Az első világháború emlékezete az irodalomban, a művészetekben és a mindennapok kultúrájában

Az első világháború emlékezete az irodalomban, a művészetekben és a mindennapok kultúrájában Tudományos konferencia és kiállítás Debreceni Egyetem 2014. november 13-14.

Program 2014.11.13. csütörtök

Debreceni Egyetem

2014.11.14 péntek 9.00 – 10.30

10.00 – 11.30

Ismeretterjesztő előadások

DAB székház Szekcióülések Kávészünet

11.00 – 12.30

Szekcióülések

Ebédszünet Ebédszünet 14.00 – 15.00

Plenáris Előadás Szünet

15.30

14.30 – 15.30

Szünet

Kiállítás megnyitó 16.00 – 17.00

16.30 – 17.30

Szekcióülések

19.00

(Zeneművészeti Kar - Liszt terem)

Zongorahangverseny

Szekcióülések

19.00

Szekcióülések

Irodalmi est: Békesség-óhajtás (a Déri Múzeum díszterme)

DEBRECEN 2014. november 13-14.

1

November 13. (csütörtök) Debreceni Egyetem, főépület

10.00 – 11.30 Ismeretterjesztő előadások (DEENK-olvasóterem)

Szemelvények a brit zenéből a késő viktoriánus kortól az első világháború végéig Lieli Pál Egyenruhák és személyi felszerelések az első világháborúban Mihucz Péter Regisztráció a helyszínen 13.00-14.00 óra között 14.00 – 15.30 Plenáris előadás Az első világháború a regényirodalomban Szegedy-Maszák Mihály 15.30 A Kiállítás megnyitása

(DEENK előtér)

2


16.30 – 18.00 Szekcióelőadások 1. szekció (Néprajz Tanszék könyvtára, III. em. 346. terem) Katonalevelek és múzeumok Elnök: Keményi Róbert „My Dear Mother”: Katonalevelek az első világháborúban Voigt Vilmos Az „első nagyverekedés” egy orbaiszéki tüzér katona leveleinek tükrében Pozsony Ferenc Lenyomatok. Az első világháború emlékei a múzeumi néprajzi gyűjteményekben Bereczki Ibolya 2. szekció (Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet könyvtára III. em. 303. terem) Magyarok és szerbek Elnök: Glant Tibor A szarajevói merénylet elkövetőinek pere és emlékezete Szabó Szilárd Atrocitásokra várva - magyarok és osztrákok szerb-képe az első világháború alatt Eric Weaver


3

November 14. (péntek) DAB székház

Regisztráció a helyszínen 8.30-9.00 óra között 9.00 – 10.30 Szekcióelőadások 1. 1. szekció Frontkarácsonyok Elnök: Keményi Róbert Háborús karácsonyok - frontkarácsonyok az első világháborúban Batári Zsuzsanna Katona-karácsonyfa, háborús karácsonyfa az első világháborúban Lukács László 2. szekció A háború költészete Elnök: Berta Erzsébet Gyóni Géza és az első világháborús magyar líra Lapis József Élmény és világkép az első világháborús magyar költészetben Bakó Endre Az első világháború az angol költészetben Rácz István

4


11.00 – 12.30 Szekcióelőadások 2. 1. szekció Sajtó és múzeumok Elnök: Barta Róbert A sajtó szerepe a hátország mobilizálásában és harckészültségének fenntartásában a világháború idején Demeter Gábor „Úriemberhez nem méltó művészet”: a karikatúra szerepe az első világháborús amerikai belpolitikai propagandában Glant Tibor Kiállítható-e a háború? Az erőszak és a háború múzeumi bemutatásának lehetőségei Lakner Lajos 2. szekció A háború az epikában és a drámában Elnök: Rácz István A történelem és az irodalom mesgyéjén: Az első világháború magyar irodalmi reprezentációja Kőbányai János Egy elfelejtett világsiker (Markovits Rodion: Szibériai garnizon) Takács Miklós 1814-1914. A nagy háborúk kritikája a háborús eufória árnyékában: Johann Wolfgang von Goethe és Gerhart Hauptmann ünnepi játékai Kovács Kálmán


5

14.30 – 15.30 Szekcióelőadások 3. 1. szekció A háború az olasz kultúrában Elnök: Bitskey István „A háború tisztán tartja az emberiséget”: A háború mint a modernitás emblémája és a provokáció az olasz futurizmusban Puskás István A Nagy Háború emlékezete Olaszországban Pete László 2. szekció A háború emlékezete Elnök: Szirák Péter Veteránemlékezet a Gulyás testvérek Én is jártam az Isonzónál című ilmjében Győri Zsolt Emlékmű és kísértethang: az első világháborús angol irodalom (meg)emlékezési stratégiáiról Bényei Tamás

6


16.00 – 17.30 Szekcióelőadások 4. 1. szekció A háború az irodalomban és a naplókban Elnök: Bényei Tamás Populáris irodalom és háborús erőfeszítés (Gustave Le Rouge esete) Kálai Sándor „Megsebesül, elesik. Hát aztán?”: irónia és maszkulinitás változó ábrázolásai az első világháború angol és magyar irodalmában Balogh Eszter A háború hétköznapjai: egy borsodi polgár, Lévay József naplója Csíki Tamás 2. szekció A háború és a zene Elnök: Duffek Mihály Hazaiasság és prófécia: a második bécsi iskola az első világháborúban Karl Katschthaler „Kimegyek a doberdói harctérre”: a magyar népdal és az első világháború Arany János Debussy, Bartók, Stravinsky: korszakváltás Budapesten és Párizsban a második dekád végén Karasszon Dezső


7

Kapcsolódó események November 13. csütörtök 19.00 B. Kiss Zsuzsanna, Duffek Mihály, Grünwald Béla, Lakatos Péter, Pless Attila zongoraművészek hangversenye (A konferencia-kitűzővel látogatható)

Helyszín: Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kar – Liszt terem • • • • • • • • • •

Claude Debussy: Children’s corner Erik Satie: Gnossienne No. 1, No. 3 Sergei Rachmaninov: h-moll prelude op. 32., No. 10. Erik Satie: Gymnopedies Claude Debussy: La plus que lente Bartók Béla: Román népi táncok Alexander Scriabin: H-dúr etűd op. 8., No. 4. Sergei Rachmaninov: gisz-moll prelűd op. 32., No. 12. Sergei Rachmaninov: Etude-tableau esz-moll etűd op. 39., No. 5. Sergei Rachmaninov: Moments-Musicaux e-moll op. 16., No. 4.

