AZ ÁRVÍZMEGELŐZÉS, AZ ÁRVÍZMENTESÍTÉS AZ ÁRVÍZVÉDEKEZÉS LEGJOBB GYAKORLATA

AZ ÁRVÍZMEGELŐZÉS, AZ ÁRVÍZMENTESÍTÉS ÉS AZ ÁRVÍZVÉDEKEZÉS LEGJOBB GYAKORLATA __________________________________________________________________________________

0. RÉSZ. ÖSSZEFOGLALÁS Az utóbbi árvizek miatt az Európai Unió (EU), Norvégia, Svájc és a tagjelölt országok vízigazgatóinak Koppenhágában, Dániában 2002. november 21-22-én tartott informális találkozója abban egyezett meg, hogy kezdeményezéssel él az árvizek előrejelzésére, megelőzésére és az árvízvédekezésre irányulóan. Egy Hollandia és Franciaország által vezetett szűk szerkesztőcsoport elkészítette az árvíz megelőzés, az árvízmentesítés és az árvízvédekezés ”legjobb gyakorlat dokumentumát” a víz-igazgatók következő, 2003. júniusában, Athénban tartandó találkozóján történő bemutatás céljából. A jelen “legjobb gyakorlat dokumentuma”, az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága (UN/ECE) “Irányelvek az árvizek fenntartható megelőzéséhez (2000)” c. dokumentum korszerűsítése. E dokumentum nem kőbe vésett, folyamatos frissítést és továbbfejlesztést igényel, ahogyan az alkalmazás és a tapasztalatok kialakulnak az Európai Unió országaiban és azokon kívül. Egyetértünk abban, hogy ezt a dokumentumot már a jelenlegi formájában a szélesebb nyilvánosság számára is elérhetővé kell tenni. “A legjobb gyakorlat dokumentuma” három részből áll. Az I. rész a leginkább alapvető elveket és megközelítéseket tartalmazza. A II. rész arra irányul, hogyan kell az alapelveket és a megközelítéseket a gyakorlatba ültetni. A következtetések levonását a III. rész tartalmazza. A fenntartható árvízmegelőzés, árvízmentesítés és árvízvédekezés fontosabb szempontjai a következők: (a) Az árvízi események a természeti folyamatok részét képezik. Árvizek eddig is voltak és a jövőben is lesznek. Amennyire lehetséges, a természeti folyamatokra gyakorolt emberi ráhatást meg kell fordítani, ki kell egyenlíteni, a jövőben pedig meg kell előzni. (b) Az árvízi stratégiának ki kell terjednie az egész vízgyűjtőre, és elő kell mozdítania a vízzel, a földterülettel és az ezekhez kapcsolódó erőforrásokkal kapcsolatos tevékenységek koordinált fejlesztését, kezelését és megőrzését. (c) Tekintetbe véve a fejlődést és a trendeket, a természeti kockázatok megközelítése paradigmaváltást tesz szükségessé. A veszély elleni defenzív tevékenységről át kell térni a kockázatkezelésre és az árvizekkel történő együttélésre szem előtt tartva, hogy az árvizek megelőzése nem korlátozódhat csak a gyakran előforduló árvízi eseményekre. A vízkárelhárítás ki kell terjedjen a ritka eseményekre is. (d) Tovább kell fejleszteni a határokon átnyúló erőfeszítéseket a folyókat kísérő árterületek helyreállítására azért, hogy a természetes vizes területek és árterek ismét alkalmassá váljanak a víz visszatartására és az árvízi hatások csökkentésére. (e) Az árterületek hasznosításakor alkalmazkodni kell a fennálló veszélyekhez. Megfelelő eszközöket és intézkedéseket kell kifejleszteni minden, az árvízzel kapcsolatos probléma kezeléséhez, beleértve az elöntést, a megemelkedő talajvízszinteket, a szennyvízrendszerek megzavarását, az eróziót, a hordalék-lerakódást, a földcsuszamlásokat, a jégzajlásokat és a szennyeződéseket. (f) Az árvízvédekezés és a nem-szerkezeti jellegű intézkedések potenciálisan a vízzel kapcsolatos problémák hatékonyabb és hosszabb távon fenntartható megoldásává válhatnak, és azokat elő kell mozdítani különösen az árvízi kockázatnak kitett emberek és javak sérülékenységének csökkentése érdekében. (g) A szerkezeti jellegű intézkedések (védművek) fontos elemek maradnak és azoknak elsődlegesen az emberi egészség és biztonság, továbbá az értékes javak és tulajdonok védelmét kell szolgálniuk. Szem előtt kell tartanunk, hogy az árvízmentesítés soha sem abszolút mértékű, és hamis biztonságérzetet kelthet. Figyelembe kell ezért venni a 2

megmaradó kockázat tönkremenetelt.

fogalmát,

beleértve

a

lehetséges

meghibásodást

és

(h) Az árvízi előrejelzés és a figyelmeztetés az árvízkárok sikeres csökkentésének egyik előfeltétele. Hatékonysága a felkészültség mértékétől és a megfelelő beavatkozástól függ. Ennek érdekében a felelős hatóságok kellő időben, megbízható árvízi figyelmeztetéseket, előrejelzéseket és tájékoztatást kell kiadjanak. (i) A riasztáshoz, a kimenekítéshez és a biztonsági intézkedésekhez szükséges sajátos felkészültséget minden szinten, ide értve a közvéleményt is, meg kell tervezni és ki kell alakítani, rendszeres és alapvető tájékoztatás, valamint folyamatos képzés fenntartásával. Megfelelő és időben adott tájékoztatással el kell érni, hogy az, aki elszenvedheti az árvízi események következményeit – ha lehetséges – alkalmassá váljon saját óvintézkedései megtételére az árvízkárok jelentős csökkentése érdekében. (j) Lényeges a szolidaritás: nem szabad a vízgazdálkodási problémákat egyik régióból a másikba áthelyezni. A megfelelő stratégia három lépésből áll: vízvisszatartás, -tározás és -elvezetés (először mindent meg kell tenni a csapadék helyszínen tartására, a fölös víz lokális tározására és csak ez után szabad hagyni a vizet a vízfolyásba ömleni). Az árvizek megelőzésének az elővigyázatosság elvén kell alapulnia. (k) Kártalanítási rendszert kell kidolgozni, amely segíti az árvízkatasztrófák áldozatait gazdasági alapjaik és életfeltételeik megfelelő időben történő helyreállításában. Tovább kell fejleszteni a magán- vagy társadalmi biztosítási rendszereket, illetve a szolidaritást erősítő állami támogatásokat. (l) Az elöntésnek kitett területeken megelőző óvintézkedéseket kell tenni az elöntéseknek a vízi- és szárazföldi ökoszisztémákra gyakorolt olyan kedvezőtlen hatásainak csökkentésére, mint amilyen a víz- és a talajszennyezés. Különbséget kell tenni az elöntések különböző fajtái és a problémákhoz járuló környezeti körülmények között. Így például jelentős különbségek vannak egyrészt a hegy- és dombvidéki területek hirtelen elöntései között, ahol a kockázat csökkentése az innovatív, kisléptékű megoldásokkal érhető el, másrészt pedig a síkvidéki elöntések között, ahol mind a riasztási periódus, mind az árvízi események tartóssága hosszabb, és ahol nagyléptékű intézkedéseket kell tenni. Ezért a II. részben leírt legjobb gyakorlatok hatásossága függ egyebek között a hidrológiai és a környezeti körülményektől.

