Az egyház a középkori Pozsonyban Régi választások és új kérdések

JURAJ ŠEDIVÝ

Az egyház a középkori Pozsonyban Régi választások és új kérdések

I. Lipót megkoronázása 1655−ben. Egykorú rézmetszet

A pozsonyi egyházi intézmények története iránti érdeklődés az egyhá− zon belül ébredt fel. „Történeti kérdések” már a pozsonyi plébániák 17. századi vizitációi alkalmából felvetődtek, ekkor például a templom, a plé− bánia keletkezésével és történetével kapcsolatos információk is feljegy− zésre kerültek.1 A komolyabb érdeklődésnek talán első dokumentuma a Johann Josef Beitel által 1730 körül írt káptalani archontológia.2 1781− ben a pozsonyi kanonokok megbízták ügynöküket, Bartolomeus Pinta− polonit, hogy Rómában a pozsonyi káptalannak a II. Přemysl Ottokár betörése (1271) előtti történetére vonatkozó adatokat keressen, ám a ke− resés nem hozott eredményt.3 A barokk korban más közép−európai ko− lostorokban a „tudós lokálpatriotizmus” termékeként keletkezett s his− toriae domus címen ismert eredeti művekhez hasonlót sajnos csak a po− zsonyi ferences és klarisszai kolostorokból és a 18. századból ismerünk. A hazai egyháztörténeti kutatások valódi felvirágzásának ideje a 19. század második felében jött el. Ekkor jelentek meg az első tudományos munkák – az itteni egyházi intézmények képviselőinek tollából, de már a (szakmai) nyilvánosságot célozva meg. A pozsonyi káptalan történe− 1

2

3

Többek között a káptalan keletkezésének körülményeit is vizsgálta az 1616−os vizitáció (az irat a Szlovák Nemzeti Levéltárban – a továbbiakban: SNA –, a Po− zsonyi káptalan magánlevéltárában – a továbbiakban: SABK −B−1−5 szám alatt található); Vö. Ambroš, Robert: Postavenie bratislavského prepošta v stredovekej spoločnosti [A pozsonyi prépost státusza a középkori társadalomban]. Szakdol− gozat. Comenius Egyetem. Pozsony, 1995, 24. Johannes Josephus Beitel – feljegyzéseit lásd SNA−SABK−K−10−28. Köszönöm dr. Pálffy Gézának, hogy felhívta rá a figyelmemet. Rimely, Carolus: Capitulum insignis ecclesie collegiatae Posoniensis. Posonii, 1880, 1.

95 94

Juraj Šedivý

téről a legkorábbi, aránylag kis terjedelmű munkákat Ignác Bärnkopf kanonok és Pogány Adalbert prépost publikálták.4 Majd a 19. század második felének igen termékeny időszaka következett, ekkor adták ki egyrészt a pozsonyi káptalan és az esztergomi egyházmegye történeté− vel kapcsolatos forrásokat (Dedek Crescentius, Rimely Károly, Ortvay Tivadar), másrészt pedig az első terjedelmesebb monográfiák is megje− lennek. Rimely Károly és Knauz Nándor ugyanazon évben publikálták a pozsonyi káptalan történetéről szóló monográfiáikat,5 a káptalan törté− nete a legtöbbet e két szerző közötti tudományos vitából „profitált”. E té− ma feltárásához harmadikként Ortvay Tivadar járult hozzá, aki a közép− kori Pozsony történetét feldolgozó monumentális művében egy hosszabb részt szentelt az itteni egyház történetének.6 A 20. században (főként 1918 után) úgy tűnik, hogy a káptalan bezár− kózott, a saját életét élte, s egyáltalán nem ápolta a korábbi időszakok mű− velődési és tudományos tradícióit. Éppen ellenkezőleg: a gazdasági vál− ság és a Pozsony felszabadulása közötti időszakban (1928–1945) a kápta− lan tagjai fokozatosan eladogatták az értékes középkori kéziratokat, ezek egy része sajnos mára elveszett. Paradox módon a kommunizmus idősza− ka lendítette fel – bár rejtett formában – a középkori egyházi viszonyok kutatását. A hatvanas évek végén két olyan tanulmány is megjelent, ame− lyek témája ugyan a művelődés volt, mivel azonban ez a középkorban az egyházi intézményrendszerhez kapcsolódott, implicit módon az említett írások azzal is foglalkozhattak.7 Csak az 1989−es társadalmi változások után jelentek meg újabb egyházi témájú munkák František Oslanský, Ro− bert Ambroš, Köblös József, Miriam Hlaváčková és Juraj Šedivý tollából.8 4

5 6

7

8

96

Mind a két mű ugyanazon cím alatt jelent meg: Preapositura et praepositi s. Mar− tin alias ss. Salvatoris de Posonio; az első 1848−ban, a másik – szerzője A(dalbert) P(Pogány) – 1855−ben, Pozsonyban. Rimely 1880; Knauz Nándor: Pozsonyi prépostság. Esztergom, 1880. Ortvay Theodor: Geschichte der Stadt Pressburg. I/1, 2, II/1, 2, 3, 4; III. Pressburg, 1892–1903. Lehotská, Darina.: Kultúrny vývoj Bratislavy v 15. a 16. storočí [Pozsony kultu− rális fejlődése a 15. és a 16. században]. Sborník FFUK−Historica 18 (1967) 109–134; Sopko, Július: Z činnosti kultúrnych stredísk stredovekej Bratislavy [A középkori Pozsony művelődési intézményeinek tevékenysége]. Bratislava 6 (1970) 139–178. Oslanský, František.: Cirkev v stredovekej Bratislave [Az egyház a középkori Pozsonyban]. Historický časopis 41, 2 (1993) 113–122; Uő: Das Eigentum der

Az egyház a középkori Pozsonyban – Régi választások és új kérdések

A történettudományi munkákon kívül meg kell említeni a régészek tevékenységét is, akiknek a leginkább köszönhető a város 13. század közepéig terjedő egyházi viszonyainak a megismerése. Az említett ku− tatók közé tartoztak a pozsonyi várban található egyházi építményeket feltáró Belo Polla, Tatiana Štefanovičová és Andrej Fiala; a klarisszák templomában és a dómban kutató Tatiana Štefanovičová, a Szent Lőrinc− templomot és kápolnát kutató Jozef Hoššo és Branislav Lesák, a Szent Miklós−templom körüli építményeket feltáró Adrián Vallašek, a feren− ces templomban ásató Ingrid Ciulisová és mások.9 Hasznosak az egyházi források kutatásával kapcsolatos eredmények is. A pozsonyi Szlovák Tudományos Akadémia történettudományi kol− légiuma mellett létesült medievisztikai bizottság kezdeményezésére ke− letkezett a Július Sopko−féle összeírás, amely a szlovák, a magyar és a román könyvtárakban található káptalani eredetű kéziratok adatait tar− talmazza.10 Ez a jegyzék a pozsonyi egyházi intézményekből származó kéziratok kutatásához az alapvető segédlet. A káptalani levéltár anyagá− ból magyar és német regeszták formájában számtalan iratot publikált Ortvay Tivadar.11 Újabban Slávka Lenhartová tett közzé szlovák regeszták formájában a pozsonyi káptalan anyagából 106 darab 13. századi okle−

9

10

11

Kirche in Pressburg im Mittelalter. In Marsina, Richard (ed.) Städte im Donau− raum. Bratislava, 1993, 169–172; Ambroš 1995; Köblös József: Az egyházi kö− zépréteg Mátyás és a Jagellók korában. A budai, fehérvári, győri és pozsonyi káptalan adattárával. Budapest, 1994; Hlaváčková, Miriam: Oltárne benefíciá v bratislavskom dóme sv. Martina v 15 storočí [A Szent Márton−dóm oltárjava− dalmai a 15. században]. Galéria. Ročenka Slovenskej národnej galérie v Brati− slave 2001, 85–99; Uő: Vzdelanostná úroveň členov Bratislavskej kapituly v 15. storočí [A pozsonyi káptalan tagjainak műveltségi szintje a 15. században]. His− torický časopis 49, 3 (2001) 433–452; Šedivý, Juraj: Anfänge des Pressburger Kapitels. In Múcska, Vincent (ed.) East Central Europe at the Turn of the 1th and 2nd Millenia. Bratislava, 2002, 107–117. A bibliográfiai adatokat az egyes egyházi építmények, illetve a rendek tárgyalá− sakor közöljük. Sopko, Július: Stredoveké latinské kódexy v slovenských knižniciach [Középkori latin kódexek szlovák könyvtárakban]. Martin, 1981; Uő: Stredoveké latinské kódexy slovenskej proveniencie v Maďarsku a Rumunsku [Szlovák(iai) eredetű középkori latin kódexek Magyarországon és Romániában]. Martin, 1982; Uő: Kódexy a neúplne zachované rukopisy v slovenských knižniciach [Kódexek és hiányos kéziratok szlovák könyvtárakban]. Martin, 1986. Ortvay 1892.

97

Juraj Šedivý

velet.12 A pozsonyi egyházzal kapcsolatban nagyon sok adat megtalál− ható az általános jellegű országos oklevéltárakban és regesztákban mind szlovákul (Richard Marsina, Vincent Sedlák), mind pedig a magyarul (Fejér György, Wenczel Gusztáv, Mályusz Elemér, Tóth Norbert és má− sok). A 21. századi történettudományi segédletek és kiadások már egy− értelműen elektronikus formájúak. Az eltűnt oklevelek kereséséhez és a pozsonyi egyházi intézmények által kiadott oklevelek jegyzékének ki− egészítéséhez kitűnő segítséget jelent a magyar levéltári adatbázis, me− lyet a magyar Országos Levéltár CD−ROM formában jelentetett meg. Érdekes és a mi kutatóink által valószínűleg még nem kihasznált forrás az „Ut per litteras apostolicas …” című kérelemgyűjtemény, a Pozsony− hoz kapcsolódó 12 irat közül csak egy jelent meg Augustín Theinernél.13 Ez a tudománytörténeti és forráskutatási rövid kitérő azt igazolja, hogy a történelem nem tartozik az egzakt tudományok közé, amelyek a társa− dalmi légkörre való tekintet nélkül kutathatók. A természettudomá− nyokkal ellentétben a történettudományt mindig is az ún. tudomány−mű− vészetek (artes) közé sorolták. Hatással van rá a társadalom, és a törté− nészek is sokszor saját koruk befolyása alá kerülnek: kutatásaik legjobb esetben is öntudatlanul azt a társadalmi légkört tükrözik vissza, amely− nek vannak preferált és háttérbe szorított témái, kedvezményezett és el nem ismert történészei. Ilyen módon a (pozsonyi) egyháztörténet−írás− nak is voltak „konjunkturális” és „recessziós” szakaszai. Nemcsak az egyes időszakok és egyháztörténeti kapcsolódásuk el− lentmondásos azonban, jelenleg is létezik néhány alapvető probléma− kör, amelyre számos különböző (olykor egymásnak ellentmondó) nézet létezik, és amint a továbbiakban látni fogjuk, sokszor még a korabeli források is ellentmondanak egymásnak.

A kereszténység felvétele és a város területén levő egyházi struktúrák kialakulása A városban a kereszténység kezdeteit és az egyházak kialakulását legin− kább az utóbbi negyven év régészeti feltárásai világították meg. A dévé− nyi várban olyan építményt tártak fel, amelyet alaprajzának jellege és a melléklet (kereszt) okán egyelőre 4. századbeli keresztény építmény− ként határoztak meg (Michal Slivka kérdőjellel memoria néven nevezi).14 A késő antik korba vezetnek az oroszvári (Gerulata) leletek is (temetési kellékként használatos, keresztény szimbólumokkal ellátott mécsesek).15 Az avar birodalom felbomlását követő nyugalmasabb időszakhoz és a Nagymorva Birodalomban működő missziókhoz kapcsolódik a követ− kező tervszerű krisztianizációs hullám, mely a város területéről szárma− zó régészeti leletekkel is alátámasztható: a dévényi vár területén már korábban feltártak egy olyan épületet, amelyet a későbbi felülvizsgálat után a nagymorva korszakból származó háromhajós bazilikának értékel− tek;16 a pozsonyi várdombon egy háromhajós bazilika alapjait ásták ki, ezt a kutatást végző régészek szintén a 9. századra datálják.17 A magyar államalapításhoz kapcsolódó harmadik krisztianizációs hullámnak is vannak régészeti emlékei, konkrétan két templom feltárt alapja. Az egyik templom a 10. és 11. század fordulójáról származó há− romhajós Szent Szalvátor−bazilika, ez csak néhány méterre áll a korábbi nagymorva kori építménytől,18 a másik pedig egy kisebb és későbbi épület

14

15 12

13

98

Lenhartová, Slávka: Diplomaticko−paleografický rozbor listín hodnoverného miesta pri Bratislavskej kapitule do roku 1300 [A pozsonyi káptalan mellett mű− ködő hiteles hely által 1300−ig kiadott oklevelek diplomatikai és paleográfiai elemzése]. Szakdolgozat. Nagyszombati Egyetem, 1998, 40–87. 1326–1639 között keletkezett oklevelekről van szó, s nagyrészt a prebenda (be− nefícium) biztosításával, elfoglalásával vagy megerősítésével kapcsolatosak; de szó van bennük arról is, hogyan fosztották ki 1329−ben Konstanzban a pozsonyi prépostot és kíséretét.

