Az egyesületek bejegyzésével kapcsolatos joggyakorlat Veszprém megyében
-avagy vitás kérdések az egyesületi jog köréből-
Készítette: dr. André Tibor bírósági titkár
Veszprém, 2011 ELŐSZÓ A Veszprém Megyei Bíróságon 2010. januárja óta saját hatáskörben, bírósági titkárként elsődlegesen társadalmi szervezetek és alapítványok nyilvántartásba vételével foglalkozom. Úgy gondoltam, a jövőre nézve hasznos lehet a korábbi években keletkezett, az egyesületek bejegyzésével kapcsolatos gyakorlatot összefoglalni és azt bemutatni. Fontosnak tartottam, hogy egy olyan mintát dolgozzak fel, amely már kellő mennyiségű információval tud szolgálni, egy alapos, elemző dolgozat megírásához. Tekintettel arra, hogy a megyei bíróság által elsőfokon meghozott határozatok elleni fellebbezéseket az ítélőtáblák bírálják el, ezért úgy döntöttem, hogy vizsgálódásom fő tárgyává a Győri Ítélőtábla által elbírált eseti döntéseket kívánom tenni. Figyelemmel arra, hogy a 2002.évi XXII.törvény 1.§ (5) bekezdése értelmében a Győri Ítélőtábla 2005. január 1. napjával kezdte meg a működését, ezért ettől a naptól kezdve - 2011. június 15. napjáig a Győri Ítélőtábla által az egyesületekkel kapcsolatban másodfokon érdemben elbírált közel 110 ügyet tekintettem át. Ezen ügyek feldolgozását követően elsődlegesen azokat az eseteket kívánom jelen dolgozat keretei között bemutatni, amelyeknél az országos gyakorlat nem egységes, vagy pedig a Győri tábla által kimunkált álláspontot bemutatásra érdemesnek találom, esetleg nem értek vele egyet. Az országos gyakorlat vizsgálatában nagy segítségemre volt a bírósági intraneten, info.justice.hu címen elérhető, a Legfelsőbb Bíróság és a Táblabíróságok esetei döntéseit tartalmazó számítógépes program. Sajnos a programban a Pécsi Ítélőtábla és a Szegedi Ítélőtábla döntései között, a társadalmi szervezetekkel kapcsolatos döntvényeket nagyon nehezen, szinte egyáltalán nem lehetett kutatni, viszont a Fővárosi és a Debreceni táblák döntései teljesen naprakészek, könnyen kereshetőek voltak. Az általam bemutatni kívánt 10 vitaindítónak is szánt esetet kérdések-válaszok formájában dolgoztam fel, amelyeknél először a Győri tábla által követett gyakorlatot elemzem, majd –amennyiben ilyet találtam- az ezzel ellentétes országos gyakorlatot, és végezetül valamennyi témáról a saját véleményemet is kifejtem. Az első hét téma az egyesületi jog ún. általános szabályaihoz, az egyesülési jogról szóló törvényhez kapcsolódik, míg az ezt követő két téma a közhasznú szervezetekre vonatkozó külön jogszabállyal, míg az utolsó téma a sporttörvény és az egyesülési jogról szóló törvény kapcsolatával foglalkozik.
2
1.) Magánokirati formában kell-e kiállítani a formanyomtatványt, illetve a tisztségviselők elfogadó nyilatkozatait és a székhelyhasználat jogcímét igazoló okiratot? A társadalmi szervezetek nyilvántartásának ügyviteli szabályairól szóló 6/1989. (VI.8.) IMr. ( a továbbiakban: R.) 2. számú melléklete előírja, hogy a bejegyzési kérelemhez többek között- csatolni kell a társadalmi szervezet ügyintéző és képviseleti szerve tagjainak a tagság elfogadására és a jogszabályban meghatározott követelményekre vonatkozó nyilatkozatát, valamint a székhelyhasználat jogcímét igazoló okirat másolatát. A nyilvántartásba vétel iránti kérelmet az erre a célra szolgáló, és a R. szerinti nyomtatványon kell előterjeszteni. A joggyakorlatban kérdésként merült fel, hogy ezen okiratokat a Pp. 196.§-a alapján teljes bizonyító erejű magánokiratba kell-e foglalni. Az áttekintett ügyek vizsgálata alapján megállapítható, hogy a gyakorlat e körben nem egységes. A 2009. január 28. napján kelt határozatában - a főügyészség fellebbezésében foglaltakkal maradéktalanul egyetértve -még egyértelműen akként foglalt állást az ítélőtábla, hogy a tisztségviselők elfogadó nyilatkozatai és a székhelyengedély joghatás kiváltására csak akkor alkalmasak, ha az okiratokon a tanúk aláírásai is szerepelnek, azaz az okiratok megfelelnek a magánokirati formának. ( Győri Ítélőtábla Pkf.III.26.298/2008/3.-Veszprém Megyei Bíróság 4.Pk.60.102/2008/2.) A 2009. szeptember 25-én kelt döntésében azonban már teljesen más jogi álláspontra helyezkedett a táblabíróság. Kimondta, hogy kizárólag a bírósághoz benyújtandó nyilvántartásba vételi kérelmet -a Pp. 93.§ (3) bekezdésére figyelemmel- kell a Pp. 196.§-a szerint elkészíteni. Hangsúlyozta, hogy ezen szabály azonban nem vonatkozik a tisztségviselői elfogadó nyilatkozatokra, valamint a székhelyhasználati nyilatkozatra, ezen okiratokat ugyanis álláspontja szerint nem kell teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalni,azokon a tanúk aláírásának hiánya nem kifogásolható. ( Győri Ítélőtábla Pkf.III.25.760/2009/3.