1
Mezei Zsuzsanna
Az 1941-48-as időszak civil áldozatainak forrásfeltárása a szerbiai levéltárakban
A kutatási időrendi ismertetése. Majdnem 7 évtized elmúltával még mindig ott tartunk, hogy nem rendelkezünk akár hozzávetőleges adatokkal sem a második világháború és azt követő évek térségünkre vonatkozó civil áldozatainak számáról. Még mindig folyik a számháború arról, hogy a megszállók és a velük együttműködők hány embernek az életét ontották ki, habár erről a korszakról már több tucat könyvet írtak, film is készült a sajkás vidéki razziáról, a háború után egy külön bizottság foglalkozott ennek a felderítésével, de újból és újból felmerül ez a téma, sokszor éppen a pillanatnyi politikai helyzet hozza elő őket. Még rosszabb a helyzet az 1944 októberétől 1948-ig terjedő időszakkal. Különösen kevés információval rendelkeztünk arról, hogy a megszállók visszavonulás után a bevonuló partizánok által kialakított új hatalmi rendszer hány civil áldozatot követelt. Mindez évtizedekig tabu témának számított. Néhány egyéni kutatástól eltekintve, elsősorban gondolok itt Dr Aleksandar Kasaš1 és Mészáros Sándor2 és a magyarországi A. Sajti Enikő3 történészek munkájára és a helytörténészekre. A teljesség igénye nélkül szólhatunk Matuska Márton publicista, Teleki Júlia, a bezdáni Balla testvérek, Mozjes Antal, Csorba Béla, Szloboda János munkájáról, akik egy-egy helység 1944-45-ös áldozatainak névsorát próbálták összeállítani, azonban ebben a témában állami szinten nem történt előrelépés egészen a 2000-ig. Ennek egyik fő oka az a tévhit, hogy az említett korszakban készült dokumentumok megsemmisültek vagy egyáltalán nem is készültek kimutatások, összeírások az 1944 őszén lezajlott kivégzésekről. 2000-ben a Vajdasági Tartományi Képviselőház indítványozására megalakult a Tartományi Igazságfeltáró Bizottság (népszerű nevén Ankét Bizottság). "A Bizottság alapfeladata, hogy összeállítsa az 1941 és 1945 között ártatlanul meghurcolt, megkínzott és kivégzett vajdasági polgárok névsorát és megállapítsa az atrocitások elkövetőinek kilétét."4 A Bizottságnak, de a Vajdasági Képviselőháznak is az első és legfontosabb döntése az volt, hogy" 1
2
Kasaš, Aleksandar: Mađari u Vojvodini 1941–1946. Újvidék, 1996, Filozofski fakultet u Novom Sadu Odsek za istorij
Mészáros Sándor Holttá nyilvánítva I. Budapest, 1995, Hatodik Síp Alapítvány A. Sajti Enikő: Impériumváltások, revízió és kisebbség: magyarok a Délvidéken 1918-1947, Napvilág Kiadó, 2004. 4 Dr Pál Tibor: Az igatság útján, A Tartományi Igazságfeltáró Bizottság munkájáról, kutatásairól az 1941-1948 közötti eseményekről, www.vmtt.org.rs/mtn2009/Pal.pdf 3
2
nincs kollektív bűn, csak egyéni". Sajnos ezt a döntést tíz év múlva felülírta az aktuális politikai vezetés, gondolok itt az elkobzott vagyon visszaszármaztatásáról és kárpótlásáról szóló törvényre és e körül kialakult vitára. Vitathatatlan az Ankét Bizottság szerepe, csak sajnos a munkát objektív okok miatt nem fejezték be. A Bizottság egy kilenc kötetes tanulmánydokumentum-névsor kötetet állított össze, azonban pénzhiányra hivatkozva csak tíz példányban jelent meg a könyv és 120 CD lemezen. Így ez az összefoglaló munka szinte elérhetetlen a kutatók és az érdeklődők számára. A vízválasztó év a kutatásokban a 2009-es. A szerbiai kormány ekkor próbálta először intézményesíteni e kor dokumentumainak kutatását. 