„...az én testem bizonnyal étel, és az én vérem bizonnyal ital.
2
FELSŐVÁROS
2014. június 22.
Én vagyok az élő kenyér, ki mennyből szállottam alá. Ha valaki e kenyérből eszik, örökké él; és a kenyér, melyet én adandó vagyok, az én testem a világ életéért. Vetekedének azért a zsidók egymás között, mondván: Miképpen adhatja ez nekünk az ő testét eledelül? Mondá tehát nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az ember fia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem leszen élet tibennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, örök élete vagyon; és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem bizonnyal étel, és az én vérem bizonnyal ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, énbennem lakik, és én őbenne. Amint engem küldött az élő Atya, és én élek az Atyáért: úgy aki eszik engem, ő is él énérettem.
Az Oltáriszentség: örökös karácsony. Ezt nemcsak oly értelemben értem, hogy bizony sokszor itt sem részesül nagyobb tiszteletben az Üdvözítő, mint ott a betlehemi istállóban részesült. Hogy bizony itt sem törődünk vele többet, mint azok a szívtelen emberek, akik a Szűz Anyát kitaszították a sötét decemberi éjtszakába. Hogy bizony az a karácsonyi éj sem lehetett sokkal hidegebb, mint annyi, de annyi mai ember jeges, fagyos lelke, akik semmit sem törődnek az Oltáriszentséggel. Hogy az a betlehemi elhagyatottság és az akkori emberek részvétlensége sem fájt neki annyira, mint az, hogy mi hidegen, érzéktelenül, nevetgélve, beszélgetve állunk ott előtte, az Oltáriszentség előtt. Mondom, nem így értem, hogy az Oltáriszentség örökös karácsony. Bár ebben az értelemben ne is volna igazam! Hanem mikor azt mondom, hogy az Oltáriszentség örökös karácsony a mi számunkra, ezzel azt akarom jelezni, hogy akit mi karácsonykor kaptunk, az a betlehemi Kisded, nem hagyott el minket soha, hanem az Oltáriszentségben örökkön-örökké itt van velünk a földön. Ugyanaz az Úr Jézus, akit a Boldogságos Szűz szült e világra; ugyanaz az Úr Jézus, aki ott feküdt a hideg istálló
2014. június 22.
FELSŐVÁROS
3
jászolában; ugyanaz az Úr Jézus, aki a három királyok hódolatát fogadta, ugyanaz az Úr Jézus van itt is jelen az Oltáriszentségben, és mint egykor ott a betlehemi istállóban, úgy most itt az Oltáriszentségben várja híveinek hódolatát és imádását. Lehet-e többet mondani annál, hogy itt az Oltáriszentségben, a mi Jézusunk van jelen? Az a Jézus, akinek már neve is mint kiöntött balzsam illatozik, akinek csak említésére megfut a pokol összes hatalma, akinek csak ruhája szegélye is betegeket gyógyított! És itt nem a neve van felírva, itt nem az ő nevét emlegetjük, itt nem a ruhájából őrzünk egy darabot, hanem az van itt, aki ezt a ruhát hordta, aki ezt a nevet viselte. És nemcsak Betlehemben van, nemcsak a Szentföldön, ahol élt, hanem ott van mindenütt, ahol csak él egy katolikus pap, aki a szentmisét bemutatja; ott van a világnak minden népénél és minden országában és minden nemzeténél, itt van nálunk is, köztünk is. Boldog emberek, akik közt itt lakik az Úr. „Üdvözlégy, áldott légy szent test és vér, mely kenyér- s borszínben elrejteztél!” Az Oltáriszentség: örökös húsvét. Örömre gyullasztó, megaludt vérünket fölpezsdítő, letört lelkünket felélesztő húsvét! Az Oltáriszentség nem egy darab test a keresztfából, hanem Az, aki azon a fán függött. Nem a véres korona, hanem az a töviskoronázott szent fej. Nem az Üdvözítő Szívét átdöfő lándzsa, hanem a lándzsával átszúrt Szent Szív. Az a Szív, amelyik húsvét hajnalán újra elkezdett dobogni és szétlökte a vért az Üdvözítő ereiben és dicső életre keltette a halott Megváltót. Micsoda életet várhatok én is ettől az Oltáriszentségtől, micsoda tavaszi hajnalhasadást, rügyfakadást, napsugaras, új életet, ha méltóan veszem magamhoz! Mikor áldozás után ez a föltámadt, értünk újra dobogó Szent Szív ver az én szívem fölött és szétlövelli az Üdvözítő vérét az én ereimbe és kihajt, kitisztít, kiéget az én
4
FELSŐVÁROS
2014. június 22.