-Veszprém Megyei Bíróság 4.Pk.60.048/2009/5.) Véleményem szerint ezek után érdemes kitekintést tenni a többi ítélőtábla által folytatott joggyakorlatra. Az általam vizsgált ügyek alapján megállapítható, hogy az ítélőtáblák gyakorlata e kérdésben egységes, mivel mind a tisztségviselői elfogadó nyilatkozatok, mind pedig a székhelyengedéllyel kapcsolatban következetesen megkövetelik a Pp. 196.§ (1) bekezdésében írt teljes bizonyító erejű magánokirati forma meglétét. ( pl.: Fővárosi Ítélőtábla 5.Pkf.26.737/2007/2; Debreceni Ítélőtábla Pkf. II. 20.170/2006/5. és Pkf. II. 20.366/2008/2. számú eseti döntések) A helyzetet tovább árnyalja, ha áttekintjük a Legfelsőbb Bíróság e tárgykörben született döntéseit. Korábban ugyanis maga a Legfelsőbb Bíróság is arra az elvi álláspontra helyezkedett, hogy a tisztségviselők elfogadó nyilatkozatainak meg kell felelniük a magánokirati követelményeknek. ( Pl.: a 2003. április 10-én meghozott, a Legfelsőbb Bíróság Kny.VI.37.184/2002/3. számú eseti döntése) 3
A Legfelsőbb Bíróság gyakorlata azonban megosztott; ugyanis hasonlóan a Győri Ítélőtábla fentiekben idézett, 2009. szeptember 25-én kelt Pkf.III.25.760/2009/3. számú döntéséhez, egy eseti döntés szerint kizárólag a formanyomtatványt kell a teljes bizonyító erejű magánokirati formának megfelelően kiállítani, a csatolandó nyilatkozatokat azonban már nem. ( Pl.: a Legfelsőbb Bíróság Kny. IV. 37.716/2002/4. számú, 2004. április 14-én kelt eseti döntése) A véleményem szerint az az álláspont a helyes és követendő, amely szerint kizárólag a formanyomtatványra, mint beadványra vonatkozóan kell megkövetelni a Pp. 196.§ának megfelelő magánokirati formát és a csatolandó mellékletek esetében már nem. Mindez következik a Pp. már idézett 93.§ (3) bekezdéséből, amely szerint csak a beadvány első példányát kell a Pp. 196.§-nak megfelelően kitölteni. Ezért úgy gondolom, hogy a Győri Ítélőtábla Pkf.III.25.760/2009/3. számú eseti döntésében megfogalmazottakat kell alkalmazni a jövőben. 2.) Ki kell-e egészíteni az egyesület alapszabályát azzal, hogy az egyesület kiskorú tagjai csak „életkoruknak megfelelő tisztségre választhatóak”? A kérdés megvizsgálást azért tartom fontosnak, mert korábban azt az gyakorlatot követtem a munkám során, hogy külön megköveteltem azt, hogy az egyesületi alapszabályban kerüljön feltüntetésre az a kitétel, hogy „az egyesület kiskorú tagjai csak az életkoruknak megfelelő tisztségre választhatóak.” Úgy gondoltam, hogy ezzel eleget teszek az eseti döntésekben is kifejtett bírói gyakorlatnak. ( Pl.: Legfelsőbb Bíróság K.törv. I.25.509/1992.-BH1993.576., Legfelsőbb Bíróság Kny.II.27.706/1996. és Kny. IV.35.384/2002/3. számú eseti döntések) A dolgozathoz történő anyaggyűjtés során azonban az ítélőtábla egy olyan eseti döntésére leltem, amely gyökeresen ellentétben áll a fenti BH-ban kifejtettekkel. Az ítélőtábla szerint ugyanis azért nem szükséges külön előírni az alapszabályban azt, hogy a kiskorú tag csak életkorának megfelelő tisztségre választató, mert a választhatóságot illetően a kiskorú tag számára a polgári jogi cselekvőképesség törvényes korlátot teremt az olyan tisztségeknél, ahol a szervezet képviselőjeként eljárva érvényes polgári jogi nyilatkozatot kell tennie. Ekként tehát maga a törvény rendelkezése tartalmaz adott esetben olyan korlátot, amely megszabja a kiskorú tag választhatóságát. ( lásd a Győri Ítélőtábla Pkf.III.25.413/2006/3.-Veszprém Megyei Bíróság 4.Pk.60.008/2006/4. számú, 2006. június 29-én kelt eseti döntését) A Fővárosi Ítélőtábla egy 2008. évben született eseti döntése azonban –a főügyészség fellebbezésében kifejtettekkel egyezően - továbbra is azt a gyakorlatot követi, hogy külön ki kell mondani az alapszabályban azt, hogy a kiskorú tag csak az életkorának megfelelő tisztségre választható. ( lásd a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pkf. 26.034/2008/5. számú, 2008. szeptember 4-én kelt határozatát) Teljes mértékben egyet tudok érteni azzal, hogy valóban szükségtelen külön kimondani az alapszabályban azt, hogy a kiskorú tag csak az életkorának megfelelő tisztségre választható, hiszen a Ptk. rendelkezéseiből eleve következik az, hogy csak teljes cselekvőképességgel rendelkező személyek tehetnek a szervezet nevében eljárva érvényes jognyilatkozatokat. Ezért úgy gondolom, hogy a jövőben a Győri Ítélőtábla fenti álláspontját kellene követni a bejegyzési eljárások során, azaz külön hiánypótlást 4
már nem kellene előírni az egyesületek számára, ha az alapszabályuk nem tartalmazza azt a kitételt, hogy a kiskorú tag csak az életkorának megfelelő tisztségre választható.
3.) Amennyiben az egyesületi alapszabály lehetővé teszi a tagsági viszony kizárással történő megszüntetését, a kizárás okait, feltételeit és az eljárás rendjét részletesen is szabályozni kell -e az alapszabályban?
