JOG 1. tétel Közbeszerzések az EU-ban A magyar vállalkozók az európai uniós tagállamok cégeivel azonos feltételek mellett vehetnek részt az uniós közbeszerzési pályázatokon (nemzeti elbánás alapelve). Az Európai Unióban a közbeszerzésekkel odaítélendő összegeket a tagállamok korábban igyekeztek saját, hazai vállalataik között "szétosztani" úgy, hogy a helyi cégek nyerjék el a megrendeléseket. Politikai, gazdaságpolitikai okokból sokszor még annak ellenére is a hazai vállalatok voltak a szerződő felek, hogy árban vagy minőségben gyengébb ajánlatot tettek más tagállamokból érkező versenytársaiknál. A hetvenes évektől az Európai Közösség megpróbálta a közbeszerzést is az egységes piac szellemében szabályozni. Az 1987-es Egységes Európai Okmány előtt létrehozott úgynevezett Fehér Könyvben amelynek célja az egységes belső piac megvalósítása - már a közbeszerzési irányelvek nem kizárólag a kormányzati, hanem a közüzemi beszerzésekre is vonatkoztak, valamint szabályozták a közbeszerzésekhez kapcsolható jogorvoslati lehetőségeket. Az uniós tagállamokban közösségi szinten kötelező az állami megrendelések közbeszerzési pályáztatásának és a tenderfelhívásoknak a publikálása. Az esélyegyenlőség betartását az Európai Bizottság ellenőrzi. A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXXIX. törvény tartalmazza az Európai Uniós irányelveknek megfelelő szabályozásokat. A törvény kitér a közösségi értékhatárokat elérő értékű beszerzésekre, a közösségi értékhatárok alatti, illetve a nemzeti értékhatárok alatti értékű beszerzésekre (egyszerű eljárás) vonatkozó szabályokra.
Kormányzati beszerzők - Klasszikus beszerzések A 92/50/EGK irányelv a szolgáltatásokról, a 93/36/EK irányelv az árubeszerzésekről, a 93/37/EK irányelv az építési-beruházási szerződésekről, 97/52/EK irányelv a fentiek módosításáról tartalmazzák a klasszikus közbeszerzések általános eljárás szabályait. A kormányzati beszerzők (központi kormányzat, az önkormányzatok, az úgynevezett közjogi személyek és az önkormányzati társulások) közbeszerzéseinek a szabályozás szempontjából három fajtája létezik. •
Az első csoportba az árubeszerzések - a kormányzatok által végrehajtott termékadásvétel, a lízing és a bérlet - tartoznak.
•
A második csoportba a kormányzatok építési megrendelései tartoznak.
•
A harmadik csoportba a szolgáltatások beszerzése tarozik: például tanácsadás, reklámés marketingtevékenység, tanulmánykészítés, utazásszervezés és szervizszolgáltatások. A szolgáltatások egy része az úgynevezett elsőbbségi szolgáltatások körébe sorolható, melyekre a kapcsolódó irányelvet teljes mértékben
alkalmazni kell. A másik csoportba tartozó szolgáltatásokra ugyanezt az irányelvet elég csak korlátozott mértékben alkalmazni. A közösség mindhárom típusú beszerzésre értékhatárokat állapított meg. Az értékhatár alatti beszerzésekre az irányelvek végrehajtása nem kötelező, az értékhatár felettiekre kötelező. Áru vagy szolgáltatás beszerzése esetén az értékhatár jelenleg 200 ezer euró (több mint 50 millió forint). Néhány vevő esetében ezt az értéket a GATT/WTO-egyezmény 130 ezer euróra módosítja (32-33 millió forint). Az építési megrendelések esetében a határ jóval magasabb, 5 millió euró (több mint 1 milliárd 250 millió forint). Az árubeszerzések esetén a nemzeti értékhatár 25 millió forint, a szolgáltatások esetén pedig 15 millió forint, amelynek összege 2005-ben 20 millió forintra emelkedik. Az építési beruházások értékhatára 60 millió forint, amely 2005-ben már 70 millió forint lesz a nemzeti beszerzések esetében. Az irányelvek háromféle közbeszerzési eljárást határoznak meg. Ezek: •
Nyílt eljárás (open procedure),
•
Meghívásos eljárás (restricted procedure),
•
Tárgyalásos eljárás (negotiated procedure).
Nyílt vagy meghívásos eljárásnál - de bizonyos esetekben ide sorolhatjuk a tárgyalásos formát is - a felhívást az ajánlatkérő köteles közzétenni az unió hivatalos közlönyében (Official Journal, S-sorozat), amelynek ma már fontos kiegészítője a Tenders Electronic Daily, azaz a Napi Elektronikus Ajánlatok című (elektronikus) kiadvány (www.ted.publications.eu.int). A hirdetések kódokat tartalmaznak, amelyek jelzik a közbeszerzés tárgyát. A CPA az árubeszerzési nomenklatúrát, a CPC a szolgáltatási nomenklatúrát, a NACE az építési beruházásokat, a CPV pedig a közös közbeszerzési szószedetet jelenti. A CPV kódok alapján lehet az EGT országokban kiírt közbeszerzési pályázatokat keresni. A kódok a www.kozbeszerzes.lap.hu , illetve a www.simap.eu.int internetes oldalon érhetőek el. A közösségi közbeszerzéseket a 2001/78/EK irányelv alapján hirdetik meg. Az OJ-ben a közösségi beszerzések általában minden hivatalos nyelven megjelennek, de a részletes kiírás csak a kiíró hatóság nemzeti nyelvén olvasható, és ezen a nyelven kell a pályázatokat is benyújtani. Az ajánlati felhívások formai követelményét is pontosan meghatározzák a kapcsolódó irányelvek. A közzétett felhívásnak mindenképpen tartalmaznia kell, hogy milyen szempontok alapján kívánják kiválasztani a szerződőt. Ez lehet a legalacsonyabb vagy a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kritériuma. Utóbbi esetben az ajánlati felhívást közzétevő szervezet köteles felsorolni azokat a szempontokat (ár, minőség, szállítási határidő stb.), melyeket figyelembe kíván venni a szállító kiválasztásakor.
Szintén a hivatalos közlönyben kell közzétenni a közbeszerzési eljárások végeredményét. A beszerző köteles beszámolni arról, hogy ki vagy kik nyerték el az ajánlatot - feltéve, hogy az eljárás eredményes volt. Számot kell adnia a kiválasztásnál alkalmazott szempontokról és a végső, nyertes árajánlatról. Magyarországon a Tájékoztató közzétételével szintén hasonló módon zárul az eljárás. A beszerző szervezetek minden évben nyilatkozhatnak arról, hogy az adott évben milyen áruvagy szolgáltatásbeszerzéseket, illetve építési beruházásokat terveznek meghirdetni. Ez a nyilatkozat azonban - amelyet szintén az unió hivatalos közlönyében kell megjelentetni - nem kötelező, csupán tájékoztató jellegű. Célja, hogy valamennyi beszállítóként szóba jöhető vállalkozás előre értesüljön a potenciális üzletről, és megtehesse a szükséges előkészületeket. A jogorvoslatra nemzeti vagy közösségi szinten is sor kerülhet, de főszabályként a nemzeti irányelvet kell alkalmazni. A tagállamok kötelesek biztosítani a gyors és hatékony jogorvoslati eljárást, valamint, hogy bárki a jogát vagy jogos érdekét sértő magatartás ellen eljárást indíthasson. Jogorvoslatért elsőfokon a közbeszerzési döntőbírósághoz lehet fordulni, majd a megyei/fővárosi bírósághoz. Abban az esetben, ha a pálvázat kiírója megsérti a közösségi jogot, az Európai Bizottság eljárást kezdeményezhet a tagállam ellen és végső esetben az Európai Bírósághoz is fordulhat. A jogosultak között nem tehető semmiféle nemzeti alapú hátrányos megkülönböztetés. A hatóságok ideiglenes intézkedéseket hozhatnak a jogsértés orvoslására (például felfüggeszthetik a közbeszerzési eljárást, az ajánlati felhívást közzétevő szervezet jogellenes döntéseit hatályon kívül helyezhetik, kártérítést ítélhetnek meg). A felülvizsgálati eljárás történhet nemzeti vagy közösségi szinten. A nemzeti szinten történő eljárásnál a panaszos fél beadvánnyal fordul a nemzeti illetékes hatósághoz, amely dönt az ügyben. Amennyiben a panaszos nem ért egyet, bírósághoz, illetve a Bizottsághoz is fordulhat. Amennyiben Bizottság a panaszt megalapozottnak ítéli, akkor megindítja az eljárást és értesíti az adott tagállamot, illetve a közbeszerzést meghirdető szervezetet.
Közüzemi beszerzések - Közszolgálati beszerzések A kormányzati beszerzők mellett a közbeszerzés alá eső másik csoport a közüzemek (közszolgáltatók). E körbe tartoznak például a közhatalmi szervek, az állami regionális és közigazgatási szervek, a közjogi szervezetek, a hálózati közszolgáltatás (ivóvíz, áram) nyújtói, kőolaj- és földgázkitermelők, repülőterek, kikötők, közlekedési, illetve közcélú távközlési hálózatok működtetői, függetlenül attól, hogy teljes állami tulajdonról vagy magántulajdonról van-e szó. Éppen emiatt fontos, hogy a kapcsolódó irányelvek többféle tulajdonosi struktúrának is megfeleljenek, aminek következtében a közüzemek közbeszerzéseinek szabályozása valamivel lazább a kormányzati beszerzésekénél. Mindemellett a közszolgáltatók közbeszerzésére vonatkozó szabályok igen hasonlóak a kormányzati szervek szabályozásához. Ilyen esetekben természetesen az általános eljárás szabályait is alkalmazni kell.
A 93/38/EK irányelv a vízügyi-, energia-, közlekedési és távközlési ágazatokban működő szervezetek közbeszerzési eljárásainak összehangolásáról, és a 98/4/EK irányelv a módosításáról határozzák meg a speciális/különös eljárás szabályait. A három lehetséges beszerzéstípus itt is az áru- és a szolgáltatás beszerzés, illetve az építési beruházás. A direktívák meghatározzák azokat az értékhatárokat, amelyek fölött a közbeszerzés kötelező. Víz- vagy energiaszolgáltatók esetében ez az érték 400 ezer euró (több mint 100 millió forint), távközlési szolgáltatóknál 600 ezer euró (több mint 150 millió forint), míg az építési megrendelések esetében a határ 5 millió euró (több mint 1 milliárd 250 millió forint). A közüzemek is a nyílt, a meghívásos és a tárgyalásos eljárások közül választhatnak, valamivel szabadabban a kormányzati beszerzőknél. Ezt azonban úgynevezett versenyfelhívásnak kell megelőznie. A közüzemeknek - a kormányzati szervektől eltérően - lehetőségük van úgynevezett keretszerződések létrehozására. Ezt a beszerző köti egy vagy több szállítóval, melyben hosszabb távra meghatározzák a szerződési feltételeket (általában az árat). A keretszerződés megléte esetén leegyszerűsödik a közbeszerzési folyamat, a közüzemnek nem kell minden egyes beszerzésnél hirdetményt közzétennie, hanem elég csupán hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást lefolytatnia. Ugyancsak eltérés áll fenn a jogorvoslati lehetőségek között. A közszolgáltatókhoz kapcsolódóan két további jogorvoslati formát is találhatunk, a tanúsítás és a békéltetés intézményét. A tanúsítás nem elsősorban a már fennálló közbeszerzési viták rendezésére, hanem azok megelőzésére szolgál, míg a békéltetés célja a felek közötti vitás kérdések megoldása. A közüzemek beszerzéseinél az irányelvek külön szabályt fogalmaznak meg arra az esetre, ha a beszerezni kívánt áru értékének több mint fele olyan nem EU-tagországból származik, amellyel az uniónak nincs - a vállalatok piacra jutását azonos feltételekkel szabályozó nemzetközi szerződése. A 2005. január 1-jétől a közösségi értékhatár feletti beszerzéseknél kötelező közbeszerzési tanácsadót alkalmazni. A Külügyminisztérium által meghirdetett - a Kereskedelemfejlesztési Célelőirányzatból finanszírozott - pályázati rendszer keretében támogatást lehet igényelni a külföldi tendereken való részvételre (tenderfüzet, fordítási költség stb.) A támogatás minimális összege 100.000 Ft. 2. tétel – Közösségi jogforrás A közösségi jog
A közösségi jog jellege A közösségi jog forrásai A közösségi jog elérhetősége
A közösségi jog jellege
Az uniós csatlakozással a jogalkotási hatáskörök alapvetően átalakulnak. Ahhoz, hogy a helyi jogalkotók tisztában legyenek azzal, hogy saját jogalkotási hatáskörüket a csatlakozást követően milyen keretek között gyakorolhatják, szükséges a nemzeti és közösségi hatáskörök megosztására, valamint a közösségi jogra vonatkozó alapelvek megismerése.
Az európai integráció fontos eszköze az autonóm jogrendszerként létező közösségi jog, amely a tagállamok által a Közösségre ruházott hatáskörök összességén alapszik. A közösségi jog a nemzeti jogtól illetve a nemzetközi jogtól különböző, olyan elkülönült jogrend, amelynek szabályai részben alapszerződésekben, részben a másodlagos jogforrásokban, részben az Európai Közösségek Bírósága (továbbiakban: a Bíróság) esetjogában találhatók meg.
A közösségi jog érvényesülésének legfontosabb alapelvei: A közösségi jog elsőbbségének elve (szupremácia, primátus): a közösségi jog a nemzeti joggal (annak bármilyen szintű (akár az alkotmány tekintetében is), korábbi, vagy későbbi jogszabályával) szemben elsőbbséget élvez, a nemzeti jog nem akadályozhatja a közösségi jog érvényesülését, alkalmazását. Előfoglalás elve (pre-emption): Azon területeken, ahol a közösségi jog már kimerítően szabályoz, illetve kizárólagos a hatásköre, tilos minden további tagállami jogalkotás. Az ilyen területeken a szabályozás eszköze általában a közösségi rendelet. A közvetlen alkalmazhatóság elve: a közösségi jog valamely előírása a tagállam jogrendszerének adaptációja nélkül érvényesül, vagyis a tagállamban történő alkalmazásukhoz nincs szükség belső jogi aktusra, sőt ilyen belső jogi aktus meghozatala tilos. Ilyen jogforrási eszköz a közösségi rendelet.
A közvetlen hatály elve: a közösségi jog valamely rendelkezésére természetes és jogi személyek a nemzeti bíróságok előtt hivatkozhatnak, abból eredő jogaikat közvetlenül érvényesíthetik. Azok a közösségi előírások lehetnek közvetlenül hatályosak, amelyek megfelelnek az alábbi négy feltételnek: az normának kellőképpen egyértelműnek és pontosnak kell lennie, érvényesülése nem függhet feltételtől, hatályosulásának pedig nem lehet feltétele sem a közösségi intézmények, sem pedig a tagállamok további intézkedése. Abban az esetben pedig, ha a kötelezettség teljesítésére a közösségi előírás határidőt szabott, a közvetlen hatály csak e határidő lejártát követően állhat be. A közvetlen hatálynak két fajtáját különböztetjük meg, vertikális (magánszemélyek állammal szemben) és a horizontális (magánszemélyek egymás közötti viszonyukban) közvetlen hatályt.
A közösségi jog forrásai Elsődleges jogforrások: alapszerződések, ezek módosításai, illetve az ezekre épülő, egyéb kiegészítő szerződések. Az elsődleges jogforrások közül kiemelt jelentősége van az Európai Közösséget létrehozó szerződésnek. Az alapszerződések hazánk csatlakozáskor belső jogforrással való kihirdetéssel válnak a hazai jog részévé. Ezek az alapszerződések jelölik meg azokat a célokat, amelyek érdekében kerülnek megalkotásra a másodlagos közösségi jogforrások Másodlagos jogforrások Rendelet (regulation) Rendelettel jellemzően a közösségi célok tekintetében alapvető fontosságú tárgykörök kerülnek szabályozásra. A rendelet jellemzően közvetlenül alkalmazandó (külön nemzeti jogi átültetés nélkül válnak az egyes nemzeti jogrendszerek részévé) illetve általános hatályú (minden részletében minden tagállamban kötelező). Irányelv (directive) Az irányelv célkitűzéseket és elérendő eredményeket, nem pedig részletes, követendő szabályozást irányoz elő a jogalkalmazóknak, amelyek végrehajtására általában határidőt jelöl meg. Az irányelvek átvétele a nemzeti jogba adaptációt igényel (új jogszabály alkotása vagy a már meglévő módosítása), így nemzeti jogszabály születik, amelyben meghatározásra kerülnek a cél leghatékonyabb eléréséhez szükséges részletszabályok. Az irányelveknek egyelőre csak vertikális irányban lehetnek közvetlenül hatályosak. Határozat (decision) A határozat meghatározott címzetteknek (tagállamok, egyes állampolgári csoportok, vállalkozások) szól, kötelező erővel is csak e címzettek vonatkozásában rendelkezik. A rendelethez hasonlóan közvetlenül alkalmazható, vagyis nincs szükség külön jogi intézkedésre az átvételéhez. Ajánlás (recommendation) és vélemény (opinion) Az ajánlás és a vélemény nem minősül jogi normának, nincs kötelező ereje. Szükséges azonban, hogy a tagállamok figyelemmel kísérjék ezen jogforrások tartalmát. Az ajánlás általában a címzettől bizonyos magatartást, intézkedést vár el, míg a vélemény egy-egy témával kapcsolatos álláspontot fejt ki, általában felkérésre. Az Európai Bíróság esetjoga A Bíróság ítélkezésének nincs precedens jellege (a korábban meghozott ítéletek nem kötik a Bíróságot) azonban az ítéletekben kialakított jogelvek kötelező erejűvé váltak és beépültek a közösségi jogforrási rendszerbe, annak kiemelkedően fontos részét alkotják.
A közösségi jog elérhetősége Uniós tagállamok nyelvén az alábbi honlapon érhető el a közösségi joganyag: http://europa.eu.int/documents/eur-lex/index_en.htm Magyarul az Igazságügyi Minisztérium honalpján érhető el számos közösségi jogszabály hiteles fordítása, az alábbi címen: http://www.im.hu
3. tétel Ismertesse a jogforrási hierarchiát! Mutassa be a jog megjelenésének formáit! Határozza meg, hogy mit jelent egy jogszabály területi, személyi hatálya! A jog fogalma A jog olyan magatartási szabályok és azokhoz kapcsolódó egyéb magatartás-előírások (elvek, célmeghatározások) összessége: amelyek keletkezése állami szervekhez kötődik amelyek általánosan kötelezőek amelyek érvényesülését az állami szervek végső soron kényszerrel ténylegesen biztosítják A jogalkotás: A kifejezetten jogalkotó hatáskörrel felruházott állami szerveknek az általános és absztrakt magatartásszabályok formájában megfogalmazódó jogi normák létrehozására irányuló tevékenysége A jogforrás fogalma A jogforrás az arra feljogosított állami szerveknek az a szabályozó aktusa, amelynek eredményeként az állami szervek meghatározott társadalmi viszonyokba beavatkozási lehetőséget, felhatalmazást kapnak. A jogforrások csoportosítása 1. jogszabályok -anyagi jogforrás -alaki jogforrás 2. állami irányítás egyéb jogi (normatív) eszközei
A törvény hatálya területi hatály- pl: magyar köztársaság teljes területe néhány kivételt leszámítva személyi hatály- pl: ügyfél, egyéb érintettek, közreműködők, hatóság, szakhatóság
5. tétel: Ismertesse a tulajdonjog fogalmát és tárgyait! A tulajdonjog a legfőbb jogi hatalmat jelenti a dolog felett, a tulajdonos a jogszabályok keretei között a dolgot szabadon birtokolhatja, használhatja, hasznait szedheti, azzal szabadon rendelkezhet, és kizárhat a dologra irányuló minden idegen és jogosulatlan behatást. A jogirodalom megkülönbözteti a tulajdonjog közvetlen és közvetett tárgyát. Közvetett tárgy a dolog, közvetlen tárgy az emberi magatartás amelyet a tulajdonos az uralma alatt álló dologra kifejthet, illetve köteles kifejteni, valamint azok a magatartások, amelyeket a tulajdonossal szemben mindenki más tanúsítani köteles. Ezek a magatartások a közvetett tárgyhoz, a dologhoz kapcsolódnak. Az általánosan elfogadott fogalom szerint minden birtokba vehető testi tárgyat dolognak tekintünk. A Ptk. 94.§ (2) bekezdése alapján a tulajdonjog szabályainak alkalmazása szempontjából dolognak tekintjük a dolog módjára hasznosítható természeti erőket, a pénzt és értékpapírokat is. A dolgokat többféleképpen osztályozhatjuk: 1. ingó és ingatlan dolgok
- ingatlannak tekintjük a földet és azokat az épületeket, amelyek a földdel tartósan egyesítve vannak, ingó dolog minden olyan testi tárgy, ami nem ingatlan 2. elhasználható és elhasználhatatlan dolgok 3. osztható és oszthatatlan dolgok - osztható dolgok az állag, a minőség és a gazdasági rendeltetés sérelme nélkül oszthatóak, minden más dolog oszthatatlan 4. egységes és összetett dolgok 5. forgalomképes, korlátozottan forgalomképes és forgalomképtelen dolgok - forgalomképtelen a kizárólag állami és helyi önkormányzati tulajdonban lévő dolgok és a törvényben meghatározott más dolgok; korlátozottan forgalomképesek azok a dolgok amelyeket a jogszabály annak nyilvánít; A tulajdonos jogai: - a birtokláshoz és a birtokvédelemhez való jog - használat és hasznok szedésének joga - a rendelkezési jog A tulajdonos kötelezettségei körében el kell mondani, hogy viselnie kell a dologgal járó terheket, viselnie kell a dologban esett kárt és bizonyos tűrési kötelezettségei is vannak.
6. tétel Ismertesse a szerződések szerkezetét, szükséges elemeit! Határozza meg a szerződéses viszony hatását, a fő- és mellékkötelmeket.
A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges.
A szerződő felek egyező akaratnyilvánítása csak akkor hoz létre szerződést, ha kiterjed a kívánt ügylet lényeges kérdéseire, ugyanakkor a feleknek nem kell minden részletkérdésben megegyezniük. Ha jogszabály vagy megállapodás írásbeli alakot rendel, legalább a szerződés lényeges tartalmát írásba kell foglalni. A felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. A szerződéskötést megelőzően is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről. A szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A szerződés létrejöttéhez a szerződéskötésre irányuló akaratot megfelelő módon ki kell fejezni. Az akaratnyilatkozat a szerződés szerkezeti alapeleme. A szerződés létrejöttéhez, módosításához és megszüntetéséhez általában legalább két egybehangzó akaratnyilvánításra van szükség. A Ptk. a szerződési szabadság elve alapján áll és csak kivételesen engedi meg a szerződéskötési kötelezettség előírását. A szerződési kötelezettséggel találkozhatunk a közszolgáltatási szerződések körében. Lényege az, hogy mindkét felet vagy csak az egyiket jogszabály kötelezi a szerződés megkötésére Szerződést jogszabály ellenkező rendelkezése hiányában akár szóban, akár írásban lehet kötni. A szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni. Fő szabály tehát, hogy a szerződés létrehozása nincs meghatározott alakhoz kötve. HA a megállapodás ténye bizonyítható, és annak tartalma megállapítható, a joghatás attól függetlenül bekövetkezik, hogy a felek milyen módon nyilatkoztak. A nyilatkozattétel elmulasztása, ha az nem ráutaló magatartás csak akkor minősül elfogadásnak, ha ezt jogszabály rendeli, vagy ha a felek ebben megállapodtak. A hallgatás tehát önmagában még nem beleegyezés. Okiratok alaki kellékei : Bejegyzésnek - jogszabályban rögzített kivételektől eltekintve - olyan közokirat, teljes bizonyító erejű magánokirat, vagy ezeknek közjegyző által hitelesített másolata alapján van helye, amely a bejegyzés tárgyát képező jog vagy a tény keletkezését, módosulását, illetve megszűnését igazolja. A tulajdonjog keletkezésére, módosulására, illetve megszűnésére vonatkozó bejegyzésnek közokirat, ügyvéd által ellenjegyzett magánokirat, vagy olyan magánokirat alapján van helye,
amelyen a nyilatkozatot tevő, illetve a szerződő felek névaláírásának valódiságát közjegyző tanúsítja. A magánokiratok esetében nem érvényes az a korábbi rendelkezés, amely szerint, ha az okiratot a szerződő felek végig sajátkezűen írták, és írták alá, akkor tanúk nélkül is alkalmas bejegyzésre, illetve ha nem az aláíró írta az okiratot, akkor két tanú tanúsíthatja, hogy a jogosult az okiratot előttük írta alá, vagy az aláírást előttük sajátjaként ismerte el. Tartalmi kellékek: -érdekeltek neve, lakcíme, személyi azonosító jele, -az ingatlan pontos megjelölése (község, helyrajzi szám) -a bejegyezni kért jog vagy tény megjelölése -a jogváltozás jogcíme -az érdekeltek megállapodása -törlés esetén lemondó nyilatkozat.
