Az elterjedés elısegítı külsı tényezık •Melegebb lokálklíma kialakulása: fıként nagyvárosokra és iparvidékekre jellemzı Hımérséklet Felhık
Éves átlag Borításmérték
0,5-1,5 ºC-kal magasabb 5-10 %-kal több
Csapadék
Éves átlag Hóesés
5-10 %-kal több 5-10 %-kal kevesebb
Szél
Átlagos szélsebesség 2-30 %-kal kevesebb Szélcsend 5-20 %-kal gyakoribb
Relatív nedvesség
Télen Nyáron
Köd
2 %-kal kevesebb 10 %-kal kevesebb
Télen 30-100 %-kal több Nyáron 10-30 %-kal több A városok klímaértékeinek összehasonlítása a városon kívüli értékekkel (Sukopp & Wurzel 1995)
•Erısebb felmelegedés - hiányzik a növényzet párologtató hatása - a napsugárzás felfőti az épületeket - a főtött épületek hıt adnak le
-A városok átlaghımérséklete 8 ºC-kal is magasabb lehet -Több fagymentes terület •A csapadék gyorsan elfolyik, kevés szivárog a talajba.
Berlin ruderális növényeinek 3/5-e melegebb éghajlatú vidékrıl származik
•Más mezıgazdasági eljárás bevezetése: 70 %-os hozamkiesést okozó kabakpityóka •Az ápolás megszüntetése
A mezei szarkaláb hazai elterjedése. A bevonalkázott terület faj areája; pontozott vonal a 3100 C° tenyészidıszakbeli hıösszeg vonala; szaggatott vonal a tenyészidı 17C°-os izotermája (Bacsó és Priszter nyomán)
A neofitonok elıfordulása különbözı társulásokban Sukopp (1962!) •Nem ember által kialakított társulásokban csak lokális megtelepedés figyelhetı meg. •Számos neofiton jelenik meg tengerpartokon, folyópartokon és bolygatott területeken, ezek között sok a kultúrszökevény. •Neofitonmentes társulásokat túlnyomórészt szélsıséges klímájú és/vagy termıhelyi adottságokkal rendelkezı élıhelyek közt találunk. •Nyitott vagy idıszakosan nyitott társulások kedvezı feltételeket teremtenek a neofitonok megtelepedéséhez. •A neofitonok száma nagyobb síkvidékeken és dombvidékeken, hegységekben sokkal kisebb. •A legtöbb neofiton Észak-Amerika és Ázsia hasonló klímájú területeirıl érkezik •Csak néhány faj képes önálló társulás alkotására.
Az adventív növények meghonosodásának hatása az ıshonos vegetációra Függ a növényfajtól, a befogadó területtıl, a megjelenés óta eltelt idıtıl Diverzitáscsökkenés? Honos fajok kiszorítása? Leginkább veszélyeztetettek: szőktőréső, kis, ill. diszjunkt areajú, specialista, endemikus, reliktum fajok, ill. a szigetek fajai Schroeder (1998): az antropogén elemek Közép-Európában nem szorítják ki teljesen a honos flóra és fauna tagjait Disko (1996): az újonnan jött faj ökoszisztémára gyakorolt hatása az orosz ruletthez hasonló
•Beilleszkedés a társulásba Hegi (1925): a kisvirágú nebáncsvirág kiszorítja az erdei nebáncsvirágot Sukopp (1962): a megállapítást cáfolja Trepl (1984): az erdei nebáncsvirág csak a számára szuboptimális, kissé szárazabb területeken szorul vissza Schmitz (1999): 1. a faj expanziója miatt a honos fajok visszaszorulnak, borításuk jelentısen csökken vagy akár teljesen el is tőnnek a területrıl; 2. a faj „Lückenfüller”-ként jelenik meg, más lágyszárúak közé vegyülve, anélkül, hogy jelentısen visszaszorítaná azokat; 3. a faj olyan élıhelyeket foglal el, amelyeken a honos fajok nemigen telepednek meg.
