AZ ENTWURF HATÁSA A NÉMET OKTATÁS HELYZETÉRE A DEBRECENI REFORMÁTUS KOLLÉGIUMBAN A

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX

167

AZ ENTWURF HATÁSA A NÉMET OKTATÁS HELYZETÉRE A DEBRECENI REFORMÁTUS KOLLÉGIUMBAN A NYILVÁNOSSÁG ELISMERÉSÉIG

(1849-1854)

KOVÁCS TEOFIL

Az Entwurf megjelenése, célkitűzései

A

gróf Leo Thun-Hohenstein oktatási miniszter által beterjesztett Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen in Oesterreich (Az ausztriai gimnáziumok és reáliskolák szervezeti terve) című dokumentumot, melynek szerzői Franz Exner és Hermann Bonitz egyetemi tanárok voltak 1849. szeptember 15-én hagyta jóvá ideiglenes jelleggel a császár. A rendelet első szaváról röviden csak Entwurfként emlegetett tanügyi reform első előjelét már 1848 májusában lehetett érzékelni, amikor a bécsi forradalom hatására az addig hatosztályos gimnáziumhoz csatolták az első „liceális osztályt“, majd 1849 nyarán a másodikat is.1 Az így létrejött főgimnázium lehetett nyilvános vagy magánjellegű. A nyilvánosság jogát a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium adhatta meg, attól függően, hogy a gimnázium berendezkedése mennyiben adott garanciát a jövőbeni teljesítményt illetően. Főgimnázium szervezéshez legalább 12, algimnáziumhoz 6 tanári állás kellett.2 Azok az intézmények, melyek nem tudtak eleget tenni a bővítés feltételeinek algimnáziumokká, vagyis négyosztályos középiskolákká minősülhettek vissza. A gimnáziumot az iskolatanács vezette, melynek elődje többfelé a háromtagú városi vagy községi küldöttség volt. Igazgató csak gimnáziumi tanár lehetett, aki köteles volt legalább havonta tanértekezletet tartani. Az Entwurf elrendelte az osztályfőnöki rendszert, a tanulmányok végét bezáró érettségi vizsgát és megkövetelte, hogy az intézmény a tanév végén értesítőt írjon az iskolában folyó munkáról.3 Új tantárgyak kerültek előtérbe, nőtt a természettudományos műveltség részesedése. A latin nyelv részesedése az 1818. évi ausztriai tantervben szereplő 53%-ról 25%-ra esett vissza. 1 Zibolen Endre: A tantervelmélet forrásai 12. Az Organisationsentwurf és a nyolcosztályos magyar gimnázium. Budapest, 1990 12. 2 Báthory Zoltán - Falus Iván (főszerk.): Pedagógiai Lexikon I. kötet 367. 3 Zibolen: 11.

168

Kovács Teofil: Az Entwurf hatása a német oktatás helyzetére…

A hajdani kétéves filozófiai tanfolyam meghatározó tantárgya ebben az új tantervben jelentéktelenné vált. Szabad tárgyakként a következőket nevezték meg: szépírás, rajz, ének, gimnasztika, modern nyelvek. A nyelveket illetően az oktatástörténettel foglalkozó Zibolen Endre megjegyezte: „Kimondották ugyanis, hogy azokban a koronaországokban, ahol a tanulók anyanyelvén kívül más nyelvek is használatosak, ezeknek elsajátítását is lehetővé kell tenni.”4 Az 1849. március 4-i oktrojált alkotmány értelmében Magyarország önálló államisága megszűnt, így a bécsi értelmezés szerint az Entwurf hatályos volt hazánkra is.5 Ennek szellemében adta ki 1849. november 6-án báró Karl v. Geringer, a megszállott területek polgári ügyeinek intézésével megbízott miniszteri biztosa a maga rendeletét. Bevezetésének akadályai: hiányoztak a tantermek, a tanárok, iskolai kézikönyvek. „Fokozottan sérelmesek voltak az Organisationsentwurf szervezeti intézkedései protestáns gimnáziumaink szempontjából. Sértették a két protestáns egyháznak az 1790/91. évi 26. törvénycikkben biztosított autonómiáját, az oktatás szervezete pedig szögesen eltért a korábbi gyakorlattól. A vezető helyzetű debreceni kollégium gimnáziumi osztályainak például ebben az időben is mindössze egy classium inspectora6 volt és a tanítást a gimnáziumi classisokat és filozófiai tanfolyamot elvégzett teológus ifjak, publicus praeceptorok látták el. A filozófiai tanfolyamnak a gimnáziumba való olvasztását sokszor az a körülmény is gátolta, hogy az akadémiai professzorok meghatározott feladathoz kötött alapítvány jövedelmét élvezték, és azt más célra felhasználni – így a gimnáziumi állás szervezésére – csak az alapító hozzájárulásával lehetett, vagy pedig egyáltalában nem”- írja Zibolen Endre.7 A rendelet 17. § szerint a tanítási nyelv a többség nyelve. A német tanulását minden más tannyelvű gimnáziumban biztosítani kellett, de nem tartották helyesnek kötelezővé tételét. „Egy olyan ügyben – olvasható a gimnáziumi terv elé bocsátott előzetes megjegyzésekben –, amely az ember leggyengédebb és leghatalmasabb érzelmeit érinti, bölcs dolognak tetszik minden – még a legjobb szándéktól vezetett – kényszert is mellőzni.”8 Ez persze nem így alakult a későbbiekben. A sürgető szándékot azonban már ekkor lehetett érzékelni. A nyelvoktatásról az Entwurf a következőket mondja: „A helyesen értelmezett gazdaságosság ilyen esetben abban áll, hogy a tantárgyra annyi időt szánjunk, amennyi ahhoz szükséges, hogy a ráfordított fáradság gyümölcsét be lehessen takarítani, ellenkező esetben jobb ha lemondunk a nyelv tanításáról.” Itt tehát mindenképpen a rendelkezésre álló idő optimális kihasználtságát tartották szem előtt, megfelelő órakeretet biztosítva a német nyelv számára. „Jelenleg már nem szorul igazolásra az, hogy a tanulók anyanyelvét és annak irodalmát mindenütt alaposan és részletesen tanítani kell. Nehéz viszont arról dönteni, hogy a tanulók kötelesek legyenek-e anyanyelvük mellett még más, a birodalomban használatos nyelveket is megtanulni. A tervezet úgy rendelkezik, hogy valamennyi gimnázium köteles legyen minden, a gimnázium székhelyét adó koronaországban élő nyelvet, valamint – amennyiben ezek közt nem szerepelne – a németet is tanítani. Afelől azonban, hogy tanulók azt az oktatást – egyedül az anya4

Uo.: 12. Uo.: 12. 6 A gimnázium élén álló felügyelő professzor 7 Zibolen: 13. 8 Uo.: 15. 5