A Legfelsőbb Bíróság következetes gyakorlatot folytat e kérdésben. Álláspontja szerint ugyanis, amennyiben az alapszabály a tagsági viszony kizárással történő megszüntetéséről rendelkezik, úgy annak tartalmaznia kell azt is, hogy a kizárásra milyen szabályok megsértése miatt kerülhet sor, és alkalmazása milyen eljárási rend keretei között történik. (pl.: Legfelsőbb Bíróság Kny.VI.38.618/2000.-KGD2003.40.) A Győri Ítélőtábla szerint azonban a szervezet a törvényi keretek között maga határozza meg működésének szabályait, ezért a nyilvántartásba vétel feltételeként nem írható elő olyan alapszabályi rendelkezés alkotása, amelyet a törvény nem kíván meg. Álláspontja szerint a nyilvántartásba vétel kizárólag az Etv. szabályaiba ütközés esetén tagadható meg, ezért az alapszabályban konkrétan nem kell meghatározni a kizárásra okot adó magatartásokat és a fegyelmi eljárás szabályait. (pl.: Győri Ítélőtábla Pkf.III.25.976/2006/2.-Vas Megyei Bíróság 60.074/2006/8. és Győri Ítélőtábla Pkf. III.25.356/2007/3.- Veszprém Megyei Bíróság 4.Pk.60.011/2007/4. számú eseti döntések) A Debreceni Ítélőtábla a Győri táblával egyezően az alábbiakat mondta ki: az Etv. szabályaiból nem vezethető le a társadalmi szervezetnek fegyelmi eljárás alapjául szolgáló magatartások, fegyelmi büntetések és fegyelmi szervek alapszabályi meghatározásának, illetve felállításának kötelezettsége. Ezért a nyilvántartásba vétel feltételeként nem írható elő ilyen alapszabályi rendelkezések alkotása, vagy a meglévő szabályok részletes kibontása, így a nyilvántartásba vétel kizárólag az Etv. szabályaiba ütközés esetén tagadható meg. (pl.: Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.081/2007/2. és Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.199/2006/2. számú eseti döntések) A Fővárosi Ítélőtábla különböző eljáró tanácsainak az egybehangzó véleménye szerint azonban a kizárás olyan szankció, amely csak a tag kötelezettségszegő, vétkes magatartása esetén alkalmazható, ezért az Etv. 6.§ (1) bekezdésében foglalt demokratikus működés alapelvére figyelemmel az alapszabályban külön meg kell határozni azokat a kötelességszegő magatartási formákat, amelyek a tag kizárásához vezetnek, és egyúttal rögzíteni is kell a kizárás alkalmazásának eljárási rendjét, valamint az igénybe vehető jogorvoslati lehetőségeket is. Az alapszabálynak ezeken felül a tag jogait védő ún. garanciális szabályokat is tartalmaznia kell, mint például az eljárás alá vont személy értesítését, a védekezés lehetőségének biztosítását valamint tájékoztatást a döntés ellen igénybe vehető jogorvoslati lehetőségekről. (Pl.: Fővárosi Ítélőtábla Pkf. 1. 26.451/2008/2. és Pkf.1.26.443/2006/3., és Fővárosi Ítélőtábla 5.Pkf.26.964/2008/3. és 5.Pkf.25.062/2009/2. számú eseti döntések) 5
A véleményem az, hogy az Etv. rendelkezéseiből valóban nem vezethető le az a követelmény, hogy az alapszabály részletesen tartalmazza a kizárásra okot adó körülményeket és a kizárási eljárás szabályait, ezért én a jövőben a Győri és a Debreceni táblák által megfogalmazottak alapján kívánok eljárni. Megjegyzem, célszerűségi szempontok valóban indokolhatják azt, hogy az alapszabályok tartalmazzák a kizárás anyagi és eljárási rendjét. Ugyanis, ha a kizárt tag polgári perben megtámadja az egyesületi legfőbb szerv kizárásról rendelkező határozatát és az alapszabály e körben semmiféle szabályozást nem tartalmaz, a bíróság szabályozatlanságra hivatkozással megsemmisítheti a társaság kizárást kimondó határozatát. 4.) Van – e lehetőség arra, hogy az egyesület tagja a közgyűlésen, illetve az elnökségi ülésen ne személyesen, hanem meghatalmazottja útján adja le a szavazatát? A kérdést a korábbi joggyakorlat a 2/2005. Közigazgatási jogegységi határozattal akként rendezte, hogy a társadalmi szervezet természetes személy tagja az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvényben meghatározott jogait csak személyesen gyakorolhatja, meghatalmazás alapján más nem képviselheti. A Legfelsőbb Bíróság 2/2007. számú Közigazgatási-polgári jogegységi határozata azonban már úgy rendelkezett, hogy a 2/2005. számú KJE határozat 2007. március 29. napjától nem alkalmazható. Az új jogegységi határozat hivatkozik a Ptk. 219.§ (1) és (2) bekezdésében foglaltakra, amely szerint más személy (képviselő) útján is lehet szerződést kötni vagy más jognyilatkozatot tenni, kivéve, ha jogszabály szerint a jognyilatkozat csak személyesen tehető meg. A képviselő cselekménye által a képviselt válik jogosítottá, illetőleg kötelezetté. Erre tekintettel – az Etv. kizáró szabályainak hiányában- a tagok általi közvetlen joggyakorlásnak a követelménye a hatályos jogszabályokból nem vezethető le. A Győri Ítélőtábla következetes álláspontja szerint mind a közgyűlés, mind pedig az elnökség vonatkozásában a tagok számára intézményesített írásbeli részvételi lehetőség önmagában nem ellentétes a hatályos jogszabályi rendelkezésekkel. A demokratikus elvű, önkormányzatiságon alapuló működés ugyanis nem torzul azáltal, hogy a tagok a döntéshozatal során fizikai valóságukban nem tartózkodnak egy helyen, ezáltal az írásbeli döntéshozatal megfelelő alapszabályi szabályozás mellett nem jogszabálysértő. (a Győri Ítélőtábla Pkf.III.25.356/2007/3. -Veszprém Megyei Bíróság 4.Pk.60.011/2007/4. számú eseti döntése) A Debreceni Ítélőtábla egy eseti döntésében jogszabálysértőnek mondta ki az alapszabály azon előírását, amely szerint az egyesület természetes személy tagjai csak személyesen gyakorolhatják a jogaikat. Döntésében kifejtette, hogy semmilyen jogszabály nem írja elő, hogy az egyesület tagja tagsági jogát csak személyesen gyakorolhatja. Ilyen előírás hiányában nem korlátozható a tag Ptk. által biztosított joga, azaz, hogy a tagsági jogait, így szavazati jogát képviselő útján gyakorolhassa. A társadalmi szervezet tagjának azon jogosítványa, hogy szavazati jogát képviselő útján gyakorolhassa, mert azzal pl. betegség, egyéb irányú hivatalos elfoglaltság, utazás vagy más méltányolható ok miatt nem tud élni, általános érvénnyel nem zárható 6
ki, az ilyen rendelkezést tartalmazó alapszabály törvénysértő. (pl.: Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.366/2008/2.; Pkf.II.20.290/2009/2; Pkf.II.20.347/2010/2. számú eseti döntések) A Fővárosi Ítélőtábla egy eseti döntésében ettől eltérően ítélte meg az alapszabály azon előírását, amely szerint az egyesület természetes személy tagjai csak személyesen gyakorolhatják a jogaikat. Az ítélkező tanács álláspontja szerint ugyanis a 2/2007. számú KPJE határozat csak a lehetőségét teremtette meg annak, hogy az egyesületi tag tagsági jogait képviselő útján gyakorolhassa, ezért nem kizárt, hogy egy társadalmi szervezet autonóm módon megkívánja tagjaitól a személyes joggyakorlást, ez ugyanis a jogegységi határozattal sem ellentétes. ( Fővárosi Ítélőtábla 5.Pkf.28.190/2008/3. számú eseti döntése) A fentiek alapján, álláspontom szerint a Győri és Debreceni táblák által kifejtettek mindenben helytállóak, ezért az abban foglaltakat kellene a jövőben követni. Általános jelleggel - jogszabályi rendelkezés hiányában -ugyanis nem zárható ki az, hogy az egyesület tagja meghatalmazott útján is gyakorolhassa a tagsági jogait.
