AZ ÉPÍTÉSZETI ÖRÖKSÉG HELYI VÉDELMÉTÔL A TERVEZHETÔ JÖVÔ LEHETÔSÉGÉIG

OROSZ BÁLINT osztályvezetô, VÁTI Kutatási és Mûemléki Iroda

AZ ÉPÍTÉSZETI ÖRÖKSÉG HELYI VÉDELMÉTÔL A TERVEZHETÔ JÖVÔ LEHETÔSÉGÉIG A mai magyar mûemlékállomány több mint 10 000 objektumból áll, településeink történetinek nevezhetô, helyi sajátosságokat ôrzô és megôrzésre érdemes épületállománya azonban az országosan védett emlékek többszörösére – egyes becslések szerint akár több mint százezerre is – tehetô. Építészeti örökségünk nem mûemlékállományának védelmi helyzetérôl 1998-ban a VÁTI Mûemléki Irodáján folyt kutatás az akkor készülô miniszteri rendelet megalapozása céljából. (Témafelelôs: Orosz Bálint) A mintavétel a fôváros 23 kerületét, valamennyi megyei jogú várost és egy-egy megye több városát, illetve községét érintette, összesen 156 helyi önkormányzat kapott felkérést (fôleg azok, ahol fôépítészt alkalmaztak) egy kérdôív megválaszolására és meglévô rendeleteik megküldésére. A kutatás 58 rendelet és 4 rendelettervezet elemzését és tipizálását végezte el, de a jellegzetességek, tendenciák feltárását segítette 58 kérdôív válaszainak kiértékelése is. A fôváros 23 kerületébôl 7 rendelkezett valamilyen védelmi formával (Budavár, Óbuda–Békásmegyer, Újpest, IX. kerület, XII. kerület, XIX .kerület, Soroksár) és 1 tervezte (XVIII. kerület) a rendeletalkotást. Mindezt nyílván befolyásolta az a tény is, hogy Budapestnek külön rendelete van, nevezetesen „a fôváros városképe és történelme szempontjából meghatározó épített környezet védelmérôl” szóló rendelet, amely 1993-ban az egyes kerületek legfontosabb épületeit helyezte fôvárosi védelem alá. A 22 megyei jogú városból 13 jelezte, hogy van védelemi rendelete (Békéscsab a , Bezedek, lakóház Kossuth Eger, Gyôr, Hódmezôvásárhely, Kaposvár, Kecskemét, Nagykanizsa, Nyíregyháza, Szekszárd, Szombathely, Sopron, Szolnok, Zalaegerszeg) és szintén 1 tervezte annak megalkotását (Dunaújváros) . FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

A többi megkérdezett település (111) közül 44 rendelkezett helyi védelemmel, 5 pedig tervezte annak kidolgozását (ld. mellékelt 1. sz. táblázat). Az ismertetett adatokból – a teljes mintavételre vetítve – az derül ki, hogy a megkérdezett önkormányzatok közel fele a helyi védelem elkötelezettje. Az elôzôekben ismertetett kutatás óta 1999 elsô felében az FVM Építésügyi Hivatala végzett felmérést a helyi védelemrôl. A felmérés legfontosabb tanulságai: a megkérdezett 19 megye 509 települése rendelkezik valamilyen helyi védelemmel; a készülô, illetve elfogadás elôtt álló rendeletekrôl szerzett információk szerint a helyi védelem alatt álló területek és építmények száma növekedôben van; a budapesti adatokat – az eltérô védelmi rendszer miatt – külön kell kezelni. A mellékelt 2 sz. táblázat mutatja a védelmi rendeletek megyénkénti megoszlását.

L. u. 110.

2. sz. táblázat

1. 2.

Megye Baranya Bács-Kiskun

Települések száma 59 19

3

1. sz táblázat. VÁTI vizsgálat 1998. Megye

Rendeletet küldött

A kérdõívre adott válaszban A kérdõívre adott jelezte a meglévõ válaszban jelezte helyi védelmet a tervezett helyi védelmet

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11.

Mohács, Sellye Baja, Kiskunhalas Mezõhegyes, Orosháza Edelény Csongrád, Makó Sárbogárd

Pécsvárad Kalocsa

Baranya Bács-Kiskun Békés Borsod Csongrád Fejér Gyõr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok KomáromEsztergom 12. Nógrád 13. Pest

14. Somogy 15. 16. 17. 18. 19. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19.

Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala

Tiszakécske

Mezõkövesd Szentes Mór Mosonmagyaróvár Hajdúszoboszló Füzesabony

Berettyóújfalu Karcag, Kunszentmárton

Mezõtúr

Dorog, Esztergom, Tata Érd, Gödöllõ, Ráckeve Szentendre, Telki Törökbálint, Vác Visegrád Pomáz, Sóskút Szigetszentmiklós Balatonföldvár, Siófok Kõröshegy, Marcali

Diósd, Isaszeg

Balatonboglár, Kadarkút Mátészalka

Paks Bük

Békés Borsod Csongrád Fejér Gyõr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom Nógrád Pest Somogy Szabocs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala Összesen

Dombóvár

16 35 16 20 26 31 19 23 16 19 23 82 37 25 14 15 14 509

hirdetett pályázat is, melynek keretében az FVM Építésügyi Hivatal az épített környezet alakításáról és védelmérôl szóló (1997. évi LXXVIII. tv.) törvény felhatalmazása alapján támogatásban részesíti azokat az önkormányzatokat, melyek az épí-

(adatforrás: FVM Építésügyi Hivatal – Péter Annamária fõtanácsos)

Mád, Borsai - kastély

A helyi védelem további térnyerésében bizonyára komoly szerepet játszik az 1999 augusztusában megjelent – már hivatkozott – az építészeti örökség helyi védelmének szakmai szabályairól megalkotott miniszteri rendelet. Ezt a kedvezô folyamatot segíti az elôször 1999-ben meg-

tészeti örökség helyi védelmének gyakorlati megvalósításában eleget tesznek a pályázat feltételeinek. (Minisztériumi témafelelôs: Péter Annamária) 1999-ben azok a kistérségek települései pályázhattak, melyek falumegújítási programjukhoz örökségvédelmi koncepci-

4

2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

Mád, Hegyaljai Takarék épülete

A VÁTI közremûködésével történô pályáztatás kapcsán, a társaság belsô fejlesztési lehetôségeit figyelembe véve merült fel az a gondolat, hogy létre kellene hozni az építészeti örökség helyi védelmének adatbázisát, és biztosítani kellene annak korszerû számítástechnikai eszközökkel történô kezelhetôségét, így teremtve meg az építészeti örökség monitoringjának alapjait. Ezért a pályázat lebonyolítását végzô Mûemléki és Építészeti Osztály (témafelelôs: Orosz Bálint) és az Informatikai Iroda (adatbázis menedzser: Lelkes György) 2000-ben – a korábbi kutatásra és a 1999-es pályázathoz beérkezett adatokra alapozva – létrehozta az építészeti örökség helyi védelmét nyilvántartó – a Területi Információs Rendszerbe integrált – adatbázist, és biztosította ennek korszerû számítástechnikai eszközökkel történô kezelhetôségét. A strukturált adatbá-

ót dolgoztak ki. Magától értetôdô feltétel volt, hogy a pályázó településnek legyen helyi védelmi rendelete és ehhez támogatási rendszer is kapcsolódjék. A viszonylag rövid határidô és a szigorú pályázati feltételek ellenére összesen 60 pályázat érkezett be. Ebbôl 52 olyan település volt, mely nem szerepelt a korábbi, 1998-as vizsgálatban, és összesen 47 új helyi védelmi rendeletet küldtek be a pályázók. Az 1999-es pályázathoz beküldött helyi védelmi rendeletek megoszlásának táblázatos összefoglalója: 3. táblázat Az 1999-es pályázathoz beküldött helyi védelmi rendeletek megoszlásának táblázatos összefoglalója: Megye Település 1. Baranya Bezedek, Mágocs, Sellye, Kisjakabfalva Villánykövesd, Márok, Palkonya Nagyharsány, Bóly 2. Bács-Kiskun Vaskút, Baja, Kiskunmajsa, Kisszállás 3. Békés Mezõhegyes, Medgyesegyháza, Kötegyán 4. Borsod Mezõcsát, Mád, Tarcal, Edelény, Tokaj,Erdõbénye Bodrogkeresztúr, Mezõkövesd 5. Csongrád Mórahalom 6. Fejér Lovasberény 7. Gyõr-Moson-Sopron 8. Hajdú-Bihar Hencida, Szentpéterszeg, Berettyóújfalu 9. Heves 10. Jász-Nk.-Szolnok Mezõtúr, Kenderes 11. KomáromEsztergom Tatabánya, Oroszlány, Tata, Mocsa 12. Nógrád 13. Pest Szada, Délegyháza, Veresegyház 140. Somogy Kisasszond, Nagybajom, Rinyakovácsi Kaposszerdahely 15. Sz.-Sz.-B. Vásárosnamény, Fehérgyarmat, Sényõ Nyírtura 16. Tolna Dombóvár 17. Vas Celldömölk 18. Veszprém Szõc, Halimba 19. Zala Kerkaszentkirályh (A vastag betûvel szedett települések (12) kaptak 3 millió forintot meg nem haladó támogatást.) FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

Szentes, Petôfi Szálló

zis jelenleg 79 település összesen 4533 védelem alatt álló objektumát, illetve védett területét tartalmazza, tehát korántsem teljes. 2000-ben az ismételten meghirdetett pályázatra 141 pályázatot (lásd mellékelt táblázat) nyújtottak be, amelyek tovább bôvítették a helyi védelem alatt álló építményekrôl eddig rendelkezésre álló információkat. Ezek feldolgozása, a már meglévô adatbázis bôvítése, frissítése további feladatot jelent, melyet folyamatosan valamennyi – évente meghirdetésre kerülô – pályázat után el kellene végezni. 4. táblázat A 2000-es pályázaton indult települések táblázatos összefoglalója:

1.

2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

Megye Baranya (10)

Település Ivándárda, Orfû, Drávakeresztúr, Pécsvárad, Erdõsmekcse, Kovácsszénája, Magyarbóly, Hetvehely, Hegyhátmaróc, Bezedek Bács-Kiskun (1) Baja Békés (3) Szarvas, Kaszaper, Orosháza Borsod (3) Kovácsvágás, Sajópetri, Izsófalva Csongrád (3) Mórahalom, Kistelek, Balástya Fejér (4) Soponya, Aba, Káloz, Bodajk Gyõr-M.-Sopron (2) Mosonmagyaróvár, Fertõendréd Hajdú-Bihar (10) Gáborján, Körösszakál, Kismarja,

5

9.

Heves (6)

10. Jász-N.-Szolnok (6) 11. KomáromEsztergom (2) 12. Nógrád (2) 13. Pest (10)

14. Somogy (24)

15. Sz.-Sz.-Bereg (23)

16. Tolna (2) 17. Vas (4) 18. Veszprém (1) 19. Zala (4)

Létavértes, Berettyóújfalu, Szentpéterszeg, Nyíradony, Újléta, Tetétlen, Kaba Eger, Tarnaméra, Novaj, Kápolna, Rózsaszentmárton, Noszvaj Törökszentmiklós, Kunszentmárton, Mezõtúr, Csépa, Jászkisér, Karcag Tata, Kisbér Hollókõ, Kazár Kiskunlacháza, Monor, Zsámbék, Visegrád, Zebegény, Dabas, Páty, Szentendre, Tahitótfalu, Dunakeszi Csurgó, Somogyjád, Csokonyavisonta, Kaposgyarmat, Balatonboglár, Nagyatád, Osztopán, Gige, Bodrog, Hetes, Várda, Kõröshegy, Marcali, Siófok, Nikla, Karád, Patalom, Kaposszerdahely, Magyaratád, Berzence, Böhönye, Kéthely, Nemesvid, Kaposfõ Tiszalök, Tiszabezdéd, Levelek, Márokpapi, Hetefejércse, Nyíracsád, Csegöld, Gulács, Lövõpetri, Nagydobos, Tornyospálca, Nagykálló, Tiszaszalka, Komlódtótfalu, Nyírtass, Fehérgyarmat, Kérsemjén, Szatmárcseke, Csaroda, Nyírparasznya, Vásárosnamény, Mátészalka, Gelénes Simontornya, Paks Celldömölk, Csönge, Boba, Szombathely Örvényes Zalaegerszeg, Zalaháshágy, Nova, Ozmánbük

(A vastag betûvel szedett települések (összesen: 26) kaptak 3 millió forintot meg nem haladó támogatást, melyek folyósítása 2001. I. negyedévében az érintett települések számára már meg is történt.)

Ahhoz azonban, hogy minél elôbb a lehetô legteljesebb kép alakuljon ki az országról, szisztematikus adatgyûjtésre lenne szükség. Elôzetes tájékozódásunk alapján lehetôséget látunk arra, hogy a megyei közigazgatási hivatalokon keresztül be lehessen szerezni egy-egy kiválasztott térség, megye valamennyi helyi védelemmel rendelkezô településének adatait, és azt a meglévô rendszerbe lehetne integrálni. Az építészeti örökség helyi védelmének szerepe növekszik, ezt a tényt erôsíti az Építésügyi Hivatal megyékre kiterjedô – már elôzôekben hivatkozott – közelítô felmérése is. A védelmi listák nyílvántartása, az országos összesítés lehetôségének megteremtése kulcsfontosságú kérdés az országkép szempontjából, mert enélkül tervezhetô, összehangolt beavatkozásokra nincs lehetôség. Ez indokolja az adatbázis folyamatos bôvítését és egy – elsôsorban statisztikailag jól kezelhetô –, a teljes országot lefedô korszerû adatbázis létrehozását. A VÁTI tevékenységében mindig jelentôs szerepet játszott a települési értékvédelem, így az adatbázis a társaság hát6

térintézeti szolgáltatásainak bôvítését, annak erôsítését szolgálja. Bízom benne, hogy a táblázatokban szereplô tájékoztató adatok és az ismertetett, reménykeltô folyamatok kellôen érzékeltetik a helyi védelem jelenlegi magyarországi helyzetét.

Szentes, Városháza

A felvázolt módszerek és rendelkezésre álló eszközök alkalmazása pedig reményeink szerint biztosítja majd e rendkívül fontos szakterület változásainak nyomon követését, megteremtve ezzel építészeti örökségünk széles bázisa számára a tervezhetô jövô lehetôségét. Felhasznált irodalom: – A helyi építészeti örökség védelme és megôrzése, Építésügyi Szemle 5/1998, Szerzô: Orosz Bálint – Az építészeti értékek helyi védelmének helyzete Magyarországon, Országos Konferencia – Kiadvány: Nagykanizsa 1999., Szerzô: Orosz Bálint – Az építészeti örökség helyi védelme: a támogatási rendszer mûködtetése, adatbázis létrehozása, a tervezhetô jövô lehetôsége, Mûemlékvédelem 6/2000, Szerzô: Orosz Bálint

2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

BORÚZS BERNÁT városi fôépítész

ÚJFALU ÉS SZENTMÁRTON EGY ÉVTIZED TÁVLATÁBÓL Berettyóújfalu kelet-magyarországi kisváros, a Berettyó két partján Berettyóújfalu és Berettyószentmárton helységeket magában foglaló, közös közigazgatással mûködô, mintegy 17 000 lakosú település. A 2000. évben ünnepelhették az önkormányzatok 10 éves fennállásukat. Számot adhattak sikereikrôl, kudarcaikról. A számadás, a visszatekintés ez esetben az épített környezet alakulásáról szól, arról, hogy mi történt egy kelet-magyarországi kisvárosban ezen a téren. Az épített környezet árul el ugyanis a legtöbbet valamely közösségrôl, annak életformájáról, gondolkodásmódjáról, politikai szemléletmódjáról. A tettek vizuális megjelenésérôl van szó, az épületekrôl, épített környezetrôl, annak minôségérôl, ahol és ahogyan lakunk, élünk, a mindennapok tevékenységének színterérôl és a törekvéseinkrôl is egyben. Az akkori idôkben még létezô Településfejlesztés 1992/6. számában jelent meg egy – felkérésre írott – cikk Újfalu és Szentmárton címmel (alcím: Gondolatok Berettyóújfaluról, a városról és annak ürügyén). Ebben szó volt nemcsak a városról, hanem az építés területén akkor uralkodó állapotokról is. „Rendszerváltásról” volt ugyanis szó, és az épített környezet több évtized alatt összegyûlt problémái vártak – többek között – orvoslásra. Berettyóújfalu Város Önkormányzati Képviselô-testülete Hajdú-Bihar megyében elsôként hozott rendeletet az épített és természeti értékek helyi védelmérôl (1992), mely alapján 1993-ban önkormányzati határozattal, majd az épített környezet alakulásáról és védelmérôl szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) hatálybalépését követôen rendelettel 25 épületet részesített helyi védelemben. Az 1993-ban elfogadott, majd 1996-ban a külterületek szabályozásával is kiegészített településrendezési terv és helyi építési szabályzat meghatározta a védendô településszerkezet területét és a helyi természetvédelmi területeket is. A továbbiakban ezek a rendeletek képezték a „forgatókönyvet” a városban folyó építési tevékenységek számára. Elôre kell bocsátani, hogy a 70-es és 80-as évekre jellemzô, a településszerkezetet és településképet megváltoztató nagy volumenû építkezésekre – józan ésszel – a 90-es években már nem lehetett számítani. Az állami pénzeszközökbôl finanszírozott beruházások (beleértve az ún. „önerôs” lakásépítés támogatását is) akkorra már alaposan „mérséklôdtek”. A rendelkezésre álló anyagi forrásokkal kellett tehát úgy gazdálkodni, hogy a város utóbbi évtizedekben már kialakult, nem éppen kedvezô arculatát – a lehetôségéhez mérten – valameFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

lyest javítani, a kedvezôtlen folyamatokat megállítani, vagy legalábbis mérsékelni lehessen. A továbbiakban errôl lesz szó. Az említett cikkben sétát tettünk azon az útvonalon, melyen a Magyar Útikönyvek 1940-es kiadványa elkalauzolja a látogatót Berettyóújfaluban a vasútállomástól az akkori község belsejébe. Most is tegyünk egy utat összehasonlítva a 90-es évek elején látottakat a város mai arculatával. Idézet: „Aki napjainkban vasúton érkezik, nem fogadja felemelô látvány. A vasútállomás épülete nem hasonlít az akkorihoz (mármint az 1940-eshez), átalakítási munkálatok során eltüntették a homlokzati vakolatdíszeket, sôt a timpanont is…” A látogatót ma is ugyanolyan látvány fogadja mint akkor, vigasztaló azonban, hogy a MÁV már tervezteti az állomásépület eredeti formában történô felújítását. Folytatva az idézetet: „A város felôl elhanyagolt, rendezetlen terület fogad, melyet ráadásul egy iparvágány is átmetsz. Átlépdelve az iparvágányon egy gazzal benôtt lépcsôfeljáraton jutunk a Rothermere (ma Ady Endre) utcába. A volt Horthy Miklós út ma Dózsa Gy. út és a 47-es sz. közút átkelési szakasza. Ez köti össze Újfalut Szentmártonnal. Az akkori új épületek az idôk során részben leromlottak, részben tönkre fusizva, bôvítve, toldva, melléképületekkel „kiegészítve” jelennek meg.” A látogató ma sem lát mást. A tapasztalat azt mutatja, hogy a tákolás, fusizás szörnyei beláthatatlan ideig fennmaradnak, még akkor is, ha az új építkezésekre már nem ez lenne a jellemzô. Pedig – kevés kivétellel – ma is divatos a rendelkezésre álló telek ötletszerû betelepítése. Ezen – úgy látszik – még az új építési törvény sem tud segíteni… „A Rothermere utcából balra nyíló iskola utcában találjuk a m.kir. Téli Gazdasági Iskola emeletes épületeit. Az épületek eredeti formái már csak helyenként fedezhetôk fel, az iskola hátsó kertje pedig a melléképületeknek nevezett sufnik arzenáljával van tele. Mintapélda arra, hogy az elmúlt évtizedekben a középületek hogyan veszítették el régi rangjukat, hogyan züllöttek le. “ A mai Mezôgazdasági Szakközépiskola emeletes épületei azóta már ÖK rendelettel védettek. A sufnik „természetesen” továbbra is megvannak, sôt szaporodtak is. Sok pénz kellene ahhoz, hogy eltûnjenek és a védett épületek felújítása és korszerûsítése is megtörténhessen. Erre egyelôre nem sok kilátás van. A rendezés alapjat azonban már lerakták. „A Rothermere utcán tovább haladva annak végén kis parkot találunk, melynek közepén turulmadaras emlékoszlop állt. Az emlékoszlop talpazata ma is megvan, a turulmadár sehol. A talapzatot azonban egy fából összetákolt talponálló 7

takarja, de hogy ne legyen egyedül, mögötte is van egy hasonló építmény. Ez maradt a parkból. “ Aki ma arra jár örömmel állapíthatja meg, hogy a tákolmányok eltûntek, a parkot újjáépítették, a turulmadár pedig a helyére került.

Az új piac külsô képe /Tervezô: Zsemberi István építész/

„A városias üzletekbôl még állnak épületek, erôsen elhasználódva, helyükre újak is épültek, pl. egy áruház, szolgáltatóház, valamint lakóépület…” A volt városi üzletekbôl kettô helyi védelem alatt áll. Egy másik elhasználódott épület helyén azonban felépült egy ún. „bevásárlóudvar” (tervezôjének kiválasztása pályázat utján történt), mely az utca kellemes színfoltja, az „udvar” pedig kifejezetten hangulatos.

A helyreállított turulmadár

Továbbmegyünk: „… A Horthy Miklós utca (Dózsa Gy. u. ) mindkét oldalán városias üzletek tûnnek az idegen szemébe. Az utca a Kálvin téren végzôdik… Az utca torkolatánál a 80-as években épült tanácsháza (ma polgármesteri hivatal) épülete helyezkedik el, vele szemben egy víztorony (talán az ország legcsúnyább víztornya). A víztorony tövében van a piac, mely jelenleg a város legrendezetlenebb, legpiszkosabb területe…” A mai járókelô már nem tudhatja milyen is volt a piac a víztorony tövében. A helyén úi. egy igen szép, rendezett parkot alakítottak ki. A piac átkerült a telektömb túloldalára. A forgalma is áttelepült, és ezzel megszûnt a város egyik legbalesetveszélyesebb csomópontja. A piac területe nagyobb lett. A nemrég épült díszburkolatos árusítóteret téglából épített formatervezett üzletsorok veszik körbe. Bár jelenlegi állapotában még nem befejezett, további területek várnak még beépítésre, valamint a piacot körbevevô parkolómezôk, szervízutak is, a kedvezô változás mégis szembetûnô.

8

A bevásárlóudvar bejárata

A Dózsa Gy. u. – Kádár u. – Kálvin tér közötti szakaszt a rendezési terv sétálóutcának jelölte ki. Ennek feltétele a 47-es sz. fôforgalmi út Kálvin tér és Toldi u. közötti szakaszának új nyomvonalra történô áthelyezése. (Ez a terv különben 1974 óta minden Berettyóújfalura készített településrendezési tervben szerepelt.) „…igen vegyes és zavaró ennek az utcának a képe. Pedig ez a város szíve. Talán majd a jövôben…” A leírtakból kitûnik, hogy a „város szíve” alakulóban van. Hamarosan elkészül az a szervízut, mely biztosítja a sétálóutcára nyíló üzletek hátsó gazdasági kiszolgálását, a parkolóhelyek elhelyezését, egyben a kereskedelmi tömböt is leválasztja a strandfürdôrôl. Új utca ez, mely onnan láttatja a városközpontot, ahonnan eddig senki sem látta… „ Itt a Kálvin téren áll az 1817-ben épült református templom, az 1874-ben épített szép, emeletes községháza, a református fiú és leány elemi népiskola, a lelkészlak és a postahivatal. A községháza elôtti parkban áll Tisza Kálmán szobra, 2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

a református templom mellett a világháború hôseinek emlékmûve, s közelében az országzászló. A városnak ez a területe az, ahol ma minden (a Tisza Kálmán szobor és az országzászló kivételével) megtalálható, és fel is lehet ismerni… A községházában jó darabig a rendôrség helyezkedett el, ma üresen áll. Felújítására jelentôs ráfordítás lenne szükséges, mellyel a város nem rendelkezik. Pedig funkciót lehetne találni rá…” Azóta a város megtalálta a létesítmény funkcióját. Az épület helyreállítása pedig a befejezéshez közeledik. A földszintre a (jelenleg ideiglenes jellegû lapostetôs faházban levô) Városi Könyvtár, míg az emeletre a (jelenleg szûkös körülmények között egy családi házban vegetáló) Bihari Múzeum kerül.

A kórház fôépületének felújított bejárata /Tervezô: Bakó István építész/

A felújított régi községháza épülete

A Tisza Kálmán szobor helyére a II. világháború áldozatainak emlékmûve került, és az országzászló is eredeti formájú talapzatával együtt megépült a Kálvin téren. Megépült a Polgármesteri Hivatal mögött az új Munkaügyi Központ, mely a 47. sz. fôközlekedési út elkerülô szakasza melletti telektömbben helyezkedik el, egy kisvárosias beépítésû telektömb elsô épületeként. A védett Postahivatal homlokzata is megújult idôközben. „Ha ma a Kálvin tértôl jobbra fordulunk, a Bajcsy-Zsilinszky utcában találhatjuk magunkat- és ott helyezkedik el egy orvosi rendelô, szolgáltatóház, a ruhagyár, a 60-as években épült bérházak és házgyári típusú lakóépületek. Azután találjuk a kultúrházat (talán a város legszebb épülete) majd vele szemben a volt Járási Fôszolgabíróságot. A vármegyei kórház jelentôsen bôvült az elmúlt évtizedekben – kissé szlömösödött is – a Tisztviselôtelep épületei ma már nem lakóépületként funkcionálnak: zeneiskolának, óvodának átalakítva, bôvítve mûködnek annak ellenére, hogy kinevezett funkciójukra nem alkalmasak.” Az elmúlt évtizedben e területen is kedvezô változások történtek. Ezek között leglényegesebb, hogy a volt Bihar Megyei Közkórház fôépületének homlokzatát (a védetté nyilvánítást követôen) eredeti formájában állították helyre, egy általános kórházi rekonstrukció keretében.

FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

Visszafelé haladva: a Tisztviselôtelep egésze helyi védettség alatt áll. Ez azt is jelenti, hogy a villaszerû, viszonylag laza beépítés védelme miatt a telkeket is eredeti formájukban kell megtartani. Sajnos e téren is – a védelem elrendelése elôtt – már sok szakszerûtlen, sôt brutális telekmegosztás történt, amit ma már – jogilag – nem lehet orvosolni. Az óvodáknak, iskoláknak átalakított épületeknek sincs sok esélyük az eredeti formában történô helyreállításra, sem az oda nem illô toldalékok eltávolítására. Néhány jól sikerült, eredeti formában helyreállított tisztviselôtelepi épület azonban bizonyság arra, hogy a védettséget az ott lakók is komolyan veszik. Sajnos nemcsak az igénytelen, rosszul telepített sufniszerû épületek, hanem a szakszerûtlen telekmegoszlások, az ebbôl adódóan elaprózott telkek is jellemzôek a városra. A „nagy beruházások” idôszakának maradandó emlékei ezek, és lesznek még ki tudja meddig. Ma már persze nem lehet tudni, hogy e sok, „nagyvonalúan” környezetet romboló ténykedésbôl mennyi a hozzá nem értés, a politikai utasítás, avagy a nemtörôdömség terméke. Csak az „eredmény” létezik. Tudomásul kell venni azonban, hogy nemcsak a tervezôknek, az illetékes engedélyezô hatóságnak, hanem az építtetônek is igen nagy a felelôssége, hiszen minden épület – többé-kevésbé – része az épített környezetnek, és befolyásolja a lakosság életmódját, életkörülményeit, általános közérzetét. Vagyis: „aki házat épít, várost is épít.”. Az 1940. évi Útikalauz megemlíti a Herpály végén álló, Árpád-házi királyok korából fennmaradt Csonkatornyot is. Ez a város egyetlen mûemléke. Külterületi elhelyezkedése miatt azonban folyamatosan rongálásnak van kitéve. Az egyre jobban elszabaduló van9

dalizmus miatt sajnos minden eddigi védelmi kísérlet hatástalannak bizonyult, pedig nemrég lett felújítva. (1997) „A Kálvin térrôl észak felé haladva a Vármegyeháza emeletes épülete ötlik elôször a járókelô szemébe, a Kossuth u. másik végén van a róm. kath. templom, plébánia és elemi iskola” írja az 1940-es Útikalauz. A Vármegyeháza emeletes épülete is védett, mivel ma már nemcsak építészeti, hanem a város történeti értéke is. (Berettyóújfalu Trianon után 1940-ig megyeszékhely volt!) Felújítására – ami valószínûleg sokba kerülne – jelenleg nem látszik sok esély. Ebben az épületben helyezkednek el a különbözô szakhatóságok, civil szervezetek, pártok irodái. Itt található a város legszebb díszterme, mely sok ünnepélyes összejövetelnek adhatna otthont. Az épület nélkül a várost nehéz lenne elképzelni. Észak felé továbbhaladva a védett róm. kat. templom és plébánia felújított épületét, mellette a helyileg védett Földhivatal és a volt Járásbíróság felújított, bôvített épületeit láthatjuk.

A Járásbíróság felújított épülete /Tervezô: Kováts Ákos építész/

Velük szemben egy régi polgári ház, jól sikerült, eredeti formában helyreállított homlokzatában gyönyörködhetünk. Ez utóbbi értékét növeli, hogy a helyreállítás költségeit a tulajdonos fedezte teljes egészében. Észak felé továbbmenve a 42-es és 47-es sz. fôközlekedési utak újonnan épített körforgalmi csomópontja található.

A körforgalmi csomópont madártávlatból

10

A volt Esze Tamás laktanya területének igen értékes, teljes növényzetállományát védetté nyilvánította az önkormányzat. Sajnos ezen a területen is sok az elmúlt idôszakra jellemzô ötletszerû építés. Visszafelé haladva a Kossuth L. utcán el kell idôznünk még az épülô strandfürdônél, valamint a volt Borsodi Sörgyár palackozó üzeme területén felépült Penny Market kisáruháznál. „A 70-es években a városban termálvizet találtak és megkezdôdött egy strandfürdô kiépítése.” A termálvíz gyógyvízzé minôsítése az elmúlt években megtörtént. A város már a 90-es évek elején tanulmánytervet készíttetett a strandfürdôhöz kapcsolódó kisebb befogadóképességû gyógyszálló elhelyezésének lehetôségérôl is. A strandfürdô területének rendezése folyamatban van, ami a terület lekerítését, parkosítását, az ott található igénytelen, tákolmányszerû árusító pavilonok eltávolítását is jelentette. A Borsodi Sörgyár palackozóüzemének területe volt a belváros egyik legszlömösebb, legrendezetlenebb területe. E terület teljes szanálásával, ún. „barna mezôs” beruházásként épült meg egy Penny Market kisáruház. Tipizált, településképbe nem illô épülete helyett szerencsére az építtetô hajlandó volt egy, a város környezetéhez jobban illeszkedô épület építését (bizonyos többletköltségek árán is) finanszírozni egy igen kényes közúti csomópont megépítésével együtt. A város egyik megoldhatatlannak látszó problémája rendezôdött ezzel. Egy egyetemi professzor mondása volt, hogy egy településrôl a piac és a temetô megtekintése után érdemes véleményt alkotni. A piacról már volt szó. A város ún. Csendes temetôje is rendezés alatt áll. Megvalósult egy építészetileg is színvonalasnak mondható ravatalozó elsô üteme. A temetkezési helyek kijelölésénél tiszteletben tartják a temetô és a lakótelkek közötti 50 m-es kegyeleti védôtávolságot is. Reméljük, hogy e jó szokásuk továbbra is megmarad. A „lista” nem lenne teljes, ha nem említenénk a város szennyvíztelepének korszerûsítését, a gázvezeték-hálózat, a szennyvízhálózat folyamatos kiépítését, a városon átmenô 47. sz. fôközlekedési út korszerûsítését, az ipari park gerincútjának és közmû-gerinchálózatának megépítését. A „rendszerváltás” után az infrastruktúra folyamatos kiépítésére a város megkülönböztetett figyelmet fordított. A város fejlesztési elképzelései anélkül ugyanis csak álom szintjén mozoghatnának. Nem feledkezhetünk meg néhány jól sikerült, magánerôbôl épült lakóépületrôl sem. Az elmúlt évtized alatt három lakóépület is sikeresen szerepelt az „év lakóháza” pályázaton, közülük az egyik az „építészetért” alapítvány különdíját is elnyerte. Épültek jól és kevésbé jól sikerült panziók, éttermek is. Közülük említést érdemel az ún. Hídi csárda konyhája és étterme a Keleti Fôcsatorna közelében a 42-es fôközlekedési út mellett. Felépült egy tornaterem iskolabôvítéssel együtt Szentmártonban és egy kb. 200 fô befogadására alkalmas lelátóval ellátott tornaterem a városközpontban, mely a város fedett sportcsarnoka is egyben.

2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

A sportcsarnok kívülrôl /Tervezô: Kulcsár Attila Ybl-díjas építész/

Megemlítendô egy védett épület bôvítményeként megépült új szociális otthon, valamint a felújított szentmártoni református templom is.

kezet, az épületek, a természeti környezet védelmével kapcsolatos tevékenységrôl is. Most pedig lássuk egy kicsit az árnyékos oldalt is. Enélkül a számvetés nem lenne teljes. A volt Elzett gyárnak (mely valaha több mint 1000 fônek biztosított munkahelyet) ma sok tulajdonosa van, lényegesen kevesebb munkahellyel. A gyártelep jelenlegi állapotát pedig jóindulatúan is csak siralmasnak lehet nevezni. A területét (mely a Földhivatal nyilvántartása szerint jelenleg is külterület – építmények nélkül) pedig több tulajdonos részére felosztották, A körülötte épült ún. ipari park (vállalkozási övezet) arculatáról, rendezettségérôl – igen kevés kivétellel – ugyanez mondható el. A magánépítkezés általában napjainkban is igen vegyes képet mutat, az ipari (vállalkozói) területek beépítése pedig nemhogy vegyes, hanem egyenesen elborzasztó… Pedig a munkahely is a település, az emberi környezet része, az emberek itt töltik el életük jelentôs részét… A gyors, kis beruházással megvalósítható haszonszerzés reménye azonban úgy látszik erôsebb az építési elôírásoknál… Összefoglalva, ez lenne Berettyóújfalu építés területén végzett tevékenységének számvetése az önkormányzatok 10 éves fennállása alkalmából. Megítélés kérdése, hogy több is lehetett volna, vagy jóval kevesebb is lehetne… Berettyóújfalu városa 1999-ben a város tervszerû és tudatos fejlesztésében, az építészeti értékek helyi védelmében elért eredményei elismeréseképpen Hajdú-Bihar megye települései közül másodikként (az elsô Debrecen volt 1970-ben) Hild-díjat kapott.

Az új szociális othon fôbejárata /Tervezô: Kulcsár Attila Ybl-díjas építész/

Változatlanul igaz ma is az a megállapítás, hogy a város jelenlegi arculata lényegében a II. világháború után (elsôsorban 1990 elôtt) alakult ki. Az itt felsorolt építkezések ezen az arculaton – a város egészét tekintve – csak részben változtattak. Ami említést érdemel az az, hogy az építések túlnyomóan településrendezési terv alapján, tudatos városfejlesztés eredményeként épültek, hosszabb távú tervek egy-egy elemét alkotva. Ezt lehet elmondatni a megôrzésre érdemes településszerFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

Mûemléki védettségû Csonkatorony (Herpály)

11

HORNYÁK ERIKA egyetemi hallgató, Debreceni Egyetem

AZ ÖRÖKSÉGFÖLDRAJZI TEVÉKENYSÉG LEHETÔSÉGEI A TERÜLETI FOLYAMATOK ALAKÍTÁSÁBAN Bevezetés Meglepônek, furcsának tetszhet ez a kifejezés: örökségföldrajz. Valóban úgy tûnhet, hogy a nyelvünkben annyi jelentésárnyalattal bíró kifejezésnek, az örökségnek, s ennek – az általában természettudományként kezelt – tudománynak, a földrajznak nincs és a hagyományos tudományos gondolkodás szerint nem is lehet sok köze egymáshoz. Mégis léteznek ilyen, tehát örökségföldrajzi kutatások, a fogalom inkább csak a magyar irodalom számára idegen, furcsa. A jelen tanulmány célja az, hogy bemutassa ezt az igen gyakorlatias jellegû tevékenységet, alapvetô célkitûzéseit; módszereit és próbálja felvázolni, ezáltal igazolni is azt. Az örökségföldrajz tárgya E tevékenységi terület tárgya, alanya maga az örökség. Legegyszerûbben úgy fogalmazhatjuk meg, hogy az örökség egy, az adott társadalmi csoportra a múltból maradt reliktum. Ez nem csupán csak a fizikai környezet egységeit, a materiális tárgyakat jelentheti, hanem bármely olyan hagyatékot, amelyet az elôdeink örökül hagytak. Tehát az örökségi egységek csoportja magában foglalja a történelmi eseményeket, a kiemelkedô, meghatározó személyiségeket, a népi emlékeket, a mitológiai elemeket s az ezekhez esetlegesen kötôdô irodalmi asszociációkat. Emellett tartalmazza természetesen a mûemlékeket, a történelmi városokat, városrészeket, a látványosságokat és az ezekhez kapcsolódó képzettársításokat is; de lehet örökség egy ötlet, egy norma, egy eszme, a közösségi tudás vagy a környezetnek egy közösség által vallott sajátos értelmezése egyaránt. A hagyatékolási folyamat történhetett tudatosan, a kiemelt jelentôségû objektumokat a társadalom olykor valóban megkülönböztetett figyelemmel kezeli, s ôrzi meg generációról generációra; máskor egy-egy örökségi jelentôségû objektum csak a történelmi szerencse folytán marad fenn. Bárhogyan is jut azonban egy adott társadalmi csoport örökséghez, ha már felismerte a tulajdonlást és az örökség jelentôségét, kötelessége azt megôrizni és tovább örökíteni. Megôrzésre és átadásra érdemes örökségnek pedig minden közösség birtokában van, csak fel kell ismerni és meg 12

kell találni azt a módot, azokat a formákat, amelyek révén ez a tulajdonlás minden érintett számára gyümölcsözô lehet. Az örökséggel kapcsolatos tevékenységek Az örökség (mint hasznosítható és hasznosítandó tulajdon) kezelésére többféle lehetôség adott. A legegyszerûbb módszer a védelem (angol nyelvû szakirodalomban Preservation), ami a közszféra elôtt is jól ismert mint mûemlékvédelmi tevékenység. Történetileg ez fejlôdött ki elsôként, tudatosan az 1850-es évektôl végzik, de valójában sokkal korábbra nyúlik vissza az az elképzelés, hogy a múltból ránk maradt reliktumokat meg kell óvni (pl. a Római Birodalom, a reneszánsz kor vagy a nemzeti romantika ideje). A hagyományos rendszer azonban nem bizonyult elegendônek a folyamatosan megváltozó, egyre inkább modernizálódó XX. századunk folyamán. A múlt felé mutató igény egyre sokrétûbbé vált, egyre több ember igényelt a múltból egyre különbözôbb sajátosságokat. A puszta védelem nem volt fokozható vég nélkül. Eddig fôleg a városok, települések központi, történelmi magjait óvták, hiszen ezek a legôsibbek, ezek az örökség elemei. Ám a városközpontok nemcsak a település fizikai magját adják, hanem többnyire a városi élet, a városi mindennapok legfontosabb színtereiül is szolgálnak. Ha pedig lassanként az egész városmag védelem alá kerül, akkor nem marad hely az aktuális városi funkciók számára, azok teljes mértékben kirekesztôdnek a városi vérkeringésbôl. A felmerülô problémákra mindenképpen megoldást kellett találni. A megoldást akkor az örökséggel kapcsolatos tevékenységek következô lépcsôfoka, a megôrzés (Conservation) jelentette. Ezt a tevékenységet egy „nemcsak, … hanem is” fordulattal tudnám legjobban jellemezni. Már nemcsak a formát, de a funkciót is meg kell ôrizni, már nemcsak egyes épületek, objektumok kerültek védelem alá, hanem egész térségek is …stb. A védelem szót felhasználva azt is mondhatjuk, hogy a megôrzés céltudatos, célirányos védelem, ahol az egységek puszta megtartása mellé belép azok aktuális hasznosítása, az azokkal együtt élô funkció is. Az elmúlt évtizedekben egy következô lépcsôfokhoz érkeztünk el. Ma modern, posztindusztriális korszakunkban nem elég egy-egy örökségi objektumot pusztán funkciókkal felruházni, hanem olyan hasznosítását kell megoldani, kivitelez2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

ni, amely valódi kézzelfogható vagy valamilyen módon érzékelhetô haszonnal, elônnyel is jár. Az örökséget konkrétan a piac részévé kell tenni, hiszen korunkban a múlt és annak szegmensei is a fogyasztásnak vannak alávetve. Az új igényekhez alkalmazkodó tevékenységet örökségföldrajznak nevezzük. Ez a tevékenység legelôször Nyugat-Európában fejlôdött ki, s azóta is fôként a Benelux államokban, Nagy-Britanniában, illetve Franciaországban mûvelik, a tengerentúlon pedig Kanadában és Ausztráliában vannak több évtizedes hagyományai. A múlt, a történelem, a hagyomány mindenütt jó üzletnek ígérkezik, hiszen rohanó, zavaros, értékválságos világunkban a múlt stabilitása teremti meg a biztonság, az állandóság érzetét. A biztonságot az adja, hogy a múltja értékeinek tudatában lévô közösség magabiztossá válik, megismeri mindazt az alapot, amelyre építhet, aminek birtokában kiválhat környezetébôl, más, valamiképp egyedi lehet. Az örökségföldrajz éppen ezt az egyedit kívánja megragadni, értékké tenni és értékesíteni. Az örökség e fogalomrendszerben átalakul, s nem más, mint a múlt és annak jelenkori használata közti kapcsolat. Az összefüggéseket az 1. ábra szemlélteti.

1. ábra A múlt és az örökség egymáshoz való viszonya (ASHWORTH nyomán HORNYÁK, 2000.)

Ezen értelmezés szerint az örökség a múlt jelenkori közszükségleti cikként való használata, egy árucikk, amelyet azért hoztak létre, hogy a jelenkori fogyasztást kielégítsék. A múlt és minden szegmense termékként a vásárlói igényeknek megfelelôen szelektált, és a piacra való bevezetés során válik igazán hasznosítható, illetve hasznosított örökséggé. E nagyon gyakorlatias megközelítés szerint az örökséggel kapcsolatos tevékenységeket egy iparágként is felfoghatjuk, hiszen egyértelmûen azzal a célzattal bonyolítják, illetve szervezik azokat, hogy piacképes terméket hozzanak létre. Az örökségipar vázlatos modelljét a 2. ábrán láthatjuk.

2. ábra Az örökségipar modellje (ASHWORTH, 1991.) FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

A modellbôl látható, hogy a tevékenység sikerének kulcsa a megjelenítésben, az interpretációban rejlik. E folyamat révén születik meg az örökségi termék, amelyet egy-egy speciális igényekkel fellépô vásárlói csoportnak teremtenek meg. A megjelenítési folyamat rendkívül bonyolult tevékenység, amelynek jellemzôit egy esettanulmány segítségével kívánom bemutatni. Az interpretációs folyamat sajátosságai A jelen esettanulmány hazánk azon területi egységéhez kötôdik, amelyet több oldalról is megvizsgáltam az örökségi tervezés eddigi eredményeit és jövôbeni lehetôségeit tekintve. Ez a térség Tokaj-Hegyalja, amely többféle okból is megérdemli a kitüntetett figyelmet: elég, ha „a királyok borát, a borok királyát” vagy a Bocskai, Lórántffy, Rákóczi neveket említem. A mostani esettanulmány Sárospatak várához kötôdik. E várunk magját 1534–1541 között építtette Perényi Péter; majd fia, Gábor nevéhez kötôdnek a palotaépítkezések. A Perényiek után a Dobók, és Bocskai István volt a tulajdonos, majd bukott szabadságharca után került Lórántffy Mihály tulajdonába. Ezt követôen nevezetes évszám volt 1616, ekkor került ugyanis a vár és a város hozományként a Rákóczi birtoktestbe. A Rákócziak ideje jelenti Sárospatak és a vár egyik fénykorát, hiszen pezsgô fôúri élet, építkezések, a kor késô reneszánsz divatja szerinti átépítések zajlottak. Ezeknek köszönhetô, hogy ma hazánk egyik legjelentôsebb (késô)reneszánsz épületegyüttese a sárospataki vár. A Rákóczi-családhoz kapcsolódóan Sárospatak a korabeli Magyarország tûzfészke volt, s a Rákóczi-szabadságharc leverése után – a további problémákat megelôzendô – osztrák hercegi családok tulajdonát képezte. Az államosítás elôtti utolsó tulajdonos a Windischgraetz-család volt. Az építéstörténetet 1950-ben a helyreállítás-történet váltotta fel, ekkor alapították meg a Rákóczi Múzeumot, amely 1963-ban a Magyar Nemzeti Múzeum filiáléja lett. A helyreállítási munkálatok jelenleg az 1997-ben kezdôdött ötödik helyreállítási szakaszukat élik, az aktuális munkálatok befejezését 2003-ra, a Rákóczi-évfordulóra tervezik. A most bemutatásra kerülô objektum története a negyedik helyreállítási szakaszhoz kapcsolódik. A várkastély DNy-i sarkát az 1990-es évek elejéig bútorraktárként használták, ám ennek mûszaki állapota ekkorra válságosra fordult. A helyreállí-

Reneszánsz konyha a sárospataki várban (HORNYÁK, 2000)

13

tásként indult program a reneszánsz idôkbôl származó konyhát tárt fel. Ennek helyreállítása1995–96-ra megtörtént, s 1996-ban megnyílt a konyhát bemutató állandó kiállítás. A konyhát igyekeztek a lehetô legkorhûbb módon berendezni, hogy a puszta képe is felidézze a reneszánsz idôket. Ám mindez még nem örökségi tevékenység. Sokkal inkább az, hogy a konyhát funkciójának megfelelôen használják. Elôzetes bejegyzés alapján a Bodrog Hotel szakácsainak közremûködésével reneszánsz vacsorákat bonyolítanak itt le, reneszánsz ízvilággal, felszolgálással, esetleg zenével. Igen látványos és nagy volumenû minden évben az a vacsora, amelyet a Zempléni Mûvészeti Napok keretében sorra kerülô sárospataki Reneszánsz Napot zárja le. Ez már valódi örökségi tevékenység, lássuk, hogy miért. A lakomát – hiszen nem egy egyszerû vacsoráról van szó – a sárospataki várudvaron rendezik meg, a reneszánsz udvaron, tehát már a környezet is segít a reneszánsz hangulat kialakításában (2. kép). Minden mozzanatban, minden lehetséges részletet tekintve törekednek a hiteles megjelenítésre. A lakoma fogásait helyben, a reneszánsz konyhában készítik el, a szabadkéményes kemencében és a nyitott tûzhelyen. Nemcsak az elkészítésben, hanem az ízekben is igyekeznek hívek maradni a reneszánsz korhoz. Olyan alapanyagokból és olyan fûszerekkel dolgoznak, amelyek a XVI.–XVII. században is ismertek és kedveltek voltak. Az ételek elkészítése azonban jórészt a szakácsok képzeletére van bízva, hiszen elenyészôen kevés ételleírás, recept maradt ránk. Ennek ellenére étvágygerjesztô s valóban reneszánsz fogásokat sikerült a Reneszánsz Nap alkalmával a vendégeknek kínálni. Ezt a menüt láthatjuk étlapon és a megvalósulás egy fázisában a következô képeken.

A sárospataki reneszánsz lakoma menükártyája (A Zempléni Mûvészeti Napok kiadványa, 2000.)

A reneszánsz lakoma néhány fogása (HORNYÁK, 2000.)

Reneszánsz lakoma a sárospataki várudvaron (HORNYÁK, 2000.)

14

A reneszánsz fogásokat reneszánsz korabeli udvaroncok szolgálták fel a vendégeknek. A vacsora ideje alatt reneszánsz élôzene szórakoztatta a jelen lévôket. Ha mindennek fényében újragondoljuk a megjelenítés sajátosságait, azokat öt csoportba sorolhatjuk. Ezek a következôk: A megjelenítés mûvészet, amely sok más mûvészetet is ötvöz. A reneszánsz lakoma alkalmával sikeresen kellett ötvözni a zenét, a gasztronómiát, a mûvelôdéstörténetet. A megjelenítés nem egyenlô puszta információval, noha azon alapszik, s tartalmaz is információt. Az állandó kiállítás még puszta információ, ezen az este azonban a konyha minden részletével együtt megelevenedett. A megjelenítés fô célja a figyelemfelkeltés, az a végsô cél, hogy a látogatót a kreatív megjelenítés arra sarkallja, hogy kialakítsa az adott objektumról a saját mentális képét, s a múltba utazva magában, magának fejezze be a rekonstrukciót. A részlegessel szemben a minél teljesebb megjelenítésre kell törekedni. Ez esetben: az ízek, a nyelvezet, a zene, a felszolgálás módja, a környezet, mind illeszkedett a teljes reneszánsz hangulat kialakítására való törekvésbe. 2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

A különbözô nézôközönségnek címzett megjelenítés különbözô megközelítést igényel. Minden megjelenítés kiválasztást, szelekciót jelent, s tudomásul kell venni, hogy van olyan elem is, amit aktuálisan nem választunk ki. Ez a vacsora meghatározott felnôtt közönségnek szólt, de a Reneszánsz Nap programjai minden korosztálynak kínáltak elfoglaltságot. A reneszánsz nap, s még inkább a reneszánsz lakoma valóban teljes, nem pedig részleges megjelenítés volt. Nem csupán az akkori élet egy-egy kiragadott elemét villantották fel összefüggéstelenül, hanem természetes egységben nyújtott teljes képet a lakoma során a zene, a környezet, a viseletek, az ízek s a hangulat összhangja. Látható tehát, hogy igen komplex, valóban mûvészeti bonyolultságú tevékenységrôl van szó. A végrehajtás során éppen emiatt sokszor kérdések is felmerülhetnek. Ilyen például, hogy általánosítsanak-e vagy pedig specializáljanak; illetve, hogy homogén vagy inhomogén egységet hozzanak-e létre. A bevett gyakorlat szerint egyrészt általánosítanak, másrészt fôként a heterogenitásra törekszenek. Az általánosítás indoklása az, hogy a befogadóknak (a vásárlóknak) általában nincs vagy kevés a helyismeretük és nincs energiájuk, idejük a speciálist megérteni. A heterogenitást pedig az magyarázza, hogy a túlzott homogenitás kiszoríthatja az adott csoportba nem tartozó szociális, etnikai, vallási vagy más társadalmi csoportokat. Az örökségi tevékenység igazolása Az örökségföldrajzi tevékenység lehetôsége csak egy, a lehetséges megoldások közül. Nem minden problémára megoldást kínáló, tökéletes és egyedül lehetséges megoldás ez, de olyan lehetôség, amelyet több oldalról is alá lehet támasztani és igazolni. Egyrészt az örökségi tervezés már meglévô városi struktúrákat, térségeket és olyan objektumokat használ, amelyet más iparágak (már) nem. Ez az adott területen új gazdasági lendítôerôt biztosít, és kivezetô utat kínál a reménytelennek tûnô gazdasági-társadalmi helyzetben is. Másrészt az új értékcsoport teremtése és az új minôségek megjelenése mind a látogatókban, mind a helyi lakosokban erôsíti a magabiztosságot és a helyi identitástudatot. Igazából ebben a szociál-pszichológiai indoklásban rejlik valódi jelentôsége. Az örökségi tevékenység segít abban, hogy egy-egy térségben megtalálják, illetve megerôsítsék a helyi identitást, ezt tovább is adják, a maguk és mások számára is értékké tegyék. Az embereknek szükségük van arra, hogy magukat másoktól megkülönböztessék, egyediek, sajátságosak legyenek. A speciálisan megjelenített örökségi forrás semmi máshoz nem hasonlít, csak arra a térségre, közösségre jellemzô, ezáltal az egyediség, a megkülönböztetés kiváló eszköze lehet. Bibliográfia ASHWORTH, G. 1991. Heritage Planning, Conservation as the Management of Urban Heritage. Rijksuniversiteit, Groningen. ASHWORTH, G. 1997. Conservation as Preservation or as Heritage: Two paradigms and two Answers. Built Environment, Vol.23. No.2. pp.92-102. FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

ASHWORTH, G. – HOWARD, P. 1999. European Heritage Planning and Management Intellect, Exeter. DANKÓ K. 1984. Beszámoló a sárospataki városfal kutatásáról. Arch.Ért. No.2. FELD I. – DANKÓ K. 1996. Sárospatak, Vörös-torony. Tájak-KorokMúzeumok Kiskönyvtára 536. sz. TKM-Egyesület, Bp. LICHFIELD, N. 1997. Achieving the Benefits of Conservation. Built Environment, Vol.23. No.2. pp.103-110.

A VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság Dokumentációs Központ Tervtára, Könyvtára

1998 augusztusa óta nyilvános tervtárként, könyvtárként saját dolgozóinkon kívül a széles közönség számára is szolgáltatunk. VÁTI Kht. Dokumentációs Központ Tervtár

Cím: 1016 Budapest, Gellérthegy u. 30–32. Telefon: 356-9122/116, 349 mellék, Fax: 356-8003 Nyitva tartás: hétfô–szerda 8.00–16.00 A tervtár állományában a VÁTI Kht., valamint a megszünt Települések Fejlesztéséért Alapítvány KERTI MÉLYÉPTERV ÉVITERV Hídépítô Vállalat ÁÉTV tervtárak anyagaiból szolgáltat. VÁTI Kht. Dokumentációs Központ Könyvtár

Cím: 1016 Budapest, Gellérthegy u. 30–32. Telefon: 356-9122/230 mellék, Fax: 356-8003 Nyitva tartás: hétfô, szerda, péntek : 9.00–13.30 kedd, csütörtök: 11.00–15.30 Könyvtár Archívum

Cím: 1111 Budapest, Budafoki út 59. Telefon: 361-0206 Nyitva tartás: hétfô, szerda, péntek: 9.00–13.30 kedd, csütörtök: 11.00–15.30 A könyvtárban megtalálható a BUVÁTI és a megszünt Építésügyi Tájékoztatási Központ (ÉTK) mûszaki könyvtárainak anyaga is.

