NEMVASFÉMEK, NEMES- ÉS RITKAFÉMEK HULLADÉKAI
3.3
Az Egyesült Királyság fém-újrahasznosító ipara Tárgyszavak: fémreciklálás; nemvasfémek; árak; vasfém; export; piacváltozások; hulladék; szabályozás; csomagolás; roncsautó; világgazdaság.
A fém-újrahasznosítás nem XX. századi jelenség. Már a korai bronzkorban újraolvasztották a sérült vagy felesleges fémtárgyakat, de az 1730–1850 közöttre datált ipari forradalomtól, a fémipar kifejlődésével együtt, kezdett kialakulni a fém-újrahasznosító ipar is, s mára a gazdasági szempontokon túl a környezeti hatások és közfigyelem miatt elsődleges fontosságúvá vált, mert az égetés, lerakás szennyezi a levegőt és a talajvizet, elpocsékolja vagy nem kellő mértékben hasznosítja az értéket képviselő hulladékot. Az újrahasznosítás viszont nyersanyagot pótol és energiát takarít meg. Például 1 tonna réz rézércből kb. hatszor annyi energiával állítható elő, mint hulladék rézből. Az a jó, ha a hulladékfém-felhasználás részaránya meghaladja az ércét, ezzel mérséklődik az ércbányászat iránti igény, nem kell új bányákat nyitni, nem sérül a természeti környezet. A növekvő fogyasztás és a fogyasztói tömegek egyre több ipari terméket igényelnek, ezért jól kigondolt gazdasági–környezetvédelmi modell alapján, korszerű technológiával a terméket a lehető legkisebb költséggel kell előállítani, úgy, hogy gyártása és használata energiafelvétele és környezetszennyezése is a lehető legkevesebb legyen. A fém-újrahasznosítás bizonyítottan tetemes energiát takarít meg, és kíméli a környezetet. A sikeres újrahasznosításhoz elengedhetetlen a lakosság, az ipar és a kormány támogatása, részvétele. Ha ez az iparág nem létezne, a fémhulladék óriási mennyiségben szennyezné a környezetet, az ércbányászatra és a nyersanyagforrásokra nagy teher hárulna. A reciklálás a begyűjtéssel és feldolgozással kezdődik, ami a fémhulladék-feldolgozó feladata, aki a különböző helyekről begyűjti, telepén tárolja, fajtánként osztályozza, előkészíti – vágja, bálázza vagy brikettálja, majd eladja a fémhulladékot.
Nemvasfémek Közülük néhány (pl. arany, platina) igen értékes, ezért újrahasznosításuk országos és nemzetközi érdek. A nemvasfémeket tiszta formában vagy ötvözetként használják. Gondosan kell őket válogatni és osztályozni, meghatározásukhoz ajánlatos színképelemzőt használni. A csoportban az alumínium a harmadik leggyakoribb fém, bár a vasgyártásnak csak 6–8%-át teszi ki. Az alumínium minőségcsökkenés nélkül újraolvasztható, a timföldből való teljes gyártáshoz képest 95% energiamegtakarítással (1. táblázat), újrahasznosítási technológiájának beruházási költsége is csak 10–15%-a a teljes gyártásénak, ezen felül van még a szállítási költség megtakarítás. 1. táblázat Réz és alumínium előállításának energiaköltsége, MJ/t
Ércből Hulladékból A hulladék révén elért energiamegtakarítás, %
Réz
Alumínium
72 000 2 190–22 480 69–97
306 000 9 440–18280 94–97
