AZ ÉLETRAJZI TANULMÁNYOK LEHETŐSÉGEI A NŐI ÉLETUTAK KUTATÁSÁBAN DR. M OLN ÁR LÁSZLÓ A női életutak, az egyes életszakaszokban a munka szerepének kutatása során egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a hagyom ányos szociológiai és dem ográfiai m ódszerek nem elégségesek a női élettör ténetek ilyen megközelítéséhez. Olyan módszer iránt merült fel igény, amely a) alkalmas a társadalmi kapcsolatrendszerbe beágyazott egyéni élettörtén et nyom onkövetésére, b) segítségével biztosítható az egyéni élettörténetek objektív körü lm én yein ek (családi életkörülmények, m unkahelyi körülm ények, társadalmi struktúra) és az egyes szaka szokban az élettev ék en y ség ek n ek a vizsgálata, c) végül alkalmas a szem élyiség családdal és munkával összefüggő pszichikai folyam atai nak (motivációk, attitűdök) megragadására is. Ugyanis az otthonon kí vüli munka szerepe a nők életútjában ezek nélkül nem érthető meg. M indezeknek a követelm ényeknek az életrajz módszer felelt meg, de nem az eddig ismert, változatlan formában. Ahhoz, hogy a női élet utak vizsgálatára alkalmas legyen, a szociológiában használatos élet rajz módszert egyesíteni kellett az átlagember életrajzára vonatkozó dem ográfiai módszerrel, sőt meg kellett kísérelni a népszámlálási és népm ozgalm i statisztika adatforrásainak bevonását is az életrajz m ód szerbe. Ezzel nyeri el az életrajz módszer azt a jelleget, amely lehetővé teszi a korszerű adatgyűjtés és adatfeldolgozás követelm ényeinek ér vényesítését. így végsősoron az életrajz m ódszer olyan irányú fejlesz tésének igénye merült fel, amely egyaránt alkalmas egyéni életutak és töm egjelenségek longitudinális megragadására. A z életrajz módszert a szociológiában F. Znaniecki alapozta meg A lengyel paraszt Európában és Am erikában c. művében, amit W . 1. Thomassal együtt írt és 1918— 1921 között adtak ki az Egyesült Á lla mokban öt kötetben. Forrásanyaga a „szem élyes dokum entum ok” v ol tak. Znaniecki volt az, aki a személyes dokum entum ok fontosságát a szociológiában felism erte és abból egy önálló szociológiai m ódszert: az önéletrajz módszert fejlesztette ki. H árom féle dokumentumot hasz nált fel az új módszer megalkotásához: a magánleveleket, a saját élet történetet (az önéletrajzot) és meghatározott témáról írt nyilatkoza tokat. A leglátványosabb forrást a személyes levelezés jelentette,
É L E T R A J Z I
T A N U L M Á N Y O K
439
amely egészen eredeti megoldás volt a szociológia történetében. Az önéletrajzot (egy lengyel emigráns, W ładysław W isniewski önélet rajza) egy önálló kötetben (3. kötet) adták ki, amelyhez Znaniecki ter jedelm es bevezetést írt, m egalapozva az önéletrajz tudom ányos rang ra emelését. Ezzel bevezette az önéletrajz módszert a szociológiába. Részletesen akkor dolgozta ki, amikor 1920-ban visszatért Lengyel országba és elfoglalta a poznani egyetem katedráját. 1921-ben Poznan ban (Szociológiai Intézet) m eghirdette az „E gy munkás önéletrajza” c. versenyt, azzal a céllal, hogy „m egvizsgálja a munka társadalmi kö rülm ényeit Lengyelországban” . Eredm énye 149 emlékirat lett. U gyan csak Poznanban fejlesztette ki azt a módszert, amely előre megadott témáról nyilatkozatok írását kérte. (1928-ban versenyt rendeztek: „m it jelent a m egkérdezett számára Poznan városa” címmel.) Az önéletrajzi módszer olyan népszerűvé vált a lengyel társada lomkutatásban, hogy időnként „lengyel m ódszernek” is nevezik. A módszer legdinam ikusabb fejlődésen a felszabadulás után ment ke resztül, amit „naplóírási fenom énnak” neveznek. Ennek eredm énye ként egy több mint 5 ezer ifjúsági önéletrajzból álló gyűjtem ényt ad tak ki 10 kötetben, az „TJj falusi nemzedék a Lengyel Népköztársaság ban” címmel. Olyan témákat tartalmaz, mint a nemzedéki előrehala dás, új szakmák a falun, gazdaság és család, a paraszttól a m ezőgaz dáig stb. Az önéletrajzi módszer világszerte teljesen elismert lett a szociológiában, bár nem minden országban használják a kutatók. így eddig a m agyarországi szociológiában sem fejlődött ki. Znaniecki életm űvének méltatója Z. Dulczewski (1975) két alap problémát említ az önéletrajzi m ódszerrel kapcsolatban: a versenyek során kért önéletrajzok nem feleltek meg a statisztikai reprezentativi tás elvének, amiből az is következett, hogy az önéletrajzok adatainak számszerű kategóriákban való kifejezése és egyben feldolgozásuk során a korszerű statisztikai-matematikai m ódszerek alkalmazására nem igen volt lehetőség. Befejezésként ezt írja: „G ondolnunk kell azonban arra, hogy a statisztikai és matematikai módszerek alkalmazása a szocio lógia legújabb fejlődési fokának a jelensége és nem szabad ezzel a mértékkel értékelni a korábbi tudom ányos eredményeket. Ez nem je lenti azonban azt, h ogy az önéletrajzi módszer nem felelhet m eg az új idők követelm ényeinek. . . . Nem kizárt, hogy nemsokára új lép csőfok kezdődik az önéletrajzi rendszerek fejlődésében a statisztika és a matematika felhasználásával.” Ehhez kívánunk mi hozzájárulni, amikor a szociológiai életrajz módszert a dem ográfiában használatos, az átlagember életrajzára v o natkozó módszertani megoldásokkal egyesitjük, bekapcsolva a statisz tikai kohorszelemzés módszereit is. A szociológiai és a dem ográfiai életrajz módszer egyesítését a női életutak vizsgálatában három oldalról közelítettük m eg: 1. esettanul mányok készítésén keresztül, am ely az egyéni élettörténetet adja, 2. társadalmi csoportok kollektív élettörténetének vizsgálatával sta tisztikai m intavétel alapján, 3. női kohorszok élettörténetének végig kísérése a népszámlálási és népm ozgalm i statisztika alapján.
