Seregi János1 – Lelovics Zsuzsanna2
Az erdei iskolák szálláshelyeinek SWOT analízis eredményei Results of the SWOT Analysis of Forest Schools’ Quarters
[email protected] M.A.S.H. Kft., Budapest, marketing vezető 2 Kaposvári Egyetem, Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskola, Kaposvár, egyetemi docens E-mail:
[email protected] 1
Összefoglalás Nemzetközi és hazai szinten egyaránt egyre jelentősebb szerepet kap az erdők gazdasági, a védelmitermészetvédelmi, oktatási és kutatási funkciója mellett azok közjóléti funkciója is. Az erdő (és az azt kezelő erdészek) közjóléti szolgáltatásai közé tartoznak az erdészeti iskolák, a hozzájuk tartozó erdei tanösvények fenntartása valamint üzemeltetése is. A hazai 22 állami erdőgazdaság 2010-ben 27 – 20 szállással rendelkező és 7 szállással nem rendelkező – erdei iskolát működtetett. Az erdei iskola az iskolai tanítás hagyományostól eltérő formája; a környezetvédelmi lexikon szerint sajátos, a környezet adottságaira építő nevelés- és tanulás-szervezeti egysége. Az utóbbi időben egyre több helyen létesül erdei iskola, mind több erdész, illetve erdőtulajdonos pedig közvetlen szerepet vállal ebben a munkában. Kiemelkedő nevelési feladat a környezettel harmonikus, egészséges életvezetési képességek fejlesztése, és a közösségi tevékenységekhez kötődő szocializáció. Alapvető követelmény, hogy közvetlen kapcsolatot teremtsünk a gyermekek és a természet között. Az erdőben ez kiválóan megvalósulhat, az erdei iskoláknak is köszönhetően megismerhetik többek között az erdő állat- és növényvilágának változatosságát és ezek védelmét. A fenntartható fejlődés fontosságát már évtizedekkel ezelőtt felismerték, ennek ellenére, a fenntarthatóságra való oktatás csak napjainkban kezd el egyre aktívabb szerepet játszani az oktatáson belül. A fenntarthatóság az egyik legnagyobb kihívás, és egyben a legnagyobb fenyegetés is, amivel napjainkban szembesülnünk kell. Az erdei iskolák (és óvodák) a szűkebben értelmezett környezeti nevelés természetismeret-központúságát feloldva, a fenntarthatóság-pedagógia komplex szemléletét közvetítik. Szerzők az említett erdei iskolák szálláshelyeinek (n = 32) SWOT analízisét végezték el. Elemezték az erdei iskolák szálláshelyeit pozitívumaik és gyengeségeik mentén, valamint áttekintették azok lehetőségeit és a működését veszélyeztető tényezőket egyaránt.
Kulcsszavak: erdei iskola, SWOT, fenntarthatóság, környezetvédelem, környezettudatos nevelés
337
Bevezetés Lehoczky János definíciója szerint az erdei iskola olyan többnapos, a tanévben (szorgalmi időben) megvalósuló, a szervező intézmény székhelyétől eltérő helyszínű nevelési-tanulásszervezési egység, melynek során a tanulás folyamatát – a tanulói képességek fejlesztését és a tananyag elsajátítását – a tanulók aktív, együttműködő és cselekvő (kooperatív-interaktív) megismerő tevékenységére építik. A tanítás tartalmilag és tantervileg szorosan és szervesen kapcsolódik a választott helyszín természeti, az ember által létesített és szociokulturális környezetéhez. Kiemelkedő nevelési feladata a környezettel harmonikus, egészséges életvezetési képességek fejlesztése épp úgy, mint a közösségi tevékenységekhez kötődő szocializáció is. Más megfogalmazásban erdei iskolának nevezik azokat a bázisokat, objektumokat is, „amelyeket természetvédelmi szervek, erdészetek, egyesületek, vállalkozók létesítenek azért, hogy ott pedagógiai, szakmai szolgáltatásként terepi oktatást nyújtsanak.” (1) Az „erdei iskola” elnevezés egyrészt gyűjtőfogalom, másrészt fantázianév. Gyűjtőfogalma mindazon iskoláknak, amelyek működésük szerves részeként a tanév során időlegesen természeti környezetbe helyezik ki a tevékenységek színterét. Fantázianév is, hiszen a tevékenységek helyszínei olyan változatosak, mint maga a természet. Létesíthető erdőn, folyóparton, síkföldön, tanyavidéken, tengerparton, hómezőn stb., azonban az hangsúlyozandó, hogy helyszíne a szervező iskola székhelyétől különböző, természetközeli környezet, ugyanis fontos az új helyszín a természettel, a környezettel való személyes kapcsolat kialakításának élménye szempontjából. Az erdei iskolában a tanítás-tanulás folyamata a hagyományos iskolai ismeretközvetítéstől alapvetően különböző közegben szerveződik. A „máshollét-élmény” hatására a hagyományos iskolai tanulásszervezési formák keretei felbomlanak, ezzel az erdei iskola azok korlátait túllépi, illetve meghaladja.