I. Rész: BEVEZETÉS ÉS HÁTTÉR

Az újabb árvizek, különösen a 2002. augusztusiak, áldozatokat követeltek, emberek ezreit tették otthontalanná és több milliárd Euróra rúgó károkat okoztak Európa több országában. Az Európai Unió (EU), Norvégia, Svájc és a tagjelölt országok víz-igazgatóinak Koppenhágában, Dániában 2002. november 21-22-én tartott informális találkozója abban egyezett meg, hogy kezdeményezéssel él az árvizek előrejelzésére, megelőzésére és az árvízvédekezésre irányulóan. A víz-igazgatók úgy döntöttek, hogy egy Hollandia és Franciaország által vezetett szűk szerkesztőcsoport készítse el az árvízmegelőzés, az árvízmentesítés és az árvízvédekezés ”legjobb gyakorlat dokumentumát”, a víz-igazgatók következő, 2003. júniusában, Athénban tartandó találkozóján történő bemutatás céljából. Jelen anyag a “A legjobb gyakorlat dokumentuma”, ami az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága (UN/ECE) “Irányelvek az árvizek fenntartható megelőzéséhez (2000)” c. dokumentum korszerűsítése. A “legjobb gyakorlat dokumentuma” az árvízi elöntésekről Budapesten, 2002. november 30-án és december 1-jén tartott magas szintű, és a Bonnban, 2003. február 5-6-án tartott munkaszintű találkozó eredményeit tartalmazza, bár nem

3

korlátozódik azokra. Utóbbi találkozót Németország készítette elő azzal a célkitűzéssel, hogy 2004-ben a UN/ECE keretében tartandó konferenciát lát vendégül. E dokumentum célja leírni azon intézkedéseket és legjobb gyakorlatokat, melyek az árvízi eseményeknek az emberi egészségre és biztonságra, az értékes javakra és tulajdonokra, továbbá a vízi és szárazföldi környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatását szándékoznak megelőzni, kivédeni és csökkenteni. A legjobb gyakorlatnak ez a dokumentuma csak a folyó menti és a heves árvizekre vonatkozik. A tengeri és a dagályból származó árvizeket nem veszi figyelembe. A legjobb gyakorlat dokumentumának jellege inkább stratégiai, mint technikai.

A. ÁLTALÁNOS MEGGONDOLÁSOK A.1. Az árvízi események a természet részei A természeti veszélyek és az árvízi események a természet részei. Mindig léteztek és mindig létezni fognak. Néhány, völgyzárógátak tönkremenetele vagy földcsuszamlások által előidézett árvíz kivételével, az árvizek olyan természeti jelenségek, amelyeket a földtani, a geomorfológiai, a domborzati, a talaj- és a növényzeti viszonyok befolyásolnak. A meteorológiai és a hidrológiai folyamatok lehetnek lassúak vagy gyorsak, és előidézhetnek heves árhullámokat és jobban előrejelezhető, lassan kifejlődő árhullámokat egyaránt.1 A.2. A társadalom sebezhetőbbé vált a természeti veszélyekkel kapcsolatban. Bár az árvizek természeti jelenségek, a természeti folyamatokba történő olyan emberi beavatkozások, mint a lefolyás urbanizáció általi megváltoztatása, a mezőgazdaságban követett gyakorlat és az erdőirtás, jelentősen megváltoztatták a helyzetet egész vízgyűjtőkön. Ugyanakkor a kockázatnak történő kitettség és sebezhetőség az elöntésveszélyes területen folyamatosan nőtt. A.3. Az árvízi kockázat - amelynek definíciója az előfordulás valószínűsége, szorozva annak következményével - növekszik. Az árvizek valószínűségének növekedése várható: a Föld éghajlata gyors változásban van. A középkor meleg periódusát és a kis-jégkorszakot követően a Föld tagadhatatlanul melegebbé vált. Ebben a tudósok egyetértésre jutottak, a 2001. elején, Sanghaiban tartott konferencián. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Munkacsoport (Intergovernmental Panel on Climate Change – IPCC) feltételezi, hogy a középhőmérséklet emelkedésével (1,4 – 5,8 oC) fogunk szembesülni a XXI. században. Ennek a feltételezésnek az alapján a tengerek vízszintjének emelkedése várható (2100-re 9-88 cm). Megváltozik a csapadékeloszlás is. A humid területek általában humidabbá válnak, az arid területek aridabbá. A csapadék mennyisége is hevesebben fog fluktuálni (Interreg Rajna-Meuse Activities legjobb gyakorlatok – IRMA – 2000). Általánosságban ez az árvizek és a száraz időszakokban bekövetkező szélsőségesen alacsony folyóvízállások nagyobb valószínűségét jelenti. A megemelkedő tengervízszint megnehezíti a delta-területeken a folyók tengerbe ömlését. Az árvizek kedvezőtlen hatásai fokozódtak az emberi egészséget és a gazdasági veszteségeket illetően, ezért az árvízmentesítés tervezése többé nem korlátozódhat egyes elszigetelt létesítményeknek a veszélyek bizonyos fajtái elleni védelmére. A.4. Az árvízmentesítés soha sem abszolút mértékű Szem előtt kell tartanunk a természeti folyamatok előrejelezhetetlenségét. Az árvízmentesítés soha sem abszolút mértékű és az események rosszra fordulhatnak. Rendszeresen felmerülő kérdés: milyen biztonság érhető el milyen áron, és hogy a fennmaradó kockázat milyen mértékét kell elfogadnia a társadalomnak? A megfelelő módszer a kockázatkezelés lesz, amelynek alkalmazásával foglalkozni lehet ezzel a

1

A dőlt betűkkel írt részek a UN/ECE Irányelvre utalnak

4

kihívással. A kárelhárítási- és katasztrófa-tervezés fontos a rendkívüli helyzetekben a környezeti hatások vonatkozásában is, amelyek ipari területek elöntésekor fordulhatnak elő. A.5. A folyók nem ismernek országhatárokat A tapasztalat azt mutatja, hogy a lokális árvízmentesítés negatív hatással lehet alvízi és felvízi irányban egyaránt. Ezért fontos, hogy az egész vízgyűjtőt tekintetbe vegyék. Határvizeken nemzetközi együttműködésre van szükség. Ez az együttműködés már több vízgyűjtőn létezik Európában.