November 14. péntek 19.00 Békesség-óhajtás: Válogatás ötszáz év magyar verseib l Tallián Mariann és Lázár Balázs el adásában (A jegy ára 800 Ft, mely a regisztrációkor izentendő) Helyszín: Déri Múzeum díszterme A versekben a háború, a szenvedés, a hányattatások, a megaláztatások ellenpontjaként ötszáz évnyi időn ível át a békevágy, mely kimondva-kimondatlanul összekapcsolódik a költők istenkeresésével, hitével. Eleink békevágya tartalmában nem különbözik a miénktől. Érezték és érezzük, tudták és tudjuk, hogy a béke a mindennapi létezés, az alkotás, az értékteremtő munka és az örömszerzés feltétele. Ám az is kihallatszik soraikból, hogy ezért küzdeni kell. Cselekedni érte. A társadalmi, de az egyéni belső békéért is. Az est során a versek válaszolnak egymásnak, továbbgondolják egymást a nő-féri, feleség-férj, anya-apa keretjátékában, hogy az új kihívásokat rejtő XXI. század elején az alkotók a maguk művészi eszközeivel tegyenek hitet a békesség, a magyar költészet és az egyetemes emberi értékek mellett. Az első világháború kitörése századik évfordulójának fájdalmas alkalmából az alkotók több, első világháborús tematikájú verssel bővítették ki az előadást, emlékezve és emlékeztetve az áldozatokra és Magyarország tragédiájára.

8


EL ADÁSOK Plenáris előadás Szegedy-Maszák Mihály Az els világháború a prózairodalomban Hogyan fogadták magyar írók az elsõ világháború kitörését? Elsõsorban a Nyugat című folyóirat közleményeire hivatkozom. Ignotus első cikkére, Móricz folyamatban levő regényére, majd Kassák és Márai visszaemlékezésére. Miként alakult Csáth Géza és Kosztolányi véleménye a négy év alatt? Ennek a kérdésnek a megválaszolása után arra szeretném irányítani a igyelmet, mennyire eltérő módon fogadták a franciák az általuk letartóztatott Kuncz Aladár és E. E. Cummings később írt könyvét a fogságról. Másik összehasonlításként Molnár Ferenc haditudósításaival és a Švejkkel foglalkoznék. A legjelentősebb magyar írók többsége nem vonult be katonának. Talán ezért sem keletkezett igazán jelentős magyar regény a háborúról? A zendülők a hátországról szól: csatatéri jelenet inkább csak Az elsodort faluban fordul elő. Francia, német és angol-amerikai nyelvterületen egészen más a helyzet. Kiváló szerzők sebesültek meg és írtak jelentős regényekert. Céline Utazás az éjszaka mélyérõl című nem irányzatos regénye a XX. századi francia irodalom élvonalához tartozik, és Drieu la Rochelle beszélyfüzére, a La comédie de Charleroi is igyelemre méltó művészettel sugallja a háború értelmetlenségét, akár Jean Giono regénye, A nagy nyáj. Jules Romains 27 kötetes sorozatából két kötetet szentelt a Verdun melletti ütközetnek. Mindezek a mûvek évek távlatából fogalmazódtak meg – ellentétben Ernst Jünger In Stahlgewittern címmel kiadott naplójával. Az angol regények közül kiemelkedik a Céline-hez és Jüngerhez hasonlóan súlyosan megsebesült Ford Madox Parade’s End című alkotása, mely négy regénybõl áll. Ismeretes, hogy az ír Joyce távol tartotta magát a harci eseményektõl. Virginia Woolf értelemszerűen közvetett értesülések alapján teremtette meg regényeinek háborús vonatkozásait. A Bloomsbury kör tagjaként szemben állt a háborúval. Másféle felfogást képviselt-e az a két amerikai író, akik közül Hemingway megsebesült, Dos Passosnak pedig mentőosztagi tapasztalata okozott megrázkódtatást? „Az európai műveltségnek vége” – mondta Kosztolányi 1914. június 28-án. Céline-tõl Fordig kiváló írók érzékelték úgy, hogy Európa tönkre tette magát a Nagy Háborúban.


9

Szekció-előadások (november 14-15.) Arany János „Kimegyek a doberdói harctérre”: A magyar népdal és az els világháború A népzene — miként minden más műalkotás is — magán viseli a korszak történelmi eseményeinek lenyomatát, melyben megszületett. Történelmi, kultúrtörténeti magyarázata van, hogy a magyar népdalok Európában egyedülálló gazdagsággal és minőségben jelenítették meg „a nagy háború” hatását. A világháború magyar katonadal-kincse a népi kultúra dalteremtő fantáziájának utolsó jelentékeny európai megnyilatkozása. Az események sajátos — történelmi és tudományos szempontból egyaránt fölbecsülhetetlen jelentőségű — egybeesése, • hogy a népzene jelentőségét és kutatásának fontosságát éppen a háború kirobbanása előtti évtizedben ismerte föl a kontinens tudományos közélete; • hogy a népzene kutatásának Magyarországon is akadt két, európai mércével mérten is kiemelkedő szakembere, és • hogy ez a két jeles kutató egyben kiemelkedő színvonalú zeneszerző is volt. Kodály és Bartók tudósi működésének köszönhetően a népzene-gyűjtés kiterjedt a háború dallamtermésére, egyidejűleg eleven példákon engedte megigyelni a történelmi eseményeknek a népkultúrára tett hatását. Bakó Endre Élmény és világkép az els világháborús magyar költészetben A dolgozat csak érintőlegesen utal a háború eseményeire, majd behatárolja tárgyát: főleg a háború alatt megjelent négy költészeti antológia anyagát elemzi. E több száz vers nagyobb hányada a háborút mint a magyarság vitézi próbáját dicséri, még olyan is akad, amely a békét poshadt, romlott állapotnak tünteti fe. (Szilágyi Géza: Vas és arany). Ha háborús költészetről beszélünk, elsősorban az e szellemiségben fogant megnyilatkozásokra gondolunk. Az antológiákban csak néhány költemény képviseli a másik oldalt, a béke hangadóit. A háborút, sajnálatos módon, a nagyközönség lelkesen fogadta. Ezt tükrözik az egykori lapok, s ezt kell megállapítania a ma történészének (lásd: pl. Ormós Mária). A költők, írók is eltérően fogadták a háborút, de megosztottságuk korábbra megy vissza. A vízválasztó a modernitáshoz való viszony. A konzervatívok magukévá teszik a hivatalos propagandát: a háború a magyarság részéről védekező jellegű, tehát igazságos. Csoportnyomást is gyakorolnak költészetükkel: az igazi költő most a háború dalnoka, versei optimizmust árasztanak, a győzelmet hirdetik (Barabás Ábel: Hol késik a csatadal?). Az nem lehet kétséges, mert harcunk igazságos, tehát isten velünk van, és a magyar honvéd vitéz módon harcol. Politikai normatívákat hangoztatnak: az a jó hazai, aki imádkozik a hazáért és a királyért, dicséri a szövetséges