Az erdei iskolák rövid történeti áttekintése Az erdei iskolák „története” Németországban kezdődött. A múlt század utolsó évtizedében – a fellendülő iparosodás velejárójaként – óriási mértékű tuberkolózis-hullám söpört végig a német nagyvárosokban, ami elsősorban a szegény sorsú gyermekeket sújtotta. A már kialakult kór gyógyítására iskolaszanatóriumokat létesítettek, amelyben a tanítás a szabad levegőn folyt (München, 1900). Más kezdeményezések a betegség megelőzésére irányultak: a veszélyeztetett gyermekek számára kéthetes szünidei nyaralást, míg iskolaidőben félnapos szabadlevegős tartózkodást biztosító napköziket szerveztek. A Berlin melletti Charlottenburgban 1904ben alapította Bernhard Bendix (1863–1943) gyermekgyógyász professzor és Hermann Neufert (1858–1935) nevelő azt az intézményt, amelyet a szakirodalom az ún. erdei iskolák első típusának tart, s melyet alapítói ún. „szabadlevegős iskolának” (németül Freiluftschule, angolul open air school) neveztek el (2, 3). Az utódintézmények – különféle elnevezésekkel és más szervezeti változatokban (kerti iskolák, erdei iskolák, zöld osztályok, tengeri osztályok) – lényegében ennek az iskolának alapvető sajátosságait felhasználva építették ki saját rendszerüket (4). A kezdeti próbálkozások és viták után az erdei iskolák széleskörűen elterjedtek, egyidejűleg elismertté váltak Németországban. Az 1. világháború előtt és után Schullandheim-ok, „vidéki iskolaotthonok” néven nagy számban hoztak létre iskolákat. A világháború után állami szinten is elismerték az erdei iskolákat és felvállalták, hogy az állam által kötelezően finanszírozott, az iskolarendszer szerves, integráns részeként működő intézmények legyenek. Létrehozták az erdei iskolák hálózatát: természeti környezetben iskolákat építettek, rendeztek be, amelyekbe kettő–négy hétre vitték ki gyermekek csoportjait. Napjainkban közel négyszáz ilyen típusú intézmény működik Németországban. A mai erdei iskolák követendő példának tekinthetik a 20. század elején kialakult Schullandheim-ok két alapelvét:
338
– az állami elismertség és támogatás védőernyője alatt is megőrizték szuverenitásukat, programjaikban innovatív, gyermekközpontú szabad műhelyként tevékenykednek, – minden gyermek részesüljön lehetőségeikből, s ezért rászorultság esetén a hatóságok (pl. önkormányzat) kötelessége előteremteni a részvételhez szükséges fedezetet. Az első erdeiiskola-szerű kezdeményeket szerte a világon mindmáig újabbak követik. A legkülönbözőbb intézményi formákban megtestesülő törekvések középpontjában az egészséges környezetben, szabad levegőn végzett munka, környezeti nevelés, környezetvédelem áll. Két másik országot említve: Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi oktatási rendszerében az erdeiiskola-szerű kezdeményezések egy jóval tágabb nevelési alapelv, az ún. outdoor-education (iskolán kívüli nevelés) szerves részei. Az USA minden államában létrejöttek azok a környezeti nevelési