A közokirat fajtái: -hatósági (földhivatali) határozat -bírósági ítélet (végzés) -közjegyzői okirat (közjegyző által okiratba foglalt jognyilatkozat) -hiteles kivonat hatóság nyilvántartásból (anyakönyvi, ingatlan-nyilvántartási stb.) A közokiratok alaki kellékeit a kiállító hatóság belső szabályzata tartalmazza. Dátum, bélyegző és aláírás minden esetben szükséges a közokirat érvényességéhez. A közokirat tartalmi kellékei megegyeznek a magánokirat tartalmi kellékeivel, azzal a különbséggel, hogy előbbinél a felek jognyilatkozatát a hatósági döntés pótolja. A szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A szerződés létrejöttéhez a szerződéskötésre irányuló akaratot megfelelő módon ki kell fejezni. Az akaratnyilatkozat a szerződés szerkezeti alapeleme. A szerződés létrejöttéhez, módosításához és megszüntetéséhez általában legalább két egybehangzó akaratnyilvánításra van szükség. A szerződés létrejötte
A szerződés létrejöttéhez annyi szerződési nyilatkozatnak az egybehangzására van szükség, ahány fél a szerződésben részt vesz. A szerződés létrejövetelének legegyszerűbb és egyben leggyakoribb esete az, amikor két fél köt szerződést: az egyik fél ajánlatot tesz és a másik fél az ajánlatot elfogadja. A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. A szerződő felek egyező akaratnyilvánítása csak akkor hoz létre szerződést, ha kiterjed a kívánt ügylet lényeges kérdéseire, ugyanakkor a feleknek nem kell minden részletkérdésben megegyezniük. Ha jogszabály vagy megállapodás írásbeli alakot rendel, legalább a szerződés lényeges tartalmát írásba kell foglalni. A felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. A szerződéskötést megelőzően is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről. A Ptk. a szerződési szabadság elve alapján áll és csak kivételesen engedi meg a szerződéskötési kötelezettség előírását. A szerződési kötelezettséggel találkozhatunk a közszolgáltatási szerződések körében. Lényege az, hogy mindkét felet vagy csak az egyiket jogszabály kötelezi a szerződés megkötésére.
8. Ismertesse a semmisség, illetve a megtámadhatóság szabályait! Az érvénytelenségi okok Érvénytelenségi okok fennállhatnak: - az akaratban - a nyilatkozatban - a célzott joghatásban Érvénytelenség csak törvényben kifejezetten meghatározott érvénytelenségi ok esetén fordul elő. 1. Semmis a kifejezetten jogszabályba ütköző szerződés, illetve amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek (pl. kötelező utat ír elő jogszabály, és ezt kikerülik), vagy amely jó erkölcsbe ütközik (pl. a nyilvánosház létesítése céljából történő lakásbérlet Tilos szerződések: a jogszabályba ütköző szerződés semmis. 2. a személyi jog körében: a korlátozottan cselekvőképesek jognyilatkozata semmis 3. a színlelt szerződés semmis, ha pedig más szerződést leplez, a leplezet szerződés szerint kell elbírálni. 4. a fizikai kényszerrel megkötött szerződés is semmis. 5. az uzsorás szerződések is semmisek. 6. a lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés semmis. 7. az álképviselet esete akkor áll fenn, ha valaki képviseleti jogosultság nélkül köt más javára szerződést, illetve ha képviseleti jogkörét túllépi. Az általa kötött szerződés semmis A megtámadhatóság esetei 1. tévedés A szerződési nyilatkozatot akkor lehet megtámadni, ha lényeges körülményre vonatkozik a tévedés, és azt a másik fél okozta, vagy legalábbis felismerhette. 2. jogi kérdésben való tévedés A jog ismerete fikció 3. a felek kölcsönös tévedése Ha ugyanarra a kérdésre nézve vannak tévedésben a felek. Ilyenkor mindkét fél megtámadhatja a szerződési nyilatkozatokat. 4. lelki kényszer Ez is megtámadhatóságot eredményez. 5. megtévesztés
6. aszinallagmatikus szerződések A szerződés igazságtartalma, a benne lévő szolgáltatás és ellenszolgáltatás arányos kell legyen 7. tisztességtelen kikötést tartalmazó szerződés
9. Ismertesse a kötbér szabályait, funkcióját! Mi a foglaló? 1. A kötbér A szerződés biztosítéka. A szerződés nem teljesítése vagy a nem szerződésszerű teljesítés esetére kikötött pénzösszeg: meghiúsulás, késedelem vagy hibás teljesítés esetére. Pénzösszeg fizetése, ha a kötelezett későn, hibásan vagy nem teljesít. A kötbér: •
bármilyen szerződéshez kapcsolható
•
írásban kell kikötni
•
alapja lehet a felek megállapodása, amelyben a kötelezett meghatározott pénzösszeg fizetésére kötelezi magát arra az esetre, ha olyan okból, amelyért felelős nem vagy nem szerződésszerűen teljesít
•
joghatásait a Ptk. rendezi
•
utána kamat érvényesen nem köthető ki
•
túlzott mértékű kötbér összegét a bíróság mérsékelheti
•
a kötbért a jogosult akkor is követelheti, ha kára nem merült fel
•
a nemteljesítés esetére kikötött kötbér érvényesítése a teljesítés követelését kizárja
•
a késedelem vagy hibás teljesítés esetére kikötött kötbér megfizetése nem mentesít a teljesítés alól
•
a pénztartozás késedelmes fizetése esetére kikötött kötbérre a késedelmi kamat szabályait kell alkalmazni
•
bírósági úton nem érvényesíthető követelés biztosítására kikötött kötbért bírósági úton nem lehet érvényesíteni
2. A foglaló Akkor alkalmazzák, ha a szerződéskötés és a teljesítés időben elválik. Lehet pénz vagy más dolog is. Mindig a szerződés megkötésekor kell átadni. A szerződés megkötését jelzi, teszi kézzelfoghatóvá, és biztosítékul szolgál. Tehát négy eleme van a fogalomnak: - a szerződés megkötésekor - pénz vagy más dolog - szerződés megkötését jelzi - a szerződés megkötésének biztosítéka.
Ha valamelyik fél hibájából meghiúsul a szerződés : - ha a foglalót adó hibájából: ilyenkor a foglalót elveszíti; - ha a foglalót kapó (eladó) hibájából: a foglaló kétszeres összeggel jár vissza. Ha egyiknek sem róható fel a meghiúsulás vagy mindkét félnek, semmifajta speciális szankció nem jár, a foglaló visszajár.
10. Ismertesse a jótállás és a szavatosság fogalmát, szabályait! Ismertesse az elhatárolásukat! A jótállás A jótállás főszabályként a szerződést biztosító, a szerződésben rögzített mellékkötelezettség. Jótállás esetén ugyanazok a jogok érvényesíthetőek, mint szavatosság esetén de annál hosszabb határidővel. A jótállás alapján a jogosultra nézve kedvezőbb a bizonyítási teher is: a kötelezettnek kell bizonyítania, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. Lényege: annak fokozott garantálása, hogy a szolgáltatott dologban a törvényes és a szerződésben rögzített tulajdonságok maradéktalanul megvannak. Alapja lehet: - a felek megállapodása -
jogszabály
-
csak a felek vagy a jogszabály által meghatározott időtartam alatt áll fenn.
A szavatosság A hibás teljesítés elsődleges jogkövetkezménye a szavatossági jogok feléledése. A szavatossági jogok a következők: kijavítás, árleszállítás, kicserélés, elállás. Amennyiben tehát a kötelezett hibásan teljesít a jogosult választása szerint kijavítást vagy megfelelő árleszállítást kérhet. A dolog kicserélését akkor lehet kérni, ha a szerződésben a dolgot fajta és mennyiség szerint határozták meg, és a hiba rövid idő alatt, értékcsökkenés nélkül nem javítható ki, vagy a kijavítás a jogosult érdekeinek sérelme nélkül nem lehetséges. Ha a hibás teljesítés miatt a jogosultnak a teljesítéshez fűződő érdeke megszűnt , a jogosult elállhat a szerződéstől. A jogosult a választott szavatossági jogról másikra térhet át. Az áttéréssel okozott kárt köteles a kötelezettnek megtéríteni, kivéve, ha az áttérésre a kötelezett magatartása adott okot, vagy az áttérés egyébként indokolt volt. A jogosult főszabályként a teljesítéstől számított hat hónapon belül érvényesítheti szavatossági jogait. Rejtett hiba esetén a jogosult szavatossági jogait egy évig, tartós használatra rendelt dolog esetében három évig érvényesítheti.
11. Ismertesse a szerződést biztosító mellékkötelezettségek fajtáit! Ismertesse a bankgarancia szabályait! A mellékkötelezettségek fajtái: 1. szerződést megerősítőek: -foglaló -kötbér -jogvesztés kikötése -jótállás 2. dologi biztosítékadási jellegűek: Dologi: -bankgarancia -óvadék -zálojog Személyi jellegű: -kezesség A bankgarancia A bank kötelezettséget vállalhat arra, hogy meghatározott feltételek-így különösen bizonyos esemény beállta vagy elmaradása, illetőleg okmányok benyújtása-esetében és határidőn belül a kedvezményezettnek a megállapított összeghatárig fizetést fog teljesíteni. Célja a jogosult helyzetének kedvezőbbé tétele. Valamelyik bank kötelezettséget vállal arra, hogy bizonyos esemény beállta vagy elmaradása vagy bizonyos okmányok benyújtása esetén a jogosultnak fizet. A kötelezett nem maga teljesít, hanem átruházza ezt a bankra, meghatározott feltételek esetén fizet a bank és nem a kötelezettől függ a teljesítés. Jutalék jár érte, de így is megérheti a kötelezett szempontjából. A bankgarancia vállalója mindenesetben a pénzintézet. A kötelezett kérheti a bankgarancia lejártának meghosszabbítását. A garancián alapuló jogról való lemondásnak is helye van. Bankgarancia vállalásának korlátai:
-
általános alapelv, hogy a bank csak hitelképes személyekért vagy szervezetekért vállal garanciát
-
a vállalt garanciát viszont biztosítékokhoz kötheti
-
a bank a garanciavállaláshoz megkövetelheti pl. annak tudomásul vételét, hogy a kötelezett helyett megfizetett összeget annak bankszámlájáról haladéktalanul leveszi, fedezet hiánya esetén pedig a kötelezett kamatot köteles fizetni.
Fizetés a bank által: -
a fizetés esedékességét követően a jogosultnak a garancialevélben megnevezett pénzintézetet fel kell hívnia annak közlése mellett, hogy a kötelezett nem teljesítette fizetési kötelezettségét
-
a kötelezettnek a már megtörtént fizetésekről értesítenie kell a pénzintézetet a szüksége mutatkozó adatok közlése mellett
12. Mutassa be a szerződés megszegésének eseteit és jogkövetkezményeit! Szerződésszegés minden olyan helyzet, állapot, amely a szerződéssel ellentétes, nem áll összhangban a szerződés céljával, vagyis rendellenes. Az egyes szerződésszegés - fajták 1. A késedelem Időleges nem-teljesítés. A késedelem a szerződésben megállapított időpont elmúlása teljesítés nélkül. 1. 1. Kötelezetti késedelem A kötelezett késedelembe esik, ha a szerződésből vagy a szolgáltatás rendeltetéséből kétségtelenül megállapítható teljesítési idő eredménytelenül eltelt, illetve más esetben, ha a kötelezett a jogosult felszólítására nem teljesít. A kötelezetti késedelem jogkövetkezménye, hogy a kötelezett köteles megtéríteni a jogosultnak a késedelemből eredő kárát, kivéve, ha bizonyítja, hogy a késedelem elhárítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ha a kötelezett késedelmét kimenteni nem tudja, felelős a szolgáltatás tárgyában a késedelem ideje alatt bekövetkezett minden kárért, kivéve ha bizonyítja, hogy az késedelem hiányában is bekövetkezett volna. 1. 2. Jogosulti késedelem A jogosult késedelembe esik, ha a szerződésszerűen felajánlott teljesítést nem fogadja el, vagy ha elmulasztja azokat az intézkedéseket vagy nyilatkozatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a kötelezett megfelelően teljesíteni tudjon, illetve ha nyugtát nem állít ki, vagy az értékpapírt nem adja vissza A jogosulti késedelem következménye, hogy a jogosult késedelme a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja. A jogosult köteles megtéríteni a kötelezettnek a késedelemből eredő kárát, kivéve, ha bizonyítja, hogy a késedelem elhárítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A jogosult köteles a kötelezett felelős őrzéséből eredő költségeket megtéríteni; éppúgy viseli a dolog megsemmisülésének, elvesztésének vagy megrongálódásának veszélyét, mintha a teljesítést elfogadta volna; késedelme idejére kamatot nem követelhet.
2. A hibás teljesítés A kötelezett hibásan teljesít, ha a teljesítés fizikai vagy jogi fogyatékosságban szenved.
- A fizikai fogyatékosság a tárgy valamely kellékhiányát jelenti - A jogi fogyatékosság esetén a teljesítésben valamilyen jogi hiba áll elő Attól függően milyen a hiány (fizikai vagy jogi), kétféle a jogkövetkezmény: beszélünk kellék- és jogszavatosságról . A hibás teljesítés jogkövetkezménye többirányú: - kijavítás - ár- vagy díjleszállítás - el lehet állni a szerződéstől, ha nem áll már érdekében a teljesítés A hibás teljesítés minden jogkövetkezménye objektív, csak a kártérítés szubjektív - Fajlagos szolgáltatás esetén további jog a kicserélés - A kijavítás joga úgy is megilleti a jogosultat, hogy saját maga másutt kijavíttatja, és ennek a javításnak a költségeit hárítja a hibásan teljesítő eladóra. 3. Lehetetlenülés Ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, a szerződés megszűnik. 4. A teljesítés megtagadása Ha a kötelezett a teljesítést jogos ok nélkül megtagadja, a jogosult választhat a késedelem és a lehetetlenülés következményeinek alkalmazása között.
13. Mutassa be a szerződés módosításának folyamatát! Ismertesse a szerződés megszűnésének eseteit! A szerződés módosulásának módjai: - a felek akarat-megegyezése - bíróság ítélete - jogszabály által 1. A felek akaratából Érintheti a szerződés alanyát, tárgyát, tartalmát. - alanyváltozás Tulajdonképpen jogutódlás. A lényeg, hogy a jog alanyában személycsere történik. - jogcímmódosítás Ha haszonélvezője van a lakásnak, megállapodást köt a tulajdonossal, hogy lemond erről, és marad a lakásban mint bérlő vagy szívességből ingyenesen. - tárgy változása Amikor a lehetséges teljesítési megoldások egyikére koncentrálják a szerződést. - tartalom változása Ennek példái az egyösszegű tartozásra részletfizetésben való megegyezés 2. Bíróság ítélete Ezzel a bíróság beavatkozik a felek autonómiájába. 3. jogszabályi módosítás [Ptk. 226.§(2)] Ilyen volt pl. a kedvezményes lakáskölcsönökkel kapcsolatos állami beavatkozás. Kivételesen
használatos,
csak
nagyszámban,
társadalmi
méretekben
előforduló
szerződéseknél. A sérelmet szenvedő félnek a törvény jogot ad arra, hogy a jogszabályi beavatkozás következtében ő kérje az egyedi szerződésének bírói úton való korrekcióját, vagy elállhat a szerződéstől.
A szerződés megszűnése teljesítés nélkül Esetei: - felek általi szerződés-megszüntetés
- jogszabály általi szerződés-megszüntetés - bírói beavatkozással történő szerződés-megszüntetés - halál mint jogi tény is lehet szerződés-megszüntető bizonyos szerződéseknél. 1. a felek akaratából A felek szerződés-megszüntető joga okszerűen következik abból, hogy keletkeztethetnek és módosíthatnak szerződést - a megszüntetés a szerződés felszámolása kölcsönös megegyezéssel. - a felbontás az eredeti állapotot állítják helyre. - a felmondás a felmondás határidejével szűnik meg a szerződés. - az elállás. 2. a halál mint jogi tény Mindig van jogutód, a jogutód lép a jogelőd helyébe.
14. Ismertesse a vállalkozási szerződés szabályait!
Vállalkozási szerződés: -
munkával elérhető eredmény produkálása
-
eredménykötelem
A vállalkozó köteles valamilyen dolgot létrehozni, javítani, tervezni, a megrendelő köteles ezt az eredményt átvenni és megfizetni a vállalkozási díjat. A kereskedelmi jellegű vállalkozási szerződéseknek 3 csoportja van:
-
-
Beruházás
-
Kutatási
-
Utazási jellegű.
Alanyai: -
Megrendelő, vállalkozó
-
Mindkettő bármely jogalany lehet, gyakorta szakképzettséghez és gyakorlathoz kötött
-
A speciális vállalkozási szerződések tipikusan gazdálkodó szervezetek között jönnek létre
-
Természetes személy: akkor, ha egyéni vállalkozó, vagy ne üzletszerűen, haszonszerzésből folytat ilyen tevékenységet
-
Egyéni vállalkozó: belföldi természetes személy üzletszerű, saját nevében és kockázatára, rendszeresen, haszonszerzés céljából folytatott gazdasági tevékenysége. Személyes közreműködés,
Főkötelezettségek: -
Vállalkozó: -
Eredmény létrehozása: ezzel teljesíti a szerződést, az eredmény bekövetkeztéért a vállalkozó szavatossággal tartozik
-
Ezt a munkát a vállalkozó szolgáltatni is köteles
-
Dologszolgáltatás: abban az esetben, ha a vállalkozó a saját anyagát használja fel a munka elvégzéséhez
-
Ezen anyagok tulajdonjogát is köteles átruházni
-
A munka elvégzése tekintetében nincs a vállalkozó alárendelve a megrendelőnek, azt úgy végzi el, ahogy akarja
-
A vállalkozó a munkát saját költségén végzi el. Köteles úgy eljárni, hogy biztosítsa a munka gazdaságos és gyorsbefejezését.
-
Megrendelő: -
Vállalkozói díj megfizetése: eredményért nyújtott ellenszolgáltatás
-
Nem ismeri a magyar jog az ingyenes vállalkozást – ehelyett a megbízás ingyenes változata él
-
Díj: munka, anyagok, alkatrészek, szükséges ráfordítások ellenértéke
-
Külön díjazás csak akkor, ha aggálytalanul megállapítható, hogy a felek a díj meghatározásánál valamilyen szolgáltatásra nem voltak tekintettel
-
Szerződés keretein túlnyúló munkavégzés – megbízás nélküli ügyvitel szabályi irányadók
Teljesítés -
általános szabályok
-
a megrendelő nem köteles részteljesítést elfogadni
-
egyébként max. felelős őrzés szerint felel a megrendelő részteljesítés esetén
-
próba: lefolytatásához szükséges feltételeket a megrendelő köteles szolgáltatni
-
vállalkozót törvényes zálogjog illeti meg a munka eredményén a vállalkozói díj erejéig
Elállás: -
a megrendelőt kártalanítás ellenében objektív elállás joga illeti meg, ezzel csak a teljesítésig élhet
Teljesítési határidő: -
Vállalkozó: bizonyos esetekben a szerződésszegés már a teljesítési határidő lejárta előtt beáll:
-
határidő előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a teljesítés nem történhet meg határidőre, és az a megbízónak többé mér nem áll érdekébe
-
nem feltétele a megbízó elállásának, hogy a késedelem felróható legyen a vállalkozónak, ez objektív elállási ok
-
akkor is, ha nyilvánvaló előre is, hogy a teljesítés hibás lesz
Megrendelő: -
Késedelmes előzetes pénzügyi fedezet biztosítása
-
Adatszolgáltatás, közbenső intézkedés késedelmes teljesítése
-
Munkahely nem alkalmas, addig a vállalkozó megtagadhatja a munka elvégzését, míg a megbízó ennek a kötelezettségének nem tesz eleget, sőt, megszabott határidő eltelte után el is állhat a szerződéstől
Speciális vállalkozási szerződések
-
a szakfeladatokat erre szakosodott jogalany bonyolítja le. Így az építési beruházásokhoz kapcsolódó négy legfontosabb vállalkozói típusú szerződés: -
fővállalkozás
-
tervezési szerződés
-
építési szerződés
-
szerelési szerződés
15. Ismertesse a megbízás szabályait!
A megbízási szerződés fogalma, funkciója, eredete, jogforrása -
a megbízási szerződés alapján a megbízott köteles a rábízott ügyet a megbízó utasítása szerint és érdekeinek megfelelően ellátni
-
funkciója: jogi formát adjon a kötelezett által másnak nyújtandó tevékenységet kifejtő magatartásának
-
nem eredményfüggő, általában a tiszta megbízás ritka, csak az a legfőbb vonása
-
önállósult fajtái: bizomány, szállítmányozás
-
eredete: római jog: munka- vagy ügyviteli szolgálatra irányuló ügyletek három fő típusa: o vállalkozási szerződés o munkabérlet o mandátum (megbízás)
-
szabad emberhez e megbízás méltó, szigorúan ingyenes, szívességi, csak honorárium jár ért
-
magyar jog: minden olyan tevékenységet megbízási szerződésnek minősít, amelyet a kötelezett valaki más érdekében és más számlájára végez, és nem minősül munkaszerződésnek, vagy más jellegű jogviszonynak
A megbízás lényeges eleminek különös vonásai -
Alanyok: o Megbízó: bárki lehet o Megbízott: szakértelemhez kötött megbízások esetén csak szakember
-
tárgya: közvetett tárgya nincs, közvetlen tárgya: felek kifejtendő magatartása
-
jellemzői: o gondos és szakszerű ügyvitel o díjköveteléskor meghatározó az elvárható gondosság és a szakszerű ügyellátó magatartás
o bizalmi elem fokozottabban érvényesül – személyes eljárás o indoklás nélküli felmondás joga mind a két fél részéről o ingyenesség és visszterhesség egyaránt, főszabály a visszterhesség
16.Ismertesse az adásvétel szabályait!Jellemeze a szállítási szerződés! 1. Az adásvétel: Adásvételi szerződés alapján az eladó köteles a dolog tulajdonát a vevőre átruházni és a dolgot a vevő birtokába bocsátani, a vevő pedig köteles a vételárat megfizetni és a dolgot átvenni. Adásvétel tárgya lehet minden dolog, amely nincs kivonva a forgalomból. Ingatlan adásvételének érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges. Az ingatlan-adásvétel hatálya a mezőgazdasági felszerelésre és jószágra csak akkor terjed ki, ha ebben a felek kifejezetten megállapodtak. Ha vételárként piaci árat kötöttek ki, a teljesítési helynek megfelelő piacon a teljesítési időben kialakult középárat kell megfizetni. Ha jogszabály kivételt nem tesz, a súly szerint megállapított vételárat a tiszta súly alapján kell kiszámítani. A felek jogai és kötelezettségei: Az eladó köteles a vevőt a dolog lényeges tulajdonságairól és a dologgal kapcsolatos fontos követelményekről, különösen a dologra vonatkozó esetleges jogokról és a dologgal kapcsolatos terhekről tájékoztatni. Köteles továbbá az ilyen körülményekre, illetőleg jogokra és terhekre vonatkozó okiratokat a vevőnek átadni. Az eladó viseli az átadással és az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett állapot rendezésével kapcsolatos költségeket. A szerződéskötési költségek, a tulajdon átruházási illeték, továbbá az átvétel és a tulajdonváltozás ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésének költségei a vevőt terhelik. Az eladó a tulajdonjogot csak a szerződés megkötésekor, írásban és legfeljebb a vételár teljes kiegyenlítéséig tarthatja fenn. A vevő a tulajdonjog-fenntartás hatályossága idején a dolgot nem idegenítheti el, és nem terhelheti meg. Ez a szabály harmadik személy jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzett jogát nem érinti. Az ingatlan vevője - ha a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése előtt birtokba lép - ennek napjától kezdve szedi a dolog hasznait, viseli terheit és azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit sem lehet kötelezni. Szavatosság a tulajdonjog átruházásáért és tehermentességéért: Ha harmadik személynek az adásvétel tárgyára olyan joga van, amely a vevő tulajdonszerzését akadályozza, a vevő elállhat a szerződéstől, és kártérítést követelhet. E jogainak gyakorlása előtt a vevő köteles az eladót megfelelő határidő kitűzésével felhívni arra, hogy tulajdonszerzésének akadályait hárítsa el, vagy adjon megfelelő biztosítékot. Ha a vevő harmadik személy joga következtében a dolgot e harmadik személynek kiszolgáltatja, vagy az eladónak visszaadja, az eladótól kártérítést követelhet. Ha az eladó jóhiszemű volt, csak a szerződés megkötéséből eredő károkat köteles megfizetni. Ez a vevő elállási jogát nem érinti. Ha harmadik személynek a dolgon olyan joga áll fenn, amely a vevő tulajdonjogát korlátozza, a vevő megfelelő határidő kitűzésével tehermentesítést követelhet, és a tehermentesítésig megtagadhatja az ehhez szükséges összeg megfizetését. A határidő eredménytelen eltelte után a vevő a dolgot az így rendelkezésre álló összegből vagy egyébként az eladó költségére tehermentesítheti.