10


Németországot, gyűlöli az ellenséget, főleg az angolt. Ferenc Józsefet valósággal istenítik, egy költemény nem kevesebbet hirdet, mint hogy ő a második Árpád, a magyar honfoglaló (Szávay Gyula: A király). E költők tipikusan alattvalói mentalitást képviselnek. Sok költemény csatajelenetet dolgoz fel anélkül, hogy szerzője átélte volna. A háborús költemények zömének nincs élményi háttere. Kivétel néhány költői múlttal, gyakorlattal nem rendelkező katona, akiből éppen a nyomasztó helyzet, az örökös életveszély hatására kibuggyant egy-egy vers-szerű szöveg. Ezeket a lapok szívesen közölték. Esztétikai értékük egyenlő a nullával. Gyóni Géza megkapta „a háború költője” kétes címet, de ő is csak egy-két verset tudott őszintén és kellő művészettel megformálni. Többen úgy beszélnek a véres borzalmakról, mint a hőssé válás lehetőségéről. A hamis tudatnak számtalan válfaja kapott versformát. Eklatáns példája Szabolcska Mihály Hadba-szálláskor c. verse. Eszerint a háborús képnél nincs szebb az életben. A bevonulók úgy mennek a véres ütközetekbe, mintha esküvőre tartanának. Örül, hogy megélte a háborút! Románcok, legendák születtek, rengeteg az érzelmes hangú költemény, például aszszonyok és menyasszonyok imitált levele a fronton hősiesen harcolóknak. Biztosítják őket hűségükről, szeretetükről. Tipikus vershelyzet, amikor a postás megviszi a faluba a gyásztáviratot: ia, férje meghalt a hazáért. Némely anya azonban fel sem veszi gyermeke halálát, büszke, hogy ia elesett a hazáért. Néhány versben határozott demokratikus törekvés mutatkozik: ezek a darabok a közlegényeket, a paraszti katonákat magasztalják. A háborús versek nagyobb része könnyűnek találtatna az esztétika mérlegén. A bakanóták, népdalok nem eredetiek, Sikabonyi Antal bebizonyította, hogy a 19. századiaknak variánsai. Esztétikai értéket a modernek, Ady Endre, Babits Mihály, Szép Ernő, Kosztolányi Dezső, Dutka Ákos stb. költeményei képviselnek, illetve néhány konzervatív költő (Endrődi Sándor, Kiss József ) alkotásai, de azok hangja elveszett a csatazajban. Balogh Eszter „Megsebesül, elesik. Hát aztán?” – irónia és a maszkulinitás változó ábrázolásai az els világháború angol és a magyar irodalmában Az első világháború radikális változást hozott a korábbi korok háborúfelfogásához, illetve maszkulinitáseszményéhez képest. A megterhelő állóháborúban abszurddá váltak a létező háborús ideológiák, az új fegyverek és hadászati technikák alkalmazása pedig anakronisztikussá tette a lovagi eszményeket. A háború művészetében a korábbi heroizált, eszményített hősalakok egyre gyakrabban adták át helyüket a körülményeknek kiszolgáltatott, tehetetlen, gyakran nemcsak izikailag, de lelkileg is rokkant katonák ábrázolásának, amit rendszerint illúzióvesztett hangnem és irónia teremtett meg. Azt, hogy mennyiben tekinthető univerzálisnak az első világháború tapasztalata, jól mutatja, hogy azonos témák azonos hangnemben jelennek meg mind az angol, mind a magyar művészeben – annak ellenére, hogy aligha ismerték