5.) Az alapszabály eltérő rendelkezése hiányában lehetséges –e, hogy az egyesület valamennyi tagja a közgyűlésen egyhangúlag akként döntsön, hogy az ügyintéző és képviseleti szervet nyílt szavazással kívánják megválasztani? -Etv. 11.§ (3) Azért indokolt egyértelműen rögzíteni a helyes értelmezését ezen szabálynak, mert a téves értelmezés a Győri Ítélőtábla gyakorlatában önmagában, minden további vizsgálódás nélkül megalapozza a nyilvántartásba vételről rendelkező végzés hatályon kívül helyezését. (pl.: Győri Ítélőtábla Pkf.III.25.556/2009/3.-Veszprém Megyei Bíróság Pk.60.059/2009/3.) Az Etv. 11.§ (3) bekezdése szerint az ügyintéző és képviseleti szerveket az alapszabály eltérő rendelkezése hiányában titkos szavazással kell megválasztani. Mindebből az következik, hogy az elnökség tagjainak megválasztásával kapcsolatban az Etv-ben előírt titkos szavazástól való eltérésre csak az alapszabály kifejezett felhatalmazása alapján van helye. Ezért az alapszabálybeli rendelkezés nem helyettesíthető azzal, hogy a közgyűlésen jelenlévő valamennyi tag a jogszabálytól egyező akarattal eltérjen, mivel az így meghozott döntésük egyértelműen jogszabálysértőnek tekintendő. ( Ezt a következetes gyakorlatot követi a Győri Ítélőtábla Pkf.III.25.380/2007/7. Veszprém Megyei Bíróság Pk.60.045/2007/3.)
6.) Polgárőr egyesületeket a társadalmi szervezetek nyilvántartásának ügyviteli szabályairól szóló 6/1989. (VI.8.) IM rendelet 4. számú melléklete szerinti „Tájékoztató” alapján - figyelemmel az alapszabályában meghatározott céljára is- milyen csoportba lehet besorolni? A fenti IM rendelet 4. számú melléklete tartalmazza azt a formanyomtatványt, amelyet a társadalmi szervezet nyilvántartásba vétele során, megfelelően kitöltve, magánokirati 7
formában be kell nyújtani a bíróságon. A nyomtatvány kötelezően kitöltendő III. pontjában a társadalmi szervezet csoportba sorolását meg kell adni a nyomtatvány részét képező, 1-15. pontba felsorolt ún. „Tájékoztató” alapján. Mindez úgy történik, hogy az adott társadalmi szervezet az alapszabályában meghatározott célok alapján kiválasztja azt/azokat a „Tájékoztatóban” szereplő tevékenységeket, amelyeket folytatni kíván. A polgárőr egyesületek az alapszabályukban írt célok ( pl.: közrend és közlekedésbiztonság védelme, vagyonvédelem, bűncselekmények megelőzése, lakosság biztonságérzetének növelése stb.) alapján következetesen a „Tájékoztató” 8. pontja szerinti „polgári védelmi tevékenység”-et választották, amelyet a megyei bíróság is elfogadott, és ilyen cél szerinti besorolás alapján rendelte nyilvántartásba venni őket. (pl.: Veszprém Megyei Bíróság Pk.60.015/2008/4. és 4.Pk.60.021/2008/5. számon jogerősen bejegyzett polgárőr egyesületek) A Veszprém Megyei Főügyészség a 2009. május 5. napján kelt fellebbezésében egy polgárőr egyesület bejegyzését követően kifejtette, hogy az egyesület az alapszabályában meghatározott céljára tekintettel nem az IM rendelet Tájékoztatójának 8. pontjában megjelölt polgári védelmi tevékenységet folytatja, ezért cél szerinti besorolásként e tevékenységként történő nyilvántartásba vétele jogszabálysértő. A polgárőr egyesület alapszabálya az alábbi célokat jelölte meg: bűnalkalmak korlátozása, vagyonvédelem, a lakosság biztonságérzetének növelése, közösségi kapcsolatok erősítése, a lakosság és a bűnüldöző szervek közötti bizalom és együttműködés erősítése, a közrend fenntartásában való közreműködés. A fellebbezés hivatkozott a polgári védelem jogszabályban rögzített fogalmára, amely szerinte nem azonos az egyesület által folytatni kívánt célokkal ( ld. a polgári védelemről szóló 1996. évi XXXVII. törvény 2.§ (1) bekezdésének a.) pontját) A Győri Ítélőtábla a 2009. szeptember 16. napján kelt határozatában a fellebbezés e pontjával kapcsolatban lakonikusan csak annyit rögzített, hogy az újonnan előterjesztendő kérelem III. pontjában már helyesen kell megjelölni a cél szerinti csoportba sorolást. ( ld. Győri Ítélőtábla Pkf.III.25.556/2009/3.- Veszprém Megyei Bíróság Pk. 60.059/2009/3. szám) Úgy gondolom alappal lett volna az elvárható a táblától, hogy egyfajta iránymutatásként a jövőre nézve konkrétan is megjelölje azt a tevékenységet, amelyet „helyesnek” tartana ezen polgárőr egyesület bejegyzésénél. A helyzet rendezése azért is fontos, mert a megyei bíróság továbbra is elfogadta a polgárőr egyesületek cél szerinti besorolásaként a polgári védelmi tevékenységet. ( ld. a megyei főügyészség fellebbezését követően jogerősen bejegyzett alábbi polgárőr egyesületeket: Veszprém Megyei Bíróság Pk.60.112/2009/5. és 4.Pk.60.149/2009/3.) Fontosnak tartom kiemelni azonban azt, hogy a legutóbb, első fokon jogerősen nyilvántartásba vett polgárőr egyesületek már egységesen az „egyéb” kategória, azaz a Tájékoztató 15. pontja alapján kérték a nyilvántartásba vételüket, amelyet a megyei bíróság is elfogadott. ( pl.: Veszprém Megyei Bíróság Pk. 60.050/2010./3.; Pk. 60.009/2011/5. számú eseti döntések)
8