szegény, bűnös szívemből minden gyengeséget, gyarlóságot, hogy ne maradjon abban a legkisebb szenny sem, hogy ne legyen szívemnek egyetlen lüktetése sem, amelyik nem Istenért s az ő dicsőségéért történik! Minden áldozás egy elaludt lélek élesztgetése és az Oltáriszentség igazán egy századokra, ezredekre kinyújtott éltető, verőfényes húsvéti hajnal. „Üdvözlégy édes Jézusunk, erős hittel, kit itt vallunk! Kit a szeretet vitt erre, hogy lennél üdvösségünkre!” Szent vallásunk telve szebbnél-szebb jelképekkel, de alig van egyszerűségében is oly megragadó, mint az öröklámpa. Ki nem lágyult még el, mikor az Oltáriszentség előtt egyedül imádkozott a kis lámpa fényénél? Mintha szava volna annak a kis lángnak, mikor előtte térdelek! Mit mond? „In perpetua charitate dilexi te.” Az Isten szeret engem! Öröktől fogva szeret, mily gondolat! Betlehemben csillag állott az istálló fölött. Mintha mondotta volna: „Emberek, jó lelkek, pásztorok, kik Jézust keresitek, ide jöjjetek.” Itt meg az öröklámpa mondja: „Ide jöjjetek. Itt van veletek az Úr. Dominus vobiscum.” Hányszor jönnek reánk órák, szomorú órák, melyekben kérdezzük: „Miért is teremtett az Úr?” – és akkor meglobban az örök fény: Jöjj ide s nyugodjál meg ezen a végtelen szereteten! Ó, ha tökéletlen érzékeink, tökéletlen szemünk előtt nem volna becsukva a természetfölötti világ, látnók, mint dobog itt értünk az Úr szent Szíve; látnók, mily igaza van az öröklámpának, mikor így szól: „Az Úr örök szeretettel szeretett téged.” Mi oly könnyen dobálódzunk e szóval: „örök”. „Örökké szeretlek!” – így szól jegyes a jegyeséhez. De mily hamar elmúlik ez az „örökké!” S ha nem is múlik el, hát meddig tart? A sírig. Krisztus szeretete azonban nemcsak a sírig tart; mert a haldokló előtt fölvillan egy új fény: „Az örök világosság fényeskedjék neki.” „Hogy Isten szeret minket, megfoghatatlan – mondotta egy szent; még megfoghatatlanabb, hogy nekünk szabad őt viszont
2014. június 22.
FELSŐVÁROS
5
szeretnünk; de a legérthetetlenebb mégis az, hogy mégsem szeretjük Őt.” Az Oltáriszentség: örökös pünkösd. Támolygó, küzdő, erőtlen lelkünk mily égetően rászorulna, hogy necsak egy pünkösd legyen egy esztendőben! Pünkösd a vigasztaló, erősítő, bátorító. Szentlélek ünnepe, amikor lejött hozzánk a Szentlélek-Isten és rettegő, ingadozó bátortalanságunkra ráküldte az ő lánggal lobogó tüzet, bátorságát; hogy ne féljünk hitünket megvallani, hogy ne hátráljunk meg a kísértések előtt, hogy ne engedjünk soha a bűnöknek. Ki mondhatja magáról, hogy ő már oly erős a jóban, annyira edzett a bűn ellen, hogy nincs szüksége a pünkösdi segítségre? Dehát itt van az Oltáriszentség, ahol az Úr Jézus forró szeretettel önti ki reánk a pünkösdi lelket, valahányszor csak hozzá közeledünk. Ahol maga az Úr Jézus jön be a mi hajlékunkba, hogy magamagát adja segítségül és táplálékul arra a harcra, amelyet ez életben a bűn ellen mindnyájunknak meg kell vívnunk. Minden hajnalban, amikor a felkelő nap első sugarai ráesnek a földnek valamelyik részére, mélyen lent, alattunk, ahová most a felhők magasából gondolatban letekintünk, százezernyi gyertyaláng gyullad ki és átlobog-világlik a kápolnák, templomok, dómok, székesegyházak üvegablakain. Dúsan hímzett ruhába öltözött miséző papok állnak az oltárokhoz, hogy elsuttogják az Üdvözítőnek titokzatos szavait egy kis fehér ostya és az aranyos kehelybe öntött bor felett és aztán az ég felé emeljék azt a szent Testet, amelyik egykor ég és föld között kifeszített karokkal függött a Kálvárián és azt a szent Vért, amely egykor az Üdvözítő halálkínjai közt végigcsurgott a keresztfán. És amint tovább forog a föld, egyre új, meg új földrészek kerülnek a nap sugarai elé, egyre új meg új helyeken köszönt be
6
FELSŐVÁROS
2014. június 22.
