Az egyetemes történelem fıbb tendenciái a XX. században (elıadásvázlatok) 1. elıadás A „különös” XX. század néhány jellemzıje A „rövid” XX. század A marxista történetírás a legújabb kor kezdetét 1917-tıl számította. A polgári történetírás is elfogadta 1917-et a modern kor kezdeteként: az USA belépése az I. világháborúba elırevetítette Európa háttérbe szorulását. Napjainkban általánosan elfogadott, hogy a „rövid” XX. század 1914-tıl 1989-ig tartott. A globális civilizáció kora Európa háttérbe szorul, visszacsúszik az élrıl Nagy-Britannia és Franciaország. A nemzetközi munkamegosztásban és a világpiacon új hatalmak tőnnek fel meghatározó erıvel: USA, Japán A második világháború felerısítette az európai hatalmak térvesztésének folyamatát. Az 1945 utáni bipoláris világrend a század végére egypólusúvá vált. Megsokszorozódások százada A népesség robbanásszerő növekedése: az 1900-as 1,6 milliárdról 2000-re eljutott az emberiség a 6 milliárdig. Ezt a növekedést a fejletlen régiókban élı népesség (az emberiség 4/5-e) produkálta. Az átlagos életkor 100 év alatt megduplázódott. Dinamizmus A termelés nagysága és választéka ugrásszerően nıtt. Megvalósult az áruk és a személyek hatékony szállítása. A XX. század teremtette meg a valódi világgazdaságot: sem a mennyiség, sem az idı nem jelent akadályt. A XX. század végén a centrum átlagpolgára nagyobb távolságokat utazik be, mint a múlt század világutazói. Az információk szállítása legyızte a távolságot és az idıt. Felszabadulások idıszaka A nık kitörtek az ún. 3 K világából (gyermek–konyha–templom). Mi eredményezte a nık felszabadulását? A társadalmi munkamegosztásba való bevonásuk. A gyermekek felszabadulása a tanulási igények megsokszorozódásának következménye. Szabadulás a nyomor szorításából: a világ 1/5-én a társadalmak legyızték az éhséget. A betegségeknek való kiszolgáltatottság megszőnése biológiai felszabadulás. A hatékony egészségügyi ellátás népbetegségeket szüntetett meg. Hőtéstechnikai forradalom A világgazdaság 5 ezer éven át egyre északabbra vándorolt. A hőtéstechnikával ez az irány megfordult délnek. A XX. század elején a világ iparának 4/5-e Európa észak-nyugati és Észak-Amerika észak-keleti térségében volt. A XX. század végére átrendezıdtek déli irányban a termelı övezetek. A globalizált világban a termelıövezetek újrarendezıdnek. Szabadidı Felszabadulás a hosszú munkaidı alól: a 3 X 8 = 24 képlete a fejlett régiókban élık mindennapjainak része lett.
A második világháború után a jóléti államban élıknél folyamatosan csökkent a szervezett munkával töltött idı. A szabadidı emberhez méltó eltöltése fontos tényezı lett. „…minden kultúra elpusztult, ha a szabadidejét semmittevésre, élvezetekre fordította.” – írta Kopátsy Sándor A mi XX. századunk címő könyvében. Istentıl elhagyott világ A XX. században a fejlett társadalmakban tovább csökkent a vallás szerepe. A klérus hatalma a nagypolitikában szinte teljesen megszőnt. A vallás az emberek életében is háttérbe szorult. A fejlett társadalmakban már-már népbetegség lett a pesszimizmus. Manipuláció kora A mozgásba lendült tömegeket az elsı világháború után a politika folyamatosan uralni akarta. A polgári demokráciákban a középosztályra támaszkodva az elégedetlen rétegek elszigetelése a cél. A fogyasztói társadalom manipulációjának egyik legfıbb eszköze a reklám. A kényelem kora A fogyasztói társadalmi modell a XX. század elsı felében az USA-ban alapozódott meg. A folyamatosan bıvülı fogyasztás a kényelemre törekvést erısítette. A társadalom fejlıdésében meghatározóvá vált a homo comfortikus, azaz a kényelmes ember. Szélsıségek kora A XX. század a mozgásba lendült tömegek koraként is leírható. Az elsı világháború során és után szélsıséges, radikális eszmék jelentek meg. A szélsıjobb és a szélsıbal a fél-periférián öltött társadalmi méreteket. Hol törhetett hatalomra a fasizmus? A követı társadalmakban, melyek a XIX-XX. század fordulóján már a centrumhoz való felzárkózás közelébe jutottak, majd visszaestek. Radikális baloldal jelentkezése A baloldali radikalizmus csak a periféria elmaradott régióiban gyızedelmeskedett belpolitikai harc következtében: Oroszország és Kína A sztálini államszocializmust a fejlettebb közép-európai régióba csak nagyhatalmi befolyással lehetett exportálni. Ezekben a társadalmakban taszítóan hatott a magántulajdon irreális mértékő és erıszakos felszámolása. 2. elıadás Az európai hegemónia kiteljesedése a XIX–XX. század fordulóján Európa helye a világban Az európai kontinens területe az összes szárazföld 1/28-a. A világ össznépességének 21,2%-a (192 millió fı) élt a XIX. század elején Európában. Az európai mezıgazdaság termelékenységét igazolja, hogy 1902-ben már 420 millió embert táplált az agrárium (a világ akkori népességének negyedét). A centrum gazdasági ereje Milyen területek tartoztak a centrumba? Nagy-Britannia, Hollandia, Belgium, Észak-Franciaország, a Rajna-vidék és ÉszakOlaszország tartozott a legfejlettebb régióba.
Európa részesedése a világpiacból a XIX. század utolsó harmadában még meghatározó: Nagy-Britannia, Franciaország és Németország késztermékexportja az összkereskedelem 74%-a. 1900-ban a nemzetközi kereskedelem 66%-át adta Európa,a nyersvas-termelés 54, az ipari termelés 40%-át állította elı. A gazdasági fölényt jelzi, hogy a XIX. század végi ipari forradalom tudományos és technikai újításai európai vagy amerikai eredetőek. Elızmények: hogyan tört Európa az élre? A XV. század elıtt nincsenek látványos jelei a majdani európai hegemóniának. A nagy földrajzi felfedezések nyomán kezd kialakulni a modern világpiac, az új munkamegosztás. Melyek az európai civilizáció dinamizmusának fıbb összetevıi? 1. a magántulajdon erıs érvényesülése 2. az egyéni érdek mint hajtóerı Eredmény: gyorsuló fejlıdés, technikai-technológiai haladás. A folyamat a XVI. században indul és a XIX. század végére teljesedik ki. Az angol gyarmati modell A nagy földrajzi felfedezések elindítói a portugálok és a spanyolok, haszonélvezıi az angolok. Az angol modell lényege: a zászló követi a kereskedelmet. Elıször világkereskedelem, azután világbirodalom. Angol fölény Az angolok Kína elleni ópiumháborúi a kikötık, piacok megnyitását kényszerítik ki. A mőszaki-katonai fölény egyértelmő: az 1839-42-es elsı ópiumháborúban brit páncélozott hajók ütköznek meg kínai dzsunkákkal. A brit gyarmatbirodalom a XIX. század közepén már nagy területeket birtokol Ázsiában és Afrikában. Az 1880-90-es években a Brit Dél-Afrika Társaság néhány száz fehér bırő kalandora géppuskákkal, puskákkal sok ezer lándzsás matabele harcost gyız le. Szudán meghódítása: az 1898-as omdurmani csatában a britek a mahdista katonák ellen géppuskákat alkalmaztak. A britek 48 halottat, a bennszülöttek 10 ezer harcost veszítettek. Mi a sikerek magyarázata? Akadtak, akik az európai civilizáció „felsıbbrendőségébıl” indultak ki. „Kijelentem, hogy mi vagyunk a világ elsı faja és hogy minél nagyobb részét népesítjük be a világnak, annál jobbra fordul az emberi nem sorsa. A célok, melyekért munkálkodnunk kell – a Brit Birodalom kiterjesztése és az egész civilizálatlan világ brit uralom alá hajtása.” vallotta Cecil Rhodes, a Fokföldi Gyarmat 1890-95 közötti miniszterelnöke. A kivételek Az Amerikai Egyesült Államok az 1775-83 között vívott függetlenségi háborúval felszámolta a gyarmati függést. A Távol-Keleten Japán kerülte el a gyarmatosítást. A Nyugat kihívására pozitív választ adott politikai és gazdasági modernizációjával. Japán felzárkózás Az USA fenyegetésének engedve 1858-ban a japánok felhagytak az elzárkózás politikájával. 1867-ben Keiki, az utolsó Tokugava-sógun visszaadta a hatalmat a tennónak, Mucuhito Meidzsi-nek. Átfogó reformok:
1871-ben eltörölték a feudális birtokot, centralizált közigazgatást vezettek be. Az 1880-as években a hivatalok betöltésének kínai konfuciánus modelljét felváltotta a francia és a német minta. A politikai egység és stabilitás alapját szolgálta 1885-tıl a kabinetkormány, 1889-tıl a kétkamarás törvényhozás. A nemzeti oktatási rendszernek köszönhetıen az iskoláskorúaknak már 90%-a tanult 1900-ban. Külföldi egyetemek szervezett látogatása. Japán terjeszkedés Nyersanyaghiány, az iparosítás szőkös feltételei. Elsıdleges a textilipar fejlesztése, a kínai pamuttextil és az Egyesült Államokbeli selyempiac kihasználása. Kereskedelmi struktúraváltás: Japán a XIX-XX. század fordulójára nagy nyersanyagimportırré és késztermék exportálóvá vált. A sikeresség mutatója: az 1904-05-ös háborúban Japán legyızte Oroszországot. A másik kivétel: az Amerikai Egyesült Államok Az 1861-1865 közötti polgárháborúból az iparosodott északi államok kerülnek ki gyıztesen. Dél rekonstrukciójával megteremtıdik az egységes belsı piac. Törekvés az európai nemzetek kirekesztésére Közép- és Dél-Amerikából: 1823-ban Monroe elnök meghirdette az „Amerika az amerikaiaké” elvet. Az 1898-as spanyol-amerikai háborúban az USA megszerezte Kuba, Puerto Rico, a Panama-övezet területét és a Fülöp-szigeteket. Az amerikai kihívás A termelés nagyságát tekintve az USA a századfordulón élre tört. 1900-ban a világ nyersvas-termelésének 38%-át adta. Nem hagyományos gyarmatosítóként viselkedett, hanem éppen a gyarmatbirodalmak ellenfeleként. Expanziójának jellemzıje a William McKinley elnöksége alatt meghirdetett nyitott kapuk elve. Az elvet elıször 1899. szeptember 6-án Kínával szemben fogalmazták meg. Nyitányává vált az Ázsiabeli gazdasági jelenlétnek. 3. elıadás A XIX–XX. század fordulójának korkérdései Századvégi közhangulat Mi jellemezte a századforduló hangulatát? Sajátos kettısség: a szép új világ reménye a hanyatlás érzésének és a fényőzésnek kifinomult keveréke. „Véget ér egy korszak, a polgári humanista-liberális, a renaissance-ból született s a francia forradalommal hatalomra került korszak, amelynek haldoklásában és végvonaglásában részt veszünk.” írta Thomas Mann. Háttérben a centrum gondjai Európa elbizonytalanodása a világpiacon: kihívó államok a félperifériáról (Németország), valamint az USA és Japán megjelenése. A társadalom gyors átrétegzıdése, középosztályosodása. A politikai jogokat követelı szervezett munkásság integrálhatósága.
