Az egyetemes hitvallások

Az egyetemes hitvallások Az egész keresztyénség keresztyénség hitvallásainak mondjuk az Apostoli, a Nicea-Konstantinápolyi és az Atanáz-féle (pontosan Pszeudo-Athanasziosz-féle) vagy másképpen Quicumque (Quicunque) hitvallást. Az elnevezés nem egészen helytálló, mert az Apostoli hitvallást a keleti egyház nem fogadja el. Mivel egyedül a Nicea-konstantinápolyi hitvallás az, amelyet a nagy egyházszakadás előtti egyetemes zsinat is elfogadott, ezért hivatalosan a keleti (ortodox) keresztyénség csak ezt ismeri el. A szó szoros értelmében tehát csak egy ökumenikus hitvallás van, amely az egész keresztyénség hitvallása,1 ez pedig a Nicea-konstantinápolyi.2 Az evangélikus hitvallási iratok gyűjteménye, a Liber Concordiae Nikolaus Selnecker által kiadott latin nyelvű kiadása (1582) óta használjuk ezt a megjelölést, ahol e három hitvallás címe: A három katolikus vagy ökumenikus hitvallás (Tria symbola catholica sive oecumenica). A német nyelvű cím mindkét idegen kifejezést kerüli, inkább körülírja: A Krisztus hitének az egyházban egyetértően használt három fő szimbóluma vagy hitvallása (Die drei Haupt-Symbola oder Bekenntnis des Glaubens Christi in der Kirchen einträchtiglich gebraucht). A latin katolikus (catholicus) jelző a görög nyelvből ered (kaqoliko¢j általános, egyetemes; to¢ kaqo¢lou az általános; kaqo¢lou általánosan, általában; illetve teljesen, feltétlenül; kaq¡ oÀlhn th£n po¢lin szerte az egész városban). Semleges értelemben: az egész környéken (kaq¡ oÀlhn thªj perixw¢rou, Lk 4,14). Az egész földre kiterjedő egyház értelmében először antiokhiai Ignatiosznál (mh. 110 és 117 között): „Ahol a püspök megjelenik, ott legyen a sokaság, ahogyan, ahol Jézus Krisztus van, ott van a katolikus (egyetemes) egyház.”3 Akkor azonban a katolikus szónak még nem volt felekezeti értelme, mint ma. Az ökumenikus szó eredete is a görög nyelvben található (oi¹ke¢w lakni, lakást venni, vö. Lk 2,1; h¥ oi¹koume¢nh ghª a lakott föld; kai£ khruxqh¢setai touªto to£ eu¦agge¢lion thªj basilei¢aj e¹n oÀl$ oi¹koume¢n$/; in universo orbe … Mt 24,14), latinul oecumenicus. A Liber Concordiaeban egymás mellett szerepel a két jelző, vagyis rokon értelmű szavakként. Abban az időben a katolikus szónak még nem nem volt egy bizonyos felekezetet jelentő értelme. Mindkét szót a magyar egyetemes szóval adjuk vissza.

Amikor ezt a három hitvallást a reformáció egyháza felvette a Konkordiakönyvbe, akkor ilyen módon az óegyházzal, a részekre még nem szakadt katolikus 1 Nem pontos tehát, ha az evangélikus istentiszteleten az Apostoli hitvallást, mint az egész keresztyénség hitvallását vezeti fel a lelkész, mert akkor csak a nyugati egyházra van tekintettel. 2 Kivételt képeznek természetesen az unitáriusok, akik nem fogadják el a szentháromságtant, amiért keresztyénségük is vitatott. 3 Szmirnaiakhoz írt levél VIII,2; in: ÓÍ 3: 190. Reuss András: Az Apostoli hitvallás

2012. szeptember 13.

1/18

egyházzal való egységét és kontinuitását fejezte ki. Ezzel is értésre adta, hogy a reformáció nem új egyházat akart, hanem megújulást az egy egyházon belül.

Az Apostoli hitvallás Az Apostolicum, teljes nevén Symbolum Apostolicum (Symbolum Apostolorum), vagy az első szavával Credo az ókori egyháznak az öröksége, amelyet a nyugati egyház a mai napig megbecsül és állandóan használ. A lutheri reformáció is megbecsülte és átvette, amikor a Konkordia-könyvbe minden vita nélkül felvette. Keletkezésének aprólékos, minden részletkérdést megvilágító történetét mindmáig nem sikerült teljesen feltárni. Nem a források hiánya okozza ezt. Rendkívül sok az Apostoli hitvallásra emlékeztető, hozzá hasonló, rövidebb vagy hosszabb régi szöveg. A helyzet ugyanis az volt, hogy keleten és nyugaton egyaránt számos hitvallás volt használatos: olyan hitvallások, melyek közszájon forogtak, amelyeket istentiszteleteken is használtak, és ezért különböző teológiai művekbe, vallásos írásokba vagy liturgikus könyvekbe is bekerültek. Sok régi irat és könyv tartalmazza ezeket a változatokat szó szerint, teljes terjedelemben, sok pedig csak utalt rá, mert feltételezte, hogy minden olvasó ismeri a pontos szövegét. Ez a folyamat úgy mehetett végbe, hogy e hitvallások szövege a szabad istentiszteleti és keresztelési használat közben lassanként alakult ki. Figyelemreméltó, hogy a történetben szereplő helységnevek között Galliától kezdve Itálián és Szerbián át Észak-Afrika keleti és nyugati része is szerepel. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy létrehozatalában az egykori keresztyénségnek sok tája és embere működött közre. Jellemző az is, hogy nem valamely egyházkormányzati testület, szerv vagy hivatalos személy tevékenységének eredményeképpen jöttek létre. S bár a nyugati egyház általánosan elfogadta őket, először mégsem ezek hivatalos hitelesítése nyomán, hanem a használat révén lettek elfogadottak és elismertek. A számításba vehető szövegek korára, kapcsolatukra, az esetleges kölcsönhatásokra vagy szerzőikre nézve igen sok a nagyon valószínű feltételezés. Reuss András: Az Apostoli hitvallás