169

nyelvi oktatást kivéve – igénybe veszik-e, arról ők ill. valójában szüleik teljesen szabadon dönthessenek.”9 Ez a gyakorlatban némileg módosult, hiszen Debrecenben nem tanítottak más birodalombeli élőnyelvet. A német szabadon választása pedig fel sem merült. A gyakorlat ezen a tervezeten túl lépett. A német kötelező lett minden gimnáziumban. A német nyelv oktatása mellett szólt az is, hogy „sok más előtt mind esztétikai, mind tudományos szempontból gazdagság és művelő erő tekintetében kiemelkedik.”10 Ezen felül egy hatalmas birodalom szükséglete volt az, hogy minden részének legalább az iskolázott polgárai meg tudják érteni egymást. A művelt nemes jellem kibontakozását a klasszikus nyelvekkel segítették elő. „A gondolat megvalósítása azonban mindenütt egyre nehezebbé vált, és jelenleg nincs rá lehetőség, mert egyre nagyobb teret és önálló jelentőséget követelnek és vívtak ki maguknak az úgynevezett reáliák… Súlypontot a klasszikus irodalom a hazaival együtt sem képez – jóllehet a két tantárgyra az egész oktatási időnek mintegy fele jut –, hanem valamennyi tárgynak egymással sokoldalú, kölcsönös kapcsolata van.”11 Az óraszám nőtt, de „az iskolának a jövőben az otthoni korrepetitorokat és az úgynevezett pótórákat feleslegessé kell tenniük…” A szellemi erők kibontakoztatása mellett fontos a „gimnasztikai gyakorlatok kiterjesztése [amely] a testi erők megfelelő ápolását biztosítani fogja.”12 A két hónapos szünetet túl hosszú találták, így 4 hét lett az őszi szünet a többi hét elosztva szerepelt. „Az iskolának kapcsolatot kell teremtenie a szülőkkel vagy azokkal az általuk megjelölt személyekkel, akik a tanulók otthoni életére felügyelnek.”13 A diákok nevelésében tehát igyekeztek a családot a korábbinál nagyobb mértékben bevonni. Kimondták, hogy a gimnázium teljesítményéért az igazgató és rajta keresztül az egész tantestület felelős. Az intézet vizsgálat alá vethette bármelyik felvételre jelentkező diákot, az évi jelentések, a tartományi iskolahatóság tagjainak látogatásai biztosították, hogy e hatóságok pontos ismereteket kapjanak minden egyes gimnázium mindenkori állapotáról. Leginkább azonban az érettségi vizsgák révén volt erre lehetőség. Ezeknek a vizsgáknak nemcsak az éretlen tanulókat kellett az egyetemektől távol tartaniuk, hanem egyúttal az iskolának kellett rendszeres lehetőséget adni arra, hogy az elébük állított feladat teljesítéséről a hatóságok előtt bizonyságot tegyen. Az előbbi cél a vizsga tartalmát és formáját határozta meg, az utóbbi azt, hogy bár a vizsgáztatás az iskola ügye, a vizsga mégis a felsőbb hatóság közvetlen befolyása alatt ment végbe. Magántanuló csak 18. évet betöltve mehetett érettségire.14 A 8. § szerint „mindazok a gimnáziumok, amelyek nem vagy nyilvánosak, magángimnáziumok. Tanulóknak államilag érvényes bizonyítványok megszerzése érdekében, valamely nyilvános gimnáziumban vizsgázniuk kell.” Egyes személyek is létesíthettek gimnáziumot.15 A 17. § szerint tanítási nyelv minden, a tartományban beszélt 9

Uo.: 33. p. Uo.: 33. p. Uo.: 33. p. 12 Uo.: 34. p. 13 Uo.: 35. p. 14 Uo.: 36. p. 15 Uo.: 39. p. 10 11

170


nyelv lehetett. 18. § 2f. szerint egyéb élő nyelvek (birodalmi nyelvek, francia, angol stb.) lehettek tantárgyak.16 Az anyanyelv oktatására és az idegen nyelv oktatására maximum heti 6 óra volt fordítható. A második élő nyelv bevezetésére a 2. osztályban, a harmadiknak a főgimnázium első osztályában, azaz az ötödik osztályban kerülhetett sor.17 Osztályozó és nyilvános vizsga volt előírva írásban anyanyelv, második élő idegen nyelv, régi nyelvek, matematika és történelem tárgyakból. Minden tárgyból szóbeli vizsgát kellett tenni.18 Kollégium szerkezeti változása A Debreceni Református Kollégium oktatási rendszere a szabadságharcot követő egy évtizedben történetének legnagyobb szerkezeti átalakulásán ment keresztül. Az abszolutizmus korabeli császári kormány Vallás és Közoktatásügyi Minisztériuma egy sor oktatási reformot vezetett be, ennek következtében teljesen átalakult az intézmény struktúrája. A protestáns autonómiát, és így az oktatás szabadságát sértő miniszteri rendeletek igen nagy ellenállásra találtak.19 A Kollégium elemi iskolájában 1849 őszén korábbi hagyománynak megfelelően indult meg az oktatás. Ez akkor négy osztályból állt, erre épült a kétosztályos polgári. A két iskolatípusnál egyfajta ingadozás volt megfigyelhető a korszakban, így az 1851-52-es tanévben a polgári négy osztályból állt, az elemi pedig kettőből, igaz, csak egy évig volt ez így. Korábban a hatosztályos gimnázium után a három évfolyamos bölcselet következett. Erre épült a második jogi évfolyam, ami egyúttal az első teológiai évnek számított, majd ezt követte a második és harmadik évfolyam. A 3. bölcsészeti év egyúttal a jog első évfolyama is volt.20 1850 őszén kerülete számos iskolájának gondja szakadt Szoboszlai Pap István superintendens nyakába. Egyrészről szervezte más egyházkerületekkel az ellenállást hivatkozva a bécsi és linzi békékre, valamint az 1791. évi XXVI. tc. 5. §-ában garantált autonómiára. Másfelől feltűnés nélkül utasította a Kollégium tanári karát, hogy dolgozzon ki tervet az átszervezésről. 1851. szeptember 8-ra elkészült a terv a jogi tanszaknak jogakadémiává történő átszervezéséről. November 7-én a superintendens megerősítette ezt a nyolcosztályos gimnáziumra vonatkozó javaslattal együtt. Abban reménykedett, hogy a kormányzat talán kevesebbel is beéri. Ebben csalódnia kellett. Az illetékes hatóság a nyilvánossági jog híján a Kollégium érettségizni kívánó diákjait 1851 őszén a nagyváradi premontrei gimnáziumba utasította. Ez a korszak 1853 őszéig, a nyilvánosság elnyeréséig tartott. 1852. január 5-én a superintendens körlevélben fordult az egyházkerülethez az iskolák – különösen a „debreczeni anya-iskolánk” – ügyében. A felhívás messze meghaladta a hozzáfűzött reményeket. A megajánlott és összegyűjtött pénz fedezte

16

Uo.: 42. p. Uo.: 49. p. 18 Uo.: 67. p. 19 A Debreceni Református Kollégium története (szerk. Barcza József) Budapest, 1988. 192-193. (Továbbiakban: DRK) 20 Uo.: 192, 196-197. 17


171 21

nemcsak a gimnázium, hanem a felállítandó jogakadémia költségeit is. A superintendens a bölcselet két évfolyamát a gimnáziumhoz csatolta. Három addigi publicus praecetort állandó, hármat pedig ideiglenes gimnáziumi tanárnak nevezett ki. A kötelezően előírt 12 fős testület másik hat tagjának, a korábbi bölcselet tanárait tekintette, erre hivatkozva kérte a kormánytól a nyilvánosság megadását. Kezdeményezése azonban nem járt eredménnyel, hiszen sok tekintetben nem felelt meg az elvárásoknak. Említésre méltó, hogy a német órák száma a kívánttól magasabb volt. Talán így akartak kedvezni a minisztériumnak. A reformok hatására a gimnázium tanulóinak száma lényegesen emelkedett. Talán azért, mert azt gondolhatták a szülők, hogy végre nyilvános lesz az iskola. Ez azonban még váratott magára. A kérelem elutasítása után 1853-ban az Entwurf kívánalmai szerint kellett átszervezni a gimnáziumot.22 Az Entwurf hatása a német nyelv helyzetére A hivatalos érintkezés nyelve A berendezkedő abszolutizmus fokozott ellenőrzés alá vonta az országot, minden tőle telhetőt megtéve a nehezen helyreállított „rend“ megőrzéséért. Ez nem volt teljesen eredménytelen. Már 1850. február 3-án közölte báró Karl v. Geringer helytartó Uray Bálint főispánnal, aki a debreceni székhelyű új igazgatási egység vezetője lett, hogy elégedett a kerületében élő helvét hitvallású tanárok és lelkészek magaviseletével.23 Az régi-új hatalom egyik első intézkedése a hivatalos érintkezés nyelvének megváltoztatása volt. A temesvári „főhadi“ kormány felszólította 1850. február 16-án a Szoboszlai Pap István superintendenst,24 hogy német nyelven levelezzen.25 Ez önmagában neki nem okozott volna gondot, hiszen diákkorában, 1812ben Késmárkra utazott, ahová német nyelvi tudását ment tökéletesíteni, majd 18151816-ban a göttingeni egyetemen tanult két félévet,26 azonban a lelkészek között nem volt általános a német nyelv ismerete. A felszólítás nyilvánvalóan más kerületeket is érintett, mivel már március 25-én, amikor Polgár Mihály dunamelléki superintendens több dologban kikérte a Szoboszlai véleményét, többek között a német nyelvhasználattal kapcsolatban is tanácsot kért.27 Később, 1851. február 22-én a kassai helytartóság közölte, hogy az öt kerületben használatos nyelven képtelenség hivatalos levelezést folytatni, ezért a németet választja. A superintendens azonban anyanyelven továbbíthatja a rendeleteket, ha úgy látja, hogy a lelkészek azt jobban 21

