ÖSSZEFOGLALÁS
A szakirodalmi adatok szerint a térdízület terhelőfelszínén a porckárosodások előfordulási gyakorisága különböző feltárásos vagy arthroscopos műtétek során elérheti a 40%-t. Az ízületi hialinporc regenerációs készsége igen csekély. A mindennapi ortopéd sebészi gyakorlatban az elhízott betegek körében gyakrabban találunk ízületi porckárosodást. E három tényező indított el téziseim megfogalmazására. Az első, mely szerint összefüggésnek kell lennie az obesitas és a térdízületi chondropathiák prevalenciája között. Ennek gyakorlati haszna, hogy ha bizonyított összefüggés van, akkor táplálkozási intervencióval, a testsúly csökkentésével csökkenthető lenne a térdízületi chondropathiák előfordulási gyakorisága. 200, randomszerűen kiválasztott beteg vizsgálatával, adatainak feldolgozásával egyértelműen bizonyítani lehetett az obesitas és a térdízületi chondropathiák gyakorisága közötti összefüggést. Szignifikánsan magasabb testtömeg index értékeket (32,8) és derék-csípő körfogat hányados értékeket (férfiakban: 1,07, nőkben 0,91) találtam a chondropathiás betegcsoportban, összehasonlítva a nem károsodott porcú betegekkel: testtömeg index átlag: 26,1, derék-csípő körfogat hányados átlag férfiakban: 0,96, nőkben: 0,84. Második célom az volt, hogy mérőműszer segítségével feltérképezzem az egészséges térdízületet borító porcfelszínek keménységét, mintegy etalont adva további vizsgálataimhoz, s hogy nemzetközileg is korai és új adatokat szolgáltassak az emberi térdízület biomechanikájának megértéséhez. Ez 87, diagnosticus és therapiás arthroscopián átesett beteg porckeménység mérésével sikerült. Összesen 696 mérést végeztem, a nemzetközileg is teljes mértékben elfogadott, finn gyártmányú Artscan 1000, arthroscopos porckeménységmérővel. Megállapítottam, hogy az egészséges térdízületen belül is különböző az ízületi csontvégeket borító hialinporc keménysége. A legkeményebb a femur lateralis condylusán, 5,2 N, s a femurt borító porcfelszínek keményebbek, mint a patellát vagy tibiát borítók. Célom volt továbbá az arthroscopos műtéti beavatkozások során detektált porcdegeneráció mértékének objektivizálása biomechanikai markerrel. A fentebb említett műszer segítségével, objektív paraméterrel, N-ban kifejezve tudtam jellemezni az ízületi porc keménységét. Negyedik tézisem az volt, hogy összefüggésnek kell lennie a mért porckeménység és a szövettani degeneráció mértéke között. A már említett 87 beteg vizsgálata során a megmért porcfelszínekből biopsiákat nyertem, összesen 196-t. Ezeket két független centrumban 1
vizsgáltattam meg. Egyik felét a Debreceni Egyetem EOC Anatómiai Tanszékén, Módis László Professzor Úr segítségével. A szövettani metszetek másik felét a Bristoli Egyetem Reumatológiai Tanszékén, Anthony Hollander Professzor Úr segítségével készítették el számomra. A szövettani degeneráció mértékét a nemzetközileg is elfogadott Mankin-ShapiroShapiro pontrendszer segítségével jellemeztem. Ezek után már „csak” numerikus összefüggést kellett keresnem a mért porckeménység érték, s ugyanennek a porcszövetnek számmal jelzett degenerációja között. Linearis regressios analysist végeztem. A determináltsági
együtthatók
magas
értékei
egyértelmű,
összefüggést
mutattak.