11

a másik ország irodalmát, főleg, mivel ellenséges oldalon harcoltak. Főként Siegfried Sassoon, Wilfred Owen versein, illetve Heltai Jenő Álmokháza című regényén keresztül azt szeretném bemutatni, hogyan jelenik meg a háború abszurditása világképet formáló tapasztalatként, illetve hogyan ábrázolják a rokkant katona alakját a militáris és a civil világ között ragadt, kirekesztett iguraként. Batári Zsuzsanna Háborús karácsonyok – frontkarácsonyok az els világháborúban Előadásomban az első világháborús frontkarácsonyokat mutatom be több szempontból. Elemzésük nemcsak hadtörténeti szempontból fontos, hanem kulturális hatásuk miatt is. A német és osztrák katonákkal közös frontszolgálatot teljesítő magyar katonák közül ugyanis többen a közösen megünnepelt frontkarácsonyok alatt találkoztak először a karácsonyfa-állítás szokásával. Ez pedig hatott a karácsonyfa állításának szélesebb körű hazai elterjedésére is. A frontkarácsonyok forrásanyagát képezik a korabeli fotók, a tábori levelezőlapok, naplók, kéziratos feljegyzések, viszszaemlékezések, illetve a képeslapok, amelyek gazdag szöveges és képi emlékanyagot képeznek. Az újságcikkek (pl. az Érdekes Újság, de akár különböző gyermeklapok idevonatkozó írásai is), az ezredek által megjelentetett tábori újságok vagy az ezredtörténetek idevágó részei további érdekes adalékokkal szolgálnak. Mindebből részletgazdag kép bontakozik ki arról, hogy hogyan folyt a fronton a karácsony: egyáltalán miért volt fontos az ünneplés, és milyen lélektani hatása volt, az ünnep mely elemei váltak fontossá a veszélyzónában vagy a frontvonaltól távolabb; milyen fát állítottak, milyen díszeket használtak, és milyen ajándékok kerültek a fa alá. Ez utóbbi témához elengedhetetlen a Hadsegélyező Hivatal tevékenységének bemutatása, az adománygyűjtő akciók ismertetése. Mi került a tábori posta által kézbesített csomagokba, mit küldtek hazulról, hogyan és miért került Lysoform vagy tábori beszélőgép a frontra? A frontkarácsonyok témájához erősen kapcsolódik a hadifogoly-karácsony, illetve a hadikórházakban dokumentált karácsonyok megemlítése is, amely tovább árnyalja a témát. Bényei Tamás Emlékmű és kísértethang: az els világháborús angol irodalom (meg)emlékezési stratégiáiról Az első világháborús emlékezés és megemlékezés problematikussága nemcsak szimptómája volt a modernitás emlékezetválságának (a modernitásnak mint az emlékezet válságának), de jelentős mértékben hozzá is járult e válság kikristályosodásához. Előadásomban arról lesz szó, hogy az első világháborús angol irodalom néhány szövege miképpen teszi önmaga tárgyává az emlékezet válságát, a hivatalos és nyilvános kommemoráció korlátait és lehetőségeit, illetve érvényes személyes emlékezetstratégiák kidolgozását. Siegfried Sassoon és mások versei, Robert Graves, Edmund Blunden, Ford Madox Ford, John Galsworthy, Christopher Isherwood és

12


Henry Williamson prózája alapján annak a feltevésnek az érvényességét vizsgálom, miszerint a háborús irodalom emlékezetpoétikái és emlékezetpolitikái az emlékmű (monumentum) és a kísértés vagy kísértethang két szélső pólusa közötti spektrumban helyezhetők el, méghozzá úgy, hogy nem ritkán egyetlen szövegen belül is billegést tapasztalhatunk a két szélső pólus között. Bereczki Ibolya Lenyomatok. Az els világháború emlékei a múzeumi néprajzi gyűjteményekben A történelmi kutatások Magyarországon elsősorban a háború politikatörténeti, gazdasági, hadtörténeti vonatkozásait állították a középpontba. Kevés igyelem fordult a hétköznapi történelemre: arra, hogy a falvak, mezővárosok lakói hogyan élték meg a háborús traumákat. Az 1970-80-as évek fordulóján lejegyzett visszaemlékezések, a családi archívumokban megőrzött naplók jelentik a legfontosabb forrást számunkra a kutatásban, amelyek segítik felidézni a „nagy háború” mindennapjait, hatásait a frontvonalakon és a hátországban egyaránt. Az 1967-ben alapított Szabadtéri Néprajzi Múzeum – Magyarország központi szabadtéri múzeuma – áttelepített lakóépületeiben eredeti néprajzi tárgyakkal, enteriőrökkel, állandó és időszaki kiállításokkal tárja látogatói elé a 19-20. század falusi és mezővárosi életét. A múzeumi enteriőrökben helyet kaptak az 1. világháború történetéhez kötődő egyedi tárgyak. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum gyűjteményében 2013-ban összesen kb. 100 darab, az első világháború időszakából származó, vagy a korszak emlékezetét szolgáló tárgy, és igen jelentős számú írott dokumentum van. A tárgyak túlnyomó része a Skanzen kiállításaiban a látogatók számára hozzáférhető, tanulmányozható. Miben mások mégis e tárgyak, mint a Magyar Nemzeti Múzeum, a Hadtörténeti Múzeum vagy éppen a Néprajzi Múzeum gyűjteményében őrzött darabok? Egyrészt azért, mert a számuk magas a kiállításokban, másrészt azért, mert enteriőrbe rendezve jelennek meg. Egy olyan összefüggésrendszer részei, amely együttesen jeleníti meg a 20. század elejének paraszti életvilágát, és ebben a keretben helyezi el az egyes tárgyakat. Ugyanakkor a szabadtéri múzeumi bemutatás során a tárgyhoz kapcsolódó élettörténet is feltárul a látogató előtt a kiállításőrök, tárlatvezetők közreműködése révén. A centenárium lehetőséget teremt tá, hogy meglévő, kiállításokba rendezett tárgyainkra relektorfényt vessünk, új összefüggésbe rendezzük őket, újabb darabokkal egészítsük ki gyűjteményünket, illetve kiállításokon, kiadványokban mutassuk be anyagunkat. Csíki Tamás A háború hétköznapjai. Egy borsodi polgár(Lévay József) naplója. Az előadás Lévay József (Borsod vármegye ny. alispánja) 1892 és 1917 között vezetett naplójának világháborús szakaszát mutatja be. A bejegyzések alapján rekonstruálható, hogy a szerzőnek, illetve a helyi (miskolci és sajószentpéteri) közvéleménynek milyen információi voltak a hadi eseményekről, s ezek hogyan alakították megszokott mindennapjait, tapasztalati és mentális világát.