Az adventív növények meghonosodásának hatása az ıshonos vegetációra • İshonos fajok kiszorítása: Dél-Afrika sok endemikus törpecserjéjét az ausztrál Acacia fajok a kihalás szélére sodorták • Kórokozók behurcolása: a japán Castanea crenata-n behurcolt Endothia parasitica az észak-amerikai Castanea dentata állomány 80 %-át kipusztította, a többit megbetegítette
Az adventív növények meghonosodásának hatása az ıshonos vegetációra • A honos növények génkészletének befolyásolása: az angliai Spartina maritina és az észak-amerikai Spartina alternifolia keresztezıdésébıl kialakult az inváziós Spartina anglica
Az ıshonos fajok kiszorítása a hibrid zsinegfő által SchleswigHolstein nyugati partjainál
Az állatvilágra gyakorolt hatás • Növény-állat interakciók száma közel azonos marad: egy ıshonos és egy adventív keresztesvirágú faj faunája között nem volt lényeges különbség (Harald et al. 2000) • Növény-állat interakciók számának csökkenése: 3 ıshonos és 3 adventív juharfaj termésével táplálkozó madarak száma között 5-szörös különbség volt (Kowarik 1989)
• Növény-állat interakciók számának növekedése: Általában nem specialista fogyasztóknak köszönhetı A neofitonok nagy számú jelenléte a fauna diverzitásának csökkenéséhez vezet
Fajszám Fitofágok Viráglátogatók Extraflorális nektáriumok látogatói Aphidofágok
Impatiens Impatiens Impatiens noli-tangere parviflora glandulifera 22 13 8 16 21 31 -
1
25
4
16
12
A nebáncsvirág fajokon elıforduló rovarfajok száma (Schmitz 1999)
Termıhelyi tényezıkre gyakorolt hatás
• Talaj nitrogéntartalmának feldúsulása: Az akác nitorgéndúsító hatása miatt sok értékes faj tőnhet el a területrıl, helyüket nitrofil gyomok foglalják el.
• Avar- és humuszképzıdés feldúsulása: A kései meggy által felgyorsított avar- és humuszképzıdés hatására, a faj gyorsan terjedt, megakadályozva a természetes felújulást, és csökkentve az erdészetileg hasznosított fák hozamát.
Termıhelyi tényezıkre gyakorolt hatás • A talaj vízgazdálkodásának változása: Az ázsiai keleti tamariska (Tamarix tetrandra) elszaporodása Amerikában csökkentette a folyók sebességét, növelte az eróziót, az elöntést és az üledékképzıdést, párologtatásával „lecsapolta” a folyókat.
Emberre gyakorolt közvetlen hatás • Allergén hatás • Mérgezı, karcinogén hatás • Fito-fotodermatitisz
Az adventív fajok kontrollálásának lehetıségei Reichholf (1996): „Több toleranciát az idegen fajokkal szemben!” Disko (1996): „Több intoleranciát az idegen fajokkal szemben!” Megelızés: Az idegen fajok behozatalának nemzetközi szabályozása Természetes növénytársulások megırzése, rekonstrukciója Természetes, szelektív gyomszabályozás alkalmazása Fizikai kontroll: kaszálás, sarlózás, égetés, elöntés, lecsapolás, takarás Biológiai kontroll: legeltetés, fogyasztók és kórokozók behozatala, ill. elszaporítása Kémiai kontroll: herbicidek alkalmazása
A kutatások fıbb stratégiai pontjai -Adatbázis kiépítése: DAISIE, NOBANIS -A meghonosodás mértékének és hatásának elemzése -Az inváziós és nem inváziós szervezetek összehasonlítása -Az inváziós fajok genetikai és ökológiai jellemzıinek összehasonlítása az ıshonos és nem ıshonos areán belül -Az inváziót elısegítı tényezık és folyamatok azonosítása -Az invázió evolúciós és genetikai hatásának vizsgálata -Modellek készítése a lehetséges invázió mértékének meghatározására -A nyilvánosság és az érintett szervezetek tájékoztatása: mezıgazdaság, erdıgazdaságok, kertészetek, vízügy, kereskedelem, stb. -Tudományosan megalapozott szabályok felállítása a kereskedelem, turizmus és utazás során
Európai stratégia az inváziós idegen fajok ellen Strasbourg, 2003. december 1-5. A Stratégia útmutatást ad a Berni Egyezmény Részes Feleinek, hogy azok: •gyors ütemben növeljék az IIF-okkal és az azok megállításának módjaival kapcsolatos ismeretekeit és információkat; •fejlesszék az IIF-okkal kapcsolatos kérdések kezelésének országos és regionális kapacitását és az együttmőködést; •megakadályozzák új inváziós idegen fajok Európába, és Európán belül történı behurcolását, és támogassák a gyors válaszintézkedések foganatosítását az észlelt betörésekre; •csökkentsék a már jelen lévı inváziós idegen fajok káros hatásait; •amennyiben megvalósítható és kívánatos, rekonstruálják a biológiai inváziók káros hatásának kitett fajokat, természetes élıhelyeket és ökoszisztémákat, és •azonosítsák és rangsorolják a végrehajtandó kulcsfontosságú intézkedéseket nemzeti és regionális szinten.
