményben Magyarország önálló államként vett részt (pl. világháborúk, államalapítás), addig másokban pont a függetlenség kérdőjeleződött meg (török idők, Monarchia). Az államalapítás idején, a II. világháborúban vagy akár a kiegyezés körül jelentős belső véleménykülönbségek voltak a nemzeten belül. Ezekhez a leírt változókhoz hasonlóan még sok más felosztási lehetőség lehet, jelen kutatásban hipotézisünket az érzelmi feldolgozottságra, a csoportkonfliktus jellegére vonatkozóan fogalmaztuk meg. Fő hipotézisünk az volt, hogy az infrahumanizáció jelenségének megléte függ a külső csoport jellegéről, nevezetesen a saját és a külső csoport kapcsolatától. Ezzel együtt erőteljesebb dehumanizáló tendenciát vártunk azon írások esetén, amelyek jelenlegi konfliktusokat, fennálló ellenségeskedést beszélnek el vagyis a magyar szerzők kevesebb szociális érzelmet tulajdonítanak majd ezen regények külső csoportjainak, míg ez a tendencia nem lesz észlelehető az időben távol levő eseményeknél, csoportoknál. Érzelmek valenciája A társas érzelmektől való megfosztás csak egy lehetséges módja a külső csoport leértékelésének, a saját csoport preferencia egyik legkézenfekvőbb módja a pozitív érzelmekkel való felruházás. Speciális esetet képeznek azonban az egy nemzet számára tragikus kimenetellel járó események, mint pl. a háborúk. A magyarokat érintő traumákat lehetetlen pozitív érzelmekkel leírni, a negatív érzelmek megosztása szerves része a feldolgozási folyamatnak, hiszen hangsúlyt kap a közös emocionális élmény és az érzelmek kinyilvánítása jelzi, hogy a nemzet kész arra, hogy beszéljen az adott esemény tapasztalatairól. Minél élénkebb eseményről van szó, annál valószínűbb az érzelmek kommunikációja. Hasonlóan az infrahumanizáció jelenségéhez az időben a jelenhez közel eső, még feldolgozás alatt álló történetek (két világháború) esetén jósolható intenzívebb saját csoporthoz tartozó érzelemkinyilvánítás, különösen a negatív tónusúaké. A külső csoportnál nem várunk kifejezett mintázatot. Konkrétság-absztraktság Az érzelemtulajdonításnak nemcsak tartalmi (alap-szociális), de formai különbségei is reflektálhatnak valamely szociálpszichológiai változóra. A nyelvi kategória modell (Semin,
Fiedler, 1988) a konkrét-absztrakt dimenzió mentén helyezi el az egyes nyelvi alakokat. A modell szerint a nyelvhasználat, a leírás formái közvetíthetnek olyan pszichológiai jellemzőket, mint pl. pszichés távolság. Az elméletben a kontinuum egyik végén a legkonkrétabb: a leíró szint található, mely az események cselekvésszintű kifejezését jelenti. A másik végén, a legabsztraktabb kifejezéseket az állapot -érzelemkifejező szavak és melléknevek jelentik. A két szint között helyezkednek el az interpretatív nyelvi formák, melyek a kettő közötti átmenetet képviselik. A nyelvi kategória modellt vizsgáló kutatások (Reitsma-van Rooijen, Semin, van Leeuwen, 2007, Semin, 2007) azt jelzik, hogy a konkrét nyelvi alakok pszichológiai, érzelemi távolítást fejeznek ki, míg az absztraktak segítik a leírás tárgya iránt érzett empátia megjelenését. S bár az elméletben az érzelmek önmagukban egy külön szintet képviselnek, jelen kutatásban az érzelemkifejezések érzelmi minőség kategóriáinak tagjait minden egyes absztraktsági szinten elhelyeztük, aszerint, hogy milyen megfogalmazást