Félelem a mozgásba lendült tömegektıl. A periféria problémái Az avítt államformák, hatalomgyakorlási módok megváltoztatásának igénye. Torlódott társadalmi környezet. A földkérdés és paraszti kérdés megoldatlansága. A megkésett iparosodás és a munkáskérdés. A nemzetiségi ellentétek. Az ész századának vége A tudomány és a technika átformálta a mindennapokat. Új dimenziók: vasúthálózatok, nemzetközi telefonvonalak, automobilizmus, villanyvilágítás stb. A városi építkezés az emberi léptéktıl távolodó méreteket teremtett. A városlakó eltávolodott a természettıl és az épített környezete is fölé nıtt (felhıkarcolók dzsungele). Elidegenedés Az igazi közösségek fellazultak, formálissá váltak az egyén körül. Az urbanizáció álközösségeket teremtett. Atomizált, szétzilálódott társadalomban szorong az ember. Értékrend-váltás A korábbi meghatározó erkölcsi normák fellazultak. A vallási érzület hanyatlása, az Istentıl elhagyott világ állapota. A tömegtársadalom kiszorítja az arisztokratikus értékrendet. Az általánossá váló új értékrend alapja: haszon – pénz – tıke. A szorongás kultúrája A romantika melankóliáját a századvégre felváltja a szorongás, a XX. századi depresszió elıfutára. Kiergegaard dán filozófus (1813-1855) a XIX. század derekán kimondta, hogy egyetlen pszichológiai fogalmat ismer el jogosnak: a szorongást. Voltak, akik az elidegenedett, bürokratikus állami szervezettıl féltek. Mások az igazi, vagy magas mővészet háttérbe szorulása miatt aggódtak. Válságfilozófiák Schopenhauer német filozófus (1788-1860) a modern irracionalizmus megalapozója volt. Pesszimista filozófiájának lényege az emberi szenvedés kozmikus igazolásának kísérlete. Az optimizmus csak gúnyolódás a sok emberi kínon. Spengler (1880-1936) A nyugat alkonya címő mővében az európai civilizáció hanyatlását taglalta. Bírálta a gép elidegenedését az embertıl és a pénz uralmát. Nietzsche (1844-1900) értelmezésében „az emberbıl állat lesz, egyforma jogú és igényő állati törpe.” Übermensch Az erkölcsi normák felhígulása Európában a „csordaállat erkölcséhez” vezet. Mi lehet a megoldás? Az embernek a folyamattal szembeszállva „egyéniséggé” kell önmagát alkotnia. A „csordával”, a csıcselékkel szemben ki kell termelni az „ember feletti embert”, az Übermensch-et. A mővészet válasza Az igazi mővészet háttérbe szorul, megjelenik pótlékként a giccs. Megváltozott a mővészetfelfogás:
az impresszionizmus a mővészetet a mővész temperamentumán átszőrt valóságként kezelte. az expresszionizmus a mővészetet a mővész önkifejezéseként értelmezte. A századfordulós irányzatok a görög-reneszánsz hagyománnyal való szakításként jelentkeztek. Egyes mővészek az európai civilizációban csalódva a világ érintetlen tájain kerestek menedéket. Paul Gauguin (1848-1903) francia festı posztimpresszionista festészete Tahiti egzotikus világában teljesedett ki. Szimbolizmus – szecesszió – dekadencia Az álom bizonytalanságába burkolóztak a szimbolisták. A szecesszió az Erósz és a Szépség mindenhatóságát hirdette. A századvég dekadenciája a mővészetekben a kulturális hanyatlás szükségszerőségét tükrözte. A lélek tudománya A descartes-i tiszta racionalizmusból az irracionalizmus felé tartott a világ. Schopenhauer az embert nem cselekvı értelemként, hanem ösztönlényként írta le. Sigmund Freud pszichoanalízise a pszichológiát a szellemi élet részévé tette. Új fogalmak és megközelítések: Ödipusz-komplexus, freudi elszólás, kisebbrendőségi komplexus stb. Az irracionalizmus mély nyomokat hagyott a XX. század történelmében. 4. elıadás Az elsı világháború, mint nagy katalizátor Az érlelıdı válság A vezetı európai hatalmak elbizonytalanodása, a vetélytársak kihívása. Erısödı társadalmi nyugtalanság: összebékíthetı-e a nemzetállami tagoltság és a világkapitalizmus? integrálható-e a kapitalizmusba az ipari munkásság? semlegesíthetık-e a nemzeti/nemzetiségi ellentétek? meddig tartható fent a férfijogú társadalom? A boldog békeidık vége Az elsı világháborúban tükrözıdött az elızı évtizedek hatalmas technikai fejlıdése. A tömeghadseregek korában a mozgósítás és a háború azonos fogalmakká váltak. A vasúthálózatok kiépítésének hadászati következményei lettek. Oroszország az 1900-as évek elején naponta alig 200 vonatot tudott indítani a nyugati határok felé, 1914-ben már 360-at. Németország egyedül Kölnnél 650 szerelvényt tudott átküldeni a Rajnán. A késedelmes csapatszállítás végzetes következményekkel járt. Tömeghadseregek Az európai háború a mozgósítható demográfiai potenciálon múlott. Nagy-Britannia kivételével az általános hadkötelezettség volt érvényben. Németország a 700 ezres békelétszámát hat nap alatt 3,8 millióra volt képes növelni. A meghatározó érvényő haditervek lehetetlenné tették a rugalmas reagálást. Háborús tömegkommunikáció A harci kedv növelése az ellenségkép sulykolásával. A hátország meggyızése az áldozatvállalás szükségességérıl. A politikai pártok megnyerése a hadikölcsönök megszavazásához. Hadiiparok kiépítése
Nagy-Britanniában három hónap alatt állami ellenırzéső hadiipar épült ki. A kormány a hadianyagot gyártó magánvállalatokat ún. ellenırzött üzemekké nyilváníthatta. A polgári termelésrıl való átállás több hónapot vett igénybe a szakemberhiány és a tömegtermelés technikai hiányosságai miatt. Háborús nélkülözés Az Osztrák-Magyar Monarchiában 1915 nyarától heti két hústalan napot vezetnek be, majd a kenyeret is jegyre adják. 1916-ban létrehozták a Közélelmezési Tanácsot. Németországban maximálták a hús, a zsír és a kenyér árát. A központi hatalmak hátországában 1917-tıl tömegsztrájkok robbantak ki. A vérontás gépezete A „nagy háborúban” a britek félmillió 30 év alatti férfit veszítettek, egy egész generációt. A társadalom felsıbb rétegei (gentlemanek) veszteségei aránytalanul nagyobbak. A 21 év alatti cambridge-i és oxfordi diákok negyede meghalt a világháborúban. Franciaország a hadköteles korú férfilakosság közel ötödét veszítette el. A sebesülteket tekintve három francia katonából jó, ha egy sértetlen maradt a harcokban. A „lövészárkok arisztokráciája” nehezen találta meg a helyét a háború után. A háború brutalitása A korábbi háborúkban nem tapasztalt mértékő áldozatokkal járt az elsı világháború. A nemzeti érzések mozgósításával kiveszett az ellenfél tisztelete, a lovagiasság. A haditechnika következtében a gyilkolás személytelenné vált. Ez a lelket torzító hatás a háború utáni forradalmak szembenálló feleinek kíméletlenségében is megmutatkozott. A forradalmak háborúellenesek voltak, másrészt a háború nyomorát okozó rendszerek ellen irányultak. Elgondolások a világ újrarendezésére A hatalomra került bolsevikok a békérıl szóló dekrétummal azonnali, annexió és hadisarc nélküli békekötésre mozgósítottak. Cél a világforradalom elımozdítása, a proletár nemzetköziség megteremtése. Wilson amerikai elnök világkormányon nyugvó új világrendet akart. Az eltérı elgondolások jelzik, hogy a világpolitika összetettsége és a világgazdaság fejlettsége új megoldásokat igényelt. Politikai következmények: a dinasztiák bukása A XX. század kezdetén a világpolitikában a dinasztia, a nemzet és a társadalmi osztályok egyaránt érvényesíteni akarták akaratukat. Az elsı világháború következtében a nagy múltú dinasztiák végérvényesen kiszorultak a hatalom formálásából. A Romanov-dinasztiát forradalom sodorta el. A Habsburgok trónfosztásával járt a Monarchia széthullása. II. Vilmos 1918. november 9-i lemondása a Hohenzollern-ház végérvényő bukását jelentette. Mozgásba lendült társadalmak A közép-európai proletárforradalmak sorra elbuktak Magyarországon és Németországban. Nem teljesedett ki a bolsevikok által remélt világforradalom. Állandósul az alsóbb társadalmi rétegek valamint a szebbik nem harca (nımozgalmak) a politikai jogokért, a társadalmi egyenrangúságért.