Ha a tehermentesítés lehetetlen, vagy aránytalan költséggel járna, a vevő a szerződéstől elállhat, és kártérítést követelhet, vagy a teher átvállalása fejében a vételár megfelelő csökkentését követelheti. Ezek a jogok a vevőt akkor is megilletik, ha a tehermentesítésre megszabott határidő eredménytelenül telt el, és a vevő nem kívánja a dolog tehermentesítését. Nem illetik meg ezek a jogok a vevőt, ha a szerződés megkötésekor tudnia kellett, hogy a dolgon korlátozástól mentes tulajdonjogot nem szerezhet, kivéve, ha az eladó a vevő korlátozástól mentes tulajdonszerzéséért jótállott. A jelzálogjogtól való mentességért az eladó akkor is szavatol, ha arról a vevő tudott. Az adásvétel egyes különös nemei: Ha a dolgot megtekintésre vagy próbára vették, a szerződés hatálya a vevő nyilatkozatától függ. A vevő e nyilatkozatát nem köteles indokolni. Az eladó határidőt tűzhet a nyilatkozattételre; ha a vevő e határidőt elmulasztja, a szerződés nem hatályos. Ha a vevő a dolgot próbára átvette, és az eladó által kitűzött határidőig nem nyilatkozott, a szerződés hatályos. Az eladó nem szavatol azokért a hibákért, amelyeket a vevő felismerhetett. Minta szerinti vétel esetében az eladó a mintának megfelelő dolgot köteles szolgáltatni. Az eladó a dolog fel nem ismerhető hibájáért akkor is szavatossággal tartozik, ha e hiba a mintában is megvolt. Ha a vevő a mintát nem mutatja fel, őt terheli annak bizonyítása, hogy a dolog a mintának nem felelt meg. Ha a tulajdonos meghatározott dologra nézve írásbeli megállapodással elővásárlási jogot enged, és a dolgot el akarja adni, a kapott ajánlatot a szerződés megkötése előtt köteles az elővásárlásra jogosulttal közölni. Nem terheli e kötelezettség a tulajdonost, ha annak teljesítése a jogosult tartózkodási helye vagy más körülményei miatt rendkívüli nehézséggel vagy számottevő késedelemmel járna. Ha az elővásárlásra jogosult a tulajdonoshoz intézett nyilatkozatában az ajánlat tartalmát magáévá teszi, a szerződés közöttük létrejön. Ha a jogosult a szerződési ajánlat elfogadására általában megszabott határidő alatt ilyen nyilatkozatot nem tesz, a tulajdonos a dolgot az ajánlatnak megfelelően vagy annál kedvezőbb feltételek mellett eladhatja. Ha az elővásárlási jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzik, az mindenkivel szemben hatályos, aki a bejegyzést követően az ingatlanon valamely jogot szerez. Az elővásárlási jog átruházása - ha törvény eltérően nem rendelkezik - semmis, gazdálkodó szervezet azonban kijelölheti azt a személyt, aki e jog gyakorlására jogosult. Az elővásárlási jog - ha törvény eltérően nem rendelkezik - az örökösökre nem száll át. Az elővásárlási jogra vonatkozó rendelkezéseket a jogszabályon alapuló elővásárlási jogra is alkalmazni kell. A jogszabályon alapuló elővásárlási jog a szerződéses elővásárlási jogot megelőzi. Az eladott dolog visszavásárlásának jogát az adásvételi szerződéssel egyidejűleg írásba kell foglalni. A visszavásárlás az eladónak a vevőhöz intézett nyilatkozatával jön létre. A visszavásárlási jogot legfeljebb öt évre lehet kikötni; az ezzel ellentétes megállapodás semmis. A visszavásárlási ár egyenlő az eredeti vételárral; az eredeti vevő azonban a visszavásárlási áron felül követelheti azt az összeget, amellyel a dolog értéke hasznos ráfordításai folytán a visszavásárlás időpontjáig gyarapodott, a visszavásárló pedig levonhatja a dolog időközi romlásából eredő értékcsökkenést. Az eredeti vevő felelős a visszavásárlási jog meghiúsításáért vagy csorbításáért; ha azonban a dolog neki fel nem róható okból megsemmisült, a visszavásárlási jog megszűnik. Egyebekben a visszavásárlási jogra az elővásárlási jog szabályait kell alkalmazni.
Ha a tulajdonos másnak vételi jogot (opció) enged, a jogosult a dolgot egyoldalú nyilatkozattal megvásárolhatja. A vételi jogra vonatkozó megállapodást - a dolog és a vételár megjelölésével - írásba kell foglalni. A határozatlan időre kikötött vételi jog hat hónap elteltével megszűnik; az ezzel ellentétes megállapodás semmis. A bíróság a tulajdonost - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a vételi jogból folyó kötelezettsége alól mentesítheti, ha a tulajdonos bizonyítja, hogy a vételi jog engedése után körülményeiben olyan lényeges változás állott be, hogy a kötelezettség teljesítése tőle nem várható el. Egyebekben a vételi jogra a visszavásárlási jog szabályait kell alkalmazni. A felek megállapodhatnak, hogy a vevő a vételárat meghatározott időpontokban, több részletben fizeti meg, és a dolgot a vételár teljes kiegyenlítése előtt neki átadják (részletvétel). Az eladó írásban kikötheti az elállás, illetőleg a részletfizetési kedvezmény megvonásának jogát arra az esetre, ha a vevő a részletet az esedékességkor nem fizeti meg. Ezzel a jogával az eladó a részlet megfizetésének első ízben való elmulasztása esetében csak akkor élhet, ha a vevőt erről előzőleg értesítette, és neki a teljesítésre megfelelő időt engedett. Ha az eladó a szerződéstől elállt, a vevő köteles használati díjat fizetni, továbbá meg kell térítenie azt a kárt, amely a dolog rendeltetésszerű használatával járó értékcsökkenést meghaladja. A vevőnek átadott dolog elpusztulásának vagy értékcsökkenésének veszélyét - a tulajdonjog fenntartása esetében is - a vevő viseli. Ha az eladó a dolgot házaló kereskedés során történő eladás céljára kapta harmadik személytől, jogszabály a vevővel szemben e harmadik személynek az eladóval való egyetemleges felelősségét állapíthatja meg. A szállítási szerződés Szállítási szerződés alapján a szállító köteles a szerződésben meghatározott dolgot a kikötött későbbi időpontban vagy időszakban a megrendelőnek átadni, a megrendelő pedig köteles a dolgot átvenni és az árát megfizetni. A felek a dolog minőségét, a minőség és a mennyiség megvizsgálásának módját, a minőségi és a mennyiségi kifogásolás rendjét meghatározhatják szabványra, műszaki feltételre, más előírásra, mindkét fél által ismert szokványra vagy mintaszabályzatra utalással, mintával vagy részletes leírással. A megrendelő a szerződéstől bármikor elállhat, köteles azonban a szállító kárát megtéríteni. Ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, vagy ha ezt nemzetgazdasági érdek vagy különös méltánylást érdemlő egyéb érdek indokolja, a bíróság a megrendelő elállása esetében - bármelyik fél kérelmére - a szerződést a jövőre nézve szünteti meg. A megrendelő ilyenkor is köteles a szállító kárát megtéríteni. A szállító köteles a megrendelőt a teljesítés idejéről legalább három nappal előbb értesíteni. Eltérő szakmai szokás hiányában a szállító a dolgot csomagolva és mérlegelve adja át. A csomagolásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy a dolog épségét a fuvarozás és a tárolás időtartama alatt megóvja. A csomagolt és mérlegelt dolgot a szállító vagy a fuvarozó jelenlétében elegendő bruttó súly és darabszám szerint átvenni. A minőségmegvizsgálás helye a megrendelő telephelye.
A megrendelő a mennyiségi ellenőrzés még el nem végzett részét, valamint a minőségi vizsgálatot köteles haladéktalanul, de legkésőbb az átvételtől számított nyolc nap alatt megkezdeni és azt a megvizsgáláshoz szükséges idő alatt folyamatosan elvégezni. A megrendelő az észlelt minőségi hibát annak felfedezése után a szállítóval haladéktalanul közölni és egyben szavatossági igényét megjelölni köteles. Fuvarozó közbenjöttével történő szállítás esetén a megrendelő köteles - a szállító érdekében a fuvarozóval szembeni igény érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket megtenni, és erről a szállítót haladéktalanul értesíteni. Az előbbi bekezdésben írt bekezdésben előírt intézkedések elmulasztása esetén a megrendelő nem követelheti a szállítótól azoknak a károknak a megtérítését, illetőleg felel azokért a károkért, amelyek a fuvarozóval szemben érvényesíthetők lettek volna. A megrendelő a dolgot az átvételtől számított három napon belül kicsomagolás és megvizsgálás nélkül továbbküldheti. Ha a szállítónak közvetlenül harmadik személy részére kell a szolgáltatást teljesítenie, a mennyiségi és minőségi vizsgálatot ennek kell elvégeznie. Ha a harmadik személy az átvételkor mennyiségi vagy minőségi hibát észlel, köteles erről a szállítót és a megrendelőt haladéktalanul értesíteni. A közreműködő hibás teljesítése alapján a szállító vele szemben mindaddig érvényesítheti jogait, amíg a megrendelővel szemben a szerződésszegés miatt helytállni tartozik, feltéve, hogy a szállító a minőség megvizsgálására vonatkozó kötelezettségének eleget tett. 17.Az államháztartás alrendszerei ¾ Az államháztartás a nemzetgazdaság legnagyobb pénzügyi rendszere, az állam működésének pénzügy- és alkotmányjogilag szabályozott lenyomata, amely moduláló szerepet tölt be a többi pénzügyi rendszer (bankok, lakosság, vállalatok) vonatkozásában. ¾ Az államháztartási struktúrákat négy elkülöníthető alrendszerre oszthatjuk: “Az államháztartást a központi kormányzat, az elkülönített állami pénzalapok, a helyi önkormányzatok, valamint a TB költségvetései (továbbiakban: alrendszerek) alkotják.” (ÁHT 1992. évi XXXVIII. tv. 2.§) 1. A központi költségvetés az államháztartás központi szintje, annak nominálisan legnagyobb és legfontosabb alrendszere, az állami disztribúció megvalósítója. A központi költségvetés legtágabb értelemben egy jogilag, politikailag és gazdaságilag meghatározott pénzügyi alap. Szűkebb értelemben az állam pénzügyi mérlege, pénzügyi terv, amely jogilag meghatározott módon jön létre és fogadják el, s amelyben az állami költségvetés csupán egy speciális törvény. A központi költségvetéshez közvetlenül kapcsolódik az elkülönített pénzügyi alapok, a TB valamint a helyi önkormányzatok költségvetése. 2. A helyi önkormányzatok alrendszerét az államháztartás helyi szintjeként határozta meg a ÁHT. 5.§-a. Az önkormányzat intenzív pénzügyi kapcsolatban áll a TB-vel, mert bizonyos tevékenységeket egymást kiegészítve finanszíroznak. A központi költségvetés és az önkormányzatok pénzügyi kapcsolatában a központi költségvetés nettó finanszírozóként jelenik meg (normatív támogatások stb.). 3. A társadalombiztosítási alrendszer. “Az ÁHT részét képező TB társadalom
közös – biztosítási és szolidaritási elvek alapján mûködõ kockázatvállaláson alapuló kötelező biztosítási rendszere.” (Áht.6. §) 4. Az elkülönített pénzügyi alapok, amelyek az állam egyes feladatait részben állami forrásból finanszírozó központi költségvetéstől elkülönítetten működő pénzügyi alapok. A költségvetés finanszírozó szerepe itt is megkerülhetetlen, hiszen itt is átengedett állami feladatok teljesítéséről van szó.
A négy alrendszer működésében közös az, hogy az ÁHT egészére vonatkozó alapelveknek érvényesülni kell a gazdálkodásukban. Gazdálkodásukat éves költségvetésük alapján kell végezniük. (De a tv. csak a központi ktsvetésre határoz meg alaki és tartalmi követelményeket.) 86.§(1) “A TB gazdálkodásának előirányzatait, a bevételek és kiadások összegét, rendeltetését, valamint a hiány fedezésének módját, illetve a többlet rendeltetését, a hitelfelvételeket, a költségvetési törvénnyel egyidejűleg jóváhagyásra az OGY elé kell terjeszteni. A teljesítésről a zárszámadás keretében kell beszámolni. (2) Az OGY a TB költségvetéséről és végrehajtásáról törvényt alkot.” ¾ 1995-ben nem sikerült a költségvetési tv. elfogadása előtt a TB önálló költségvetését elfogadni. Ez a szabályozás az önálló TB-i önkormányzati gazdálkodást megkérdőjelezi, hiszen az OGY közvetlen felelősséget vállal a gazdálkodásért, hiszen ennek a kereteit alapvetően meghatározza. ¾ Az alrendszerek gazdálkodása ún. költségvetési év keretében zajlik. Ez Mo-on a naptári évvel azonos, tehát a ktsgvetéshez kapcsolódó tényleges jogi aktusok szabályozott ciklusban márc-okt-nov hónapokhoz köthetők. ¾ Az Áht. nem teremtette meg az alrendszeri költségvetés elfogadásának időbeli összehangolását. Ez pedig kérdésessé teszi a teljesség és az áttekinthetőség követelményének az érvényesülését. A tv-nek részletesen tartalmaznia kellene a kp-i költségvetés elfogadásának megelőzően a TB, a helyi ÖK-ok és az elkülönített állami pénzalapok ktsgvetésének a beépítését a központi költségvetés tervezetébe, hiszen az nettó finanszírozóként működik. Ebből tehát az következik, hogy ezeket az alrendszeri költségvetéseket a költségvetési év megkezdése előtt és a kp-i költségvetési tv. OGY-i vitája előtt meg kellene alkotni, és az OGY-nek erről döntenie kell. Ha ez nem valósul meg, a kp-i költségvetést pontos adatok nélkül kénytelen elfogadnia az OGY, ennek következtében viszont a tv alapelvi megalapozottsága nem valósul meg.
¾ Új eleme a jogi szabályozásnak a hiányról, esetlegesen a többletről való rendelkezés. Az ÁHT hiányának nyilvános kezelése viszonylag új elem, a központi költségvetés hiánya az 1992. költségvetési év óta publikus. A jelenlegi költségvetési törvények első szakaszai már meghatározzák a várható hiány mértékét, a költségvetés egyenlegét, illetve ezek fedezésének módját. Ezen túlmenően már nyilvános az alrendszer hiányának összege is. A helyi önkormányzat gazdálkodásában előforduló hiány összege is nyilvános. Az önkormányzat a közgyűlése által elfogadott költségvetéssel önállóan gazdálkodik. Az 1995. év privatizációs bevételi többletének eredményeként bekerült a többlet felhasználásának módjára vonatkozó szabályozás is a tv-be. ¾ Az Áht. 9.§-a utal az állami feladatvállalás körére. A törvény nem vállalkozik taxatív, vagy eximplifikatív felsorolásra, sőt az állami feladatok tartalmának meghatározását más tv-ek feladatává teszi. Az Áht. csupán arra szorítkozik, hogy “Az ÁHT körébe tartozó állami feladatot az állam részben vagy egészben a költségvetési szerveken keresztül látja el, vagy ellátásának pénzügyi fedezetét részben vagy egészben , közvetlenül vagy közvetve biztosítja.” (Áht.9.§ (1) ). Az Áht. nem sorolja fel az állami feladatvállalásokat, csak annyit ír, hogy az állami feladatokat részben v. egészben a kv-i szerveken keresztül látja el. A reform kulcskérdése, az állami feladatvállalás, és ennek finanszírozásának az alrendszerek közötti elosztása. ¾ Adózási kötelezettséget törvénnyel lehet létrehozni, módosítani. Alk. közteherviselésről beszél, az Aht. pedig tartalommal töltötte ki, jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet bel- vagy külföldi természetes személy. Taxative meghat. a fizetési kötelezettség formája is: elsősorban adó, illeték, vám, vámbiztosíték, járulék, hozzájárul., bírság, díj. 18. tétel – Közigazgatás alapelvei és céljai
A közigazgatás fogalmának tisztázása "A közigazgatás a társadalomban működő igazgatási rendszerek egyik fajtája."[2] A fogalom meghatározás a közigazgatást az igazgatás oldaláról közelíti meg. Ugyanakkor a modern állam közszolgáltatásokat is nyújt állampolgárai részére. Ebből következik a másik oldalról való megközelítés. "A közigazgatás az állam feladatainak tényleges megvalósulása."[3] A harmadik megközelítés a közigazgatást, mint önálló hatalmi ág definiálja.
"A közigazgatás, mint önálló hatalmi ág elkülönült feladatokkal, szervezetekkel, valamint csak a közigazgatást megillető jogosítványokkal és hatáskörrel rendelkezik. A közigazgatás saját hatáskörben jogosítványainak rendszerében önállóan jár el."[4] Miért van szükség ezeknek az eljárásoknak a jogi szabályozására? "Ahhoz azonban, hogy a szakigazgatási apparátusok ne önmaguk hivatali uralmi ambícióikat éljék ki, hanem ténylegesen a lakosság érdekében tevékenykedjenek a hatósági munkában is, feltétlenül szükség van jogi háttérre. Ezt a jogélet más területein is a részleteiben szabályozott eljárási jog tudja a leginkább megalapozni. Ez a garancia biztosítja az állampolgárok számára a kiszámíthatóságot"[5] Melyek ezek az eljárások? A közigazgatási eljárás tágan értelmezve: "-a közigazgatási eljárás ...a közigazgatási aktusok és a jogi hatással nem bíró közigazgatási cselekvések egymás utáni rendjét jelenti"[6] Az 1957. évi IV. törvény ezt a közigazgatási eljárást, mint fogalmat szűken értelmezi akkor, amikor lényegében a közigazgatási szervek hatósági eljárására szűkíti a közigazgatási eljárás fogalmát. "1. § Ennek a törvénynek az a célja, hogy az államigazgatási szervek hatósági eljárásának szabályozásával elősegítse az államigazgatási feladatok eredményes ellátását."[7] Az alapelvek Az államigazgatási eljárás alapelveinek tételes felsorolására a törvény 1981-es módosításakor került sor. Az alapelvek megfogalmazása és törvénybe iktatása megkönnyíti a jogalkalmazók munkáját, mivel jogértelmezése során, bizonytalanság esetén az alapelvekre támaszkodhat. Fontos megemlítenünk, hogy az alapelv kizárólag a tételes jog értelmezésén keresztül érvényesülhet, tehát kizárólag az alapelvre alapozottan döntés nem hozható.[8] A következő alapelveket nevezi meg közvetlenül a törvény.[9] Ezek az elvek kettő csoportba sorolhatók. Az első csoportba a jogrendszerünk általános alapelvei közül az államigazgatási eljárásban érvényesülő alapelvek tartoznak. Ezek az alapelvek a következők: § Törvényesség elve § Demokratizmus elve § Humanizmus elve § Törvényelőtti egyenlőség elve § Anyanyelv szabad használatának elve Az elvek másik csoportját az államigazgatási eljárásban érvényesülő speciális alapelvek alkotják. Ezek egy része más eljárási jogokra (polgári, büntető) is jellemző, míg más részük kifejezetten csak az államigazgatási eljárási jog alapelvéül szolgál.
Más eljárási jogokban is érvényesülő alapelveknek tekintjük a következőket: § Jogok érvényesülése, a kötelességek teljesítése és az állampolgári fegyelem előmozdításának az elve. § Jogorvoslat joga § Nyilatkozattétel joga § Eljáró szerv, tájékoztatási kötelezettsége Kifejezetten csak az államigazgatási eljárásra jellemző alapelvek a következők: § A lakosság bevonása a közigazgatási eljárásokba § A hatóság, az ügyfelek és az eljárásban résztvevő más személyek együttműködésének elve. § Az ügyfelek jóhiszemű közreműködésének az elve. § Az eljárás gyorsaságának és egyszerűségének az elve. Az alapelvek jelentésének és tartalmának átgondolása során észrevehető, hogy egyrészűk tulajdonképpen egymásból is levezethető. [10] A törvény teljes szövegét átolvasva viszont azt lehet észrevenni, hogy a fenti alapelveken kívül egyéb alapelvek is megfogalmazásra kerültek. Ezek a következők: § Objektív igazságosság elve § Kötetlen bizonyítás elve § Hivatalbóliság, vagy officialitás elve § Eredményesség elve § Hatáskör elvonástilalmának és a közigazgatási szerv eljárási kötelezettségének elve § A jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelmének elve Úgy vélem, az alapelvek mindegyikét szükségtelen kifejteni, hiszen egy részük magától értetődő. Mint ahogyan azt már az előbb is említettem, Az alapelvek egy része egymásból levezethető illetve visszavezethető az Alkotmányban is megfogalmazott alapelvekre. A demokratizmus elvét kifejtve láthatóvá válik az, hogy ebből az alkotmányos alapelvből levezethető a törvény előtti egyenlőség elve, ami a közigazgatási eljárás során a felek egyenjogúságában valósul meg. Az egyenjogúság elvéből levezethető a nyilatkozattételhez, a jogorvoslathoz való jog, az anyanyelv szabad használatához való jog és a kitanítatási kötelezettség is.