hajnal és egyre új, meg új kápolnákban, templomokban gyúlnak ki a gyertyák, kezdődnek a szentmisék. Mikor nálunk már delet harangoznak, mikor országunkban már vége van a szentmiséknek, Észak-Amerikában mégcsak hajnali 6 óra van, a szentmisék még akkor kezdődnek; máshol meg akkor van hajnali 4–3–2 óra, éjféli 12 óra. Nem múlik el egy óra, egy perc, egy pillanat a nap 24 órájából, amelyben valahol a föld hátán ne volna szentmise s a buzgó hívek nem térdelnék körül hálával, szeretettel az Üdvözítő szentséges testét. És mikor megkondul az Úrfelmutatást jelző harangszó, mintha ennek az ezernyi harangnak nyelve az emberiség háláját, szeretetét zúgná bele a nagy világűrbe. Száll a harang hangja végig a mezőkön, hegyeken, völgyeken, folyókon, tengereken; el a városok, falvak, el a nagy országok fölött. Ott reszket már a zöld szigetek, az égbenyúló hegycsúcsok fölött és utolsó rezzenése ott hal el az északi jeges tengerek partján, ahol egy szegényes hókunyhóban egy pár elhagyott eszkimó térdel a misszionárius pap miséje alatt. És megindul a diadalmas harangzúgás dél felé is; elrepül az olasz és spanyol ősrégi székesegyházak fölött, el Afrikának északi partjai fölött, ahol hajdan lüktető keresztény élet virágzott, le egészen a legdélibb vidékek lakosaiig. Végigrepül a harangzúgás az óriási tengerek fölött és hol itt, hol ott csendül bele az óceánjáró hajók kabinjából is egy kis mise-csengettyű ezüstös hangja. Mindenütt a földön ugyanaz a szent cselekmény megy végbe, mindenütt ugyanaz az istentisztelet, mindenütt ugyanaz a Megváltó, Isten Fia jelenik meg, hogy értünk magát föláldozza. Ugyanaz az öröm- és hálaének a fekete négerek ajkán, kik ott hallgatják a hittérítő miséjét kezdetlegesen összetákolt sátorban, valahol egy afrikai pálmaerdő közepén; ugyanaz az öröm és hála a mi templomainkban, mint abban a félig hóba temetett kápolnában, amelynek apró kis ablakai oly félénken tekintenek körül az északsarki vidék élettelen, megdermedt, fagyos hómezőin.
2014. június 22.
FELSŐVÁROS
7
És ez így megy percről-percre, óráról-órára, napról-napra! Földünk állandóan benne forog ebben a titokzatos, fönséges hálaáldozatban! Úgy tetszik, mintha az Üdvözítő mást sem csinálna, mint végigvonulna a Földünkön, úgy mint egykor, 2000 év előtt: „Atyám, őrizd meg őket a te szent nevedben, kiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint Te és Én egy vagyunk.”
8
FELSŐVÁROS
2014. június 22.
