Az én Finnországom. Gombár Endre összeállítása

LVIII. évfolyam, 3. szám

2013. március

Az én Finnországom Gombár Endre összeállítása TARTALOM VEIkkO HuOVInEn Egészségrendõrök (Gombár Endre fordítása).............................................. 232 ALpO RuuTH Orvostól orvosig (Szakonyi Csilla fordítása) ................................................ 236 ERnO pAASILInnA Útközben (Gombár Endre fordítása) .............................................................. 239 TAunO YLIRuuSI Jaakkola bemutatja a feleségét (Gombár Endre fordítása) ...................... 244 TOMMI MELEndER Alkonyodik (Gombár Endre fordítása) .......................................................... 248 TOMMI MELEndER A francia barát (Gombár Endre fordítása) ......................................................249 SAILA SuSILuOTO kórus (Simon Valéria fordítása) ...................................................................... 253 HELI LAAkSOnEn Suomi kötény formájú ország ............................................................................ 253 Házassági szerzõdés .............................................................................................. 254 ARJA kuISMA nõk ............................................................................................................................ 255 Én vagyok a költõ (Simon Valéria fordításai) .............................................. 255 ROSA LIkSOM ne félj az õsztül, te lyány… (nagy nóra fordítása) ...................................... 256 ARTO VIRTAnEn A zeneszerzõ (Gombár Endre fordítása) ...................................................... 258 RIIkkA ALA-HARJA A tér (kovács-Gyõrffy Éva fordítása) .............................................................. 264

TOMMI MELEndER Hagytam egy évtizedet kifolyni a kezembõl (Gombár Endre fordítása) ................................................................................ 268 SARI MALkAMäkI nõvérek (Simon Valéria fordítása) .................................................................. 269 JARI JäRVELä Jó emberek társasága (kovács-Gyõrffy Éva fordítása) .............................. 275 SARI MIkkOnEn Szigetlakók, islanders (kovács-Gyõrffy Éva fordítása) .............................. 284 SARI pELTOnIEMI A nagyi konyhája (Simon Valéria fordítása) .................................................. 296 JuHA ITkOnEn Vendégszoba .......................................................................................................... 304 TOMMI MELEndER A legfinomabb eszpresszókávé ........................................................................ 314 A kommunizmus éveiben .................................................................................... 314 Ahogy sötétedik az este ........................................................................................ 315 Így végzõdött egy év az életembõl .................................................................. 316 Új városrészek ... (Gombár Endre fordításai) ................................................ 316 pETER SAndELIn A semmibõl érkezõt… .......................................................................................... 317 Szeresd a hidat ........................................................................................................ 317 puhán siklik a csónak… (Gombár Endre fordításai) .................................. 317 pAMA ALAVILO Hogyan írjunk bestsellert? (pap Anna Inkeri fordítása) .......................... 318 JuTTA uRpILAInEn Finnország a szabadság és az egyenjogúság kettõsének köszönheti sikerét (nagy nóra fordítása) ............................................................................ 322 ERnO pAASILInnA Az én Finnországom (Gombár Endre fordítása) ........................................ 328 JöRn dOnnER Centrum és periféria (Gombár Endre fordítása) ........................................ 330 SZERZõInk ................................................................................................................ 333

E számunk megjelenését a

támogatta

Látogasson el a honlapunkra: www.nagyvilag-folyoirat.hu

A nagyvilág támogatója

nemzeti kulturális Alap

231

Veikko HuoVinen

Egészségrendõrök Számtalan újságíró és a média egyéb képviselõje jelent meg a magas rangú rendõri vezetõ sajtótájékoztatóján. A fõrendõr mellett két ismert orvos asszisztált. Ezen tekintélyes uraknak az volt a céljuk, hogy tájékoztassák a sajtókonferencia közönségét azokról az új rendõri intézkedésekrõl, amelyek majd elõ fogják segíteni a lakosság egészségi állapotának javítását, másrészrõl pedig, hogy az intézkedések alapján felelõsségre lehessen vonni a törvények megszegõit. Errõl a szándékról egyébként már évtizedek óta beszéltek. Az orvosok nem egyszer, nem kétszer figyelmeztették az embereket az egészségüket fenyegetõ veszélyekre, a helyhatóságok illetékesei pedig kétségbeesve prédikálták, milyen rettentõ sok pénzbe kerül az egészségügy, miként növekednek egyfolytában a költségei, hogyan fenyegeti borzalmas nagy kiadásaival a helyhatóságokat, és sodorja õket az összeomlás szélére. Tehát minden területen erõfeszítéseket kellene tenni a kiadások csökkentésére. Észhez kellene végre térni. Már megemeltek különbözõ díjakat, igyekeztek lefaragni a fölösleges papírmunkából (sikertelenül), és megpróbálták megszüntetni (csekély eredménnyel) a kevésbé fontos állásokat. Valójában persze hogyan is lehetett azt várni, hogy növelhessék az elbocsátásokat, amikor a szakszervezetek és egyéb érdekképviseletek a munkaidõ csökkentéséért és éppen hogy új munkahelyek létesítéséért harcoltak? Hogyan csökkenhettek volna a bérekre kifizetett összegek, amikor az említett szervezetek sztrájkokkal és mindenféle nyomásgyakorlással kikényszerítették a fizetések emelését, a szociális és továbbképzési kiadások növelését? És ha megkísérelnék kiokosítani a töméntelen rozoga, beteg embert, a hipochondereket, az alkoholistákat, a dohányosokat és a teszetosza semmittevõket, akik zajongva tódulnak be a kórházakba és az orvosi rendelõkbe? Ezzel se mennénk semmire. A nép csak iszik, csak bagózik, csak karambolozik, részeg fejjel verekszik, ugyanígy belefullad a tavak vizébe, lomhán terpeszkedik a tévé elõtt, és egyre betegebb. Szinte teljesen ingyenes gyógyellátás jár mindenkinek, mert ugyebár ez politikai kérdés. – Ezen a sajtótájékoztatón nem is foglalkozunk az alkoholizmus és a dohányzás problémáival, jóllehet a népegészségügyi munkában ezek a legsúlyosabb problémák, mivel az állam ragaszkodik a fentebb nevezett mérgekbõl származó adóbevételeihez – mondta a fõrendõr, és így folytatta: – Ezen problémák tekintetében ily módon csupán felvilágosító kampányokra szorítkozunk, valamint az orvostársadalomtól érkezõ figyelmeztetésekre. Az új rendõri intézkedések a nem megfelelõ öltözködés veszélyeire összpontosítanak a mi arktikus éghajlatunkon. És most átadom a szót orvosainknak. A szót kapott orvos világos szavakkal világos dolgokról beszélt. Bevezetésként leszögezte, hogy hazánkban elegendõ, és a célnak megfelelõ ruhanemût lehet 232

kapni, méghozzá méltányos áron. Csodálkozását fejezte ki, hogy a szûk farmernadrágokat jobban kedvelik a mínusz harmincöt fokos hidegben is, mint a melegebb szövetbõl készült, bõvebb és nagyobb védelmet nyújtó nadrágot. És hogy az ingek, a blúzok alsó és a nadrágok felsõ része olyan rövid, hogy ha valaki elõrehajolva dolgozik bennük, arasznyi részen csupasz, és így védtelen marad a teste a jeges széllel szemben. És hogy miért kell a cipõnek olyan kicsinek, hidegnek, vékony és csúszós talpúnak lenni az itteni jeges utakon. Meg hogy sokan miért nem ismerik a jégeralsókat és a bundanadrágokat és a télen használatos, ing alá való trikókat. Hová tûntek a sálak, a gyapjúharisnyák és a meleg, egyujjas kesztyûk? Hangsúlyozta, hogy a leghosszabb és legsûrûbb haj sem nyújt olyan védelmet a jeges szelek ellen, mint a bélelt bojtos sapka vagy egy kucsma. Véleménye szerint az ostoba öltözködés oka a divat, másrészt pedig az urbanizáció, a meleg, huzatmentes lakások és a szabadban végezhetõ munkák csökkenése. Ezek után áttért elõadásának orvostudományi részére. nagy alapossággal ismertette a hideg által okozott betegségeket, és meggyõzõ statisztikákat is nyilvánosságra hozott. Szomorúan sorjáztak az arc- és homloküreg-gyulladások, a fül megbetegedései, a hátfájások, a hólyag- és vesegyulladások, a megfázásos lázak, a náthák különbözõ fajtái, a mindenféle felfázások és az elesésbõl adódó csonttörések. Azt állította, hogy ezeket teljesen el lehetne kerülni a hideg évszakokban, de mivel az emberek szinte keresik a bajt, olyan terheket rónak az egyébként is kisszámú orvosállományra és az egészségügy többi dolgozójára, hogy a helyzet mára elviselhetetlenné vált. És aztán mindez mennyibe kerül? Irtózatosan nagy pénzösszeget mondott, vonatvagont megtöltõ bankjegyhegyet. És hogy mindezt az adófizetõk állják. Az orvos ezzel befejezte, a fõrendõr pedig folytatta. Bejelentette, hogy szeptember végéig az ismétlõdõen lebetegedõknek különbözõ színû, egyszerû kártyákat fognak kiosztani, melyeket az illetõk kötelesek lesznek maguknál tartani, bárhová mennek. A kártyán csak kevés jelzés lesz, mindössze néhány kód. A színekrõl annyit mondott, hogy például az orr- és torokbetegségek színe kék lesz, a hátbetegségeké zöld, az ismétlõdõ csonttöréseké piros és így tovább. A november 1. és március 31. közötti idõszakban rendõri felszólításra a kártyát a szóban forgó személy köteles bemutatni. Így a rendõr a kártya színérõl azonnal látja, mirõl van szó, és példának okáért, mondjuk, egy piros kártya tulajdonosának megvizsgálja a cipõtalpát. Ha a cipõ talpa sima és csúszós, a rendõr megparancsolja, hogy az illetõ haladéktalanul cserélje át a cipõjét egy erõs, vastag talpú lábbelire. Miután ellenõrizte a kódok jelentését, belátása szerint, szabálysértési bírságot is kiszabhat. Amennyiben a szabálysértõ nem engedelmeskedik a rendõrnek, elsõ fokon három hónapos börtönbüntetéssel is sújtható. A rendõr ezen túlmenõen, az idõjárási helyzet figyelembevételével, arra is jogosult, hogy a kártya ellenõrzése után megvizsgálja a delikvens egyéb ruházatát is. például a húgyutak betegségeiben szenvedõk kötelesek még kevésbé hideg idõben is hosszú alsót, vagy meleg harisnyát, illetve harisnyanadrágot viselni. Mínusz tíz fok alatt és még kisebb hidegben is, ha jeges szél fúj, kötelezõ a gyapjú233

alsó, vagy a vastag harisnyanadrág vagy a steppelt nadrág. A lábbelinek melegnek, a harisnyának száraznak kell lennie. Az említett idõszakban minden polgár köteles sapkát húzni a fejére. A nõk sapkáinak vonatkozásában részletes szabályozás fog megjelenni. különleges figyelmet fordítanak a tizenkét és huszonegy év közötti fiatalokra. Hiszen õk képviselik a nemzet jövõjét. Tõlük minden körülmények között meg fogják követelni a megfelelõ öltözködést, és végrehajtják ellenõrzésüket. A felnõttkorba kerülõk maguk felelnek tetteikért, de a fiatalkorúak meleg öltözködéséért szüleik vagy gyámjaik fogják viselni a felelõsséget. A büntetések szigorúak lesznek, ugyanakkor nagy számban fognak terjeszteni felvilágosító brosúrákat, és az állam a saját költségén támogatja majd a megfelelõ ruházat megvásárlásában a kispénzûeket. Az iskolák rendszabályzataiban részletes utasítások jelennek majd meg a tízperces szünetekben kötelezõ ruházatról és az oktatók felelõsségérõl. Miután a rendõri vezetõ befejezte részletes ismertetõjét, most a kérdések és pontosítások következtek. Az újságírók már nyugtalanul izegtek-mozogtak és suttogva vitatták a hallottakat. Elsõnek egy gondosan artikuláló, meseszép újságírónõcske jelentkezett, valamelyik svéd nyelvû laptól. Huncut mosollyal kérdezte, vajon a rendõrök tényleg fel akarják emelni az utcán békésen lépkedõ nõk kabátjának, ruhájának és szoknyájának alját és ellenõrizni fogják az alsónemûjüket? A bájos újságírónõ hatalmas tapsot kapott kollégáitól. A termet betöltötte a kacagás. de a fõrendõr nem jött zavarba, hanem õ is nevetett a többiekkel. Amikor végre csend lett, biztosította hallgatóságát arról, hogy a rendõrség korrektül fog eljárni. Egyértelmû, hogy a nõkkel tisztességesen kell viselkedni, csakúgy, mint a férfiakkal is. Az erre a szolgálatra kiválasztott rendõröket természetesen gondosan fogják kiképezni, illetve egy részüket már ki is képezték. õk már az elsõ szempillantásra látni fogják, ha egy hölgy kemény fagyban pókháló-vékonyságú harisnyát visel. Egyébként is feltételezhetõ, hogy a meglettebb korú hölgyek általában értenek ahhoz, hogy az idõjárásnak megfelelõen öltözködjenek. de elítélendõ-e, ha a rendõr gondot visel a szép küllemû, fiatalabb évjáratúak egészségére? A fõrendõr egyébként azt is közölte, hogy 117 nõi egészségrendõri állást hirdettek meg, kifejezetten a hölgyek egészségének felügyeletére. Egészségrendõrnek igyekeznek kedves, udvarias és ösztönzõ tulajdonságokkal rendelkezõ nõket felvenni, fõleg érettségizetteket, kórházi ápolónõket és asszisztenseket. A rendõrkapitányságokon dolgozó egészségrendõrnõk egyenruhája nagyon hasonlít az egészségügyi dolgozók ruházatára. Ha például a rendõrségre be kell kísérni, mondjuk, egy középkorú nõt, vele nagyon figyelmesen és körültekintõen bánnak. Elõször is megkínálják egy jó kávéval és málna-, vagy epertortaszelettel. Egy barátságos egészségrendõrnõ nyugtatóan kezd beszélgetni vele, és tapintatosan felvázolja neki az arktikus klíma veszélyeit. Esetleg bizalmasan felvillantja neki saját alsónemûjét és büszkélkedik is vele. Így a rendõrségre behozott hölgy haragja csillapodni kezd. Ha a város távolabbi, külsõ ré234

szén lakik, a kapitányság, elismervény ellenében, gyapjú-, vagy steppelt nadrágot kölcsönöz neki. Miután hazatért, vissza tudja küldeni a rendõrségre. A fõrendõr szerint a legtöbb férfival célratörõbben lehet bánni, hiszen a hadseregben hozzászokhattak az egyértelmû utasításokhoz és parancsokhoz. Így például minden további nélkül be lehet parancsolni egy fiatalembert egy kapualjba, és utasítani, hogy idefigyelj, mutasd meg, légy szíves, van-e a dzsekid alatt gyapjúing. És ha nincsenek rajta a megfelelõ holmik, nyugodtan megparancsolhatja a rendõr, hogy menj szépen haza, végy fel gyapjúinget, tekerj sálat a nyakad köré, és húzz fel normális, téli cipõt. Az utcán õdöngõ fiatal srácoknak meg odakiabálhatja az egészségrendõr, hogy „Fiúk, elõ a zsebbõl a kötött sapkát és felvenni, de rögtön!”. Ha valamelyik nem engedelmeskedik, ezt kell mondania neki: – Ez volt az utolsó eset, hogy ilyen fagyban, ilyen szerelésben láttalak! Ha még egyszer meglátlak itt piros orral, lila pofával dideregni, meg fogom bírságolni az apádat! És most lódulás haza, meleg cuccokért! A fõrendõr még számos, az életbõl vett példát sorolt fel, nem feledve a munkavédelmi felszereléseket sem. Az újságírók buzgón és részletekbe menõen kérdezgettek, a fõrendõr és a két orvos pedig legjobb tudása szerint válaszolgatott. Véget ért a sajtótájékoztató. Az újságírók felajzottan távoztak, ki-ki a saját, következõ helyszínére, hogy megint valami újabb ügyrõl írhasson. Látszott rajtuk, hogy másnap megjelenõ beszámolóik izgalmasak lesznek… A hatóságoknak éppen ez is volt a céljuk. A jó ügy azonnal nagy nyilvánosságot fog kapni, és az elsõ, elutasító reakció után, megértésre fog találni az emberek fejében. Az értelmes finn nép mostantól talán szívügyének fogja tekinteni egészségének megõrzését a téli fagyokban is. GOMBáR EndRE fordítása

235

Alpo RuutH

Orvostól orvosig Három héttel ezelõtt megbetegedtem. Éppen vasárnap volt, ezért mindenféle házi gyógymóddal próbálkoztam. Legjobbnak a hasamra helyezett melegítõpalack bizonyult. Igaz, nem mulasztotta el a fájdalmat, de kissé enyhítette. Úgyhogy végül is el kellett mennem az orvosi rendelõbe. Az orvos nyomkodott és kopogtatott, majd kijelentette, hogy ez bizony valami betegség. de a mai modern világban nem lehet a betegségeket pusztán kézzel kitapintani, úgyhogy jöjjön csak el holnap kivizsgálásra. És addig is koplalnia kell! Reggel elmentem a rendelõbe a kivizsgálásra. Aztán hazatértem és estefelé viszszamentem, hogy megtudjam a diagnózist. Egy másik orvos rendelt, aki kifejtette, hogy a vérkép sokkal komolyabban fest, mint amire számítottak. Jól képzett orvosként még optimistán hozzáfûzte, hogy majd meglátjuk, megoldható-e az eset infúzió nélkül. – na de errõl döntsön a kórház – tette hozzá nagyvonalúan. Mivel már esteledett, és étkezési idõ volt, megkérdeztem, hogy vajon most menjek-e? Mire az orvos azt mondta, hogy most, rögtön. Ebben a helyzetben nem érdemes tovább csodára várni. Azt persze nem kérdezte meg, hogy mivel közlekedem. Elindultam a Jorvi kórházba a feleségemmel. A hangulat enyhén szólva nyomott volt. Az egyetlen csekély vigaszt az nyújtotta, hogy a feleségem nyári szabadságát töltötte, így volt ideje ide-oda fuvarozgatni engem. Vantaa közlekedési körülményeit ismerve, rengeteget utazgathattam volna, beteg létemre. A Jorviban fölvették a személyes adataimat, és bevittek a vizsgálószobába. Az ápoló még az ajtóból megesketett, hogy az ágyban maradok, amíg az orvosra várakozom. A parancs szerint cselekedtem. Fél óra múlva jött egy nõvér, hogy vért vegyen, és közölte, hogy az orvos éppen operál. Szóltam neki, a saját érdekemben, hogy ettem napközben, úgyhogy a vizsgálatok hiábavalók lesznek. Futólag közölte, hogy ezeknél a vizsgálatoknál nem számít az étkezés. Aztán elment. A feleségem a várószobában ült, én az ágyban és a fehér falat meg az oxigénpalackot bámultam. Senki sem jött, hogy mondjon valamit, és megfordult a fejemben, hogy komoly dologról van szó. Aligha látom meg a holnapot. Másfél óra múlva egyszer s mindenkorra elegem lett, és elindultam a váróterembe. Úgy tûnt, a feleségem még jobban unatkozik. Már a rendelõintézetben kétszer átlapozta ugyanazokat az újságokat, úgyhogy kívülrõl tudta az összes kímélõ, nyári csemege csukareceptet. Természetesen noszogatott, hogy kérdezzem meg, itt kell-e maradnom vagy sem. Csak nem tudtam, kitõl kérdezzem, amikor sehol senki. A feleségem azt mondta, hogy kimehetnénk dohányozni, de nem mertem. ki tudja, talán jön az orvos, és leszúr. Fél órára megint visszamentem oxigénpalackot bámulni, míg végül valahonnan rendkívüli bátorságot merítve kimasíroztam a feleségemhez. Mondtam neki, 236

hogy ne pazarolja el itt az életét hiába. Már este van, a gyerekek meg otthon éhesen sírnak. Így hát a feleségem úgy indult el, hogy nem tudta, hazatérek-e ma vagy holnap, vagy egyáltalán valaha. nem volt kedvem visszatérni oxigénpalackot bámulni, és mivel továbbra sem történt semmi, hát kimentem dohányozni. Ekkor sem szólt senki semmit. Egészen fölélénkültem, amikor rájöttem, hogy szabadon mozoghatok. A dohányzás után sétára indultam, és megkerültem az egész kórházat. Egy fél óra múlva visszatértem, de mivel senki sem keresett eltûnt beteget, ismét kimentem dohányozni. Gondoltam, ha hamarosan nem történik valami, akkor ezzel a lendülettel egy tüdõrákot is beszerzek a jelenlegi betegségem mellé. közben besötétedett, úgyhogy a földerítést áthelyeztem a kórház belsõ területére. Bolyongásom alatt találtam egy szobát, ahol volt tévé, és lehorgonyoztam filmet nézni. Akadt ott néhány más beteg is csodára várva. Végül az ajtó felõl az a hír járta, hogy – halleluja – most! Megérkezett! Az orvos kedves nõnek látszott. Bocsánatot kért a késedelemért. A magam részérõl azt mondtam, hogy miattam egyáltalán nem lett volna érdemes összecsapnia az operációt. A doktornõ belepillantott a papírokba, aztán közölte, hogy uralják a helyzetet. A vérkép újra normális, úgyhogy a gond kiderítése a röntgenképre vár. Mivel arra gyanakodtam, hogy más szerv is okozhatja a bajomat, a feltételezést megosztottam az orvossal. Azt mondta, hogy nagyon valószínûnek látszik, de semmi ok az aggodalomra. Egyúttal azt is megröntgenezik, hiszen ezek a szervek egymás mellett vannak. Aztán beszélt a Jorvi nehézségeirõl, amit magam is tapasztalhattam a saját bõrömön, és megkért, hogy a röntgenre térjek vissza a rendelõintézetbe. Még kitölt errõl egy oda szóló beutalót. És ki is töltött. Markomban a beutalóval hazaindultam. Az óra akkor éjfél felé járt. A következõ nap elmentem a rendelõbe, elõjegyeztetni a röntgenképet. A nõvér kezébe nyomtam a beutalót. õ forgatta a papírt, és végül kijelentette, hogy ez nem megfelelõ. kérdeztem, hogy miért nem. Hiszen orvos írta, és a nevével is hitelesítette. A nõvér azt felelte, hogy ez a beutaló rossz. A színe nem rendelõintézetbe való. Megkértem, hogy próbálja nyíltan a szemembe nézve és józan fõvel állítani, hogy az orvos nem tudja, milyen beutalót készít. A nõvér azt felelte, hogy bizonyára egy olyan orvos volt, akinek nincs joga ide beutalót írni. Most már semmit sem értettem. Tehát a vantaai rendelõintézetbõl beutalnak engem a vantaai kórházba, ahol végre találok egy orvost, akinek viszont nincs engedélye rá, hogy beutalót írjon vissza a vantaai rendelõbe. Vöröslõ arccal kérdeztem, hogy talán bizony a hordágyon lévõ betegnek kéne még kifaggatnia az orvost, hogy mondja csak, biztosan ön a megfelelõ, vagy esetleg kizárólag csak espooiak számára rendel? Ráadásul azon az estén engem kifejezetten a Jorviba küldtek, és ott csak egyetlenegy orvost láttam. Úgy bámultunk egymásra, mint két harci kakas, és végül megkérdeztem, hogy mit kéne tennem. A nõvér azt mondta, hogy az eddig vizsgáló orvosok csak helyettesítettek, úgyhogy holnapra önnek új idõpontot kell kérnie. Egy orvos sem írhat semmiféle beutalót anélkül, hogy ne vizsgálta volna meg a beteget. 237

Ekkor még jobban felkaptam a vizet. Természetesen nem volt szép olyan emberrel kiabálni, aki ártatlan, de soha nem kerülünk szemtõl szembe olyanokkal, akik nem azok, õk nem a rendelõintézetek irodájában ülnek. Úgy süvítettem, mint egy tûzoltósziréna, hogy tehát már a negyedik orvoshoz kell mennem anélkül, hogy legalább egy rendelésre bejutnék, ahol ki tudnák deríteni, mi bajom van. Talán említeni sem érdemes, hogy egész idõ alatt fájdalmaim voltak, és amúgy sem vagyok egy túl acélos fickó. Vágyakozó, hosszú pillantást vetettem a rendelõ heverõje felé. Egy kigyúrtabb ápoló vagy rendelõi alkalmazott meghallotta a lármát és odajött segíteni. Úgy tudja, suttogta, hogy nagy mázlim van. Az eredeti, elõzõ orvos, véletlenül ma itt helyettesíti az állandó orvost, és hát õ megírhatja azt a beutalót. El voltam ragadtatva. Ennek a véletlen szerencsének köszönhetõen rengeteg fölösleges utazást megspóroltam és nyertem egy napot. Egy nap az ember életében, és az egészségügy hivatalos nyomtatványain nem több mint egy kis jelentéktelen százalékrész, de egy betegnek az örökkévalóság lehet. A szóbeszéd igaznak bizonyult. Az orvos óramûpontossággal megérkezett, és jókat nevetgélt. Már elõzõleg tájékoztatták. Azt mondta, hogy egyáltalán nem én vagyok az egyetlen, akit ide-oda ugráltatnak. Ez engem egy csöppet sem vigasztalt. Tipikus esete a pokolba vezetõ dolgok lekicsinylésének. El kéne törölni mint jogtalanságot, ha ilyen sokakat érint. A doktor új beutalót írt, és megjegyezte, hogy ez nem ide, hanem a katriina kórházba szól, mert a röntgent oda központosították. önnek oda kell mennie jelentkezni, és ott elkészítik a felvételeket. A röntgen után jöjjön ide vissza, hogy megtudja az eredményt. Útra keltem, hogy bejelentkezzem a katriina kórházba, és természetesen viszszamentem a röntgenre is. A dolog öt percig tartott, és ez valahogy kiábrándító volt az összes megpróbáltatás után. Indulófélben megkérdeztem a röntgenorvost arról a másik gyanús területrõl. A doktor azt mondta, hogy az nem látszik a képen. külön kell róla egy felvételt készíteni, és ehhez új beutalóra van szükség. Most kilelt a hideg. Ha mégsem a megröntgenezett szerv a betegség okozója, akkor a rendelõintézetben újabb beutalót kapok, amivel újra elindulok a katriina kórházba, ahonnan újra visszatérek a rendelõbe, és ha a bajt megtalálják, akkor újra elmegyek a Jorviiba, ahonnan garantáltan továbbküldenek. Csak a Jóisten tudja, hová. utóirat: Tegnap jártam a rendelõintézetben. kaptam egy új beutalót a katriina kórházba, hogy megröntgenezzék azt a szervet, amelyre gyanakszom. Három hét telt el azóta, hogy megbetegedtem. Még nem tudják, mitõl. A fájdalmak csillapodtak, de még tartanak. Meglátjuk, mi lesz. Süllyedõben vagyok a Bermuda-háromszögben… SZAkOnYI CSILLA fordítása 238

eRno pAAsilinnA

Útközben Hosszú utat tett meg, és egy szállodában vett ki szobát magának. Sokáig aludt és csak másnap este ébredt fel. Félrehúzta a függönyt az ablak elõl és kinézett: a város idegennek tûnt fel. Telefonált a szobaasszonynak, teát kért. A szobaasszony azt válaszolta, hogy már késõ van, nem tud hozni. Mi mást tehetett volna, újra bebújt az ágyba. Másnap reggel felébredt, belenézett a tükörbe, de nem emlékezett rá, hogy kicsoda. Hívta a szobaasszonyt és reggelit rendelt tõle kávéval. utána megfürdött, megborotválkozott. Éppen ideje volt. Sokáig nézte magát a tükörben, és megcsóválta a fejét. Furcsa, mennyire megváltozik az ember, ha meg van borotválkozva. A mosdóban úszkáló szõrszálakra meredt: különösek voltak, feketék. Még jobban elcsodálkozott. Elhatározta, hogy elmegy sétálni, hátha magától megoldódik a rejtély. Gondolataiba merülve sétált ki a tengerpartra. A város élénken emlékeztette egy másik városra, amelynek neve azonban sehogy se jutott az eszébe. – Ez mindenesetre tengerparti város, tehát valahol a tengerparton vagyok – állapította meg. Visszafelé menet köszönt neki egy férfi. összerezzent, mert ha megfeszül, akkor se tudta volna megmondani, hogy kicsoda az illetõ. A szállodába érve szobájába ment, és végigfeküdt az ágyon. Fél órát hevert ott mozdulatlanul. Behunyta a szemét, és megpróbálta felidézni a gyermekkorát. Eszébe jutott, amikor egyszer sílécet kapott karácsonyra, de többre nem emlékezett. Akkor megpróbált egy másik szálon elindulni. Emlékezett rá, hogy egyszer bogyót szedett egy tisztáson többedmagával. A bogyókat kosarakba gyûjtötték; szinte maga elõtt látta a piros gyümölcsöket. de a bogyóknál tovább megint nem jutott. Felkelt és újra odalépett a tükör elé. Tehát kék szeme van és fekete a szakálla. Ez legalább biztos volt. Szerencsére ekkor eszébe jutott az úti holmija. Ez megoldhatja a rejtélyt. kinyitotta bõröndjét, de mindössze ingek, pizsama, két könyv, egy üveg konyak és apró kacatok voltak benne. Fogta a konyakot, kinyitotta, töltött egy pohárkával. Ettõl kicsit felfrissült. A bõröndön nem volt név. Az oldalán néhány külföldi szálloda címkéje díszelgett. Megpróbált emlékezni rá, csakugyan járt-e mindegyikben. Talán. kint szürke havas esõ esett. Még a gondolatától is elborzadt, hogy mi lenne, ha szegény volna és egy csónak alatt kéne töltenie az éjszakát. Errõl eszébe jutott, hogy megnézze a tárcáját. Úgy rémlett, általában a farzsebében szokta tartani. nem ott volt, hanem a zakója belsõ zsebében. Meglehetõsen sok pénzt talált benne, úgy érezte, sokkal többet, mint amennyi valaha is volt neki. Mindegy, a tárca az övé volt. A kabát is, mert különben nem illett volna rá olyan kitûnõen. Még csak az hiányoznék, hogy valami idegen ember kabátját kell239

jen hordania! Úgy látta, a tárcában benzinszámlák vannak. Ezek szerint autója is van? nyilván igen, különben minek vett volna benzint. kiment a szállodából és megkereste a parkírozó helyet. Csak késõbb jutott eszébe, hogy nem tudja, milyen autója van, mert nem emlékezett a rendszámára sem. A jogosítványa meg nyilván a kocsiban van… Visszatért a szállodába, ivott még egy pohárka konyakot. Lassan megnyugodott. átkutatta a tárcáját, de nem akadt semmiféle igazolványra. kabátja zsebében viszont megtalálta a kulcsait. kilenc darabot. – Vajon melyik az autókulcs? – tûnõdött. A biztonsági zárak kulcsait lehúzta a karikáról, és elhatározta, hogy a többit sorban végig fogja próbálni. Megvárta, amíg besötétedett. Aztán a szálloda falához lapulva végigosont a parkírozóig és balról kezdve hozzáfogott a kereséshez. Múlt az idõ, végül a negyedik kulcs kinyitotta a kilencedik autót. – Csak nem a közlekedésben dolgozom? – tûnõdött keresés közben. – Miért van ilyen sok kulcsom? Beszállt a kocsijába és beindította a motort. Ha már annak idején megszerezte a jogosítványt! Ez csak akkor jutott eszébe, amikor az autó meglódult, és ez egészen meghökkentette. de tudott vezetni, legalábbis úgy látszott, hogy tud. Miközben a szálloda bejárata elé hajtott, visszatért a jogosítvány kérdésére. kinyitotta a kesztyûtartót és megtalálta! Heikki Y.V. Hietala névre volt kiállítva. – Ismerõs név – morfondírozott magában. de pontosan mégsem emlékezett rá, hogy honnan ismerõs. Bezárta a kocsi ajtaját, és szaladt a portáshoz. kissé izgatottan kérdezte tõle, lakik-e a szállodában egy Heikki Y.V. Hietala nevû ember. A portás döbbenten nézett rá. – Igen, persze hogy lakik. Talán nem tudja? – Miért? Tudnom kellene? Egy pillanatig egymásra meredtek. Aztán a férfi behátrált a liftbe. – Harmadik emelet, 114-es szoba – mondta a portás, és már szaladt volna a férfi után. de õ addigra fent volt a harmadik emeleten. Becsöngetett. Semmi válasz. Fülét az ajtóra nyomta és hallgatózott. Semmi nesz. kalapált a szíve, amikor elõvette a kulcsát és óvatosan kinyitotta az ajtót. A szoba üres volt. Járkálni kezdett fel-alá s közben egész idõ alatt attól tartott, hogy valaki meglepi. – Már korábban meg kellett volna kérdeznem a portást – morfondírozott magában. Egyszer csak észrevett az ujján egy gyûrût. Furcsa viszketést érzett a mellén, ebbõl azt sejtette, hogy egy érem lóg a nyakában. Egy pillanatra mintha elhessegette volna a gondolatot. de aztán rávette kezeit, hogy mozduljanak, levette a gyûrût, elõkapta az érmet. Az érem hátsó felébe ez volt belevésve: Anna, 1962. III. 14. Megragadta a konyakosüveget. – Tehát nõs vagyok – hasított belé a felismerés. – Az én nyakamban lógott ez az érem! Hozzám tartozik! – Az érmen egy fekete hajú, keskeny arcú nõ képe volt. – Szép nõ, vagy egyszerûen idegen? – tûnõdött tovább. körülnézett a szobában: egyágyas volt. Ezek szerint a felesége nincs vele. Talán lemaradt volna útközben? 240

Mire kiitta az üveg konyakot, lassan megnyugodott. Letörölte a verejtéket homlokáról és újra odalépett a tükör elé. Vajon hol a csudában lakom tulajdonképpen? Megigazította a nyakkendõjét és hívta a szobaasszonyt. Újabb üveg konyakot rendelt tõle. Ekkor támadt a nagy ötlete. Csak az érem hátsó felébe vésett Anna nevet kell összehoznia a jogosítványban lévõ Hietalával. Anna Hietala. Ennyi az egész. Hamarabb is rájöhetett volna. Anna Hietala természetesen a felesége. Megkeresi és kerek perec megkérdezi tõle, mit szól ehhez az egész dologhoz. Felállt, felhívta a portát és kérte, hogy kapcsolja neki a tudakozót. – Halló! Legyen szíves megmondani Anna Hietala telefonszámát. – Egy pillanat. Sokáig kellett várnia. – Halló! – Igen. – Anna Hietala nevû elõfizetõt nem találok, kérem. – nem? Furcsa… Töprengeni kezdett a helyzeten. Tehát nincs telefonja. És ha valahol másutt lakik? Ezt hamarabb is gondolhatta volna… – Hogy lehetek ilyen ostoba? – mérgelõdött. Újra hívta a tudakozót és azt kérte, hogy keressenek egy Anna Hietalát a környéken lévõ városok telefon-elõfizetõi között. Fél óra múlva megszólalt a telefonja. A központ közölte, hogy a közeli városokban ilyen néven semmilyen számot nem találtak, igaz viszont, hogy Hietala nevû úr több is van. – de hát nem tudja, hogy hol lakik a felesége? – Olyan buta dolog, kisasszony, hogy a feleségem… illetve… illetve… voltaképpen én… ne haragudjon, de kicsit komplikált az ügy… Mondja… mondja, nem tudna érdeklõdni kissé északabbra, vagy talán kicsit északnyugat felé, a tengerparton? Van egy olyan érzésem, mintha ott lenne valahol… – Ez nem nagyon szokás nálunk, kérem. Ilyen kéréssel nagyon ritkán fordulnak hozzánk. – próbálja meg mégis, kisasszony, kedves! Értse meg az én helyzetemet is, kisasszony, drága! A telefonra várva hanyatt feküdt és a mennyezetet bámulta. A saját nevemet és a feleségem nevét már tudom. Ez még nem sok, de kiindulási pontnak elég. Ebbõl talán mégiscsak kijön valami. Most a feleségem telefonszámára volna szükségem. Éjféltájban megszólalt a telefon. A központ közölte, hogy három Anna Hietalát találtak. Az elsõ kokkolában lakik, a száma 63-12. A második pielavesiben, a harmadik Vasaában, de neki közös száma van Jalmar Hietala úrral. Jyväskyläben is van egy Anna Hietala, de õ egyedülálló. – Mindegyikét mondjam? Anna Hietala kisasszonyét is? – Hát a biztonság kedvéért mindegyikét. nagyon köszönöm, kisasszony. 241

Felírta az összes telefonszámot, és azon tûnõdött, kit hívjon fel elõször. Jalmar Hietala feleségét nem érdemes, õt kihagyja. Hietala kisasszonynak is fölöslegesnek látszott telefonálni. persze rokon attól még lehet esetleg… A kokkolai számot választotta. – Halló! – felelt egy álmos férfihang a vonal túlsó végén. – Beszélhetnék Anna Hietala asszonnyal? – Egy pillanat. Hosszú várakozás után végre egy nõi hang szólt a kagylóba. – Hietaláné. – Heikki vagyok… te vagy az, Anna? Hietalánéval beszélek? – Igen. – Megkérdezhetem, hogy neked… hogy önnek Heikki Y.V. Hietala a férje? – kicsoda? – Heikki Y.V. Hietala. nem Heikkinek hívják a férjét? – nem. – Hát akkor hogy hívják? – Mattinak. Miért? – Tessék idefigyelni, én… szóval nekem az a feladatom, hogy érdeklõdjem… bocsásson meg, de ez… ez túl bonyolult. Talán legjobb lesz, ha most jó éjszakát is kívánok… – de kicsoda ma… – Jó éjszakát kívánok, és bocsásson meg! – Jó éjszakát! Letette a kagylót és megtörölte a homlokát. Ezzel mellétrafált. Egy darabig a telefont bámulta. Most pielavesibe kellene telefonálni. Az igazi vidék, falusi házakkal… nem ígérkezett valami célravezetõnek, de mindegy, meg kellett próbálnia. – Halló! Hietalánéval beszélek? – Igen. – Heikki Y.V. Hietala vagyok. Jó estét kívánok. – Jó estét. – Az ön neve Anna? – Az enyém? – Igen, az öné. – Igen. – nahát, ez kitûnõ! És tessék mondani, a férje neve Heikki? – Igen. de miért kérdezi? kicsoda ön? – Én vagyok Heikki. Te vagy az, Anna? – Hogyhogy Anna? Miket kérdez? – Hát nem Anna ön, a feleségem? Hát … hát nem te vagy az? – Hogyhogy te? – Én vagyok Heikki! Hát nem ismersz? Én vagyok Heikki! Úristen! Én vagyok Heikki, és most ebbõl a… ebbõl a szállodából telefonálok neked… – Miféle Heikki? 242