Nemvasfémhulladék árak A nemvasfémhulladék ára az utóbbi 12 évben igen alacsony volt, miközben egyre nőtt belőle a hiány. A hiány okai a korszerű technológia, az egyre vékonyabb falúra tervezett termékek, pl. italosdobozok, a fémek műanyaggal való helyettesítése és európai ipari termelés hanyatlása. A legtöbb nemvasfémhulladék a lakossági hulladékból kerül elő, ahol sok vörösréz, sárgaréz, alumínium és ólom van. Térfogatban legtöbb az alumínium, főleg italosdoboz. 1994-ig az árak erősen ingadoztak, majd 1995-ben hirtelen csúcsra kerültek, ezután drámaian estek egészen 1999-ig, bár 1997 táján volt egy időleges emelkedés is. Ezután újra csökkenés következett. Viszont a rézhulladék felhasználási hányada a vizsgált időszakban elég egyenletes maradt, az alumíniumé 1993-ban 29%-os mélyponton, 1995-ben 53%-os csúcsponton volt. Az 1993-as visszaesést az importált alumínium okozta. Az alumíniumdoboz-hulladék piac a többihez hasonló, de csekélyebb ingadozást mutat. Az alumíniumdoboz-felhasználás 1995-ről 1996-ra erősen csökkent, mert a Continental Can és más nagyobb szállítók áttértek az acél italosdobozra (2. táblázat). Ennek ellenére a jó begyűjtőhálózatnak köszönhetően az alumíniumdobozok újrahasznosítási aránya folyamatosan emelkedett, 2ről 36%-ra. A dobozokat legtöbbször a gyűjtő – iskola, önkormányzat vagy kereskedő – közvetlenül adja le a gyárnak, nem fizet közvetítői és szállítási díjat,
és a legjobb alumíniumhulladék árat, 680–780 GBP-t kap 1 t dobozért. A legtöbbet a kicsire aprított és bálázott alumíniumdobozért fizet a gyártó, pl. az Alcan. 2. táblázat Alumíniumdoboz-reciklálás az EK-ban, 1989–1998 Év 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998
Felhasználás, t 48 400 72 900 74 200 73 450 92 700 106 000 109 000 78 000 71 000 69 000
Reciklálás, t 1 200 4 000 8 200 11 700 19 600 25 440 30 260 23 900 23 930 24 740
Reciklálás, % 2 5 11 16 21 24 28 31 34 36
Vasfém A vashulladék-reciklálás energia és környezetvédelmi szempontból ugyancsak fontos. Egy t acél újrahasznosításával 1,1 t vasérc, 0,6 t szén és 54 kg mészkő takarítható meg. Csökken a bányászati tevékenység, 86%-kal kisebb a levegő-, 76%-kal a vízszennyezés, 40%-nyi a vízmegtakarítás, és 1,28 tonnával kevesebb a szilárd hulladék. A vasfém-újrahasznosító ipar az EK-ban három forrásból kapja a nyersanyagot: – Belső nyersanyagforrás – öntési, hengerdei és más gyártási maradvány. Ennek mennyisége a gyártási eljárások tökéletesedésével az utóbbi időben csökken. – Közvetlen gyártási hulladék – amely forgácsoláskor, sajtoláskor stb. keletkezik. Ez általában kiváló minőségű nyersanyag, a gyár gyakran közvetlenül az acélgyártónak adja el. – Kimustrált gép, eszköz vagy beruházási hulladék – kimustrált és kidobott termékek nagy tömegben pl. leszerelt erőműből, hajó, kisebb terjedelmű anyagok, pl. gépkocsi, háztartási gép stb. A vasfémhulladék mennyisége a nehézipar visszaszorulása, az acél alkatrészek műanyaggal, alumíniummal való helyettesítése, a szerkezeti elemek falának vékonyítása miatt világszerte fogyatkozik. A vashulladék értékes forrásai a háztartási gépek és eszközök, de ezekről beolvasztás előtt le kell választani a nemvasbevonatot, ónt és rezet. Az EK acélgyártásának harmada kerül ki vashulladékból. Az országban 26 féle vashulladék minőséget tartanak nyilván. A világpiacon az árakat dol-
