Nagy Attila Tibor
A szerbiai elnökválasztás és politika 2008 elején
Boris Tadić demokrata és Tomislav Nikolić radikális párti elnökjelölt közti döntés többet jelent annál, mint a két aspiráns közötti választás. Az elnökválasztás - hallhattuk a két forduló között - valójában két értékvilág közötti népszavazássá alakul át Szerbiában. Eldől, hogy az előbbi, hivatalban lévő elnök győzelmével az ország folytatja-e az Európához való csatlakozás útját vagy pedig a nemzetközi elszigetelődést, esetleg az oroszbarát politikát választja Nikolić megválasztásával. 1 Elemzésünkben az elnökválasztás tétjét, a választási kampány előzményeit és lefolyását mutatjuk be. Megvizsgáljuk, hogy a szerbiai politikának milyen, a nyugat-európai trendektől alapvetően eltérő sajátosságai vannak. Elemzésünkben különösen nagy hangsúlyt helyezünk a szerb elnökválasztás után történt közéleti eseményekre, vagyis Koszovó függetlenségének 2008. február 17-i kikiáltására és a rendkívüli parlamenti választások kiírására. Dinamikus patthelyzet A szerbiai politika legfontosabb sajátossága, hogy a mai napig nem sikerült megfelelően feldolgoznia Slobodan Milošević uralmának (1986-2000) következményeit 2 . Röviden összegezve: ekkor bomlott fel a titói Jugoszlávia, és zajlott le a három délszláv háború ’91 ’95 között. Az ország hosszú évekre gazdasági blokád és nemzetközi elszigetelődés alá került. A ’99-es NATO bombázások után Szerbia de facto elvesztette szuverenitását Koszovó felett, miután az a nemzetközi erők felügyelete alá került (UMNIK, KFOR). Történelmileg rövid időszak alatt kevés országgal történik ilyen sok megrázó, sorsfordító esemény, amely a politikai élettől a gazdaságon át jelentős mértékben kihat az emberek gondolkodására. Ráadásul az elmúlt évszázadokban az ország sorsának alakulása jelentősen eltért az európai fősodortól, ezért hibát követ el az, aki pusztán nyugat-európai szemmel és elemzési módszerekkel próbálja az ottani folyamatokat megérteni. A 2000 október 5-én történt fordulat, a Milošević-korszak utáni időszak, mindenesetre vegyes eredményeket hozott a szerbiai választóközönség számára. Az Európai Unióhoz való 1
A nemzetközi sajtót figyelő polgár könnyen juthatott effajta következtetésre, hiszen sok újság, elektronikus hírközlő eszköz állította be így a szerbiai elnökválasztás tétjét. Így például a CNN amerikai hírtelevízió az első forduló másnapján Tadićot nyugat - és európabarát, Nikolićot meg oroszbarát, keményvonalas és nacionalista jelöltként aposztrofálta, aki Slobodan Milošević szövetségese volt. A Balkán ügyeiben esetleg kevésbé járatos nyugat-európai, vagy amerikai polgár szinte már tudja is, kinek a győzelméért kell drukkolnia. CNN Today, 2008. január 21. 2 Slobodan Milošević a Szerb Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának 1987. szeptember végi ülésén vette át az irányítást Szerbia - akkor még tagköztársaság - felett (ez volt a nevezetes 9. ülés). Ugyanakkor már 1986 májusában megválasztották a Szerb KSZ KB Elnökségének elnökévé, formálisan tehát innen datálhatjuk vezetésének kezdetét.
-1-
csatlakozási folyamat a vártnál is lasssabban haladt (miközben a balkáni ország három szomszédja - Magyarország, Románia és Bulgária - időközben csatlakozott az Unióhoz). A munkanélküliség továbbra is jelentős maradt, bár a gazdaság növekedése évek óta tartósnak ígérkezik. Koszovó kérdésében nem sikerült a szerb politikának előrébb jutnia, amennyiben 2000 óta egyik kormánynak sem sikerült elérnie azt a célt, hogy Szerbia visszanyerhesse fennhatóságát az egykori szerbiai tartomány felett. Ez az egyik oka annak, hogy a Milošević-korszak megítélése Szerbiában nem egyöntetűen negatív a szerb választók szemében, hiszen a bukását követő nyolc év még nem tudta egyértelműen bebizonyítani sok ember számára, hogy jobbakk és hatékonyabbak az új politikai rendszer keretei. Az akkori uralkodó megítélés szerint a szerbek igazságos háborút folytatttak az '90-es évek első felében, hiszen olyan területekért vívtak harcot, ahol többségében szerbek éltek. Ami pedig az európai köztudatban egyáltalán nem szerepel: a szerb értelmiség egy része a '80-as években úgy érezte, hogy Szerbia közjogilag hátrányba került a szocialista Jugoszláviában a '70-es évek elején végrehajtott alkotmánymódosítások miatt a többi tagköztársasághoz képest, és Miloević ezt az igazságtalanságot kívánta orvosolni. Nem témája az írásnak ezen megközelítés megalapozottságának elemzése, de ezen tényezők miatt nem tekinthető véletlennek, hogy a megbukott Milošević-rendszernek még mindig sok híve maradt. 3 Szerbiában az egyik legfontosabb politikai törésvonal tehát a Milošević-rendszerhez fűződő viszonyulás, a tipikus ideológiai törésvonalak - liberális, konzervatív, szociáldemokrata stb. ebben az országban kisebb szerepet játszanak. A '90-es évek következmények viszont annnyira máig hatóak, hogy ezt a kérdést a legújabb politikai megmérettetésen sem kerülhették el a pártok, amelyeket három fő csoporta osztunk: A csoport : a Milošević-rendszerrel legkövetkezetesebben szembenálló demokratikus blokk, melynek tagjai aktívan részt vettek Milošević megbuktatásában. Ennek fő ereje a Boris Tadić vezette DS ( Demokrata Párt), amely hatvanöt képviselői hellyel rendelkezik a 2007-es választások óta a kétszázötven tagú szerbiai képviselőházban. Ide sorolható a Čedomir Jovanović vezette liberális LDP tizenöt mandátummal és a Mlađan Dinkić vezette technokrata G17, tizenkilenc mandátummal. B csoport: mostanra „népi koalíciónak” nevezték el magukat e tömörülés tagjai. Ezek: a Vojislav Koštunica miniszterelnök vezette a DSS (Szerbiai Demokrata Párt) és a vele szoros kapcsolatot ápoló kisebb párt, az Új Szerbia közösen negyvenhét mandátummal rendelkeznek, vezéralakjuk Koštunica is fontos szerepet vállalt a 2000-es fordulatban (ő volt Milošević ellenfele az akkkori elnökválasztáson). Attitűdje már korántsem egyértelműen elutasító a Milošević-rendszerhez, retorikája Koszovó ügyében még közelebb is áll hozzá, mint a DSéhez.
