2010.05.12 Régóta dédelgetett tervem, hogy a budapesti Gellért-hegyrõl, a Citadelláról fényképezhessem a városi fényeket. Most alkalmam adódott rá, mivel Andi leányom meghívott egy kétnapos látogatásra - utólag bevallotta, hogy a régi tervem megvalósítása céljából, elsõsorban. Persze, a meghíváshoz a jó idõt már nem rendelhette hozzá, szerencsém pedig nem igazán volt ezúttal. Alig érkezetm meg Budapestre, elindult egy csendes szemerkélõ esõ. Ahhoz éppen elegendõ volt, hogy a fotózási lehetõségeket közel nullára redukálja. Persze, az esõpermet ellenére "nyakamba vettem" a várost. Esõkabátom, ernyõm nem volt, tiszta idõben indultam útnak reggel Gyõrben. A hegyi szerpentineken felmentem a Citadellához, de nem fotóztam semmit. Köd és pára borította a várost. Visszamentem a lakásra, de rövid várakozás után megint útnak indultam. Ezúttal a Várat céloztam meg. Az esõ hol elállt, hol újra megeredt. A sötét égbolt, szinte semmi fény ellenére csináltam képeket. Üres géppel semmiképp nem akartam hazamenni, azt pedig nem tudhattam, milyen idõ lesz másnap. Sok jóra nem számítottam, mert a meteorológiai elõrejelzés nem ígért változást. Sok idõt töltöttem a Várban. Az esõ elállt, de a felhõk nem vonultak el. A gépet így gond nélkül lehetett használni - csak abban nem voltam biztos, hogy a képeket is tudom-e használni majd. Sokat sétáltam a Halász-bástyán, a Mátyás-templom környékén, és a Várpalotában. Olyan helyeket is felkerestem, ahol soha nem jártam még korábban. Közben újra szitálni kezdett - rövid szakaszokban - az esõ. Viszamentem a lakásra. Megebédeltem, pihentem. Kora este újra volt egy kis esõszünet - ekkor nyakamba akasztottam a fotóstáskát és az állványt, irány a Gellért-hegy. A reggeli túra alapján ismertem az utat, hamar felértem. Gyönyörû látvány tárult elém! Még tartott az úgynevezett "kék" óra - ilyenkor már égnek a fények, de még nem fekete az ég. Persze, rögtön beüzemeltem a fotós felszerelést. Sok képet csináltam. Váltogattam a helyemet, hogy más képét lássam a városnak, ne csak egy rakás egyforma fotóm legyen. Közben persze múlt az idõ, lassan az ég is fekete lett, így tényleg változatos felvételekkel térhettem haza. "Természetesen" az elkészült képek egy része lett csak használható, hiszen a megfelelõ záridõt és rekesznyílást próbafelvételekkel kellett beállítani. Aztán újra jött az esõ, haza kellett menni. A menthetõ képekbõl csináltam egy galériát a Google-képtáramba természetesen csak késõbb, már otthon, Gyõrben. A következõ napon már éreztem, hogy piskótára jártam a talpaimat, így csak délelõtt jártam a várost. Az Erzsébet-híd és a Kossuth-híd között Duna-partot jártam be mind a két oldalon, a szemközti partszakaszt fényképezve. Hozzá csatoltam még a Vár egy külsõ szakaszát, és a Tabán egy részét. Sajnos, a nappali képek legalább felét el kellett dobni. A maradék felébõl válogattam egy albumnyi mennyiséget. Ezek a képek sem elég jók ahhoz, hogy elégedett legyek velük - veszni azonban nem akarom õket. Ezt a túrát meg fogom ismételni, amit módom lesz rá, és megbízhatóan jó fotós idõre számíthatok.