15

HORVÁTH BÉLA szakértô, okl. építészmérnök

MÛEMLÉKVÉDELEM ÉS TÖRTÉNETI TÁJ Mûemléki Világnap, Miskolc, 2001. április 18. Az ICOMOS 1983. évi ajánlásai alapján hazánkban 1984-tôl rendszeressé váltak a Mûemléki Világnap megemlékezései. Ezek az országos rendezvények mindenkor egy-egy térség és a mûemlékügy országos tennivalóira is felhívják a figyelmet. Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Önkormányzata, az Országos Mûemlékvédelmi Hivatal és az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága Miskolcon rendezte meg a millenniumi ünnepi ülést. A lehetôség sajátos indíttatást adott a mûemlékvédelem és a történeti táj kérdéseinek megtárgyalására, egyrészt az Aggtelek–Jósvafô világörökség már megvalósított, másrészt a Tokajhegyaljai borvidék folyamatban lévô tájvédelmi körzete elôkészítéséhez. A tanács fôvédnöke Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke volt. Köszöntôt Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Önkormányzatának elnöke, dr. Ódor Ferenc mondott. Az ország 11 ezer mûemlékébôl a Trianon után öt megyébôl egyesült jelenlegi Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 700 védett alkotás található. A vár- és kastélyépítészet, a népi építészeti hagyományok kiemelkedô alkotásai találhatók itt. A táj nemzeti örökség, amelynek továbbfejlesztése a jelen feladata. A megye lehetôségeihez mérten ápolja hagyományait, és saját intézményeiben (Boldogkô, Sály, Kéked, a Megyeháza épülete) jó példával jár elô. Kobold Tamás, Miskolc megyei jogú város polgármestere a történeti hagyományok továbbélésében és az esztétikai nevelésben határozta meg a fô feladatokat. Miskolc a híres hámori, ún. szelete-kultúra révén több százezer éves múlttal rendelkezik. A Zsigmond király által adományozott kiváltságlevél birtoklása után több ízben tûzvészek és árvizek pusztították a várost. A reformkor politikai és szellemi életének pezsgése egyik eredményeképpen felépült a Miskolci Nemzeti Színház, és 1867-óta a fejlôdés folyamatos. 1945-ben a városhoz csatolták a szomszédos településeket, és ezáltal olyan új lehetôségek tárultak fel, amelyek azt megelôzôen csak szándékként éltek az elôterjesztésekben. A diósgyôri vár helyreállítása ismét megkezdôdött, megújult a Deszka templom, a nagy értéket képviselô minorita és mindszenti templomok és a páratlan ortodox templom. Miskolc igyekszik részt vállalni az értékmentésben, az anyag mögött az embert és szellemiségét is keresve. A bevezetô elôadást dr. Baán László, a Kulturális Örökség Minisztériumának közigazgatási államtitkára tartotta meg. 16

Ismertetésében tájékoztatást nyújtott a készülô új törvényrôl, amely a granadai egyezménynek és nyilatkozatnak megfelelôen átfogóan kívánja szabályozni a feladatokat és a megoldás módját. Várhatóan 2001 tavaszán – még a nyári szünet elôtt – a parlament elé kerül a tervezet. Ma nincs még egységes jogi szabályozás, mert az 1997. évi csak általános elôírásokat tartalmaz. 1998 óta a mûemlékvédelem, a régészet és az épített környezet egységes szabályozására törekednek. A mûemléki érték és a mûemlékvédelem közötti kapcsolat élô, de az elôvédelem még nem valósult meg. A törvény keret jellegû lesz. Számos, a végrehajtást elôsegítô alacsonyabb jogszabály meghozatala is szükségessé válik. Rhomer Flóris 1865-ben a nélkülözhetetlen jogi szabályozást, a pénzügyi feltételeket és az állampolgári öntudatot jelölte meg a legfôbb tényezôként. Ünnepi elôadását követôen átadta a Forster Gyula-díjakat dr. Biczó Piroska régésznek, dr. Valter Ilona régésznek, dr. Fitz Jenô régésznek, dr. Kovács András mûvészettörténésznek és Káldy Gyula építésznek. Cselovszki Zoltán, az OMvH elnöke Miskolchoz való kötôdését ecsetelte. A húsvéti ünneplés felhívta a figyelmet a kereszténység ünnepére. Szerinte a tanácskozás témája kiemelkedôen fontos, mert az egész földgolyó egy történeti táj. A társadalom egyre nagyobb mértékben keresi gyökereit. Paradigmaváltásra van szükség. Ebben a történeti táj fogalma a legnehezebben megfogalmazható. A tárgyi kereteken túl a helyi társadalom örökségi mozgalmakba való bekapcsolása is nélkülözhetetlen. A Népszabadság szerint szuperhivatal jön létre. A szakmai munka szabályozása bekerül a rendeletekbe. Országosan hét iroda mûködik, melyeknek feladata lesz, hogy az ügyfeleket tájékoztassák. A II. fok Budapesten lesz, ahol a hivatali-gyûjteményi-tudományos kutatás is szervezeti kereteket kap. Az elnök ezt követôen átadta a Dercsényi Dezsô-sajtódíjakat Rojkó Anna Klára, Trevics Péter, Ibos Éva, Borbély Zsuzsa és Ficker Péter részére, akik egy-egy téma sajtófeldolgozására vállalkoztak sikerrel. A mintegy 150 résztvevô részleteket ismerhetett meg az alkotásokból. A tanácskozás keretében tudományos ülésre is sor került. Ennek keretében dr. Fejérdy Tamás elôadást tartott a mûemlékvédelem és a történeti táj kapcsolatáról és a kutatásai, valamint nemzetközi konferenciák alapján a fogalmak értelmezésével is foglalkozott. Az Európa Tanács szerint – amint azt konvencióban szabályozza – egységesnek kell tekinteni az alkotást a természetvédelmi szempontokból kiindulva, de a kölcsönhatásokat is figyelembe véve. A szabályozások a világörök2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

ségi tapasztalatok alapján fejlôdtek tovább az UNESCO 1972. évi kiindulópontjait bôvítve. A kastélyok parkjaiban egykor még együtt élt a mûemlékvédelem és a történeti táj. Ott és azokban teljesen kifejlôdött a hosszú távú együttélés. Ez vált utóbb ketté. Az idôbeli változásoknak különbözô, állandó és változó elemei vannak. Az elôadó kiemelte a Fertô tó védett térségét, az Esterházy-kastélyt, a Hortobágyi Nemzeti Parkot. A falvakban, a települések mezôgazdasági területein határjelek, kápolnák, kulturális elemek is jelen vannak. Ebbe a körbe tartoznak a különbözô vízrendszerek is. A történeti borvidékek sajátos új elemek. Tájmeghatározó termelési életmódot képviselnek. Más hasonló jellegzetességek is léteznek azonban, így: az egykori „tihanyi visszhang”, az ipari tevékenység során felhagyott területek. Sajátos ellentmondás a divat és a veszélyeztetettség megnyilvánulása. Rezervátumok helyett integrált fejlôdésre, folyamatosságra van szükség. Fontos kidolgozni a változások menedzselésének technikáját. Ezek vidékfejlesztési tényezôk, amelyeknek az értékvédelmet is szolgálnia kell, és az értékvédelmet magunknak csináljuk. Iván Zoltán, Borsod-Abaúj-Zemplén megye fôépítésze a különbözô rendelkezések és szabályozások megyei vonatkozásaival foglalkozott. A jelenlegi megye négy különbözô megye hagyományát ötvözte. A megyében védett 700 épületen kívül 50 helyi védelem alatt álló létesítményt tartanak nyilván. Köztudott, hogy elkészült a megye településenként összeállított megyei arculattanulmánya, amit Istvánfi Gyula készített. A hazánkban nyilvántartott 17 várból 4 ebben a megyében található. Ezek az országos várprogramba is bekerültek. A bükkaljai,

a gömörszôllôsi, a zempléni terv és a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei környezetvédelmi program megannyi lépést jelentett ebben a témában. Dr. Máté Zsolt „Tokaj-Hegyalja a világörökségi lista várományosa” címmel tartotta meg elôadását, melynek szövege a Falu Város Régió 2001/1. számában olvasható.. FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

Laposa József a szôlôhegyi présházak tájalkotó és sajátos szerepét méltatta. 25 éve foglalkozik ezekkel az építményekkel. A présházak közül egyesek a keltákkal is kapcsolatba hozhatók. A csopaki római pince, a kabar pincék, a Mátra-Bükk vidék pincerezervátumai sajátos értékeket rejtenek. A pincék 80%-a hegyi és 20%-a síkvidéki településen található. Ezek a létesítmények szervesen kapcsolódnak a családi gazdaságokhoz. Egy család eltartásához 50 ha nagyságú terület szükséges. Ezeken már másfajta gazdálkodást folytatnak. Csak a kistermelés életben tartása és a borbarát szemlélet révén érhetô el eredmény. Ehhez azonban az adózás és jövedelemelvonás módszerein is változtatni kellene. Az elôadó a nyugat-magyarországi (Burgenland), Etyek, Hajós, Nemesnádudvar, Szépasszonyvölgy-Eger, Farkasmály-Gyöngyös, Bogács, Tolcsva és más példák alapján hívta fel a különleges értékekre a figyelmet. Ónodi Gábor a tanyás települések sajátosságaival és azok zónáinak bemutatásával járult hozzá a tudományos ülés munkájához. A nemzeti agrárkörnyezeti program behatóan foglalkozik a be nem épített táj problémáival. Jelenleg tízszer annyi tanya van, mint amit a hozzátartozó terület képes valóban eltartani. Szükséges a „több lábon állás” gyakorlatának kiterjesztése. A kismajsai, jászszentlászlói tanyák bemutatásával érzékeltette az újraélesztés lehetôségeit. Örvendetes, hogy évente sor kerül ilyen jellegû konferenciákra. A továbbfejlesztés érdekében azonban megfontolandó, hogy lehet-e, kell-e a szakmai ismertetéseken, elôadásokon túlmenôen olyan párbeszédet kialakítani, amely az elmélet és a gyakorlat kapcsolatát még inkább biztosítja, elmélyíti. A kötetlen véleménynyilvánítás és véleménycsere feltételeinek megteremtésével, a figyelemfelhívásokkal eredményesebbé tehetôk a konferenciák. Még csak idô sem volt emlékeztetni arra, hogy az edelényi kastély, az ónodi vár, Regéc vára, Szendrô és Putnok, a népi építészeti emlékek a Bodrogközben, az egykori Gömörben, a Bükkalján, a mezôkövesdi Hadas településrészek milyen gondokkal és nehézségekkel küzdenek. Rendkívül sok a tennivaló mind a történelmi táj, mind a mûemlékvédelem és a komplex kezelés területén. Az információs szint növelése, a pályázati lehetôségek, módszerek és a kapcsolattartás további erôfeszítést igényel, mert tetemesek a természetes avulás és a helyenként fellelhetô rongálások okozta tennivalók. 17

DARABOS FERENC idegenforgalmi referens, Gyôr Megyei Jogú Város Önkormányzati Hivatala

A NYUGAT-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ IDEGENFORGALMI JELENTÔSÉGE ÉS A GYÓGYTURIZMUS FEJLESZTÉSÉNEK LEHETÔSÉGEI A nyugat- dunántúli régió idegenforgalmi adottságait vizsgálva megállapítható, hogy a közlekedésföldrajzi helyzetbôl származó elôny önmagában nem elegendô a turisták régióba csábításához. A régió adottságainak, idegenforgalmi jelentôségének bemutatására az egyes gyógy-idegenforgalmi centrumok összehasonlító elemzése, Gyôr hasonló adottságaival történô összevetése nyújt jó lehetôséget. Tanulmányomban a szolgáltatásfejlesztéssel összefüggô kitörési pontnak tekintem a komplex gyógyturisztikai kínálat regionális kialakítását. A nyugat-dunántúli régió turisztikai, idegenforgalmi adottságai A Gyôr-Moson-Sopron, Vas és Zala megyék által tagolt NUTS II. szintnek megfelelô területfejlesztési, tervezési és statisztikai régió területe 11 182 négyzetkilométer, népessége 983 000 fô, népsûrûsége 87 fô/km2. Az idegenforgalmi régió a fentinél valamivel kisebb területre koncentrálódik, mivel középsô, tó menti települései a balatoni régió részét képezik. Különös figyelmet kell fordítani ezért a régiók közötti együttmûködésre és az érintett kistérségek területfejlesztési programjainak összehangolására. A KSH adatai szerint a térség az országban lévô határállomások személyforgalmának mintegy felét bonyolítja. 1999-ben 52 millió személy utazott át ezeken a határállomásokon, ezen belül 19 millió fô volt a Magyarországra érkezô külföldiek száma. Ebbôl levonható az a következtetés, hogy a régió földrajzi elhelyezkedése kedvezô, az egyes települések közel fekszenek a nyugati piacokhoz. Sajnálatos módon azonban a fenti adottság a turisták relatív alacsony költésével párosul, ami pl. a gyógyászati szolgáltatást igénybe vevô vendégek esetében 12 417 Ft/nap fogyasztás jellegû kiadást jelent. A kereskedelmi szálláshelyek adatai alapján kimutatható, hogy a régiók között 1999-ben a második helyen áll a vendégéjszakák számát illetôen (3 235 464 vendégéjszaka), a vendégszám nagyságrendjéhez hasonlóan (874 598 vendég). Mindkét kategóriában a Budapest, Közép-Duna-vidék áll az elsô helyen (4 890 405 vendégéjszakával, 1 928 351 vendéggel). A gyógyszállók férôhelyszáma, vendégéjszakáinak száma 18

országos szinten élenjáró (2082 férôhely és 483 463 vendégéjszaka; Budapest–Közép-Duna-vidék : 1768 férôhely, 320 140 vendégéjszaka). A régióban ezt a típusú szálláshelyet kimondottan turisták veszik igénybe. Az átlagos tartózkodási idô 3,6 éjszaka, ami az országos átlagnál 0,5 éjszakával több. A régiók közül Budapest, Balaton és a hasonló adottságokkal rendelkezô Észak-Magyarország tekinthetôk a legfôbb vetélytársnak. A legjelentôsebb versenyelônyt a gyógyvizek és a változatos természeti értékek jelentik. A térség az Európai Unió jelenlegi keleti határvonalán érintkezik Burgenlanddal, Ausztria e dinamikusan fejlôdô tartományával közös eurorégiót (West/Nyugat-Pannónia) is alkot. Itt található az ország nyugati kapuja, valamint a Bécs–Pozsony–Gyôr hármas határ menti potenciális városrégió. Ez utóbbi egyúttal Kelet-Közép-Európa elsô számú tôkebefektetési központjának is tekinthetô. A szolgáltatások fejlesztése és az innováció szempontjából sem mellékes a kedvezô vállalkozói környezet feltételeinek jelenléte a területen. A régióval határos országok (Szlovákia, Szlovénia, Horvátország) Magyarországhoz hasonlóan, egyelôre csak várományosai az uniós tagságnak. A határ menti települések között tradicionális nemzetiségi, kulturális, sport-, turisztikai és mûszaki infrastrukturális kapcsolatok mûködnek. Elérkezett az ideje a kooperációk felújításának, tartalmi feltöltésének és élôvé, a protokolláris szinten túlmutatóvá fejlesztésének. Turisztikai szempontból az ország jelentôs települései helyezkednek el a nyugat-dunántúli régióban. A régió versenyképes vonzótényezôkkel rendelkezik a kultúra, az építészet, a természeti adottságok és a programok terén. A régió marketingstratégiájában foglaltak szerint, a térség idegenforgalmára jellemzô hogy itt található az ország összes kereskedelmi szálláshelyének 15%-a, és a vendégforgalomból is hasonlóan részesedik. A külföldiek aránya a vendégforgalomból 47%, ôk elsôsorban a termál- és gyógyvizek fürdôhelyeit látogatják. A közvetlen Balaton melletti településeken, a háttértelepüléseken, a sopron–kôszeghegyaljai üdülôkörzetben, valamint a szigetközi üdülôkörzetben található a régió szállásférôhelyeinek háromnegyede, s ennél nagyobb arányban ide összpontosul a régió összes vendégforgalma is. Ez utóbbi Gyôr szempontjából meghatározó jelentôségû. A térséget felkeresô külföldi vendégek 89%-a szállt meg ezekben az üdülôkörzetekben, s a külföldiek által el2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

töltött vendégéjszakák 93%-a realizálódott itt. A természeti környezet a világon egyedülálló, fürdôzésre egész évben alkalmas meleg vizû tavat (Hévízi-tó) kínál a látogatóknak. A Kis- Balaton, a Fertô tó, a Fertô-Hanság Nemzeti Park, a Szigetköz, az Ôrség, a Hetés és a Göcsej szintén jelentôs vonzerôvel bírnak. Itt meg kell azonban jegyezni, hogy a meghatározó vonzástényezôvel bíró Hévíz, illetve Zalakaros csak tervezési, statisztikai értelemben tartozik a fenti régióhoz. Tekintettel arra, hogy a két település idegenforgalmi vonzerejét, a vendégkört a Balaton közelsége jelentôsen meghatározza, funkcionálisan azok inkább a Balatoni üdülôkörzethez tartoznak. Ez a települések szempontjából hátránnyal is jár, mivel a szakmai vélemények szerint az idegenforgalmi adóbevételekbôl így kevesebbet kapnak vissza saját fejlesztéseikre. A fentiek alapján tanulmányomban a régió elemzése során a Balaton vonzáskörzetéhez tartozó települések turizmusát nem elemzem, hiszen azok Gyôr idegenforgalmát csak közvetve befolyásolják. A gyógy-idegenforgalmi központok összehasonlító elemzése A konkurenciaelemzés vendégforgalmi adatai a gyógyfürdôk mint kimagasló térségi vonzerôk jelentôségére utalnak. Célszerû ezért hangsúlyt fektetni a fenti centrumok részletesebb, speciális összehasonlító elemzésére. A nyugat-dunántúli régió termálvízkincsének komplex hasznosítási programja alapján a régió termál- és gyógyfürdôi jelenleg méretük, tradícióik, kínálatuk folytán három csoportba sorolhatók. Az elsô csoportba a nagyrégiós, nemzetközi vonzerôvel rendelkezô fürdôk (pl. Bük), a második csoportba a hazai középmezônyhöz tartozó termálközpontok (Sárvár, Mosonmagyaróvár, Gyôr, Balf), a harmadik csoportba pedig a helyi igényeket kielégítô települések sorolhatók (Csorna, Szombathely, Kapuvár, Mesteri, Hegykô, Borgáta, Kehidakustány, Lipót, Petôháza). További fejlesztések indultak meg Zalaegerszegen, Szentgotthárdon és Celldömölkön. A következôkben a régió alapvetô fürdôtípusait hasonlítom össze (1.sz. táblázat). Bük kereskedelmi szálláshelyein a vendégéjszakák száma 1999-ben 336 272 fô volt, ennél magasabb adatokat csak a statisztikai értelemben a régióhoz tartozó Hévízen mutattak ki (740 479 fô). A jól bejáratott fürdôkomplexum Bajorországból, Szászországból, Baden Würtenbergbôl, Észak-Rajna-Vesztfáliából, Burgenlandból, Stájerországból, Alsó-Ausztriából és Bécsbôl várja vendégeit. A turisták 50%-a 36–55 év közötti, 20%-a 56–65 év közötti, 15%-a pedig 18–35 év közötti. Az ágyigény-számítási képlet alapján a férôhely-ellátottság 80%-os kihasználtság mellett egyelôre megfelelô (1216 fô szálloda, 2150 fô egyéb szálláshely). A fürdôvel rendelkezô települések rangsorában a kereskedelmi szálláshelyek vendégszáma alapján Mosonmagyaróvár a 4. helyen áll. A település nyugati, határ menti fekvése miatt azonban erôs a tranzitforgalom, így az átlagos tartózkodási idô elmarad az országos átlagtól. A fenti adatok szerint a fejlesztés elsô üteme egyelôre csak a napi bevásárlással egybekötött üdülôforgalmat élesztette fel. További komplex fejlesztésre van tehát szükség, melyre igény is mutatkozik új gyógymedencék építése, szauna, élményfürdô, aquapark kialakítása formájában. (Hasonló fejlesztések Bükön már megvaFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

lósultak.) Tanulságos továbbá, hogy a komplex szolgáltatások, valamint megfelelô színvonalon mûködô, bejáratott gyógyszálló hiánya miatt egyelôre a nem adóköteles, illetve egy-egy napos tartózkodást feltételezô fogászati turizmus dominál. A fôbb küldô országok: Németország keleti tartományai, Burgenland és Csallóköz. A vendégek 70%-a külföldi, 30%-a belföldrôl érkezik. A külföldiek 70%-a osztrák, 10%-a német, 10-10%-a szlovák, illetve cseh állampolgár. Sárvár alacsony vendégszáma ellenére (a kereskedelmi szálláshelyek vendégszáma 50%-a Mosonmagyaróvárénak) kiugró vendégéjszaka-számmal rendelkezik (37%-kal magasabb érték a mosonmagyaróvárinál). Az átlagos tartózkodási idô több, mint háromszoros eltérést mutat szintén Sárvár javára (5,3 nap). A külföldiek a vendégéjszakákból 84,2%-kal részesednek, a vendégek 60%-a külföldi, közülük 35% Ausztriából (Burgenland), 60% Németországból (Bajorország), 5% egyéb országokból érkezett. Az idegenforgalmi adóbevétel 1999-ben 72, 8 millió Ft volt, ez az érték Mosonmagyaróváron csak 43 millió Ft. A szálláshely-kapacitás mindössze 649 fô, ebbôl 375 fô elhelyezésére alkalmas a helyi gyógyszálló (Mosonmagyóvár szálláskapacitása: 778 fô). A fenti adatokból leolvasható, hogy megfelelô szolgáltatásokkal viszonylag alacsony kapacitás mellett is magas adóbevétel realizálható. A fürdôk rangsorában középvárosi adottságai miatt Gyôr rendelkezik a legnagyobb vendégforgalommal (80 913 fô). A kiugróan magas adat azonban minimális tartózkodási idôvel párosul (2,5 nap), ami a kiépítetlen szolgáltatásokon túlmenôen más tényezôkre is utal. A hiányosságokat feltétlenül pótolni kell, hiszen az alapadottságok kedvezôek. A fürdôvendégek csupán 5%-a külföldi, közülük 34% osztrák, 25% svájci, 21% szlovák, 15% német. Összegzés a gyôri gyógyfürdôfejlesztés lehetôségei Mosonmagyaróvárhoz viszonyítva hátrányt jelent, hogy Gyôrben valamivel szûkebb keresztmetszetû a gyógyászati hasznosíthatóság, és a fürdôfejlesztés elsô szakasza leghamarabb 2001-tôl indulhat meg. A gyógyfürdô megépítését követôen várható kereslet az ágyigény-számítási képlet alkalmazásával prognosztizálható. 19

1. sz. táblázat. A nyugat-dunántúli régió jelentõsebb gyógyfürdõi Terület, vízfelület

Vendégek és a vendégéjszakák száma a kereskedelmi szálláshelyeken

Átlagos tartózkodási idõ

A fürdõ befogadóképessége, a fürdõ éves látogatószáma

Gyógyászati javallatok

Bük

13 ha 5600 m2

62 806 fõ 336 272

5,4 nap

4050 fõ 841 000 fõ

Mozgásszervi, nõgyógyászati, anyagcsere-zavarok kezelésére, utókezelésre javasolt

Sárvár

12 ha 1146 m2

20 704 fõ 20 704

5,3 nap

850 fõ 155 000 fõ

Mozgásszervi, nõgyógyászati, légúti panaszok kezelésére javasolt

Mosonmagyaróvár

2490 m2

43 263 fõ 68 759

1,6 nap

1565 fõ 210 000 fõ

Mozgásszervi, nõgyógyászati, anyagcserezavarok kezelésére, utókezelésre, fogászati kezelésekre, légúti rendellenességek kezelésre javasolt

Gyõr

3445 m2

80 913 fõ 200 579

2,5 nap

1954 fõ 218 836 fõ

Mozgásszervi, nõgyógyászati, légúti panaszok kezelésére javasolt

Forrás: A nyugat-dunántúli régió termálvízkincsének komplex hasznosítási programja, Horwath Consulting 2000.

Ágyigény-számítási képlet: vendégforgalom x átlagos tartózkodási idô vendégéjszaka / év x telítettség %-a 40 000 x 2,5 365 X 50 %

Irodalomjegyzék = ágyszám

= 555 ágy

Mérsékelten induló vendégforgalom, illetve 2,5 napos átlagos tartózkodási idô mellett a szolgáltatások igénybevételét és az idegenforgalmi adóbevételek emelkedését prognosztizálva 555 ágyas szabad panziókapacitásra van szükség. Gyôrben a kereskedelmi szálláshelyek szobakihasználtsága 1999-ben 49,2%-ra tehetô, ennek megfelelôen a jelenlegi kapacitás (3761 férôhely) kielégítônek mondható. Figyelembe kell venni azonban, hogy az idegenforgalmi idény kezdetével a jövôben egy - egy nagyszabású rendezvény során a fenti kapacitás a gyógyfürdô forgalmával kiegészülve szûkössé válhat. A fentiek alapján, illetve az átlagos tartózkodási idô és ezzel az idegenforgalmi adóbevételek növelése érdekében célszerû a minôségi szálláshelykínálatot fokozatosan tovább bôvíteni. A jövôbeli ágyigényt az alábbi képlet szerint lehet kalkulálni.: 60 000 X 5 365 X 80 %

= 1027 ágy

A büki szállodának megfelelô vendégforgalom, tartózkodási idô és 80%-os kihasználtság mellett további 1027 ágyas új szálloda-, illetve panziókapacitásra lenne szükség. A fejlesztés mintegy 200 millió Ft/év adóbevételt jelentene az önkormányzat részére. A kapacitásfejlesztést azonban elsô lépésként fokozatos szolgáltatásfejlesztéssel és egyedi kínálat kialakításával kell megalapozni. 20

Cziglényi L.(1981.): Gyôr. Panoráma: Magyar városok sorozata 231p. Darabos F.(1996.): Az M1-es autópálya Gyôr-Moson-Sopron megyei szakaszának forgalmi értékelése, infrastruktúrája, hatásai. Data Geographica, 13–19 pp. Darabos F.(1997.): Adottságok, fejlesztési irányok Gyôr és vonzáskörzete turizmusában PhD. kötet Pécs Darabos F.:(2001.): A turizmus alakulása Gyôrben. Magyar Közigazgatás, 2001.LI/2. Magyar Hivatalos Közlönykiadó. Budapest, 106–113 pp. Enyedi György (1996.): Regionális folyamatok Magyarországon. Ember település régió. Budapest, 138 p. Hamman P.(1995.): Kommunales und regionales Marketing in: Tietz B.–Köhler R. Zentes J. Handewörterbuch des Marketing. 120 p. Horvath–Szemrédi (2000) A nyugat-dunántúli régió Turisztikai Koncepciója és Fejlesztési Programja. 180 p. Horvath–Szemrédi (2000) A nyugat-dunántúli régió termálvízkincsének komplex hasznosítási programja. 200 p. Horváth Gy.(1998.): Európai regionális politika. Dialóg Campus Kiadó. Budapest–Pécs 501 p. Jáki K. (1983.): Gyôr idegenforgalma Gyôri tanulmányok / 5. p. 173–217 Kóródi J. (1966.): Az idegenforgalom mint gazdaságföldrajzi jelenség. O.I.H. III. Budapest. p. 201–210 MTA RKK NYUTI (2000) A nyugat-dunántúli régió területfejlesztési programja. Gyôr, 119 p. Rechnitzer J. (1998.): Területi stratégiák. Dialóg-Campus, Budapest–Pécs 338 p. Szörényiné Kukorelli I. ( 1994.) Gyôr-Moson-Sopron megye térszerkezeti sajátosságai és az idegenforgalom adottságai. Kézirat. MTA RKK ÉDO, Gyôr Unk Jánosné (1998.): Magyarország nyugati határ menti régiójának komplex területfejlesztési koncepciója. Budapest. p. 30–33 2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

DÉKÁNY TIBOR osztályvezetô, VÁTI Kht.