lárban számolják, mert az Egyesült Államok évente több mint 15 M t vashulladék kivitelével meghatározó jelentőségű a piacon. Az EK-ban 1997-ben a reciklálók 9,2 M t hulladék vasat forgalmaztak, ebből 3,6 M t lett kivitel. Az ország hulladékvas-exportja (1. ábra), a begyűjtött hulladék vassal összhangban évek óta csökken. A legnagyobb importőr Spanyolország és Törökország volt, 1988-ban 52,4, ill. 12,2%-os részaránnyal (3. táblázat). 3. táblázat Az EK vasfémkivitele, 1998/1999, 1999/2000 Export az EU-országba
Tonna, 1998/1999
Részarány, %
Tonna, 1999/2000
Részarány, %
Spanyolország Franciaország Ír Köztársaság Portugália Olaszország Hollandia Belgium és Luxemburg Németország Dánia Svédország Ausztria Görögország
1 668 132 169 878 158 678 100 186 69 745 45 505 26 812 14 986 6 657 5 890 311 107
52,35 5,33 4,98 3,14 2,19 1,46 0,84 0,47 0,21 0,18 0,01 0,00
1 243 147 190 591 133 455 120 264 17 130 13 307 32 491 819 7 724 3 902 184 2 262
35,61 5,46 3,82 3,44 0,49 0,38 0,93 0,02 0,22 0,11 0,01 0,01
Összesen
2 267 887
71,18
1 769 772
50,69
Export nem EU-országokba
Tonna, 1998/1999
Törökország Egyesült Államok Tajvan India Mexikó Norvégia Pakisztán Dél-Korea Indonézia Thaiföld Malajzia Hong Kong Japán Mások
387 250 328 403 93 786 74 665 25 872 3 422 1 515 – – – – – – 3 437
12,15 10,31 2,94 2,34 0,81 0,11 0,05 – – – – – – 0,11
54 385 847 305 27 607 353 388 44 363 – 21 073 209 381 129 760 22 109 5 691 1 755 1 538 3 302
1,56 24,27
Összesen
918 350
28,82
1 721 657
49,31
3 186 237
100,00
3 491 429
100,00
Mindösszesen
Részarány, %
Tonna, 1999/2000
Részarány, %
10,12 1,27 0,60 6,00 3,72 0,63 0,16 0,05 0,04 0,09
2,5 EU nem EU
millió tonna
2
1,5
1
0,5
0 1990
1991
1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
évek
1. ábra Az EK vasfémexportja, 1990–1999 A nem EU-országokba menő kivitel 1999-ben csaknem megkettőződött, az USA 24,3, India 10,1%-os részvételével. Az ázsiai gazdaság lassú növekedésével egy ütemben nő Ázsia acéltermelése, amely a világ acéltermelésének 40%-a. A világ összes vashulladék-felhasználása 1998-ban 370 M t volt. Az EU-ban az acél háromnegyed részét bázikus oxigénes eljárással gyártják, egy kemenceadagba 25% hulladék vasat tesznek. A villamos ívkemencés acélgyártó kapacitás több, mint az összes gyártókapacitás 25%-a. Az ívkemence dolgozhat csak hulladék vasból, ezért acélja jóval olcsóbb, mint a bázikus oxigénes eljárásé. Az ún. Energiát Hulladékból (EH) üzemek 1998-ban 75 E t hulladék vasat adtak el a korábban British Steel néven ismert Corusnak. A 2000-ben Angliára és Walesre érvényes hulladékstratégia értelmében további EH üzemek épülnek az EK-ban, így az eladás 2005-re már 150 E t lehet.