2/18

Az alábbiakban felidézünk néhány tipikus hitvallást, amelyek korára és eredetére nézve is feltételezésekre vagyunk utalva, hiszen egymástól távoli földrajzi helyekről való, más és más nyelven ránk maradt, ismeretlen szerzőktől származó szövegváltozatok vannak előttünk. Azzal, hogy mi maiak egymás mellé másoljuk őket, még nem nyer bizonyítást a közöttük levő „irodalmi” függés. Mégis megállapítható, hogy a rövidebb szövegek általában egyúttal a korábbiak is; vagy másképpen megfogalmazva, hogy a hosszabb változatok a rövidebb szövegbe fűzött betoldásokkal keletkeztek. Az ellenkezője is lehetséges ugyan, tudniillik, hogy a rövid szöveg egy használatban levő szöveg összefoglalása, vagy csak utalás egy hosszabb, közismert szövegre. Az ismert szövegváltozatok sokasága mindenképpen érzékeltet valamit abból, hogy a keresztyén hit alapvető tartalmát tekintve mennyire egységesen tettek hitvallást azok a keresztyén hívők, akik az első századokban éltek. A három egyetemes hitvallás közvetlen előzményét képezik az újszövetségi hitvallások, amelyekre itt csak rövid utalást tehetünk. Az ókori egyházi írók szövegeiben található hitvallások – akár az ő személyes hitvallásukként adják elő, akár a korabeli keresztyénség vallástételeként idézik azokat, akár mondanivalójuk kifejtésének részét képezik – érzékeltetik, hogy amit az egyetemes hitvallások tartalmaznak, része volt a hitről folytatott mindennapos beszédnek és az istentiszteleti életnek. Az első tanítványoknak és apostoloknak az Újszövetségben olvasható hitvallásai tekinthetők a legrégebbi keresztyén hitvallásoknak. Formai szempontból ezek ún. egytagú hitvallások, amelyek egyedüli témája Jézus. • „Te vagy a Krisztus” / suV ei\ oJ cristovς (Mk 8,29b), • „Az Isten Krisztusának” / toVn cristoVn [uiJovn] tou~ qeou~ (Lk 9,20), • „JÉZUS ÚR” / KURIOS IHSOUS (1Kor 12,3; vö. Róm 10,9), • „Jézus az Isten Fia” / jIhsouς ejstin oJ uiJoVς tou~ qeou~ (1Jn 4,15; 5,5.10; Zsid 4,14), • „Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia” / pisteuvw toVn uiJovn tou~ qeou~ ei\nai toVn jIhsou~n CristoVn (ApCsel 8,37 az E kódexben), • „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” / suV ei\ oJ cristovς oJ uiJoVς tou~ qeou~ tou~ zw~ntoς (Mt 16,16). • Részletesebben kifejtő: Róm 1,3-4a; 2Tim 2,8; 1Kor 15,3-7; 1Pt 3,18-22; Fil, 2,5-11. Egytagú hitvallások találhatók az apostoli atyáknál is. Például: Antiokhiai Ignác (+110-117 körül) efezusiakhoz írt levelében két helyen is: „Egy Reuss András: Az Apostoli hitvallás


3/18

orvos van, testi és lelki, aki született és születetlen, a testben levő Isten, a halálban igazi élet, aki Máriától és Istentől való, először szenvedő, majd szenvedéstől mentes, a mi Urunk Jézus Krisztus.” (VII,1)4 „Mária hordozta ugyanis méhében Istenünket, Jézust, a Khrisztoszt Isten rendelkezésének megfelelően, aki Dávid magjából való, de mégis a Szentlélektől; aki született és megkereszteltetett, hogy szenvedésével megtisztítsa a vizet.” (XVIII,2)5 A trallésziekhez írt levelében: „Ha valaki Jézus Krisztust kihagyva tanítana benneteket, aki Dávid nemzetségéből való, aki Máriától valóságosan született, evett és ivott, akit valóban üldöztek Poncius Pilátus alatt, valóságosan megfeszítették és meghalt, miközben látták a mennyeiek, a földiek és földalattiak, dugjátok be a fületeket! Jézus valóban feltámadt halottaiból, mert Atyja feltámasztotta őt, aki hasonlóképpen feltámaszt minket is, benne hívőket, így támaszt fel az Atya Krisztus Jézusban, aki nélkül nincs igazi életünk.” (IX)6 A szmirnaiakhoz írt levélben: „aki test szerint valóban Dávid nemzetségéből való (vö. Róm 1,3), Isten ereje és akarata szerint azonban Isten Fia, aki valóban Szűztől született, akit János megkeresztelt, hogy általa beteljesedjék minden igazságosság (vö. Mt 3,15). Poncius Pilátus és Heródes negyedes fejedelem alatt valóban testben felszögeztetett (mely isteni és boldog szenvedésének gyümölcse mi vagyunk), hogy feltámadása által mindörökre felemelje zászlaját a szentek és a benne hívők előtt, legyenek a zsidók vagy a pogányok közül valók, egyháza egy testében.” (I,1-2)7 Az ún. kéttagú hitvallások Istent, az Atyát vallják meg és ebben az Ószövetség népének hitével azonosulnak, de ugyanakkor Krisztusról is vallanak és ezáltal azt mondják el, amiben különböznek a zsidóktól. Az Újszövetségben ilyen kéttagú hitvallás: „nekünk egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala” (1Kor 8,6; hasonló még 1Tim 6,13; 2Tim 4,1). Egyes igen korai egyházi íróknál is találunk olyan szövegeket, amelyek a keresztyén hitet ilyen módon foglalják össze. Antiokhiai Ignác: „Tévedsz, amikor a pogány démonokat isteneknek nevezed, mert egy az Isten az, aki az eget és a földet és a tengert, és mindent, ami benne van, teremtette (ApCsel 14,14; Zsolt 145,6) és egy a Krisztus Jézus, az ő egyszülött Fia, kinek barátságát élvezzük.”8 Hasonlóképpen Polükarposz a filippiekhez írt levelében (I. és II.).9 Jusztinosz, kb. 165-ben történt kivégzésének történetében, három különböző, mégis nagyon hasonló változatban. A kihallgatásra idézett Jusztinosz a helytartó előtt így vallja meg hitét: „Hogy a keresztények Istenét tiszteljük, egyedül őt tartjuk a teremtett világ alkotójának kezdettől fogva, és Isten Fiát, Jézus Krisztust, akiről a próféták előre meghirdették, hogy el fog jönni az emberi nemhez, az üdvösség hírnöke és minden szép tanítás tanítója lesz. De azt hiszem, istenségéhez mérten csekély dolog bármilyen prófétai erőnek a megvallása, hogy előre beszéltek róla, akit most Isten Fiának mondok. Tudd meg, hog+y a próféták már jó előre elmondták az ő megjelenését az emberek között.” 10

A hármas, vagyis az Atyát, a Fiút és a Szentlelket valló, szentháromsági 4 5 6 7 8 9 10

Christos iatros, Christus medicus. ÓÍ 3: 166. ÓÍ 3: 169-170. ÓÍ 3: 178. ÓÍ 3: 188. Az Isten-hordozó fővértanú Ignatiosz tanúságtétele. In: ÓÍ 7: 27. ÓÍ 3: 198. Szent Jusztinosz, Kharitón, Kharitó, Euelpisztosz, Hierax, Liberianus és társaik vértanúsága. In: ÓÍ 7: 35-36 (A: 2.5), vö. még: 38 (B: 2.5), 42 (C: 2.2).