oktató központok, amelyek módot adnak az iskolai tananyagot és tevékenységeket kiegészítő, valamint elmélyítő természeti kutatásokra, továbbá megfigyelésekre. A brit erdei iskola mozgalom reformpedagógiai hagyományait napjainkban leginkább a tereptanulmányi Field Studies Council (FSC) központok folytatják. Az FSC 1943-ban létesült, független környezeti neveléssel foglalkozó szervezet, amely hosszabb, bentlakásra alkalmas terepközpontokat működtet. E központok kitűnően felszereltek, számos – a résztvevők életkora, tudásszintje, érdeklődése szerint differenciált – kidolgozott programot kínálnak. A foglalkozásokat a központok által alkalmazott független szakemberek vezetik. Hazánkban az elsők között követték a charlottenburgi példát: a budapesti Mátyásföldön 1908-ban reform-nevelőintézet létesült, ahol a földrajzi, biológiai alapismeretek elsajátítását a terepen, a szabad levegőn végezték; a megfigyelésen alapuló felfedezés öröméhez kötötték. A következő években létrejött erdei iskolákat elsősorban gyógyászati–prevenciós célokkal hozták létre. 1908-ban Szombathelyen hoztak létre erdei iskolát a Tuberkolózis Ellen Védekező Vasvármegyei Egyesület indítványára. A hazai erdeiiskola-történetben a második világháború után felgyorsultak az események. Az erdei iskolák történetében új fejezetet nyitott az 1954-ben induló, tanulással egybekötött gyermeküdültetési rendszer. Kezdetben 6000, később 11 000 gyermek számára tette lehetővé a részvételt. Az ún. expedíciós táborokban, melyekben az élet egy tudományos expedíció életére hasonlított: a honismereti vagy környezetvédelmi célú táborozásnál a gyűjtésen és a megfigyelésen alapuló aktív tevékenység, illetve a meglévő tudás bővítése volt a cél. Ezek a táborok az erdei iskolák előiskolái voltak, hiszen fő céljuk a pihenés a szabad levegőn, egészséges környezetben való együttlét, a közösség erősítése. Az első kiemelkedő, minden vonatkozásban – így pedagógiailag is – átgondolt, modellértékű erdei iskola jellegű vállalkozása volt a Szentlőrinci Kísérleti Általános Iskola 1985/1986-os tanévtől Orfűn működő ún. táboriskolája (5). A szentlőrinci modellt követve hozta létre 1986–87-ben a kaposvári Toldi Miklós utcai Általános Iskola sajátos táboriskoláját a Somogy megyei Fonyódligeten: a „Balaton sulit”. Céljuk volt az iskola komplex tantárgyainak (a természet és társadalom fejlődése, természetkutatás, gazdasági és művészetismeret) tanításához felhasználni a Balaton természeti, társadalmi környezetét. A budapesti Deák téri (belvárosi, zsúfolt környezetben lévő) Általános Iskola 1986-ban hozta létre Kemence község határán erdei iskoláját. Céljának azt tartották, hogy a való világot a gyerekek ne tantárgyi aspektusból, hanem a természetből, a környezetből fakadó problémákból és azok sajátos összefüggésrendszeréből ismerjék meg (6). Az erdei iskola mozgalom magyarországi történetében fontos esemény, hogy 1990-ben létrejött az Edei Iskola Egyesület (7).