képviselnek. A nyelvi kategória modell analógiájára a leíró szinten a cselekvésként megjelenített érzelmek szerepelnek (pl. sír, nevet). A legabsztraktabb szinten-ahol az eredeti modellben az összes érzelem szerepel- a mi modellünkben az állapotként leírt és többnyire kognitív kiértékeléssel járó érzelmek találhatók (pl. dühös, büszke). Itt az átmeneti kategóriát az affektusok és a nemspecifikus érzések jelentik. Így a Semin-Fiedler modellnek megfelelően feltételezzük, hogy a leíró szint pszichológiai távolságot közvetít, míg az absztrakt kifejezések érzelmi közelséget kommunikálnak. A saját –külső csoport megkülönböztetést szolgálja az érzelmi távolság szabályozása is, ami ha a nyelvi markereken keresztül jelenik meg, akkor a saját csoport vonatkozásában több érzelmi közelítést, empátiát segítő absztrakt kifejezést-érzelmet várunk, míg a külső csoportnál a konkrét szavak vagyis az érzelmi cselekvések tulajdonításának többségét, különösen azokban a szövegekben, azokkal a csoportokkal szemben, ahol a történelmi, csoportközi helyzet intenzívebb távolodást kíván. Az érzelmi közelség-távolság a nyelvi kategóriák használatának közvetett útján kívül közvetlenül is kifejeződik, hiszen egyes érzelmek önmagukban közelítést implikálnak, míg mások pszichés eltávolodást, megint mások egyszerre mind a kettőt. Így a szelf-kategorizáció, ezzel együtt a másoktól való elhatárolódás direkt eszköze lehet ezen érzelemkifejezések alkalmazása. Hasonlóan az előzőekhez, a történelmi szituációhoz illeszkedő érzelmi távolítás szabályozását feltételezzük az érzelemattribúción keresztül. Végül a fenti kritériumokon kívül összegyűjtöttük minden regényben és a történelemkönyvekben a leggyakrabban előforduló érzelmeket.
Kísérleti anyag A kísérleti anyag két részből áll: történelmi regényekből és történelemkönyvekből. Hat történelmi témájú regényt választottunk a magyar szépirodalomból, melyekben saját csoport és másik csoport között összetűzésről szól, mindegyikben más külső csoport és történelmi kor szerepelt. Regények: Kós Károly: ’Az országépítő” (1934) (I. István és az államalapítás történetét meséli el), Gárdonyi Géza: ’Egri csillagok’(1899), Fekete Sándor: ’Kossuth Lajos’ (1970), Cseres Tibor: ’Vízaknai csaták’(1988) (egy erdélyi magyar-román család története a XIX-XX-sz. fordulóból), Kálnay Adél: ’Háborús történet’ (2005) (egy I. világháborúban orosz hadifogságba eső férfiről szól) és Kertész Imre: ’Sorstalanság’(1975). Vagyis a külső csoportok: németek, törökök, osztrákok, románok, oroszok és náci Németország. Történelemkönyvek: Általános és középiskolás történelemkönyvek különböző részeinek Ehmann Bea által válogatott gyűjteménye jelentette a kísérleti anyagot, a következő témákkal: honfoglalás, államalapítás, tatárjárás, IV. Béla uralkodása, török idők, Mátyás uralkodása, Rákóczi szabadságharc, ’48- ’49-es forradalom és – szabadságharc, kiegyezés, Trianoni békeszerződés, II. világháború, Holocaust, ’56-os forradalom és a rendszerváltás.
Módszer A NooJ nyelvelemző programmal elemeztük a szöveg érzelemi tartalmát, majd kategóriákba osztottuk a találatokat a valencia, alap-szociális érzelmek, érzelmi minőségek és érzelmi távolság kifejezései szerint. A saját és másik csoportnak tulajdonított érzelmek gyakoriságát khí-négyzet próbával hasonlítottuk össze.