13

Demeter Gábor A sajtó szerepe a hátország mobilizálásában és harckészültségének fenntartásában a világháború idején Az előadás kvantitatív (statisztikai) módszerekkel azt vizsgálja, hogy a világháború kitörésével hogyan alakult át az országos és helyi (vidéki), kormánypárti és ellenzéki, illetve eltérő politikai csoportokhoz tartozó (és eltérő ideológiai nézeteket képviselő) lapok kulturális vonatkozású tartalma. A vizsgálat arra fókuszál, hogy miképp történt meg a világháború tematizálása és indoktrinációja, azaz egyfelől arra, hogy a világháború okaira, céljaira vonatkozó hivatalos állásfoglalások, valóságos és a lapokban a széles közönség irányába közölt nézetek között milyen különbségek igyelhetők meg, és ez időben hogy változott. Másfelől azt vizsgáltuk, hogy a sajtó milyen szerepet játszott a hátország mobilizálásában és harckészültségének fenntartásában a világháború idején. Ehhez elemzem a Reichspost, a Pester Lloyd, a Pesti Napló, a Budapesti Hírlap és az egri városi lapok hirdetéseinek (könyvek, gyógyászati segédeszközök) és kulturális kínálatának (színházi előadások, moziilmek, versek, dalok, előadások, dalárdák és olvasókörök programjai, irodalmi elbeszélések) tartalmi változásait 1911-ből, 1914-ből és 1918-ból. Glant Tibor „Úriemberhez nem méltó művészet”: a karikatúra szerepe az els világháborús amerikai belpolitikai propagandában Az első világháborút a modern propaganda születésével is szokás azonosítani. Ebben jelentős szerepet játszottak a külföldi hatalmak által az amerikai sajtóban elhelyezett politikai karikatúrák. Különösen igaz volt ez az amerikai semlegesség időszakára, amikor a németek saját tulajdonukban lévő vagy befolyásuk alatt álló sajtótermékekben (pl. The Fatherland) tettek közzé ilyen rajzokat. Az amerikaiakkal közös nyelven író brit propaganda inomabb módszerekkel dolgozott, leginkább Louis Raemakers holland karikaturista munkáit felhasználva. Raemakers nemcsak a német katona amerikai imázsát határozta meg (nagy kövér Hun), hanem sikeresen diszkreditálta a német hadviselés egyik kulcselemét, a tengeralattjárót is. A háború végén, a győztes hatalmak körében a holland művész a legismertebb karikaturista volt, s művei három kiadást is megértek angol nyelven. Győri Zsolt Veteránemlékezet a Gulyás testvérek Én is jártam Isonzónál című ilmjében Előadásom elején a veterán ilmes toposzáról kínálok néhány bevezető gondolatot: egyfelől megkülönböztetem a játékilmes és dokumentumilmes formában betöltött funkcióját, másfelől az élőfejes dokumentumilmekben a veteránemlékezetet úgy jellemzem, mint amely a személytelen történetírás, valamint a háború megélt és közvetlen tapasztalata közötti űrt hivatott betölteni. Értelmezésemben a Gulyás testvérek Magyarok és az első világháború című négyrészes ilmje többet hall a vete-

14


ránból, mint a hivatalos történelemképet „alulról” megtámogató hangot, a történettudományos diskurzust legitimáló oral history-t. A ilmsorozat többféle emlékezeti regisztert szólaltat meg: a traumatikus-hisztérikus emlékezetet, a hősies-nosztalgikus emlékezetet, a kritikus-leleplező emlékezetet és a felejtő-tudatalatti emlékezetet. A sorozat második, Én is jártam Isonzónál című darabja egy olaszországi emléktúrán résztvevő veteránközösséget állít középpontba, melynek tagjai – a megbékélés nagyköveteiként – visszatérnek felidézett történeteik eredeti helyszínére. A valahai szembenálló felek közötti kibékülés szimbolikus rítusai mögött a ilm önmagukkal megbékélni képtelen, a történelem margójára kényszerítettségükkel és a társadalmi elfeledettségükkel folyamatosan harcoló, leginkább identitásválságukban összetartozó embereket ábrázol. Értelmezésemben az Én is jártam Isonzónál nem riportilm, és hagyományos történelmi dokumentumilmnek sem tekinthető; előadásomban az emlékezés és a magyarságtudat válsága közötti viszonyra gazdagon relektáló veterán-szociográiaként mutatom be. Kálai Sándor Populáris irodalom és háborús er feszítés (Gustave Le Rouge esete) Az előadás azt vizsgálja (egy szerző esetén keresztül), hogyan vette ki részét a francia irodalom a világháborús erőfeszítésekből, illetve azt, hogy a megváltozott intézményi feltételek milyen poétikai következményekkel jártak. Az előadás első része a kontextust világítja meg: az első világháború előtt már egy egységes francia tudat néz szembe a háborús fenyegetéssel. Ez jelzi a tömegmédiumok akkulturációs funkciójának sikerét: az (elsősorban populáris) irodalom, a sajtó, az oktatás homogén kollektív reprezentációk közvetítését és elsajátítását tették lehetővé. A második rész a kor egyik legtermékenyebb és legkedveltebb populáris regényírója, Gustave Le Rouge öt, a Rouff kiadó « Patrie » című sorozatában megjelent elbeszélését teszi vizsgálat tárgyává: Reims sous les obus par un Rémois (1917, az 1920-as újranyomáson szerepel először Le Rouge neve), L’Espionne de la Marine (1917), Le journal d’un otage (1917), Souvenirs d’un prisonnier (1917, Le Rouge neve nem jelenik meg a címlapon) és Le carnet d’un reporter (1918). Le Rouge rövid elbeszéléseinek elemzése során igyelmet fordítunk a francia katonák, illetve a szövetségesek és az ellenségek reprezentációjára. Külön igyelmet érdemel azok színrevitele, akik a háború körülményei között kénytelenek élni (ilyenek például a reimsi asszonyok). Másfelől pedig a történetmesélés mikéntjét, illetve az irodalmi kommunikáció különféle szintjeit kell megvizsgálnunk, végül elérkezünk azon társadalmi reprezentációk értelmezéséhez, amelyeket Le Rouge elbeszélései közvetítenek. Karasszon Dezső Debussy, Bartók, Stravinsky: korszakváltás Budapesten és Párizsban a második dekád végén A romantika és az úgynevezett „modern zene” közötti elhúzódó korszakváltás egyik