7.) Az ún. „szavazategyenlőség” kérdése A Legfelsőbb Bíróság 2005. november 8. napján kelt 4/2005. számú KJE határozatának 2/a.) pontja szerint az Etv. 6.§ (1) bekezdésébe ütközik az az alapszabályi rendelkezés, amely szerint a testületként létrehozott ügyintéző és képviseleti szerv ülésein szavazategyenlőség estén az elnök más által nem támogatott (egyedüli) szavazata dönt. Indokoltnak tartom ezen bíróságokra kötelező jogegységi határozat alaposabb megvizsgálását, mivel még a jogegységi döntés meghozatalát követően közel 2,5 évvel később előterjesztett főügyészségi fellebbezés is tévesen értelmezi a jogegységi határozatban foglaltakat. (ld. a Veszprém Megyei Bíróság 4.Pk.60.036/2008/5. számú határozatához kapcsolódóan előterjesztett, a Veszprém Megyei Főügyészség 2008. május 5. napján kelt P.M.576/2008/1-I. számú fellebbezését. A Győri Ítélőtábla a fellebbezés „szavazategyenlőségre” vonatkozó pontjáról, érthetetlen okból nem rendelkezett.-Pkf.III.25.841/2008/4.) Jelen ügyben az egyesületi alapszabály a 3 tagú elnökséggel kapcsolatban akként rendelkezett, hogy az akkor határozatképes, ha valamennyi tagja jelen van, határozatait nyílt szavazással, egyszerű szótöbbséggel hozza, szavazategyenlőség esetén pedig az elnök szavazata dönt. A főügyészség álláspontja szerint a tagegyenlőség és a demokratikus működés követelményét is sérti az a rendelkezés, amely testületi döntést igénylő kérdésben az elnöki pozícióban lévő személy szavazatát ilyen jelentőséggel ruházza fel. A demokratikus önkormányzatiság elvével ellentétes ugyanis az egyik álláspont többségi döntésként való értelmezése pusztán azon az alapon, hogy az elnöki pozícióban lévő személy is arra adta a szavazatát. A Debreceni Ítélőtáblának egy ügyben arról kellett döntenie, hogy alapos –e a főügyészség azon fellebbezési érvelése, amely szerint az elnök számára a szavazategyenlőség estére biztosított döntő szavazat jogszabálysértő. Ebben az ügyben az alapszabály rendelkezése szerint az elnökség szintén 3 tagból ált, amely mindhárom tagjának a jelenléte esetén határozatképes. A véleményem szerint a Debreceni Ítélőtábla a 4/2005. számú KJE határozatot helyesen értelmezte, amikor kimondta, hogy csak az az alapszabályi rendelkezés jogszabálysértő, amely adott esetben lehetővé tenné, hogy a 3 tagú elnökség két tagja jelenlétében is határozatképes, és közülük az egyik az elnök, aki a másik jelenlévő taggal ellentétesen szavaz. Ez esetben ugyanis az elnök valóban egyszemélyben, más által nem támogatott döntést hozhatna a testület nevében. A táblai döntés szerint azonban amennyiben az alapszabály a 3 tagú elnökség határozatképességét valamennyi tag jelenlétéhez köti a jogszabálysértő helyzet nem fordulhat elő. (Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.376/2006/2. számú eseti döntés) A „szavazategyenlőségi” helyzet azonban nem csak az elnökség működése során, hanem a közgyűlésen is felmerülhet. Ezzel kapcsolatban kívánom idézni a Győri Ítélőtábla azon döntését, amely szerint a demokratikus működés és a tagegyenlőség elvébe ütközik azon alapszabályi rendelkezés, amely szerint a közgyűlés 9
határozathozatala során a szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt. Az ítélőtábla szerint ez az elnök szavazatának a kétszeres értékelését jelenti, hiszen az alapszabály szerint minden tagnak egy szavazata van. Álláspontja szerint lehet olyan szabályt alkotni, hogy szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt, ilyen esetben azonban az egyéb, a szavazásra vonatkozó részletszabályokkal kell biztosítani a tagegyenlőséget, a demokratikus működést. ( lásd a Győri Ítélőtábla Pkf.III.25.008/2011/3.-Veszprém Megyei Bíróság 6.Pk.60.135/2010/7. számú, 2011. február 25. kelt eseti döntését) A Debreceni Ítélőtábla által elbírált ügyben a hivatkozott alapszabályi rendelkezés így szólt: „A közgyűlés – eltérő rendelkezés hiányában – határozatait egyszerű szótöbbséggel, nyílt szavazással hozza, szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt.” Az ítélőtábla kifejti, hogy arra nincs jogszabályi kötelezettség, hogy szavazategyenlőség esetén kötelező azt feloldó szabályokat alkotni. Ilyen esetben természetesen nem születik döntés. Ha a társadalmi szervezet tagjai ezt a helyzetet el kívánják kerülni, alkothatnak olyan szabályt, mellyel határozathozatalkor, szavazategyenlőség esetén egy személyt (az egyesület elnökét, vagy a közgyűlés levezető elnökét, stb.) olyan joggal ruháznak fel, mely szerint a szavazategyenlőség esetén az ő szavazata dönt. Ez a rendelkezés nem ütközik az Etv. 6. § (1) bekezdésében írt, demokratikus működés alapelvével, és nem ellentétes a 4/2005. Kje. számú jogegységi határozat 2/a.) pontjában írtakkal sem. Ebben esetben nem arról van szó, hogy az alapszabály arra adna lehetőséget, hogy egy személy döntsön testületi hatáskörbe utalt kérdésben. Az alapszabály idézett rendelkezése tehát az ítélőtábla szerint semmilyen jogszabályba nem ütközik, nem törvénysértő. (Debreceni Ítélőtábla Pkf. II. 20.582/2007/2. számú, 2007. november 14. napján kelt határozata) A közgyűlésen kialakult szavazategyenlőséggel kapcsolatban a véleményem az, hogy a Debreceni Ítélőtábla ezzel kapcsolatos okfejtése mindenben helytálló, az idézett jogegységi döntésben kifejtettekkel is teljesen összhangban van, ezért a jövőre nézve követendőnek tartom a gyakorlatom során.