16 17

18

Štefanovičová, Tatiana et al.: Najstaršie dejiny Bratislavy [Pozsony legrégebb kori története]. Bratislava, 1993, 247–258. A datálással kapcsolatban óvatosságra int Slivka, Michal: Doterajšie poznatky z dejín a kultúry kresťanstva na Slovensku (4.−15. stor.) [A szlovákiai kereszténység történetével és a keresztény kultúrával kapcsolatos eddigi ismeretek (4–15. század)]. Studia archaeologica Slovaca mediaevalia III–IV (2000–2001) 17–50. Slivka 2000–2001, 24. Štefanovičová 1993, 309–311. Štefanovičová, Tatiana: Bratislavský hrad v 9.–12. storočí [A pozsonyi vár a 9–12. században]. Bratislava, 1975; Fiala, Anton.: Výtvarný prejav veľkomoravskej baziliky na Bratislavskom hrade [A pozsonyi várban található nagymorva bazili− ka képzőművészeti megjelenése]. Pamiatky a múzeá 48, 4 (1999) 5–8. Štefanovičová 1975, 117–118. A tanulmányban tudatosan a „szent” Megváltó s nem a „legszentebb” Megváltó megnevezést használom; ez a modern teológia szempontjából nem a leghelyesebb megoldás, ám megfelel a korabeli megneve−

99

Juraj Šedivý

Az egyház a középkori Pozsonyban – Régi választások és új kérdések

a várdomb keleti lejtőjén, ez a valószínűleg Szent Miklósnak szentelt rotunda (a 11. század végén).19 Az analógiák alapján a pozsonyi várdomb 9. századi, illetve 10–11. századi helyzetét20 mint stratégiai területen elhelyezkedő világi és egy− házi központ tipikus kora középkori szimbiózisát jellemezhetjük. Az egyházi közösség jelenléte a világi hatalom számára legitimációt és tár− sadalmi presztízst jelentett, egyúttal a regionális jelentőségre szert tevő akkor alakuló egyházi struktúra21 (missziós központ?) a világi központ (a „vladyka”, illetve később várispán székhelye) védelmét élvezte. Már régen felvetődött az a kérdés, hogy volt−e összefüggés az említett három krisztianizációs hullám között. Véleményünk szerint ez a kérdés irrele− váns, ugyanis jelenlegi ismereteink szerint az összefüggés egyértelműen nem igazolható, de nem is vethető el.

A Szent Szalvátor−templom és a pozsonyi káptalan keletkezése A kereszténység kezdeteinek többé−kevésbé lezárt fejezetétől eltérően, amely esetében az első és az utolsó szót is a régészet mondta ki, a követ− kező időszakra, a 11. és 12. századra vonatkozóan – a kevés és gyakran egymásnak ellentmondó történelmi adat okán – rengeteg a nyitott kér− dés. Nyilvánvaló, hogy e két évszázad folyamán a városban három vagy négy egyházi intézmény működött. Közülük egyértelműen az ispáni vár keleti, magaslati részén álló temp− lom mellett található, később káptalanná alakuló egyházi központ volt

19

20

21

zésnek, amely több változatban is előfordult (a leggyakoribb forma: Capitulum sancti (sic!) Salvatoris seu beati Martini). Vallašek, Adrian: Neznáma sakrálna stavba pod bratislavským hradom [Isme− retlen szakrális építmény a pozsonyi vár alatt]. Vlastivedný časopis 40 (1991) 140–142. Lásd például Prága vagy Krakkó (Wieczorek, Alfried – Hinz, Hans−Martin (eds.): Europas Mitte um 1000. Stuttgart, 2000), illetve Morvaország területén Mikulčice, Pohansko; Szlovákiában Ducové (magyarul Ducó). A nagymorva korban a bazilikának a regionálison túlmutató jelentősége volt, erről tanúskodik az épület nagysága, az aránylag gazdag díszítés, valamint az a tény, hogy a Nagymorva Birodalom területén név szerint ismert három hely egyike. Az egyházi közösség kora Árpád−kori jelentőségéről lásd a továbbiakban.

100

A várdombon található legrégibb egyházi épületek alapjainak régészeti rekonstrukciója. A szerző felvétele

a legfontosabb. Az 1616−os vizitáció során a kanonokok az intézmény eredetét tudakoló kérdésre azt felelték, hogy vagy az első szent királyok, vagy IV. Béla, vagy a pozsonyi várispánok (comites) alapították.22 A káp− talan történetét feldolgozó első jelentősebb tudományos munka szerzője (Rimely Károly) az alapítást a Nagymorva Birodalom idejére teszi, s le− hetséges alapítóként Mojmírt vagy Svätoplukot nevezi meg, időrendileg a következő alapítóként Pilgrim passaui püspök jöhet szóba. Véleménye szerint az 1292−ben a káptalan patrónusaként említett ternyei középne− mesi család (a Csukárd család) nem lehet alapító.23

22 23

Ambroš 1995, 24. Rimely ezt az elméletet azért veti el, mert a káptalannak a váraljára történő áthe− lyezése (1204/21) a patrónus tudta nélkül bizonyosan nem történhetett meg; s az üggyel közvetlenül kapcsolatos két szöveg egyikében sem szerepel a Csukárd család. Továbbá – amint arra Ambroš is rámutat (Ambroš 1995, 21), nehezen hihető, hogy egy milites vagy iobagiones helyzetű család a királyi várban egyhá− zi intézményt alapít; annál is inkább, mivel a forrásokban a család csak a 13. század elején bukkan fel. Jelenleg Rimelynek az a nézete elfogadott, hogy a Csu− kárd család a mai Szent Márton−dóm helyén álló templom patrónusa volt.

101

Juraj Šedivý

Rankéval együtt tehát feltehetjük a kérdést: „Hogyan is volt valójában?” Amint már föntebb volt róla szó, a Mojmír−dinasztia uralma alatt a vár− ban nagymorva kori templom állt. Nem tudunk választ adni arra a kér− désre, ki alapította, ám működése bizonyosan szorosan kapcsolódott a világi hatalom helyi képviselőjéhez („vladyka”). A káptalan mint in− tézmény nyugaton is a 9. század első harmadában kezdett terjedni (a constitutiones Aquisgranenses után), ezért ilyen „modern” intézmény alapítása az éppen csak kereszténnyé vált területen kevéssé valószínű. Az esetleges kontinuális fejlődés szempontjából azonban döntő az a tény, hogy a nagymorva kori templom megszűnt, s a következő legkorábban egy fél évszázad múlva épült fel. A passaui Pilgram püspök (971–991) nem lehetett a pozsonyi káptalan alapítója: a birodalom keleti határain túlra irányuló missziós tevékenység esetleges gondolata elsősorban az− zal a törekvésével függhetett össze, hogy a püspökséget érsekséggé ala− kítsa. Részéről semmilyen valós krisztianizációs törekvés nem bizo− nyított.24 Ha a káptalant az első Árpád−házi szent királyok (Szent István vagy Szent László) alapították volna, bizonyosan birtokot adományoz− nak a kanonokoknak, amint azt egyébként tették. Mivel az első királyi adomány IV. Béla nevéhez fűződik, nem tűnik reálisnak a káptalan 11. század eleji alapítása. A káptalant azonban nem alapíthatta IV. Béla sem, ugyanis az 1204−ből, illetve 1211−ből származó oklevelek a várbeli egy− házközösséget káptalanként, illetve prépost vezette kanonoki karként említik. A Csukárd családot mint alapítót már Rimely is kizárta – erről már fentebb volt szó. Véleményünk szerint a pozsonyi káptalan nem egyenes vonalú foko− zatos fejlődés következtében alakult ki. Régészetileg igazolt tény, hogy valamikor Szent István uralkodása kezdetén a pozsonyi ispáni vár terü− letén templom állt. Nem egyszerű plébániatemplom, ezt bizonyítja az építmény nagysága (háromhajós bazilika), főként azonban az a tény, hogy Magyarország területén Pozsonytól 50–70 kilométeres körzetben a 11. század folyamán semmilyen jelentősebb egyházi intézmény sem jött létre. A keletkezés ideje, az építmény méretei és „illetékességi területé− nek” tiszteletben tartása nagyobb egyházi közösség jelenlétét valószínű−

Az egyház a középkori Pozsonyban – Régi választások és új kérdések

sítik. A pozsonyi várban található templom valószínűleg a vidék számá− ra krisztianizációs központként működött. Hipotézisként megfogalmaz− hatjuk azt a feltevést, hogy a templomot a Szent István menyasszonya, bajor Gizella kíséretében érkezett misszionáriusok alapíthatták vagy ve− zethették. Pozsony stratégiai helyzete és a német határ közelsége nyil− ván érdekes volt számukra. A király nagyobb mértékű személyes rész− vétele ellen szól a közösség szerény vagyoni helyzete. Az említett egyházi intézmény első írásos említése Kálmán király első törvénykönyvében, a 22. cikkben található. A valószínűleg a 11. század első feléből származó törvénykönyvnek két szövegváltozata maradt fenn: az első a budapesti Széchényi Könyvtárban őrzött Thuróczy−króniká− ban, a másik egy ugyanott található kódexben (Codex Illosvayanus). A Thuróczy−kódex szerint Kálmán (1095–1115) megtiltotta istenítéle− tek végzését a kisebb egyházi központokban, csak a püspöki székhelye− ken és a nagyobb prepozitúrákban engedélyezte – Pozsonyban és Nyitrán azonban nem.25 A másik szövegvariáns szerint az istenítéleteket püspö− ki székhelyeken és nagyobb prepozitúrákban – például Pozsonyban és Nyitrán – végezhettek.26 Jellemző, hogy a magyar történészek inkább az első, a szlovákok inkább a második lehetőség felé hajlanak.27 Egyértelműen nem dönthető el, hogy a törvények kiadása idején a po− zsonyi várban működő egyházi intézmény el volt−e ismerve prepositura maior−ként, vagy sem. Az első kódex a másiknál csak valamivel régibb (a 15. századból származik), a fiatalabb kódexet 1544 körül írták,28 hi− telességük és az eredeti szöveggel való kapcsolatuk hasonló. Figyelem− be véve azonban az építmény nagyságával és a területi hatásával kap− csolatos érveket, inkább azt a változatot támogatjuk, amely szerint Po− zsony (és Nyitra) tényleges helyzete (ha statútuma nem is) legalábbis 25

26 24

Lásd pl. Brunner, Karl: Herzogtümer und Marken. Vom Ungarnsturm bis ins 12. Jahrhundert. Wien, 1994, 82. stb. A káptalanok magyarországi elterjedésével kapcsolatban lásd pl. Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyar− országon. Budapest, 1971, 59.

102

27

28

Judicium ferri et aque in aliqua ecclesia fieri interdicimus, nisi in sede episcopali et maioribus prepositoriis, necnon Posanii et Nitrie (Závodszky Levente: A szent István, szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai [Függelék: A törvények szövege]. Budapest, 1904, 186). Ezt a szövegváltozatot vette fel Györffy is a törvénykönyvek kiadásakor (Györffy György: Wirtschaft und Gesellschaft der Ungarn um die Jahrtausendwende. Budapest, 1983, 308). Judicium […], ut Posonii et Nitrie. (Markusz Dezső: Corpus Juris Hungarici. I. Budapest, 1899, 102). Sasinek, Franko V.: Država Velkomoravska [A Nagymorva Birodalom]. Ro− senberg/Ružomberok, 1896. Závodszky 1904, 129, 130.