2009. július 9-én döntést hozott egy bizottság létrehozásáról, melynek a hivatalos neve: Állami Bizottság az 1944. szeptember 12. után kivégzettek tömegsírjainak feltárásáról és megjelöléséről (népszerű neve a Sírfeltáró Bizottság). Ez a bizottság, ahogy a megnevezésében is utal, csak a 1944-es őszi események, vagyis az új rezsim katonai-rendőri alakulatai által kivégzett áldozatok összeírásával, és a tömegsírok feltárásával, exhumálással foglalkozik Szerbia szerte. A kezdeti, legfőképpen pénzelési gondok miatt, mára már teljes erőbevetéssel kutat a szerbiai levéltárakban, írja össze az áldozatok neveit, és működtet egy nyilvános honlapot,5 melyen megtekinthetők az eddig összeírt áldozatoknak a neve az eddig fellelhető adatokkal együtt. Közben 2009. október 12-én Szerbia és Magyarország államfői megegyeztek a Magyar-Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság felállításában. „A bizottság tevékenységének középpontjában a II. világháború és az azt követő időszak (1941-1948) áll, foglalkozik mind a magyar közigazgatás szerb és zsidó, mind a jugoszláv kommunista hatóságok magyar áldozataival.”6 E két bizottság felállításával és annak a szerb kormányhatározatnak köszönve, mely feloldotta a BIA (Biztonsági-információs Ügynökség) dokumentumok titkosságát, megteremtődött a kutatás minden feltétele, vagyis majdnem minden. MagyarSzerb Akadémiai Vegyes Bizottság Magyar Tagozata több mint egy év múlva ült össze először, és határozta meg a kutatási alapelveket. Kidolgozta a munkatervet, de anyagiak hiányában a tényleges munka csak 2011 végén indult be. A Szerb Tagozat első alakuló ülése 2011 márciusában volt, a következőre 2012 májusában került sor, szintén anyagiakra hivatkozott ez a tagozat is, habár a szerb tudományos élet érdektelenségét sem lehet kizárni. A következő lényeges mozzanat, amikor 2012. január 4-én Srđan Cvetković kezdeményezésére, aki a Sírfeltáró Bizottság titkára, a Vajdasági Képviselőház elnöke Egeresi Sándor összehívott egy ülést, melyen felvetették az Állami Bizottság Vajdasági Albizottságának felállításást. Sajnos erre nem került sor, ami a vajdasági kutatatások szempontjából eléggé kedvezpőtlen helyzetet teremtett, mert Vajdaságban sajnos specifikus események is történtek, gondolok itt pl.a csúrogi, zsablyai, mozsori tömeges kivégzésekre és kitelepítésekre, a 5 6
www.komisija1944.mpravde.gov.rs www.magyarszerbmult.hu /alapelvek
3
német lakosság gyűjtőtáborba való hurcolására, és arra a tényre, hogy a tömeges likvidálások nem ideológiai alapon, hanem sokszor nemzeti alapon történtek. Még egy lényeges szakmai kérdést kellett tisztázni, hogy megkezdődjön az érdemi feltáró munka. Magyar-Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság Magyar Tagozatában a kutatással kapcsolatban két ellentétes vélemény alakult ki. Az egyik szerint, amelyet a többnyire a magyarországi bizottsági tagok képviseltek: a kutatást teljesen az elejétől kell kezdeni, minden eddigi eredményt mellőzve. A másik vélemény szerint, a már eddig elvégzett kutatást és a folyamatban levő kutatásokat, főleg a Sírfeltáró Bizottság kutatói csoportjával összehangolva, és egymás között adatcserével lehetne megkönnyíteni és felgyorsítani. Végül is az utóbbi vélemény kerekedett felül, és 2011december végén az Akadémiai Bizottság Szerb tagozata, a Szerbia Kormánya által alapított Sírfeltáró Bizottság és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet (a magyar érdekek képviseletében) együttműködési megállapodást kötött. Most már elhárultak az akadályok feltárási munka elől. Itt kell megemlíteni azt a kutatói munkát, melyet a Vajdasági Levéltárban 2009 derekától kezdtem meg igazgatói engedéllyel, még mielőtt bármelyik bizottság megalakult volna. Az első eredményekről a Zentán megrendezett Impériumváltás a Vajdaságban című szakmai konferencián számoltam be.