Eredmények Elsődleges és másodlagos érzelmek gyakorisága A hat regényből négyben a saját és külső csoportnak tulajdonított érzelmek megközelítőleg azonos mértékben jelentek meg. A Háborús történetben szignifikáns különbség volt a két csoport között: több szociális érzelmet kapott a saját csoport. (χ²(1)= 3,
75 p =0,05 ). Hasonlóképpen a Sorstalanságban szignifikánsan több társas érzelem jelent meg a saját csoport vonatkozásában. (χ²(1) = 4, 48 p< 0, 05). Az egyes érzelmeket illetően a történelemkönyvekben az ’öröm’ szignifikánsan többségben volt a külső csoportnál, mint a sajátnál (χ²(1)= 3,91 p< 0, 05), míg a ’félelem’ sokkal jellemzőbb volt a saját csoportra (χ²(1)= 4,2
p< 0, 05). A leggyakoribb érzelem
magyarokra vonatkoztatva, szignifikánsan eltérően a külső csoporttól a ’remény’ érzése volt (χ²(1) =7,4 p < 0,01 ). Az érzelmi minőségek gyakorisága A történelemkönyvek elemzése szignifikáns eredményt hozott. Magyarok esetén megbízhatóan több érzelem fordult elő (χ²(1)= 4,8 p < 0, 05) és kevesebb érzés (χ²(1)= 4 p < 0,05). Egyik regényben tendenciaszintű eltérést találtunk az érzelmeket implikáló cselekvések tekintetében a csoportok között a másik csoport javára (χ²(1) =3,3 p = 0,07 ). Pozitív, negatív és semleges érzelmek gyakorisága Ebben a dimenzióban két regényben lehetett megfigyelni szignifikáns eltérést. A Sorstalanságban mind a pozitív, mind a negatív érzelmek tekintetében különbözetek a csoportok. A külső csoport szereplői több pozitív, a saját csoport tagjai több negatív érzelmet mutattak a könyvben (χ²(1)= 7, 3
p< 0, 01, χ²(1) = 4, 4 p< 0, 05). A Háborús történetben
összehasonlítva a saját csoporttal, több pozitív érzelmi történést jelenítettek meg a külső csoportbeliek (χ²(1)= 4,4 p < 0, 05). Az érzelmi távolság kifejezéseinek gyakorisága A történelemkönyvekben saját csoport különbözött a többi külső csoporttól érzelmi távolság mutatóiban: a szerzők szignifikánsan több távolító nyelvi elemet társítottak nekik (χ²(1) = 3, 9 p < 0, 05). Hatból kettőben, az Egri csillagokban és a Háborús történetben az érzelmi közeledést és távolodást egyszerre kifejező szavak (nagyrészt ez a ‘haragot’ jelenti) többségben voltak a külső csoportnál (χ²(1) = 13, 48 p < 0, 01; χ²(1) = 6, 4 p= 0, 01). Az érzelmek ágensei
A magyar- vonatkozású érzelmek többségénél általános alany fordult elő, olyanok, mint, bárók, előkelők, az egyház, tömeg, lovasság, stb. A történelem egyetlen nagy alakjasem magyar, sem más nemzethez tartozó- nem volt kiemelkedő érzelmek tekintetében. Minden előforduló külső nemzet csak egy-két érzelmet kapott, nem volt különbség közöttük. (1. táblázat)
Megvitatás Fő hipotézisünk az infrahumanizációra vonatkozóan teljes alátámasztást nyert az adatok által. Az infrahumanizáció jelensége sokkal komplexebb folyamatnak tűnik, melyet sok szociálpszichológiai tényező befolyásol, mint pl. a saját és külső csoport közötti jelenlegi kapcsolat,
az
időbeli
távolság
a
másikcsoport-
vonatkozású
esemény
leírásával,
érdekellentétek megléte, stb. Bár Leyens és mtsai. (2003) amellett érvelnek, hogy az infrahumanizációhoz nem követelmény a konfliktus, az a külső csoporttól függetlenül megjelenik, jelen kutatásban a jelenség szelektív jellege igazolódott be. Eredményeink szerint egyazon külső csoport reprezentációja- beleértve az érzelmi összetevőt- változhat időről időre függően a csoportközi és történelmi helyzettől, ami esetünkben a németekkel történt. Történelmünk jelentős történetei a nemzet kollektív emlékezetében gyűlnek össze, változnak az idővel, ami maga után vonja az érzelmi viszonyulások hullámzását is. Az egyes nemzetek történelméről alkotott