Uo.: 199. Uo.: 200. 23 Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár TtREL I. 1. c. 5. 422. (Továbbiakban: TtREL) 24 Szoboszlai Pap István 1852. december 4-én körlevelet ír az esperesekhez, miszerint a püspök cím használatát a helytartótanács rendelete újból megtiltja az ágostai és a helvét hitvallásúaknak. Ez azonban nem valósult meg teljesen. Továbbra is használják mind superintendens, mind a püspök kifejezést, bár kétségtelenül az előbbi az általános. TtREL I. 1. c. 12. 2317. 25 TtREL I. 1. c. 5. 303. 26 Varga Zoltán: Szoboszlai Papp István élete és munkássága. = Theologiai Szemle. 1934. 242-243. 27 TtREL I. 1. c. 5. 542. 22

172


megértik. Továbbá jelezte, hogy minden országbeli nyelven elfogadnak beadványokat.28 Ez meglepően hangozhatott a központosító s németesítő törekvések mellett. Szoboszlai a gróf Forgács Antal kassai főispánhoz írt válaszában arról számolt be, hogy a magyar nyelvű hivatalos levelezés nagy könnyebbség, mivel a lelkészek közt kevesen tudnak németül.29 Jelentős engedmény volt, hogy a rendeleteket minden használatos nyelven elfogadták. Ez egy kissé eltér a korban megszokott hangvételtől. A nyelvhasználat nemcsak a katonai, közigazgatási írásbeliségben változott meg, hanem hatással volt a polgári érintkezésre is. 1850. február 20-án Landerer és Heckenast nyomdája német nyelvű levelében sürgette meg a superintendenst az 1848-ban rendelt egyházi névtár kifizetésére.30 Ezt március 13-án kénytelen volt helyesbíteni, hiszen az állítólagos címzett meg sem kapta a könyveket.31 [Ekkor már magyarul írt, talán azért, mert bocsánatot kért.] A német nyelvben való jártasság már korábban, a XIX. század első felétől feltétel volt egyházi részről a nagyobb parókiák betöltése esetén. A nyelvek ismerete bekerült a teológiai bizonyítványba is.32 A békés-bánáti egyházmegye két helyettes lelkészét, az öcsödit és a gyulait megvizsgálta a kiküldött bizottság, és alkalmatlannak találta a szent tudományokban. „Végre lelkészeink jelen helyzetéhez képest annyira megkívántató német nyelvben mind ketten egyiránt gyakorlatlannak találtattak. [Ezek szerint az egyházmegyék is megvizsgálták a végzettek tudományát, nemcsak a Kollégiumnak volt ez a feladata.]33 Az ügy később folytatódott. Gonda Lajos gyulai pap 1853. május 4-én Nagyváradon kelt levelében arról számolt be, hogy nem erősítették meg hivatalában. „Gyengének, hiánosnak, gyakorlatlannak ítéltettem, én, ki négy évek alatt Békés Megyének Fővárosában Gyulán szolgáltam, a’ német nyelvben járatlannak, ki egyházi szónoklataim nagyobb részét német auctorokból dolgozom, fordítom, s’ kevéssé németül még beszélek is.”34 A felháborodás érezhető a levélíró soraiból. Úgy látszik, hogy komolyabb német nyelvtudást kértek volna rajta számon. A forrásokból kitűnik, hogy más területen is, teológiai szempontból is volt ellene kifogás. Kántorjánosiból 1854. szeptember 13-án a nagykárolyi egyházmegye esperese jelentette, hogy Hornyánszki Victor Protestantische Jahrbücher für Oesterreich című munkáját felhívása ellenére nem rendelte meg senki „mit csupán annak tulajdonítok, hogy ezen egyházvidékünkbe nem sokan vannak, kik németül jól értenének.”35 Lehet, hogy ez a németesítéssel szembeni ellenérzéssel is magyarázható, és nem pusztán nyelvi okai voltak. A német nyelvű rendeletek mellett gyakran meglévő magyar fordítás is arra utalhat, hogy e nyelv ismerete nem volt elterjedve. A Szoboszlai Pap István superintendens Daróczi Mihály esperesnek írt levelében az 1850/51-es gimnáziumi tanévről szóló táblázat kitöltése kapcsán a következőt jegyezte meg. „Megjegyezni itt czélszerűnek tartom a következendőket. 1. Hogy német nyelven kell a beírásnak történni: maga a táblák szerkezete mutatja, 28

TtREL I. 1. c. 8. 384. TtREL I. 1. c. 8. 549. 30 TtREL I. 1. c. 5. 331. 31 TtREL I. 1. c. 5. 331. 32 TtREL I. 1. c. 5. 342. 33 TtREL I. 1. c. 12. 1893. 34 TtREL I. 1. c. 14. 839. 35 TtREL I. 1. c. 18. 1868. 29


173

kívánja, de különben is világos Rendelet jött hozzám e részben, minthogy ezen táblázatnak egyenest a’ közoktatási magas Minisztériumhoz kell menniök. Ha nétalán valahol ezt a’ Tanítók teljesíteni nem tudnák: a’ t. lelkész urak kéretnek fel ennek telyesítésére.”36 Itt azt lehet látni, hogy a tanítókhoz képest a lelkészek jobban tudtak németül. Mint az egyházközség vezetői az iskolai ügyek is a felügyeletükre voltak bízva, így kérhették meg őket iskolai ügyek intézésére. Volt azonban, aki mereven elutasította az újítást. A jékei lelkész, Bányai István a következőket írja: „… Én a kormánylap utasítása szerint tettem az összeírást…. Én továbba németül nem tudok, nem is kívánok tudni, Magyar nyelv született nyelvem, Magyar Földön születtem, Magyar Földön Elek, s a német magyarázatot vagy utasítást el sem fogadhatok…”37 A fentebb idézettekből világosan kitűnik, hogy a nyelvi kérdés átszőtte a hétköznapokat is. Nem csak az volt a kérdés, hogy szabad-e alkalmazni a német nyelvet a hivatalos érintkezésekben, hanem az is, van-e, aki azt megfelelően bírja. Ennek a kérdésnek megvolt mind a politikai, mind a műveltségi vetülete. A német nyelv elterjedésére utalhat az a levél, amit Szoboszlai a helytartóhoz németül írt a bécsi protestáns intézettel kapcsolatban. Ebben arról panaszkodott, hogy nem sikerült megfelelő személyeket találnia, akik az egyéb követelményeknek megfelelve a német nyelv ismeretének olyan birtokában lennének, hogy nyilvánosan előadást is tudjanak tartani.38 A hivatalos érintkezés nyelvének megváltoztatása nem egyszerűen nyelvi kérdés, hanem politikai tartalommal bíró intézkedés volt. Ezért is tanakodtak például a Dunamelléken, hogy miként válaszoljanak. A nagyobb települések lelkészeitől elvárt nyelvtudás ebben a helyzetben új színezetet kapott. E téren is volt ellenállás, mint ahogy a példaként említett jékei lelkész esete mutatja. Bár a superintendens általában a német nyelvet használta, de a császár 1852. évi kollégiumi látogatását a Nagykönyvtárban megörökítő márványtáblatábla szövege mégis latin nyelvű. Igaz, az avatási beszéd németül hangzott el.39 Az Entwurf fogadtatása Az iskolai felügyelők Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése utáni időszak, mint láttuk jelentős változásokat hozott az oktatás területén. Ezek a változások kívülről indultak el. Geringer már egy 1850. március 14-én kelt levelében arra kérte Szoboszlai Pap István superintendenst, hogy ajánljon megfelelő férfiakat három kerületi inspektori székre. Mivel a pesti, soproni és nagyváradi kerületben élő protestánsok zöme helvét hitvallású, így jó hírű, református vallású férfiakra gondolt, akik bírják hittestvéreik bizalmát és a kormányzathoz is hűek. Bár többen szerették volna megszerezni ezt az állást, de ő a protestánsok jogait nem akarta a superintendens megkerülésével csorbítani. Sürgette, hogy minél előbb nevezze meg jelöltjeit.40 Az egyházkerület vezetője rögtön válaszolt, biztosítva a helytartót, hogy 36