2010.05.07 Ez egy szép, tavaszi nap volt, utazáshoz, autózáshoz, fotózáshoz ideális. Elõzõ nap, csütörtökön délután ültünk autóba a feleségemmel, is indultunk el Vasvárra. Celldömölk elõtt tettünk egy rövid kitérõt Vönöckre, idõsebb bátyámhoz látogatóba. Jót beszélgettünk, de nem maradhattunk sokáig, mert még sötétedés elõtt Vasvárra akartam érni. Mostanában nem szívesen vezetek sötétben. Megérkeztünk a rokonokhoz, és még aznap este egy sétát tettünk a városban. Másnap korán keltem, reggel 06 óra elõtt már az úgynevezett "Feneketlen"-tó partján jártam. Természetesen fényképezõgéppel, és fotóállvánnyal felszerelve. A kora reggeli fényben több képet készítettem a tóról, és a nagyon szép környezetrõl a tó körül. Visszafelé a városban, és a helyi templomban is fényképeztem. A délelõtti órákban Zalaváron jártunk. Van ott egy nagy és szép templom, valamint egy régi vár, ami sok fotótémát ad az érdeklõdõ amatõrnek. A várban ráadásul éppen virágfesztivál volt ottjártunkkor. Az utóbbinak köszönhetõen "terven felül" szép virágokat is volt alkalmam fényképezni. A nap fénypontját a délutáni Jeli arborétumban tett kirándulásunk jelentette. Ide már hosszú ideje minden tavasszal eljövünk, rhododentron-virágzás idején.
Gyönyörû, csodálatos a kert ilyenkor. Tele van változatos színû virágokkal, csodás illattal, szinte elbódul az ember a látványtól és az illatokról. Városi zajban és szmogban élõ ember számára elképzelhetetlen az a csend és tiszta levegõ, ami ott van addig, amíg maga is meg nem tapasztalja. Szép élményekkel indultunk haza. Hazafelé is megálltunk egyszer, mégpedig Sitkén, a nevezetes kápolna mellett. Természetesen azt is körbefotóztam, és gyönyörködtuk a kilátásban a domboldalról.
2010.05.04 Egy nem túl hosszú fotósétát tettem ma. Elõbb a Pápai úti Kálvária dombnál készítettem képeket. Innen a Co-Walter néven ismert zsilip felé vettem utamat ez a zsilip köti össze a Holt-Rábát az élõ folyóval. Itt ártéri erdõk, és hobbikertek vannak nagyrészt, és a horgászok számára kialakított horgászhelyek. Én az erdõs részeket kedvelem jobban, mert gazdagabb élõvilága van, mint a vízpartnak. Télen gyönyörû jégmadarakat, szürke- és fehérgémeket lehet itt látni és fotózni. Ezúttal legnagyobb "fogásom" néhány szép tõzike (virág) felvétel volt. Ez meglepetés számomra, nem számítottam ilyen virágokra.
2010.04.25 Budapesten jártam feleségemmel és Andi leányommal. Fontos tennivalóink voltak, ezért csak a dolgunk végeztével pihenhettünk egy kis ideig. Ezt az idõt én fényképezésre használtam fel. Web: http://picasaweb.google.com/nadasdy9900/BudapestHungary#
2010.04.22 Bandika unokámat vittem a játszótérre, amíg az anyukája bevásárolt. Ez alkalommal is sikerült néhány jellemzõ felvételt készítenem. Web: http://picasaweb.google.com/nadasdy9900/BandikaUnoka#
2010.04.21 Ezen a napon Komáromba, és Rév-Komáromba (Komarno, Szlovákia) mentem kirándulni, sétálni, fotózni. Elsõdleges célom az Igmándi-erõd megtekintése és fotózása, valamint szlovák oldalon a Fõerõd megtekintése és fotózása volt. Az Igmándi-erõd csak részben van feltárva, nem túl látványos, de ebben az állapotában is érdekes helyszín. Fotózáshoz fotósállvány és valamilyen lámpa nélkülözhetetlen - anélkül csak a külsõ helyszínek fotózhatók. A szlovák oldalon az erõd csak csoportosan látogatható (a helyszínen derült ki), ezért nem mehettem be. Ez nagy csalódás volt a számomra. A városközpont viszont szép, jó képeket lehet ott készíteni. Ezt a helyszínt ismerem, többször jártam ott. Web: http://picasaweb.google.com/nadasdy9900/KomaromEsRevKomaromKomarnoSzlovakia# 2010.04.17 Otthoni képek Bandika unokámról, és a szülõkrõl. Egy másik sorozatban virágokat fotóztam. Andi lányom névnapi virágai voltak ezek - gerberák, és nagyon szép sárga tulipánok. Web: http://picasaweb.google.com/nadasdy9900/Viragok#
2010.04.14 Csak pár kép, a közvetlen lakókörnyezetemben. Vihar készülõdött, végül egy nagy jégesõ lett. Nem áztam meg, a szomszéd ház erkélye alá húzódtam, és onnan fotóztam a jégesést.