( A konferencián elhangzott előadások megjelentek könyv formájában is7) A konferenciára készülve derült ki, hogy a levéltárunkban sokkal több adat létezik az 1944-es őszi eseményekről, mint az feltételezhető volt. Már akkor meg lehetett állapítani, hogy a partizán, később a kommunista hatalom nagyon is pontos kimutatást vezetett a hatalomváltás idejében lezajlott eseményekről. Ugyanez a megállapítás vonatkozik a többi levéltárra is, legyen szó szerbiai (belgrádi) levéltárakról vagy a vajdasági regionális levéltárakról. Mit kutatni és hol? – Forrásismertetés Felmerül a kérdés, hogy mit kell kutatni, melyik fondok azok, melyben használható információk vannak a címben említett időszakról, és főleg az áldozatokról. Igaz a címben 1941-től 48-ig terjedő időszakot jelöltem meg, mert a Magyar-Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság ezt az intervallumot jelölte meg, a kutatási területe viszont csak Vajdaság. A Szerb Kormány által felállított bizottság 1944. szeptember 12-e után Szerbia teljes területén megtörtén tömeges és egyéni kivégzésekkel foglalkozik, akiket bírósági ítélettel vagy anélkül végeztek ki. Az 1941-44-es időszak már régóta áll a kutatók, történészek érdeklődési körében. Sok könyv, film, dokumentumfilm készült e témával
7
Berta Tibor – Biernacki Karol – Fodor István: szerk. Impériumváltás a Vajdaságban (1944)/Promena Imperije u Vojvodini 1944 godine. Szeged–Zenta, 2010, Csongrád Megyei Levéltár és a Zentai Történelmi Levéltár
4
kapcsolatban. Emléktáblákat emeltek az áldozatoknak, azonban az 1944 szeptembere után történt eseményekről kevés megbízható információ volt. A kutatás elsődleges feladata kijelölni azokat a fondokat, amelyekben adatok találhatók a címben megjelölt időszakról. Az 1974-ben Jugoszláviában megjelent levéltári módszertani utasítás szerint Vajdaságban a levéltári anyagot három főcsoportba sorolják: A. Állami szervek, intézmények, szervezetek és egyéb közfeladatot ellátó szervek iratai B. Családi és személyi fondok C. Gyűjtemények Ezeket az elveket követve a zentai Történelmi Levéltár és a Csongrád Megyei Levéltár a vajdasági levéltári munkatársak segítségével elkészítettek egy fondjegyzéket a Bánát, Bácska és Baranya Katonai Közigazgatása tanulmányozásához.8 Ebben a kötetben 4 belgrádi, 10 vajdasági és egy vajdasági múzeum kb. 760 fondja van feltüntetve több mint 10 000 ifm anyaggal, melyek forrásul szolgálhatnak az 1941 és 1948. közötti időszak civil áldozatainak összeírásához és a történelmi tények feltárásához. Az "A" főfondcsoportba tartoznak a kutatásra kijelölt fondok legnagyobb része, ezen belül: 1. Közigazgatási és közfeladatot ellátó szervek iratai, melyek az 1941 és 45 közötti és az 1944-45 utáni időszakra vonatkoznak. Ezek a népfelszabadító bizottságok, különböző szintű népbizottság, a kataszteri hivatal, vagyonkezelőség és hadikárokat megállapító bizottságok munkájáról begyűjtött iratok. Külön kell szólni a Megszállók és Támogatóik Bűntetteit Kivizsgáló Bizottság munkájáról, amelyik vajdasági, köztársasági és állami szinten működött. Mind a három szint levéltári anyaga a kutatás részét képezi, de legtöbb adatot a vajdasági bizottság munkájából visszamaradt dokumentumaiból kaphat a kutató. 2. A jogszolgáltatás szervei: kerületi és járás bíróságok és ügyészségek iratai 1944-45 között és 1944-45 után 3. Katonai szervek, szervezetek és intézmények: Bánát, Bácska és Baranya katonai közigazgatásra vonatkozó fondok, katonai állomások, városparancsnokságok, szerémségi katonai alakulatok, a katonai bíróságok különböző szintjeinek fondjai tartoznak ebbe az alcsoportba. 4. Társadalmi-politikaiszervezetek, társulatok és testületek. Itt különösen az akkori pártdokumentumokat (kommunista szövetség) tömörítő fondok érdekesek, itt is a legalacsonyabb szervezeti egységektől egészen a vajdasági és köztársasági szintig, a
8
Fodor István szerk.:Fondjegyzék a Bánát, Bácska és Baranya katonai közigazgatásához / Spisak fondova za proučavanje vojne uprave za Banat, Bačku i Baranju, Zenta-Szeged, 2012, Zentai Történelmi Levéltár és a Csongrád Megyei Levéltár
5
hadirokkantakat tömörítő vöröskereszt iratai.