Reuss András: Az Apostoli hitvallás


4/18

szerkezetű hitvallások egyszerűbb formái lehettek az Apostoli hitvallás közvetlen előzményei. A trinitárius hitvallásoknak is megvan az újszövetségi előzménye, mindenek előtt a missziói parancsra (Mt 28,19) és az ún. apostoli áldásra (2Kor 13,13) lehet itt gondolni, valamint azokra a mondatokra, amelyekben a biblia szövegek mindhárom isteni személyt említik (Róm 1,1-4; 5,1-5; 15,15; 1Kor 2,7-10; 12,4-6; 2Kor 1,21-22; Gal 4,4-6; Ef 1,3-14; 2,18; 3,16-17; Kol 1,3-8; 1Thessz 1,2-6; Tit 3,4-7; 1Pt 1,2; vö. még 1Jn 4,2-3). Ez utóbbiakhoz hasonló mondatok az óegyházi íróknál is bőséggel találhatók. Római Kelemennek az első leveléből való, tehát az első századra nyúlik vissza egy ilyen mondat: h] ouvciV e@vna qeoVn e[comen kaiV e@vna CristoVn kaiV e@vn pneu~ma th~ς cavritoς toV ejkcuqeVn ejf j hJma~ς, kaiV miva klh~siς ejn Cristw~/ (XLVI,6). Xxxmagyarul? Első Apológiájában (XIII) Jusztinosz szinte pátosszal vallja meg a teremtő Istenbe és a Jézus Krisztusba vetett hitet: „Mi nem tartjuk magunkat istenteleneknek (ateistáknak), mert megadjuk a tiszteletet a világmindenség alkotójának, neki ugyanis nem véres vagy illatáldozatra van szüksége, hanem ahogy mi ismerjük, a minden ügyünkben végzett imádás és hálaadás szavaival – amennyire csak erőnkből telik –, magasztaljuk őt, mert hozzá egyedül az méltó, hogy nem emésztjük el tűzben, amit ő táplálékul teremtett, mivel ezek a mi javunkat és a szegényeket szolgálják; neki pedig ünnepi szavakkal adunk hálát, himnuszokat zengünk a teremtésért, hogy mindent boldogulásunkra alkotott: a dolgok sokféleségét, az időszakok váltakozását; és arra kérjük őt, hogy újra a halhatatlanságban élhessünk a belé vetett hit által – ki ne ismerné el mindezt az értelmes emberhez illőnek? Most elétek fogjuk tárni azt, hogy mi ésszerűen tiszteljük Jézus Krisztust, mindezen dolgoknak tanítóját, ki ezért született közénk, kit Júdeában, Tiberius császár prokurátora, Poncius Pilátus alatt feszítettek keresztre, őt valóban Isten Fiának ismerjük, és hogy a második helyet foglalja el, harmadsorban pedig a prófétai Lelket. Azért vádolnak minket őrültséggel, mert a második helyet a változatlan és örök Isten után, a mindenség szülője után, mint vélik, mi egy megfeszített embernek adjuk, merthogy ők nem ismerik ennek misztériumát, mi meg arra intünk titeket, figyeljetek ránk, amikor azt elmagyarázzuk.”11 – „Ezután elvezetjük oda őket, ahol a víz van, és ahogyan mi is újjászülettünk, ugyanúgy ők is újjászületnek, a mindenség Atyja, uralkodó Istene és a mi megváltónk, Jézus Krisztus, és a Szentlélek nevében elvégzik ezt a lemosdást a vízben.” (LXI,3)12 Párbeszéd a zsidó Trifónnal: „Ennek az Isten Fiának, minden teremtmény elsőszülöttjének, aki Szűz által született és szenvedő emberré lett, akit Poncius Pilátus alatt népetek keresztre feszített, meghalt és feltámadt a halálból, és felment az égbe, az ő nevére minden démon elmenekül, legyőzötten meghátrál.” (LXXXV,2)13 Az eretnekek elleni iratában Tertullianus is háromtagúan foglalja össze a keresztyén hit lényegét: „A hit szabálya pedig – mert mostantól fogva vallanunk kell, amit védünk – az, amely szerint hisszük, hogy csak egy Isten van, és nincs más a világ teremtőjén kívül, aki mindent a semmiből hozott létre Igéje által, melyet minden dolog előtt bocsátott ki. Ez az Ige, melyet fiának neveztek, Isten nevében különféle módon megjelent a pátriárkáknak, mindig hallották a próféták, végül az Atyaisten Lelke és ereje által leszállt Szűz Máriába, méhében testté lett, tőle megszületett, és mint Jézus Krisztus élt. Ezután új törvényt hirdetett és a mennyek országának új ígéretét, csodákat tett, 11 ÓÍ 8: 72-73. 12 ÓÍ 8: 112. 13 ÓÍ 8: 244. Reuss András: Az Apostoli hitvallás


5/18

keresztre feszítették, harmadnapon feltámadt, felragadtatott a mennybe, és az Atya jobbjára ült. elküldte maga helyett a Szentlélek erejét, aki vezeti a hívőket. el fog jönni fényességben, hogy felvegye a szenteket az örök élet és a mennyei ígéretek élvezetébe, és örök tűzre ítélje a gonoszokat, miután testüket visszaadva feltámasztotta a jókat és a gonoszokat egyaránt.”14 Egy másik iratában, A szüzek fátyláról, Tertullianus (kb. 160-220) megadja a hit summáját vagy inkább szabályát (regula fidei): „Ám a hit szabálya mindenkinek egy, ez az egyetlen megingathatatlan és visszavonhatatlan, nevezetesen, hogy hinni kell az egyetlen mindenható Istenben, a világ teremtőjében, és fiában, Jézus Krisztusban, aki Szűz Máriától született, megfeszítették Pontius Pilátus alatt, harmadnapon feltámadott halottaiból, felvétetett az égbe, ül az Atyának jobbján, el fog jönni ítélni élőket és holtakat, mégpedig a test feltámadása által. Miközben a hit ezen törvénye megmarad, a társas érintkezés és fegyelem több pontjában már megengedik az újszerű kiigazítást, mivel Isten kegyelme mindvégig működik tudniillik és gyarapodik. Mert miféle dolog, hogy miközben a Diabolus állandóan tevékenykedik és naponként gyarapítja a bűn leleményét, Isten munkája meg szüneteljen és növekedése abbamaradjon? Amikor az Úr azért küldte el a Paraclituszt, hogy mivel az emberi középszerűség mindent egyszerre felfogni képtelen, fokozatosan irányítsa, rendelje és vezesse el a tökéletes fegyelemre az Úr ezen helytartója, azaz a Szent Lélek.”15 Praxeas ellen: „Tehát az idő után az Atya született, az Atya szenvedett, magát az Úr Istent, a Mindenhatót hirdetik Jézus Krisztusnak. Mi valójában mindig is és főleg most, mint a Paracletus által – aki elvezet ugyanis minden igazságra (Jn 16,13) – jobban kioktatottak, egyetlen Istent hiszünk, de azon rendelkezés alatt, amit oikonomiának mondunk, tartjuk, hogy az egyetlen Istennek Fia van, az ő beszéde, aki tőle magától jött ki, aki által minden lett és nála nélkül semmi sem lett (Jn 1,3) . Őt küldte az Atya a Szűzbe, és ő született tőle, az ember és Isten, az Emberfia és Isten Fia, akit Jézus Krisztusnak is neveznek. Ő szenvedett, ő halt meg, és eltemették az írások szerint, és az Atya feltámasztotta és felvette, hogy üljön jobbján, eljőve majd ítélni élőket és holtakat (vö. 1Kor 15,3 és 4). Aki azután ígéretének megfelelően elküldte az Atyától a Szent Lelket. … mind egytől van, nevezetesen a lényeg egysége által, és semmivel sem kevésbé őrződik meg az oikonomia szentsége, mely az egységet a hármasságba rendezi, háromnak rendezve el az Atyát és Fiút és a Lelket, nem állagban három, hanem sorrendben, nem lényegben, hanem jellegben, nem hatalomban, hanem megjelenésben, de egy lényegében, egy méltóságában és egyetlen hatalmában, mert egy az isten, akitől ezek a méltóságok és 14 Pergátló kifogás az eretnekekkel szemben, XIII,1-4. In: ÓÍ 13: 426-427. Eredetiben: [30] Caput XIII. Regulam enim (seu symbolum) fidei nobis praescriptam, ut jam hinc, quid credamus, profiteamur. Regula est autem fidei (54), ut jam hinc quid defendamus profiteamur, illa scilicet qua creditur [31], unum omnino Deum esse, nec alium praeter mundi Conditorem; qui universa de nihilo produxerit, per Verbum suum primo omnium emissum (55); id Verbum, Filium ejus appellatum, in nomine Dei varie visum a patriarchis, in prophetis semper auditum, postremo delatum ex Spiritu Patris Dei et virtute in Virginem Mariam, carnem factum in utero ejus, et ex ea natum egisse Jesus Christum (56); exinde praedicasse novam legem, et novam promissionem regni coelorum; virtutes fecisse; fixum cruci, tertia die resurrexisse; in coelos ereptum sedisse ad dexteram Patris (57); misisse vicariam vim Spiritus sancti, qui credentes agat, venturum cum claritate, ad sumendos sanctos in vitae aeternae et promissorum 27 coelestium fructum, et ad profanos adjudicandos (58) igni perpetuo, facta utriusque partis resuscitatione (59) cum carnis restitutione. (PL XXX,??) xxxmik ezek a számok? Megnézni! Ha itt megadom eredeti nyelven, akkor másutt is így kell tenni. 15 ÓÍ 12: 227-228. Reuss András: Az Apostoli hitvallás