Ferenc testvér, kérem, meséljen gyermekkoráról! Hol született, nevelkedett, milyen körülmények között érték a hit első impulzusai? Ferenc testvér: 1971. január 2-án születtem Élesden, igaz, hogy Karácsonyra vártak, de késtem hét napot, ezért egy Újév utáni ajándék lettem. Gyermekkoromat Szatmárnémetiben és környékén töltöttem, és visszaemlékezve hét éves ● ● ● lehettem, amikor az akkori Szeibel János plébános atya egy házszentelés alkalmával megkérdezte, hogy nem akarok-e ● ● ● ministrálni. Ez volt a legelső isteni élmény, ami azóta is folytonosan tart. Mikor és hogyan találkozott a ferences lelkiséggel? F. t.: A családon belül, mivel mindenki ferences világi rendtag volt. Nagymamám – Isten nyugosztalja – többször volt az ottani közösség minisztere, és a negyven év kommunizmus alatt is nyíltan vállalva megélte a hitét. Két fontos helyszín is kötődik a ferences élményhez: Máriaradna és Csíksomlyó, ahová rendszeresen, minden búcsúra elmentünk. Szívesen visszaemlékszem a Radnán szolgáló Ervin obszerváns (barna ferences) atyára, aki az ottani konventben, házi őrizetében szívesen fogadta a híveket és a szentségek kiszolgáltatásával közelebb segítette őket Mária által Istenhez. Mikor határozta el végleg, hogy a szerzetesi életet választja, és milyen szempontok segítettek döntésében? F. t.: 1991-ben leszereltem és egy éven keresztül elcsöndesülésben próbáltam megtalálni és fölfedezni, mi az Isten szándéka velem. Mivel az akkori plébános, Merk Mihály atya, azt mondta, hogy nincs szüksége nagy fiúkra az oltár körül, én a templomba „kirekesztve”, mikor a kóruson, mikor a kórus alatt vettem rész a szentmisén a szatmárnémeti Szent Család Plébánián. Volt egy álmom: egy hajnalban, félálomban azt láttam, hogy egy napsütéses augusztusi délután egy alacsony, szakállas, valamilyen szürke ruhába felöltözött férfi báránykákat legeltetett a völgyben. És elkezdtem keresni, ki lehet ez a Valaki. Elmentem Mihály atyához, és nyíltan beszéltem neki erről az álomról, amire a válasza ez volt: „Hivatás vagy apai, vagy papi létezik. Nincsen köztes állapot, szerintem a
2014. június 22.
FELSŐVÁROS
9
szerzetesség az csak melankólia.” Akkoriban, 1991-ben még nem sokat tudtak a szerzetesekről. 1993ban kezdtek a rendek Erdélyben újjáéledni. Ilyen indíttatással vágtam neki a szerzetesi életformának, mert ekkorra már egyértelművé vált, hogy ez a Valaki, akit kerestem, Szent Ferenc. Mi az, ami különösen nehéz a szerzetesi életben? F. t.: A szerzetesi életben a legnehezebb megmaradni embernek. Nem összekeverni a valódi életszentséget a megjátszott álszentséggel (önzéssel). Mit tanácsolna olyan fiataloknak, akiknek megfordult már a fejében, hogy a szerzetesi hivatást választják? F. t.: Az a meglátásom, hogy a rendi életben, legalábbis Európában, egyfajta liberalizmus uralkodik. A legtöbb fiatal nem az Istent keresi, hanem saját önmagát. Egy konventben nem lehet kényelmes életformát élni. Ha nincs lemondás, nagyon hamar műkedvelő hivatás alakul ki, aminek a vége a rendből/papságból való kilépés, és a boldogság keresése valahol máshol. Mit tart a saját maga számára leginkább követendőnek egy szerzetesi közösség életében? Mit változtatna meg a szegedi szerzetesek életében, ha módjában állna? F. t.: Erre a kérdésre kettős a válaszom. Azt gondolom, hogy egy igazi szerzetesnek szeretnie kell a természetet, az embereket, saját önmagát, a hivatását, amit Istentől kapott ajándékba, és valójában mindezek által legeslegelőször magát Istent kell szeretnie. Számomra a legfontosabb a saját, önmagamban megélt szerzetesi
10
FELSŐVÁROS
2014. június 22.