Ez utóbbit a törvény az eljáró szerv, tájékoztatási kötelezettségeként fogalmazza meg. A törvény előtti egyenlőség elvének gyakorlati megvalósulása végső soron e-négy érv megvalósulása.[11] A nyilatkozattétel jogát érdemes kiemelni, mert a közigazgatási eljárás során ez a jog az ügyfelet akkor is megilleti, ha az ügyben nincs ellenérdekű fél. Ebből következik az, hogy, e jog az ügyfél szempontjából jogosultság, a közigazgatási szerv részéről viszont kötelezettség annyiban, hogy a döntés előtt biztosítania kell az ügyfél számára a nyilatkozatétel lehetőségét. A kitanítatási kötelezettség azt jelenti, hogy az eljáró szerv köteles az ügyfelet a szükséges információkkal ellátni, különösen a jogok és kötelességek tekintetében. Ez a tájékoztatás nem csak az eljárás jogi kérdésekre vonatkozik, hanem az adott ügyre vonatkozó anyagi jog körébe tartozó kérdésekre is. Ez, ahogy már utaltam rá végső soron a felek egyenjogúságát szolgálja azzal, hogy megteremti az egyenlő felkészültség lehetőségét. A tájékoztatás tényét célszerű írásban rögzíteni, melynek során nemcsak a meglétét, hanem annak tartalmát is rögzíti a hivatali dolgozó. Például a gyámhivatali eljárás keretében tartott meghallgatáson készült jegyzőkönyvben a hivatali dolgozó minden esetben rögzíti a tájékoztatás tényét. Ilyenkor általánosságban felsorolják a jogokat és kötelezettségeket, illetve a határozathozatal során a hivatkozott jogszabályokat. Az ügyfelek jóhiszemű közreműködésének az elve az objektív igazság kiderítésének biztosítéka. A jóhiszeműség itt az eljárási cselekmény alatt tanúsított magatartás szempontjából bír jelentőséggel. A jóhiszemű eljárásvitel elvének követelmény és garanciarendszere még nem épült ki a közigazgatási eljárásjogunkban. A törvény jelenleg egyetlen módon biztosítja ezen elv érvényesülését, amikor is pénzbüntetéssel sújtja az aktív hazugságot elkövető ügyfelet vagy annak képviselőjét. Az eljárás gyorsaságának elvét a törvény az által biztosítja, hogy az eljárási cselekményekre határidőt állapít meg. A határidők betartását, az elmulasztásuk esetére kilátásba helyezett jogkövetkezmények biztosítják. Az egyszerűség elve két okból is jelentőséggel bír. Egyrészről a közigazgatási ügyfélként elsősorban közvetlenül megjelenő állampolgár eligazodását az segíti, ha az eljárás rendje a laikus számára is érthető és átlátható. Másrészről viszont az eljárásvitel egyszerűsége biztosítja a gyorsaság elvének érvényesülését. Csak ezen alapelv érvénysülésével intézhető el, a magyar közigazgatásban megjelenő évi több millió ügyfél által előterjesztettek Például a átmeneti segély iránti kérelem benyújtásakor a meghallgatásról nem szükséges jegyzőkönyvet készíteni, elég az is, ha a meghallgatás, illetve a kérelem benyújtását az ügyiraton egy feljegyzésben rögzíti az ügyintéző. A törvény 26.§ előírja a tényállás tisztázásának kötelességét, mely végső soron az objektív igazságosság elvének biztosítéka. objektív igazságosság. Az objektív igazságosság elve azt a követelményt fejezi ki, hogy az eljáró szerv a tényállást, a valóságnak megfelelően derítse fel, és a döntése a valóságnak megfelelő tényeken alapuljon.
"26. § (1) Az államigazgatási szerv köteles a határozathozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez a rendelkezésre álló adatok nem elegendőek, hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le. (2) Az államigazgatási szerv által hivatalosan ismert és a köztudomású tényeket nem kell bizonyítani. (3) Bizonyítási eszközök különösen: az ügyfél nyilatkozata, az irat, a tanúvallomás, a szemle és a szakértői vélemény. (4) Az államigazgatási szerv a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli, és az ezen alapuló meggyőződése szerint állapítja meg a tényállást." Az idézet paragrafus szövegének értelmezése kapcsán észrevehető a kötetlen bizonyítás elve, hiszen a bizonyítási eszközöket csak példálózó jelleggel sorolja fel, illetve az eljárás során feltárt bizonyítékokat is szabadon mérlegelheti az eljáró szerv. Természetesen a szabad mérlegelés csak jogszabályi kereteknek megfelelve történhet. Ebből következőleg, az eljárás kapcsán bármely jogilag nem tiltott és az erkölcsöt nem sértő bizonyíték felhasználható, illetve az is következik, hogy abszolút értékű bizonyítékok nincsenek, tehát akár közokirattal, vagy szakértői véleménnyel szemben is megengedett az ellenbizonyítás. Az ügyfél nyilatkozattétele alapelve az eljárási törvénynek, mindazonáltal pontatlan a törvény megfogalmazása, hiszen az ügyfél nyilatkozata, a tanúvallomás bizonyíték nem pedig bizonyítási eszköz. (eszköz az ügyfél, a szakértő, a tanú) Ráadásul a nyilatkozat nemcsak bizonyítási eszköz, ahogy a törvény fogalmaz, hiszen az ügyfél nyilatkozatának az eljárás valamennyi szakaszában meg van a maga jelentősége és szerepe, Emellett a nyilatkozat tartalma szakaszonként eltérő lehet, hiszen lehet akarati tartalmú nyilatkozatot tenni, de lehet tényről is nyilatkozni. Az ügyfél nyilatkozata, mint bizonyítási eszköz felvet még egy kérdést is ez, pedig a részrehajlás kérdése (minden szentnek maga felé hajlik a keze). Ezt a bizonyítékok szabad mérlegelése részben tudja csak kivédeni, mert vannak olyan esetek, amikor az eljáró szerv nehezen vagy egyáltalán nem tudja a bizonyítékot máshonnan beszerezni. Például a rendszeres szociális segély elbírálásakor az eltartásra köteles hozzátartozó létéről csak az ügyfél tud nyilatkozni. Vannak olyan esetek, amikor csak az ügyfél nyilatkozatára alapozva hoznak meg döntéseket. Példaként említhető a jegyző előtt közvetlenül, vagy közvetve a jegyzői hatáskörben eljáró gyámhatóság előtt tett apasági elismerő nyilatkozat, amikor is önmagában a nyilatkozatot elegendő bizonyítéknak tekintik az eljárás megindítására és lefolytatására. A hivatalbóliság vagy officialitás elve egyrészről azt jelenti, hogy a közigazgatás elébe megy a megoldandó problémának, és hivatalból teszi meg a szükséges intézkedéseket. Másrészről viszont a közigazgatási szerveljárása során saját hatáskörében hivatalból végez közigazgatási cselekvéseket. Például az eljáró szerv köteles a határozathozatalhoz szükséges tényállást hivatalból tisztázni.
Az eredményesség elve végső soron a célszerűségre és hatékonyságra való törekvés kötelezettségét jelenti. Az eljárás akkor eredményes, ha az eljárás során hozott döntések az eljáró szerv feladatainak megvalósulását szolgálják. Például a gyámhivatal feladata a gyermekek védelme. Egy veszélyeztetett gyermekkel kapcsolatban a gyámhivatalnak több lehetősége is van a veszélyeztetettség megszüntetésére (védelembevétel, ideiglenes elhelyezés, átmeneti nevelésbe vétel, családgondozó kirendelése stb.). A hivatali dolgozó által hozott döntés akkor lesz eredményes, ha rendelkezésre álló lehetőségek közül az adott ügytípusnak legmegfelelőbb intézkedésre kerül sor, mely végül is a gyámhivatal feladatának megvalósulását szolgálja. A hatáskör elvonás tilalmának elve az eljárás fokozatosságának, végső soron a jogorvoslat lehetőségének biztosítéka. Emellett a helyi szervek önállósága is megkívánja e tilalom létezését. Ez alól csak egy kivétel létezik még pedig az Alkotmányban a kormány számára biztosított azon jog, hogy az államigazgatás körébe tartozó bármely ügyben közvetlenül vagy közvetve intézkedhet. Idézet a Magyar Köztársaság Alkotmányából: "35.§ (4) A Kormány — jogszabály kivételével — az alárendelt szervek által hozott minden olyan határozatot vagy intézkedést megsemmisít, illetőleg megváltoztat, amely törvénybe ütközik. 40.§ (3) A Kormány jogosult az államigazgatás bármely ágát közvetlenül felügyelete alá vonni, és erre külön szerveket létesíteni. [12] Éppen ezért az eljáró szerv az eljárás valamennyi szakaszában hivatalból köteles vizsgálni, mind az illetékességét, mind a hatáskörét Tehát egy esetleges lakcímváltozás miatt az éppen folyó ügyet át kell helyezni, és erről értesíteni kell az érintetteket. Ez alól akkor van csak kivétel, ha elháríthatatlan kárral vagy veszéllyel járna az eljárás késlekedése. Fontos ezzel kapcsolatban az, hogy csak olyan intézkedések hozhatóak, melyekre az amúgy illetékes eljáró szerv is jogosult lett volna. A jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelmének elve nem azonos a jóhiszemű eljárás elvével. A jóhiszemű jogszerzés a törvényben nincs definiálva, ezért ezt a rosszhiszemű jogszerzés meghatározásán keresztül magyarázhatjuk. A jó és rosszhiszeműség kérdése mindig valamilyen eljárási cselekmény kapcsán merül fel. Vannak államigazgatási jogszabályok, melyek taxatív felsorolást adnak a rosszhiszemű magatartásról. Ez esetben viszonylag könnyű a jó vagy rosszhiszeműség eldöntése. Miért fontos a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelme? Erre első sorban a jogbizonytalanság elkerülése érdekében van szükség. A másodfokon jogerősen lezárt döntés birtokában az ügyfél jóhiszeműen azt gondolhatja, hogy jogot szerzett valamire. Ha ezt a jogát elkezdi gyakorolni, és ez nem részesül védelemben, állandó bizonytalanságban élnénk jogainkat illetően. Ez a kérdés rendkívüli aktus-felülvizsgálata során merül fel. Ezek a következők: § kiegészítés § visszavonás, módosítás
§ felügyeleti eljárás § ügyészi óvás § határozat semmisség nyilvánítása § bírói felülvizsgálat A fent említettek megértése végett fontosnak tartom idézni a már eddig is többször hivatkozott Németh Gyula okfejtését, mely nagyon világosan megvilágítja a problémakör lényegét, vagyis a közérdek és az egyéni érdek súlyozásának kérdését. "Ennek megértéséhez meg kell világítanunk egy, a szerzett ügyféli jogok védelmének lényegét jelentő problémakört. A rendkívüli aktus-felülvizsgálati eljárásban csak jogszabálysértés esetén merülhet fel a határozat megváltoztatása az ügyfélé terhére. A jogalkotónak tehát el kellett döntenie azt a kérdést, hogy abban az esetben, az ügyfél jogszabálysértő határozattal jóhiszeműen szerzett jogokat, melyeket már gyakorol is, mit tartson fontosabbnak: a törvényesség helyreállítását, vagy a jóhiszeműen szerzett és már gyakorolt jogok védelmét. Ilyen esetben a törvényesség helyreállítása csak olyan áron lehetséges, hogy az ügyfelet megfosztják a jóhiszeműen szerzett és már gyakorolt jogától. A szerzett ügyféli jogok védelme pedig a jogszerzés alapjául szolgáló törvénysértő határozat érintetlenül hagyásával oldható meg. Ez esetben tehát a két alapelv konfrontál egymással: a törvényesség elve és a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelmének elve. Amikor a törvény az ügyfél szerzett jogainak védelmét részesíti előnyben, akkor látszólag az történik, mintha a törvényességet, mint közérdeket rendelték volna alá az egyéni érdeknek. Valójában az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogainak védelme a köz oldaláról nézve a jogbiztonságot jelenti, amit a jogalkotó fontosabb közérdeknek ítélt a törvényességnél is. Így a két alapelv összeütközésének az az eredménye, hogy az ügyfél egyéni jogai a törvényesség sérelme árán maradnak meg. Más a helyzet államigazgatási határozatok bírói felülvizsgálata esetén. Itt az esetek többségében éppen az ügyfél az, aki kéri a törvénysértő határozat megsemmisítését vagy megváltoztatását. Ilyenkor a szerzett ügyféli jogok védelme többnyire fel sem merül. A bírói felülvizsgálat esetén szerzett jogok védelmének csak abban az esetben van jelentősége, ha az ügyben ellenérdekű ügyfelek vannak és az államigazgatási szerv határozata az egyiknek úgy biztosított jogot, hogy a másik ügyfélnek jogsérelmet okozott. Ez esetben a bíróság előtti eljárásban a mérleg egyik serpenyőjében találjuk az egyik ügyfél szerzett jogát, a másik serpenyőjében pedig a másik ügyfél jogsérelmét. Amennyiben a törvény a bírói felülvizsgálat során védelemben részesítené a jóhiszeműen szerzett jogokat, úgy csak ezt a másik egyén jogainak sérelmére tehetné. Ezért a bírói felülvizsgálat során a két egyéni érdek közül mindig a törvényes érdeket kell előnyben részesíteni a jogsértő határozattal szerzett ügyféli jogokkal szemben."[13] Összefoglalva megjegyezhető, hogy a közigazgatási eljárás alapelveinek ismerete nélkülözhetetlen, ahhoz, hogy a közigazgatásban dolgozók megfeleljenek, a közigazgatás kapcsán mindjobban előtérbe kerülő szolgáltatás-orientáltságból eredő követelményeknek.
[1]
A kihirdetés napja: 1957. június 9. A hatálybalépés napja: 1957. október 1. Módosította, és egységes szövegét megállapította az 1981: I. törvény. Az 1992: XXII. törvény 72. §-a (4) bekezdésének a) pontja értelmében: Ahol jogszabály államigazgatási szervet említ, ott közigazgatási szervet kell érteni. [2] Ficzere Lajos: A közigazgatás az állami szervek rendszerében, a közigazgatás fogalma és sajátosságai 34. oldal Magyar közigazgatási jog általános rész Szerkesztette: Ficzere Lajos (Osiris 1998) [3] Ficzere Lajos: Im. 40. oldal [4] Ficzere Lajos: Im. 41. oldal [5] Boros László: Jogi alapismeretek 64. oldal (Vince 1998) [6] Kalas Tibor: A közigazgatási eljárásjog elvi, történeti alapjai és jogintézményei 337. oldal Megjelent: Magyar közigazgatási jog általános rész (Osiris 1998) [7] 1957. évi IV. Törvény az államigazgatási eljárás általános szabályairól [8] Kalas Tibor: Im. 347. oldal [9] A csoportosítást Kalas Tibor felosztását felhasználva közlöm. Megjelent a már idézet mű 347. és a következő oldalak. [10] Németh Gyula a fenti felosztást még kiegészíti a törvény szövegének jogértelmezése utján kimutatható alapelvekkel. Bővebben: Fehér Zoltán, Németh Gyula Pécsváradi János: Eljárási jog a közigazgatásban (5976. oldal) szerkesztette: Dr. Lőrincz Lajos (Unio 1994) Valamint Kilényi Géza: Az államigazgatási eljárás alapelvei. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp., 1970) (200. és a következő oldalak) [11] Németh Gyula: Im. (62. oldal) [12]
Végrehajtására lásd a 90/1992. (V. 24.) Korm., és a 61/1999. (IV. 21.) Korm. rendeletet.
[13] Németh Gyula: Im. (74-75. old)
19. tétel – Joghatóság, hatáskör és illetékesség 1.1.1. II. Fejezet 1.1.2. JOGHATÓSÁG, HATÁSKÖR, ILLETÉKESSÉG 1.1.3. Joghatóság 18. § (1) Magyar állampolgár, Magyarországon nyilvántartásba vett jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet ügyfél hatósági ügyében - amennyiben az Unió jogi aktusa, törvény vagy nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik - a Magyar Köztársaság területén a magyar hatóság jár el. (2) Ha az ügyfél nem magyar állampolgár, illetve külföldön nyilvántartásba vett jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akkor hatósági ügyében - amennyiben nemzetközi szerződés vagy az adott ügyfajtára irányadó különös eljárási szabály eltérően nem rendelkezik - a Magyar Köztársaság területén magyar hatóság jár el, feltéve hogy az eljárásban az Unió jogi aktusát, illetve magyar jogszabályt kell alkalmazni. (3) Jogszabály felhatalmazása, illetve nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján az ügyfél hatósági ügyében külföldön a magyar külképviseleti hatóság, illetve konzuli szolgálat jár el. 1.1.4. A hatáskör megállapítása és az eljárási kötelezettség 19. § (1) A hatóság hatáskörét - a hatósági eljárás körébe tartozó ügyfajta meghatározásával jogszabály állapítja meg. Ebben meg kell jelölni az első fokon eljáró, továbbá ha az nem a 107. és 108. §-ban megjelölt hatóság, a fellebbezést elbíráló hatóságot is. (2) Önkormányzati hatósági ügyben első fokon a képviselő-testület jár el. Ezt a hatáskörét önkormányzati rendeletben a közgyűlés elnökére, a polgármesterre, a főpolgármesterre, a részönkormányzat testületére, a képviselő-testület bizottságára, illetve törvényben meghatározottak szerint létrehozott társulásra ruházhatja át. (3) A hatóság a hatáskörét vagy annak gyakorlását - törvényben meghatározott kivétellel más hatóságra nem ruházhatja át. Nem tekinthető a hatáskör átruházásának, ha a külképviseleti hatóság egyes - más magyar hatóság hatáskörébe tartozó - hatósági ügyek intézésében közreműködik. (4) A hatóságtól - a 20. § (3) bekezdésében foglalt kivétellel - a hatáskörébe tartozó ügy nem vonható el. (5) Ha a bíróság valamely ügyben a hatáskörét vagy annak hiányát állapította meg, vagy az ügy érdemében határozott, ez a döntés az eljáró hatóságra kötelező. 20. § (1) A hatóság a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi területén köteles eljárni. Ha e kötelességének a rá irányadó ügyintézési határidőn belül nem tesz eleget, a felügyeleti szerv -
kérelemre vagy hivatalból - soron kívül, de legkésőbb a tudomásszerzéstől számított öt napon belül kivizsgálja a mulasztás okát. (2) A hatóság mulasztása esetén a felügyeleti szerv újabb - az ügyfajtára irányadó ügyintézési határidő és a döntés-előkészítés fokának figyelembevételével megállapított - határidő kitűzésével a mulasztó hatóságot három napon belül az eljárás lefolytatására utasítja. (3) Ha a felügyeleti szerv által megállapított újabb határidő eredménytelenül telt el, a felügyeleti szerv az eljárásra haladéktalanul - a (4) és (5) bekezdésben foglalt kivétellel - a mulasztóval azonos hatáskörű másik hatóságot jelöl ki, egyidejűleg a mulasztó hatóság vezetője ellen fegyelmi eljárást kezdeményez. A kezdeményezés alapján a fegyelmi eljárás megindítása kötelező. A kijelölt hatóság az ügyben irányadó ügyintézési határidőn belül köteles érdemi határozatot hozni. (4) Hatósági igazolvánnyal vagy hatósági bizonyítvánnyal (adatigazolással), hatósági nyilvántartás-vezetéssel, illetve hatósági ellenőrzéssel kapcsolatos hatósági ügyben az ismételten mulasztó hatósággal szemben a felügyeleti szerv a (3) bekezdésben foglaltak szerint jár el azzal az eltéréssel, hogy az ügy nem vonható el, és az eljárásra más hatóság nem jelölhető ki. A hatóság legkésőbb tizenöt napon belül köteles eleget tenni elmulasztott kötelezettségének. (5) Ha a képviselő-testület, a főpolgármester, a polgármester, a közgyűlés elnöke, a bizottság, a részönkormányzat testülete, a társulás (a továbbiakban együtt: önkormányzati hatóság) önkormányzati hatósági ügyben határozathozatali kötelezettségét elmulasztotta, az ügyfél kérelmére vagy hivatalból a közigazgatási hivatal vezetője felhívja a mulasztó tisztségviselőt vagy testületet, hogy soron kívül, illetve a testület legközelebbi ülésén, de legkésőbb harminc napon belül határozzon. A döntésre jogosult a döntés várható időpontjáról a közigazgatási hivatal vezetőjének felhívásától számított öt napon belül értesíti az ügyfelet. (6) Az (5) bekezdés alapján az önkormányzati hatósághoz intézett felhívás eredménytelensége esetén az ügyfél vagy a közigazgatási hivatal vezetője, továbbá ha az adott ügyben nincs felügyeleti szerv, vagy a felügyeleti szerv az intézkedési, eljárási kötelezettségének nem tesz eleget, az ügyfél kérelmére a megyei, illetve a fővárosi bíróság mint közigazgatási ügyekben eljáró bíróság (a továbbiakban: közigazgatási ügyekben eljáró bíróság) kötelezi a hatóságot az eljárás lefolytatására. (7) Az (1)-(3) bekezdésben foglaltakat a szakhatósági eljárásra és a fellebbezési eljárásra is alkalmazni kell. E rendelkezések akkor is irányadók, ha - a határozat megsemmisítése vagy hatályon kívül helyezése folytán - a hatóság az ügyintézési határidőn belül nem tesz eleget az új eljárás lefolytatására irányuló kötelezettségének. (8) A felügyeleti szerv a (2) bekezdés szerinti intézkedésről, valamint az eljáró hatóság (3) bekezdés szerint történő kijelöléséről az ügyfelet három napon belül értesíti, továbbá ellenőrzi, hogy a hatóság a mulasztást követően, illetve a kijelölt hatóság határidőn belül eleget tesz-e eljárási kötelezettségének. 1.1.5. Illetékesség 21. § (1) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az azonos hatáskörű hatóságok közül az eljárásra az a hatóság az illetékes, amelynek területén
a) az ügyfél lakó- vagy tartózkodási helye, ennek hiányában szálláshelye (a továbbiakban: lakcíme), illetve székhelye (telephelye, fióktelepe) van, b) az ügy tárgyát képező ingatlan fekszik, c) az engedélyhez vagy bejelentéshez kötött tevékenységet gyakorolják vagy gyakorolni kívánják, d) a jogellenes magatartást elkövették. (2) Nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű vagy különleges szakértelmet igénylő ügyekben törvény vagy kormányrendelet kijelölheti azt a hatóságot, amely meghatározott ügyekben az ország egész területére kiterjedő illetékességgel eljár. A szakhatóságok közreműködésével folyó eljárásokban a kijelölésnek a szakhatóságokra is ki kell terjednie. (3) A (2) bekezdésben meghatározott ügyekben eljáró hatóság a döntéshozatal előtt kikéri annak a hatóságnak az üggyel kapcsolatos véleményét, amely a kijelölés hiányában az ügyben illetékes lenne. A vélemény nem köti az eljáró hatóságot, és a véleményadás elmaradása nem akadálya az érdemi döntéshozatalnak. (4) Ha az ügyfél tartósan, három hónapot meghaladó ideig külföldön tartózkodik, illetve lakcíme ismeretlen, az (1) bekezdés a) pontjára alapított illetékességet az ügyfél utolsó ismert hazai lakcíme alapján kell megállapítani. Ennek hiányában - ha az Unió jogi aktusa vagy jogszabály másként nem rendelkezik - az eljárásra az adott ügyfajtában a fővárosban eljárásra jogosult hatóság, jegyző hatáskörébe tartozó ügyben a fővárosi főjegyző az illetékes. (5) Több illetékes hatóság közül az jár el, amelynél az eljárás előbb indult meg (megelőzés). (6) Ha a hatóság megállapítja, hogy az ügyben más hatóság a megelőzés alapján már eljárt vagy más hatóság előtt eljárás van folyamatban, saját eljárását végzéssel megszünteti, illetve szükség esetén a döntést visszavonja, és erről a korábban, illetve a folyamatban lévő ügyben eljáró hatóságot és az ügyfelet értesíti. 1.1.6. A joghatóság, a hatáskör és az illetékesség vizsgálata 22. § (1) A hatóság a joghatóságát - ezzel összefüggésben az alkalmazandó jogot -, valamint hatáskörét és illetékességét az eljárás minden szakaszában hivatalból köteles vizsgálni. (2) Hatáskör vagy illetékesség hiányában a hatóság a kérelmet és az ügyben keletkezett iratokat - az ügyfél egyidejű értesítése mellett - haladéktalanul, de legkésőbb a kérelem megérkezésétől, folyamatban levő ügyben a hatáskör és illetékesség hiányának megállapításától számított öt napon belül átteszi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz. (3) A hatóság - tekintet nélkül a joghatóságára, valamint a hatáskörére és az illetékességére hivatalból köteles megtenni azt az ideiglenes intézkedést, amelynek hiányában a késedelem elháríthatatlan kárral vagy veszéllyel járna. (4) A hatóság az ideiglenes intézkedéséről - végzése megküldésével - haladéktalanul, de legkésőbb öt napon belül értesíti az ügyfelet, továbbá a joghatósággal és hatáskörrel
rendelkező illetékes hatóságot, amely az ideiglenes intézkedés szükségességét felülvizsgálja, és szükség esetén megteszi a hatáskörébe tartozó intézkedést. (5) Az ideiglenes intézkedés felülvizsgálatánál nem érvényesül a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelme. 1.1.7. Hatásköri, illetékességi vita 23. § (1) Ha ugyanabban az ügyben a) több hatóság állapította meg hatáskörét vagy illetékességét, b) több hatóság állapította meg hatáskörének vagy illetékességének hiányát, és emiatt az eljárás nem indulhat meg vagy nincs folyamatban, c) több illetékes hatóság előtt indult az eljárás, és a megelőzés alapján nem lehet eldönteni, hogy melyik hatóság jogosult az eljárásra, az érdekelt hatóságok kötelesek egymás között haladéktalanul, de legkésőbb az eljárás megindítására irányuló kérelem érkezésétől, illetve a tudomásszerzéstől számított nyolc napon belül megkísérelni a vita eldöntését. (2) Ha az (1) bekezdés szerinti egyeztetés sikerrel járt, az (1) bekezdés a) és c) pontja esetében az a hatóság, amely a továbbiakban nem jár el, az előtte folyamatban lévő eljárást végzéssel megszünteti, az eljárás során hozott döntését visszavonja, egyúttal az ügy iratait és bizonyítékait átteszi az eljárást lefolytató hatósághoz. (3) Ha az (1) bekezdés szerinti eljárás nem vezetett eredményre, az eljáró hatóságot a következő szerv jelöli ki: a) illetékességi összeütközés esetén a legközelebbi közös felügyeleti szerv, ennek hiányában a vita eldöntését kérő hatóság működési területe szerint illetékes közigazgatási hivatal vezetője, b) hatásköri összeütközés esetén a Fővárosi Ítélőtábla. 24. § (1) A Fővárosi Ítélőtábla a hatásköri vitában az eljárást kezdeményező ügyfél vagy a hatóság kérelmére dönt. (2) A Fővárosi Ítélőtábla határozata ellen fellebbezésnek nincs helye. 1.1.8. Eljárás az illetékességi területen kívül 25. § (1) A hatóság az illetékességi területén kívül akkor végezhet eljárási cselekményt, ha ezt törvény vagy kormányrendelet lehetővé teszi. (2) A fővárosi kerületi illetékességű hatóság a főváros, a megyei jogú város kerületi hivatalának vezetője pedig a megyei jogú város egész területén végezhet eljárási cselekményt.