szervezetek,
egyesületek
és
a
Néhány levéltárban érdemes egy-két munkásmozgalmi és hozzá hasonló gyűjteménybe is betekinteni, de ezek a kutatás későbbi fázisába tervezhetők. Néhány szót szólnék még az egyházi és az állami anyakönyvekről. Ezekben is sok információt lehet találni az áldozatokról. Volt, amikor a helyi plébános lejegyezte a kivégzettek névsorát (pl. Kabolban), vagy a hozzátartozók íratták be az elhalálozás tényét. Dr. Mészáros Sándor történész ezzel a módszerrel kutatta fel az áldozatok neveit, és készítette el kétkötetes könyvét.9 Igaz ez nagyon időigényes munka, de el kell végezni, mert itt találhatók meg azok az adatok, amelyek más forrásokban elég hiányosak vagy pontatlanok. Gondolok itt a születési dátumra, a szülők nevére. Az elhalálozás dátuma nem mindig egyezik meg a tényleges dátummal, és az elhalálozás igazi okát sem mindig írták be az anyakönyvekbe. A kataszteri ügyosztályok iratait is érdemes átnézni, mert ezekben benne vannak a tulajdonváltozásról szóló bejegyzések, és így is eljuthatunk az áldozatok neveihez, akiket kivégeztek és még vagyonelkobzással is büntette őket a hatalom. Amint az előbb felsoroltakból látszik rengeteg fondban található anyag arról az időszakról, melyre a címben megjelölt kutatás kiterjed. Az eddig átnézett anyagban különösen fontos iratokra leltek a levéltár munkatársai, amelyekről eddig csak néhány kutató tudott. Ezek közül ki kell emelni az un. Likvidáltak könyvét, vagyis a bírósági ítélet nélkül kivégzettek könyvét, melyben a kivégzésről szóló parancs kiadójaként és az ítélet végrehajtójaként az OZNA-t (Népvédelmi osztály) jelölték meg. Ezek a könyvek a Vajdasági Levéltárban 183-as számmal jelölt Megszállók és Támogatóik Bűntetteit Kivizsgáló Vajdasági Bizottság fondjában találhatók. Szerbiai Levéltárában a Biztonsági-információs Ügynökség (BIA) iratai között is fellelhetők ezek a könyvek. A háborús bűnösöknek és népellenségeknek nyilvánított egyének regiszterében is bejegyezték azt, ha valakit bírósági ítélettel halálra ítéltek vagy ítélet nélkül végeztek ki. A vajdasági bizottság személyi kartonokat készített a likvidáltakról (Presuđeni) és a bírósági ítéletekkel elítéltekről, ezek között vannak a halálra ítéltek is. Sok helységben a helységparancsnokságok állították össze a kivégzettek névsorát egy szigorúan bizalmas kormányrendelet felszólítására 1945 derekán (sajnos a kormányrendeletet eddig nem találtuk meg, csak a rá való hivatkozásokat), több esetben csak néhány hónapra a történtek 9 Mészáros Sándor: Holttá nyilvánítva. Budapest, 1995, Hatodik Síp Alapítvány Budapest, 2000, Határon Túli Magyarok Hivatala
/ Mészáros Sándor: Holttá nyilvánítva II.