A piac változékonyságának okai A hulladék fogalma Korábban az összes fémhulladéktípus hulladéknak számított, ezért a hulladékra vonatkozó törvények bizonyos szabályozóit a hulladék fémre is alkal-
mazták. A fém-újrahasznosító ágazat ki akarta vonni a fémhulladékfeldolgozást ezek hatálya alól, ezért a Kormányt és a Környezetvédelmi Minisztériumot bíróságon megtámadta. A bíróság 1998-as határozata kimondta, hogy a kohászati nyersanyagnak alkalmas teljesen feldolgozott, további feldolgozást nem igénylő vas- és nemvasfémhulladék nem számít hulladéknak, de a bármilyen idegen anyagot tartalmazó hulladék fém továbbra is annak számít, és a szabályozók hatálya alá tartozik. A Londoni fémtőzsde A fémhulladékárak elég szorosan követik a Londoni fémtőzsdén jelzett árakat, mert ez a tőzsde a fémkereskedelem központja, ezért az összes vasés nemvas fémgyártmányfélére jó árrendszere van. Itt bonyolódik le a világ naponta mintegy 10 Mrd USD-os fémkereskedelme. A tőzsde főként rézzel, nyers alumíniummal, ötvözött alumíniummal, ólommal, nikkellel, ónnal és cinkkel kereskedik. Hogy árukról előrejelzést adhasson, a tőzsde figyeli keresletük és kínálatuk változásait, és szemmel tartja az ércbányák és a bankok érdekeltségének alakulását a fémkereskedelemben.
Szabályozás A fémhulladék-újrafeldolgozó tevékenységhez az 1998-ban elért könnyítés ellenére szigorú engedélyek kellenek, és érvényben van, bár kevésbé szigorú a termékfelelősség is, mindezek növelik a reciklálási költséget. A termékfelelősség minden anyagra vonatkozik, attól függetlenül, hogy reciklálásra vagy lerakóba kerül. Az 1996. évi Különleges Hulladék Rendelet a „különleges” hulladék szállítását lerakásra vagy reciklálásra kódolt fuvarjegyhez köti. Különleges hulladéknak számít például az ólomakkumulátor is, amelyhez „EB” kódjelű fuvarjegy kell, amelynek ára egy szállítmányhoz 10 GBP. A fuvarlevél a Környezetvédelmi Felügyeletnél (KF) szerezhető be, hogy az a hulladék mozgásáról visszanyerésétől a rendeltetési helyére érkezéséig tudjon, s azt ellenőrizhesse. Egy szállításhoz egy fuvarjegy jár: ha az anyagot kirakják és később tovább szállítják, akkor összesen két fuvarjegyet kell kiállítani. Bár így már szavatolható az ólomakkumulátorok szakaszerű szállítása és elhelyezése, a fuvarjegy és a kapcsolatos papírmunka többletköltséget okoz. 2001 áprilisában hatályba lépett a klímaváltoztatási illeték, mert az üvegházhatás csökkentése végett az EK 2010-re az 1990-es szén-dioxidkibocsátási szintet 20%-kal csökkenteni akarja. E cél érdekében a vállalatok villamosenergia-fogyasztásuk után 15%, szénfogyasztásuk után 7% adót fizetnek, ami sújtja a nagy energiafogyasztó újrafeldolgozókat és a hulladékudvarokat. A nagy fajlagos energiafogyasztó ipar a kormánynál 80%-os adóengedményt ért el, de a hulladékfém-ágazat nem tartozik a kedvezményezettek