1.1.9. Belföldi jogsegély 26. § (1) Jogsegélyt akkor lehet kérni, ha a megkereső hatóság a) illetékességi területén kívül kell valamely eljárási cselekményt elvégezni, illetve azt az ügyfél jogos érdeke vagy a költségtakarékosság indokolttá teszi, b) feladatának ellátásához olyan adat vagy ténybeli ismeret szükséges, amely a megkeresett hatóság nyilvántartásából, illetve irataiból szerezhető meg, c) feladatának ellátásához olyan irat vagy más bizonyíték szükséges, amely a megkeresett hatóságnál (állami, önkormányzati szervnél) van, vagy onnan szerezhető meg. (2) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott megkeresést az ügy jellegétől függően a megkereső hatósággal azonos hatáskörű illetékes szervhez, ennek hiányában az illetékes települési önkormányzat jegyzőjéhez kell intézni. (3) Az (1) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott esetben a megkeresésben meg kell jelölni az adat, irat, más bizonyíték felhasználásának célját, valamint azt, hogy a személyes adat beszerzésére törvény alapján vagy az ügyfél kérelmére és írásbeli hozzájárulásával kerül sor. (4) A megkeresett hatóság csak akkor tagadhatja meg a megkeresésben foglaltak teljesítését, ha az jogszabályba ütközik. Amennyiben a jogsegély nyújtására más szerv jogosult, a megkeresett hatóság a megkeresést haladéktalanul, de legkésőbb a megkeresés megérkezésétől számított öt napon belül e hatósághoz továbbítja, és erről egyidejűleg tájékoztatja a megkereső hatóságot. (5) Ha jogszabály ennél rövidebb határidőt nem állapít meg, a jogsegély iránti kérelmet az (1) bekezdés b) és c) pontjában szabályozott esetben nyolc napon belül, az (1) bekezdés a) pontjában szabályozott esetben pedig tizenöt napon belül kell teljesíteni. (6) Ha a belföldi jogsegély iránti kérelem teljesítéséhez magyar külképviseleti hatóság megkeresése szükséges, a jogsegély teljesítésének határideje a megkeresésnek a külképviseleti hatósághoz történő megérkezése napján kezdődik. 1.1.10. Nemzetközi jogsegély 27. § (1) Ha a Magyar Köztársaságnak valamely állammal közigazgatási jogsegélyegyezménye van, vagy annak hiányában az államok között viszonossági gyakorlat áll fenn, vagy többoldalú nemzetközi szerződés ezt lehetővé teszi, továbbá az (5) bekezdés szerinti együttműködési megállapodás alapján az eljáró hatóság a 26. § (1) bekezdésében meghatározott jogsegély érdekében külföldi hatósághoz fordulhat, illetve - ha ez nem ütközik magyar jogszabályba - köteles teljesíteni a külföldről érkező jogsegélykérelmet. (2) A viszonosság fennállása tekintetében a Külügyminisztérium állásfoglalása az irányadó, amelyet az érintett minisztériummal egyetértésben alakít ki. (3) Ha jogszabály vagy nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, a nemzetközi jogsegélyügyben érintett magyar és külföldi (nemzetközi) hatóság közvetlenül érintkezik
egymással. Ha a magyar hatóság előtt nem ismert, hogy a jogsegélykérelem teljesítése az érintett külföldi állam melyik hatóságának hatáskörébe tartozik, a kérelmet felügyeleti szervén keresztül a Külügyminisztériumhoz juttatja el. A Külügyminisztérium a külföldi állam külügyekben illetékes minisztériuma útján továbbítja a jogsegélykérelmet a külföldi hatósághoz. (4) Ha a külföldről érkező jogsegélykérelem teljesítésére nem a megkeresett hatóság jogosult, a megkeresést haladéktalanul, de legkésőbb az érkezéstől számított öt napon belül átteszi a hatáskörrel rendelkező illetékes hatósághoz, és erről a megkereső felet egyidejűleg tájékoztatja. (5) Unió jogi aktusa, nemzetközi szerződés és törvény felhatalmazást adhat az ügyben eljárni jogosult magyar és külföldi hatóság közötti együttműködési megállapodás létrehozására hatósági feladataik ellátásának kölcsönös előmozdítása érdekében. (6) Nemzetközi jogsegély keretében személyes adat továbbítására az Unió jogi aktusa, nemzetközi szerződés, illetve törvényi felhatalmazás vagy az érintett írásos hozzájárulása alapján kerülhet sor. 28. § (1) A hatóság - ha az Unió jogi aktusa vagy nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik - megtagadja a külföldi megkeresés teljesítését, ha az sértené a) a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági érdekeit vagy a közbiztonságot, b) az ügyben érintett személy alapvető jogát, c) a védett adat megőrzéséhez fűződő érdekeket, és annak továbbítását jogszabály nem teszi lehetővé, vagy a továbbításához a jogszabályban előírt feltételek nem állnak fenn. (2) A külföldi megkeresés teljesítésének megtagadásáról és annak okáról a megkereső felet haladéktalanul tájékoztatni kell. (3) Az (1) bekezdés a) pontjában foglaltak elbírálásához a hatóság szükség esetén az illetékes minisztérium, országos hatáskörű szerv állásfoglalását kéri.
20-21. tétel– KET. Eljárások szabályai, bizonyítási eljárás A közigazgatási hatósági eljárás megindításának módjai A közigazgatási hatósági eljárás megindításának két módja van: a hatósági eljárás az ügyfél kérelmére avagy hivatalból indul . Az eljárás hivatalból történő megindítása A hatóság köteles a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi területén hivatalból megindítani az eljárást, ha 1. ezt jogszabály előírja,
2. erre felügyeleti szerve utasította, a bíróság kötelezte, 3. életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzetről szerez tudomást . Az eljárás megindítása kérelemre A kérelem előterjesztésének módja : 1. főszabályként a kérelmet a hatósághoz írásban lehet benyújtani; 2. a természetes személy ügyfél a kérelmét szóban is előterjesztheti. Az így előterjesztett kérelmet jegyzőkönyvbe kell foglalni; 3. életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet során az azonnali intézkedést igénylő ügyben a kérelmet távbeszélő útján is elő lehet terjeszteni. Az így előterjesztett kérelemről hangfelvételt vagy hivatalos feljegyzést kell készíteni. 4. jogszabály előírhatja, hogy az ügyfél a kérelmét az e célra rendszeresített nyomtatványon, vagy elektronikus ügyintézés esetén elektronikus űrlapon nyújtsa be. A kérelmet tartalma szerint kell elbírálni akkor is, ha az nem egyezik az ügyfél által használt elnevezéssel. A kérelem tartalma: 1. a kérelemnek tartalmaznia kell az ügyfél és képviselője nevét (megnevezését), lakcímét (székhelyét, telephelyét). 2. a kérelemben meg lehet adni a hivatalos célokra használható elektronikus levélcímet vagy távközlési úton való elérhetőséget is. 3. ha az adott ügyfajtára vonatkozó különös eljárási szabály előírja, a kérelemben az ügyfél azonosíthatósága érdekében fel kell tüntetni az ügyfélnek az ügy jellege szerinti és az eljáró hatóság által törvény alapján kezelhető azonosítóját (adóazonosító jelét, adószámát, társadalombiztosítási azonosító jelét, személyi azonosítóját stb.) . A kérelemhez csatolni kell a jogszabályban előírt mellékleteket. Az ügyféltől nem lehet kérni: 1. mellékletként szakhatósági állásfoglalás csatolását; 2. az ügyfél-azonosításhoz szükséges adatok kivételével, olyan adat igazolását, amelyet valamely hatóság jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának tartalmaznia kell, és a személyes adatok tekintetében az adat továbbítását az adott ügy elbírálásához szükséges célból törvény lehetővé teszi vagy az ügyfél saját személyes adat tekintetében ezt teszi . Ha az ügyfél kéri az eljáró hatóságtól, hogy az más hatóságtól szerezze be az általa megjelölt adatra vonatkozó igazolást, ezt írásba kell foglalnia. A kérelemnek ez a része az ügyfél személyes adata tekintetében adat kezeléséhez, illetve továbbításához való hozzájárulásnak minősül. A kérelem beérkezése után a hatóságnak haladéktalanul ellenőriznie kell, hogy az tartalmazza-e a szükséges azonosító adatokat, továbbá csatolta-e az ügyfél az előírt mellékleteket, vagy kérte-e a hatóságot, hogy az szerezze be a szükséges igazolásokat . Ha az ügyfél a kérelmet hiányosan nyújtotta be, az eljáró hatóság a kérelem beérkezésétől
számított nyolc napon belül - megfelelő határidő megjelölése és a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett - hiánypótlásra hívja fel. A kérelem benyújtásának helye : 1. főszabályként a kérelmet az eljárásra hatáskörrel rendelkező illetékes hatóságnál kell benyújtani; 2. a kérelem az ügyfél lakcíme, illetve foglalkoztatójának székhelye, telephelye szerinti székhelyű, azonos hatáskörű hatóságnál, ennek hiányában pedig a lakcíme vagy munkahelye szerint illetékes jegyzőnél is előterjeszthető, aki azt öt napon belül továbbítja a hatáskörrel rendelkező illetékes hatósághoz; 3. törvény vagy kormányrendelet a fentiektől eltérően is kijelölheti azt a hatóságot, amelyikhez a kérelem előterjeszthető; 4. az elektronikus ügyintézéshez szükséges ügyfélkapu létesítésére szolgáló egyszeri azonosító kódot az ügyfél - személyes megjelenés mellett - a személyi adat- és lakcímnyilvántartó központjában vagy a körzetközpontban működő okmányirodában vagy kormányrendeletben meghatározott más hatóságtól kérheti. A kérelem visszavonása Az ügyfél az eljárás megindítására irányuló kérelmét a határozat jogerőre emelkedéséig visszavonhatja. Ebben az esetben - főszabályként - a hatóság az eljárást végzéssel megszünteti. Az eljárás folytatására - a kérelem visszavonása ellenére - két esetben kerülhet sor: 1. ha az eljárás hivatalból is folytatható, és a hatóság az eljárás folytatását szükségesnek tartja; 2. ha az ügyben több kérelmező vesz részt, és nem mindegyikük vonta vissza a kérelmét . Értesítés az eljárás megindításáról Ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, az eljárás megindításáról 1. a hivatalból indult eljárásban az ismert ügyfelet az eljárás megindításától, 2. a kérelemre indult eljárásban az ismert ellenérdekű, illetve érintett ügyfelet a kérelem beérkezésétől számított öt napon belül értesíteni kell . Az értesítés csak akkor mellőzhető, ha 1. az veszélyeztetné az eljárás eredményességét, 2. az egyszerű megítélésű, a tényállás előzetes tisztázását nem igénylő ügyben az eljárás megindítása után azonnal sor kerül az érdemi határozat meghozatalára, 3. az ellenőrzésre feljogosított hatóság az adott tárgyban folyamatosan lát el az érintettnél ellenőrzési feladatot, 4. azt honvédelmi, nemzetbiztonsági, közbiztonsági okból jogszabály kizárja .
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény a sok ügyfél részvételével folyó ügyekben lehetővé teszi az ügyfeleknek hirdetményi úton, továbbá közhírré tétel útján (helyben szokásos módon, a helyi lapban stb.) való értesítését . Az ügyfél kérelmére indult eljárásban, ha ezt az ügyfél kéri, a kérelem beérkezésétől számított öt napon belül a hatóság az ügyfelet értesíti: 1. 2. 3. 4.
az ügy iktatási számáról, az eljárás megindításának napjáról, az ügyintézési határidőről, ügyintézőjéről és az ügyintéző hivatali elérhetőségéről.
Ha a kérelem elektronikus úton érkezett, a tájékoztatás elektronikus úton, három napon belül történik. Ebben az esetben az értesítés a fentieken túlmenően tartalmazza a kapcsolattartás elektronikus levélcímét is . A kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása A hatóság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül, nyolc napon belül végzéssel elutasítja, ha 1. az eljárásra magyar hatóságnak nincs joghatósága, 2. a hatóságnak nincs hatásköre vagy nem illetékes, és a kérelem áttételének nincs helye, továbbá ha a kérelem áttételéhez szükséges adatok a kérelemből hiányoznak, és azok hivatalból sem állapíthatóak meg, 3. a kérelem nyilvánvalóan lehetetlen célra irányul, 4. jogszabály az igény érvényesítésére határidőt állapít meg, és a kérelem elkésett, 5. a hatóság az ügyet érdemben már elbírálta, és változatlan tényállás és jogi szabályozás mellett ugyanazon jog érvényesítésére irányuló újabb kérelmet nyújtottak be, és újrafelvételnek nincs helye, feltéve hogy a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítását jogszabály nem zárja ki, 6. a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet késedelmesen terjesztették elő, 7. a kérelem tartalmából megállapítható, hogy az ügy nem hatósági ügy . Az eljárás megszüntetése A hatóság az eljárást az alábbi esetekben köteles végzéssel megszünteti: 1. a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának lett volna helye, az elutasítási ok azonban az eljárás megindítását követően jutott a hatóság tudomására, 2. az ügy tárgyát képező vagyontárgy megsemmisült vagy olyan mértékben károsodott, hogy az eljárás okafogyottá vált, 3. az eljárás kérelemre indult és az ügyfél az érdemi határozat jogerőre emelkedése előtt kérelmét visszavonta, kivéve ha az eljárás hivatalból is megindítható, és a hatóság az eljárást hivatalból folytatja, vagy ha az eljárásban több kérelmező vesz részt, és nem mindegyikük vonta vissza kérelmét, 4. az ügyfél halála vagy a jogi személy, illetve a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet megszűnése következtében okafogyottá vált, és eljárásbeli jogutódlás sem következett be,
5. az eljárást hivatalból indították vagy folytatták, és az eljárás folytatására okot adó körülmény már nem áll fenn, 6. az ügyfél a kérelmére indult eljárásban a képviselő visszautasítása esetén a hatóság felhívása ellenére nem gondoskodik a képviselet-ellátásra alkalmas személy meghatalmazásáról vagy nem jár el személyesen, 7. jogszabályváltozás miatt az ügy elbírálása a továbbiakban már nem hatósági hatáskörbe tartozik . Az eljárás megszüntetése a hatóság mérlegelése alapján az alábbi két esetben lehetséges. A hatóság az eljárást megszüntetheti, ha: 1. az ügyfél a kérelmére indult eljárásban a hiánypótlásra való felhívásnak nem tett eleget, és az erre megállapított határidő meghosszabbítását sem kérte, illetve nyilatkozattételének elmaradása megakadályozta a tényállás tisztázását; 2. a hatósági eljárásért illetéket vagy igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni és az ügyfél a fizetési kötelezettségének a hatóság erre irányuló felhívása ellenére nem tesz eleget és költségmentességben sem részesül. Az eljárás megszüntetéséről a hatóság öt napon belül mindazokat értesíti, akiket az eljárás megindításáról értesített. Az eljárás felfüggesztése A hatóságnak az eljárást fel kell függeszteni: 1. ha az ügy érdemi eldöntése olyan kérdés előzetes elbírálásától függ, amelyben az eljárás más szerv hatáskörébe tartozik, vagy 2. ha ugyanannak a hatóságnak az adott üggyel szorosan összefüggő más hatósági döntése nélkül megalapozottan nem dönthető el, 3. ha a döntéshez külföldi hatóság vagy más szerv álláspontját is be kell szerezni, 4. ha a jogutód kiléte vitás, ennek eldöntéséig a hatóság a folyamatban lévő eljárást a kérelmező ügyfél kiesése esetén felfüggeszti. Amennyiben a más szerv előtti eljárás megindítására az ügyfél jogosult, erre őt megfelelő határidő kitűzése mellett fel kell hívni. Ha az ügyfél a felhívásnak nem tesz eleget, a hatóság az eljárást megszünteti, vagy a rendelkezésre álló adatok alapján dönt . Az eljárás felfüggesztése a hatóság mérlegelése alapján az alábbi esetekben lehetséges: 1. ha a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság a hatóságot új eljárásra kötelezi és ezzel a bírósági döntéssel szemben perújítási vagy felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő; 2. az eljárás felfüggesztését - indokolt esetben, egy alkalommal - az ügyfél is kérheti. Az eljárás az ügyfél kérelmére akkor függeszthető fel, ha azt jogszabály nem zárja ki, és nincs ellenérdekű ügyfél vagy az ellenérdekű ügyfél az eljárás felfüggesztéséhez hozzájárul, vagy az ellenérdekű ügyfél érdekét az nem érinti; 3. ha a jogutód kiléte vitás, ennek eldöntéséig, kivéve ha a kérelmező ügyfél jogutódjának személye a vitás, mert ebben az esetben az eljárás felfüggesztése kötelező; 4. olyan ügyfajtákban, amelyekben a szakvélemény elkészítése hosszabb időt vesz igénybe jogszabály lehetővé teheti, hogy az eljáró hatóság a szakértő kirendelésekor,
illetve a szakvélemény kérésekor az eljárást a szakvélemény megérkezéséig felfüggessze. Az eljárás felfüggesztéséről a hatóság végzéssel dönt. Az eljárás felfüggesztésekor minden határidő megszakad, és az eljárás felfüggesztésének megszűnésekor - az ügyintézési határidő kivételével - újra kezdődik. A hatóság az eljárás felfüggesztése esetén is dönthet úgy, hogy a folyamatban lévő eljárási cselekményeket és az azok teljesítésére megállapított határidőket az eljárás felfüggesztése nem érinti . Ügyintézési határidő Az ügyintézési határidő a kérelemnek az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz történő megérkezése napján, illetve az eljárás hivatalból történő megindításának napján kezdődik. Ezt a szabályt kell alkalmazni azokban az esetekben is, amikor a magyar hatóság eljárásának megindításához szükséges kérelmet nem magyar hatóságnál lehet benyújtani . Főszabály szerint a közigazgatási eljárásban az érdemi határozatot harminc napon belül kell meghozni. Ennél rövidebb határidőt bármely jogszabály, hosszabbat pedig törvény vagy kormányrendelet állapíthat meg . Az érdemi határozatot soron kívül kell meghozni az alábbi esetekben: 1. kiskorú ügyfél esetében, 2. ha életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet elhárítása indokolja, vagy 3. ha a közbiztonság érdekében egyébként szükséges . Az ügyintézési határidőbe nem számít be: 1. hatásköri vagy illetékességi vita egyeztetésének, illetve az eljáró hatóság kijelölésének időtartama, 2. a nemzetközi jogsegélyeljárás időtartama, ideértve a magyar külképviseleti hatóságtól kért jogsegély időtartamát is, 3. a hiánypótlásra, illetve a tényállás tisztázásához szükséges adatok közlésére irányuló felhívástól az annak teljesítéséig terjedő idő, 4. a szakhatóság eljárásának időtartama, 5. az eljárás felfüggesztésének időtartama, 6. a bizonyítékok ismertetésére meghatározott idő az ügyfél értesítésétől a bizonyítékok megismeréséig, illetve az ezt követő nyilatkozattételig terjedő idő , 7. elektronikus ügyintézés esetén az üzemzavar időtartama, 8. a kérelem, a határozat és egyéb irat hiteles fordításához szükséges idő . Az eljáró hatóság vezetője - ha azt törvény nem zárja ki - az ügyintézési határidőt indokolt esetben egy alkalommal, legfeljebb harminc - kiskorú ügyében legfeljebb tizenöt - nappal meghosszabbíthatja. Erről értesíteni kell az ügyfelet és mindazokat, akiket az eljárás megindításáról értesítettek .
A szakhatóság eljárására irányadó ügyintézési határidő - ha jogszabály másként nem rendelkezik - tizenöt nap. Indokolt esetben a szakhatóság vezetője e határidőt egy alkalommal tizenöt nappal meghosszabbíthatja, és erről az ügyfelet és a megkereső hatóságot értesíti . Illetékfizetési kötelezettség A közigazgatási hatósági eljárásért illetéket kell fizetni, amelyet főszabály szerint a kérelmen, illetékbélyeggel kell leróni . Az alábbi esetekben nem illetékbélyeget kell vásárolni: 1. az okmányirodánál indult eljárások illetékét az eljárás megindítását megelőzően készpénzátutalási megbízás útján, vagy amennyiben az okmányirodán erre lehetőség van, az eljárás megindításával egyidejűleg bankkártyával vagy házipénztárba készpénzzel kell megfizetni; 2. az elektronikus úton kezdeményezett közigazgatási hatósági eljárás illetékét az eljárás megindítását megelőzően készpénzátutalási megbízás vagy azt követően az eljáró szerv által az ügyfél rendelkezésére bocsátott ügyiratszámra hivatkozással átutalási megbízás útján kell megfizetni ; 3. az elsőfokú adóhatóságnál és az elsőfokú vámhatóságnál indított eljárás - ideértve az elektronikus úton kezdeményezett eljárást is - illetékét - a másolat, kivonat illetékének kivételével - az illetékes adóhatóság illetékbeszedési számlája javára kell megfizetni . Az illeték mértékét, valamint az illetékmentes ügyek körét az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény melléklete tartalmazza. A mellékletben nem szereplő eljárásokért - az illetékmentes ügyek kivételével - általános tételű illetéket kell fizetni, ennek összege 2200 forint. Az illetékkötelezettség akkor is fennáll, ha 1. az ügyfél a kérelmet a hatáskörrel nem rendelkező szervhez nyújtja be, 2. a szerv a kérelmet elutasítja vagy annak részben ad helyt, 3. a kérelmező az elsőfokú határozat meghozatala előtt a kérelmet visszavonja. Az illetékek helyett egyes eljárásokban - az igazgatási jellegű szolgáltatások igénybevételéért - díjat kell fizetni (igazgatási szolgáltatási díj), amelyet az adott jogszabály szerint csekken, vagy a szerv pénztárában kell teljesíteni. Így például a tulajdoni lap hiteles másolatáért nem illetéket, hanem 4000 forintot kell fizetni, vagyis a földhivatalba nem illetékbélyeget kell vinni .