440
DR.
M O L N Á R
L A S Z L Ú
Esettanulmányok A z esettanulmányokat „életrajzi tanulm ányok” -nak is nevezhet jük, am elyeket a kiválasztott szem élyekkel folytatott többszöri interjú (interjúsorozat) során, az életrajz-m ódszernek m egfelelő, arra épülő sajátos felvételi terv alapján készítettünk. A felvételi tervben az egyé ni élettörténet dem ográfiai mutatóira és a munka szerepére vonatkozó kérdések az egyes életszakaszok egymásutánjának m egfelelően követ keztek. Magát az életrajzi tanulmányt a kérdező kutató írta m eg az interjú-sorozat dokum entum jellegű anyagának szelektálása alapján. M ódszertani szem pontból az esettanulmányok kísérleti szerepet töl töttek be: a női életút szakaszainak felderítésére irányultak. A z életrajzi tanulm ányok módszerének kidolgozásánál felhasz náltuk a néprajzban használatos életrajzi elbeszélések tanulságait. Ezek módszertani lényegét Manga J. (1974, pp. 398— 399) így foglalja össze: az önéletrajzi írásokra „az események objektív megítélése m el lett a szubjektivitás is jellem ző. A parasztíró önmagáról, saját életé ről vagy szűkebb környezetéről szól, erről m ondja el vélem ényét, az ezzel összefüggő élm ényeit és természetesen az ő látásmódjának, ér zelmi világának, ítéletalkotási készségének m egfelelően. S ez a látás mód sohasem szakad el teljesen annak a szűkebb közösségnek, am ely ben az író gyermekkorának, felnőttkorának jelentős részét töltötte, tradícióitól, szokásaitól sem. Mindezek együttvéve —■ ha nem is egyenlő arányban — együtt határozzák meg azt is, hogy az életrajzíró saját életének, saját környezetének m ely eseményeit, történéseit, epi zódjait tartja fontosnak és m ondja el, emeli ki, és azt is, hogy m elyik nek csak említését, vagy részletes elmondását tartja szükségesnek.” Ezek az elbeszélések tulajdonképpen visszaemlékezések: „ A mondani valók minden esetben jelentős életút megjárta után íródtak . . . az eietrajz egyform án tükrözője annak a múltnak is, amit az életrajzíró egyénileg élt át, és annak is, ami szűkebb közösségének jutott osz tályrészül. M indamellett igen gyakran olyan, az egyéniséget meghatá rozó vonásokra is rátapinthatnak, am elyek katartikus élm ények szint jére em elkednek” . . . Ezek az önéletrajzok nem tudom ányos m ódszer rel készültek: „az életrajzi vallomások valóságos egyéni életeket m u tatnak be, s elsősorban a szegényparaszti életformának . . . a sajátos ságait tárják fel . . . íróik sem m iféle útbaigazítást nem kaptak, m on danivalójuk tárgyára és terjedelm ére vonatkozóan tanácsot sem ad tunk nekik, tehát m unkájukat m indenfajta befolyás nélkül írták m eg". A mi esettanulmányaink meghatározott — dem ográfiai és szo ciológiai alapon kidolgozott — felvételi tervre épültek és interjú-so rozaton keresztül jöttek létre. Ez utóbbi tekintetben a lengyel szo ciológiában használatos önéletrajzi tanulmányoktól — amik szintén m eghatározott kutatási terv alapján készülnek, de a megkérdezett szem ély írja le élettörténetét — is különbözik. Ez az eltérés nem fo r mai kérdés: ugyanis mi bizonyos dem ográfiai és szociológiai mutatók nak olyan nagy szerepet szánunk a női életszakaszok elhatárolásában, hogy azok egységes értelmezésére van szükség minden interjúban.
É l e t r a j z i
t a n u l m
á n y o k
441
Ezek olyan mutatók, am elyek m egterem tik a kapcsolatot a csoport életrajzzal és a kohorszelemzés mutatóival. Ennek következtében mi a módszerünket nem ,,önéletrajz” -nak, hanem ,,életrajz” -nak ne vezzük. Az életrajzi esettanulmányok módszerének kidolgozásánál fel használtuk a hazai szociográfiában kialakult életrajz leírásokat. Minta ként állt előttünk Illyés G y. (1969) rem ek életrajzi m odellje, amit egy pusztai zsellér szolgálati cselédkönyve alapján tár az olvasó elé. A személyi adatok ismertetése után a következőket írja: „T óth bácsit a személyleírás alapján sem találom ” . Mégis „olyan kísértetiesen is merős, hogy mind e töredék képzeletem ben hirtelen term észetfölötti alakzattá ugrik össze. Fajának óriási példányaként áll előttem Tóth bácsi.” M ajd leírja életének sűrített, elképzelt, de a pusztai zsellérekre tipikus alakulását a születéstől a halálig. Illyés Gy. szociográfiájából a mai szociológia is sokat meríthet, abban a törekvésében, hogy m eg honosítsa az életrajz módszert a hazai társadalomtudományban. A szociográfiai életrajz tanulságos a szociológus számára, mivel az élettörténet leírását kom plexen adja, amely az emberi élet minden lényeges oldalára kiterjed. Ebben központi helyet foglal el a munka tevékenység és a család, a paraszti értékrend két alapeleme. A szo ciográfiai életrajzban az életút mutatói egzaktan különválasztva nem szerepelnek az élettörténet vázolása során. N agyon tanulságos, ahogy az életút esem ényeinek leírását összeköti az egyénnek a családi és társadalmi struktúrában elfoglalt helyével, a konkrét történeti szituá cióval. Az egyéni életút a szociográfiai életrajzban mindig szervesen beépített a társadalmi környezetbe. V égül előnye, hogy lehetővé teszi az egyéni élettörténeteken keresztül réteg életút típusok leírását (pl. pusztai zsellér típusa). A z esettanulmányok m ódszerének kidolgozása során arra a kö vetkeztetésre jutottunk, hogy az emberi élettörténet tanulmányozásá ban három dolgot kell figyelem be venni: 1. az egyéni életciklust, 2. a generációk láncolatát, 3. a társadalmi struktúrát és annak történeti változásait. Erre a három — egymással egybefonódó — tényezőre E. Erikson is utal (in: Enciklopédia), azonban 6 az életciklusok tar talmi folyam atait és szakaszait pszichoanalitikus m ódon értelmezi, ami lényegileg eltér a mi dialektikus materialista felfogásunktól. Az eset tanulmányok akkor tükrözik hűen az egyéni élettörténetet, ha az egyé neket egy adott generáció tagjaként értelmezzük és mint a generáció elemei futnak be egy élettörténetet, egy m eghatározott társadalom történeti fejlődésben. A z egyéni élettörténet mint generációtörténet, kiteljesedett élet esetében átfogja 60— 80 év társadalomtörténetét. A társadalomtörténeti események, am elyek a történetileg m ozgó tár sadalmi és politikai struktúrát jelentik, hátteret adnak az egyéni élet történetnek és egyben azt nagy m értékben determinálják. A z egyéni élettörténetek tanulmányozásában is érvényes az, hogy „az em ber lényege a maga valóságában a társadalmi viszonyok öszszessége” (M arx Tézisek Feuerbachról, 1973). A z egyéni em beri tevé kenység szabadsága a m indenkori társadalmi viszonyok meghatározó szerepén belül érvényesül. Az individuális életutak egyéni döntések-
442
DR.