2010.04.10 Ma a gyõrújbaráti ifjúsági tábortól indulva a sokorói dombvidék közeli lankáin jártam. Idõm nagyon kevés volt, ezért csak egy kisebb utat tettem. Nagyon kellemes, szép idõ volt, jó fényekkel, de vérbeli fotótéma kevés adódott. Nagyon csodálkoztam, hogy messze az aszfalttól egy VW-t láttam a földúton - elõzõ nap esett ugyanis az esõ, a homokos talaj eléggé puha volt, és több helyen nagy 2
víztócsák álltak a földúton. Már jöttem visszafelé, elhaladtam a félreállított kocsi mellett. Röviddel késõbb hallottam, amint a kocsi jött mögöttem. Félreálltam, megelõzött. Talán 100 métert haladt, amikor beleszaladt egy vizes gödörbe, ahol egy pillanat alatt elásták magukat a kerekek. A kocsi fenéklemeze felfeküdt az úthátra, a kerekek a vizes sárban pörögtek, de a járgányt mozdítani nem tudták. Mire odaértem, a tulajdonos már nyakig sáros volt. Engem kért, üljek be a volánhoz, õ pedig tolja a megrekedt autóját. Remélte, hogy így talán kijut a gödörbõl. Megtettem, amire kért, keresztül-másztam a sártengeren, és a kocsiba ültem. De ketten is hiába erõlködtünk, se elõre, se hátra nem tudtuk a kocsit mozdítani. Végül a tulajdonos telefonon kért segítséget, én pedig egy csomó sárral a ruhámon-cipõmön tovább gyalogoltam a biztonságos helyen hagyott saját autóm felé. Web: http://picasaweb.google.com/nadasdy9900/KoraTavaszASokoroiDombokon#
2010.04.07 Az épülõ Duna-hidat, és a Gyõri Keksz-és Ostyagyár bontását fényképeztem.
2010.03.28 Nagyon szép felhõk voltak az égen - ez engem mindig fotósétára ösztönöz. Messzire menni nem akartam, ezért úgy döntöttem, a városban sétálok. Gondoltam, megnézem a lomi-piacot, hátha látok néhány érdekes arcot. Az odafelé vezetõ úton készítettem pár felvételt. A piacon viszont nem fotóztam - "érdekes arcok" voltak ugyan, de egyikkel sem kívántam nézeteltérésbe keveredni a fotózás miatt.
2010.03.26 Bábolnán és Ölbõpusztán jártam, lovakat fotóztam. Ez a nap kissé gyengére sikerült. A lovak kihajtását lekéstem, már a karám kapuit csukták be a lovászok a megérkezésemkor. A legjobb képeket általában akkor lehet készíteni, amikor vágtában jön ki a sok ló az istállókból a karámba. A kint lévõ lovak nagyobb fele csak "siheder" korosztályú volt, nem kifejlett felnõtt lovak. A kisebb csoport volt egy kevéssel idõsebb, ennél fogva fejlettebb. Hihetetlenül lusta volt mindkét csapat, mondhatni a tavaszi fáradtság hatása alatt álltak. Itt Ölbõpusztán kevés expót csináltam, de ezek közül akadt egy egészen kitûnõ is. Visszajövet Bábolnán megálltam a mûugró pályánál. Itt néhány lovat éppen treníroztak. Õket is fotóztam egy ideig, de nem sok eredménnyel. Akció nem volt semmi, lényegében csak kocogásból és galoppból állt az edzés.
2010.03.24 Talán az egyik legélvezetesebb fotózásom volt a mai. Egy viszonylag nagy játszótérre vittem az unokámat játszani. Elsõ alkalom volt, hogy más gyerekekkel való játék közben fényképezhettem. Tündér volt a kis lurkó, nagyon élvezte a gyerekek társaságát. Nem volt könnyû dolgom vele, mert felügyelnem is kellett rá, miközben fényképeztem. Sikerült néhány nagyon jó pillanatot elkapni.