22. .Ismertesse a közigazgatási határozatra vonatkozó főbb szabályokat!Mutassa be a jogerő és a végrehajthatóság kapcsolódó szabályait! A döntések szerkezetével kapcsolatban mindenekelőtt azt kell kiemelni, hogy a Ket. különkülön szabályozza a határozat struktúráját. A határozat a következő részekből áll: - fejléc, - rendelkező rész, - indokolás,
- záró rész. • A fejléc tartalmazza a hatósági jogviszonyban résztvevők és a hatósági ügy legfontosabb adatait: - a hatóság megnevezését és ügyintézőjének nevét, - az ügy számát és tárgyának a megjelölését, - az ügyfél nevét, lakó- vagy tartózkodási helyét, illetve az ügyfél megnevezését, székhelyét vagy telephelyét. •
A rendelkező rész lényegében a döntést és az ahhoz kapcsolódó tartalmi elemeket foglalja magába. • Az indokolás elsődleges rendeltetése a döntés megalapozása és elfogadtatása. (A részletesebb kifejtést szintén a későbbiekben végezzük el.) • Az utolsó (záró) rész tartalmazza: - a döntéshozatal helyét és idejét, - a kiadmányozó nevét, hivatali beosztását és aláírását, - a hatóság bélyegzőlenyomatát, - a minősített elektronikus aláírást, ha elektronikus dokumentum formájában kerül kiadásra a döntés. 1. A határozat 1.1. A határozat rendelkező része A határozattal szemben alapvető követelmény az egyértelműség. A többféle értelmezés lehetősége jogbizonytalanságot eredményez. A lehetőséghez képest el kell kerülni az ügyfél számára nem-, vagy nehezen értelmezhető szakkifejezések használatát. A bonyolult és/vagy több döntést magába foglaló rendelkezés megfogalmazásakor erre a körülményre fokozott figyelmet indokolt fordítani. A határozat kiemelkedően fontos eleme a rendelkező rész, amely tartalmazza a hatóság döntésével az ügyfél számára meghatározott jogokat és kötelezettségeket, illetve az ügyfél jogainak védelmét segítő tájékoztatásokat. Amennyiben szükséges, a rendelkező rész ún. kikötéseket is tartalmazhat (pl. az engedélyezett tevékenység folytatásához szükséges feltételek biztosítása). A kikötés a tartalmát tekintve a döntés része, amely a határozatba foglalt jogok és kötelességek gyakorlásának előfeltétele, illetve feltétele lehet. A rendelkező részben külön ki kell kimondani a határozat fellebbezésre való tekintet nélküli végrehajthatóságát (101.§ (4) bek.) és meg kell indokolni. Az elsőfokú eljárásban a rendelkező részben kell tájékoztatni az ügyfelet a jogorvoslat, a fellebbezés, a keresetindítás lehetőségére. A jogorvoslatra való figyelmeztetés során célszerű felhívni az ügyfél figyelmét arra, hogy – ha volt ilyen – a szakhatóság állásfoglalása ellen a határozat ellen benyújtott fellebbezés előterjesztésével van lehetőség. A fellebbezési eljárás keretében hozott határozatba a keresetindítás lehetőségét kell belefoglalni. A rendelkező részbe azt is közölni kell, hogy a jogosultak milyen határidőn belül, mely szervnél terjeszthetik elő jogorvoslati kérelmüket és kell-e, illetve milyen összegű illetéket kell fizetniük. Az érdemi döntésre jogosult hatóságnak a határozat rendelkező részében – ha az eljárásban szükség volt szakhatóság közreműködésére – fel kell tüntetni: a/ a szakhatóság megnevezését, b/ a szakhatóság hozzájárulását és az egyedi szakhatósági előírást vagy feltételt (együtt: szakhatósági állásfoglalás).
A rendelkező részben – ha a döntés kötelezést tartalmaz – közölni kell a kötelezettség teljesítésének határnapját vagy határidejét is. A határozat rendelkezésének önkéntes betartását segítheti elő, hogy a hatóság köteles felhívni az ügyfél figyelmét az önkéntes jogkövetés elmaradásának következményeire. A határozatban rendelkezni kell az eljárási költségek viseléséről is. Végül tájékoztatni kell az ügyfelet a fellebbezési illeték és a határozatban megállapított fizetési kötelezettség elektronikus úton való megfizethetőségéről. 1.2. Indokolás Az indokolás alapvető rendeltetése a döntés ténybeli és jogi megalapozása. A gondosan megszerkesztett indokolás nemcsak tájékoztatást ad, információt nyújt, hanem meggyőző erővel is rendelkezik. Az indokolás legyen teljes körű, a döntési folyamat minden lényeges részére terjedjen ki. Az indokolás első eleme a tényállás megállapítása és annak megalapozása. Az indokolásba az ügyfél által előterjesztett, de mellőzött bizonyítást és a mellőzés indokait is bele kell foglalni. Az indokolás tartalmazza – a mérlegelési, méltányossági jogkörben hozott határozat esetén – a figyelembe vett szempontokat és tényeket. A tényállás megállapítása mellett az indoklás másik fő eleme a döntés alapjául szolgáló jogszabályhelyek pontos meghivatkozása. A pontosság alatt az is értendő, hogy nem elég a jogszabály megjelölése (számának és címének indoklásba foglalása), hanem konkrétan meg kell jelölni a rendelkezést (szakasz, bekezdés, pont stb.) és a hivatkozott rendelkezést be kell idézni az indokolás szövegébe. Nyilvánvaló, ha a hatóság a rendelkezését több jogszabályhelyre alapozza, a pontos meghivatkozást mindegyik esetben el kell végezni. Mindig az „alap” jogszabályt kell meghivatkozni, méghozzá akként, hogy a határozat meghozatalának napján hatályos szöveget kell irányadónak tekinteni. Új elem a Ket.-ben, hogy az indoklásban a hatóság hatáskörét és illetékességét megállapító jogszabályokra is utalni kell. A jogorvoslati kérelemben a tényállás tisztázása és a jogszabályhelyekre történő hivatkozás egyaránt kifogás tárgyává tehető. A hibák jelentős része arra vezethető vissza, hogy nincs meg az elvárt összhang a határozat rendelkező része és az indokolás között. Ennek kétféle előfordulása ismert. Az egyik, amikor a két rész elemei összekeverednek: a döntés indokolást is tartalmaz, és megfordítva. A másik esetben a rendelkező rész és indokolás „köszönő viszonyban” sincs egymással. Ezekre a hibákra azért is érdemes odafigyelni, mert a Ket. a korábbiakhoz képest szigorúbb követelményeket állít fel a döntéshozatallal szemben. Az indokolásban közölni kell a szakhatóság állásfoglalását és az állásfoglalás indokolását is. A döntés jogerőre emelkedése A végrehajtási eljárás megindításához további általános, de nem kivétel nélküli feltétel a döntés jogerőre emelkedése. Kivételesen lehetőség van a végrehajtásra a jogerő bevárása előtt is, ha • a határozat fellebbezésre tekintet nélküli (azonnali) végrehajtását rendelik el, vagy • a végrehajtási cselekményre biztosítási intézkedésként kerül sor. A jogerő fogalma. A jogerő fogalmát illetően a következők előrebocsátása szükséges. Az eljárásjog-tudomány különbséget tesz az un. alaki és anyagi jogerő között, az előbbin a döntés megtámadhatatlanságát, az utóbbin a döntés megváltoztathatatlanságát értve. Az anyagi jogerő csak a múltban gyökerező jogvita eldöntésénél jöhet számításba, amikor is a döntés
jogerőre emelkedésével az ügy véglegesen lezárul, az többé nem bolygatható. A közigazgatás jövőorientált társadalomszervező funkciójától a döntések megváltoztathatatlansága idegen. A közigazgatási hatósági eljárás tipikus tárgya nem a fentiekben leírt jogszolgáltatás, hanem a fennálló jogi helyzet jövőbeni alakítása céljából az ügyfelet megillető jogok, vagy az őt terhelő kötelezettségek megállapítása, melyekre nézve a körülmények jövőbeni változása hatással lehet. Természetesen a jogbiztonság érdekében ezekkel az aktusokkal szemben is felmerül a stabilitás követelménye. A közigazgatási határozatok viszonylagos stabilitását a Ket. megfelelő intézményei biztosítják, ami azt jelenti, hogy a döntés köti mind az ügyfelet, mind a hatóságot, a döntés megváltoztatására vagy visszavonására csak a Ket-ben meghatározott feltételek és időkorlátok között van lehetőség. Ez a stabilitás azonban nem azonos az anyagi jogerő perjogi hatásával. Nem kizárt ugyanis a fennálló jogviszonyok újabb eljárás keretében való megváltozatása, ha erre az anyagi jogszabály lehetőséget ad. A Ket. fogalomrendszerében tehát a jogerő eljárásjogi értelemben azt fejezi ki, hogy a határozat a továbbiakban nem vitatható, megváltoztatására jogorvoslati eszközök útján többé nincs lehetőség. A jogerő beállásának időpontja. Jogerőre emelkedik és végrehajtható az elsőfokú határozat, ha • ellene a törvényes határidőn belül nem nyújtottak be fellebbezést, vagy ha • fellebbeztek ugyan, de azt a másodfokú határozat jogerőre emelkedése előtt visszavonták, továbbá ha • a fellebbezésről lemondtak vagy a fellebbezés kizárt. A jelzett esetektől függően a jogerőre emelkedés időpontja eltérően alakul. Az elsőfokú döntés a közlés napjával emelkedik jogerőre, ha a fellebbezésről az érdemi határozat meghozatala előtt lemondtak, vagy azt a törvény kizárja, ha az első fokú határozat ellen fellebbezésnek van helye és a jogosult e jogával nem él, a fellebbezési határidő utolsó napját követő napon emelkedik jogerőre, a fellebbezési jogról történő lemondás hatósággal való közlésének napján emelkedik a jogerő, ha a lemondásra a döntés közlését követően, de a fellebbezési határidő lejárta előtt került sor, a visszavonásról szóló jognyilatkozatnak a hatósággal történő közlése napján válik jogerőssé, ha a fellebbezést a fellebbező visszavonja. A másodfokú döntés a közlés napján jogerőre emelkedik, és egyben végrehajthatóvá válik. A bírósági felülvizsgálat nem halasztó hatályú jogorvoslat, ezért a keresetlevél benyújtása nem akadálya a végrehajtás elrendelésének és foganatosításának. Ha azonban a kötelezett a keresetlevélben a döntés végrehajtásának felfüggesztését kéri, e kérelem elbírálásáig a végrehajtást nem foganatosítható. Ha a fellebbezés csupán a döntés egyes rendelkezései ellen irányul és azok elbírálása nem hat ki a határozatban megállapított egyéb kötelezettségekre, akkor a döntés részlegesen emelkedik jogerőre. A részjogerő következtében a döntés egyes érdemi rendelkezései – akár egy akár több ügyfél esetén, vagy az ügyfélre és az eljárás egyéb résztvevőjére vonatkozó rendelkezései különböző időpontban emelkednek jogerőre, emiatt a végrehajthatóság feltételei a döntés egyes
rendelkezései tekintetében különböző időpontban állnak be. Erre a végrehajtás elrendelésénél kell figyelemmel lenni. 1.3. A közigazgatási végrehajtás fogalma A közigazgatási végrehajtás a hatósági eljárás azon szakasza, amelyben az arra feljogosított hatóság a jogszabályban meghatározott eljárási cselekmények foganatosításával gondoskodik a végrehajtható döntésben megállapított, és az ügyfél által nem teljesített kötelezettség ügyfél általi megvalósításának kikényszerítéséről, vagy a kötelezettség teljesítésével elérni kívánt cél (eredmény, állapot) ügyfél helyett történő megvalósításáról. Ennek megfelelően az anyagi jog realizálását szolgáló legális kényszercselekmények hatásirányukat tekintve vagy az ügyféli akaratot befolyásolják, vagy az ügyfél helyébe lépve a teljesítéshez szükséges cselekmények elvégzésére irányulnak. 1.4. A közigazgatási végrehajtás rendeltetése A közigazgatási végrehajtás – az alapeljárás és a jogorvoslás mellett – a hatósági eljárás harmadik, viszonylag önálló szakasza, amelyet az előzőektől a végrehajtás eltérő rendeltetése és módszere különíti el. Az alapeljárás célja az érdemi döntés meghozatala, vagyis fő szabályként a közigazgatási anyagi jogszabály általános rendelkezéséből a konkrét ügy tényei alapján az ügyfélre vonatkozó egyedi jogok és kötelezettségek – jogi hatás kiváltására alkalmas módon és formában történő megállapítása. Az alapeljárás folyamata e jogalkalmazói döntés előkészítése, amely tipikusan a jogot vagy kötelezettséget megállapító érdemi (ügydöntő) határozat megalkotásával és a címzettel való közléssel betölti rendeltetését. A végrehajtási szak az alapeljárástól lényegét tekintve tér el, mert rendeltetése nem az anyagi jogot egyedi jogviszonyokban konkretizáló jogalkalmazói döntés meghozatala, hanem a végrehajtható döntésben meghatározott cél realizálása. Ebből adódóan a végrehajtást foganatosító szerv számos, alakszerű jogalkalmazói döntést nem igénylő, a cél közvetlen megvalósítását szolgáló ún. reálcselekményt végez (pl. azonnali beszedési megbízást bocsát ki, ingóságot foglal le, ingatlan árverést folytat le, pályázati felhívást bocsát ki az ügyfél terhére történő munka elvégzésére stb.). Ha pedig jogalkalmazói szerepkörben jár el, közbenső döntései nem az érdemi döntés befolyásolására irányulnak. Ezek célja elsősorban a kötelezettség teljesítésének előre vitele (pl. végzésben felhívja a munkáltatót a munkabérből történő letiltásra, pénzegyenértéket állapít meg stb.), vagy a végrehajtás folyamatára hat ki (pl. az eljárást felfüggeszti stb.), vagy az eljárásban résztvevőkre állapít meg a végrehajtás eredményességét előmozdító kötelezettséget (pl. eljárási bírságot vet ki, végrehajtási költség előlegezését rendeli el stb.). 1.5. A végrehajtás alkalmazásának határai A hatósági eljárás a végrehajtási szak nélkül is lehet teljes. Nem kényszeríthető ki például az ügyféltől a kérelmére lefolytatott eljárásban az őt jogosító döntésben megállapított jog gyakorlása (pl. az engedélyköteles építmény megépítése), mert e tekintetben az ügyfél rendelkezési joga érvényesül. Más kérdés, hogy a jognak a határozatban foglaltakkal összhangban álló gyakorlása (pl. az építési engedélybe foglalt előírások vagy korlátozások megtartása) – a jogellenes tényállásra alapított, hivatalból indított eljárás keretében
kikényszeríthető. Fogalmilag kizárt a végrehajtás a deklaratív és a regisztratív döntések tekintetében is. A hatósági döntést kikényszerítő eljárásra akkor van szükség, ha a döntés az ügyfelet terhelő kötelezettséget állapít meg, s annak a címzett önként nem tesz eleget. Elmarad tehát a végrehajtás akkor is, ha a kötelezettség megállapítását az előírt határidőn belül önkéntes teljesítés követi. 23.Mutassa be a közigazgatási határozat megváltoztatásának, a fellebbezésének és a felülvizsgálatnak lehetőségeit,különös tekintettel a Közbeszerzési Döntőbizottság határozatára!
- fellebbezés - felügyeleti intézkedés - bírósági felülvizsgálat
A fellebbezés: -
az álig. eljárásban az alapvető jogorvoslati eszköz a fellebbezés, mint rendes jogorvoslat; amellyel az arra jogosult az általa sérelmesnek tartott első fokú hat. ellen annak
megsemmisítése
(
visszavonása),
vagy
megváltoztatása ( módosítása ) érdekében a közléstől számított 15 napon belül élhet, és amely a megtámadott határozat
végrehajtására
–meghatározott
kivételekkel-
halasztó hatállyal bír. -
a fellebbezés joga nincs meghatározott okhoz kötve a fellebbezés indoklása sem kötelező, elég ha a fellebbező közli a hatósággal, hogy a határozatot sérelmesnek tartja.
-
a kérelmet e tekintetben is a tartalma és nem elnevezése szerint kell elbírálni.
A fellebbezést annál a közig. szervnél kell bejelenteni, amely a megtámadott határozatot hozta. A fellebbezésben új tényeket és bizonyítékokat is fel lehet hozni.
A fellebbezést az első fokon keletkezett ügyiratokkal együtt - a fellebbezési határidő leteltétől számított – 8 napon belül fel kell terjeszteni a felettes szervhez, hacsak az első fokon eljárt szerv nem módosítja, egészíti, vagy javítja ki , illetőleg nem vonja vissza a megtámadott határozatát.
A fellebbezésről a felettes közig. szerv határoz, melynek eredményeként helyben hagyja, megváltoztatja, vagy megsemmisíti a megtámadott határozatot. Az Áe. külön meghatározza azon ügyek körét, amelyben ki van zárva a fellebbezés lehetősége.
Felügyeleti intézkedés:
A felügyeleti intézkedés , mint rendkívüli jogorvoslat tipikusan a jogszabálysértés hivatalbóli orvoslásának eszköze. Tehát nem ügyféli kérelemre, hanem hivatalból történik és nem kötelező közig. cselekvés. A felügyeleti intézkedésnél ettől fogva a felettes szerv saját elhatározásától függő jogorvoslati lehetőség, amelyre csak jogszabálysértés miatt kerülhet sor, érdeksérelem címén viszont nem.
Az alapul szolgáló jogszabálysértés lehet anyagi,- és eljárásjogi szabálysértés. Ennek következményeként a felettes szerv a határozatot megváltoztathatja, vagy megsemmisítheti és az ügyben eljárt szervet új eljárásra utasíthatja.
Az álig. határozat bírósági felülvizsgálata:
Csak akkor kerülhet rá sor, ha az álig. eljárásban az ügyfél kimerítette a fellebbezési jogát, vagy a fellebbezés kizárt. A bírósági felülvizsgálatra
irányuló – megindokolt –
keresetlevél benyújtásának halasztó hatálya van a határozat végrehajtására, hacsak azt a közig szerv – a közérdekre vagy az ügyfél nyomós érdekére tekintettel – nem nyilvánította azonnal végrehajthatóvá. Az Áe. kimerítően ( taxatíve ) felsorolja azokat az eseteket – amelyek a nemzetközi normák szerint sem peresíthetőek-, amikor nincs helye bírósági felülvizsgálatnak. A jogszabálysértő határozattal szembeni keresetindításra annak közlésétől számított 30 napon belül van lehetőség. Ennek elmulasztását azonban a per bírósága előtt igazolni lehet. A keresetlevelet az első fokú határozatot hozó szervnél vagy az illetékes bíróságnál kell benyújtani, a megfelelő mértékű illeték lerovása mellett.
A kereset tárgyában rendes bíróságok járnak el. Illetékességület az első fokon eljáró közig. szerv székhelye alapozza meg.
A bíróság a keresettel megtámadott közig. határozatot jogszabálysértés esetén hatályon kívül helyezi és szükség esetén a közig. szervet új eljárásra kötelezi. A Pp. azonban 17 ügycsoportban azt is lehetővé teszi, hogy a bíróság megváltoztassa a per tárgya szerinti határozatot.
Ha pedig a bíróság nem talál okot a megtámadott határozat orvoslására, akkor a keresetet elutasítja. Az első fokú bíróság határozatával szemben igénybe vehető jogorvoslati eszközök ( fellebbezés, perújítás) elbírálására ugyancsak a Pp. rendelkezései alapján kerülhet sor.
DÖNTŐBIZOTTSÁG HATÁROZATA ELLENI JOGORVOSLAT
Eljárás során hozott nem érdemi határozat ellen külön jogorvoslatnak akkor van helye, ha a törvény engedi. Határidő: kézbesítéstől számított 8 napon belül Döntőbizottsághoz. Eljáró bíróság: Fővárosi Bíróság (nemperes eljárás az eljárás során hozott határozat ellen, soron kívül).
Bíróság lehetőség: megváltoztathatja, végzést hoz. Fellebbezés, felülvizsgálat: nincs helye.
Érdemi határozat ellen
Keresettel, kézbesítéstől 15 napon belül Döntőbizottságnál. Tárgyalás kéréséről nyilatkozni kell. Halasztó hatálya nincs → bíróság végrehajtás felfüggesztését kérelemre vagy hivatalból elrendelheti. Döntőbizottság haladéktalanul továbbítja a bíróság felé, és nyilatkozik a tárgyalás kéréséről. Bíróság eljárása: soron kívüli! -
keresetlevelet 8 napon belül kézbesíti és közli a Döntőbizottság nyilatkozatát felperessel, tájékoztatja a beavatkozás lehetőségéről az érdekelteket, tárgyaláson kívül, kivéve ha felek kérték a tárgyalást, tárgyalást 8 napon belül ki kell tűzni, úgy, hogy első tárgyalást 30 napon belül kell tartani, megváltoztathatja, alkalmazhatja a Döntőbizottság szerinti jogkövetkezményeket. 8 napon belül fellebbezésnek van helye a határozat ellen.
24. tétel – Jogerő, hatósági döntések I.
Jogerő a közigazgatási eljárásban
A jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. Az ügyfél bízhasson abban, hogy a törvényben meghatározott jogorvoslati rendszer kimerítése után, meghatározott idő elteltével az aktus véglegessé válik, és a határozat alapján kialakult jogviszonyokat már nem lehet megbolygatni. A jogbiztonságnak ez a követelménye szükségessé tette olyan jogintézmények kialakítását, amelyek garanciát nyújtanak az ügyfélnek arra, hogy a határozatból származó jogai, kötelezettségei többé ne legyenek vitássá tehetők. Erre szolgál a jogerő intézménye. A jogirodalomban a jogerőnek két formáját szokták megkülönböztetni.
1. Alaki jogerő – a határozat megtámadhatatlanságát értjük alatta. Az alaki jogerőt az eljárásjog szabályozza, amikor korlátozza az ügyfél által igénybe vehető jogorvoslatokat, illetve kizárja a jogorvoslati kérelem benyújtását. Jogerős a határozat, ha a. b. c. d.
a fellebbezés lehetőségét kimerítették ha az elsőfokú határozat ellen a fellebbezési határidőn belül nem fellebbeztek a fellebbezést jogszabály kizárja a fellebbezésről lemondtak Az Áe. törvény által szabályozott jogerő nem jelent megtámadhatatlanságot, mert az ügyfél a határozatot rendkívüli jogorvoslattal, keresettel a bíróság előtt megtámadhatja. Az Áe. a jogerő kifejezést csak a határozat végrehajthatóságával kapcsolatban használja. Azonban a bírói felülvizsgálattal a végrehajthatóság is relatívvá válik, ugyanis ha a határozatot az ügyfél bíróság előtt megtámadja, a jogerős határozat nem hajtható végre.