elbeszélések számtalan változatát lehet létrehozni, a narráció módja végül is az adott társadalom pszichológiai szükségleteihez fog idomulni. A szociális reprezentáció változatai és az azonosulási formák a narratív szerveződésben is megjelennek. Az emlékeknek időre van szükségük a megszilárduláshoz, a közeli múlt élményei nem bírják azt az érzelmi távolságot, amit a távolabbiak igen. Halbwachs (1981) kollektív emlékezet fogalma az emlékezetnek egy olyan típusára utal, amelyet a társas kommunikáció közvetít és csak az egyén szociális közege által kommunikált tapasztalatokat őrzi meg. Assmann (1999) a kollektív emlékezetet kommunikatív és kulturális emlékezetre osztja fel. A kulturális emlékezet az ősi történeteket, eredettörténeteket, az abszolút múlt eseményeit tartalmazza, míg a kommunikatív emlékezet a közelmúlt élményeit foglalja magába, kb. az előző 80-100 évből. Eszerint a Háborús történet és a Sorstalanság történései a kommunikatív emlékezet részei lennének, ami megmagyarázná az olyan intenzívebb érzelmi reakciót, mint pl. az infrahumanizáció. A többi regény az abszolút múlt történéseire vonatkozik, melyek a kulturális emlékezethez tartoznak. A dehumanizációnak több funkcionális értéke lehet
konfliktus esetén, mint megbékéléskor vagy együttműködéskor és valószínűbb, hogy kevésbé feldolgozott élmények esetén tűnik fel, melyek még kevéssé összeállt, kikristályosodott narratívummal rendelkeznek. Pozitív énkép régebbi események esetén talán más eszközökkel is fenntartható (jelentős tapasztalatok kiválasztása vagy hangsúlyozása, egyéb nyelvi jegyek: jelzők, aktivitás) infrahumanizáció nélkül is. László, Vincze és Kőváryné (2003) magyar történelmi regényeket elemezve azt találták, hogy a pozitív azonosulás közvetíthető a magyar hősök pozitív tulajdonságokkal és sikerességgel való felruházásával. Ha vizsgálatunk adatai azt mutatják, hogy ez a jelenéség történelmi vagy politikai helyzethez kötött, akkor az azt implikálja, hogy az infrahumanizáció motivációs háttere valóban a csoportközi kapcsolatok modulálása lehet. Az infrahumanizációt eddig laboratóriumi körülmények között vizsgálták a jelen kérdéseire vonatkoztatva, az irodalmi művek lehetővé teszik a csoportközi viszonyok dinamikájának és a régmúlthoz tartozó események reprezentációinak végigkövetését a történelmi korokon keresztül. Ebben a kutatásban négy különböző évszázad eseményeit vizsgáltuk, és az infrahumanizációs tendencia csak a XX. századi regényekben, a Háborús történetben és a Sorstalanságban jelent meg. Fenti magyarázatunk szerint, az I. és a II. világháború élményei még mindig érzelmileg involválóak, a külső csoport tagjainak társas érzelmektől való megfosztása része lehet a nemzet ezen veszteségeinek feldolgozásában. A Háborús történetben szereplő Oroszországgal kapcsolatos emlékek még egész frissek, a világháború utánról is. A Sorstalanság esetén mutatkozott a legmegbízhatóbb eredmény, akár a németeken kívüli többi külső csoportot (lengyel, cseh zsidók) beleszámítottuk, akár nem. Érdemes hangsúlyozni újra, hogy az I-II. századbeli németek nem lettek megfosztva a másodlagos érzelmektől, míg a náci birodalom németjei igen. Az infrahumanizáció lehet kompenzáció a megalázás és dehumanizáció kísérletének aktusára, mint ami a Holocaust történetében történik. Érdekes kérdés a magyar identitás szempontjából, hogy Magyarország a németek oldalán vett részt a világháborúban. Az államalapítás nehézségei, a törökök elleni harcok és az osztrák elnyomás sérelmei már elveszítették aktualitásukat. Leyens és mtsai. (2003) megjegyzik, hogy individualizált külső csoportok esetén eltűnhet az infrahumanizáció, ami további magyarázata lehet az infarhumanizáció hiányának a négy regényben. A történelemkönyvek események sorát tartalmazzák, különböző korokból és különböző kapcsolatokról, sajátcsoport-vonatkozású másodlagos érzelem többletet nem lehetett itt tapasztalni. Az egyes érzelmek elemzése- beleértve elsődleges és másodlagos érzelmeket isszintén érdekes eredményt hozott. A ’remény’ és a ’félelem’ érzelmének dominanciája és az
