AZ ÁZSIAI ÉS CSENDES-ÓCEÁNI TÉRSÉG Az ázsiai és csendes-óceáni térségben található az EU négy stratégiai partnerországa (Kína, India, Japán és a Koreai Köztársaság), a világ számos leggyorsabban növekvő gazdasága, feltörekvő globális nagyhatalmak, és a világ szegényeinek kétharmada. A régió dinamikus társadalmai hatalmas lehetőségeket, ugyanakkor mérhetetlen kihívásokat is rejtenek az EU számára. Az EU kétoldalú megállapodások, regionális szervezetek és fórumok révén, valamint a G20 csoporton belül tart fenn kapcsolatokat a régióval. Az ázsiai országokkal fenntartott parlamentáris kapcsolatok három szinten zajlanak: az európai parlamenti képviseletek és az ázsiai nemzeti parlamentek közötti kétoldalú kapcsolatok szintjén; a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének Parlamentközi Közgyűlése (AIPA) révén, regionális szinten; és az Ázsia–Európa-találkozón (ASEM) keresztül az Ázsia–Európa parlamentáris partnerség (ASEP) révén. A Parlament AKCS-képviselete az ázsiai, karibi és csendes-óceáni országok (AKCS-országok) közül 15 csendes-óceáni országban van jelen.
JOGALAP —
Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) V. címe (az EU külső fellépései);
—
az Európai Unió működéséről szóló szerződés I–III. és V. címe (közös kereskedelempolitika, fejlesztési együttműködés, humanitárius segítségnyújtás, valamint nemzetközi megállapodások).
A POLITIKÁK ALAKULÁSA Az ázsiai változások sebessége és a régió politikai és gazdasági sokszínűsége miatt – amely magában foglal fejlett demokráciákat és totalitárius rezsimeket is, illetve mind fejlődő, mind fejlett országokat – az EU-nak folyamatosan a megváltozott körülményekhez kell igazítania politikáit. A fejlesztési együttműködés a kapcsolat fontos alkotóeleme marad.
DÉL-ÁZSIA Az Unió, amely ösztönzi a regionális integrációt, támogatja a Dél-Ázsiai Regionális Együttműködési Szövetséget (SAARC), amelynek nyolc tagállama Afganisztán, Banglades, Bhután, India, a Maldív-szigetek, Nepál, Pakisztán és Srí Lanka. Európa a dél-ázsiai országok legfontosabb kereskedelmi partnere és fő exportpiaca. Az EU és a dél-ázsiai országok közötti fejlesztési együttműködés a pénzügyi és technikai támogatásra, valamint a gazdasági együttműködésre egyaránt kiterjed. A prioritások közé tartozik a térség stabilitása, a szegénység csökkentése, az emberi jogok, a fenntartható fejlődés és a munkajogok. A.
India
1994 óta az Unió és India közti kapcsolatokat együttműködési megállapodás szabályozza, amely magában foglalja a politikai, kereskedelmi és gazdasági együttműködést. Az Unió 2004-ben stratégiai partnerség szintjére emelte az Indiával ápolt kapcsolatokat. Az elmúlt öt Az Európai Unió ismertetése - 2016 1
évben a kétoldalú kereskedelem megkétszereződött, a befektetések pedig megtízszereződtek. A szabadkereskedelmi megállapodás megkötése érdekében 2007-ben megkezdett tárgyalások 2016-ban folytatódhatnak, ám számos kulcskérdés még tisztázásra vár. Az Unió jelenlegi pénzügyi kerete, amely a 2014–2020-as időszakra vonatkozik, fokozatosan megszünteti az Unió által a feltörekvő gazdaságok, köztük India számára nyújtott kétoldalú fejlesztési támogatást. India jelentős gazdasági fejlődése ellenére a lakosság majdnem 30%-a szegénységben él. A 13. EU–India csúcstalálkozónak Brüsszel adott otthont 2016. március 30-án. Egy tervezett csúcs elhalasztásra került két olasz tengerészgyalogos, Massimiliano Lattore és Salvatore Girone ügye okán, akik 2012 óta várnak a tárgyalásukra két indiai halász nem szándékos megöléséért. A Parlament állásfoglalásai emberi jogi kérdésekkel foglalkoztak, különösen a nők elleni erőszakkal, a két olasz tengerészgyalogos ügyével és az Egyesült Királyságnak az országban fogva tartott tengerészeivel. B.