3
Milošević politikáját Tomislav Nikolić híveinek mintegy fele és a többi pártból néhány százaléknyi szavazó még ma is támogatja. Figyelembe véve a választások eredményeit, ez kb. egymillió embert jelent, azaz az összes szerbiai választásra jogosult személy majdnem hatodát. Lásd a CESID 2007 decemberi elemzésében: Istraživanje javnog menja Srbije, zima 2007/2008 godine. Socijalni i političke milje predsedničkih izbora, 31.o. (Szerbia közvéleményének vizsgálata, az elnökválasztások társadalmi és politikai légköre 2007/2008 telén)
-2-
C csoport : ezen blokk Milošević politikájának folytatója. A legtöbb parlamenti mandátummal (nyolcvanegy) bíró pártnak, a Tomislav Nikolić elnökhelyettes vezette Szerb Radikális Pártnak (SRS) sikerült azt a politikát számos elemmel kiegészítenie, azaz saját imázst kialakítania az elmúlt nyolc évben. A tizenhat parlamenti hellyel rendelkező Szerbiai Szocialista Pártnak (SSP) ez nem sikerült, teljesen az egykori elnöke, Milošević árnyékában maradt, mondanivalója ráadásul erőtlen és jellegtelen is. Az A és a B csoportot alkotó erőket sokáig egy táborba sorolták, hiszen mindkét blokk amellett tette le voksát, hogy Szerbiát új, demokratikus útra kell terelni.A két fő politikai párt, a DS és a DSS viszonya azonban annyira megromlott az évek során, hogy útjaik különváltak. 4 . Az mindenestre látható, hogy egyik csoport sem képes arra, hogy önmagában kormányt alakítson, ezért a szerbiai politikát lassan egy évtizede dinamikus patthelyzetként lehet a leginkább jellemezni. Ezen a politikai jellegzetességen a tavalyi parlamenti választások sem változtattak. A startpisztoly eldördülte előtt A DS, DSS, G17-ből álló második Koštunica - kabinet 2007. május 15-i megalakulása utáni viszonylagos harmóniát megzavarta az a nagy hevességgel kirobbant vita az elnökválasztás időpontjáról. Szerbiában 2006 október végén népszavazáson fogadták el az új alkotmányt, majd az alkotmánytörvényeket, melyek előírták az elnökválasztás megtartását. Csakhogy 2007 őszén javában folytak az EU-s trojka Koszovóval kapcsolatos tárgyalásai, s lehetett sejteni, hogy azoknak előre bejelentett határnapja- 2007. december 10.- után – Koszovó vezetése legfeljebb egy -két hónapot hajlandó várni a függetlenség kikiáltásával. A koszovói kormány ebből nem is csinált titkot, önbizalma a mind kedvezőbb nemzetközi széljárás okán egyre jobban nőtt. Abból, hogy Ahtisaari terv 5 Koszovónak egy nemzetközileg felügyelt függetlenséget javasolt, lehetett tudni, hogy a szerb diplomácia minden olyan törekvése kudarcot vallott, hogy valamilyen formában Szerbia területén lehessen tartani ezt az egykori tartományt. De akinek esetleg még ezután is maradt volna illúziója, mely szerint meg lehet akadályozni Koszovó függetlenségének kikáltását, az keserűen ráébredt a valós helyzetre 2007 június elején, amikor is George Bush amerikai elnök egyértelműen Koszovó függetlensége mellett foglalt állást, s azt is világossá tette, hogy erre hamarosan sort is kell keríteni. December 10. után tehát már nem az volt a kérdés, hogy kikiáltják-e Koszovó függetlenségét, hanem az, hogy mikor. Erre a pillanatra a szerb közvélemény azonban nem volt kellőképpen felkészülve, de felkészítve sem. Az utóbbi években a szerb politikusok és a tömegtájékoztatási eszközök 4
Így már nem is csoda, hogy a 2007-es januári választások után csak öt hónapos kötélhúzás után sikerült a DS-nek a DSS-el megállapodnia a kormánykoalíció létrehozásában. Zoran Đinđić kormányzása idején (20002003) a két párt kapcsolata elmérgesedett, egyik félnek sincs tehát jó tapasztalata a másikkal való kormányzati együttműködésről. 5 Report of the Special Envoy of the Secretary-General on Koszovó’s future status. 07-27223. 2007. március 26.