6
után, és csak a minimális adatokkal, de ugyanúgy készültek nagyon alapos listák is, ahol minden lényeges adatot feltüntettek, pl. a zentai névsor, ahol még a vallási hovatartozást is felírták. Fontos információt hordoznak a járásbíróságok iratai a vagyonelkobzásról és annak okairól. A járásbíróságokon a bírósági eljárás során való holttá nyilvánítás is sok hasznos adattal szolgálhat, mert az indoklás részben sokszor részletesen leírják az elhalálozás (kivégzés) módját és idejét. A kutatás és a kutatói hozzáférés problémája. Az említett fondjegyzékben feltüntetet fondok mind kutathatók a szerbiai állampolgárok számára, külföldi kutatók kutatómunkáját az 1994-ben megjelent Törvény a kultúrjavak védelméről10 szabályozza, ennek is a 95. szakasza, amely a vajdasági levéltárak esetében a Tartományi Művelődési Titkárságot, a szerbiai levéltárak esetében pedig a Szerbiai Művelődésügyi Minisztériumot jelöli meg a kutatási engedélyek kiadására. A bizottsági tagok számára, elsősorban az Akadémiai Vegyes bizottság tagjai számára egy külön engedély létezik, mellyel az összes levéltárban kutathatnak. Különösen felgyorsultak a kutatások, amikor a Szerbiai Kormány 021-1280/2010-1-es számú határozatával feloldotta a titkosítást mindazon aktákról, amelyek az 1944. szeptember 12-e utáni kivégzésekre vonatkoznak. Ezek az iratok mindeddig a BIA (Bezbebednosnoinformaciona agencija) birtokában voltak a Belügyminisztériumban. Ezeknek az iratoknak az átadása még mindig folyamatban van, habár rendezetlen állapotban van az átadott anyag, a bizottsági tagok számára kutatható. Kutatási eredmények feldolgozása és nyilvánossá tétele Sok előkészület után kimondhatjuk, hogy jelenleg mind a két bizottságban folyamatos a kutatás, az adatcsere és a feltárt eredmények nyilvánosságra hozása. Először az Állami Bizottság az 1944. szeptember 12. után kivégzettek tömegsírjainak feltárásáról és megjelöléséről készített egy adatbázist, melyet az eddig elvégzett kutatás eredményeivel töltenek fel a munkatársak. Az áldozatok személyi adatain kívül a források is fel vannak tüntetve, méghozzá levéltári források, forrásjegyzékek (ebben a témában megjelent könyvek, megemlékezések, szakmunkák, melyeknek adatai fel lettek használva az adatbázisban), a túlélők, hozzátartozók vallomásai, de feltölthető mindenféle dokumentum, ami a kivégzettre vonatkozik. Az adatbázisban jelenleg több mint 32 000 név szerepel, ebből kb. 16500 Vajdaságból. Újból kihangsúlyozom: az adatbázisban nemcsak a bírósági ítélettel kivégzettek nevei szerepelnek, hanem a bírósági ítélettel halálra ítéltek és mindazok, akik a különböző gyűjtőtáborokban haltak meg a nem megfelelő életkörülmények miatt. Ugyanerre az adatbázisra épül a magyar nyelvű adatbázis, mely Dr. Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézet igazgatója, a Magyar-Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság Magyar Tagozatának elnöke és Dr. Korhecz Tamás, a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács elnöke 2011.május 3110
Zakon o kulturnim dobrama. A Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye, 1994. 71. sz.
7
ei határozata értelmében a kutatások és a gyűjtés feladatainak közvetlen ellátására, az általa alapított, zentai székhelyű Vajdasági Magyar Művelődési Intézet (a továbbiakban Intézet) honlapján található. Ez az adatbázis a vajdasági áldozatok adatait tartalmazza, egyelőre csak az 1944 őszétől 1948-ig, de a későbbiekben az 1941-44-es időszak áldozatainak a nevei is be fognak kerülni. A Vegyes bizottság Szerb Tagozata csak most dolgozik a saját honlapjának kidolgozásán és a Sírfeltáró bizottság adatbázisának kibővítésén az 1941-44 közötti polgári áldozatok neveivel. Ha a jelenlegi állapotokat értékeljük, megállapíthatjuk, hogy minden szinten beindult a kutatás, a közvélemény tudomásul vette, és figyelemmel kíséri a munkát. A sajtóvisszhangja elég nagy, a szerb sajtóban a Sírfeltáró bizottság munkájáról számolnak be. Helyszíni