A
determináltsági együttható értéke a lateralis femur condylusra: r2=0,82, míg a medialis femur condylusra 0,79. Ugyanezen értékek a lateralis tibia condylusra: r2=0,75, míg a medialis tibia condylusra 0,72. Azaz minél egészségesebb az ízületi hialinporc, annál keményebb és fordítva. E tézisem bizonyításával lehetővé vált, hogy arthroscopos ízületi műtétek során a porc keménységének mérésével azonnali, indirekt információt nyerjünk a porcszövet degeneráltsági állapotáról. Második és negyedik tézisem bizonyításával lehetővé vált dolgozatom ötödik céljának megvalósítása is, vagyis hogy arthroscopos műtéti beavatkozások során a csúszófelszíni porckárosodások minél korábbi diagnosztizálását tegyem lehetővé, hiszen ez hozzájárulhat az arthrosis megelőzéséhez, esetleges preventív műtétek indikálásával. ANYAG ÉS MÓDSZER A Fővárosi Önkormányzat Uzsoki utcai Kórház Orthopéd-Traumatológiai Osztályán 2002. január 1. és 2004. december 31. között térdízületi arthroscopián átesett, 200 beteg adatait dolgoztam fel. Az arthroscopos diagnózis lehetősége nagy előnyt jelentett munkámban. Részben azért, mert ez a vizsgálat sokkal pontosabb, árnyaltabb diagnózist eredményez, mint a radiológiai vizsgálatok. Másrészt a szakirodalomban található, ehhez a témához kapcsolódó közleményekben az arthrosis jelenlétét mindig a tökéletlenebb diagnózist adó radiológiai módszerekkel vizsgálták. A pontosabb diagnózist adó, arthroscopos vizsgálatokon alapuló összehasonlítás így növelte munkám eredményeinek értékét. Outerbridge
klasszifikációja
szerinti
II-III-IV.fokú
chondropathiás,
randomszerűen
kiválasztott 100 beteg képezte a vizsgálati csoportot, míg 100, randomszerűen kiválasztott nem , illetve I. fokú chondropathiás beteg alkotta a kontroll csoportot. Az. I. fok porcödémát jelent a vizsgálat alkalmával, ezért soroltam inkább az intakt, nem chondropathiás csoportba. A randomszerű kiválasztás alapját a műtéti napló számozása képezte. A chondropathiás 2
csoportba az első száz, páros sorszámú beteget választottam az összes károsodott porcú beteg közül. A kontroll csoportba a műtéti napló páratlan sorszámú, nem károsodott porcú betegei közül választottam ki az első százat. A chondropathia helye-az összehasonlíthatóság céljából- mindig a femur medialis condylusa volt. A betegek életkora 19-65 év között változott, az átlagéletkor 27 év volt. A nők- férfiak megoszlása a chondropathiás csoportban 63:37%, míg a kontroll csoportban 60:40%-nak adódott. Az elhízás indikátoraként a testtömeg index szerepelt, melyet a testtömeget elosztva a méterben kifejezett testmagasság négyzetével kiszámolva használtam. A testtömeget utcai ruházat nélkül mértem. A testtömeg index becslést ad a teljes test zsírszövet mennyiségére vonatkozóan, de annak eloszlását nem jelzi. Mivel a test zsírszövetének centralizációja, különösen az intraabdominalis és visceralis raktárakba, fokozottabb kockázattal jár az obesitassal társuló betegségek kialakulására, ennek összefüggését is vizsgáltam a térdízületi chondropathiákkal. Bár a zsírszövet eloszlásának értékelésére olyan precíz eljárások állnak rendelkezésre, mint a computer tomographia és a mágneses resonancia vizsgálat, klinikai vizsgálatomhoz egyszerűbb és olcsóbb módszert kerestem. Ezt a derék és csípő körfogat hányadosának mérése jelentette számomra. A derékkörfogatot éjjeli koplalás után mérjük, ezt könnyű volt osztályunkon megvalósítani, hiszen a műtétre érkező betegek éjszakai koplalást követően érkeznek a kórházba. A derékkörfogat mérési helye az alsó bordaív és a csípőlapát közötti távolság fele. A csípőkörfogatot a glutealis regió legszélesebb pontjai körül mérik. A hányados értéke normális esetben nem haladhatja meg az 1,0-t férfiak esetében, illetve a 0,85t nőknél. Analizáltam továbbá a vizsgált, illetve a kontroll csoportban a szérum cholesterin, húgysav szintjét, a diabetes mellitus előfordulását, illetve a betegek kórházi felvételekor mért systoles és diastoles vérnyomást. 