M O L N Á R
L A S Z L Ű
bői állnak össze. M inden döntés a továbbképzésről, házasságról, szü lésről, munkábaállásról stb. visszavonhatatlan lépést jelent az életút alakításában. A már m egtett lépések értelmében az életutak m egmá síthatatlan folyam atot képeznek, aminek eredm énye az életpályák sajátos felépülése és belső logikája (R. Dröll, 1974). E szerző az élet pálya logikáján azt a következetességet érti, amellyel az egyének egy m eghatározott pozíciót elérnek, ill. elérni óhajtanak. Ennek fényében érthető m eg az, hogy m ely lépések voltak logikusak az életpályán és m elyek voltak hibásak. A z életpálya felépítésén pedig az életút struk túráját érti, azt a módot, ahogyan az em ber döntéseivel létrehozza az életpálya egymás után következő szakaszait. Több mint 10 ezer életpálya tanulmányozása során arra a következtetésre jutott, hogy vannak logikus életpályák, am elyeknél minden lépés következetesen az előzőből fakad és a következőkhöz vezet — ezek a sikeres élet pályák. Vannak logikátlannak tűnő életpályák, amelyek sok hibás lépést és kerülőutat mutatnak fel; többnyire sikertelenek, de vannak köztük sikeres életpályák is. A nők életpályájának fontos sajátossága az erős kitartás az egyszer felism ert lehetőségnél. Mi az életpálya felépítésében inkább az objektív logikát hangsú lyoznánk. Fontosnak tartjuk a társadalmi környezet meghatározó jellegét, de az egyéni döntések alapvető determináló szerepét is a további életút alakulására. Főleg abban térünk el az idézett szerző től, hogy szerintünk nem a pozíció az a mérce, ami az életút logikus voltát meghatározza, hanem inkább maga a sokoldalú, gazdag, har monikus élet megvalósítása, nem a minél magasabb pozíció elérése, hanem inkább a munkával való megelégedettség. Ü gy véljük, hogy a nők életpályájának alakulásában nagyobb szerepet kapnak a bioló giai adottságokhoz kapcsolódó társadalmi tényezők (funkciójuk a családok és a népesség reprodukciójában: az anyaság). A z élettörténeti esettanulmányok fontos módszertani kérdése, hogy az életút esem ényeire vonatkozó elbeszélésekben értékek, az objektív történések mellett, azokkal egybefonódva m otivációk és be állítódások is szerepelnek. Ez alapvetően előnye az esettanulmá nyoknak a társadalomkutatásban. Ugyanakkor azt a nehézséget, ill. követelm ényt is állítják, hogy az események és azok szubjektív ér tékelése ne m osódjék össze: az elbeszélés során az objektív élettör ténet ne oldódjék fel a vélekedésben, esetleg hiedelmekben. Ezt nem könnyű megvalósítani, m ivel visszamenőleg mindent nem lehet do kumentálni. Továbbá, m ivel a visszaemlékezések gyakran a meg nem oldott konfliktusok feltámadását jelentik, azokban nagy szerepet kaphatnak a válságos helyzetek (R. Butler, 1973.) M indebből követ kezik, hogy az esettanulmányok összeállításához alkalmazott interjú sorozat lebonyolítása nem egyszerű technikai folyamat, hanem maga is közvetlenül kutatói értékelést és szelekciót kíván. Az esettanulmányok készítése során 32 női élettörténetet ele meztünk. Az egyéneket a társadalmi rétegződés kritériumai szerint választottuk ki, nagy súlyt helyezve a dem ográfiai mutatókra, mivel életút vizsgálatról van szó. A rra törekedtünk, hogy a megkérdezett egyének a társadalmi rétegek „képviselőinek” szerepét töltsék be és
É L E T R A J Z I
T A N U L M Á N Y O K
443
egyéni életútjuk tanulmányozásán keresztül társadalmi rétegekre jel lemző tipikus életutakat ism erjünk meg. A b b ól indultunk ki, hogy az esettanulmányok „a minták m intájaként” értelmezhetők (E. W. Burgess, in: ed. by Cottrell, stb.) Burgess hangsúlyozza, hogy ha az egyén esetét a minták mintájának fogju k fel, akkor az esettanul mány és a statisztika nincs konfliktusban egymással, hanem kiegé szítik egymást és a két módszer interakciója gyüm ölcsöző lesz. K ü lönösen így van ez abban az esetben, ha az életutak vizsgálatában az esettanulmányokat és a statisztikát a szociológiai kutatás módsze reinek tekintjük.