TtREL I. 1. c. 10. 427. TtREL I. 1. c. 10. 488. 38 TtREL I. 1. c. 6. 1478. 39 TtREL I. 1. c. 17. 1280. 40 TtREL I. 1. c. 5. 433. 37

174


ez a lehető legrövidebb idő alatt meg is fog történni.41 Szoboszlai Pap István több jelöltet is megkeresett. Könyves Tóth János kismarjai lelkész többek között azt írta válaszában: „Mi a német nyelvet illeti: ezen nyelven olvasok, és ha nem tökéletesen is, beszélni és fogalmazni tudok.“42 Miskolcról Papp János 1850. március 25-én a következőket válaszolta a kerületi iskola felügyelőség ügyében. „Mi a’ kérdéses tárgyat illeti: Én németül beszélni, érteni valamint németre áttenni, tudok annyira a mennyire a’ régi jó világban szokott tudományos foglalkozásaink s’ társalkodásaink közben szükségünk volt. De német nyelven valamely ügyet vezetni úgy hogy az a’ fő parancsnokságon álló többnyire született német embernek tetszése szerint lehessen: errei képességgel nyíltan mondom, nem bírok.”43 Tüdős József Komáromban március 26-án írott levelében az iskolai felügyelőség ügyéről így nyilatkozik (T.) Váli Ferenczről, kit gyermekségétől fogva ismer. „aki németül jól beszél, francziául olvas, az angol nyelvet is nagy szorgalommal tanulta… Jelenleg Pápán a Neveléstan előadásában dicséretesen működik.”44 Losoncról Nagy József azt írta, hogy elfogadná az iskolai felügyelőséget.45 Az eddig ismertetett négy jelölt mellett ezek után a superintendens levelében még további két személyt terjesztett fel iskolai felügyelői posztra Geringernek.46 A felterjesztés megtörténik tehát, de az ismert adatokból az tűnik ki, hogy csak a losonci Nagy József vállalná el szívesen ezt a posztot. A többiek inkább húzódoznak ettől, ami megfelelt a szabadságharc utáni évek passzív ellenállási gyakorlatának. Thun rendelete Geringer már a 1850. április 25-én kifejezte megelégedését afelett, hogy a superintendens irányítása alatt a Debreceni Kollégium a császári és királyi kormányzat jóakaratú szándékainak megfelelően fejlődik. Mind a maga, mind pedig a minisztérium nevében gratulált a lezajlott félévi vizsgák sikeréhez. Elismerte a tantestület buzgóságát, a diákok szorgalmát és jó szereplését, amit a superintendens személyes hatásának tudott be.47 1850. május 6-án Zákány József, a nevelés és a francia és német nyelv tanára az 1849/50-es tanév II. félévéről tett jelentést. „A német nyelv hallgatóinak, hetenként 4 órán Német nyelvtant a Márton József német grammaticája Olvasó könyvéből annyi szakasznak magyarra fordításával, a’ menynyit jó móddal el lehet végezni, ezenkívül szók és mondatok fejtegetésével öszve kötve. B. A’ franczia nyelv szabad választású hallgatóinak, hetenként 2 órán. Elemi Franczia nyelvtant, a’ grammaticai olvasókönyv néhány szakaszainak magyarra fordításával, ’s a szók elemzésével öszve kötve.” Ez valószínű, hogy a főiskolai tagozatra vonatkozik. Zákány professzor ugyanis ott tanított.48 Azt is tudjuk, hogy a főiskolai hallgatói neveléstan, német és francia nyelvekből megvizsgáltattak. 41

TtREL I. 1. c. 5. 440. TtREL I. 1. c. 5. 507. 43 TtREL I. 1. c. 5. 530. 44 TtREL I. 1. c. 5. 540. 45 TtREL I. 1. c. 5. 541. 46 TtREL I. 1. c. 5. 559. 47 TtREL I. 1. c. 5. 906. 48 TtREL I. 1. c. 5. 838. 42


175

Az 1850. szeptember 7-én Leo Thun-Hohenstein kultuszminiszter által kiadott rendelet nagy rést ütött az iskolai autonómián. Elrendelte, hogy nyolcosztályossá alakítsák a középiskolákat és előírta 12 szaktanár alkalmazását. Mindez igen sok költséggel járt, így az Entwurfnak nevezett rendeletet elég nagy elkeseredéssel fogadta a közvélemény. „Lehetett volna az Entwurfnak a meglevőnél sokkal több értéke, hozhatott volna ide magával még sokkal tisztultabb / noha elsősorban német származású levegőt az európai fejlett világból, mégsem vehette azt észre és nem méltányolhatta a magyar lélek, mert ez a tervezet az ő számára elsősorban mérget rejtegetett” - írja Nagy Sándor. A katolikus Cserhalmy József, aki a Debrecenben ekkor működő másik felekezeti algimnázium történetét összegzi, így ír: az Entwurf „nem akart kevesebbet, mint hogy oktatásügyünket saját pénzünkön itt-ott európai színvonalra emelvén németekké legyünk.”49 Sem a jogi képzés, sem a középiskolai oktatás nem szűnt meg. Igyekeztek előteremteni az átalakításhoz szükséges pénzt, valamit abban is reménykedhettek, hogy sikerül alkudozni az átszervezés tekintetében. A kívánalmakhoz lassan alkalmazkodott az iskola, így 1850-51-től magánintézményként működött. Diákjai három éven keresztül átjártak a nagyváradi premontreiek Entwurf szerint szervezett gimnáziumába érettségizni.50 1850-ben az első osztály növendékei egyszerre küszködtek mind a latin, mind a német nyelvvel. Ez csak egy évig volt így, mivel pedagógiai szempontból a kormány sem követelte a dolgot.51 A Szoboszlaival szorosabb kapcsolatot fenntartó dunamelléki superintendens beszámolt az év végén az Entwurf körül zajló vitákról és tájékoztatást kért ez ügyben.52 Szőnyi Pál egykori kollégiumi diák, protestáns tanfelügyelő, a hajdani Eötvös-féle minisztérium magas rangú tisztségviselője a gimnáziumok átalakításának tárgyában Szoboszlaihoz írt levelében kifejtette, hogyha nem német az anyanyelv, akkor mint idegen nyelvet kell azt tanítani. „Tanítási nyelv lehet a’ Gymnasiumban bármely hazai nyelv a szerint a’ mint a’ tanulók nagyobb száma azt magával hozza. De minden Gymnasiumban okvetlenül megkívántatik, hogy a tanítási nyelven kívül még egy hazai nyelv, mint szabad tantárgy taníttassék; s’ az oly Gymnasiumokban, melyekben nem a’ német nyelv a’ tanítási nyelv, ilyen szabad tantárgy tartozik a’ német nyelv lenni.”53 A nyelvoktatással kapcsolatban 1851. novemberében az iskoláknak kiküldött, és megválaszolt kérdőívek alapján kimondták: „A német nyelv tanításánál meg kell különböztetni, vallyon a’ tanulók ezen nyelvet már beszélik-e, - vagy azt ezek[nek] most először könyvből tanulniuk kell? Az első esetben annak tanítása már az 1-ső osztályban megkezdhető, és erre két óra elegendő, a’ második esetben pedig, nehogy egyszerre két nyelvet legyen a’ tanuló kénytelen kezdeni, a II-ik osztályban kell elővenni, és legalább 3 órát hetenként reá fordítani. Ezen nyelv tanításánál figyelni kell főkép arra, hogy a’ tanuló helyes kiejtéshez és íráshoz szokjék, és az eszméleti oktatással az olvasás párvonalban kezet fogjon. Azon Gymnasiumokban, hol az ifjak a’ ma49