87 beteg (49 nő, 38 férfi), ugyanennyi (40 jobb és 47 bal) térdében mértem az ízületi porc kompresszív keménységét, therapiás célból indikált arthroscopia során. A műtéti indikációk az alábbiak voltak: medialis meniscus sérülés 45 esetben, lateralis meniscus sérülés 2, elülső keresztszalag sérülés 21 alkalommal, chondropathia patellae 16, gonarthrosis 3 betegnél. A betegek életkora 22 és 59 év között változott, az átlagéletkor 29 év volt. Standard arthroscopos, anterolateralis behatolást használtam a műtétek során. A mérés során a kézben tartható porckeménységmérőt a térdízületbe vezetjük, referencia lemezét a porcfelszínhez nyomjuk, előre meghatározott 10 N erővel, mely a készülék monitorán ellenőrizhető és így kézzel beállítható. Rövid 1 másodperces indentációs 3
(deformitás kontrollált) méréseket végzünk. A porc ellenáll ennek a rövid, konstans deformitásnak és a majdnem azonnal, a szövetben kialakuló és az indenterre ható válasz erőt mérjük és használjuk a porckeménység indikátoraként. Ez a készülék monitorán közvetlenül leolvasható. Minden standard mérési helyen három mérést végeztem, s ezekből egy átlagértéket számolva jellemeztem az adott hely keménységét. A mérések előtt a műszert standard elastomer mintákon kalibráltam. Itt jegyzendő meg, hogy a mérések körülbelül tizenöt perccel hosszabbították meg a diagnosticus és therapiás arthroscopiák időtartamát. A porckeménység és a szövettani degeneráció összefüggésének vizsgálatánál ugyanazon 87 beteg anyagát dolgoztam fel, akiknél therapiás célból indikált arthroscopia során porckeménységet is mértem. Csak az Outerbridge makroszkópos klasszifikációja szerinti intact, vagy I. és II. fokú chondropathiás porcfelszínekből vettem mintát. A mérési helyekről származó biopsiákat szövettani analysisre a Mozaikplasztika (Smith and Nephew Endoscopy, Andover, Ma) műszerkészletének 2,7 mm-es csővésőjével nyertem. A mintavételt kórházam etikai bizottsága is engedélyezte, hiszen ez semmiféle károsodást nem okoz a beteg számára. 87 betegemnél, ízületeként 8 standard mérést számolva, 696 mérési eredményt kaptam. A mérési felszíneket tekintve 479 esett a normál vagy I.-II. fokú chondropathiás csoportba. 196 felszínből nyertem 2,7 mm-es mintákat, szövettani elemzésre. Szövettani metszeteimet két centrumban készítették és dolgozták fel. Az egyik központ a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Anatómiai Tanszéke volt, ahol Dr. Módis László Professzor Úr irányításával végezték el a kért munkát. A porcmintákat speciális formalin-alkohol keverékében, +4 C°-on juttattam el Debrecenbe, a műtétet követő napon. A másik vizsgáló centrum a Bristoli Egyetem, Akadémiai Reumatológiai Osztálya volt, ahol Anthony P. Hollander vezetésével egy nemzetközi hírű orvoscsoport készítette el a kiküldött biopsiák szövettani elemzését. A porcmintákat +4 C°-on tárolva, szárazon küldtem az angliai városba, gyorspostával, két nappal az operáció után érkeztek meg a centrumba. Bristolban Safranin-O, hematoxilin eosin (HE), collagen I. és collagen II. specifikus festéseket használtak, két utóbbi festéshez immunhistochemiai módszert alkalmaztak, 2,5, 10, és 20-szoros nagyításokkal, valamint polarisatiós technikával. Debrecenben, HE festést végeztek, polarisatiós fényben történő vizsgálat mellett, 2,5, 10-szeres nagyítással. Különleges hangsúlyt fektetve a Safranin-O-val történő festés eredményeire, mivel ez a proteoglykanokra specifikus festési eljárás, a porcdegeneráció stádiumát a Mankin-Shapiro szerinti szövettani pontrendszer szerint értékeltem. A porckeménység és a Mankin-Shapiro 4
pontrendszer közötti összefüggés vizsgálatára linearis regressios analysist használtam. A Mankin-Shapiro pontrendszer és a mért ízületi porckeménység közötti összefüggés mértékét a determináltsági együtthatóval határoztam meg, r². EREDMÉNYEK