A SIKER TITKA (MUT konferencia – Pécs, 2001.) A VÁROS Egy megyeszékhely egyedülálló történeti múlttal, építészeti, kulturális és történelmi emlékekkel. Az ország egyik legszebb városa. Egy város, amely ugyanúgy szenved a félévszázadnyi szocialista múlt összeroskadó terheitôl, mint a legtöbb településünk. Valamikor az uránbányában óriási fizetésekrôl szólt a fáma, özönlött ide a képzetlen munkaerô. A lakosság száma felduzzadt, ma mintegy 180 ezren élnek a baranyai központban. Hogy ebbôl mennyi a minden szakképzettség nélküli bevándorló, már nehéz volna megmondani, az viszont ismert, hogy 70 ezren laknak azon a kertvárosi panellakótelepen, melyet elsôsorban a Dorogról ide átirányított bányászoknak és azok családjainak építettek a hetvenes években. Az uránbányát azóta berobbantották, a családok elszegényednek, a panellakások lerobbannak, így aztán mára se gyökerük, se munkájuk. Az uránbánya tárgyi emlékei azért megmaradtak. Földön ott van a kôvágószôlôsi meddôhányó, vízben a pellérdi vízbázis fölé telepített ülepítô medence, levegôben mindezek kisugárzása. A meddôhányó rekultivációja beindult, a Pécsi Ipari Parkba lassan élet költözik. Próbálkozások, remények, apróbb csalódások. A Nokia beindult, aztán odébb állt, az elsôsorban horvátországi turisták kiszolgálására megépített FEMA bevásárlóközpont virágzott, majd a bevásárlóturizmus visszaesett, az épületben sorra zártak be az üzletek, mára üresen áll. Az elsô becsôdölt hazai bevásárlóközpont? A kibontakozás nehéz, küzdelmes lesz, siker csak távlatban remélhetô – mint szinte bárhol az országban. Pécsett került megrendezésre A siker titka –szemelvények az elmúlt évek hazai projektjeibôl címen a nyolcadik Országos Urbanisztikai Konferencia április 26-27-én.

adói talentummal exponálta Siker és/vagy a siker látszata címû témáját. A siker valójában attól függ – hangsúlyozta – , hogy mekkora a különbség a várt siker, és a szubjektíven érzékelt eredmény között. Fontos a látszat. Amely város vagy térség sikeresnek látszik, az vonzza a sikerorientált beruházásokat, és így általában a látszatsikerbôl is valódi siker születhet. Budaörs polgármestere, Wittinghoff Tamás „A siker kulcsa a városfejlesztésben” címen számolt be az agglomerációs település sikertörténetérôl. Hat zöldmezôs bevásárlóközpont épült azon a mintegy 20 hektáros területen, amely a város és az M1es–M7-es autópályák bevezetô szakasza közé esik és korábban mocsaras rét volt.

A KONFERENCIA Az elsô nap plenáris ülésén dr. Cséfalvay Zoltán, a Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkára tartott nyitó elôadást. Ebben többek között arról beszélt, hogy míg korábban a területfejlesztések záloga az infrastruktúra-fejlesztés volt, addig a jövôben egyre inkább az innovatív, értelmiségi-munkás közösségek által mûködtetett vállalkozások hálózatát fogják az (elsôsorban külföldi) beruházók keresni, elônyben részesíteni, az ilyen térségek lesznek alkalmasak ugrásszerû fejlôdésre, gyors kiemelkedésre. Dr. Garamhegyi Ábel, aki településmarketinget oktat a Szegedi Egyetemen, imponáló felkészültséggel és kiváló elôFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

Manninger Jenô politikai államtitkár (KVM) elsôsorban az infrastrukturális fejlesztések húzóerejét ecsetelte. Az autópálya-építés végeredményben látszatfejlesztése az érintett kistérségeknek, ami azonban motorszerûen indukálja a társfejlesztéseket, és így egy valós fejlôdés lesz a végeredmény. 21

A plenáris ülést vita követte, majd a szekcióülések vették át a fôszerepet. A különféle szekciók között ingázva, egyértelmûen az elsô szekcióülés emelkedett ki az átlagból. Az önkormányzati megvalósítás lehetôségei az EU rendszerében tematikában dr. Lukovich Tamás vezette a foglalkozást. Bár ez a szekció kapta a legkisebb termet, illetve pontosabban szobácskát, borsódzott az ember bôre a moderátor vitaindító beszámolóját hallva, hiszen érezhetô volt, hogy ma ezek a gondolatok a legfontosabbak nemcsak az urbanisztikai társaság tagjai, hanem az egész ország számára is, és hogy az országos médiának is ezekre a kérdésekre kellene összpontosítania a jelentéktelen, kisstílû fülemüle-ügyek helyett. Néhány kiragadott gondolat az elhangzottak közül. Magyarországon a közszolgálatot a kommunikáció és az együttmûködés hiánya jellemzi. Hiányzik ugyanakkor az önkormányzatok összefogása regionális szinten is. Ha a kormány nem tudja a területfejlesztést régiószintre decentralizálni, akkor nem lesz semmi az uniós támogatásokból, pedig rendkívül nagy összegekrôl van szó, 500 milliárd Ft támogatásra számíthatunk évente. A tervezésben paradigmaváltásra van szükség, vége a jövôképtervezésnek, a vágyálmok papírra vetésének, konkrét támogatási összegek elosztását kell tervezni és ezekhez biztosítani a saját hozzájárulást is. A felkészülésünk lemaradásban van, pénzügyi tervekkel is megalapozott projektekre van szükség, mégpedig 6 évre elôre. Ez felveti az igényét a kormányzatok közötti együttmûködésnek is. Vagyis lehetnek olyan fontos, az egész ország alapvetô szempontjait érintô kérdések, melyekben meg kéne tanulni felülemelkedni a pártszemléleten, és közös stratégiát kialakítani. Ezek legfontosabbja pedig természetesen az EU-csatlakozás. Ahogy beszélünk CBC (Cross Border Cooperation-rôl, vagyis határokon átnyúló) együttmûködésrôl, úgy meg kellene valósítanunk egy CGC (Cross Governments Cooperation-t), tehát kormányokon, kormányzati ciklusokon átnyúló együttmûködést és közös tervezést. Mindennek a 1260/99-es EU-rendelet a törvényi alapja, ami számos szakmai kérdést is felvet. Így két év múlva mindezekkel a feladatokkal kapcsolatban krónikus szakember-

hiány lesz, de olyan új feladatokra is kellenek majd szakemberek, mint a projektkiválasztás, a projektmenedzselés. Ideje lenne lassan azt is észrevenni, hogy a vidékfejlesztés nem a mezôgazdaságról szól. Szellemi infrastruktúra-fejlesztésre lesz szükség és nem a korábban megszokott kínálatorientált, hanem keresletvezérelt projektekre. 22

A 2. szekció (moderátor: Keresztes Sándor) „A közhatalmi tervezés és a magánfejlesztôk” címen tartotta értekezését, és a partneri viszonyt emelte ki az önkormányzat és az ingatlanfejlesztôk közötti kapcsolat legfontosabb elemeként. A 3. szekció (moderátor Zábránszkyné Papp Klára) Együttmûködés a közhatalmi szintek között: állam, régió, település címen tanácskozott. A technikai berendezések meghibásodása rontott a vitaindító elôadások sikerén. Epigrammaszerûen úgy foglalták össze a sikerrel kapcsolatos megállapításaikat, hogy a „harmonikus, kiegyensúlyozott fejlôdés és a mosoly, nem pedig az anyagi haszon a legfontosabb fokmérô a települések életében”. A délutáni szekcióüléseket városnézés követte, melynek során felejthetetlen sétát tehettünk a pécsi dómban és környékén, az ország legszebb terén. Láthattuk a dómot, a megnyitás elôtt álló Dómmúzeumot, valamint a világörökségbe felvett ókeresztény sírkápolnákat. Dr. Bachmann Zoltán ismertetését a lenyûgözô szakmai tudás, a város szeretete és a kiváló, de mégis szerény, személyes hangvételû elôadói stílus jellemezte. Az esti bankett a Baranya Megyei Közgyûlés dísztermében került megrendezésre, ahol sor került a Hild-díjak átadására is. Idén elsô ízben adtak ki posztumusz életmûdíjat is, amit Kiss István kapott, aki úgy látszik rövid életet élt – 91 évesen hunyt el – ahhoz, hogy még életében kapja meg ezt az elismerést. További díjakat kapott még a pécsi településtervezô, Csaba Gyula, továbbá Ágostházy László, aki elsôsorban a mûemlékvédelem területén alkotott kimagaslót és Kemény Bertalan, a falugondnoki rendszer szervezô apostola. A konferencia második napja szekcióülésekkel folytatódott. A 4. szekció (moderátor: Ongjerth Richárd) Tervezés és közlekedés címen ült össze. Az utóbbi évek legfontosabb sikereit a budapesti 56-os villamos felújításában, a parkolási rendszer újrafogalmazásában – mélygarázsok kialakításában, valamint az önkormányzati mûszaki-információs szolgáltatások kifejlesztésében jelölte meg. Ajánlásai: a közlekedési problémák rendszerelvû megoldása, a kis léptékû fejlesztési elemek fontossága, a továbbfejleszthetô megoldások pártfogolása. Az 5. szekcióban (Tervezés és kereskedelem, moderátor: dr. Tompai Géza) a vitaindító elôadók minden jelzés nélküli, illetlen távolmaradása ellenére érdekes beszélgetés alakult ki, elsôsorban a bevásárlóközpontokkal, illetve a hagyományos belvárosi kereskedelmi övezetek megôrzésének fontosságával kapcsolatban. A 6. szekció emelkedett még ki érdekességével a már említett 1. szekció témáját követôen leginkább. Spontán vagy szervezett a településmagok megújulása volt a tematikája (moderátor: dr. Tóth Zoltán). Vitaindító elôadásában Gauder Péter a közterek prioritását hangsúlyozta: A települések lelke, legfontosabb pontja a fôtér. Amennyiben nincs – márpedig általában nincs – megfelelô anyagi forrás az egész település rehabilitációjára, akkor akupunktúrás kezelést kell alkalmazni a legérzékenyebb pontok orvoslásával, vagyis a fôteret kell rendbe hozni. Egy jó hangulatú, szép fôtér azután szétsugározza energiáit a település egészére is. Örülök annak, hogy viták is voltak – összegezte zárószavában a MUT elnöke, Aczél Gábor – hiszen viták nélkül unalmas minden konferencia, és ez valóban így van. A viták hozzák felszínre a lappangó és néha igen súlyos ellentéteket, nézetkülönbségeket, szakmai alul-, vagy félreinformáltságokat, 2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

hibás meggyôzôdéseket. Viták pedig voltak, ami nem is baj, hiszen a vitákon mindenki okul, és utólag bevallottan, be nem vallottan, valamicskével módosít eredeti álláspontján vagy vitastílusán. A SIKER A szocializmus csaknem fél évszázada ledózerolta a történelmi városközpontokat és telehintette panellel, elsorvasztotta az aprófalvakat, történelmi szôlôhegyeket tett parlaggá vagy hobbitelkekké 20 négyzetméteres vityillókkal. A középparasztokat elûzte a falvakból, az értelmiség egy részét kitelepítette, vagyis még a lakosságot is kicserélte – alapos munkát végzett. A vasfüggöny felemelkedésével a nyugati oldalról megkezdôdött az értéktelenné tett hazai termôföld-, ingatlanfelvásárlás, a feldolgozóipar lebénításával, piackivásárlásokkal ízelítôt kaphattunk a kapitalizmus mai trendjébôl. Az uniós csatlakozás még igen sok buktatót hordozhat a meglévô óriási különbségek miatt, így évek, évtizedek munkájára van szükség, amíg a települések arculata, gazdasági alapja stabilizálódik. Most sikerrôl beszélni és ennek tematikájára konferenciát rendezni, nem biztos, hogy idôszerû. De ha már a siker a mottó, akkor azért vannak már urbanisztikai szempontból is sikernek nevezhetô történetek. Ilyen például Pusztaszabolcs, ilyen számos kastélyfelújítás és azok megfelelô, új funkcióval való ellátása, mely a környezetükre is kisugárzó, ilyen Nagykörû, ilyen a Komárom–Komarnó együttmûködés. A pécsi konferencia sikersztoriként Budaörsöt kínálta. Járjuk kicsit körül ezt a témát, nézzük meg, milyen szempontok szerint értékeljük a város utóbbi 10 évének fejlôdését. 1. Ökológiai szempontból nézve azt látjuk, hogy egy lakóövezet és egy forgalmas autópálya közötti mintegy 20 ha nagyságú területet, ahol korábban mocsaras-vizes élôhely is volt, beépítettek hat bevásárlóközponttal és a hozzájuk tartozó parkolókkal. A bevásárlóközpont forgalmat indukál, a forgalom légszennyezéssel jár, ebbôl a szempontból a folyamat nem kedvezô. 2. Zöldfelület-tervezési, környezettervezési szempontból azt látjuk, hogy újra csak sérült a települések összenövésének megakadályozása céljából kidolgozott green-belt elképzelés, vagyis a Budapestet övezô zöld gyûrû koncepciója. Budaörs a fôváros városhatárára rátelepített és az autópályáról is élvezhetô Barbie-baba lakóteleppel is látványosan sérti ezt a – már az 1937. évi VI. törvénycikkben megfogalmazott – alapelvet. 3. A fenntartható fejlôdés értékrendszere felôl közelítve látható, hogy a város szabad területeinek aránya rohamos mértékben csökken, az utánunk következô generációknak egyre kevesebb lehetôségük marad a saját elképzeléseik érvényesítésére. A jövô generációk ombudsmanja piros lapot mutatna fel a város vezetôinek. 4. Az urbanisztikai szempontokat alaposabban körül kell járnunk, lévén, hogy urbanisztikai konferenciáról van szó. Az ENSZ HABITAT II. konferencia (Istambul, 1996) által elfogadott határozata a témával kapcsolatban a következô ajánlást teszi:*

Annak érdekében, hogy ne csak a szimptómákat, hanem a kiváltó okokat is orvosoljuk, a fô célkitûzés a közlekedési igény redukálása. Ez elérhetô a városi terjeszkedés visszaszorításával, a városi övezetek vegyes használatának szorgalmazásával (ellentétben a különféle városi funkciók szükségtelen szétválasztásával), valamint az elsôsorban saját gépkocsi használatára alapozott bevásárlóközpontok és mallok építésének korlátozásával.* (ECONOMIC COMMISSION FOR EUROPE : TOWARDS SUSTAINABLE HUMAN SETTLEMENTS DEVELOPMENT IN THE ECE REGION United Nations New York and Geneva, 1996.) A Regionális Fejlesztésért Felelôs Miniszterek Európai Konferenciája, a CEMAT 10. ülésén, 1994. szeptember 6-7-én elfogadott határozatok között szerepel a IV. 1 bekezdésben: a már meglévô infrastruktúra átszervezésének és a hanyatló ipari és városi körzetek átváltoztatásának elônyt adva támogatják a területek ellenôrzött felhasználását. Ebben a megfogalmazásban témánk szempontjából a következô két megállapítás fontos: I. Elônyt kell adni a hanyatló ipari területek vagy lerobbant lakóövezetben meglévô infrastruktúrájú területeken a nagy bevásárlóközpontok elhelyezésének, szemben a zöldmezôs beruházásokkal. II. A területeket ellenôrzötten kell használni, ami a város koordinált építési szabályozását szorgalmazza, esetünkben Budapest területére vonatkoztathatóan. A Várostervezôk Európai Tanácsa (European Council of Town Planners – ECTP) 1997 februárjában adta ki az Új Athéni Charta szövegtervezetét. Ennek 3.6 Az urbánus erôforrások fenntartható kezelésének elôsegítése c. fejezete (4). bek. a következô: Alapelvként abból kell kiindulni, hogy a zöldmezôs fejlesztések elôtt a barnamezôs területek hasznosuljanak, és nagy érzékenységgel kell kezelni a zöldterületeket és az urbánus határövezeteket. A charta ajánlása szerint tehát mindaddig nem engedélyezhetô bevásárlóközpontok építése zöldmezôs beruházásként, amíg van szabad, rekultivációra váró barnaövezet. A nemzetközi szakmai alapelvek egyértelmûsítik tehát, hogy ami Budaörsön történt, az urbanisztikai szempontból nem siker, hanem épp az ellenkezôje.

* „In order to address the root causes, rather than just the symptoms, the main goal should be to reduce the need to travel. This can be achived by means of restricting urban sprawl, promoting the mixed use of city space instead of the unnecessary separation of city functions, and by discouraging the construction of shopping centers and malls based on the use of private cars”. FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

23

5. Privát profit szempontjából nyilvánvaló, hogy sokak számára sikeres fejlesztésekrôl van szó. Ha egy országgyûlési képviselô bevallottan havi félmillió forintért ingatlanfejlesztési szaktanácsadóként mûködik honatyai ténykedése mellett mintegy másodállásban, akkor elképzelhetô, hogy ezekbôl a nagyberuházásokból legálisan vagy illegálisan, bankszámlára vagy zakózsebbe, mekkora összegek vándorolhattak tanácsadói, engedélyezési, kijárási vagy egyéb tevékenységekért. Ebbôl a szempontból a budaörsi fejlesztéseket egyértelmûen sikeresnek lehet nevezni. 6. A lakosság véleményérôl, a lakosság közérzetérôl nincsenek adataink, nem tudunk közvélemény-kutatási adatokról beszámolni. Ha volna ilyen, akkor is kétséges, hogy mennyire volna valós. A lakosság ugyanis nem tudja összehasonlítani a jelenlegi helyzetét egy nem létezô alternatívával, vagyis hogyan érezné magát akkor, ha az autópálya mentén erdôsáv volna, amely óvná a lakóövezetet a káros zajhatásoktól és a levegôszennyezéstôl. 7. Beszélhetnénk még a város gazdasági sikerérôl, de nem tudunk, hiszen a polgármester maga tett említést a város szûkös anyagi helyzetérôl, amit csak újabb területek eladásával próbálnak kompenzálni. 8. Az Európai Unió területének kiegyensúlyozott és fenntarható fejlôdése érdekében megalkotott EURÓPAI TERÜLETFEJLESZTÉSI PERSPEKTÍVA (EUROPEAN SPATIAL DEVELOPMENT PERSPECTIVE – ESDP), mely az EU olyan alapszabálya, melyhez minden tagállamnak igazodnia kell, számos megállapítást tesz, mely a városkörnyéki zöldterületek megtartásával kapcsolatos. Az öt tényezô között, mely „különös fontossággal bír a városok fenntartható fejlôdése szempontjából”, a következôket találjuk: – a városok fizikai terjeszkedésének kézben tartása; – a városi ökorendszerrel való ésszerû és forrástakarékos gazdálkodás. Ennek éppen az ellenkezôje történt Budaörs esetében, így ez a fejlesztés az EU-direktívákkal ellentétesnek nevezhetô.

9. És ha végezetül a MUT alapszabályának szempontjából vizsgáljuk a témát, a következôket láthatjuk. Az alapszabály 2.12 pontja a következôket mondja ki: (A Társaság) feladatának tekinti különösen: „Az urbanisztika képviseletét a nem kormányzati nemzetközi szervezetekben, az Európai Unió vonatkozásában harmo24

nizációs folyamatokban, valamint különösen a környezô államok hasonló jellegû szakmai és érdekvédelmi szervezeteivel megvalósítandó rendszeres és szervezett kapcsolatkiépítésben”. Ami EU-irányelvellenes, az egyben MUT alapszabály-ellenes is. Így nyilvánvaló, hogy Budaörs esete a területfejlesztéssel a MUT alapszabály szellemében negatív példa. Ahogy nem lehet kétséges az sem, hogy a vizsgált szempontok összességébôl is ezt állapíthatjuk meg. A látottak-hallottak alapján úgy tûnik, hogy szerencsésebb lett volna az európai uniós csatlakozási folyamatot helyezni a középpontba a siker helyett, de ha már siker, akkor a nyitó napra más esettanulmányt prezentálni. Elhangzott még a konferencián két nyilatkozat, melyeknek felmerült a konferencia-anyagban ajánlásként való rögzítése. Mivel azonban egyik sem a siker témakörhöz tartozik, az elnökség elutasította ezek szavazásra bocsátását. Lehetôség volt azonban ezekhez a felhívásokhoz egyénenként csatlakozni, illetve aláírni, támogatni azokat. Ezek szövegeit mellékletben közöljük.

AJÁNLÁS a települési önkormányzatok környezetgazdálkodói felelôsségének a javítására Az ajánlás célja az, hogy a MUT lépjen fel kezdeményezôleg az illetékes kormányzati szerveknél és országgyûlési bizottságoknál a jelzett kérdést szabályozó joganyag korszerûsítése érdekében. 1. A településrendezési terv egyes részeinek a módosítását, például az övezetátsorolást kizárólag teljes új terv készítése formájában lehessen készíteni. 2. A szabályozási terv készítése a piaci szférából egyértelmûen a közhatalmi szférába kerüljön. 3. Az 1996. évi XXI. területfejlesztésrôl és területrendezésrôl szóló törvény 23. § (3e) pontjában a területrendezési tervekre elôírt környezeti, társadalmi és gazdasági hatásvizsgálat a településrendezési terveknek is váljék elôírt munkarészévé. 4. A közmeghallgatások rendjét ésszerûvé és demokratikussá kell tenni, és minden nagyobb fejlesztési akciónál sort kell rá keríteni. A mellôzése pedig az Alkotmánybíróság 3/1997. sz. határozatának a szellemében a vonatkozó rendelet megsemmisítésével kell járjon. 5. Az önkormányzat vagyongazdálkodási koncepciója váljék kötelezôvé a kötelezô településfejlesztési koncepción belül. 6. A vagyongazdálkodási feladatokat ne maga a testület, hanem a vagyongazdálkodási koncepcióban és a településfejlesztési koncepcióban pontosan meghatározott célokkal és feladatkörrel elkülönített nonprofit gazdálkodószervezet intézze. Pécs, 2001. április 26. 2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

SÁRI ISTVÁN építész-urbanista

VIII. ORSZÁGOS URBANISZTIKAI KONFERENCIA 2001. április 2–27. Pécs

A „SIKERES” VÁROS (Vitára szánt hozzászólás a plenáris ülésen) Tisztelt Konferencia! Elnök Úr, Hölgyeim és Uraim! Az utóbbi idôben egyre többet gondolok a várossal kapcsolatos animisztikus kifejezésekre, melyekben a tárgyat megszemélyesítve élô személyekre jellemzô tulajdonságokkal ruházzuk fel egyes településeinket. Az ilyen megfogalmazások mély és igazi értelme, hogy szinte esszenciálisan érzékeltetik az adott város helyzetének legfôbb jellemzôit, mûködésének lényegét. Elég ha csak néhány ilyet sorolunk fel ezen a helyen: „bûnös város”, „hôs város”, „agresszív város”, „halódó város”, „intelligens város”, „hûséges város”… Ezért számomra teljesen érthetô, hogy nyelvünkben gyökeret vert a „sikeres város” kifejezés, amely a történelem során tartalmában változó, az adott idôszak társadalmi-gazdasági viszonyait jellemzô településfejlesztési kategóriává vált. Az ókorban és a középkorban a sikeres város legfontosabb kritériuma az volt, hogy kerítse hatalmába, igázza le, gyûrje maga alá a körülötte lévô településeket, minél nagyobb számban és térségben. Legjobb példája ennek az ókori Róma, amely nemcsak környékét, régióját, kontinensét, hanem az egész világot akarta meghódítani, alattvalójává tenni. Késôbb a fejlôdés során a siker legfôbb indikátora a virágzó kereskedelem lett, és jelentôs városfejlesztô erôvé vált. Az ipari forradalom után egészen a hatvanas évekig természetszerûen a fejlett iparral, sôt a nehéziparral rendelkezô városok lettek sikeresek. Így volt ez hazánkban is az elmúlt fél évszázadban – gondoljunk csak Ózd, Kazincbarcika, MiskolcDiósgyôr, Tatabánya, Komló, Pécs-Uránváros . . . dinamikus fejlesztésére. Ugyancsak sikeresek voltak az ún. „szocialista városok”, amelyek a kilencvenes évek elején – teljesen érthetô módon – nevüket Leninrôl Tiszára, Sztálinról Dunára „magyarosították”, de karakterüket, alapvetô jellemzôiket mindmáig megtartották. A rendszerváltozás után elsôsorban azok a városok váltak sikeressé, amelyek gyorsan reagáltak a piacgazdaság által diktált követelményekre, a privatizáció lehetôségeit jól használták ki, és éltek az önkormányzati törvényben biztosított jogosítványokkal. Kétségtelen tény, hogy napjainkban is vannak hazánkban „sikeres” városok, azonban – véleményem szerint – nem isFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

merjük igazán ennek szakmai „hátterét”, társadalmi-gazdasági feltételrendszerét és a megítélés kritériumait, azaz a siker „kulcsát”. Ezért hozzászólásomban ezekre a kérdésekre próbálok választ adni a magam „eretnek” módján, vállalva az értékelés szubjektivitását és természetesen fenntartva a tévedés jogát, de semmiképpen sem ártó szándékkal, hanem a szakmai tisztánlátás érdekében. Ezek után vegyük hát szemügyre, hogy milyen is a mai magyar „sikeres” város. Melyek a legfôbb ismérvei? A „sikeres” város (szerintem)mindenekelôtt: – mindig készül vagy készen áll valamilyen cím elnyerésére: tiszta, virágos város, iskolaváros, konferenciaváros, fürdôváros, fesztiválváros, megyei jogú város, EU-Nostra, Világörökség…; – a cím elérésével új célt tûz ki, ezek elfogytával új díj alapítását kezdeményezi; – részt vesz minden lehetséges pályázaton (Phare, ISPA, SAPARD, Széchenyi Terv, megyei területfejlesztési tanács, kistérségi pályázatok), ezzel visszanyerheti (kaphatja) az állam által tôle elvont pénzeszközök egy részét.