életformámban: a csönd, a zsolozsma, a liturgia, a közösségi élet, és a szolgálat. A szegedi közösségünkben a fönt felsorolt elveket és prioritásokat akarnám és szeretném valóra váltani. Ebben nyilvánul meg egy igazi konventuális kisebb testvér életformája: hivatása/küldetése. Mit gondol, mi áll ma a papi és szerzetesi hivatások krízise mögött? F. t.: Mivel én az egész szerzetesi formációmat (képzésemet) Lengyelországban végeztem nyolc éven keresztül (jelöltség, noviciátus, hat év teológia és mesterképzés a Varsói Pápai Egyetemen), úgy gondolom, hogy egy reális képet nyertem a papi és szerzetesi életről. Ennek lassan tíz éve. Minden ember életében, élethivatástól függetlenül, vannak és lesznek krízisek. A krízisek segítenek abban, hogy a mélypontról elindulva eljussunk a valódi önismerethez és önkritikához. Maga Jézus is a bűnös, esendő embereket szólította meg. Azt gondolom, hogy ha Jézus van az életünk középpontjában, bármilyen krízis, konfliktus, neheztelés visszafordítható, és az igazi kommunikáció és párbeszéd jegyében egy kis alázattal visszanyerhetjük az igazi szerzetesi és papi
2014. június 22.
FELSŐVÁROS
11
identitásunkat. Ezt kívánom minden Kedves Olvasónak, hogy találja meg az Istennel való mélységes emberi és baráti kapcsolatát. Ahogy Szent Ferenc atyánk mondta: „Istenem és mindenem”. Köszönjük szépen a válaszokat, szegedi munkájára pedig kívánjuk a Jóisten bőséges áldását! Lejegyezte Aranyosi-Vitéz Gellért
●
●
●
●
●
●
REJTVÉNY
1. Június hónap folyamán minden este Jézus Szíve litániáját imádkozzuk templomunkban 17:40-kor, szombaton és vasárnap (így a mai napon is) 17:20-kor. Szeretettel várjuk a Kedves Híveket! 2. Hétköznapokon reggel 7:30-kor zsolozsma a templomban, este 6 órakor ● ● ● szentmise, szentmise után esti dicséret. HIRDETÉSEINK (Az esti dicséretet hétvégén a szokott ● ● ● módon, 17:40-kor mondjuk.) 3. Tájékoztatjuk a Kedves Híveket, hogy a nyári szünetben a szerdai Bibliaórák elmaradnak. 4. Pénteken 17,00 órától csendes szentségimádást tartunk templomunkban. 5. A mai vasárnapon Úrnapja, a mi Urunk, Jézus Krisztus Szentséges Testénék és Vérének főünnepe lesz. Hagyományunkhoz híven ezen a napon a 9 órai szentmise elmarad. A 7 órai szentmise után a plébániai csoportok a négy szabadtéri oltárt készítik elő. A 11 órai ünnepi szentmisét követően megtartjuk a szokásos úrnapi körmenetet.
12
FELSŐVÁROS
2014. június 22.
6. Jövő vasárnap, június 29-én gyűjtjük a hagyományos Péterfilléreket, amelyeket az egyházmegye Rómába továbbít az Apostoli Szentszék javára. 7. A mai vasárnaptól kezdve a nyár folyamán a 9 órai diákmisék elmaradnak. Templomunk nyári vasárnapi szertartásrendje tehát: reggel 7 és de. 11 órakor szentmise, 17:40-kor zsolozsma, 18 órakor szentmise. 8. A tartós-élemiszer adományokat folyamatosan várjuk a Szent Ferenc-oltárra kihelyezett kosárba. 9. Tájékoztatjuk híveinket, hogy a plébániai iroda a jövő héten, június 23–27. között zárva lesz. Miseszándék a szentmisék előtt és után íratható a sekrestyében. Megértésüket köszönjük. 9. Előre hirdetjük, hogy a nyári hittanos tábor idén 2014. július 26–30-ig (szombattól szerdáig) Gyulán lesz. Várható részvételi díja 13.000 Ft/fő. Jelentkezési lap, bővebb információ a hitoktatóktól, illetve a plébániai irodán kérhető. A tábor teljes anyagi hátterének megteremtéséhez számítunk híveink segítségére is, melyet előre is hálásan köszönünk.