Szignifikánsan magasabb testtömeg index átlagot találtam térdízületi chondropathiás betegeken, a nem chondropathiás kontroll csoport értékeihez viszonyítva. Ugyancsak szignifikánsan magasabb volt a 30-nál nagyobb testtömeg index-el rendelkezők aránya a chondropathiás csoportban, összehasonlítva a kontroll csoporttal. Az átlagos testtömeg index a II-III-IV. fokú chondropathiás csoportban 32,8 volt, míg a kontroll csoportban 26,1-nek adódott (p<0,05). 30-nál nagyobb testtömeg index 38,8%-ban fordult elő a chondropathiás csoportban, míg ez az arány 15,6% volt a kontroll csoportban. A különbség szignifikáns (p<0, 05). Az átlagos derék- csípő körfogat arány férfiaknál a chondropathiás csoportban (37 beteg adatai alapján) 1,07, míg a kontroll csoportban (40 férfi beteg) 0,96. A különbség szignifikáns (p<0,05). Ugyanezek a hányadosok a chondropathiás női csoportban (63 beteg) 0,91-nak, illetve a kontroll női csoportban (60 beteg) 0,83-nak adódtak. A különbség itt is szignifikáns (p<0,05). Megállapítható, hogy a test zsírszövet eloszlásáról tájékoztatást adó derék- csípő körfogat hányados a chondropathiás csoportokban szignifikánsan nagyobb volt. A nemek szerinti bontást az tette szükségessé, hogy a hányados normál értékei is különbözőek nemek szerint. Így férfiak esetében ez az érték nem haladhatja meg az 1,0-t, míg nőknél a 0,85-t. Diabetes mellitus 7,4 %-os gyakorisággal fordult elő a II-III-IV. fokú chondropatiával kezelt arthroscopián átesett betegek között. A nem vagy csak I. fokú chondropathiás csoportban ez az arány 5,7 %. A különbség nem szignifikáns. A serum cholesterin és húgysavszintek között nem volt szignifikáns különbség a két betegcsoport között. A Hgmm-ben kifejezett átlagos systoles vérnyomás 174,4 volt a chondropatiával rendelkező csoportban, míg 158,8 volt a kontroll csoportban. Az átlagos diastolés vérnyomás 95,4, illetve 86,1-nek adódott a két csoportban. A szignifikánsan magasabb értéket itt is a károsodott hialinporcú betegek mutatták.
5
87 beteg, ugyanennyi operált térdízületével számolva, nyolc intraarticularis standard porckeménység mérési helyet figyelembe véve, 696 mérési adatot dolgoztam fel. Az átlagos porckeménység a femuron nagyobb volt, mint a patellán vagy a tibián. A femuron a condylusokat borító porc keményebb volt, mint a patelláris felszínt képező. A térdízületben mért porckeménység a lateralis femur condyluson volt a legnagyobb, míg a legkisebb a medialis tibia condyluson. A femur medialis condylusán mért átlagos keménység: 4,8 N volt, míg a lateralis condyluson ez az érték 5,2 N, a legnagyobb a térdízületen belül. A torchlea femorison, medialisan mért érték 4,2 N, míg lateralisan 4,6 N volt. A tibia medialis condylusán 2,4 N, míg a lateralis condyluson 3,2 N-nak adódott. A térdkalács átlagos porckeménysége medialisan 3,1 N, lateralisan 3,3 N. A Mankin-Shapiro pontértékek 1 és 8 között változtak az adott mérési helyek szövettani mintáiban. Az átlagos Mankin-Shapiro pontérték 5-nek adódott a vizsgált 196 metszetben. Szignifikáns összefüggést találtunk a mért porckeménység és a Mankin-Shapiro pontrendszer között négy standard mérési helyen: a lateralis femur condyluson, valamint a medialis femur condyluson, illetve a medialis és lateralis tibia condyluson. A determináltsági koefficiens a lateralis femur condylusra vonatkoztatva: r2=0,82 volt, míg ugyanez az érték a medialis femur condylusra 0,79-nek adódott. A medialis tibia condylus determináltsági együtthatója 0,72, a lateralis tibia condylus együtthatója pedig 0,75-t mutatott a számítások alapján. Ezek az értékek azt jelzik, hogy például a lateralis femur condylusból származó biopsiák MankinShapiro pontértékeinek 82%-a szoros összefüggést mutatott az ugyanitt mért porckeménység