Pakisztán
Az első átfogó EU–Pakisztán megállapodás 1976-ban került aláírásra. A kapcsolat jogalapja a 2004-es együttműködési megállapodás. Az Unió egyik fő célkitűzése az ország demokratikus intézményeinek támogatása. 2012-ben életbe lépett az EU–Pakisztán ötéves együttműködési terv. Noha a terv nem a meglévő együttműködési megállapodást helyettesítő jogi eszköz, keretet nyújt a kétoldalú politikai kapcsolatok fejlesztéséhez és szorosabbá tételéhez a következő hat stratégiai területen: politikai együttműködés, biztonság, kormányzás, emberi jogok, migráció, kereskedelem és energia. Pakisztán kérésére az Unió választási megfigyelő missziókat küldött a legutóbbi parlamenti választásokra. Malála Júszafzai pakisztáni oktatási aktivistát a Parlament 2013-ban a gondolatszabadságért járó Szaharov-díjjal tüntette ki. Az Európai Parlament állásfoglalásai kitértek a lahori támadásra (2016), a pesavári iskolában elkövetett mészárlásra (2015), az istenkáromlással kapcsolatos törvényekre (2014), az üldöztetés eseteire (2014), valamint Pakisztánnak a régióban betöltött szerepére és az Unióhoz fűződő politikai kapcsolataira (2014). C.
Afganisztán
2014 szeptemberében Afganisztán végrehajtotta első demokratikus hatalomátadását, amely során Asraf Gani letette az elnöki esküt. Az elnökválasztás eredménye súlyos intézményi válságot okozott, és az elnök politikai riválisát, Abdullahot kormányfővé nevezték ki. Hosszas tárgyalások hátráltatták a teljes kabinet kialakítását. A Nemzetközi Biztonsági Támogató Erők 2014 decemberében kivonultak az országból, de az USA és a NATO 13 000 katonája az országban marad. A tálibok – és újabban az Iszlám Állam – komoly biztonsági kockázatot jelentenek. Még mindig fennáll annak kockázata, hogy Afganisztán „bukott állammá# válik. A szorosabb regionális együttműködés jelentős szerepet tölthetne be az országos és regionális stabilitás előmozdítása terén. A tálib rezsim 2001-es bukását követően az Unió delegációt nyitott Kabulban; a nagykövet egyben az Unió különleges képviselője. A Tanács 2014 júniusában új uniós stratégiát fogadott el Afganisztánra vonatkozóan. Az országról szóló újabb következtetéseket tett közzé 2015 októberében (megerősítve az Unió hosszú távú elkötelezettségét, miután Kunduz tartományi főváros pár napig a tálibok kezére került) és 2016. május 12-én a „Partnerség a jólétért és a békéért” című, Afganisztánról rendezett 2016. október 4–5-i brüsszeli nemzetközi konferenciával kapcsolatban. A jelenlegi uniós költségvetésben 1,4 milliárd euró került elkülönítésre Afganisztán számára a 2014–2020-as időszakban, a támogatás középpontjában a mezőgazdaság, a vidékfejlesztés, az egészségügy, a jogállamiság, a rendfenntartás, a demokratizálódás és az elszámoltathatóság áll. A források kb. 20%-a reformokhoz kötött ösztönző kifizetésekre került elkülönítésre. A Parlament 2013. júniusi állásfoglalása sürgeti egy, Az Európai Unió ismertetése - 2016
2
az EU és Afganisztán között kötendő partnerségi és fejlesztési együttműködési megállapodás mielőbbi megkötését. 2015 novemberében a Parlament mély aggodalmának adott hangot az egyre gyakoribbá váló felkelések és a táliboknak a kisebbségek, pl. a síita hazara kisebbség ellen elkövetett tettei miatt. Az Unióba 2015/2016-ban érkező nagy menekülthullám második legnépesebb csoportját az afgán nemzetiségűek tették ki.