2010.03.18 Ezen a napon is készítettem pár fotót az épülõ hídról.
2010.03.14 Régóta forgattam a fejemben a gondolatot, hogy a tervezett, Szlovákiával közösen építendõ Bõs-Nagymaros dunai vízierõmû magyar oldali mûtárgyait fényképezzem. A vízierõmû végülis felemás módon épült meg: Szlovákia egyedül megépítette a maga részét Bõsnél (Gabcikovo), a magyar oldali beruházást népszavazást követõen pedig - környezetvédelmi okokra hivatkozva - leállították. Ezért Szigetközben Dunakilitinél ott árválkodik egy félig elkészült erõmû, kész duzzasztómûvel, fenékküszöbbel, rengeteg, haszontalanul befektetett pénzzel. Szép lassan eszi a rozsda, az enyészet. Viszont mivel a Szlovákia a maga területére vezette a Duna 3
vízét, a magyar területen lévõ Duna-ágak szinte kizszáradtak, hatalmas ökológiai kár is érte a magyar Szigetközt. Vasárnap reggel alkalmasnak találtam az idõjárást fotózásra, ezért útnak indultam. Az idõpont kiválasztása egyébként sem teljesen ötletszerû volt, mert egy lébényi erdei kitérõt is terveztem ezen az úton. Lébényben ugyanis éppen nyílik a hóvirág - egy nagy kiterjedésû tölgyfa erdõ teljes területén leírhatatlan mennyiségû hóvirág nyílik így a tavasz kezdetén, és ez igen szép látványt nyújt. Dunakilitire igen könnyen odataláltam: elõzetesen térképen terveztem meg az útvonalat, a fõbb irányokat. A részletekben pedig az útjelzõ táblák kielégítõ információkat adtak. A duzzasztómû bejáratát õrség vigyázza. A bejutással nem volt gond. Be kellett jelentkezni, és név, gépkocsi rendszám megadása után szépen beengedtek. Csak a gépkocsit nem volt szabad bevinni. A duzzasztómû nem okozott meglepetést, mert hasonlót, de sokkal nagyobb méretût már láttam a szlovák oldalon, Gabcikovo-nál. Mindenesetre készítettem néhány felvételt. Sajnos, az idõjárás nem igazán kedvezett, mivel a felhõk megszaporodtak, fotózáshoz, szép felvételek készítéséhez kevés lett a fény. Amíg a duzzasztómû hídján "ügyködtem", utolért egy idegen fotós, aki hozzám hasonló céllal érkezett. Beszélgetni kezdtünk, és innen már együtt jártuk be a szigetet. A hídról egyenesen a folyóhoz (Nagy-Duna) mentünk. Siralmas látvány volt, hogy a mederben alig csordogál egy kevés víz, szinte csak a kavicsos folyómedret lehetett látni. A magasabb részeket már birtokba is vette a növényzet. Itt is készítettem képeket. A fenékküszöböt jól kiépített kavicsborítású úton lehetett megközelíteni. Kb. egy laza kilométernyi gyaloglás után értünk oda. A gáton átzúduló víz hangját messzirõl lehetett hallani. A gát (fenékküszöb) érdekes látványt nyújtott, fõleg elsõ látásra. Magassága becslés szerint több méter, azaz a gát elõtti duzzasztott szint, és a gát mögötti vízszint külömbsége több méter. A gátat óriási mennyiságû bazalt, és más anyagú kõ alkotja. A vízlevezetõ oldala kicsi szöget zár be a fenékszinttel, ezért a víz esése is kicsi, hosszan elnyújtva éri el az alsó fenékszintet. Fotós szemmel nézve érdekes látvány. A duzzasztott oldali folyószakasz monumentális látványt nyújt. Szélesen elnyúló hatalmas víztömeg, a szél altal keltett hullámok érdekes módon ostromolták a partot. Ez a gát az elsõ mûtárgy, amely Szlovákia legnagyobb vízi erõmûvének mûködését lehetõvé teszi. Szigetközi élõvilág hátrányára. Elõre terveztem, hogy a hazaúton Mosonmagyaróváron is megállok, hogy a régi magyaróvári várat is lencsevégre kapjam. Így is történt. Az idõjárás nem lett kedvezõbb, de néhány felvételt azért készítettem az érdekes formájú építményrõl. A várban jelenleg a Nyugat-Dunántúli