103

Juraj Šedivý

prépostsági, illetve káptalani szintű volt.29 Mivel kizártuk azt a lehető− séget, hogy a prépostságot Szent István vagy Szent László alapította volna, gyakorlatilag Robert Ambroš elmélete maradt: eszerint a pozso− nyi várban található missziós központ a 11. század folyamán a fődiakó− nus körül csoportosuló várbeli papságból klasszikus középkori kápta− lanná alakult át.30 Mivel Magyarország területéről hasonló példával nem találkozunk, ezt a magyarázatot nem tartjuk a legjobbnak, ugyanis a fon− tosabb magyarországi egyházi intézmények többségének volt alapítója vagy legalábbis patrónusa, aki az intézményt gazdaságilag támogatta. Az egyházi hierarchiában elfoglalt helyzetük miatt a káptalanokat álta− lában a király alapította. Pozsony esetében is fennáll ennek a lehetősége: a káptalanná való át− alakuláshoz az ösztönzést a Salamon király kíséretéhez tartozó művelt papok néhány éves várbeli tartózkodása (1074 után) adhatta meg.31 A vár− beli kápolna abban az időben a királyi kápolna szerepét töltötte be, s va− lószínű, hogy pozsonyi tartózkodása alatt Salamon az ottani egyházi közösségből olyan intézményt akarhatott létrehozni, amely a székesfe− hérvári társaskáptalanhoz hasonló feladatokat látott volna el: tehát litur− gikus és oklevél−kiállító szerepe is lett volna. A király itt−tartózkodása alatt nyilván az egyházat saját ingó vagyonából támogatta. Miután azon− 29

30

31

Pozsony és Nyitra jelentősége abban az esetben sem kérdőjelezhető meg, ha Kál− mán ezt a két egyházi intézményt kivonta azok közül, ahol istenítélet végezhető. A legrégibbb magyarországi káptalanok Mályusz Elemér (1971, 61) szerint monasztikus jellegűek voltak. Hasonlóképp a nyitrai káptalan – amely a nyitrai fejedelemség székhelyén volt – és a zobori Benedek−rendi kolostor között kez− detben személyi átfedések lehettek. Az apátság ugyanis Kálmán idejében okle− veleket adott ki, s egy tagját gramaticus−nak nevezik, egyébként Magyarorszá− gon ez a tanító legelső említése. Ennélfogva a pozsonyi és a nyitrai intézmény jelentőségében nem kell kételkednünk, inkább az a kérdés merül fel, hogy e két intézmény tudatos kizárása nem az akkori politikai helyzet következménye volt−e. Délnyugat−Szlovákia területe a 11. század elején a Kálmán és az Álmos herceg, illetve a német császár között folyó harcok színtere volt, amelyek során Pozsony és Nyitra is ostrom alá került. Ezt a gondolatot Ambroš már említett szakdolgozatában vetette fel; lásd a 22. jegy− zetet. Salamon ugyan legitim király volt, de Géza és László ellenállása miatt csak a há− rom legnyugatibb vármegye területét (Pozsony, Moson, Sopron) uralta, és sógo− ra, a német III. Henrik segítségére szorult. Az ő révén nyilván kapcsolatokat tartott latinul beszélő művelt klerikusokkal.

104

Az egyház a középkori Pozsonyban – Régi választások és új kérdések

A káptalani és egyben plébániatemplom későgótikus épülete még ma is az óváros fölé magasodik. A szerző felvétele

ban László az egész ország felett átvette a hatalmat, új uralkodóként nem állt érdekében, hogy a politikai riválisához hű káptalant támogassa. Ez megmagyarázhatná azt a tényt, miért került rossz gazdasági helyzetbe királyi alapítása ellenére a pozsonyi káptalan; ennek a következménye lehetett aztán később, Salamon kíséretének eltávozása után a káptalan politikai és kulturális jelentőségének átmeneti hanyatlása. Magyarországi analógiák alapján formálhatunk képet arról, milyen jellegű lehetett a káptalan ebben az időszakban. A 11. s részben a 12. században is a káptalanok személyi állományát még nem szekuláris pa− pok, kanonokok, hanem szerzetesek, bencések alkották. E tekintetben érdekes, hogy a pozsonyi káptalan megjelölésére még a 13. század ele− jén is a „kolostor” szót (monasterium) használták,32 ami talán azt igazol− hatja, hogy Pozsonyban is az említett helyzet volt a tipikus. Ennek fé− nyében új megvilágításba kerül az a feltételezés, hogy Pozsony terüle− 32

A monasterium terminus használatára Michal Slivka hívta fel a figyelmet Martin Vančo Stredoveké rotundy na Slovensku (9.−13. storočie) [Középkori rotundák Szlovákiában, 9–13. század] munkájáról írt recenziójában (Studia archaeologica Slovaca mediaevalia III–IV [2000–2001] 418).

105

Juraj Šedivý

tén a 12. század első harmadában Benedek−rendi apácakolostor műkö− dött.33 Ha ez így volt, akkor egyrészt utólagosan alátámasztást nyer az az elmélet, hogy a pozsonyi várban található káptalant – kolostort – a Be− nedek−rendiek igazgatták (ugyanis az apácakolostorok rendszerint ott jöttek létre, ahol a férfi rendnek is volt kolostora); másrészt ez a kettős− ség a többi nagy egyházi központra, pl. a Salzburgra, St. Georgen/Maria Saal−ra jellemző jelenséget idézi, ami azt igazolná, hogy Pozsony a ma− gyar határvidék jelentős egyházi központja volt. A régészeti feltárások, valamint a 11–12. századi írott források alap− ján állíthatjuk, hogy Pozsony továbbra is megtartotta világi és egyházi székhely funkcióját, s e tekintetben a közeli határvidék központja ma− radt.34 A várdombon jelen volt mind a világi, mind pedig az egyházi ha− talom: a világi székhelyet az északnyugati oldalon található palota, az egyházit pedig a délkeleti részen elterülő építmények képviselték. Ez utób− biaknak kezdetben missziós központ funkciójuk volt, ebből fődiakónus vezette egyházi közösség alakult, amely aztán – valószínűleg attól az időtől kezdődően, hogy a pozsonyi vár Salamon király rezidenciájává vált – káptalani jellegű lett. A kedvezőtlen politikai helyzet következté− ben (a káptalant László ellensége támogatta, s az Álmos herceg, illetve a német és cseh hadak által átmenetileg elfoglalt területen működött) a káp− talan magyarországi viszonylatban nem tudott megfelelő jelentőségre szert tenni. A jelentősége csak akkor kezdett növekedni, amikor a 13. század elején a várispán hatása alól kikerülve a váralji részre költözött át, s leg− főképp azután, hogy a 13. század közepe táján hiteles hellyé vált.35

33

34

35

Lásd pl. Oslanský 1993, 114–115. František Oslanský nyilván nem feltételezte, hogy a káptalan bencés jellegű lett volna, ám azt írja, hogy „a bencéseknek Po− zsonyhoz fűződő kapcsolata sokkal átfogóbb lehetett, mint az a fennmaradt és ismert források alapján feltételezhető” (uo. 115). Marián Zemene a szlovákiai kolostorok között Pozsonyban feltünteti a Benedek−rendieket és a cisztercitákat, sajnos történeti forrás megjelölése nélkül (Zemene, Marián: O rehoľníctve na Slovensku [A szlovákiai szerzetesrendekről]. In Šimončič, Jozef (ed.) Dejiny a kultúra rehoľných komunít na Slovensku. Trnava, 1994, 42). Az apácakolostor kérdéséhez lásd alább. Sedlák, Vincent: Centrálne postavenie bratislavského hradu do konca 13. storočia [A pozsonyi vár központi helyzete a 13. század végéig]. In Horváth, Vladimír (ed.) Najstaršie dejiny Bratislavy. Bratislava, 1987, 157–168. A hiteles helyekkel kapcsolatban lásd pl. Eckhart, Franz: Die glaubwürdigen Orte Ungarns im Mittelalter. Mitteilungen des Instituts für österreichische Ge−

106

A plébániatemplom, illetve a városi plébánia kérdése Pozsony aránylag későn kapott városi kiváltságokat (1291−ben), ám vár− megyei székhely volt várral, a váralján régészetileg adatolt, már a 11– 12. században jelentős településsel.36 Az általános vélekedés szerint a for− málódó város lakossága számára a várbeli Szent Szalvátor−templom töl− tötte be a plébániatemplom funkcióját. Ezt a nézetet elsősorban a káptalan történetét feldolgozó történészek (pl. Rimely, Knauz, Ortvay) vallják. Ugyanakkor már Rimely s később Portisch is feltételezte, hogy a városi fejlődés kezdetekor a későbbi dóm helyén egy kisebb méretű, Szent Mártonnak szentelt templom és temető létezett; a templom egyúttal te− metői kápolnaként is szolgált, ugyanis véleményük szerint a várbeli temp− lom környékén nem volt elég hely temetőnek.37 Portisch ezt a kis temp− lomot tartotta az akkor születő város plébániatemplomának. A város legrégebb kori egyháztörténetét új megvilágításba újfent a ré− gészek helyezték. Tatiana Štefanovičová a Szent Miklós−templom lehet− séges jelentőségét emelte ki.38 Az Adrian Vallašek vezetésével folytatott

36

37

38

schichtsforschung – Ergänzungsband 9, 1915; Žudel, Juraj: Archívy hodnover− ných miest na Slovensku [A szlovákiai hiteles helyek levéltárai]. Archivní časo− pis 2 (1961) 70–78. Lásd pl. Baxa, Peter – Ferus, Viktor: Bratislava mešťana Wocha 1242−1291. Ka− talóg expozície otvorenej pri príležitosti 700. výročia udelenia mestských privilégií Ondrejom III. [Woch polgár Pozsonya 1242–1291. A III. András által adomá− nyozott városi privilégiumok 700. évfordulója alkalmából rendezett kiállítás ka− talógusa]. Bratislava, 1991. Rimely 1880, 149–151; Portisch, Emil: Geschichte der Stadt Pressburg Bra− tislava. Volkstümliche Darstellung in 2 Bänden. Pressburg/Bratislava, 1933, 58; František Oslanský (1993, 114) szerint egy kisebb templom már a 11. szá− zadban létezett, ez a tény azonban régészetileg nem igazolt. Tatiana Štefano− vičová a dóm feltárása során a római kort követően csak a 12. századi építési tevékenység nyomait dokumentálta (12–13. századi, településhez kapcsolódó gödrök és sírok). Lásd Štefanovičová, Tatiana: Dóm svätého Martina v Bra− tislave. Poznatky z najnovšieho archeologického výskumu [A pozsonyi Szent Márton−dóm. A legújabb régészeti feltárásokból levonható ismeretek]. Pamiatky a múzeá 52, 1 (2004) 2–6. Štefanovičová, Tatiana: Príspevok k prieskumu bratislavského podhradia – kostol sv. Mikuláša [Adalék a pozsonyi váralja kutatásához – a Szent Miklós−temp− lom]. Bratislava 5 (1969) 63–73.

107

Juraj Šedivý

régészeti kutatás ugyanis e templom mellett egy két szakaszban épült kör alakú építmény alapjait tárta fel: Vallašek a fiatalabbat az alagsor− ban talált nagyszámú csont alapján carnariumnak minősítette, a régebbi építményt pedig rotundának. A törmelékben talált érme alapján a fiata− labb építmény feltehetően a 13. század utolsó harmadától a 14. század közepéig létezett. A régebbi építmény keletkezése a 11–12. század for− dulójára tehető – tekintettel a 10–11. századra jellemző S alakú függőle− letekre, amelyek a körülötte elterülő s az építmény legkorábbi formájá− hoz igazodó temetőből kerültek elő.39 Amennyiben a későbbi középkori templomnak és a rotundának egyazon védőszentje volt (Szent Miklós – a kereskedők védőszentje), nagyon valószínű, hogy a rotunda a pozso− nyi vár alatti kereskedőtelepülés temploma volt.40 Feltehetjük tehát a kérdést: a három említett templom közül melyik volt az akkor alakuló középkori Pozsony valódi plébániatemploma? Vélemé− nyünk szerint ezt a kérdést rosszul tesszük fel – legalábbis a 11. és 12. századra vonatkozóan nem ez a megfelelő kérdés. Hogy választ találjunk rá, az alábbi régészeti leletek segítségét vehetjük igénybe: A valamikori városfalaktól keletre már a 20. század elején feltárták egyházi építmények maradványait, a leleteket 1935−ben Václav Mencl értékelte.41 Csak a Jozef Hoššo és Branislav Lesák által 1994–1995−ben elvégzett teljes körű feltá− rás tette lehetővé ezeknek az építményeknek a pontosabb meghatározását és fejlődésük datálását. Hoššo és Lesák négy építmény maradványait tár− ták fel: a legfiatalabb a gótikus Szent Jakab−kápolna volt, amely a 15. szá− zad első harmadától 1529−ig állt fenn. Ez egy korábbi gótikus kápolna helyén épült, amely statikai hibák miatt nyilván csak a 15. század első harmadáig működött. E régebbi gótikus kápolna alapjai alatt egy a 14. század elejétől használt román carnariumot azonosítottak a kutatók. A város 39

40

41

Vallašek 1991, 140–142; Uő: Neznáma sakrálna stavba pod bratislavským hra− dom [Ismeretlen szakrális építmény a pozsonyi vár alatt]. Zborník Filozofickej fakulty Univerzity Komenského – Musaica 24 (2003) 111–122. A vár alatti templom kérdésével újabban Anton Fiala foglalkozik; lásd Fiala, Anton: K zaniknutému gotickému kostolu sv. Mikuláša v bratislavskom podhradí [A pozsonyi váralján állt, elpusztult gótikus Szent Miklós−templom]. Historické inspirace. Sborník k poctě D. Líbala. Praha, 2001, 77–85. Hoššo, Jozef – Lesák, Branislav: Archeologický výskum predrománskej rotun− dy a karnera zaniknutej osady sv. Vavrinca v Bratislave [Az elpusztult pozsonyi Szent Lőrinc−település preromán rotundájának és carnariumának régészeti feltá− rása]. Archeologia Historica 21 (1996) 241–251.