15

szimbolikus dátuma az I. világháború utolsó évére esik: 1918. márc. 25,Claude Debussy halálának a napja. A párizsi „Revue musicale” a szerző és a dátum jelentőségével tematikus különszámban foglalkozott, amelynek kotta-mellékletébe („Tombeau de Debussy”) a legismertebb pályatársaktól kért egy-egy oldalt. Bartók Béla egy magyar népdal feldolgozásával járult oda „Debussy sírjához”. Ennek a különös döntésnek a háttere több szinten is feltárható. Még fontosabb azonban, hogy műve a végleges korszakváltásnak az igényét tükrözi. Igor Stravinsky egész másképp nyúlt a problémához. A „Revue” asztalára egy afféle újkori korált tett le, amelyből azután sajátos, egyéni módszerekkel fejtette ki a század egyik legnagyobb mesterművét, a „Fúvós-szimfóniák”-at. Végeredményben azonban, mint Bartók, ő is egy új korszak minden elemében új akusztikájának a megteremtését tűzte maga elé célul, Debussynek és életművének az ihletésében. Karl Katschthaler Hazaiasság és prófécia: a második bécsi iskola az els világháborúban Az első világháború alatt mind a két oldalon meglepő egyetértésben különös szerepet szántak a zenének az erősen mitologizált nemzeti sorsközösség („Schicksalsgemeinschaft”) megalapozásában és a harci szellem megerősítésében. Nemcsak a katonazenének tulajdonították ezt a funkciót – pld. a katonai induló mint összekötő kapocs a „nép” és a hadsereg között –, hanem a hangversenyteremben és a zeneszínházakban is folytatták szimbolikus szinten a háborút a civilizációk, illetve német szemszögből nézve helyesebben az iparosodás és a kapitalizmus által jellemzett nyugati civilizáció és a hagyományos értékeket és a homo hierarchicus-t képviselő német magas kultúra összecsapásaként. Az előadás első részében a zenei életnek ezt az ideológiai és társadalmi hátterét mutatom be. A második részben rávilágítok arra, hogy a második bécsi iskola három legfontosabb tagja – Arnold Schönberg, Anton Webern és Alban Berg – milyen módon viszonyult az első világháborúhoz, hogyan változott a hozzáállása az idő múltával és a katonai szolgálatban szerzett tapasztalatokkal, és hogyan foglaltak állást a fent felrajzolt civilizációk szimbolikus összecsapásában. Végül a harmadik részben annak a lehetőségét szeretném felvázolni, hogy a második bécsi iskola zenéjének egyes művei – elsősorban Gustav Mahler VI. szimfóniája és Alban Berg három zenekari darabja (opus 6) – dekonstruktív és szubverzív jellegüknél fogva prófétikus zeneként értelmezhetőek nemcsak az első világháborúra, hanem a következő huszadik századi történelmi katasztrófákra vonatkozóan is. Kovács Kálmán 1814-1914. A nagy háborúk kritikája a háborús eufória árnyékában: Johann Wolfgang von Goethe és Gerhart Hauptmann ünnepi játékai Az előadás a napóleoni háborúk kritikus diskurzusait mutatja be. A napóleoni háborúk befejezése alkalmából 1814-ben ünnepséget szerveztek Berlinben, melyre J.

16


W. v. Goethét kérték fel egy rövid ünnepi játék (Festspiel) megírására. Goethe csalódást keltett, mert allegorikus játékában a kor patrióta diskurzusától alapvetően eltérő módon értelmezte a húsz évig tartó ’világháború’-t. Száz évvel később, az 1813-as események centenáriumán, országos megemlékezéseket tartottak a Német Császárságban, s a boroszlói (Breslau/Wroclaw) ünnepségsorozat keretében Gerhart Hauptmannt kérték fel egy egész estét betöltő darab írására. Hauptmann erősen támaszkodott Goethe ünnepi játékára, s elődjéhez hasonlóan ő is csalódást keltett, mert az Első Világháború kitörése előtti ʼórákʼ militarista hangulatában oly mértékben deheroizálta az 1813-as „világháborút”, hogy a császári család tiltakozására levették a műsorról Hauptmann darabját. A jelen előadás a két eseményt, a két szöveget és ezek történeti kontextusát mutatja be. K bányai János A történelem és az irodalom mesgyéjén: Az els világháború magyar irodalmi reprezentációja Egy húszperces előadás inkább csak problémafelvető lehet – amelyet a konferencia mint közösség bonthat ki, mind az én részemről, mind az interakció részéről. Ezért itt – s majd magán a konferencián szabadon előadva (s majd éppen a remélt párbeszéd okán azt írásos változatban e tapasztalatok tükrében) – csak néhány pontot jelölök meg. 1. A történelemtudomány eredményeit mennyire gazdagíthatja – és miért – az irodalomtudomány? (Itt majd utalok egy szerteágazóbb kutatásomra, ami a magyar holocausztköltészetre vonatkozik.) 2. Az első világháborús irodalom műfajai. A közelebbi témám az epika. Regény és riportirodalom, amelynek a kiemelkedő darabjai e kettő kereszteződéséből jöttek létre (Markovics Rodion, Avigdor Hameiri, Kuncz Aladár, Móricz Zsigmond). 3. Helyszinek: a hadifogság és a hátország. 4. Az első világháború és a magyar kommunizmus kapcsolata Pogány József háborús tudósításai tükrében. 5. Miért nem született, születhetett igazi regény ebből a témából? Ez egyszerre a történelem - és az irodalomtudomány problémája. 6. Az első világháborús tapasztalat és narratíva – mint a második világháborús apokalipszis folyamatának kezdete. Azaz a második világháború az első felől nézve. Lakner Lajos Kiállítható-e a háború? Az er szak és a háború múzeumi bemutatásának lehet ségei Az előadás arra a kérdésre próbál választ adni, hogy kiállítható-e a háború. A múzeumi prezentáció elvileg lehetetlenné teszi ezt, ugyanis a fegyverek vitrinbe kerülve esztétizálódnak. A gyilkos szerszámokból látni érdemes tárgyak lesznek. Az emberek életét kioltó eszközök látványa nem megdöbbenést vált ki a látogatóból, hanem a megmunkálás módján vagy a tárgy célszerűségén gyönyörködik. Ez történik azokban az esetekben is, amikor ismeretterjesztő kiállításokról van szó. A háború szörnyűségeit és szenvedéseit bemutató szövegek és a tárgyak kiállításmódja (vitrin,