A z eg yes életszakaszok kom p lex m egközelítése Az esettanulmányokban részletesen elemeztük, hogy az álta lunk életút blokkoknak nevezett életkörülm ények és tevékenységi form ák hogyan állnak egységes egésszé az egyes életszakaszokban. Ez az „egységes egésszé” form álódás jelenti magát az életút egyes ciklusait, az egyes ciklusok alapvető tartalmát. (Molnár, 1978.) Az egyéni női életutak tanulmányozása felszínre hozta, hogy az életszakaszok dem ográfiai mutatók alapján történő elhatárolása ■— vagyis a dem ográfiai életrajz — tulajdonképpen könnyen m egvaló sítható és látszólag nagyon egzakt: a valóságos életutak azonban et től bonyolultabbak. Igazolódott az, h ogy az életút elemzésébe a de mográfiai mutatók mellett más, nehezebben mérhető társadalmi fak torokat is be kell vonni. Ezt a szociológiai életrajz tükrözi, amely a m u tatók szélesebb körét veszi figyelem be, mint a demográfiai életrajz. Az esettanulmányokat összegező szociográfiánk ■— a felnőtt élet út első részében — a következő életszakaszok m egkülönböztetésére épült: a) a hajadon kor b) a férjhezm enetel a családalapításig c) a kisgyerm ekkel rendelkező anyaság szakasza (0— 2 éves és 3— 5 éves gyermek). Ez a három életszakasz többnyire a 25/28 év alatti nők eseté ben következik be, tehát az ,,ifjúság” -hoz tartozó női generációk nál. Akik nem mennek férjhez és családot nem alapítanak, azoknál ez a periódus egy életciklust jelent. A z esettanulmányok a származás és a családi háttér meglepően nagy szerepét mutatták társadalmunkban nemcsak a ma idősebb ge nerációk fiatalkori életében, hanem az ifjú generáció életében is a mai körülm ények között. Ez részben érzések form ájában került fel színre, de többnyire tudatosult is a m egkérdezettekben. A származás és családi háttér hatása m egnyivánult egyrészt abban, hogy a lehe tőségek bizonyos körét teremtette m eg a gyerm ekek számára (főleg az anyagi és szellemi körülm ényeken, az iskolai képzésen és pálya választáson keresztül), másrészt egy bizonyos életformát hagyom á nyozott át a fiatal nőkre, aminek hatása szinte az egész életút során jelentkezett. Ez utóbbi az idősebb generáció megkérdezése során ke
444
DR.
M O L N Á R
L Á S Z L Ó
rült felszínre. A háziasszonyi, háztartási szerepre való felkészülésben lényeges különbség mutatkozik a mai ifjú és idős női nemzedék kö zött. A fiataloknál ma már viszonylag kis súly esik erre az első élet szakaszban. A családalapítás, vagyis az első gyerm ek megszületése, majd az ennek során jelentkező m egnövekedett háztartási munka és jövedelem csökkenés azonban az ő esetükben is élesebben veti fel a házastársi szerep problém áit és kényszerítő hatást is gyakorol (ki adásokat megtakarító munka). A férjhezm enetel ma már nem minden fiatal női réteg esetében jelent új életszakaszt. A z idősebb, házasságra lépő generációnál igen és a ma fiatal női generáció többségénél is szakaszhatár. De egy szűkebb nagyvárosi, főleg intellektuel rétegnél önmagában a házasság kötésnek nincs olyan nagy jelentősége, mint korábban volt, főleg a házasság előtti szexuális kapcsolat és együttélés elterjedésével. T o vábbá azért, mert a nagyvárosi lakáshiány gyakran nem teszi lehe tővé az önálló háztartás alapítását (szülőknél maradás, albérlet stb.). Az első munkábaállás olyan jelentőségű esemény az ifjú nők életében, am ely átfogja az említett első három életciklust. Szakkép zettséggel nem rendelkezőknél 16 éves kor után bekövetkezik, alsó fokú szakképzettséggel rendelkezőknél (szakmunkások) 17-— 18 éves korban, középfokú végzettségűeknél 18— 19 éves korban és felsőfokú végzettségűeknél 22— 24 éves korban. Mint említettük, a szülések többsége a nők 20— 24 éves korára esik: így nyilvánvaló, hogy a csa ládalapítás és a pályakezdés — szakmai beilleszkedés a fiatal nők jelentős részénél (főleg a közép- és felsőfokú végzettségű szakembe reknél) fedi egymást. A szakmai hivatás és az anyai szerep konflik tusa legélesebben a 3. életciklusban, elsősorban a szakképzettséggel rendelkező nőknél jelentkezik. A szociológiai irodalom már sokoldalúan leírta a városi nukleáris család sajátosságát, am elyből a felnövő, önálló foglalkozást választó és családot alapító fiatalok eltávoznak. Esettanulmányaink ezzel el lentétes tendenciára is felhívták figyelm ünket: nem kevés fiatal nő nél határozott igény m utatkozik arra, h ogy m inél tovább —- házas ságkötés után is — a szülői házban maradjon. Elsősorban a körülm é nyek kényszerítő hatása alatt. A z ilyen m otiváció kialakításában fő leg a lakáshiány a döntő tényező és a lakás megszerzésére szükséges pénz összegyűjtése. Fontos a szülők által az élelmezésben, ill. ház tartási munkában (mosás, takarítás) nyújtott segítség is (háztartási gépek biztosítása). A legjelentősebb szülői támogatás a csecsem ő gondozás és a kisgyerm ek gondozása, ellátása és nevelése terén n y ú j tott segítség. Lényeges családi támogatás városi fiatal nők esetében a lakásépítéshez szükséges pénzösszeghez hozzájárulás és falusi fia talok esetében a telek és pénz juttatása, ill. az építéshez szükséges fizikai munka. M indezeket egybevetve, anyagilag, ill. a gyerm ekne velés tekintetében előnyös a fiatal nők részére a szülői otthonban ma radás, ha ezt a lakásviszonyok lehetővé teszik. Ismeretes, hogy na gyon kis m értékben teszik lehetővé, túl a kényszermegoldásokon. Nem véletlen, hogy a többgenerációs családok aránya a 70-es évek elejére hazánkban a családok kb. 1/5-ére lecsökkent, amiben főleg
É L E T R A J Z I
T A N U L M Á N Y O K
445