KELET-ÁZSIA A.
Kínai Népköztársaság
A Tienanmen téri 1989-es mészárlást követően felfüggesztett kapcsolatokat az EU a politikai párbeszéd új kerete révén 1994-ben vette fel újra Kínával. Az 1989-es eseményeket követően életbe léptetett uniós fegyverembargó azonban továbbra is hatályban van. Kína nagyhatalmi felemelkedése és a két fél közötti kölcsönös gazdasági függés felerősödése az EU által 2003ban létrehozott stratégiai partnerségben tükröződik. Kína is stratégiai partnernek tekinti az Uniót, bár csak egynek a sok közül. A felváltva Brüsszelben és Pekingben rendezett éves csúcstalálkozók határozzák meg a gyorsan fejlődő kapcsolat főbb irányvonalait. A politikai párbeszéd keretében rendszeres miniszteri találkozókra, és több mint 60 ágazatspecifikus párbeszédre kerül sor. Az emberi jogi párbeszédre kétévente kerül sor, bár ennek kézzelfogható eredménye eddig nem született. Kína mereven ellenáll az emberi jogokkal kapcsolatosan belügyeit illető mindenfajta külső „beavatkozásnak”. Az EU és Kína a világ két legnagyobb kereskedelmi partnere. Kína az EU második legnagyobb kereskedelmi partnere az Egyesült Államok után. Az EU azonban elítéli Kína protekcionista intézkedéseit, míg Peking kritizálja, hogy az EU nem hajlandó piacgazdasági státuszba sorolni Kínát. 2012 szeptembere óta – amikor is Kína és az EU megállapodott abban, hogy tárgyalásokba kezdenek egy kétoldalú beruházási megállapodásról – tíz tárgyalási fordulóra került sor, a legutóbbira 2015 márciusában. A Parlament Kínai Népköztársasággal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttsége évente kétszer munkaértekezletet tart az Országos Népi Gyűlés küldötteivel. Állásfoglalásaiban a Parlament felhívta a figyelmet az országnak a nemzetközi színtéren (lásd a szíriai és az északkoreai konfliktust, valamint a tengerrel kapcsolatos vitákat), valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok terén betöltött felelősségére (ideértve az önkényes fogva tartásokat, a munkatáborokat, a halálbüntetést, a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozását, a kényszerabortuszokat és a Tibetben és Hszincsiangban tapasztalható elnyomást). A Parlament támogatja továbbá a kínai polgárok azon törekvését, hogy az országban érdemi politikai reformokat hajtsanak végre[1]. B.
Kínai Köztársaság (Tajvan)
Az EU az „egy Kína” politika híve, és ezért nem ismeri el Tajvan szuverenitását; azonban számos ágazatban szoros kapcsolatot épített ki Tajvannal. A Parlament támogatta az EU–Tajvan gazdasági együttműködési megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdését, és szorosabb kétoldalú együttműködésre szólított fel a kereskedelem, a kutatás, a kultúra, az oktatás és a környezetvédelem[2] terén. C.
Japán és Dél-Korea
Az EU és Japán, illetve az EU és Dél-Korea közötti kapcsolatok hasonlóan, ugyanakkor némileg eltérő időrendben fejlődtek. Ezek a kapcsolatok az emberi jogok, a demokrácia és [1]Az EU és Kína közötti kapcsolatokról szóló, 2013. március 14-i állásfoglalás, P7_TA(2013)0097 (http:// www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+P7-TA-2013-0097+0+DOC+XML+V0//HU). [2]A közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentésről a Tanács által az Európai Parlament számára készített, 2013. szeptember 12-i állásfoglalás, HL C 353. E, 2013.12.3., 77. o. (http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do? pubRef=-//EP//TEXT+TA+P7-TA-2012-0334+0+DOC+XML+V0//HU).