B. ALAPVETŐ ELVEK ÉS KÖZELÍTÉSEK B.1. Számos alapelv és közelítésmód létezik a fenntartható árvízmegelőzést, árvízmentesítést és árvízvédekezést illetően, nevezetesen: (a) amennyire csak lehetséges, a természetbe történő emberi beavatkozásokat meg kell fordítani, ki kell egyenlíteni, a jövőben pedig meg kell előzni. Szükség van a vízügyi politika, a területhasználati, továbbá a környezet- és természetvédelmi gyakorlat megváltoztatására és harmonizálására, hogy javuljon az árvízkezelés az integrált vízgyűjtőgazdálkodás keretében; (b) ennek le kell fednie a vízfolyások teljes vízgyűjtőjét, és elő kell segítenie a vízzel, a földdel és a kapcsolódó erőforrásokkal összefüggő cselekvések koordinált fejlesztését, kezelését és megőrzését. Egy ilyen holisztikus közelítésmód a sokoldalú, sőt multinacionális együttműködésen alapul, ide értve az egész vízgyűjtőre kiterjedő multidiszciplináris tervezést is; (c) tekintetbe véve a fejlődést és a tendenciákat, a természeti kockázatok megközelítése paradigmaváltást tesz szükségessé. Az embernek át kell térnie a kockázatok elleni defenzív védekezésről a kockázatok kezelésére és az árvizekkel történő együttélésre; (d) az árterek ember általi használatát a fennálló veszélyekhez kell igazítani. Megfelelő intézkedéseket és létesítményeket kell kialakítani az árvízi elöntés kockázatának csökkentésére; (e) az árvízvédekezés és a nem szerkezeti jellegű intézkedések potenciálisan a vízzel kapcsolatos problémák hatékonyabb és hosszú távon fenntartható, ezért támogatandó megoldásává válhatnak, különösen az árvízi kockázatnak kitett emberek és javak sérülékenységének csökkentése érdekében; (f) mindazonáltal a szerkezeti jellegű intézkedések (védművek) fontos elemek maradnak és azoknak elsődlegesen az emberi egészség és biztonság, továbbá az értékes javak és tulajdonok védelmét kell szolgálniuk. A természetvédelem és a tájalakítás követelményeit ugyancsak figyelembe kell venni; (g) a népesség és a javak jelentős része nagy, városias területeken helyezkedik el, ezért az árvízi problémák elkerülését szolgáló erőfeszítéseknek ezekre a városiasodott területekre kell összpontosítaniuk. Nem mindig a folyók mederből való kilépése okozza a városi árvizeket; okozhatják azokat a város fölötti nagy csapadékintenzitások is, a nem megfelelő csatornarendszerekkel párosulva. Különös figyelmet kell fordítani a jelenlegi csapadékvíz-elvezetési feltételekre, például a városok csatornarendszereinek kapacitására; (h) mindenkinek, aki elszenvedheti az árvízi események következményeit, magának is meg kell tennie – ha lehetséges – saját elővigyázatossági intézkedéseit. E célból az illetékes hatóságoknak ki kell alakítani a megfelelő tájékoztatást, továbbá az időben működő és megbízható árvízi figyelmeztető- és előrejelző rendszereket; (i) lényeges a szolidaritás: nem szabad a vízgazdálkodási problémákat egyik régióból a másikba áthelyezni. A megfelelő stratégia három lépésből áll: vízvisszatartás, tározás és elvezetés (először mindent meg kell tenni a csapadék helyben tartására, a fölös víz 5

lokális tározására és csak ez után szabad hagyni a vizet a vízfolyásba ömleni). Az árvizek megelőzésének is az elővigyázatosság elvén kell alapulnia; (j) az elöntésnek kitett területeken megelőző intézkedéseket kell tenni az elöntéseknek a vízi- és szárazföldi ökoszisztémákra gyakorolt olyan kedvezőtlen hatásainak csökkentésére, mint amilyen a víz- és a talajszennyezés. B.2. Az alapvető elvek és megközelítések teljesítéséhez együttműködésre van szükség valamennyi kormányzati szinten, továbbá a környezetvédelemre irányuló ágazati politikák, a műszaki tervezés, a mezőgazdaság, a szállítás és a településfejlesztés koordinációjára. Ami a határvizeket illeti, együttműködés szükséges a parti országok között a nemzeti politikák és stratégiák harmonizálásához és összehangolt cselekvési tervek megfogalmazásához. B.3. A megfelelő cselekvés előfeltételei a következők: (a) Szükség van a potenciális veszélyek ismeretére. Az árvízmegelőzés nem korlátozódhat a gyakran előforduló árvízi eseményekre; a ritka eseményekre is ki kell terjednie, mivel az emberi biztonságot leginkább azok veszélyeztetik. (b) Szükség van a megbízható információkra, hogy pl. a kellő óvintézkedések megtehetők legyenek. (c) Mi több, szükség van az interdiszciplináris együttműködésre is a kockázatkezelés minden fázisára kiterjedően: a kockázatértékelésre, az árvízvédekezési tervezésre és az intézkedések végrehajtására egyaránt. (d) Annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy „Az árvízmentesítés milyen szintjét fogadhatjuk el” feltételezi, hogy megvizsgálták, mi következhet be, vagyis, hogy megfelelően értékelték-e a kockázatot.