Egyetem Mezõgazdasági Mérnökképzõ Kara mûködik. Tovább utazva Lébényben kétszer is megálltam. Elõbb a már ismert erdõbe mentem, hóvirágot nézni. Itt a sûrû lombozat miatt még kevesebb volt a fény. Készítettem néhány expo-t, de éreztem, hogy ez azért nem az igazi. Szebb képek érdekében le kellett volna feküdni a talajra, a jobb látószög miatt. Erre viszont nem voltam felkészülve ponyvával, vagy más vízhatlan anyaggal. A másik megálló az Árpád-kori templom mellett volt. Itt is fotóztam, nagyon szépen mutat a képeken az 1300-as években épült, nagyon jó állapotban megmaradt, és ma is rendeltetésszerûen mûködõ templom
2010.02.24-28 A fenti idõpontok közötti napokat Bük-Bükfürdõn töltöttük. Régóta készültünk ide, a gyógyfürdõbe. Szerencsére nem egészségügyi kényszerbõl, hanem egyszerûen csak azért, mert szeretünk fürdõkbe járni. Ilyen módon az ország termálfürdõi közül igen sok helyre eljutottunk már. A kirándulás nem éppen kellemesen indult. Elhagytuk Gyõrt, rátértünk a Sopron felé vezetõ fõútra, és jó tempóban haladtunk. Talán egy jó kilométerre hagytuk el az autópálya aluljárót, amikor elszállt a bal hátsó kerekünk. Persze, csak képletesen - úgy értem, elszállt a levegõ a gumiból. Az erõs furcsa zajra 4
figyeltem föl - rögtön félreálltam az út szélére, hogy kiderítsem, mi történt. Akkor láttam meg a felnin álló kereket. Szerencsénk is volt a bajban, mert nem rohant belénk más jármû a hirtelen lassulás miatt. Az úton ugyanis mindig hatalmas a forgalom, száguldó kamionokkal és mindenféle más autókakkal van tele állandóan az egyébként keskeny fõút. Hagyományos pótkerék nem volt a kocsimban, a tartozék mankókerékben pedig nem bíztam. Ezért autómentõt hívtam, visszavitettem magunkat Gyõrbe, és egy gumiszerelõvel mindkét hátsó kerékre új téli gumikat tetettem fel. Ott derült ki, hogy nem az egyébként kiváló állapotú gumit érte baj, hanem a szelep szakadt ki a keréktárcsa pereménél. Már elmúlt dél, mire újra indulni tudtunk. Nagyon kellemes idõben autóztunk, és nem sok idõ múlva megérkeztünk Bükre. Igaz, itt meg a GPS tréfált meg bennünket kissé, mert már a cél elõtt 200 méterrel, a fürdõkomplexum étterménél azt mondta, hogy a célnál vagyunk. Egy mobilhívás után a szállásadónk 5 perc múlva értünk jött, és "haza" vezetett bennünket. A szállásunk nagy volt, kényelmesen berendezve - igen elégedettek voltunk vele. Az elsõ délutánon tettünk egy felfedezõ sétát, ismerkedve a környezettel, hogy aztán másnap már egésznapos programot tudjunk szervezni. Eredetileg azt terveztük, hogy kirándulásokat teszünk a környezõ turista célpontokhoz. Az elsõ fürdõzés után egyhangúlag eldöntöttük, hogy nem megyünk innen sehová, hanem az igen kellemes fürdési lehetõségre koncentrálunk, a fennmaradó idõben pedig a fürdõtelepen és a faluban sétálgatunk. Így is volt. A napi fürdés-adag után feleségem és a leányom kicsit mozogtak, majd pihenéssel, TV nézéssel, a lányom pedig fõleg internetezéssel töltötte idejét. Én pedig nyakamba akasztottam a fotós táskámat, és nagy gyalogtúrákat tettem. Mivel február vége volt, a természet nem túl barátságos arcát mutatta. Ezért fõleg a lakott területeken belül mozogtam, és a rengeteg szebbnél szebb szállodát, villákat, magánpanziókat fotóztam. De akadt más téma is. A rendelkezésünkre álló rövid idõ hamar eltelt, haza kellett jönni. Ha módunkban áll, újra vissza fogunk térni ide. http://picasaweb.google.com/nadasdy9900/BukFurdovarosHungary# 2010.02.20 Ezen a napon egy nagyon szomorú esemény kapcsán jöttünk össze - fõleg a Megyeri család. Sok olyan rokonnal találkoztam, akikkel már régóta nem volt kapcsolatom. Ez esemény kapcsán is fényképeztem, ritkán látott rokonokról, családtagokról tudtam képet készíteni. 