-3-
jelentős része azt sugallta a közvéleménynek, hogy van esély Koszovó függetlenségének megakadályozására. Csak nagyon kevesen vállalták annak beismerését, hogy Szerbia hosszabb távon képtelen megakadályozni a kosovói albán közösség függetlenedési törekvéseit. 6 Most viszont, hogy egyre közeledett december 10., a pártok számára az lett a fontos, hogy miként szembesítsék választóikat az új helyzettel. A demokraták az elnökválasztás mielőbbi kiírása mellett kardoskodtak, tartva attól, hogy annak minél későbbi időpontja Koszovó függetlenségének kikiáltása utánra esik, azaz pártjukhoz tartozó hivatalban lévő államfőnek ezzel a nemzeti traumával a hátán kellene felvenni a harcot az elnökválasztási küzdelemben. A nyilvánosság előtt természetesen nem erre, hanem az alkotmány általuk helyesnek vélt értelmezésére hivatkoztak, mely szerint még az év vége előtt meg kell tartani a választásokat. A kormánykoalíció másik pártja, a DSS ezzel szemben korántsem sietett volna az elnökválasztás kiírásával, mert meg kívánta nehezíteni a DS helyzetét az elnökválasztási kampányban. Pár hetes nyilvánosság előtti szóváltás után a kormánykoalíció pártjai november elején megállapodtak abban, hogy az elnökválasztást december 10. után kell kiírni. A szkupstina demokrata párti elnöke ezt meg is tette, így az első fordulóra január 20-én került sor. A nyugati hatalmak eközben csendben elérték a kosovói albán vezetésnél, hogy a függetlenség kikiáltásával várják meg a szerbiai elnökválasztások eredményét,így Boris Tadić viszonylag nyugodtan indulhatott neki a megmérettetésnek, már csak azért is, mert évek óta ő volt az ország legnépszerűbb politikusa. A szerbiai köztársasági elnök alkotmányjogi státusza Bár a köztársasági elnök Szerbiában a választópolgárok közvetlen szavazatával nyeri el a tisztségét, hatásköre szűkre szabott. 7 Képviseli az államot bel-és külföldön .Javaslatot tesz a miniszterelnök személyére a Népképviselőháznak, kinevezi a nagyköveteket. Rendelet útján kihirdeti a törvényeket, egyet nem értése esetén joga van a törvényt visszaküldenie a 6
Ezen kevesek közé tartozik Čedomir Jovanović. Kertelés nélkül kimondta, hogy december 10. után hamarosan sor kerül Koszovó függetlenségének elismerésére. Hibának nevezte az Ahtisaari-terv szerb részről történő elutasítását. „Követelni fogjuk mindazon személyek lemondását, akik a tárgyalásokat vezetteék(a Kosovóval kapcsolatos tárgyalásokat-szerző), mert ők azok, akik Milošević után megfosztották Szerbiát Koszovó feletti uralmától és ezzel veszélybe sodorták a szerbek Kosovóban való maradását”. Politika, 2007. november 11. www.politika.co.yu Egy másik, hasonló nyilatkozat Boris Tadićtól másfél évvel korábbról: „Már többször elmondtam, nagyon valószínű, hogy Koszovó független lesz. Ezt minden polgár tudja és nekem nincs arra jogom, hogy lenézzem őket, hogy megfosszam őket azon joguktól, hogy tisztában legyenek a valós helyzettel, de az utolsó pillanatig harcolni fogok azért, hogy ez ne következzen be”. Ugyanakkor Vojislav Koštunica kormányfő kizárta annak lehetőségét, hogy az albánoknak két államuk legyen, méghozzá az egyik pont Szerbia területén. Utalva arra, hogy a szerb lakosság nemrég referendumon fogadta el az alkotmányt, amelynek praeambula kimondja Koszovó Szerbiához való tartozását, kifejtette: „Ezzel a döntéssel a nép azt a világos üzenetet küldte a világnak, hogy Szerbia soha nem adja fel Kosovót”. A szerb államfő mindenesetre későbbi nyilatkozataiban gondosan elkerülte, hogy emlékeztesse a szerb közvéleményt Koszovó függetlenségének elkerülhetetlenségére. www.b92.net, 2006.december 11. 7 A szerb megoldás ezzel szembemegy a francia alkotmányos modellel, ahol a nép által választott elnöknek széles hatáskörei vannak, jobban hasonlít az osztrák berendezkedésre. A szerb elnök megválasztásának módja a legtöbb európai országétól mindenképpen különbözik, mert a legtöbb helyen a törvényhozás választja meg az államfőt. A szerbiai köztársasági elnök hatáskörét Szerbia Köztársaság Alkotmányának 111.-121. szakaszai szabályozzák. Lásd: Ustav Republike Srbije, 2006
-4-
törvényhozásnak, ám ha azt a szkupstina ismételten megerősíti, azt már köteles aláírni. Még olyan –kissé szokatlan- intézkedést is bevezet az alaptörvény, hogy amennyiben az elnök az előírt időn (15 nap, sürgősségi esetén 7) belül elmulasztaná a törvény rendeleti úton való kihirdetését, akkor azt a népképviselőház elnöke teszi meg. Nem pusztán protokolláris ugyanakkor a szerb elnök funkciója sem, mert ő a hadsereg főparancsnoka, e hatáskör magában foglalja a tisztek kinevezési és felmentési jogát. A szerbiai elnök alkotmányjogi pozíciója önmagában nem indokolta volna azt a-különösen a két forduló közötti-heves küzdelmet, amikor már csak két elnökjelölt maradt versenyben. Indokolta ellenben a választásnak közvetlen mivolta, a pártok két választás között is felmérhetik támogatottságukat. A mindenkori kormányfőnek nem mindegy, ki tölti be az államfői poszot, mert külpolitika megjelenítésében van mozgástere az államfőnek, a törvények sorozatos visszaküldésével képes lassítani a törvényhozás munkáját, s mint a nyilvánosság előtt sokat szereplő közjogi méltoságnak arra is van lehetősége, hogy kritizálja a kormány tevékenységét. Utóbbival Tadić élt is, amikor többször kifogásolta első ciklusa idején(2004-08), hogy a Koštunica-kormány nem tesz eleget a Hágai Nemzetközi Törvényszék által leginkább keresett személyek,Ratko Mladić és Radovan Karadžić kézre kerítése érdekében. Államfői pozícióját még saját pártja népszerűsítésére is felhasználta olykor, amelynek-vitatható módon- elnöke maradt és az a mai napig. 8 A szűk elnöki hatáskörnek a kampányra nézve volt olyan konzekvenciája, hogy a jelölteknek óvatosan kellett bánni a konkrét ígéretekkel, mert azok tényleges keresztülvitelére az alkotmány csak nagyon kicsiny mozgásteret ad a köztársasági elnöknek. 9 Az elnökválasztási kampány Amikor 2008 január elején megkezdődött az igazi kampány, már akkor lehetett tudni a közvéleménykutatások adatai alapján, hogy igazából két jelöltnek van esélye a győzelemre: az egyikük Boris Tadić hivatalban lévő államfő, a DS elnöke , a másik az SRS elnökhelyettese, Tomislav Nikolić volt.