Értesítő a kegyes-tanítórendiek debreczeni algymnasiumáról 1895-1896. iskolai évben. Közli: Cserhalmy József Debrecen, 1896. 67. 50 DRK: 193-194. 51 Gimn. Ért. 1894/95, A debreczeni ev. ref. Főgymnasium értesítője az 1894/95. iskolai évről (közli: Dóczi Imre) Debrecen, 1895. 249-250, 257. 52 TtREL I. 1. c. 7. 21. 53 Az olasz, angol, rajz, szépírás, zene tanárai csak melléktanítók és nem tartoznak a 12 tanár közé. TtREL I. 1. c. 7. 25.

176


gyar nyelv mellet a’ németet is beszélik, már az első osztályban is szükséges egy olvasókönyv, mire Mozárté szolgálhat.”54 A kormány a német nyelv széleskörű elterjedését – az oktatási törekvéseknek megfelelően – hathatós rendeletekkel támogatta. Tanerők A német nyelv tanítását Zákány József professzor látta el, aki 1850. február 14-én megromlott egészségére panaszkodott a superintendensnek: „a mai német leczkére magam helyett, Nagyságod további rendelkezéséig, hogy ezen idő is el ne vesszen. Esk. Szokolai Jánost, ki németül, mint komáromi fi, de mint kitűnő volt tanítványunk is becsületesen tud, beküldöttem tanítványaim közé. Mit is ezennel tisztelettel jelentek. Egyébiránt én őtet, ha nagyságod bölcs nézeteivel nem ellenkezik, nem általános helyettesnek, hanem némely tárgyakban, melyek könnyebben taníthatók, csak rajtam könnyítő segédnek szemeltem ki.”55 Arról, hogy Szokolai tanított-e hosszabb ideig, nem tudunk. Miután az idős professzor állapota jelentősen nem javult, augusztus 6-án felmentését kérte, tudva azt, hogy nem a legszerencsésebb az időzítés, hiszen 5 tanszék ürült meg.56 A megüresedett helyekkel kapcsolatban Szőnyi Pál, a következőket javasolta a superintendensnek. „megvallom, szükséges gazdálkodásnak tartanám,… az élő idegen nyelveknek s különösen a német stilisticának, minél célszerűbb számú hetenkénti órákon tanítatására tartani egy külön rendes professort s nem osztani meg a francia nyelvnek is tanításával a paedagogices professornak azon idejét, melyet hasznosabban és hozzáillőbben is fordíthatna, egészen is felemészthetne a tanítóknak practice is képzésében, és a classisok számára szükségelt tanulmányok dolgozgatásában.”57 Kilenc nappal később Szőnyi ismét levélben fordul Szoboszlaihoz, újabb javaslatokat téve. 1. Emődy Dániel 48-as honvéd58 a história tanszéken szívesen tanítaná a görög helyett „akár a német akár a francia nyelvet” Szőnyi szerint ő többre tudná „vinni a növendékeket, mint az általam eddig szóba hozott egyének közül akárki. Ezért jót állok.” 2. „Igen célszerűleg lehetne őt a német és francia nyelv tanárává is tenni, ha ezen két élő nyelvnek tanítására egy külön tanárt tartani, az anyagi körülmények s az alapítványok rendeltetése megengedi.” 59 3. Emődy taníthatna még Lugossy helyett, aki korábban a magyar irodalmi tanszéken tanított, úgy is, hogy a francia nyelvet is oktatná. Szőnyi mindkét variációt elképzelhetőnek tartotta.60 Végül szeptember 11-i levelében Gelenczey Pált ajánlotta a megboldogult Kerekes helyére, mint aki „minden

54

TtREL I. 1. c. 7. 63. TtREL I. 1. b. 122. 2568. 56 TtREL I. 1. b. 122. 2568. Péczely József professzor 1849. május 23-án, Kerekes Ferenc professzor 1850. július 29-én hunyt el. Erdélyi József professzor 1850-ben nyugalomba vonult, Lugossy József 1848-49-es szerepvállalása miatt bujdosott. 57 TtREL I. 1. b. 122. 2568. 58 Gáborjáni Szabó Botond: A szabadság szent igéi. –Debrecen, 1999. 158. 59 TtREL I. 1. b. 122. 2568 60 TtREL I. 1. b. 122. 2568. 55


177

61

míveltebb élő nyelveken olvas.” A forrásokból nyilvánvaló, hogy ekkor még nem volt önálló pénzalapja a modern nyelvek tanítására felállítandó tanszéknek, hanem valamelyik tanszékre bízták azt a fő tárgy melletti tanítási kötelezettséggel.62 Nem érdektelen Tóth Dienes bizonyítványának másolata, aki ugyan nem németet kívánt tanítani, hanem a Péczely József halála után megüresedett történettan, latin és görög irodalom tanszékre pályázott. 1836. november 1-től 1842. augusztus végéig hallgatott felsőbb tanulmányokat. Volt köztanító, esküdt, contrascriba és senior. Németet is hallgatott, kitűnő eredménnyel. Az okmány eredeti aláírói között van Zákány, a nevelés és a francia nyelv tanára, valamint Lugossy József a magyar irodalom és a német nyelv tanára. Tóth Dienes az 1844/45. iskolai év második félévében francia nyelvet tanított,63 tehát már rendelkezett valamelyes tapasztalattal az oktatás terén. Ebből kiderül, hogy az Entwurf előtt a kollégium főiskolai tagozatán tanulók tudhattak németül és franciául is. Rendelet kötelezte a vezetést arra, hogy az 1851/52-es évtől kezdve az Entwurf tantárgyait tanítsák a gimnáziumban.64 Az átalakulás nem ment simán, hiszen a Kollégiumnak nem sikerült felkészült és elegendő számú tanárt találnia. Így talán nem csodálható, hogy 1851. október 23-án közölték az intézménnyel, hogy nem járulnak hozzá az érettségi vizsga tartásához.65 A tanárok keresése 1852-ben is folyamatban volt. Ladányi Gedeon kifejezte készségét „akár a latin, görög és a német nyelvek, akár a történettan, és földrajz tanítására.” A később igazgatói tisztséget betöltő Kovács Pál Kiskunhalasról jelezte, hogy bármely tanítását elvállalja, kivéve a németet. Ő ezt a tárgyat a vizsgált korszakban később sem tanította. Tőlük eltérően Erest Osterlamm lőcsei tanárt maga a superintendens hívta, hiszen személye már évekkel korábban szóba jött. Ő volt az, aki késznek mutatkozott a Szártory-féle tanszéket elfoglalni, amely alapítvány pénzügyi alapját egy budai ház képezte. Az alapítvány tevő céljai: „Tartani a debreceni ref. Collegiumban egy evangelicus hitvallású tanárt olyan fizetéssel, milyen a’ többi régi tanszékeké. Ösztöndíjjal ellátása Eperjesi iskolázás Debrecenben tanuló szinte evangelicus ifjaknak. Gyarapítása a’ physicum muzeumnak. …Az alapító rendelései közül kettő már, legalább részben teljesíttetett a mennyiben Osterlám Ernő Úr az átalakítással a tanszékre fellépett és 1850-ik év óta atyafi ösztöndíjasok vannak felvéve .”66 Osterlamm elfogadta a felkérést. Kérése az volt, hogy Szoboszlai minél hamarabb válaszoljon, mert akkor más állás után kell néznie.67 A nevezett híres szepességi családból származott, melynek több tagja papi, vagy tanári pályán működött. Nagybátyja, Christian Theophil Osterlamm 1827-ben kiadott latin nyelven írt német tankönyvét igen kedvelték. Egyik őse Osterlamm Efraim még 1781-ban írt 61