108

Az egyház a középkori Pozsonyban – Régi választások és új kérdések

A város és a káptalan között 1348−ban létrejött megállapodás a városi plébános választásáról. Pozsony Város Levéltára

egyháztörténetének szempontjából a legjelentősebb lelet a legrégebbi épít− mény maradványai, ez egy rotunda volt, amelynek keletkezését a 11–12. század fordulójára teszik a szerzők. A kérdésben fontos előrelépést jelen− tett az is, hogy a Szent Lőrinc−templom keletkezését a feltételezett idő− pontnál – 14. század eleje (Mencl) – egy egész századdal korábbra teszik. Az említett alapos kutatások révén szerzett újabb ismeretekre való tekintettel egyértelműen revideálandó az a nézet, mely szerint a késő kö− zépkori Szent Lőrinc−kapu előtti terület csak a gótikus város perifériája− ként alakult ki azáltal, hogy a Nagyszombat és Nyitra felé vezető or− szágút mentén új lakosok telepedtek le.42 Sokkal közelebb áll a valóság− hoz Mária Stieberová állítása, aki feltételezte, hogy „legalábbis a 13. századtól a város közvetlen környezetében további települések léteztek, amelyek aztán a későbbi külvárosok alapját alkották”43. A régészeknek 42

43

Lásd pl. Jankovič, Vendelín: Vznik mesta Bratislavy [Pozsony város keletkezé− se]. In Horváth, Vladimír (ed.) Najstaršie dejiny Bratislavy. Bratislava, 1986, 187–197 (az idézett részt lásd a 190. oldalon). Stieberová, Mária: Predpoklady vzniku bratislavských predmestí [A pozsonyi kül− városok keletkezésének feltételei]. In Horváth 1986, 211–219 (az idézett részt lásd

109

Juraj Šedivý

köszönhetően ezt a tézist is korrigálhatjuk, s feltételezhetjük, hogy nem− csak a külvárosok, hanem esetleg maga a város is több régebbi telepü− lésből alakult ki.44 A régészek által feltárt rotunda és a Szent Lőrinc− templom a legrégebbi pozsonyi egyházi építmények közé tartoznak, s azt bizonyítják, hogy a középkori város több régebbi település összeolvadá− sával jöhetett létre. Már a 11. század végétől legalább három település− egységgel kell számolnunk, ezek: a várban található egyházi és világi székhely, a várdomb keleti lejtőjén, a Szent Miklós−templom melletti rotunda körül kialakult sűrűn lakott rész, valamint a keleti oldalon léte− sült egyházi építmények (a Szent Lőrinc−templom melletti rotunda) kö− rül kialakult település. Az említett legújabb ismeretek fényében valószínűnek tűnik, hogy a későbbi gótikus város területén több, plébániai funkciójú „nyilvános” egyházi építmény is állhatott. Elsősorban ilyen volt a 11. század elejéről származó s várbeli plébániatemplomként szolgáló Szent Szalvátor−temp− lom, amely eredetileg nyilván missziós központ szerepét töltötte be, ké− sőbb a várispán személyéhez kapcsolódó helyi világi elit temploma lett (a várispánon, családján és familiárisain kívül nyilván ezt a templomot látogatták a comes curialis, castellanus, a katonaság és a vár környékén lakó várjobbágyok). A vár alatti települések lakosságának az istentiszte− leteket az e települések közepén álló kisebb építményekben tartották: ilyenek voltak nyugaton a későbbi Szent Miklós−, keleten pedig a Szent Lőrinc−templom helyén álló rotundák. Ennek a helyzetnek az analógiá− ját találjuk a Pozsonyhoz mind urbanisztikai, mind pedig az egyházi fej− lődés tekintetében legközelebb álló nagyobb szomszédváros, Bécs ese− tében is. Ott is a későközépkori város a vár (Berghof), a védelme alatt álló és a Szent Ruprecht−templom körül kialakult település, valamint a Szent Péter−templom körüli harmadik település közötti térség fokoza−

44

a 211. oldalon). A 212. oldalon levő térképen a szerző azt kívánja illusztrálni, mi− képpen érintkezett a régebbi települések és a későbbi város területe, ez a térkép azonban nyilván nem az 1291 előtti állapotot, hanem már a 12. századit tükrözi. A legfontosabb egység bizonyosan a várdomb keleti lejtőjén kialakult település volt, ennek fala már a 13. század közepe táján a várfalhoz kapcsolódott. Lásd Baxa– Ferus 1991. A 13. század közepétől a 14. század elejéig tartó nagy építke− zési „boom” után, amikor is véglegesen kialakult a gótikus város, bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy hivatalos részről nyomást gyakoroltak a külvá− rosok lakosságára, költözzenek be a városba. Lásd III. András 1297. III. 26−án kelt oklevelét a Pozsony Város Levéltárában (AMB) 17.

110

Az egyház a középkori Pozsonyban – Régi választások és új kérdések

tos benépesülésével jött létre.45 És további analógiák is vannak: Bécsben városi plébániatemplommá a szinte a zöld mezőn, a településmagon kí− vül épült Szent István−dóm vált, Pozsonyban is a fő plébániatemplom az a román templom lett, amely valószínűleg a 13. század első harmadában épült, azután hogy a káptalan és a Szent Szalvátor−templom a várból a vár alá „költözött”. A 13. századi városfejlődés során aztán mind a két rotunda a gótikus város falain kívül került, s a városfalakon belüli egyetlen plébániatemp− lommá a káptalani templom (a Megváltó és Szent Márton−templom) vált. Ez az urbanisztikai körülmény, valamint a káptalannak mint a pozsonyi vármegyében a legfelsőbb egyházi intézménynek a presztízse legalább− is a 13. század első harmadától a káptalan és a kialakuló („összeépü− lő”?) város sorsát összekapcsolta. Csak ebben az időszakban épül fel Pozsony területén a káptalanhoz kapcsolódó legnagyobb templom, amely egyben a plébániatemplom feladatát is ellátta.46 Még a legkorábbi városi kiváltságlevél (1291) sem említi a városi plébánost. Más városoktól el− térően, ahol a közösségek saját papot választhattak, a pozsonyiaknak ez a lehetőségük nem volt meg. Ugyanis egészen a 14. század közepéig mind az istentiszteleteket illetően, mind pedig kulturális téren szorosan kapcsolódtak a pozsonyi káptalanhoz.47 Azt mondhatjuk: ahogyan az „egy város” felváltotta a több kisebb korábbi települést, úgy váltotta fel az „egy városi plébánia” a korábbi plébániákat.

Az első pozsonyi női kolostor A cisztercita rend generális káptalanának statútuma szerint 1235−ben két – a de Hilmetas és a de Presborc in Hungaria – közösségből alakultak ki 45

46

47

Csendes, Peter: Geschichte Wiens. Wien, 1990; főképp a 26–27. old., a térképet lásd a 17. oldalon. Az ezzel kapcsolatos eddigi publikációk: Štefanovičová 2004, 2–6. Az épület építészeti fejlődéséhez lásd a már meghaladott Žáry, Juraj – Bagin, Anton – Rusina, Ivan – Toranová, Eva: Der Martinsdom. Bratislava, 1990. Újabban Gojdič, Ivan: Stredoveký vývoj Dómu svätého Martina [A Szent Márton−dóm középkori fejlő− dése]. Pamiatky a múzeá 52, 1 (2004) 7–14. Šedivý, Juraj: Najstaršie listiny mesta Bratislavy „znovu objavené“ [Pozsony legrégibb okleveleinek „újrafelfedezése”]. Studia historica Tyrnaviensia III (2003) 131–147.

111

Juraj Šedivý

a cisztercita rend filiáléi.48 A korábbi közösség jellege nem ismert. A ré− gebbi szerzők feltételezték, hogy ciszterci apácákról volt szó (Bél Má− tyás, Ipolyi Arnold, Ortvay Tivadar), a mai történészek inkább azon a vé− leményen vannak, hogy a ciszterci apácák elődei esetleg Benedek−ren− diek (František Oslanský, Romhányi Beatrix)49 Magdolna−nővérek, illetve beginák (Michal Slivka)50 vagy éppen klarisszák51 lehettek. Bél Mátyás szerint II. Béla 1132−ben a városban ciszterci apácákat telepített le.52 Ez a változat nem logikus (ugyanis akkor mivel magya− rázható, hogy a kolostort csak 1235−ben inkorporálták a ciszterci rend− be), és nem felel meg a ciszterci rend terjeszkedési kronológiájának sem (abban az időszakban ciszterci apácakolostorok csak Franciaországban jöttek létre, az első férfi kolostort Magyarországon II. Géza alapította 1142−ben). Hasonlóképp Magyarországon a klarisszák első kolostorai is később, csak a 13. század első harmadában alakultak (Nagyszombat).53 Valószínűbb az, hogy az akkor formálódó város szélén olyan laikus nők telepedtek le, akik a későbbi Magdolna−nővérekhez vagy beginákhoz54 hasonló szerzetesi minta szerinti vallásos életet éltek. Nem nevezhetjük 48

49

50

51

52

53 54

Lásd Canivez, J. (ed.): Statuta capitulorum generalium Ordinis cisterciensis ab anno 1116 ad annum 1786. II. Louvain, 1938, 48; idézve Hervay, Ferenc L.: Repertorium historicum ordinis cisterciensis in Hungaria. Bibliotheca cisterciensis 7. Roma, 1984, 157. alapján. Oslanský 1993, 114; Romhányi F. Beatrix: Kolostorok és társaskáptalanok a kö− zépkori Magyarországon. Budapest, 2000, 53. Slivka, Michal: Cisterciti na Slovensku [A ciszterciták Szlovákiában]. Archeologia historica 16 (1991) 112. Lásd Takács Imre (összeállította): Paradisum plantavit. Bencés monostorok a kö− zépkori Magyarországon. Pannonhalma, 2001, 521; a Benedek−rendieken kívül a ciszterci apácák elődei a klarisszák is lehettek, amelyeknél az elöljáró kezdet− ben szintén apátnő volt. Ezt az állítást Bél Mátyásnak Szyllaba Emil tulajdonítja (Szyllaba Emil: A Po− zsonyi klarissa templom története. Pozsony, 1944, 9). Bél Mátyás nyilván II. András 1238−as okleveléből indult ki (Fejér, Georgius: Codex diplomaticus Hun− gariae ecclesiasticus ac civilis. IV/1. Buda, 1836, 138). II. András ugyanis azt írja, hogy a Béla által behívott cisztercieknek (precipue domini Bele […] regis […] precepto compulsi) malmot adományoz. Nagy valószínűséggel azonban itt a III. Béla által támogatott ciszterci szerzetesekre gondolt, s nem az abban az időben éppen alakuló apácarendre. Lásd Romhányi 2000, 114. A legrégebbi magyarországi begina közösségekről a 13. század első feléből van tudomásunk (Erdélyből). Lásd Romhányi 2000, 117. A Magdolna−nővéreket a pá−

112

Az egyház a középkori Pozsonyban – Régi választások és új kérdések

azonban őket még sem Magdolna−nővéreknek, sem pedig begináknak, inkább az átfogó bűnbánattartó (vezeklő) névvel jelölhetők. Hasonló la− ikus férfi és női közösségek létezése a 12. század végén, a 13. század első felében egész Európára jellemző volt, a bibliai tanítás szerinti életre való erőteljes törekvés eredményeként jöttek létre, s egyrészt új szerze− tesrendek kialakulásához vezettek (pl. a kolduló rendek), másrészt pe− dig eretnekként megbélyegzett mozgalmakba torkolltak (beginák, ka− tarok, valdensek stb.). A későbbi ciszterci kolostor patrocíniuma – Szent Mária Magdolna mint a bűnbánók patrónusa – is arra utaló bizonyíték lehet, hogy az elődök nem szilárd rendi struktúrában élő bűnbánattartó asszonyok lehettek. A legrégibb női közösség megnevezésére szolgáló kifejezés (abbatia monialium) ezzel szemben inkább a kolostorban élő, apátnő vezette letelepedett közösségre utal, tehát Benedek−rendi apá− cákról lehetett szó.55 A feltételezett Benedek−rendi apácák, esetleg bűnbánó asszonyok sor− sáról nem tudunk semmit sem. František Oslanský szerint az általa fel− tételezett Benedek−rendi apácakolostor „már olyannyira lepusztult álla− potú volt, hogy az apácákat ciszterciekkel váltották fel”. A generális káptalan idézett iratában azonban nincs szó arról, hogy új apácákkal váltották fel a régieket, illetve új apácák érkeztek volna az elhagyatott vagy rommá lett kolostorba; az irat csak azt említi, hogy a régebbi kö− zösség a ciszterci rendbe tagozódott be.56 Valószínűbbnek tűnik tehát, hogy a kolostor személyi állománya változatlan maradt, csak rendet vál− tott, ami nem volt nagyon szokatlan (például a Franciaországon kívüli templomos rendi kolostorok a rend feloszlatása után a johanniták rend− jébe tagozódtak be). A ciszterciek kolostorának elődjeként számon tartott kolostor kelet− kezésének idejét az egyes szerzők más−más időpontra teszik. Bél Má−