2010.02.12 A ma délutáni programom unokasétáltatás volt - ez természetesen megint nem múlhatott el fotózás nélkül. Annál is inkább, mert nagy hó volt, a séta nagy része szánkózást, hótaposást és egyéb téli vidámságot jelentett. 2010.02.07 Délutáni egészségügyi sétám során magammal vittem a kisebbik gépemet. Útbaejtettem az épülõ hidat, és néhány felvételt készítettek róla. De késõ volt már, a nap nagyon alacsonyan állt, a túl lapos fényben állvány nélkül csak nagyon gyenge minõségû képeket lehetett készíteni. 2010.02.06 Tárgyfotózás, és megintcsak a gyertyaláng melletti tárgyak fényképezése volt a központi téma. Fémpénzek fotózását is terveztem, de erre ezúttal mégsem került sor. Lehetséges, hogy a mostani technikámmal megfelelõ minõségû képeket nem is tudnék készíteni, mert ez a tárgyméret már macroobjektívet igényelne. Vagy legalább közgyûrûket, esetleg elõtétlencsét. Ezekkel az eszközökkel viszont nem rendelkezem. (internet: http://picasaweb.google.com/nadasdy9900/Targyfotok#) 2010.02.05 Újra babaképeket készítettem - ezúttal Lébényben, Károly sógorom kéthetes unokáját látogattuk meg. Természetesen ez a látogatás sem múlt el fotózás nélkül. Még szerencsénk is volt, mert a baba egy ideig ébren volt, így nyitott szemû képeket is tudtam készíteni.
5
2010.02.02 Ma is unoka-fényképezés volt. Nagyon jó kedve volt a babának, sikerült néhány vidám képet készíteni róla. (internet: http://picasaweb.google.com/nadasdy9900/BandikaUnoka# linken a 4 utolsó kép.) 2010.01.30 Szombat van - általában ilyen napokon jön össze a család, és ezek a napok alkalmasak a családi rendezvények megtartására is. Ma történetesen feleségem születésnapját ünnepeltük. Természetes ez nálunk, hogy a családi ünnepek nem múlnak fotózás nélkül. Ma is készültek képek Marikáról, leányaimról,võmrõl és a legtöbb az unokámról. Délután pedig tárgyfotózással foglalkoztam. Újra a korábbi témát, a gyertyás beállításokat folytattam - úgy érzem, eredményesebben, mint az ezt megelõzõ alkalommal. Sokkal több tárgyat vontam be a fotózásba, sokkal több felvételt készítettem, és több olyan felvételem lett, amit megtartottam. Ezeket a felvételeket még mindig kísérleteknek tekintem, ezért több olyan fotót is eltároltam, melyeken látható hibák vannak - azért, hogy a késõbbiek során elemezni legyen lehetõségem õket az EXIF adatok, és a látható hibák kiértékelésével. Ezúttal viszont sikeresnek gondolt képeim is készültek, összességében elégedett voltam a nap produktúmaival. (internet: http://picasaweb.google.com/nadasdy9900/Targyfotok#) 2010.01.27 Január van, hosszú még a tél. Szeretném folytatni otthon a tárgyfotózást, ha találok elég fotózható tárgyat a lakásban, és ötletem is lesz, hogyan lehet azokat nem szokványos módon bemutatni. A cél érdekében vásároltam néhány ív fotókartont szürke és kávébarna színben, valamint egy karton mûszaki rajzlapot, melyeket háttérként szeretnék alkalmazni. Egy rövid belvárosi fotósétát is tettem ma. Újra az épülõ híd mellett jártam, és készítettem olyan képeket, melyeken élõ alakok is szerepelnek. Körbesétáltam a Radó sziget Petõfi híd felé esõ oldalát, ahonnan szép havas, téli képeket tudtam készíteni a Rábáról, a Püspökvárról és a Karmelita tömb épületegyüttesérõl is. Hideg, de szép napos idõ volt. (internet: http://picasaweb.google.com/nadasdy9900/GyorTelen#) 