Az Európai Unió ismertetése - 2016
3
a jogállamiság kölcsönösen fontosnak tartott értékein, illetve az erősödő kereskedelmi és befektetési kapcsolatokon alapulnak. Ma mindkét ország az EU stratégiai partnere – Japán 2003 óta, Dél-Korea pedig 2010 óta. Mindhárom fél társadalma hasonló kihívások előtt áll: a lakosság öregedése, a Kínával és Oroszországgal fenntartott kapcsolatok kihívásai és a nemzetközi felségvizek biztonsága. Az EU–Japán szabadkereskedelmi megállapodásról folyó tárgyalások hivatalosan 2013. március 25-én kezdődtek meg. A Parlament támogatja a Japánnal fenntartott kapcsolatok szorosabbra fűzését, és egyetértett a szabadkereskedelmi megállapodás aláírásával. A Parlament azonban ahhoz is ragaszkodik, hogy a megállapodás mindkét fél számára előnyös legyen, és hogy állítsák le a tárgyalásokat, ha Japán nem tesz eleget a kereskedelem technikai akadályainak csökkentésére irányuló kötelezettségvállalásainak. Dél-Korea törekszik arra, hogy demokratikus értékeit és a civil társadalmat erősítse, és piacgazdaságának gyors növekedése szoros politikai és gazdasági kapcsolatot eredményezett az EU-val. A Koreai Köztársasággal fenntartott kapcsolatok egyre jelentősebb gazdasági és kereskedelmi integrációt is magukkal vonnak. Az EU és a Koreai Köztársaság közös célja a Koreai-félsziget nukleáris leszerelése, és az északkelet-ázsiai térség stabilitásának biztosítása. D.
Észak-Korea
Az EU nem működtet képviseletet Észak-Koreában (Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, KNDK), a kétoldalú kapcsolatok korlátozott mértékűek. Jelenleg nincs hatályban kétoldalú politikai vagy kereskedelmi megállapodás. A humanitárius segítségnyújtáson kívül az uniós fejlesztési együttműködést politikai megfontolások, az ENSZ egyes szankciói és egyéb korlátozó tényezők befolyásolják. A Parlament több, Phenjant a nukleáris és rakétaprogram miatt elmarasztaló állásfoglalást is elfogadott és aggodalmát fejezte ki az észak-koreai egyre romló emberi jogi helyzet miatt is. 2016. május 19-én az Unió hozzáadott 18 személyt és egy szervezetet a KNDK-val szembeni uniós szankciók alanyainak listájára. Az Unió új szankciókat léptetett továbbá életbe, amelyek a KNDK pénzügyi szolgáltatási, valamint kereskedelmi és közlekedési ágazatára vonatkoznak, összhangban az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2016. március 2-i 2270. sz. határozatával.
DÉLKELET-ÁZSIA A.
A Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN)
Az ASEAN-t 1967-ben alapították, azóta jelentős regionális gazdasági és politikai befolyással bíró szervezetté nőtt. Az ASEAN, amelynek 10 ország a tagja (az alapító tag Indonézia, Malajzia, a Fülöp-szigetek, Szingapúr és Thaiföld, valamint Brunei Darussalam Állam, Vietnam, Laosz, Kambodzsa és Burma/Mianmar), az ASEAN-charta 2009. január 1-jei életbe lépése óta nemzetközi jogi entitásnak számít. Az ASEAN szigorú benemavatkozási politikát folytat a tagországok belügyeit illetően. Az EU és az ASEAN-tagországok partnerségi és együttműködési megállapodásokról tárgyalnak. Az Indonéziával kötött partnerségi és együttműködési megállapodás 2014-ben lépett életbe. A Fülöp-szigetekkel, Szingapúrral, Thaifölddel és Vietnammal folytatott tárgyalások már lezárultak. A Thaifölddel kötendő partnerségi és együttműködési megállapodás nem kerül ratifikálásra mindaddig, míg nem lép hivatalba egy demokratikusan választott kormány. Malajziával és Bruneivel jelenleg folynak a tárgyalások. Az EU az ASEAN második legnagyobb partnere, míg az ASEAN az EU harmadik legnagyobb partnere Európán kívül. Az Unió alapvető célja továbbra is az EU és az ASEAN közötti, régióközi szabadkereskedelmi megállapodásra vonatkozó tárgyalások folytatása. Az EU egyes ASEAN-tagországokkal Az Európai Unió ismertetése - 2016
4
külön folytat tárgyalásokat; Szingapúrral 2014-ben kötött szabadkereskedelmi megállapodást, amelyet az Európai Unió Bírósága elé terjesztettek. A Fülöp-szigetekkel és Malajziával folytatott tárgyalások még folyamatban vannak, míg a Vietnammal folytatott tárgyalások 2015-ben lezárultak. A Thaifölddel 2013-ban megkezdett tárgyalások a 2014. májusi katonai puccsot követően szüneteltetésre kerültek. A Parlament megfigyelőként vesz részt az ASEAN Parlamentközi Közgyűlésein (AIPA). B.