17

világítás, installálás) közti ellentmondás ekkor sem szűnik meg. A fegyverek ugyanis nem úgy kerülnek kiállításra, hogy rajtuk van még a vér nyoma, hanem megtisztítva, restaurálva. Így pedig nem beszélnek a fájdalomról és a szenvedésről. Ugyanakkor a múzeumok, részben a történelmi események bemutatása, részben a látható közönségigény miatt, újra és újra kénytelenek kiállítást szentelni az erőszaknak és a háborúnak. Hogyan lehet át/túl/kilépni az ellentétből? A muzeológia számára a háború bemutatása kapcsán talán ez a legfontosabb kérdés. Lapis József Gyóni Géza és az els világháborús magyar líra Előadásomban azt vizsgálom, hogy „nagy háború” témája milyen természetű költészeti anyagot hívott elő a korszak költészetében – szükséges lesz néhány szó erejéig megemlékezni Ady Endre lírai relexióiról, azonban az elsődleges vizsgálati terepet, két kevésbé kanonikus, s poétikai szempontból kétségkívül jóval kevésbé innovatív szerző költeményei jelentik majd. Gyóni Géza a császári és királyi hadsereg katonájaként, a harcterek világának ismerőjeként vált az emblematikus magyar világháborús költővé, folyamatosan ingázva a paciizmus és a lelkesült várakozás között – életét még a béke beköszönte előtt, hadifogolytáborban veszítette el, s utolsó költeményeinek így válik központi témájává maga a fogság, a fogoly-lét. Az irodalmár professzorként ismertebb Juhász Géza már későn, a harmincas évek második felében publikálta két évtizeddel korábban, a frontszolgálat közben följegyzett versciklusát (Háború, 1937), amely az első világégés harctéri hétköznapjainak erőteljes lírai dokumentációja. Lukács László Katona-karácsonyfa, háborús karácsonyfa az els világháborúban Közép-Európában a gyertyás, álló fenyőkarácsonyfa elterjedésében a honvédség, a hadjáratok, háborúk is hozzájárultak. Magyar katonáink között az első világháború előtt és alatt még számosan voltak olyanok, akik a kaszárnyában vagy a fronton, a fedezékben, a pihenőben vagy a hadikórházban ismerkedtek meg közelebbről a karácsonyfával. Az előadás katonalevelek, naplók, fényképek, háborús képeslapok, újságcikkek, versek, elbeszélések, frontajándékok, kerámiák ábrázolásainak segítségével mutatja be a háborús karácsonyfát. Foglalkozik a hadifogoly-karácsonyfával is az orosz, illetve az olasz fogságból. Pete László A Nagy Háború emlékezete Olaszországban Az emlékezet társadalmi keretei: a Nagy Háború („a ’15-ös háború”, „a mi háborúnk”) emlékezete nem egyes („privát”) emlékezések összessége, hanem annak az egyik kollektív emlékezet-összetevője, amit Olaszországnak hívnak. Az ugyanazon alany által előbb megélt, majd elmesélt (emlékezés) történet át van itatva az adott

18


korszakra és az adott generációra jellemző közhelyekkel és nyelvi elemekkel, már csak azért is, mivel az egyéni tapasztalat megosztását (emlékezés) ugyanaz a társadalmi igény és ugyanaz a nyilvános diskurzus sürgeti: a nemzeti-fasiszta környezet, amelyben az egykori katonák élnek, és amely úgy jeleníti meg őket mint a nemzet egy új, győztes korszakának kovácsai és főszereplői. Az emlékezet legfontosabb elemei: belépés a háborúba, a lövészárok, a Carso, a roham, a Monte Nero, Gorizia, Caporetto. A „megcsonkított győzelem” elemei a kollektív emlékezetben („gyászoló Olaszország”): az ismeretlen katona sírja, az elesetteknek emelt emlékművek, emlékparkok. A második világháború relativizáló hatása: az első világháborúból a „másik háború” lett. Pozsony Ferenc Az els “nagyverekedés” egy orbaiszéki tüzér katona leveleinek tükrében A székely falvak féri lakossága 1914-1918 között szülőföldjétől távol katonáskodott. Ez a helyzet gyökeresen átrendezte a fronton harcoló bakák és az otthon maradt családtagok, rokonok, barátok kapcsolatait és kommunikációját. Mivel a 19. század második felében kibontakozott népoktatás az írástudás szélesebb körű elterjedését eredményezte, a tábori levelek fontos szerepet játszottak a családtagok tájékoztatásában, személyes információkkal való ellátásában a hosszú háborús évek alatt. Az orbaiszéki Zabolán fennmaradt egy olyan levélanyag, amit egy tüzér küldött haza a szülőfalujában élő szeretteinek. Habár az otthonról a frontra postázott levelek mind elkallódtak a háború forgatagában, nyilvánvaló, hogy egymást folyamatosan, kölcsönösen tájékoztatták. A keleti frontról hazaküldött 280 tábori lap árnyaltan tükrözi azt is, ahogy egy székely baka látta és magyarázta az első „nagyverekedés” eseményeit. A katonalevelek így az első világháború szubjektív olvasatát nyújtják. Puskás István „A háború tisztán tartja az emberiséget”: A háború mint a modernitás emblémája és provokáció az olasz futurizmusban Az 1909. február 5-én közzétett Futurista kiáltvány leghírhedtebb passzusa a háború dicsőítése; ekkor még a háború mint a fennálló társadalom és kultúra elleni küzdelem metaforája jelenik meg, provokatív kijelentés, ami a szerveződő művészeti irányzat identitásképzésének része. A századforduló Olaszországát egyszerre jellemezte a nemzetegyesítés eszményeiből való kiábrándulás, az elmaradt modernizációval kapcsolatos elégedetlenség és a nacionalista ideológiával együtt ható nagyhatalmi ambíciók. A futurizmus egyike volt az ezen helyzettel kapcsolatos reakcióknak; különlegességét, hitelességét egyrészt az adta, hogy nem esetleges megszólalásként működött, hanem ellenkultúrává tudott szerveződni, amely nemcsak szavakkal, de tettekkel is dolgozott az új rend létrehozásán, másrészt pedig a kiáltvány után öt évvel kirobbanó világháború idején törekvései megvalósulni látszottak. A mozgalom indulásakor metaforikusnak tűnő retorikai fordulatok faktummá váltak, megtörtén-