8
Szerbia Alkotmányának 115. szakasza szerint: „A köztársasági elnök nem láthat el más közéleti tisztséget vagy kereső foglalkozást.” Márpedig egy pártelnöki tisztség betöltését nehezen lehetne másnak, mint közéleti tisztségnek minősíteni. Furcsa módon, Tadićnak a most idézett rendelkezéssel összhangba nem hozható magatartását ellenfelei még a kampányban sem vetették szemére. 9 A radikális párti elnökjelöltnek, Nikolićnak sikerült is belesétálnia ebbe a csapdába, amikor is korrupció elleni harcot, ingyenes oktatást és egészségügyet ígért. Az egyik napilap munkatársai szembesítették is a politikust azzal, hogy ezeket az ígéreteket egy elnök nem tudja betartani. Idézzünk a beszélgetésből. „- Mindezen ügyek a kormány hatáskörébe tartoznak, ezért demagógiának tűnik, amikor Ön ezeket emlegeti a kampányában. Tomislav Nikolić: Rendben, csakhogy a korábbi választásokon én nem ígértem ám 500 ezer új munkahelyet, mint Tadić... Vagy talán azt hiszik,hogy a bűnözés elleni harccal ne foglalkozzon a köztársasági elnök? -Mit akar Ön tenni ez ügyben? Tomislav Nikolić: Felszólítom majd a rendőrséget, az ügyészséget és a bíróságot, hogy tegye a dolgát. ” Politika, 2008.január 16.
-5-
Bár rajtuk kívül még heten szálltak ringbe, de egyikük sem rendelkezett akkora támogatottsággal, sem pedig olyan karizmával vagy valamelyik nagy párt támogatásával a háttérben, amivel komolyan veszélyeztette volna a két esélyes pozícióit. Elvileg a DSS lehetett volna még az a párt, amelyik –lévén a szerbiai parlament harmadik legerősebb frakciója- állíthatott volna saját jelöltet. A pártban Koštunica mellett az elmúlt években nem tűnt felszínre olyan politikus, aki széles körben ismert és elfogadott lett volna. Ráadásul a DSS-nek rossz tapasztalatai voltak annak kapcsán, amikor pont egy ilyen jelöltet próbált az elnökválasztási kampányba küldeni: 2004-ben Dragan Maršićanin már az első fordulóban megbukott. A kiváló taktikai képességekkel rendelkező Koštunica ezért jobbnak látta, hogy ha nem a saját pártja, hanem kisebb szövetségese, az Új Szerbia (NS) állít jelöltet. Velimir Ilić közlekedési miniszter így persze az esélytelenek nyugalmával indulhatott neki a harcba, több okból is. A politikus rossz kommunikációs képességekkel rendelkezik, pártját alig lehet megkülönböztetni a DSS-től(azzal közös frakciót alkot a szkupstinában), ráadásul miniszteri tekintélyét megtépázta a Horgoš-Požega autópálya koncessziós szerződése körüli, hónapokkal korábban kirobbant botrány. A kormányfő valószínűleg azzal számolhatott, hogy a két forduló között királycsinálói szerepbe kerülhet azzal, hogy a két állva maradt jelölt közül kinek a támogatására buzdítja majd Velimir Ilić szavazóit és a DSS támogatóit. Ez a taktika 2007-ben a képviselőházi választások után sikeres volt, mert a DS hiába szerzett több mandátumot, a DSS nélkül nem tudott kormányt alakítani, és még abba is kénytelen volt belegyezni, hogy Koštunica maradjon a kormányfő, kinek pártja a radikálisokkal való együttműködés kilátásba helyezésével szorította sarokba a demokratákat. A többi jelölt választásokon való indulása is inkább taktikai jellegű lehetett. A szocialisták jelöltje, Milutin Mrkonjić a szociális igazságosságot és Kosovó megtartását célul tűző programmal nemigen tudta magát megkülönböztetni a radikálisok jelöltjétől, aki mindezt –a legnagyobb párttal a háta mögött-jóval látványosabban tudta megjeleníteni. Hasonló volt a problémája a liberális demokraták jelöltjének, Čedomir Jovanovićnak is, csak persze a DS-től lehetett nehezen megkülönböztetni őt és a programját. A fő különbség annyi volt, hogy Jovanović keményen bírálta Koštunica politikáját és már jó ideje síkra szállt amellett, hogy Szerbiának tudomásul kell majd vennie Koszovó függetlenségét, és az ottani szerb kisebbség jogainak megvédésére kell koncentrálnia. A magyar pártok közös jelöltjének, Pásztor Istvánnak a szerepeltetése annak a megmérettetése volt, van-e még jövője az etnikai alapon való politizálásnak, illetve az eddig szemben álló magyar szervezetek összefogását honorálják-e a magyar nemzetiségű választók. A továbbiakban a két fő rivális, Boris Tadić és Tomislav Nikolić kampányát elemzzük részletesebben: Az elnökválasztási kampánynak három fő témája volt: Koszovó, az Európai Unióhoz való csatlakozás, és –különösen az első forduló után- a Milošević-korszak megítélése. A gazdasági kérdések háttérbe szorultak illetve nagy általánosságban mozogtak, amennyiben mindkét jelölt az emberek jólétének előmozdítását, munkahelyteremtést állította középpontba. Egyikük sem jött elő konkrét intézkedési programmal, mert-ahogy utaltunk rá- a szerbiai alkotmány által az államfőnek adott szűkös mozgástér miatt ezt nem is igen tehették meg annak kockáztatása nélkül, hogy a demagógia vádja érje őket.