55

56

pa rendként csak 1227−ben ismerte el. Lásd Elm, K.: Magdalenerinnen. In Lexi− kon des Mittelalters. VI. München–Zürich, 1992, 71. bekezdés. A beginák élén rendszerint magistra vagy Martha állt; közösségeik megnevezé− sére az „udvar”, s nem a „kolostor” vagy „apátság” szót használták – lásd Elm, K.: Beg(h)inen. In Lexikon des Mittelalters. I. München– Zürich, 1980, 1799. bekezdés. A Magdolna−nővérek élén priornő állt – lásd Elm 1992, 71. bekezdés. Ezt a fajta érvelést gyengíti az a tény, hogy a középkori szakszóhasználat általá− ban nem volt megállapodott. Petitio domini papae de abbatia monialium […] de Presborc in Hungaria ordini sociandis exauditur et sint filiae cistercii; idézve Hervay 1984, 157. alapján.

113

Juraj Šedivý

tyás 1132−t említ;57 Romhányi Beatrix a kolostor alapításának idejét Bél Mátyás alapján adja meg, de más apácarendet feltételez: véleménye sze− rint a kolostort valóban II. Béla alapította – de a Benedek−rendi apácák számára.58 Mások azt feltételezik, hogy a kolostor alapítására csak a 12. század vége felé került sor.59 Az írásos emlékek hiánya miatt az első apácakolostor helyére és alapításának évére vonatkozóan pontosabb vá− laszt nem tudunk adni.

A cisztercita rend a középkori Pozsonyban Ami a cisztercieknek Pozsony történetében játszott szerepét illeti, jelen− tőségét vagy túlbecsülik (kulturális téren), vagy nem méltatják kellő− képpen (gazdasági téren) a kutatók. Közvetlenül a város területén rövid ideig működött a ciszterci apácarend, de a középkori Pozsonyban erős kapcsolatokkal rendelkezett a pilisi ciszterci kolostor és főképp a heiligen− kreuzi apátság. IX. Gergely pápa kérésére 1235−ben a korábbi pozsonyi apácaközös− ség a ciszterci rendbe tagozódott be. A ciszterci apácáknak IV. Béla ösz− tönzésére András várispán 1238−ban in Chivchna (ma Kuchyňa) telepü− lésen malmot,60 két évvel később pedig Hont−Pázmány gróf Törcs köz− ség határában birtokot adományozott, itt alapították meg a Szesztrafalva települést;61 1244−ben Mátyás várispán IV. Béla tudtával megerősítette őket korábbi birtokukban, amely időközben a Vödric−patak menti réttel

Az egyház a középkori Pozsonyban – Régi választások és új kérdések

is bővült.62 1249−ben a pozsonyi vár mögött található szőlőjüket Pilgram heiligenkreuzi apátnak adták el.63 A későbbiekben a ciszterci apácákról még annak a szerződésnek a kapcsán esik szó, amely a kolostor melletti épületről a káptalan és a kolostor között létrejött (1268).64 Ez után valószínűleg a hanyatlás időszaka következett, amely a vá− rosnak II. Přemysl Ottokár általi elfoglalásával és az azt követő zavaros időszakkal (1271–1273) volt összefüggésben. Egyes szerzők a kolostor pusztulását feltételezik.65 Ezt támasztaná alá III. András 1297−es okleve− le, amelyben a volt cisztercita apácakolostort a klarisszáknak adományoz− ta. Az oklevélben többek között az olvasható, hogy az apácák kihaltak, a kolostor üres, és birtokai már több mint húsz éve gazdátlanok.66 Ugyan− akkor azonban egy ennek ellentmondó, az előbbi elméletet megkérdője− lező írott forrás is felbukkan. A pozsonyi káptalan egy 1290−ből szár− mazó oklevele szerint ugyanis a káptalan elé járultak Buken fia Buken, valamint Kunigunda és Petronella – a pozsonyi Szent Mária Magdolna cisztercita kolostor apácái –, akiknek az említett személy Törcs földbir− 62

63

64 65

57

58 59

60

61

Bél Mátyásra hivatkozva ezt az adatot közli Szyllaba (Szyllaba Emil: A pozsonyi Klarissza−templom története: a templomnak harmincévi szünet után történt újra− megnyitására. Bratislava, 1944, 9). Ugyanezen a véleményen van Ortvay Tiva− dar is (Ortvay II/4, 1903, 529). Romhányi 2000, 53. Ratkoš, Peter: Dejiny bratislavského hradného panstva a hradu [A pozsonyi vár− birtok és vár története]. In Bratislavský hrad. Bratislava, 1960, 13; Jankovič, Vendelín: Z dejín bratislavského podhradia a mesta [Fejezetek a pozsonyi váral− ja és város történetéből]. Bratislava VI (1970) 23. Marsina, Richard (ed.): Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae (tovább CDSl.). II. Bratislava, 1987, 32–33 (46. szám); Hervay 1984, 197. Ezt az adatot Karácsonyi alapján Josef Šátek közli (a kézirat a Szlovák Nemzeti Levéltárban található).

114

66

CDSl. II, 116. (172. szám); Oslanský (1993, 115) ezt az adománylevelet a kolos− tornak nyújtott adományról szóló legrégebbi írásos dokumentumként említi. A fentiekből azonban nyilvánvaló, hogy két korábbi adományozás is volt, a leg− régebbi adománylevél szövegét egy későbbi átiratból ismerjük. Hervay 1984, 157; Lásd még Ortvay II/1, 1895, 289; Kalesný, František: Vinice a ich chotárne názvy v stredovekej Bratislave [A középkori Pozsony szőlői és dűlőnevei]. Bratislava VI (1970) 61–130. A 61–62. oldalon található idézet sze− rint erre az ügyletre 1246−ban került sor. Hervay 1984, 157. Lásd pl. Szyllaba 1944, 13; vagy Štefanovičová, Tatiana: Príspevok k dejinám stredovekej Bratislavy (Prieskum klariského kostola) [Adalék a középkori Po− zsony történetéhez (A klarisszák templomának feltárása)]. Zborník SNM – His− tória 17 (1977) 117. Quod cum quedam Dominae sorores religiose de ordinis Cysterciensium in claus− tro ante civitatem degentes viam universe carnis vocate […] a multis temporibus retroactis ad dictum claustrum religiose domine eiusdem ordinis redire neglexe− rint, possessionesque ad ipsum claustrum pertinentes in territorio eiusdem civi− tatis Posoniensis existentes sine dominio alicuius fere a spatio viginti annorum et supra permanserint, nec fratres eiusdem ordinis Cysterciensis a civibus Poso− niensibus sepius ammoniti et rogati alias sorores moniales eiusdem ordinis infra tantum spatium temporis in locum defunctarum subrogare seu substituere nolue− rint […]. Ugyanúgy Mátyás bíboros−kardinális oklevelében is ez olvasható: quod quedam religiose mulieres in castro Posoniensi […] domino servientes locum habent aptum […]. Idézve Hervay 1984, 198. alapján.

115

Juraj Šedivý

tokkal együtt két szőlőbirtokot is adományozott.67 E forrás szerint tehát úgy tűnik, hogy a přemysli háborúk nem jelentették a kolostor pusztulá− sát, sőt a következő időszakban a birtokai még növekedtek is. Mivel két 1297−es, egymástól független oklevél szerint a kolostor üres volt, lehet− séges, hogy a ciszterci apácák valóban elhagyták (önként vagy erőszak− kal), ám erre csak 1290 után került sor. S hogy az ellentmondások sorát tovább bővítsük, ráadásként megem− lítjük, az sem biztos, hol állt eredetileg a ciszterci apácakolostor. A kuta− tók többsége magától értetődőnek tartja, hogy azon a helyen, ahol ma a klarisszák kolostora áll,68 III. András oklevelében viszont szó szerint az áll, hogy a kolostor a városfalon kívül (ante civitatem) állt.69 E helyszínt támogatja például Július Sopko.70 A klarisszák temploma és kolostora a vá− rosfaltól nem messze áll, tehát a királyi oklevélben előforduló ellentmon− dás esetleg téves információkon alapulhatott. Ugyanebben az oklevélben ugyanis nemcsak az állítólag elhagyatott kolostor van említve, hanem a ciszterci apácáknak a városon belüli birtokai is (in territoriu civitas). Ha szó szerint értelmezzük a szöveget, elfogadhatnánk azt a tényt, hogy maga a kolostor valóban a városfalon kívül állt, s a kolostort átvevő klarisszák biztonsági okokból a városbeli birtokon telepedtek le. I. Ferdinánd 1540−es oklevele arról tudósít, hogy mielőtt a klarisszák beköltöztek volna az új kolostorba, állítólag a városon kívül, a Nunenbank nevű helyen (ma Apá− capálya utca) laktak. Csak a kolostor felújítása (vagy felépítése?) után költöztek a városfalon belülre.71 Már Szyllaba Emil is azt írja, hogy a mos− tani klarissza templomban egy régebbi templomépület maradványai van− nak.72 Ezt az állítást a Tatiana Štefanovičová vezette régészeti feltárás is megerősítette: a jelenlegi hajó alatt keresztben húzódó fal alapjait tárták fel.73 A régészeti kutatás jelenlegi állapota alapján azonban nem világos, hogy a feltárt maradványok a klarissza templom építésének egy korábbi szakaszához kapcsolódtak, vagy a ciszterciek épületéhez tartoztak−e. 67

68 69

70 71 72 73

[…] religiose domine Kynegunt et Petronella sororibus ecclesie beate Marie Mag− dalene de Posonio de ordinis Cisterciensis […]. Idézve Hervay 1984, 157. alapján. Például Hervay 1984, 197. […] sorores religiose de ordinis Cysterciensium in claustro ante civitatem de− gentes. Idézve Hervay 1984, 198. alapján. Sopko 1970, 142. Szyllaba 1944, 14. Szyllaba 1944, 9. Štefanovičová 1977, 103–117.

116

A pilisi kolostor és Pozsony Több mint egy évszázadon át egy másik ciszterci intézménynek – a pili− si kolostornak – is voltak érdekeltségei Pozsonyban. 1248−ban IV. Béla a pilisi apát részére megerősítette azt az adományt, amely szerint az apátságot megillette a pozsonyi vámból származó bevételek egy része. A vám beszedése végett kezdték el 1252−ben a Vízi−tornyot építeni. Néhány évvel később (1254) IV. Béla megerősítette a vám egy részére, pozsonyi és dévényi házakra és szőlőkre, valamint három egyéb birtok− ra vonatkozó jogukat.74 1361−ben azonban az apát a Jakab család javára lemondott a Vízi−toronyról.75

A heligenkreuzi apátság és Pozsony Az ausztriai cisztercita kolostornak a középkori Pozsonyhoz fűződő kap− csolatával összefüggésben számos téves elmélet született, ezért e he− lyütt e témával is foglalkozunk, annál is inkább, mert figyelembe véve a gazdag oklevélanyagot, a téma még koránt sincs mindenre kiterjedően feldolgozva. A III. (Szent) Lipót osztrák herceg alapította heilegenkreuzi apátság volt az első magyarországi ciszterci apátságok (Cikádor, Bors− monostor) anyaintézménye, amit a magyar uralkodók már a 12. századi adományaikban is figyelembe vettek.76 Nem tudjuk, pontosan mikor érkeztek Pozsonyba, az azonban bizo− nyos, hogy 1249−ben a helyi cisztercita apácáktól szőlőbirtokot vásárol− tak. Amint František Kalesný írja, a ciszterci apácák a szőlőt a heiligen− kreuzi apátság itteni filiáléja részére adták el, amelynek az épületei a mai Mihály utca 10. szám alatt és a szomszédos területen voltak.77 A ciszter− ci barátok állandó pozsonyi jelenlétéből indul ki Alžbeta Güntherová is, amikor arról beszél, hogy a 14. század második harmadából származó ún. pozsonyi missálék a ciszterciták pozsonyi kolostorának scriptóriu− mában keletkeztek.78 A heiligenkreuzi apátság valamiféle filiáléjának 74 75 76 77 78

Slivka 1991, 110–111. Lásd AMB 188. Hervay 1984, 104. Kalesný 1970, 62. Güntherová, Alžbeta – Mišianik, Ján: Stredoveká knižná maľba na Slovensku. [Középkori könyvfestészet Szlovákiában]. Bratislava 21977.