– Hát nem Heikkinek hívják a férjedet? Az elõbb még azt mondtad. Én vagyok az! – Jaj, istenem, ez valami félreértés lesz. nekem nem lehet ott a férjem. Ez egészen biztosan valami félreértés. – Halló! – Halló, tessék! – Ezek szerint az a Heikki ott van? Halló! – Itt, de alszik. Beszélni akar vele? Felkeltsem? – nem, ne… dehogy! Bocsásson meg, asszonyom ! nagyon kérem, bocsásson meg! Ez csak egy érdeklõdés… csak érdeklõdés egy bizonyos személy felõl… – Hogyan? – kérem, kérem, bocsásson meg! Jó éjszakát kívánok, asszonyom! Lassan letette a kagylót. A szemét egy pillanatra behunyta. Az iménti beszélgetéssel nem sokra ment. A kezét vizsgálgatta, és arra az eredményre jutott, hogy nem paraszti kéz. Hamarabb is megnézhette volna. Ilyen értelemben is fölösleges volt pielavesibe telefonálni. Hogy is juthatott ilyen marhaság az eszébe? Már elmúlt éjfél. A szobaasszony behozta a konyakot, majd elment. Töltött, igyekezett lecsillapodni. Idõnként odament az ablakhoz és kinézett. A város felett fények ragyogtak. Esett a hó és a hópelyhek lassan forogtak a park lámpái alatt. Fogott egy tükröt és odaállította az asztal másik végébe. Töltött a konyakból, kóstolgatta, idõnként vizsga szemmel a tükörbe nézett. Az érem ott hevert az asztalon a kulcsok és a jogosítvány társaságában. ujjaival beleszántott a hajába és megtapogatta homlokát. – Vajon pontosan hány éves lehetek? – tûnõdött. A tükörben látható férfi is felhúzta szemöldökét, és úgy tetszett, õ is tûnõdik a dolgon. Lassan kortyolgatta a konyakot, és közben ujjaival az arcát tapogatta. – Úgy saccolom, körülbelül harmincöt és negyven között lehetek – gondolta. – Talán kicsit közelebb a negyvenhez. A fogaim még mindenesetre jók… Hajnaltájban aludt el. Akkor ébredt, amikor megjelent a takarítónõ a szobájában. Órájára pillantott, látta, hogy már dél van. Lement az étterembe. A zenekar hangszereit huzat fedte. Megpróbálta a fák fajtájából kitalálni, hogy mennyire délre lehet. A parkban vörösfenyõk, lucfenyõk, erdeifenyõk és bokrok nõttek. A bokrokat a hólepel miatt nem tudta azonosítani. Messzirõl a város látszott. Vendég kevés volt, a pincérek az abroszokat simítgatták és virágokat rakosgattak a vázákba. A fõpincér a tolóajtó elõtt állt és néhány vendéget nézett, akik körbejárták a svédasztalt. Vonatkürt hallatszott. Ezek szerint itt vasút van a közelben. Miután megebédelt, felállt és átment a hallba. A portás fel-alá járkált a ruhatár elõtt. Hat kabát lógott a fogasokon. Odament a portáshoz és megkérdezte, nem kereste-e valaki véletlenül Heikki Y.V. Hietala urat. A portás megállt és ránézett. – nem, nem. Miért? Vár valakit? GOMBáR EndRE fordítása 243

tAuno YliRuusi

Jaakkola bemutatja a feleségét Már három órája itt vannak az elnöki palotában a nemzeti ünnep tiszteletére rendezett fogadáson, és unto Jaakkolának még mindig nem sikerült bemutatnia a feleségét senkinek. pedig milyen szívesen megtette volna, és milyen epekedve várta a felesége is ezt a pillanatot! Igaz, hogy lett volna néhány jó lehetõség, különösen az elején, amikor még kissé kaotikus hangulat uralkodott, amikor a meghívott vendégek kávéscsészéjükkel vagy bóléspoharukkal a kezükben hol erre, hol arra tolakodtak. Még néhány szót is váltottak egynémely félig-meddig ismerõs emberrel vagy a feleségükkel, ám Jaakkola megbocsáthatatlan lassúságával elszalasztotta az alkalmakat. Hogy lehet valaki ennyire ostoba és ügyefogyott? Miért nem kezdeményezett azonnal? A bemutatásnak mindjárt az elsõ pillanatban meg kell történnie – méghozzá a legnagyobb természetességgel és egyszerûen. Ha túlságosan illemtudó módon csak mások szövegelését hallgatod, és arra vársz, mikor juthatsz végre szóhoz magad is, a többiek közben szépen eltûnnek, és már idõd sincs rá, hogy bármit tegyél. Azonnal szólni kellett volna: „Egyébként hadd mutassam be a feleségemet!” Esetleg még egyszerûbben: „Ez itt a feleségem.” Sõt két szó is elég lett volna: „A feleségem.” Így a többiek automatikusan szintén bemutatták volna a feleségüket, létrejön velük az ismeretség, a felesége magától értetõdõen mindjárt részesévé válhatott volna a társalgásnak, és nem kellett volna szótlanul és bocsánatkérõ mosollyal ácsorognia ott, mint valami kívülálló. késõbb aztán, véletlenül összefutva, például most, folytatni lehetett volna a megkezdett beszélgetést, hiszen a bemutatkozás már megtörtént, ismerik egymást, nincs semmi gond. Akár azt is lehetett volna kezdeményezni, hogy üljenek egy asztalhoz, meg minden. de ha így történt, most már mindegy, nem érdemes rágódni rajta. Van még idõ. Ha az elsõ órák azzal mentek el, hogy teszetoszáskodott, ügyetlenkedett, most annál fürgébben és céltudatosabban kell cselekednie. Be kell mutatnia a feleségét! Az nem lehet, hogy egy ilyen estén a felesége csak a saját férjével beszélgessen, neki társalognia kell másokkal is! A dolog most már Jaakkola rögeszméjévé vált. Semmi másra nem tudott gondolni többé. keze automatikusan mozdul üdvözlésre, köszönésre, majd felesége felé lendül, és agyában szüntelenül ugyanaz zakatol: „Engedje meg, hogy bemutassam a feleségemet! Elnézést, bemutatnám a nejemet. Egyébként legyen szabad bemutatnom a feleségemet, Jaakkoláné asszonyt! örvendek a szerencsének, ez itt a feleségem. A nejem, ez itt a nejem, kérem. köszönöm. Bocsásson meg, hadd mutassam be önnek… Hogyan? kicsoda? õ? õ a feleségem. Akkor talán mindjárt be is mutatnám, ha megengedi… 244

Felesége szemében, amely régóta nem sugárzott úgy, mint most, Jaakkola mintha néma könyörgést vélne felfedezni: kérlek, drágám, mutass be valamelyiknek a barátaid közül, akikrõl otthon annyit beszélsz, mert én is szeretnék szót váltani emberekkel. Miért nem mutatsz be senkinek, unto? Talán szégyellsz engem? Mennek egyik terembõl a másikba, zavartan és céltalanul, hallgatják a zsivajgást, mely körülveszi õket, mindenütt vidám arcokat látnak, kitüntetéseket, parádés egyenruhákat. Idõnként megállnak, Jaakkola megpróbál valamiféle társalgást kialakítani feleségével, körbepislog, mutatóujjával letörli izzadt homlokát. – nincs zsebkendõd? – kérdezi Jaakkoláné. Jaakkola kiveszi zsebkendõjét a mellényzsebébõl. – de van. Szörnyû ez a meleg. – Az. – Minden évben megírják az újságok. – Hogy meleg van? – Igen. – Tényleg. Emlékszem, én is olvastam. Folytatódik a tánc. A zenekar lassú keringõt játszik. Jaakkola tekintete és gondolatai a táncoló párokon bolyonganak. nem lehetne ezt a tánc ideje alatt lebonyolítani? Miért is ne? Legalább megpróbálhatná. Jobb, mintha csak ácsorognak egy helyben. ám a tánc idején sem adódik megfelelõ alkalom. Jaakkola két ismerõsnek is odabiccent üdvözlés gyanánt, azonban egyikükkel sem áll olyan közeli ismeretségben, hogy odaállhatna a keringõ kellõs közepén és nekifoghatna felesége bemutatásának. Hol a csudában vannak Helminenék? Most nagyobb szükség volna rájuk, mint valaha. Jaakkola nem akarja a drága idõt táncra pazarolni. Egyik terembõl a másikba cipeli feleségét, és lázasan keresi azt a személyt, akinek bemutathatná. ám erre alkalmas személy nem bukkan fel a láthatáron. És már nem maradt túl sok idõ sem. Jaakkolán eluralkodik a pánik. Annak a lehetõsége, hogy a neje egész este nem fog tudni beszélni senki mással, csak vele, kezd valósággá válni. – Ez nincs így jól – gondolja Jaakkola. Ez igazságtalanság. Hát olyan teljesíthetetlen kívánság lenne, hogy a felesége, aki sohasem kért semmit, néhány szót válthasson másokkal is? Hát ennyit sem érdemel meg? Hát mit képzelnek ezek magukról? Milyen jogon teszik tönkre feleségének ezt az estéjét? keserûség és gyûlölet önti el Jaakkola agyát; gyûlöli ezeket a vidám, hangosan beszélõ, nevetgélõ embereket. Attól is fél, hogy felesége rájön arra, hogy menynyire csalódott és ingerült. Szegény kis felesége! Olyan sokat várt ettõl az estétõl! Most mirõl fognak beszélni, amikor hazamennek? Milyen emlékeik maradnak? Milyen új barátokat szereztek? – nem más, csak önsajnálat ez az egész – gondolja Jaakkola. – Mindennek én vagyok az oka, a saját ügyefogyottságom és gyávaságom. Most nem segít, ha ezen rágódom. nem süllyedhetek bele az önsajnálatba. Cselekednem kell. Találnom kell valakit, ismerõst vagy ismeretlent, teljesen mindegy, oda kell lépnem hozzá 245

és azonnal és kertelés nélkül meg kell szólítanom: „Szervusz, mi újság, ez itt a feleségem!” Jaakkola tekintete már két órája változatlanul, lázasan bolyong a teremben ideoda. A vendégek már kis asztaltársaságokat, kávézócsoportokat alkottak. Egymásra találtak az ismerõsök is. Valaki éppen bemutatja a feleségét egy hattagú társaságnak. nevetés, vidám hangoskodás tölti be a teret. Jaakkola is felfedez ismerõsöket néhány asztalnál, ám lehetetlennek tartja, hogy minden ok nélkül odatolakodjon egy ilyen csoporthoz, és azt mondja: „Helló, szevasztok, egyébként hadd mutassam be a feleségemet!” Erõszakoskodásnak fognák fel, azt hinnék, azon mesterkedik, hogy egy félig-meddig ismerõs révén a többiek ismeretségére is szert tegyen. Egyébként azoknál az asztaloknál már minden szék foglalt. – Le kellett volna innom magam – gondolja Jaakkola. – Több bólét kellett volna innom. Miért elégedtem meg három pohárral? Ja persze, mert a nejem rám szólt. Hát akkor most okolja csak saját magát! nem, nem, mégiscsak találnom kell valakit, egyedül, vagy a feleségével, aztán gyerünk! „Jó estét, ismeri már a feleségemet?” Azám, de van-e még az egész palotában magányos személy, vagy házaspár rajtuk kívül? Hiszen mindenki csatlakozott már valamilyen csoporthoz, és senki más nem álldogál már, csak õk. Jaakkolát olyan érzés keríti hatalmába, hogy bámulják õket. Gyötörni kezdi a gondolat, hogy a többiek sejtik: társaság után sóvárognak. Hát akkor gyertek és kínáljatok hellyel valamelyik asztalnál! Mindig akad szék a szomszéd szobában, ez aztán nem lehet gond… Jaakkola mintha együttérzést vélne felfedezni az emberek tekintetében, sõt mintha néhány bátorító fejbólintást is látna. Vajon sajnálják-e õket? Vajon mások is észrevették, hogy õk ketten egész este csak egymással beszélgettek? Szeretne elmenekülni, elbújni valahová. nem tudja elviselni többé az emberek tekintetét, a valóságos vagy képzelt szemeket, de már a felesége ábrázatát sem. – Szerintem irtó érdekes volt itt – szólal meg Jaakkoláné. – nagyszerû – mondja Jaakkola. – Azt hiszem, benézek a vécébe. – Azt hiszem, én is. – Hát akkor menjünk! – Menjünk! Jaakkoláné hangjában lelkesedés érzõdik, melynek kiváltója a változatosságot ígérõ vécévizit. keresztülmennek két termen, majd lemennek a lépcsõn. A ruhatár elõtt álló ruhatáros meghajol, amint elhaladnak mellette. Jaakkola sokáig nézi magát a férfivécé falitükrében. komoly a tekintete, a szeme tágra nyílt. – Olyan vagyok, akár valami polgármester – mondja félhangon a tükörképének. Szája sarkában gúnyos mosolyféle jelenik meg, de a tekintete mégsem változik. „Menj a jó büdös francba!” – gondolja. Elõhalássza zsebébõl a cigarettásdobozt. Amint kilép az elõcsarnokba, a ruhatáros sietve tüzet ad. 246

– köszönöm – mondja a ruhatárosnak. – Sok vendég van. – Több, mint valaha – feleli a ruhatáros. – Valóban? – Igen. Évrõl évre több. Jaakkoláné is megérkezik a nõi vécébõl és odalépdel hozzájuk. Megigazította a frizuráját, kiegészítette a szemhéján a festéket. – Szia – mondja a férjének. – Szia. Idén megint vendégrekord van, azt mondja a ruhatáros úr. Izé… egyébként hadd mutassam be a feleségemet! A ruhatáros meghajol, úgy fog kezet Jaakkolánéval. – Jó estét kívánok, asszonyom! – Jó estét! – mondja Jaakkoláné. – Rettentõ sok vendég van, ugye? – Igen. Évrõl évre többen vannak. – És meleg van. különösen ott fent. nem kell fázni. – Hát azt nem. Az már biztos. Jaakkola idõnként szív egyet a cigarettájából, úgy figyeli, amint beszélgetnek. És úgy tekinget körül, mint aki elfelejtett valamit, vagy attól fél, hogy valaki hátba támadja. GOMBáR EndRE fordítása

247

tommi melendeR

Alkonyodik… Alkonyodik mikor a városból hazatérek. Az autóreflektorok tompán fénylenek a havas esõben, megvilágítják a járókelõk arcát egy pillanatra szinte megtapadnak rajtam. Aztán egyedül vagyok, a szélben és hózivatarban, az utolsó sarkon befordulok és látom a fényt otthonom ablakában. Tehát vár valaki, mondom majdnem fennhangon. A valaki én magam vagyok, elmenõben égve felejtettem a lámpát. GOMBáR EndRE fordítása

248

tommi melendeR

A francia barát Fémgolyó koppanása. por a levegõben. Vereség érzése a gyomorban. pétanque-ot játszottunk a homokos földön az irodaépület elõtt. A terep ugyanúgy nem illett a játékhoz, mint a fekete svájcisapka Marcel fejéhez, de ez nem gátolta Marcelt abban, hogy brillírozzon a tudásával. Úgy tudta elhajítani a fémgolyót, úgy megpörgetve, ahogyan csak akarta. Olykor magas ívben verette a földhöz, pontosan a célgolyó mellé, máskor laposan repítette, úgy, hogy földet érve nekikoccant az én golyómnak és messzire taszította a célgolyótól. Csak úgy kapkodtam a levegõt a bámulattól. Legkevésbé Marcelról gondoltam volna, hogy ilyesmire képes. Elismerem a vereséget, mondtam neki, mint minden este, amióta ezt játszottuk. nem szívesen veszítettem. különösen nem Marcel ellen, egyetlen barátom ellen Aronville-ben, és talán az egész világon. kettõnk közül én akartam erõsebb és ügyesebb lenni, és ez nem hiúságból vagy rossz lelkiismeretbõl fakadt, hanem abból, hogy férfi voltam, és nem tudtam nem szeretni a gyõzelmet és nem tudtam nem utálni a vereséget. A tényeket önmagukban nem szükséges elismerni, elég, ha elfogadod õket, mondta Marcel. Marcel nem hivalkodott a gyõzelmeivel. Talán nem lett volna szerinte elegáns, hogy kimutassa az örömét? Vagy talán nem is volt képes örülni? Bárhogy is, de neki sem volt mindegy, hogy kettõnk közül ki gyõzi le a másikat. A pétanque Marcel számára olyan volt, akár egy kisméretû háború. ugyanúgy tartotta kezében a fémgolyót, mint ahogy a kézigránátokat a csatorna hídján. Amikor a golyója nekicsapódott az enyémhez és félrelökte, Marcel szemében olyan fény villant, mint a katona vagy a vadász szemében, amikor meglátja, hogy elszáll az élet az ellenségbõl vagy az elejtett vadból. Holnap folytatjuk, mondta, felszedte a fémgolyókat a földrõl, egy ronggyal megtörölte és berakta õket egy fadobozba. Fekete svájcisapkáját nadrágja farzsebébe csúsztatta. utálta, de nélküle nem tudott játszani. nem mertem megkérdezni, miért. Julio lustán felemelte a fejét, amikor észrevette, hogy vége a játszmánknak. A játék idejére mindig oda kellett kötnöm az irodaépület lépcsõkorlátjához, mert különben a fémgolyók után szaladt volna és feldühítette volna Marcelt. – Mindjárt szabad leszel – mondtam Juliónak és kikapcsoltam a póráz karabinerét. Azt vártam, hogy Julio ugrándozni fog örömében, de ehelyett megmerevedett, és a közelgõ hangokra fülelt. kisvártatva úgy kezdett ugatni, ahogyan a kutyák a hívatlan vendégekre ugatnak. A sarok mögül egy ütött-kopott furgon jelent meg és leállt az út szélén. – Csak nem valami probléma? – kérdeztem Marceltõl. 249

komoran nézett a furgon ajtajára. Az autóból három férfi szállt ki. Felismertem a kefehajút, aki Marcelt összeverte, és a bajszost, aki a furgon sofõrje volt. közöttük lépdelt egy szakállas, borvörös öltönyben feszítõ alak. Az öltönye drága volt, de a szakállason mégis olcsónak látszott. A szakállas arcbõre vastag volt, vereslõ és ragyás. Mosolya egészen más volt, mint a képe. A három férfi bejött az udvarba. Julio nyakán felborzolódott a szõr, a kutya morogni kezdett. – Menj innét! – dörrent rám Marcel. nem feleltem, Juliót csillapítgattam. – Tûnj el! Ez nem rád tartozik! – kiabálta Marcel és igyekezett elhessegetni. nem engedelmeskedtem. Hogy otthagyjam, ezt egyszerre helytelennek és ijesztõnek éreztem. A szakállas, hóhéraitól ellépve, felénk indult, olyan volt, mint aki azt várja, hogy valami kellemes dolog történjen. Mesterkélt barátsággal üdvözölte Marcelt, nekem meg azt mondta, hogy minden további nélkül leléphetek. – Üzleti ügyeink vannak daigneault úrral. Téged aligha érdekelnek. A szakállas úgy nézett velem farkasszemet, hogy homlokomon megfeszült a bõr. – Ráérek – mondtam és megvakargattam Julio bundáját. Julio abbahagyta a morgást, de minden izma feszült maradt. A szakállas elmosolyodott és megrántotta a vállát. Mehetek, vagy maradhatok, létezhetek, vagy nem, fütyült rám. – Szép kutyád van. Igaz, hogy nem fajtiszta, de ezért még biztosan nem szereted kevésbé – folytatta, és úgy nézett Julióra, mint egy fekete pettyekkel borított banánhéjra. – õket ne keverjük bele ebbe, Falloux! – mondta Marcel. – Te mindig úriember vagy, daigneault. Ezt értékelem benned. nem keverem bele a barátaidat semmiféle olyan dologba, amibe õk maguk nem akarnak belekeveredni. Tehát a szakállas Falloux volt. A parkban a nadrágomba vizeltem, amikor az emberei körülfogtak. Most elszalasztottam a lehetõséget, hogy kitérjek az útjából, és holtbiztos, hogy még egyszer erre nem lesz alkalmam. A szájamba vas íze tolult. Igyekeztem lenyelni, de nem tudtam. – Te istenfélõ ember vagy, daigneault. Marcel üres tekintettel meredt Falloux-ra. nem látszott rajta félelem, de nyilván azért nem, mert a gyûlölet nagyobb volt benne, mint a félsz. Falloux félig vidáman, félig kíváncsian dörgölte meg az állát. Marcel nyugalma inkább kíváncsivá tette, mint sértõdötté. – neked eszedbe se jut, hogy dacolj Istennel, de énvelem dacolsz. nem tudom felfogni, miért. A te sorsod ugyanis az én kezemben van, nem Istenében. – Megkapod a pénzedet, Falloux. – persze. Megkapom a pénzemet. Mindig megkapom. Csak itt most az a nagy kérdés, hogy eddig mért nem kaptam már meg. Falloux hóhérai mozdulatlanul álltak, egyik lábuk sem billent se jobbra, se balra. A bajszos férfiban visszafojtott nevetés bugyborékolt, de a kefehajún csak 250

utálkozás látszott. A hóhérok némasága Falloux szavait még hangsúlyosabbá tette, mint amilyenek a valóságban voltak. – A pénzem ott van bent – mondta Marcel. Falloux sóhajtott egyet és hóhéraira nézett. A hóhérok megértették Falloux tekintetének üzenetét, de én nem. Marcel bement az irodaépületbe matatni, engem meg Juliót otthagyott a gengszterekkel. Meg sem moccantam, de úgy éreztem, mintha bezárt szobában járnék fel és alá, csuklómban és bokámban rettegés lüktetett, alhasamat gázok feszítették. Falloux elõhalászott mellényzsebébõl egy cigarettásdobozt és szájába vett egy cigit. A bajszos, kérés nélkül is, sietett tüzet adni neki. – kis országból jöttél. Olyan kicsibõl, hogy a magamfajtát nem érdekli, hogy felvásárolja – fordult hozzám. Tudta, hogy ki vagyok. Ez megdöbbentett, de végül is nem csodálkoztam rajta. Falloux biztosan ismert mindenkit Aronville-ben. Látott és hallott mindent anélkül, hogy személyesen látott és hallott volna mindent. Julio sejtette, hogy hozzám beszél, mert felugatott. Megfogtam a nyakát és megvakargattam az állát. Megnyalogatta a kezemet. – Orosznak hittelek, de aztán kedvezõbb információt kaptam. Szerencsédre. Marcel szörnyû sokáig idõzött bent, nekem legalábbis így tûnt fel. Vajon tervezett valamit? Talán kibiztosított kézigránáttal akart kirontani a házból? A gránát biztosítószegének kirántásától a robbanásig legfeljebb négy másodperc telik el. A szétrepülõ repeszdarabok feltépnék Falloux hájas hasát és mocskos belsõségei szétterülnének az aszfalton. Vajon Falloux nem számolt ezzel a lehetõséggel? Arra nem gondolt, hogy neki kevesebb fegyvere lehet? Amikor kinyílt az irodaépület ajtaja, ösztönösen lesunytam a fejem. de nem volt semmi veszély. Marcel áldozatként lépett ki, nem ítélet-végrehajtóként. – nesze – mondta és odanyújtott Falloux-nak egy köteg bankjegyet. Falloux csak szívta a bagóját és meg se mozdult, hogy átvegye a pénzt. A bajszos ekkor elõjött fõnöke háta mögül, kirántotta a bankjegyeket Marcel kezébõl és számolni kezdte, miközben ajka hangtalanul formálta egymás után a számokat. Mikor végére ért a számolásnak, újrakezdte, aztán vészjóslóan ingatta a fejét. Falloux ledobta a földre cigarettacsikkét és cipõtalpával szétmorzsolta. – Istenfélõ barátunk, úgy látszik, gúnyt ûz belõlünk – mondta a bajszosnak. – Egy tonna hiányzik – közölte a bajszos és csettintgetett az ujjaival. – nincs több – mondta Marcel. Igyekezett nyugodtan lélegezni, de orrlyukai nagyra tágultak. Valami mocorgott benne, de most nem a méreg. A bajszos átadta a pénzt Falloux-nak. Valahol mentõautó szirénája visított, és Falloux mintha rá figyelt volna, de nem. Azon gondolkozott, mit csináljon a pénzzel. Csak utána fogja majd tudni, mit csináljon Marcellel. – Adj egy öngyújtót! – mondta, és a bajszos engedelmeskedett. Falloux odatartotta a lángot a bankóköteg sarkához. A tûz falni kezdte a bankjegyeket és a levegõbe lenvászonszagú füst szállt fel. Falloux az összeégett bankjegyeket arca elé emelve sodorgatta, és a papír izzása mintha befestette volna az 251

ábrázatát. Szeretett pénzt égetni, és nyilván nem elõször csinálta. Miután a tûz már majdnem végzett a bankjegyekkel, ledobta a földre a pernyévé vált pénzcsomót és széttaposta. néhány papírdarabka épen maradt, de értéküket hirtelen és végleg elvesztették. – Bizonyára megérted, hogy nincs szükségem a szánalmas pénzedre – mondta Marcelnek. – de ez nem jelenti azt, hogy nem kell fizetned! – de most nincs több pénzem. kemény idõket élek. – Hát igen. A világ kemény. Hátra se nézve, Falloux hátranyúlt. A bajszos széttárta bõrkabátját, a hónalja alól a pisztolytokból elõvette fegyverét és fõnöke kinyújtott kezébe tette. Mozdulatai biztosak és simák voltak, hogy szemlátomást már sok ezerszer csinálta ugyanezt. A gengszterek talán vasárnaponként csiszolták koreográfiájukat, amikor kipihenték a csempészést, a rablást és a gyilkolást? Falloux hüvelykujjával megsimította a pisztoly csövét, aztán arcához emelte. Mintha a hideg acél beszélt volna hozzá. Talán beszélt is. – Én gonosz ember vagyok, daigneault. Sokszor mondtam már neked, és nem fáraszt, hogy újra mondjam. Számomra Isten nem létezik. Ha pedig létezik, tudja, hogy ki kell térnie az utamból. Elég gazdag vagyok, mindenem megvan. Minek volna szükségem új porschéra vagy Ferrarira? nem vagyok mohó. A drága dolgoktól nem tudok kielégülni. Csak a gonoszságtól. Azt akarom, hogy az emberek féljenek tõlem. Azt akarom, ha meglátnak, megrémüljenek, mert tudniuk kell, hogy az Atyaúristen sem segít rajtuk, ha dühöm megcélozza õket. Rondán hangzik? Hiányzik valami az életembõl? Talán a szerelem. de nem áhítozom rá. Boldogabb vagyok szerelem nélkül. Az élvezethez nem kell szerelem. A szerelem csak az Isten álruhában. A szerelem csak bûntudatot ültet az emberbe. Mert az ember kénytelen bûntudatot, gyöngeséget és lelkiismeretfurdalást érezni azok elõtt, akikbe szerelmes. Okádni való az egész, okádni való! Falloux ráfogta a pisztolyt Marcelre. – Lelõhetnélek itt és most, és senki se csinálhatna semmit. Amikor megölök egy embert, kevesebb nyomot hagyok magam után, mint az Isten. Egy bizonyos dolog miatt azonban még habozom. Tudod, mi az? Marcel a fejét ingatta. Szikrányi félelem sem látszott rajta. Mindössze unottnak látszott. Mintha csupán Falloux hencegõ szövegelése lett volna az egyetlen problémája. – Azért nehéz döntenem, mert ha meghalsz, nem jutok hozzá a pénzemhez. Ez azt jelentené, hogy vesztettem. És én a vesztést jobban gyûlölöm, mint mások a halált. kapsz három napot, hogy kifizesd azt az egy tonnát, amivel megpróbáltál meglopni engem, és azt a kilenc tonnát, ami porrá égett. És azért, mert ellenszegültél, kapok tõled még plusz öt tonnát. Vagyis tizenötezer eurót perkálsz le nekem három napon belül. Ha nem fizetsz, megdöglesz, mint egy kutya! Falloux Julio felé fordította a pisztoly csövét, és lõtt. A lövés után üvöltést hallottam, de nem tudtam, hogy belõlem szakadt-e ki, vagy máshonnan. Julio tetemét elõször könnyûnek éreztem, aztán nehéznek. Míg élt, nem tudta, hogy meg fog halni, és halála közben sem volt rá ideje. GOMBáR EndRE fordítása 252

sAilA susiluoto

kórus (szép lányok Broadway Airbrush Design Nails mûkörmökkel)

A lány az almabort issza, az ifjúság meg õt tengervíz frisse árad a szobába muzsikaszárnyakon a fiúk jegygyûrûs dobozt csillantanak meg, világgá fut a lány õ, a pinkszínû, piros, csupa tollpehely sárga festékesdoboz kanállal, amivel a mázat keverik mesterkélt pirkadat a képen, glittercsillogás. Fruska fehér esõkabátban háztetõkre mászik, angyalként libben frissen fejt habos tej az égbolt két szálfa közt kecses madárka lágy szellõt ébreszt.

Heli lAAksonen

Suomi kötény formájú ország, s te a szegélye túlsó sarkában élsz Hány vadrén lépked a sík mezõ szélén? Hány hattyú ring a folyó tükörvizén? Hány fa, ki számolja õket, égeréger lucluc nyírnyírnyír óriáserdeitûlevelûfûzfabokorfûzboróka mögöttük medve áll lesben akár látom akár nem Házfészerkõistállóoromzat szárítókötélen ruhák libbennek kilométerszámra seregélyek potyognak a távíródrótról mint túrósbatyuk árokparton kerek szénabálák örök mosolya az út mellett hitelsújtott házakban estebéd rotyog. 253

Hány fa még mielõtt karjaidba zárhatsz karjaidba s mint cukorka elolvadok s aztán megint ugyanazok a hattyúk rének ugyanazon a mezõn gabonasilószántásföldtáblacséplõgép égeréger lucluc nyírnyírnyír óriáserdeitûlevelûfûzfabokorfûzboróka egyre távolabb kerülsz

Házassági szerzõdés A szerzõdést mi szereztük. Ha lejár, jól megjártuk. Az én alatt engem értsünk, a te téged jelent. A szerzõdés felbontható, ha vissza tudod csomagolni szépen. Ha te lépsz le, engem illet minden. Ha én lépek le, viszlek magammal. Ide jön az aláírás .......................................................

254

ARjA kuismA

nõk… nõk, nõcik és nõcikék. Szajhák, macák és spinék! némberek és fruskák, csajok, hölgyemények, hitvesek. kürt, hárfa és citera zeng! Szelídített jószágok mind: hol a tûzhelyhez láncolva hol az ágyhoz hüp, hüp csipke hálóingben! pocak dagad: nini, Élesztõ pék marcipánrudastul! A negédes mosolyú Fõ Teremtõ. na, zöld a lámpa: most mehetsz!

Én vagyok a költõ Én vagyok a költõ, a Bölcs, s a Tolvaj is. A Szabó, a Titokzatos, az árnyékszék. S az összes héttörpe, aki csak létezik. Járom a világot, harapom a levegõt, ahogy az ördögök teszik. Már ha lehet. Ritkán érzek fáradtságot. Imádom a tisztára söpört utcákat, a szurokszín aszfaltot éjféli esõben, a hot dogos bódékat, azt, hogy magamban lehetek. nem fáradok, élek s gyûjtögetem a szerencsekacsákat gyermekkorom úsztatóiból ma is még. SIMOn VALÉRIA fordításai 255

RosA liksom

ne félj az õsztül, te lyány… – ne félj az õsztül, te lyány – mondta, és sötétbarna szemével a fénybe nézett. Most elõször ült le mellém, pedig már hónapok óta vágytam rá. – nem félek, csak hát menni köll megint – mondtam a könnyeimet nyeldesve, amely patakokban folyt a szemembõl. nem szólt. Értett és tudott mindent, de nem akart csalfa reményekkel áltatni. Tudta, hogy életem õre lett. Sorsunk összefonódott, de ez nem volt ellenére. Régen feleségül vett egy kis nõt, akit tán szeretett valaha, aztán szép csendben elfelejtett, és attól kezdve a hétköznapok szorításában élt. Legalább nekem úgy tetszett. Rosszat nem akart soha senkinek, hozzám sem nyúlt egy ujjal sem. Egymás mellett ültünk a bár lépcsõjén, éreztem, árad belõle a meleg. Arca kicsi volt és gyerekes. némán ültem mellette; szerettem volna megérinteni legalább egyszer, de már a gondolata is képtelenségnek tetszett. – Menjünk le a tóra – mondta, belém fúrva a tekintetét. Sétáltunk a tó partján; az utolsó kismadárkák a drótkerítés és ócskavas tetején ugrándoztak, emésztették a berkenyét, amivel telitömték a begyüket. Leült a legfelsõ lépcsõfokra, és rám nézett. – Óvakodj a szerelemtül, megzavarja a fejed. Sokkalta jobb az élet tiszta fejjel. Úgy van megírva, ho’ mindig valamirül le köll mondani. Meg köll tanulni együtt élni a sorsunkkal. Így van rendelve. Ahogy hallgattam, egyre sûrûsödött bennem a bánat. Minden szerelmemet ennek a férfinak akartam adni, hogy megmutassam neki, milyen könnyû is lehet az élet. de azon nyomban elszégyelltem magam ostoba, gyerekes gondolatom miatt. Tudtam én jól, hogy nincs olyan, hogy szerelem. Csak olyan van, hogy megtanuljuk együtt élni az életet a másikkal. Én akartam lenni az a nõ, aki megtanulja élni az életét ezzel a férfival. – Ha magasra törsz, rosszul jársz. nem éri meg. Az élet ritkán ollan, amillennek hiszed, vagy szeretnéd, ho’ legyen. Értettem, mire céloz. ne gondoljak rá, hagyjam ott, és felejtsem el, találjam meg a magam életét, a sorsomat, ami nekem van rendelve. nem esett jól hallani, bár én is tudtam mindezt. de rossz hallani, hogy más mondja. Mintha én akartam volna hinni a szerelemben és az igazságosságban vagy az olyan napokban, amelyek a súlyos, esõs hajnal után elviselhetetlenül kimelegszenek. Mintha azt akartam volna, hogy a sors egyszerre mindent megváltoztasson. A napkorong lebukott az erdõ mögött, és tûzvörös csíkot húzott az ég alján. pillanatig tartott csak, akkor hideg fuvallat érkezett a tó felõl, végigsöpört a füves parton, vízpermetet hintve rá, és kioltotta a nap izzását. Az ég peremén már csak keskeny borvörös szegély piroslott. 256

Megborzongtam; felálltam, õ ülve maradt. Megmerevedtek a vonásai, de a tekintetébõl láttam, hogy mélyen érinti ez az egész. utoljára megnéztem magamnak: lerítt róla a szenvedés. Visszaindultam; õ maradt a tükörsima tó partján. Felmentem a padlásszobámba, és éreztem, hogy úgy van minden, ahogy lennie kell, és hogy így van jól. Csöndben feküdtem az álom felszabadító határán, feledve mindent. Egyszer csak nyílt az ajtó; belépett. Leült az ágy szélére, és gyöngéden végigsimított napszítta hajamon. Ajkát száraz, álomittas ajkamra nyomta, aztán megcsókolta az arcomat. Csukva volt a szemem; azt is óvatosan megcsókolta. Végighúzta a kezét az arcomon, megcsókoltam keskeny ujjait, kemény ujjhegyét. Leült mellém; éreztem, hogy szétárad bennem a vágy, és hogy a szerelem betölti a szobát. kész lettem volna meghalni abban a pillanatban. Levetkõztetett, én is levetkõztettem õt. Belecsókolt a nyakamba, megsimogatta a mellemet, kezét keskeny csípõmön nyugtatta. Belecsókoltam szõrös hónaljába, szép ívû fülébe, lapos köldökébe. Akarta, és én is akartam. – de ez nagy bûn ám – mondta komolyan. – A reggel majd feloldoz minket – súgtam a fülébe. És egymáséi lettünk. Aztán hirtelen minden elmúlt. Feküdtem ugyanabban a szobában, az ágyamban, egyedül. Az a nap álomból volt szõve. Az egész mérhetetlen ragyogás, szomorú arca, széles ajka és az, hogy egy szempillantásnyi idõre egyek voltunk. nAGY nÓRA fordítása