2010.01.25 A tegnapinál is több fény mutatkozott ma, de száraz, kemény hideggel kísérve. A mozgásigényemet nem igazán elégítette ki a tegnapi séta, ezért kocsiba ültem, és Dunaszegre mentem, a horgásztóhoz, téli képeket készíteni. Nagy csend fogadott, semmi mozgás nem volt a teljesen befagyott és behavazott tó környékén. Sokáig nem találtam semmi nyomát a tavi élõvilágnak. A gépemet azért beüzemeltem, és kezdetnek a tó körüli tanösvény érdekesebb szakaszait fényképeztem. A tó távolabbi részén már madárhangokat is lehetett hallani, és egy verébcsapat is érkezett a vízparti bokrokra. Nem sokkal késõbb néhány varjú is megjelent. Az egyetlen igazi látvány egy vadászó róka volt: tõlem távol, a part egy tóba nyúló oldalán portyázott zsákmányt keresve. Mindent összevetve eredményes fotóséta volt. Hidegben, hóban egyébként is kevés alkalmam van fotózni. 2010.01.24 Déltájban néha kibújt a nap a felhõk mögül, de általában véve is kicsit több fény volt a nap folyamán a korábbiakhoz mérten. Új közúti híd épül a Mosoni-Dunán Gyõrben, Révfalu és Sziget nevû városrészek között. Ez nem mindennapi dolog, úgy gondoltam, az építkezés különbözõ fázisait le kellene fotózni az "utókor" számára. Az építés most egy teljesen új fázisához érkezett, idõszerûnek láttam, hogy a jelenlegi állásról is készítsek egy fotósorozatot. Vasárnap lévén csak kevesek dolgoztak a helyszínen, de így is tudtam néhány megõrzésre érdemes (amatõr) fotót készíteni. Hazafelé tartva a Radó-sziget (a Rába folyó két ága által közrefogott kedvelt gyõri sétálóhely) felé vettem az irányt. A strand elõtti hídon egy fotós barátommal találkoztam, aki repülõ sirályokat fényképezett. Csatlakoztam hozzá, és én is készítettem néhány madárfotót. 6
2010.01.15 Foglalkoztatott már egy ideje, hogy gyertyafényes tárgyfotókkal kísérletezzek. Sajnos, ehhez néhány dolgot be kell szerezni, mert egy valóságos kis fotóstúdiót kell ehhez berendezni. Hát ez még nincs meg nekem, de már tervezem, hogy milyen legyen. Addig is egy hangdoboz fekete elõlap selyme szolgált háttérként, és egy nagyméretû könyv matt fekete felülete az alapként. Az üveg csillogása gyertyafényben volt a központi téma, és eköré próbáltam néhány kompozíciót összeállítani egy üveg tokaji bor, egy kristálypohár és kettõ darab gyertyatartó felhasználásával. Játszadoztam egy keveset a fehéregyensúly változtatásokkal is, mintegy kísérletként, hogy más és más fényekkel, valamint WB beállítással milyen hatást érek el. 2010.01.09 Andrea lányom születésnapját ünnepeltük. Készítettem néhány családi felvételt. 2010.01.03 Ma éjszaka telihold ragyogta be az eget - és mert több emelet magasságában lakom, nem szeretem befüggönyözni az ablakomat - a hálószobámat is. Ennek az lett a következménye, hogy az éjszaka közepén felébredtem, és nem tudtam újra elaludni. Némi egyhelyben forgolódás után felkeltem, és a számítógépem mellett töltöttem néhány órát. Reggel aztán gyõzött rajtam az álmosság. Visszafeküdtem, és aludtam egy jót. Tíz óra környékén pihenten ébredtem. Azonnal jó kedvem kerekedett, mert kínéztem az ablakon, és ragyogni láttam a napot! Nem bánt engem a -2 Celsius, kellemetlen szél, ha süt a nap, és nincs köd! Már tudtam, hogy ma Pannonhalmán töltök néhány órát. Hiányzott a mozgás, nagy volt bennem a késztetés, hogy megjárassam a túrabakancsomat. A reggel szokásos ténykedésem után nyakamba akasztottam a kisebb fotómasinámat, kocsiba ültem, és Pannonhalma felé vettem az irányt. A (egyébként zöld