A „sikeres” város – rendelkezik olyan városszéli területtel, amely elnyerte az Ipari Park megtisztelô címet, egy lakópark megvalósulás alatt áll, egy másik elôkészületi stádiumban van, található a városban még business park, high-tech park, science park, innovációs park, esetleg rekreációs park; 25

– lakáskoncentrációja reális, világos, egyszerre urbánus és kertvárosias, alkalmas polgárai álmainak maradéktalan megvalósítására (mint tudjuk, minden magyar polgár álma, hogy a Váci utca kellôs közepén lakjon egy nagy kertes családi házban); az idôs polgároknak nyugdíjasház, a fiataloknak „fecskeház” épül rövidesen a Széchenyi Terv keretében. A „sikeres” város – közlekedési rendszere korszerû, rendelkezik legalább egy közelmúltban épült körforgalmi csomóponttal, elkerülô autópályával (vagy autóúttal), amennyiben megvalósult, a városnak a magas díjfizetés miatt megnövekedett átmenô forgalmat kell kitiltani; ha még nem valósult meg, addig is további körforgalmi csomópontok építését kell szorgalmazni; – elfogadott építészeti stílusa a posztmodern, de fôként a magánerôs lakóterületeken virágzik az új kis- és középvállalkozói réteg által kedvelt „neo-bugyuta” stílus is (tornyok, manzard); – miután korábban sikeresen privatizálta a teljes lakásállományát, most állami támogatással szociális lakásépítésbe kezd, és gondoskodik azok húszévi fenntartásáról (vagy a hálás utókor).

A „sikeres” város – polgárai harmincöt éven aluliak vagy nyugdíjasok, a családok legalább háromgyerekesek, de hatnál nincs több gyermekük, mert az már kisebbség; 26

– kivezetô útjainak mentén a szélrózsa minden irányában található „szép” bevásárló központ (METRÓ, CORA, AUCHAN, TESCO), amely éjjel-nappal, sôt még a nemzeti ünnepeken is nyitva tart; – helyi újságot, rádiót és televíziót mûködtet (legalább kétharmados tulajdonrésszel), amelyek folyamatosan és pártsemlegesen beszámolnak az elért legújabb sikerekrôl, valamint a várható eredményekrôl. A „sikeres” város – komoly eséllyel tárgyal legalább két elismert multinacionális EU konszernnel egy térségi (vagy regionális) jelentôségû logisztikai központ telepítésérôl; – internetes honlapján minden részletre kiterjedôen, de kellô önmérséklettel mutatja be értékeit és vonzástényezôit, objektíven informálva potenciális befektetôit, felkeltve a város iránt a beruházók érdeklôdését; – a város minden gazdasági egysége, partnere és beszállítója megfelel az ISO 2000 szabvány elôírásainak; – képviselô-testülete városfejlesztési kérdésekben rendszerint konszenzussal hozza meg döntéseit, felülemelkedve a sekélyes pártérdekeken. A „sikeres” város – átmenetileg kissé alacsonyabb jövedelmû polgárai rendezett, bekerített higiénikus WC-csoporttal és megfelelôen méretezett parkolóval ellátott piacon vásárolhatnak, amelyet az elôírások szerint naponta kétszer lemosnak és fertôtlenítenek. Nos, folytathatnám a sort a „sikeres város” további jellemzôinek felsorolásával, de az idô kímélése végett ezt most inkább az Önök fantáziájára bízom. E helyett inkább megkísérlek – talán nem csak a magam számára – levonni némi tanulságot. Rövid eszmefuttatásomat a várossal kapcsolatos megszemélyesítô kifejezések értelmezésével kezdtem (bûnös, hôs…). Ha elfogadjuk a megszemélyesített „élô város” fogalmát, értelmezhetôvé válnak a „város szíve, tüdeje, érrendszere” közismert kifejezések is. Ebben az értelemben minden elônyös tulajdonsága ellenére (vagy talán éppen ezért), egy valami biztosan hiányzik a „sikeres” városból: „NINCS LELKE”! Ezért – véleményem szerint – óvatosabban kell bánni a rövid távú, kampányszerû, jelentôs sikerrel kecsegtetô fejlesztésekkel, amelyek jórészt egyfajta „kívülrôl hozott” városépítészeti „divat” alkalmazását vonják maguk után. Az idegen példák kritikátlan átvétele helyett inkább a régi értékek megôrzése, kijavítása, a történelmi városszerkezet meglévôvel arányos organikus fejlesztése alapozhatja meg a kevésbé látványos, de hosszú távú sikert, a kiegyensúlyozott városi atmoszférát, a harmóniát. Különben a sok „sikeres” fejlesztés eredményeként a város örökre elveszítheti egyediségét, „arculatát”, identitását és a többi „sikeres” városhoz teszi hasonlatossá. Ezért fennáll annak a veszélye, hogy a meggondolatlan fejlesztések hatására a „sikeres város” elôbb-utóbb „jellegtelen” várossá válik. Javaslom, hogy ezt igyekezzünk elkerülni.

2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

AZ ÉSZAK-ALFÖLDI REGIONÁLIS VIDÉKFEJLESZTÉSI IRODA MEGNYITÓJA A megnyitóra április 3-án került sor a debreceni Postás Üdülô éttermében. A meghívást a meghívott vendégek csaknem fele fogadta el, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébôl sokan az árvizes területeken jelentkezô teendôik miatt nem tudtak részt venni az iroda bemutatóján. Az elôadók sorát Vígvári Zsolt, az iroda vezetôje nyitotta meg köszöntôbeszédével, majd ismertette azokat a feladatokat, melyeket az iroda munkatársai az elmúlt több mint fél évben elvégeztek. Utána Szendrôné dr. Font Erzsébet fôosztályvezetô asszony beszélt a vidékfejlesztés helyérôl és szerepérôl, hazánk és az Európai Unió kapcsolódási pontjairól a vidék- és területfejlesztés terén, valamint azokról a lehetôségekrôl, melyek helyben, a hagyományok megtartásával megélhetési lehetôséget jelenthetnek a vidéki népesség számára. Dr. Loncsár Krisztina osztályvezetô néhány mondatban bemutatta a regionális vidékfejlesztési irodák szervezeti felépítését, majd Kuha Zsuzsanna vidékfejlesztési munkatárs a 2000. évi Vidékfejlesztési célelôirányzat a SAPARDprogram elôkészítésére kiírt pályázat eredményeirôl, a pályáztatás tapasztalatairól szólt néhány szót. Az elôadásokat követô állófogadás után a kistérségi menedzserek számára Galuska Krisztina tartott fórumot, melyen a résztvevôk ismertették észrevételeiket és problémáikat, valamint az újabb VFC, illetve SAPARD pályázati kiírás után rájuk háruló feladatokról és a felelôsségrôl kaptak fontos információkat. Kuha Zsuzsanna Észak-alföldi REVI

FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

27

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

NEGYEDÉVI SZÁMADÁS A 2001. ÉVI VFC PÁLYÁZAT ELÔTAPASZTALATAIRÓL Az elmúlt évhez hasonlóan 2001-ben is kiírásra kerül az a vidékfejlesztési céltámogatás, mely rendszerében, célcsoportjainak jelentôs tételeiben a szervezôdés alatt álló SAPARD-program irányelveivel lényegében megegyezik, azokkal konform, illetve a vidékfejlesztés jövôbeni feladatainak megvalósítását ösztönzi. Az FVM Vidékfejlesztési Programok Fôosztályához tartozó regionális vidékfejlesztési irodák (REVI) munkájának kétségtelenül jelentôs hányadát képviselik azok a szervezett megbeszélések, tájékoztatók, egyéni tanácsadások, melyek a szakágak területén egyre gyorsuló ütemben zajlanak le napjainkban. Mindenekelôtt a már kialakult kistérségi menedzserhálózatunknak köszönhetôen, mind gyakrabbá válnak azok a megkeresések, melyek szervezett formában egyre több érdeklôdôt, illetve konkrétan pályázni szándékozót vonnak be ezekbe a fórumokba. Az elmúlt három hónap alatt az Észak-alföldi REVI is kivette részét ebbôl a tájékoztató, PR jellegû munkából. Az alábbiakban felmérési jelleggel igyekszünk összegezve közreadni mindazokat a tapasztalatokat, következtetéseket, melyeket egyrészt a hozzánk tartozó régió néhány településén létrejött találkozásokból, illetve személyes megkeresésekbôl állítottunk össze. A programszerûen összeállított felmérés feltételeit ugyan nélkülözve, megpróbáljuk tájékoztatásaink reakcióit valamiféle empátiával a résztvevôk oldaláról is megvilágítani. Megjegyezzük, hogy a jelzett megbeszélések között a kifejezetten kistérségi menedzserekkel folytatott konzultációk, valamint protokolláris fórumok nem szerepelnek.

Napjainkig – a Debrecenben lezajlott két alkalmat is ideszámítva – 10 településen mintegy 500 fôvel találkoztunk, személyesen húszan kerestek fel bennünket.

Tájtermékek. Piacuk nem kétséges, csupán meg kell azt keresni.

Szatmár-beregi tájtermékek: a híres szatmári szilva, szilvalekvár, alma, szatmár-beregi szôttesek

28

A résztvevôk az alábbi megoszlást mutatták: Egyéni résztvevôk, magán személyek, szervezôdések tagjai Polgármesterek, önkormányzati vezetôk Egyéni érdeklôdôk irodánkban folytatott tanácsadással Összesen

428 fô

86%

52 fô

10%

20 fô 520 fô

4% 100%

Az elôadásokon elhangzott tájékozató adatok, koncepciók ismertetését, valamint a várható támogatási rendszer keretszerû bemutatását követôen elhangzott hozzászólások, vélemények, kérdések alapján érdemes górcsô alá venni a megjelentek tájékozottságát, pályázási elgondolásait, vállalkozási ambícióit, illetve mindazt amit a vidék magasabb életszínvonala érdekében tenni szándékoznak a közel jövôben. Minden esetben tisztázásra szorult az, hogy a VFC és a SAPARD-program milyen kapcsolatban áll egymással. Ez a tény ismeretterjesztô feladatunk jelentôségét és szükségességét támasztja alá. Az önkormányzatok képviselôi településük egésze alakításának lehetôségét keresték, ami természetes és érthetô, tehát a vidékfejlesztés komplex fogalmára egyértelmûen han-

2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

Szatmár-beregi háziipar temékei: beregi hímzés, már csak vevôre várnak

golódtak rá. Az ösztönzött közösségi fejlesztés igénye lételemük. Mind a nyílt megbeszéléseken résztvevôk, mind a személyes érdeklôdôk részérôl megfogalmazódtak az alábbi észrevételek: – A vállalkozások, pályázások új aspektust igényelnek. – Az alapvetôen mezôgazdasági fejlesztések nem jelentik az egyetlen útat. – Nem megoldás a „valamihez kezdeni kell” elve, vagy „ mutassák meg, mit tegyek” gondolkodásmód. – A csak és kizárólagos mezôgazdasági szemléletet fel kell váltania a több lábon állásnak, az innovációs képességnek. – A VFC nem azokat célozza meg, akik a célkitûzésre való tekintet nélkül a pénzforgatás, arctalan befektetés módját választanák. – Szükséges volt erôsíteni a közösségi szervezôdésekre irányuló kezdeményezô készséget, rávilágítani azok hatékonyabb mûködésének elônyeire. Mindezek ismeretében meg kell jegyezni, hogy amellett, hogy a vidékfejlesztés közel új fogalma egyre inkább tudatosul az érintettek körében, hozzáállásuk szerint megkülönböztethetôk az érdeklôdôk, a tenni akarók, a potenciális pályázók csoportja:

– Azok, akinek csak egy kisebb-nagyobb lökés hiányzik elgondolásuk megvalósításához. – Innovatív, tájékozott, komplex megvalósításban gondolkodók. – Egészen új, feltalálásszerû tevékenységben gondolkodók. – Óvatosan tapogatózók. – Abszolút tôkeszegények. – Nincs vállalkozásképük, bár szeretnének vállalkozni. – Önállótlanok, de jobbítani szeretnének a körülményeiken. – A mezôgazdaságban látják az egyetlen boldogító jövôt. A legnagyobb problémának azoknak a vidéken élôknek a helyzetét tartjuk, akik a megbeszélésekre sem jönnek el, a rájuk bízott munka minôsége igen jó, az utasítások végrehajtói, bérmunkások. Igen sokan vannak Magyarországon ilyenek, sajnos a fiatalok között is mind Biharban, mind a Nyírség délkeleti részén. Az ô bevonásuk VFC pályázatokon való részvételre, talán a REVI egyik legnagyobb feladata lesz.

Vígvári Zsolt irodavezetô

– Már eddigi is többnyire sikeres pályázati múlttal rendelkezôk. Ôk mindenre pályáznak. FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

29

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

KUHA ZSUZSANNA, az Észak-alföldi Regionális Vidékfejlesztési Iroda munkatársa

KONFERENCIA A KORSZERÛ ÁRTÉRI GAZDÁLKODÁSRÓL (Nagykörû, 2001. május 4-5.) A Szolnoktól néhány kilométerre északra elterülô csaknem 2000 lelket számláló Nagykörûn példaértékû kezdeményezésnek lehetünk tanúi. Az országban immár második alkalommal került megrendezésre az „Új szemléletû tájhasználat a Tisza mentén – a korszerûsített ártéri gazdálkodás megvalósítása” címû konferencia. A konferencia helyének megválasztását az adta, hogy a településen megkezdôdött az a kubikgödör-hasznosítási program, melyet helyi kezdeményezésre, nem elvi és anyagi támogatásokra várva, hanem a fejlesztés eddigi részeit önerôbôl finanszírozva, kiváló szakemberek vezetésével és a környéken rendelkezésre álló munkaerôt kihasználva vágtak bele ebbe a nagy vállalkozásba. A konferencia célja a napjainkban egyre inkább idôszerû természeti és társadalmi kihívásokra részben megoldást kínáló környezetgazdálkodás körvonalazása volt. Az elôadók és a hozzászólók körének kiválasztása, a kétnapos program megszervezése arra vall, hogy Nagykörû önkormányzata igen széles rálátással és szakmai hozzáértéssel rendelkezik az ártéri gazdálkodást illetôen, valamint a Tisza folyó és a partjain élô népek gondjait, örömeit és lehetôségeit valóban legbensôbb ügyüknek érzik. A hallgatóság az elôadások és a hozzászólások meghallgatásán felül részt vehetett a vitákban, a terepszemlén – ahol az elôadásokban bemutatott területeket látogatták –, valamint a gasztronómiai élvezeteket nyújtó ebédeken és egy kerti pecsenyesütô vacsorán. A konferencia levezetése dr. Aradi Csaba feladata volt, aki az elôadások közötti néhány perces szünetekben mindig szakszerûen, kedvesen és az idôszerû kérdésekre rámutatva méltatta az egyes elôadókat. Sokéves tapasztalata és csodálatos hozzáértése alapján kiderült, hogy talán nem is találhattak volna megfelelôbb embert erre a nemes és szép feladatra. A konferencia elsô napjának délelôttje folyamán a finn Mezôgazdasági és Erdészeti Minisztérium delegációjának tagjai érkezetek a településre Szendrôné dr. Font Erzsébet, az FVM Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya vezetôjének társaságában, és részt vettek a programokban, természetesen az elôadások egy részének meghallgatása helyett helyi termékbemutatókon, lovaskocsikázáson töltötték idejüket. A bemutatókon túl, cél volt a mezôgazdasági és vidékfejlesztési kérdésekben tartott tapasztalatcsere is. Visszatérve a konferenciára: az elsô napon felszólalt 16 elôadó beszédében elhangzott néhány érdekes, igen idôszerû és hasznos mondatot szeretnék idézni. Veres Nándor Nagykörû polgármestere megnyitó beszédében a település néhány jellemzô30

jét ismertette, így beszélt a 150 hektáros történelmi cseresznyésrôl, a tiszai iszap csodálatos gyógyító hatásáról, a lótartásról, valamint arról, hogy a szakirodalom és a történelmi feljegyzések az elmúlt évszázadokban élô nagykörûi emberek mezôgazdasági tevékenységét az ártéri gazdálkodás tipikus példájaként emlegetik. Szót ejtett az idegenforgalomban rejlô lehetôségekrôl, részben a már meglévô adottságokra részben a várható fejlesztésekre építve. Andrásfalvy Bertalan, a Pécsi Egyetem tanára elôadásának lényege az ártéri fokgazdálkodás történelmi elôzményének bemutatása volt, melyet néhány perces elôadása során nagyon érthetôen és igazán élvezetesen tárt elénk. A Kárpát-medence vízgyûjtô területének vizeit, földjeit, élôlényeit csodálatosan változó ökológiai egységnek nevezte, melyben úgy futnak a folyók, mint testben az erek. Beszélt arról, hogyan élt együtt az ártéri ember a folyókkal egészen a római kortól kezdve. Molnár Géza, a Palocsa Egyesület titkára azokra az elvi alapokra helyezte a hangsúlyt, amelyek alátámasztják és magyarázzák a fokgazdálkodás lényegét és jelentôségét. Felhívta a figyelmet az ártereken kialakuló növénytársulások szerepére. Egyrészrôl a gyökérzetükben tárolható nagy mennyiségû víz kiegyensúlyozottabb talajvíz-gazdálkodást tesz lehetôvé, másrészrôl a lombozat szélfogó hatású. Závoczky Szabolcs, a DDNPI igazgatóhelyettese a fokgazdálkodás természetvédelmi vonatkozásait ismertette, így tisztázásra került, hogy mit jelent a mellékág, fok, holtág, fômeder és még jó néhány, a természetes vizekkel és a vízgazdálkodással összefüggô fogalom. Bemutatott néhány lehetôséget az ártéri rendszer – mint ökológiai egység – fenntartására, megôrzésére. Vargha János ökológus hangsúlyozta, hogy mindenképpen politikai együttmûködésre van szükség, s a szembenálló feleknek kell együttmûködniök egy közös cél és megoldás érdekében. Bár korunkban sokan bírálják a Vásárhelyi-féle mûszaki szemléletet, mégis 150 évvel ezelôtt az általa választott megoldás világszínvonalon is nagyra becsült és elfogadott volt, hiszen az ô közremûködésével szabályozták a Mississippit és a Rajnát is. Taglalta a magyar vízügyi politika elveit. Véleménye szerint „a fönt hozott döntéseket lenyomják a társadalom torkán”; a zárt döntési struktúra jellemzô, mely azért alakult így, hogy ezen szûkebb körök érdekeit semmi se sértse. Ezeken mindenképpen változtatni kell demokratikus, nyílt, alulról fölfelé építkezô döntési struktúrát kell kiépíteni. Droppa György a fenntarthatóság és a politika kapcsolatáról beszélt. Természetesen a döntések politikai közegben születnek meg, melyek érdekcsoportok közti döntések. Minden cso2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

port azt az elképzelést támogatja, amely számára a legnagyobb erôt tudja bemutatni. Hazánkban mára kialakult a szkepticizmus a politikával szemben, és a hit a gazdasági érvényesülés erejében. Közösen kell a térkép fölé hajolni a vízgazdálkodás problémáinak a megoldása és az együttgondolkodás során. („Global Water Partnership, Water Framework Directive”). Veres Nándor polgármester kifejtette: csak valóban komplex szemlélet lehet sikeres, prioritásokat nem lehet meghatározni, hiszen az havonta változik (árvíz, belvíz, ciánszennyezés, a mezôgazdaság rossz helyzete stb.). Ez a folyószabályozás elôtt és után álló Tisza menti település nem kíván felelôsségre vonni senkit, hanem együttmûködésre akar buzdítani. Komoly gondok vannak a tájhasználattal, ezért kitaláltak egy új szemléletet, egy megoldást, és elnevezték „korszerû ártéri gazdálkodásnak”. Nem a pénzhiány, hanem a szemlélet lehet akadálya az elôrelépésnek: ne csak beszéljünk a fenntartható fejlôdésrôl és az alulról építkezésrôl, hanem cselekedjünk is. Az MTA korábbi számításai szerint mintegy 200 milliárd forintra lenne szükség a gátak megerôsítésére, de azóta kiderült, hogy még magasabbra kellene emelni azokat (sorozatos és váratlanul magas árhullámok), így ez járhatatlan út. Egyelôre csak mintaterületeken kell a korszerû ártéri gazdálkodást bemutatni! „Van saját sorsunk, azt kezünkbe kell venni.” Dévai György, a Debreceni Egyetem tanára bemutatta, hogyan alakult a gazdaság és az ökológia viszonya az idô múlásával. A XIX. század közepén a gazdasági alrendszer az ökológiai alrendszer egy kis részét képezte, míg napjainkra csaknem teljesen lefedte azt. Az a folyamat, amelynek a következô módon kellene lejátszódnia: társadalmi igény–politikai döntés–szakmai elôkészítés–mûszaki-technikai kivitelezés–szakmai ellenôrzés, már megakad a szakmai elôkészítés szintjén, mert nem értünk el egy jó ökológiai állapotot, mely feltétele lenne a következô lépésnek. Hazánkban az ökológiát sajnos, mintegy „halandzsázó” tudományt tartják számon, holott csak az a probléma, hogy nem biztosítanak elég pénzt ennek a területnek a kutatására. Véleménye szerint ne kezeljük ezt a problémát politikai kérdésként, ne érdekek, hanem érvek ütközzenek, szakmai szinten. A jövô mindenképpen az integrált prioritási sorrendet meghatározó megoldásoké (Water Framework Directive). Ez a megállapítás szemben áll Veres Nándor polgármester már az elôzôekben kifejtett véleményével. Oláh János, a Tessedik Sámuel Fôiskola tanára egy olyan, amerikai és európai közremûködéssel készült, húszéves kutatás eredményérôl beszélt, melyben megpróbálták elvégezni a természet „árazását”. Így mutatott rá

FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

arra, hogy például a Tisza-tónál 1 hektár ártér értéke akár a 230 ezer forintot is elérheti, ha azt vesszük számításba, hogy kedvelt kirándulási célpont, turisztikai központ, vadmadárlelôhely, horgászparadicsom stb. Mérlegelnünk kell, hogy megéri-e az árteret a folyótól elvonva, a gátak mögötti bármilyen AK értékû földeken a hektáronkénti – jó esetben – mindössze 30 ezer forint nyereséget termelô búzatermesztéssel foglalkozni. Felsô Barnabás, a DDNPI természetvédelmi ôrkerület vezetôje bemutatta a fokok mûködését a gyakorlatban. Kolossváry Gábor, az FVM Vízgazdálkodási Önálló Osztály fôosztályvezetôjének véleménye szerint a legfontosabb annak véghezvitele, hogy egy megfogalmazott közcél szakmai munkavégzésen keresztül, valamely közmegegyezésen alapulva valósuljon meg, miközben érveket sorakoztatunk fel véleményünk mellet a viták során. Az elmúlt két esztendô során csaknem 3000 mûholdas felvétel készült a Kárpátmedence vízgyûjtô területérôl, melyek jól használhatóak a jövô vízrendezési tervei szempontjából. Olyan 6–7 éves konstrukció kidolgozása folyik, mely illeszkedik a területrendezési tervekhez. Ma különbözô formában megpályázható a belterületi és külterületi vízelvezetô hálózat kiépítése, a mezôgazdasági termelôket érintô, nagy vízelvezetô árkok támogatása, öntözési támogatás stb. Egész Magyarország területére vonatkozó digitalizált belvíztérképek állnak rendelkezésre a fôosztályon, melyet felajánlott minden érdeklôdô és szakember rendelkezésére. Tardy János, a KöM helyettes államtitkára hozzászólásában kiemelte: a Tisza ciánszennyezése kellett ahhoz, hogy felfigyeljünk a már hosszú évek óta fennálló problémákra! Amennyiben sikerül kidolgozni egy egységes szakmai-tudományos koncepciót, és kialakul egy egységes magyar szakmai konszenzus, jó esélyünk lehet arra, hogy a kedvezô megítélés hatására a lobbizások során nagyobb támogatásokra tegyünk szert nemzetközi forrásokból. Véleménye szerint a vízgazdálkodás terén s fôleg az érzékeny természeti területeken nem szemléletváltásra van szükség, hanem tettekre. Gönczy János tiszai kormánybiztos élesen bírálta a magyar és a közép-európai vízügyi politikát, a sorozatos konferenciákat, a tervek, koncepciók kidolgozását, melyek emésztik a költségvetési és az uniós forrásokat, de még megközelítôleg sem képesek megoldani a felmerülô problémákat. Magyarországon ma nagy a fejetlenség, és valójában senki sem tudja, hogy mit tegyünk. Ma hazánkban 15 holtág-rehabilitációs, több száz Tisza-megmentô programtervezet van, de Nagykörû példaértékû, hiszen itt nem felesleges terveket készítettek, hanem kimentek a gát mögé, és kétkezi munkával kezdték el megvalósítani az ártéri gazdálkodáshoz fûzôdô elképzeléseiket. Felhívta a figyelmet arra, hogy a vizes élôhelyeket nemcsak kialakítani, hanem kezelni is kell. Szakmai feladatai közül három célt szeretne elérni: egyrészt legyen egy olyan ökológiai védelmi keretegyezmény a Kárpát-medencében, amely felöleli a vízgazdálkodás, a természetvédelem, az erdôgazdálkodás, a földhasználat és a gazdasági fejlesztés megoldásait elfeledve a trianoni határokat. A nemzetek csak összefogással tudnak eredményt elérni. Másrészrôl szükséges a vízminôség és az élôvilág monitoringrendszerének a kidolgozása a Tiszán, kompatíbilis, közös elvek alapján, a többi Tisza menti országgal. S végül legyen egy nemzetközi Tisza intézmény, amely nem egyes tárcák irányí31

V

I

D

É

K

F

tása alapján mûködik, s ahova az Európai Unió megfigyelôit és szakembereit csak „ szalonképességünk megôrzéséért” hívjuk meg. Hovány Lajos vízépítô mérnök Szabadkáról érkezett a konferenciára, és az árterek természetszerû gazdálkodását mutatta be munkaterületének, az Északkelet-Bácska vízgyûjtô területének a példáján. Schweitzer Ferenc, az MTA FKI igazgatója a Kárpát-medence domborzatának és fôleg folyómedreinek kialakulásáról és az elmúlt évszázadokban élt emberek táj- és árvízvédelmi megoldásairól beszélt. A magas árteret sosem öntötte el a víz, és az emberek természetesen ezekre a területekre építették falvaikat, hiszen az alacsony árteret a középvíznél magasabb víz mindig megtalálta. A tervezés során legalább 200 évvel kell elôre gondolkodnunk, kikerülve a lobbikat és a politikát, tisztán tudományos alapokat véve figyelembe. A tudomány ne fajuljon üzleti vállalkozássá! Haraszthy László, a WWF magyarországi vezetôje nevében egyik munkatársa arról beszélt, hogy a LIFE program keretében 1992-ben az uniós tagországok pályázatot nyújtottak be természeti értékeik megôrzésére. Ebben Magyarország úgy vett részt, hogy egy osztrák projekt keretében közösen adták be pályázatukat. Sajátos módon Ausztria programját elutasították, a magyar Tisza-völgy természeti értékeinek megôrzése programot (ártéri rehabilitációs program) elfogadták, így 55 millió forint támogatást nyertünk, melyhez az elkövetkezendô 4 évben 50 millió forint önerôt kell biztosítanunk. A program célkitûzése a tájfenntartás, az élôhelyek helyreállítása belterületeken, valamint hagyományos, illetve újszerû ártéri gazdálkodás megvalósítása. Így a nagykörûi program megvalósítását részben ebbôl a forrásból, másrészt a 2000. évi Vidékfejlesztési célelôirányzat SAPARD-program elôkészítésére kiírt pályázaton elnyert támogatásokból finanszírozzák. Szendrôné dr. Font Erzsébet, az FVM Vidékfejlesztési Programok Fôosztályának fôosztályvezetôje kiemelte Nagykörût, hiszen itt nem vártak ölbe tett kézzel több millió forintos támogatások elnyerésére, hanem kimentek az árterekre, és megvalósították elképzeléseiket. Biztos abban, hogy a polgármester a jövôben azért talál majd követôkre, mert az elmúlt években bekövetkezett néhány nagy tragédia. Mindenképpen költségvetési támogatásra van szükség ahhoz, hogy a gazdák a jelenlegi gazdálkodásról képesek és hajlandók legyenek átállni az ártéri gazdálkodásra. A VÁTI Kht. által elkészített tiszai területrendezési programban komplex ökológiai elképzeléseket fogalmaztak meg, de azért maradtak nyitott kérdések, melyek azt bizonyítják, hogy ennek a feladatnak a megoldása bonyolult és összetett. Tímár Géza , az ELTE geofizika tanszékének munkatársa az árterek mozgását ismertette, és bebizonyította, hogy miként épültek a települések a magas ártér fölé, a szabályozás elôtt. Balogh Péter geográfus, kutatásvezetô röviden arról szólt, hogy nem katasztrófában, harcban kell gondolkodni, hanem a folyóval való együttélésben. A nagykörûieknek nem ötletük, hanem koncepciójuk van. Nem árvízvédelmi, hanem komplex vidékfejlesztési kérdésrôl van szó, ahol a természet a szûk keresztmetszet. Azokról a Szolnok környéki természetes „víztározókról” beszélt, ahova az árvizek során kiömlô, csaknem egymillió köbméter vizet lehetne engedni, ezzel mintegy fél méterrel csökkenteni a tetôzési vízszintet a koronaszinthez képest. Most keresik a mûszaki „aka32