C. POLITIKÁK ÉS STRATÉGIÁK C.1. A Víz Keretirányelv jelenleg nem foglalkozik kifejezetten az elővigyázatos árvízmentesítéssel. Közvetetten azonban foglalkozik azzal - mivel az Irányelv megkívánja -, hogy ne forduljon elő a folyórendszerek további romlása, és célba veszi a jó ökológiai és kémiai állapot elérését. Továbbmenően az Irányelv kifejezett célja az árvizek hatásának csökkentése, bár nem írja elő részletesen az elővigyázatosságon alapuló árvízmentesítési intézkedéseket. C.2. Eltekintve az Irányelvtől, az árvízmentesítés európai stratégiájának fel kell használnia és integrálnia más politikai területeket, mint amilyen a Közös Mezőgazdasági Politika (Common Agriculture Policy – CAP), a szállítás, a hajózás, a településfejlesztés, a veszélyhelyzet kezelés, és különösen a természetvédelem. Az árvízi stratégiák végrehajtását a vízgyűjtőn belül helyi – regionális – országos– nemzetközi szinten kell koordinálni. C.3. A fenntartható árvízmegelőzésre és árvízmentesítésre irányuló politikák és stratégiák kifejlesztéséhez a következők a UN/ECE irányelvei: (a) Minden lehetséges intézkedést meg kell tenni, hogy olyan jogi, igazgatási és gazdasági kereteket hozzanak létre, amelyek stabilak és hatásosak, és amelyek között a közületi-, a magánszektor és civil szervezetek mindegyike megteheti hozzájárulását az árvízmegelőzéshez, a völgyzárógátak biztonságához, és azoknak a kedvezőtlen hatásoknak a csökkentéséhez, amelyeket a veszélyes árvízi események gyakorolnak az emberi egészégre és biztonságra, az értékes javakra és tulajdonokra, továbbá a vízi- és szárazföldi környezetre. (b) Elsőbbséget kell adni az egész vízgyűjtőt érintő integrált vízgazdálkodási intézkedéseknek, az árvizeknek önmagukban történő kezelésével szemben. (c) Megfelelően át kell gondolni a vízgyűjtőn történő minden fontosabb, az árvízmegelőzésre és az árvízmentesítésre irányuló emberi tevékenységnek a társadalom 6

egészére gyakorolt hatását. Minden nagyobb olyan kezdeményezést, amelynek kedvezőtlen hatásai lehetnek az emberi egészségre vagy jelentősen befolyásolhatja a víz mennyiségét és minőségét, a biológiai közösségeket, a tájképet, az éghajlati tényezőket, az építészeti és régészei örökséget vagy ezek kapcsolatait, környezeti hatásvizsgálatnak (KHV) és – ha az kívánatos pl. az építési tevékenység mérete vagy hatása miatt engedélyezési eljárásnak kell alávetni. A KHV-t nemzetközi méretekben is alkalmazni kell különösen az olyan tevékenységek esetében, amelyeknek határokat átlépő kedvezőtlen hatásai lehetnek az egészségre és a vízi ökoszisztémákra. (d) A tervezésnek, a település- és vidékfejlesztésnek, továbbá az építésügynek figyelembe kell venni az árvízmegelőzés és -csökkentés követelményeit, beleértve a vízvisszatartó területek biztosítását is. A tényleges fejlesztést figyelemmel kell kísérni az árvíznek kitett területeken történő városi települések monitorizálásával. (e) Ezeknek a kereteknek a felállításakor messzemenően figyelembe kell venni a helyi problémákat, szükségleteket és tudást, továbbá a helyi döntéshozatali mechanizmusokat. (f) Ki kell fejleszteni egy olyan információs politikát, amely kiterjed a kockázatismertetésre és megkönnyíti a társadalom részvételét a döntéshozatalban.

D. EGYÜTTES ÉS KOORDINÁLT CSELEKVÉS D.1. Erős az igény az együttműködésre, valamint a tapasztalatoknak a nemzetközi vízgyűjtők, a tagországok és a csatlakozó országok, továbbá a tagjelölt országok és más európai országok közötti megosztása iránt. Ebben megegyezés jött létre a fenntartható árvízkezelésre és a regionális együttműködés erősítésére irányuló Budapesti Kezdeményezésben is. A dokumentálásra, a más országoktól eltanulható tapasztalatok hasznosítására és a legjobb helyi gyakorlatok összegyűjtésére van szükség az árvízmegelőzés, a felkészülés és a katasztrófakezelés minden vonatkozásához. Alapozva a politika elsajátításában szerzett közös tapasztalatok eredményeire, mindenre kiterjedő árvízkezelési terveket kell kidolgozni a vízgyűjtőkre. D.2. A legteljesebb mértékben szükséges, hogy ország- illetve regionális határokon átnyúló szemlélettel, vízgyűjtő-alapon hozzák meg az árvízvédelmi intézkedéseket. Ezt a regionális tervezés, a településfejlesztés, a szállítás, a folyószabályozás, a hidrológia és a meteorológia szakterületének illetékes szervezeteivel együttműködésben kell megtenni. Meg kell vizsgálni mennyire hatékonyak a meglévő árvízmentesítési tervek és ahol szükséges, a továbbfejlesztés alatt vagy a készítés szakaszában levő terveket gyorsan be kell fejezni. A nemzetközi szinten készülő kockázatelemzések és árvízi előrejelzések az elővigyázatos megközelítés egyik elemét képezik. Ez országhatárokon átívelő szolidaritást kíván meg a felvízi és az alvízi vízhasználók között, például országhatárokon átnyúló, árvízvisszatartásra kijelölt övezeteket is magába foglaló regionális tervek elkészítésekor. D.3. Számos kezdeményezés/cselekvés volt már világ- és európai szinten, nevezetesen például a Helsinki Konvenció a határvizek és a nemzetközi tavak védelméről és használatáról (Helsinki 1992), a jogi eszközök és együttműködési programok olyan vízfolyásokon és azok vízgyűjtőjén, mint a Rajna, a Duna, az Elba, az Odera, a UN/ECE Irányelvei a fenntartható árvízmentesítésről, a Global Water Partnership, a 2. és 3. Vízügyi Világfórum, a Világtalálkozó a Fenntartható fejlődésről (Johannesburg, 2002), a Szándéknyilatkozat a deltákban és az alsószakasz jellegű folyókon kialakítandó integrált árvízkezelésről (Kyotó, 2003. március) stb. Ezekre a széleskörű mechanizmusokra és eszközökre alapozva új két- és sokoldalú egyezményeket dolgoztak ki, avagy a meglevőket módosították vagy kiegészítették, hogy azok legalább részben foglalkozzanak a vízzel kapcsolatos kockázatkezeléssel. Több folyóra nemzetközi folyóbizottságokat alakítottak. Ezek közül többen készítettek vagy éppen most készítenek cselekvési terveket az árvízmentesítésre, mint a Rajna, a Meuse, a Mosel és a Saar, a Tisza, a Duna, az Odera és az Elba nemzetközi bizottságai. Több nemzetközi projekt és együttműködés célozza meg az árvízi kockázatok fenntartható csökkentését, megfelelő figyelemmel a természeti 7