6/18

jellegek és megjelenési alakok az Atya, Fiú és Szentlélek nevének tulajdonítódnak. Hogy ez miként történik a szám megosztása nélkül, azt az értekezés előrehaladtával mutatjuk meg.” (II. 1. 4.)16

A hármas hitvallások nyugati változatai,17 akár egyszerű felsorolásjellegűek, akár egész felépítésüket és tartalmukat is meghatározza a szentháromsági gondolat, hasonló vonásokat mutatnak az Apostoli hitvallással. 18 Az utóbbiaknál a kialakulás két formáját feltételezik. Az egyik, a régebbinek tartott, az ún. római forma, amelyet Rómában vezettek be. Jelölése: R (Romanum). Görögül és latinul is fennmaradt. A másik, a későbbi és azután általánosan elfogadott szöveg, amely a 7. században Dél-Galliában keletkezett, de később Rómában is bevezették, majd a latin egyház többi része is átvette. Jelölése: T (textus receptus, azaz elfogadott szöveg). Az Apostolok levele ( Epistula Apostolorum) etióp változata (2. század) Egyszerű, szentháromsági tartalmú, de szerkezetét tekintve felsorolás-jellegű hitvallás. Feltételezett keletkezési ideje Kr. u. 150-160 (xxxBrightman, in: RGG3 1: 511). A Mk 6,39-ben elbeszélt csoda öt kenyerét allegorikusan úgy értelmezi, mint a keresztyén hit kiábrázolását. [Szögletes zárójelben a feltételezhetően későbbi betoldások.] in Patrem dominatorem universi,

az Atyában, a mindenség uralkodójában,

et in Iesum Christum [salvatorem nostrum],

és Jézus Krisztusban [a mi üdvözítőnkben],

et in Sanctum Spiritum [Paraclitum],

és a Szentlélekben, [a pártfogóban],

et in sanctam Ecclesiam,

és a szent egyházban,

et in remissionem peccatorum.

19

és a bűnök bocsánatában.20

16 ÓÍ 12: 806-807. 17 DH 1991: No. 1-36; DH 2004: No. 1-36. 18 A következőkben csak jellegzetes típusokat van mód idézni. A különböző forrásokban található szövegek közötti eltérésekre nézve a kritikai kiadások adnak eligazítást: DH 1991; DH 2004; BSLK; valamint az ezekben megjelölt irodalom. 19 DH 1991: No. 1. 20 BSLK XIII; DH 2004: No. 1. Reuss András: Az Apostoli hitvallás


7/18

Egyiptomi keresztelési hitvallás (2-4. század) Egyszerű, szentháromsági tartalmú, szerkezetét tekintve felsorolás-jellegű hitvallás, amelynek mindhárom tagja három-három részt tartalmaz. Ez a felépítés átgondoltságot, bizonyos belső rendet áraszt. Kérdés lehet, hogy milyen belső logika (vagy csak a stílus követelménye) alapján kapcsolják az egyházat és a test feltámadását a Szentlélekhez. Sok egyiptomi forrás által tanúsított, és egy 7. századi papíruszon (Dêr Balyzeh) fennmaradt töredék, amelyet rekonstruált formájában közöl az irodalom. Ha eredetét a 4. század közepére helyezzük, amint egyes kutatók teszik,21 akkor az ősrómai hitvallás (lásd lejjebb) rövidített változata lehet, ha viszont más kutatókkal együtt a 2. századra,22 akkor az ősrómai hitvallást közvetlenül megelőző változata lenne. Pisteu¯w ei¦j qeo¯n, pate¯ra, pantokra¯tora,

Hiszek Istenben, az Atyában, a mindenhatóban,

kai£ ei¦j ¹Ihsouªn Xristo¯n, to£n ui¸o£n au£touª to£n monogenhª, to£n ku¯rion h¸mwªn,

és Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban,

kai£ ei¦j pneuªma aÀgion, aÀgi¯an e¦kklhsi¯an, sarko£j a¦na¯stasin.23

és a Szentlélekben, szent egyházat, a test feltámadását.24

Római Hippolütosz: „Traditio apostolica” (3. század eleje) A 215-217 körül keletkezett mű25 a keresztelés rendjét ismerteti, benne kérdő formában a hitvallás elemeit. A görögül keletkezett eredeti mű elveszett, de keleti kánongyűjteményekben megcsonkítva vagy kibővítve fennmaradt. Nyugaton egy latin változata maradt az utókorra. A római formával (R) párhuzamos vagy azzal rokon formának tekintik: Pisteu¯eij ei¦j qeo¯n pate¯ra pantokra¯tora; 21 22 23 24 25

Credis in Deum Patrem omnipotentem?