339
Az erdei iskola szerepe a környezeti nevelésben Ezeket az intézményeket olyan sajátos tanulás szervezési formák jellemzik, ahol – az iskola tantervének integráns része, helye van az anyaintézmény pedagógiai programjában, – a megismerés témája az erdei iskola helyszínének természeti, épített és szociokulturális környezete. – A tanulók aktív, cselekvőtevékenységére épül a program, – az ismeretszerzés folyamatát elsősorban kooperatív tanulási technikára, a projekt-módszer alkalmazására építi, – kihasználja az együttes tevékenységekben rejlő szocializációs lehetőségeket: a közösségi életforma gyakorlását, önkiszolgálás, önfenntartás, felelősség vállalás stb. – Létezése túlmutat a közvetlen didaktikai, illetve ismeretszerzési dimenziókon. Fellazítja a tanításról, tanulásról kialakított fogalmakat. – Az erdei iskola nem egy nevelési terület. A kifejezés a tanulás szervezési módját sugallja, nem annak tartalmát vagy módszereit, és nem csak az oktatás a célja. Az erdei iskola a természeti és környezeti nevelés legfontosabb színtere és eszköze, mert a természetben foglal helyet, és mert az ember alkotta környezeti kultúra is szerepet kap a tevékenységen alapuló megismerési folyamatban. Így részévé teszi résztvevőit az indirekt környezeti hatásoknak, melyek az élő természetből és kultúrkörnyezetből adódnak, s nem pótolhatók annak képi, szöveges, modellezett tükrözéseivel. A hazai erdei iskolai gyakorlat megmutatja, hogy a környezet megfigyelésén és a természetből való tanuláson túl a cselekvések középpontja a természet- és környezetvédelem. Ezek a tevékenységek szemléletet alakítanak, észrevétlenül szabályozzák a gyermekek cselekedeteit, magatartását. Elsajátíttatja azokat a készségeket, technikákat, amelyekkel a környezet megvédhető, megőrizhető. A veszedelmek megismerésével, elkerülésével, megakadályozásával lehetséges a természettel való együttélés és egy környezettudatos nemzedék felnevelése.
Célkitűzés A hazai huszonkét állami erdőgazdaság által működtetett huszonhét – húsz szállással rendelkező és további hét, szállással nem rendelkező – erdei iskola szálláshelyeinek SWOT analízis elemzése a pozitívumok és a gyengeségek mentén, valamint a lehetőségek és a veszélyek feltérképezése.
Anyag és módszer A Seregi J., Lelovics Zs. és Balogh L. alkotta munkacsoport hazánkban elsőként végzett hivatkozható, teljes körű felmérést az állami erdőgazdaságok által működtetett erdei iskolák szálláshelyeiről (n = 32). Magyarországon 2011 nyarán 22 állami tulajdonú (Magyar Fejlesztési Bank Zrt.) erdőgazdasági részvénytársaság 27 erdei iskolájának vezetői (vezérigazgató, erdei iskola vezetője stb.) a már említett munkacsoport által összeállított – 31 kérdésből álló – kérdőívet töltöttek ki. A kérdések nagy része zárt, kisebb része nyitott volt. A SWOT analízis a strengths (erősségek), a weaknesses (gyengeségek), az opportunities (lehetőségek) és a threats (veszélyek) szavak kezdőbetűiből álló mozaikszó, rendszerint helyzetelemzést jelent.
340
Eredmények Átlagosan 1,6 szálláshelyet üzemeltettek egy-egy erdei iskolához kapcsolódóan (minimálisan egyet, legfeljebb négy szálláshelyet). Az összesen 32, erdei iskolához kapcsolódó szálláshely típus szerinti megoszlását mutatja az 1. ábra.
1. ábra. Erdei iskolák szálláshelyeinek száma típusok szerint
Az erdei iskolák szállóhelyei – a pótágyak lehetőségein kívül – egyidejűleg összesen 1306 személy elszállásolását tették lehetővé, átlagosan 65 ± 40 személyét. Az erdei iskolák szálláshelyeinek befogadóképessége nagy terjedelem között változott: a „legkisebb” – szállással rendelkező – erdei iskolában 6, míg a legnagyobban 150 tanulót tudtak elszállásolni. A szállóépületek (n = 15) átlagos kapacitása 54 ± 47 személy, míg abban a hét erdei iskolában, ahol a tanépületben volt megoldott az elhelyezés, átlagosan 40 ± 18 személyt tudtak elhelyezni. További három erdei iskola erdészházban, egy vadászházban, három pedig sátorban is meg tudta oldani az elszállásolást. A három erdészházat átlagosan 23 ± 9 személy, a vadászházat hat személy tudta egyidejűleg igénybe venni. Pótágyazásra nyolc erdei iskolában volt mód, de lehetőség volt panzióban, valamint faházban is megszállni. Minden férőhelytípust figyelembe véve éjszakánként összesen 1469 személyt tudtak elhelyezni az állami erdőgazdaságok által működtetett erdei iskolákban (2. ábra).