19

tek, az ebből eredő újraolvasás a háború előtti szövegeket is átírta, szerzőiket pedig a váteszszerepbe juttatta. Rácz István Az els világháború az angol költészetben Az első világháború az angol kulturális emlékezetben ugyanolyan szorosan összefonódik a háborús költők szövegeivel, mint a magyar kultúrában március 15. a Petői-versekkel. Amikor ezeket a verseket olvassuk és értékeljük, egyszerre ítéljük meg őket mint műalkotásokat és mint történelmi dokumentumokat. Kialakult ennek a lírának egy populista vonala (melynek emblematikus szövege John McRae „In Flanders Fields” című rendkívül népszerű verse), de az első világháborús költők egy része olyan messzire ható újításokat vezetett be a líratörténetbe, amelyek meghatározták a későbbi irodalomtörténetet – paradox módon nemcsak jelenlétük, hanem hiányuk által is, hiszen a jelentős költők legtöbbje életét vesztette a háborúban. Céljuk elsősorban az volt, hogy a hátországban élő olvasóközönség szemét rányissák az általuk el sem képzelt borzalmakra. Előadásomban ezt szemléltetem néhány konkrét példán keresztül. Szabó Szilárd A szarajevói merénylet elkövet inek tárgyalása, pere és emlékezete A szarajevói merényletet követően egész Európa a lehetséges következményekkel volt elfoglalva és a háború kirobbanása után már nem igazán keltett feltűnést a merénylők elleni per. A nyomozás inkább Szerbia ellen irányult, mintsem azok ellen a iatalemberek ellen, akik végrehajtották a gyilkosságot. A Monarchia a bűnösök padjára a valódi elkövetőnek vélt Szerbiát ültette és valójában senkit sem érdekelt Princip, Cabrinovic és a többiek sorsa. A háború után természetesen kialakult az elkövetők körüli mítosz: ők voltak az egységes délszláv nemzet és állam létrejöttének hírnökei, akiknek tette következtében megvalósulhatott a horvátok és szerbek régi álma: az egységes Jugoszlávia. A másik – vesztes – oldal pedig ugyanilyen egyöntetűséggel hangoztatta, és hangoztatja ma is, hogy egész egyszerűen terroristákról van szó, akik nem riadtak vissza politikai céljaik érdekében az erőszak alkalmazásától mintegy előfutáraiként a huszadik század elkövetkező szörnyű terrortámadásainak. Hogyan lehet ma a történettudomány szempontjából és eszközeivel megítélni és értelmezni Princip és társai szerepét? Hogyan emlékeznek ma rájuk azok a népek, akik egykor hőseiket tisztelték bennük? Mennyiben tehetők felelőssé azokért a szörnyű következményekért, amelyeket tettük révén kiváltottak? Ezekre a kérdésekre igyekszem válaszolni előadásomban. Takács Miklós Egy elfelejtett világsiker (Markovits Rodion: Szibériai garnizon) Az évfordulók fontos eszközei a kulturális emlékezetnek; nincs ez másképp az első

20


világháború kitörésének centenáriumával sem. A hivatásos „emlékezők”, így az irodalomtörténészek természetes feladata tehát, hogy egy-egy méltatlanul elfeledett művet és szerzőt újra a relektorfénybe állítsanak. Markovits Rodionnak az első világháborús orosz hadifogságról írt regényében a felejtés nemcsak magát a szövegét érintette, azt is elfeledtük, hogy valaha (pontosabban 1928-ban) világsiker volt, és hála Hatvany Lajos lelkesedésének és német fordításának, a rákövetkező pár évben még tizenhárom nyelvre lefordították. A hirtelen sikert már a kortársak is sokat elemezték, az ugyanilyen gyors felejtés magyarázatára is vállalkoztak már többen. Rövid elemzésemben nem is erre a kérdésre összpontosítok, inkább azt szeretném bemutatni, hogy a mai olvasót milyen tapasztalatokban részesítheti ez a regény, hogy miért is érdemes kézbe venni. Persze nem tekinthetünk el teljesen a mű sikerének anatómiájától sem, mert vannak olyan együtthatói, amelyek a XXI. században is érvényesülnek az olvasás közben. Voigt Vilmos „My Dear Mother”: Katonalevelek az els világháborúban Eric Weaver Atrocitásokra várva - magyarok (és osztrákok) szerb-képe az els világháború alatt A századforduló után a magyar sajtóban egyre negatívabb lett a kisebbségekről közölt kép. Az első világháború előtti években is az összes kisebbségi kérdés közül – a Monarchia és Szerbia közötti feszültségek miatt – a magyarországi szerb kisebbségé volt a legérzékenyebb és a legizgalmasabb. Az előadás középpontjában az áll, hogy a világháború során a magyar sajtó hogyan ábrázolta a szerbséget belföldön és Szerbiában, és hogy ezekben az ábrázolásokban milyen különbségek voltak a korabeli sajtóorgánumok, illetve a magyarországi politikai irányzatok között.

Támogatóink

A Debreceni Egyetem Művészeti és Közművelődési Bizottsága valamint a

Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár

Készítette: Petró Leonárd 2014

Szervezők: MTA DAB Irodalomtudományi Munkabizottság MTA DAB Néprajzi Munkabizottság MTA DAB Politológiai Munkabizottság MTA DAB Zenetudományi Munkabizottság Debreceni Egyetem, Egyetemi és Nemzeti Könyvtár Csokonai Nemzeti Színház Déri Múzeum, Debrecen

Az első világháború emlékezete az irodalomban, a művészetekben és a mindennapok kultúrájában

Recommend Documents