-6-
Ezen ügyek megválasztása logikus volt, mert alkalmasak voltak a szerbiai választók figyelmének a felkeltésére. Ezt bizonyítja, hogy az átlagnál magasabb volt a részvétel már az első fordulóban (61%), ami a második fordulóban 67%-ra ment föl. 10 Ami Koszovót illeti: a téma már több mint harminc éve a szerb politika egyik központi kérdése volt, és a politikai erők igyekeztek is a saját hasznukra felhasználni ezt a témát. A szerb közgondolkodásban Kosovónak nagy szerepe van. Nemcsak a történelmi múlt miatt, de a kulturális-irodalmi kötődése is nagy a szerbségnek ehhez a területhez. Pl. a Koszovóról szóló hazafias dalokkal ki lehetett váltani emóciókat sok emberből. Koszovó függetlenségének közelgő kikiáltása igen aktuálissá tette is tette ezt a kérdést, a kampánystábok joggal vélhették úgy, hogy ezt nem kerülhetik meg. Tadić és Nikolić alapvetően ugyanazon az állásponton volt, s ebben –az LDP kivételévelegyetértettek a parlamenti pártok. Eszerint Koszovó- ahogy azt a szerbiai alkotmány is előírjaSzerbia elválaszthatatlan része. Éppen ezért biztosítani kell, hogy Szerbia visszanyerhesse felette szuverenitását, még ha a többségi albánoknak jelentős belső önkormányzatot kell adni. 11 A kampányban nem mulasztottak el hivatkozni az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1999-ben meghozott, 1244-es számú határozatára, mely szerintük biztosította Szerbia szuverenitását Koszovó felett. 12 Különbség akkor következett be a felek álláspontjában, amikor kiderült, hogy az EU missziót kíván küldeni Koszovó területére. Ezt Vojislav Koštunica kormányfő Szerbia szuverenitásának durva megsértéseként fogta fel, és javasolta, hogy ebben az esetben ne lépjen életbe Szerbia és az EU képviselői által még 2007. november 18-án parafált stabilitási és csatlakozási egyezmény. Véleményét osztotta a radikálisok jelöltje, ellenben a DS és Tadić következetesen ellenezte Koszovó és az EU-egyezmény ilyetén való összekapcsolását. Ebből a vitából pár nappal az elnökválasztás után kormányválság robbant ki, ami később a kormánykoalíció felbomlásához vezetett. A másik kampánytémában, az EU-csatlakozás ügyében Boris Tadićnak sikerült a kezdeményezést átvennie. A szerbiai közvélemény döntő többsége évek óta a csatlakozás híve volt, s éppen ezért a demokratáknak az elnökválasztás idején azon választópolgárok lettek a célcsoportjai, akik az Európai Unióhoz való csatlakozást óhajtották. A hivatalban lévő államfő ezt emelte kampánya középpontjába. Megkönnyítette dolgát, hogy az elmúlt években számtalanszor kiállt az ország euróatlanti integrációja mellett (a szerb tévénéző láthatta őt a csatlakozási egyezmény tavaly novemberi parafálási ceremóniájánál). Pártja-ezzel 10
Bár a szavazók az életszínvonal emelését tartották a legfontosabb kérdésnek, de nem sokkal utána következettötödikként a sorban -.-Koszovó ügye, amit a választók 21%-a tartott legjelentősebb ügynek, az EU csatlakozást csak 14%. Istraživanje javnog menja Srbije, zima 2007/2008 godine. Socijalni i političke milje predsedničkih izbora, 6.o. 11 Ez volt még a Vuk Drašković szerb-montenegrói külügyminiszter által 2005-ben meghonosított „Többet, mint autonómiát, kevesebbet, mint függetlenséget” formula. Ehhez a szerb tárgyalódelegáció mindvégig ragaszkodott, függetlenül attól, hogy a kosovói albán vezetők ebbe nem kívántak sosem belemenni és az idő múlásával mind több külföldi hatalom utasította el a szerb pozíciót. 12 Kevés olyan ENSZ BT-határozat van, amelyre oly sokat hivatkoztak volna hosszú éveken át, mint az 1244-es, ahogy az Szerbiában történt. Nem témája az elemzésnek annak vizsgálata, helytálló-e a szerb interpretáció, de az 1. és a 2. számú függelékek értelmezése alapján a szerb álláspont nem igazolható egyértelműen. Resolution 1244 (1999) .Security Council, United Nations.