2. ábra. Az erdei iskolák átlagos kapacitása (n = 1469)
341
Az erdei iskolák szálláshelyeinek SWOT analízise során kapott főbb eredményeink: – pozitívumok, amelyeket megtartani, erősíteni szükséges, – gyengeségek, melyek csökkentése, kivédése, jobbá tétele a cél. Ezek egyben azok a jellemzők és területeknek, amelyek fejlesztési potenciálok is egyben. – A lehetőségek feltérképezése nem más, mint a létesítmények és szolgáltatások naprakész ismerete. A lehetőségek kihasználása nagymértékben befolyásolhatja az állami erdőgazdálkodások eredményes működését. – A veszélyek azokat a külső negatívumokat jelentik, amelyek bekövetkezése várható, amennyiben a területen érintettek a problémákat nem orvosolják, és nem fejlesztenek időben. (Ezek elsősorban a hosszú távú működést veszélyeztető tényezők.)
Erősségek – Az erdei iskolák háromnegyede (74,1%) rendelkezett szálláshellyel, mely lehetővé tette a többnapos, hosszabb, bentlakásra alkalmas erdei iskolák megvalósítását. – A szálláshelyek és szobák egyszerűek, de igényesek voltak. – Az erdei iskolák szálláshelyeinek több mint négyötödét (85,0%) egész évben mód volt igénybe venni. – A szálláshelyek 82,4%-a volt fűthető (ez komoly gátja lenne a szezonalitás kiküszöbölésének). – Az erdei iskolák szálláshelyeinek 91,2%-ában volt mód minden igényt kielégítő tisztálkodásra. – Az erdei iskolák szálláshelyeinek 85,3%-ában volt lehetőség étkeztetés igénybe vételére, további egy erdei iskolai szálláshely kivételével mindenhol a meleg étkeztetés lehetőségére is (82,4%).
Gyengeségek – Ott ahol nem volt lehetőség étkeztetés igénybe vételére (n = 5), büfé sem üzemelt. – Kerékpárt a szálláshelyek 35,0%-ánál lehetett kölcsönözni. (Ez az arány ott sokkal nagyobb /71,4%/, ahol az erdei iskola környezettudatos oktatásának része volt a kerékpárút is. Ahol a programajánlatok között szerepelt szervezett kerékpártúra, ott átlagosan minden második helyen /50,0%/ volt mód kerékpárkölcsönzésre.) – Mintánkban az erdei iskolák szálláshelyeinek éves átlagos kihasználtsága 64,2%-os volt, ami 20,0 és 100% között mozgott.
Lehetőségek – Hosszabb ideig tartó, többnapos bentlakásra alkalmas szabadidő-eltöltés erdőben. – Egészségturisztikai termékek vonatkozásában a speciális igények kielégítése. – Az erdei iskolák kiterjesztése, újra pozicionálása (hangsúlyozottan a szálláshelyek bekapcsolásával). – Több média megjelenés a lakosság tájékoztatása céljából.
342
– Az aktualitások interneten történő tartalmi és vizuális megjelenése. – Egy kis – nem minőségi szálláshelyként hasznosítható – szegmens kihasználtsága jellemzően inkább turistaszállóként vagy ifjúsági szállásként növelhető. – Az erdeiiskola-rendszerben komoly tartalékok vannak mind a fiatalok, mind pedig a fiatal felnőttek és családok részvételének növelése terén. – A nyári szünetben az erdei iskolák háromnegyedében (20/27) volt lehetősége a családoknak részt venni a programokon, és ugyanilyen arányban (20/27) volt lehetősége családoknak a nyári szünetben az erdei iskola szabad kapacitását igénybe venni pihenésre, nyaralásra.