1. Az anyagi jogerőn a határozat megváltoztathatatlanságát értjük. Ez azt jelenti, hogy a határozatot többé sem államigazgatási szerv, sem bíróság nem változtathatja, nem semmisítheti meg. Az ügyben azonos tényállás mellett, ugyanazon ügyek között eljárásnak többé nincs helye Az anyagi jogerő érvényesülését több anyagi és eljárási jogi rendelkezés is szűkíti a határozat törvénysértés esetén visszavonás, módosítás, felügyeleti jog címén hivatalból is felülvizsgálható o szűkíti az anyagi jogerő érvényesülését az ügyészi óvás időben határozatlan lehetősége is o az államigazgatási szervek hatósági határozatai tekintetében az anyagi jogerő beálltát kizárja a kormány számára az alkotmány által biztosított aktus felülvizsgálati jogkör, mely szerint a kormány alá rendelt szervek által hozott minden olyan határozatot megsemmisíthet, megváltoztathat, amely törvénybe ütközik. o
Az Áe.-nek vannak olyan garanciális rendelkezései, amelyek az anyagi jogerőhöz hasonló helyzetet keletkeztethetnek. Ilyen a következő két eset: nem lehet visszavonni, módosítani, megsemmisíteni a határozatot, ha a közléstől számított egy év eltelt o nincs helye a határozat ügyészi óvás alapján történő megsemmisítésének, megváltoztatásának, ha az ügyész az óvást a jogerős határozat közlésétől számított egy éven túl nyújtotta be, abban az esetben, ha az jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat sértene o
A jogszerzés jóhiszeműségét vélelmezni kell. A közigazgatási szervnek kell bizonyítani azt, hogy az ügyfél jogszerzése rosszhiszemű volt. Rosszhiszemű az ügyfél: o
ha a hatóságot tudatosan megtévesztette, valótlan adatot szolgáltatott
o o o
ha a határozat meghozatalakor tudta, hogy a határozat törvénysértő ha kényszert, fenyegetést alkalmazva jutott számára előnyös határozathoz ha az eljáró szerv dolgozóját megvesztegette A fenti példákban az Áe. legalizálja a törvénysértő határozatokat. Vannak azonban a törvénysértéseknek olyan súlyos esetei, amelyek fennállása esetén a törvény előírja a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokra és az egy éves határidő elteltére tekintet nélkül a határozat megsemmisítését. Erre akkor van mód, ha például
o o
az ügy nem államigazgatási szerv hatáskörébe tartozik az ügyben eljáró ügyintéző a kötelességét a Btk.-ba ütköző módon megszegte és ez a határozatot befolyásolta, feltéve, ha a bűncselekmény elkövetését jogerős bírói ítélet megállapítja. Azonban még ilyen semmisségi ok fennállása esetén sem semmisíthető meg a határozat, ha a jogerőre emelkedés óta három év eltelt.
14. A jogorvoslati rendszer Az Áe. VII. fejezetében szabályozza azokat az eszközöket, amelyek a hibás államigazgatási határozatok orvosolására szolgának. A jogorvoslási módok két csoportba oszthatók: I.
Az első csoportba tartoznak azok a jogorvoslati eszközök, amelyek az ügyfél számára az alkotmányban biztosított jogorvoslathoz való jog érvényesítését biztosítják az államigazgatási eljárásban Az Alkotmány kimondja, hogy mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírói, államigazgatási vagy más hatósági döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti. Ezen alkotmányos joga érvényesítésére kétféle jogorvoslati eszköz áll az ügyfél rendelkezésére: 1. A fellebbezés – a közigazgatási szervezeten belüli, rendes jogorvoslati eszköz. A fellebbezés elbírálására a határozatot hozó szerv felettes szerve jogosult, a határozat nem kerül ki az államigazgatási szervezetből. Rendes jogorvoslati eszköz, mert általános szabályként minden elsőfokú érdemi határozat ellen igénybe vehető. A fellebbezés egyfokú, a másodfokú határozat ellen további fellebbezéssel élni nem lehet. Az elsőfokú határozat ellen nincs helye fellebbezésnek: ha a határozatot a Kormány vagy annak tagja hozta, illetve ha országos hatáskörű szerv vezetője hozta, o ha jogszabály a fellebbezést azért zárja ki, mert a határozat megváltoztatását bíróságtól lehet kérni ( a fellebbezést jogszabály csak akkor zárhatja ki, ha lehetővé teszi a bíróság előtti megtámadás lehetőségét – különben alkotmányos jog sérülne. o
Fellebbezési jogosultság – fellebbezési joggal rendelkezik:
o o o o
az ügyfél akinek jogát vagy jogos érdekét a határozat érinti az a szerv, amelynek a feladatkörét az ügy érinti az ügyfélnek nem minősülő magánszemélyek, jogi személyek (pld. tanú, szakértő) Fellebbezésről való lemondás – a határozat a fellebbezési határidő lejárta előtt jogerősség váljon, az ügyfél lemondhat a fellebbezési jogáról. Az ilyen nyilatkozatot tevő ügyfél többé nem fellebbezhet és bírósághoz sem fordulhat. A fellebbezés előterjesztése – általános szabályként a fellebbezést a határozat közlésétől számított 15 napon belül lehet előterjeszteni. A határidő elmulasztása esetén az ügyfél elveszti a fellebbezéshez való jogát, a bírósághoz sem fordulhat a határozat ellen.
A fellebbezés nincs alakisághoz kötve, bármilyen formában előterjeszthető. Tartalmát tekintve sem kötött. Ha az ügyfél bármilyen elnevezéssel, írásban vagy szóban olyan tartalmú beadványt nyújt be a hatósághoz, amelyből kitűnik, hogy a határozat felülvizsgálatát kéri, azt fellebbezésnek kell tekinteni. A fellebbezés benyújtásának jogi hatása – a fellebbezés benyújtásának a határozat végrehajtására halasztó hatálya van. Kivéve, ha azok az ügyek, amelyekben az eljáró hatóság azonnali végrehajtást rendel el (életveszély, közbiztonság, ha a határozat valakinek a tartásáról, gondozásáról rendelkezik). A fellebbezés elbírálása – a felettes szerv a következő határozatot hozhatja: o o o o
elutasítja a fellebbezést megsemmisíti az I. fokú határozatot (nem orvosolható hibánál) új eljárás lefolytatására utasítja az I. fokú szervet részben vagy egészben megváltoztatja a határozatot Az ügyfél a fellebbezés nyomán kerülhet hátrányosabb helyzetbe, annál mintha nem fellebbezett volna.
1. Bírói felülvizsgálat – a közigazgatási szervezetrendszeren kívüli, rendkívüli jogorvoslati eszköz. Az ügyfél keresete alapján az államigazgatás szervezettétől, független bíróság hatáskörébe kerül a határozat felülvizsgálatának joga. Rendkívüli jogorvoslat, mert jogerős határozat támadható meg bíróság előtt. A bírói út igénybevételének tehát a rendes jogorvoslat, a fellebbezés lehetőségének kimerítése a feltétele.
Korlátozottabb jogorvoslat, mint a fellebbezés, a bíróság hatásköre kizárólag a határozat törvényességének vizsgálatára terjed ki. Az elsőfokú bírói ítélet ellen a felek jogorvoslattal élhetnek. I.
A közérdek megkívánja, hogy a jogsértő határozat akkor is orvosolást nyerjen, ha az az ügyfél számára kedvező, ezért nem áll érdekében , hogy jogorvoslati kérelmet nyújtson be ellene. Ilyenkor a határozatot hozó szerv, illetve felettes szerve, valamint az ügyész intézkedése alapján történik a felülvizsgálat. Ebbe a körbe tartozik 1. A határozat visszavonása, módosítása. A határozatot hozó szerv a saját határozatának a hibáit orvosolja. Akkor kerülhet rá sor, o o
ha a határozat jogszabályt sért ha a határozat nem jogszabálysértő, de a hatóság az ügyfél jogorvoslati kérelmével egyetért (ha nincs ellenérdekű fél)
Nincs helye: o o o o
ha a határozatot a felettes szerv vagy a bíróság felülvizsgálta ha a visszavonást, módosítást jogszabály kizárja ha a visszavonás, módosítás jóhiszeműen szerzett jogot sért ha a határozat közlése óta egy év eltelt
1. Felügyeleti intézkedés – a felettes szerv , ha ellenőrzése vagy bárkinek a beadványa alapján azt tapasztalja, hogy a határozat jogszabályt sért, az alsóbb szerv határozatát megsemmisítheti, megváltoztathatja, új eljárásra utasíthatja az eljáró szervet 2. Ügyészi intézkedések – ezt a jogorvoslati módot nem az Áe. szabályozza, hanem az ügyészségről szóló törvény. Az ügyész jogosítványa: óvást nyújthat be, ha a jogerős határozat törvénysértő törvénysértő gyakorlat vagy mulasztásos törvénysértés esetén felszólalással élhet o jövőbeli törvénysértés megelőzésére figyelmeztetést nyújthat be o ha az óvást a közigazgatási szerv elutasította, keresettel fordulhat a bírósághoz o o
124. § (1) A hatósági eljárásban az e törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén állami kényszerrel is el kell érni, hogy a hatóság döntésével pénzfizetésre vagy egyéb magatartásra kötelezett ügyfél e kötelezettségének eleget tegyen. (2) Az állami kényszer e törvény keretei között elsősorban a kötelezett vagyoni jogait, kivételesen személyes szabadságát is korlátozhatja. (3) A kötelezett személye elleni kényszercselekményt - a végrehajtást foganatosító szerv intézkedése alapján - a rendőrség hajtja végre. (4) A végrehajtás foganatosításában közreműködő rendőr e törvény alapján - a végrehajtás eredményességének előmozdítása céljából a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvényben (a továbbiakban: Rtv.) szabályozott intézkedések közül igazoltathat (Rtv. 29. §), felvilágosítást kérhet (Rtv. 32. §), előállíthat [Rtv. 33. § (2) bekezdésének f) pontja], magánlakásban és magánlakásnak nem minősülő egyéb helyen intézkedhet [Rtv. 39. § (1) bekezdésének e) pontja és (2)-(4) bekezdése, valamint 40. §-a]. Az Rtv.-ben szabályozott egyéb intézkedés alkalmazására - ha annak feltételei fennállnak - az Rtv. alapján kerülhet sor. 125. § A közigazgatási végrehajtás szabályait kell alkalmazni a) a hatóság döntésében megállapított, b) a hatóság által jóváhagyott egyezségben vállalt, c) a hatósági szerződésben vállalt, illetve a szerződés megszegése esetén a szerződés alapján az ügyfél által igénybe vett támogatás és egyéb kedvezmény visszatérítése iránti, d) a jogsegély keretében a külföldi hatóság hatósági ügyben hozott határozatában foglalt kötelezettség érvényesítésére, ha annak önkéntes teljesítése elmaradt. 126. § (1) A végrehajtási eljárásban e törvény rendelkezéseit az e fejezetben szabályozott eltérésekkel kell alkalmazni.
INNOVÁCIÓ, GAZDASÁG SZELLEMI TULAJDON DOMÉNNÉV FORMATERVEZÉS PÁLYÁZATOK NEMZETKÖZI PROJEKTEK UGRÓPONTOK MAGYAR FELTALÁLÓK ÉS TALÁLMÁNYOK GKM
(2) A végrehajtási eljárásban hozott végzés ellen - ha e törvény másként nem rendelkezik - nincs helye fellebbezésnek. Végrehajtható döntések 127. § (1) A hatóság döntése végrehajtható, ha a) pénzfizetésre, valamely tevékenységre vagy attól való tartózkodásra irányuló kötelezettséget állapít meg, jogerőre emelkedett, és a teljesítésre megállapított határidő vagy határnap (a továbbiakban együtt: határidő) eredménytelenül telt el; b) az a) pont szerinti kötelezettséget megállapító döntés fellebbezési jogra tekintet nélküli végrehajtását vagy biztosítási intézkedésként való alkalmazását rendelték el. (2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a 125. § b) és c) pontja szerinti esetekben is. 128. § (1) A hatóság elsőfokú döntése jogerőssé válik, ha a) ellene nem fellebbeztek, és a fellebbezési határidő letelt, vagy b) a fellebbezésről lemondtak vagy a fellebbezést visszavonták, illetve c) a fellebbezés e törvény rendelkezései szerint kizárt. (2) Az (1) bekezdés b) pontjában szabályozott esetben jogerőre emelkedik a döntés a) ha az ügyfél a kérelmének teljesítése esetén már a döntés közlése előtt lemondott a fellebbezésről, és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél: az elsőfokú döntés közlésekor, b) a fellebbezési határidő tartama alatti lemondás vagy visszavonás esetén: a lemondás vagy visszavonás napján. (3) Az elsőfokú döntés egyes rendelkezései tekintetében beáll a jogerő, ha az ügyféltől nem érkezett fellebbezés, csupán az eljárás egyéb résztvevője fellebbezett a döntés rá vonatkozó rendelkezése ellen. (4) A másodfokon hozott döntés a közléssel válik jogerőssé
és végrehajthatóvá. 129. § Hivatalból indult eljárásban a hatóság a végrehajtható döntésben elrendelt kötelezettség teljesítését vizsgálja. Ha a teljesítés a hatóság rendelkezésére álló adatokból nem állapítható meg, szükség esetén a hatóság a teljesítési határidő leteltét, illetve a határnap elmúltát követő tizenöt napon belül hatósági ellenőrzést tart. A végrehajtás akkor rendelhető el, ha a hatóság megállapította, hogy a kötelezettség teljesítése határidőre nem vagy csak részben, illetve nem az előírásoknak megfelelően történt meg. A végrehajtás elrendelése 130. § (1) A döntés végrehajtását - ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik - az első fokon eljáró hatóság végzéssel rendeli el. Ha a hatóság a döntés fellebbezésre tekintet nélküli végrehajtását rendeli el, a végrehajtásról és a foganatosítás módjáról a döntést tartalmazó határozatban vagy végzésben kell rendelkezni. (2) A hatóság hivatalból indult vagy folytatott eljárás esetén a végrehajtást hivatalból, egyébként a jogosult kérelmére rendeli el. Ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, a végrehajtást a 127. § szerinti feltétel teljesülésétől, illetve a végrehajtás megindítására irányuló kérelem beérkezésétől számított öt napon belül el kell rendelni. (3) A végrehajtást elrendelő végzést közölni kell a kötelezettel és a végrehajtást kérővel. A végzés ellen a kötelezett kifogással élhet, ha igazolja, hogy a kötelezettségét a végzés közlésekor már teljesítette. Ebben az esetben a kifogásnak halasztó hatálya van. (4) A hatósági szerződésben foglalt kötelezettség megszegése esetén a végrehajtást elrendelő végzéssel szemben az ügyfél a közigazgatási ügyekben eljáró bírósághoz a végrehajtásra halasztó hatályú keresettel fordulhat. (5) A végrehajtást elrendelő végzésben a) meg kell határozni a végrehajtási eljárásban érvényesítendő kötelezettség pontos tartalmát, ha a teljesítés csak részben vagy nem az előírásoknak
megfelelően történt meg, valamint csatolni kell a 129. § alapján lefolytatott hatósági ellenőrzésről készült jegyzőkönyvet, b) fel kell tüntetni az első fokon eljáró hatóság nyilvántartásában vagy az ügy irataiban rendelkezésre álló adatokat, és csatolni kell hozzá a végrehajtható döntést, valamint azokat a dokumentumokat, amelyek a végrehajtás eredményes befejezéséhez szükségesek (tervdokumentáció, ingatlan-nyilvántartási adatok, bankszámlaszámok, a kötelezett munkahelye stb.), c) pénzfizetési kötelezettség végrehajtása esetén meg kell jelölni a végrehajtás elrendeléséig felmerült késedelmi pótlék összegét. A végrehajtás foganatosítása 131. § (1) A végrehajtást - a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivétellel - a közigazgatási hivatal vezetőjének irányítása alatt, a törvény által az erre kijelölt, kistérségi székhely településeken működő, önálló feladatkörű közigazgatási végrehajtó szolgálat (a továbbiakban: végrehajtó szolgálat) foganatosítja. (2) A települési önkormányzatok hatáskörébe tartozó hatósági ügyekben a végrehajtás foganatosítására önkormányzati hatósági társulás hozható létre, továbbá pénzkövetelés végrehajtására az önkormányzat az önálló bírósági végrehajtóval szerződést köthet. (3) Törvény vagy kormányrendelet elrendelheti, hogy a döntés végrehajtását az első fokon eljáró hatóság vagy a végrehajtó szolgálat az első fokon eljáró hatóság bevonásával foganatosítsa, ha ehhez olyan szakmai ismeretek vagy egyéb feltételek szükségesek, amelyekkel a végrehajtó szolgálat nem rendelkezik. (4) Ha a hatóság a határozatnak a fellebbezésre való tekintet nélküli végrehajtását rendelte el, a halaszthatatlan végrehajtási cselekményt az első fokon eljáró hatóság köteles foganatosítani. (5) A végrehajtó szolgálat illetékességét - a 21. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában szabályozott illetékességi ok hiányában - az első fokon eljárt hatóság székhelye
alapozza meg. Pénzfizetési kötelezettség végrehajtása 132. § A közigazgatási végrehajtás során a pénzfizetési kötelezettség végrehajtására elsősorban a kötelezett szabad rendelkezése alatt álló, pénzügyi intézménynél kezelt összeget, vagy ha ez természetes személy esetében nem lehetséges, a kötelezett munkabérét kell végrehajtás alá vonni. 133. § (1) A végrehajtást foganatosító szerv a pénzforgalmi bankszámlával rendelkező kötelezett esetében a bankszámlán a kötelezett rendelkezése alatt álló összeget azonnali beszedési megbízással vonja végrehajtás alá. A megbízás a kötelezett bármely pénzforgalmi bankszámlája ellen benyújtható. Ha a pénzkövetelés jogosultja nem a végrehajtást foganatosító szerv, az azonnali beszedési megbízást a végrehajtást foganatosító szerv e célra elkülönített letéti számlájára kell teljesíteni. A végrehajtást foganatosító szerv öt napon belül gondoskodik a kezelési költségek levonása mellett a letéti számlára befolyt összegnek és kamatainak a jogosult számlájára történő átutalásáról vagy kifizetéséről. (2) Ha mind a jogosult, mind a kötelezett pénzforgalmi bankszámla vezetésére köteles, a jogosult a végrehajtható határozat alapján őt megillető összeget a kötelezett pénzügyi intézménynél vezetett bankszámlájáról azonnali beszedési megbízással érvényesítheti. Erről a végrehajtást elrendelő végzésben rendelkezni kell. Ha az azonnali beszedési megbízás nem vezetett eredményre, az eljárást a végrehajtást foganatosító szerv - a jogosult kérelmére köteles átvenni és folytatni. (3) Ha a kötelezett pénzforgalmi bankszámlája nem ismert, és az a cégnyilvántartásból sem állapítható meg, a végrehajtást foganatosító szerv - hivatalból vagy a (2) bekezdés esetén a jogosult kérelmére - az állami adóhatóságot keresi meg a számlaszám közlésére, és felhívja a pénzügyi intézményt a kötelezett nála kezelt pénzösszegének végrehajtás alá vonásához szükséges adatok közlésére. A felhívásnak az adóhatóság, illetve a pénzügyi intézmény haladéktalanul köteles eleget tenni. (4) A pénzügyi intézmény az (1)-(2) bekezdés szerinti megbízásnak köteles haladéktalanul eleget tenni. Ha a
pénzügyi intézmény az azonnali beszedési megbízást fedezet hiánya miatt nem tudja teljesíteni, erről a végrehajtást foganatosító szervet, illetve a jogosultat haladéktalanul értesíti. A pénzügyi intézmény a végrehajtást foganatosító szerv felhívására köteles tájékoztatást adni a kötelezett bankszámlájáról az adott időszakban teljesített fizetési megbízásokról. (5) Ha a pénzügyi intézmény a kötelezett rendelkezésére álló fedezet ellenére a megbízást nem teljesíti, a végrehajtást foganatosító szerv végzéssel kötelezheti a megbízásban feltüntetett összeg megfizetésére. E végzésben a végrehajtást foganatosító szerv a pénzügyi intézmény felelős munkatársát, vagy ha az nem állapítható meg, az intézmény vezetőjét eljárási bírsággal is sújthatja. A végzésnek a bírságolásra vonatkozó rendelkezése ellen az általános szabályok szerint lehet jogorvoslattal élni. 134. § (1) Ha a kötelezett munkabérére kell végrehajtást vezetni, a végrehajtást foganatosító szerv végzésben rendeli el a munkáltatónál a kötelezettség összegének a munkabérből történő letiltását. A munkáltató köteles a végzésben foglaltaknak eleget tenni. A munkáltató kötelessége, hogy legkésőbb a letiltás átvételét követő munkanapon a) értesítse a kötelezettet a letiltásról, b) intézkedjék, hogy a munkabér esedékessé válásakor (a kifizetésének napján) a letiltott összeget a munkabérből vonják le, és fizessék ki a végrehajtást kérőnek, illetve utalják át a felhívásban megjelölt számlára, c) értesítse a letiltást kibocsátó szervet a letiltás foganatosításának akadályáról, illetve a kötelezett általa ismert új munkáltatójáról. (2) Törvény indokolt esetben az (1) bekezdésben meghatározott határidőnél hosszabb határidőt is megállapíthat a munkáltatói kötelezettség teljesítésére. (3) A munkabérre vezetett végrehajtásra vonatkozó munkáltatói kötelesség megszegése esetén a végrehajtást foganatosító szerv a munkáltatóval szemben a 133. § (5) bekezdésének megfelelő alkalmazásával jár el. 135. § (1) Ha a kötelezett bizonyítja, hogy a teljesítés elmaradása neki nem róható fel, és az egy összegben
történő teljesítésre nem képes, illetve az számára aránytalan nehézséget jelentene, kérelmére a végrehajtást foganatosító szerv fizetési halasztást vagy részletfizetést (a továbbiakban együtt: fizetési kedvezmény) engedélyezhet, ha azt jogszabály nem tiltja, és ahhoz a végrehajtást elrendelő szerv - indokolt esetben a jogosult meghallgatása után előzetesen hozzájárult. A fizetési kedvezmény - ha törvény másként nem rendelkezik - az engedélyezésétől számított legfeljebb egy évig tarthat. (2) Törvény a fizetési kedvezmény engedélyezésének feltételeire az ügyfélre nézve az (1) bekezdés rendelkezéseinél kedvezőbb szabályt állapíthat meg, továbbá lehetővé teheti a tartozás mérséklését vagy elengedését. (3) A végrehajtást foganatosító szerv a fizetési kedvezményt a kötelezettség teljesítését előmozdító feltételhez kötheti. Ha a kötelezett a feltételt nem teljesíti, a végrehajtást a továbbiakban a hátralék teljes összegére kell folytatni, a teljes összegű késedelmi pótlék felszámításával. 136. § (1) Ha a 133. és 134. § szerinti végrehajtás nem vezetett vagy aránytalanul hosszú idő múlva vezetne eredményre, a kötelezett bármely lefoglalható vagyontárgya végrehajtás alá vonható. (2) A fióktelep útján folytatott tevékenységgel összefüggésben elrendelt kötelezettség végrehajtása során a vállalkozás valamennyi belföldön található vagyonára végrehajtás vezethető. (3) A közigazgatási végrehajtásban pénzfizetési kötelezettség teljesítése céljából ingatlan-végrehajtás elrendelésének akkor van helye, ha a pénzfizetési kötelezettség teljesítéséhez a kötelezett egyéb vagyonára vezetett végrehajtás nem, vagy csak aránytalanul hosszú idő múlva nyújtana fedezetet, és az ilyen módon végre nem hajtható kötelezettség összege legalább százezer forint, illetve - egyéb végrehajtás alá vonható ingatlan hiányában a kötelezett állandó lakóhelyéül használt ingatlan esetében az egymillió forintot eléri. (4) Ha az ingatlan-végrehajtás elrendelésének nincs helye, és a kötelezett egyéb vagyonára vezetett végrehajtás is eredménytelen, a kötelezett ingatlanát - a jogosult javára a behajthatatlan pénzkövetelés összegéig - jelzálogjoggal
lehet megterhelni. A jelzálogjogot és annak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését a végrehajtó szolgálat végzéssel rendeli el. A végzés a kézbesítéssel jogerőre emelkedik, ellene végrehajtási kifogásnak van helye. A végrehajtást foganatosító szerv a végzést megküldi az ingatlan fekvése szerint illetékes földhivatalnak, és az elévülési időn belül történő értékesítés esetén gondoskodik a pénzfizetési kötelezettség érvényesítéséről. A földhivatal a jelzálogjogot soron kívül bejegyzi az ingatlan-nyilvántartásba. 137. § A pénzügyi intézménynél kezelt összegre, munkabérre, továbbá ingóságra vagy ingatlanra vezetett végrehajtás során az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) szabályait, takarékbetétre vezetett végrehajtás során az arra vonatkozó külön jogszabály rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Ahol a Vht. végrehajtható okiratot említ, azon a végrehajtást elrendelő végzést, ahol pedig végrehajtót említ, azon a 131. §-ban meghatározott végrehajtást foganatosító szervet, illetve a nevében eljáró ügyintézőt, ahol adóst, azon kötelezettet kell érteni. Késedelmi pótlék 138. § (1) A kötelezett késedelmi pótlékot köteles fizetni, ha a) pénzfizetési kötelezettségének határidőben nem tett eleget, kivéve, ha törvény másként nem rendelkezik, b) a hatósági szerződés alapján igénybe vett támogatást vagy kedvezményt vissza kell térítenie, c) azt a törvény elrendeli. (2) Az (1) bekezdésben foglalt kötelezettségre és annak mértékére az ügyfelet a fizetési kötelezettséget megállapító határozatban figyelmeztetni kell. (3) A késedelmi pótlék mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. A késedelmesen megfizetett
késedelmi pótlék után nem számítható fel késedelmi pótlék. (4) A késedelmi pótlékot pénzfizetési kötelezettség esetén a teljesítési határidő utolsó napját követő naptól, a hatósági szerződés alapján igénybe vett támogatás vagy kedvezmény visszatérítése esetén az igénybevétel első napjától a teljesítés vagy a visszatérítés napjáig terjedő időszakra, részleges teljesítés esetén a hátralékra kell felszámítani. (5) Természetes személy kérelmére - kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén - a késedelmi pótlék mérsékelhető vagy felszámítása mellőzhető. A nem természetes személy ügyfél erre csak akkor tarthat igényt, ha bizonyítja, hogy a tőle elvárható mértékben és módon mindent megtett a határidőben történő teljesítés érdekében, és az neki fel nem róható okból hiúsult meg. 139. § Késedelmi pótlékot kell felszámítani a végrehajtási eljárás során a költségviselésre, a pénzegyenérték vagy az eljárási bírság megfizetésére irányuló kötelezettség késedelmes teljesítése esetén, továbbá az állam által előlegezett költség után a megelőlegezés időtartamára. Meghatározott cselekmény végrehajtása 140. § (1) Ha a végrehajtás meghatározott cselekmény elvégzésére vagy meghatározott magatartásra (a továbbiakban együtt: meghatározott cselekmény) irányul, a teljesítés elmaradása esetén a végrehajtást foganatosító szerv a) a meghatározott cselekményt a kötelezett költségére és veszélyére elvégeztetheti, b) feljogosíthatja a jogosultat, hogy a meghatározott cselekményt a kötelezett költségére és veszélyére elvégezze vagy mással elvégeztesse, c) a jogosult kérelmére a kötelezettet a szolgáltatás pénzegyenértékének megfizetésére kötelezheti, d) ha a teljesítés elmaradása a kötelezettnek felróható, a kötelezettel szemben eljárási bírságot szabhat ki, e) a rendőrség közreműködésével kényszerítheti ki a meghatározott cselekményt.