a nagyfokú átrétegződéssel járó m igráció és a kislakások építése ját szott közre. Ü gy tűnik, h ogy a szociológiai és dem ográfiai irodalom az utóbbi időben kezdi újraértékelni a többgenerációs család eltűnésének el méletét, am elyet a nukleáris családból vezetett le. Természetesen nem a többgenerációs család tradicionális típusáról, hanem annak korszerű form ájáról van szó. Vasziljeva (1975) a többgenerációs leningrádi családvizsgálatot ismerteti. Bemutatja, h ogy az „egyszerű család” (fiatal házaspár) hogyan nő bele a szülői családba és hogya^n alkot „összetett családot” (így nevezi a többgenerációs családot). Elő ször a szülői család dominál a nagycsaládban. De fokozatosan nő a fiatal család és csökken az idősebb nem zedék tagjainak száma és sze repe. Aktivitásuk és munkaképességük esik, a családon belüli viszo nyok fokozatosan átrendeződnek és a súlypont áttevődik a fiatal csa ládra. Kialakul egy lényegében új család, m iközben formálisan fenn marad az összetett család. A z átalakulás akkor fejeződik be, amikor megszűnik a szülői család. A kohorszm ódszerrel végzett longitudiná lis vizsgálat (1959-re és 1969-re vonatkozott) a család összetételének alakulására és a lakáskörülm ényekre terjedt ki. Figyelem be vették a családtagok (fiatal és szülői család) társadalmi réteghelyzetének változását is. A szerző aláhúzza a modern összetett család nagy jelen tőségét a szocializmusban. R. Hill (1970) az Egyesült Állam okban ta nulm ányozott három generációs család szerkezetének és munkameg osztásának alakulását írja le. A nagyszülői, a szülői és a házasgyer mek családjaiban a szülői család tölti be a legfontosabb szerepet (ez biztosítja a m odern értelem ben vett kontinuitást a nemzedékek k ö zött). Aláhúzza a többgenerációs nagy család szociálpolitikai fontos ságát, szerepét a generációk közötti segítségnyújtásban. Ügy véljük, hogy a modern többgenerációs nagycsalád két élet ciklusban különösen jelentős a női életút során: a 3. életszakaszban, amikor a tényleges reprodukció megvalósul, és a gyerm ekgondozás ban — nevelésben, az otthonon kívüli munka és a családi szerepek összeegyeztetésében, másrészt a 7. életszakaszban, a házastárs (több nyire a férj) halála után a m agányosság enyhítésében és az öregek gondozásában. Rem élhetőleg a lakásviszonyok javulása nagyobb le hetőséget teremt a két felnőtt generáció együttélését biztosító lakás nagyság és belső szerkezet kialakításában (laza szerkezettel összekap csolt két lakás). Az esettanulmányok feldolgozása során a továbbiakban a követ kező életszakaszokat különböztettük m eg: d) az iskolás korú gyerm ekkel rendelkező anyaság szakasza, e) az a periódus, amikor a gyerm ek felnőtt, önálló foglalkozást választ és házasságot köt, többnyire elhagyja a szülői családot, f) a nyugdíjazás, ill. öregedés kora. (A 7. életszakaszt nem vizs gáltuk, mivel az esettanulmányok a gazdaságilag aktív nőkre ter jedtek ki.) A d) pont alatt említett 4. életszakasz a 3. periódus második ré szével (3— 5 éves korú gyerm ekkel rendelkező anyaság szakasza) a nő „fiatal korára” esik (25/28 évtől 40/45 éves korig). A családot nem
446
DR.
M O L N Á R
L Á S Z L Ó
alapító nőknél külön életszakaszokról a „fiatal k or” -on belül nem beszélhetünk. A családos nők esetében ezek a legnehezebb évek. Egy részt azért, mert a gyerm ekgondozás és -nevelés a legnagyobb fel adatokat ekkor jelenti. Másrészt ezek a lakásbiztosítás és a lakás be rendezésének évei. Végül azért, mert a szakmai életpályán való m eg szilárdulás ekkor következik be. Ebben az időszakban egy sajátos életmód alakul ki, am elyre — családos nők esetében — igen nagy zsúfoltság jellem ző. Kevés idő mai'ad a pihenésre és a szórakozásra, kikapcsolódásra. M indezt jól tükrözik az esettanulmányok idő mérlegei. A gyerm ekek felnövésével csökken az előző évek zsúfoltsága és nagyobb szerepet kap a szabadidő. Ebben az életszakaszban — a nem zetközi irodalom szerint — fokozódik a nők szakmai és társadalmi ak tivitása. Esettanulmányaink szerint a szellemi dolgozókra ez tény legesen áll, különösen a közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkező női szakemberekre. Nem mutatják azonban az aktivitás növekedését azok az esettanulmányok, am elyeket fizikai dolgozó (iparban és m e zőgazdaságban, ill. más népgazdasági ágban dolgozók egyaránt) nők életútjáról készítettünk. A fizikai dolgozó nők a második műszak gondjainak csökkenése alapján keletkező szabadidőt főleg pihenésre fordítják. A fizikai munka alól való felszabadulás igénye jelentkezik sajátos m ódon náluk: az otthonon kívüli munkával kapcsolatban. Esettanulmányaink szerint a foglalkozási aktivitás fokozódásáról be szélve a középkorú nőknél, különbséget kell tenni a fizikai és szel lemi dolgozók között, m indenekelőtt a kvalifikáltságnak és a munka jellegnek m egfelelően. A szellemi dolgozók esetében az aktivitás és a teljesítm ény növekedése ténylegesen fennáll. A z egyes életszakaszok kom plex megközelítésének talán leglé nyegesebb kérdése, hogyan m egy végbe a különböző női szerepek in tegrációja az egyes életszakaszokban. Összehangolja-e legalább va lamilyen szinten vagy állandó konfliktusok adódnak a szerepek üt közéséből? Ha igen, m ilyen szem pontból történik az összehangolás, mely szerepet tekinti elsődlegesnek életének egyes ciklusaiban? A tradicionális életvitel — spontán vagy tudatosan — minden életsza kaszban a család ellátását tekinti a gazdaságilag aktív nő legfőbb és elsődleges feladatának. Ehhez viszonyítva az otthonon kívül végzett munka másodlagos, kiegészítő jellegű. A modern, nemek egyenlősé gét valló felfogás az életszakaszok többségében az otthonon kívüli munka, a szakmai hivatás prioritása mellett foglal állást. Ez eredm é nyezi a nagyobb konfliktusokat a család és hivatás között, ha a ház tartási munkamegosztás demokratikus jellege és a társadalmi szol gáltatások igénybevétele nem tudja m egfelelően e magatartást támo gatni. Ü gy véljük, hogy a korszerű szemlélet és magatartás mellett is a 3. életciklusban a családi szerepek ellátását kell alapvetőnek, el sődlegesnek tekintenünk. Nemcsak a gyerm ekgondozási segély igény bevételére gondolunk — említettük, hogy azt a szülő nők több mint 80 százaléka igénybe veszi — , ami gyakorlatilag az anyai funkciók ellátásának elsődlegességét jelenti a gyerm ek 3 éves koráig. Szerin tünk ez a gyerm ekgondozási segélyt igénybe nem vevő, ill. azt m eg
É L E T R A J Z I
T A N U L M Á N Y O K
447
szakító és a m unkahelyen ekkor is dolgozó nők esetében, továbbá a gyerm ek 3— 5 éves korában is lényegében fennáll. Nemcsak az eset tanulmányok szemléltették, de a m indennapi gyakorlat is mutatja, hogy ha a kisgyerm ekkel problém ák adódnak — és gyakran történ nek — , ennek megoldása az anya elsődleges feladata. Ezt figyelem be kell venni az anyák m unkahelyén is: nem állítható azonos követel mény a kisgyerm ekes anya és a többi dolgozó elé. Utalunk a már el mondottakra, hogy ebben az időszakban a dolgozó nő munkateljesít m énye fiziológiai (hormonális) tényezők miatt alacsonyabb (a gyer mekre koncentrálás stb.).