257

ARto ViRtAnen

A zeneszerzõ Autiomaa a villamos ablakából éppen a Zenepalotát látta, amely, észre se vette, mikor épült fel az ott tátongó, alapnak kiásott gödör helyén. Olyan érzése volt, mintha egyetlen éjszaka nõtt volna ki a földbõl. persze lehet, hogy régen járt erre, vagy ha mégis, akkor a gondolatai és a figyelme másfelé terelõdtek. A Mannerheim úton fõleg a kocsijával hajtott befelé, vagy villamoson utazott, nagy néha, amikor fodrászhoz ment, gyalogosan tette meg az utat a belvárosba. Régóta gyötörte térdízületének kopása, amely az újabb és újabb röntgenképek szerint egyértelmûen rosszabbodott, és gyakran kesergett azon, hogy már a járás sem volt ugyanolyan gondtalan, mint azelõtt. Ahogy a villamos a közlekedési lámpa elõtt várakozott, azt is látta, hogy az épület már majdnem elkészült. néhány munkás járkált a munkaterületet elkerítõ palánk mögött, és miközben nézte õket, irigyelte a belõlük áradó magabiztosságot; lomhán, nyugodtan közlekedtek az építkezés területén, kezeslábasukban láthatóan otthon érezték magukat, miközben a külvilág ideges sebességgel robogott el mellettük, jól fésülten, vasalt nyakkendõben, pittyegõ mobiltelefonokkal, stressztõl feszülõ halántékkal. Autiomaa tudta, hogy amint elkezdõdnek majd az épületben a hangversenyek, jegyeket kell vennie Merinek és magának, aztán a Zenepalota fõbejárata elnyeli a fegyelmezetten befelé kúszó emberfolyamot az építmény hatalmas gyomrába, hogy a koncertek zenéjével megemészthesse. És hogy elképednek majd, amikor elõször látják az egészet belülrõl, és megcsodálják, hogyan fonódik egybe, olvad egymásba a tapintható matéria és az éteri, a súlyos massza és a súlytalan polifónia építészete, akárha szeretkezõ mesebeli lények volnának, s egy pillanatra egységbe ötvözõdik föld és levegõ, kemény kõ és hideg üveg, meg a zene kábító hatása a szimfonikus zenekar magas színvonalon felügyelt zûrzavarában. Autiomaa benne kívánt élni a kultúrában, bár utálta a valósággal szemben megnyilvánuló allergiáit. Mert a valóság az volt, hogy laktak egy forgalmas utca járdáján szakadt kartondobozban is, amibe bele-belerúgtak az arra járók, és lakói néma panasszal meg is haltak. Szerette a valóságot, de egyúttal rettentõen félt is tõle, ezért kompromisszumot kötött az élettel, és inkább jól szituált emberek társaságában kereste a helyét, s nem közönséges alakok között. Gyakran kapta magát azon, hogy halálosan unatkozik. A telek kibírhatatlanul hosszúra nyúltak. A némaságot olykor Meri szakította fel azzal, hogy új koncertélményre vágyik. Autiomaának eszébe jutott egy tíz évvel korábbi Rolling Stones-koncert, amelyet Meri a koncert kellõs közepén ott akart hagyni. A Zenepalota alapjának kiásása elõtt ezt a területet az államvasutak lapos raktárépületei foglalták el, melyekben az utóbbi évek során különbözõ kulturális rendezvényeket tartottak. Talán valami vendéglõ is volt ott, de Autiomaa nem em258

lékezett rá, hogy valaha is meglátogatta volna. nem ment el azokra a popkoncertekre sem, amiket itt rendeztek. Emlékezett viszont sokkal korábbi idõkre, az 1970-es évek közepére, amikor még a vasútnál dolgozott, és a raktárak eredeti céljuknak megfelelõen még áruraktárak voltak. A raktárak közötti vágányokra tolták a Helsinkibe érkezõ vonatokat, és Autiomaa feladata volt, hogy kicserélje a vagonokon az útirányt jelzõ táblákat és a vagonok számjelzéseit, hogy összegyûjtse az utasok által ottfelejtett esernyõket és pótolja a vécékben a papírtekercseket. õ fordította meg a kocsikban az üléseket is, hogy aztán Helsinkibõl kiindulva, menetirányban legyenek. kedvenc étele volt a pályaudvar keleti szárnyában lévõ étkezdében annak idején kapható magyar gulyás. Amikor ebédszünetre ment, mindig magával vitte a kulturális Füzet és a Tudásadó elõfizetési ûrlapjait, hogy elõfizetõket gyûjtsön. Volt, hogy árusította is a Tudásadót a korsói Elanto élelmiszerbolt elõtt, de a számára teljesen ismeretlen emberek reakciói kiszámíthatatlanok voltak. „Ennek az újságnak a neve is hazugság”, mondta valaki. „nemhogy tudást nem ad, hanem éppen ellenkezõleg, hamisít és hülyít.” Ilyenkor kellemetlen viták keletkeztek, melyekben Autiomaa legtöbbször alulmaradt. Bosszantotta, hogy nem találta meg elég gyorsan a megfelelõ szavakat. nem értett ahhoz, hogyan kell érvelni. És amiben nem volt biztos, arról semmit sem mert mondani. Tétovázott, bátortalan volt. Osztályelfogult kommunista, neosztálinista, ilyeneket mondtak neki, akármilyen handabandázó nyárspolgár ezzel forrasztotta torkára a szót. Akadt olyan is, aki csak azért vette meg valamelyik lapot, hogy gúnyolódhasson valamelyik komoly meggyõzõdéssel írt cikkén. Cerkófmajomnak érezte magát, aki elhagyta valahol a sípládáját. A pályaudvari étkezdében látásból sokan ismerték és nem akartak vitatkozni vele. Abban az idõben a kulturális Füzet is olcsó lap volt, vörös címlapján Tapio Tapiovaara egy ácsot ábrázoló fametszetével. Autiomaa úgy vélte, hogy az ácsok a munkásosztály hõsei voltak. A hetvenes évek végig mint valami hatalmas fametszet tûntek fel, vagy a munkások masírozása zászlajuk mögött, fejszével kifaragva. Mindenki komolyan gondolta, amiben hitt, és a valóság a szélben lengedezõ zászló volt. Egyszer egy útirányt jelzõ táblánál felbukkant egy idõs férfi, aki azt mondta, hogy legújabb szerzeményének partitúráját az egyik vonatvagonban felejtette. És csak akkor vette észre, hogy nincs nála, amikor a keskuskatun a villamost várta, de mire visszament, a vonatot már elvontatták a helyérõl. Be is mutatkozott, Martiskainen vagyok, mondta. Ha nem találom meg, majdnem egy egész évi munkám kárba veszett, tette hozzá panaszosan. A mûvészi munkáról nem volt semmiféle másolata. Ráadásul a vonatjegyét sem õrizte meg, amelyen rajta volt a vagon és az ülõhely száma. Mindenesetre a joensuu-i vonat volt, hajtogatta a szerencsétlen. Autiomaa azon tûnõdött, miért kéne hinnie egy vadidegen embernek a sötétségben, hiszen még az arcvonásait is alig látta. Semmi más konkrétum nem volt az egész ügyben, csupán az, hogy a férfi idõs. kedve lett volna azt mondani, hogy õ is kiadott két verseskötetet. Bár az államvasutak olajfoltokkal teli munkaruháját 259

viselte és sildes sapka volt a fején, a mûvészeteket majdnem úgy ismerte, mint a saját tenyerét. Bizony nem volt akármilyen neander-völgyi… Felugrott egy targoncára és elgurult a férfival a raktárakig. Lelkesebben indult volna a partitúra keresésére, ha a szerzõ Einojuhani Rautavaara vagy Aulis Sallinen, mert a Martiskainen nevet soha az életben nem hallotta. Valamikor, amikor egy nõvel jött ki a vendéglõbõl, úgy érezte, hogy mindenképpen produkálnia kell magát: az útirányt jelzõ táblánál akkor is felugrott egy ott veszteglõ targoncára és teljes sebességgel elhajtott a peron végére. késõbb elborzasztotta, amit tett: vászonpárnába süppedt a sápadt arca, bõrének pórusai az este folyamán megivott vodka bûzét árasztották. Bár a raktárterület sötét volt, könnyen megtalálta a vonatot. A tolatómozdony éppen betolta a raktárak közötti vágányra. Fellépett a vonatra és zseblámpájával végigpásztázta a vagonokat, de elõször semmit sem talált. A biztonság kedvéért újra végigjárta a kocsikat, de csak egy elhagyott képes hetilapot talált, amit összehajtogatva bedugott a belsõ zsebébe. Csak amikor már majdnem lemondott a keresésrõl, akkor vette észre az egyik ülésen a háttámla mögül kikandikáló Agfamappát. közelebb hajolt és látta, hogy a belezsúfolt ívpapírok teli vannak tollal írt jelekkel, amelyekbõl mukkot sem értett. És most, néhány évvel Martiskainen halála után, az elvesztett, majd megtalált partitúra helyén kinõtt a Zenepalota. Mintha az egykori emlékképbõl rajzolódott volna meg. A napfény pedig a pompás, fekete üvegfalon szinte ugyanazon a hullámhoszszon tündökölt, mint a Sanoma-konszern háza és a kiasma posztmodern hangulata. A Mannerheim út eleje elkészült. Az Erottajánál kezdõdött, aszfaltszõnyeget terített az utakat használók és a volánt forgatók alá, és Ruskeasuo autóbuszgarázsánál a saját messzeségébe veszett. Autiomaa arra gondolt, hogy most mintegy annyi idõs, mint a zeneszerzõ Martiskainen volt, amikor a partitúráját elvesztette, mert azóta harmincöt év telt el, és a köztük lévõ korkülönbség is annyi volt. Mennyi mindent vesztettem el életemben, tûnõdött, továbbra is kibámulva a villamos ablakán. Martiskainen kifakult ballonkabátjában várt rá a pályaudvar szárnyépületének sarkán, és odavolt a boldogságtól, amikor megpillantotta kezében az Agfa-mappát, de Autiomaa nem emlékezett rá, hogy bármilyen jutalmat kapott volna érte mint megtaláló. – Vajon megvan-e még az a képeslap, az a Jallu? – jutott eszébe, amikor a villamos egyet rándulva továbbindult. Mindig nehezére esett megválnia az olyan lapoktól, amelyek szégyenkezés nélküli, meztelen nõk képeit tartalmazták. Ha ezeknek a nõknek az arca is szép volt, az évek múltával valósággal szerelmes lett beléjük, és a képeslapok rongyosra használódtak. A szemérmetlenség és az érzékenység kontrasztja sosem hagyta nyugton. Lelki szemei elõtt azt is látta, amit a meztelen képek nem mutattak meg. Mindazt, ami a képek mögött volt és a képeken belül, a képek által ábrázolt nõk egész élettörténetét, jellemfejlõdésüket és személyiségük torzulásait, az õket ért sorscsapásokat, mindent, mindent, egészen a horoszkópjukig. Az élet ajándék, gondolta, aztán mindjárt ki is javította sablonosnak tetszõ gondolatát, vagyis hogy az élet egyáltalán nem ajándék, hiszen kéretlenül keletkezik, és azok, akik nem jöttek világra, nem is kaptak semmit. Mit is 260

mondott volna Heidegger azoknak a sorsáról, akik sohasem jártak a létezés házában? Mivel töltötték idejüket, ha nem is léteztek? Agyába kellemetlen érzés nyilallt, hasonló a fájdalomhoz, amikor túlságosan elvont dolgokon próbált elmélkedni. Agytekervényeinek túlfárasztását Autiomaa sohasem érezte valami kellemesnek. Olykor egyébként is voltak déjà vu tapasztalatai, amikor úgy érezte, minden mindig ugyanúgy ismétlõdik, mintha a világmindenség végtelensége egy végtelen tükörterem volna, és ilyenkor attól rettegett, hogy rögvest megpattan egy ér az agyában és tudatára sötétség borul. de az életet mégiscsak jónak és értékesnek tartotta, amit nem volt érdemes eltékozolni. Autiomaa a Johannes-templomnál leszállt a villamosról, és amint a jármû továbbhaladt, átvágott a punanotko utca túloldalára, ott volt egy rendõrkapitányság. Belépett a kapun, átment az elõcsarnokon, egy pillantást vetett az ügyeletesre, aki annyira belemerült a téli háborúról szóló izgalmas sorozat olvasásába, hogy ügyet sem vetett rá, aztán a csigalépcsõn felment az emeletre. Ott sorszámot tépett és leült egy üres székre. A terem teli volt unott külsejû emberekkel, akik vagy szótlanul és mogorván ültek, türelmetlenül mocorogtak, vagy szünet nélkül valami idegen nyelven beszéltek. Az embereknek több mint a fele finnek látszott, mások bõrszínük és arcvonásaik alapján afrikaiak, közel-keleti muszlimok vagy más nemzetiségû idegenek voltak. Orosz vagy észt szót is lehetett hallani. Egy kiskölyök unalomûzés gyanánt egy oszlop körül rohangászott körbe-körbe, komoly ábrázattal. Miután felrúgott és kiborított egy szemeteskosarat, szép és ápolt külsejû mamája elkapta a karját és emelt hangon ráparancsolt, hogy hagyja abba a rohangálást. A fiú azon nyomban engedelmeskedett, felmászott és leült egy székre, és a lábát kezdte lóbálni. Az emberek mozdulatlanul, fából faragott szobrokként vártak a sorukra. Amikor Autiomaa száma megjelent a piros kijelzõn, odament a kijelölt ablakhoz. Az üveg mögött egy ötven év körüli, leszbi kinézetû nõ ült. Arcvonásai szétkenõdtek arca tésztájában és a ráncokban. Vastag keretes, sokdioptriás szemüvege csak növelte a látvány vaskosságát. Haja nem volt egyértelmûen barna vagy õsz, hanem mintha iszapbirkózás után fésülték volna simára. Egy mûvészettörténész nõre hasonlított. Amikor Autiomaa legutóbb látta ezt a mûvészettörténészt egy kiállításon, a nõ rögtön odament hozzá és elmondta, hogy rákja van. A gégecsúcsához erõsített mikrofonon beszélt fémhangon, amely csupán távolról emlékeztetett a nõ eredeti hangjára, de amelyben még mindig benne volt a nõi temperamentum. Mondatszerkezetei is a régiek voltak, csak a humora volt sivárabb, és a nevetése mintha a túlvilágról jött hahota lett volna. A falakra aggatott festmények sterilek voltak, az absztraktra utaló puszta széljegyzetek. Autiomaa pillantást se vetett rájuk, mivel a nõ, a torkán lévõ nyíláson kiengedve, megállás nélkül zúdította rá véget nem érõ élettörténetét, és alkalmanként néhány szóból álló csoportokban adagolva a levegõt. Elmesélte, miként özvegyült meg negyven évvel ezelõtt, mindössze két héttel a nászéjszaka után, Autiomaa pedig már nem tudta, hogyan hozza összhangba részvéte megnyilvánulásait arcmimikájával. Amint elnézte az ablak mögött ülõ nõ csaknem kopasz fejét, arra gondolt, hogy már több mint egy éve nem látta a mûtörténész höl261

gyet, és hogy talán már meg is halt. Valaha megpróbálta elcsábítani Autiomaát, talán tíz évvel ama nászéjszaka után, és most Autiomaa azon kezdett töprengeni, mekkora bûntudatot érzett évtizedeken át, amiért annyiszor visszautasította a nõt, és hogy milyen pocsék érzés volt az is, amikor számtalanszor a nõ utasította vissza. Az ügyintézõ hölgy közben felemelte tekintetét a képernyõjérõl, csak most vette észre, hogy õ ott áll az ablak elõtt. – Jó napot kívánok! A feleségem útleveléért jöttem. Valahová felírták, hogy én jövök érte. Antti Autiomaa vagyok, az õ neve Sairanen. Meri Sairanen. A nõ Autiomaára pillantott, felállt és nehézkes lépésekkel a szekrényhez ment, az egymásra helyezett, egyforma méretû kartotékos ládikókhoz. nyilván az ábécé betûivel voltak jelölve, ezt Autiomaa nem láthatta, és minden ládikó teli volt útlevéllel, melyekért valamikor valaki majd eljön. A népvándorlás jutott Autiomaa eszébe, elõzõ éjszakai álma, melyben egy sivatagban vándorolt, és nem talált sehol egy ivóvízcsapot, és nem találta a civilizációnak semmi nyomát. A nõ megtalálta az útlevelet, visszavánszorgott a székéhez és hivatalosan személytelen hangon megkérdezte: – Valami személyi okmány van magánál? Autiomaa elõszedte saját útlevelét, amit néhány hete ugyaninnen hozott el. Az útlevélképen olyan volt, mint egy körözött bûnözõ, vagy legalábbis egy pedofil. nemigen volt kedve elemezgetnie a fényképét, zavaros tekintetét, a sok csalódást lenyelt szájat, mely fölött bozontos bajusz vetett zavaros árnyékot az állra. ujjlenyomatot is vettek tõle, de ezzel a rémes, bûnözõt ábrázoló fényképpel együtt mégiscsak bárhová elutazhatott, ahová csak akart. A nõ egy pillantást vetett a képre, de még ahhoz se vette a fáradságot, hogy utána összehasonlítsa Autiomaával, noha a férfi még a szemüvegét is levette és igyekezett ugyanolyan szigorúan összezárni az ajkait, mint az útlevélképen. A nõ átnyújtotta a két útlevelet az ablaküveg alatti résen. Autiomaa udvariasan megköszönte és viszontlátással búcsúzott. A nõ felnézett és arca egy pillanatra mintha mosolyfélét tükrözött volna. Autiomaa ekkor arra gondolt, hogy fiatalkorában ez a nõ biztosan bájosabban is tudott mosolyogni, és meglehet, szép emlékei is voltak, amelyek olykor megmelegítették a szívét. Aztán újra a mûvészettörténész nõ rövidre sikerült házassága jutott az eszébe. nem volt benne biztos, de emlékezetében makacsul egy norvég fjord merült fel, a férj végzetes balesetének színhelye. Amikor kilépett a rendõrség kapuján, elindult gyalog lefelé a kaszárnya utcán. Már szeptember derekán jártak, de a nap meglepõen melegen sütött, megvilágította a nagy, borvörös és világosbarna emeletes házak homlokzatát, mint megannyi, a szép idõt élvezõ emberi arcot. Már-már tavaszias volt a hangulat. Mindez Autiomaát is meglepte, a térde sem fájt úgy, mint máskor. Folytatta sétáját az Esplanaadi forgalmi lámpái után is, aztán átvágott a másik oldalra, míg végül a kaisaniemi utcába ért. Benyitott a Fazer zeneboltjába, ott elhaladt a zongorák mellett, aztán felment az emeletre, ahol a gitárok voltak. Gyönyörû látvány volt, elragadó. Megszemlélte a sorokba rendezett akusztikus és elektromos gitárokat, mohó 262

szemmel nézegette az árcédulákat, amelyeken át volt húzva az eredeti, és többször aláhúzva az akciós ár. Szívesen megpengette volna az összes hangszert. Azt olvasta valahol, hogy keith Richardsnak több mint ezer gitárja volt. Vajon mit csinálhatott azzal a több mint ezer gitárral? Már a hangolásuk is több napba telt, és mire az utolsóval kész van, kezdheti elölrõl! És ki törli le a port az ilyen csodás darabokról? Egyébként nem is volt pénze még egy gitárra. Ha fogához veri a garast, ötven eurót tud megspórolni a nyugdíjából. És mit kezdene egy új gitárral, mikor még a régin sem tanult meg játszani, mikor még csak az alapdallamokat és váltásokat gyakorolta, igyekezve a metronóm taktusához igazodni? Egyet tudott, a „paradicsom” dallamát, de amikor megpróbálta énekkel is kísérni, az ujjai ugyan valahogy mozogtak, de a hangja nem Badding hangja volt. Felébredve a gitárok okozta kábulatból, a pulthoz lépdelt, ahol kis dobozkákban plektrumok voltak, olyanok voltak, mint a katolikus templomok szent ostyái. Az egyszerû plektrumok nem érdekelték, de szüksége lett volna ujjra húzható pengetõkre, mert a körmei gyengék voltak. „Vannak ezekbõl különbözõ méretûek?”, kérdezte az eladótól. „Esetleg ez az ujjplektrum jó nekem?”, kérdezte. „Így kell tartani?”, firtatta tovább. Végül vett négy ujj- és három hüvelykujjplektrumot. Az eladó fáradtan, kelletlenül szolgálta ki, mikor rájött, hogy egy öregemberrel, ráadásul kezdõvel van dolga. Csak amikor látta, hogy Autiomaa meg se moccan, hogy elvegye a plektrumokat a pultról, akkor kérdezte meg, hogy belerakja-e egy kis zacskóba. Autiomaa bólintott, megköszönte, azt mondta, hogy talán egy nagyon kicsibe. Aztán lement a Fuga üzletbe és megkérdezte, van-e náluk Martiskainen valamilyen felvételen. Az eladólány haja mészfehér volt, a szemüvege pedig mint két pici akvárium, melyek mögül szelíd halacskák bámulták kíváncsian a külvilág kakofóniáját. Túl sok lemez nem volt az üzletben, de Autiomaa azonnal megtalálta, amit keresett, egy szimfóniát. A zenemû születési évének 1975-öt jelölték meg, noha a bemutatójára csak a 2000-es években került sor, két évvel a zeneszerzõ halála elõtt. A hanglemez borítóján a neves karmester, Esa-pekka Salonen mosolygott pirospozsgás arccal. Amikor kilépett az üzletbõl, eszébe jutott, hogy a táskájában van éppen az a zenemû, amelynek partitúráját annak idején megmentette az örök feledés sírjából. Már elég öreg volt, és a kutyagolás a kaisaniemi utcán megint fellobbantotta térdfájdalmait. Az eladólány úgy nézett rá, mint valami egészen kivételes zenei tehetségre, amiért éppen ezt a hanglemezt vette meg és nem holmi Sibeliust, Beethovent meg Mozartot. de hiszen még azt sem tudta felfogni, hogyan képes valaki kottát olvasni, vagy pláne írni. A világ teli volt mindenféle jellel, melyet sehogy sem értett. GOMBáR EndRE fordítása

263

RiikkA AlA-HARjA

A tér Auróra felveszi a táskáját, indulunk. Az autók dudálnak, ahogy átkelünk a széles úton, de mi csak sétálunk tovább, nem is nézünk az autókra. Egy óránk van. Reggel elõször nyelvtanoztunk, a szünet után meg biztos szöveget fogunk hallgatni magnóról, olyat, amit alig lehet megérteni. Ez van, ha a helyiek beszélni kezdenek. Autók suhannak el mellettünk, fehérek, kékek, szürkék. A csillogó metálfényezés drágább, mint az alapszín. A férjem autója fehér, mint a tej, csillog-villog is rendesen. Auróra fekete haja ragyog, az enyém, bár meglehetõsen élettelen, de legalább szõke. Elhívtam hozzánk Aurórát egy csésze teára. Így tudunk egy kicsit pihenni, beszélgethetünk egy keveset. Bár a beszélgetésbõl nem valószínû, hogy lesz valami, mert nincs hozzá nyelv, vagyis van, ha egymás mögé ragasztjuk a szavakat. Ez okoz némi zavart, de túl nagyot nem, hiszen olyan kevés a szó. Ezért hát sokat hallgatunk. Mosolygunk, belejöttünk a mosolygásba ebben az országban. A többiek is mosolyognak, legalábbis a férjem rám. Auróra férjérõl nem tudok semmit, amúgy Auróráról sem sokat, leszámítva azt, hogy a gyerekem lehetne, mármint a korát tekintve, nem a külsejét, uramisten, mennyire sötét a haja! de valahogy mégiscsak Aurórával jövök ki legjobban a csoportunkból. Minden reggel megjelenünk az iskolában. Én, Auróra és még azok, akik idegenvezetõk vagy kereskedõk akarnak lenni. Egész nap a nyelvet tanuljuk. A teremben égetõen fût a radiátor, és a tanár próbálja megérteni, mit mondunk. Az elõszobában Auróra leveszi a cipõjét. Szólok, hogy felesleges. nincs itthon senki: a férjem vezeti a biztosítótársaságot, a férjem fia pedig iskolában. Auróra leül a kanapéra, és elõhúz egy lapot az újságos kosárból, de egybõl félre is hajítja. pedig sok képet talált volna benne, mindenféle nõkrõl és férfiakról. Irina küldi a lapot minden héten. Mindig ezért nézem át a postát. Más posta nekem nem is jön, a többi mind a férjemé. Elõbányászok a konyhai kosárból egy helyi nõi magazint Aurórának. Végül is most helyiek vagyunk. És legalább a képeket meg lehet nézegetni. Én ezt csinálom, mert reménykedem, hogy ezen a módon, az oldalakat pörgetve a nyelv belemászik a fejembe. Ez az én konyhám. korábban valaki másé volt, de most az enyém. két évvel ezelõtt idejöttem, és beköltöztem a házba. A fiú két szobával arrébb hallgatott. Minket hallgatott, a férjemet és engem, de sohasem csak engem egyedül, hiszen mit is hallgatott volna az én nyelvemen.

264

Auróra az elõszobában zörög. A táskájából hoz valamit. Biztos az iskolai házi feladatnak lát neki, amibõl borzasztó sokat kell a tanárnak írnunk. Ma a személyes névmásokról szólnak a feladatok, én, te, õ. Én elég öreg vagyok, õ fiatal, bár az ázsiaiak korát nehéz megbecsülni. Az övékét. Én nyugatiasabb vagyok, mint Auróra, hiszen tudtam az órán, kicsoda kimi Räikkönen, Jean Sibelius és Adolf Hitler. Auróra egyiküket sem ismerte – tõle lehettek volna akár mind balett-táncosok is. Tudom ugyan, hogy sokan gondolják, hogy miféle szerelem ez, még hogy szerelem, de nekem mindegy, ki mit gondol. Én idejöttem, mert itt szerelem van és rendesebb körülmények. Idejöttem, mert jobbra vágytam. Ebben a házban lakom. korábban máshol laktam, mi csodálkoznivaló van ezen. A kanapé felõl egy hang sem hallatszik, biztos a leckét írja Auróra. Milyen szó van még a te, az õ, a mi, a ti és az õk mellett? Mi más, mint az én. Így vagyok én teljesen egyedül, külön és egymagamban, bezárva a saját fejembe. A fiú az elsõ évben egy szót sem szólt hozzám, rám sem nézett. Csevegni még most sem cseveg, de néha már rám pillant. Mármint a férjem fia, nem az enyém, hiszen az én fiam otthon maradt, hiszen õ már felnõtt férfi. Egy dohánygyárban dolgozik, és egy magas lánnyal jár, akit csak fényképen láttam. nagy szemüveget visel, mint én is, bár itthon van már új és kicsi, itteni. Megkérdezem, milyen nyelven beszélnek egymással, Auróra és a férje. – Mindenfélén, amin csak tudunk – válaszolja Auróra. – nincsen közös? – de van. Van, de egészen kicsike még – folytatja Auróra. Auróra az elsõ héten elmesélte a tanfolyamon, hogyan érkezett az országba. A kávéautomatát támasztottuk, csend volt, nem mintha nem lett volna senkinek mondanivalója. Mondandó van mindig, csak éppen nincsenek hozzá megfelelõ szavak. Belefájdul az ember feje, ahogyan igyekszik egymás mögé pakolni a szavakat. próbálkozik, próbálkozik, mégis olyan, mintha nem haladna elõre, sehová sem, vagy nem érne el ide, ebbe az országba, ezeknek a világához. Auróra benyomta az automatán az eszpresszó gombját, a gép zakatolt, és Auróra ebben a zajban mesélte el, hogy a férje a világhálón talált rá. – Világhálón? – csodálkozott a marokkói a csoportunkból. Én azonnal megértettem. A marokkói tolmácsnak készül, de nem fogta föl. Én megértem, én jól ismerem ezt. Én is onnan vagyok. – Az interneten szerzett, vagy inkább vett meg – folytatta Auróra, és nevetett. A marokkói bizonytalanul bólintott, nem tudott mit mondani. Én bólintottam és mosolyogtam. Auróránál is ugyanaz volt a rendszer, mint nálam? Ezért a ragyogóhajúért többet fizettek? nálunk a közvetítõnek csak az e-mail címért fizetnek. A férfi fizetett, nem én, és itt véget ért a közvetítõ munkája, a többit mi magunk intéztük. Mi már mind265

ketten tudtuk, mi az ábra – egyikünk számára sem a másik volt az elsõ. de azért boldogok voltunk, hogy egymásra találtunk. Auróra késõbb elmesélte aznap, hogy a Fülöp-szigeteken egy külföldi közvetítõ intéz mindent: a férfit a helyszínre utaztatja, hogy megtekintsen három jelöltet, akik közül választ. Úgy van rendjén, hogy egy ilyen hosszú út után három jelölt is legyen, abból már ki lehet választani az igazit. persze hogy a ragyogóhajúért többet fizettek! kiöntöm a teát. A csészék otthoniak, aranyszegélyûek, nászajándék az elsõ házasságomból, és a tea is erõs. Beviszem a teát a nappaliba az asztalra, a szótárak mellé. Szótárral a kezemben írtam a férjemnek az e-maileket. A fényképemet már látta, de hát így van ez jól, miért is írnánk fénykép nélkül. Amikor elõször láttam a férjemet a reptéren, arra gondoltam, hogy tényleg sokkal jobban néz ki, mint a képen, sokkal mosolygósabb. Szeretem, ha az emberek nevetnek. Az én arcom vörös volt a reptéren. Ennek már három éve. Auróra mesélte, hogy rögtön ideutazott a férjével, már az elsõ találkozást követõen. Mi az elsõ évben utazgattunk egymáshoz, repkedtek a gépek. Szörnyen melegem volt. Mosolygós, jó ember. Sokat repkedtek a gépek. Egy év után költöztem. Auróra illedelmesen issza a teát. Én nagy kortyokban szürcsölöm. Auróra megkérdezi, megyek-e dolgozni, ha vége az iskolának. Hová menjek? Takarítani? Ügyvédként irodák padlóját súroljam? Vagy iskolatáblákat sikáljak? Bár nem is tudom. Az is lehet, hogy elmegyek. negyedóra múlva a tanárunk áll majd a csoport elõtt, én meg ülök Auróra mellett a padban. Tanulok, aztán meg elmegyek súrolni? A tanár lassan és tagoltan beszél hozzánk. – A magázódást akkor használjuk, amikor idõsebb emberekkel beszélünk – mondta reggel. – Mikor idõs az ember ebben az országban? – kérdeztem. A tanár nem értette, mit akarok mondani. Visszakérdezett. nem tudtam megismételni. Legyintettem. Én te õ mi ti õk. Én és õk – én ezt a kettõt használom. A tanár egyszer nevetésben tört ki, mikor Auróra mondott valamit. Azt a nevetést nem szerettem. A tanár vörös fejjel kiviharzott a szobából, majd kis idõ múlva visszajött. A diákok közül senki sem értette, mi volt olyan vicces. nehéz megismerni a másikat, nehéz megmondani, kinek mi van a fejében. A férjem szerint el kellene felejtenem a szülõhazámat, és itt kellene élnem. de hát éppen ezt teszem. 266

Én itt vagyok, és mindenki más ott maradt. Ott állnak mind. kijevben! A fiam vonul a téren, narancssárga zászlót lenget. Mind a tér felé vonulnak: Irina és a volt csoporttársaim a jogi karról. Mennek kerékpárral, busszal vagy vonattal. Felemelik a kezüket, és kiáltozni kezdenek. Új rendet követelnek. Én idejöttem. Az én életembe ez hozott új rendet. nekik ott a tér. nekem nincs ilyen, egy hely, ahová elmehetnék, és ahol olyan tisztán beszélhetnék, hogy mindenki megértse. – kérsz még teát? – kérdezem. Auróra mosolyog. Mindig mosolyog. Töltök még. – Mindjárt indulnunk kell – mondom. Mindig indulni kell, sietni kell, még itt is. – ne haragudj, megnézhetnék valamit? – kérdezi Auróra, és a nappali sarkában álló számítógépre mutat. – persze. – Épp csak belenéznék – folytatja Auróra. Bemegyünk a férjem dolgozószobájába, ott két gép is van. A nappaliban a gép a fiúé, miért is nyúlnék én hozzá. Már sietnünk kellene az iskolába. Bekapcsolom a saját gépem. Szerencsére gyors a kapcsolat, kijevben nekem csigalassú volt. Felzúg a gép. Auróra eléje ül, én Auróra mögött állok. Betölt a program. Együtt bámuljuk a monitort. – Belenézhetek mégis elõször én? – kérdezem Aurórától. Auróra bólint. Gyûlik a tömeg a téren. Egyre több az ember, egyszer csak az egész tér tele lesz velük. Minden szót értek a monitoron. Változás történik ebben a percben, ott, a téren. Aztán Auróra megnyitja a saját oldalait. Hírek Fülöp-szigetekiekrõl, senkit sem ismerek közülük. Akár balett-táncosok is lehetnének, annyira karcsúak. Auróra teljesen belemélyed, nem hall, nem lát, csak tölti ki a kérdõívet, amibõl semmit nem értek. Már késésben vagyunk az iskolából. Mennünk kéne, átvágni megint a nagy úton, beülni a padokba. de még maradunk itt egy kicsit. Ez a mi terünk. Innen csöppentünk ebbe az országba, hogy itt üljünk egymás mellett. Ahogy az ember a vízi csúszdáról leér nagy csobbanással és lendülettel. Ez az én terem és Auróra tere. kijevben egy másik tér van, kövekkel borított. de ez itt most a miénk. kOVáCS-GYõRFFY ÉVA fordítása

tommi melendeR

Hagytam egy évtizedet kifolyni a kezembõl… Hagytam egy évtizedet kifolyni a kezembõl, egész este errõl beszéltem, de vége nem lett. nem tudtam megkérdezni, kinek a hadserege és miért rohanta le ezeket a földeket és vette birtokba ezt a dombot is. A vérnek nincs méltányos ára és mércéje sincsen. A bánat és gyász kihuny, a hõsök nem meghalnak, csak elfeledik õket. Földrészünk nem telik meg a holtakkal, eltûnnek, vissza se néznek, hagyják, hogy szónokoljunk, szavazzunk, elfogadjunk jegyzõkönyveket, vitatkozzunk, milyen tervekre épüljön a jövõ. nem a jövõ itt ez a pillanat, csupán eltûnõ, halvány fénysugár, lebbenõ levegõ. Fák jönnek elõ csendben a páraköd mögül, már látszanak lombjaik, de észre sem vesszük a jövõ lombjait, a végtelenbe burjánzókat. Elfordulok, jöjjenek csak a távoli képek, senki sem jön velem szemben az üres utcákon, éjszaka van körülöttem, mély és sötét, mint egy rakétasiló. GOMBáR EndRE fordítása

268

sARi mAlkAmäki

nõvérek A csengõ épp abban a pillanatban szólalt meg, amikor a fõzõcskézésben végre elértem a vágyott végkifejletet: csak bûvöltem a tányéromban gõzölgõ hallevest, és nem is emelkedtem fel rögtön. nem vártam senkit. ugyan ki állít be úgy, hogy nem képes elõtte idecsörögni, vagy legalább egy SMS-t küldeni? nem szeretem a váratlan vendégeket. Ráadásul olyan éhes voltam, hogy végre nyugodtan akartam enni. Újabb csöngetés, határozottabb. Az elõszobába tartva még sikerült egy kanál levest lenyelnem, és megállapíthattam, hogy a fûszerezés mesteri lett. Az ajtóhoz értem és kikukucskáltam a kémlelõn. Asta állt a lépcsõházban és nyugtalanul pillantgatott körbe. A fáradtság ólomsúllyal zuhant rám: na, szép este elõtt állunk. Legutóbbi találkozásunk óta majdnem egy év telt el. A kapcsolattartást ezután csak néhány e-mail vagy szûkre szabott telefonbeszélgetés jelentette. Már kezdtem megnyugodni, hogy a helyzet konszolidálódott, Sampo lelépett, vagy Astának jött meg végre az esze, vagy valami ilyesféle elmés és örömteli fejlemény történt. Illetve, az igazat megvallva, egyáltalán nem gondoltam rájuk, amikor nem kényszerített erre a sors. – nem kell kinyitnod – szólalt meg bennem egy cérnavékony hang, de a kezem már fordította is el a zárat. – Bocs, Hanna, hogy már megint így rád török, de Sampo elvette a mobilomat, bejöhetek egy percre? nem is tudom, ki lenne más, akihez… – Jó, jó, el ne kezdd már nekem itt mesélni az egész életed, gyere be. Épp enni akartam, éhes vagy? Sarkon fordultam és indultam a konyha felé, Asta motyogott valamit a hátam mögött, amit akár igenlésnek is vehettem. Elõkaptam a szekrénybõl egy másik tányért és szedtem neki két merõkanálnyit a levesbõl. A szája ezek szerint nem fájhat annyira, konstatáltam magamban, és lázas hideglelés futott át rajtam hirtelen. Mintha csak tegnap lett volna, hogy hasonló helyzettel birkóztam én is. Beharaptam a szám szélét, nehogy odavakkantsak neki valami gorombaságot. Asztalhoz ült és egy röpke mozdulattal félresimította haját a bal szemöldökérõl: a bõre kék volt és duzzadt, mint egy szilvaszem. Görcsbe rándult a gyomrom. Ó, az a szemét gazember! – Te, figyelj, megnézetted már ezt a… – Igen, igen, majd elmúlik a kékség is meg a duzzanat. A szemem oké. Hát, ennyit a Huhtala lányok asztali beszélgetéseirõl, gondoltam, és igyekeztem a tányéromra koncentrálni. A leves már nem gõzölgött, de még így is finom volt, és úgy látszott, Astának is ízlik. 269

Asta egy barátja esküvõjén találkozott Sampóval, aztán valahogy már az afterpartin találta magát ugyanabban a társaságban, és hajnalban a férfival együtt tért haza. A pár egy hónap múlva már jegyben járt, és fél év múlva az a bizonyos baráti társaság ismét esküvõt ünnepelt, ezúttal templomit, a múltkorinál fényûzõbb körülmények között. Sampo bármibe fogott is, mindent igen látványosan tett. Sikeres üzletkötések, a pénz csak dõlt, Asta szórhatta mértéktelenül, amire csak akarta. És õ mindig akart valamit, többet, jobbat. Akkoriban, amikor hozzájuk jártam, mintha filmforgatáson volnék: ki sem fogytak a sztorikból harsány kacagások közepette, de mindezek fölött ott lebegett finoman a színjáték fátyla. Életük felfelé ívelõ szakasza több éven át tartott, aztán meglehetõsen hirtelen megszakadt. Sampo elveszítette a hitelképességét, és kénytelen volt az adóügyleteivel veszõdni, Asta tartotta el mindkettõjüket éjjel-nappal dolgozva szépségszalonjukban, melynek szerencsére volt elegendõ vendége. Lassacskán Sampo is rendezte sorait, a bizniszt valahogy kimenekítve a mélypontról, és kifejlesztett saját használatra egy mantrát, mely szerint csak abban a vállalkozóban lehet megbízni, aki egyszer már csõdbe ment. Úgy láttam, ez az ember most ugyanabba a zûrzavarba sodródik bele, amibõl sikerült kivergõdnie a bölcsebbé válás legcsekélyebb jele nélkül, de Asta miatt örültem, mert úgy hittem, végre kicsit könynyebb lesz neki az évekig tartó gürcölés után. pénz megint volt elég, sõt több is a kelleténél, de az elmúlt esztendõk súrlódásai kikezdték mindkettejük idegeit. Abban az idõszakban, amikor a lakásom az indulatok csillapítását szolgáló menedék lett Asta számára, kapcsolatuk már egy összegubancolódott motringhoz hasonlított, melynek nem volt se eleje, se vége. Sampo ivott, õrjöngött, ütött, Asta ivott, õrjöngött, ütött, de mivel Sampo kétszer annyit nyomott a mérlegen, Asta minden verekedésben alulmaradt, ahogy a kisebb majmot mindig legyõzi a nagyobbik. Ennél aprólékosabb elemzést nem volt alkalmam végezni, bár éveken keresztül kísértem figyelemmel az életüket. Szerintem egyszerûen rá kellett volna jönniük, hogy szakítani kell, amíg képesek még az önálló döntéshozatalra. Ahogy Asta a harmadik tányér levest kanalazta éppen, magamban elképedtem kissé, ugyan mikor ehetett utoljára ez a szerencsétlen? A tegnapi sajttorta maradéka jókora darab volt, amit kettévágtam, így mindkettõnknek egy-egy masszív szelet jutott. Asta szinte egyetlen falatként tömte szájába a sajátját, és nyomban két pohár tejjel öblítette le, mint kislánykorában. kétségem sem volt afelõl, hogy majd kilyukad a gyomra az éhségtõl. Agyamban földerengett a mondat, amit az ajtóban állva hallottam az imént: „Sampo elvette a mobilomat.” Vajon most már egyre jobban bekeményít mindkettõ? – nem voltál? …mintha napok óta nem láttál volna ételt. Asta behunyta a szemét, haját összefogta, végigsimította párszor, majd egy mozdulattal laza kontyba tekerte a tarkóján, mielõtt újra rám nézett volna. 270