’öröm’ minimális jelenléte összeillesztve, egy olyan nemzet reprezentációját mutatja, melynek történelme küzdelmekkel és kudarcokkal telített. Magyarország sok harcban vett részt, sok alkalommal volt más népek megszállása alatt, de fontos kisebb győzelmei vannak, amik sokat jelentenek az országnak, és mindig okot adtak a reményre. László, Ehmann és Imre (2002) a magyar történelem reprezentációját vizsgálva a nemzet múltjának jelentős eseményeit gyűjtötték össze. Azt találták, hogy négy eseménysémából csak három fordult elő a leírásokban: ’csak győztünk’, ’csak vesztettünk’ és ’győztünk, majd vesztettünk’. Kizárólag a ’vesztettünk, majd győztünk’ séma hiányzott. Ez összevág eredményünkkel a reményről, hiszen ez az érzelem lenne az emocionális megfelelője a hiányzó sémának, a vágy a nem megjelelő mintázatra: a ’vesztettünk, majd győztünk’-re, amit a valóságban nem tapasztalhattunk meg. Egész biztos, hogy a remény robusztus jelenléte és annak dinamikája más nyelvi jegyekben is megtalálható lesz. Másik eredményünk az érzelmi minőségek kategóriából származik. A vizsgálatban érzelemtulajdonítás többletet találtunk a történelemkönyvekben a saját csoport részére, ami absztrakt kifejezésre utal, ami az empátia érzését támogatja a nemzetre vonatkozóan. A cselekvés szinten leírt érzelmekre vonatkozó feltevésünk nem került megerősítésre és a másik csoport nem-specifikus érzésekkel való felruházása is további vizsgálatokat igényel. Az érzelmek valenciájának elemzése két regényben adott szignifikáns eredményt: a Háborús történetben és a Sorstalanságban. Fentebb már megjegyeztük, hogy ezekben közös az idői komponens. Mindkettő kiélezett háborús helyzetben játszódik, melyekről az embereknek még élénk emlékeik vannak és ezek a történetek most is komoly érzelmeket mozgósítnak. A negatív érzelmek megosztása, kommunikációja kulcsfontosságú lehet a feldolgozás szempontjából. A vesztes oldalon állva tehát, nem meglepő, hogy a saját csoport több negatív érzelmet és kevesebb pozitívat kapott. A külső csoportnak ugyanakkor nem kellene feltétlenül több pozitív érzelmet tulajdonítani, ez az eredmény további kutatásra szorul. Az utolsó kritérium az érzelmi közelség nyelvi elemeinek megjelenítése volt. A történelemkönyvekben a magyarok hajlamosabbak érzelmi távolságot tartani, pszichésen elmozdulni mástól. A külső csoporttól való különbözőség hangsúlyozása a nagyobb távolsággal segítheti a szelf-kategorizációt. Az egyszerre közeledést és távolítást kifejező érzelemszavak két külső csoportra voltak jellemzők a regényekben: a törökökre és az oroszokra. Ez a kategória főként a harag, ritkán az irigység kifejezéseit tartalmazza, tehát ezek az érzelmek feltehetően részei a róluk alkotott reprezentációnak. A ’harag’ külső csoportnak való tulajdonítása kimondottan illik a dehumanizációs tendenciához, ezen érzelem állatias és
ellenséges természete miatt. Az agresszió szótár, melyet Banga Csilla szerkeszt, segít majd tisztábban látni ezt a kérdést Érdemes megjegyezni, hogy bár a történelem szereplőinek többsége férfi, néhány regényben női többség volt, de ennek nem volt hatása az érzelemtulajdonításra, azért a nem mindig fontos szempontja lehet az emocionalitásnak.