Tipikus női életutak A z esettanulmányok készítésének egyik célkitűzése az volt, hogy az egyes társadalmi rétegeken belül tipikus női életutakat tárjunk fel és megism erjük, hogy a réteg életút-típusokat m ilyen főbb ténye zők határozzák meg. Legáltalánosabb értelem ben két fő tényezőcso portot találtunk: 1. az adott réteg életfeltételeit, a munkavégzés és a családi élet körülm ényeit, jellem zőit, 2. a nők m ég m eglevő hátrá nyos helyzetének számos összetevőjét (foglalkozási struktúrában, ház tartási munkamegosztásban). A tudom ányos szakirodalomban és publicisztikában gyakran fel teszik a kérdést, hogy a nők helyzetét (a mi fogalm aink szerint: élet útjának alakulását) mi befolyásolja elsősorban: réteghelyzetük vagy a számos területen még jelentkező hátrányok. Szerintünk ez a kér désfeltevés nem helyes. Nem fogadhatjuk el egyrészt azért, mert a réteghelyzet férfiak és nők számára egyaránt kijelöli a társadalmi helyet és lehetőségeket (esélyeket). Másrészt a nők hátrányos hely zete nem elvont (esetleg biológiai) form ában létezik, hanem az adott társadalmi réteg életfeltételei között specifikusan, az életfeltételek által meghatározott keretben jelentkezik. A nők hátrányos helyzete nem ugyanazt jelenti a munkásosztály soraiban és az értelmiség kö rében, figyelem be véve továbbá pl. a falusi és nagyvárosi életmód további differenciáló hatását is. A hátrányos h elyzetben markánsan jelen tk ező réteg specifikum ok léteznek. Ez szükségszerűen felveti azt is, hogy egyáltalán m ilyenek ma társadalmunkban az esélyegyenlőségek és m ilyen területeken jelent keznek az esélykülönbségek a társadalmi rétegek között. De nem ke rülhető el az a kérdés sem, hogy mihez m érjük az esélyeket: az értel miségi foglalkozásokhoz és vezető beosztásokhoz, vagy ahhoz, hogy mindenki képességeinek és érdeklődésének m egfelelő iskolai végzett séget szerezzen és ennek alapján meghatározott foglalkozást válaszszon és ott haladjon. Szerintünk ez utóbbi jobban m egfelel a szocia lizmus alapelvének (képességeknek m egfelelő munka); ugyanakkor tudjuk, hogy a hátrányos feltételek a képességek kibontakozását aka dályozzák (iskolai tanulmányi eredm ények rétegdeterminánsai). M in denesetre az megállapítható, h ogy a nők életútjának alakulását a r é tegh elyzet k eretei között specifikusan jelen tk ező női esélyek befolyá
448
DR.
M O L N Á R
L A S Z L Û
solják. E tekintetben lényegesen különböznek az egym ás után k ö v et kező generációk lehetőségei. Számunkra úgy tűnik, hogy a réteghelyzet mint determináló tényező — a nők esetében különösen — történetileg jelentkezik. A zo nos társadalmi réteghez tartozó nők esélyei, lehetőségei ma lényege sen mások, mint korábban voltak. Esettanulmányainkban pontosan lehet érzékelni az idősebb és fiatalabb — azonos réteghez tartozó — női generációk életútjának alakulása közötti különbségeket. (Fontos tényező, hogy felnőtt életútjuk elején, vagy aközben léptek mun kába.) Másrészt az is lényeges, h ogy a mai fiatal — különböző réte gekhez tartozó — generációk lehetőségei között nagyfokú közeledés tapasztalható (pl. az iskolai oktatásban, de a fiatalok lakáshelyzeté nek családi megoldásában is). Ez a rétegek közeledését mutatja tár sadalmunkban. A z esettanulmányok készítése során az otthonon kívül dolgozó nők között néhány tipikus életutat találtunk: 1. fiatal, nagyvárosban élő, alapfokú képzettséggel rendelkező, többnyire betanított munkás és — ritkábban — szakmunkás életútja. A z ide sorolható nőknél a tanulás körülm ényei voltak kedvezőtlenek vagy nem rendelkeznek a tanuláshoz elégséges am bícióval; nagy sze repet kap életükben a m indennapi fogyasztás és szórakozás; több nyire szerény anyagi körülm ények között élnek (kivéve az öltözkö dést), keresetük főleg a m indennapi életre elegendő; 2. a hasonló képzettséggel rendelkező, de falun lakó és tsz-ben vagy állami gazdaságban dolgozó fiatal nők eléggé különböznek az előző típustól, főleg az anyagi életfeltételek és ezek javítására irá nyuló am bíciók tekintetében (pl. a lakásfeltételek biztosítása érdeké ben szívós egyéni törekvések). Szabad idejükben nagyobb szerepet kap az otthoni (háztartási és kisgazdasági) munka, mint a kultúra és szórakozás; 3. fiatal értelmiségi nők, akik családi körülm ényeik és am bíció juk alapján felsőfokú végzettséget szereztek. A családtervezést m eg valósítják, elég gyorsan haladnak a szakmában, alapjában kedvező anyagi feltételek (lakás, tartós fogyasztási javak) között élnek: kor szerű háztartást vezetnek demokratikus munkamegosztással; nagyon sokat dolgoznak, figyelem be véve a munkahelyi, közéleti és otthoni feladatokat; 4. idősebb, főleg betanított munkát végző falusi munkásnők (tszben, állami gazdaságban), akik korábban egyéni paraszti családban éltek. Falun laknak, többnyire tradicionális háztartást vezetnek; na gyon sokat dolgoznak (m űvelődésre alig marad idő), főleg a jó anyagi életfeltételek biztosítása érdekében; 5. idősebb városi fizikai dolgozó nők, akik korábban többnyire háztartásbeliek voltak és felnőtt életük során léptek munkába. A la csony képzettséggel rendelkeznek; többnyire tradicionális háztartást vezetnek, keresetükre a családban nagy szükség van, általában igen sokat dolgoznak; 6. középkorú értelmiségi vagy vezető beosztású nők, főleg vá rosban lakók, akik eredetileg is otthonon kívüli munkavégzésre ké
É L E T R A J Z I
T A N U L M Á N Y O K
449
szültek és ennek m egfelelő középfokú vagy felsőfokú képzettséggel rendelkeznek. Nem kevesen közülük a felszabadulást követő évtize dek alatt társadalmi szervezetekben alsó vagy középvezetői funkció ba kerültek, a közéleti aktivitás nagy szerepet játszik életükben. T öbbnyire korszerű háztartást vezetnek, demokratikus munkameg osztással, de a tradicionális munkamegosztás sem ritka; 7. irodai munkát végző, alsó és középfokú végzettséggel rendel kező nők, bárm elyik korcsoportban. A fiataloknál nagyobb szerepe van az öltözködésnek és szórakozásnak, az idősebbeknél az otthoni munkának. Főleg városi társadalmi jelenség, de ennél a foglalkozási kategóriánál nincs nagy különbség városi és falusi nő között. Élet vitelükben a tradicionális és korszerű elem ek erősen keverednek. Sa játos és karakterisztikus női csoport — létszáma állandóan nő. Ezek távolról sem merítik ki a lehetséges női rétegtípusokat. A további kutatás pontosabban körvonalazhatja a felsoroltakat, ill. több változó alapján újabb és differenciáltabb típusokat tárhat fel.