– Sampo szerda óta szobafogságban tartott. Elvette a kulcsomat és a mobilomat, és éjjel-nappal zárva tartotta az ajtót. nem tudtam lemenni a boltba, õ meg nem hozott nekem semmi kaját. Sokszor elismételtem magamban a mondatokat, mintha Asta olyan nyelvet beszélne, amit alig-alig tudok, s így lassabban fogom fel a hallottakat. Mikor végül feltárult elõttem a jelentés, fojtogató érzés fogta át a nyakam, olyan, mint mikor túl szorosra köti az ember a sálat. Asta arcát figyeltem, vajon csak a képzeletem játéka volt, vagy tényleg ott csillogott a szemében valami furcsa fényecske, mintha élvezné, hogy a sztorijával kiváltotta a döbbenetemet. Egy pillanatig olyan mélységes utálatot éreztem az egész helyzet iránt, hogy beleborzongtam. – Szóval ennyire súlyos már a helyzet köztetek… – jegyeztem meg csöndben. – Ma otthon maradt és már reggel vedelni kezdett. Mikor estefelé már teljesen elázott, elcsórtam tõle a kulcsot és leléptem. Biztosan rájön, hogy nálad vagyok, de ugye nem nyitunk ajtót? Hirtelen felidézõdött bennem egy mûtét, melynél a hét elején asszisztáltam. A nõ a hosszúra nyúlt „csajos este” után hazatérve a konyhában szembe találta magát a féltékenységtõl már órák óta õrjöngõ férjével. A mûtõscsapat három és fél órán át dolgozott, hogy az asszonyt összefoltozzák. Mikor késõbb felnyitotta a szemét, ott voltam épp mellette és hallottam, hogy ezt kérdezte legelõször: „Jaj, hol van Arto, biztos megint nagyon morcos...” Hát ezek a nõk már sosem fogják megtanulni, hogy alapos okuk volna félni? Asta is joggal hihetné, hogy egyszer még nagyon pórul járhat, minden egyes történés afelé mutat, hogy a dolgok egyre rosszabbul mennek, de a hangja csupán izgatott volt, valami émelyítõ módon szinte lelkes, nem ijedt. Mirõl árulkodik ez? Az égetõ szükségrõl, hogy egy dráma kellõs közepén éljen? álságos erõérzetrõl? Vagy arról az ideájáról, hogy képes egy ilyen beteges játszmát uralni? nem volt már kedvem találgatni, egyszerûen csak folytatni szerettem volna az estémet úgy, ahogy egyébként tettem volna. – nem nyitjuk ki senkinek. Mi volna, ha megnéznénk valami filmet, rengeteget felvettem ezen a héten is, nem volt erõm fennmaradni éjszaka. Asta a kanapé sarkába kucorodott és egy plédet húzott a lábára. – Jó, nézzünk filmet. Valami romantikusat. Egy óra múlva észleltem, hogy Asta elszundított. nem kezdtem el ébresztgetni, a film cselekménye amúgy is akkora hülyeség volt, hogy magam is lemondtam róla, de a tévét nem kapcsoltam ki. Attól tartottam, hogy Asta felriad a hirtelen támadt csendre. nem volt kedvem társalogni vele. Évekkel ezelõtt, amikor kezdett egyre többször a segítségemre szorulni, végtelen éjszakákon át próbáltam megérteni, mirõl is szóltak az összecsapásaik. Vajon a dulakodásba fulladt közös ivászatok okozták, vagy esetleg valami jellemhiba, ami egyiküket vagy mindkettõjüket sújtja, s magával rántja õket? Miközben gondolatban vizsgálat tárgyává tettem Asta genetikai örökségét és gyermekkorunk családi hátterét, igyekeztem végére járni a kérdésnek: vajon miért nem képes ki271

szakítani magát ebbõl a kapcsolatból, és miért nem hisz nekem, bárhogy próbálom is jobb belátásra bírni. öt év a korkülönbség köztünk. Az õ neveltetése merõben más lett volna, mint az enyém? Apának és anyának egy szót se szóltunk a nehézségekrõl, csendes boldogságban éldegéltek egy nyugdíjasházban, örvendezve azon, hogy a lányok dolgai mintaszerûen mennek: mindkettõ tisztességes dolgozó ember lett, az egyik vénlány maradt ugyan, na de a másiknak sikeres férje van! Csak még egy-két unokát jó lenne megérni, mielõtt meghalunk… Asta arcát néztem, miközben aludt. Még mindig szép. kinek csak evõkanállal juttatott a sors, ne várj attól merõkanálnyit. ki is mondogatta ezt mindig? Anya volt? Vagy nagyanyus? Meglehet, a talány megfejtése épp ebben a mondásban rejtõzött. Talán Asta felfogóképessége egyszerûen nem volt elegendõ, mert a fizikai ereje felülmúlta lelkierejét. A baseballcsapat legjobb bázisfutója volt, egy százassal hagyta le a nála jóval idõsebb fiúkat és csörtetett árkon-bokron át a tájfutóversenyeken egyik ponttól a másikig, mint egy távirányított szarvas. Most is jó formában van még, edzésekkel letornázta magáról a löttyedéseket, fürge ember benyomását kelti. Sampo viszont egy esetlen hájpacni, tömegét tekintve Asta duplája. Vajon Asta cukkolni akarta Sampót a fizikai fenyegetõzésekkel? nem kellett volna, az ilyesféle egyenlõtlen küzdelmek következményeit nap mint nap láttam a kórházban. Az erõsebb nem képes, vagy nem is akarja óvni a hozzá tartozó gyengébbet, elõfordul, hogy anyák is bántalmazzák a gyereküket. Az erõszak elsöpör minden árnyalatot. A nõnek lenne érdemi mondanivalója és hangja is bõven, hogy elmondja, de máris röpül egy-két foga, ha a férje úgy dönt, hogy erre a szintre helyezi át a beszélgetést. A hetekig tartó szívószálas táplálás alatt aztán el lehet morfondírozni, hogy ejnye, ez azért igazságtalan volt. A végén az egyenlõséget már egyre keményebb módokon kell elérni. nemrég éppen egy a felesége által megkéselt férj összefércelésénél asszisztáltam. Fiatalabb korában Asta a legállhatatosabb ember volt, akit ismertem. Hogy lehet, hogy ez a tántoríthatatlanság mostanra úgy elfajzott, hogy egy tûrhetetlen kapcsolathoz való görcsös ragaszkodásban öltött testet? Mi minden történt vele az iskola utáni években, amikor kitanult egy szakmát, és alapított egy saját szépségszalont, még azelõtt, hogy megismerte volna Sampót? Vajon mi alapozta meg életének ezt a szakaszát, amibe most úgy belegabalyodott? kérdés akadt számtalan, de nem tudtam rájuk válaszolni, és azt se tudtam, lenne-e bárki, aki tudná a választ, Asta a legkevésbé. Életének jószerével csak azt a szakaszát ismertem, amelyben a segítségemre szorult. nem voltunk barátok, csak nõvérek. de hát Asta sem ismert engem különösebben. Épp nekiláttam az erkélyen a virágültetésnek, amikor megszólalt a telefonom. Hallgattam egy darabig a nõi hang tájékoztatását, közbe-közbekérdeztem a részletek miatt, végül jeleztem, hogy azonnal ott leszek. nem éreztem és nem gon272

doltam semmit, csak lemostam a virágföldet a kezemrõl, átöltöztem és indultam is. Úgy döntöttem, biciklivel megyek és lerövidítem az utat, keresztülvágva a keskuspuisto parkon, így érek oda a leghamarabb. Miközben nyomtam a pedált, azon kaptam magam, hogy épp olyan koncentráltan cselekszem, mintha dolgozni mennék, és valami embert próbáló mûtét várna rám. A mûtõben valószínûleg szakszerûen helyt is álltam volna, most viszont nem tudtam, képes leszek-e uralni a helyzetet. A nap sugarai fel-felcsillantak a fák közt, bárki azt képzelhette volna, hogy a tengerpartra megyek, vagy épp almabort inni. de lábaim elszántan taposták a pedált a kórház irányába. nem láttam Astát már több hónapja, még csak nem is beszéltem vele az óta a téli szombat óta, amikor nálam töltötte az éjszakát. Mivel Sampo nem jelentkezett vasárnap estig, Asta kölcsönkérte a mobilomat és felhívta, végigjátszott egy a puhatolódzótól az émelyítõ hangnembe átsikló békülési rituálét, végül energiától duzzadva hazament. Otthon feltehetõleg valami „jóvátételi tárgyalás” várta, mellyel újraépítették a kapcsolatukat, vagy tudom is én, milyen szakaszát kezdték életük hullámvasútjának. Mikor Asta elment, befûtöttem a szaunát, és hagytam, hogy az elmúlt 24 óra történései eltûnjenek a lefolyóban, mint a fürdõvíz. Ismertem a kórházat még tanulóéveimbõl, így hamar megtaláltam a keresett osztályt. Az ápoló elismételte a legfontosabb tudnivalókat és Asta szobájába kísért, a folyosón még a fülembe súgta, hogy ijesztõ lesz a látvány. A figyelmeztetés és kórházi gyakorlatom ellenére felszisszentem, amikor az ágyához léptem. Asta az erõs nyugtatóktól kábultan pihent, de az egyik szeme annyira nyitva volt, hogy észrevett engem, és nyöszörgött valamit, mintha a nevemet próbálta volna mondani: „Anna”. Az ágy szélére ültem, de mikor észrevettem, hogy összerezzent, odahúztam a sarokból egy ülõkét. Simogatni kezdtem az egyik fülét, ez volt az egyetlen olyan pont a fején, ami normális színû és ép volt. Ültünk csendben, Asta csak bámult rám, a pillantása olyan volt, mint egy kiáltás. Cirógattam a fülcimpáját. közben eszembe jutott valami, amit elmondhattam volna, de amikor már majdnem szóra nyílt a szám, hirtelen lenyeltem a mondandóm. Ez most nem a szónoklatok ideje. Mikor Asta szemhéja kezdett le-lecsukódni, fülébe súgtam, hogy holnap megint eljövök. Az iroda ajtajában további részletek felõl érdeklõdtem az ápolónál. Asta összevert arca semmiség volt a többi sérüléséhez képest. kórházi kezelése még jó ideig eltart majd, és elkerülhetetlen, hogy az eset a bíróság elé kerüljön. Ekkor ért a felismerés, hogy apát és anyát ettõl már nem tudjuk majd megkímélni. – Ez a terhesgondozó kártya a sortja zsebében volt, de a húga elvetélt ebben a dulakodásban – közölte a nõvér tárgyilagos hangnemben, és átnyújtott egy kartonlapocskát. Gépies mozdulattal elvettem és megnéztem: a legutolsó látogatás dátuma a tegnapi volt, a hetek számánál a jelölés „14+3” és lent még egy megjegyzés: „erõteljes szívhangok”.

273

Hirtelen forogni kezdett velem a szoba, a kontúrok elvesztették az élüket, támaszt kerestem a hozzám legközelebb esõ ponton, és eltartott egy ideig, míg rájöttem, hogy a nõvér karjába kapaszkodom. – kaphatnék egy pohár vizet? – kérdeztem olyan hangon, mintha megtett lépteim mögött terülne el az egész Szahara. Ahogy a kórházból hazafelé tekertem a biciklivel, felidézõdött bennem egy nyári este úgy két évvel ezelõttrõl. Asta az erkélyemen ült a sarokban, cigizett, és hirtelen azt kérdezte, megütöttek-e engem már valaha. És hogy tudom-e, milyen az az egyszerre gyors és közben lassított pillanat, amikor elér az ütés, amikor zúg a fejed és forog körülötted a világ, és a lábad mintha épp ki akarna csúszni alólad, de a fájdalom még nem taglózott le. Asta úgy beszélt errõl, mint valami magával ragadó tájról, látványról, melynek velünk idõzõ szépsége olyan elbûvölõ, hogy újra és újra látni akarjuk. Azt feleltem, nem tudom, mirõl beszél, és javasoltam, hogy feküdjünk le. Igazat mondtam, tényleg nem értettem. Azok az ütések, amiket én kaptam, egészen mások voltak. Rögtön fájdalmat okoztak mindenféle ködös késleltetés nélkül. nem álmodoztam róluk sem elõtte, sem utána nem idõztem a bûvöletükben. Gyûlöltem minden hozzájuk fûzõdõ másodpercet, gyûlöltem az állapotot, ami hozzájuk vezetett és az állapotot, amelybe azok vezettek, és magamat, mert olyan idegesítõ, hülye, lassú, ronda – mikor melyik éppen – voltam, hogy kezet kellett emelni rám. Úgy három évig tartott, mire felfogtam, hogy senki nem fog engem kimenteni ebbõl a kapcsolatból, ha magam nem szállok ki belõle. késõbb senkinek sem meséltem errõl a tapasztalatomról. Ha Asta nem volna, soha nem kellene, hogy eszembe jusson: voltam én valaha nyomasztó helyzetben és részese ilyen életnek. Ahányszor csak megláttam Astát az ajtómban, akkor is, amikor fölrepedt szájjal vagy kék-zöld folttal a szeme körül állt ott, az elsõ szándékom az volt, hogy odalegyintsek egyet és jól letoljam. Hát nem szégyelled magad? Hogy hagyhatod, hogy ez megtörténjen, miért nem véded meg magad? Én megmentettem magam a tiédhez hasonló sorstól, miért nem vagy képes rá, amire én képes voltam? És a végére még: mit nyüszítesz itt szánalomért, ahelyett hogy megpróbálnál egyedül boldogulni, én is így tettem! Zihálva kanyarodtam be az udvarra, a biciklit a tárolóhoz lakatoltam. A hinták körül anyukák és gyermekeik zsibongtak, az egyik csöppség, úgy láttam, felsértette a térdét, fájdalmát egész kis csapat enyhítette fújdogálással. Futva mentem fel a negyedikre, csak az elõszobában vettem le a biciklissisakot. Az erkélyajtó nyitva maradt, az ibolyák ott vártak az újságpapírokon. Térdre ereszkedtem, ujjaimat belemélyesztettem a virágföldbe. könnyeim, engedélyt se kérve, potyogni kezdtek. SIMOn VALÉRIA fordítása 274

jARi jäRVelä

Jó emberek társasága kedvelem az embereket. Amikor munkába álltam, többször is rákérdeztek, jól kijövök-e az emberekkel. A válaszom határozott igen. A teamünk tanulmányúton járt Spanyolországban. nem az Aranyparton, hanem az ország szívében fekvõ fõvárosban, Madridban. Üzleti útról volt szó. Madridban az embereknél csak a galambok vannak többen, még az azúrkék egû kánikulában is úgy szállingózik a galambürülék a tetõk felõl, mint a friss hó. Az ürüléket nem kedvelem. Meglepõ módon a madridi fõposta volt a legemlékezetesebb látnivaló. Aleksis, a csoportvezetõnk vitt el minket ide a normál programjainkon felül. Jó érzéke van a spontán ötletekhez, melyek új ablakokat nyitnak a hétköznapi sürgés-forgás közepette. Az épület akkora volt, mint Helsinkiben négy háztömb együttvéve, és mindenféle tornyok, építmények és erkélyek meredeztek rajta. Rengeteg turista csattogtatta a fényképezõgépét az épület körül, mert azt hitték, hogy a királyi vár elõtt állnak. „Helló, Juan Carlos!”, óbégattak. Rám nem tett különösebb hatást a díszes külsõ. A király persze nem mutatkozott egyik erkélyen sem. Elõször is azért nem, mert a térkép szerint majdnem a város másik felén áll a palotája, másodsorban pedig mert csak kevés spanyol ért idegen nyelven (mint például az angol), a királyi fõk pedig még az átlag spanyolnál is kevésbé. Tudományosan alátámasztott, hogy a királyi fõk krónikus és évszázadokra visszanyúló belterjességtõl szenvednek az egymás között házasodás miatt (állítsanak bármit is a történelemkönyvek), és már csak ezért is egy csomó udvaroncra van szükségük maguk körül. Gyakran szoktam mondogatni kávézás közben: ne irigyeljétek a hercegektõl a szolgálók hadát. Egy szobalány felsegíti a Fiatal uraságra a nadrágot, egy másik bekapcsolja a nadrágtartóját, a harmadik meg beköti a cipõfûzõjét. Mert õfenségének egyedül nem menne. Az IQ-juk valahol a tarlórépáé és a borsószemé között mozog. kezdett felbosszantani a turisták ostobasága. Come here, Juan Carlos! Good morning! A fõposta több tízezer fõs galambpopulációja az ereszen nyugtalanná vált a vakuk csattogtatásától, felrebbentek és szõnyegbombázásba kezdtek. nekem is kedvem lett volna megdobálni a turistákat, de ismerem az illemszabályokat, és az efféle viselkedés nem illene valakihez, aki az emberek szolgálatában áll. Beértem hát azzal, hogy forradalmi hevülettel, kezemet ökölbe szorítva rájuk ordítottam: „Cuba libre!”. kiültünk egy kávézó teraszára, ahol az egyik pincér hozott nekünk rumos kólát, de én nem voltam hajlandó kifizetni olyan tételt, amit nem is rendeltem meg. Vita kerekedett, és a turisták bennünket kezdtek fotózni a fõposta helyett. Aleksist felkértem, hogy adjon kölcsön egy pisztolyt. Válaszképpen csak annyit dörmögött vissza, hogy épp nem hozott magával, mit szólnék inkább egy páncéltörõhöz. Egy rendõr is megjelent a színen, kedvetlenül hallgatva beszámolómat. 275

Aleksis késõbb azzal vigasztalt, hogy a spanyol anyák a terhességük alatt végig vörösbort isznak, ezért is ismertek napjaink spanyoljai világszerte gyenge idegrendszerükrõl és az összpontosítási képesség teljes hiányáról. Tehát nem faji jellegzetességrõl van szó, hanem magzati rendellenességrõl. Én magam az egészséges életmód híve vagyok. Folytattuk a sightseeinget a fõposta körül. pozitív meglepetést okozott az ajtónyílások nagy száma, az épület egy-egy falán tíz is sorakozott belõlük. Az ajtók mellett semmiféle tábla nem jelezte, hogy odabent éppen miféle szolgáltatásokkal várják az ügyfeleket, mindössze betûket lehetett látni. A fõbejárat volt az „A” jelû, és az ábécé betûi az ajtókkal egyetemben egészen az „X”-ig folytatódtak. Ezek a bejáratok egészen különlegesek voltak. példának okáért az „S” bejárat csak akkora volt, mint a tenyerem. Jutta (csapatunk hölgytagja) felvetette, hogy annak idején bizonyára a postagalambok részére alakították ki. Egyetértettem vele. A fõposta jelenlegi galambkolóniájának õsapái nyilvánvalóan postagalambokként teljesítettek szolgálatot néhány száz galambnemzedékkel ezelõtt. A mai városi galambok a gének elkorcsosulásának ugyanolyan példái, mint a lepényhal (vagy akár a föntebb említett koronás fõk). kimeredt szemük összevissza forog a fejük két oldalán, és közben burukkolnak. Egyes ajtóknál albejáratok is akadtak: n1, n2, n3 és n4. Ezek az ajtók nem feltétlen egymás mellett álltak, sõt esetenként az épülettömb túlsó oldalán helyezkedtek el. Bennünket végtelenül szórakoztatott ez az excentrikus, hanyag szeszélyesség. Aleksis vezetésével több mindent is feljegyeztünk. Jutta szerteágazó alakzatokat rajzolt. Én ceruza nélkül is háromdimenziósnak látom a dolgokat a fejemben, ha jól tudom, ez sok férfi veleszületett tulajdonsága. néha azzal szórakozom, hogy félig már kiszáradt golyóstollakat adok Juttának, amelyeket olyan erõsen kell rányomni a papírra, hogy lyukakat szakít bele. Egy nõ akkor a legszebb, amikor könnyekben tör ki. Másodsorban pedig akkor, amikor nevet. Az õszinteség az ember legfontosabb tulajdonsága. Mondjuk a kisgyerekek esetében a nevetõs változat melengeti inkább a szívem. Többnyire diktafont használok. A vécén néha visszahallgatom a megjegyzéseimet kétszeres sebességgel. Ezzel idõt takarítok meg, de az is fontos, hogy a hang ilyenkor mókusos színezetet ölt. kölyökként mogyoróval etettem a mókusokat a parkban, van is egy videokazettám, melyen négy bozontos farkú nyüzsög körülöttem. Hétéves voltam akkor. A disney-mesékbõl inkább Chipet kedveltem, mint dale-t. dale-nek iszonyatosan nagy lapátfogai voltak, és többnyire kevésbé jól volt megrajzolva is, mintha csak Chip árnyéka lett volna. A munkában fontos a gyermeki lélek megõrzése, és az ember körülbelül negyven évig munkaképes. A madridi fõposta a következõképpen mûködött: az ügyfelek a fõbejárat tekintélyes, kétszárnyú ajtaján igyekeztek befelé, ezért ez a bejárat az aranyozott „A” jelzést kapta. Az érkezõk elõször is sorszámot húztak egy gépbõl, ami a vajsárga barokk oszlopok között állt. Amennyire láttuk, a számok nem sorrendben kúsztak 276

ki a gép gyomrából, ami néminemû zûrzavart és átkozódást gerjesztett az automata körül. (Ideggyenge nemzet, ahogy arról már szó esett.) Idegenvezetõnk volt szíves elmagyarázni, hogy az automata ideiglenes üzemzavaráról van szó. Hiba volt vagy sem, ezt a többlépcsõs, véletlenszerû rendszert azóta mi is sikerrel hasznosítottuk munkánk során. A külföldi tanulmányutakat le lehet vonni az adóból. Sok nagyszerû ötlet éppen csak véletlenül merül fel, mintegy pillangókként repdesnek. A kreativitás lényege, hogy lepkefogó hálónkkal lecsapunk rájuk. Sosem saját kútfõbõl valók, el kell orozni õket, és a hangsúly az idõzítésen van, mivel egyesek fürgébben csennek, mint mások. Esetükben a kreativitás belülrõl fakad. A fõposta a kreativitás feneketlen bugyrának bizonyult. A csarnok padlózata tiszta márvány, körben többtucatnyi ügyfélpult, az ügyfelek pedig vártak a sorukra, hogy az ablakokhoz járulhassanak. A levegõben a paso doble pimasz ütemei áramoltak, néha egy szivarozó hegedûmûvész jelent meg, belekezdve egy dallamba, mely Sibelius A tuonelai hattyú címû darabjára emlékeztetett. Elbûvölõ hangulat uralkodott, étvágygerjesztõ. Az átlag várakozási idõ huszonnyolc perc volt, már eleve ettõl is idegösszeomlás kerülgette az ügyfeleket. Ha valaki nem képes várni fél órát, hogy képzeli, hogy lesz ereje végigélni hatvan-hetven évet. Hát sehogy. Jobb, ha egyenes háttal megjelenik a saját sírgödrénél, és udvariasan kérelmezi, hogy kezdjék el rá szórni a földet. Szerintem életbevágóan fontos megtanulni türelmesnek lenni. Speciális vizsgálódásunk célpontjául egy izzadó, nagydarab férfit választottunk ki, aki egy kábé ötkilós csomagot cipelt. Hallottuk, ahogyan a cipõjével csevegett. különösen ostoba dolognak látszott, ha lehet, kerüljék ezt a viselkedésformát. Végül a mi hurkagyurkánk is sorra került, röpke 24 perc elteltével. A következõ észrevételt tettük: az ügyfélpultoknál nem szolgálták ki azonnal a várakozókat, a hivatalnokok csupán elirányították õket ahhoz az ajtónyíláshoz, ahol az ügyeiket intézni tudták. Szortíroztak! Vagyis kitoloncolták az érkezõket ugyanazon a fõbejáraton („A”), ki a járdára, hogy aztán kerüljék meg az egész gigantikus méretû épülettömböt. Úgy tetszett, a csomagot hurcoló férfi nem volt rögtön kibékülve a kapott útmutatással. Többször is próbálta felfrissíteni a hivatalnok emlékezetét: „Hát nem tudja, hogy ki vagyok én?” (Ez a világ harmadik leghülyébb kérdése. A második így hangzik: Meghaltam? Az elsõ pedig: Biztos, hogy szeretsz?) A hivatalnok rágyújtott, és nekiállt vagdosni a körmét a zsebkésével. Végül, miután a dagadt még ordibált egy darabig, elõbányászott a pult alól egy hegedût, és felkapaszkodott a galériára, hogy játsszon egy kis Sibeliust. Remek szisztéma. Harminc postai alkalmazott foglalatoskodik azzal, hogy kiirányítsa az ügyfeleket a postáról, és mégsem érzi magát becsapva senki. Ha esetleg valaki mégiscsak ellenkezni próbál, mint például a csomagot hurcoló férfi (a kövér emberek amúgy is hajlamosabbak a perlekedésre), a fõbejárat két oldalán strázsáló kétméteres baszk atléták határozottan fellépve mutatják az utat a kijárat felé. 277

A bajkeverõket nem tûrik meg. A határozott udvariasság az emberiség iránti jóakarat jele. Elhagytuk az épületet a férfit követve. Az ajtónállók udvarias mosoly kíséretében megemelték egyensapkájukat, mármint elõttünk, nem a dagadt elõtt. – Hasta la vista! – búcsúztak tõlünk. – uno, dos, tres – feleltem az anyanyelvükön. Arcunkat beragyogta a madridi napfény, égette a pofacsontunkat, egy közeli kávézóból pedig százéves borseprõ illata csiklandozta az orrunkat. kedvünk támadt beugrani, de a munkamorálunk természetesen erõsebbnek bizonyult. követtük a csomagos fickót, és találgattuk egymás között, vajon melyik ajtó lett kijelölve számára következõ úti célként. Remélhetõleg nem az „S”, mert az megoldhatatlan dilemma elé állítaná. Elértünk az épület hátsó, parkra nézõ részéhez. A férfi léptei már elnehezültek, és a súlyos csomag néhányszor már ki is csúszott a hónalja alól. Segítettem felemelni, sõt kezet is ráztam a dagadttal. Együttes erõvel kezdtük keresni a „Q” jelzésû bejáratot. A kérdéses betût elég nehéz volt felfedezni, de közösen sikerrel jártunk: egy buszmegálló mögött két pincelyuk kinézetû nyílás tátongott, az egyiknél széncsúszda helyett acéllépcsõk vezettek a mélybe, fölötte egy patinázott „Q” betûvel. A lazán fityegõ sárgaréz táblácskát már csak egyetlen csavar tartotta a helyén. Egységben az erõ: leereszkedtünk a lépcsõkön a pufi nyomában az utcaszinttõl számítva mintegy kilenc méter mélyre, a posta pincéjébe. Egy deszkapadlós terembe értünk, oldalt körülbelül tíz asztal sorakozott hivatalnokostul. – Isten hozta önöket! – bólintottak felénk. Az események felgyorsultak, a gépezet beindult. Az egyik hivatalnok feladatának megfelelõen lemérte a csomagot, egy másik átnyújtott egy kitöltendõ négyoldalas ûrlapot, a harmadik ellenõrizte a személyazonosságot, a negyedik lepecsételte az aláírandó papírokat, az ötödik kiadta a csomag súlyának megfelelõ bélyegeket (közben még egy pecsét a csomagolópapírra, plusz további szükséges információk igénylése). A hatodik hivatalnok ellenõrizte a csomagolást, amit nem talált elfogadhatónak: a „Q2” részlegen intézik a csomagolást és a kötözést. A posta pecsétjét kizárólag a szakszerûen becsomagolt és átkötözött tételekre lehet ráütni. A férfinak elõzékenyen utat mutattak a lépcsõk és a pincenyílás felé, és elmagyarázták neki, hogy az épület keleti szárnya felé induljon, ott találja meg a „Q2” bejáratot. kezet ráztunk a személyzettel, Aleksis köszönetet mondott nekik a teamünk nevében. A dagadt már sietõsen szedte a lépcsõfokokat, árnyékként suhantunk hát a nyomában a felszínre. Odafent viszont senkit sem találtunk már a járdán. Még láttuk, ahogyan a férfi vakmerõen cikázik az autók között, majd bevetette magát a fõútvonal túlsó oldalán a platánok közé. utána ordítottam: – Hé, a posta ebben az irányban van! – Megesküdtem volna, hogy válaszként vakkantott egyet. (Az ember nem kutya.) A csomagját elhajította az út kellõs közepén, több autó is áthajtott rajta. A barna csomagolópapír elszakadt, lekvár kinézetû szmötyi szivárgott ki az aszfaltra és tésztacafatok keringtek a levegõben. A galambok rögtön le278

vetették magukat a postaépület kiszögelléseibõl, az autók közt tipegtek, és mohón iparkodtak megkaparintani részüket a finom falatokból. Több is felkenõdött közülük az autók lökhárítóira és szélvédõire. Recsegve horpadtak be a csõrök, hangos dudálás közepette. Csendben elfordítottuk tekintetünket. A járókelõk közül viszont sokan kiabálni kezdtek: „Olé!” Viselkedésük meglehetõsen illetlen volt. Határozottan ellenzem a bikaviadalokat. Már jó ideje a fõpostán megismert mûködési elveket hasznosítjuk saját munkafolyamatainkban is. Reggel kávészünettel kezdjük a napot. Töltünk még egy csészével, és békésen kortyolgatunk. Várjuk a srácokkal a nap elsõ hívásait. Bajtársi izgalom izzik a levegõben, ilyen érzés lehet a háborúban az esti takarodó, amikor tudja az ember, hogy másnap reggel egy elkerülhetetlen csata várja, melyet nem lehet megúszni. A férfiak meglapogatják egymás vállát és lapos adomákat mesélnek. Jólesne egykét rövidital. Bagoly huhog a közeli fenyvesben. A férfiak nem tudhatják, látják-e még a napfelkeltét a következõ reggelen. Úgy gondolom, hogy Jézus és tanítványai is valami efféle izgalmat érezhettek a levegõben az utolsó vacsorán. Egy internetszolgáltató segélyvonalánál dolgozunk, egy perc 1 euro 70 cent. Aleksis kihangosította a betelefonálók beszédét úgy, hogy az egész szoba hallhassa. Ezzel a lehetõséggel szándékosan élünk. Elõször háttérzenét kapcsolunk be a telefonálónak, legalább öt percen keresztül, hogy megnyugtassuk. Aleksis a bolíviai indián ritmikus zenét preferálja, pánsípszólókkal felturbózva. Én magam Bach orgonakantátáit kedvelem. nincs olyan ember, aki egy templomban idegeskedne. Szeptember közepétõl lassan elkezdünk karácsonyi dalokat használni. Húsvét környékén ugyanebbõl a megfontolásból választjuk a kacsatáncot. A monitoron könnyen áttekinthetõ a sorban álló hívások mennyisége, valamint a hívók telefonszáma is. A feltétlen demokrácia hívei vagyunk, a fõváros környékiek semmilyen formában nem élveznek elõnyöket, ahogyan a különbözõ mobilszolgáltatók sem. Tanácsadási módszereinket folyamatosan fejlesztjük, például minden egyes várakozónak saját, egyénre szabott háttérzenét biztosítunk. Lalu mérnök úrnak Alahärmäbõl a pori dzsesszfesztivál koncertfelvételeit kapcsoljuk be, mert úgy láttuk, hogy kitartó lelkesedéssel rajong értük. A háttérzenét követõen a hívó elérkezik az automata kérdéssorhoz, melyek segítenek elkalauzolni õt a megfelelõ tanácsadóhoz. A kérdések a következõk (elõre is elnézést kérek, hogy egy kissé lerövidítettem a választási lehetõségek sorát): „Tisztelt Ügyfelünk, amennyiben a felmerült probléma az AdSL-kapcsolatot érinti, kérjük nyomja meg a 3-as gombot; amennyiben az ISdn-kapcsolatot, kérjük, nyomja meg az 1-es gombot; amennyiben a modemkapcsolatot, kérjük, nyomja meg a 7-es gombot; amennyiben a kulcsrakész-kapcsolatot, kérjük, nyomja meg a 4-es gombot; amennyiben a jókedv-kapcsolatot, kérjük, nyomja 279

meg a 6-os gombot; amennyiben a kábelkapcsolatot, kérjük, nyomja meg a 8-as gombot; egyéb panasz esetén a nullás gombot.” Tételezzük fel, hogy a hívó a hármas gombot választja, azaz az AdSL-kapcsolatot. Ekkor a következõ automata útmutatás hangzik fel: „Amennyiben a felmerült probléma az üzembe helyezéssel kapcsolatos, kérjük, nyomja meg a 8-as gombot; amennyiben a nagyfrekvencia-installációval, kérjük, nyomja meg az 1-es gombot; amennyiben az alul áteresztõ filterrel, kérjük, nyomja meg a 4-es gombot; amenynyiben a 25-ös porttal, kérjük, nyomja meg a 2-es gombot; amennyiben saját levelezõ szerverével, kérjük, nyomja meg 6-os gombot; amennyiben a TCp/Ip-vel, kérjük, nyomja meg az 5-ös gombot; amennyiben az ISA-kártya driverével, kérjük, nyomja meg a 9-es gombot; amennyiben a tûzfallal, kérjük, nyomja meg 3-as gombot; amennyiben a routerrel, kérjük, nyomja meg a 7-es gombot, egyéb panasz esetén a nullás gombot.” Ha a kedves betelefonáló esetleg a 7-es gombot választaná, a modemkapcsolatokat, a következõ üzenet várja: „Tisztelt Ügyfelünk, amennyiben a felmerült probléma a primer dnS szerverrel kapcsolatos, kérjük, nyomja meg a 2-es gombot; amennyiben a szekunder dnS szerverrel, kérjük, nyomja meg az 1-es gombot; amennyiben a proxy azaz a továbbító szerverrel, kérjük, nyomja meg a 9-es gombot; amennyiben a levelezõ szerverekkel, kérjük, nyomja meg a 8-as gombot; amennyiben a hír-, az FTp- vagy az IRC-szerverekkel, kérjük, nyomja meg az 5-ös gombot; amennyiben a unIX-szerverrel, kérjük, nyomja meg a 7-es gombot; amennyiben a sorozatszámokkal, kérjük, nyomja meg a 3-as gombot; amennyiben a felsorolt lehetõségekhez nem kapcsolódó szerverbeállításokkal, kérjük, nyomja meg a 6-os gombot; egyéb panasz esetén a nullás gombot.” Minden betelefonálót magázunk, a magázódás a tisztelet kifejezése. A cégek automata telefonos ügyfélszolgálatain manapság hajlamosak letegezni az õket hívó vadidegen ügyfeleket. Én rosszallom az efféle magatartást. Az idõsebbeket igenis magázni illik, még ha a sípályán siklunk is el éppen egymás mellett. A mi telefonos ügyfélszolgálatunkon a felmerülõ problémától függõen háromtól öt szintig avagy lépcsõfokig juthatnak el az ügyfelek. Azok, akik a lehetõségek közül a nullás gombot választják („egyéb panasz”), egy szinttel mindig lejjebb jutnak. Olykor kis kürtszóval jelezzük, hogy hibás volt a választás. Három nullás gomb választást követõen a szám felkerül a nem kívánatos hívók listájára. napjaink telefonos kultúrájában az illetlen viselkedés és a zaklatás egyre szélesebb méreteket ölt. Az emberek nem mutatkoznak be rendesen, feledésbe merülnek az udvarias kifejezések (üdvözlöm, köszönöm, lehetséges-e), és egymás melegebb égtájra küldése gyorsabban terjed, mint a HIV-fertõzés Észtországban. Azt vettük észre, hogy semmiféle magyarázat nem felel meg az olyan tudakozóknak, akikkel nem egy nyelvet beszélünk. A beszélgetés egyszerûen nem lehet sikeres hiányos eszköztárral, a nyelvi kapcsolat elengedhetetlen. Ha a hívó nem képes pontosan fogalmazni, oázis nélküli sivataggal állunk szemben, és a kialakult szituáció mindkét félnek, mind a tanácsot kérõnek, mind a tanácsot adónak kellemetlen emlék marad. A hollók ugyanazon az égen repülnek, fú az északi szél, 280

homokot szórva a szemekbe. Olyan ez, mintha egy perniöbõl való bácsika saját nyelvjárásában próbálna vetési tanácsokat adni egy szudáni földmûvesnek: az egyik tuti, hogy gutaütést kap, a másik meg éhen hal. A termõföld megszikkad, az eke berozsdásodik, a kenyérgabona nem szökken szárba. nehéz megmondani, ki távozik az élõk sorából elõbb, a perniöi avagy a szudáni szántóvetõ, de elõtte még némi rasszizmus is felütheti a fejét, amire aztán tényleg semmi szükség. A beszélgetések szétágazódásának ötlete erõsen feljavította végleges sikerrátánkat. Az ügyfelekkel barátságosan, de határozottan bánunk. Bizony, mondom néktek, akik hajlandók végig kitartani az úton, végül elnyerik méltó segítségüket. A sorban állók idõnként, a szintek közt haladva, élénkítõ zenéket hallanak az úton, ahogyan azt már említettem, miközben mi halljuk, miket beszélnek a telefonkagylóba. köztünk maradjon, de nincs magányosabb egy férfinál telefonnal a kezében. Egy férfi vodkásüveggel már sokkal-sokkal üdítõbb, nyitottabb és vidámabb páros. Egy férfi várakozás közben az egész életét sorra veszi, rövid felemelkedéseit és hosszú, íves lejtmeneteit. Olykor nagy hangon biztató szavakat ordítunk felé: „Térj magadhoz, pena! Mutasd a bicepszedet!” de a hívó persze nem hall minket, õ csak a pánsípmuzsikát hallja a kagylóból, egyedül van a telefonjával. Sorban áll. Egyszer mind elcsendesedtünk, amikor ötven percen át hallgattuk, ahogyan egy rekedtes hang számot adott három válásáról, megértést nem tanúsító gyerekeirõl, térdszalagszakadásáról és a málló zománcfestékrõl. pár alkalommal még papra is szükség lett volna, egy-egy elföldelt lélek megáldására. Leginkább amiatt szégyenkeztünk, hogy a hívó teljesen józan volt. A telefon efféle használata senkit sem tesz boldoggá. kérem, figyeljenek oda, és csak a kerti budin álljanak neki fennhangon számadást készíteni, ott nincsenek mikrofonok. A fiúnak közös elhatározással kiutaltunk három nullát, és egy hívásletiltást a mi irányunkba. néha az is elõfordul, hogy váratlan örömben van részünk. A sorban álló nem kezd el zavarosan motyogni, ehelyett egyre gyorsuló kopogás, kalapálás hallatszik, reszelõ fûrész hangja. Valaki elmegy. Fojtott dobolás az ujjakkal, amely bõsz kalapálássá erõsödik, fúrógépet használnak, meg baltát, egyértelmûen úgy tûnik, hogy a hívó fellelkesült, és nekiállt felújítani a szobát. Az efféle serénység mindig zene füleimnek. A kézimunka frissen tartja az elmét. na és a szintek kiválasztása után, a sorban állás végeztével, amikor a tárgyra térünk? Ritka öröm találni egy személyes hangvételû, belelendült kérdezõt: talán ha minden ezredik kagyló rejt igazgyöngyöt. Ilyen az egyéni hanggal bíró kérdezõ. nekünk nem számít a külsõ (hiába küldenek egész alakos képet, még ha próbálkoznak is vele), az anyagi helyzet, sem a bõrszín. Ahogyan a fenyegetés és az ingyenes testi szolgáltatások sem. A kulcsszó a hozzáértés. nem lenne szabad számítógépközelbe engedni azt, aki nem ismeri az illesztõprogram, a pOp3, a dnS, az alhálózati maszk, a gyorsítótár, a RAM, az uSB, a cookie (ami nem egy étel), vagy a Java (nem egy motorkerékpár-típus) kifejezéseket, hogy csak néhány példát említsek. A kutyáknak is szükségük van azono281

sító bilétára, nem is lenne szabad létezniük nélkülük. Leggyakrabban mégis a következõ választ kapjuk: „He?”. Tökéletesen meg tudom érteni, mit érezhetnek az általános iskolai pedagógusok, amikor a diákok így válaszolnak: „he?”, pedig elõzetesen gondos felkészítést kaptak arra vonatkozóan, mirõl is volt szó a párizsi békekötéskor. (nem a felvágottról.) Támogatom, hogy a pedagógusok fizetésemelésben és hosszabb szabadságban részesüljenek. És vigyék lejjebb a nyugdíjkorhatárukat. Háborús veteránok õk. Mi haszna van felhasználói útmutatást adni, ha a másik fél csak bámul, mint a sül hal? A tanácsadás teljességgel lehetetlen, ha a kérdezõ szókincse megragad az „azok a gombok”, a „na, izé, az”, a „ne olyan gyorsan” és a „mi a fene van” szintjén. közben pedig kotrás hangja szûrõdik át a kagylón, a hívó kaparja ki éppen az agyát az orrán keresztül. Az ilyen egysejtûek esetében a legjobb a gyári beállításokat hibáztatni. A jó öreg ipari termelés minden rossz gyökere és forrása. Bevallom, nem vagyok tökéletes. Olykor én is elfáradok. Idegszálaim megfeszülnek a he?-ktõl és az ésakkómostmivanoktól, és nyugodtan, gondosan artikulálva a következõ velõs tanácsot adom: „Vágd falhoz azt a szart!”. Szívesen meg is ismétlem az utasítást, akár háromszor is, nem tagadom le, mint péter apostol annak idején. (Gerinces ember vagyok.) Ha úgy észlelem, hogy a hívó határozott ellenszenvvel viseltetik a modem irányába, ezt tanácsolom: „Látod a modem hátoldalán azt a lyukat? Azt a kis lyukat. Szúrj bele egy biztosítótût! Történik valami? nyomd mélyebbre! dugd meg azt a lyukat jó mélyen a tûvel! Most történik valami?” kezdetben frusztrált, hogy az embereket maradéktalanul kielégítik esztelen tanácsaim. A háttérben hallottam, ahogy a törékeny elektromos szerkezetek recsegve hullnak darabjaikra. A zajba belevegyült a tanácsot kérõ erõteljes fújtatása, melyet a hála hangjai szakítottak félbe: „Végre valaki olyan tanácsot adott, amire mindig is vágytam.” L. Rajala építési vállalkozó Loimaából könnyek közt köszönte meg nekem, hogy évek óta elõször érzi magát igazán nyugodtnak, még a hátfájása is enyhült. A könnyein át is hallottam, hogy mosolyog. Még hosszabban is hálálkodott volna, de a számítógép füstölgõ maradványai miatt megszólalt a füstjelzõje. Szép lassan megértettem, hogy felesleges aggódnom ezeknek az embereknek a szokatlan, spontán örömkitörései miatt. Megvan bennem a segíteni tudás adománya. Finnország tele van pszichológusokkal, akik éveken át sanyargatják a szenvedõ embereket, jókora summákat zsebelve be mûködésükért. Én önzetlenül segítek. Csak az a fontos, hogy a hívók véletlenül se érezzék úgy, hogy egy pszichiátriai, tisztító szesszióra várakoznak. nekem magamnak is rögtön kinyílik a bicska a zsebemben, ha meghallom a pszichológus szót. Az ilyen okostojásoknak nem árulnék el semmit az életemrõl, még az edzõcipõm színét sem. komolyan kérdezem, hogy az úgynevezett pszichológusok adtak-e már egyszer az életben egy épkézláb tanácsot bárkinek. de tényleg! A jó tanácsok egyszerûek. Gyorsak, felszabadítóak. Vágd falhoz azt a szart! 282

Ess neki kalapáccsal! nyitva van az ablak? Látsz bárkit odalent? Ok, akkor ki vele! Magasba a hüvelykujjakat! Úristen, micsoda õszinte örömrivalgások visszhangzanak a fülemben! Még egy hétéves (mókuskedvelõ) kisfiú sem lehet boldogabb és derûsebb karácsonyeste, egy óriási doboz legóval a fa alatt, pedig vele akár következõ karácsonyig is kihúzhatja. A teamünk már jövõ hónap elejétõl meg akarja alapítani a munkahelyünkön a „Jó emberek társaságát”. A tagoktól elvárják a kimûvelt szívet. Az elnöki posztért minden bizonnyal szenvedélyes, de tisztességes versengés alakul majd ki. Bízom benne, hogy ha valakit, hát engem épp efféle fából faragtak. kOVáCS-GYõRFFY ÉVA fordítása