Veszélyek – A szálláshelyek közel fele (45,0%) ötven évnél régebbi, 1965 előtt épült (3/9 esetében átépítés vagy/és korszerűsítés nem történt). – Hiányoztak a speciális igények kiszolgálására irányuló szolgáltatások.
Összefoglalás Az erdei iskolák szálláshelyei nagymértékű szabad kapacitással rendelkeztek. Megfelelő intézkedésekkel (pl. utazási lehetőségek bővítése) ezek kihasználtsága nagyobb lehetne, s így várhatóan a környezettudatosságra, az egészséges életmódra és az identitástudatra nevelésre gyakorolt hatásuk is nagymértékben javítható lenne. Az állami erdőgazdaságok tulajdonában lévő erdei iskolák szálláshelyein a több szabadidő-eltöltési lehetőség növelhetné a kihasználtságot, azonban – korábbi eredményeink alapján (8) – az állami erdőgazdaságok tulajdonában üzemeltetett szálláshelyeken a kihasználtság legerősebb befolyásoló tényezőjeként a szobaárat tudtuk azonosítani. Az állami erdőgazdaságok közjóléti tevékenységének, ezen belül például az erdei iskolák üzemeltetésének haszna beláthatatlan, gondoljunk akár az erdő – értékmegőrző szerepe mellett (9) – prevencióban, terápiában, rehabilitációban betöltött szerepére, vagy a kimutatható, születéskor várható élettartamra gyakorolt pozitív hatására (10) . Ezek az élet más területén költségcsökkentő tényezőt (pl. egészségjavító hatás) jelentenek. Az egészség megtartása új szemléletmódot igényel, amely több iparág által előállított termékek és szolgáltatások irányába is fizetőképes keresletet teremthet, ezáltal az egészségbe való befektetés sokkal nagyobb hozamokkal kecsegtet, mint a bármely más területen végzett invesztálás. Statisztikailag mérhető például az erdőterület, annak változása, a fahozam, de nem mérhető a hozzáadott érték (egészségnyereség), így az erdő/k/, erdei iskolák értéke felbecsülhetetlen.
Köszönetnyilvánítás Szerzők ezúton is köszönetet mondanak dr. Balogh László† munkájáért, együtt gondolkodásáért és azon túlmutató megtisztelő barátságáért.
343
Irodalomjegyzék 1. Lehoczky J.: Iskola a természetben avagy a környezeti nevelés gyakorlata. Budapest: Raabe Klett, 1999. 141. o. (ISBN 963 919 40 8) 2. Châtelet, A.-M.: A breath of fresh air: open-air schools in Europe. In: Gutman, M. – De Coninck-Smith, N. (Eds.): Designing modern childhoods. History, space, and the material culture of children. /Rutgers Series in Childhood Studies./ Rutgers: University Press, 2008. Pp. 107–127. (ISBN 978 0 8135 4195 2) 3. Németh A.: A reformpedagógia múltja és jelene, 1889–1989. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1993. 46–47. o. (ISBN 963 19 2190 5) 4. Hortobágyi K. (szerk.): Környezeti nevelés az erdei iskolában. Budapest: Generál Press, 1995. 12. o. 5. Bodor T.: Az erdei iskolák kialakulása. Család, Gyermek, Ifjúság, 2001. 10(2): 25–29. 6. Lehoczky J.: Az erdei iskola speciális tanmenete. In: Szabó J. (szerk.): A tanári önállóság és a tanterv. Budapest: OPI, 1988. 79–85. o. 7. Hortobágyi K.: Újjászülető erdei iskolák Magyarországon. Iskolakultúra, 1993. 13–14: 85–90. 8. Seregi J.: A magyar állami erdőgazdaságok közjóléti szolgáltatásai napjainkban és azok gazdasági hatása. Doktori (PhD) értekezés. Kaposvár, 2012. 9. Seregi J. – Lelovics Zs. – Balogh L. – Papp L.: Az erdő egészségmegőrző szerepe. LAM, 2014. 24(1–2): 65– 70. 10. Balogh, L. – Lelovics, Zs. – Seregi, J.: Relation between the extent of forests and the life expectancy at birth. Regional and Business Studies, 2015. 7(1): 1–7.
344