8.) Közhasznú szervezeteknél a vezető tisztségviselőknek kell -e a Ksztv. 9.§ (2) bekezdésében foglaltakra is nyilatkozniuk az elfogadó nyilatkozatukban, vagy elegendő a Ksztv. 9.§ (1) bekezdésében rögzített összeférhetetlenségi körülményről nyilatkozniuk? Ez a kérdés a gyakorlatunkban korábban fel sem merült, mivel egy közhasznú társadalmi szervezet bejegyzése iránti kérelemhez az Etv. 8.§ (1) bekezdése, valamint a Ksztv. 9.§ (1) bekezdése szerinti tartalommal megszövegezésre került elfogadó nyilatkozatokat kértünk meg a megválasztásra került tisztségviselőktől. A Ksztv. 9.§ (2) bekezdése ugyanis kimondja, hogy a vezető tisztségviselő, illetve az ennek jelölt személy köteles valamennyi érintett közhasznú szervezetet előzetesen tájékoztatni arról, hogy ilyen tisztséget egyidejűleg más közhasznú szervezetnél is betölt. A Győri Ítélőtábla azonban a 2011. április 27. napján kelt egy eseti döntésében 10
egyértelműen rögzítette, hogy a választott tisztségviselőknek a Ksztv. 9.§ (2) bekezdésében foglaltakra is nyilatkozniuk kell, azaz az elfogadó nyilatkozataiknak utalást kell tartalmazni arra, hogy más közhasznú szervezetnél egyidejűleg betöltenek e hasonló tisztséget vagy sem. (Győri Ítélőtábla Pkf. III.25.188/2011/4.- Veszprém Megyei Bíróság 4.Pk.60.156/2010/5. számú eseti döntés) A Győri Ítélőtábla fentiekben írt jogi álláspontjával egyezően, a Fővárosi Ítélőtábla egy már 2007. január 30-án kelt határozatában kifejtette, hogy a közhasznú társadalmi szervezet nyilvántartásba vételéhez a tisztségviselőknek, a Ksztv. 9.§ (1) és (2) bekezdéseiben foglaltakra egyaránt nyilatkozatot kell tenniük. (Fővárosi Ítélőtábla 1. Pkf. 26.585/2006/3.) A Debreceni Ítélőtábla álláspontja szerint a vezető tisztségviselők összeférhetetlenségére vonatkozó szabályokat a Ksztv. 8.§ (2) bekezdése, valamint a 9.§ (1) bekezdése tartalmazza. Csak a felügyelő szerv tagjainak kell a Ksztv. 8.§ (2) bekezdésen írtakról többlet feltételként nyilatkozni, a nem felügyelő szervi tag vezető tisztségviselőknek elegendő a Ksztv. 9.§ (1) bekezdésében rögzítettekről nyilatkozniuk. (pl.: Debreceni Ítélőtábla Pkf.II. 20.270/2010/2. és a Pkf.II.20.462/2006/2. számú eseti döntések) Véleményem szerint a jogszabály fentiekben idézett 9.§ (2) bekezdése egyértelműen fogalmaz, ugyanis a vezető tisztségviselőnek nem a bíróságot, hanem az adott közhasznú társadalmi szervezetet kell értesítenie arról, hogy más közhasznú szervezetnél egyidejűleg hasonló pozíciót tölt be. Úgy gondolom, hogy azt nem lehet előírni, hogy a bejegyzési eljárás során a tisztségviselők bejelentsék azt a bíróságnál, hogy más közhasznú szervezetben is egyidejűleg betöltenek vezető tisztségviselői pozíciót, mivel ez ellentétes lenne a jogszabályi előírással. A gyakorlatomban egyetértve a Debreceni Ítélőtábla álláspontjával – továbbra is azt kívánom folytatni, hogy a nem felügyelő szervi tag vezető tisztségviselőktől kizárólag az Etv. 8.§ (1) bekezdése, valamint a Ksztv. 9.§ (1) bekezdésében írt összeférhetetlenségi körülmények vonatkozásában kérek be elfogadó nyilatkozatot, tekintettel arra, hogy a Ksztv. 9.§ (2) bekezdése nem értelmezhető összeférhetetlenségi követelményként. 9.) Közhasznú szervezeteknél, a Ksztv. 8.§ (2) bekezdése szerinti felügyelő szerv határozatképességére vonatkozó szabályokat meg kell –e alkotni az alapszabályban? A kérdéskör külön pontban történő megvizsgálását azért is tartom fontosnak, mert a Győri Ítélőtábla e kérdésben kialakított legutóbbi eseti döntésében kifejtettek mindezidáig nem kerültek teljes körűen átültetésre a gyakorlatba, ezért a jövőre nézve hasznos lehet a döntésben foglaltak szélesebb körben történő megismertetése, illetve annak megerősítése, hogy a megyei bíróság az abban kifejtetteket tartja a gyakorlata során követendőnek. A Győri Ítélőtábla a fenti kérdéssel először egy –és a dátum itt különösen fontos2006. június 29. napján kelt határozatában foglalkozott. A főügyészség azért támadta a megyei bíróság bejegyző végzését, mert az egyesület alapszabálya –a bíróság 11
hiánypótlásra felhívó végzésében foglaltak ellenére- továbbra sem tartalmazta az ellenőrző bizottság határozatképességére vonatkozó szabályokat, márpedig álláspontja szerint az Etv. 6.§ (1) bekezdése szerinti garanciális rendelkezéseknek csak akkor felel meg az alapszabály, ha az tartalmazza a testületi szervek határozatképességére vonatkozó szabályokat. Az ítélőtábla döntésében elfogadta a főügyészség érvelését, és kimondta, hogy az ellenőrző bizottság határozatképességére vonatkozó szabályokat meg kell alkotni az alapszabályban, mivel a társadalmi szervezet alapszabálya csak így képes biztosítani a szervezet Etv. 6.§ (1) bekezdése szerinti demokratikus működést. (Győri Ítélőtábla Pkf.III.25.421/2006/4.- Veszprém Megyei Bíróság 4.Pk.60.009/2006.) Közel négy hónap elteltével, 2006. október 4-én a Győri Ítélőtábla ismét megvizsgálta a fenti kérdéskört, és a korábbi gyakorlatát módosítva kimondta, hogy a felügyelő bizottság határozatképességére vonatkozó szabály hiánya nem lehet a nyilvántartásba vétel akadálya. Döntésében kifejtette, hogy a Ksztv. 7.