I R O D A L O M J E G Y Z É K
B eck er, S. H .: T he releva n ce o f life histories. Denzin, N. К . S o cio lo g ica l m ethods, L on d on , B utterw orth, 1970. p. 419—428. Blum er, H. : A n appraisal o f T h om as and Z n an ieck i’ s T he p olish peasant in E urop e and A m erica. C ritiques o f resea rch in th e social s cien ce. N ew Y ork, S ocial S cien ce C ouncil, 1949. B urgess, E W. : A statisztika és az esettanulm ányok, m int a szociológ ia i kutatás m ódszerei. On com m u n ity, fa m ily and d elin qu en cy. Ed. b y S. Cottrell, A . Hunter, J. F. Short. Univ. o f C hicago P r., 1973. p. 273—287. B utler, R. N .: T he life re v ie w : an interpretation o f rem in iscen ce in the aged. M iddle age and aging. Ed. b y B. L. N eugarten. C hicago, U niv o f C hicago P r. 1973. p. 486—496. Cavan, M. Sh.—Ph. M. H auser and S. A . S to u ffe r : N ote on the statistical treatm ent o f life history m aterial. Denzin, N. K. Ed. S o cio lo g ica l m ethods. L on d on , B utterw orth, 1970. 44. p. Denzin, N. K. : T he life h istory m ethod. S ociolog ica l m eth ods. Ed. b y N. K. Denzin. L on d on B utterw orth, 1970. p. 415—441. Dröll, R.—D. D rö ll: K arrieren. 10 000 L ebenslaufe au f dem P rü festan d. F rankfurt, Societats — V erl. 1974. DxUczewski, Z .: F lorian Zn an ieck i, m int az önéletrajzi m ódszer m ega lk otója a sz ociológ iá ban. W arsaw a 1975 p. 75—88. (len gyel). Engels, F .: L u d w ig F eu erbach és a klasszikus ném et filo z ó fia vége. K ossu th K ön yvk ia d ó 1973. p. 78—82. E rikson, E. H .: L ife -c y cle . International E n cy clo p e d ia o f the S ocial S ciences. V ol. 9. p. 286—292. F erg e. Z s : A n ő k a m unkában és a családban. ' Társadalm i S zem le 1976. 6. sz. Hill, R .: F am ily develop m en t in three generations. C am bridge, L on d on , S chenkm an 1970. Illyés, G y .: P uszták népe. Szépirod alm i K ö n y vk ia d ó , Budapest, 1969. p. 106—107. Manga, J. : U tószó. „E m lék ü l h a g yom . . .” ön é le tírá so k . G ondolat, B p. 1974. p. 395—400. M olnár, L .: A z otth onon kívül végzett m unka szerepe a nő életútjának k ü lön b öző szaka szaiban. D em ográfia, 1977. 1. sz. p. 9—23. Molnár, L .: A d em ográfia i és a szociológ ia i életrajz egyesítése a n ői életút vizsgálata alapján. D em ográfia, 1978. 1 sz. Szabady, E. : A m agyar család ok d em ográfiai sajátosságai. Statisztikai S zem le, 1966. 11. sz. p. 1059—1074. Szabady, E .: K ereső fog la lk ozá s és an yaság: a n ő k h elyzete M agyarországon . T an u lm á n yok a n ő k h elyzetérői. S zerk .: S zabady E., M agyar N ők O rszágos Tanácsa. K ossu th K ö n y vk ia d ó , 1972. p. 217—233. Szalai, S .: A n ő k h elyzete a m ai nem zetközi id őm érleg kutatás tükrében. S zociológia, 1975. 2. sz. p. 209—229. Thom as, W . I.—F. Z n a n ieck i: T he p olish peasant in E u rop e and A m erica, I—V. köt. B oston, Badger, 1918—1921.
450
DR.
M O L N Á R
L Á S Z L Ó
T urgonyi, J .: A nő és a m unka. Társadalm i S zem le, 1975. 10. sz. V asziljeva, E. K . : A család és fu n k c ió i (dem ográfiai-statisztikai elem zés) 4. A m odern családi élet egym á s után k öv etk ező ciklusai (oroszu l). M oszkva, 1975.