TtREL I. 1. b. 122. 2568. Gelenczey Pált 1852-ben ideiglenes, majd a következő évtől, mint rendes tanárt alkalmazák az újonnan létrejött középiskolában a matematika és a fizika tanítására. DRK: 211. 63 TtREL I. 1. b. 122. 2568 64 TtREL I. 1. b. 123. 2580. 65 TtREL I. 1. b. 123. 2581. 66 TtREL I. 1. b. 126. 2740. 67 TtREL I. 1. b. 123. 2585. 62

178

Kovács Teofil: Az Entwurf hatása a német oktatás helyzetére… 68

egy német nyelvtant. A tanárokról készült jelentés szerint Osterlamm Lőcsén és Losoncon a helvét hitvallású evangélikus lyceumban tanult.69 Ezzel megoldódott a német tanszék kérdése. Igaz, hogy az intézményben - a tanrendek tanúsága szerint nemcsak ő tanított németet. Osterlamm ügyében már 1852. október 13-án a superintendens levelet írt Poroszlay Frigyes polgármesterhez, az iskola főgondnokához. „… A tanító személyeket illetőleg. Osterlamm Ernő úr, mint a Szártori-féle alapítványi tanszékre már a mult január 26án.70 s több napjain tartott egyházkerületi [értekezleten] megválasztott tanár, addig is, míg majdan forma szerinti meghívása történhetnék, haladék nélkül alkalmazandó lesz, ideiglenesen a VII. és VIII. gymnasiumi osztályokban a természettan és bölcselet némelly oda tartozó részeinek és a német nyelvnek tanítására…Osterlamm Urnak ugyan az illető végrendelet értelmében, olly fizetés adassék amillyen főiskolánkban a’ legnagyobb tanári fizetés, következéskép a 750 pengő forinton kívül szállásbér,- a mennyiért illendő lakhelyet fogadhat. – és nyolcz öl fa: mindezeknek a’ budai vendéglő haszonbéri jövedelméből… [kellene fizettetniük.]71 A német nyelv oktatására más magyar anyanyelvű tanárok mellett Osterlamm Ernő vállalkozott, erősítve az Entwurf szellemét. Rajta kívül még más tanár is tanult rajta kívül német területen. Menyhárt János főiskolai tanár 1853. január 22-én miután engedélyt nyert a némethoni egyetemek látogatására pénzbeli támogatást kért útjához a superintendenstől.72 Egy fél év múlva visszatérve folytatta hivatalát.73 A szabadságharc leverése után tehát nem szűnt meg a peregrináció. Úgy tűnik erre szükség is volt, mert a vallás és közoktatásügyi minisztérium 1852. december 12-én rendeletet adott ki 12,893. szám alatt, mely a gimnáziumi tanárok hivatali vizsgálatáról szól. Ez az élő nyelveket nézve a következőképpen vonatkozott tanárainkra is, - bár helyi értelmezés szerint csak a pályakezdőkre: „…Miután továbbá a német nyelv, minden gymnasiumba kötelezett tantárgy, s olly gymnasiumunk felső osztályaiban is, - hol a rendes oktatási nyelv nem német – részleges oktatási nyelvül alkalmazandó, e fölött a jelöltektől követelt tudományos tanítói képesség, az e nyelven írt tudományos munkák alapos tanulmányozását feltétlen; így a dolog természetében fekszik, miszerint minden vizsgálandó, a német nyelvben is, olly gyakorlati ismeretet és jártasságot tartozik tanusítani, melly őt annak tanítására képessé tegye.” A következő elvárásokat támasztották a jelöltekkel szemben: „… A német nyelven oktatásra, hol ez tanítási nyelv, a’ régibb német szójárásoknak némi ismerete, s jelesül a középkor könnyebben megszerezhető köl68

Debreczeni Protestáns Lap 1893. október 28. 558. Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára R 1722 Losoncra a magyar nyelv tanulása végett ment, ahol Okolicsányi szolgabíró házában tanítóskodott. (Szinnyei: IX. kötet 1426.) 1844-1846 között Eperjesen volt, mint magán nevelő. Az év őszén, hallva a Szártory alapítványról, Debrecenbe ment, ahol a tanszéket a közbejött akadályok miatt nem mégnem állították fel. 1846/1847-ben a már említett Uray Bálint házánál nevelősködött. 1847. szeptemberétől 1849. októberéig a hallei és wittenbergi egyetemeken tanult. Utána a lőcsei líceumban tanított 1852-ig, amikor is létrejött a Szártory tanszék, amely a főgimnáziumhoz tartozott. 70 Esetleg 28 is lehet mivel az eredeti forrás nehezen olvasható. 71 TtREL I. 1. c. 12. 2049. 72 TtREL I. 1. c. 13. 125. 73 Zoványi Jenő: Magyarországi Protestáns Egyháztörténeti Lexikon. 3. bőv. kiadás. –Budapest, 1977. 401. 69


179

teményeinek, millyenek a Nibelung-dal, Gudrun sat. Eredeti nyelven olvasási képesség megkívántatik. Gymnasiumban tanítandó olly élő nyelveni oktatásra, melly különben nem oktatási nyelv, az ez utóbbibani oktatásra nézve fönebb kimondott követelmények érvényesek, csak hogy ezen esetben a régibb beszédformák, és nyelvemlékek ismerete nem kötelező.”74 Ebből nyilvánvalóvá válik, hogy a tannyelv meghatározása, a különböző tankönyvek előírása mellett a vallásügyi és közoktatási minisztérium nem bízta a véletlenre a megfelelő tanerő kiválasztását sem. Az előírt – tanítási képességet mérő – vizsga a fokozottabb állami ellenőrzés újabb eleme volt. A megfelelő tanerő toborzása, ami – mint láttuk – nem volt könnyű, a superintendens feladata volt. Az állami előírásoknak való megfelelés megnehezítette a helyzetét. Végül a szolgálatba lépett személyek más-más háttérrel rendelkeztek, de mindnyájan alapos nyelvtudással bírtak. A tanárok fizetését – az alapítványok mellett – a hívek által tett adományok fedezték, amelyek a folyamatosságot biztosították. A Tiszántúli Református Egyházkerület 1852. június 28-án kezdődő közgyűlésén azzal a kéréssel fordult a város vezetéséhez, hogy miután a kormány rendelete alapján a gimnáziumot és a jogakadémiát újból szervezte, és az előbbinél 12, az utóbbinál 2 tanárt alkalmazott, arra kérte „a nemes testületet”, hogy a tanároknak járó, szükséges tűzifa illetmény tekintetében rendelkezzen. Ez ugyanis a város illetékességi körébe tartozott. A város hangsúlyozva, hogy a nevelést mindenkor tehetsége szerint igyekezett előmozdítani -, úgy határozott, hogy a tanárok évenként 4 öl fát kapjanak.75 Ezt 1853 novemberében a tanárok kérésére megkettőzték, de míg az előző négy ölt díjmenetesen kapták, addig a másik négy öl után a vágási költséget és a beszállítást meg kell téríteni.76 Láthatjuk tehát, hogy a város is kivette a részét a terhekből. Tantervi változások A szabadságharc leverése utáni új berendezkedés - mint láttuk - érzékenyen érintette a korábbi nyelvhasználati gyakorlatot az államigazgatás területén. Így érthető, hogy miért engedélyezte 1850. szeptember 21-én az egyházkerület Örvényi Vilmos számára, hogy németórákat adjon a főiskolai diákoknak, ezen a nyelven való előmenetelük elősegítése végett.77 Ez azért is fontos volt – ahogy már Geringernek egy Urayhoz intézett március 7-i leveléből kiderült -, mert a pesti egyetemen németül és magyarul oktatták a Magyarországon ideiglenesen bevezetett intézmény rendszert és az egyéb adminisztratív rendeleteket, úgy, mint az ideiglenes bírósági szervezetet és perrendtartást. A Kollégium szervezetében pedig tudvalevő, hogy a jogi képzés nagy fontossággal bírt. Geringer arra kérte Urayt, alkalmas módon hasson oda, hogy a jogtudományok professzorai a Debreceni Kollégiumban a második szemeszterben az újabb törvényhozás ideiglenes rendeleteit előadásukba felvegyék, és azt amennyiben