117

Juraj Šedivý

létezésével kapcsolatos nézetek sajnos az újabb munkákban is felbuk− kannak,79 holott a források csak egy gazdasági udvarról tudnak, amely− hez 1311−től kisebb kápolna is tartozott. Egyértelműen kizárható, hogy a 14. századi Pozsonyban a ciszterci− eknek bármiféle kulturális központja lett volna. Ciszterci apácák már nem működtek a városban, a pilisi cisztercieké volt a Vízi−toronyban levő vámház és az Orsolya utca környékén álló kápolna (valószínűleg gazda− sági udvarral), a Mihály utcában pedig a heilegenkreuzi apátság gazda− sági udvara terült el, itt gyűjtötték össze a birtokaikról származó termé− nyeket; a gazdasági udvarhoz kapcsolódó kápolna működéséről való− színűleg egy káplán gondoskodott. Egyetlen említett intézmény mellett sem feltételezhető könyvmásoló műhely működése – ahol egy generá− ció alatt legalább kilenc kéz váltotta volna egymást, amint az az említett pozsonyi kódexek esetében van. Nem helytálló Güntherovának az a leg− erősebb (s egyetlen) érve, hogy a kéziratok a cisztercitákra jellemző nö− vényi motívumos filigrándíszt tartalmaznak, ugyanis ezt a díszítőelemet nemcsak a ciszterciek másolóműhelyeiben alkalmazták. A pozsonyi káp− talanban készült munkákban a filigrándíszes iniciálé a 14. század elejé− től a 15. század közepéig terjedő időszakban fordul elő. A ciszterci köny− vekre inkább a speciális központozás volt a jellemző, amely pedig az említett pozsonyi kódexekben nem fordul elő. Nincs tehát okunk arra, hogy a középkori Pozsonyban ciszterci másolóműhelyt vagy önálló cisz− terci kolostort keressünk.

Az egyház a középkori Pozsonyban – Régi választások és új kérdések

kellett újítania.81 Ezt az állítást támasztanák alá egyes osztrák krónikák (Anonymus Leobensis és Australis historiae pars plenior), amelyek sze− rint Ottokár 1273−as betörése idején a kolostorban találtak menedéket a városban élő nők.82 A legrégebbi hazai ferences rendtörténet (historia domus) szerint a kolostor 1280−ban keletkezett.83 Az első olyan valóban igazolható dátum, amely a ferencesek városi jelenlétét támasztja alá, a templom 1297. március 26−i felszentelésével kapcsolatos.84 A ferencesek megtelepedésének helye (a kialakuló főtér közelében) a kol− dulórend szerény körülményeihez képest atipikus volt. Azonkívül a temp− lom felújítása kapcsán végzett művészettörténeti vizsgálat vezetője, Ingrid Ciulisová az épületet mint a saját korában különlegesen igényesen tervezett és díszített templomot jellemzi. A hagyományoktól való eltérés a rendnek a dinasztia felé fordulásával, a kifelé való reprezentálás tendenciájával hoz− ható összefüggésbe (az egyszerűséget és a szegénységet hangsúlyozó fe− rences rendi előírásokkal szemben).85 A kolostor és a templom építéséhez nyújtott jelentős pénzügyi támogatás azzal is összefüggött, hogy IV. (Kun) László így fejezte ki háláját a morvamezei csatában elért győzelemért. A ciszterci apácáktól eltérően a klarisszák nem valami korábbi kö− zösségből alakultak, hanem amint az két független oklevélből kitűnik, azért jöttek a városba, hogy elfoglalják a ciszterciek egy ideje megüre− sedett kolostorát és birtokait. Mátyás bíboros−diakónus oklevele arról tájékoztat, hogy erre 1297−ben került sor.86 Az elképzelése szerint 4–6 apácának kellett érkeznie valamely szomszédos provinciából. Ugyaneb− ből az évből datálódik III. András adománylevele.87 Egy ugyanazon a na−

Kolduló rendek a középkori Pozsonyban 81

A ferencesek pozsonyi megjelenéséről nem tudunk sokat – a 18. századi rendi hagyomány szerint már a mongol betörés előtt megtelepedtek itt.80 Bél Mátyás és vele együtt Ortvay Tivadar is feltételezték, hogy a mino− riták kolostora még IV. Béla uralkodása alatt keletkezett, ám a II. Přemysl Ottokárral folytatott harcok idején megrongálódott, s IV. Lászlónak fel 79

80

Mások mellett például Ingrid Ciulisová is „a heiligenkreuzi apátság pozsonyi filiáléjáról ír” (Ciulisová, Ingrid: Stredoveká podoba bratislavského františkán− skeho kláštora [A pozsonyi ferences kolostor középkori képe]. Studia archaeo− logica Slovaca mediaevalia III–IV [2000–2001] 385). Ortvay I/2, 1892, 343.

118

82 83

84 85

86

87

Ortvay II/4, 1903, 521. Ortvay I/2, 1892, 347. Hudec, Rudolf: „Historia domus“ bratislavského františkánskeho konventu [A po− zsonyi ferences konvent „historia domus”−a]. Slovenská archivistika 34, 2 (1999) 57–66; az idézetet lásd a 62. oldalon. Fejér 1836, VI/2, 1836, 85f. Ciulisová 2000–2001, 385; Lásd még Musilová, Magdaléna – Lesák, Branislav: Archeologický výskum v záhrade kostola a kláštora františkánov v Bratislave [A pozsonyi ferences templom kertjében és a kolostorban végzett régészeti fel− tárás]. Pamiatky a múzeá 44 (1996) 66–67. Fejér 1836, VII/5, 538–40; A ciszterci apácákra vonatkozó részleteket Hervay publikálta (1984, 157–158). III. András tudatja, hogy a ciszterci apácák volt birtokát, amely a koronára szállt, a klarisszák kapják. Ezeket már a rend minisztere a polgárok kérelmére és egyetér−

119

Juraj Šedivý

pon kelt másik királyi oklevél arról tájékoztat, hogy az uralkodó külön− leges védelme alá vonta a klarisszákat. Két évvel később gazdag ado− mányokban részesítette őket.88 A kolostor lakóinak száma 1455−ben nőtt meg jelentősen, amikor a klarisszák befogadták a nagyszombati nővére− ket.89 Mivel 1342−ben a váradi püspök állítólag meghívta a pozsonyi apácákat, hogy kolostort alapítsanak és benne leányneveléssel foglal− kozzanak,90 feltételezhető, hogy a középkori Pozsonyban sem csak ké− zimunkák készítésével foglalkoztak, hanem pedagógiai tevékenységet is folytattak. A rend és a város szoros kapcsolatát igazolja az a tény is, hogy 1345− ben királyi döntés értelmében peres ügyükkel a városbírónak kellett fog− lalkoznia. Ha döntésével nem lennének elégedettek, akkor jogorvoslat− ért közvetlenül a királyhoz vagy az anyakirálynéhoz fordulhatnak.91 Az uralkodók továbbra is oltalmazták a rendet: így Luxemburgi Zsigmond 1392−ben arra utasította Ctibor várispánt, hogy előzékenyen viselkedjen az apácákkal és védelmezze őket; I. Ferdinánd 1529−ben visszaadta ne− kik azokat a birtokokat, amelyeket a polgárok akkor vettek el tőlük, amikor a törökök elől menekülve rövid időre elhagyták Pozsonyt.92 A meglehetősen nagyvonalú templomépület és főként a torony szo− katlan megoldása párhuzamba vonható a ferences templom esztétikai szempontból színvonalas és drága épületével. A sok pénzt felemésztő és pompázatos épülettervek – amelyek nem feleltek meg a koldulórendek szerény épületeit eredetileg jellemző ideálnak – nyilván a 13. század második felében és a 14. században megfigyelhető divathullámmal függ− tek össze, amikor az adományozók jelentősen támogatták a városi kör− nyezettel kapcsolatban álló új kolduló rendeket.

88 89 90 91 92

tésével a városban letelepítette (quas minister ordinis fratrum minorum in civitate Posoniensi de concilio et permissione civium Posoniensium in curia seu fundo ab ipsis civibus seu predictis dominabus collato locavit seu instituit). Fejér 1836, VII/ 2, 68–70; idézve Hervay 1984, 198. alapján. Templomukat azon a helyen építették fel, ahol ma is áll, a kolostor is ugyanazon a helyen áll. Amint arról állítólag I. Ferdinánd 1540−es oklevele tudósít, az új kolostorba való beköltözésük előtt a vá− roson kívül, a Nunenbank nevű helyen laktak. (Szyllaba 1944, 14. alapján). Szyllaba 1944, 14. Uo. 23. Uo. 20. Uo. 18. Uo.

120

Az antoniták Az antonita rend valószínűleg a város végleges kialakulásának idején, a 13. század második felében jelent meg Pozsonyban. Első említésük 1309−ben történik, amikor is megegyeztek a várossal az addigi antonita ispotály közös fenntartásában.93 Kolostoruk valószínűleg a rendi (később városi) ispotály épületegyüttesének részét képezte, mivel a rend fő tevé− kenysége az ispotály vezetése volt.

A kápolnák, plébániatemplomok és ispotályok A városi kápolnák papjai és a külvárosi templomok plébánosai csak rit− kán adtak ki okleveleket, ezért ezeknek az intézményeknek a fejlődését nem ismerjük kellő mélységben. Plébániatemplom négy külvárosban működött: a Szent András−templom (a várostól délre), a Szent Lőrinc− templom (keletre), a Szent Mihály−templom (északra) és a Szent Mik− lós−templom (nyugatra), a viszonylag távoli Schöndorf (Széplak) falu− ban Szent Gotthard−templom volt. Ezek fejlődését főképp régészeti és építészettörténeti szempontból ismerjük: Jozef Hoššo és Branislav Lesák a Szent Lőrinc−templomnál folytattak ásatásokat, 94 Adrian Vallašek a Szent Miklós−templom körüli helyzetet vizsgálta meg,95 a középkori Szent Mihály−templom helyén most folyik a feltárás.96 A Szent András− templom régészeti feltárását nehezíti az a tény, hogy nem ismert a pon− tos helye, s azon a területen (a Gorkij utca), ahol feltételezhetően állt, semmilyen olyan új építkezést nem terveznek, amely lehetővé tenné a ré− gészeti munkálatokat.

93 94

95 96

Lásd AMB 26. Hoššo, Jozef – Lesák, Branislav: Archeologický výskum predrománskej rotundy a karnera zaniknutej osady sv. Vavrinca v Bratislave [A pozsonyi Szent Lőrinc− település preromán rotundájának és carnariumának régészeti feltárása]. Archeo− logia Historica 21 (1996) 241–251. Vallašek 1991, 140–142; Uő 2003, 111–122. A 2004−ben Jozef Hoššo által vezetett kutatások három sírt tártak fel, amelyek újabb gótikus törmelékkel voltak borítva. Ez közvetve régibb román építmények létezését jelzi. Köszönöm Jozef Hoššonak, a Comenius Egyetem Bölcsészettu− dományi Kar régészeti tanszéke docensének a tájékoztatást.

121

Juraj Šedivý

A kisebb egyházi objektumok kevesebb figyelmet kaptak. A legala− posabb felsorolásukat Ortvay Tivadar nyújtja, aki a ciszterciek Mihály utcai Szent Katalin−kápolnáját, valamint az Orsolya utcai, ismeretlen pat− rónusnak emelt kápolnát említi. Továbbá szól a harmincadhivatal mel− letti kápolnáról, a Krisztus Teste konfraternitás kápolnájáról és a Szent Egyed−kápolnáról. Az érseki palota udvarán álló középkori kápolnát – a régi (s a klasszicista palota felépítése után az új) kápolna gondnoka – Franz Hackel szerint Széchy Dezső alapította 1454−ben.97 Valószínűleg saját kápolnával rendelkeztek ispotályuk mellett az antoniták.98 Egyházi személyzet nélküli kisebb kápolnák létezhettek magánszemélyek repre− zentációs célú épületei mellett is, mint amilyen a Jakab család házában (a későbbi városházán) található kápolna.99 Sajnos, meg kell állapítanunk, hogy Ortvay Tivadar szerény adatain kívül a pozsonyi ispotályokkal kapcsolatban semmilyen terjedelmesebb korszerű tanulmány nem áll a rendelkezésünkre. Bécsben a városi ispo− tály volt a legnagyobb földbirtokos – hogy e tekintetben mi volt a hely− zet a középkori Pozsonyban, nem tudjuk. Jelenleg e témával a Közép− európai Egyetemről Majorossy Judit foglalkozik; reméljük, hogy kuta− tásainak eredményei mihamarabb publikálásra kerülnek.100 Mindeddig szinte kizárólag az egyházi intézmények belső történeté− vel foglalkoztunk. Ahhoz azonban, hogy megismerjük a városi társadal− mon belüli működésüket, azt is vizsgálni kell, milyen kapcsolatban áll− tak a polgárokkal, milyen volt az egyes pozsonyi egyházi intézmények kölcsönös viszonya, illetve kapcsolatuk a felsőbb egyházi intézmények− kel (főként az esztergomi érsekséggel és a szentszékkel).