283

sARi mikkonen

Szigetlakók, islanders Itt kezd már durván hideg lenni. kénytelen voltam a kaisaniemi diszkontáruházban 15 eurót kiadni egy pár bõrcsizmáért, és kidobni a tönkrement, szétázott szandálomat. Egyszerûen nem értem, miért nem tudom elérni Everhardot. Többnyire október közepe táján szoktam Új-Zélandra utazni. Ha utánaszámolok, már öt éve csinálom ezt, ötször mentem el õsszel Új-Zélandra, és jöttem vissza minden egyes alkalommal Finnországba május 1-jére. Szóval október, november, december… az annyi, mint kemény hat hónap évente Új-Zélandon. Igazából egész évre is ott maradnék, ha télen meleg volna, és lenne elég meló télre is Everhard szállodájának éttermében. de nincsen, ezért vagyok az év melegebbik felében itt, Finnországban, ahol nyáron akad elég turista, és kisegítõ munkaerõt is keresnek. Mi lehet a repülõjegyeimmel? Everhard eddig minden alkalommal már szeptember–október környékén átküldte õket. Van egy barátja Wellingtonban, aki utazási irodát vezet. A repjegyek mellett kaptam még némi extrát is a konyhai kisegítõi fizetésem mellé, mikor éppen mennyit. Everhard hoteljének haléttermében már ideje lenne a kék kagylók ezreit megszabadítani szakállkáiktól. A kagylók minden évben rendre megérkeznek, felhozzák õket a naptárhoz igazodva a tengerfenékrõl, célhoz érnek repülõjegy nélkül, lesikálják õket, eltávolítják róluk a szakállként lógó rostos szálakat, majd irány a fazék, és amikor Johnson, a szakács ecetes lében pácolt, gondosan felszeletelt zöldségeket helyez melléjük a tányérra, megkezdõdik a kagylók utolsó útja az ebédlõbe, ahová gyakran maga Everhard suhan ki velük. Johnsonnal néha kikémlelünk a konyhából, sõt Johnsont néha még ki is hívják az odújából, hogy kezet rázzon a vendégekkel, még akkor is, ha egy különösen finomra sikeredett kagylólevest történetesen én készítettem. Szakács vagyok, így bárhol könnyen kapok munkát. Ekkartnál viszont itt Helsinkiben szuvenírárusként és idegenvezetõként dolgozom, bár az utóbbit inkább alkalmi jelleggel csinálom, tulajdonképpen helyettesként ugrok be, ha valaki lebetegszik. Oda-vissza kívülrõl fújom a város történetét, de nem voltam képes letenni soha az idegenvezetõi vizsgát, persze fizetni is kellett volna érte valamennyit. Szóval fõállásban Ekkart német apjától örökölt szuvenírüzletében vagyok elárusító nyaranta a kauppatorin, bent a Vásárcsarnokban. Finn vevõ szinte sohasem téved be a Finnische Spezialitäten nevet viselõ, drága és a turisták körében népszerû boltba. A finn nyári hónapokat azzal töltöm, hogy öt különbözõ nyelven csacsogok a hodálynyi Vásárcsarnok rosszul megvilágított üzletsorán, így elég könnyen meg tudok feledkezni róla, tulajdonképpen melyik országban is vagyok éppen. Japánul nem tudok, ezért dolgozik nálunk Endo, aki a középkori finn fatemplomok építészetébõl írja a szakdolgozatát. Hay gente para todo, ahogy a spanyolok mondják, minden zsák megtalálja a maga foltját. 284

Szóval nyaranta Finnországban vagyok, és Ekkart örökölt luxuslakásában töltöm az éjszakákat a kruununhaka városrészben, mindig ugyanabban a kis szobában. korábban cselédszoba vagy mi lehetett, bár többnyire Ekkart ágyában alszom, és többnyire tényleg csak alszom, nem akarok ebbe az egészbe belebonyolódni, talán Everhard miatt is. Csak a nyári szezon idején segítettem be az üzletben, így tulajdonképpen már egy ideje munka nélkül vagyok. A tengerjáró hajók már melegebb vizekre húzódtak, mint a vemhes bálnák, ideje lett volna már elpályázni a déli féltekére a krilleket és a turisták hadát követve, ideje lett volna, bár Ekkart megengedte, hogy a lakásában maradjak azzal a feltétellel, hogy készítek neki ebédet, ami végül is nem túl megerõltetõ. Végtére is szakmába vág nálam a dolog, plusz ezzel lehet legkönnyebben megpuhítani egy férfit, megpuhítani vagy keménnyé varázsolni, mikor éppen mire van szükség. Ekkart ma reggel munkába menet megkérdezte, készülök-e elutazni valahová telelni. Elmagyaráztam neki, hogy állnak a dolgok, hogy nem tudom elérni a fõnökömet a Harbour Innben, de persze hogy készülök Új-Zélandra, kerül, amibe kerül, ki akarna itt maradni! A szabad ég alól az ismerõseimmel igyekeztem a lehetõ legmelegebb helyekre behúzódni, ahol meg lehetett lenni egy topban, ez volt az alap, szóval jégbárok szóba sem jöhettek. Odakint épp csak annyi idõt töltöttünk, amíg eljutottunk egyik háztömbtõl a másikig. piát meg sodort cigit többnyire sikerült lejmolnom, némi csevegésért, pár pusziért vagy egy kis tapizásért cserébe, úgyhogy végeredményben nem volt szükségem pénzre, nem is volt amúgy pénzem. Az utolsó fizetésem óta Ekkart már nem ad zsetont, van hol laknom, van mit ennem, és használhatom a netet, a bárszekrényt és a mozicsatornát. Több éve vagyunk már barátok, és tudom jól, éppen mikor mihez van kedve, és Ekkart többnyire elégedett is, egy kis lepedõakrobatika, és kvittek vagyunk, más mozgást nem is nagyon végzek, de nem is érzem túlzottan szükségét. Volt, hogy együtt mentünk el, közben ugyan Everhardra gondoltam. A férfiak nem túl bonyolultak, ezt már régen felfedeztem, a nõk sokkal inkább. nekem sem mindig tiszta minden. például miért nem tudtam belelkesedni, ha a szakács Johnsonra gondoltam, hiába is próbáltam, Everhardtól viszont igen, pedig ugyanolyan távol vannak tõlem mind a ketten. Lehet, hogy az az oka, hogy Johnsont mindig csak kötényben láttam. Fura egy fickó ez a Johnson. Miért nem válaszol Everhard a mailjeimre? Tuti, hogy Moira van emögött, amúgy nem lenne ez az érthetetlen hallgatás. Felügyeli Everhard lépteit. Az volt az érzésem, hogy Everhard felolvasztott brojlercsirke színû brit felesége már tavaly télen – ami ugye Új-Zélandon a nyár – megneszelhette a dolgokat, mert Everhardnak már nem akaródzott felkapaszkodni széljárta szobámba a Harbour Inn huzatos emeletére. nem is jött, helyette csak a szél és a pier Street túlsó oldaláról a Csendes-óceán parti homokja hatolt be a szobámba. Az ablaktáblák résein át a szél befújta a homokot a padlóra, az ágyamba, a takarómra és a hajamba, hiába szereztem szigetelõszalagot, és ragasztottam be a réseket. 285

A padlástéri szobát korábban raktárként használták. Moira ezt kegyesen átengedte nekem annak idején, amikor az egész elkezdõdött, az elsõ nap, akkor még barátságos volt, és még csak elõször volt várandós, nem is jött fel soha, csak lentrõl kiabált, ha akart valamit, és a kisgyerekeket, Victoriát és phoebe-t sem engedte fel, ha õ felügyelt rájuk, még ha szerettek volna is feljönni, erre mérget lehetett venni, mint az árapály váltakozására, és egy bizonyos szemszögbõl biztonságos hellyé varázsolta kis fészkemet. Minden egyes új-zélandi nyár alkalmával, amikor az elõzõ években visszatértem, seperhettem ki az érintetlen téli port és a réseken át bejutott homokkupacokat, és nekiállhattam kiszellõztetni a szállodai használatból kivont dohos ágynemûket, aztán ahogy elõvettem a kedvenc tárgyaimat a bõröndömbõl, és kiraktam õket az ebédlõ egykori ajtajából eszkábált asztalomra meg a könyvespolcaimra, amiket Everhard még fiatalon barkácsolt hangfalakból, az otthonomnak éreztem azt a szobát. Szép lassan beborítottam a mennyezetet és a falakat a The Evening Post lapjaival, de a Helsingin Sanomat egyik vasárnapi száma is ott volt köztük még otthonról. Az õszi és tavaszi hideg idõket megtapasztalva újabb és újabb rétegeket ragasztottam rájuk csirizzel, Victoriával meg mindig új rajzokat festettünk fedõfestékkel. Victoria néha még titokban is feljött hozzám, például amikor Moira és Everhard elõször veszekedtek úgymond istenigazából, és a kétéves Vicki alig tudott felmászni a lépcsõn. phoebe akkor még mászni sem tudott, az anyja ölében sírt az egész vita alatt, Victoria viszont már mászott, és az anyjának nem is tûnt fel, hogy a gyerek eltûnt az ágyából, mert reggel visszavittem, miután hozzám bújva aludta végig biztonságban azt a huzatos-zajos éjszakát. Moirának az energiafogyasztással kapcsolatos reklamációit figyelmen kívül hagyva beállítottam a sarokba egy elektromos fûtõtestet, az ágyamban pedig egy forró vizes palackot tartottam, amibe a saját teafõzõmön forraltam a vizet, ha hûvös volt az idõ lefekvés elõtt. persze volt egy saját vízforralóm is, ahogyan a szálloda összes vendégszobájában, egy fõzõ négy teáscsészével, és a csészék, a szájukkal lefelé, úgy voltak elhelyezve szorosan egymás mellett, hogy egy lóherét formáztak. A tiszta csészéket kiválóan el tudtam rendezni, ugyanis nekem kellett a szobákat takarítani olyankor, ha a maori takarítónõn, Rachelen elhatalmasodott a szokásos másnaposság, ilyenkor én egészítettem ki a teakészítéshez szükséges eszközöket új, kerek, zsinór nélküli teafilterekkel és cukoradagokkal, ahogyan minden magára valamit is adó, a brit nemzetközösséghez tartozó szállodai szobában a földnek azon a felén ezt szokás volt biztosítani. A meleg teának a hûvös évszakokban nyújtott enyhét még Moira sem tagadta meg senkitõl, pedig britként azt vallotta, hogy a fagyoskodás a természet rendjének megkerülhetetlen következménye. Moira szerint teljesen normális dolog egész évben rövidnadrágban és szoknyában járatni a gyerekeket, hogy hozzászokjanak csupasz térddel elviselni a fagypont körüli hõmérsékletet, mintha gyíkok volnának. A férjével múlt nyáron már csak kis falvakban találkozgattam, Wellington túlsó szélén. Igazából nem volt nehéz megszervezni a találkákat, még izgalmasabb is így, érvelt Everhard, viszont kevesebb volt az idõnk a hülye tyúk, Moira kekeckedése miatt, és a benzinkutak vécéi sem voltak olyan kényelmesek, mint a saját, homokszemcsés ágyam. 286

Még egyszer megnéztem a leveleimet. Semmi. Ekkart nem tiltotta meg, hogy a vezetékes telefonjáról Új-Zélandot hívjam. Rácsörögtem a Harbour Inn recepciójára, de nem vették fel. Még egyszer megcsörgettem Everhard mobilját, hiába. Ott tizenegy órával elõrébb van, hajnal, persze hogy mindenki alszik. A gõgicsélõ kis vörös boszorkány, phoebe is biztos megtanult már járni. Aztán megjött Ekkart a munkából, ráadásul hazafelé szerencsére beugrott a Stockmann áruház szupermarketjébe, mert otthon nem volt semmi kaja, kint meg az iszonyatosan sötét, nyálkás, esõs Finnország, még a lábujjamat sem akaródzott kidugni, amennyiben nem a reptéri taxiba kellene beszökkennem. Ekkart kicsit meglepettnek tûnt, hogy otthon talált, de miután belepillantottam a szatyrokba, és közöltem vele, hogy összedobok egy jó kis tésztát, nevetett, és berakta a kifogástalan minõségû gyömbért és az újhagymákat a hûtõbe, mintha abszolút nem volna kedve enni. – Hogy állsz az álláskereséssel? – érdeklõdött. – nem tudtam elérni Új-Zélandot – feleltem. – A mobilkeretem kezd lemerülni, a fõnököm meg nem válaszol a mailjeimre. Anyagi gondokkal küzdenek, a megfeneklett koreai tartályhajó okozta szennyezõdések körüli pletykák ártottak az étterem jó hírének. – Arról hívtad õket? – kérdezte Ekkart, a vezetékesre mutatva. – nem. Az egy rakás pénzbe kerülne. – Csörögj rájuk arról, rendezõdjenek el a dolgok, nem fogom többször feltölteni a mobilodat. – nem is kell – vágtam vissza. – Tegnap eladtam a telóm egy doboz Marlbiért. Szar volt már az aksija. de a te telefonodat sem fogom használni. Elég a net, azért nem kell külön fizetni. – Blablabla… Ekkart feltett egy kávét. Félnémet homlokát összeráncolva vette ki a kávéfõzõbõl a használt, nedves filtert, amit benne hagytam. Felhívta rá a figyelmem, hogy a szemetes is túlcsordult már. – na és akkor? – Tudsz esetleg szerezni kint valami más munkát? – Hol kint? – Új-Zélandon. – Biztos tudnék, de a fõnökömön, Everhardon kívül nem fogja senki kifizetni a repjegyemet. Mármint ismeretlenül. na persze, Ekkart nem válaszolt semmit, de látszott, hogy mire gondol. Elment otthonról, és közölte, hogy csak késõn jön haza. Miközben hallgattam a kávéfõzõ halk duruzsolását, kezdett az az érzésem támadni, hogy Ekkartot nem feltétlenül lelkesíti a gondolat, ha nem utazom el, és itt maradok, és a makulátlan állapotban leledzõ szaténlepedõit tisztogatom. nem fogok itt ragadni, ettõl nem féltem. nem fogok. Ekkart verje ki magának. Verseny az idõvel, meg a havas esõvel. 287

átnéztem az elõzõ õszi, mármint az új-zélandi õszi zacskókban az összes számlát, ami csak kihullott belõlük némi rázogatásra. például itt van ez. Amikor áprilisban visszajöttem, Everhard kivitt a wellingtoni repülõtérre, és vett nekem egy új órát, ezt, amit éjjel-nappal itt hordok a csuklómon. Azután vette, hogy dugtunk a reptéri mozgássérült vécében, just a goodbye quickie darling, és a Westpac Bank hitelkártya bizonylata nálam maradt, hátha kell majd a jótálláshoz. kénytelen voltam én lépni, ha már Everhard nem segített. Ekkart gépéhez ültem, hogy lefoglaljam a repjegyeimet. általában a Cathay pacific járatai az olcsóbbak, de azért megnéztem az Air new Zealand ajánlatait is, mind az ázsiát érintõ, mind a Csendes-óceánon át közlekedõ járatokat. A keresõprogram nem akart a kedvemre tenni, eltüntette a begépelt paramétereimet. Basszus. Újra beírtam mindent, próbálgattam a dátumokat, megnéztem a lehetséges változatokat. Tessék. A Cathay volt a legolcsóbb, persze a legtöbb átszállással és hülye idõpontokkal, de az ár a döntõ. Legalább Everhard orra alá dörzsölhetem, hogy két napot kellett miatta egyhuzamban virrasztanom. kész voltam átszállni Frankfurtban, Los Angelesben és Fidzsin, hogy pénzt spóroljak meg. Miután Wellingtonban intézek magamnak valami munkát, találkozhatunk Everharddal. Már megszoktam a jelenlétét télen, mármint a finnországi tél idején, Everhard mellett szinte mindig nyár volt, és hosszú erekciók, kitartóak, mint a szerelem. A padlásszobám gondolata is hajtott, hogy repjegyet keressek, melyet talán már el is vesztettem, de kész voltam harcolni érte, meg az emlékkép Everhardról, ahogy hanyatt fekszik mellettem az ágyban, a barna mellkasa, és az a sok szõr, és a karja, ahogy felemel és leenged a derekamnál fogva, a szakálla, amelybõl, mint az osztriga nyálkáját, Fairy mosószappannal kellett kimosnia a puncim szagát, azért Fairyvel, nehogy gyanút keltsen, mert a samponnal ellentétben az illata nem tartott sokáig; az a bizonyos testrészem felforrósodott a földgolyónak ezen a túlsó szegletén, ha arra gondoltam, ami végeredményben Everharddal sem volt mókásabb, és közben igyekeztem minél figyelmesebben begépelni a hitelkártya számát a képernyõ szinte ordítóan üres rubrikáiba, mialatt a székhez dörzsöltem magam, Ekkart székéhez, és bíztam benne, hogy hamar haza fog jönni, ha majd végeztem, mert õ legalább itt volt közel, még ha nem is éreztem még soha távolabb magamtól, mint most. Credit card number not valid. Please check your account details. Újra és újra begépeltem az adatokat, de nem fogadta el a rendszer, pedig a kártya elvileg még jövõ februárig érvényes kell, hogy legyen. Felálltam, és kikémleltem a lépcsõházba a kukucskálón át. Odakint sötét volt. Beakasztottam az ajtóláncot, becsuktam a belsõ ajtót, és még az esernyõtartót is elé húztam. Beviharzottam Ekkart dolgozószobájába. Egyetlen Visa- vagy Amexbizonylat is megtenné, egy is elég volna. Egy csomó zárat találtam, nem is tudtam, hogy a szekrényeit zárja. kiforgattam a zsebeit, de csak egy használt villamosjegyet és egy szalvétát találtam az egyik gyorsétterembõl. 288

A telefon vezetéke a számtól a készüléken át a falba, majd onnan egészen a Harbour Inn recepciójáig vezetett, a világ másik felére. Hagytam, hadd lármázzon a telefon. Már ébren lehetnek. Reménykedtem benne, hogy nem Moira vagy Johnson szól majd bele, bár ha utóbbi ott is van, akkor is a konyhájában fõzi már a fenséges reggeli zöldséglevest a lehetõ legfrissebb halból és homárpáncélból, egész tudásának egyik alappillérét. na és mi történne, ha Johnson venné fel a kagylót, egyszerûen megkérdezném tõle, ki segít be neki a konyhán, nem hinném, hogy Everhard étterme ne volna nyereséges, eddig is az volt, valaki besegít Johnsonnak, az tuti. A kékkagylókat meg kell pucolni és fel kell tenni fõni, fõleg a fõszezon idején – na és ki lehet a hidegkonyhás, honnan kerített Johnson egy elfogadható desszertkészítõ szakácsot, akinek papírja is van arról, hogy fõzhet? ki készíthetné ugyanolyan pofásra a szezonális gyümölcsökbõl kreált csokimázas, zselés tortákat, ki csurgathatná a szeletek köré ugyanolyan dekoratívan a vaníliaöntetet? Letettem a telefont. Az õsz napról napra elviselhetetlenebbé vált. Megborzongtam. átfutottam a levelezõrendszerem címlistáját, bár tisztában voltam vele, hogy nagy része teljességgel hasznavehetetlen. Vetettem egy pillantást a Messengerre, de a bejelentkezettek közt nem volt senki meggyõzõ. A barátaim legkésõbb a nyár végén munkába álltak vagy Finnországban, vagy külföldön. Volt olyan szerencsétlen is, aki még mindig tanult. A húgom fizikoterapeutaként húzza az igát. Itt, Helsinkiben az ismerõseim mind szûkösen laktak, Isten tudja, hol, a konala vagy a Jakomäki városrészben. Lent a Liisinkatun megcsikordult a sín a rohadt villamos alatt. Valami melegebb éghajlaton kellene keresni a megoldást. Új levelet nyitottam, címzettnek pedig beírtam Jaime-t, akivel régebben együtt jártunk bulizni, és együtt laktunk egy barcelonai kommunában. Amikor legutóbb cseteltünk, kiderült, hogy a kanáriszigetekre költözött, korábban ott volt katona. Tudomásom szerint mindenféle üzleteket futtatott mindenfelé a központi szigeten. Megírtam neki, hogy éttermi munkát keresek, hátha valaki valahonnan hallott volna valamirõl. küldtem még egy mailt Everhardnak is, nem a Harbour Inn recepciójára, hanem a hotmailes címére, amihez Moirának nem volt hozzáférése. Dear Everhard. Szeretnék már nálad lenni. Próbáltam lefoglalni a jegyemet, de a rendszer nem fogadta el a hitelkártyaszámod. Mi lehet a gond? Nem számít, ha Moira tud rólunk. Elmegyek máshová dolgozni Wellingtonban. Szerzek pénzt, aztán jövök. Xxx your Susannah. Lezuhanyoztam, és épp lefeküdni készültem, amikor Ekkart hazajött, kicsit becsípve, a haján látszott, hogy a liftben fésülködött. – na, megjöttél végre. Menjünk aludni – kértem. összeborzoltam a haját, hogy eltüntessem a fésû nyomait. – Sikerült felvenned a kapcsolatot Új-Zélanddal? – érdeklõdött. – Valami gáz van, nem kapok választ. – Aha. 289

– Vedd már le a kabátod! – Innen mindenesetre el kell költöznöd. Holnap. Új lakóm jön, akinek már nyáron megígértem, hogy ideköltözhet, amikor még azt hittem, hogy idõben elmész. Szorosan összehúztam magamon a fürdõköpenyt. – Holnap? – Ott van a szerzõdésben, feketén-fehéren. Ekkart olyan szerencsétlenül hazudott, hogy még csak haragudni sem voltam rá képes. – neki akad munka a cégbirodalmadban, nekem meg nem? Mégis mit tud? Beszél kínaiul? – nincs szüksége rá, hogy munkát adjak neki – felelte Ekkart. – Múlt télen találkoztunk. pia a szakdolgozatát írja a hittudományi tanszéken, és eljegyeztük egymást. Torz vigyorba rándult az arcom, ahogy odavetettem neki kiabálva: – És a viszonyotok talán valami máson alapul, mint a mi kettõnk dolga? – Hát, ha már szóba hoztad… Felszólítottam Ekkartot, hogy adjon nekem pénzt repülõjegyre Új-Zélandra, mire a kezembe nyomott egy ötveneuróst. Be volt hajtogatva elõre a mellényzsebébe. – Ezzel meg mihez kezdjek? – A buszra jó lesz. Valahová eljutsz belõle, akár a nõvéredhez. – Hämeenlinnába? – Csak példának mondtam. Jövõ nyáron, május 1. után jöhetsz vissza dolgozni, ha megfelel a szállás. Csak úgy tudtam begyömöszölni a cuccaimat az õsrégi hátizsákomba, hogy amit tudtam, mindent magamra húztam. A reggeli kakámat otthagytam lehúzatlanul a rörstandi porcelánból készült vécécsészében, mintegy üdvözlõ ajándék gyanánt a lakás új úrnõjének. A kulcsokat bedobtam a levélnyíláson, ahogy megbeszéltük. Mikor megjött a villamos, bementem vele a központba, és közben kitaláltam, hogy beugrom a Lasipalatsi könyvtárába megnézni a mailjeimet. Mindenféle nyomorékok álltak sorban a 15 perces ingyenes netezésért. Olyan sokáig várakoztam, hogy biztos voltam benne, ennyi idõ alatt tutira jön levelem. Így is lett, mire végre egy gép elé kerültem, ott várt a válasz Jaime-tõl. Hola tía! Örülök, hogy hallok rólad, Susana! Kérdezted, hogy van-e munka és szállás. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy a bevándorlók annyian vannak, mint a nyû, legálisak és illegálisak egyaránt, és ez bizonyos fesztültségeket generál az árak terén. A kelet-európai legális bevándorlók nagyrészt magukénak tudhatják a szállodai munkákat, és kötve hiszem, hogy te, Susana, hajlandó lennél 24 órázni havi 500 euróért. Nõtt a kereslet a szálláshelyek iránt is, ezért is indítottam be a központi szigeten egy kereskedelmi alapokon nyugvó kommunahálózatot. Egy hónapra 100 eurót kell fizetni a közös hálóért korátlan vízfogyasztással, ágynemût havonta kétszer cserélünk. Annyira élénk a kereslet 290

a nõk körében a biztonságos, jutányos árú szálláslehetõségek iránt, hogy nemsokára megnyitjuk az elsõ szálláshelyeket, ahol havi 50 euróért matrac és heti egyszeri zuhanyzás jár. Így állunk most, ami az üzletet illeti. Rengeteg szép emlékem van a barcelonai idõkbõl. Te mando besos muy fuertes, xxx Jaime Mire végigrágtam magam Jaime üzenetén, a sorakozók már berzenkedtek a hátam mögött. közelebb húztam magamhoz a zsákom, és gyorsan bepötyögtem a válaszom. Leírtam fehéren-feketén, hogy hirtelen lakás és munka nélkül találtam magam. Akár pincérkedni is hajlandó volnék egy bárban, ha megkaphatnám elõre a repjegyeket a kanári-szigetekre. Ott úgyis mindig van esély a feljebb jutásra, ha az ember egy jó étterem konyháján kezd el dolgozni. Aranygyûrûs, tompa ujjú, szénfekete kéz kopogtatott a vállamon. – Hate to disturb you miss, but it’s my turn now. Elpályáztam a buszpályaudvarra, és felszálltam egy hämeenlinnai buszra. A rohadt szemét sofõr nem adott diákjegyet, hiába próbáltam beadni neki, hogy a diákomat a másik táskámban hagytam. A busz akaratom ellenére repített a túl korai hóesések, az egyre fogyó falvak és az írástudatlan emberek felé. Ha lett volna elég eszem, férjhez mentem volna valakihez Új-Zélandon, akkor már volna tartózkodási engedélyem, legeslegelõször ezt kellett volna meglépnem. Mindig akadnak lelkes szomszéd fiúk és üzletemberek, akik beérik egy részmunkaidõs feleséggel, ha az elején megegyezünk a részletekben, mint a szomszéd tejboltban az az indiai származású, nyakigláb srác, Marnie. A családjuk tejboltja egy köpésnyire volt a Harbour Inntõl, és akárhányszor beugrottam cigiért a zárási idõ környékén, Marnie vagy a mostohaanyja, Mrs. Ammanaputra a kezembe nyomott egy vagy két lejárófélben lévõ szendvicset, ami majonézzel a felét kitette a kinti adagomnak, de gyakran kaptam joghurtokat is, meg mindenfélét, ami amúgy már a szemétben végezte volna, újévkor pedig, ezt már szentírásnak vehettem, Mrs. Ammanaputra megengedte, sõt legutóbb már a velem lévõ Victoriának is, hogy megpakoljak magamnak egy tölcsért annyi gombóc fagyival, amennyit csak rá tudtam halmozni. Bár Vicki még meg sem tudta enni csak a két felsõ gombócot. Mekkorára nõhetett már Vicki és phoebe? Vajon beszél-e már phoebe? Lehet, hogy már oda is tudna sétálni hozzám? A húgom gyerekei egy kicsit nagyobbak és egészen mások, tipikus világító finn tésztafejük van, amihez nehéz volt hozzászokni. Azt sem tudtam még fél év alatt sem felfogni, hogy Finnországban az emberek elfordítják az arcukat, és nem kell venni a fáradságot, mert nem szükséges köszönni, észrevenni, megköszönni vagy megnézni bárkit vagy bármit. Ekkart nyugodtan itt maradhat és döngölheti a jegyesét. Most már Új-Zélandon akartam maradni. Ahogy felidéztem Mrs. Ammanaputra jóindulatát, biztos voltam benne, hogy nem venné rossz néven, ha volna valami köztem és a fia közt, akinek kékesen csillog a haja, bár képtelen megkülönböztetni egymástól Finnországot és Svájcot, mindenesetre valami távoli helyrõl érkeztem én minden tavasszal, leereszkedtem közéjük a hóborította hegycsúcsok közül, ahol kék szemû, szõke emberek automata váltós BMW-kben furikáz291

nak. kiszúrtam korábban, hogy valamilyen okból kifolyólag pont a BMW után sóvárognak leginkább a kínaiak, az indiaiak és a szigetlakók, az „islanderek”, vagyis a szigetek népe Tongáról vagy Szamoáról, bár aligha pontosak az elképzeléseik a német autóiparról, és amikor szóba kerül, úgy tesznek, mintha azt hinnék, egész Európa tele van hegyekkel, olyanokkal, mint Wellington környékén a zöld posztóból felgyûrõdött lankák; a maoriak nem tudom, mi után sóvárognak, ha egyáltalán álmodoznak valamirõl; bámulatos, de sosem volt szerencsém maoriakkal megismerkedni Rachelt, a takarítónõnket leszámítva, aki mindig beszédesnek bizonyult, ha becsípett, aztán meg hallgatott, mint a hal, ha kijózanodott, a férje meg jól megverte ennek örömére. Bár igaz, mármint Marnie-t illetõen, hogy az a bizonyos tejbolt túl közel esik a Harbour Innhez. nehéz felfogni, hogy egyetlen kis nyomorult, Moira, hogy bele tud zavarni egy csomó másik ember életébe. Az a padlásszoba az enyém volt, Everhard is az enyém volt, az én ágyamhoz tartozott; a gyerekek látni akartak minden egyes nap, és naná, hogy inkább az enyém, mint azé a szûzkurva brité volt a köszönömökkel spóroló Johnson, a szakács, akivel együtt vittük a halétterem konyháját már öt félévig tartó szezonon keresztül. Johnson eleinte gyanakvóan állt hozzám, Everhard már megint összeszedett egy tengerentúli csajt, duzzogott. Rögtön le is akarta tesztelni, mennyit bírok, rábökött egy óriási zsanérokon forgó üstre, egy fióknyi késre és egy zsáknyi gyökérzöldségre. na, te lány, kezdésként akkor dobj össze egy fish chowder-t. Ez volt az elsõ, jól emlékszem. Szerencsére tudtam, milyen ételrõl van szó, meghámoztam és felaprítottam több kiló hagymát meg a hozzá való leveszöldségeket, és a lehetõ leggyönyörûségesebb leveshez illõ alapot kevés olajon hirtelen átsütöttem, míg zamatos illatot nem árasztott. néhány csepp olívaolajat cseppentettem alá, Johnson meg csak nézte a sistergõ fazekat és most elõször alig észrevehetõen elmosolyodott, és a hûtõbõl kicsapta elém az asztalra a friss halakat, rákokat és a tejszínes kancsót. Folytasd csak tovább, ha egyszer értesz hozzá, mondta, és én folytattam, és innentõl kezdve mindennap együtt dolgoztunk. Johnson ült a kormánynál és én voltam a mitfahrer, és mindig azonnal összeállt a fejemben a kotta, amikor Johnson bejelentette, hogy éppen mit óhajt készíteni. A jelenlétem hatására nagy séfnek érezhette magát, aki a segítõje közremûködésével a hozzá illõ teremtõ munkára tud összpontosítani. Egy dolgot csodáltam csak, azt, hogy egyetlenegyszer nem fordult elõ, hogy Johnson belecsípett volna a fenekembe, bár sokszor szinte tálcán kínálkozott a lehetõség, de így kellett õt elfogadni, ahogy volt, kissé különösnek ebbõl a szempontból, bár nõs volt és állítólag két felnõtt gyerek apja. Ezenkívül mást nem is tudtam róla, és nem is mertem soha kérdezõsködni. Leenu, a Hämeenlinnában ragadt húgom egyedülálló anya volt, és fizikoterapeuta. Virágzó szingli életét egy kilyukadt gumi szakította meg hollandiai bébiszitterkedése idején, majd véglegesen egy vantaai mámoros este tett be neki, amikor elõször szabadult el otthonról egy estére a baba mellõl. Most három- és négyévesek voltak a fiai, reggelente vad rumbatáncot járt velük öltöztetés címszó alatt, mielõtt beadta õket az óvodába, hogy dolgozhasson pár órát. Iszonyatos egy élet. 292

Üldögéltem a húgom nappalijában totál kimerülten, fél füllel a BBC World adását hallgatva. kénytelen voltam a rádió hangjaira hagyatkozni, mivel nem volt se széles sávú net, se fizetõs csatornák. A kölykök egész éjjel ordítottak a fül- meg fogfájásaik miatt, és ha valamit, hát azt tutira nem vagyok képes elviselni, ha újra és újra felvernek az álmomból. Leenu megígérte, hogy egy darabig nála lakhatok, ha naponta néhány órát vigyázok a fiúkra, értük megyek az óvodába meg ilyenek. Ez van. Minden csak a kétségbeesés fokától függ. Miután benyomtam még egy adag kávét, tárcsáztam Everhard számát Leenu vonalas telefonján. Wellingtonban este nyolc óra volt, és felvették. – Harbour Inn. – Everhard? It’s me, Susannah. – please don’t call this number again. – Everhard? I want to hear your voice. – I’m sorry. I don’t have time for this kind of conversation. – Your credit card number did not work! – It has been cancelled. Have a good day. Mint egy közvélemény-kutatóra, úgy csapta rám a kagylót. Moira biztosan hallgatta a beszélgetést. nem számít. Majd én elintézem, hogy kijussak valahogy. Megpróbáltam bedugni Leenu régi telefonmodemjét a falba. Hátha ez jó lesz. Mindenféle csatlakozók voltak rajta. A rohadt életbe. Leenunak tegnap sikerült úgymond mûködésbe hoznia. Rágyújtottam, bár a fiatalabb unokaöcsémnek asztmája van. Igyekeztem elõvarázsolni a megfelelõ programot, jelszót meg mindent. nem jött össze. A modem sipítozva pittyegett, ahogy kereste a kapcsolatot, de mielõtt létrejöhetett volna, minden alkalommal elhalóan felnyögött és szétkapcsolt. Belerúgtam a hálószoba ajtajába, reccs, beszakadt. Mintha csak kartonpapírból lett volna. Itt álltam minden helyek legrohadtabbika, Hämeenlinna kellõs közepén, elzárva a világtól, képtelen voltam hozzáférni a mailjeimhez, melyek ordítva hívták fel magukra a figyelmet mindenfelõl, amerre csak néztem, csak éppen hálózat nem volt hozzájuk… Magamra kaptam a húgom télikabátját, és elindultam a belváros felé. Útközben elértem a Leenu által javasolt Mcdonald’s-hez. Bementem és megmutattam az ügyeletes üzletvezetõnek az igazolványom és a szakiskolai érettségi bizonyítványom, amit mindig magamnál tartottam. A fõnök ígéretet tett rá, hogy már másnaptól felvesz próbaidõre fõállásba. Annyit túlórázhatok, amennyi tetszik. Ahogy mentem kifelé, vetettem egy pillantást a fritõz mellett serénykedõ, kipirult arcú diákokra. Itt keresték meg a tandíjat a jogra, az orvosira vagy az Isten tudja, milyen társadalomtudományi szakra. Egyikük a hülye csákóval a fején egy kisszéken ült a fal mellett, és egy duplaburgert majszolt, a semmibe révedõ tekintettel. Itt ingyen van a kaja, ami jól jöhet, ha valaki spórolni akar, ahogyan én is. Marhahús, marhahús, marhahús, sült krumpli, ketchup s a többi. Jézusom! de végül is mit várok, ha húspogácsák forgatására adom a fejem.