Hiszel-e Istenben, a mindenható Atyában?

Brightman, in: RGG3 1: 511. Unser Glaube 1987: 29. BSLK XIII; DH 1991: No. 2. A görög szöveg legrövidebb változata. DH 2004: No. 2. A Traditio Apostolica, in: ÓÍ 5: 83-107.



8/18

Pisteu¯eij ei¦j Xristo¯n ¹Ihsouªn, to£n ui¸o£n touª qeouª,

Credis in Christum Iesum,

Hiszel-e Krisztus Jézusban,

Filium Dei,

az Isten Fiában,

to£n gennhqe¯nta dia£ pneu¯matoj a¸gi¯ou e¦k Mari¯aj thªj parqe¯nou,

qui natus est de Spirito Sancto ex Maria virgine,

aki a Szentlélektől

to£n sqaurwqe¯nta e¦pi£ Ponti¯ou Pila¯tou kai£ a¦poqano¯nta [kai£ tafe¯nta?] kai£ a¦nasta¯nta t$ª tri¯t$ h¸me¯r# zwªnta e¦k nekrwªn kai£ a¦nelqo¯nta ei¦j tou£j ou¦ranou£j kai£ kaqi¯santa e¦k deciwªn touª patro£j kai£ e¦rxo¯menon kriªnai zwªntaj kai£ nekrou£j;

et crucifixus sub Pontio Pilato et mortuus est et sepultus,

és keresztre feszítették Poncius Pilátus alatt, meghalt és eltemették,

et resurrexit die tertia vivus a mortuis, et ascendit in caelis

és a harmadik napon feltámadott élőként a halottak közül, és felment a mennyekbe,

et sedit ad dexteram Patris,

és az Atya jobbján ül,

venturus iudicare vivos et mortuos?

s el fog jönni ítélni élőket és holtakat?

Pisteu¯eij kai£ ei¦j to£ pneuªma aÀgion, aÀgi¯an e¦kklhsi¯an, sarko£j a¦na¯stasin;26

Credis in Spiritu Sancto,

Hiszel-e a Szentlélekben,

et sanctam Ecclesiam et carnis resurrectionem?27

és a szent egyházat és a test feltámadását?28

Szűz Máriából született,

Romanum, az ún. római vagy ősrómai hitvallás (4. század) A hitvallás római formájának (R) egyik legrégebbi formája, amely a ma használatos Apostoli hitvallás alapja. Egy 9. század elejéről való monasztikus eredetű liturgikus kódex őrizte meg. Két kisebb eltéréssel megtalálható Markellosz ankürai püspöknek 340 körül I. Gyula pápához küldött levelében. Pisteu¯w ei¦j qeo¯n pate¯ra pantokra¯tora.

Credo in deum patrem omnipotentem.

Hiszek Istenben, a mindenható Atyában,

Kai£ ei¦j Xristo¯n ¹Ihsouªn, ui¸o£n au£touª to£n monogen$ª, to£n ku¯rion h¸mwªn,

Et in Christum Jesum filium eius unicum,

és Krisztus Jézusban, az ő egyszülött Fiában,

dominum nostrum,

a mi Urunkban,

to£n gennhqe¯nta

qui natus est de spiritu

aki Szentlélekből született,

26 BSLK XIII. 27 DH 1991: No. 10. 28 DH 2004: No. 10. Reuss András: Az Apostoli hitvallás


9/18

e¦k pneu¯matoj a¸gi¯ou kai£ sancto Mari¯aj thªj parqe¯nou, et Maria virgine,

és Máriából, a Szűzből,

to£n e¦pi£ Ponti¯ou Pila¯tou sqaurwqe¯nta kai£ tafe¯nta?, t$ª tri¯t$ h¸me¯r# a¦nasta¯nta e¦k nekrwªn, a¦naba¯nta ei¦j tou£j ou¦ranou£j, kaqh¯menon e¦n deci#ª touª patro£j, oÀqen eÃrxetai kriªnai zwªntaj kai£ nekrou£j.

qui sub Pontio Pilato

akit Poncius Pilátus alatt

crucifixus est et sepultus, tertia die resurrexit a mortuis, ascendit in coelos,

keresztre feszítettek és eltemettek, és a harmadik napon feltámadt a halottak közül, felment a mennyekbe,

sedet ad dexteram patris,

és ül az Atyának a jobbján,

unde venturus est iudicare vivos et mortuos.

ahonnan eljön ítélni élőket és holtakat,

Kai£ ei¦j pneuªma aÀgion, aÀgi¯an e¦kklhsi¯an, aÃfesin a¸martiwªn, sarko£j a¦na¯stasin, a¦mh¯n.29

Et in spiritum sanctum, sanctam ecclesiam, remissionem peccatorum, carnis resurrectionem.30

és a Szentlélekben, a szent Egyházban, a bűnök bocsánatában, a test feltámadásában, [az örök életben].31

Remesianai Niketas (4. század) A hitvallás magyarázatában közli a remesiana-i (a szerbiai Niš közelében ) Niketas (340-414) püspök a hitvallás római formájának (R) bővített változatát. A szöveg tehát a 4. századból való. Credo in Deum Patrem omnipotentem, creatorem caeli et terrae.

Hiszek Istenben, a mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

Et in filium eius Iesum Christum,

És Jézus Krisztusban, az ő Fiában,

natum ex spiritu sancto et ex Maria virgine,

aki a Szentlélektől és Szűz Máriából született,

passum sub Pontio Pilato, tertia die resurrexit vivus a mortuis, ascendit in caelos, sedet ad dexteram patris, inde venturus iudicare vivos et mortuos.

szenvedett Poncius Pilátus alatt, a harmadik napon feltámadt élve a holtak közül, felment a mennybe, az Atya jobbjára ült, onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Credo et in spiritum sanctum, sanctam ecclesiam catholicam,

Hiszek a Szentlélekben is, a szent katolikus [egyetemes] egyházat,

29 BSLK 22. 30 BSLK 22; DH 1991: No. 11. 31 DH 2004: No. 11; másik magyar fordítás in: Konkordia-könyv 1957: 7. Reuss András: Az Apostoli hitvallás


10/18

communionem sanctorum, remissionem peccatorum, carnis resurrectionem et vitam aeternam.32

a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet.33

Egy régebbi galliai hitvallás töredékei (5-6. század) A szöveget két töredékből állították össze. Az első és a második „hitágazat” Cyprianus touloni püspök egy 516 és 533 között írt levelében található, a harmadik Faustusnak, Reji püspökének (450-480) egyik művében. Ezeket ugyan viszonylag nagy idői távolság választja el, a szövegek szerkezetét és a keletkezési helyét tekintve azonban közel állnak egymáshoz, és egymást kölcsönösen kiegészítik. A római (R) és a galliai (T) gyökerek között közbülső formát képez ez a változat. Credo in Deum Patrem omnipotentem.