5. elıadás Nacionalizmus a XX. században A vér szövetsége A nemzetnek kulcsszerepet tulajdonító eszmei-ideológiai rendszer. Politikai program és értékrendszer: a nemzeti érdeket minden más érdek fölé helyezi (érdekközösség). A vér valódi vagy képzelt közösségét jelzi. Törekvés: a közös nemzeti jelleggel bíró emberek szabad akaratból független államot hozzanak létre (nemzetállam). A nemzeti azonosság elemei A nacionalizmus szót Johann Gottfried von Herder (1744-1803) német filozófus használta elıször. Meghatározó elemek: 1. közös etnikai származás 2. közös történelmi, kulturális tapasztalat 3. közös nyelv, anyanyelvi kultúra Sokszínő nacionalizmus A francia forradalom megteremtette a hazafiság jelképeit, a nemzeti trikolort, a nemzeti himnuszt és a nemzeti ünnepet. A nyugat-európai nemzetállamokban a XIX. század elsı felében az egységes piac kiteljesedését szolgálta a nacionalizmus a liberalizmussal karöltve. A periféria birodalmai megakadályozták a nemzetállamiság kialakulását. A gazdasági, társadalmi problémák megoldatlansága erısítette a nemzeti önállóság eszményét a XIX-XX. század fordulóján. Nacionalizmus a centrumban A nemzeti önrendelkezést követelı mozgalmak a XX. században a centrumban sem ismeretlenek. A baszk szeparatizmus, a belgiumi vallonok követeléseinek ideológiáját a nacionalizmus jelenti. Az ír önállóság követelése a brit belpolitika súlyos válságelemét adta a XX. század elsı felében. Az írek 1916-os húsvéti felkelése után a brit parlament két ír törvényhozói testület felállításáról döntött Belfastban és Dublinban. Zsidó nacionalizmus: a cionizmus A cionizmus mozgalmát Herzl Tivadar indította el a Palesztinában alapítandó független zsidó állam megteremtésére. A beolvadás ellenzıje. Alapelve, hogy a zsidók maguk dönthetnek sorsukról, függetlenül attól, melyik nemzet tagjai. A Közel-Kelet megszerzésére törekvı britek felkarolták a palesztinai zsidóbevándorlást. 1917-ben Balfour külügyminiszter nyilatkozatban támogatta zsidó „nemzeti otthon” létrehozását Palesztinában. A cionista mozgalom sikerét Izrael Állam 1948. május 14-i megalakulása jelentette, bár ezzel újabb tartós közel-keleti válsághelyzet teremtıdött. Közép-európai utódállamok nacionalizmusa a két világháború között Az elsı világháború következtében felbomlott birodalmak – az Osztrák-Magyar Monarchia, Oroszország és a Török Birodalom – területébıl új nemzetállamok jöttek létre.
A nacionalizmus a nemzeti elzárkózás és szembenállás alapjává vált. A kisebbségi kérdés türelmetlen kezelése, a homogén nemzetállamiságra törekvés jellemezte. A szerb-horvát vetélkedés belpolitikai válsághoz vezetett. A „csehszlovákizmus” még demokratikus berendezkedés mellett is nemzeti ellentéteket, elszakadási törekvéseket szült. A szélsıségesen türelmetlen nacionalizmusok fasiszta mozgalmakkal ötvözıdtek. Nacionalizmus a gyarmatokon Szun Jat-szen három népi elvének egyike, a nacionalizmus a függetlenségre törekvést jelentette. A gyarmati kérdést az érintett lakosság érdekeinek figyelembe vételével kívánta kezelni Wilson az elsı világháború után. Kompromisszumos megoldást jelentett a volt német és török gyarmatok mandátumterületté nyilvánítása. Afrika északi és déli szegélyén a nemzeti érzés táptalajra talált. Egyiptomban a Vafd párt a brit uralom felszámolására törekedett. Marokkóban az ún. Rif-lázadás Abd-al-Kárim vezetésével a rif kormány átmeneti sikeréhez vezetett 1921 és 1926 között. Gyarmati felszabadító mozgalmak a második világháború után Az Atlanti Charta a gyarmati kérdés felülvizsgálatát szorgalmazta. A tengelyhatalmak elleni küzdelem gyarmatellenes mozgalomba csapott át. Indonéziában a Sukarno-vezette mozgalom 1945-ben a függetlenség kikiáltásához vezetett, amit a hollandok 1949-ben elismertek. A franciák eredménytelenül küzdöttek a Viet Minh nacionalizmusa ellen. A hidegháború idején a Szovjetunió támogatta a gyarmati felszabadító mozgalmakat USA-val szembeni geostratégiai pozícióinak erısítése érdekében. Internacionalizmus a nacionalizmus ellen A bolsevik hatalom a proletár internacionalizmus magasabb rendőségét hirdette. A sztálini államszocializmus az internacionalizmus égisze alatt a nagyorosz birodalmi gondolatot vitte tovább. Az internacionalizmus a második világháború után a szovjet terjeszkedés igazolására szolgált az érdekszférában (Brezsnyev-doktrína). A Szovjetunió felbomlása felszínre hozta a tagköztársaságok népeinek nacionalizmusát. A korábbi szovjet politikai vezetı elit a nemzetállami szintre lépett vissza. A titói nemzetiségi politika Jugoszlávia szövetségi népköztársaságként jött létre 1945-ben. Az 1960-as évek a centralizált államszocialista rendszer fellazulásának és a jövı alternatívái keresésének idıszaka volt. Az etnikai, vallási–civilizatórikus és a gazdasági fejlettségi határok egybeestek, az ellentétek nemzeti tartalmat kaptak. Az 1974-es alkotmány a föderalizmust igyekezett erısíteni. A gazdasági gondok aláásták a nemzetek közötti tartós egyetértést. Jugoszlávia széthullása Tito halála után kormányzati káosz alakult ki, a hatalom súlypontja a köztársaságok szintjére került (konföderálódás). A politika elıterébe került az egyes nemzetek állami összetartozásának kérdése. Az etnikai és köztársasági határok Szlovénia kivételével a nyolcvanas évekre már nem estek egybe. A szerbeknek csak 60%-a élt Szerbiában.