erőforrásokra, mint pl. az IRMA, az ODER-REGIO, a Tisza-völgyi Árvízvédelmi Fórum (Tisza River Basin Forum on Flood Control), Közös Ukrajna-NATO Projekt Kárpátalja árvízvédelmi felkészültségének és védelmi képességének fokozására (Joint Ukraine-North Atlantic Treaty Organisation (NATO) Project on Flood Preparedness and Response in the Carpathian Region), az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezetének (United Nations Educational Scientific and Cultural Organization – UNESCO) Nemzetközi Hidrológiai Programja stb. Az európai integráció folyamata még jobb feltételeket kínál a hatékonyabb, összehangolt tevékenységhez. D.4. Az EU szerepe jelenleg főként a pénzügyi eszközökre (szolidaritási alap, strukturális alapok, “L’Instrument IFinancier pour l’Environnement” - LIFE-program) és a kutatásra irányul. Az Európai Bizottság most fejleszt ki egy horizontális akciót a természeti, az ember által okozott és egyéb kockázatok megelőzésére, a felkészülésre és a védekezésre. D.5. A jövőben jobban ki kell használni az Európai Unió kínálta azon lehetőséget, hogy részt vállal a kockázatelemzés, az árvízvédekezés, az előrejelzés fejlesztését célzó projektek finanszírozásában a „Tanácsi Rendelet a Vidékfejlesztés Támogatásának Szabályozásáról (Council Regulation on Support for Rural Development)” keretében, jelenleg az INTERREG III. B Közösségi Kezdeményezés segítségével, és a későbbiekben az INTERREG IV. keretében. D.6. A UN/ECE Irányelv a következőképpen fogalmaz a közös és koordinált tevékenységgel kapcsolatban: A. Közös testületek Ahol még nincsenek, a kormányoknak közös testületeket kell létrehozni, amilyenek pl. a nemzetközi folyóbizottságok. Meg kell kívánni ezektől a közös testületektől, hogy vegyék fel tevékenységeik közé az árvízmegelőzést és árvízmentesítést, és meg kell bízni azokat az árvízmegelőzéshez és az árvízmentesítéshez szükséges helyes kezelési gyakorlat kifejlesztésével. Ezeknek a közös testületeknek e helyes gazdálkodási gyakorlat kialakítása során (a) Fel kell vázolni egy hosszú távú árvíz-megelőzési és árvíz-mentesítési stratégiát, amely kiterjed a határon túli vízgyűjtőre és annak egész vízrendszerére, és nem csak a határvízzel, mint olyannal foglalkozik. (b) Be kell építeni a stratégiába az olyan fontosabb célkitűzéseket, mint az egészséget érő kockázat és a tulajdont érő károsodás csökkentése; az árvizek mértékének mérséklése; az árvizekkel kapcsolatos tudatosság kiépítése; továbbá az árvízi jelentési- és előrejelzési rendszerek létrehozása vagy továbbfejlesztése. (c) Nyilvántartásba kell venniük minden, az árvizek megelőzését, ellenőrzését és csökkentését célzó szerkezeti- és nem szerkezeti jellegű intézkedést; a vízgyűjtő területén az országhatárokon túl terjedő kockázatelemzéssel vizsgálniuk kell a jelenlegi elöntések és az emberi tevékenységek gyakorlatát; és meg kell határozniuk a szerkezeti- és nem szerkezeti jellegű árvízvédelmi és –megelőzési intézkedések fennálló rendjének hiányosságait. (d) Az árvizekre irányuló kockázatkezelés hosszú távú célkitűzéseinek elérése érdekében ki kell dolgozni egy cselekvési tervet és ütemezést, amely relatív fontosságuk szerint sorolva tartalmazza mindazt az intézkedést (valamint azok költségét és hatását,) amit a felülvizsgálat eredményez. B. Az információk biztosítása Az árvizekből, a völgyzárógátak tönkremeneteléből és a jégveszélyből származó kockázatok ellenőrzése és csökkentése érdekében intézkedéseket kell tenni, hogy (a) az árvizek, kritikus vízállások vagy jégzajlás által valószínűen érintett alvízi országot haladéktalanul tájékoztassák; (b) gondoskodjanak a vízállások, a lefolyás és a jégveszély előrejelzéséről; 8

(c) tájékoztassák a nyilvánosságot arról, melyik az az illetékes intézmény, amelytől elvárható, hogy megbízható információt ad az árvizekről. Az árvízi figyelmeztetéseket, tájékoztatásokat és előrejelzéseket - megegyezés szerinti eljárás keretében - valós idejűen továbbítani kell a parti országokhoz. Az ezekre vonatkozó információkat a közvélemény számára rendelkezésre kell bocsátani a médián, az interneten keresztül vagy más eszközök segítségével. Ezeknek a tájékoztatásoknak azt is tartalmazniuk kell, hogy a lakosságnak mit kell tennie. A vízrajzi és a meteorológiai szolgálatok szoros együttműködésével biztosítani kell a meteorológiai adatok és eredmények szabad és korlátozás nélküli beszerzését és átadását úgy, ahogyan azt a WMO megfogalmazta a XII,, illetve a XIII. Meteorológiai Kongresszus 40., illetve 25. határozatában. C. Kritikus helyzetek és kölcsönös segítségnyújtás Az árvízi események kezelésére a megfelelő módon és időben átfogó, országos és helyi felkészülési terveket kell készíteni. A hatóságoknak rendelkezniük kell azzal a képességgel, hogy a vonatkozó felkészülési terv szerint cselekedni tudjanak az ilyen események bekövetkeztekor. Ahol alkalmas, együttes gyakorlatokat kell tartani az árvizek és a gátak tönkremenetelének kezelésére. Amikor a parti országok megtervezik a kritikus helyzetekben történő segítségnyújtási eljárásokat és megegyeznek azokban, definiálniuk kell a formalitásokat, hogy megkönnyítsék a szükséges személyzet külföldről történő beutazását (repülőgéppel, hajóval, vagy szárazföldön) az árvízi események idején.

E. A PÉNZÜGYI TÁMOGATÁS ESZKÖZEI EURÓPAI SZINTEN E.1 Strukturális alapok Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (The European Regional Development Fund ERDF) Az ERDF-et2 azért hozták létre, hogy csökkentsék a regionális egyenlőtlenségeket az Unióban, egyidejűleg pedig előmozdítsák a régiók fejlődését és konverzióját: alkalmazási területei – egyebek között – az 1. célterületi régiók (Objective 1 regions) infrastrukturális és környezetvédelmi beruházásai, a 2. célterületi régiókban (Objective 2 regions) pedig az ipari és a leromlott városi területek rehabilitálása, a vidéki, vagy a halászattól függő területek megközelíthetőségének és revitalizációjának javítása a területi tervezésen, a regeneráción, az építkezéseken, a környezetvédelmen és a közműberuházásokon keresztül, továbbá az EU egész területén a határokon átívelő és az interregionális együttműködés támogatása az Interreg III. kezdeményezésen át. Az ERDF, az Interreg II.C-beli, már befejezett árvíz megelőzési és kár-helyreállítási támogatások konkrét példái: • az IRMA-program3 (Interreg Rhine Meuse Activities), együttesen beterjesztve Belgium, Franciaország, Németország, Luxemburg és Hollandia részéről, • az árvizek elleni küzdelem programja Franciaországban (Languedoc-Roussillon, RhôneAlpes, Provence-Alpes-Côte d'Azur és Korzika) és Olaszországban (Val d'Aosta, Piemonte, Liguria)4, miközben az Interreg IIIB-ben finanszírozott árvizekkel kapcsolatos programok még folyamatban vannak5 . 2