293

na és mi van, ha Everhard tényleg komolyan gondolta, amit mondott? Megpróbáltam felidézni a hanghordozását, mint egy álmában a régi csontjait csócsáló kutya. Vajon Everhard face-to-face is képes volna visszautasítani engem? Aztán rábukkantam a városi könyvtárra, ahol, micsoda luxus, nem kevesebb, mint 15 perc netezési idõt kaptam. Már ott várt Jaime levele a kanári-szigetekrõl, az üzenet mindössze öt perccel korábban érkezett. Querida Susana! Megértem, hogy rettenetesen szükséged van munkára. A vendéglátósoknál reménytelen a helyzet, de akad másfajta meló is, még ha nem is vagy már fiatal. Te is tudod, mennyire népszerûek a jó humorérzékkel megáldott, több nyelven beszélõ skandináv lányok. Tudok neked szerezni egy saját garzont (fürdõszobával és tükrös mennyezettel) Las Palmas központjában. A bérleti díj egy hónapra 2000 euro (árammal és vízzel együtt), semmi más költség nincsen ezen felül. Már ma megveszem neked a repülõjegyet, ha megígéred, hogy kifizetsz elõre legalább két hónapot. Nem állnék elõ ezzel az ajánlattal, ha nem ismernélek, cariño. Ismerek olyan brit lányokat, akik 10 000 eurót keresnek egy hónapban tisztán, és nem hiszem, hogy neked bármiféle gondot okozna eljutni ugyanerre a szintre. Jelezz vissza rögtön, ha érdekel, és az esti gépre foglalok neked helyet. Te quiero, Jaime Észre sem vettem, hogy szalad az idõ, amíg valami pufidzsekis helyi arc meg nem jegyezte, hogy már õ következne. Gyorsan dobtam egy üzenetet Jaime-nek: „Ott vagy még?” Aztán kijelentkeztem a wellingtoni City Council WebCam-oldaláról, ahol az élõképen a picike fogaskerekû éppen döcögve haladt felfelé a domboldalon tejszínsárga frangipánik és nyírfák és még pompázatosabb, bíbor virágzatú zsakarandafák között, mert a város egyes részei néha tényleg egy képeslapra emlékeztetnek, ebben a szürkületi pillanatban is. Ezek közül a növények közül sok ott virágzik a kanári-szigeteken is, a bougainvillea is, meg a mikulásvirág. Még ha lõttek is Everhardnak meg a padlásszobának, ettõl még nem dõl össze a világ, sem a hegyláncok, sem a dél keresztje nem fog leomlani az ég puha sötétjében… Mindenesetre képtelen voltam elképzelni, hogy bárhol máshol lakjam, pláne az évnek ebben a szakában, amikor ott tavasz van, és megindul a kékkagylók begyûjtése, ilyenkor Mr. Johnsonnak különösen nagy szüksége volna rám, hogy acélgyapottal lesikáljam a homokot meg a piszkot a héjukról, hogy erõs kezemmel kihúzzam és letépjem a szakállukat, hogy Johnson a megfelelõ fõzõlé fûszerezésére tudjon összpontosítani, melynek minõségén áll vagy bukik minden. A blue musseleket én forralhattam fel, és jól tudtam, hogyan járjak el gondosan, a szervírozótálra csak azok kerülhettek, melyek a fehérborban fõve szépen szétnyíltak, az absztinensek a szemetesben végezték, nem volt pardon, és miután megcsillantottam a tudásom, Johnson szép lassan rám hagyta a tenger gyümölcseibõl készült hidegtálakat is, tudtam, hogyan kell feldarabolni elevenen a kapálódzó crayfisht, melynek farokhúsát fésûkagylókkal és nyers halfalatokkal 294

egyetemben fõtt vermicelli tészta köré halmozzuk, a halom tetején egy kanálka szójamártással és egy csipetnyi hínárral. Múlt évben egy alkalommal Johnsont az egyik vendég kihívatta a konyhából, hogy köszönetet mondjon neki az általam készített kagylólevesért, ami egy rafinált kis kreálmány volt jó sok paradicsommal és fokhagymával. Amikor Johnson visszajött a konyhába, a szemembe nézett, ahogy szokott, és rám mosolygott, ez volt a második alkalom, hogy elmosolyodott, és így szólt: Good as gold. Én meg elvörösödtem, és elképzeltem, milyen lenne, ha Johnsonnak meg nekem lenne egy saját éttermünk. nem muszáj pont a Moira által üzemeltetett Harbour Innben lennie azon a rozzant partvidéken, bárhol máshol is lehet Wellingtonban vagy valahol Lower Hutban, lényeg, hogy Johnsonnak ne kelljen sokat utaznia a munkába, a családja miatt. Ezt mindenféleképpen fel akartam ajánlani Johnsonnak, mihelyst eljutok végre Új-Zélandra, Aotearoára. Az idióta hämei egy kissé indulatosabban arról makogott valamit, hogy õ következik, de nemhiába szuggeráltam a hotmailes fiókomat. Jelzést kaptam: Jaime online volt! Beindult a dolog. Gyors levélváltást követõen abban maradtunk, hogy elég lesz majd januárban kifizetnem a kéthavi lakbért a Las palmas-i garzonért, meg a repjegyek árát, kamatok nélkül, és addig Jaime magánál tarthatja az útlevelemet letét gyanánt. Addigra tutira össze tudom spórolni az új-zélandi repülõjegy árát különösebb megerõltetés nélkül, bulizással, kihagyva az újoncokra jellemzõ leégést is. Jaime azt mondta, hogy máris lefoglalja az elektronikus jegyeket Gran Canariára az otthoni gépérõl, nekem meg küldi a visszaigazolást. A föld felett lebegtem az örömtõl. Már csak ki kell jutnom a reptérre, hogy meg tudjam nézni a mailjeimet. nem muszáj nekem is rögtön elkezdenem kokózni a többi ottani hülye példáját követve, mi közöm nekem az ilyenekhez, én látom magam elõtt a célt. Újra felbukkant mellettem a szerencsétlen hämeenlinnai, egy veszettül fenyegetõ kinézetû könyvtáros nénivel a nyomában. Felálltam, vidáman búcsút intettem és visszamentem a húgom lakására. kibányásztam a papírpénzeket Leenu táskájából a ruhafogason, a kölcsönbe kapott pótkulcsokat pedig gondosan a nappaliban hagytam az asztalon. Fütyörészve leugráltam a lépcsõn a zsákommal a hátamon, és úgy döntöttem, hogy megpróbálok elstoppolni Helsinkiig. Végül is még csak dél volt, az idõ meg szép napos. Még az is lehet, hogy sikerül száraz lábbal lelépnem az országból. kOVáCS-GYõRFFY ÉVA fordítása

295

sARi peltoniemi

A nagyi konyhája Különbözõ távolságokból néztem le a szigetre, ahol születtem: elõször anynyira magasról, hogy még a többi szigetre, a tóra és a vízen közlekedõkre is ráláttam. Aztán alább kerültem, míg végül már annyira alacsonyan jártam, hogy vigyáznom kellett a fenyõágakkal, és csak lassan óvakodtam elõre a rezgõ nyárfák között. Lábam érintette a földet, de erõlködnöm sem kellett, hogy a levegõben maradjak. Végül körberepültem a házunkat, és bekukucskáltam az ablakokon. A konyhában megpillantottam a nagyit, éppen palacsintát sütött. Észrevett, odajött az ablakhoz. A palacsintasütõben sistergett a vaj. Elrepültem a tó felé. Hagytam a lábujjaimat siklani a víz felszínén. Gyorsan szálltam, nem kellett félnem attól, hogy egy csuka bekapja a lábujjamat. Január 19. Tegnap volt a tanévnyitó gólyabál. Mimosával és ninnivel hármasban kezdtük az estét, de a bárban persze összefutottunk a többiekkel is. Végül úgy döntöttünk, hogy a konzervatív hallgatók klubszobájában vagy inkább klublakosztályában folytatjuk az estét. A konzervatívokkal! Még mindig kacagnom kell. dizájn kanapéik voltak, meg olyan székek, amiket a nõi lapok meg szoktak szavazni az õsz legszebb bútorának. Én Toni mellett ültem, aki egy hegyes kis tûvel lyukakat karcolt a kanapéba, de úgy, hogy csak nekem tûnt fel a dolog. Finoman meglökött, és elnézett a másik irányba, miközben apró mozdulatokkal kapirgálta a kanapét. Csak nehezen sikerült megõriznem a pókerarcomat. konzervatívéknál még bárszekrény is volt – tele persze –, miközben egyéb helyeken legfeljebb házi sörös hordó akad. pj készségesen kínálgatott minket whiskyvel meg amit csak kívántunk. Órákon át ment a vita. Ez a pj jó fej, sõt valamennyire szimpatikus nekem, még ha a véleménye az is, ami. Majdnem vele léptem le reggel, de szerencsére akkorra már magamnál voltam annyira, hogy az utolsó pillanatban végül visszatáncoltam. Igazából Toni segített jól dönteni. Meg sem szólalt, csak azon a jól ismert módon nézett és mosolygott rám. Ha így mosolyog, mindig arra késztet, hogy átgondoljam, mit akarok éppen mondani vagy tenni. Még jó, hogy nem mentem el pj-vel. Tuti, hogy Toni meg a többiek a diplomaosztónkig ezzel húztak volna, és pj is biztosan rögtön a maga módján reagálja le. Elszomorodik, amikor elmondom neki, hogy nem akarok senkivel belekezdeni egy komoly kapcsolatba. Vagy õ hozza ezt elõször szóba, aztán meg gúnyosan vigyorog, hogy lényegében nekem is inkább egy macsó pasira lenne szükségem. Hogy igazából én is arra vágyom, hogy szép ruhákat hordjak és bifszteket egyek. Hallgattam ezt már eleget. 296

délután lehet, hogy lógni fogok az egyetemrõl. Lesz egy gyûlés. És még szervezni kellene a jövõ heti tüntetést is. Január 29. Megint kicsit nehézkesen indul a tanulás, annyi minden más dolgom lenne. Ott vannak a Föld barátai, az állatvédõ szervezet, a hallgatói önkormányzat, a saját csoportom gyûlései, a nõcsoport, az olvasókör, a spanyolórák és az összes rendezvény, plusz a szervezésük. Toni egypárszor itt aludt nálam. Már jó ideje sejtettem, hogy fog még jönni hozzám. Soha nem szól elõre. Egyszer csak megszólal a csengõ, aztán már ott is van az ágyamnál és dobálja le magáról a ruháit. Reggelente nem sietõs neki, gyakran délutánig elbeszélgetünk, teázunk meg zenét hallgatunk. Illetve inkább én beszélek, Toni meg hallgat, mert elég csendes. õ a tettek embere, nem a szavaké. nincs szüksége rá, hogy fel-alá járkálva magyarázzon és fecsegjen. Gyakran úgy érzem, hogy szavak nélkül is képes beszélni, annyira beszédes az arca. Az arckifejezésébõl le lehet vonni a következtetéseket, ha az ember veszi a fáradságot és odafigyel. Toni szörnyen bizonytalan, ugyanakkor a legerõsebb ember, akit csak ismerek. Mindannyiunknál bátrabb. Egyszer tök egyedül lefújta egy szõrmeüzlet kirakatát. Az ebédlõben rögtön észreveszi, ha ugyanaz a leves, mint elõzõ nap, vagy valami más gond van vele. Mi többiek csak kanalazunk némán vagy egymás közt morgunk. nem tudok ma Mimosával és ninnivel elugrani a bárba a gyûlés után, mert tanulnom kell. plusz Toni is jöhet bármikor. Február 10. karácsonykor nagyi azt mondta, hogy a barátai már mind elmentek most, hogy kyllikki is meghalt a függetlenségi napot megelõzõ héten. nagyinak nincs kedve egyedül elmenni a nyugdíjasklubba, bár a lelkész személyesen jött el hozzá, hogy elhívja, és a nagyi nagyon kedveli a lelkészt. – nagyon derék fiú – dicsérte nekem. – Olyan szórakoztató történetei vannak. És megölel minket. Minden alkalommal egyesével megölel mindannyiunkat, pedig ezt nem mindenki kedveli. Ahogy nagyi a lelkészrõl beszélt, fakó szemében egy percre megcsillant a régi kékség. Mégis azt mondta, hogy többé nem megy el a klubba. Talán elugorhatnék a nagyihoz a húsvéti szünetben, de akkor kimaradnék a nagypénteki menetbõl, amit már megszerveztünk. ninnivel kitaláltuk a ruhámat is, olyan prostituáltszerû lesz. kicsit olyan volnék, mint Mária Magdaléna. Toni ötlete volt az egész, õ kérte meg ninnit meg más képzõs diákokat, hogy tervezzék meg a ruhákat és a transzparenseket. Toni fekete bõrû Jézusnak öltözne.

297

Február 27. Évekkel ezelõtt kiléptem az egyházból, de a gyülekezeti önkéntes körben azért részt veszek. Szombatonként még mindig járok Helgéhez. Takarítok nála egy kicsit, fõzök és elbeszélgetünk. Helge majdnem olyan öreg, mint a nagyi, de úgy kacsingat, hogy azt hittem, bármelyik pillanatban lecsaphat majd a fenekemre, de nem tette meg. Folyamatosan beszélni akar, bár mindig ugyanaz a téma: az idõjárás változásai vagy változatlansága, a tévémûsorok meg a vég nélküli politikai kommentárjai, hogy mit kellene tennie az elnöknek, és hogy a kormány hogyhogy nem érti ezt meg azt, meg hogy Suvi-Anne hogyan ásta alá a baloldal jó hírét. Egyszer felajánlottam, hogy olvasok neki az újságból, de egyedül szereti lapozgatni. Helge lakásán egy kissé állott a levegõ. Az öregember ruhái, a túl sokáig megõrzött ételek meg a sok régi limlom árasztják magukból. Igyekszem nem foglalkozni vele, a nagyira gondolok. A nagyi miatt csinálom ezt. Ha már nem tudok sehogy sem elutazni hozzá, legalább egy másik öreggel vagyok. Igazság szerint nekem is szükségem van Helge társaságára. Toni ninnivel alaposan kikísérletezte, hogyan mutat az emberi test befestve, hogy ne valami szerecsen király legyen belõle a nagypénteki menetre. Minden este ezen ügyködnek. április 13. nem bírtam kihagyni a nagypénteki felvonulást. Szerencsére. nagyon nagy volt. Toni sétált elöl egy igazából pillekönnyû keresztet vonszolva, amit kartonpapírból eszkábáltak össze. Mindenki kitett magáért. Azokat jelenítettük meg, akiket társadalmunkban lenéznek és elnyomnak: a prostituáltakat, a lappokat, a cigányokat, a melegeket, a leszbikusokat, a kövéreket, a ketreces csirkéket, a fogyatékosokat és az iszákosokat. Az út mentén iszonyú sok ember összegyûlt. nagy részük biztatott bennünket, de jött egy nõ, aki leköpte Tonit, Toni meg persze visszaköpött. Úgy látszik, nem emlékszik a másik orcádat is dologra. Majdnem igazi ökölharc kerekedett belõle, de valaki elcipelte onnan a nõt. Rikoltozása egy kis ideig még zavaró volt, de aztán beleveszett a kiáltozásunkba, az éneklésünkbe és a kereplõk zajába. Még elhangzott néhány beszéd a diákotthon épülete elõtt, aztán énekeltünk. Úgy éreztük, hogy tényleg tettünk valamit, hogy hatást gyakoroltunk. Az emberek körülöttünk olyan szépek és erõsek voltak, és a szívük úgy vert, mintha hatalmas dobok volnának. Ehhez az erõhöz nem lehetünk hûtlenek. nehéz volt befejezni és elszabadulni, hazamenni. április 15. Többször is próbáltam hívni a nagyit, de egész nap nem vette fel a kagylót. Már egészen biztos voltam benne, hogy meghalt, és többet nem fogom tudni megölelni és beszélgetni vele, aztán késõ este végül elértem. Azt állította, hogy egész 298

nap otthon volt, csak elfelejtette betenni a hallókészülékét. állítólag nem hallotta, hogy csörgött a telefon. április 16. Beszélgettem Mimosával a nagyiról és arról, milyen érzés volt egy egész napon keresztül abban a hitben élni, hogy meghalt. Azt nem volt kedvem megosztani vele, hogy utoljára karácsonykor láttam, de azt elmondtam, hogy a nagyi mindig felveszi a telefont, ha hívják. – nincs senki rokon, aki járna hozzá? – kérdezte Mimosa. – nincsenek rokonai. – Akkor egy ápoló vagy valami ilyesmi? nevethetnékem támadt. A nagyi soha az életben nem fogadta volna el egy idegen segítségét a házimunkában. Felesleges lett volna akár szóba is hozni elõtte, mert elvbõl mindent egyedül csinált. Hetente egyszer megfõzött, és a verandán álló szekrényben tartotta az ételt. A leves a hét vége felé már kezdett penészedni, de a nagyit kemény fából faragták, nem olyan, akinek a légyfing is megárt, és ezt várta el másoktól is. Ételt márpedig nem pazarolunk el. – Vannak ám trükkök – vetette fel Mimosa. – könnyen szervezheted úgy az életed, hogy a nagyid ne legyen teljesen egyedül otthon, még ha abban a hitben él is. õ is elégedett lehet meg te is. Elõször arra gondoltam, hogy Mimosának elmentek otthonról, de aztán elmagyarázta, mire gondol. Azon a hétvégén Mimosa kocsijával leugrottunk a nagyihoz. Visszafelé már az éjszakába nyúlt az utunk, természetesen nem akartam sokáig idõzni a városon kívül. Sokakat felültettem volna, ha ott maradok lébecolni. Május 7. A nagyi korán kelt. Én éppen akkor értem haza a partizásból. Azt vártam volna, hogy Toni végül felhív majd magához, de közölte, hogy elfáradt. Mikor elindultunk hazafelé, a postások már az utcákat járták. Már oda sem kell néznem, hogy tudjam, a nagyi elsõ teendõje elhúzni a függönyt a konyhában. Hadd lássák a szomszédok, hogy milyen korán kelõ és szorgalmas. Elhúzza a függönyt, felgyújtja a lámpát, és már mehet is szépen vissza aludni. Ma mégse feküdt vissza, a konyhában maradt. kávét fõzött, és keresgélt valamit a polcokon meg a szekrényekben, biztos a szemüvegét. nem találta meg, leült kávézni. Miután megivott egy csészével, csak nézett kifelé az ablakon a sötét dûlõútra, tenyerével a viaszosvászon terítõt dörzsölgetve. Így üldögél órák hosszat nap nap után, pedig most már bõven volna ideje és pénze bármire. nagyi napjai rémisztõen ostobán telnek. Lehet, hogy õ örömét leli bennük, mert az élete során annyit kellett dolgoznia, de legalább néhanapján elmehetne valahová. 299

A boltba azért eljár, de oda is csak ritkán. általában nem vagyok ébren, amikor vásárolni van, de néha észreveszem, hogy az asztalon ott egy egész kenyér, vagy hogy egy új hagymás felvágottat kezd meg. A hagymás felvágott szagát mindig is utáltam, még inkább a fõtt hús bûzét. Gyakran már kora reggel ez töltötte be az egész házat, amikor nagyi nekiállt ebédet készíteni. nehezemre esett öklendezés nélkül lemenni a földszintre, és még nagyobb kihívás volt megenni az ételt az utolsó falatig. Talán éppen ezért lettem vega, a tányér húslevesek miatt, amiket a nagyi belém kényszerített. de õ persze nem képes felfogni, hogy van, akinek nem kell a finom hús. Még mindig nem érti, egyszerûen nem hiszi el, hogy nem vágyom egyetlen szelet felvágottra sem, a sonkáról meg a kocsonyáról nem is beszélve. Mindig veszekedünk emiatt, nem is készít nekem külön soha semmit. karácsonykor azért kaptam rakott karalábét. Május 25. Üres volt a konyha, és már éppen elkezdtem volna mással foglalkozni, amikor nagyi feltûnt a színen. Meztelen volt. Bár egyáltalán nem mutatta a szellemi leépülés jeleit, rögtön az jutott az eszembe, hogy ez már annak az elõszele. Most kezd megbolondulni. Úgy nyújtózkodott ráncos karjával, hogy egyszerûen kellemetlen volt néznem. A konyha különbözõ pontjain bukkant fel, különféle testhelyzetekben. Ritkás haja szabadon lengedezett. Lefogyott, és úgy táncolt fel s alá, mint aki épp most szabadult a tündérek koncentrációs táborából. Egy tündér, aki már csak egy néhai tündér emlékképe és karikatúrája. A függönyök persze be voltak húzva, és a következõ pillanatban nagyi már köntösbe bújt. Talán mégis az eszénél van még. Már nem nézek rá mindennap. Honnan tudhatnám, lehet, hogy továbbra is repkedni szokott meztelenül, még ha nem is az a típus. Egy nagyi nem táncol, fõleg nem meztelenül. nézi a Gazdagok és szépeket a tévében, vagy olvasgatja a tegnapi újságot. de táncolni? nemsokára elhúzza a függönyt és megint az asztalnál ül, jobb kezével dörzsölgeti a viaszosvásznat. Most is úgy néz kifelé, mintha arra várna, hogy a tavat lássa odakint, mint a régi házban, és meg volna kissé lepõdve, hogy csak az útra és a többi házra lát rá. Csak felnõttként értettem meg, hogy miattam költözött el a szigetrõl, mert onnan nem tudtam volna iskolába járni. Sokáig azt hittem, hogy magának akart könnyebb életfeltételeket. Bent a faluban mind a ketten attól rettegtünk minden egyes nap, hogy megpillantjuk anyát valamelyik részeges alak társaságban. késõbb kiderült, hogy feleslegesen aggódtunk, mert már évekkel korábban elköltözött. nagyi kezén felejtettem a tekintetem, ahogyan puha kis köröket rajzolt, mintha babusgatná, nyugtatgatná az asztalt. A köröket tisztán láttam, bár a kép csak má300

sodperces szünetekkel jött át. nagyi keze mindig más ponton nyugodott, mint az elõzõ képen. Akkor tûnt fel, hogy az asztal üres. nagyi a gyógyszeradagoló dobozát a konyhaasztalon tartotta, már évek óta. Lehet, hogy átvitte a hálószobába? Rögtön felhívtam. A hangja vidáman és élénken csengett, mint mindig, ha rácsörögtem. Csevegtünk errõl-arról, és megígértem, hogy hamarosan meglátogatom. Elmondta, hogy mennyire vár. Aztán rákérdeztem, nem felejtette-e el bevenni a vérnyomásgyógyszerét. – persze hogy nem. Ott van a doboza a konyhaasztalon, nehogy megfeledkezzem róla. nem kell aggódnod miattam. Mától kezdve mindennap figyelnem kell a nagyit. Május 27. A gyógyszeradagoló doboz még mindig nem került vissza a konyhaasztalra, de a nagyi egészen normálisnak látszik, leszámítva az alkalmi nudista rohamait, és azt, hogy egyes napokon mintha egyáltalán ki sem jönne a konyhába. Azt hiszem, nem mindig van kedve kikelni az ágyból. Este leugrunk vidékre Mimosa kocsijával. Egy rókafarmot fogunk meglátogatni, kaptunk engedélyt, szóval fotózhatunk. Interjút készítek a farm tulajdonosával, Toni is jön. Május 28. nem bírom megírni az interjút. nem vagyok én újságíró! Az Aamulehti aligha fogja lehozni a cikket, pedig Mimosa lõtt egy csomó szép fotót. Lehet, hogy megírnia is neki kellene az egészet. Ma még el kell mennem spanyolórára, és fel kell varrnom a flittereket a hastáncos szoknyámra. Ahogy hajtottunk hazafelé a farmról, Toni elmondta, hogy nyáron elmegy Berlinbe. Fura, hogy ninni is épp oda készül. Én már húsvétkor sejtettem, hogy van köztük valami, bár egyikük sem merte õszintén bevallani. de abban tutira biztos vagyok, hogy Toni nem fogja sokáig bírni ninni mellett. Én nyáron az egyetemi könyvtárban fogok dolgozni. Már hétfõn kezdõdik a munka. kávészünetben lehet, hogy veszek majd egy berlinert, hogy nekem is jusson egy kevés Berlinbõl. Már jó ideje ugyanaz az érzés fog el a számítógép elõtt. Mintha gyóntatószékben ülnék. Azelõtt csak magamnak írtam. próbáltam összegyûjteni a dolgokat, és segíteni magamon. Akkoriban úgy éreztem, hogy ez csak nagy ritkán jön össze, nem tudok vele foglalkozni. Elnézést kellett kérnem magamtól: bocs, hogy ilyen rég jelentkeztem. nem igazán volt idõm rád. Mostanában ez szinte a jelmondatommá vált. Rányomathatnám egy pólóra. 301

Május 29. A nagyi ül a sötétben, ahogyan én is. A webkamerán éppen hogy csak kivehetõ, mert kevés fény jön be kintrõl. Június 3. A nagyi konyhája üres. Soha nincs ott senki, amikor figyelem. Elõször az a hülye ötletem támadt, hogy talán a kamera romlott el, vagy a nagyi csinált valamit a géppel, mondjuk, kihúzta a vezetéket. de akkor nem látnék semmilyen képet. És most látok. A függönyök a konyhában el vannak húzva este és reggel is. Az asztal üres, a szõnyeg egyenes. A falióra mutatói hangosan ketyegve haladnak körbe-körbe. Az egész órákat olyan erõs kondulással üti el az óra, hogy az udvarig kihallani. Szinte sikerül megtörnie a némaságot, és áthatolnia a csatornákon, amelyeken át nincs a hangoknak útjuk. A nagyi korábban is sokszor nem ment ki a konyhába. Lehet, hogy végül mégiscsak elment valahová, mert már a telefont sem veszi fel. Újra meg újra indítom az internetes kapcsolatot, felmegyek a titkos weboldalamra, megadom az azonosítóm és a jelszavamat. Arra számítok, hogy ez alatt a kis idõ alatt valami megváltozik a webkamera képén. Hogy a nagyi a legnagyobb nyugalomban tett-vett a konyhában, mialatt ki voltam lépve. Akár állandóan is belépve maradhatnék. nem kerülne semmibe, mert kollégiumi juttatásként jár az ingyenes internetszolgáltatás. Június 4. A kamera a kredenc fölé van szerelve úgy, hogy a nagyi ne vegye észre, hacsak nem hozza ki a kamrából a létrát, és nem kapaszkodik fel a mennyezetig – ahogyan én tettem. Mimosa régi számítógépe a konyhai sarokszekrény felsõ polcán van. Azt mondtam a nagyinak, hogy az a saját gépem, és addig ott tárolnám, míg nem lesz rá újra szükségem vagy el nem adom. És még hozzátettem, hogy semmiféleképpen se mozdítsa el, sõt ne is nyúljon hozzá, mert az efféle eszközök nagyon érzékenyek. A nagyi még véletlenül sem kerülhetett a gép közelébe. A kamera az üres helyiséget mutatja. Talán a nagyi mégiscsak rábukkant a kamerára, és bosszúból úgy döntött, hogy megijeszt. de a nagyinak nem szokása így szórakozni. nem tudom, hogy természeténél fogva ilyen egyenes-e, vagy az élet tette ilyenné. Talán a pálinkába fulladt a humorérzéke, elõször a nagypapáéba, aztán anyáéba. néha azért szokott nevetni, például ha arról mesélt, hogyan járt az unokatestvérével, amikor a háziasszonyképzõt végezte. Belehajtottak kerékpárral a csûr oldalába, és az unokatestvére leesett a bringáról, bele a csalánosba. kérdeznem kell még errõl, és kérnem kell fényképeket is. És persze rajtam is nevetett, amikor kisgyerekként butaságokat beszéltem, meg kendõvel a fejemen mászkáltam fel-alá. de amúgy nem volt egy nevetõs ember. 302

A palacsinták illata a nyílt tengerig elér, muszáj visszatérnem a sziget partjára. Végigsimítom a fák leveleit, ahogyan békésen szállok a ház felé. Letépek egy nyírfalevelet, erõsen szorítom a markomban. Ott volna, amikor felébredek reggel. Ez lehetne a bizonyíték. kOVáCS-GYõRFFY ÉVA fordítása

303

juHA itkonen

Vendégszoba Timo hívása váratlanul érte kaitsut, félévnyi hallgatás után. nem volt ebben semmi különös, õ mindig ilyen meglepetésszerûen jelentkezett, húszesztendõsen is, amikor a legszorosabb volt a barátságuk. Timo Tamperében lakott, kai Helsinkiben, s Timónak megvolt az a jó szokása, hogy bejelentés nélkül megjelenjen az ajtóban, ott álljon egy szép napon a lépcsõházban özönvíz elõtti gitárjával és ótvarkoszos sporttáskájával. Ez még az õsidõkben volt, még a mobiltelefon se létezett. Menedékjogot kérek, ezzel állított be mindig Timo. Humanitárius okokból, mondta. Itt állítólag van hely bõven. És ez így is volt. A lakás kai keresztapjáé volt akkoriban. Amikor kai elsõ egyetemi éve kezdetén becipelte kevéske ingóságát a lakás legvilágosabb szobájába, és a nappaliban elhelyezte a hifit meg a tévét, a kégli még mindig szinte lakatlannak látszott. A két szobán és a konyhán kívül a lakásban volt még egy harmadik, kisebb szoba, amely valójában nem tartozott nevetségesen alacsony árú albérletéhez. keresztapja tartotta ott a mappáit és a levelezését, így szólt a megállapodás, de Timo valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag mindenképpen ebben a szobában akart aludni, amikor ott volt, terpeszkedni a szebb idõket látott bõrkanapén, bámulni a könyvespolcon szunnyadó zászlócskákat, a falra aggatott subaszõnyegeket. A keresztapa, jogtudós professzor hosszú ideig agglegényéletet élt, a szobát dolgozószobaként használta, mígnem tíz évvel ezelõtt, meglett korában megnõsült, és orvos feleségével együtt Munkkiniemibe költözött. kai mindig úgy emlékezett vissza erre a szobára, mint amilyen akkoriban volt: fölösleges helyiség. Amikor elvégezte az egyetemet, rögtön megvette keresztapjától a lakást, és szabad éveiben apránként berendezte meglepõen gyorsan gyarapodó tõkéjének köszönhetõen. Szakemberekkel mázoltatta ki a lakást és újíttatta fel az ablakpárkányokat, a konyha berendezésében belsõépítész tanácsát kérte. Az összes bútordarabot az Annankatu és a Freda butikjaiban vette meg, a világítótesteket maga hurcolta haza dániából. Alapos felújítást végzett, de a keresztapja szobája felemás lett. A förtelmes bõrkanapé valahogy ottfelejtõdött a legtávolabbi sarokban, zavarta a belsõépítészeti munkát. kai megígérte, hogy eltünteti bácsikája helyett a monstrumot, de a dolog valahogy mindig elmaradt. Lassan megkedvelte a kanapé nehézkes idomait, értékelni kezdte, hogy az idõvel dacolva terpeszkedik a régi helyén, fittyet hányva a múló évtizedeknek és az öregedõ embereknek. õsrégi volt, de kai mégis az ifjúsághoz kötötte, Timóhoz és sok más haverjához is, akik azokban a zajos, ellentmondásos, magányosnak aligha nevezhetõ esztendõkben hevertek másnapos hajnalokon dimbes-dombos bõrölében. Timo valóban nem az egyetlen vendég volt, de a leggyakoribb, a kanapé nemhivatalos uralkodója. 304

Amikor most kai ajtót nyitott és beengedte Timót, õ elõször természetesen a kanapénak örült meg. kai csak állt melósruhában a küszöbön és nézte, hogy huppan bele Timo a kanapé egyik sarkába, emeli lábát a párnákra, karját a háttámlára. Elhevert rajta és heherészett rekedtes hangon, atyaisten, ez még mindig itt van, mondta, s kainak úgy tetszett, Timo még csak körbe sem pillantott, még fel sem fogta, milyen változások történtek a szobában. nem vette észre, hogy frissen festették a falakat, nem észlelte a világoskékbõl finoman zöldbe oldódó árnyalatot, melynek kiválasztásakor kai egy egész estét töltött Hannával a vaskereskedésben. nem látta a jelölõceruzával egészen a sarkokig berajzolt csíkokat, ahová majd a bordûr kerül. Timo nem is érzékelte, milyen csupasz és tiszta volt a szoba: kai lecipelte a pincébe az evezõpadot és a kézisúlyzókat, az elemeire bontott Lundia-polcot, s a keresztapjától megmaradt könyveket különösebb lelkifurdalás nélkül az antikváriumba vitte. kész lett minden. És valami volt a levegõben. Valaminek történnie kellett. Egyértelmû volt, fantáziát sem igényelt különösebben, amibõl Timónak egyébként az átlagosnál jóval több jutott, tízszer annyi, mint neki legvagányabb napjaiban. Hát te semmit se veszel észre? Fel se fogtad? nem akarsz kérdezni valamit? kai rögtön el akarta mondani, neki akart fogni azonnal. Röviden, egyszerûen, mert ilyen volt maga az eset is: gyorsan zajlott le, szimplán. Oly nyúlfarknyi volt az egész, hogy voltaképpen bármikor bele lehetett volna vágni. de Timo már a kanapén terpeszkedett, hasát vakarászta a pólója alatt, bámulta a plafont, és valami hülye bulvárcímlapról gagyogott, amit az újságosnál szúrt ki. A kanapé mellett a padlón pihent a repülõk utasteréhez méretezett táskája és az a bizonyos öreg gitár, melyet Timo mintha a régi szép idõk emlékére cipelt volna magával. Látom, elhoztad a lantot is, jegyezte meg kai. El, vetette oda Timo. S kai aztán már nem is kezdett bele, a pillanat, úgy tûnt fel hirtelen, most a legalkalmatlanabb, így magára hagyta Timót hõn szeretett kanapéján, hadd nyúzza azt a röhejes gitárját, õ pedig rohant lefelé a lépcsõn, hogy autóba üljön és odaérjen Lauttasaariba, ahol egy megbeszélésre várták. Majdnem minden este elmentek valahová. ugyan mi mást is tehettek volna? Üljenek otthon kettesben és bámulják a tévévetélkedõket? kainak elképzelése sem volt arról, mivel tölti Timo a napjait, nem is igazán érdekelte a dolog, de minden este, amikor belépett a lakásba, Timo ott volt, elõbújt a szobájából és a nappaliban fogadta õt, mint egy gazdáját hazaváró eb. Rögtön elindultak, a Mennyei béke terétõl egyenesen a tengerpart irányába. Május volt, verõfényes, hûvös hét: a napkorong, mely rendíthetetlenül függött az égen, fénnyel árasztotta el a jugendházak homlokzatát, de az északi szél kellemetlenül befurakodott a kabátjuk alá. A lépcsõn lesétáltak az Oksanen utcára, ott szélárnyékban voltak, majd határozott léptekkel a Múzeum utcába fordultak, és az utolsó száz méterrel a kuukuu vendéglõt célozták meg. Megszokott útvonal, több tucatszor járták végig ugyanúgy, egymás mellett bandukolva. 305

Mindig ugyanoda, a kuukuu vendéglõbe tértek be. Amikor annak idején, ifjabb korukban már nem futotta a pénzükbõl sörre, teát ittak, áztatták a filtert a langymeleg vízben a faliképek alatt, Lenin örökké figyelõ tekintetétõl övezve. Timo most is mindig ugyanahhoz az asztalhoz akart ülni, éles szemmel leste, mikor szabadul fel, s az egyik, a szokottnál is zsúfoltabb estén még rá is beszélt két képzõmûvész-hallgató lányt, hogy asztalt cseréljen velük. A kuukuuban kai apránként megkapta a szükséges információt Timo helyzetérõl. Valamennyit persze tudott is egy ideje, már õsszel megsejtette, hogy nincs minden rendben. de Timo nem az a fajta volt, aki nyíltan beszél az érzelmeirõl, sosem tette, még kainál is nehezebb volt lemondania a dolgok lényegét elfedõ rizsázásról. Minden áldott este hozzá kellett segítenie Timót, hogy belekezdjen, füstkarikákat fújt nyugodt ütemben a mennyezet felé, mialatt barátja egy gyufásdobozt hengergetett az asztalon, sztearindarabkákat tépkedett a gyertyatartóról, vagy épp a söralátétbõl hajtogatott repülõt. Timo némely szokása mindig is idegesítette kait, ezek a gesztusok, fõképp Timo két keze, melyeknek mindig gyurkálniuk kellett valamit. Ha a keze nem mozgott, szája képtelen volt szóra nyílni. Haladék, ezt a szót használta Timo. A végsõ haladék, az utolsó lehetõség. Igyekezett úgy tálalni a dolgot, mintha gondosan megtervezett, közös megegyezéssel kialakított helyzetrõl lenne szó, így próbálta megválogatni szavait is. de a válókereset már a bíróságon várta a sorát, katja adta be, ez tény volt, amit kai oly nagy nehézségek árán csak-csak kihúzott Timóból. S az is tény volt, hogy katja kihajította õt a lakásból. Timónak nõje volt, a tények ilyen egyszerûek, csak õ kissé nehezen fogadta el õket. Belém bolondult! Ezt mondta Timo az új nõjérõl. Elhidegült tõlem, mondta katjáról. És kainak igencsak uralkodnia kellett magán, mert minden olyan álságos volt és oly unalmas, ezt kellett hallgatnia estérõl estére, higgadtan és türelmesen végigülnie az asztal túloldalán, hogyan alakítgatta Timo a valóságot a maga kényekedve szerint. Csak szavak, Timo, csak szavak, de Timo nem volt különösképpen tehetséges, voltaképpen épp a szavakkal való tökéletlen bánásmódja volt a legidegesítõbb. Mint egy amatõr üvegfúvó, reménytelen. Hazudj már ügyesebben, mondta volna kai. Hazudj úgy, ahogy én. nem mintha nem érezte volna át kai gyötrelmeit. nem volt részvétlen, még csak félvállról sem vette a dolgot. kai ide-oda futó pillantása, szüntelen doboló ujjai, a lábrázás, ami folyamatos mozgásban tartotta az asztalt is... Timo egyáltalán nem örült, hogy ilyen állapotban látja a barátját. Eszébe jutott, igen, bár szinte már eltemette az emléket magában, de most felötlött benne, ahogy Timót nézte. pontosan ilyen zûrös helyzetben volt pár esztendõvel ezelõtt õ is, úgy harminc táján. néhány évnyi rágódás után végül otthagyta Mariát, így kezdõdött. Ez volt az egyetlen helyes döntés, mégis egy álló esztendõn át úgy érezte, hatalmasat hibázott. Az elsõ alkalommal valóban cserbenhagyta õt józan ítélõképessége. Így utólag átgondolva talán az volt a legrosszabb, az döbbentette 306

meg õt leginkább, hogy képtelen volt eszével irányítani az érzelmeit. Ellenkezett a rációval, hogy olyasmire vágyjon, amit még csak nem is akart, hogy féljen attól, most elveszítette élete egyetlen lehetõségét az igazi szerelemre, mintha létezne úgymond kétféle szerelem: az igazi, meg valami kevésbé igazi. Ebben sosem hitt, de a józan ész, úgy látszik, nem volt elegendõ, hogy megvédje õt az érzelmek esztelenségétõl: ott vergõdött derékig a mocsárban. Az ingoványban, mint annyi más ember is, ugyanúgy, mint most Timo. kai emlékezett rá, hogy akkor is itt ültek, természetesen ugyanennél az asztalnál, Timo épp akkoriban tért haza valahonnan dél-Afrikából, ahová fotózni ment, és baromi magabiztos volt, bronzbarna, a szokásosnál is nagyobb hanggal. Megnõsült azon a nyáron, a poronty már becsúszott, s hogy katja gyereket vár, ezt a nagy hírt osztotta meg Timo kaijal egy óvatlan pillanatban, miközben kissé rekedt hangon, könnyes szemmel próbálta feltárni Timónak megmagyarázhatatlan melankóliáját. Te, ez a csaj skatulyába zárt téged, mondta akkor Timo. kainak eszébe jutott most, még a hangszín is felidézõdött benne, ahogy barátja hirtelen az asztalra könyökölve feléje hajolt, és a meg-megrebbenõ gyertyaláng fényében félig súgva ejtette ki a mondatot, mint valami hétpecsétes titkot. Timónak akkoriban még hosszú haja volt, sokkal inkább mûvészkülseje, mint most. Mikor kaihoz beszélt, bal kezével végigsimított zsíros copfján. Mi a franc? kérdezte erre kai. Skatulyába, kaitsu! Maria skatulyába zárt! Ott döngicsélsz most bent, züm-züm-züm. Timo kezébe vette a gyufásdobozt és megrázogatta egyszer, kétszer, háromszor. kai kikapta Timo kezébõl a skatulyát, s a végén felkacagott, még most is hallotta akkori, üresen kongó nevetését, ugyanannál az asztalnál ülve. – Te, Timo, figyelj csak! – szólt most kai a barátjához. A csönd kezdett idegesítõen hosszúra nyúlni, jobb volt megtörni. – na mi van? – Téged zártak skatulyába! Timo épp hogy csak elmosolyodott, fülig nem szaladt a szája. de láthatóan kapcsolt, kétség nem fért hozzá, hogy emlékszik még a mondásra. – Engem zártak skatulyába, az istenit neki, én vagyok benne! – na jó. Oké. Még jó, hogy egyelõre nem a lejtõn. És ki zárt be a skatulyába? – Mit tudom én. – katja? Vagy az a másik? – nehéz kérdés… kettejük közül... – de te magad igyekeztél oda. Ezerrel. És most ott vergõdsz benne. Züm-züm-züm. A gyufaskatulyában volt két furcsa kinézetû gyufaszál, csak valami erõtlen zörgésféle hallatszott a dobozból, ahogy kai rázogatta. Szerette volna, ha Timo belemegy a játékba, esetleg odanyúl a gyufásdobozért és magához ragadja. de Timo csak bámult meredten, mintha a barátja áthágott volna valami közösen kialakított 307

határt, mintha illetlenül viselkedett volna, amikor átnyúlt az asztal fölött és Timo fülénél rázogatta a skatulyát. – Züm-züm-zime-zum, recefice! A francba is, kaitsu, add már ide! Bagatell ügy, mulandó, bagatell. Szomorú persze, de semmiképp sem olyasmi, amit ne élhetne túl az ember. kai nem is gondolt rá voltaképpen, nem tépelõdött rajta napközben, a megrendelõk és a lauttasaari iroda között ingázva. Mindig volt valami míting, amire rohanni kellett, prezentáció, amit össze kellett állítani, és szép lassan függõ lett: a sarokban zúgó légkonditól, a viccmeséléstõl a kávéautomata mellett, a felpezsdülõ adrenalintól egy-egy sikeres üzletkötés után, az egész csapatban bizsergõ izgalomtól, mikor valami nevesebb cég bejelentette kampánymegrendelési szándékát. Hanna számára sokkal nehezebb volt a helyzet. kai persze felfogta ezt, látta rajta, hogyan menekül bele õ is a munkájába, úgy gondolta, már-már érti, mit érezhet a lány – kai hülye módon viselkedett néha, de a nõkrõl többet tudott, mint sokan mások. Többet, mint Timo, ezt gyanította, bár tisztában volt vele, mi mindenben volt barátja sokkal bonyolultabb szerzet, mint õ. Vajon Timo hogy reagált volna a helyzetre? Mit tett volna? képes lett volna ugyanolyan nyugodt maradni, ugyanolyan higgadtan cselekedni, mint õ? Vajon megtalálta volna-e a megfelelõ szavakat, tudott volna-e úgy szólni, hogy az épp elegendõ legyen, s ne lõjön túl a célon? Hanna dolgozott aznap, kai a palace-ban ült. A lány nem sírt a telefonban, de olyan halkan beszélt, hogy alig lehetett érteni a szavát. kai visszament a folyosóról a tárgyalóterembe, elnézést kért a távozása miatt, és azonnal indult: taxival ment az Aleksire, ahol Hanna várta a villamosmegálló védõteteje alatt a szakadó esõben. Ültek egymás mellett az autó hátsó ülésén, épp olyan szoros közelségben, mint egykor hajnaltájt, amikor hazafelé tartottak valahonnan, és kai szorosan fogta Hanna kezét, másik kezével a szeme sarkát törölgette, melybõl a Hesperia utca fényeiben végül kibuggyant pár könnycsepp. Bagatell ügy, mulandó, bagatell. kai még mindig Hanna mellett ült, a fiatal nõgyógyász az eljárás lényegét magyarázta. kai leszaladt a földszinti kis boltba, vizet, csokoládét és virágot hozott, szépen elhelyezte az éjjeliszekrényen, amíg Hanna a mûtõben volt. kiment rágyújtani, lebonyolított két munkával kapcsolatos hívást, majd visszatért a betegszobába. Hanna már ott volt, mély álomba merülve a halványkék takaró védõszárnya alatt. két bogyócska, csak hogy nyugodtan aludjon, szólalt meg a nõvér. kai a szoba sarkába tolta a kis asztalt, bekapcsolta a laptopját, zavartalan nyugalomban dolgozott egy kültéri reklámkampány árajánlatán, míg aztán sötétedéskor Hanna felébredt és szólongatni kezdte. Ennek már majd egy hónapja. A 13. héten történt. Az elmúlt három hét alatt kai szinte csak este és éjszaka látta Hannát, még reggel is alig-alig: mikor fél nyolc tájban felébredt, Hanna már nem volt otthon. Egy közepes méretû finn bank fúziót tervezett egy nála háromszor nagyobb dán pénzintézettel, Hanna volt finn részrõl az egyik tanácsadó. Egy a sok közül, egy a több tucatból, a fúzió nagy volt 308