Az albán és muzulmán népességrobbanás miatt a szerbek elvesztették többségi helyzetüket Boszniában és Koszovóban. A válságban született meg a szerb neonacionalizmus Szerbia tekintélyének megerısítését hirdetve. A kelet-európai rendszerváltási folyamat felgyorsította Jugoszlávia szétesését, és hozzájárult 1991-tıl a véres Balkán-háború kirobbanásához. 6. elıadás Konzervativizmus, liberalizmus és szociáldemokrácia a XX. században A XIX. század öröksége A XIX. századon három nagy eszmeáramlat vonult végig: a liberalizmus, a konzervativizmus és a szocialista eszme. Az 1873-as válság rést ütött a liberalizmuson, amely állami beavatkozástól mentes üzleti életet, korlátozatlan kereskedelmet hirdetett. Az ipari munkásság széles társadalmi bázist teremtett a szocialista eszméknek. A munkásság kiszolgáltatott helyzete szolgált a keresztény szociális tanítások alapjául. 1891-ben tette közzé XIII. Leó pápa „Rerum novarum” kezdető enciklikáját, amiben élesen bírálta a kapitalizmust. Az elsı világháború a három fıideológia további politikai érvényesíthetıségére alapvetıen hatott. A liberalizmus háttérbe szorulása A szabadság, az egyenlıség és a demokrácia értékeit hirdetı ideológia az elsı világháború után meggyengült. A liberális pártok legfıbb törekvése a két világháború között a parlamentarizmus védelme volt. A francia radikálszocialisták kivételével a klasszikus liberális pártok elvesztették parlamenti többségüket. Nagy-Britanniában a whigek David Lloyd George 1922-es visszavonulása után eltőntek a politika elsı vonalából. A toryk váltótársa a Munkáspárt (Labour Party) lett. Olaszországban a szocialisták és a konzervatív néppártiak 1919-ben törték meg elıször a liberálisok parlamenti többséget. A weimari köztársaságban a Német Demokrata Párt (DDP) a koalíció tagja lett. Fontos szerepe volt az 1919-es demokratikus alkotmány kidolgozásában. Élénkülı konzervativizmus 1918 után a konzervativizmus újra döntı szerephez jutott Európában. A brit konzervatívok képviselték a világpolitikai és világbirodalmi hagyományokat. Az ipari vezetı szerep elvesztése után az angol vállalkozók nagy része átpártolt a konzervatívokhoz. A német konzervatívok nem tudtak az elsı világháború után megújulni. A monarchista értékektıl a nemzeti szemlélető politizálás felé fordultak (Német Nemzeti Néppárt). Az 1919-ben alapított Katolikus Néppárt nagy választási sikert aratott Olaszországban. A fasizmus hatalomra jutásáig azonban nem tudott kellıen megerısödni. Szociáldemokraták kormányon Az elsı világháború alatt elmélyültek a mérsékelt és radikális irányzatok közötti választóvonalak. A mérsékelt szociáldemokrata pártok részesültek a kormányzati felelısségbıl.
Az elsı rövid élető munkáspárti kormány 1924-ben alakult meg MacDonald vezetésével Nagy-Britanniában. Az SPD koalíciós kormányban törekedett a weimari köztársaság megszilárdítására. A francia szocialisták a szélsıjobboldal ellenében széles koalíciójú népfrontkormányt mőködtettek az 1930-as években. A polgári pártokkal kötött koalíciók felvetették a szocialisták elvhőségét. Maradt-e a szocializmus mint stratégiai cél? Szociális társadalmi reformok Svédországban V. Gusztáv uralkodása alatt ment végbe a demokratikus intézményrendszer gyızelme. A szociáldemokrata párt vezetıje, Karl Hjalmar Branting 1920-tól többször alakított kormányt. Az 54 éven át tartott szociáldemokrata kormányzás alatt teremtıdött meg a svéd jóléti modell. Per Albin Hansson miniszterelnök (1932-1946) a világgazdasági válság kedvezıtlen hatásait küzdötte le. A svéd modell A távolabbi cél egy olyan „népi otthon” megteremtése volt, amelyben az egész társadalom jól érzi magát. A radikális reformok kiterjedtek az adópolitikára, az öregségi nyugdíjra, az egészségügyre és a mővelıdésügyre. A jóléti kiadások fedezetét a magas jövedelemadó adta. A folyamat az 1946-1950 közötti reformperiódusban teljesedett ki. A szociális gondoskodás teremtette meg a gazdasági fellendülés alapját. A svéd nemzeti büszkeség a második világháború után a jóléti modellbıl táplálkozott. Szociáldemokraták a második világháború után A Szovjetunió világpolitikai térnyerése kedvezett a kommunista pártoknak. A szociáldemokrata pártok ragaszkodtak a parlamentáris demokrácia értékeihez. Az 1951-ben alakult Szocialista Internacionálé pártjai elfogadták a demokratikus szocializmus céljairól és feladatairól szóló programot. Elhatárolódtak a tekintélyuralmi típusú szocializmustól és a hagyományos kapitalizmustól. A megoldást a szociálisan korrigált, vegyes gazdaságon (állami és magántulajdonon) nyugvó kapitalizmus jelentheti. Az SPD 1959-ben fogadta el a Godesbergi Programot, ami a néppárti jelleget erısítette. Újjászületı konzervatívok A konzervatívok megerısítve érezték magukat hagyományhőségükben a második világháború után Nagy-Britanniában és az USA-ban. Az egykori Centrumpárt megreformált örököseként hozta létre Konrad Adenauer a német Kereszténydemokrata Uniót (CDU). A magántulajdon biztonsága, a hagyományırzés, a vallásosság és a szociális érzékenység ötvözete volt a pártprogram alapja (szociális piacgazdaság). A CDU a bajor Keresztényszociális Unióval (CSU) 1949 és 1966 között koalícióban kormányzott. Nagy szerepük volt az NSZK nemzetközi szervezetekbe való betagolásában és a német gazdaság gyors felzárkózásában. Megkerülhetetlen liberalizmus A liberalizmus a második világháború után is jelen volt a fejlettebb országok politikai életében.
Az angol Liberális Párt ellenezte a birodalmi gondolatot, pártfogolta a Közös Piacba való belépést. Az 1948-ban alakult német Szabaddemokrata Párt (FDP) koncepciójának középpontjában a magántulajdon sérthetetlensége állt. Az Olasz Liberális Pártnak jelentıs szerepe volt a köztársaság kikiáltásában, az 1948as új alkotmány kidolgozásában és az olasz gazdaság fellendítésében. 7. elıadás Világkormány-törekvések és nemzetközi szervezetek a XX. században Nemzetállamiság és megosztottság A nemzetállam homogén etnikai népességő országot jelent. A modern európai nemzetállamok a XVIII-XIX. században jöttek létre. Az európai nemzetállamok érdekellentéte robbantotta ki az elsı világháborút. Az átfogó és tartós rendezés Woodrow Wilson amerikai elnök szerint csak nemzetközi szinten érhetı el (világkormány elv). Igény a nemzetközi szervezetekre Az államközi kapcsolatok állandósulásával és sokoldalúvá válásával megjelent az igény az állandó nemzetközi szervezetekre. Megkülönböztetünk kormányközi nemzetközi szervezeteket és nem kormányzati nemzetközi szervezeteket. Az utóbbiakat társadalmi, tudományos, kulturális, jogvédı stb. szervezetek hozzák létre. Például Nemzetközi Jogi Egyesület, jogvédı szervezet (Amnesty International), nemzetközi sportszövetség (Nemzetközi Olimpiai Bizottság). Nemzetek Szövetsége A Népszövetség egyezségokmányát aláíró hatalmak vállalták a nemzetközi jog szabályainak betartását a béke és a biztonság elımozdítására. A Népszövetség központja Genf lett. A Tanácsnak kezdetben négy (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Japán), majd hat (Németország, a Szovjetunió) állandó tagja volt. A Tanács évente háromszor-négyszer ülésezett átfogó és helyi kérdésekrıl tárgyalt, egyhangú döntéseket hozott. A Közgyőlésben minden tagállam egy-egy szavazattal bírt. Autonóm szervezetek A Népszövetség munkáját segítette az Állandó Nemzetközi Bíróság Hágában és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Genfben. A nemzetközi bíráskodás kezdetei az elsı világháború elıtti évekre nyúlnak vissza: hágai békekonferenciák 1899-ben és 1907-ben. Egyezmény született az államközi viták választott bíróságok elıtti rendezésérıl. A nemzetközi bíráskodás az államok közötti viták tárgyalásos megoldására irányult. Népszövetségi sikerek és kudarcok A Népszövetség sikeresen közremőködött 1921-ben a svéd-finn határ megállapításában. Megakadályozta a görög és szerb–horvát–szlovén katonai bevonulást a frissen alakult Albániába az 1920-as évek elején. Közremőködött az Irak és Törökország határán lévı Mossul-vidék vitájában. A harmincas évek már a Népszövetség gyengeségét mutatták a terjeszkedı külpolitikát követı nagyhatalmakkal (Németország, Olaszország, Japán) szemben. A Nemzetek Szövetsége hivatalosan 1946-ban szőnt meg.