Egyház és kultúra a városban Mindeddig a legalaposabban a középkori városban működő egyházi in− tézmények művelődési tevékenysége van feldolgozva. A 19. századi szerzők, mint Rimely Károly, Knauz Nándor vagy Ortvay Tivadar s olyan mai történészek, mint Darina Lehotská, Július Sopko, Dušan Buran, Miriam Hlaváčková vagy Juraj Šedivý, többé−kevésbé rendszeresen ér− tékelték a pozsonyi káptalan és az egyes kolostorok vagy templomok kulturális tevékenységét.101 Az egyház kulturális tevékenységét alapvetően „belső” (saját könyv− tár, másolóműhely, kancellária kiépítése) és „külső” (a városra és a kö− zelben élő nemességre irányuló – locus credibilis, schola exterior stb.) jellegűnek minősíthetjük. A legnagyobb hatású intézmény a pozsonyi káp− talan volt a több tucat kéziratot tartalmazó impozáns könyvtárával és né− hány ezer kiadott oklevelével. Könyvtárának történetével néhány rövi− debb tanulmány foglalkozik.102 A káptalan kéziratgyűjteményéről első ízben 1425−ben készítettek leltárjegyzéket, később (1432) ezt átmásolták a városkönyvbe. A jegyzéket elsőként Ipolyi Arnold elemezte, őt később Július Sopko korrigálta.103 A káptalani könyvtár korszerű összeírása Knauz 101

102

97

98 99

100

Malíková, Mária: Nové poznatky o starej kaplnke sv. Ladislava v bratislavskom Primaciálnom paláci [A pozsonyi Prímás palotában található régi Szent László− kápolnával kapcsolatos újabb ismeretek]. Ars 2 (1991) 120–127; az idézetet lásd a 122. oldalon. Ortvay II/4, 1903, 535f. Az óvárosháza történetével és építészeti fejlődésével kapcsolatban lásd Holčík, Štefan P.: Bratislavská radnica [A pozsonyi városháza]. Bratislava, 1990. A régebbi ispotállyal kapcsolatban lásd pl. AMB 26; az újabbal kapcsolatban: AMB 614, 619, 892, 238 stb.

122

103

Lehotská 1967, 109–134; Sopko 1970, 139–178; Buran, Dušan – Šedivý, Juraj: Formovanie knižnej a písomnej kultúry v Bratislave. Kapitula a mesto [A po− zsonyi könyvkultúra és írásbeliség kialakulása. A káptalan és a város] . In Buran, Dušan (ed.) Gotika. Dejiny slovenského výtvarného umenia. Bratislava, 2003, 168–179; Buran, Dušan – Šedivý, Juraj: Knižnica bratislavskej kapituly v druhej polovici 15. storočia [A pozsonyi káptalan könyvtára a 15. század második felé− ben]. In Buran 2003, 515–525. Šátek, Josef: Najstaršia bratislavská knižnica [A legrégibb pozsonyi könyvtár]. Z bratislavských knižníc. Sborník k 30. výročiu Knižnice Slovenskej univerzity. Bratislava, 1950, 45–51; Sopko, Július: Bratislavská kapitulská knižnica [A po− zsonyi káptalani könyvtár]. In Kuzmík, Jozef (ed.) Knižnice na Slovensku. Sborník o vývoji významnejších slovenských knižníc. Martin, 1954, 155–165; A témával kapcsolatos régebbi magyar irodalmat Július Sopko foglalja össze a középkori szlovák oklevelekről szóló munkájában (Sopko, Július: Stredoveké rukopisy na Slovensku [Középkori oklevelek Szlovákiában]. Slovenská archivistika 2, 2 [1967] 71–93). Ipolyi Arnoldus: A pozsonyi káptalan XIV. századi könyvtára. Új Magyar Múze− um I (1856) 161–191. Sopko, Július: Súpis kníh bratislavskej kapitulskej knižnice z roku 1425 [A pozsonyi káptalani könyvtár könyvjegyzéke 1425−ből]. Slovenská archivistika 1 (1969) 83–101.

123

Juraj Šedivý

Az egyház a középkori Pozsonyban – Régi választások és új kérdések

Nándor tollából származik,104 akinek adatait több mint száz év elteltével szintén Július Sopko aktualizálta.105 Jelenleg Miriam Hlaváčková foglal− kozik azzal, milyen művelődési és kulturális tevékenység jellemezte a káp− talant a késő gótika korában.106 A pozsonyi káptalan okleveleinek nagy részét regeszta formájában már Ortvay Tivadar is közzétette, a 13. száza− di káptalani oklevelekhez Slávka Lenhartová készített szlovák nyelvű regesztákat.107 A szerzetesrendek könyvtárai közül alaposabban csak a fe− rencesek könyvtára volt feldolgozva.108 A Krisztus Teste konfraternitás könyvtárát is elemezték, ez előzőleg valószínűleg a középkori pozsonyi egyetemen (Academia Istropolitana) volt használatban.109 A szerzetes− rendek levéltári anyagát módszeresen mindeddig nem dolgozták fel. A 13. század második felében változik a pozsonyi kulturális és társa− dalmi atmoszféra. A gazdag váralji település ugyan csak 1291−ben szer− zett városi kiváltságokat, ám valószínűleg már a század közepe után fel− sorakozott a fejlettebb magyarországi települések közé. A városi kápta− lan fontos kulturális−társadalmi tényezővé vált, 1302−től a várossal együtt működtette a korábbi káptalani oktatási intézményt (schola interior) fel− váltó közös káptalani−városi iskolát (schola exterior). Ennek a régebbi iskolának már a 13. század közepén működnie kellett, mert 1260−ban említik a kantor és lector kanonokokat.110 104 105 106

107

108

109

110

Knauz Nándor: A pozsonyi káptalannak kéziratai. Esztergom, 1870. Sopko 1981, 75–131. Lásd Hlaváčková, Miriam: Bratislavská kapitula – centrum kultúry a vzdelanosti v 15. storočí [A pozsonyi káptalan – a 15. században a kultúra és a műveltség központja]. Pamiatky a múzeá 50, 3 (2002) 24–30. Lenhartová, Slávka: Diplomaticko−paleografický rozbor listín hodnoverného miesta pri Bratislavskej kapitule do roku 1300 [A pozsonyi káptalan mellett működő hiteles hely által 1300−ig kiadott oklevelek diplomatikai és paleográfiai elemzése]. Szakdolgozat. Nagyszombati Egyetem, 1998. Egy rövidebb változa− tot szinte azonos címmel az alábbi kötetben közöl a szerző: Sedlák, Vincent (ed.) Zborník príspevkov k slovenským dejinám. Bratislava, 1998, 174–176. Csontosi János: A pozsonyi sz. Ferencziek tartományi könyvtárának codexei. Magyar Könyvszemle 1878, 45–54. Jankovičová, Eva – Jankovič, Vendelín: Dejiny Bratstva, jeho ekonomická a spoločenská činnosť v Bratislave (1349−1608) [A Konfraternitás története, gaz− dasági és társadalmi tevékenysége Pozsonyban]. In Šimončič, J. (ed.) Trnavská univerzita 1635−1777. Trnava 1996, 249–280. A könyvtárral kapcsolatban lásd 268–270. Lehotská 1967, 111.

124

A Michael von Dürstein közjegy− ző által a káptalan részére készí− tett VI. misekönyv töredéke. Po− zsony Város Levéltára

A város a káptalantól nemcsak az oktatás és a liturgia területén füg− gött. Egészen a 14. század negyvenes éveiig a káptalani írnokok vagy jegyzők írták (fogalmazták) azokat a dokumentumokat, amelyeket for− málisan a városi tanács vagy a polgárok adtak ki. A város ezután kezdett alkalmazni más alkalmi írnokokat, a városi írnok funkcióját pedig csak 1364−től töltötték be véglegesen (az első ismert írnok neve Siegfried volt).111 A 15. században egy ellentétes jelenség, a scriptori művészet laicizálódása is megfigyelhető, például 1439−ben említik a pozsonyi bíró Kristóf nevű káplánját, aki könyveket másolt.112 1439−ből származik az első feljegyzés, amelyben iskolai színházi előadásról van szó, s nagyon

111

112

Šedivý, Juraj: Najstaršie listiny mesta Bratislavy „znovu objavené“ [Pozsony legrégibb okleveleinek „újrafelfedezése”]. Studia historica Tyrnaviensia 3 (2003) 131–147; Uő: Die Anfänge der Beurkundung im mittelalterlichen Pressburg (Bratislava). In Hruza, Karel – Herold, Paul (eds.) Wege zur Urkun− de,Wege der Urkunde, Wege der Forschung. Wien–Köln–Weimar, 2005, 81– 115. Kókay, György: Geschichte des Buchhandels in Ungarn. Wiesbaden, 1990, 17.

125

Juraj Šedivý

valószínű, hogy a 14–15. században javult a káptalani−városi iskola szín− vonala. A későbbiekben rövid ideig az Academia Istropolitana előkészí− tő iskolájaként is működhetett, akárcsak a bécsi egyetem melletti bécsi városi iskola.

Az egyház és a város társadalmi és gazdasági kapcsolatai A pozsonyi városi levéltár gazdag iratanyaga113 dokumentálja, hogy az egyházi intézmények és a város, illetve a polgárok között különféle min− dennapi kapcsolat létezett. Rimelyi Károly anyagai alapján Darina Lehotská az egyes polgárcsaládok és a helyi egyház személyes összefo− nódásait vizsgálta.114 Ugyancsak a családi kapcsolatokra hívta fel a fi− gyelmet J. Sopko is.115 A káptalan–prépost–város közötti kapcsolatok di− namikájának megismeréséhez leginkább Robert Ambroš járult hozzá.116 A korabeli forrásokat megvizsgálva az állapítható meg, hogy a mai sajtótermékekhez hasonlóan az akkori feljegyzések is elsősorban a konf− liktusokról vagy a gazdasági ügyletekről tudósítanak. A mindennapi és hosszan elhúzódó perek közé tartoztak a szőlőtermesztéssel és a borel− adással kapcsolatos ügyek.117 Még az érsek sem értékesíthette a tized− ként kapott bort a város területén, hanem el kellett szállíttatnia s máshol eladnia.118 Viszályok forrása volt az egyházi birtokok „megkurtítása” is. 1382−ben a pozsonyiak megsértették a heligenkreuzi apátsági birtok ha− tárait, amiért Mária királynő megintette őket.119 1416−ban Püspökiben erőszakos cselekményekre is sor került.120 Néhány vita azzal zárult, hogy a polgárok tettlegesen is bántalmaztak papi személyeket – ilyen esemény− 113

114 115 116 117 118 119 120

Lásd Lehotská, Darina – Handzová, Darina – Horváth, Vladimír – Hrabuššay, Zdenko – Merglová, Nesti: Archív mesta Bratislavy. Inventár stredovekých listín, listov a iných príbuzných písomností [Pozsony Város Levéltára. A középkori oklevelek, levelek és egyéb iratok jegyzéke]. Praha, 1956. Lehotská 1967, 118. Sopko 1970, 150. Ambroš 1995. Lásd az alábbi okleveleket: AMB 834, 860, 865, 882 stb. AMB 834 (1415 I 25). AMB 454. AMB 852 és 855.