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

dályát” (?) annak, hogy 20 zsilippel, hogyan lehet ebbe a 13 tározóba engedni a vizet, és szabályozni a mozgását. Ugyanis, ha nincs ilyen akadály, miért nem valósítják meg? A víznek visszaadott terület nem esik ki a jövedelemszerzés alól, hanem megtartja vagy emeli annak jövedelemtermelô képességét. Az elôadások és hozzászólások után érdekes és mindenképpen építô jellegû vita alakult ki, leginkább három kérdésben: a politika vagy a szakma döntsön-e a vízgazdálkodás kérdésében; hogyan oldják meg az újszerû ártéri gazdálkodás bevezetését a konferencián felsorolt lehetôségek közül; valamint, hogy a Beregi öblözet vagy a Szolnok környéki „tározók” elárasztása jelentene e gyorsabb megoldást az árvizek kezelésére. A hallgatóság egyértelmûen a szakmai döntéseken alapuló megoldásokat támogatta. A nap végén Balogh Péter egy felhívást tett közzé a Tisza menti polgárok nevében, melyben pontokba szedte a Tiszával való együttélés lényeges jellemzôit és a megoldásra váró feladatokat. Ezekre a megoldás mikéntjét is megválaszolta. A konferencia résztvevôi aláírásukkal támogathatták a felhívást. A konferencia második napja már sokkal szûkebb körben telt, leginkább azok az emberek maradtak ott, akik szívügyüknek tekintik a nagykörûi problémákat vagy kimondottan ez a település és környék érdekli ôket. Így a polgármester és a helyi kutatásokat koordináló szakemberek beszéltek a kimondottan Nagykörû határában elvégzett elsô lépésekrôl, a korszerû ártéri gazdálkodás felé történô elmozdulásról. Veres Nándor záró elôadásában újra felhívta a figyelmet arra, hogy a kubikgödör-hasznosítási, valamint az újszerû ártéri gazdálkodásra áttérést segítô program komplexen, több problémára kínál megoldást. A Balogh Péter által bemutatott „tározók” elárasztására már megvan a vízjogi engedély, de még nem nyerték el minden gazda hozzájárulását. Van olyan földterület tulajdonos, aki máris több száz hektárját ajánlotta fel mintaterületként, annak tudatában , hogy az átállás után az ártéri gazdálkodásból nagy haszonra tehet szert. Nem anyagi, hanem szemléletváltási kérdésrôl van szó. Délben sor került a terepszemlére, melynek során a látogatók megtekintették a kubikgödör-rendszert, a hullámteret és az ártér mintaterületnek kijelölt részeit. Igen érdekes, valóban idôszerû és nagyon fontos kérdéseket felvetô, néhány esetben megoldást is adó elôadássorozatnak lehettünk tanúi. Az elôadók sikeres megválasztásával elérték a szervezôk, hogy a konferencián mindenki megtalálja a neki szóló, szakmáját közvetlenül érintô elôadásokat, illetve hogy betekintést nyerjen más szakágakba is. Mindenképpen értékes és példaértékû két napnak lehettünk tanúi ebben a tettre kész Tisza menti községben, ahol tényleg összefogásról és szakmai felkészültségrôl tettek tanúbizonyságot a helybeliek és a közremûködôk. A konferencia megszervezését anyagiakban is támogatta: Ökotárs Alapítvány Községi Önkormányzat Nagykörû Tiszamenti Környezetvédelmi KFT, Szolnok Városi Mûvelõdési Központ, Szolnok MOL Szolnok 2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

AJÁNLÁS

Az eddig csatlakozók betûrendben:

A konferencián az ökológiától az ökonómiáig, a természetvédelemtôl a vízépítésig az érintett szakmák jeles képviselôi, Tisza menti önkormányzatok és civil szervezetek vettek részt. A konferencián körvonalazódott a Tisza-vidék fejlôdéséhez szükséges fenntartható környezetgazdálkodás koncepciója. A követendô új tájhasználat alapjául az érintettek egy olyan vízgazdálkodási koncepció bevezetését kérik és támogatják, melynek lényege, hogy ki kell lépni a hullámtérbôl, azaz meg kell oldani az árhullám egy részének szabályozott kivezetését, visszatartását, illetve továbbvezetését a mentett oldali természetes öblözetek és medermaradványok bekapcsolásával. A kérdés túlmutat az árvízvédelem ágazati keretein, számos más szakma kompetenciája is nyilvánvaló, bevonásuk egyenlô hangsúllyal szükséges. A konferencia rámutatott az érdekazonosságra, hiszen minden szakmai érv a fenti koncepció helyességét bizonyítja. Ez a megoldás egy rendszerben válaszol az árvízvédelem, az agrárszerkezet-válság - EU csatlakozás és az ökológiai katasztrófahelyzet által felvetett kérdésekre. Ez a koncepció kell, hogy alapját adja a térség további fejlesztési terveinek és programjainak, valamint a vonatkozó agrárszabályzóknak és -támogatásoknak. A koncepció megvalósítását kimondó politikai döntés támogatására az alábbi felhívást fogadta el a konferencia:

név Agócs József Andrásfalvy Bertalan Aradi Csaba Balázs Brigitta

FELHÍVÁS a Tisza menti polgárok nevében Nem akarunk harcolni a Tiszával. Nem harcolni akarunk a Tiszával. Együtt akarunk élni Vele, fel akarjuk használni áldásait. Nem kérjük a hamis biztonságtudatot. Nem akarunk folyamatos árvízi fenyegetettségben élni. Ne döntsenek Rólunk Nélkülünk - megint. Vállaljuk a felelôsséget: lakóterületeink fenyegetése helyett használjuk a Tiszát belvizes szántóinkból átalakított legelôink és erdeink megöntözésére. Árnyékot adó erdôket, természetes tavakat és halbôséget, új haszonvételeket akarunk. Földjeink nyaranta vízért kiáltanak. Vezessük a vizet az üresen tátongó tómedreinkbe. Saját kezelésû tavainkból olcsó öntözôvizet biztosíthatnánk gazdáinknak. Ne vezessük el drágán és veszélyesen a tavaszi vízfelesleget nyáron vízhiányos földjeinkrôl. Az Alföldnek szüksége van a vízre. Az Alföldnek szüksége van a Tiszára. Költség, kudarc és katasztrófa helyett békés, változatos és élhetô tájat akarunk. Olcsóbb, mûködô, fenntartható tájat - az Ország érdekében. A Tisza meg tudja menteni az Alföldet. A Tisza tudja megmenteni az Alföldet. Van megoldás. Az Alföld új vízrendezése szükséges: Rabszolgánk helyett tegyük segítônkké a Tiszát. A Tisza árvizeit szabályozottan ki kell vezetni az elôkészített ártéri laposokba. Ez a vízügynek munkát, a népnek életlehetôséget, az országnak békességet biztosít. Nagykörû, 2001. május 4.

FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

Z

T

É

S

szervezet Palocsa Egyesület JPTE Néprajzi Tanszék Ökológiai Koordinációs Iroda E-Misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesület Balogh Péter Nagykörûi Tájrehabilitációs Program Barát József gazdálkodó, Önkormányzat Nagykörû Bela Györgyi Magyar Környezetgazdaságtani Központ Benkô András J-Nk-Szolnok Megyei Gazdaságfejlesztô Kht. Böszörményi Krisztina Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság Deme Tamás Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság Dévai György DE TTK Ökológiai Tanszék Felsô Barnabás Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság Fogarasi Kornélia VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Kht. Gábris Gyula ELTE Természetföldrajzi Tanszék Galuska Krisztina FVM Észak Alföldi Regionális Vidékfejlesztési Iroda Halász Ferenc Palocsa Egyesület Hamar József Tisza Klub Herczeg Ágnes Pagony Táj- és Kertépítészeti Iroda Hortobágyi György agrármérnök, gazdálkodó Horváth Benô Tiszadobi Természetvédôk Egyesülete Hovány Lajos Építômérnöki Kar Szabadka Illyés Zsuzsanna Pagony Táj- és Kertépítészeti Iroda Juhász Attila Tiszamenti Környezetvédelmi Kft. Juhász Attiláné Tiszamenti Környezetvédelmi Kft. Kajner Péter Magyar Környezetgazdaságtani Központ, Védegylet Kalocsai Richárd Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Karakai Tamás Palocsa Egyesület Kismartoni János Környezetvédô Újságírók Társasága Konyha Miklós VKKE Vásárosnamény Konyháné László Márta VKKE Vásárosnamény Kovács Zsolt Csaba Nagykörû Térségfejlesztési Iroda Kuha Zsuzsanna FVM Észak Alföldi Regionális Vidékfejlesztési Iroda Lôrincz István Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Lukácsné Tóth Judit E-Misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesület Mangel Gyöngyi Környezetvédô Újságírók Társasága Mikola István Tiszavalk polgármestere Molnár Géza Palocsa Egyesület Molnár László Szolnok és Térségi Együttûkmödési Társulás Molnár Sándor Természet Ébredése Társulat Nagy István KÖTIVIZIG Szolnok Nagy Tibor Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság O. Tóth Erzsébet TSF Állattenyésztési Tanszék Oláh János TSF Táj- és vízgazdálkodási Tanszék Omachy Zoltán Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság Paulovics Péter Tisza-Szamos Kormánybiztosi Iroda Sándor Csaba Kornyezeti Management es Jog Egyesulet Sárvári Attila Cötkény - Borsodi Mezôség Térségfejlesztési Szövetség Schweitzer Ferenc MTA Földrajzi Kutatóintézet Surányi János Haladás Rt. Nagykörû Szegedi Gabriella Olivin Egyesület Szendrôné dr. Font Erzsébet FVM Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya Sziebert János Eötvös József Fôiskola Mûszaki Fakultás, Baja Takács Eduárd Pagony Táj- és Kertépítészeti Iroda Tardy János KöM Természetvédelmi Hivatal Timár Gábor ELTE Geofizika Tanszék Tóth Albert Tessedik Sámuel Fôiskola Mezôtúr Tóth Vendel Cibakháza önkormányzat Ungvári Gábor Magyar Környezetgazdaságtani Központ Ungvári Márton DE-ATC Veres Nándor Nagykörû polgármestere Vígvári Zsolt FVM Észak Alföldi Regionális Vidékfejlesztési Iroda Závoczky Szabolcs Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság Zellei László Eötvös József Fôiskola Mûszaki Fakultás, Baja Magyar Ökológusok Tudományos Egyesülete, mint az Európai Ökológiai Föderáció tagja Prof. Dr h. c. Guy Turchany EPFL Svájci Mûszaki Egyetem FEPED Európai Közösség Környezeti és Fenntarthatófejlôdés Konzultációs Fóruma

33

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

BALOGH PÉTER kutatásvezetô, Nagykörû Község Önkormányzata, területi tanácsos SZIE Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet

A KORSZERÛSÍTETT ÁRTÉRI GAZDÁLKODÁS, MINT A TISZA-VIDÉK VIDÉKFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA Mi sem jellemzô jobban mai tájszemléletünk és -gazdálkodásunk abszurd mivoltára, minthogy magukat komolynak gondolt szakmai körökben is gyakran valami furcsa irracionális idegenkedéssel és félelemmel tekintenek az ártéri gazdálkodás fogalomra. Pedig csak arról van szó, hogy az ember javai megtermelésének rendszerét akár hozzá is igazíthatja a természeti adottságokhoz: sivatagban a sivataghoz, magashegységben a magashegységhez és ártereken az árterekhez. Az alábbiakban áttekintjük a Tisza-vidék kitörési lehetôségeinek alapjait. Helyzetértékelés és a megoldás alapjai Ha nem a Természet elfogyasztására ösztönzô gazdasági mutatóink növelése az elsôdleges célunk, hanem valódi megoldást keresünk, akkor vennünk kell a cseppnyi fáradságot, és egy kicsit messzebbre tekintve, kérdéseink tágabb összefüggéseit és elvi alapjait is komolyan kell vennünk, mert csak rendszerszerû megoldás adhat valódi választ kérdéseinkre. Alapvetô, hogy belássuk végre, hogy az isteneitôl elszakadt modern kori Ember egyre magabiztosabban folytatott harca a Természet(e) ellen szükségszerûen bukásra van ítélve, mert ha gyôzni látszik, éppen életfeltételeinek rendszerén ejt sebet, és így kis gyôzelmeivel éppen végsô vereségét építi fel. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy katasztrófahelyzetbe „fejlôdte magát” az emberiség, ennek bizonygatása ma már komolytalan, még akkor is, ha a választópolgárok többségével ezt másképpen láttatják, vagy rosszul felfogott érdekeit védelmezve az ember biztonságot hazudik magának. A globális válság pedig mindig helyi és konkrét rossz döntésekbôl és így helyi és konkrét válságokból áll össze. Rossz döntéseink persze az (el)uralkodó (el)fogyasztói világnézetnek való megfelelési kényszerbôl adódnak, de ez nem fedi el egyéni szabadságunkat és felelôsségünket: az önpusztító vagy a fenntartó törvényt szolgáljuk-e? Ezzel a megoldás irányát is kijelöltük: alkalmazkodni, igazodni kell a Természethez. De nem vesztesek vagyunk, hanem alárendeltek, mint szopós csecsemô a szoptató édesanyjának. Egy-egy táj adottságai és lehetôségei korlátozottak ugyan, de a korlátokon belül ragyogó életlehetôségek kínálkoznak, illetve a korlátokon belül kínálkoznak a ragyogó életlehetôségek. 34

A Tisza-vidék fejlesztési koncepciójának további körülményeknek is meg kell felelnie: A jelenlegi vízgazdálkodási rendszer drágán kezeli, de nem oldja meg a felmerülô problémákat: árvíz, belvíz, aszály. Számítanunk kell a mederben levonuló drasztikus szennyezésekre. A jelenlegi agrártermelés kevéssé jövedelmezô. A folyószabályozások után szántóföldi mûvelésbe vett, mélyen fekvô vagy szikes területeket a jelenlegi szántóföldi kultúrákkal nem lehet gazdaságosan mûvelni. A Tisza-vidék mezôgazdaságának jelenlegi termékei az EU telített és védett piacán nem versenyképesek. Az Európai Unióban az új irány a Természet értékének felismerése. Teret és egyre bôvülô piaci részesedést nyert a természetszerû biogazdálkodás. A modernitás mutatója a minél kisebb energiafelhasználás és a lehetô legkisebb környezetkárosítás mellett létrehozott legmagasabb értékû végtermék. Elôtérbe kerültek a jóléti funkciók, a rekreációs lehetôségek. Az idegenforgalmi kereslet folyamatosan bôvül. A vidékfejlesztés az EU egyik legfontosabb prioritása, amely a vidék integrált fejlesztését jelenti. A mezôgazdaság élelemtermelési funkciója mellett egyre nagyobb jelentôségre – és támogatásra (illetve állami „megrendelésre”) – tesz szert a tájfenntartási feladatkör. Ezek a cseppet sem délibábos, hanem nagyon is valóságos kihívások arra figyelmeztetnek, hogy változtatnunk kell eddig követett vízgazdálkodási és tájhasználati koncepciónkon. Milyen az „eddig követett” koncepció és hogyan kell megváltoztatni? A jelenleg követett vízgazdálkodási és tájhasználati koncepció a XIX. században kezdett rendszeres folyószabályozás és országmodernizálás óta és kapcsán alakult ki, és ez a korszak nyomja rá bélyegét. Többféle jelzôvel írható le, két irányból is: nem természetszerû, nem természetkövetô vagy természetorientált; sôt jellemzôen természetidegen, iparszerû, mérnöki vagy mûszaki vezéreltségû, modern stb. Ehhez az alapálláshoz jön a XIX. század elsô felére jellemzô természeti viszonyok korabeli értékelése: a vízbôl túl sok van az Alföldön, és a vízzel borított területek használhatatlanok. Az azóta eltelt másfélszáz év azonban új helyzetértékelést indokol. A rendszert felhalmozott ismereteink, technikai lehetôsé2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

geink felhasználásával, de alapjaiban kell megváltoztatni, úgy, hogy fenntartható legyen: fel kell oldani Ember és Természet szembenállását, azaz a Természet (a környezetünk) védelmét integrálni kell a gazdálkodási rendszerbe. Másképpen: össze kell hangolni az ökológiai és ökonómiai hasznosságot, a Természetbe illeszkedve kell elôteremteni szükségleteinket – ahogy a Természet összes egyéb alrendszerei mûködnek (!). A Tisza-vidékre vonatkozó megoldás kimondásához szükséges geográfiai-ökológiai ismeretek közül az alábbiakat emelem ki: A Tisza-vidék, a Tiszához közvetlenül tartozó terület – ez indokolja e megnevezést is – több, mint a mostani meder menti sáv, hiszen eredetileg és így problémáinak megoldását tekintve is például a Hortobágy és a Nagy-Sárrét is szervesen kapcsolódik a Tiszához. (Megjegyzem Széchenyi „Tiszavölgy” értelmezésében ez még benne volt.) Ez a fél alföldnyi terület a közhiedelemmel ellentétben nem asztallap simaságú, hanem jellemzô szintek – árterek, medrek és magaspartok – mozaikos egysége eredetileg is, így problémáinak megoldását tekintve is. Ennek megfelelôen a víz sem öntötte (és öntené) el egyenletesen és kiszámíthatatlanul, sem térben sem idôben. És lakni ugyan nem lehet a vízborította területeken, de élni és megélni annál inkább. A többé vagy kevésbé vízállásos területek tehát jövedelemtermelô területek voltak és lehetnének. Erre a területre tavasszal az a „vízfelesleg” érkezik áradás formájában, amely utána nyáron hiányzik. Tehát az árvíz nem katasztrófa, illetve nem az árvíz a katasztrófa eredetileg, hanem a nem megfelelô tájkezelés. Így a megoldás is jórészt az árvizek helyes kezelésében van: amikor drágán és veszélyesen sikerül levezetnünk a tavaszi vízfelesleget, éppen a nyáron szükséges vízmennyiségtôl fosztjuk meg az Alföldet. A Tisza-vidék esetében a szükséges megoldás tehát a tájhasználat „ártériesítése”, azaz egyfajta korszerûsített ártéri gaz-

Zöldellô legelô Márokpapi határában másfél hónappal a gátszakadás után. Az elárasztás nem katasztrófa, hanem áldás a tájnak, csak megfelelôen kell használni: ne várjuk meg amíg a házainkat pusztítja el, hanem szabályozottan engedjük ki földjeink megöntözésére. FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

dálkodás megvalósítása: az itt jellemzô vízjáráshoz, morfológiához, éghajlathoz (stb.) igazodó, a természeti adottságoknak alárendelt, azokat ki- vagy felhasználó gazdálkodási rendszer megteremtése. Külön szerencsénk van, hiszen a természeti adottságok miatt szükségszerû rendszer megfelelni látszik a társadalmi kihívásokra is. Így a szükséges agrár-szerkezetváltás egyúttal a gazdaság „ökologizálását”, a jövô biztosítékát adó tájrehabilitációt és a fenntartható árvízkezelést is jelenti. A korszerûsített ártéri gazdálkodás mûködése A koncepció lényege, hogy minél teljesebben vissza kell adni a meglévô természetadta szinteknek a természetadta funkciójukat, és azt felhasználni jövedelemtermelésre. Másképpen: a vizes területeket azért szeressük, mert vizesek, illetve azt használjuk ki, hogy vizesek. Éljünk a vízborította területek jövedelmezôségének hagyományaival és lehetôségeivel (nem úgy, hogy az állam belvízkárt fizet értük). Az új vízgazdálkodási koncepció (és a kapcsolódó tájhasználat) a következôképpen írható le a gyakorlatban: áradáskor a Tisza vizét csatornákon keresztül az ártér – és nem a hullámtér – elôre kijelölt és elôkészített laposaiba, holtmedreibe vezetjük, ahol visszatartjuk az áradás levonulása után is, ezzel mérsékelve az ekkor jelentkezô vízhiányt. Az árterek fájdalom nélkül („értékesebb” társadalmi állóeszközállomány érintése nélkül) megnyerhetô, illetve az ártériesített gazdálkodásnak biztonságot adó vízborításához szükséges vízmagasságot a Tisza minden évben eléri. Ez jóval alacsonyabb a medret kísérô folyóhátak magasságánál, tehát ezen laposok 1–2 méteres vízborításához elegendô a meder partélét 1–2 méterrel el nem érô, középvízi vízállás. Az így átemelés nélkül (gravitációsan) keletkezett természetes víztározók halastóként, sôt amennyiben a tavaszi vizet engedjük ki természetes (=olcsó) halkeltetô és -nevelô tavakként mûködnének. A vízzel természetesen a halakat is be kell engedni. A felmelegedô sekély vizekben a halak szaporodása sokkal sikeresebb, mint az ökológiai szempontból csatornának tekinthetô mederben. A régen volt legendás tiszai halgazdagság is az így mûködtetett árterekhez (és nem a mederhez) kapcsolódott. A kotrás nélküli vízmélység eléri, sôt meghaladja az iparszerû síkvidéki halastavak 1 m körüli üzemvízszintjét. Ezekben az extenzív ártéri halastavakban természetes ökoszisztémában olcsón termelôdnének – kevésbé kontrollálható, de kevésbé kontrollálandó módon – tiszai minôségû (bio)halak úgy, hogy a tulajdonképpen maradéktalan lehalászási lehetôség miatt a következô évek halállományának összetétele is kedvezôen befolyásolható, például a nemes hal ivadékok visszaengedése által. (Egyidejû gazdasági és ökológiai hasznosság !) A vizes élôhelyek természetesen (olcsón) megtelepedô növényei újabb haszonvételi lehetôségeket biztosíthatnának (fûzvesszô, nád, gyékény és feldolgozott háziipari termékeik). A tájba illeszkedô tavak, a kialakuló part menti társulások és 35

V

I

D

É

K

F

természetszerû hasznosításuk miatt is óriási mértékben növelnék a táj értékét, ami az idegenforgalmi hasznosítás (horgász-, agrár- és ökoturizmus) lehetôségét teremti meg, mindezt fenntartható módon, tehát az unokáinknak is átmentünk olyan értékeket, mint például a tiszta víz és hal, hûsítô szellô és árnyék stb. A laposokban visszatartott víz várhatóan kedvezôen befolyásolná a talajok vízháztartását, (sok helyen éppen a talajvízszint leszállása okozza az egyik legnagyobb problémát). Apadás után az árasztás és a termékeny hordalék a rétek megújulását biztosítaná, ami a legeltetô (BSE mentes) állattartáshoz nyújtana alapot. Bizonyos területek korai leeresztése után még a tavaszi kultúrák termelésének nyílna ideális hely, ahogy most a hullámtéri kertekben. Az árasztásos területeken hamar megjelennének a természetes (olcsó) erdôtársulások is. Az Alföld nagyobb erdôsültsége több száz év óta megfogalmazott óhaj, az erdôk haszna számos tekintetben kimagasló (vízháztartás, energiaerdô, idegenforgalom stb.). A hullámtereken még fellelhetôk a vízborítást jól tûrô, permetezést nem igénylô gyümölcsfajtáink. A házilag is könnyen feldolgozott biotermékké alakítható termés számos családnak biztosíthatna jövedelmet (aszalványok, lekvárok).

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

A belvizeket (és az árvizeket) az új koncepció szerint is le kell részben vezetni, ahogy ez gazdaságos. A legveszélyeztetettebb területek mûvelését gazdaságosabb átalakítani. (Tehát a veszélyt nem a víz levezetése által, hanem a mûvelés /haszonvétel megváltoztatása által szûntetnénk meg.) Fel kell mérni a területeket, és kijelölni, hogy melyikrôl gazdaságosabb inkább levezetni a vizet, és melyikre, azaz melyiket inkább tározónak használni. Sokadjára hangsúlyozom, hogy a vízzel borított területek nem esnek ki a jövedelemtermelés alól, csak a megfelelô módszert kell választani. (Tehát számítunk rá, hogy vízzel borítottak (lehetnek), sôt úgy számolunk velük, hogy vízzel borítottak, tehát más gazdálkodást folytatunk rajtuk, így kár helyett haszon keletkezik földünkön.) A gazdálkodónak az az érdeke, hogy jövedelmet, és nem az, hogy búzát termeljen a területe. Az új gazdálkodási módok, haszonvételek rendelkezésre állnak, de nemcsak a hagyományos ártéri gazdálkodás megismerése által, hanem a létezô, de nem természeti okok miatt nem használt módszerek miatt is. Ezek adaptálása, gyakorlati bevezetése központi szabályzók, támogatások és szaktanfolyamok kérdése. A korszerûsített ártéri gazdálkodás megvalósítása

Virágzó almaültetvény a tarpai gátszakadástól 1 km-re a zúduló víz útjában. (Háttérben a töltés a szakadás helyével).