Kísérlet az európai egységre Az elsı világháború után felerısödtek az európai egységeszmék. A Páneurópa-gondolatot 1923 után Richard Coudenhove-Kalergi gróf képviselte. Megalakultak a Páneurópa-mozgalom országonkénti tagozatai. A mozgalom második világháború elıtti tetıpontja a Páneurópa-terv 1929-es népszövetségi elıterjesztése volt. Világkormány-elv új kiadásban A hatékonyabb nemzetközi szervezet második világháború utáni létrehozásának igénye már az Atlanti Chartában megfogalmazódott 1941. augusztus 14-én. Az Egyesült Nemzetek nyilatkozatát 1942. január elsején fogadták el az antifasiszta államok. Az amerikai „négy csendır” elv alapján dolgozták ki 1944-ben a világszervezet alapokmányát. Az ENSZ hivatalosan 1945. október 24-én jött létre. Hat alapelv Az ENSZ-nek és tagállamainak a következı hat alapelv szerint kell eljárniuk: 1. A szervezet valamennyi tagjának szuverén egyenlısége. 2. Az alapokmányban vállalt kötelezettségek jóhiszemő teljesítése. 3. A nemzetközi viszályok békés rendezése. 4. Tartózkodás az erıszakkal való fenyegetızéstıl és az erıszak alkalmazásától. 5. A tagállamok elısegítik az ENSZ hatékony mőködését. 6. Az ENSZ nem avatkozhat be egyetlen ország belügyeibe sem. Az ENSZ szervezeti felépítése Az ENSZ hat fı szervvel alakult meg: 1. a Közgyőlés 2. a Biztonsági Tanács 3. a Gazdasági és Szociális Tanács 4. a Gyámsági Tanács 5. a Nemzetközi Bíróság Hágában 6. a Titkárság Számos szakosított intézmény (FAO, UNESCO, WHO stb.) és egyéb szerv alkotja az ENSZ-családot. Globális problémák Az emberiséget fenyegetı veszélyekre figyelmeztetı nemzetközi tudóscsoportként 1968-ban jött létre a Római Klub. A globálisjellegő folyamatokról 1972-ben tették közzé „A növekedés határai” címő jelentésüket. Az ENSZ Környezet és fejlıdés konferenciáján 1992-ben fogadták el az éghajlatváltozásról szóló keretegyezményt. A klímakérdésekkel foglalkozói csúcstalálkozón 1997-ben jött létre a kiotói jegyzıkönyv. 38 fejlett ipari ország vállalta, hogy 2008 és 2012 között az 1990-es szinthez képest 5,2%-kal csökkenti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. A kiotói jegyzıkönyv érvényesítésének nehézségei mutatják az önös gazdasági érdekek elsıdlegességét, illetve a nemzetközi szervezetek gyengeségét.
8. elıadás A világgazdaság mőködési zavarai 1.Átmeneti elrendezıdés és az 1929-33-as világgazdasági válság A világgazdaság az elsı világháború után A világháború következményeként új erıviszonyok alakultak ki: Európa gazdasági súlyvesztése, hanyatlása kibontakozott. Az USA megerısödve került ki a háborúból, a világ fı hitelezıjévé vált (az 1918-20 között kihelyezett 28 milliárd dollárból az USA 11,5 milliárdot hitelezett). A világpiac összeszőkült: az orosz és a német piac a világgazdaság peremére szorult. A világgazdaság új szereplıi Közép-Európa utódállamai új nemzetgazdaságokat építettek ki (nemzeti ipar, valuta, közlekedéshálózat). Gazdaságpolitikájukat protekcionizmus, a gazdasági szerkezetet autarkia jellemezte. Megváltozott az elsı világháború alatt az anyaországok és a gyarmatok gazdasági kapcsolata (a gyarmati ipar belsı konkurenciát teremt). Az állam kivonult a gazdaságirányításból, hatottak az önszabályozó piaci mechanizmusok. A világgazdasági válság kezdete Tızsdekrach-hal indult: 1929. október 24-én 40-60%-os árfolyamzuhanás (fekete csütörtök), majd október 29-én fekete kedd. Bankcsıdök, a külföldre helyezett tıkék gyors kivonása, a válság megrázta az egész világot. Nem egyszerő túltermelési válság, hanem szerkezeti válság bontakozott ki. A válság okai és összetevıi A húszas években nem ment végbe átfogó stabilizáció, mesterséges prosperitás hatott. Az I. világháború után a növekvı kínálattal a kereslet nem tudott lépést tartani. Árukészletek halmozódtak fel. A békerendszerek következtében nem állt helyre a világgazdaság egysége. Nem volt egyensúlyban az ipari és mezıgazdasági termelés (agrárolló). Csökkentek a nyersanyagárak, a fejletlenebb államok cserearány-romlást szenvedtek el (exportbevételeik csökkentek). A monopóliumok által uralt piacokon korlátozódott a versenyhelyzet (monopolár). A pszichológiai tényezı (eladási láz a tızsdén, pánik a bankokban) mélyítette a válságot. A kríziskezelı technikák fejletlenek voltak. Mi lehet a megoldás? John M. Keynes brit közgazdász véleménye: az állam vállaljon aktív Az ipari válság kezelése szerepet a gazdasági élet irányításában. A beavatkozó állam pótlólagos keresletet teremthet az eladhatatlan áruknak. Az állam olyan területeken avatkozzon be, ahol nem keletkezik további eladhatatlan termék (infrastruktúra, fegyverkezés). Az alábbiakban néhány jellemzı az amerikai válságkezelı programból (New Deal) és a náci Németország válságkezelésébıl (Új Terv): Az ipari válság kezelése New Deal: A nemzeti ipar újjáépítési programja (munkaidı csökkentése, a minimális bérek felemelése, a verseny korlátozása, kis- és középvállalkozások támogatása).
Új Terv: Exportbevételt hozó ipari termelés élénkítése. Növekvı volumenő fegyvergyártás: a fegyverkezés négyéves programja. Mezıgazdasági politika New Deal: A túltermelés megszüntetése. A mezıgazdasági termelık kártalanítása a vetésterületek csökkentése fejében. Új Terv: A mezıgazdasági válság kezelésére nem fordított kiemelten figyelmet. A válságkezelı gazdaságpolitikák célja New Deal: Az állam a szakszervezetekkel és a vállalkozókkal együttmőködve kifejleszti a gazdálkodás új rendszerét (állammonopolista kapitalizmus). A korszerő szociális (jóléti) állam megalapozása társadalombiztosítási törvényekkel. Új Terv: A német kereskedelem és ipar állami ellenırzése. Az import- és exportkvóták szabályozása az iparágak fellendítése érdekében. Valutatartalékok feltöltése. A fegyverkezés 4 éves programjának gazdasági megalapozása. A válságkezelı politikák értékelése New Deal: A gazdaság nehezen tér magához, 1937-38-ban újabb válság. A munkanélküliség még 1938-ban is magas (10,4 millió). Távlatosan megalapozta a fogyasztói társadalmat. Új Terv: A munkanélküliség 1937-ben már nem éri el az egymilliót. Az átlagbérek változatlanok maradnak. Munkásszervezetek hiánya, a létbiztonság minimális szintje. 9. elıadás A világgazdaság mőködési zavarai 2. A világgazdaság második világháború utáni jellemzıi Bretton Woods Az 1944-ben Bretton Woodsban (USA) tartott gazdasági értekezleten dolgozták ki a II. világháború utáni gazdasági rendszert. Felismerés: a gazdasági nacionalizmusok gyengítése a stabil világgazdaság záloga. Egyenlı esélyekre és a szabad kereskedelemre épülı világgazdaság új intézményrendszerére van szükség. Világpénz Az új nemzetközi monetáris rendszer kulcsvalutája az amerikai dollár lett. Az egyedül aranyra átváltható dollár árfolyamát rögzítették (1 uncia = 35 dollár). A többi valuta árfolyamát a dollárhoz igazították. A Bretton Woods-i dollárdeviza-rendszer 1971. augusztus 15-éig állt fenn. Richard Nixon amerikai elnök akkor felfüggesztette a dollár aranyra válthatóságát. IMF, IBRD és GATT A Nemzetközi Valutaalapot 1945 decemberében hozták létre. Feladata a nemzetközi pénzügyi együttmőködés élénkítése, a nemzetközi kereskedelem bıvítése, a deficit leküzdésében a tagországok támogatása .
A Világbank (IBRD) is az ENSZ szakosított szervezeteként kezdetben az európai országoknak az újjáépítéshez, késıbb a termelı nagyberuházásokhoz nyújtott hitelt. Genfi konferencián 1947. október 30-án 23 ország írta alá az Általános vámtarifa- és kereskedelmi egyezményt. A GATT alapvetı célja liberalizált kereskedelmi politikával, a legnagyobb kedvezmény alkalmazásával a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlesztése. KGST A Szovjetunió szerény gazdasági ereje miatt kimaradt az „imperialista” pénzügyi szervezetekbıl. A hidegháború kibontakozásával a szovjet érdekszféra államai 1949. január 25-én létrehozták a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát. A KGST deklarált célja a tagországok gazdasági fejlıdésének elımozdítása volt. Valójában a sztálini vezetés az egyoldalú elınyszerzés és függıségben tartás eszközének tekintette a KGST-t. A Hruscsov-érában ez a jelleg tompult, de a Szovjetunió dominanciája érvényesült. Újjáépítés és modernizáció A nyugatnémet zónákban az újjáépítés összekapcsolódott a modern termelıkapacitások létrehozásával. A Marshall-terv a szükséges tıkeinjekciót jelentette. A végleges stabilitás látszatát keltette a keynesi gazdaságpolitika alkalmazása (állami beavatkozás). A rugalmas reagálások tompították az 1951/52 és 1957/58-as évek recesszióját. A munkanélküliség az európai országokban 1,5%-ra süllyedt. Stop and go! Az állami beavatkozás elfedte a kapitalista rendszerrel együtt járó mőködési zavarokat. Az USA-ban az 1960-as években munkanélküliségi ráta 4,5-4,8% között ingadozott. Lassult az amerikai gazdaság tempója, a hatvanas évekre felzárkózott Nyugat-Európa és Japán. A nyugat-európai munkabérek és az életszínvonal látványosan emelkedett. 1969 és 1973 között a világgazdasági konjunktúra túlfőtött lett, a bérrobbanás inflációt gerjesztett. Európai gazdasági közösség – négy szabadság elve 1957. március 25-én hat nyugat-európai állam aláírta a Római Szerzıdést. A négy szabadság elvének alkalmazásával megteremtıdött a nemzeti piacok átjárható közössége. Az USA államháztartásának jelentıs eladósodása a 60-as évek végére összeomlásra ítélte a túlértékelt dollárra épülı pénzügyi rendszert. A német márkát 1969-ben és 1971-ben felértékelték a dollárral szemben. Olajárrobbanás A több sebbıl vérzı világgazdaságnak – a dollár leértékelıdése, az arany árának emelkedése, az infláció elszabadulása – a kegyelemdöfést az olaj árának nagyarányú emelése adta meg. Az 1973-as arab-izraeli háborút kihasználva az olajtermelı országok szövetsége (OPEC) az olaj árát hét hónap alatt négyszeresére emelte. Elkezdıdött a nyersanyag- és élelmiszerárak emelkedése. 1979-ben az OPEC a korábban megemelt olajárakat újból megháromszorozta. Az 1973-1982 közötti nemzetközi gazdasági válságot az infláció, a gazdasági stagnálás és a munkanélküliség növekedése egyszerre jellemezte (stagfláció).