Hiszek Istenben, a mindenható Atyában.

Credo et in Iesum Christum, Filium eius unigenitum, Dominum nostrum,

Hiszek Jézus Krisztusban is, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban,

qui conceptus de Spiritu Sancto, natus ex Maria virgine,

aki Szentlélektől fogantatott, Szűz Máriából született,

passus sub Pontio Pilato, crucifixus et sepultus, tertia die resurrexit a mortuis, ascendit ad caelos, sedet ad dexteram Patris, inde venturus iudicaturus vivos ac mortuos.

Poncius Pilátus alatt szenvedett, keresztre feszítették és eltemették, harmadnapon feltámadt a halottak közül, felment a mennyekbe, az Atya jobbján ül, onnan fog eljönni ítélni élőket és holtakat.

Credo et in Spiritum Sanctum, sanctam Ecclesiam, Sanctorum communionem, abremissa[m] peccatorum, carnis resurrectionem, vitam aeternam.34

Hiszek a Szentlélekben is, [hiszem] a szent Egyházat, a szentek közösségét, a bűnök megbocsátását, a test feltámadását, az örök életet.35

32 33 34 35

BSLK XI; DH 2004: No. 19. DH 1991: No. 25-26. DH 2004: No. 25-26.



11/18

A Bobbio-kódex (7-8. század) A 7.-8. század fordulójáról való Bobbio-kódex36 vagy misekönyv (Missale Bobbiense) a hitvallásnak négy változatát is közli. Az alábbi, első változat csaknem teljesen azonos a 8. század elejéről való régi gall misekönyv (Missale Gallicanum Vetus) két, egymástól csak kissé eltérő hitvallás-szövegétől. Ezek a hitvallás gall formájának (T) kezdeti változatai. A felsorolt változatok közül itt szerepel először a descendit ad inferna kifejezés. (Egyébként először Arethusa-i Markusnál, 359.) Ugyancsak itt a maihoz képest teljes a felsorolás: crucifixus, mortuus et sepultus. Credo in Deum Patrem omnipotentem, creatorem caeli et terrae.

Hiszek a mindenható Atya Istenben, az ég és a föld teremtőjében.

Credo et in Iesu Christo, Filium eius unigenitum sempiternum,

Hiszek Jézus Krisztusban is, az ő egyszülött örök Fiában,

conceptum de Spiritu Sancto, natum de Maria virgine,

aki a Szentlélektől fogantatott, Szűz Máriából született,

passum sub Pontio Pilato, crucifixus, mortuus et sepultum, descendit ad inferna, tertia die resurrexit a mortuis, ascendit ad caelos, sedit ad dexteram Dei Patris omnipotentis, inde venturus iudicare vivos et mortuos.

Poncius Pilátus alatt szenvedett, keresztre feszítették, meghalt és eltemették, alászállt az alvilágba, harmadnapon feltámadt a halottak közül, felment a mennybe, a mindenható Atya Isten jobbján ül, onnan fog eljönni ítélni élőket és holtakat.

Credo in Sancto Spiritu, sanctam Ecclesiam catholicam, sanctorum communionem, remissionem peccatorum, carnis resurrectionem, vitam aeternam.37

Hiszek a Szentlélekben, a szent katolikus Egyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását, az örök életet.38

Reichenau-i (Szent) Pirmin gyűjteménye (8. század) A 735-ben elhunyt és Dél-Galliából származó Pirmin püspök és apát a Bodeni-tó melletti Reichenauban működött. Művében háromszor idézi hazai hitvallását, éspedig kétszer állító, egyszer kérdő formában. Az ő változata már tartalmazza az általánosan elfogadott szöveg, a T minden elemét. Ez tekinthető az Apostoli 36 Bobbio jelentős kolostor volt az itáliai Lombardiában. 37 DH 1991: No. 27. 38 DH 2004: No. 27. Reuss András: Az Apostoli hitvallás


12/18

hitvallás fejlődésében az utolsó stádiumnak. Credis in Deum Patrem omnipotentem, creatorem caeli et terrae?

Hiszel Istenben, a mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében?

Credis et in Iesu Christum, Filium eius unicum, Dominum nostrum,

Hiszel Jézus Krisztusban is, az ő egyetlen Fiában, a mi Urunkban,

qui conceptus est de Spiritu Sancto, natus ex Maria virgine,

aki a Szentlélektől fogantatott, Szűz Máriából született,

passus sub Pontio Pilato, crucifixus, mortuos et sepultos, discendit ad inferna, tertia die surrexit a mortuis, ascendit ad celos, sedit ad dexteram Dei Patris omnipotentis, inde venturus iudicare vivos et mortuus?

Poncius Pilátus alatt szenvedett, keresztre feszítették, meghalt és eltemették, alászállott az alvilágba, harmadnapon feltámadt a halottak közül, felment a mennyekbe, a mindenható Atya Isten jobbján ül, onnan fog eljönni ítélni élőket és holtakat?

Credis in Spiritu Sancto, sancta Ecclesia catholica, sanctorum communione, remmisione peccatorum, carnis ressurrectionem, vitam aeternam?39

Hiszel a Szentlélekben, [hiszed] a szent katolikus Egyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását, az örök életet?40

A bangori antifonáskönyv (Írország, 7. sz. vége, módosított T) A Bangor (Észak-Írország, Ulster) kolostorában 680 és 691 között keletkezett liturgikus iratban található változat arra példa, hogy a szöveg bővítése nem állt meg, hanem a hivatalos rögzítésig folytatódott. Credo in Deum Patrem omnipotentem, invisibilem, omnium creaturarum visibilium et invisibilium conditorem.

Hiszek Istenben, a mindenható, láthatatlan Atyában, az összes látható és láthatatlan teremtmények alkotójában.

Credo et in Ihesum Christum Filium eius unicum, dominum nostrum, Deum omnipotentem,

Hiszek Jézus Krisztusban is, az ő egyetlen Fiában, a mi Urunkban, a mindenható Istenben,

conceptum de Spiritu Sancto, natum de Maria virgine,

aki a Szentlélektől fogantatott, Szűz Máriától született,

passum sub Pontio Pilato,

aki Poncius Pilátus alatt szenvedett,

39 DH 1991: No. 28. 40 DH 2004: No. 28. Reuss András: Az Apostoli hitvallás


13/18

qui crucifixus et sepultus

aki miután keresztre feszítették és eltemették, discendit ad inferos, alászállt az alvilágba, tertia die resurrexit a mortuis, harmadnapon feltámadt a halottak közül, ascendit in caelis seditque ad dexteram Dei felment a mennyekbe és ül a mindenható Patris omnipotentis, Atya Istennek jobbján, exinde venturus iudicare vivos ac mortuos. onnan fog eljönni ítélni élőket és holtakat. Credo et in Spiritum Sanctum, Deum omnipotentem, unam habentem substantiam cum Patre et Filio, sanctam esse Ecclesiam catholicam, abremissa peccatorum, sanctorum commonionem, carnis resurrectionem. Credo vitam post mortem et vitam aeternam in gloria Christi. Haec omnia credo in Deum.41