értékekkel. Ugyanezek az értékek a medialis femur condyluson 79%-nak, a medialis tibia condyluson 72%-nak, míg a lateralis tibia condyluson 75%-nak adódtak. Nem találtam összefüggést a Mankin-Shapiro pontrendszer egyes, különválasztott kategóriái (felszíni integritás, szerkezeti és cellularis eltérések, a matrix festődése, tidemark integritás) és a mért ízületi porckeménység között. EREDMÉNYEIM GYAKORLATI JELENTŐSÉGE Az obesitas és térdízületi chondropathia közötti összefüggés jelentősége igen nagy. Először is munkámban a porcdegenerációt arthroscopos leletekkel jellemeztem. Erre a szakirodalomban -obesitással kapcsolatos vizsgálatok kapcsán- nincs példa. Ilyen jellegű tanulmányokban az arthrosist radiológiai módszerekkel értékelik. Mivel az arthroscopos lelet sokkal precízebb, pontosabban írja le a porckárosodás kiterjedését, súlyosságát, lokalizációját, ezért e leletek adatainak felhasználása sokkal pontosabb eredményekhez vezet, összevetve a radiológiai 6
értékelésekkel. Szignifikánsan magasabb testtömeg index átlagot és derék-csípő körfogat hányados átlagot találtam térdízületi chondropathiás betegeken. Eredményeim alapján az obesitas inkább direkt, mechanikai hatással játszik szerepet a chondropathiák kialakulásában. Így pedig táplálkozási intervencióval, az ismertetett metabolicus syndroma kezelésével megelőzhető lenne a chondropathiák kialakulása. Ez pedig a gyakorlati orvoslás számára is használható következtetés. Felmerül a kérdés, hogy mi a gyakorlati jelentősége porckeménységgel kapcsolatos vizsgálataimnak. A mindennapi térdsebészeti gyakorlatban gyakran kerültem abba a helyzetbe, hogy ízületi csőtükrözés kapcsán kellett megítélnem a csúszófelszínek porcborítékának állapotát. Hiszen ha elfajulást találtam ebben a szövetben, az meghatározta további sebészeti ténykedésemet. A hialinporc állapotát a vizsgálóval való tapintással kellett megítélnem. Ezt tökéletlen eszköznek éreztem egy ilyen fontos értékelés meghozatalában. Fontos a döntés, mert például egy középkorú betegnél, ha a medialis ízületi compartment degenerált, varus tengelyeltérés van, s a lateralis compartment ép, akkor magas tibia osteotomiával a terhelés áthelyezhető a lateralis ízületi félre, így megelőzve a medialis oldal további degenerációját. Ennek a lateralis oldali porcborításnak az állapotát kellett megítélnem a makroszkópos megjelenés, s az ízületi vizsgálóhoroggal észleltek alapján. A vizsgálóval érezhető a porc felpuhulása, ami közismerten első jele lehet e szövet degenerációjának. Azonban a puhulás mértékének megítélése rendkívül szubjektív ily módon. Ezért kerestem objektívabb módszert erre a vizsgálatra. A nemzetközileg is széles körben alkalmazott Artscan 1000, arthroscopos porckeménység mérőben találtam meg ezt az eszközt. 87 beteg térdének vizsgálata során 696 mérési adatot szolgáltatva, térdízületi porckeménységi térképet alkottam. Így sikerült egy biomechanikai markerral (keménység) objektívan jellemezni az ízfelszíneket borító üvegporc állapotát. Ennek ismerete segíthet intraoperatív döntésekben, hiszen ha a mért érték ettől eltér, a porcszövet degenerációja megindult. Tapasztalataim szerint a méréseknek csak a porcdegeneráció korai stádiumában van konzekvenciája, hiszen ilyenkor hozzájárulhatnak egy korai diagnózis felállításához, illetve preventív műtétek indikációjának részét képezhetik. Fenti példámnál maradva, ha a laterlis oldal porckeménység mérése szöveti degenerációt mutat, akkor súlyos esetben a tengelykorrekciós osteotomia elvégzése nem indokolt, mert úgymond a lateralis ízületi oldal sem alkalmas az osteotomiából adódó fokozott terhelés elviselésére. Így a beteg panaszai nem szűnnének meg. Ily módon a porckeménység intraoperatív mérésével elkerülhető egy felesleges, megkésett korrekciós műtét elvégzése. Ez lehet a gyakorlati jelentősége ezeknek a méréseknek.