A válaszadás A válságra adott válaszként komoly fordulat ment végbe a tıkés világ termelési szerkezetében. Nyersanyag- és energiatakarékos technológiai eljárások kerültek elıtérbe. A gyártás automatizálásával (robottechnika) csökkentették a termelési költségeket. A korábban gazdaságtalannak számító olajkitermelés nyereségessé vált (tengerparti sávok, tenger alatti lelıhelyek stb.) 1982 után csökkenni kezdtek a nyersanyagárak, az olajárak reálértékben visszaálltak az 1973-as szintre. A növekedés határai Az 1968-ban Római Klub néven létrehozott tudóscsoport az emberiség globális problémáira irányította a figyelmet. Az 1972-ben közzétett tanulmányuk, A növekedés határai rögzítette a tényt: a hagyományos technológiákra alapozott fejlesztési ütem nem tartható fenn. Globális környezeti katasztrófa fenyeget: túlnépesedés, környezetszennyezés, klímaváltozás stb. Neokonzervatív gazdaságpolitika Nagy-Britanniában a Konzervatív Párt Margaret Thatcher kormányra kerülésével 1979-tıl újkonzervatív gazdaságpolitikát hajtott végre. A monetáris politika részeként csökkentette az állami kiadásokat, nagyszabású privatizációt hajtott végre. Az USA-ban az 1980-ban gyıztes Reagen elnök hajtott végre hasonló gazdaságpolitikai váltást. 10. elıadás Jóléti társadalom az USA-ban és Nyugat-Európában A jóléti társadalmi modell filozófiája A fogyasztói társadalom kialakulásának kezdetei a XIX. század végi USA-ban figyelhetık meg. A munkavállalókkal fogyasztóként számoltak, a cél a belsı piac kiszélesítése növekvı fizetıképes kereslettel. Az elsı nagy megrázkódtatást az 1929-33-as világgazdasági válság hozta. A válságkezelı New Deal elıremutató változásokat a társadalombiztosítás kiépítésével hozott. Az USA II. világháborús szerepvállalása összekapcsolódott a jóléti társadalmi modell világmérető érvényesítésének szándékával. Roosevelt és négy szabadság 1941 elején Roosevelt amerikai elnök négy szabadságról beszélt: a szólásszabadságról a vallásszabadságról a félelem nélküli életrıl a szükség nélküli életrıl Félelem és szükség nélküli élet Az 1941. augusztus 14-én aláírt Atlanti Chartában Roosevelt és Churchill liberális alapelveket állítottak szembe a terjeszkedı fasizmussal. A félelem és szükség nélküli élet értelmezésükben jobb életkörülményeket, gazdasági haladást és szociális biztonságot jelentett.
A jóléti modell megteremtése a második világháború után Komoly gazdasági áldozatok, az életszínvonal visszaesése Nyugat-Európában (jegyrendszer). A gazdasági stabilitás és a jóléti társadalom megteremtésében döntı szerepet játszott a Marshall-terv. Állandósult az állami beavatkozás a gazdaság irányításában, a jövedelmek újraelosztásában. A cél a demoralizáló munkanélküliség megakadályozása. Jólét és gondoskodó állam Olyan társadalmi forma, melyben a kormányzat demokratikusan szabályozott rendszeren belül garantálja mindenki jólétét. A gondoskodás kiterjed a teljes foglalkoztatásra való törekvésre, az oktatásra, a lakáshelyzet javítására, a pihenéshez való jogra és az egészségrıl való gondoskodásra. Miért fontos a gondoskodó állam? A nagycsaládot a nukleáris család váltotta fel, lazultak a családi kötelékek. Szociális intézményeivel az állam segít a rászoruló embereken. A munkanélküliek segélyt vagy átképzési támogatást kapnak. A betegek olcsó/ingyenes orvosi ellátásban részesülnek. A jóléti állam történelmi kompromisszum A kapitalizmus alkalmazkodása a modern szakszervezetek követeléseihez, a kapitalizmus „civilizált” és demokratizált változata. Hogyan éri el célját a jóléti állam? Beavatkozik a gazdaságba a beruházások ösztönzésével (költekezı állam). Adópolitikával újraosztja a jövedelmeket a rosszabb anyagi helyzető csoportok javára. Társadalmi jellemzık a jóléti álamban A széles középosztály a társadalom gerincét alkotja. A jövedelmek nivellálódnak: például Nagy-Britanniában a XX. század elejéhez képest az 1960-as évekre a szakmunkások jövedelme 8-szorosára, a betanított munkásoké 9-szeresére, a banki alkalmazottaké „csak” 7-szeresére nıtt. Negatív következmény: az individualizálódás A többletjogok az egyént illették meg. A család szerepe csökkent a szociális problémák kezelésében, az idısek segítésében, az ismeretátadásban. Lelki elsivárosodás, elbizonytalanodás, depresszió. A társadalom atomizálódott, az önálló egyének halmazává vált. A munkásosztály a paradicsomba megy… Alapvetı változást élt át az ipari munkásság. Az anyagi jólét emelkedése összeroppantotta osztályöntudatát. A televíziózás otthonülıvé tette az embereket, akik kiszakadtak korábbi közösségeikbıl. Nem jártak meccsekre, nem jártak moziba, a személyes találkozást helyettesítette a telefon. Az anyagi jólét széttörte a szolidaritás és a társadalmi összetartozás formáit.
11. elıadás Lázadás a fogyasztói társadalom modellje ellen A beatnemzedék A beatnemzedék a fogyasztói társadalom eszménytelenségével szembeforduló amerikai fiatalság egyik jellegzetes rétegének megnevezése az 1950-es években. Tagjai a társadalmi normák tagadását többnyire a rockzenével, a kábítószer-élvezettel, a szabad szerelemmel fejezték ki. Az eldologiasult világban az érzelmi kiüresedés ellen lázadtak. Erısen vonzódtak a keleti misztikus filozófiák tanításaihoz. Lázadás a konformizmus ellen A tömegtájékoztatás révén a fiatalok látóköre kiszélesedett, a korábbinál több hatás érte az ifjúságot. Az ún. elveszett nemzedék életérzését amerikai kulturális bálványok befolyásolták. Mit takart ez az életérzés? A fennálló renddel való elégedetlenséget. James Dean, Marlon Brando, Elvis Presley az önmagát keresı ifjúság lázadását, dühét és cinizmusát fejezték ki. A fokozatok: elfordulás szembefordulás lázadás A fiatalság viselkedésével, öltözködésével jelezte különállását. Új szubkultúra jött létre a „halj meg fiatalon” önemésztı ideológiájával. A hatvanas évek lázadó csoportjai Új csoportok tőntek fel az 1960-as években: A mod kultúra képviselıi olasz stílusú ruhákat viseltek. A rockerek bırruhákba öltöztek, életük szerves tartozéka a motorkerékpár és a rock and roll zene. A 60-as, 70-es évek fordulóján jelentek meg a hippik, akik többségükben a középosztályból kerültek ki. A hippik közösségekben éltek, hosszú hajat növesztettek, esetenként hatottak rájuk a radikális politikai mozgalmak. Mi ellen tiltakoztak a hippik? Polgárpukkasztó magatartásukkal a fogyasztói társadalomideál ellen. A hatékonyságelvő és teljesítmény-centrikus munkaszervezet ellen. Felléptek a látszatdemokráciával, az egyéni szabadságot korlátozó politikai morállal szemben. A lázadás módja: politikai passzivitás, háborúellenes tiltakozások, életmódközösségek szervezése. Az ész helyett az érzelmet, a tudomány helyett a keleti miszticizmust, az individualizmus helyett a közösséget, az anyagi siker helyett pedig az önmegvalósítást választották. A lázadó diákok A 60-as években a lázadó ifjúság markáns részét alkották a diákok. A felsıoktatásban tanuló fiatalok aránya Nyugat-Európában a II. világháború után jelentıs mértékben megnıtt (az összlakosság 1,5-2,5%-át tették az egyetemisták, fıiskolások). Politikailag is a korábbinál jelentısebb erıt képviseltek.