Indonézia
Indonézia, a világ harmadik legnagyobb demokráciája és legnagyobb muszlim többségű országa egyre inkább meghatározó partnerré válik. 2016 áprilisában, Widodo elnök brüsszeli látogatásának alkalmával lezárultak az átfogó gazdasági partnerségi megállapodás (CEPA) előkészítő tárgyalásai. A CEPA-ról folytatott tárgyalások hivatalos megkezdése 2016-ban várható. Indonézia az első ország a régióban, amely – 2013-ban – az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról, az erdészeti irányításról és a fatermékek kereskedelméről szóló önkéntes partnerségi megállapodást írt alá az Unióval. Az EP állásfoglalásai emberi jogi kérdésekről és a vallásos kisebbségek elleni támadásokról szóltak. C.
Burma/Mianmar
Bár az évekig tartó uniós szankciók miatt nincs uniós keretmegállapodás Burmával/Mianmarral, az országban zajló demokratikus átalakulási folyamatok láttán az Unió a fegyverembargó kivételével a szankciók felfüggesztéséről döntött. Az Unió ismét aktívvá vált politikai és gazdasági téren, többek között 2013-ban visszaállította a kereskedelmi kedvezményeket, 2014-ben pedig beruházási megállapodásra irányuló tárgyalásokat indított. Állásfoglalásaiban a Parlament aggodalmának adott hangot az ország emberi jogi helyzetével, különösen az etnikumok közti erőszakkal kapcsolatban. Burma/Mianmar egyike a Parlament által az átfogó demokráciatámogatás terén kiemelten kezelt országoknak. A Parlament részt vett a 2015-ös parlamenti választások választási megfigyelő missziójában, és megállapította, hogy a szavazás jól szervezetten zajlott le.
CSENDES-ÓCEÁNI TÉRSÉG A.
Ausztrália és Új-Zéland
Az EU, Ausztrália és Új-Zéland hasonlóan gondolkodó, azonos értékrendszerrel és érdekeltségekkel rendelkező partnerországok. A szoros kereskedelmi kapcsolatokon túlmenően a hasonló gondolkodásmód lehetővé tette, hogy kormányzati szinten és a magánszférában szoros kapcsolatok alakuljanak ki olyan területeken, mint az éghajlatváltozás, a világkereskedelem, a biztonság és fejlesztés, a technológiai kutatás és az emberi jogok. A Parlament egyetlen képviseletet működtet a két ország viszonylatában. B.
A csendes-óceáni térség egyéb országai
Az Uniónak az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok (ACP) csoportja 15 csendes-óceáni országával ápolt kapcsolatai a fejlesztési együttműködésre, a halászatra és az éghajlatváltozásra összpontosítanak. Az éghajlatváltozás kérdésében mind az Unió, mind a csendes-óceáni kis területű, fejlődő szigetországok támogatják egy ambiciózus globális megállapodás létrejöttét. 2015-ben az Unió javaslatot tett a régióval a gazdasági partnerségi megállapodásról folytatott tárgyalások három éven át történő szüneteltetésére, a csendes-óceáni halászati erőforrások kezelésére vonatkozó felülvizsgálat lezárásáig. Roberto Bendini / Fernando Garcés de los Fayos / Laurence Vandewalle 06/2016 Az Európai Unió ismertetése - 2016
5