§ (2) bekezdés c) pontja arra az esetre írja elő a létesítő okirat kötelező tartalmi elemeként a felügyelő szerv létrehozására, hatáskörére és működésére vonatkozó szabályokat, ha a felügyelő szerv létrehozása kötelező. Ezen kötelező szabályt a Ksztv. 10.§ (1) bekezdése akként tartalmazza, hogy ha a közhasznú szervezet éves bevétele meghaladja az ötmillió forintot, a vezető szervtől elkülönült felügyelő szerv létrehozása akkor is kötelező, ha ilyen kötelezettség más jogszabálynál fogva egyébként nem áll fenn. Jelen ügyben felügyelő szerv létrehozása nem volt kötelező, ezért a felügyelő szerv működésére és hatáskörére vonatkozó szabályokat nem kell megalkotnia. Amennyiben a felügyelő szerv létrehozása kötelező, és az alapszabály tartalmazza a működésére, a belső ügyrend megalkotására vonatkozó szabályokat a törvény szövegével (Ksztv. 11.§) megegyezően, illetve arra utalással, a működésre vonatkozó részletes szabályokról nem kell rendelkeznie. A felügyelő bizottság nem döntéshozó, hanem ellenőrző szervezet, amely a Ksztv. 10.§ (2) bekezdése szerinti ügyrendjét maga állapítja meg. (Győri Ítélőtábla Pkf.III.25.458/2006/3.-Veszprém Megyei Bíróság Pk.60.106/2002/8.) A Veszprém Megyei Bíróság a 4.Pk.60.022/2008/5. számú végzésével az egyesület közhasznúsági bírósági nyilvántartásba vételét elrendelte. A Veszprém Megyei Főügyészség a P.M.365/2008/1-I. számú, 2008. március 31. napján kelt fellebbezésében- többek között- az alábbiakra hivatkozott. Amennyiben a közhasznú szervezet már a létesítő okiratában - azaz önként, nem várva meg a Ksztv. 10.§-ában foglalt kötelezettségét - létrehozza a vezető szervtől elkülönült felügyeleti szervét, minimális követelmény, hogy a felügyeleti szerv működésére vonatkozó szabályok között legalább a határozatképességére és a határozathozatal módjára vonatkozó szabályokat az alapszabály tartalmazza, mivel ilyen szabályokat a bejegyzett egyesület alapszabálya nem tartalmazott. A fellebbezés folytán eljárt Győri Ítélőtábla a Pkf.III.25.396/2008/4. számú, 2008. június 11. napján kelt határozatában ugyan a fellebbezés ezen pontjára már nem tért ki, azonban úgy gondolom, hogy –mivel ezzel ellentétes eseti döntés azóta nem született- továbbra is irányadónak kell tekinteni a tábla fentiekben idézett, 2006. október 4-én kelt, Pkf.III.25.458/2006/3. számon meghozott eseti döntésében kifejtetteket. ( A bírói gyakorlat e kérdésben egyébként szintén megosztott. A Debreceni Ítélőtábla a 2006. április 19-én meghozott határozatában kifejtette, hogy nem mellőzhető a 12
felügyelő bizottság működésére vonatkozó alapvető szabályok alapszabálybeli megállapítása. A felügyelő bizottság működésének rendjére vonatkozó előírásokat az alapszabály esetleges utaló rendelkezése alapján belső szabályzat is tartalmazhatná. ld. Debreceni Ítélőtábla Pkf.II. 20.140/2006/2. számú eseti döntésében írtakat.) 10.) Amennyiben az egyesületi alapszabály kifejezetten nem utal a sportról szóló 2004. évi I. törvény (Stv.) hatályára, de nevében szerepelteti a „sportegyesület” kifejezést, akkor a bíróságot terheli –e az a kötelezettség, hogy felhívja az egyesületet arra, hogy nyilatkozzék, a sporttevékenységet az Stv. hatálya alá tartozó sportegyesületként, vagy kizárólag az Etv. hatálya alá tartozó egyesületként kívánja folytatni? A kérdés azért merült fel, mert a megyei bíróság Pk.60.095/2009. számon elrendelte az „E. Sportegyesület Ajka” közhasznúsági nyilvántartásba vételét, amely végzés ellen a megyei főügyészség -a bírósághoz 2009. november 9. napján érkezett- fellebbezést nyújtott be. Indoklásában a főügyészség kifejtette, hogy a kérelmező céljait tekintve a sportegyesületek törvényi fogalmának megfelel, és elnevezésében is szerepel a sportegyesület kifejezés, bár az alapszabálya kifejezetten az Stv. hatályára nem utal. Ezért álláspontja szerint a megyei bíróságnak az egyesület nyilvántartásba vételét megelőzően tisztáznia kellett volna, hogy az egyesület a sporttevékenységet az Stv. hatálya alá tartozó „sportegyesületként”, vagy kizárólag az Etv. hatálya alá tartozó egyesületként kívánja folytatni. Amennyiben ugyanis az egyesület az Stv. hatálya alá tartozó sportegyesületkénti nyilvántartásba vételét kéri, úgy alapszabályának meg kell felelnie az Stv. 16. és 17.§aiban foglalt többletkövetelményeknek is. A Veszprém Megyei Bíróság korábban már számos alkalommal foglalkozott ezzel a kérdéskörrel, azzal az eltéréssel, hogy ezekben az ügyekben az egyesületi alapszabály az irányadó jogszabályok között külön szerepeltette a sportról szóló jogszabályokat is. Ezekben az ügyekben az általánosan elfogadott gyakorlat az, hogy a bíróságnak minden esetben tisztáznia kell, hogy a sporttevékenységet az Etv. szerint társadalmi szervezet keretében, vagy az Stv. alapján „sportegyesületként” kívánja –e ellátni az adott egyesület. (pl.: Győri Ítélőtábla Pkf.III.25.271/2008/4.-Veszprém Megyei Bíróság 4.Pk.60.012/2008/2.; Győri Ítélőtábla Pkf.III.25.375/2009/3.-Veszprém Megyei Bíróság Pk.60.148/2008/7.; Győri Ítélőtábla Pkf.III.25.865/2009/3.Veszprém Megyei Bíróság Pk.60.031/2009/5.) A Győri Ítélőtábla az „E. Sportegyesület Ajka” ügyben 2010. június 7. napján hozta meg a határozatát. Kifejtette, hogy a „sportegyesület” megjelölés esetén a bíróságnak a nyilvántartásba vétel követelményeinek teljessége érdekében -minden esetben tisztáznia kell, hogy a kérelmező a megjelölt sporttevékenységet csak társadalmi szervezet keretében kívánja -e folytatni, vagy az Stv. hatálya alá tartozó sportegyesületként kíván -e nyilvántartásba kerülni. Ha kifejezetten sportegyesületként, akkor alapszabályának a sporttörvény hivatkozott rendelkezéseinek is meg kell felelnie. ( Győri Ítélőtábla Pkf.III.25.015/2010/4.Veszprém Megyei Bíróság Pk.60.095/2009/7.) A fenti kérdésben a táblabíróságok nem folytatnak egységes gyakorlatot. 13