Az új forradalomról álmodozók bennük vélték felfedezni a konformista munkásság helyébe lépı új forradalmi erıt. A csúcspont 1968 A diákok radikalizmusa 1968-ban csúcsosodott ki. A lázadás 1968 májusában Párizsból indult, de megmozdultak a fiatalok az USA-tól és Mexikótól kezdve Nyugat-Európában, Lengyelország, Csehszlovákia és Jugoszlávia egyetemein. Miért ez a társadalmi csoport vállalta fel a baloldali radikalizmust? Életkori sajátosság a felfokozott érzékenység, a felforgatásra való hajlam. Az egyetemek nem készültek fel a tömeges képzésre. A nehézkesen mőködı intézmény megvetetése az egész hatalmi rendszer tagadásába csapott át. A diákság átmeneti társadalmi helyzetben volt, a bébi-hullámhegy miatt pályára kerülésük nehezebb. Zavargások az NSZK-ban A németországi mozgalom élén a Szocialista Német Diákszövetség (SDS) állt Rudi Dutschke vezetésével. A sajtó erısen támadta a diákvezért, akit 1968. április 11-én merénylettel súlyosan megsebesítettek. A gyilkossági kísérlet nyomán tömegtüntetések bontakoztak ki. A párizsi diáklázadás A Sorbonne egyetem nanterre-i bölcsészkarának visszásságai ellen tüntettek a fiatalok 1968. március 22-én. Az oktatás és a vizsgarendszer reformját követelték. A tüntetés jelszavai kiegészültek a fogyasztói társadalom kritikájával, a vietnami háború miatti Amerika-ellenességgel. A diákmozgalom vezetıje Daniel Cohn-Bendit volt. A párizsi diákok követelései 1. Vétójoggal felruházott diákhatalom megteremtése az egyetemeken. 2. Az egyetemek és a karok autonómiája. 3. A harc kiterjesztése az uralkodó ideológiát terjesztı tömegtájékoztatásra. 4. A diákok egyesülése a szervezett munkásokkal a fennálló hatalom általános megkérdıjelezése érdekében. Az 1968. május 6-ai tüntetést a rendırség szétverte. A diákok lakta Quartier Latin negyed átélte a barikádok éjszakáját. A szakszervezetek általános sztrájkot hirdettek, de Gaulle lemondását követelték. Tárgyalások a szakszervezetekkel. Béremelés. Csúcspont és finálé A kék farmer és a rockzene az új ifjúsági kultúra nemzetközi jelképévé vált. A lázadás betetızése volt a Woodstock-i koncert 1969. augusztus 15–17-én. 12. elıadás Nıi emancipáció a XX. században A nık világa az emancipáció elıtt A nık társadalmi helyzete a XIX. század utolsó harmadának „férfitársadalmában” hagyományosan korlátozott volt. a „3K” világa (Kinder, Küche, Kirche) Az elsı nıszervezetek 1848-ban New York államban tartották az elsı, nık jogaival foglalkozó összejövetelt. Jelszavuk: „Minden férfi és nı egyenlınek teremtetett!” 1869-ben létrejött a Nık Választójogáért Harcoló Országos Társaság. Célja a nık választójogának és jogegyenlıségének az elérése.
Európában elsıként Nagy-Britanniában az 1850-es, 60-as években kezdıdött a feminista mozgalom. Álláslehetıségeket tártak fel, a nık javára megreformálták a tulajdonra vonatkozó törvényeket. Követelték a nık fıiskolai, egyetemi továbbtanulását. A férfitársadalom lassan engedett: az 1870-es évektıl nyíltak meg az egyetemek kapui a nık elıtt. A feminista eszmék kezdetei A zárt és kiszolgáltatott világból akartak kitörni a nık. Cél a nık politikai, jogi és társadalmi egyenlısége. A nık emancipációja a XIX. és XX. századi liberális, valamint baloldali reformmozgalmak részévé vált. Németországban a feminizmus szorosan kapcsolódott a munkásmozgalomhoz. Clara Zetkin (1857-1933) szociáldemokrataként elsısorban a proletárnık jogaiért küzdött. A szocialista nık 2. nemzetközi konferenciáján Koppenhágában 1910-ben határoztak a nemzetközi nınap megünneplésérıl. Választójogi küzdelem Nagy-Britanniában A Nık Választójogáért Küzdı Társaságok Nemzeti Szövetsége 1900-ra Millicent Garrett Fawcett vezetésével a legnagyobb nıszervezetté vált. Tagjait szüfrazsett-eknek nevezték. Alkotmányos és békés eszközökkel küzdöttek a nık jogaiért. 1903-ban alakult a Nık Szociális és Politikai Szövetsége Emmeline Pankhurst és lánya, Christabel vezetésével. Harciasabb módszereket alkalmaztak: kerítésekhez láncolták magukat, ablakokat törtek be, éhségsztrájkot tartottak. A „fehérnép lázadásáról” cikkeztek a korabeli újságok. A választójog kiterjesztése Svédországban 1907-ben kaptak a nık választójogot. Norvégiában 1907-ben részleges, 1913-tól teljes a választójog. Szovjet-Oroszországban 1918-ban, a weimari Németországban 1919-ben vezették be a nıi választójogot. Nagy-Britanniában 1918-ban a 30 éven felüli nık, majd 1928-ban a 21 éven felüli nık kaptak általános választójogot. A nımozgalom elérte elsırendő célját, lendülete kissé alábbhagyott. Nık a második világháborúban A világháború totális jellegébıl fakadóan a hadigazdaságban fontos szerep jutott a nıknek. A mezıgazdaság és az ipar hagyományosan férfiak uralta szektoraiban is szükség volt munkaerejükre. Változott a szemléletmód, nem az anyagi helyzet romlását jelezte a nı munkavállalása. Az emancipálódott nı A legfontosabb ismérve az otthonon kívüli munkavállalás. Ez az egyenjogúság jele, a férj jövedelmének kiegészítése másodrendő szempont. A nık tömegesen jelentek meg a felsıoktatásban a II. világháború után. Az összes hallgató 15-30%-át tették ki, a 60-a évekre arányuk megközelítette az 50%-ot. A gyermekszülések számának növekedése az 1950-es években átmenetileg a hagyományos társadalmi megítélést erısítette. Az elsı feministák mozgalmának eredményeit elhallgatták.
A nımozgalmak követelései a hatvanas években A mozgalmak nem voltak egységesek, hanem érdekcsoportok szerint tagolódtak. Sokszínő módszerek a politikai lobbyzástól a tömegtüntetésekig. A háború elleni küzdelem, a nukleáris leszerelés követelése. Küzdöttek a nık gazdasági függetlenségéért, az egyenlı bérezésért és az otthoni erıszak ellen. Követelték az önmegvalósítás lehetıségét. Harcoltak az abortusz és a válás jogáért. Az angolszász és francia területekrıl kiindult feminista mozgalom széles körő szociális és kulturális szervezetté vált: szociális segélyhálózat, nıházak, szakszervezetek, folyóiratok, nyári egyetemek jöttek létre. A nımozgalmak eredményei Norvégiában a nık is lehettek felszentelt papok a 70-es évektıl. Nagy-Britanniában a nıket is beengedték a tızsdére, Franciaországban Madame Giroud nıügyi miniszter lett. A Közös Piacot létrehozó Római Szerzıdés kimondta: a tagállamok „bevezetik és fenntartják a férfi és a nıi dolgozók által végzett egyenlı munka egyenlı bérezésének elvét.” Ezt az elvet 15 évig semmibe vették a Hatok. Legkevesebbet a hollandok tettek a nık fizetésének kiegyenlítéséért. 13. elıadás Polgárjogi küzdelmek az USA-ban Afro-amerikaiak az USA-ban A rabszolgatartás az Egyesült Államok déli államaiban vált gyakorlattá. Az 1860-as évekre közel 4 millió Afrikából behurcolt rabszolga dolgozott az ültetvényeken. Az abolicionizmus hívei a rabszolgaság ellen léptek fel a XIX. század közepén. A rabszolgák felszabadítása Az amerikai polgárháború alatt 1863-ban a rabszolgaságot eltörölték, de a fehérek és színesbırőek egyenjogúsága formális maradt. A 13. alkotmány-kiegészítés a rabszolgaság betiltásáról csak 1865-ben került az alaptörvénybe. A déli államokban továbbra is megmaradt a feketék hátrányos megkülönböztetése. A Ku Klux Klan Az elsı Ku Klux Klan titkos szervezet 1865-ben jött létre Tennessee államban. 1915-ben szervezték újra a társaságot, amelyik katolikus bevándorlók ellen is fellépett. Az 1920-as években 5 millió tagja volt a Klannak. Napjainkban a feketék és zsidók mellett egyre erıteljesebben a spanyol anyanyelvő bevándorlók ellen fordulnak. Faji zavargások az elsı világháború után Az elsı világháború alatt Délrıl a városokba beköltözı feketékkel szembeni fellépés 1919-ben Chicagóban a „vörös nyár”-ba torkollott. A fehér közvélemény a faji nyugtalanságot a radikális baloldaliak összesküvésére vezette vissza. A külföldi radikális szervezetek elleni fellépés vezetett a két ártatlan anarchista, Nicola Saccó és Bartolomeo Vanzetti halálra ítéléséhez és 1927-es kivégzéséhez. Afro-amerikaiak a második világháborúban A második világháborúban az USA afro-amerikai állampolgárai katonaként harcoltak.