7
Méréseim gyakorlati eredménye továbbá, hogy az egészséges térdízület hialinporc felszíneinek keménysége alapján a már említett ízületi térképet hoztam létre. Ez az ízületi térkép képezheti az alapját azoknak az intraoperatív méréseknek, amikoris a mért porckeménység értéket a károsodott területtel azonos lokalizációjú, egészséges porcfelszín keménységéhez viszonyítják. Ily módon rövid idő alatt, intraoperatív körülmények között eldönthető, hogy károsodott-e a makroszkóposan esetleg épnek tűnő porcszövet. Természetesen tisztában vagyok e műszerek rendkívül magas árával. Hiszen az általam használt gép is csak osztályom és munkahelyi vezetőm munkájának nemzetközi elismeréseként, referencia munkáért cserébe vált hozzáférhetővé és használhatóvá. A nemzetközi szakmai tendenciákat látva mégis ki kell jelenteni, hogy e mérőműszerek egyre szélesebb körben alkalmazottak, mérlegelve a beteg számára nyújtott előnyöket is. Mik ezek az előnyök? Ízületi porcbetegségek korai diagnózisa, így korábbi sebészi intervenció lehetősége.
Közreműködés
műtéti
indikációkhoz,
porcregeneráló
készítmények
hatékonyságának ellenőrzése, ízületi betegségek monitorizálása. S ami igen fontos, a dolgozatom első fejezeteiben ismertetett porcplasztikai eljárások eredményének intraoperatív értékelése, azaz hogy sikerült-e a sebészi eljárás során hialin értékű porcfelszínt létrehozni. Munkám további gyakorlati haszna, hogy sikerült egyértelmű, fordított korrelációt kimutatni a térdízületi hialinporc keménysége és szövettani degenerációjának mértéke között. Tehát minél puhább a hialinporc, annál előrehaladottabb a benne zajló degeneratív folyamat. A fenti fordított összefüggés kimutatásával bebizonyítottam az ízületi porckeménység mérés létjogosultságát degenerált porcfelszínek esetében is. Hiszen ilyenkor, intraoperatív körülmények között, indirekt módon kapunk információt a szövet elfajulásáról, a porckeménységben beálló és mérhető változásként. Ezek a vizsgálataim a hialinporc betegségeinek korábbi diagnosztizálást teszik lehetővé, ily módon hozzájárulva a népbetegségnek számító arthrosis megelőzéséhez, illetve progressziójának csökkentéséhez.
8
A tézisek alapját képező dolgozatok és előadások, poszterek Tudományos dolgozatok
Hangody L., Kish G., Kárpáti Z., Szerb I., Udvarhelyi I., Tóth J., Diószegi Z., Kendik Zs.: Autogenous osteochondral graft technique for replacing knee cartilage defects in dogs. Orthopaedics International Edition. 5: 175-181, 1997 Hangody, L. Kish G., Kárpáti Z., Szerb I., Eberhardt R.: Treatment of osteochondritis dissecans of the talus: the use of the mosaicplasty technique. Foot and Ankle International. 18: 628-634, 1997 Hangody L., Kish G., Kárpáti Z., Szerb I., Udvarhelyi I.:
Arthroscopic autogenous
osteochondral mosaicplasty for the treatment of femoral condylar articular defects. Knee Surgery Sports Traumatology Arthroscopy. 5: 262-267, 1997 Hangody L., Szerb I., Sükösd L.: Cartillage and chondrocyte transplantation and current concept of cartilage repair. APLAR J Rheumatol 2: 179-185, 1998 Hangody L., Kish G., Szabó Zs., Kárpáti Z., Szerb I., Gáspár L., Módis L.: Mosaicplasty for the treatment of Osteochondritis Dissecans of the Talus: Two to Seven Year Results in 36 Patients. Foot and Ankle International 7: 552-558, 2001 Szerb I., Hangody L., Kárpáti Z.: Az ízületi hialinporc keménységének artroszkópos mérése. Magyar Orthop Traumat XLV Supplementum 1: 78, 2002 Szerb I.: Balesetek, sérülések. Medicus anonymus 9. 27-30, 2003. Szerb I., Hangody L., Kárpáti Z.: Az ízületi hialinporc biomechanikai tulajdonságainak in vivo vizsgálata. Osteol Közl 2: 77-83, 2003 Szerb I., Hangody L., Kárpáti Z.: A térdízületi hialinporc keménysége és szövettani degenerációja közötti összefüggés in vivo vizsgálata. Osteol Közl 4: 213-220, 2003
9
Szerb I.: Az elhízással társuló mechanikai, metabolikus tényezők és vérnyomás kapcsolata a térdízületi kondropátiákkal. Osteol Közl 2: 76-80, 2004 Imre Szerb, László Hangody, Zsófia Duska, Novák Pál Kaposi: Mosaicplasty: Long-Term Follow-Up. Bull Hosp Joint Dis. 63:54-62, 2005. Imre Szerb, Zoltán Kárpáti, László Hangody: In vivo arthroscopic cartilage stiffness measurement in the knee. Arthroscopy 2005. Közlésre elfogadva. Imre Szerb, László Hangody: Osteochondral Defects. Foot and Ankle Clinics 2005. Közlésre felkérve. Könyvfejezetek Imre Szerb: The relationship between the in vivo measured stiffness and the histological stage of degeneration of human knee articular cartilage. 5th Symposium of the International Cartilage Repair Society, International Proceedings, 203206. Medimond S.r.l. 2004.