1999.06.21-i 1260/1999. sz. Rendelet (Gazdasági Bizottság-EC) lefekteti a Strukturális Alapok általános előírásait, Official Journal L 161/1999., 1999.06.26. Az Európai Parlament és a Tanács 1999.06.12-i 1783/1999. sz. Rendelete (EC) az Európai Regionális Fejlesztési Alapról, Official Journal L 213/1999., 1999.08.13; további információ elérhető: http://europa.eu.int/comm/regional_policy/funds/prord/sf_en.htm 3

http://www.irma-programme.org és http://europa.eu.int/comm/regional_policy/reg_prog/po/prog_663.htm http://europa.eu.int/comm/regional_policy/reg_prog//po/prog_697.htm 5 http://europa.eu.int/comm/regional_policy/interreg3/index_en.htm és http://www.nweurope.org/ 4

9

Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (The European Agricultural Guidance and Guarantee Fund - EAGGF) Az európai gazdasági és szociális kohéziós politika keretében az EAGGF6 támogatja a vidékfejlesztést és a mezőgazdasági struktúrák javítását. Az alkalmazás területei, többek között: • Agro-környezetvédelmi intézkedések • Az erdők fejlesztése és optimális hasznosítása • Vidéki területek fejlesztése szolgáltatások nyújtásán, a helyi gazdaság támogatásán, a turizmus és a helyiipar előmozdításán keresztül, stb. E.2. A LIFE pénzügyi eszköz a környezetvédelem számára A LIFE7 -ot azért hozták létre, hogy hozzájáruljon az innovatív technikák és módszerek fejlesztéséhez demonstrációs projektek kofinanszírozásával. A meghatározott öt, finanszírozásra alkalmas terület (Területhasználat-fejlesztés és -tervezés; vízgazdálkodás; a gazdasági tevékenységek környezeti hatásainak csökkentése; hulladékgazdálkodás; a termékek környezeti hatásainak csökkentése integrált termékpolitikán keresztül) lefedi az árvízmegelőzés és az árvízmentesítés innovatív intézkedéseit is. A LIFE-Environment azonban nem finanszíroz meglévő technológiákkal vagy infrastruktúrával kapcsolatos kutatásokat vagy beruházásokat. A program célja, hogy áthidalja a szakadékot a kutatás és a fejlesztés eredményei, valamint azok széleskörű alkalmazása között. Evégből előmozdít olyan demonstrációs projekteket, amelyek korábbi vagy most folyó technológiai kutatási vagy fejlesztési programokban támogatott projektek eredményein alapulnak. Az eredmények elterjesztése lényeges, hogy biztosítsák a környezet védelmét szolgáló innovatív technológiák és eljárások széleskörű alkalmazását. A LIFE-Environment költségvetése közelítően 300 millió EUR a 2003-2004 időszakra. E.3. Az Európai Unió Szolidaritási Alapja (The European Union Solidarity Fund – EUSF) Az utóbbi árvizeket követően az EU egy meghatározott financiális eszközt hozott létre, hogy azonnali pénzügyi segítséget nyújtson egy nagyobb katasztrófa esetén az emberek, régiók és országok megsegítéséhez, hogy azok annyira normális életkörülmények közé térhessenek vissza, amennyire csak lehetséges – ez az Európai Unió Szolidaritási Alapja8. • Pénzügyi segítség formájában intervencióra kerülhet sor, hogy a biztosítások által le nem fedett közkárokat kompenzálják. Az EUSF nem használható hosszú távú megelőző intézkedésekben. • A katasztrófák kontextusában a megelőző intézkedések az EUSF segítségnyújtás csak akkor megengedett, ha lényeges felkészülés szükséges a megelőzés céljait szolgáló infrastruktúrák azonnali biztonságba helyezéséhez vagy a kulturális örökség azonnali védelmére van szükség. • A jövőre szóló megelőző intézkedések: Az EUSF-segítséget követően benyújtandó jelentésnek egyebek között részletesen kell tartalmaznia mindazon megtett vagy javasolt megelőző intézkedéseket, amelyekkel a károk mérsékelhetők illetve a hasonló katasztrófák a lehetséges mértékig elkerülhetők.

6

Az általános szabályozást illetően ld az ERDF-ről szóló fenti lábjegyzetet; az EAGGF-ről: Council Regulation. 1999. 05.17-I 1257/1999 sz. (EC)Tanácsi Rendeletet a vidékfejlesztéshez az Európai Mezőgazdasági Orientácós és Garanciaalapból (EAGGF) adott támogatásról továbbá egyes rendeletek módosításáról és haátlyon kívül helyezéséről, Official Journal L 160 of 26.06.1999 7 2000. 11. 17-I, 1655/2000 sz. (EC) rendelet a Környezetvédelmi célú pénzügyi eszközről (Financial Instrument for the Environment - LIFE), Official Journal L 192 of 28.07.2000; további információk rendelkezésre állnak: http://europa.eu.int/comm/environment/life/home.htm és http//europa.eu.int/scadplus/leg/en/lvb/g24217.htm 8

2002.11. 11-ei, 2012/2002 sz. (EC) rendelet az Európai Unió Szolidaritásai Alapjának megalakításáról, Official Journal L 311 of 14.11.2002; további információk: http://europa.eu.int/comm/regional_policy/index_en.htm és http://europa.eu.int/scadplus/leg/en/lvb/g24217.htm