36

A kutatások elôrehaladtával egyre inkább úgy tûnik, hogy egy ilyen értelmû program megvalósítása csupán központi elhatározás kérdése. A felmerülô mûszaki kérdések megoldása mai lehetôségeink mellett nem okozhat gondot, sokkal inkább a változás tudati meglépése. Hiszen nagyon sok tekintetben nem racionális, hanem érzelmi, világnézeti „érvek” döntenek. Az idô, a Természet, illetve az érintett lakosság elôbb utóbb végre fog hajtani egy ilyen programot, csak persze szerencsésebb lenne, ha az ezért tartott központi szervek élére állnának a folyamatnak. A változás ugyanakkor nem tûnik olyan hatalmasnak, ha a klasszikus vízrendezés beavatkozásaihoz és természetátalakításához hasonlítjuk (a folyó formájának és funkcióinak gyökeres megváltoztatása, falvak részbeni vagy teljes kitelepítése stb.). A költségek is megszelídülnek, ha egy bankkonszolidációhoz vagy autópálya-építkezéshez, vagy ha privatizációs sikerdíjakhoz, esetleg az árvízvédekezés évenkénti költségeihez mérjük ôket. A végsô állapotot több lépcsôben is meg lehet valósítani. 1. A fôvédvonal töltésein semmilyen további zsilip nem épül, a mentett oldali laposok feltöltését szivornyán keresztül, illetve a meglévô öntözôcsatornákból töltjük fel. Ez esetben a halastavak nincsenek bekapcsolva a valódi ökológiai rendszerbe, az egész koncepció lényegét és értemét veszti. Az így létrejövô táj formailag némiképp, de funkcionálisan nem kerül rehabilitált állapotba, látszatmegoldás születik. Ez a szint viszont közbensô stádiumként elfogadható, lehetôvé válik bizonyos vizsgálatok és részmunkálatok elvégzé2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

se (pl. a talajok vízháztartásának változása, erdô- vagy gyeptelepítés). 2. A fôvédvonal helye és funkciója változatlan marad, de megoldódik a Tisza vizének és a hozzátartozó biológikumnak a szabályozható átvezetése az elôre kijelölt és elôkészített laposokba. Így – megfelelô zsilipek megfelelô használata által – létrejön a kapcsolat a fômeder és a (mentett) ártéri laposok között a fokgazdálkodás elveinek megfelelôen. Ezáltal a tájhasználat, vagyis a mûvelési ágak úgy változhatnának meg, hogy mind a természeti, mind a társadalmi jellegû kihívásokra választ adnának.. Ehhez meg kell oldani a felmerülô mûszaki jellegû problémákat, ami óriási megrendeléseket jelentene a vízügy számára. Az igazi nehézséget nem a valódi agrár- és mûszaki kérdések megválaszolása, hanem a résztvevôk szemléletváltása jelenti.. Ez a szint lehetôvé teszi a koncepció eddig kifejtett mûködését és haszonvételeit. Elegendô nagyságú – 1–2000 km2 – terület bevonása esetén lehetôvé válik 1–2000 millió m3 víz kivezetése a nagyvízi mederbôl. Ez a 10–20 napig biztosíthatná egy 3–4000 m3/s-os (összesen 300 millió m3/nap térfogatú) árhullám egyharmadának elvezetését (a kivezetési kapacitás biztosítása esetén), nagyjából ennyivel csökkentve a hullámtér és a töltések terhelését. A vegetációs idôszak gyakori 100–150 mm-es csapadékhiánya az érintett 10–20 ezer km2-es területre vetítve nagyjából megegyezik az elôzô 1–2000 millió m3-nyi vízmennyiséggel. A szükséges terület – a Tisza-vidék 10-20%-a – pedig rendelkezésre áll. 3. Ezek után lenne csak szó a fôvédvonal funkcióváltásáról, illetve áthelyezésérôl a magas partok és nyílt árterek védelmére. Ebben az esetben a meanderöv ártereit és egyéb használható (vízborításra kijelölt) laposokat nem tekintenénk védendônek, a külön nem védett részek víz alá kerülnének árvíz idején. Az ártéri gazdálkodás felújítását a természetföldrajzi egységek szerint lehet megvalósítani. Ezek az egységek általában az ártéri öblözetek, amelyek laposai egy (esetleg több) fokrendszerbe beköthetôk. Alapvetô feltétel az érintett önkormányzatok összefogása a tervkészítés–pályázatok–kivitelezés–hasznosítás folyamatában: 1. A terület komplex geográfiai felmérése, jól kezelhetô adatbázis létrehozása (GIS). 2. Ennek alapján a vízállásos területek kijelölése, a többi terület vízelvezetésének megtervezése. 3. Konkrét vízgazdálkodási és tájhasznosítási javaslatok kidolgozása a konkrét területekre. 4. Parcellarendezés, tulajdonviszonyok rendezése (v.ö. Nemzeti Földalap). 5. A szükséges mûszaki beavatkozások és létesítmények megtervezése és kivitelezése. 6. A feldolgozás és az értékesítés megoldása (szakképzések, marketing). 7. A rendszer mûködtetése (KHT / szövetkezet / tanácsadó iroda ?). 8. A folyamatos tudományos kontroll és ismeretterjesztés. FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

Felmerülô problémák és kezelésük A gazdák konzervativizmusa A gazdák tôkeszegénysége Piaci lehetôségek A lakosság tehetetlensége A vízügy konzervativizmusa Tudományos érvek és párbeszéd Önkormányzati összefogás és tettrekészség Állami finanszírozás a rendszer beindításához Megfelelô agrártámogatások és szabályozók a rendszer mûködtetéséhez (állam) A Természet oldaláról nem szabad, hogy probléma jelentkezzen. A Nagykörûi tájrehabilitációs program A Közép-Tisza menti Nagykörûben a fentiekben vázolt modell pontosítását, kipróbálását, bevezetését – a partnerek meggyôzése (vízügy, lakosság, bárki) és a kontroll lehetôsége miatt – lépcsôzetesen szándékozunk megvalósítani. Így a teljes NAGYKÖRÛI TÁJREHABILITÁCIÓS PROGRAM* 5 részprogramból áll, amelyek egymásra épülnek, de egymástól függetlenül vagy egyszerre is futtathatók: A kubikgödrök revitalizációja, bekapcsolása a Tiszába (a halak természetes szaporodásának biztosítása, mentetlen oldali rehabilitáció, tanulságokkal a továbbiakra). Az Anyita-tó visszaállítása és mûködtetése (a fokgazdálkodás felújítása hullámtéri öblözetben). A pityókai holtág visszakapcsolása a Tiszába (hullámtéri holtág-rehabilitáció). A fegyverneki holtág revitalizációja (mentett oldali holtágrehabilitáció).

Természetszerû tájhasznosítás: a mélyebb fekvésû mederben víz, a partján szántóföld. A parcellákat és a mûvelési ágat a terepi adottságokhoz kell igazítani. A rendszer mûködése az agrárszabályzók és -támogatások megfelelô átalakításán múlik.

37

V

I

D

É

K

F

A Nagy-fok rehabilitációja (a nagykörûi ártéri öblözet komplex rehabilitációja a mentett oldal megfelelô részeinek szabályozott vízborításával). Az elsô három részprogram a töltéseken belül, a mentetlen vagy hullámtéri részen próbál természetszerû, ökológiai – tehát gazdasági (!) – haszonnal, illetve esetenként/gyakran egyidejû közvetlen jövedelemszerzési lehetôséggel járó tájszemléletet és -használatot bevezetni. A legelsô, mert legolcsóbb, legegyszerûbb beavatkozás célja a kubikgödrök újszerû hasznosítása. A WWF Magyarország támogatásával ez a program tavaly beindult, folytatása pedig egy sikeres SAPARD pályázat által vált lehetségessé. Várt eredmények A vázolt koncepció alkalmazásával a következô változásokat, eredményeket várjuk: Csökken a Természet terhelése – legalább helyi szinten védekezünk a fenyegetô ökológiai katasztrófa ellen. Lehetôvé válik életfeltételeink hosszú távú fenntartása. A csökkentett terhelés mellett az új és korszerû haszonvételeknek köszönhetôen megnô a táj jövedelemtermelô képessége, a vidék megszûnik költségvetési teher lenni. A szükségbôl erényt kovácsolunk, ha a belvizes, alacsony értékû szántóterületek mûvelését változtatjuk meg (v.ö. EUcsatlakozás). A nem gazdaságos (EU által korlátozott) gabona-hús termékszerkezetet minôségi (pl. bio) és munkaigényes hungarikumok elôállításával váltanánk ki. Növekedne a vidék önfenntartó/önellátó képessége. A nagyobb munkaerôigény helyben biztosítaná a lakosság megél-

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

hetését. Az új lehetôségek jellegébôl adódóan a cigány lakosság is inkább találna kedvére való munkát. A belvízveszély csökken, amennyiben a belvizes területeket vizes élôhelyekként hasznosítjuk. (Egyidejû ökológiai és gazdasági hasznosság.) A koncepció teljes körû alkalmazása esetén a hullámtér növekedésével az árvízveszély csökkenne, hiszen a szabályozottan szétterített ár csökkentené a vízmagasságot. A vegetációs idôszak óriási csapadékhiányát az ugyanakkor jelentkezô nagyvizek visszatartásával ellensúlyoznánk. A mederben levonuló szennyezések ökológiai kárait jelentôsen mérsékelné az elzárható ártér-hátország mûködtetése. Újrateremtôdnek az egykor legendás tiszai halgazdagság ökológiai feltételei. Ez a tájhasználat a táj revitalizációját is jelenti. A természetközeli élôhelyek nagyarányú növekedése európai jelentôségû példává emelné a Tisza-vidéket. A természetközeli mozaikos táj alapot nyújtana a táj- és agrárturizmus fellendítéséhez. Összegzés A korszerûsített ártéri gazdálkodás megvalósítása, mint a Tisza-vidék kínálkozó fejlesztési koncepciója az alábbi pontokban foglalható össze:

csapadékhiány miatt az áradástól megmentett oldalon ki sem kelt a tavaszi vetés. Az áradásárasztás után még szántóföldi mûvelés is

1. Napjaink természeti és társadalmi kihívásai arra figyelmeztetnek, hogy meg kell változtatni a szabályozások óta követett természetidegen vízgazdálkodási és tájhasználati koncepciót. 2. A fenntarthatóság alapja, hogy a Természet védelmét integráljuk gazdálkodási rendszerünkbe (agrárszerkezetváltás ~ a gazdaság ökologizálása ~ tájrehabilitáció ~ árvízvédelem). 3. A Tisza-vidéken a vidékfejlesztési koncepció alapjaként a gazdálkodás „ártériesítése”, a korszerûsített ártéri gazdálkodás megvalósítása kínálkozik. 4. Ártéri gazdálkodásnak nevezzük a folyó menti területek természetszerû, többhasznú gazdálkodási rendszerét. 5. Az Alföldön meglévô természetes szinteknek minél teljesebben vissza kell adni a természetadta funkciójukat, és azt használni /felhasználni szükséges. 6. Meg kell oldani a mentett oldali árterek arra alkalmas, elôre kijelölt és elôkészített laposainak Tisza vízzel való feltöltését a fokgazdálkodás elveinek megfelelôen. 7. A természetszerûen használt területek nem esnek ki a jövedelemtermelésbôl, sôt az új feltételeknek jobban megfelelô haszonvételekre van lehetôség. 8. A Tisza-vidék felemelkedése az Alföld és az ország érdekében, a gazdák és a vízügy által, a tudomány az önkormányzatok és az állam segítségével megvalósulhat.

folytatható, illetve az aszályos idôjárás miatt csak az árasztott földeken folytatható sikeres szántóföldi gazdálkodás - vö: használjuk a tavaszi áradást a nyári vízhiány ellensúlyozására.

* Támogatók: FVM, KöM, REC - Magyar Iroda /Brit Nagykövetség, WWF Magyarország, ÖKOTÁRS Alapítvány

Kukoricás a nagykörûi hullámtéren 2000 nyarán. Ezt a földet májusban még embernyi víz fedte! A

38

2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

A VIDÉKFEJLESZTÉS INFORMÁCIÓS RENDSZERE A vidékfejlesztés információellátásának célja, feladatai Az agrár- és vidékfejlesztés adat- és információigényének felülvizsgálatát a magyar vidékfejlesztési munka beindulása és a SAPARD elôcsatlakozási alappal kapcsolatos elôkészületek tették szükségessé. 1999-tôl átfogó tervezési munka keretében elkészült az országos agrárstruktúra- és vidékfejlesztési terv, a megyei, illetve regionális vidékfejlesztési stratégiák, valamint az ország teljes területét lefedô, mintegy 200 kistérségi stratégiai és operatív terv. A cél az, hogy összehangoljuk mindazokat az információs rendszereket és adatbázisokat, amelyek a vidékfejlesztési tevékenység információkkal való alátámasztása érdekében szükségesek. A vidékfejlesztésben résztvevôk számára biztosítani kell – lehetôleg egy helyre koncentrálva – különbözô adatbázisokon keresztül a szükséges adatokhoz, információkhoz való hozzájutást. Az információellátás feladatai: – a vidékfejlesztés adatbázisának megteremtése; – a kívánt tartalommal és formában a felhasználókhoz való eljuttatása; – mindazon adatok elérhetôségének biztosítása, amelyek egy-egy program elkészítéséhez elengedhetetlenül szükségesek; – a programozás elôsegítése a kistérségeknek fôbb jellemzôik alapján történô bemutatásával, lehetôséget adva ezáltal arra, hogy egy-egy kistérség országos viszonylatban is el tudja helyezni magát; – országos szinten lehetôséget biztosítani a különbözô léptékû – kistérségi, regionális, országos szintû – elemzések készítésére; – lehetôvé tenni a vidékfejlesztési programok hatékonyságának mérését, hatásuk elemzését. Elôzmények Az FVM Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya megbízásából 1999-ben elkészült egy tanulmány „A vidékfejlesztési tevékenység adat- és információs rendszerének megalapozása”1 címmel. A tanulmány célja az volt, hogy a kistérségi programozás során iránymutatást adjon egy olyan koordinációs tevékenység végzéséhez, amelynek keretében megvalósítható a vidékfejlesztési tevékenység adat- és információigényének egyeztetése, bôvítése, a különbözô szakmai szervezetek és az adatkorszerûsítést végzô munkahelyek között.

FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

Az elvégzendô feladat fázisai:

1. Az adatigény meghatározása, a jelenlegi statisztikai rendszer keretein belüli hozzáférés vizsgálata 2. Adatok, mutatók összegyûjtése, összevetése a TeIR2 adatbázisával 3. Felmérés a meglévô adatbázisokról (mit tartalmaznak, milyen formában) 4. Javaslat a hiányzó adatok gyûjtésére. Az elsô két fázis a fentebb említett tanulmány részeként elkészült és megállapította, hogy általában a TeIR tekintetében az alábbi adatbázisokból származó település szintû adatköröket tartalmazza: – KSH Népszámlálás – T-STAR – OMMK – APEH-SZTADI Rendelkezik továbbá: – foglalkoztatottsági, – munkanélküliségi, – jövedelmi, – gazdasági vállalkozásokra vonatkozó adatokkal. A nem statisztikai jellegû adatok tekintetében: – CORINE (mezôgazdasági földhasználat) – közigazgatási határok digitális adatállománya – talajminôségi kategóriák – felszínborítottság stb. Hiányos a TeIR adatállománya az alábbi témakörökben: – mezôgazdasági üzemstruktúra – termelés – beruházás – élelmiszeripar megyei szintû – mezôgazdasági eredménymutatók országos szintû adatait illetôen. A jelenlegi helyzet 2000 októberében a fentebb említett 4 munkafázis soron következô 3. és 4. részének elkészítésére a Vidékfejlesztés Programok Fôosztálya szerzôdést kötött a VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Kht.-val. A tanulmányban részletesen áttekintették a különbözô intézményeknél meglevô adatbázisokat, azok tartalmát, hozzá39

V

I

D

É

K

F

férhetôségét, feldolgozottságát, alkalmazhatóságát. Ezek az alábbiak: KSH mezôgazdasági statisztikai fôosztálya – „Egyedi nyilvántartó lap” adatbázis – ÁMÔ 2000 KSH területi és koordinációs fôosztály területi tájékoztatási osztály – TSTAR – MRSTAR Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet – Ágazati költség-jövedelem a társas vállalkozásokban – Kisgazdaságok ágazati költség-jövedelem adatai – A fôbb élelmiszeripari termékek költség-jövedelem adatai – Tesztüzemi rendszer – Pénzügyi adatbázisok – Piaci információk rendszere – Tájékoztató jelentések – Jelentés a be nem vetett szántóterületrôl – A nemzetgazdasági beruházások várható alakulása – Lehalászás, vadgazdálkodás – A felvásárolt mezôgazdasági termékek minôségi megoszlása – A termelôeszközök havi áruforgalma, mezôgazdasági gépek forgalma, az egyes termelô kapacitások kihasználásának alakulása Agrártámogatási adatok A FÖMI, illetve a körzeti földhivatalok üzemelô és fejlesztés alatt álló adatrendszerei – Magyarország földrajzi névtárának adatbázisa – Országos ingatlan-nyilvántartás – Digitális topográfiai alaptérkép – CORINE LAND COVER – Szántóföldi növénymonitoring – Mûholdfelvételek adatbázisa – Térképellátottsági tájékoztató – Az országos GPS hálózat pontjai és a légi film adatbázis – Földhasználati nyilvántartási rendszer – Magyarország területének mérôkamarás légi fényképezése – ABDS

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

FVM Növényvédelmi és Agrár-környezetvédelmi Fôosztálya Egyéb adatbázisok Meghatározásra kerültek mindazon mutatók (meglévôk és kialakítandók), melyeket az Európai Unió a strukturális alapokból támogatott programok monitoringjához megkövetel. A tanulmány végleges formájában júniusra készül el. Ebbôl megtudhatjuk, hogy melyek azok az adatok, melyekre jelenleg egyik adatgyûjtô rendszer sem terjed ki, illetve melyek azok, amelyek elérése megoldható, szerepelnek tehát valamilyen adatgyûjtésben, csak jelenleg még nem épültek be a TeIR-be. Mindkét esetben az adatok összegyûjtéséhez és megfelelô formába öntéséhez a költségfedezetet meg kell teremteni. Eldöntendô kérdések

– Meg kell határozni a felhasználói csoportok szintjeit és ezek adathozzáférési jogosultságát. – El kell dönteni, hogy az adatok milyen feldolgozottsági szinten álljanak az egyes felhasználói csoportok rendelkezésére. – A rendszer mûködésének finanszírozása. – Meg kell határozni a csatlakozás utáni agrártámogatások elnyerésének feltételeként kialakítandó Integrált Igazgatási és Ellenôrzési Rendszer és a TeIR kapcsolódását.

Merkel Krisztina

1. ReGIS 2100 Regionális Tervezô és Tanácsadó Kft, dr. Hôna Eszter 2. Országos Területfejlesztési és Területrendezési Információs Rendszer. A 112/1997 (VI. 27.) korm. rendelet alapján két szinten (országos és megyei) kell kiépíteni. Az országos TeIR már kiépült, a megyei szint kiépítése folyamatban van. A TeIR a KSH, valamint a különbözô ágazatok adatbázisából építkezik úgy, hogy átveszi a szükséges adatokat. A TeIR adatbázisa térinformatikai rendszerrel mûködtethetô.

HELYREIGAZÍTÁS Szerkesztôségünket felkereste Mezôsi József, nehezményezve, hogy a Falu Város Régió 2000/5. számában a Búzás Miklós tollából „Földház” címen megjelent cikkben több olyan szó szerinti idézet található, melyet Mezôsi József más folyóiratokban publikált, és ezekre mint forrásokra a megjelent cikkben nem történik utalás. A helyreigazítást szerkesztôségünk Mezôsi József kívánságára teszi közzé.

40

2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

MAGYAR GYÖRGY mérnök, terület- és településfejlesztési szakértô, Tudományos Technológiai Ipari Park Szövetség

ARCULATFEJLESZTÉS ÁCSON A Falu Város Régió 2001/1. számától önálló vidékfejlesztési rovattal jelent meg – többek között – azzal a céllal, hogy ne csak elméleti vidékfejlesztési kérdésekkel foglalkozzon, hanem a napi gyakorlati munkához is segítséget nyújtson. A bevezetôben Szendrôné dr. Font Erzsébet, az FVM Vidékfejlesztési Programok Fôosztályának vezetôje a 2001–2002. évi SAPARD támogatási célok között elsônek említette „a falvak és tanyák szellemi és tárgyi örökségének megújítását, a belsô szolgáltatási rendszer fejlesztését, kulturális, gazdasági közösségek újraszervezését, a települési környezet fejlesztését, a táj jellegû építészeti hagyományok újraélesztését, a tanyák elszigeteltségének csökkentését.” E témakörben Ács arculatfejlesztési terveirôl elsônek azért tudósítunk, mert a módszer, ahogy a programra felkészülnek, követô példa lehet. Ács nagyközség és térsége nem a leghátrányosabb helyzetûek közé sorolt kistérségek körében található, az „önerôhiány” rá nem teljes mértékben jellemzô, ennek ellenére pályázatokon való indulási képességének, sajátos helyzetének elemzésébôl olyan megállapításokat tehetünk, amely mindenképpen figyelmet érdemel. Ami példaértékû lehet még, az a közösségi összefogás, melyet a közös cél végrehajtására biztosítottak. Az önkormányzat ez év elején jutott arra a következtetésre, hogy a lakosságban, a civil szervezetekben, az egyházakban, az iskolákban meglévô kezdeményezést, megújulás iránti tenniakarást – az egész településre, illetve környezetére kiterjedô stratégiai programban foglaltak szerves részeként – tervszerûen koordinálja. A feladat végrehajtásába terület- és településfejlesztésben jártas szekértôket, látványtervezôket vont be azzal a megbízással, hogy Ácsnak olyan arculatot tervezzenek, amely illeszkedik gazdasági és intézményfejlesztési, környezetvédelmi programjába. A szerzôdéskötést követôen a stratégiai tervezés együttgondolkodással, helyi ötletekre támaszkodó megoldások keresésével kezdôdött. Ahogyan ez a vidéki közösség megmozdult, ahogyan igényeket támasztott – elsôsorban önmagával szemben –, ez az a mód, amely követésre ajánlható. Jó hír: 2001 júliusától már a gyorsvonat is megáll Ácson. Jelenleg még csak a személyvonat áll meg. Vasútállomásuk Hegyeshalom irányában haladva Komáromtól 7 percre van. Az állomás épületébôl kilépve 50 fából álló újonnan ültetett fasor képe fogad, melyet 2001 húsvétjára ültették a település „tájrendezési – arculatfejlesztési stratégiai programjának” elsô lépéseként. Ez az út egy leendô „városközpont” felé vezet. Ács nagyközségnek, mely címerében büszkén tünteti fel az 1138-as alapító évszámot, jelenleg 7300 fôs lakossága van. Az önkormányzat, az egyesületek, az iskolák, a vállalkozások, a lakosság egységesen akarják, hogy olyan lakóhelyük legyen, FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

amelynek látványa a „nyugat-európai” normáknak is megfelel. Tudják, hogy a felkészüléssel nem késhetnek. A „TEGYÜK SZEBBÉ ÁCSOT” program keretében ültették el a Jókai Mór Általános Iskola tanulói, tanárai ugyancsak ez év tavaszán a másik fasort az „Ifjúság útján”. A Kinizsi Sportegyesület ugyanekkor a sportpálya környezetét szedte rendbe, s kertészetileg elôkészítette a hiánypótlásokra. Április 18-án a helyi kábel tv egyenes adásban közvetítette a Polgármesteri Hivatal tanácstermébôl azt a közös gondolkodásra késztetô eszmecserét, melyen az Önkormányzat képviselôi, a Faluszépítô Bizottság, a helyi közintézmények, vállalkozások, az iskolák vezetôi mondtak vélemény – a polgármester felkérésére – a 2001–2022. évi fejlesztési program célkitûzéseirôl, s adtak a tervezôk részére új ötleteket, hasznos tanácsokat. Volt olyan cégvezetô, aki a területe elôtt talált köztéri állapotokat bemutató fényképfelvételekre reagálva egyben azt is vállalta, hogy a helyzetfelmérésben „pocsolyásnak” titulált helyen 2002. évre a majdani „city” sétálóutcájának sarkán olyan „központi szolgáltató üzletházat” emelnek, melyre méltán lesz büszke Ács lakossága. Egységes állásfoglalás volt a tanácskozáson abban is, hogy elsônek a kiválasztott 6 utcát, a mûemlékeket, az emlékmû parkot, a templomokat, az iskolákat kell modellértékûen megszépíteni, növényzettel ellátni. A kerítéseket, a házakon a vakolatokat megfelelô színharmóniában kell felújítani. A szobrokat, a templomtornyokat, a Zichy-kastély homlokzatát világítással kell ellátni. Mindezt úgy kell elvégezni, hogy a hiányzó járdákat, vízelvezetô árkokat is pótolni szükséges. Ezt követôen azonban, ahogy a közút kiépítése, a kerékpárút kialakítása elôre halad, a nagyközség többi térségében is – szakszerûen megtervezve, a stratégiai távlati programba illeszkedôen kell Ács egészének arculatát javítani, beleértve a település külterületeit is. Ez a munka több évre ad programot. A lakossági mozgósítás-összefogás nemcsak a házak, iskolák stb. homlokzatára terjed ki, hanem az utcaképpel együtt tervezik a hátsó udvarok, padlások rendbetételét is. A fák és a virágok mellett a közterületekre padokat helyeznek ki, fedett autóbuszmegállókat létesítenek, szabályos gépkocsi-parkolókról, zöld elválasztó sávokról, gyalogátkelôkrôl, jobb tájékoztatást nyújtó információs táblákról gondoskodnak. A lakosok között kiosztott kérdôívek, a helyi sajtóban: az „Ácsi Hírek”-ben megjelentetett ismertetések, felhívások, a helyi kábel tv által közvetített és az otthonokba eljutó nyilvánosság elôtt zajló témák megvitatása – mint módszer – jó példája lehet a közösségi együttgondolkodással megalapozott programkészítésnek, s fôleg a végrehajtáshoz szervezett aktív részvételnek, a közületi és lakossági tevékenységek összhangjának. Ács lakossága egyre korszerûbb, európaiasodó szemlélet41

V

I

D

É

K

F

tel rendelkezik. Tudja, hogy az utcakép javítása egyben ingatlanjainak értékét is növeli. Szükségük van tôkeerôs új befektetôkre, munkahelyteremtô vállalkozásokra a településen belül, vagy a közvetlen környezetben. A lakosság jelentôs része már ma is Komáromba, illetve Gyôrbe jár dolgozni, a fiatalok ugyanezekben a városokban tanulnak tovább. Ács nem akar munkanélküliséget, Ács vonzóbb kínálatot akar nyújtani az új munkahelyeket biztosító vállalkozók számára, de ugyanakkor azt is szeretné, hogy népességének minden korosztálya jól érezze magát lakóhelyén. Szeretnék azt is, hogy akik a nagyközségbe az M1-es útról betérnek, vagy leszállnak a vonatról, azok egy fejlôdô, magára sokat adó, városi rangra várományos települést találjanak, ismerjenek meg. Ács nemcsak segélyt akar kapni az Európai Uniótól, hanem kollektív összefogással, sok személyes munkával kíván hozzájárulni ahhoz, hogy a magyar vidék mielôbb megfeleljen az EU-elvárásoknak, például a SAPARD-program követelményrendszerének. Ács lakossága azért fejleszti, szépíti lakókörnyezetét, mert szeretne ott megmaradni, helyben munkát kapni. Jobb üzlethálózati, szolgáltatási, szociálisegészségügyi, oktatási-kulturális, szórakozási, sportolási, közlekedési lehetôség és egyéb kommunális, infrastrukturális ellátás mellett életminôségét kívánja javítani. A lakosság széles rétege ma még inkább csak találgatja, hogy vajon mit várhat az EU-csatlakozástól. Ha felkészülésük olyan eredményesnek bizonyul, hogy a továbbiakban senki nem kényszerül a települést elhagyni, és akik elmentek, azok is visszatérhetnek, elégedettek lesznek, és így ebbe a célba befektetett munka nem lesz hiábavaló. A tájrendezés, az arculatfejlesztés helyi adottságoknak megfelelôen kiválasztott célkitûzései helyesek. A stratégiai programhoz készülô revitalizációs tervek és a végrehajtás szakszerûsége jelentheti a siker kulcsát, mely egyben az Európai Unióba vezetô kaput is megnyitja Ács lakossága elôtt. Ács nem az egyetlen vidéki település, mely ezt az utat választja. A közelében pl. Nagyigmánd sokkal elôbbre tart a megújulásban. Nagyobb figyelemre mégis azért ajánlható, mert viszonylagosan alacsony szintrôl indult. Az 52 km-es úthálózatából mindössze 38 km a szilárd burkolatú, a jövôben „citynek” választott Posta köz egyik oldala