Külön alakulatokba szervezték a színesbırő katonákat. A második világháborút követıen a déli államokban mozgalom indult a szegregáció felszámolására. Az Alabama állambeli Montgomeryben 1955-ben buszbojkottal indult a küzdelem. Martin Luther King 1957-ben létrehozta a Déli Keresztény Vezetık Konferenciáját. Az erıszakmentes küzdelem célja a polgárjogi egyenlıség törvénybe iktatása. A polgárjogi kérdés az 1960-as években az amerikai belpolitika megkerülhetetlen elemévé vált. Washingtoni menetelés 1963. augusztusában sor került több mint 250 ezer résztvevıvel a Washingtoni menetelés a munkáért és szabadságért elnevezéső nagyszabású felvonulásra. Ott hangzott el 1963. augusztus 28-án Martin Luther King emlékezetes, „Van egy álmom” kezdető beszéde. Megfogalmazták a legfontosabb követeléseket: 1. az elkülönítés felszámolása az iskolákban 2. hatékony polgárjogi törvények megalkotása 3. a munkahelyi faji diszkrimináció törvényi tilalma 4. törvényben meghatározott minimálbér 5. a polgárjogi aktivisták védelme a rendıri túlkapásokkal szemben. A polgárjogi törvény Az erıszakmentes afro-amerikai mozgalom és a liberális politika közös sikereként 1964. július 2-án megszületett a polgárjogi törvény. Bőnnek nyilvánította a faji diszkriminációt. A szövetségi intézmények feladatává tette minden állampolgár szavazati jogának védelmét. A faji egyenlıségért folytatott harc jogi szempontból lezárult. További küzdelmek További nagyszabású demonstrációkra került sor a hatvanas években. A vietnami háború elleni tiltakozás radikalizálta a polgárjogi mozgalmat. 1968-ban King megszervezte a Szegény Emberek Mozgalmát. A követelések között szerepelt a minimálbér emelése, közmunkaprogramok szervezése. 1968. április 4-én Martin Luther Kinget meggyilkolták, merénylet után felkeléssorozat söpört végig 125 városban. A radikalizált polgárjogi mozgalom lemondott az erıszakmentességrıl. A zavargások kiváltó oka többek között a fajgyőlölet, a munkahelyi diszkrimináció és a nyomor volt. A hatvanas évek társadalmi megmozdulásai hosszabb távon fejtették ki pozitív hatásukat. A Nagy Társadalom A hatvanas évek második felében kiteljesedett a polgárjogi küzdelem Johnson elnök Nagy Társadalom programjának köszönhetıen. Szociális törvénykezéssel harcot hirdettek a szegénység ellen. Az afro-amerikaiak integrációját a pozitív diszkrimináció gyakorlatával erısítették. Számos szakma, hivatás nyílt meg a fekete kisebbség számára.
14. elıadás Globalizációs folyamatok a XX–XXI. század fordulóján Az egypólusú világrend A hetvenes évek offenzív és költséges szovjet külpolitikája nem volt összhangban a gazdaság teljesítıképességével. A pangás idıszaka az 1980-as évekre válságba fordult. 1985. március 11-én Mihail Gorbacsovot választották az SZKP fıtitkárává. A generációváltással átfogó reformkísérlet indult el (peresztrojka, glasznoszty). A szovjet reformok alatt tovább mélyült a közép-kelet-európai államok belsı válsága. 1989-tıl kibontakozott a rendszerváltás folyamata, amelyik a Szovjetunió felbomlásával elvezetett az egypólusú világhoz. A történelem vége? Az amerikai politikai gondolkodó, Francis Fukuyama az államszocializmus XX. század végi összeomlásából új alaptételhez jutott: a liberális demokrácia bizonyult az egyetlen legitim és életképes kormányzati formának. Ezt a minıséget nem lehet meghaladni, azaz a történelem véget ért. Globális Pax Americana Az USA történelmi küldetése a liberális gazdaság és a politikai demokrácia világmérető kiteljesítése. A nagy szétbomlás címő könyvében Fukuyama már kétségeinek adott hangot. Az amerikai társadalom a XXI. század elején az erkölcsi szétesés jeleit mutatja. Az együttmőködésen alapuló emberi kapcsolatokból társadalmi tıke válik, ami növeli a gazdaság dinamikáját. Az USA-ban a társadalmi tıke fogyatkozása figyelhetı meg. A dezorganizáció jelei Három területen fogyatkozik a századok során felhalmozott társadalmi tıke: 1. aggasztó a bőnözés és a polgári perek növekedése 2. válságba jutott a család (csökken a házasságban élık aránya, növekszik a házasságon kívül születettek száma) 3. gyöngül a társadalmi intézményekkel szembeni bizalom Az egyén keresi a stabil értékeket és a bizalmat nyújtó közösséget. Egy vagy többpólusú világrend? A Szovjetunió széthullásával megszőnt a kétpólusú világrend. A Nyugat befolyásolhatja az összes többi civilizáció politikáját? A Nyugat a legnagyobb fogyasztót jelenti a világon. Jelentékeny morális befolyással van más civilizációkra. A nyugati civilizáció mőködési zavarokat mutat. Nyugat lassú hanyatlása? A XXI. század elején Nyugat fejlıdési üteme a világgazdaságban elmarad a kínai vagy az indiai nemzetgazdaságétól. A hanyatlás nem egyenes vonalú, hanem szabálytalan. Más civilizációk magatartásának megváltoztatásához fontos forrásokra van szükség: – terület és népesség, – gazdasági teljesítmény, – katonai potenciál. Az ázsiai öntudatosság mögött a gazdasági növekedés áll. Ázsia 2020-ra a gazdasági össztermék bı 40%-át állíthatja elı.
Új kihívások Globalizáció: a nyugati civilizáció kezdeményezésére történı világszintő egységesedési folyamatok Klímaváltozás, globális felmelegedés és környezetkárosodás. Demográfiai robbanás, túlnépesedés A misztikus globalizáció A globalizáció fogalma az 1960-70-es években tőnt fel a Római Klub jelentéseiben. Globalizáción a nyugati civilizáció kezdeményezésére történı világszintő egységesedési (univerzalizálódási) folyamatokat és azok következményeit értjük: gazdasági globalizáció pénzügyi globalizáció kulturális globalizáció (amerikanizálódás) információs globalizáció nyelvi globalizáció Az 1968-ban alakult tudóscsoport az egész Földre kiterjedı globális környezetkárosodásokra figyelmeztetett (savas esık, ózonlyuk, globális fölmelegedés stb.). A tömegkommunikációnak köszönhetıen a globalizáció fogalmának értelmezése összetetté vált (Internet, kommunikáció, kereskedelem, pénzpiacok stb.). A gazdasági globalizáció Azoknak a bonyolult folyamatoknak az összessége, amelyek a világgazdaság keretében minden országra kiterjedı új rendszereket és függıségeket hoznak létre. A világgazdaság új rendje fellazítja a régi nemzetállami kereteket. Veszélyek: 1. a növekedési kényszer tovább erısödik fokozva a környezeti katasztrófa veszélyét. 2. a gazdasági, politikai hatalom koncentrációja (multinacionális vállalkozások) a demokratikusan ellenırzött szférán kívülre kerül. Összekapcsolt világ A gazdasági tevékenység egész bolygónkra kiterjed, a következmények is globális méretőek (pénzügyi válság, környezetszennyezés stb.) Állandósult a növekedési kényszer a zárt, véges teherbírású földi élettérben. Az amerikanizáció keretében ugyanazok a gazdasági és kulturális minták, fogyasztói szokások terjednek el (monokultúra). Túlnépesedés A túlnépesedés a globalizáció egyik legsúlyosabb következménye. A modern európai kulturális minta világmérető elterjesztése lerombolta a korábbi önszabályozó rendszereket. A nyomorban élıknek gazdasági kényszer a születésszám növelése. A szétvert kultúrák megpróbálnak ellenállni a globális modernizációnak (vallási fundamentalizmus jelentkezése). Billenési pontok Olyan küszöbértéket jelöl a fogalom, melyen túljutva a korábbi rejtett folyamat hirtelen kiteljesedik. Félı, hogy a XXI. századba lépett emberiség ilyen billenési ponthoz közelít. A gazdaságban egyre több a bizonytalanság, a társadalmakban az egyensúlyhiány, a környezetben a szennyezés, az együtt élı kultúrák között pedig a konfliktus. Olyan összetett világban élünk, melyben az óvatlan beavatkozás is összeomláshoz vezethet. Reszler Gábor