és szerteágazó – mindent összevetve a hadmûvelet különbözõ szintjein talán kétszáz jogász és közgazdász is hajtotta a verklit napi 24 órában, hogy összeolvasszák a két szervezetet, melyekben alapvetõen az égvilágon semmi más közös vonás nem volt, csak a növekedés szándéka. kétszáz ember a zsúfolt reggeli és esti repülõjáraton Helsinki-Vantaa és kastrup között, mindenki fejében ugyanaz a nemes cél – és saját magánéleti problémái. Abortusz, válás, penész a házban, középfülgyulladás, tanulási nehézségek, hiteltörlesztés, nem kívánt terhesség. Fura dolog felnõttnek lenni, gondolta olykor kai. Fura, hogy meg kell próbálni összehangolni az élet dolgait. Egy szép napon majd, még nem, nem most, de nemsokára. Egy szép napon leülnek és mindent megbeszélnek Hannával. Hanna magától nem fogna bele, kainak kell megtennie. Bagatell ügy, mulandó, bagatell. És oly egyszerû lenne újra megpróbálni, legközelebb már sikerülni fog, kai egészen biztos volt benne, száz százalékig bizonyos, és ha majd a gyászidõ nemsokára letelik, és a közepes méretû finn bank meg a háromszor akkora dán három hét múlva egyesül, megajándékozza Hannát e bizonyosságával. Hanna volt az a nõ, akivel kai jól kijött. És Hanna volt az a nõ, aki jól kijött kaijal. Hannában volt elegendõ erõ, magabiztosság, Hanna képes volt elfogadni azt a fajta jót, amit kai nyújtani tudott. És sosem nyafogott semmiségekért, nem bonyolította az amúgy egyszerû dolgokat. Ha itt van, hát itt van, mondta Hanna, mikor Timo megjelent. Tõlem maradhat, amíg akar. Illetve, amíg te akarod, hisz a te haverod. És kai nem tudta, nem akarta feltenni a kérdést, emlékszik-e Hanna, hogy a világoskék szobában, a bõrkanapé melletti szekrényben a legjobb barátnõjétõl kapott nadrágpelenkák lapulnak, és egy tehénkés frottírrugdalódzó, amit kai még áprilisban vett egy üzleti útján Genfben. És megint a kuukuu vendéglõben ültek, Timo kezdte újfent kupica töménnyel kísérni minden egyes korsó sörét. A szolid sörözés kezdett lassan ivászattá fajulni, kait egyre inkább fárasztotta a dolog: a reggelente kilenckor kezdõdõ értekezleteken szinte külön-külön érezte minden egyes ledöntött korsó hatását. Amikor ma reggel a nyakkendõjét kötötte az elõszobai tükör elõtt, hirtelen ötlettõl vezérelve benyitott a kanapés szobába és bekukucskált. Timo a kanapén feküdt anyaszült meztelen, takaró nélkül, szõrös lábszárai áthajlottak a szófa karfáján. A padlón a gitárja fedlappal lefelé fektetve, mellette az ipodja, a mellett egy könyv. kai megtiltotta ugyan Timónak, hogy a szobában bagózzon, de a párkányon a hamutartóban három filterig szívott cigarettacsikk éktelenkedett. És most tisztán felidézõdött benne, milyen is Timo, eszébe jutottak korábbi ittlakásai. Volt neki tényleg egy ilyen tulajdonsága: mindig úgy viselkedett, mintha otthon volna. Megette, amit a hûtõben talált, tusolt egyet és eszébe se jutott, hogy feltörölje maga után a vizet, kikajabált a fürdõbõl, hogy törülközõt kér, és amikor ez az egész a hétvége után is folytatódott, Timo távozása minden alkalommal minimum olyan várva várt esemény lett, mint hirtelen feltûnése. 309

kilenc nap, hosszú idõ. Túl hosszú. Viszont Timót nem kellett már beszédre ösztökélni, beszélt õ kéretlenül is, ugyanazt az istenverte gumicsontot rágta, s e tevékenységét az átalvatlan éjszakák és eláztatott esték kínkeservesen lelassították. Bár kai memóriájában most már felidézõdött Timo minden jellemvonása, volt néhány pillanat, amikor úgy érezte, vadidegen ember ül az asztal túloldalán. Bárki lehetett volna a helyzetében. Bárki beszélhetett volna így. Ezen az estén, az alkoholtól mákonyos szakaszban Timo váratlanul szinte agresszívan kezdett viselkedni. Ha be volt állva, kiszámíthatatlan volt. kai emlékezett még rá, mikor egyszer nagyon régen, még a szülõvárosukban erõnek erejével rángatta le Timót az autósztráda fölött átívelõ felüljáró korlátjáról, vagy gázolt bele egyszer Timo után sietve egy õszön a jéghideg vízbe. Ilyen húzásai voltak akkoriban, amikor elsõ szerelmi kapcsolata zátonyra futott. – Én soha senkit nem csaltam meg – mondta. – na, ne már! nem kell a rizsa! Még hogy senkit? – Senkit. – Ja. pauliinát sem. Meg Essit sem. Még azt a... hogy is hívták? niina? Borzasztó egy csaj volt. A nevek meglepõ könnyedséggel jutottak eszébe. Timo volt barátnõi. kai nemcsak a nevekre emlékezett, hanem sok minden másra is: Essi hippiszerelésére és kézzel sodort cigijeire, arra, hogy pauliina hajnalban mindig elzsibbadt a piától, meg niina rózsaszín bogárhátújára, amivel körbefurikázta a piacteret. Vajon hol vannak most? És mit keresnek kai gondolatai között? Mindegyikükkel futott egy ideig, legalább egy évig. pauliina igazán jó fej volt, Timónak való. de lelépett valahová, cserediáknak, vagy hová, igen, Írországba, és azon az õszön, öt-hat évvel ezelõtt Timo bánatában felszedte katját. nem, nem is így történt: a határozott katja egyszer csak megjelent, megsejdítette a lehetõséget és magához ragadta a társtalanságtól berezelt férfit, aki egyszerûen csak oltalomra, gondoskodásra és rendre vágyott, a változatosság kedvéért. Timo egész életében két nõtípus, az anyáskodó és a laza között ingadozott. kívülrõl figyelve gyerekjáték volt e képletet meglátni. – És katját sem. õt se csaltad meg. – Hát, ahogy vesszük. de nem. Gyakorlatilag nem. – Hát ez az! Ez a te problémád. – Meglehet. Ez telibe talált. Timo megpróbálta egy vigyorral nyugtázni kai szavait, de kai komolyan gondolta, amit mondott. pipogyaság, komolyság, hajlam rágódni a dolgokon –Timónak volt néhány olyan tulajdonsága, amit kai képtelen volt megérteni. E tekintetben katja, összes hibájával együtt áldás volt, jó irányba változtatta meg Timót. Belátta ezt kai is, katja ráncba szedte a fiút. – nem vicc, komolyan gondoltam, Timo. Ha megcsalod, csald meg! de ne gondolj rá! – Mire? 310

– A megcsalásra. ne gondolkodj rajta. A fenébe is, ne foglalkozz vele állandóan! Sokkal rosszabb dolog gondolni rá, mint megtenni. – A szakértõ megszólalt... – A rossebbe! Gondolkodj már! A tétlenség is tett! Éppannyira, mintha csinálnál valamit. Éppenolyan döntés, van következménye, okoz valamit. nincs olyan alternatíva, hogy homokba dugod a fejed, és csak akkor húzod elõ, ha elment a farkas. A snapszos pohár érintetlenül állt a korsó mellett, Timo a barátja elé tolta. kai Timo szemébe nézett, aztán fogta, és egy hajtásra legurította az egészet. A hajnalok Timóval, valamikor a kilencvenes évek derekán, õk ketten négykézláb a nappaliban a nagy faláda mellett, a hifitoronyból Tom petty vagy épp a Rolling Stones bömbölt, odakinn nyirkos januári hideg, és õk még mindig ébren vannak, keresztapu bárszekrényének utolsó, némileg gyanús külsejû maradékait emésztik fel éppen… – Mintha úsznék – szólt Timo halkan. – Tudod, mint mikor fekszel a parton halálos nyugalomban baromi sokáig, és aztán eleged lesz belõle, és csak hogy valami mást is csinálj már, a vízbe csobbansz és tempózol egypárat. És ott, a tó közepén, de azért úszva elérhetõ távolságban meglátsz egy szigetet. És úgy gondolod, meg kéne nézni magadnak, persze aztán vissza is jönnél majd. – Ja. Még jó hogy. – Elõször még ragyogó napsütés, nyugalom van. kellemesen izgalmas élmény. És aztán egyszer csak beborul az ég, fekete felhõk sorakoznak. nekivadul a szél, eszméletlen nagy hullámok csapnak fel. És te ott vergõdsz a hullámcsapások között, épp egyforma távra a szigettõl és a parttól. Ott ringsz a vízen, erõ is kell hozzá, persze, és van is még egy darabig, de nem tart ki örökké, szóval tenned kell valamit, és végül eléred a partot. kék-zöld foltok, sebek a testeden, odalett a ruhád is. És bár a part ugyanaz a part, de te már nem vagy ugyanaz. Te már nem tudsz ott élni. nem vagy képes rá, pedig talán épp erre vágytál leginkább. – Talán? Valószínûleg embertelenül nehéz lehet Timónak lenni. nehéz, gyötrelmes, bonyolult; a komplikáltságnak olyan módozataival, melyeket kai fel sem ért ésszel. Másrészt pedig: ugyan mi hiányzott volna Timo életébõl? Van egy belevaló, voltaképpen egész csinos felesége, akivel kai ugyan nem nagyon tudott egy húron pendülni, de akit Timo szabad akaratából választott. Volt egy kerek szemû kisfia, aki az õsszel, amikor összefutottak, megkérdezte kaitól, járt-e óvodába. A maga különös, nevetségesen felduzzasztott pályáján Timo legalább olyan sikeres volt, mint kai a sajátján, és szemlátomást Timónak ehhez még csak be sem kell járnia sehová, akár a bõrkanapén fekve, gitárját nyúzva várhatta, míg valaki bejelentkezik dániából, Svédországból vagy épp Londonból, hogy egy samponreklám elkészítéséhez a változatosság kedvéért a híres-neves finn filmmûvészt kérje fel. – Talán meg kéne próbálnotok katjával még egyszer. – próbáljuk mi. Mondtam már, ez most haladék. Haladék. – Hát, õszintén szólva, ez nem egészen úgy fest. 311

kai megpróbált felidézni magában legalább egyetlenegy olyan reklámfilmet, melyet Timo rendezett. Egy se jutott eszébe. nem kéne ebbe Timónak belenyugodnia. nem kéne ellustulnia, lemondania, feladnia. Meg kell csinálni azt a filmet, amirõl mindig mesélt már azokban a hídkorlátjárós idõkben is szülõvárosukban, hajnali órákban a faládának dõlve. Beszélt is róla Timóval, elõvezette a saját ötleteit, ki is talált valamit, de hát végül is ez Timo filmje, és volt az õ agyában valami szikra, ami kaiból hiányzott. Szerencsére, minden bizonnyal szerencsére. Te baromi tehetséges vagy, akarta volna mondani kai Timónak. Egyszer még megcsinálod azt a filmet. ne gubbassz már ilyen depisen, igenis a sarkadra tudsz állni! de valójában nem volt biztos ebben. Elnézte Timót, a Lenin-kép alá lerogyott figuráját, és már egyáltalán nem volt olyan biztos, mint valamikor régen, hiányzott az a meggyõzõdés, ami máskor jellemzõ volt rá. – Egy utolsó kísérlet, katja biztosan belemegy. utazzatok el valahová. Csináljatok valamit kettesben. Beszéljetek egymással! Beszéljetek! – nem olyan egyszerû az. – nekünk Hannával van két szokásunk, amihez ragaszkodunk. Csak kettõ, nem több. Csütörtökönként reggel hétkor elhagyjuk a kéglit és megcélozzuk az Ekberg kávéházat. Ott reggelizünk. Egy óra a munkakezdés elõtt kettesben, ott beszélgetünk egymással a legtöbbet. És vasárnap délutánonként ha esik, ha fúj, télen-nyáron irány a Seurasaari-sziget, jól megsétáltatjuk Rekut. – Oké, oké, de nincs gyereketek. – Hát… nincs. – Ti választottátok ki egymást. Ti választottátok ezt az életet. Hidd el, sokkal kurvanehezebb, ha gyereked van. Hidd el! Hidd el, kaitsu! Timo szinte nyomatékkal ejtette ki e szavakat, mármár megvetõen fújtatta kai arcába. Mind így beszél, akinek gyereke van. Hát persze, igen, jó dolog utazgatni. Az élet csupa tejeskávé, hosszú hétvége párizsban. Aludd ki magad jó elõre, amíg lehet, így mondják mindig, amikor babát vár egy pár. Hanna. Vajon mit csinálhat most Hanna? ágyban van már biztos, saját felén a nagy dupla heverõnek, az olvasólámpája még ég, az Oliviát vagy a Gloriát olvassa, esetleg az Economistot. Az is lehet, hogy még a laptopján pötyög, bepasszolja a maga túlóraadagjait a nagy skandináv érdekszövetségbe. – Miért, tán akarnád-e, hogy ne legyen gyereketek? Hogy neked ne legyen gyereked? – Akarná a fene! Hogy kérdezhetsz ilyet? – Csak kérdezem. – Hát figyelj! Leevi a legjobb dolog, ami velem valaha megtörtént. A legjobb, amim van. – Hát ez az! Úgyhogy akkor pofa be! Érted? És nehogy elengedd! – kit? – na, kit? Hát a fiadat! Leevit! Ha õ a legjobb dolog az életedben, akkor ragaszkodj is hozzá! Fogd már fel, minden mást ehhez viszonyíts! Mindent! Minden gondolatod így irányítsd, a francba is! 312

Vajon miért csinálta ezt? Miért engedte be Timót gondolkodás nélkül a lakásába, miért hagyta, hogy reményvesztettségét magával hurcolja az otthonukba? Timónak mennie kell, kai ezt most már mindennél jobban kívánta. Arra vágyott, hogy a szoba üres legyen, mint egy héttel ezelõtt. A hétszentségit, befejezné végre, a bordûrt maga tenné fel a falra, készre festené. kisfiú lesz vagy kislány, olyan mindegy, majd újramázolja vagy tapétázza, ha szükségesnek érzik. kai felállt, már nem szólt Timóhoz. Timo csak bámulta barátját, ahogy magára kapta a kabátot, pillantása követte még egy darabig, amint a kisszobából átment a nappaliba, majd kilépett a lakásból. nyugodt léptekkel haladt, langymeleg este volt, az aszfalton még a nap illata érzett. Az Oksanen utcában kai felsétált a lépcsõn a térre, és megállt odafenn, hogy rágyújtson. Ott várta Timót. ugyanott, ahol azelõtt mindig. SIMOn VALÉRIA fordítása

313

tommi melendeR

A legfinomabb eszpresszókávé A legfinomabb eszpresszókávét nem saját számládra hörpölöd. A sarki kávézó reggel nyolcra megtelik emberekkel, akik túl ismerõsek ahhoz, hogy barátaid legyenek. A levegõben címfoszlányok és jelmondatok torzói úszkálnak, az újságok címoldala elmondja, milyen országról vagy városról van éppen szó. Egy fényképen fekete férfi tiszteleg egy trikolór elõtt, ily módon nyer természetes arcot egy impérium. de könyveikkel és fülbe dugható sztereóikkal jönnek az efféle emberek is, és a világot megváltva váltják meg önmagukat. Az igazán nagy projektek viszont sosem készülnek el. kívülrõl kevés fény, de sok hang árad befelé. kiürül a kávéscsésze, majd szinte magától újra megtelik, gyõzelmeimen, vereségeimen, vásárlásaimon és eladásaimon tûnõdöm. nem tudom, hogy én, vagy valaki más döntött-e úgy, hogy éppen itt kössek ki, ebben a városban. Úgy öltöm magamra a valóságot, akár egy rossz méretû inget.

A kommunizmus éveiben… A kommunizmus éveiben kelet-Európában szürke esõ hullott az égbõl. Évekkel késõbb értem csak oda, láttam a szétbombázott házakat újjáépítve már. Százezrek nem mehettek munkahelyükre. Senki sem kérdezte, miért. Mindenki tudta és néma maradt. délután végigutaztuk Varsót, autóbuszunk árnyéka sötét függönyként vetült a házak falára. A kormányhivatalnok szerint Európa rémálmot látott, melyben Lengyelország földjei megnyíltak és elnyeltek minden pénzt. körbejártam Sztálin fogát, a felhõkarcolót, álltam az utcán, arcok áradata vonult el mellettem. nem tudtam, hogy oly sok embert vitt el a Halál. 314

késõ este volt, mikor betöltötte prágát a lárma, más városokra emlékeztem másik idõben. Szállodámban maradtam aludni, mások eltûntek az éjben és üres tekintettel tértek vissza arcukon. A tévében egy szakállas fiatal rossz örömhírt olvasott be. Az órákat visszaállították, az emberek fáklyák nélkül meneteltek. nem gyújtottak máglyákat, a legfelsõbb vezetõ nem állt ki a tömeg elé. A forradalom olyasmi lény, amelyrõl mindenki hallgat. ágyunk alatt alszik, felszedi az asztalról lehulló ételmaradékot. Szürke esõben tértem vissza hazámba. Láttam prágát és Varsót, amint felszállt a gép, így láthatók a városok, mikor megnyitják a bombák kidobóajtaját.

Ahogy sötétedik az este… Ahogy sötétedik az este, úgy érkezem a Gare du Midire. A taxis otthonomról kérdez, a magáét, azt mondja, Lengyelhonban hagyta a földrész másik oldalán. A város fülledten csapja meg arcomat: ebbe kell most belevesznem, hogy megtaláljam újra önmagam. A hosszú utcákat rövidek váltják fel, megérkezem, de a taxis folytatja útját, nincs többé otthonra szüksége, reggeli kávéját is menet közben issza, sosem ejt foltot az ülésen. Felgyújtom a lámpát, létezem. A földrész másik felén valaki virraszt, valaki rám gondol, de világhálón az üzenet lassabban ér ide, mint álom után a reggel. pirkadat elõtt jégesõ zúdul a kertre: valahol messze egy ismert élet véget ér, és új helyzetbe fordítja a világot. A halál könnyû létezés: nem bánt, mert nem tudunk róla, és akkor sem, ha nem jut eszünkbe.

315

Így végzõdött egy év az életembõl Így végzõdött egy év az életembõl. Visszateszem a borospoharakat a cseresznyefából készült szekrénybe. Emlékszem, milyen volt egy réges-régi szilveszteréjszakán az ólomfigurák árnyait levadászni a falakról. ám most semmi sem mozdul. Az örök hó hazája, a Himalája is eltûnik a messzeségben. Ott a hegycsúcsok felhasítják a felhõvattákat, ott a jeti mit sem tud Shakespeare-rõl és a hópárduc sem a fajok kihalásáról. A ritka levegõben mindenki csak testével gondolkodik, míg a tengerszinten az élet egyszerû lesz, évszakokká és búcsúzásokká módosul. Becsukom a cseresznyefa szekrényt, nem képzelek többet magamról, mint amennyire emlékezni tudok. kint már kezd sötétedni, de a táj, egy pillanatig még tiszta, mint az elmosott borospohár.

Új városrészek A szántóföld kellõs közepén civilizációt építenek. Az új városrészben minden most látható újonnan. A téli nap kékes fényében családapák, családanyák húzzák szánkón gyerekeiket a havon, látszatpolgárok õk, lakáshiteleikkel és részvényeikkel egyetemben. A néma kõházak a szántók közepén, õk a civilizáció – emlékezet nélkül, õk a kultúra – szellem nélkül. de a szántó szélén megmaradt egy szeletnyi erdõ. Oda még elmehetsz, akár az élet bármelyik erdejébe. ösvényén lelkésszel is találkozhatsz, aki nem hisz sem a pokolban, sem a bankárokban, aki nem búslakodik holmi hitelveszteségek miatt. Ott láthatsz még hótól lehajló fenyõágat és emlékezhetsz még mindarra, amire mindig is emlékeztél. GOMBáR EndRE fordításai 316

peteR sAndelin

A semmibõl érkezõt… a semmibõl érkezõt esõfüggöny rejti az évek tanítása vak agyagba süllyed amire nem gondolsz mégis parázslik mögüle mindenki látja a földbõl csöndes füstoszlop száll gyökerek fénylenek esõben joggal kérdezem magamtól mit jelent az egyik, mit jelent a másik.

Szeresd a hidat… Szeresd a hidat, melyen jársz. Mert nem csupán sötét, ám világos partra is vezet. Az úton magad is hol egyik, hol másik irányba tartasz, de a híd mindig megmarad.

puhán siklik a csónak… puhán siklik a csónak a homokban, nincsen már nappal, nincsen éjszaka, fehér sirályok alszanak, kövek emelik õket a mindenség felé, a gyönge fény mondja, mely arcodból sugárzik, hogy te is szeretsz, téged is szeretnek, a homok is lágyan veszi körül a csónakot, akár a víz, és ráncaid kisimulnak, nincs többé nappal és nincsen éjszaka. GOMBáR EndRE fordításai 317

pAmA AlAVilo

Hogyan írjunk bestsellert? Melyik közös vonásuk kapcsolja össze A keresztény vándorútját és a Káma-szútrát, vagy George Orwellt és danielle Steelt? És miben egyezik az a több millió olvasó, akiket foteljukban ülve Stieg Larsson, vagy Richard Bach társaságában találunk? Vajon a bestseller olyan könyv, mely valami általános emberit mozgat meg, vagy csupán a piac gépezetének gyõzelme különbözõ ízlések és vásárlási szokások fölött? A bestseller – gyakran mind szerzõje, mind a kiadó számára – misztérium. Olyan, mint a dél Csillaga, mely a játéktábla utolsó szigetén kerül elõ, vagy rögtön az elsõ dobásnál kairó mellett.* némely esetben a bábut nem találjuk és tartózkodási helyére csak takarítás közben derül fény. Habár elvben bármelyik könyv lehet potenciális bestseller, az irodalomnak csak igen kis szelete képes ilyen mértékû hírnevet és sikert besöpörni. némelyik bestsellernek sikerül bekerülnie az irodalmi kánonba, és évtizedek múltán is olvassák õket. Másrészrõl számos sikerkönyv olyan erõsen kötõdik születésének pillanatához, hogy már a következõ generáció is elcsodálkozik a könyv népszerûségén. Agatha Christie könyveinek fölbukkanása szokásos nyári jelenség a könyvesboltokban, míg saját kora sikeremberének, a krimiirodalom egyik atyjának tartott S. S. van diennek mûveit szinte hiába keressük. Vajon a bestseller valami átfogó politikai ármány része, mellyel egy bizonyos kultúrát próbálnak életben tartani? Vagy a nép alsóbb rétegeinek tudat alatti érzéseire felelve emelkedik egy könyv bestsellerré? A sikerkönyvek sokoldalú csapatáról biztonsággal nem sok mindent lehet állítani. Egységes vonásaik elõhalászása részben elfeledett és elfedett történelmükbõl körülményes dolog. A sikerkönyveket érintõ elismerés hiánya szintén megnehezíti a kutatást. Történtek erõfeszítések tiltakozásul a bestseller elnevezés ellen, valamint a könyvek terjesztésének visszaszorítására. Mint kifejezés a bestseller az uSA-ból származik, ahol az 1850-es évek óta készítenek a könyvekrõl eladási listákat. Európában eleinte elutasították az ilyen lajstromokat, nehogy az amerikai kultúra ily módon is terjedjen. Attól tartottak, hogy ezek a listák „bestsellertudatossághoz” vezetnek, ami eltorzítja az olvasók vásárlási szokásait. Attól féltek, hogy a bestsellerek eldobható használati tárggyá változtatják a könyvet, amelyet végül még a szupermarketekben is forgalmazni fognak. különösen németországban és Franciaországban gondolták úgy, hogy a bestsellerek listázása az elsõ lépés az olyan boltok felé, ahol a mûveket csak feltûnõ borítójuk alapján vásárolják majd meg az emberek. * Rögtön a Start után (a ford. megjegyzése).

318

Az országhatárokat és nyelvi falakat áttörõ bestseller megszületésére a könyv formai változásai is hatással voltak. Csak a kötészeti technika újabb vívmányaival csökkent olyan mértékben a könyvek ára, hogy a mûvek egyre rövidebb idõ alatt az olvasók jelentõs tömegéhez juthattak el. A fûzött formát nem nézték jó szemmel, mivel ennek segítségével gyakran adtak ki kemény kötésben kiadatlanul hagyott mûveket. például a Lady Chatterley szeretõjét, vagy Henry Miller mûveit számos országban már csak fûzve nyomtatták ki. A fûzött formával szembeni elõítéletek gyökerei részben a zsebkönyvszerû penny dreadfuls- könyvekig nyúlnak vissza, melyek az 1850-es évek bestsellerei voltak. Ezek a fõleg a munkásosztálynak eladott, a lehetõ legolcsóbb papírra nyomtatott könyvek szenzációhajhász témákat dogoztak föl. A könyvekre ráragadt elnevezés elárulja, milyen lenézés övezte õket. A bestseller így tehát az osztálytagozódást kifejezõ jelenség, amely által az ízlésükre nézve fennköltek föl akarják állítani az irodalmat körülhatároló kerítéseket, és elítélik azt a kultúrát, amin nem áll módjukban uralkodni? A könyvnyomtatás és az olvasás mesterségének elterjedésével a könyveket kommentáló nagyközönség és az irodalom kapuõrei elváltak egymástól, és a korábbi olvasó – a nemesség és a jobb módú polgárság – aggódni kezdett a könyvért. Az irodalom különbözõ kategóriái a maguk eszközeivel tükrözték ezt az új problémát, amely megkülönbözteti az irodalmat a szórakoztatástól. Ha így áll a dolog, akkor a bestseller tömegolvasmány, amit nyilvánosan nem lehet szeretni? nem, mivel nem csupán filléres románcok váltak bestsellerré, hanem a nemzeti irodalom kincsei úgyszintén, és számos klasszikusnak nevezett könyv. A régi és mai bestsellernek egyaránt túl sok arca van ahhoz, hogy az irodalom bármelyik egyedi válfajához lehessen kötni. A bestsellerek nagy kérdésére gyakran általánosítás a válasz, amely olykor fején találja a szöget, de a könyvek sikerét mégsem garantálja. A magyarázatok gyakran önmagukat cáfolják, vagy olyan bizonytalan információt nyújtanak, hogy igen sokféle értelmezésre kínálnak lehetõséget. Clive Bloom, akinek legsajátabb szakterülete igazából a popirodalom, úgy véli, hogy a konvenciók ismétlése jelentõs tényezõként van jelen a sikerkönyvekben. Meglátása szerint a 2000-es években sikeressé vált vámpírtörténetek a már az 1930-as években megírt Mill és Boon-románcokból ismerõs konvenciókat próbálják utánozni. Ezek közül a legfontosabb Annak Az Igazi Férfinak a felkutatása és megtalálásának nehézsége. A konvenciók ismétlését az a remény táplálja, hogy az olvasó felismeri a mûvet, és így könnyebben horogra akad. Mindazonáltal akármilyen ismétlõdésbõl mégsem születik bestseller. Ez a magyarázat, mondjuk, arra sem ad választ, hogy Carloz Ruiz Zafón Faust-tematikából táplálkozó mûve, az Angyaljáték miért világraszóló bestseller, amíg, mondjuk, paavo Rintala önéletrajzi ihletésû Faustusa nem. Másrészrõl az ismétlés konkrétabb formában is jelen lehet, amikor a könyv egy sorozatnak a darabja, ahol a fõszereplõ különbözõ történetek keretei közt kalan319

dozik. Eladási mutatók tekintetében ez akkor bizonyult a legsikeresebbnek, amikor a fõszereplõ írójától független jelenséggé nõtte ki magát, mint Harry potter, vagy Sherlock Holmes. A folyamathoz hozzátartozik egy bizonyos illúzió megõrzése, a történet elbeszélése és a mitikus alak életre hívása, mely részben óhatatlanul is a reklámnak is köszönhetõ. Lehetséges-e tehát a bestsellerkészítésre vonatkozó kérdésre pénzzel és szakképzett munkavégzéssel válaszolni? A bestsellerteremtésnek, miután a könyv már megszületett, szintén számos bizonytalan módja van. Egy korábbi sikertörténet vizsgálata rávilágíthat a folyamat néhány vonására. Larsson Millennium-trilógiájának sikerét az a széles körû reklámkampány pörgette föl, melynek során az ingyenpéldányokra több mint egymillió koronát fordítottak. A könyvsorozat értékesítésében érdekes módon az olvasók ajánlásai felé tolódott a hangsúly: ingyenpéldányokat osztottak szét a könyvbõl az embereknek, akik ismerõseik közt terjesztették az igét. Így a mû bekerült a blogokba, és e réven közvetlenül a megjelenése után például Amerikában fölkerült a New York Times bestsellerlistájának egyenesen a negyedik helyére, ami egy külföldi elsõ könyvestõl kivételesen ritka teljesítmény. Larsson könyvébõl filmváltozat is készült, ami gyakran fölgyorsítja a sikergépezetet. A bestseller a televízión keresztül más úton is bejuthat a köztudatba, ugyanis az irodalmi mûsorok számos könyvet tettek bestsellerré nagy-Britanniában és Amerikában. Clive Bloom szerint a nagy-Britanniában sugárzott Richard and July Book Club által ajánlott könyvek teszik ki a könyveladási statisztikák listavezetõinek mintegy negyedét. Ehhez kapcsolódik az Oprah Indicator is, avagy Alan T. Sorensen szakkifejezése, miszerint az Oprah Winfrey által ajánlott mûvek a könyvklub alapítását követõen egymás után 28 alkalommal kerültek föl a bestsellerlistákra. A siker elérésének további problémája a következõ: egyre több és több könyvet adnak ki, de a legkelendõbb könyvek listáit gyakran ugyanazok a nevek uralják. például 1994-ben az uSA-ban eladott fikció 70 százaléka öt írótól származott: John Grishamtõl, Tom Clancytõl, danielle Steeltõl, Michael Crichtontól és Stephen kingtõl. Az irodalmi díjakat gyakran a siker és az ismertség elérése biztos módszerének tartják. A különbözõ díjak valóban egyre fontosabbá váltak a könyvek értékesítésében. Másrészrõl a téma kutatója Viktor Ginsburgh „Awards, Success and Aesthetic Quality in the Arts Author(s)” címû cikkében megállapítja, hogy a pulitzer-díj biztosan nem ad magyarázatot a bestsellerek születésére. például 1969–1989-ig mintegy az összes pulitzer-díjazott, vagy a díjra jelölt könyv kiszorult az uSA top 15 listájáról. Bestseller születhet tehát filmek, irodalmi mûsorok, díjak, marketing, pénz, valamint korábbi népszerûség alapján, de ezek közül egyik sem magyarázza meg teljesen a jelenséget. Ha egy tetszõleges mûnek odadobnánk a Larsson Millennium-trilógiája által elnyert forrásokat, bestseller válna belõle? Vagy bármelyik könyvbõl bestsellert lehet csinálni, ha ismerjük a helyes gépezetet? Azt is figye320

lembe kell venni, hogy bestsellerbõl nem lehet egyszerre túl sok. Ha az eladásra szánt tétel kétharmadát fönntartják az ismerõs írónevek szûk csoportjának, a szabadon maradó helyekért meglehetõsen nagy a versengés. A marketing és a feltehetõleg mûködõ tartalmi összetevõk vizsgálata, úgy tetszik, sok bestsellert megmagyaráz. Lassanként kirajzolódnak a hasonlóságok. de vannak kivételek, ahogy Richard Bach Jonathannek A sirály címû könyve. Ez a mû, melyet fõként az 1970-es években milliók vásároltak meg, idõrõl idõre még mindig fölbukkan a könyvesboltokban. Jó példája annak, hogy a bestseller az õt körülvevõ kultúrának, szocioökonomikus környezetnek, vagy köznapi nyelven szólva annak a helynek és annak az idõnek is köszönheti létét, melyben néhány millió ember olvassa és izzadó kézzel markolássza. Van valami, itt a teraszon, a svéd kompok fedélzetén vagy a bevásárlókosárban, ami arra indítja emberek seregét, hogy ugyanazt a könyvet kapják fel. E vonzerõ e könyvek kipárlása, megmagyarázásuk az eddigieknél is nehezebbnek mutatkozik. John Sutherland, a bestsellerkutatás úttörõje, vallja, hogy a bestseller az õt létrehozó és befogadó pillanat szoros kapcsolatából születik. A körülményekre utaló könyvsikereket direkt módon aránylag könnyû értelmezni. Sutherland példaként említi, hogy nagy-Britanniában a háború után nagy kereslet mutatkozott a szakácskönyvek iránt, melyek késõbb az 1970-es években lassanként átadták helyüket a fogyókúra-kalauzok sikerszériájának. A nagy változások, háborúk, vagy a recesszió kétségtelenül valamiféle visszhangot keltenek a bestsellerirodalomban, de megjelenésük módját nem könnyû fölismerni, ha egyáltalán lehetséges. Vajon hogyan kapcsolódik a bimbózó gazdasági válsághoz az a tény, hogy Finnország bestsellerstatisztikáit egy nyáron át a Madarak a hangadók. 150 madárfaj hangja címû mû uralta? Az is lehetséges, hogy a jövõben már nem lesz bestseller, vagy a fogalom jelentésváltozáson megy át. Sutherland gyanítja, hogy az egyes húzóneveket fölváltják a kisebb célcsoportoknak szánt mûvek, melyek kiszolgálnák a mindinkább finomodó ízlésbeli igényeket. Amire a számítástechnikai alapokon álló terjesztõgépezet aztán lendületes választ adna. A gondolat, érzésem szerint, újfajta olvasót is föltételez, aki aktívan keresi a könyvet, hogy kiváljon a tömegbõl és a könyv által teremtse meg identitását. Az idõ azonban kétes tárgya az értelmezésnek, ezért a bestseller vizsgálata akkor válik egyszerûbbé, amikor a pillanat már elszállt. Ezért szökik tova a bestseller minden magyarázat elõl és õrzi meg rejtélyes jellegét. pAp AnnA InkERI fordítása

321

juttA uRpilAinen

Finnország a szabadság és az egyenjogúság kettõsének köszönheti sikerét A szociáldemokrácia újító mozgalom. Amikor a következõ nemzedék jóléti államát építjük, harmadik építõkõnek a szabadságot is az egyenjogúság és a szolidaritás mellé kell raknunk. A szociáldemokrácia álom az ember szabadságáról és egyenjogúságáról. ám egyúttal haladó reformmozgalom, mely többször is bizonyította, hogy a hétköznapokban tapasztalt újításokkal képes hatékonyan javítani az állampolgárok életfeltételeit. Eredményeink a megújulás képességében gyökereznek, abban, ahogy reagálunk az aktuális helyzetre, anélkül, hogy lemondanánk saját értékrendszerünkrõl. „A következõ szociáldemokráciában” központi értékrendszerünk szerves részét képezi az egyén szabadságának gondolata. Vajon mit jelentenek manapság ezek a középbal értékek – szabadság, egyenjogúság, szolidaritás –, milyen irányú változást célozhatunk meg ezen értékeket követve a következõ parlamenti választásokon? Maradjunk egyelõre a finn helyzetnél, akkor is, ha a szociáldemokrácia eszméje széles körben elterjedt Európában és azon túl is. SZABAdSáG, EGYEnJOGÚSáG ÉS TESTVÉRISÉG A szociáldemokráciának sikerült a dolgozó osztályt kiemelni elnyomott helyzetébõl és független polgárokká tenni õket; egyik ember sem ér többet a másiknál, mindenkinek egyforma szavazati joga van, és szabadon törekedhet álma megvalósítására. A szociáldemokrácia ezenkívül sikeresen létrehozott egy egyenjogú jóléti társadalmat, amely által nyújtott általános alapszolgáltatások és jövedelmi átcsoportosítások az egész nemzet számára egységes biztonsági hálót garantálnak. Egyesek a szerepünket a dolgozó rétegek felszabadításában látják, mások szerint fontosabb feladatunk a jóléti társadalom kiépítése. Mindkettõ – az egyes ember szabadsága és az egész nemzetet behálózó jóléti állam – egyformán fontos identitásunk megõrzése szempontjából. politikai ellenfeleink idõrõl idõre megpróbálják „államvallássá” szûkíteni az Sdp eszményét, pedig az állam számunkra csupán eszköz a demokrácia megvalósításához. A gazdasági válság tompította a kritikát, amikor bebizonyosodott, hogy a tartós gazdasági növekedés alapfeltétele az erõs demokratikus irányítás. Az önzésnek is demokratikus határokat kell szabni. A kritika halkulásának másik oka abban rejlik, hogy a szabadságot és egyenjogúságot ötvözõ skandináv jóléti állam nemzetközi versenyképessége a világelsõk között van. A skandináv társadalmak nagyrészt az oktatásnak és az átfogó biztonsági hálónak köszönhetõen sikeresen kapcsolódtak be a globalizációba. A szoci322

áldemokrácia jólétet teremtõ eszmének bizonyult, nem fosztja ki az emberek bankszámláját, ahogy politikai ellenfeleink állítják. A modern szociáldemokrácia meglátása szerint eszménk a szabadság és egyenjogúság szövetsége. Az egyenjogú társadalom jellemzõi közé tartozik az emberek közötti testvériség és szolidaritás. Az egyenjogúság anyagi oldala helyett a szellemisége jut középponti szerephez akkor, amikor az emberek közötti különbség növekszik. A szabadság, egyenjogúság és testvériség (szolidaritás) hármas fölosztása jó kategorizálási lehetõséget kínál a szociáldemokrácia értékrendszerének és annak gyakorlati megvalósításának értékeléséhez. A SZABAdSáG kREATIVITáST SZÜL – A MunkA FOkOZZA A SZABAdSáGOT A modern szociáldemokrácia a liberalizmusnak az emberi jogokhoz kapcsolódó humán eszményein alapul. A polgároknak szabadságukban áll a polgári társadalom részeként mûködni, valamint szabadon gyakorolhatják foglalkozásukat, amivel hozzájárulnak a piacgazdasághoz. A szociáldemokrata eszme ennek ellenére egyértelmûen elhatárolja magát a jelenlegi gazdasági válság által elõidézett újliberalizmustól. A profitorientáció elfogadható, de a piacnak jobban kell szolgálnia a közös érdekeket. A következõ nemzedék jóléti társadalma mindenekelõtt az emberek felszabadításán és megerõsítésén alapul. Ez mindig is célja volt a szociáldemokráciának, de most a szabadságot mint központi értéket az egyenjogúság mellé kell emelnünk. Minden embernek lehetõséget kell kapnia a mûvelõdésre, önmaga fejlesztésére, a munkavégzésre, a sikeres boldogulásra. Az államhatalom feladata, hogy megnyissa az emberekben rejtõzõ kreativitás lehetõségeit, amitõl a környezetük is új lendületet kap. Az emberek aktivitásában és leleményességében rejlik mind az egyén, mind az egész társadalom sikerének kulcsa. Az egyén anyagi függetlenségének alapját a munkavégzés biztosítja. Ez érvényes a bérbõl és fizetésbõl élõkre és az egyéni vállalkozókra egyaránt. A munkavégzés ezenkívül lehetõséget teremt az önmegvalósításra, és arra, hogy az egyén a társadalom részének tekintse magát. A teljes foglalkoztatottság a szociáldemokrácia központi célja marad a jövõben is. Minden egyénnek joga van emberhez méltó munkához, amelynek eredményébõl részesülnek a bérbõl és fizetésbõl élõk éppúgy, mint a vállalkozók. Az államhatalomnak törekednie kell új munkahelyek létrehozására és az egyén foglalkoztatására. Az állam feladata megteremteni a lehetõségeket. Egy aktív és racionális jóléti állam képes részt venni egy új vállalkozói réteg anyagi támogatásában, valamint a maga részérõl törekedhet arra, hogy stabilizálja a piacot a gazdasági élet mûködéséhez nélkülözhetetlen alkotórészekkel együtt.