köréhez. Fajlagos energiafelhasználásukat viszont csak drága új technológiákkal tudnák mérsékelni. A Csomagolási Hulladék Rendeletben szabályozott gyártói felelősséget 1997-ben bevezette az EK, hogy a termékgyártás és elhelyezés környezeti költségeit a gyártó vagy a felhasználó megtérítse a meghatalmazott reciklálók által kibocsátott csomagolóanyag-jegy (CsJ) (Packaging Waste Recovery Note – PRN) megvételével. Csomagolóanyag-jegyet csak meghatalmazott recikláló bocsáthat ki. Az Európai Bizottság Környezetvédelmi Igazgatóságának új célja szerint a tagállamok 2006-ra kötelesek a csomagolási hulladék 60%-át reciklálni, ami a jelenlegi értéknél 25–45%-kal több. A célon belül az acél 60– 70, az alumínium 25–31%-ot képvisel. A rendelet az évente 2 M GBP-nél, ill. 50 t csomagolóanyagnál többet forgalmazó cégekre vonatkozik. Az ilyen cégek kötelesek megvenni a meghatalmazott reciklálók által kibocsátható CsJeket. A rendelet ezek eladási bevételéből teremt pénzt a kitűzött 60%-os újrahasznosításhoz szükséges beruházásokra. A kisebb reciklálókat hátrányosan különbözteti meg a rendelet, mert ők nem bocsáthatnak ki CsJ-et. Ezért a korszerűsítésben, azaz a versenyben elmaradnak, holott a hasznosítás részarányát ők is növelik. A vita stádiumában lévő Roncsautó rendelet tervezet pedig a kis- és közepes gépkocsi-reciklálókat fenyegeti. A rendelet a gépkocsi-reciklálással kapcsolatos összes vagy legtöbb költséget a gépkocsigyártóra hárítja, és a 2006. évi reciklálási és a visszanyerési célt 80, ill. 85%-ban jelöli meg. A tervezet szerint a tulajdonosnak a gépkocsit a gyártó roncstelepén kell leadnia, ahonnan a gyárral szerződött nagy reciklálóhoz kerül, így a kisebb, gyengébben felszerelt hulladéktelepek munka nélkül maradhatnak Az EK-ban a törvény teljesítéséhez a következő tíz évben 1,8 millió gépkocsit kell reciklálni, egy gépkocsiból átlagosan 40 GBP értéket lehet visszanyerni. A reciklálás előtt a gépkocsikból el kell távolítani a folyadékokat, ki kell szerelni az üveget, a műanyagot, csak ezután nyerhető vissza belőlük a fém. Jelenleg a gépkocsik tömegének 75%-át hasznosítják újra, a maradék 25% lerakóba vagy elégetéssel energia-előállításra kerül. A Roncsautó-rendelet 80–85%-os visszanyerési céljának eléréséhez a 25% maradék egy részét, pl. a műanyagokat is újra fel kell dolgozni, amihez engedélyek, beruházások kellenek. Ezek pénzügyi terheit a kis hulladéktelepek nem képesek felvállalni. Az Európai Bizottság az ózonréteg védelmét is célzó 2002. évi Elektromos és Elektronikai Hulladékok Törvénye (WEEE) komoly gondot idézett elő az ország hulladékiparában, mert az ózonromboló CFC és HCFC anyagokat a hűtőszekrényekből bezúzás előtt el kell távolítani. A gáztalanítást jelenleg is elvégzik, a gázokat eladják vagy ártalmatlanítják, de CFC-, HCFC-újrafeldolgozó üzem még nincs az országban, ezért e habosított szigetelőlapokat külföldön kell recikláltatni. Az elektromos és elektronikai termékeket teljes mértékben begyűjtik a kiskereskedők és az önkormányzatok. A törvény azért nem teljesíthető, mert e termékek egyharmada az országban még nem reciklálható
hűtőszekrény és hűtőláda. Kivitelük külföldi reciklálásra hatással lehet a fémhulladék árakra is. Az elektronikai berendezések részaránya a települési hulladékban 4%, de ötévente a szokványos lakossági hulladéknál háromszor gyorsabban, 16– 28%-kal nő, és egyben a lakossági hulladék legnagyobb összetevője. A WEEE törvény az új technológiák szükségessége miatt komoly költségeket okozhat a hulladékiparnak.