A Debreceni Ítélőtábla ugyanis egy eseti döntésében kimondta, hogy sporttevékenység társadalmi szervezet keretében folytatható anélkül, hogy a sportról szóló törvény rendelkezése értelmében a társadalmi szervezet szükségképpen sportegyesület lenne. Az ilyen tevékenységet folytató szervezet csak akkor vehető nyilvántartásba sportegyesületként, ha ezt kéri. Jelen ügyben a csatolt okiratokból, valamint az egyesület működésére irányadó jogszabályok felsorolására vonatkozó részből nem tűnt ki, hogy az alapító tagok olyan szervezetet kívántak létrehozni, amely szándékuk szerint az Stv. hatálya alá tartozna. A Debreceni tábla döntésében kiemelte azt is, hogy amennyiben a társadalmi szervezet nem kéri sportegyesületként történő nyilvántartásba vételét, úgy erre vonatkozóan a bíróság nem folytathat vizsgálatot, nem kötelezheti a kérelmezőt arra, hogy az Stv. szabályainak is megfelelő alapszabályt alkosson, mivel az egyesület nevében szereplő sportegyesület szó automatikusan nem jelenti azt, hogy a társadalmi szervezet sportegyesületként kíván működni. (Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.254/2006/2. számú eseti döntése) A Szegedi Ítélőtábla előtt folyamatban volt ügyben az egyesület bár sporttevékenységet kívánt folytatni, nem sportegyesületként kérte a nyilvántartásba vételét. Azzal kapcsolatban további bizonyítási eljárás lefolytatása az ítélőtábla szerint szükségtelen, hogy a kérelmező az Stv. szerinti sportszervezetként kíván -e megalakulni, tekintettel arra, hogy kifejezetten társadalmi szervezetként kérte a nyilvántartásba vételét. Az egyesület alapszabálya -a másodfokú határozatból megállapíthatóan -nem tartalmazott utalást a sporttörvényre. (Szegedi Ítélőtábla Pkf.II.20.293/2006/2. számú döntése) A Fővárosi Ítélőtábla azonban a főügyészség fellebbezési hivatkozását - miszerint az elsőfokú bíróság nem tisztázta a szervezet jellegét – elfogadva, az egyesület elnevezéséből, valamint a cél szerinti tevékenységeinek meghatározásából azt a következtetést vonta le, hogy az alapítók az Stv. szerinti sportegyesületet kívántak létrehozni. Indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróságnak hiánypótlás keretében kellett volna tisztáznia az alapítók által kívánt szervezet jellegét, tehát azt, hogy szándékuk ténylegesen sporttevékenységet folytató társadalmi szervezet, vagy sportegyesület létrehozására irányult. Jelen ügyben az egyesületi alapszabály egyébiránt nem utalt az Stv. alkalmazására. (Fővárosi Ítélőtábla 1.Pkf.26.226/2006/3. számú eseti döntése) A véleményem szerint azokban az esetekben, amikor a sportról szóló jogszabályt az alapszabály külön is szerepelteti, a bíróságnak minden esetben tisztáznia kell, hiánypótlási eljárás keretében, hogy a sporttevékenységet az Etv. szerinti társadalmi szervezet keretében, vagy az Stv. alapján „sportegyesületként” kívánja –e ellátni az adott egyesület. Úgy gondolom, hogy az a körülmény, hogy az egyesület a nevében szerepelteti a „sportegyesület” megjelölést -azonban az alapszabály az Stv-re utalást nem tartalmaz -nem adhat alapot arra, hogy külön hiánypótlási felhívást intézzen a bíróság az egyesülethez annak annak eldöntése iránt, hogy társadalmi szervezetben vagy sportegyesületként kíván -e működni. Ezáltal a Debreceni és a Szegedi Ítélőtáblák fentiekben említett eseti döntéseiben kifejtett állásponttal tudok egyet érteni.
14
Szemléletformáló irodalom Dr. Benke József: Kizárólag személyesen gyakorolhatja-e az egyesület természetes személy tagja az Etv-ben meghatározott jogait? Észrevételek a Legfelsőbb Bíróság 2/2005.KJE.számú jogegységi határozatához. (forrás: http://www.pecsiitelotabla.hu/docs/szakmai/polgari/2006_6.pdf) Dr. Fülöp Sándor: Egyesületek bírósági nyilvántartásba vételi gyakorlata. EMLA Egyesület, Budapest, 2005. Dr. Lomnici Zoltán: Egyesületek, HVG-ORAC Kiadó Kft, Budapest, 2010. Dr. Perényi Ödön: Közhasznúság-bosszúság? Magyar Jog. 1999/6.szám 339-343.o. Dr. Perényi Ödön: A társadalmi szervezetek, egyesületek megszűnésének vitás jogalkalmazási kérdései. Magyar Jog.1993/7.szám 419-423.o. Dr. Petrik Ferenc: Egyesület:közjogi vagy polgári jogi szervezet?, Közigazgatási Szemle, 2008./2. szám 26-34.o. Dr. Rokolya Gábor: Az alapítványok és az egyesületek alapításának és működésének jogi kérdései. Közjegyzők Közlönye. 2003/4. szám 3-8.o. Dr. Sárközy Tamás: Alternatív javaslat az egyesület és az alapítvány szabályaira. Polgári Jogi Kodifikáció 6/2005.24-28.o. Dr. Szabó Lajos: Az egyesületek tevékenységének és törvényességi felügyeletének tapasztalati. Magyar Jog. 1990/9.szám 762-774.o.
15