74

TtREL I. 1. c. 13. 493. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár IV/B1109a 132-133. 76 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár IV/B1109a 209. 77 TtREL I. 1. a. 20. 328. 75

180


a Kollégium berendezkedésével összeegyeztethető nem akadémisták számára is tanítsák.78 Az átszervezés a jogi tanfolyam tekintetében csak 1853 őszére fejeződött be. 1856-ig nyilvános intézményként működött, amikor a minisztérium az addigi négy tanár mellett további három professzor alkalmazását, és a tanulmányi idő kettőről három évre való emelését írta elő. Ezt anyagi lehetőségeinek szűkössége miatt nem vállalhatta a kerület, inkább a megszüntetést választotta. Ez az intézmény majd csak 1861 őszén indul újra.79 A jogtudományi oktatás megszűnése ellenére, az egyházi vezetés megpróbált minden tőle telhetőt megtenni az iskola megmentése érdekében. 1852. január 14-én elkészült a gimnáziumok 1852/53-as tanévre vonatkozó átmeneti tanterve. Ebben nem a tananyag mennyisége a lényeges, sokkal inkább annak alapos ismerete és öntudatos ismétlése a fontos. Míg a korábban elkezdett tantárgyaknál csak részben kellett figyelembe venni az Organisationsentwurf előírásait, addig az újonnan bevezetett tárgyaknál ez már teljesen érvényesült. Egy általánosan érvényes tantervet nem lehetett előírni a következő tanévre, mert eddig az egyes gimnáziumok egymástól eltérően fejlődtek. A felzárkózást rugalmasan kellett kezelni. Az anyanyelv és más élő nyelvek szerepe különleges volt. Ezen tárgyak oktatása olyan gimnáziumokban, ahol több nyelv volt használatban, egy átfogó szabályozást igényelt, amely a tényleges viszonyok pontos mérlegelésétől függött. Ideiglenesen a következő alapelvet határozták meg. Az olyan gimnáziumokban, amelyekben a német nyelv nem oktatási és anyanyelv, különbséget kellett tenni, hogy ez a nyelv a legtöbb diák esetében a gimnázium megkezdésekor már az életből, vagy a korábbi tanulmányokból valamelyest ismert volt-e vagy sem. Az első esetben a német nyelven való tanítást már az első osztályban el kellett kezdeni. Az utóbbi esetben el lehetett halasztani ezt a második osztályra. A tantestületnek ugyanis alapja volt az aggodalomra, hogy - miután a latin az első osztályban, mint új nyelv belép -, a diákok a német nyelv tanulásának elkezdésével túl lesznek terhelve. Az anyanyelvvel együtt a német nyelvre mindkét esetben az első négy osztályban heti 5 órát, az ötödikben 4 órát, a 6-8. osztályban megint 5 órát kell fordítani. Emellett az Organisationsentwurfban az anyanyelv számára megállapított órákból a szükség és a tananyag bőségességének mértéke szerint, - amely a német nyelv és irodalomból fakadt -, lehetséges egy órát elvenni és a német nyelvre fordítani; azonban egyetlen nyelvet sem lehetett hetente két óránál kevesebben tanítani. Egy harmadik élő idegen nyelvet, - ha az a diákok számára új nem lehetett az 5. osztály előtt, s ha az számukra az életből már valamelyest ismert volt -, a 4. osztály előtt megkezdeni. Amennyiben különleges viszonyok szükségessé tettek némely változtatást ebben a tantervben, úgy ezeket indoklással együtt fel kellett venni a gimnázium speciális tantervébe.80 A változásoknak személyi konzekvenciái is voltak, hiszen új tanári állásokat kellett létesíteni. Erre megfelelő embereket kerestek. Valószínűleg egyik-másik jelöltet már eleve kiszemelték. Ilyen lehetett Szőke János, a Kollégium diákja, aki arról számolt be német nyelvű levelében, hogy az 78

TtREL I. 1. c. 532. Nagy Sándor: A Debreceni Kollégium mint egységes intézmény az egyetem kiválásáig. Debrecen, 1940. 247-250. 80 TtREL I. c. 14. 1320. 79


181

elmúlt évben, - 1851 októberében - a superintendens jóvoltából Lőcsére érkezett, hogy a német nyelvben továbbképezze magát, ami most is a legbelsőbb vágya. Örömmel hallotta a hírt, hogy a debreceni főiskola a kormány kívánságának megfelelően átszerveződik. Tudva, hogy az átszervezéssel és az ahhoz szükséges tanárok kiválasztásával a superintendens lesz megbízva, kéri, hogy őt, mint a főiskola növendékét a német nyelv tanáraként alkalmazza.81 1852. június 28-án egy olyan tantervet készítettek, amely a magyar és a német nyelvre adott órák számát együttesen tünteti föl. Az 5. osztályt leszámítva, melynek csak négy óra volt kötelezően előírva mind a nyolc évfolyam heti 5 órában tanulta ezt az idegen nyelvet.82 Amikor a kormány elrendelte, hogy csak németül vagy latinul írt beadványokat fogad el a tanári kar nagyon természetesen a latin választotta. Erre 1853. szeptember 3-án nagyváradi iskolakerületi felügyelő távollétében Laczkó nevű helyettese utasította az intézményeket a következőkben: „a Ministeriumokhoz és a helytartóságokhoz benyújtandó tárgyakat német vagy deák nyelven szerkesztetni méltóztassék.”83 Ezt megerősítette a superintendens a folyó év december 27-én kelt feliratában.84 Oswald Ferencz cs. k. isk. tanácsos 1853. május 27-én Nagyváradról a következő levelet írta: „a kerületben létező rendes és nyilvános helvét vallású jogakadémia, gymnasium, és felső elemi iskolákról, nem különben azoknak tanárairól német nyelven készített jegyzékét küldje be.”85 Az 1853. június 17-én készült tanári jellemzésekben csak Kis András szerepelt, mint németet tanító, valamint a szepességi származású Osterlamm Ernő. Ez a jellemzés csak része volt egy átfogóbb jelentésnek, amit Szentpály László kormánybiztos készített a jogakadémia és a nyolcosztályos főgimnázium szervezeti kérdéseiről. Szentpályt február 11-én bízták meg ezzel a feladattal, amelyben Szoboszlai nagy segítségére volt. Először nagyon alaposan az anyagi feltételeket vette sorra. Beszámolt arról, hogy a június elsején összeült egyházkerületi közgyűlés megválasztotta a jogakadémiára Kallós Károlyt, a gimnáziumba pedig Szegedy Sándort és Lengyel Zsigmondot. Miután mindent rendben talált, kérte a nyilvánosság megadását még a kezdődő új tanév előtt.86 Jelentés készült a tanári kar által arról, hogy miért van különbség a minisztérium által kiadott tanterv 180. lapján fellelhető lecketerv és a debreceniek 1853/1854-re kidolgozott tervezete között. (Minden Entwurftól történő eltérés az 1852/1853 évben kiadott Übergangslehrplan szerint történt, és ez csak ebben a tanévben volt így, aztán a leckerend meg fog egyezni az Entwurf minden pontjával.) A különbségek a következők: 1. Az Entwurf a gimnázium második osztályában 20 órát szabott meg, itt viszont 23 óra szerepel. Ennek az oka az, hogy az Entwurf anyanyelvül a németet feltételezi és más élő nyelvre az említett óraterv nem hivatkozik. A magyar, mint anyanyelv 4 órát kap. A németnek, mint második élő nyelvnek a tanítása ebben az osztályban kezdődik, heti 3 órában, ahogy már eddig is így volt. 81