-7-
sszhangban- olyan képet alakított ki magáról, hogy ő tette a legtöbbet Szerbia uniós csatlakozásáért, azaz az ország felzárkóztatásáért. A kormány miniszterelnök-helyettese, a demokrata párti Božidar Đelić felügyeli az uniós ügyeket, gyakran megszólal a nyilvánosság előtt ebben a kérdésben. Mindez segítette Boris Tadićot olyan jelöltként hitelesen eladni, aki a leginkább alkalmas arra, hogy segítsen az EU-ba vinni az országot. „Az EU tagságra való jelentkezés gyakorlatilag a jobb életre, a magasabb életszínvonalra való jelentkezés. Szerbiának az EU-hoz való csatlakozása erősíti hazánkat, és csak egy erős Szerbia képes megvédeni érdekeit Koszovó ügyében”- hangoztatta Tadić, aki ezzel vonzónak tűnő módón összekapcsolta ezt a két fontos témát. 13 Fő ellenfele, Nikolić nehezebb helyzetben volt. Ő ugyanis nem foglalt egyértelműen állást erről a kérdésről.Korábban a pártnak egyértelműen EU-ellenes beállítódása volt, ezt bizonyítja az is, hogy a párt újságjában , a Velika Srbijában több ízben Uniót keményen kritizáló írás jelent meg. 14 Másrészt a párt Koszovó kérdését fontosabbnak tartotta az uniós ügynél. Csakhogy a radikális jelöltnek szembesülnie kellett azzal, hogy ellenfele nagy súlyt helyez erre a témára, így –tekintettel a választók nagy részének EU-pártiságára -a radikálisok tompítottak EU-ellenes irányvonalukon. Ezt úgy kellett tenni, hogy az euroszkeptikus szavazókat se tántorítsák el a párttól. Nikolić biztosította őket, hogy ő is euroszkeptikus maradt..15 Az EU-hoz való viszonyulás kérdésében egymással nem szinkronizáló üzenetek különösen az első forduló után bosszulták meg magukat. A 2008.január 20-án tartott első fordulója papírformaeredményt hozott ki. 16 Mivel az A és a B csoport –az egykori demokratikus blokk-szavazatai jobban meg voltak osztódva mint a C csoporté, várható volt, hogy a radikálisok jelöltje kerül az első helyre. De ez négy évvel ezelőtt sem hozta meg neki a végső győzelmet, így Boris Tadićnak minden esélye megvolt arra, hogy most is diadalmaskodni tudjon. Boris Tadić győzelme Döntővé vált, melyik jelölt képes a második fordulóba be nem jutott jelöltek szavazóit maga mellé állítania illetve új szavazókat mozgósítania. Nikolić a szocialisták szavazóinak még a felét sem tudta magának megnyerni, sokan közülük (46%) a második fordulótól való távolmaradást fontolgatták. Számított még a DSS és az NS szavazótáborára, ám annak kevesebb mint a fele kívánt a radikálisok jelöltjére szavazni.Ezt magyarázza az, hogy ezen két párt politikája a 2000-es évek elején inkább Tadić pártjáéhoz állt közelebb, mint a radikálisokéhoz, még ha az utóbbi időben megfigyelhető is volt közeledés a DSS és az SRS között. Tadić ellenben számíthatott a DSS szavazóinak huszonhárom százalékára, míg Nikolić csak tizenöt százalékában reménykedhetett. Ez azért is volt bizatató, mert nem sokkal a második 13
www.b92.net, 2008. január 8. Velika Srbija, 2760. sz. 2007. január. A 45.-47. oldalon hosszan értekeznek az EU hátrányairól, pl arról, hogy a tagállamoknak fel kell adniuk szuverenitásukat. 15 Politika, 2008. január 16. 16 Tomislav Nikolić a szavazatok 39.99%-át (1.646.172), Boris Tadić 35.39%- át,(1.457.030), Velimir Ilić 7.43%-át(305.828), Milutim Mrkonjić 5.97%-át (245889.),Čedomir Jovanović 5.34%-ot(219.689), Pásztor István 2,26%-át (93039), Milanka Karić 0.98%-át (40332), Marijan Risticevic 0.45%-ot(18500) és Jugoslav Dobricanin 0.29%-át (11894) szerezte meg. 14
-8-
forduló előtt döntött úgy Koštunica vezette DSS, hogy nem támogatja egyik jelöltet sem. A hivatalos indok szerint a DS nem fogadta el a DSS által javasolt koalíciós szerződéskiegészítést (eszerint a párt akkor szólított fel volna fel Tadić támogatására, ha az támogatja az EU –misszió Kosovóba küldése ügyének a stabilitási egyezménnyel való összakapcsolását). A valódi ok inkább az lehetett, hogy –ahogy korábban utaltunk ráKoštunica szeretett volna ismét királycsinálói pozícióban lenni. A DS hagyományos szövetségese, a G17 szavazói leginkább a szerb elnökre kívánták adni voksukat, és ugyanez igaz az LDP-re is. 17 Ehhez jött még, hogy a következő napokban a kisebbségi pártok egymás után Tadić támogatására szólították fel híveiket, s-némi hezitálás után-így döntött a Pásztor Istvánt jelölő Magyar Koalíció is.Mivel utóbbi majdnem százezer szavazatot gyűjtött össze az első fordulóban, a szoros verseny miatt fontos volt, hajlandóak-e a magyar vezetők híveiket Tadić támogatására felszólítani. 18 Mivel már csak két jelölt maradt versenyben , látványosabban kiütközött, hogy Tadić jobb szónoki képeségekkel rendelkezik, mint ellenfele, fellépése dinamikusabb, Nikolićé pedig olykor enerváltnak tűnt. Tadićról kétszer annyi reklámfilmet, hirdetést mutattak be mint Nikolićról. 