10

F. KUTATÁS, OKTATÁS, ÉS AZ ISMERETEK CSERÉJE Kutatás F.1. A “Fenntartható árvízkezelésre és a regionális együttműködés erősítésére” irányuló Budapesti Kezdeményezésben (2002. november 30 – december 1.) a delegációvezetők megegyeztek abban, hogy az árvizek klimatológiai, hidrológiai, ökológiai és tájvédelmi kapcsolódásainak megértése kiemelkedő fontosságú az árvizek kezelésében, különösen az árvíz-megelőzési stratégiák területén. F.2. Több árvízi kutatás szükséges az árvizek megelőzésére és kezelésére tett hatékony intézkedések jobb megértéséhez. Az ilyen kutatásnak a modellezésre és az adatok megosztására éppúgy ki kell terjednie, mint az előrejelzésre. Egyértelműen szükség van a különböző adatforrások közötti interfészek és az adatcsere speciális kívánalmainak jobb definiálására. A létező modelleket és modellezési módszereket össze kell hasonlítani azok ugyanazon vízgyűjtőn történő alkalmazásával és értékelésével. F.3. Az árvizek megelőzése és az ellenük való védekezés érdekében strukturált elemzésekkel felül kell vizsgálni a legjobb gyakorlat közelítésmódjait, intézkedéseit és tapasztalatait. Az erőfeszítéseknek az árvízmentes időszakokban kell koncentrálni az előrejelzésre, árvízmentesítésre, megelőzésre, továbbá az árvízvédekezésre. Több nemzetközi együttműködésre, a tapasztalok jobb megosztására, és alkalmakra van szükség, amikor tanulni lehet egymástól. Jobban össze kell kapcsolni az előrejelző- és a figyelmeztető rendszereket. Az ezekből a rendszerekből nyert tapasztalatok alapján fejleszteni kell, és ki kell alakítani a legjobb gyakorlat intézkedéseit. Evégből erős horizontális és vertikális együttműködésre lesz szükség az érdekeltségek és a különböző igazgatási szintek között. F.4. Az árvizek kezelése az árvízi elöntési rendszer “előidézői” (az árvizek keletkezése, a társadalmi-gazdasági és ökológiai hatások oka és mértéke) folyamatos változásának kontextusába ágyazódik. Így az árvizek kezelésének multidiszciplináris kutatására van szükség a sokféle tevékenység támogatásához. F.5. Ezt az igényt nemzeti kutatási programokon és az európai szintű kutatásokon keresztül elégítik ki. Az EC által finanszírozott kutatás 1986 és 2003 között sok, az árvizek kezelésének szempontjából releváns témát célzott meg. A projektek száma és azok témája növekedett az elmúlt évtizedben attól az igénytől vezetve, hogy kielégítsék Európa polgárainak valós és nyilvánvalóan növekvő igényét az árvizektől történő mentesítés iránt. Erre a kutatásra leginkább egy szélesebb tudományos program keretében került sor, amely a természeti veszélyek és a hidrogeológiai kockázatok megértésére irányult. Oktatás F.6. A kutatási eredmény kevéssé értékes Európa állampolgárai számára, a tudás és a dolgok megértésének a gyakorlatban történő megvalósítása (alkalmazása) nélkül. Az EC és a nemzeti kutatási programok kialakítói hangsúlyt helyeztek ezért a kutatási projektben rejlő tudás megvalósítására. Minden, az EC 5. Keretprogramjába tartozó projektnek (Fifth Framework projects) és azoknak a projekteknek a keretében, amelyeket a 4. Keretprogramban (Fourth Framework) teljesítettek, műszaki megvalósítási terveket is kialakítottak, amelyek arra irányultak, hogy a kutatással nyert tudás és az előnyök hogyan fognak növekedni a projekt befejezését követően. Ennek egyik eszköze lehet, ha a végrehajtó intézményeket bevonják a projektbe a kutatás tesztelésének programjával. F.7. Lényeges az új tudás integrálása a graduális és posztgraduális oktatási programokba és azt azzal könnyítik meg, hogy az egyetemi kutatócsoportokat erőteljesen bevonják a nemzeti- és az EC által finanszírozott kutatási programokba. A Nemzetközi Hidraulikai Szövetség (International Association of Hydraulic Engineering and Research - IAHR) egy laza programot fejlesztett ki a graduális oktatás számára rövid tanfolyamok formájában, amelyeket számos európai egyetem számára felajánlott. Ezen felül az EC előmozdítja a Fejlett Tudás Tanfolyamait (Advanced Study Courses – ASC) számos, az árvizek kezelésével kapcsolatos témában. 11

F.8. Az árvizek kezelésével hivatásszerűen foglalkozó mérnökök, tudósok, technológusok, közgazdasági szakemberek, ökológusok stb. árvizek kezelésével kapcsolatos képzése pályájuk során igen kiterjedt, de néhány szakmai testület megkívánja a Szakmai Fejlődés Folytatása (Continuing Professional Development - CPD) egy éves programjának teljesítését a regisztráció részeként. Nemzetközi téren sok CPD tanfolyam, szeminárium és konferencia áll rendelkezésre. A helyi hatóságok személyzetét, a területhasználat tervezőit és a kimenekítő szolgálatokat is be kellene vonni a képzési és oktatási programokba. Az ismeretek kicserélése F.9. Az ismeretek kicserélése a szakmai testületek és társaságok egyik feladata akár nemzeti, akár nemzetközi szinten. Az árvízi problémákban érdekelt, nemzetközi tagságon alapuló szervezetek magukban foglalják az IAHR-t, a Nemzetközi Hidrológiai Szövetséget (International Association of Hydrological Sciences - IAHS) és az Európai Geofizikai Társaságot (European Geophysical Society - EGS); ezek rendszeresen tartanak konferenciákat, az IAHR pedig fenntart egy e-mail fórumot is “folyó-lista” („river list”) címmel. F.10. Az EC legalább négy tevékenységi csoportot segít kutatási programjából az árvízi kérdésekkel kapcsolatos tudásanyag konszolidálására és közreadására: Vízgyűjtő modellezés (RIver BAsin MODodelling - RIBAMOD), Interaktív Felhasználói Rendszer az Elöntések Tervezéséhez és Kezeléséhez (Risk of Inundation Planning And Response Interactive User System - RIPARIUS), az Éghajlati Veszélyek Csökkentése (Mitigation of Climate Induced Hazards - MITCH) és a Technológiai Innováció az Árvízi Előrejelzésben (Achieving Technology Innovation in Flood Forecasting - ACTIF).