ВОЗМОЖНОСТИ Б И О ГР А Ф И Ч Е С К И Х О ЧЕРКОВ В ИССЛЕДОВАНИИ Ж И З Н Е Н Н Ы Х П УТЕ Й ж е н щ и н
Резюме В п р о ц е сс е анализа ж и зн ен н ы х п у тей ж ен щ и н , р ол и т р у д а н а отд ел ь н ы х э та п а х и х ж изни в ы я в и л ось , что тра ди ц и он н ы е м етоды с оц и ол оги и и дем ограф ии не м о г у т бы ть д оста точ н ы м и д л я и ссл ед ов а н и я и стор и и ж изни ж енщ ин. Д л я целей н а ш и х и ссл ед ов а н и й прием лим ы м п о к а за л ся б и о г р а ф ический м етод, но не в и зв е стн о й до с и х п ор неи зм ен н ой ф орме. Ч тоб ы п р и сп о со б и т ь его к и ссл ед ов а н и я м ж и зн ен н ы х п у тей ж енщ ин н еоб х од и м о бы ло совм ести ть и сп ол ь зу ем ы й в соц и о л о ги и б и огр а ф и ч еск и й м етод с д ем о граф и чески м м етодом и ссл ед ов а н и я б и ограф и и обы к н о в е н н о го ч ел ов ек а , и д аж е п р и ш л о сь делать п оп ы тк и по в овл ечен и ю в би огр аф и ч еск и й м етод та к ж е и сто ч н и к о в д ан н ы х ста ти сти к и п ер еп и си н асел ен и я и ста ти сти к и с о ц и а л ьн ого перем ещ ения. За сч ет э т о г о би огр а ф и ч еск и й м етод п р и об р ета ет х а р а к те р , с п о со б с т в у ю щ и й у д ов л етв ор ен и ю тр ебов а н и я м с о в р е м е н н о го с б о р а и о б р а б о т к и данны х. О дним из с п о с о б о в совм ещ ен и я б и огр а ф и ч еск и х м етод ов соц и о л о г и и и д ем ограф ии сл у ж и л а р а з р а б о т к а р а з о в ы х оч е р к о в о сл ож ен и и ж и зн ен н ы х п у тей ж ен щ и н , д а ю щ и х и сто р и и и н д и ви д уа л ьн ы х ж изн ей . Н а о с н о в е сп ец и а л ь н ого пл ан а об сл ед ов а н и я , с о о т в е т с т в у ю щ е г о м етод у биограф ии и с т р о я щ е г о с я на нем, бы ла п р ов ед ен а се р и я и н тер в ью от 32 ж енщ ин. В п л ане об сл е д о в а н и я в о п р о сы о п о к а за т е л я х дем ограф и и и н д и в и д у а л ьн ой ж и зн ен н ой и с т о р и и и о р ол и т р у д а в ж и зн и бы ли п остав л ен ы в п осл ед ов а тел ь н ости отд ел ьн ы х эта п ов ж и зн и . Сам би огр аф и ч еск и й оч ер к бы л соста в л ен и ссл ед ов а тел ем , п р ов од я щ и м о б сл ед ов а н и е, на о сн о в е сел ек т и р ов к и д ок у м е н та ц и о н н о го х а р а к те р а м а тер и ал ов сер и и и н тер в ью . В этом отл и ч а ется наш м етод от б и огр а ф и ч еск и х о ч е р к о в , п рим ен яем ы х в со ц и ол оги и П ол ьш и . В и ссл е д о в а н и я х в цел ом би ограф и чески е р а зовы е очерк и и грал и эк с п л о р а т и в н у ю рол ь. О дной из п оста в л ен н ы х целей и ссл ед ов а н и й я в л я е тся в ы я вл ен и е в о т д ел ьн ы х соц и а л ь н ы х с л о я х ти п и ч н ы х ж и зн ен н ы х п у тей ж енщ ин и у ст а н о в " ление о с н о в н ы х ф а к тор ов , о п р е д е л я ю щ и х типичны е д л я отд ел ьн ы х с о ц и ал ьн ы х сл оев ж и зн ен н ы е п у ти ж енщ и н. П ри п о д г о т о в к е би огр а ф и ч еск и х о ч ер к ов лиц а об сл е д о в а н и я бы ли и збр а н ы с так и м р а сч етом , ч тобы они и с п ол нял и р о л ь «п р ед ста ви тел ей » соц и а л ь н ы х сл оев и ч тоб ы через и зучен и е и х и н д и в и д у а л ьн ы х ж и зн ен н ы х п у тей м огл и отк р ы ть та к ж е и х а р а к т е р и с т и к у ж и зн ен н ого п у ти с о о т в е т с т в у ю щ и х сл оев. В о б з о р е к о р о т к о о б о б щ а ю т с я типичны е ж ен ск и е ж и зн ен н ы е п у ти , найденны е и ссл ед ов а тел я м и в п р о ц ессе и ссл ед ов а н и я и сто р и и ж изни.
É L E T R A J Z I
T A N U L M Á N Y O K
451
THE POSSIBILITIES OF LIFE-HISTORY STUDIES IN THE RESEARCH OF FEMALE LIFE-COURSES S u m m a ry
In the course of the analysis of the fem ale life-h istories and the role, played by the w ork in the certain phases o f life it beca m e eviden t that the traditional sociological and dem ograph ical m ethods are not su fficien t fo r the analyses o f the fem ale life-h istory. It w as the biograph ic m ethod, w h ich seem ed to fit our research purposes, still not in its traditional unchanged form . In order to enable this m ethod to be suitable for the analyses of the fem ale life-cou ses w e had to com bin e the biograph ic m ethod utilized in sociolog y w ith the dem ographic m e thods, referrin g to the life-h istory of an average-m an. Further on, w e had to attem pt to include the sources of popu lation -cen su s and vital statistics in the m ethod of biography. Through these alterations the biograph ical m ethod d ev e lops in such a w ay, w h ich gives opportu nity to n ew kinds of data collections and data processings. One w ay o f the com bination of the sociolog ical and dem ographic b io graphic m ethods w as to carry on case studies on the individual fem ale life -h is tories. W e carried on a series o f interview s w ith 32 w om en on the basis o f a p e culiar survey plan, correspon din g to the m ethod of biography. A ccord in g to this plan of survey, the question related to the dem ograph ic characteristics of the individual life-h istory and role o f labour fo llo w e d the sequence of the in d iv i dual phases of life. The case study itself w as com pleted by the in terview er on the basis of the selection of docum ents. Our m ethod d iffers in this respect from the autobiographic studies, used in the Polish sociology. The biograph ic case study fu lfilled the task of ex p lora tion in the research as a w hole. One of the purposes of the research w as to discover tipical fem ale life -h is tories in the d ifferen t social strata and to determ ine w h ich are the m ain factors influ encin g the different types of life-cou rse o f each strata. The individuals w ere elected w hen com pletin g these studies to be representative ones fo r the different social strata, thus giving an insight through the study of the individu al life-h istory in to the tipical life-h istories o f the social strata. The study sum m arizes the tipical fem ale life-h istories as a result of the investigation of biographies.