Melléklet Ágensek
Tulajdonított érzelmek 1, 2, 3 Tulajdonított
érzelmek
4
vagy annál több* Saját csoport
Kálmán
herceg,
Kossuth,
Teleki,
Julianus, IV. Béla, Rákóczi, Mátyás, Horthy,
Grósz, Deák, Kállay, Gerő, (Bem),
általános
alanyok
(lovasság,magyar társadalom, stb.) Külső csoport
Alis pasa, Windischgraetz, Ferenc József, osztrákok Hitler, Churchill, Jellasics, Antonescu, olaszok, népei, Európa,
Ferdinánd, kunok,
Balkán
lengyelek,
szlávok,
oroszok-szovjetek
ukránok,szlovákok, románok, törökök, németek, horvátok, Jugoszlávia, stb. 1. táblázat: A tulajdonított érzelmek ágensei a történelemkönyvekben * Mivel egy esemény többször is szerepelt, csak különböző szerzőktől, ezért előfordult, hogy ugyanazt az érzelmet társította több szerző is egy-egy ágenshez, ezért kapott több érzelmet
Sorstalanság Saját Cselekvés 8,3 Affektus 15 Érzés 12 Érzelem 55 Közelítő 26 Távolító 9,7 Köztáv. 9,9 Meglepődés 17,6 Félelem Öröm Szomorúság Pozitív 40,5 Negatív 41,9 Szociális 30,83 Össz.(db.) 227
Kossuth Lajos Külső 14,6 12,2 17 56 31,7 2,44 14,6 12,2
63,41 24,4 14,63 41
Saját 8,2 14,45 8,2 67,6 33,6 16 8,2 7,4 18,4 12 45,7 50,4 36,3 256
Az országépítő Külső Saját 13,6 19,8 12,12 7,1 13,6 21,4 60,6 50,8 33,3 27 21,21 31 6,35 4,54 12,12 23 19,7 31 9 8,73 47 47,6 47 41 23,8 66 126
VízHáborús aknai történet csaták Külső Saját Külső Saját 24 5,2 10,77 14,2 2,5 12,17 8,8 20,58 13,9 8,3 57 56,86 36,7 22 21,5 22,55 10 7,8 4,14 4,9 10,78 26,5 16,6 24 17,6 14 16,6 46 28,9 60,3 24 40 43 27,5 79 115 362 204
Egri Csillagok Külső Saját 20,69 32,5 10,34 10,7 10,34 10,2 48,27 44,76 20,69 28 24,13 15,7 17,24 7,9 7,6 10,34 12 27,58 35,6 6,89 11 48,27 49,2 51,72 43,2 10,34 23,8 29 382
2. táblázat: a regényekben előforduló érzelmek százalékos megoszlásban (dőlt betű: tendencia, vastag betű: szignifikáns különbség) **
Szociális Pozitív Negatív Affektus Érzés Érzelem Közelítő Távolító Közelítő-távolító Öröm Düh Félelem Szomorú, elkeser., csalódott Remél Tisztel
Saját 125 (57,87%) 93 (43%) 120 (55,5%) 29 (13,4%) 6 (2,7%) 181 (83,79%) 43 (19,9%) 89 (41,2%) 12 (5,5%) 6 (2,7%) 11 (5%) 43 (19,9%) 35 (16,2%) 50 (23,1%) 11 (5%)
Külső 33 (55,9%) 26 (44%) 30 (50,8%) 13 (22%) 5 (8,47) 41 (69,5%) 17 (28,8%) 16 (27,1%) 16 (27,1%) 5 (8,47%) 4 (6,7%) 5 (8,47%) 5 (8,47%) 4 (6,7%) 6 (10,16%)
3. táblázat: a történelemkönyvekben előforduló érzelmek számokban és százalékban ** ** nem minden kategória ad összesen 100%-t, mivel egyes érzelmek egyikbe sem tartoznak
Külső 25,7 13,4 8,25 50,5 30 18,55 20,6 3 10,3 30 9,3 43,3 53,6 24,7 97
Irodalom: Assmann, J. (1999): A kulturális emlékezet, Atlantisz Könyvkiadó, Budapest Bibó, I. (1986).A Kelet-európai kisállamok nyomorúsága. In : Válogatott tanulmányok, Magvető Kiadó, Budapest, 185-266. Breakwell, G. (1993) Social Representation and Social Identity In : Papers on Social Representation 2., 3.pp.198-217 Demoulin, S., Leyens, J.Ph., Paladino, M.P., Rodriguez, R.T., Rodriguez, A.P., & Dovidio, J.F. (2004). Dimensions of uniquely and non uniquely human emotions. Cognition and Emotion. 18 (1), 71-96 Ehmann, B. (2002): A szöveg mélyén. A pszichológiai tartalomelemzés, Új Mandátum, Budapest Flick, U. (1995): Social Representation. In: Smith, J.A.-Harré, R.-Van Langhove, L. (eds.) Rethinking Psychology. London Sage. 70-96. Halbwachs, M., (1980), Collective Memory. Harper, New York. Harris, L.T., Fiske, S.T. (2006)Dehumanizing the Lowest of theLow:NeuroimagingResponses to Extreme Out-Groups, Psychological Science,Volume 17 (10) 847-853 Haslam, N. (2006): Dehumanization: An Integrative Review, Personality and Social Psychology Review, 10(3): 252 - 264. Jovchelovich, S. (1995): Social representations and narrative: Stories of public life in Brazil. Paper presented at the Small Meeting of the EAESP on The Narrative Organization of Social Representations, 6–10 September, 1995, Budapest, Hungary. László, J. (1997): Narrative organisation of social representations. Papers on Social Representations, 6, (2), 93–190. László J. (2005): A történetek tudománya: Bevezetés a narratív pszichológiába. Pszichológiai Horizont; Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó László J., Ehmann B., Imre O. (2002): Történelem történetek: a történelem szociális reprezentációja és a nemzeti identitás. Pszichológia, (22) 2, 147-161. László, J. Vincze, O., Kőváriné Somogyvári, I. (2003): Representation of natural identity in successful historical novels. Empirical Studies of the Arts, 21. (1), 69-80.