Világgazdasági válság A 1997. évi nyári tajvani tőzsdeösszeomlás Tajvanban és Malajziában válságot okozott, meggyengült Kína, Hongkong, Indonézia, Japán, Dél-Korea, Szingapúr és Thaiföld gazdasága, és a visszaesés kiterjedt az EK hulladékfémpiacára is. Az ázsiai vásárlások visszaesése levitte az árakat, és visszafogta a fémhulladékipart is. Az ázsiai gazdaságok 1999-ben azonban élénkülni kezdtek, Korea kivitele 10, Malajziáé 7%-kal nőtt 1998-hoz képest, és az előrejelzések szerint az irányzat 2000 első évtizedében tovább folytatódik. Az erősödéssel jár az acélgyártás bővülése, a fémhulladék-kereslet és az árak emelkedése. Az ázsiai válság előtt volt 1992-93-ban az Európai Pénzügyi Rendszer, majd 1994-95-ben a mexikói peso válsága. A válságok és az EK belső helyzete nagy hatással vannak a fémárakra. 1990-ben Irak kuvaiti támadása indította el a 90-es évek eleji világgazdasági visszaesést. Jelentős volt még az 1973–1975-ös és az 1980–83-as válság. 1998 nyarán Oroszország bejelentésére, hogy nem fizeti tovább külföldi adósságait, a tőzsde ismét összeomlott. A cégek világszerte dollármilliárdokat vesztettek, a Barclay Bank több mint 200 milliót, egy nagy tőkebefektető cég egy trilliót. Az orosz és az azt követő világgazdasági válság hatása a gazdaságra hosszan tartott. A leállt gyárakból kikerült gépeket a hulladékkereskedelem hulladék fémmé bontja. Ez a munka még 15 évig eltart. Az orosz kormány a viszonylagos bőség ellenére 15%-os adót vezetett be a fémhulladék-kivitelre.
Olcsó kivitel Törökországból Az Oroszországban lebontott gyárak hulladék fémjének zömét Törökországban dolgozzák fel, az ott kiépített orosz tulajdonú reciklálók. Törökország a szerkezeti acél reciklálás legerősebb szereplője a világon. A többi országnál olcsóbban termel, mivel nem EU tag, termelését nem drágítják a környezetvédelmi beruházások, a munkabérek alacsonyak, viszont erősen szennyezi a Földközi-tengert és környezetét.
Az orosz és az ukrán vashulladék-kivitel visszafogása miatt Törökországnak más források után kell néznie, mert a távol-keleti válságot követő gazdasági visszaesés lassan feloldódni látszik. (Herczegh József) Emery, A.; Williams, K.: A review of the UK metals recycling industry. = Waste Management and Research, 20. k. 5. sz. 2002. okt. p. 457–467. Gesing, A.; Wolanski, R.: Recycling light metals from end-of-life vehicles. = JOM Journal of the Minerals Metals & Materials Society, 53. k. 11. sz. 2001. nov. p. 21–23.
Röviden… Alumíniumlemez-hulladék zárt láncú hasznosítása A Ford Motor Company és az Alcan Inc. beindította az észak-amerikai autóipar első zárt rendszerű alumínium lemezhulladék újrafeldolgozó programját, amelynek keretében a Ford chicagói sajtológyára a karosszéria elemek sajtolásakor keletkező lemezhulladékot közvetlenül az alumíniumlemez-gyártó Alcannak küldi vissza, szemben a korábbi gyakorlattal, amikor ezt az anyagot a többi fémmel együtt a fémhulladék-feldolgozóknak adta el. A gyár AA6111es ötvözött alumíniumlemezből évente 1,3 millió motorháztetőt készít, miközben csaknem 6 millió kg újrafeldolgozható alumíniumhulladék keletkezik. A Ford 400 E USD-s beruházással oldotta meg a hulladék alumíniumnak a többi fémhulladéktól való külön kezelését. Az értékes alumíniumhulladékot műanyag hevederrel köti át egy gép, a bálákat közvetlenül az Alcan alumíniumolvasztójába szállítják, ahol ebből a teljesen tiszta anyagból közvetlenül alumínium autólemezt hengerelnek. Mivel az alumínium újrafeldolgozás közben nem gyengül, a folyamat végtelen sokszor ismételhető. A lemezhulladékból hengerelt alumíniumlemez-gyártás energiaszükséglete mindössze 5%-a a timföldből gyártottnak, s ez a nyilvánvaló gazdasági haszon mellett igen nagy jelentőségű az üvegházhatás mérséklésében. (Reuse Recycle, 32. k. 12. sz. 2002. p. 94.)