126

Az egyház a középkori Pozsonyban – Régi választások és új kérdések

re került sor 1416−ban121 –, sőt szándékos vagy akaratlan emberölésre is volt eset, mint 1397−ben.122 Botrányszagú volt az az 1378−as eset is, amikor István, gempniki (gammingi?) apát a pozsonyiaknak írt levelében azt állította, hogy egy szerzetesük két szolgával és különböző dolgokkal együtt eltűnt a városban, s az eltulajdonított tárgyak visszaszolgáltatását kéri.123 A város és egyházi intézmény között leghosszabb ideig tartó pe− reskedés a pannonhalmi apátság emberei által szedett vámmal volt kap− csolatos; a per harmincöt évig húzódott, s a város javára dőlt el.124 Az egyház a polgárok részéről megnyilvánuló erőszakos cselekede− tekre egyházi büntetéssel reagált. Az egyházi büntetéssel való fenyege− tés után szükség esetén interdiktum következett.125 Talán szimbolikus, de a legrégebbi kiátkozási esetről (amely a pozsonyi káptalant fenyege− tő pozsonyi vagy a környező lakosságot sújtotta) 1221−ből van adatunk – ez az egyik első írásos említése annak, hogy Pozsonyban egyházi in− tézmény működik.126 A polgárok „saját” egyházi intézményeikre főként pénzügyi eszkö− zökkel tudtak hatni. Legkésőbb a 14. század első negyede után ez a nyo− más már érezhető, a polgárok növekvő öntudatában nyilvánult meg, akik− nek a Márton városi plébános személye körül kialakult vitában már volt ütőkártya a kezükben. A káptalannak meg kellett hátrálnia, főleg ami− kor számításba vette, hogy a városi tanács és a polgárok pénzzel – oly− kor meghatározó összegekkel – támogattak olyan nagy egyházi épít− kezéseket, mint amilyen a dóm, a külvárosi plébániatemplomok, az is− potályok vagy egyes szerzetesrendek épületei.127 A város és az egyház kapcsolata azonban nem korlátozható csak a (gazdasági jellegű) vitákra vagy éppen ellenkezőleg az istentisztelet alatt megnyilvánuló összhang− ra. Mivel az egyház adományként csak egy−egy ingatlan bizonyos részét kapta meg, az egyháziak világi személlyel közös tulajdonossá váltak, s érdekeltek voltak az ingatlan tatarozásában, elzálogosításában vagy ér− 121 122 123 124 125

126 127

AMB 853. AMB 853. AMB 618 és 633. AMB 388. AMB 451, 472, 473, 478 (…) 550, 624, 833. Interdiktummal fenyegetett például 1375−ben Demetrius esztergomi vikárius (AMB 334); 1397−ben a pozsonyi vikárius az egész városi tanácsot exkommuni− kálta (AMB 610). CDSl. 1, 190 old., 250. szám. A városi plébánossal kapcsolatos vitára lásd AMB 100 (1348 IV 24).

127

Juraj Šedivý

Az egyház a középkori Pozsonyban – Régi választások és új kérdések

tékesítésében.128 Mivel a város belterületén az egyház számos ingatlan− nal rendelkezett, a város ezek megadóztatásáért harcolt. Több egyházi intézménynek nem sikerült elkerülnie az adófizetést,129 mások mente− sültek alóla.130 A forrásokban gyakran találkozunk a város, illetve a polgárok és a po− zsonyi klérus között létrejött adásvételi ügyekkel. Bár az egyháznak nem lett volna szabad birtokait eladnia vagy elajándékoznia, a pozsonyi in− tézmények esetében mindkét esetre számos adat van. Az egyik legbefo− lyásosabb pozsonyi családnak, a Jakabnak az antoniták 1343−ban föl− det,131 a heiligenkreuzi ciszterciták 1348−ban szőlőbirtokot, három év− vel később két továbbit adtak el,132 1348−ban a pilisi kolostor apátja a Hét nevű földbirtokot adta el.133 Sőt, a Jakab család levéltárában fennmaradt iratok szerint az egyház bizonyos birtokokat ajándékozott nekik. 1326− ban, 1341−ben és 1361−ben az antonitáktól több birtokot is kaptak,134 1361−ben a pilisi apát azzal a feltétellel adományozta nekik a Vízi−tor− nyot, hogy azt tatarozzák ki, és szükség esetén szállásolják el benne a ko− lostor képviselőit.135 Lehetséges, hogy az egyház ilyen módon viszonoz− ta az adományokat, illetve így szabadult meg azoktól az ingatlanoktól, amelyek nem hoztak hasznot. Másrészt viszont a papok ingatlanokat,136 mezőgazdasági terményeket137 és nyilván (bár erről nem maradt fenn írásos adat) kézműves termékeket vásároltak, továbbá minden olyan más árut, amit maguk nem tudtak előállítani.

Az egyház a pozsonyiak bőkezű adományai révén ingó és ingatlan vagyont is szerzett, erről nagy számú oklevél tanúskodik.138 Az ingatla− nok esetében tulajdonoscserére eladósodás vagy elzálogosítás következ− tében is sor került.139 A szerzetesrendek, plébániák vagy a káptalan, il− letve a város és a polgárok közötti átmeneti ingatlancsere oka rövidebb ideig tartó bérlet is lehetett.140 Mindkét fél kölcsönzött pénzt – a polgá− rok az egyháznak és az egyház is a városnak.141 A várossal való együtt− élés a pozsonyi egyház számára a szertartásokból származó állandó be− vételi forrást is jelentett: az esküvőkért, a temetésért fizetett díjakból szár− mazó bevételek, a bűnbocsánatért, bizonyos írnoki szolgáltatásokért (pl. végrendelet elkészítése) fizetett díjak.142 A pozsonyi plébániák és kolos− torok oklevélanyagának nagy részét (a felettes szervekkel való, benefí− cium megerősítésével kapcsolatos levelezés mellett) különböző tulaj− donjogi intézkedések képezték: alapítványok, adományok, végrendeleti hagyományozások, igazolások könyöradomány átvételéről. Mindezek− ben az iratokban a templomépítésre vagy −fenntartásra, új oltár készíté− sére, istentiszteletek bemutatására szánt pénzek „mozgása” tükröződik vissza.143 A pozsonyi lakosság és az itteni egyház, pontosabban a káptalan kö− zötti kapcsolatnak még egy területét kell említenünk. A káptalan ugyan− is nemcsak a várossal szembeni egyházi ügyekben működött bíróság− ként,144 hiteles hely funkciójából következően egyúttal közvetítő szere−

128

138

129

130

131 132 133 134 135 136 137

Például a Magyar Országos Levéltárban a DL 043917 jelzet alatt található okle− vél szerint a jelenlegi Prímás téren álló ház a klarisszák és a város közös tulajdo− nában volt. 1432−ben a tulajdonosok Filip Kwersauff polgárnak adták el. AMB 48 (a heiligenkreuzi apátság birtokainak megadóztatása), AMB 244 (a po− zsonyi káptalan), AMB 128 és 150 (Heiligenkreuz a birtokait csak pozsonyiak− nak adhatja el) stb. Így 1324−ben a pilisi apátság Károly Róberttől olyan kiváltságot kapott, amely− nek értelmében mindennemű városi adó alól mentesül (AMB 47), 1377−ben Károly utódja, Nagy Lajos arra figyelmezteti a városi tanácsot, hogy tartsák tisz− teletben az apja által adományozott privilégiumot (AMB 369). AMB 80. Hasonlóképp AMB 111 (1351). AMB 98 és 110. AMB 104. AMB 52, 72, 185. AMB 188. Pl. AMB 604, 931. Pl. AMB 515.

128

139

140 141 142

143

144

A dómra és a dómbeli oltárokra vonatkozóan lásd AMB 119, 121, 135, 166, 181, 244, 313 stb.; a cisztercitákkal kapcsolatban AMB 54, 67 stb.; a külvárosi plébániatemplomokkal kapcsolatban pl. AMB 198 vagy 744 stb. Az egyház adóssága miatt a polgároknak átadott ingatlanokról lásd pl. AMB 51, 70, 927, 932 stb. 1380−ban az egyik Jakab a pilisi apátságnál egyik udvarát zálo− gosította el (AMB 412). Lásd pl. AMB 193, 218, 239, 243, 295, 411, 512, 781 stb. Pl. AMB 268, 321, 396, 977 és továbbiak. 1367−ben az esztergomi érsek megszabta a temetésekért fizetendő díjat (AMB 245). A végrendeleteket mint a vallásosság egyik megnyilvánulási formáját és a kora− beli mindennapok megismerését elősegítő forrást számos tanulmányában ele− mezte Szende Katalin. A pozsonyi, a soproni és az egyéb magyarországi városokra jellemző helyzetet vetette össze. Kutatási eredményeit legújabb monográfiájá− ban foglalta össze (Szende Katalin: Otthon a városban. Társadalom és anyagi kultúra a középkori Sopronban, Pozsonyban és Eperjesen. Budapest, 2004). Lásd pl. AMB 673.

129

Juraj Šedivý

pe is volt: ide idézték meg különböző vagyonjogi vagy büntetőjogi ügyek− ben a polgárokat, s ugyanezekben az ügyekben ide fordultak panasszal a pozsonyiak is. A káptalan iktatta be birtokaikba az új tulajdonosokat (introductio), illetve a birtokhatárok megállapítása végett határjárásokat tartott (reambulatio).145

TÓZSA RIGÓ ATTILA

A városi elit családszerkezetének vizsgálata az 1529–1557 közötti pozsonyi végrendeletek alapján

Hétköznapi vallásosság – konfraternitások, zarándoklatok Legvégül egy olyan területet érintünk, ahol képletesen szólva a polgá− rok maguk léptek egyházi hatáskörbe: vallási társaságokat alapítottak, búcsújárásokon, zarándoklatokon vettek részt. A pozsonyi vallási társa− ságokról még Ortvay nyújt áttekintést, az utóbbi időben a legtöbb fi− gyelmet elsősorban a Krisztus Teste konfraternitás kapta.146 A középkori vallásosság fontos tükrei a polgárok testamentumai, amelyekkel főleg Szende Katalin és Majorossy Judit foglalkozik. A búcsújárások, zarán− doklatok mindeddig kevésbé kutatott területét elemezték Csukovics Enikő és Majorossy Judit.147 Végezetül megállapíthatjuk, hogy Pozsony egyháztörténetének kér− désköre máig sem szabadult ki a leíró pozitivista modell fogságából. A ku− tatók összefoglaló módon próbálnak választ adni a rankei „ki, mikor és mit” kérdésre. Mindeddig azonban hiányzanak az egyház társadalmi helyzetét, az egyes intézmények közötti interakciókat feltáró elemzések.

Jelen tanulmány egy doktori disszertációhoz kapcsolódó kutatás rész− eredményeit tartalmazza. A kutatás bővebb témája a 16. századi pozso− nyi polgárság vagyoni tagozódás szerinti felső rétegének vizsgálata egy speciális forráscsoport, a végrendeletek adatai alapján. A kora újkori Pozsony vezető rétegének tanulmányozásához először tisztáznunk kell, hogy milyen szempontú megközelítés alapján határol− juk el az egyes „elitcsoportokat” a közösségen belül. Megkülönböztet− hetünk – többek között – politikai, értelmiségi és vagyoni elitet. A kuta− tás alapjául szolgáló csoport kiválasztásánál figyelembe kell vennünk, hogy melyik kategória nyújt leginkább lehetőséget arra, hogy a városi társadalom megfelelően széles metszetét kapjuk, illetve hogy a különböző szempontok szerint elkülönített halmazok között mekkora az átfedés.1 1

145

146 147

Csak néhány véletlenszerűen kiválasztott irat a nagyszámú oklevélből: AMB 169, 246, 589, 610 stb. Jankovičová – Jankovič 1996, 249–280. A testamentumokhoz lásd Szende 2004; Majorossy, Judit: Archives of the Death: Administration of Last Wills in Medieval Hungarian Towns. Medium aevum quo− tidianum 48 (2003) 13–28. A búcsújárásokhoz lásd Csukovics Enikő – Majorossy Judit: Pozsonyi peregrinusok. In Várak, templomak, kórházak. Analecta medio− aevalia 2 (2004) 29–70.

130

A magyar kutatások a vagyoni és a politikai elit egyaránt legfontosabb alkotóele− mét, a kereskedők csoportját teszik leggyakrabban vizsgálat tárgyává. A teljes− ség igénye nélkül említhetjük itt a következő tanulmányokat: Kubinyi András: A budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló−korban. Levéltári Közlemények 37 (1966) 227–291; Uő: Buda és Pest szerepe a távolsági kereske− delemben a 15–16. század fordulóján. Történelmi Szemle 1994/1–2, 1–52; Mollay Károly: Kereskedők, kalmárok, árosok. Moritz Pál kalmár, 1511–1530. Soproni Szemle XLV (1991) 1–31; Gecsényi Lajos: Kelet−magyarországi kereskedők a nyugati távolsági kereskedelemben 1546−ban. A Hajdú−Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XVIII (1991) 25–35. Ezek a munkák elsősorban a városi lakosság említett csoportjának kereskedelmi tevékenységével foglalkoznak. A családszer− kezet témáját vizsgálva természetszerűen több szerző tárgyalja a városi társada− lom vagyoni szempontból legfelső rétegének helyzetét is, így többek között:

131