színû) Piroskámat (nálam hagyományosan minden kocsinak Piroska a neve) város fõterén leparkoltam, és gyalog indultam a hegy földerítésére. A nap tartósan és szépen sütött, már a fölfelé tartó úton készítettem néhány felvételt a pannonhalmi-nyúli dombvidék szinte összefüggõen beépített lejtõirõl. Ezekben az órákban éppen jó irányból érkezett a fény, szép látványt nyújtott a dombvidék. Csábított a gondolat, hogy az arborétumba is bemenjek. Tudtam, hogy különbözõ fajtájú énekes madarak fészkelnek a fákon, és azt is, hogy nagyon sok madáretetõ van kiakasztva a fák-bokrok ágaira. Végül mégsem mentem be, mert ez terület a hegy árnyékos oldalára esik, és amúgy sem tudtam volna madarakat fényképezni a nálam lévõ géppel. Ehelyett inkább a hegygerincen sétáltam, a Milleniumi emlékmû, és a Boldogasszony kápolna környékén. Itt is készült néhány kép. Nem egyedüli látogatója voltam a tájnak, más turistákkal is találkoztam. Hogy a kellemes kirándulást valami hasznos dologgal is összekössem, hazafelé a benzinkútnál lemostam a kocsit. 2009.12.29. Ma viszonylag kedvezõ idõjárás volt. Enyhe tél, 0 és -2 Celsius fok körüli hõmérséklet, néha fátyolos napsütéssel. Már nagyon hiányzott a mozgás, és a kocsimat is meg kellett mozgatni egy kicsit. Átgondoltam a lehetséges célpontokat, és úgy döntöttem, teszek egy sétát Bábolnán, az arborétumban. Bábolna amúgy is kedvelt kiránduló helyem. Egy évben többször is járok ott, fõleg lovakat fotózni. Ilyen alkalmakkor többször teszek egy sétát az arborétumban is, az év szinte bármelyik szakában. Tudtam, hogy ebben az idõszakban sok izgalmas témára nem számíthatok, ezért csak a kisebb gépemet vittem magammal. Az idõjárás sem kényeztetett, mert mire átsétáltam az arborétum kapuján, elbújt a Nap. Úgy gondoltam, a "mini" állatkerteket látogatom meg a rendelkezésre álló kevés idõben (zárásig). Az elsõ állatsereglet egy libacsapat volt, amely hangos gágogással fogadott. Nem voltak nagyon vidámak, mert az úsztató tavacska be volt fagyva, így a szárazra kényszerültek. Nem messze tõlük dámvadakat láttam, köztük két hímet, méretes agancsokkal. Sajnos, a felhõk még mindig takarták a Napot, a beszûrõdõ kevés fényt pedig a fák koronája még tovább csökkentette. Nem fotóztam õket, állvány nélkül ennyi fényben 7
esélytelen lett volna akár csak egy kép is. Kicsit odébb egy karámban juhok, és egy szamár múlatta az idõt. A csacsi rokonszenvesnek talált, azonnal a kerítéshez jött, barátkozni próbált. Széna nem volt nálam, így a jutalom-falatok elmaradtak. Láttam még két darab vad vadkant is. Tényleg vadak voltak, rohangáltak ide-oda. Nem is mertem sokáig ingerelni õket a jelenlétemmel, mert nem bíztam igazán az õket (vagy inkább engem) védõ drótkerítésban. Az arborétum legtávolabbi területén egy jókora tó található, ahol nyáron élénk vízi élet folyik - természetesen csak vízimadarakat értek ez alatt. Most egy hattyúpár, és két darab nagyranõtt, de még szürkefoltos tollazatú hattyúcsemete volt látható. Odébb egy csapat vadkacsát is láttam - érdekes módon csupa hímet. A kifelé tartó utam során az utolsó látnivaló a lámák voltak. Úgy látszik, az idén lámakölyök is született, mert egy apróságot ia láttam a felnõtt állatok között. Sajnos, elég távol voltak tõlem, nekem pedig fogytán volt a zárásig rendelkezésemre álló idõ. Majd a tavasszal talán közelebbrõl is szemrevételezhetem õket. Hát - nem egy kifejezetten fotós nap volt ez a mai. Viszont jól éreztem magam, felfrissültem, és a gépemet is megsétáltattam. Soha rosszabbat.
8