László Hangody, Imre Szerb, Zsófia Duska, Novák Pál Kaposi: Autologous Osteochondral Transplantation: The „Mosaicplasty” Technique. Fejezet az Insall&Scott: Surgery of the Knee, 4/e könyvben, kiadó: Churchill Livingstone 2005., imprint Elsevier Inc. László Hangody, Imre Szerb, Zsófia Duska, Husam Rahmeh: Unloading osteotomy and cartilage repair with mosaicplasty; Imre Szerb, László Hangody, Zsófia Duska: OATS-mosaicplasty: indications, technique and results; László Hangody, Imre Szerb: Mosaicplasty in chondral defect of high demand athletes;
10
Imre Szerb, László Hangody, Zsófia Duska: Open and arthroscopical mosaicplasty in the treatment of osteochondritis dissecans in the knee;
Imre Szerb, László Hangody, Zsófia Duska: Mosaicplasty-OATS problems, complications and failures; László Hangody, Imre Szerb: Mosaicplasty in the treatment of osteochondritis dissecans in the talus; In "Basic Science and Clinical Repair of Articular Cartilage Defects: Current Status and Prospects". Edited by: S. ZANASI,
M. BRITTBERG,
M. MARCACCI with the
collaboration of R. CANCEDDA, Timeo Editore, 2005.
Tudományos előadások, poszterek, idézhető absztrakttok
Szerb I., Hangody L., Kárpáti Z.: Insall method for ACL reconstruction 1. díjas poszter. 4. SICOT (Societe Internationale de Chirurgie Orthopedique et de Traumatologie) Trainees Meeting 1993. 04.17. Erlangen, Németország
11
Hangody L., Kárpáti Z., Szerb I.: Osteochondral autograft implantation in the treatment of knee chondropathy. 1. díjas poszter. 6. ESSKA ( European Society of Sports Traumatology, Knee Surgery and Arthroscopy) Kongresszus, 1994. Berlin, Németország Hangody L., Kárpáti Z., Szerb I.: Autogenous osteochondral mosaicplasty in the treatment of osteochondritis dissecans of the talus. 1. díjas poszter. 7. ESSKA ( European Society of Sports Traumatology, Knee Surgery and Arthroscopy) Kongresszus, 1996. Budapest Szerb I.: Az ízületi porc keménységének artroszkópos mérése Ph.D. Tudományos Napok absztraktja, 2000. február 16-17. Budapest Szerb I., Hangody L.: Smith-Nephew Workshop: Steps of the Mosaicplasty procedure III. ICRS (International Cartilage Repair Society) Szimpózium, 2000. április 27-29. Göteborg, Svédország Szerb I.: Vendégelőadások ortopédia, traumatológia tárgykörben Cambridge University, Grace College, 2000. május 2-31. Cambridge, Anglia Szerb I., Hangody L.: Arthroscopic articular cartilage stiffness measurement in the knee 9. ESSKA (European Society of Sports Traumatology, Knee Surgery and Arthroscopy) Kongresszus, 2000. szeptember 16-20. London, Anglia Szerb I.: Vendégelőadások ortopédia, traumatológia tárgykörben Cambridge University Grace College, 2001. január 2-31., Cambridge, Anglia Vendégelőadások ortopédia, traumatológia tárgykörben Szerb I., Hangody L., Kárpáti Z.: Az ízületi hialinporc keménységének artroszkópos mérése. A Magyar Ortopéd Társaság 44. Kongresszusa, 2001. május 24-26., Zalakaros Szerb Imre: Szelektív COX2 gátlók szerepe az aszeptikus protézis lazulásokban. A Magyar Ortopéd Társaság 44. Kongresszusa, 2001. május 24-26., Zalakaros Szerb Imre: Szelektív COX2 gátlók szerepe az aszeptikus protézis lazulásokban. A Magyar Traumatológus Társaság Kongresszusa, 2001. május 17-19., Szeged 12