Leyens, J.P., Cortes, B., Demoulin, S., Dovidio, J.F., Fiske, S. T., Gaunt, R., Paladino, M-P. , Rodriguez-Perez, A. ,Rodriguez-Torres, R. , Vaes, J. (2003) Emotional prejudice, essentialism, and nationalism The 2002 Tajfel lecture , European Journal of Social Psychology, 33 (6), 703-711 Leyens, J-P., Paladino, P. M., Rodriguez- Torres, R., Vaes, J. Demoulin, S., Rodriguez-Perez, A., Gaunt, R.(2000): The emotional side of prejudice: The attribution of secondary emotions to ingroups and outgroups, Personality and Social Psychology Review, Vol.14., No.2, 186197 Leyens, J. Ph., Rodriguez, A. P, Rodriguez, R. T., Gaunt, R., Paladino, M. P., Vaes, J., & Demoulin, S. (2001). Psychological essentialism and the differential attribution of uniquely human emotions to ingroups and outgroups. European Journal of Social Psychology, 31, 395411. Liu, J.H., & Hilton, D. (2005). How the past weighs on the present: Social representations ofhistory and their role in identity politics. British Journal of Social Psychology, 44, 1-21. Liu, J.H., Liu, S.H. (2003).The role of the social psychologist in the “Benevolent Authority” and “Plurality of Powers” system of historical affordance for authority . In Yang, K.S.Hwang, K.K.-Pedersen, P.B.- Daibo, I. (eds.) Progess in Asian Psychology : Conceptual and Empirical Contributions. Westport, CT: Praeger, 43-66 Moscovici, S. (1961). La psychoanalyse, son image et son public. Presses Universitaires de France, Paris. Moscovici, S. and Pérez, J.A. (1997). Representations of Society and Prejudices. Papers on Social Representations 6 (1) 27-36. Nadler, A. (2002): Post resolution processes: Instrumental and socioemotional routes to reconciliation In: Salomon, G.- Nevo, B. (eds.): Peace education: The concept, principles, and practices around the world. Mahwah, NJ: Lawrence Erlbaum Associates, 127-141. Pérez, A., Moscovici, S., Chulvi, B. (2007) The taboo against group contact. Hypothesis of Gypsy ontologization, British Journal of Social Psychology, Vol. 46 (2), pp. 249-272 Reitsma-van Rooijen, M., Semin, G. R., & van Leeuwen, E. (2007). The effects of linguistic abstraction on interpersonal distance. European Journal of Social Psychology Vol.37 (5), 817-823.old Rimé, B. & Christophe, V. (1997). How individual emotional episodes feed collective memory. In J. W. Pennebaker, D. Paez & B. Rimé (Eds.). Collective memory of political events: Social and psychological perspectives (pp. 131-146). Hillsdale, NJ: Erlbaum. Semin, G. R. (2007). Implicit indicators of social distance and proximity. In K. Fiedler (Ed.), Social Communication: Frontiers of Social Psychology (pp. 389-409). New York: Psychology Press.
Semin, G.R., & Fiedler, K. (1988). The cognitive functions of linguistic categories in describing persons: Social cognition and language, Journal of Personality and Social Psychology, 54, 558–568. Silberztein, M. : NooJ Manual: a Linguistic Annotation System for Corpus Processing. 2006 Vaes, J., Paladino, M.P., & Leyens, J.Ph. (2002). The lost e-mail: Pro-social behaviour induced by uniquely human emotions. British Journal of Social Psychology. 41, 521-534 Vaes, J., Paladino, P.M. , Castelli, L., Leyens, J-P., Giovanazzi, A., (2003) :On the behavioral consequences of infrahumanization: the implicit role of uniquely human emotions in intergroup relations, Journal of Personality and Social Pychology, Vol.85., (6), 1016-1034