Ha két tárgyat kellene tanítani, akkor az algimnáziumban a magyar nyelvet, természetrajzot vagy világtörténetet tanítana, mely tudományokban jelenleg is képzi magát. Róla azonban nem tudjuk, hogy később tanított volna a Kollégiumban. TtREL I. b. 123. 2585. 82 TtREL I. 1. a. 21. 42. 83 TtREL I. 1. c. 15. 1658. 84 TtREL I. 1. c. 15. 2249. 85 TtREL I. 1. c. 14. 1118. 86 TtREL I. 1. c. 15. 1620.

182 2. 3.


A harmadik osztályban 24 helyett 27 szerepel, ennek is a német az oka. A negyedik osztályban szintén ugyanez a helyzet, itt is 24-ről –27-re nő az órák száma. 4. Az ötödik osztályban 28 óra van 24 helyett. A többletből 2 a németre jut, valamint az alsóbb évfolyamokban nem kellő mértékben tanított mértan és természetrajz kap egy-egy plusz órát. 5. A hatodik osztályban szintén 4 óra a különbség, kettő a németé, kettő a mértané. A német nyelv harmadik óráját az anyanyelvtől vették el. 6. A hetedik osztályban 5 óra a különbség (24-29). A német két órát, a természettan és természetrajz három órát kap ebből. 7. A nyolcadik osztályban a 24 helyett 30 van. Ebből 2 német, 4 természettan. Az eltérés abból, fakad, hogy a régi tanterv másként osztotta be az egyes tárgyakat. Ezért egyfajta torlódás következett be.87 A felterjesztett módosított tanterv mind a nyolc osztályban megnövelte az oktatott órák számát, főként a német nyelv oktatásának kormányzat által kívánt mértéke miatt. A Kollégium gimnáziuma csak 1853. augusztus 10-én, a szükséges változtatások után nyerte el a nyilvánossági jogot, amelyet gróf Leo Thun-Hohenstein kultuszés oktatási miniszter 6974-1887-es számú rendeletével ismert el. Ez az elismerés jelentős eredménynek volt mondható. Az intézmény így államérvényes lett, azaz az állam által elismert érettségit bocsáthatott ki, és diákjainak nem kellett az új típusú vizsga letétele érdekében a nagyváradi premontrei gimnáziumba menni. A birodalmi oktatáspolitika természetesen nemcsak egy irányban adott ki rendeleteket, hanem nagyon szigorúan visszajelzéseket is kért az egyes intézményektől. Hermann Bonitz az Entwurf egyik megalkotója, a Zeitschrift für die österreichischen Gymnasien szerkesztőségének megbízásából tudósította Szoboszlait arról, hogy az elmúlt két évről már készítettek áttekintéseket. Mivel statisztikai kimutatásaikat nagyban segítené, ha mindenki beküldené a kért adatokat, arra kérte Szoboszlait, hogy a neki alárendelt gimnáziumoknál hasson oda, hogy azok a táblázatokat pontosan kitöltve a lehető legrövidebb időn belül beküldjék.88 1853. július 16-án Bonitz, a szerkesztő Mikulás pesti kerületi tanfelügyelőt is felkérte, hogy járjon közben a protestánsok pontos adatszolgáltatása érdekében.89 Fáradozása azonban nem volt sikeres, mivel egy szeptemberi levelében arról panaszkodott, hogy csak egyetlen gimnázium küldte vissza kérdőívet, ezért jó lenne, ha Szoboszlai lépne ez ügyben. A többi egyházkerületben lévő iskolák már majdnem mind megtették ezt. Egyúttal őszinte örömét fejezte ki afelett, hogy a debreceni gimnázium megkapta a nyilvánossági jogot, s azt kívánta, hogy bárcsak követné a debrecenit még több gimnázium.90 Közvetlenül a minisztérium hatóságai is kértek adatokat. Erre példa a Pestkerületi Helytartósági Osztály levelének fordításban meglévő 23340. számú másolata, amelyet a helvét hitvallású egyházkerülethez intézett, Debrecenbe. „A Cs. K. Oktatásügyi Minisztérium f. évi nov. 28-kán 12664/525 sz. alatt kelt magas kibocsátványa következtében felhivatik az egyházkerület a végett, hogy a mellékelt 87

TtREL I. 1. c. 15. 1620. TtREL I. 1. c. 15. 1356. 89 TtREL I. 1. c. 14. 1413. 90 TtREL I. 1. c. 15. 1356. 88


183

táblákat, minden felügyelete alatt álló iskolákra nézve német nyelven pontosan töltse be, s azokat lehető legrövidebb idő alatt – mely azonban január 12-kén túl nem haladhat – ide küldje be.”91 A szabadságharc leverése után elkezdődött birodalmi politikai változások nagymértékben át akarták rendezni az élet minden területét. Ez a művelődés terén komoly változásokat jelentett, bár ennek kezdetei, mint láttuk, már korábbra, 1848at megelőzőre tehetőek. Az új kultúrpolitika igen nagymértékben érintette az oktatási intézményeket, amely egyúttal fokozottan jelezte az állam új szerepkörének erősödését. A Debreceni Kollégium esetében ez a korábbi szerkezet gyökeres megváltozatását jelentette. Az intézmény új hármas tagozódása jön létre. Ez azonban nem egy kölcsönös párbeszéd alapján zajlott, hanem az erősebbik jogán. A modernizációs törekvéseket már csak a nyomasztó politikai helyzet miatt sem fogadták szívesen, kénytelen-kelletlen engedett az intézmény a kívánalmaknak. Ez az átmenet természetesen nem volt nehézségektől mentes. Az egyházkerület magától értetődően megragadott minden lehetőséget véleményének kifejtésére és igyekezett védeni korábbi álláspontjait (például a tanterv, tankönyvek területén). Ez azonban csak némi időbeli haladékot jelentett, a lényeges változtatásokat nem lehetett elkerülni. A létrejött új gimnáziumrendszer következtében már 1854-ben államilag elismert érettségit adhatott ki az iskola. Az új rendszer egy igen fontos eleme volt az évenként megjelentetett iskolai értesítő, amely elsőrangú iskolatörténeti forrásként használható.

The Effects of the Entwurf on the Status of German Education in the Reformed College of Debrecen until the Recognition of Publicity (1849-1854) Teofil Kovács The appearance of the Entwurf was a significant milestone in the history of Hungarian educational policy. The Austrian model was used throughout the territory of the Hapsburg Empire. The cultural government was striving to modernize the earlier framework of education. It was at this time that eight-grade grammar schools were introduced, where specialized teachers had to be employed in each grade. Yet another new element was also that secondary school concluded with an examination of matriculation. Similar to other places, the innovations were not received enthusiastically in Debrecen either. On the one hand, the measures violated the autonomy of the church; on the other hand, these new types of schools were also more demanding in terms of material resources. The essay intends to describe how the reform ideas of the government were instituted in the Reformed College of Debrecen.

91

TtREL I. 1. c. 15. 2221. A táblázatok sajnos nem találhatók az iratok között.

AZ ENTWURF HATÁSA A NÉMET OKTATÁS HELYZETÉRE A DEBRECENI REFORMÁTUS KOLLÉGIUMBAN A

Recommend Documents