323

AZ EGYEnJOGÚSáG MInT AZ EGÉSZSÉGET ÉS A JÓLÉTET FOkOZÓ FELTÉTEL kutatások szerint erõsebbek azok a társadalmak, amelyekben mûködik az egyenjogúság. Statisztikai összehasonlítások alapján leginkább azokban az országokban sikerül elhárítani a szociális és egészségügyi problémákat, amelyekben megteremtik a társadalom egyenjogúságát. A jövedelemszint emelése nem elegendõ ahhoz, hogy a társadalom számára a jólétet és az egészséget biztosítsa. Mára nálunk megszûnt a hagyományos osztálytársadalom, ahol láthatóak és örökletesek voltak az osztályok közötti különbségek. Ellenben tagadhatatlan tény, hogy a társadalmi különbségek növekednek az eltérõ jövedelmek miatt. Európában az ún. 20-70-10 társadalomról kezdenek beszélni, azaz a széles középosztálytól (70 százalék) elkülönül egy elõjogokkal bíró kisebb csoport (10 százalék), valamint a perifériára szorultaknak az elõzõnél némileg népesebb csoportja (20 százalék). Ez történik Finnországban is, amennyiben az egyenjogúságot nem teszszük politikánk központi céljává. A gyerekek között már a korai gyermekkorban kezdenek kialakulni az alapvetõ különbségek. Az egyenjogúság csíráját már az óvodai és az általános iskolai nevelésben el kell ültetnünk. Az oktatás a legfontosabb társadalmi lehetõségeket biztosító társadalmi intézmény, ezért különös figyelmet érdemel. Mindent meg kell tennünk azért, hogy a finn iskolák ne különüljenek el elit- és „gyenge” iskolákra; ehelyett minden egyes gyermeknek joga legyen a lehetõ legjobb iskolázottságra. A lehetõségek egyenlõsége ugyan kiindulási pontként szolgál, de ezenkívül a skandináv jóléti államban egyenjogúságnak nevezik még bizonyos végeredmények egyenjogúságát. A szociáldemokrata politika eredményességének mérõegységeként a legrosszabb sorban lévõ emberek helyzetét tekinthetjük. Módot és lehetõséget kell teremtenünk arra, hogy az õ helyzetükön javítsunk. A fogyatékkal élõk, az öregek, a tartósan betegek, a szegénység csapdájába és a jogi útvesztõkbe belefáradt emberek hétköznapja keserves és nehéz. A leggyöngébbek gyakran nem is szavaznak, és igen csekély mértékben vesznek csak részt a társadalom mûködésében. nem elég tehát a jövedelemszintet emelni; el kell érnünk, hogy mindenki részt kapjon a politikából, hogy mindenkinek a hangja hallhatóvá váljon. TESTVÉREk EGYMáS köZT – A SZOLGáLTATáSOkBAn ÉS AZ AdÓZáSBAn A mindenkinek egyformán juttatott szolgáltatások és a jövedelemelosztás fenntartása az emberek közötti szolidaritástól függ. Finnország erõssége a közösségi szellem, az egységes közakarat: senki nincs magára hagyva. A társadalomban végbemenõ különbözõségi folyamat azonban megváltoztathatja ezt a gyakorlatot: – õk nem „mi” vagyunk. Finnország nem teheti meg, hogy a társadalmat felosztja elsõ, másod- és harmadosztályú vagonokra, melyeknek a sorsa eltávolodik egymástól. 324

A szolgáltatások kulcsszerepet töltenek be, hiszen a társadalom arra törekszik, hogy ezek keretében találkozási pontokat találjon. Ezért rendkívül fontos az általános szolgáltatások fenntartása úgy, hogy azok mindenki számára elérhetõek maradjanak, és mindenki kívánja is igénybe venni õket. A jóléti szolgáltatások minõségét javítanunk kell azért, hogy a diplomás mérnök és a munkanélküli ugyanazt az óvodát válassza gyermeke számára, vagy maguk a szülõk ugyanazt az egészségügyi központot keressék fel. Minõségi átalakításra van szükség, hogy a középosztály ne utasítsa el a mindenkinek egyformán juttatott szolgáltatások igénybevételét, hiszen ez erkölcsi kérdés is: akkor elapadna ezek finanszírozási forrása. A szociáldemokratáknak határozottan ki kell állniuk a közös szolgáltatások megtartása mellett, ha erõsíteni akarják a szolidaritást – ezt nevezhetjük úgy is, hogy „az adódért ellenszolgáltatást kapsz”. közös felelõsségvállalásra van szükség a kötelezettségekben is. Legfontosabb kiindulási pont a közös játékszabályok betartása. Fel kell lépni a feketepiac, az adócsalás, a munkafeltételek lábbal tiprása ellen. Egy másik problémakör az olyan adózási rendszer bevezetése, amely nem támogatja az egyéb jövedelmek alacsony adókulcsát. A béralapú adózás és az egyéb jövedelmek adózása közötti különbség megszüntetéséhez az adózás hangsúlyát a munkáról a tulajdon megadóztatása, illetve részben a környezetkárosítást terhelõ adók felé lehet eltolni. közös felelõsség terheli az elkövetkezõ nemzedékeket a hosszú távú energiagazdálkodás, a zöld gazdaság fejlesztésében. kITARTáSSAL ÉS MunkAVÉGZÉSSEL A szociáldemokraták egyik fontos üzenete értékrendszerünkrõl az egyének szabadságáról, egyenjogúságáról, testvérségérõl/szolidaritásáról szól. Saját gondolatom a fentiekre elsõ parlamenti képviselõ ciklusom óta a következõ: az ember mindenek elõtt. Az értékrenden kívül szükség van konkrét és áttekinthetõ programra. Most a munkáltatás és a jogszerûség összefonódása a központi kérdés, ami által Finnország gazdaságát kiegyensúlyozottá tehetjük, ugyanakkor az egyénnek kínálhatunk lehetõségeket az egyenjogúság jegyében és kiterjeszthetjük rá a biztonsági hálót. Az egyén szabadságának és anyagi függetlenségének alapját a munkavégzés biztosítja. A munkához való jog jelen helyzetünkben a finneket kettéosztó tényezõ, következésképpen törekednünk kell a munkanélküliség csökkentésére és a munkáltatás fokozására. Az Sdp 100 000 új munkahely megteremtését tûzte ki célul. A finn munkavégzés versenyképességét javítani kell újításokkal és racionális árfekvésû energiával. A finnek ösztönözve érzik magukat az álláskeresésre azzal, hogy a kormány elutasítja a béralapú adó emelését és a nyugdíjak csökkentését, valamint a nyugdíjkorhatár emelését. Új munkahelyek teremtésén kívül segítenünk kell a dolgozókat abban is, hogy ne fáradjanak bele a munkavégzésbe idõ elõtt. A munkabírás szempontjából fontos a munkahelyi élet emberibbé tétele. „A világ legjobb munkahelyi élete” az Sdp reformjának jelmondata. Az államhata325

lomnak különös felelõssége van abban, hogy mindig az igényeknek megfelelõen szerepeljen a kínálatban a jól képzett munkaerõ; ennek érdekében aktív munkaerõ-politikára van szükség, akkor is, ha politikai ellenfeleink ezt „látszatfoglalkoztatásnak” nevezik és megbélyegezik. Az Sdp elkötelezte magát a foglalkoztatási támogatás növelése mellett. Ha a 18 éven aluliak munkanélküliségét nulla százalékon tartjuk, akkor megmenthetünk sok fiatalt a kisodródástól, ami a nemzetgazdaságnak is érdeke. Hiszem, hogy a szociáldemokrata vezetés élvezi a finnek támogatását. A kitartás és a szorgos munka mindig is Finnország sikerének igaz záloga volt. Väinö Linna író hõséhez, Jussihoz hasonlóan, aki egyetlen kapával veszi fel a harcot a mocsárral, a finnek már sok céljukat elérték kitartásuknak és kemény munkájuknak köszönhetõen. kitartással és kemény munkával teremtõdött meg a nemzet egysége a testvérháború után. A dolgos finnek kitartásuk révén küzdötték fel magukat a szegénységbõl a jólétbe a háborúkat követõen. A kemény munka segítette át az országot a kilencvenes évek gazdasági válságán is. SZÍVVEL ÉS JOGSZERûEn A kitartás önmagában azonban nem elég; szívre is szükség van. Finnországnak ki kell állnia állampolgárainak egyenjogúsága és testvérisége mellett. A foglalkoztatás növelésén túl elég bátornak kell lennünk ahhoz is, hogy a jogszerûséget megõrizzük. Finnországnak most még bátrabbnak kell lennie, mint az elõzõ válság idején, mert csak így tudjuk továbbfejleszteni a skandináv jóléti modellt. A jövedelem és az anyagi háttér okozta különbségek ismét a hatvanas évek szintjén vannak, és ideje tenni ez ellen. A három vagon 20-70-10 társadalma nem a sikerek felé viszi az országot. A nemzeti egységesítés megvalósításához ugyanúgy szívvel kell hozzáfogni, mint 1966-ban. Akkor kezdték el Finnországban kiépíteni a jóléti társadalmat, amivel megalapoztuk versenyképességünket és sikereinket. A háttérkülönbségek minimalizálása érdekében az egyetemisták, a nyugdíjasok, a tartósan betegek, a munkanélküliek és a gyermekes családok alaptámogatását magasabb szintre kell emelnünk. A központi kérdés most az értékrend meghatározása. A szociális alapbiztonság megjavítása feltételezi az igazságos adózási reformot is. Az egykulcsos adózás felé tartó tendenciát meg kell állítani, ha a jövedelmi különbségeket az adóztatással akarjuk kompenzálni. Az Sdp hitet tett amellett, hogy az egyéb jövedelmek adókulcsát fölemeli, és hozzáigazítja a béralapú adózás progresszív jellegéhez. Az adózási alapot kiszélesíti, hogy az államgazdaság kiegyensúlyozása ne függjön túlságosan az elvonásoktól, és hogy továbbra is biztosíthassa a jóléti szolgáltatások finanszírozását. Az oktatási, egészségügyi és ápolási szolgáltatások minõségének javításához szerkezeti változásokból, például az önkormányzati reformból is felszabadulnak erõforrások. 326

kitartással és szívvel. Ez a szociáldemokraták – igazi finn – sikerreceptje arra a helyzetre, amelyben nemzetünk felkészül az államgazdaság kiegyensúlyozására. A 2010-es évek feladata új munkahelyek teremtése, a finn munka versenyképességének javítása. Ideje befoltoznunk a lyukakat, és meghívnunk a jómódúakat, végezzenek õk is némi társadalmi munkát, mert úgy dukál. A jómódúak is megtehetik egyszer, hogy igaz hazafiként viselkedjenek. nAGY nÓRA fordítása

327

eRno pAAsilinnA

Az én Finnországom Az én Finnországom északi ország, az év legnagyobb részében hóval borított. Itt a nyár rövid, az õsz hosszú, a tél hosszú, a tavasz pedig szintén rövid. Ily módon ennek az országnak csak északi évszakok jutottak. Itt puha, védelmezõ erdõkre van szükség, melyekkel be lehet bugyolálni a rönkfa házakat, hogy megvédjék õket a téli zimankótól. Itt tûzifára van szükség a fûtéshez, bundára nagykabátnak, gyapjúsálra a nyakunkba, hogy élni lehessen. de van-e vajon még erdõ, amit ki nem vágtak, és tûzifa, amit el nem égettek? Hideg, mûszálas öltözékkel pótolják a gyapjút és a prémek sugárzó melegét. Az én Finnországom távoli föld, és mindig igyekezett másoktól rejtve maradni. de nem mindig éppen akkor vették elõ, nem éppen a nehéz idõkben, mintha bizony mindenkinek közös tulajdona lett volna? Az én Finnországomnak felváltva kellett szolgálnia a svédek, az oroszok és a németek birodalmát, a világ három égtájáról érkezõket. Csak északon maradt neki egy szabad kijárat, mert arrafelé nem volt más, csupán a Jeges-tenger és az Északi-sark. Az én Finnországom egyszer aztán kiharcolta függetlenségét, felszabadult Svédország, Oroszország és németország urainak uralma alól. de vajon nem kapotte helyettük finn urakat, tízezerszer többet az idegen uraknál? Aztán meg ezek az urak egyre szaporodtak, benépesítették a városokat és a földeket, a kaszárnyákat és a templomokat, a hivatalokat és intézeteket, a padlótól a mennyezetig, és Finnország már nem volt képes többé eltartani õket. Az én Finnországom valaha mókusokra és madarakra vadászott, gabonát termesztett, ekéket kovácsolt, szaunákat épített, de az urak, hétmérföldes csizmáikkal haladva, csak az úgynevezett fejlõdésre összpontosítottak. nekik vasra és acélra volt szükségük, gépekre és gyárakra, papírra és mûanyagra, ezernyi termékre és árakra és kamatokra, hogy mindezt ki lehessen fizetni. És ily módon Finnország szédületes iramban, inaszakadtában is fejlõdött, termelt és fogyasztott, beiskolázott és befektetett, úgyhogy az urak, a kisebbektõl a nagyobbakig egyre csak szaporodtak, százezertõl, kétszázezerig, aztán egymillióig, aztán kicsit még tovább is, úgyhogy a mai napon többen vannak, mint sok másféle ember ebben az országban. Az én Finnországom valaha úgy kaszálta a gabonát a földeken, hogy minden szabad kéz dolgozott, férfiak és nõk egymás mellett, míg a gyerekek és az öregek a lehullott kalászokat szedték össze. de ezekre a dolgozó kezekre vajon szükség van-e még? Hiszen az idõsek nyugdíjba öregednek, a gyerekek iskolákba járnak, a hivatalnokok, a titkárok, a tervelõkészítõk, a vállalkozók, a kutatók pedig együtt, mint úri tömeg, egyik papírt kicserélik egy másikkal, ezt csinálják vég nélkül, évrõl évre. 328

Az én Finnországom odáig fejlõdött, hogy négy emberbõl már csupán egy dolgozott, és a négy emberbõl három annak az egynek a munkájából élt: vásárolt és eladott vagy csereberélt, ellenõrzött és kiokított, beárazott és terjesztett, adóztatott, büntetett, kutatott, interjúvolt és elõrejelzéseket tákolt. Jelenleg pedig már ötbõl is csak egy dolgozik és termel, és az ötbõl négy annak az egynek a munkájából él, és ily módon egyre több kéz válik fölöslegessé, és a szörnyû terhet egyre kevesebben tudják viselni. Az én Finnországom a közösen birtokolt tavakon valaha kerítõhálóval halászott, férfiak és nõk vállvetve, faluszámra, a zsákmányt egyenlõ halmokba rakták a parton, és a munkával szerzett bevételt elosztották egymás között. de most vajon öt közül nem egy húzkodja azt a hálót, ami így sokkal súlyosabb, és vajon az ötbõl négy nem ott üldögél-e a parton a zsákmányra várva, hogy majd öt halomba rakja, és a legkisebb halmot mindig annak adja, aki kihúzta a hálót? Az én Finnországom úgy fejlõdött, hogy balszerencséjére megkapta a fejlõdés összes rémségét, az urak elviselhetetlen nyomását, elõször azoknak az uraknak a nyomását, akik a dolgozókból éltek, és tagadták ezt, aztán azoknak az uraknak a nyomását, akik a dolgozókból éltek és ezt a módszert támogatták, aztán mindazoknak az uraknak a nyomását, akik csoportokban éltek a dolgozókból és ebbõl egyfajta foglalkozást kreáltak oly módon, hogy az urak között ez a foglalkozás kifizetõdõ tevékenységgé vált. Az én Finnországom úgy fejlõdött, hogy rémisztõ módon megbetegedett. Elõször a dolgozók betegedtek meg, azok, akik korengedményes nyugdíjba kerültek, majd a munkanélküliek, utána pedig azok, akik már nem bírták a munkát egyedül. késõbb már néhányan az urak közül is megbetegedtek, elõször a legkisebb urak, akik olyan kis beosztásban dolgoztak, hogy azt könnyû volt elvenni tõlük. Az én Finnországom valaha falugyûléseken vett részt és útkeresztezõdéseken jött össze, megvitatta a rossz termést és a járványokat, a háborúkat és a Teremtõ haragját, ámde most a fejlõdés és az urak hatalmas tömege ezt a lehetõséget is elvette tõlük. Mert az urak ismerik az összes magyarázatot erre a betegségre, és ezeket – fejüket összedugva – sokszorosítják irodáikban és terjesztik az újságjaikban is. És ez az ismeretük biztosabb, mint a pestis vagy a fagy, biztosabb, mint a sárga holdudvar, vagy az emésztetlen maradt zöld gombócok a lemészárolt marha kiontott beleiben. Az én Finnországom még többet fog termelni, dolgozóinak még többet kell dolgozniuk, fogyasztóinak többet kell fogyasztaniuk, a képzéseket végzõknek még több embert kiképezniük, a kutatóknak még többet kutatniuk, a hivatalnokoknak még több tervet kell tervezniük, a szónokoknak még több beszédet tartaniuk és az elõrejelzõknek még többet jósolniuk. Az én Finnországom urainak továbbra is pótolhatatlanná kell tenniük a többi urat, méghozzá bármi áron, egytõl egészen egymillióig és kissé azon túl is. És az én Finnországom dolgozóinak pedig feleslegessé kell tenniük a további dolgozókat, kétmillióból elég egymillió is, vagy még kevesebb, míg végül õk is feleslegessé válnak, amint ez be is fog következni eme pompás fejlõdés okán. GOMBáR EndRE fordítása

jöRn donneR

Centrum és periféria Az utóbbi idõben egyre gyakrabban tûnõdtem azon a számos véletlenszerû helyzeten, melyeknek köszönhetõen Finnország megmenekült valamitõl, részben azért, mert Európa perifériájához tartozik. És talán nem csupán földrajzilag. Földrajzi helyzete döntõ tényezõ volt akkor, amikor 1944 nyarán Sztálin a vezérkarával úgy döntött, hogy enyhíti a katonai nyomást Finnország irányában, mivelhogy megkezdõdött a versenyfutás Berlinért. A nyugati szövetségesek nagyjából éppen akkor vetették meg lábukat a francia partokon, amikor megkezdtük a visszavonulást a karjalai földszoroson, és amikor elveszítettük Viipurit. Berlin elfoglalása persze nagyon sokba került az ostromlóknak, az oroszoknak pedig különösen sokba, akik milliós emberveszteségeket szenvedtek. Mindezek következményeként, amikor még a zsidók tömeges elpusztításának borzalmas tényei is teljes valóságukban kitudódtak, 12 millió német is elmenekült. Egyikük, Marion dönhoff, aki késõbb zsurnaliszta és író lett, értékes és tárgyilagos módon örökítette meg ezt a veszteséget is. kétség sem fér hozzá, hogy Sztálin csapatai hatalmas tömegerejükkel eljuthattak volna Helsinkibe, de egész Finnország mégis túl nagy megrágandó falat lett volna számukra. Sztálin tisztában volt ezzel. A Szovjetunió aztán kárpótolni tudta a dolgot a finn–szovjet barátsági, együttmûködési és kölcsönös segélynyújtási szerzõdés tetõ alá hozásával, amely örök idõkre biztosított számára egy baráti szomszédot, feltéve, hogy saját maga is örökké fennáll. Hogy ez utóbbi nem így lesz, akkor még senki sem sejthette. Erre a finn perifériára jutott el egykor Herdertõl, Hegeltõl és másoktól is inspiráltan a nemzeteszme. A nagy birodalmak, mint például a Habsburgoké, még életben voltak, de a nyelv és a nép egységének gondolata lassan egész Európára kiterjedt. A centrifugális erõ a Habsburgok szinte minden alattvalóját lázadásokra késztette, de ezeknek sikeréhez elengedhetetlen volt németország elsõ világháborús veresége. A háború a Balkánon robbant ki. Gavrilo princip szerb nacionalista volt. Runeberg elsõ könyve egy kisebb szerb népköltészeti válogatás fordítását tartalmazta. Fiatal koromban, az általam is átélt események, a téli háború bombázásai, a zsúfolt vonatok, testvéreim otthon töltött rövid szabadsága, a jegyrendszer és Helsinki 1944-es bombázása kivételével, nem különösebben érdekelt a történelem. Azt viszont nem tudtam, hogy azok milyen összefüggésben álltak a függetlenséggel és Runeberg régmúlt korszakával. Csak fokozatosan kezdtem megérteni, hogy miként biztosította számunkra a szabadságot és függetlenséget földrajzi fekvésünk és a jó szerencse. A finn polgárháború a nagy Oroszország polgárháborújának melléktörténete volt. A téli há330

ború pedig a második világháború prológusának része. de az igazán nagy dráma Európában másutt formálódott. paasikivi és Mannerheim ezt jól fogták fel. Lassan-lassan kíváncsiság fogott el, olvasgatni kezdtem a világháborúkról és az 1800as évekrõl szóló történelmi mûveket. Legtöbbjükben csak mellékesen tesznek említést Finnországról, olykor olyan tévedésekkel, mint például az egyik leírásban szereplõ állítás, mely szerint Finnország a Szovjetunió uralma alatt állt. késõbb mai svéd újságírók Finnországról mint háborús bûnösrõl írtak különbözõ történeteket. Az Oroszország történelmét bemutató írásokban nem esik szó a téli háborúról, ezekben csupán az 1941. június 22-én kezdõdõ nagy honvédõ háborúról olvashatunk. Másrészt az is igaz, hogy Európa többi, periférián fekvõ országának is el kell viselnie, hogy a történelmet mindig a gyõztesek és a centrumban elhelyezkedõk feltételei szerint írják. Emlékszünk például a görög fekete ezredesekre, az általuk foganatosított kínzásokra, vagy a portugál szegfûforradalomra? Egy 2010-ben kiadott, Orlando Figes nevû szerzõ könyve a krími háborúról szintén mellékesen említi Finnországot, fõleg azért, mert a britek megpróbálták a svédeket is maguk mellé állítani, hogy Finnországot „vissza lehessen csatolni” Svédországhoz. Amint tudjuk, ez a manõver nem sok sikerrel járt. Ezzel szemben az úgynevezett „oolandi háború” azt bizonyította be az oroszoknak, hogy a finnek szimpátiája inkább az õ oldalukon áll. Az 1854 júniusában vívott halkokari ütközetben pedig egy bizonyos kankkonen és egy bizonyos donner nevû férfiú szégyenteljes meghátrálásra kényszerítette a briteket. Amikor az európai uniós tagság biztossá vált, megértettük, hogy ha Európa belsõ köréhez tudunk tartozni, jobban tudjuk érvényesíteni saját érdekeinket – Európa akkori nagy emberei, Lipponen és kohl nagyon jól összeillettek. Fõ célunk akkor, 1995-ben, nem gazdasági jellegû volt, hiszen szinte a teljes integráció jegyében éltünk. A lényeg a biztonság volt, egy igazán jó közösséghez való tartozás, amelyet egyesek szerint a nATO-tagság garantált volna. Ez utóbbi nem jött létre. A szerénység erény, de a felesleges szerénység vétek. Ha azt kommunikáljuk magunkról, hogy bizonyos dolgokban olyanok vagyunk, mint az a farok, amely igyekszik csóválni a kutyát, talán indokolt lett volna, hogy magányos farkasként ne tegyünk semmit, amikor az euró biztonsága és a feje búbjáig korrumpálódott Görögország került napirendre. nagyon meg tudom érteni, hogy mondjuk egyenesen a kokkolai képviselõ-testületbõl nem könnyû a krízis közepébe csöppenni és lehetetlen dolgokat követelni. de sok haszna nincsen. A probléma abban rejlik, hogy hazánkban kevés az olyan befolyásos ember, aki hajlandó elismerni és ki is meri mondani, hogy Európa mi mindent jelentett és jelent számunkra, itt, a periférián élõknek. Az olcsó populizmus nevében elfelejtõdnek azok az alapértékek, amelyekre Európa támaszkodik. Úgy tûnik, ez a populizmus most erõsödõben van. Ezért lelkileg rosszul érzem magam attól az 331

Európa-ellenességtõl, amelyet a parlament egy része és sajnálatos módon a média egy része is támogat. Végül is mi a tagságunk ára? Lehet, nagyon magas. de milyen más választásunk van? Semmilyen. Oroszok nem vagyunk, svédek sem. Legyünk tehát európaiak, és egyúttal finnek! GOMBáR EndRE fordítása

332

SZERZõInk RIIkkA ALA-HARJA prózaírónõ és dramaturg 1967-ben született kangasalában. 1993-ban végzett a helsinki Színmûvészeti Fõiskolán. 1998-tól kezdve több regénye jelent meg, Finlandia-díjra is jelölték. különszámunkban közölt novellája a Verkon silmissä: Tarinoita internetin maailmasta (A háló szemében: Történetek az internet világából) címû novelláskötetben szerepel. pAMA ALAVILO irodalmár, kritikus. 1984-ben született, Tamperében él. Elsõsorban a mai finn irodalmat elemzõ írásai számos lapban, valamint a Parnasso és a Kanava címû folyóiratokban jelennek meg. Irodalomelméleti tanulmányai mellett irodalomkritikával foglalkozik és gyakran jelentkezik recenziókkal. Itt közölt esszéjét a Parnasso 4/2011 számából választottuk. JöRn dOnnER 1933-ban született Helsinkiben. A finnországi svéd etnikumhoz tartozó író, politikus, diplomata, jól ismert közéleti személyiség. 1996–1999-ig az Európai parlament tagja. Regényeket, elbeszéléseket, filmforgatókönyveket, esszéket ír és írt, elsõsorban svédül, de számos mûvét finnül alkotta. novelláskötettel debütált 1951-ben. Több útikönyvet is írt. Far och son (Apa és fia) címû regényéért 1985-ben Finlandia-díjjal jutalmazták, 2008ban elnyerte az állami Mûvészeti díjat. Itt közölt esszéje a Suomen Kuvalehti 44/2011 számában jelent meg.

(Gondatlan álmok) címû novelláskötete, itt közölt elbeszélései, a Vierashuone (A vendégszoba) és a Siivet (Szárnyak) is ebbõl a könyvbõl származik. JARI JäRVELä regényíró, novellista és drámaíró 1966-ban született Helsinkiben. A kilencvenes évek elején vidéki általános iskolákban is tanított, valamint íróiskolai oktatóként is tevékenykedett. két regényét (Lentäjän poika, A pilóta fia); (Romeo ja Julia, Rómeó és Júlia) felterjesztették Finlandia-díjra. Itt közölt novelláját a Verkon silmissä: Tarinoita internetin maailmasta (A háló szemében: Történetek az internet világából) címû novellaantológiából választottuk. ARJA kuISMA költõnõ 1950-ben született Helsinkiben, de gyermekkorát kelet-Finnországban töltötte, és egészen fiatalon eljegyezte magát a költészettel. Elsõ verseskötete, a Kivinen rintaneula (kõmelltû) 1986-ban látott napvilágot. Ezt követte 1990-ben a Taukopaikkojen pullea kuu (pihenõhelyek gömbölyû holdja) és 2009ben a Tulevaisuuden muisto (A jövõ emléke). Számos antológiában is megjelent. Újabban prózaírással is foglalkozik. Jelenleg a dél-finnországi kisvárosban, Hyvinkää-ben él. Folyóiratunkban közölt verseit elsõ kötetébõl, a Kivinen rintaneulából választottuk.

VEIkkO HuOVInEn prózaíró 1927-ben született az észak-finnországi Simo községben, és 2009-ben halt meg Sotkamóban. Elsõ mûve Hirri címmel egy humoros novellákat bemutató kötet 1950-bõl. késõbb regényeket, novellákat ír, legtöbb írása a természettel és a politika furcsaságaival foglalkozik. Életfilozófiáját sajátos humor szövi át. Itt közölt novellája a Matikanopettaja (Matektanár) címû, 1987-ben napvilágot látott kötetbõl származik.

HELI LAAkSOnEn költõnõ 1972-ben született Turkuban, jelenleg Raumában él. Verseit délnyugat-finnországi nyelvjárásban írja, de gyakran az irodalmi nyelvhez közelítve. 1992-ben és 1999-ben a Tartui Egyetemen tanult Észtországban, az észt nyelv elsajátítása után Helsinkiben évekig tanította is az észt nyelvet. A Turkui Egyetemen anyanyelvi tanulmányokat folytatott, és 2000-ben magiszteri diplomát szerzett. öt verseskötete jelent meg, és több könyve Cd-n. Folyóiratunk jelen számában közölt versei a 2006-ban megjelent Sulavoi címû kötetébõl valók.

JuHA ITkOnEn író 1975-ben született Hämeenlinnában. A Helsinki Egyetemen állam- és jogtudományi magiszteri diplomát szerzett 2001-ben. Elsõ regénye 2003-ban jelent meg Myöhempien aikojen pyhiä (késõbbi idõk szentjei) címmel. A regény a mormonok világát ábrázolja a hit, a bûn és az elidegenedés keretébe foglalva. 2005-ben, 2006-ban és 2007-ben újabb regényei jelentek meg, ezeknek témái a nemzetközi rockzene világa, az új nemzedék és a szülõk közti konfliktusok, és a változó világ. 2006-ban elnyeri az állami Irodalmi díjat. nagy érdeklõdést keltett 2008-ban napvilágot látott Huolimattomia unelmia

ROSA LIkSOM írónõ 1958-ban született az észak-finnországi Ylitornióban. Mielõtt 1984ben, az akkori fiatal írók antológiájában, a Kalenteri 84-ben megkezdte volna írói pályáját, sok helyen, sokféle foglalkozást ûzött: Volt többek közt bolti eladó, éttermi felszolgáló és helyi rádió szerkesztõje is. A helsinki és moszkvai egyetemen társadalomtudományt tanult, két évig élt koppenhágában. novellista és regényíró. különleges képessége, hogy egyforma hitelességgel tudja ábrázolni az isten háta mögötti lappföldi emberek életét és a nagyvárosi underground fiatalságát. Figuráinak nem csupán életvitelét, hanem jellegzetes

333

nyelvhasználatát, és még a nyelvjárásokat is tökéletesen ismeri és alkalmazza. novelláskötetei közül kiemelkednek az Unohdettu vartti (1986, Az elfelejtett negyedóra), a Go Moskova go (1988), és a Maa (2006, Föld). Hytti nro 6 (A 6-os számú vonatkupé) címû regényéért 2011-ben Finlandia-díjjal jutalmazták. Jelen számunkban közölt novelláját az Unohdettu vartti címû kötetébõl választottuk. SARI MALkAMäkI írónõ 1962-ben született Alahärmä-ben, jelenleg Helsinkiben él. Finn irodalmat tanult a Helsinki Egyetemen, dolgozott kórházban, bankban, könyvtárban, de ha kellett, takarítással fedezte tanulmányainak költségét. 1994-ben debütált Tiikerikakku (Tigriskalács) címû novelláskötetével. 1998ban kiadta Marraskuun tyttäret (november leányai) címû regényét, melyet még két regénye követett. 2004-ben napvilágot látott Urheat pienet naiset (Bátor kis nõk) címû regényében a nõk családban és családon kívüli jogaiért száll síkra. Stílusa érzékletes, jól ismeri és nagyszerûen alkalmazza a pohjanmaái, ma is élõ nyelvjárást. Folyóiratunkban közölt novelláját a 2011-ben megjelent Viisas vaimo (Az okos feleség) címû kötetébõl válogattuk. TOMMI MELEndER író és költõ 1968-ban született Espoóban. állam- és jogtudományból szerzett diplomát a Jyväskyläi Egyetemen. prózájára nagy hatást gyakorolt a francia irodalom, különösen Flaubert. Több ízben járt Franciaországban. Verseskötettel debütált, elõször a Tässäoloa tai unta (1989, Ittlét vagy álom) jelent meg, ezt a 2000-es évek elején még két válogatás követte. Elsõ regényét 2007-ben adta ki, majd 2009-ben látott napvilágot Ranskalainen ystävä (A francia barát) címû regénye, amely izgalmas látlelet a modern bûnözés világáról, a szinte feltartóztathatatlan leány- és kábítószerkereskedelemrõl, az orosz és külföldi maffiák összecsapásairól. Harmadik regénye, a Lohtu (Vigasz) 2011-ben jelent meg. Esszékötetei közül nagy figyelmet és meglepetést váltott ki a Lberalismin petos (2012, A liberalizmus árulása), amely több idõszerû esszét tartalmaz, s amelyet Timo Hännikäinennel írt társszerzõségben. Itt közölt versei a Tässäoloa tai unta, a Maanosa minussa (2003, Világrész bennem) és a Metallisiivet selässä (2004, Fémszányak a háton) címû köteteibõl származnak, a regényrészletet pedig a Ranskalainen ystävä címû regényébõl választottuk. SARI MIkkOnEn regényírónõ és novellista 1967-ben született Viitaniemiben, 2007 óta több évig Olaszországban élt. 1995-ben debütált novellafüzérekbõl álló, Naisten polkupyörä (nõi kerékpár) címû regényével, amellyel elnyerte a Helsingin Sanomat irodalmi díját. Jelen számunkban közölt novellá-

ját a Verkon silmissä: Tarinoita internetin maailmasta (A háló szemében: Történetek az internet világából ) címû novellaantológiából vettük. ERnO pAASILInnA 1935-ben született petsamóban, az 1939-ben kitört és 1944-ben véget ért szovjet–finn háború elõtt még Finnországhoz tartozó, jeges-tengeri kikötõvárosban, és 2000-ben hunyt el Tamperében. próza- és eszszéíró, akinek legkedveltebb mûfajai a szatíra és az aforizmák voltak. pályáját újságíróként kezdte, a hatvanas években az Ouluban megjelenõ Pohjoinen (Észak) címû folyóirat fõszerkesztõje volt. 1984-ben az Yksinäisyys ja uhma (Magány és dac) címû esszékötetével jelentkezett a szépirodalomban, ezzel egyúttal elnyerte a Finlandia-díjat is. Folyóiratunkban közölt írásait az Alamaisten elämää (Az alattvalók élete) címû, 1985-ben publikált, válogatott szatíráit tartalmazó kötetébõl választottuk. SARI pELTOnIEMI írónõ, dalszövegíró 1963ban született kauhavában. 2000-ben jelentkezett elõször Löytöretkeilijä Kukka Kaalinen (kukka kaalinen felfedezõ utazó) c. gyermekregényével. E számunkban közölt novelláját a Verkon silmissä: Tarinoita internetin maailmasta (A háló szemében: Történetek az internet világából) c. novelláskötetébõl választottuk. ALpO RuuTH prózaíró 1943-ban született Helsinkiben és ugyanott hunyt el 2002-ben. Mielõtt megkezdte írói pályáját, dolgozott eladóként, kocsikísérõként és cipészként. Igazán az 1969-ben megjelent Kämppä (kégli) címû regénye avatta íróvá, mellyel váratlanul nagy sikert aratott. A regény Helsinki munkásnegyedének fiataljairól ad hiteles és eredeti képet az ötvenes évek végérõl. Ruuth sokat foglalkozik a társadalmi problémákkal és konfliktusokkal, a kallódó városi fiatalokkal. 1971ben jelent meg antimilitarista regénye, a Korpraali Julin (Julin tizedes). Cselekménye a második világháború idején, a Finn-öböl partján játszódik, fõhõsét Jaroslav Hašek Švejkjéhez hasonlították a kritikusok. Több regénye és novelláskötete látott még napvilágot, majdnem mindegyikre jellemzõ a társadalomkritika, a férfi-nõ kapcsolat tabuinak ledöntése, az erotika és a humor. Itt közölt, publicisztikai színezetû novelláját a Maailmanloppu ja muita ongelmia (Világvége és egyéb problémák) címû, 1985-ben megjelent kötetébõl választottuk. pETER SAndELIn finn-svéd költõ 1930-ban született a nyugat-finnországi tengerpart pietarsaari nevû városkájában. Helsinkiben él. Verseit svédül írja, elsõ kötete, az Ur svalans loggbok (A fecske naplójából) 1951-ben jelent meg, utána még huszonnégy verseskötetet publikál, 2007-

334

ig szinte minden évben jelentkezik újabb versekkel. Versei eleinte az ember és a természet harmonikus együttélését tükrözik, késõbb már félti az embertõl a természetet. A hagyományt és a modern költészet elemeit szervesen ötvözi. Elsõsorban természetszeretete készteti arra, hogy festõmûvészként is kipróbálja magát. A finn irodalomtörténet éppúgy magáénak ismeri el, mint többi svédül író társát. Folyóiratunkban közölt verseit Existens (Létezés) címû, 1989-ben kiadott kötetébõl válogattuk. SAILA SuSILuOTO költõnõ 1971-ben született Helsinkiben. A nuoren Voiman Liitto (Fiatal Erõ Szövetsége) elnevezésû irodalmi társaság elnöke 2004–2006-ig. 2005-ben Suomi-díjat kapott. 2001-ben jelent meg prózaverseket tartalmazó elsõ kötete Siivekkäät ja hännäkkäät (Szárnyasok és farkasok) címmel. Itt közölt verse az Uusi ääni (Új hang) címû antológiában jelent meg Helsinkiben 2006-ban. JuTTA uRpILAInEn politikus, 1975-ben született Lapuában, eredeti foglalkozása tanár. A Jyväskyläi Egyetemen szerzett magiszteri diplomát neveléstudományból 2002-ben. 2003-tól parlamenti képviselõ, 2008-ban megválasztják a Szociáldemokrata párt elnökének. A Jyrki katainen vezetésével 2011-ben megalakult kormány pénzügyminisztere lett. Folyóiratunkban közölt esszéje a Kanava kulturális és irodalmi folyóirat 1/2011-es számában jelent meg.

ARTO VIRTAnEn író, költõ, kritikus és mûfordító. 1947-ben született Helsinkiben, jelenleg klaukkalában él. Elöször egy verseskötettel jelentkezett 1970-ben, ezt versek, novellák, aztán 1995-ben a Koiran vuosi (A kutya éve) címû regénye követte. Esszégyûjteménye 2006ban látott napvilágot. Jonathan Coe-tól két regényfordítása jelent meg, 2001-ben mai amerikai novellák fordításait adta közre Mitä ukkonen todella sanoi (Mit mondott valójában az égiháború) címmel. Rádiójátékokat is ír. Írói és kritikusi tevékenységéért a WSOY könyvkiadótól 1996-ban az ún. Elismerés díjában részesült, 2002-ben Runeberg-díjra jelölték. Itt közölt novelláját a legnagyobb finn irodalmi folyóirat, a Parnasso 4/2011 számából vettük. TAunO YLIRuuSI (Tampere, 1927, Helsinki, 1998) próza-, dráma- és hangjátékíró. Hangjátékait világszerte játszották, Tapaus vapaus (Börtönkarrier) címû komédiáját 1975-ben a Miskolci nemzeti Színház tûzte mûsorára, ugyanennek televíziójáték-változatát a nyolcvanas években bemutatta a Magyar Televízió. Käsi kädessä (Becsapni a halált) címû kisregénye 1999-ben jelent meg magyarul. Folyóiratunk 2009/4-es számában az emberiség végpusztulással fenyegetõ tevékenységét elemzõ esszéjét közölte. Jelenlegi számunkban olvasható novelláját a Kiitoskirje (köszönõlevél) címû novelláskötetbõl vettük.

335

Fõszerkesztõ: Fázsy Anikó Munkatársak: Imreh András, Ircsik Vilmos, körtvélyessy klára, Lackfi János, Lukács Laura, pálfalvi Lajos Olvasószerkesztõ: Hernád Imre Cím: H-2517 kesztölc, Malom utca 76. Telefon: 06 33 484 293 E-mail: [email protected] Számlaszámunk: Új Világ Alapítvány 11740023-20055318 A nagyvilág olvasható a www.nagyvilag-folyoirat.hu internetcímen kiadja az Új Világ Alapítvány Felelõs kiadó: Fázsy Anikó Tördelte: puskás Ferenc nyomta a Borsodi nyomda kft. ISSn 0547-1613 Terjeszti a HIRkER Rt., az nH Rt. és az alternatív terjesztõk. Elõfizetésben terjeszti a Magyar posta Rt. Hírlap Üzletág. Elõfizethetõ a postai kézbesítõknél, az ország bármely postáján, Budapesten a Hírlap Ügyfélszolgálati Irodákban és a központi Hírlap Centrumnál (Bp., VIII. ker. Orczy tér 1. tel.: 06 1 477 6300; postacím: Bp., 1900). További információ: 06 80 444 444; [email protected] Elõfizetési díj egy évre 8280 Ft, fél évre 4140 Ft. külföldön terjeszti a Batthyány kultur-press kft. H-1014 Budapest, Szentháromság tér 6. Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó elõzetes írásbeli hozzájárulásához van kötve. Mindazoknak, akik adójuk 1%-ával támogatták lapunkat, ezúton mondunk köszönetet. Adószámunk: Új Világ Alapítvány 18186062-1-42