18 Mindkét jelölt tartott nagyszabású szabadtéri rendezvényeket. A radikálisokéin a hazafias érzések játszották a főszerepet; nemzeti dalokat adtak elő, fellépett egyik rendezvényükön a 2007-es Euróvízió győztese, Marija Šerifović énekesnő is. A demokraták rendezvényein az uniós mellett rengeteg nemzeti trikolórt lehetett látni, ezzel is ügyeltek arra, hogy külsőségekben is a szerb nemzeti érdekekért kiálló erőnek mutassák magukat, megakadályozva ezzel is azt, hogy a radikálisok kisajátítsák a nemzet, a haza fogalmát. Pár nappal az első forduló után Boris Tadić erőteljes negatív kampányba kezdett ellenfele ellen. 19 Új frontot nyitott: egyik fő üzenete az lett, hogy a radikálisok jelöltjének győzelme Szerbiát visszavezetné a '90-es évekbe. „Két út létezik: az egyik Szerbiát a fejlett országok felé viszi, a másik vissza az elszigeteltségbe, a viszálykodásba, a gazdasági hanyatlásba”fogalmazott. 20 Nikolićtyal folytatott, kampánycsend előtti TV vitában kijelentette, hogy a radikálisok politikája messzire vinné az országot Európától. Nikolić ekkor elkövette a döntő hibát: bizonygatni kezdte, hogy megválasztását az EU nem nézné rossz szemmel. Hozzátette, hogy semmi baja nincs az EU-val, feltéve, ha az nem akarja elszakítani az országtól Kosovót. Ezzel a megfogalmazással ellenfelének sikerült egy olyan kommunikációs mezőbe - ki képes hitelesebben képviselni az uniós csatlakozást terelnie a radikálisok jelöltjét,amelyben Nikolić-tekintettel pártja korábbi politikájára17
Istraživanje javnog menja Srbije, zima 2007/2008 godine. Socijalni i političke milje predsedničkih izbora II. A hezitálás oka az volt, hogy –bár a magyar pártok elvárták volna- Tadić nem tett nyilvános ígéretet a vajdasági magyar autonómiatervek támogatására. Be kellett érniük azzal, hogy a jelölt fontosnak tartotta a kisebbségi jogok szavatolását. Tulajdonképpen „jobb híján” döntöttek így a magyar kisebbségi vezetők, mert álláspontjuk szerint sokkal rosszabb szcenárió volna Tomislav Nikolić győzelme. 18 AGB Nielsen Media Research felmérése 19 A radikálisok panaszkodtak is a DS „piszkos kampánya” miatt, ugyanakkor ők a Velika Srbija egyik számában mintegy hatvan oldalon keresztül támadták Tadićot. Egy kis idézet: ” Tadić jelöltsége annak a politikának a folytatását jelenti, amelyik meg kíván semmisíteni mindent, ami érték Szerbiában-el kívánja feledtetni a nemzeti történelmünket és hagyományainkat, fel kívánja daraboltatni Szerbiát Koszovó és Metohija elszakításával, azokat a szerb hősöket akarja minden áron kiszolgáltatni Hágának, akik védték az államot és népüket a pogromtól, meg kívánja semmisíteni a legfontosabb nemzeti intézményeket, a honvédség rendszerét.” Velika Srbija, 2008 januárja, 3001. szám 20 Danas, 2008. január 20. www. danas. co. yu. www.b92.net, 2008.január 28. 18
-9-
vereségre volt ítélve. Tadićnak sikerült elérnie egyfelől, hogy az egyik legfontosabb kampánytémává tegye az EU-csatlakozást, másfelől elhitetni a választók többségével, hogy ő sikeresebben tudja elvégezni az ebből adódó feladatokat mint ellenfele. Pár nappal a kampánycsend előtt a szavazók negyvenhat százaléka gondolta, hogy Tadić képes bevinni az országot az Európai Unióba, Nikolićról mindössze tizenkilenc százaléka. Az EU kampánytéma azért is volt jó marketingfogás, mert képes volt összefogni Tadić szavazóbázisát, akik a magasabban iskolázottabbak, a fiatalok köréből kerültek ki(tehát az EU tagságból adódó lehetőségek kihasználására váró rétegek), de jók voltak az elnök pozíciói a nyugdíjasok körében is.Az eddigi szerb álláspont melletti kiállásával még azt is sikerült elérnie, hogy Koszovó ügyében a választók ugyanolyan arányban látták őt képesnek a nemzeti érdekek képviseletére mint ellenfelét. Nikolić a korrupció elleni harcban mutatkozott hitelesebbnek az ellenfelénél. 21 Nikolić pártjának külföldi elutasítottsága is versenyhátrányt jelentett számára. Riválisát tárgyalópartnerként fogadták az elmúlt években mind a nyugati, mind a keleti országokban. A NIS ötvenegy százalékos pakettjének az orosz Gazpromnak való eladásakor az államfő Moszkvában tartózkodott Putyin orosz elnök társaságában,korábban az orosz államfő még születésnapi üdvözletet is küldött neki. 22 A Szerb Radikális Párt ezzel szemben semmi olyan gesztust nem tudott felmutatni, hogy a Kreml kívánná jelöltje győzelmét.Az SRS külföldi megítélése nagyon rossz, mert még mindig rányomja politizálására a bélyegéta Hágában lévő Vojislav Šešelj egykori csetnikvajda, aki a nyugati világ által elítélt miloševići politika támogatója volt és formálisan még most is ő a párt vezetője. A második fordulóban, február 3-án Tadić a szavazatok 50,5 százalékát (2, 3 millió szavazat), Nikolić 47,9 százalékát szerezte meg (2. 