Hiszek a Szentlélekben is, a mindenható Istenben, akinek egy szubsztanciája van az Atyával és a Fiúval, [hiszem,] hogy a katolikus Egyház szent, [hiszem] a bűnök bocsánatát, a szentek közösségét, a test feltámadását. Hiszem a halál utáni életet és az örök életet Krisztus dicsőségében. Mindezeket hiszem az Istenben.42

Római keresztelési rend (Ordo Romanus) (Gallia, 8. sz. és Róma, 10. sz.) Az Ordo Romanus a hitvallás teljes szövegét tartalmazza a 9. századtól kezdve. A szertartáskönyvek szokása szerint addig csak a kezdő szavakkal jelezték. Amikor a 10. században a régi római liturgikus hagyomány megszakadt, Róma a gallikán liturgia más elemeivel együtt átvette ezt a hitvallást is.43 A kor számos gyűjteményében megtalálható. Amikor a Trienti zsinat utasítására a Római katekizmust összeállították, ezt a hitvallást is belefoglalták, majd az 1568-ban kiadott, egységesítő szándékú Római breviáriumba is. Ezt a formát az egész latin egyházban előírták. A hitvallásról a 4. századtól kezdve évszázadokig azt tartották, hogy Jézus maga közölte az apostolokkal egy-egy mondatot bízva rájuk, vagy másik hagyomány szerint maguk az apostolok állították össze. Innen van az, hogy Apostoli hitvallásnak nevezték és széles körben használták a liturgiában és különösen keresztelés alkalmával. Az apostoli eredet nagy tekintéllyel is 41 DH 1991: No. 29. 42 DH 2004: No. 29. 43 Nyugaton Nagy Károly frank király, császár (uralkodott 768-814) vezette be használatát. Szövegét, a textus receptust I. (Nagy) Ottó császár (uralkodott: 936-973) rögzítette. Ő liturgiai egységre törekedve Rómában is bevezette keresztelési hitvallásként. Reuss András: Az Apostoli hitvallás


14/18

felruházta. A 15. században ennek a hagyománynak a történeti hitelességét a kritika megrendítette. Elmondható mégis, hogy az Apostoli hitvallás igazolja azt, hogy a korai egyház magáévá tette az apostoli tanítást.44 (1) Credo in Deum Patrem omnipotentem, creatorem caeli et terrae, (2) et in Iesum Christum, Filium eius unicum, Dominum nostrum, (3) qui conceptus est de Spiritu Sancto, natus ex Maria virgine, (4) passus sub Pontio Pilato, crucifixus, mortuus et sepultus, descendit ad inferna,45 (5) tertia die resurrexit a mortuis, (6) ascendit ad caelos, sedet ad dexteram Dei Patris omnipotentis, (7) inde venturus est iudicare vivos et mortuos. (8) Credo in Spiritum Sanctum, (9) sanctam Ecclesiam catholicam,46 sanctorum communionem, (10) remissionem peccatorum, (11) carnis resurrectionem, (12) [et]47 vitam aeternam.48

(1) Hiszek Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében, (2) és Jézus Krisztusban, az ő egyetlen Fiában, a mi Urunkban, (3) aki a Szentlélektől fogantatott, Szűz Máriából született, (4) Poncius Pilátus alatt szenvedett, megfeszítették, meghalt és eltemették, alászállott az alvilágba, (5) harmadnapon feltámadt a halottak közül, (6) felment a mennyekbe, a mindenható Atya Isten jobbján ül, (7) onnan fog eljönni ítélni élőket és holtakat. (8) Hiszek Szentlélekben, (9) [hiszem] a szent katolikus egyházat, a szentek közösségét, (10) a bűnök bocsánatát, (11) a test feltámadását, (12) [és] az örök életet.49

Az Apostolicum utótörténetéből Miközben nyugaton általánosan használták és elterjedt, 50 a firenzei, a 44 The Book of Concord 2000: 20. 45 A Római katekizmusban és a Római Breviáriumban: inferos, vö. DH 1991: No. 30; DH 2004: No. 30. 46 A Római katekizmus ezt a sort is a credo szóval kezdi, vö. DH 1991: No. 30; DH 2004: No. 30. 47 A zárójelben levő szó a régi római rendben (Alter Römischer Ordo), vö. DH 1991: No. 30; DH 2004: No. 30. 48 A szöveg tizenkettes beosztásával: DH 1991: No. 30. 49 A szöveg tizenkettes beosztásával: DH 2004: No. 30. 50 Magyarország története szempontjából is érdekes az a hitvallás, amelyet Szent István intelmei között találunk: „A hit tehát, melyről beszélek, a következő: higgy erősen a mindenható Atyaistenben, minden létező létrehozójában, és az ő egyszülött fiában, a mi Urunkban, Jézus Krisztusban, kit az angyal meghirdetett, ki Szűz Máriától született, az egész világ üdvösségéért a keresztfán szenvedett, és a Szentlélekben, ki a prófétákból s az apostolokból, valamint az evangélistákból szólott, mint egyetlen tökéletes, oszthatatlan, szeplőtelen istenségben, és kétely hozzád ne férjen. Ez a katolikus hit, melyben (miként Athanasius mondja) ha akárki híven és erősen nem hisz, semmiképp sem üdvözül. Ha valamikor uralmad alatt akadnának olyanok – Reuss András: Az Apostoli hitvallás