Szerb I., Berkes I., Dobos J.: Meniscal injuries in top athletes. EFORT (European Federation of National Associations of Orthopaedics and Traumatology) 5. Kongresszusa, 2001. június 5. Rodosz, Görögország Szerb I., Hangody L., Kárpáti Z., Pánics I.: Cartilage stiffness measurement in the knee. CEOC (Central European Orthopaedic Congress), 2002. június 1. Dubrovnyik, Horvátország Szerb I., Hangody L., Kárpáti Z.: Az ízületi hialinporc keménységének artroszkópos mérése. A Magyar Ortopéd Társaság 45. Kongresszusa, 2002. június 20. Pécs Udvarhelyi I., Hangody L., Kárpáti Z., Pánics I., Szerb I.: New device of tibial resection guide at unicondylar knee replacement. Poszter. CEOC (Central European Orthopaedic Congress), 2002. június 1. Dubrovnyik, Horvátország Szerb I., Hangody L., Kárpáti Z.: Cartilage stiffness as early sign of knee osteoarthritis. Poszter. EFORT (European Federation of National Associations of Orthopaedics and Traumatology) Instrukciós kurzus, 2002. október 24-26. Krakkó, Lengyelország Szerb I., Hangody L.: Mosaicplasty in the treatment of the chondropathies of the knee Münsteraner Streitgespräche, 2003. január 31. Münster Szerb I., Hangody L., Kárpáti Z., Pánics I.: Cartilage stiffness as an early sign of degenerative process in the knee. EFORT (European Federation of National Associations of Orthopaedics and Traumatology) 6. Kongresszusa, 2003. június 7. Helsinki Szerb I.: Az ízületi hialinporc keménysége és szövettani degenerációja közötti összefüggés in vivo vizsgálata. Magyar Artroszkópos Társaság Kongresszusa, 2003. november 29. Budapest Szerb I., Hangody L., Kárpáti Z., Pánics I.: The relationship between the in vivo measured cartilage stiffness and the histological stage of degeneration. Poszter. 11. ESSKA (European Society of Sports Traumatology, Knee Surgery and Arthroscopy) Kongresszus, 2004. 05. 0306. Athén, Görögország
13
Szerb I., Hangody L., Kárpáti Z.: The relationship between the in vivo measured cartilage stiffness and the histological stage of degeneration. ICRS (International Cartilage Repair Society) 5. Szimpózium 2004. 05. 26-29. Ghent, Belgium Szerb I., Balogh I., Komora C.: Izotópos térdízületi synovectomiával szerzett korai tapasztalataink. A Magyar Ortopéd Társaság 47. Kongresszusa 2004. június 9-12. Szeged Szerb I.: The relationship between the in vivo measured cartilage stiffness and the histological stage of degeneration of human knee articular cartilage. 10th PanArab Orthopaedic Association Congress 2004. november 29-december 2. Kairó, Egyiptom Szerb I.: Visitor plenary lecture: Articular cartilage transplant. The Libyan Orthopaedic Association 12th Conference 2004. december 7-8. Sirte, Líbia Szerb I.: Minimál invazív műtéti eljárások az orthopédiában. Réthy Pál Kórház tudományos ülése 2005. február 3. Békéscsaba Szerb I., Hangody L., Kárpáti Z., Pánics I.: The relationship between the in vivo measured cartilage stiffness and the histological stage of degeneration of human knee articular cartilage. Poszter EFORT (European Federation of National Associations of Orthopaedics and Traumatology) 7. Kongresszusa, 2005. június 2-9. Lisszabon, Portugália Szerb I., Pánics I., Hangody L.: Az ízületi hialinporc keménysége és szövettani degenerációja közötti összefüggés in vivo vizsgálata. Magyar Artroszkópos Társaság Kongresszusa, 2005. október 1. Budapest
14