jelentések voltak a zaječari körzetben Boljevci községben az első exhumálásról. A vajdasági magyar sajtó de, a magyarországi is figyelemmel kíséri ennek a projektnek a megvalósítását. Több tudományos konferenciát is szerveztek az utóbbi időben erre témára, azonban Vajdaságban eddig még nem jutottak el addig a kutatások, hogy bármelyik tömegsírt feltárják, sőt egy tömegsír katalógus elkészítése is csak a tervek között szerepel. Sok még a tennivaló. Többek között magyarországi kutatókat is be kellene vonni a munkába, akik a magyarországi levéltárakban kutatnának. Dr. Sajti Enikő foglalkozik a magyarországi forrásokkal, de utána kellene nézni vannak-e még más levéltárakban is a témára vonatkozó dokumentumok, és esetleg szükség lenne-e újabb kutatásokra, tudományos munkákra. Mivel sok katolikus pap is áldozatul esett, a magyarországi katolikus egyháznak is tudnia kellett a papságnak és híveinek meghurcoltatásáról, kivégzéséről. A titkosszolgálat is valószínűleg rendelkezett adatokkal. Abban az esetben, ha már történtek ebben a témakörben kutatások, egyesíteni kellene azokat a Vajdaságban folyó kutatásokkal, esetleg a legfontosabb dokumentumok digitalizálásával és egységesítésével a két kutatást közelebb hozhatnánk egymáshoz. Van itt még egy lényeges kérdés: ami a kutatókra vonatkozik. A most működő vajdasági kutatócsoport majdnem mindegyike levéltáros, akik a saját levéltárukban kutatnak, de a történészek körében nincs érdeklődés e téma iránt. Belgrádban van egy lelkes fiatal történészcsoport, akik külön-külön egy-egy témakörben kutatnak, pl. Dr. Srđan Cvetković11 a kommunizmus áldozatait kutatja, két könyve is megjelent ebben a témakörben, Zoran Janjetović12 a német kissebség kérdésével foglalkozik, ebbe a témakörbe beletartoznak az 1944 végén a német lakosság számára létrehozott gyűjtőtáborok is. Az Akadémiai Vegyes Bizottság Szerb Tagozatának tagjainak többsége történész, de egy-két 11
Dr Srđan Cvetković: Između srpa i črkića – Represija u Srbiji 1944-1953. (Institut za savremenu istoriju, 2006), Između srpa i čekića 2 – politička represija u Srbiji 1953-1985. (Službeni glasnik 2011) 12 Dr Zoran Janjetović: Between Hitler and Tito. The Disapearance of the Vojvodina Germans, Belgrade (izdanje autora) 2000 (2nd ed. 2005), Nemci u Vojvodini, Beograd (Institut za noviju istoriju Srbije) 2009.
8
kivételével eddig egyik se kapcsolódott be igazából a kutatásokba. Fiatal történészeket kellene bekapcsolni, akiknek a diplomamunkájuk, vagy szakdolgozatuk épülne erre a témára. A kutatások még eltarthatnak néhány évig, rengeteg az irat, amit át kell nézni, fel kell dolgozni, azonban azt már leszögezhetjük, hogy a legfontosabb az, megindult egy folyamat, melyet már leállítani nem lehet, (lassítani igen), de előbb vagy utóbb a történelemnek ez a része is beépül a köztudatba, bekerül a tankönyvekbe. A kutatás nemzetközi visszhangja is elég jó. A szomszédos országok hasonló bizottságaival a Sírfeltáró bizottság kapcsolatba lépett, és tervbe vettek egy közös nagy projekt megvalósítását,13 egy egységes adatbázis létrehozását a horvátországi, szlovéniai és a szerbiai áldozatok neveivel. A kutatással egy időben a Szerb Kormány két törvényt is megszavazott, az egyik az áldozatok rehabilitációjára vonatkozik, a másik a vagyon visszaszármaztatásra és kárpótlásra. Mindkettő esetében támaszkodni lehet az eddigi kutatási eredményekre. Összegezés Az 1941-48-as időszak történelmi tényeinek tisztázására létrehozott bizottságok munkája e térségben az utóbbi idők egyik legjelentősebb vállalkozása, mert mindaddig még nem tisztázódnak a múltbéli események, addig mindig kiinduló pontjai lehetnek különböző konfliktusoknak. A múltat le kell tisztázni, a halottakat el kell temetni mind két oldalon, igazságot kell szolgáltatni nekik, ez az egyik feltétele a történelmi megbékélésnek e soknemzetiségű vidéken.
13
http://www.blic.rs/Vesti/Tema-Dana/328690/Zajednicki-popis-zrtava-Drugog-svetskog-rata