42

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

ma még csak hullámlemez borítású üzletsorból áll, a Cukorgyár éppen most kerül végelszámolás alá, s a felsorolás még folytatható lenne. Másrészt mégis – a nyilvánvalóan hátrányos helyzete ellenére – a „szürkeségbôl” új módszerek alkalmazásával, az együttmûködés, a közösség erejével dinamikusan tör ki, s mint ilyen modellértékû lehet az országban más felzárkózni kívánó település számára. Az Ács Polgármesteri Hivatala által felkért külsô szakértôk örömmel tapasztalták, hogy javaslataik kedvezô fogadtatásra találtak. A lakosság képviselôi annak adtak hangot, hogy már érlelôdött bennük az a felismerés, amelynek mások adtak hangot és a nagyközséget korábban nem is ismerô szakértôk a téma összefüggésében megfogalmaztak. Ha vita keletkezett, az nem arról szólt, hogy ne lenne égetôen nagy szükség mindarra a fejlesztésre, melyet a szakértôi csapat – a helyzetfeltárást, értékelést követôen – a polgármesternek javasolt, illetve a település nyilvánossága elôtt ismertetett. A vita inkább arról bontakozott ki, hogy mit kell elôrébb venni, honnan lehet a szükséges forrásokat elôteremteni. Meglepô volt az is, hogy az iskolás gyerekek a kiosztott utcatérkép vázlatokra milyen hozzáértéssel rajzolták rá elképzeléseiket a megvalósítandó fejlesztési célokról – ebbôl akár országos mozgalom is lehetne. Április 26-án az önkormányzat képviselô-testületének ülése – a helyi kábel tv közvetítése mellett – elsô napirendi pontként tárgyalta meg „Ács arculatfejlesztési programját”. Minden képviselô támogatta a szakértôk által elôterjesztett javaslatokat. Egyetértettek abban, hogy az összefogás, a lakossági és közületi munkamegosztás eredményeként megvalósuló tájrendezés és arculatfejlesztés, az egész településre kiterjedô megújulás: Ács hosszabb távú programjának szerves része legyen, s a források rendelkezésre állásának függvényében lépcsôzetesen történjék. Ács 2001. évben 8 km hosszúságú közútfejlesztést hajt végre, bôvítve ezzel szilárd burkolatú úthálózatát, valamint korszerûsítve, szélesítve Fô utcája jelenlegi burkolatát. Ez a munka jelentôs, viszonylag nagy részét köti le az éves költségvetésnek. Az e célokra rendelkezésre álló forrásokból nem csoportosíthatók át eszközök az arculatfejlesztési javaslatok megvalósítására, és az útépítés maga is az arculatfejlesztést segíti elô, azzal szerves összhangban van. Magától érthetôdô, hogy jelenleg, amikor az önkormányzat a lekötött eszközei miatt hátrányos helyzetben van, az arculatfejlesztés jövôbeni céljait szolgáló közületi ráfordítások elôteremtéséhez csak pályázat útján képes külsô forrást biztosítani. A képviselô-testület „akciótervet” fogadott el, melynek értelmében a lakossági felajánlások, a lakóhelyek közvetlen közelében, a portákon végzendô munkák, továbbá a vállalkozások saját költség-hozzájárulása mellett az önkormányzat – még a rendelkezésre bocsátható önerô kiegészítésére – pályázatokat nyújt be. Ezzel biztosítja a nagyközség EU-konform arculatának megteremtésére irányuló tervek végrehajtását. A program teljesítésével javul a lakosságmegtartó képesség, az életminôség, növekszik az ingatlanok értéke, s a település arculata városias jelleget ölt. 2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

A ZALAI FALVAKÉRT EGYESÜLET 10 ÉVE A Zalai Falvakért Egyesület (ZFE) elmúlt tíz éves.Tíz év önmagában talán nem tûnik hosszú idônek, de ha e tíz év egy rendszerváltást és egy ezredforduló éveit öleli fel, akkor már más jelentôséget kap. Tíz évvel ezelôtt a mai önkormányzatokat tanácsnak hívták, a polgármestereket tanácselnöknek, a jegyzôk vb. titkárok voltak. Kurblizni kellett a telefont, ha telefonálni szerettünk volna, a számítógépet csak hírbôl ismertük, azt a szót, hogy civil szervezet, közösségszervezés, demokrácia csak ízlelgettük. A rendszerváltásnak nemcsak részesei lehettünk, de alakítói is. Az elmúlt 10 évben sok egyesület alakult, és sok szûnt meg. Ha van a ZFE fennmaradásának valamiféle titka, akkor az kétségkívül az, hogy nemes célok megvalósítását vállalta, hogy egy nyelven beszélt az itt élôkkel, mert a gondokra és hiányosságokra választ és megoldást keresett, és e munkája során olyan széles szakmai, szakértôi, baráti kapcsolatot tudott kialakítani, amelynek az alapja a bizalom volt. Hogy is kezdôdött? Az 1980-as évek közepétôl induló szellemi pezsgés megteremtette a településeket szolgáló új, demokratikus egyesületeket, majd alapítványokat, kitermelte a népfôiskolákat. Ekkor nyertek jogot az olyan fogalmak, mint „helyi társadalom”, „lokalitás”, ekkor lépett elô hobbiszintrôl a társadalmi érték szintjére a helytörténeti-honismereti tevékenység. Ez a szellemi mozgás növesztette ki Makovecz Imre faluházait, teremtette újra meg az egyetemisták falukutató táborait. 1988-ban létrejött a Zalai Népfôiskolai Egyesület. Munkája elsôsorban a falusi térségre irányult. Számos olyan problémával szembesült, amelynek képviseletét nem tudta fölvállalni, mivel azok túlléptek vállalt célkitûzésein. Ezért az egyesület kezdeményezte a Zalai Falvakért Egyesület létrehozását, amely 22 jogi és 19 magánszemély taggal 1990. február 2-án alakult meg Zalaegerszegen. Hamarosan érzékelhetôvé vált az a jelentôs, elemi igény, amely legitimálta egyesületünk létét. Az 1991. július 18-án megtartott közgyûlés módosította az alapszabályt, és ekkor határozta meg a bélyegzôt, a nemesnépi haranglábbal, amely azóta az egyesület jelképévé vált. Az 1995. január 30-án megtartott közgyûlés a következô 4 évre új elnökséget választott. Az egyesület elnöke Guitprechtné Molnár Erzsébet, Türje polgármestere lett. A bíróság új jogállása szerint 1999. január 21-én jegyezte be a ZFE-t kiemelkedôen közhasznú szervezetként. 2000. március 16-án került sor az 1999. évet értékelô közgyûlésre. A beszámolók és a munkatervek vitája és elfogadása után a közgyûlés módosította és elfogadta a jelenleg is érvényben lévô alapszabályt, amely az egyesület céljait az alábbiakban határozza meg: FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

„Az egyesület olyan nonprofit és kiemelkedôen közhasznú társadalmi szervezet, amelynek célja a falvak, különös tekintettel Zala megye falvainak, az ott élô lakosság és az önkormányzati testületek érdekeinek képviselete az országos, a regionális és a megyei, állami, társadalmi és gazdasági szervek elôtt, és mint ilyen, szakmai fórumként is mûködik. Célja továbbá a vidékfejlesztés, a vidéken élô lakosság életfeltételeinek javítása harmóniában a vidéki környezet és a táj adottságaival, megôrizve annak nem pótolható adottságait.” Az alapszabály megteremti a szakmai tagozatok mûködésének és közös munkájának feltételeit. A közgyûlést követôen a zalai falugondnokok létrehozták a Falugondnoki Tagozatot, tagozat vezetôt és vezetôséget választottak. A tagozat az egyesületen belül, a falugondnokok számára a szakmai segítségnyújtás és az érdekvédelem körére terjed ki. Egyesületünk a megalakulás pillanatától kezdve aktív tevékenységet végzett. Véleményezésre került például az önkormányzati törvény tervezete, tevékenységünk során több esetben olyan elôremutató gondolatokat fogalmaztunk meg, amelyek csak évekkel azután váltak általánossá. Az önkormányzati törvénytervezetrôl alkotott állásfoglalásunkban már akkor a térségi együttmûködés rendszerét, megerôsítését szorgalmaztuk. Máig ható tevékenységünk volt a kistérségi együttmûködés elindítása Zalában. 1991-tôl a zalaszentgróti városkörnyék falvainak közremûködésével láttunk hozzá a munkához. Az eredményt ma ZalA-KAR Térségi Társulás néven ismerjük. A Zalai Falu címû újságunkat már 1990-ben megjelentettük. Hamarosan bejegyzett, hivatalos sajtótermékké vált, szerte az országban igényelték. Az alakulás óta folyamatosan megjelenô lap az egyesületi élet minden eseményét nyomon követte: – szakmai segédanyagokat tett és tesz közzé; – állandóan beszámolt és beszámol az egyesületi élet eseményeirôl, szervezeti kérdéseirôl; – pályázatfigyelést végzett és végez, közzétette és közzéteszi az aktuális pályázatokat, pályázatírási útmutatót közöl; – a falusi nonprofit szervezeteket szakmai publikációkkal, tanácsokkal segítette; – könyvajánlásokat, híreket tartalmazott és tartalmaz. Az egyesület számtalan kistérségi társulás létrejötténél bábáskodott, segítette tapasztalataival, kapcsolatrendszerével a társulások munkáját. A példa vonzó lett. Évrôl évre egyre több kistáji szervezôdés kezdte meg a munkáját. Egyre szükségszerûbbé vált, hogy a régiek segítsenek az újaknak, adják át tapasztalataikat, ismereteiket, de mellette ismerjék meg a magyar és a nemzetközi tapasztalatokat, és készüljenek fel a jövô elvárásaira. 43

V

I

D

É

K

F

A közös fellépés, és a rendszeres találkozások igénye hívta életre a Zalai Területfejlesztési Mûhelyt, 1997-ben. A mûhely célja volt, hogy kialakítsa a zalai kistérségi társulások közötti tapasztalatcsere rendszerét, segítse egymás munkájának megismerését, a partnerségi kapcsolatok kiépítését, szakmai és módszertani segítséget adjon a kistérségi fejlesztésben dolgozók számára. Az egyesület munkájának köszönhetôen létrejött a kistérségi társulások tapasztalatcseréjének rendszere, erôsödött a térségek kapcsolata. Az egyesület mindig arra törekedett, hogy a zalai kistérségeket felkészítse a jövô elvárásaira. Ennek érdekében a döntéshozók és a menedzserek korán megismerhették a kistérségi programozás lépéseit, a vidékfejlesztés feladatait, az eu-s elvárások rendszerét. Talán az egyesület munkájának is köszönhetô, hogy a régión belül ma Zala megye a vidékfejlesztésben élen járó megyének számít. Munkánk példát jelent a régióban, de az ország területén belül is. A nôi programok, a vidéki nôk helyzete a Zalai Falvakért Egyesület tevékenységének sajátos szelete. Az egyesület szokatlannak tûnô kezdeményezése, a nôi polgármesterek klubja, nagy érdeklôdést váltott ki nemcsak a sajtóban, de sajátos megnyilvánulással fogadták a férfi kollégák/polgármesterek is. A klubprogramok alapvetôen nem a háztartási praktikák körül forogtak, sokkal inkább azokról a technikákról, szabályokról és magatartásformákról, amelyeket a közéleti szereplést vállaló nôknek feltétlenül ismerni kell. Sajátos és az egyik legsikeresebb programunk a Zala Megyei Munkaügyi Központ együttmûködésével megvalósult program. A kistérségi társulásoknál 11 fiatal, diplomás nô dolgozott meghatározott ideig a Zalai Falvakért Egyesület alkalmazásában. A vidékfejlesztésnek a zalai nôk által meghatározott szempontjai talán az elsô lépést jelenthetik ahhoz az európai uniós gyakorlathoz, amelyben szakemberek és a kutatók rendszeresen és folyamatosan elemzik a politikai javaslatokat, döntéseket a férfiak és a nôk szempontjából. Az egyesület munkájának a terület- és vidékfejlesztés mellett másik fô területe a falugondnok-hálózat fejlesztése, a falugondnoki szolgálatok segítése. A falugondnoki szolgálat a szociális alapellátási feladatokat ellátó szociálpolitikai intézményrendszer része. Zala megye szétszórt településszerkezeti képe rendkívüli módon igényelte a szolgálatok bevezetését és nagyobb lélekszámú településekre való kiterjesztését is. A zalai kistelepülések elsô ízben 1994-tôl pályázhattak a szolgálat bevezetésére, és nyolc falugondnok meg is kezdte mûködését. A hálózattá szervezést a megye vonatkozásában az egyesület végzi. Zala megyében 54 falugondnoki szolgálat mûködik mintegy 70 településen, több mint 30 ezer léleknek nyújtva szolgáltatást. Az egyesület folyamatos kapcsolatot tart a mûködtetô településekkel és a falugondnokokkal. Megteremti annak a lehetôségét, hogy a pályázati kiírástól kezdôdôen segítséget nyújtson a falugondnoki szolgálatok elindulásától egészen az optimális mûködtetés feltételeinek fenntartásáig. A falugondno44

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

kok tapasztalatcseréjére a rendszeres találkozások biztosítanak lehetôséget, hiszen az eltérô adottságok miatt a szolgálatok is eltérôen mûködnek. Az egyesület a hálózatépítés és az együttmûködés szándékával szakmai programokat szervez, információkat közvetít az egyesület újságján keresztül is. A Zalai Falvakért Egyesület fennállásának 10. évfordulóját a 2001. március 9-én megtartott közgyûlésen ünnepelte Zalaegerszegen. A munkában és eredményekben is gazdag évtized legfontosabb eseményeinek, adatainak vázlatos összegzéséhez, áttekintéséhez a majdnem 100 oldalas „Egy évtized a zalai falvak szolgálatában” címû füzet ad segítséget. A Kamarák Házában megtartott ünnepi közgyûlésen a tagságon kívül számos olyan szervezet, magánember vehetett részt, akik az egyesülettel több-kevesebb munkakapcsolatban lévén végigkísérhették ennek a kivételes civil szervezetnek kivételes diadalútját. Az egyesület sikereinek, mai tekintélyének egyik fô oka abban keresendô, hogy benne olyan emberek, szervezetek fogtak és fognak össze jól felismert közös célokért, akik sokféle érdek- és értékrend mentén végzik munkájukat, élik életüket, de az aprófalvas megye magára hagyott településeinek segítésében mégis nagy egyetértéssel, vállvetve tudnak együttmûködni. Jól példázta ezt a visszaemlékezôk sora, akik örömöt és gondot egyként felemlegetve idézték vissza az elmúlt éveket. Kedves – s az ünneplôkhöz méltó – kiegészítô szinfoltja volt az ünnepi közgyûlésnek a vendégek rövid mûsora: a Sümegcsehibôl érkezô „Kukorica Hagyományôrzô Együttes” tagjai szórakoztatták az ünneplôket dallal, verssel, tánccal és sok humorral. Az oldott, felszabadult hangulat, a kellemes emlékek felidézése, a sok nevetés, baráti ölelés sem feledtette, inkább megerôsítette a közgyûlés egyik választott jelmondatát, amit Ancsel Évától kölcsönöztek az alkalmi emléklap mottójául: „Senki sem csak a saját életét éli. Minden sorsba bele van forrasztva másoké – kimondhatatlanul. A Zalai Falvakért Egyesület közgyûlése, 2001. március 9. A Zalai Falvakért Egyesület elsô elnöke: Kustán Dénes, valamint az egyesület jelenlegi elnöke és titkára: Guitprechtné Molnár Erzsébet és Szeder Tiborné Kummer Mária

2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

EU-HÍREK Romano Prodi és Günter Verheugen tárgyalásai Magyarországon Április elején Budapesten tárgyalásokat folytatott Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke és Günter Verheugen bôvítési biztos, valamint Orbán Viktor miniszterelnök, Áder János házelnök, Mádl Ferenc köztársasági elnök, továbbá az Országgyûlés kibôvített európai integrációs bizottságának tagjai. Romano Prodi a Magyar Tudományos Akadémián tartott elôadásában hangsúlyozta, hogy a bôvítés ügye elsôdleges feladat a bizottság számára, ezért a lehetô leggyorsabban meg kívánják valósítani. Magyarországnak az uniós csatlakozással összefüggésben a környezetvédelem, a határellenôrzés, a mezôgazdaság, a regionális politika, valamint a munkaerô és tôke szabad áramlása területén még jelentôs feladatokat kell megoldania.

Fischler: Az EU Közös Agrárpolitikája (KAP) jövôre esedékes félidei áttekintése, a várható trendek és a csatlakozók kilátásai Az EU Közös Agrárpolitikája (KAP) berlini módosításának (Agenda 2000) jövôre esedékes félidei áttekintése nem okoz majd késlekedést a tagjelöltekkel a mezôgazdasági fejezetrôl folytatott tárgyalások menetrendjében, jelentette ki az EuroAtlanti Hirlevélnek adott interjúban Franz Fischler, az EU mezôgazdasági biztosa. Nem lesz változás az Agenda 2000 céljait illetôen, és nem változhatnak a 2006-ig érvényes pénzügyi-költségvetési keretek sem, ami értelemszerûen a bôvítésre elkülönített forrásokra is vonatkozik. A három év alatt végbement piaci változások felülvizsgálata alapján reformok várhatók a gabona, a tej és a marhahús-ágazat garantált árait érintôen. A tizenötök felvételi tárgyalásaival párhuzamosan folyik majd a félidei felülvizsgálat. A felvételi tárgyalások a jelenleg érvényes joganyag alapján folynak, a közösségi jog (acquis) módosítása esetén a változásokat utólag fogják számításba venni a tagjelöltekkel az agrárfejezetrôl folytatott megbeszéléseken. Ami a felülvizsgálat fô irányait illeti, az agrárbiztos szerint egyértelmû, hogy a marhahústermelést sújtó jelenlegi válság rányomja majd bélyegét a javaslatokra. Franz Fischler határozott szándéka, hogy elsôsorban a kis agrártermelôk számára egyszerûsítse és áttekinthetôbbé tegye a támogatási rendszerhez kapcsolódó bürokráciát. Tervei között szerepel, hogy az évi 2500 eurónál (mintegy 600 ezer Ft) kisebb közösségi támogatáshoz jutó gazdálkodóknál a jelenlegi éves kifizetési és elszámolási rendszerrôl a többévesre térjenek át. Ez az intézkedés a közösség agrártermelôinek kétharmadát érinti, és jelentôs mértékben enyhítené a gazdákra és a nemzeti hatóságokra nehezedô bürokratikus terheket. FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

Fischler régi terve, hogy csökkentse a KAP két költségvetési tétele közti aránybeli eltolódást. A berlini döntések értelmében az agrárbüdzsé 90 százalékát fordítják a klasszikus piaci intézkedésekre (közvetlen kifizetésekre, garantált árakra és exporttámogatásokra), és csak 10 százalék jut a vidékfejlesztésre. A biztos szerint ez az aránytalanság egyre kevésbé tartható fenn, mert a közösségi termelôknek már csak körülbelül a fele foglalkozik hivatásszerûen a mezôgazdasággal. Ezért az a szándéka, hogy további pénzeszközöket csoportosítsanak át környezetkímélô intézkedésekre, beruházásokra, falvak felújítására és élelmiszer-feldolgozásra. Az agrárbiztos szerint a vidékfejlesztés fokozott támogatása összhangban áll a társadalmi igényekkel. Az új elosztás lehetôvé tenné a források célzottabb felhasználását, figyelemmel az egyes régiók eltérô szükségleteire, természeti adottságaira és szerkezeti különbségeire. Az agrárbiztosnak meggyôzôdése, hogy a vidékfejlesztés prioritássá válása a tagságra pályázó országok érdekeit is jobban szolgálja. Ugyanis a tagjelölt országokban elsôsorban nem a termelési kapacitás hiánya jelenti a fô problémát, hanem az, hogy a vidéken élôk és a mezôgazdasági foglalkoztatottak számára alternatív munkahelyekrôl gondoskodjanak és ki tudják építeni a megfelelô vidéki szolgáltatásokat. Az új tagokat sem lehet hosszú távon kizárni a közvetlen támogatásokból, különben az unió nem lesz képes ellenôrzése alatt tartani az új tagok termelését. A gazdák – eredetileg a garantált árak csökkentésének ellensúlyozására bevezetett – közvetlen jövedelemtámogatása a termelés keretek között tartásának fontos eszköze. A biztos attól tart, hogy ilyen fék hiányában az új tagok a túltermelést erôsítik majd, ami éppen ellentétes az agrárpolitika szándékával. Az unió mezôgazdasági politikájáért felelôs bizottsági megbízott szerint az új tagországok mezôgazdasági termelôi csak néhány éves átmeneti idôszak után érhetik el a tagországok mezôgazdasági termelôinek nyújtott támogatások szintjét. Az agrárügyek biztosa a hagyományos agrártámogatások helyett inkább a vidékfejlesztésre kívánja összpontosítani az új tagoknak járó közösségi források jelentôs részét. Fischler szerint a közös agrárpolitika 1992-ben kezdôdött reformja állandó folyamat. A biztos nem ért egyet azokkal, akik szerint az unió jövôje a kétsebességes közös agrárpolitika lesz (célzás egy olyan rendszerre, amelyet a versenyképes nagyüzemi gazdálkodás és a környezetbarát családi gazdaságok egymás mellett élése jellemez). Fischler hivatkozik arra, hogy az unióban önkéntes alapon már most is létezik az úgynevezett modulációs lehetôség, ami szabad kezet ad a kormányoknak a vidékfejlesztés és a környezetkímélô termelési módszerek díjazására. A KAP támogatásai egyre nagyobb mértékben a hozzáadott teljesítményeket ismerik el. A tagállamok a gazdálkodóknak szánt támogatások maximum 20 százalékát visszatarthatják és környezetvédelmi és vidékfejlesztési célokra fordíthatják. A moduláció révén lehetôség nyílik arra, hogy a ki45

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

EU-HÍREK sebb gazdaságok – amelyeken a birtokméret miatt a pótlólagos költségek hektárra lebontva nagyobbak – bôvebben részesüljenek a támogatásokból. Fischler szorgalmazza, hogy a „moduláció” általános szabállyá váljék, a jelenlegi önkéntes keretek között csupán három EU-tagállam: Franciaország, Portugália és Nagy-Britannia alkalmazza.

Konferencia a kiotói egyezményrôl Az éghajlatváltozásokról szóló ENSZ-keretegyezmény (az úgynevezett kiotói jegyzôkönyv) további sorsáról tanácskozott a világ negyven országa április végén New Yorkban – azt követôen, hogy a légkör legnagyobb szennyezôje, az Egyesült Államok nemrégiben bejelentette, nem hajlandó végrehajtani az üvegházhatásért felelôs gázok kibocsátásának csökkentésérôl rendelkezô megállapodást. Az 1997 decemberében elfogadott jegyzôkönyvben a fejlett ipari országok arra vállaltak kötelezettséget, hogy 2010-ig átlagosan 5,2 százalékkal csökkentik az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest. A megállapodás azonban nem léphetett hatályba, mert eddig csak 84 ország írta alá, s mindössze 30 ratifikálta – utóbbiak valamennyien harmadik világbeliek, melyeknek nem írtak elô számszerûsített csökkentési kvótákat. A miniszteri szintû tanácskozás megerôsítette az egyezmény sorsát övezô kételyeket, mert a részt vevô országok nem tudtak egységes álláspontot kialakítani. Alapvetôen három csoportra szakadtak. Az egyik csoport – idetartoznak az EU-országok is – a lehetô leghamarabb le akarja zárni a kiotói megállapodás végrehajtási szabályairól szóló tárgyalásokat, hogy ezzel lehetôvé váljon a dokumentum végleges ratifikálása. Egy másik csoport (benne sok jelentôs fejlôdô országgal) egyelôre habozó állásponton van: megkérdôjelezik, hogy van-e értelme életbe léptetni az egyezményt, ha az Egyesült Államok nem csatlakozik ahhoz. S végül egy-két ország – Ausztrália, Kanada – nyíltan kimondják: Washington nélkül nem tudnak részt venni ebben a folyamatban.

Üvegházhatás – az Európai Környezetvédelmi Ügynökség adatai

jegyzôkönyv szerint 2008–2012 között 8 százalékkal kell csökkentenie a mutatót az 1990-es helyzethez képest. 1999-ben – az átlagban 2,5 százalékos gazdasági növekedés ellenére – 2 százalékkal esett vissza az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátása a Tizenötök területén. (Ugyanezen idôszakban az Egyesült Államokban 11 százalékkal nôtt a hasonló mutató.) Az Európai Unió stabilizálta széndioxid-kibocsátását (ez az üvegházhatást okozó gázok legfontosabb összetevôje): 1999-ben ez 1,6 százalékos csökkenést mutatott az 1990-es adathoz képest. Az AEE kimutatása szerint ezek az eredmények mindenekelôtt a német (-18,7 százalék) és a brit (-14 százalék) csökkentésnek köszönhetôk. E két ország együttesen az EU teljes káros gázkibocsátásának 40 százalékát adja. A csökkenés mindenekelôtt arra vezethetô vissza, hogy e két államban az energiatermelés terén a szén helyett mindinkább a gázra támaszkodnak, illetve a német egyesítés után a volt Kelet-Németországban számos, a környezetet erôsen szennyezô üzemet bezártak.

Az Európai Unió mezôgazdasági miniszterinek tanácsülése Luxemburgban Április végén az Európai Unió mezôgazdasági minisztereinek tanácsülésén Luxemburgban a miniszterek minôsített többséggel úgy határoztak, hogy intézkedésekkel támogatják a biotermelést. Az ökológiai gazdálkodást folytatók számára az EU lehetôvé teszi, hogy takarmánynövényeket termesszenek a kötelezôen ugarolt, azaz parlagon hagyott termôföldjükön. Az országok többsége egyetértett ezzel, Franciaország és Olaszország is csak azért szavazott ellene, mert kevesli az engedményeket. A tanácsülésen elfogadott határozat engedélyezi gabonafélék és hüvelyesek vegyes kultúráinak takarmánykénti termesztését is. Az Európai Bizottság külön nyilatkozatban fejezte ki készségét arra, hogy megfontolja minden biotermelést folytató gazdálkodó esetében a termôföldterületek ugaroltatási kötelezettségének feloldását. A bizottság becslése szerint jelenleg az EU tizenöt országában 560 ezer hektáron folyik kizárólag biokultúrák termelése, ami a gabonafélék vetésterülete 1 százalékának felel meg.

Az Európai Unió 1990 és 1999 között 4 százalékkal csökkentette az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátását, de a kiotói egyezményben szereplô célok eléréséhez még jelentôs további erôfeszítésekre van szükség–- hozta nyilvánosságra a koppenhágai székhelyû Európai Környezetvédelmi Ügynökség (AEE). A 4 százalékos csökkentés alapján az EU félúton jár a káros gázok kibocsátásának visszafogásában, ugyanis a kiotói 46

2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