(2) A végrehajtást foganatosító szerv az (1) bekezdés a) és b) pontja esetében a kötelezettet a teljesítéssel előreláthatóan felmerülő költség előlegezésére kötelezi, vagy ha ez nem vezet eredményre, a költséget megelőlegezi. 141. § (1) Ha a meghatározott cselekmény elvégzéséhez szükséges költségek egy százaléka az eljárási bírság felső határánál nagyobb összeg, a végrehajtási eljárásban kiszabható eljárási bírság felső határa a teljesítési költség egy százalékáig terjedhet. (2) Az eljárási bírság ismételten kiszabható, ha a kötelezett a meghatározott cselekményt a bírságot kiszabó végzésben megállapított újabb határidő alatt nem teljesítette, továbbá ha a meghatározott magatartásra vonatkozó rendelkezést ismételten megszegi. (3) Az eljárási bírság behajtására a pénzfizetési kötelezettség végrehajtására vonatkozó szabályok szerint kell eljárni azzal, hogy a végrehajtást foganatosító szerv rendeli el a végrehajtást. 142. § (1) A végrehajtás módjáról a végrehajtást foganatosító szerv - szükség esetén a jogosult, illetve a kötelezett meghallgatása után - határoz. A 140. § (1) bekezdésében felsoroltak közül azt az intézkedést kell megtennie, amely - az eset összes körülményét mérlegelve a leghatékonyabban biztosítja a kötelezettség teljesítését. (2) A végrehajtást foganatosító szerv a szükséges intézkedést végzéssel rendeli el. A költség viselésére, továbbá a pénzegyenérték és az eljárási bírság megfizetésére kötelező végzés ellen fellebbezésnek van helye. Meghatározott ingóság kiadása 143. § (1) Ha a kötelezett meghatározott ingóság kiadására köteles, azt az ingóság helye szerinti végrehajtó szolgálat a helyszínen lefoglalja, és a jelen levő jogosultnak átadja. (2) Ha a kötelezett az ingóság kiadását megtagadja, a végrehajtó szolgálat a rendőrség közreműködését kéri, és a végrehajtást azonnal foganatosítja. (3) Ha a kötelezett a helyszíni eljáráson nincs jelen, a
végrehajtó szolgálat a lefoglalást - szükség esetén - a lakás vagy helyiség felnyitásával hatósági tanú jelenlétében foganatosítja. (4) Ha a meghatározott ingóság nincs meg, az ingóság valószínű értéke erejéig a kötelezett egyéb vagyontárgya is lefoglalható, vagy a jogosult ehelyett az ingóság pénzegyenértékének megállapítását kérheti. (5) Ha a kötelezett egyéb vagyontárgyának lefoglalására kerül sor, a végrehajtó szolgálat intézkedik az ingóság értékének megállapításáról. A továbbiakban a végrehajtás az ingóság értékének megfelelő összeg behajtása iránt folyik. (6) A végrehajtó szolgálat az ingóság pénzegyenértékét végzéssel állapítja meg. A végzés ellen fellebbezésnek van helye. A továbbiakban a végrehajtás e pénzösszeg behajtása iránt folyik. Külföldi határozat végrehajtása 144. § (1) Külföldi hatóság hatósági ügyben hozott határozatát (a továbbiakban: külföldi határozat) az Unió jogi aktusa, nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján lehet végrehajtani. (2) Külföldi határozat végrehajtásánál - ha az Unió jogi aktusa, nemzetközi szerződés vagy törvény másként nem rendelkezik - a 145. és 146. §-ban foglaltak szerint kell eljárni. 145. § (1) A külföldi határozat végrehajtása a határozatot kibocsátó vagy a külföldi jog szerint a végrehajtásra hatáskörrel rendelkező hatóság megkeresése alapján rendelhető el. (2) Ha az Unió jogi aktusa vagy nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, illetve a viszonossági gyakorlatból más nem következik, a külföldi hatóság megkeresése alapján akkor lehet eljárni, ha a megkereséshez csatolták a) a kötelezettséget megállapító jogerős határozatot, b) a végrehajtást elrendelő végzést,
c) a végrehajtás megindítására irányuló kérelmet, ha az a végrehajtás elrendelésének feltétele, d) az a)-c) pontban foglaltak hivatalos magyar nyelvű fordítását. (3) A külföldi határozat belföldön akkor hajtható végre, ha megfelel a 127. §-ban foglalt feltételeknek, és a kötelezettség érvényesítése nem ütközik magyar jogszabályba. 146. § (1) A külföldi határozat végrehajtására vonatkozó megkeresést a fővárosi végrehajtó szolgálathoz kell megküldeni. (2) A fővárosi végrehajtó szolgálat megvizsgálja, hogy a megkeresés megfelel-e az Unió jogi aktusában, a nemzetközi szerződésben megállapított feltételeknek vagy a viszonossági gyakorlatnak, illetve mindezek hiányában a 145. §-ban foglalt feltételeknek. Ha a megkeresés hiányos, vagy e törvény alapján nem hajtható végre, a fővárosi végrehajtó szolgálat a megkeresést az ok közlésével visszaküldi a külföldi hatóságnak. (3) Ha a megkeresés a magyar jog szerint bírósági hatáskörbe tartozó kötelezettség végrehajtására irányul, a megkeresést a hatáskörrel rendelkező illetékes bírósághoz kell áttenni. (4) Ha a külföldi határozat végrehajtható, a megkeresést a végrehajtás foganatosítása céljából öt napon belül meg kell küldeni az illetékes végrehajtó szolgálathoz. (5) Ha a magyar jog szerint hatáskörrel rendelkező hatóság nincs, és a bíróság hatásköre sem állapítható meg, a fővárosi végrehajtó szolgálat haladéktalanul a Belügyminisztérium állásfoglalását kéri. A Belügyminisztérium az érintett minisztériummal vagy országos hatáskörű szervvel egyeztetett állásfoglalását tizenöt napon belül megküldi a fővárosi végrehajtó szolgálathoz. A fővárosi végrehajtó szolgálat a megkeresést öt napon belül átteszi az állásfoglalásban meghatározott hatósághoz. Magyar közigazgatási hatóság döntésének külföldön történő végrehajtása
147. § (1) A magyar hatóság döntésének külföldön történő végrehajtására az Unió jogi aktusa, nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján kerülhet sor. (2) Ha a magyar hatóság döntésének külföldön történő végrehajtása szükséges, és az Unió jogi aktusa vagy nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, illetve a viszonossági gyakorlatból más nem következik, a végrehajtás elrendelésére jogosult hatóság közvetlenül keresi meg a külföldi jog szerint hatáskörrel rendelkező hatóságot, vagy ha azt saját gyakorlata vagy felettes szerve útján nem tudja megállapítani, a megkeresést továbbítás céljából a Külügyminisztériumhoz küldi meg. A Külügyminisztérium a megkeresésnek a külföldi állam külügyekben illetékes minisztériumához történő továbbításáról - a megkereső hatóság egyidejű tájékoztatásával - tizenöt napon belül intézkedik. A végrehajtás felfüggesztése 148. § (1) A végrehajtást elrendelő szerv vagy felügyeleti szerve, továbbá a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság kérelemre - elrendelheti a végrehajtás felfüggesztését, ha a) azt törvény nem zárja ki, b) a végrehajtás alá vont vagyontárggyal kapcsolatos igényper van folyamatban, vagy azt a bírósági végrehajtó más követelés végrehajtása érdekében már lefoglalta, c) a felfüggesztést különös méltánylást érdemlő körülmény indokolja. (2) Az (1) bekezdés c) pontja tekintetében különös méltánylást érdemlő körülménynek kell tekinteni a kötelezett vagy vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozója egészségi állapotában, illetve a kötelezett vagyoni helyzetében a határozat jogerőre emelkedése után bekövetkezett olyan változást, amely jelentősen megnehezíti a kötelezettség teljesítését. (3) Ha az (1) bekezdés b) és c) pontjában foglaltakat a végrehajtást foganatosító szerv észleli, azt az eljárás felfüggesztése céljából haladéktalanul közli a végrehajtást elrendelő szervvel. (4) A végrehajtás kérelemre vagy hivatalból
felfüggeszthető, ha a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelmet terjesztettek elő és a kérelemben előadott tények és körülmények a kérelem elfogadását valószínűsítik. (5) A végrehajtás felfüggesztése kötelező, ha a) azt az ügyész a végrehajtható döntés elleni törvényességi óvásban indítványozza, b) a végrehajtás folytatása életveszéllyel vagy helyrehozhatatlan kárral járna, illetve az közegészségügyi vagy közbiztonsági okból szükséges. (6) A végrehajtás felfüggesztését elrendelő végzéssel szemben - a (5) bekezdésben foglalt kivétellel fellebbezésnek van helye. (7) A végrehajtás felfüggesztését haladéktalanul meg kell szüntetni, ha a felfüggesztésre okot adó körülmény megszűnt. Az eljárás folytatásáról a kötelezettet és a kérelmezőt értesíteni kell. A végrehajtás megszüntetése 149. § (1) A végrehajtást elrendelő szerv vagy felügyeleti szerve a végrehajtást végzéssel megszünteti, ha a) a végrehajtható döntést visszavonták vagy megsemmisítették, b) jogutód hiányában a végrehajtás nem folytatható, c) a végrehajtáshoz való jog elévült, d) a jogosult a végrehajtás megszüntetését kéri, e) a további végrehajtási eljárási cselekményektől eredmény nem várható. (2) Az (1) bekezdés b)-e) pontjában foglalt okokról, továbbá a végrehajtás befejezéséről a végrehajtást foganatosító szerv a végrehajtást elrendelő hatóságot öt napon belül értesíti. (3) A végrehajtást megszüntető végzést haladéktalanul közölni kell a végrehajtást foganatosító szervvel, valamint a
jogosulttal és a kötelezettel. (4) A végrehajtást megszüntető végzéssel szemben fellebbezésnek van helye. A végrehajtáshoz való jog elévülése 150. § (1) A végrehajtáshoz való jog a kötelezettséget megállapító döntés jogerőre emelkedésétől, vagy ha a határozat teljesítési határidőt vagy határnapot állapított meg, annak utolsó napjától, illetve a határnapot követő naptól számított öt év elteltével évül el. Jogszabály ennél rövidebb elévülési határidőt is megállapíthat. (2) Nyugszik az elévülés a végrehajtás felfüggesztésének, a végrehajtási cselekmények foganatosításának, továbbá a végrehajtási eljárásban engedélyezett fizetési kedvezménynek, valamint a jelzálogjog bejegyzésének időtartama alatt. (3) A végrehajtás elévülését bármely végrehajtási cselekmény megszakítja. Az elévülés megszakadásával az elévülési idő újra kezdődik. Az (1) bekezdésben meghatározott időponttól számított tíz év elteltével azonban a határozat nem hajtható végre. (4) Ha a határozat elévülés miatt nem hajtható végre, a behajthatatlan pénztartozást, valamint az ingatlanra a 136. § (4) bekezdése alapján bejegyzett jelzálogjogot törölni kell. A jelzálogjog törlése érdekében a végzést az ingatlan fekvése szerint illetékes földhivatallal közölni kell. Biztosítási intézkedések 151. § (1) A teljesítési határidő lejárta előtt a végrehajtás elrendelésére jogosult hatóság a jogerős döntés hiányában is elrendelheti végzéssel biztosítási intézkedésként a pénzkövetelés biztosítását, illetve a meghatározott dolog zárlatát. (2) Biztosítási intézkedést akkor lehet elrendelni, ha valószínű, hogy a kötelezettség későbbi teljesítése veszélyben van. (3) A biztosítási intézkedés végrehajtására a (4)-(6) bekezdésben foglalt eltérésekkel - megfelelően alkalmazni kell azokat a szabályokat, amelyek a kötelezettség
teljesítésére irányuló végrehajtás esetén irányadók. (4) Biztosítási intézkedés esetén munkabér csak akkor tartható vissza, ha a kötelezettnek végrehajtás alá vonható más vagyontárgya nincs. (5) Ha a biztosítási intézkedés során a kötelezett bankszámláján levő összeget vonják végrehajtás alá, a hatóság arra hívja fel a kötelezett bankszámláját vezető pénzügyi intézményt, hogy a biztosítandó összeget és az eljárás költségének fedezésére szolgáló összeget sem a kötelezett, sem más javára ne fizesse ki, ha pedig a számla egyenlege nem éri el a biztosítandó összeget, a jövőbeni befizetések tekintetében - a biztosítandó összeg erejéig ugyanígy járjon el. (6) Biztosítási intézkedés végrehajtása esetén a pénzösszeget mindaddig elkülönítve kell kezelni, amíg a követelésre nézve a kielégítési végrehajtást nem rendelték el. A lefoglalt vagyontárgyakat - a romlandó dolog kivételével - nem lehet értékesíteni. (7) Ha a biztosítási intézkedés feltételei már nem állnak fenn, azt öt napon belül meg kell szüntetni. Végrehajtási kifogás 152. § (1) Ha a végrehajtási eljárásban hozott végzés ellen nincs helye fellebbezésnek, a közléstől számított nyolc napon belül a kötelezett, a jogosult, továbbá az, akinek jogát vagy jogos érdekét a végrehajtás sérti, a végrehajtást foganatosító szerv törvénysértő intézkedése ellen vagy az intézkedés elmulasztása esetén végrehajtási kifogást terjeszthet elő. Ha e törvény másként nem rendelkezik, a végrehajtási kifogásnak nincs halasztó hatálya. (2) A végrehajtási kifogásról - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a végrehajtást foganatosító szerv azonnal, de legkésőbb öt napon belül végzéssel dönt. E végzés ellen fellebbezésnek van helye. (3) A végrehajtó szolgálat végzése elleni fellebbezés esetén felügyeleti szervként a közigazgatási hivatal vezetője jár el.
25. tétel – elektronikus ügyintézés szabályai – lásd www.pbkik.hu oldalon az elektronikus közbeszerzés szabályai fájlt.
26. Ismertesse a közbeszerzési törvényben megjelenő főbb versenyjogi szabályokat ill.a versenyjog legfontosabb közbeszerzésekhez kapcsolódó szabályait!
Versenyjogi tilalmak fajtái: -
tisztességtelen verseny tilalma : -
-
- hírnévrontás tilalma üzleti titoksértés tilalma „bojkott-felhívás” tilalma látszatkeltés (szolgai utánzás) tilalma manipulálás, illetve kartellszerű összejátszás tilalma
a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma a gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalma a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma
1. Tisztességtelen verseny tilalma : tisztességtelen verseny fogalmilag átfogja mindazon tiltott „ eszközöket „ mint magatartásokat, amelyek a verseny szabadságának és tisztaságának sérelmére vezethetnek. Ilyenek:
1.1.
Hírnév rontás tilalma: tilos valótlan tény állításával, híresztelésével, valamint valós tény hamis színben való feltüntetésével úgy szintén egyéb magatartással a versenytárs jó hírnevét vagy hitelképességét sérteni, illetve veszélyeztetni. E tilalom jogpolitikai célja az, hogy biztosítja a teljesítménnyel való versenyzés védelmét.
1.2
Üzleti titoksértés tilalma: tilos üzleti titkot tisztességtelen módon megszerezni, vagy felhasználni, valamint jogosulatlanul mással közölni, vagy nyilvánosságra hozni. Az üzleti titok tisztességtelen módon való megszerzésének minősül az is, ha azt a jogosult hozzájárulása nélkül a vele
bizalmi viszonyban vagy üzleti kapcsolatban álló személy közreműködésével szerezték meg. E tilalmazó szabály értelmezését a következő törvényi fogalmak meghatározása segíti elő: - üzleti titok: a gazd.-i tev.-hez kapcsolódó minden olyan tény, info, megoldás vagy adat, amelynek titokban maradásához a jogosultnak méltányolható érdeke fűződik. - bizalmi viszony : - TPT. pusztán példálózó felsorolása szerint a munkaviszony , a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony és a tagsági viszony ekként a társaságok tagjai között társas viszony is. - üzleti kapcsolat: az üzletkötést megelőző tájékoztatás, tárgyalás, ajánlattétel akkor is, ha azt nem követi szerződéskötés.
1.3
A „bojkott-felhívás” tilalma : Tilos máshoz olyan tisztességtelen felhívást intézni, amely kifejezette a harmadik személlyel fennálló gazd.-i kapcsolat felbontását, vagy ilyen kapcsolat létrejöttének megakadályozását célozza.
1.4
A látszatkeltés ( szolgai utánzás ) tilalma: tilos az árut, szolgáltatást a versenytárs hozzájárulása nélkül olyan jellegzetes külsővel, csomagolással megjelöléssel vagy elnevezéssel előállítani, vagy forgalomba hozni, reklámozni, továbbá oly nevet megjelölést vagy árujelzőt használni, amelyről a versenytársat, illetőleg annak jellegzetes tulajdonságokkal rendelkező áruját szokták felismerni.
1.5
Manipulálás, illetve kartellszerű összejátszás tilalma: tilos a versenytárgyalás a pályáztatás, az árverés és a tőzsdei ügylet tisztaságát bármilyen módon megsérteni.
2. A fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma:
Ez a másik jelentős magatartási csop., amit tilt a TPT. Nevezetesen az áru kelendőségének fokozása érdekében tilos megtéveszteni ( reklámszédelgés ) a fogyasztókat. A TPT. nemcsak tiltja, de példázódóan meg is jelöli a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolására alkalmas magatartásokat. Ilyen: -
megtévesztésre alkalmas áru összehasonlítás alkalmazása a reklámozásban annak elhallgatása, hogy az áru nem felel meg a jogszabályi előírásoknak, így a szabványoknak sem az áru megtévesztő árujelzéssel való ellátása különösen előnyős vásárlás hamis látszatának keltése
3. A gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalma:
A gazdasági versenyt korlátozó megállapodások ( az un. horizontális és vertikális kartell megállapodások). A versenytársak között tilos az olyan összehangolt megállapodás, illetve magatartás, amely a gazd.-i verseny korlátozását vagy kizárását eredményezheti: Ez a tilalom vonatkozik az áru árának meghatározására; a piac felosztására vagy a fogyasztók körének valamely áru beszerzéséből, értékesítéséből való kizárására; a beszerzési források vagy értékesítési lehetőségek között választás korlátozására; az áruk kibocsátásának korlátozására, a műszaki fejlődés akadályozására; a piacra lépés akadályozására.
4. A gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma: A modern versenyjog nem az erőfölényt – amit megkülönböztetett állapotnak és nem piaci magatartásnak tekint -tiltja, hanem csak a vele való visszaélést. Ez a szabályozási tárgy az, amikor a TPT nemcsak negatív, hanem pozitív fogalmi meghatározást is ad. Példálozó módon ugyan, de átfogóan meghatározza a gazdasági erőfölény fogalmát. Eszerint gazdasági erőfölénybe van pl. - Az, akinek áruját máshonnan nem , vagy csak a szakma és az adott áru szempontjából a szokásosnál számottevően kedvezőtlenebb feltételekkel lehet beszerezni, vagy - Az olyan áru megrendelője, amely árut máshol nem, vagy csak a szakma és az adott áru szempontjából a szokásosnál számottevően kedvezőtlenebb feltételekkel lehet értékesíteni. A gazd.-i erőfölény poz .tv.-i fogalma szolgál alapjául annak, hogy a TPT alkalmazását kívánó történeti tényállás minősíthető legyen a tilalom fennállása vagy a fent nem állása szempontjából. A negatív- vagylagos – fogalmi ismérveit a következők szerint adja meg a TPT a gazdasági erőfölénnyel való visszaélésnek, mint tiltott magatartásoknak. Eszerint tilos a gazdasági erőfölénnyel visszaélni, így különösen: - a szerződéses kapcsolatokban tisztességtelen vételi vagy eladási árakat megállapítani, - indokolatlanul elzárkózni a szerződéskötéstől, illetve fenntartásától, - a másik fél gazdasági döntéseit indokolatlan előny megszerzése céljából befolyásolni, - a piacra lépést vagy műszaki fejlődést akadályozni, vagy a versenytárs számára indokolatlanul hátrányos piaci helyzetet teremteni vagy a gazdasági döntéseit indokolatlan előny szerzése céljából befolyásolni.