15/18

nyugati és a keleti egyház uniójára törekvő zsinaton (1438-1439) Róma képviselőinek nagy meglepetést okozott, hogy ezt a szerintük az apostoloktól eredő hitvallást a keleti keresztyének nem imádkozzák. A reformáció nem kérdőjelezte meg az Apostolicum tekintélyét, hanem általánosan elfogadta, átvette.51 Amint az Ágostai hitvallás, az Apológia, a Schmalkaldeni cikkek feltétel nélkül elfogadta, a Liber Concordiaet megelőző vitákban sem kérdőjelezte meg senki, hogy a hitvallások között a helye. Kátéiban Luther az Apostoli hitvallást megtanítandónak tartotta és magyarázta. Belefoglalta nemcsak a keresztelés, hanem a naponkénti áhítat rendjébe is. Az evangélikus egyház hitvallásainak gyűjteményébe (Liber Concordiae, 1580) az Ordo Romanus szövege,52 tehát a Trienti zsinat előtti, a Római katekizmusnak és a Római breviáriumnak az egységesítést megelőző változat került. Az egyház egységéről folyó megbeszéléseken a 17. században felvetődött, hogy az Apostolikum mint egyetemes hitvallás az egyház egységének alapja lehetne. Az egyetemes hitvallások megjelölés, amit a Liber Concordiae vezetett be, azon túl, hogy az evangélikus egyház a kezdet egyházával tudja magát közösségben, éppen erre a lehetőségre utal. Akkor az Apostoli hitvallás mégsem tölthetett be egyesítő szerepet, mert a vita a megigazulás kérdése körül zajlott, de erre a kérdésre nézve a hitvallás nem ad útmutatást. A III. Frigyes által kibocsátott porosz agenda az Apostoli hitvallást írta elő istentiszteleti használatra.53 Az 1817-ben ugyanis az evangélikus és református távol legyen! –, kik az így egységbe fűzött szentháromságot megosztani vagy kisebbíteni vagy nagyobbítani próbálják, tudd meg: az eretnekség fejének szolgái azok és nem a szentegyház fiai. Az ilyeneket pedig ne gyámolítsd, ne védelmezd; hogy magad is ellenségnek, és bosszulónak ne mutatkozz. Mert az efféle emberek a szentegyház népét nyomorultul megrontják és szétszórják. Hogy ez ne történjék meg, különös gondod legyen.” István király Intelmei. Az előszót és a jegyzeteket írta Szigethy Gábor. Magvető Kiadó: Budapest, 1982. (Gondolkodó magyarok) 12. 51 A misén Credo éneket énekeltek, tehát a hitvallást nem mondták, vö. Luther: A német mise és az istentisztelet rendje (1526), in: LMM 4: 467. 52 Jelentéktelen ortográfiai eltérésektől eltekintve, vö. BSLK 21; DH 1991: No. 30. 53 xxxmegnézni: van-e valami további konkrétum. Kiss Samu: Az evangélikus istentisztelet szellemi alkotó részei. Észrevételek az új lithurgiai tervezethez. Lelkipásztor (10) 1933-34/7-8, 224-225. Reuss András: Az Apostoli hitvallás


16/18

egyháznak Poroszországban az uralkodó rendeletére megvalósított – és ezért porosz uniónak nevezett – egyházkormányzati egyesítésekor felvetődött a közös hitvallás kérdése is. A felekezeti ellentétek és viták elkerülésére az Apostoli hitvallásra gondoltak. A felvilágosodás racionalizmusának akkori térhódításában azonban egyre másra kérdőjelezték meg a hitvallás állításait, mert a racionalizmus mértékével mérve az akkori gondolkodás számára megütközést keltőek voltak. A teológiatörténet ezeket a vitákat az Apostolicumstreit (vita az Apostolicumról) címszó alatt tárgyalja. A racionalizmussal folytatott vitában a dán Nikolai Grundtvig (1783-1872) viszont azt hangsúlyozta, hogy az egyház és a keresztyénség nem a Szentírásra, hanem a keresztelés és úrvacsora alkalmával elmondott hitvallásra épül. Ezzel szándékozott a laikusokat a tudomány „exegetikai pápaságától” megszabadítani, mert nem a hitvallást nem terheli a történetkritikai teher. Ezért volt fontos számára az a gondolat, hogy maga Jézus közölte tanítványaival az Apostoli Hitvallást. 54 Az Apostoli hitvallás magyarul A közelmúltig eltérő változatban mondták az Apostoli hitvallást a magyar keresztyének,55 ami megnehezítette a közös megvallást és megkérdőjelezte a 54 Heling 1992: 41. (lj. 91.) 55 Karsay Sándor és Czékus István: Agenda (1889) a keresztelés rendjével kapcsolatban közli (I, 4). Betűhív szöveg: Hiszünk egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. Hiszünk a Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött Fiában, mi Urunkban, ki fogantaték Szentlélektől, születék szűz Máriától, kínzaték Pontius Pilátus alatt, megfeszítteték, meghala és eltemetteték, szálla alá poklokra, harmadnapon halottaiból feltámada, felmene mennyekbe, üle az Atya Istennek jobbjára, onnan lészen eljövendő itélni eleveneket és holtakat. Hiszünk a Szentlélekben, egy közönséges keresztyén anyaszentegyházat, szentek közösségét, bűneink bocsánatát, testünk feltámadását és az örök életet. Gyurátz Ferencz: Kézi Agenda (19163), 200 ugyancsak a keresztelés rendjével kapcsolatosan közli. Betűhív szöveg: ... egy Istenben, mennynek és földnek hatalmas Teremtőjében. Hiszünk a Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött fiában, mi Urunkban, ki foganataték Szentlélektől, születék szüz Máriától, kinzaték Pontius Pilátus alatt, meghala és eltemetteték, szálla alá poklokra, harmadnapra halottaiból feltámada, felméne mennyekbe, ott üle Istennek jobbjára, onnan leszen eljövendő itélni eleveneket és holtakat. Hiszünk Szentlélekben, egy közönséges keresztyén anyaszentegyházat, szenteknek egyességét, bünöknek bocsánatát, testnek feltámadását és az örök életet. Raffay Sándor: Agenda (1932), 372. A függelékben az egyetemes hitvallások között közli azt a fordítást, amely Luther Kis kátéjának 1929-es jubileumi kiadásában jelent meg. Ezt a szöveget tartalmazza az l963-ban kiadott Agenda is (5): Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. Hiszek a Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, a mi Reuss András: Az Apostoli hitvallás


17/18

hitvallásnak azt az értelmét, hogy a hívők egységének kifejezése. Az 1988 tavaszán elkészült ún. ökumenikus fordítás, amelyet a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa és a Magyar Római Katolikus Püspöki Kar közös munkabizottsága – egyébként a Katolikus Egyház javaslatának elfogadásával – terjesztett elő, ezt az állapotot volt hivatott orvosolni. A munkabizottságban egyhangúan elfogadott szöveg – minimális, inkább stiláris eltérésekkel – lényegében megegyezik a Trienti zsinat utáni, a Római katekizmusban és a Római breviáriumban közölt szöveggel (lásd fent): Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében, És Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon föltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test föltámadását és az örök életet. Ámen.56

Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszíttetett, meghalt és eltemettetett; alászállt a poklokra, harmadnap feltámadott halottaiból, felment a mennyekbe, ott ül Istennek, a mindenható Atyának jobbján, ahonnan eljő (eljön) ítélni élőket és holtakat. Hiszek a Szentlélekben; egy keresztyén anyaszentegyházat; szenteknek közösségét; bűnöknek bocsánatát; testnek feltámadását és az örök életet. Ámen. 56 Az Apostoli Hitvallásnak és az Úrtól tanult imádságnak a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa és a Magyar Római Katolikus Püspöki Kar közös munkabizottsága által 1988-ban készített szövegével együtt közölt szöveg, Evangélikus Életben 1989. január 8. – Útitárs 1989/5. Sajnálatos módon a magyar katolikus egyház javaslatát Róma nem fogadta el és továbbra is ragaszkodik a harmadik hitágazatban az egyetemes helyett a katolikus szóhoz. II. Rákóczi Ferenc ábécés könyvecskéjében az Apostoli hitvallás magyar szövegében a „közönséges” szó szerepel, in: Libellus alphabeticus 1674: 6. Reuss András: Az Apostoli hitvallás


18/18

Az egyetemes hitvallások

Recommend Documents