180.000 szavazat). Különösen fölényesen győzött a demokraták jelöltje Vajdaság északi, magyaroklakta részein,általában véve is jobbnak bizonyult az ország északibb területein. Ellenfele délebbre, a radikálisok hagyományos területén, Közép-Szerbiában bizonyult jobbnak. Az elnökválasztás után Két héttel a választások után Szerbia deklaráltan is elvesztette Kosovót a függetlenségi nyilatkozat kihirdetésével. Az újraválasztott elnök és pártjának feladata az lesz, hogy a nagy frusztráltság ellenére hosszabb távon is képes legyen az uniós csatlakozás biztató példáját adni a lakosságnak, ellenkező esetben a radikálisok-a szocialistákkal vagy akár a DSS-el együtt- hatalomra juthatnak. Az elnökválasztás nem csak az európai-demokratikus vonalat felkínáló erők győzelmét bizonyította be, hanem azt is, hogy erősek maradtak az ezzel az iránnyal szemben álló vagy legalábbis szkeptikus pártok. A május 11-én sorra kerülő előrehozott választások választ adhatnak arra a kérdésre, hogy folytatódik-e az elnökválasztáson megfigyelhető tendencia.Annyi már most látszik, hogy a DSS és az SRS az elnökválasztás után tovább közeledett egymáshoz. Példa erre, hogy a Koszovó 21
Istraživanje javnog menja Srbije, zima 2007/2008 godine. Socijalni i političke milje predsedničkih izbora II. Tadić tehát támogatólag lépett fel a NIS részleges eladása ügyében, amellyel viszont az orosz érdekeket segítette. Ebből is látszik, hogy a sommásan Nyugat-barátnak elkönyvelt politikus nagyon is figyelemmel van arra, hogy a szerb politikának az orosz kapcsolatnak a múltban is a jelenben is fontos szerepe volt és ez a jövőben is így marad. 22
- 10 -
függetlenségének február 17-i kikiáltása után megtartott belgrádi, több száz ezer résztvevővel megtartott naggyűlésen egyaránt beszédet mondott a szerbiai demokraták és a radikálisok vezetője; Vojislav Koštunica és Tomislav Nikolić. Tartalmában és retorikájukban nem volt lényeges különbség felfedezhető az általuk elmondottakban, amennyiben mindketten hangsúlyozták: Szerbia nem nyugodhat bele Koszovó elvesztésébe. 23 További példa a közeledésre, hogy a Koštunica -kormány felbomlásának közvetlen előzménye éppen az volt, hogy a DSS egyetértett a radikálisok parlament elé terjesztett határozati javaslatával, amely az EU-val való szorosabb együttműködést Kosovónak Szerbia részeként való elismeréséhez kötötte. Az elnökválasztás légkörében benne volt ugyan, de nem adott nyíltan választ a szerbek számára meglehetősen brutális kérdésre: hajlandóak-e lemondani Koszovóról, elismerni annak függetlenségét és akkor - évek múltán talán - bekerülhetnek az Európai Unióba, vagy ismételten újabb hosszú időszakra marad ki az ország az integrációból. Aligha valószínű, hogy bekerülhet az EU-ba olyan ország, amelyik területi kiterjedése tisztázatlan, amennyiben annak alkotmánya Kosovót Szerbia részének tekinti, miközben annak állami entitását mind több külföldi hatalom ismeri el. Ha a választások után az uniós csatlakozást pártoló kormányzat is marad Szerbia élén, tudnia kell, hogy a Koszovóval kapcsolatos politika gyökeres megváltoztatása nélkül nincs esély bekerülni az Európai Unióba. Ellenkező esetben hiábavalóak lehetnek a csatlakozási törekvések, s ez esetben tovább erősödhet a hagyományoknak megfelelő oroszbarát politizálás a balkáni országban, akár úgy is, hogy az ország politikai vezetése letér az integrációs politika útjáról. Az elemzésben előforduló rövidítések: DS: Demokratska stranka =Demokrata Párt DSS: Demokratska stranka Srbije= Szerbiai Demokrata Párt NS: Nova Srbija=Új Szerbia SPS: Socijalistička partija Srbije=Szerbiai Szocialista Párt SRS: Srpska radikalna stranka= Szerb Radikális Párt
23
Részlet Vojislav Koštunica beszédéből: „Koszovó-ez Szerbia első neve.Koszovó Szerbiáé. Koszovó a szerb népé. Megsértettünk-e bármilyen isteni, emberi vagy európai törvényt? Mi mindig baráti jobbunkat nyújtottuk. Ám a cinikusok azt mondják:ez nem elég. Ők azt hangoztatják, ez akkor lesz elegendő, ha a szerbek belenyugszanak saját megaláztatásukba, és aláírják azt. Senki és soha nem fog felhatalmazást kapni a szerb néptől, hogy belemenjen egy ilyen tisztességtelen üzletbe!“ Részlet TomislavNikolić beszédéből: „Istenemre mondom, megígérem Önöknek: Nem fogok nyugodni addig, amíg Koszovó nem kerül Szerbia fennhatósága alá. Hitler sem volt képes elvenni Kosovót, erre a mai Hitlerek sem lesznek képesek.“ www.politika.co.yu, 2008.február 21. A demonstrációt a „Koszovó Szerbia!“ szlogen fémjelezte, ami nem pusztán az érzelmi hangulatba ad betekintést, hanem áthallásra is alkalmas. Az 1988-as „joghurtforradalom“ idején is ezzel a jelszóval mentek tüntetők ezrei, tízezrei mentek az utcára, elérve a Slobodan Milošević politikájával szembeni álló vajdasági tartományi párt -és állami vezetőség megbuktatását, azaz Milošević hatalmának további erősödését. Ennek a szlogennek a szerepeltetése-kimondva-kimondatlanul- a miloševići korszak Koszovóval való kapcsolatos politikájának utólagos legitimálására is alkalmas lehet, és arra is, hogy emocionálisan összefogja a radikálisok és a szerbiai demokraták szavazótáborát.
- 11 -
- 12 -