G. TÁRSADALMI TUDATOSSÁG, FELKÉSZÜLTSÉG ÉS RÉSZVÉTEL Tudatosság G.1. Lényeges, hogy az emberek az elöntéseket környezetük részeként ismerjék el. A közösségeknek tudatában kell lenniük azzal, hogy kockázatnak vannak kitéve. Egy kockázat tudatában lenni azt jelenti, hogy felismerik azt, tudnak róla, nem felejtik el, vagy nem nyomják el ezt a tudatot és, hogy cselekvéskor megfelelően figyelembe veszik. Ha nincs meg a veszélyérzet, az ösztönzők sem segítenek. Ha az érdekelt személyek még nem tapasztaltak meg elöntést, akkor a kockázat tudatát el kell juttatni hozzájuk elöntésveszélyességi térképekkel, más információkkal és oktatással. G.2. Előfeltétel, hogy tudjanak a veszélyről, beleértve minden fontos paramétert, úgy, mint az elöntés típusa (statikus, dinamikus), valószínűsége, intenzitása (az elöntés mélysége, áramlási sebesség) és hatásának mértéke. Ezeket az ismereteket meggyőző módon tudatára kell hozni minden szereplőnek. Felkészültség G.3. A felkészültség a tudatosság egy eredménye és azokon a szükséges információkon alapul, amelyek képessé teszik az egyént cselekvési lehetőségeinek felismerésére. Magában foglalja az egyéni tervezést és felkészülést minden olyan cselekvésre, amely egy árvíz esetén csökkenti a károkat. G.4. A lehetséges cselekvések megtervezésének alkalmazkodnia kell a riasztási időelőnyhöz és a cselekvésben részt vevő erőkhöz. Ajánlatos felkészülni a legrosszabb esetre is. A gyakorlás az árvíz idején való helyes viselkedés előfeltétele. G.5. A jól strukturált védekezési szervezet megléte rendkívül fontos, hogy meg lehessen küzdeni az árvízi szükséghelyzetekkel. A kimenekítő- és a mentőszolgálatok megelőzik az emberi áldozatok bekövetkezését. Az árvizek ellen ideiglenes létesítményekkel történő védekezés csökkenti a károsodás valószínűségét. A kockázat megelőzésének ez a fajtája nagyon fontos az olyan területeken, ahol nagy az elöntés mélysége.

12

G.6. A UN/ECE irányelv a következőképen fogalmaz: (a) A károk lehetőségének csökkentése érdekében az érintett népesség és a hatóságok szoros együttműködésére van szükség. A korrekt árvízi figyelmeztetések és előrejelzések fontos elemei annak, hogy a népesség megfelelően viselkedjen az árvízi események idején. A hatóságok és a lakosság elkötelezettségének biztosításához a hatóságoknak olyan tájékoztatási politikát kell kialakítani, ami kiterjed a kockázat közlésére és megkönnyíti a nyilvánosság részvételét a döntéshozatalban. (b) A közvéleménynek tájékoztatást kell kapnia az illetékes hatóságtól és/vagy intézménytől, hogy az árvizek a vízfolyások vízjárásának természetes összetevői. Ezen a módon a közvéleményben tudatosítani kell, hogy a használatokat – például az ipari-, a mezőgazdasági-, turisztikai- vagy magáncélúakat - korlátozni kell az elöntésveszélyes területeken a károk lehetőségének csökkentése érdekében. Az árterületeken érvényes építési korlátozásokról szóló információkat könnyen hozzáférhetővé kell tenni. A kockázatértékelésre vonatkozó információknak könnyen érthetőknek kell lenniük, így például világos elöntési térképeket - és ahol lehetséges – földrajzi információrendszeren alapuló tájékoztatásokat kell terjeszteni. (c) A népességet serkenteni kell, hogy tegyék meg saját megelőző intézkedéseiket és, hogy tájékozottak legyenek arról, hogyan járjanak el árvízi események idején. Ez szükségessé teszi egyebek között azt, hogy az előrejelzések és a vonatkozó információk könnyen hozzáférhetők legyenek és biztosított legyen a valós idejű médiával történő lefedettség. Média-terveket kell készíteni a parti országokkal együtt, és egyes országokban szükség lehet egy állampolgári tájékoztató irodára is. (d) Minden, az árvízmegelőzéssel és árvízmentesítéssel kapcsolatban előirányzott intézkedést átfogó cselekvési tervben kell összefoglalni. Az ilyen tervek több évet fedhetnek le, néha akár 15 évet is. A legtöbb intézkedés jelentős környezeti hatással jár. E tervek sikeres teljesítésének egyik sarokköve a lakosság tartós elkötelezettsége. (e) A hatóságoknak biztosítani kell, hogy az árvízmegelőzés és árvízmentesítés tervei átláthatók és a társadalom számára könnyen hozzáférhetők legyenek. Az információkat idejekorán és aktív módon kell közreadni, nem csak kérésre. Mindezt a társadalmi részvétel előirányzott módszereivel együtt, azok keretében kell megtenni. Részvétel G.7. A UN/ECE irányelv a következőképpen fogalmaz: (f) Szükséges a nyilvánosság részvétele az árvízmegelőzésre és az árvízmentesítésre irányuló döntéshozatalban. Egyrészt azért, hogy javuljon a döntések minősége és végrehajtása, másrészt pedig azért, hogy a nyilvánosság alkalmat kapjon érdekeltségének kifejezésére, a hatóságok pedig képessé váljanak az ilyen érdekeltségek megfelelő figyelembevételére. (g) Minden, a nyilvánosság tájékoztatásához és a tudatosság növeléséhez kapcsolódó intézkedés akkor a leghatékonyabb, ha minden szinten magában foglalja a részvételt: a helyi közösségtől a nemzeti kormányzaton át a regionális és a nemzetközi szintig. (h) Az Aarhus-ban 1998. júniusában aláírt „Egyezmény az információhoz való hozzájutásról, a döntéshozatalban való társadalmi részvételről és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésről környezetvédelmi ügyekben” kiterjedt kereteket ad, amibe a nyilvánosság részvételével kapcsolatos fenti ajánlások beleillenek. Később ez a konvenció rendelkezik egyebek között a felől, hogy a környezeti információkat hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság számára, hogy a nyilvánosság részt vegyen a tervek és programok kialakításában.

13

II. Rész: A LEGJOBB GYAKORLAT Különbséget kell tenni az elöntések különböző fajtái és a problémákhoz járuló környezeti körülmények között. Így például jelentős különbségek vannak egyrészt a hegy- és dombvidéki területek hirtelen elöntései között, ahol a kockázat csökkentése az innovatív, kisléptékű megoldásokat foglalja magában, másrészt pedig a síkvidéki elöntések között, ahol mind a riasztási periódus, mind az árvízi események tartóssága hosszabb, és ahol nagyléptékű intézkedéseket kell tenni. Ezért a B-től H-ig leírt legjobb gyakorlat hatásossága függ egyebek között a hidrológiai és környezeti körülményektől.

A. INTEGRÁLT VÍZGYŰJTÓ-MEGKÖZELÍTÉS A vízgyűjtő-alapú megközelítés szükségessége A.1. A tapasztalat azt mutatja, hogy az árvizek megelőzését és az árvízmentesítést szolgáló hatékony intézkedéseket a vízgyűjtők szintjén kell megtenni, és figyelembe kell venni a vízfolyások mentén tett egyedi beavatkozások hatásainak kölcsönös egymásrahatását. A.2. Kifejezetten szükséges, hogy régió- és országhatárokra való tekintet nélkül, vízgyűjtő alapon történjék a vízgazdálkodási rendszerek szervezése, az előrejelzés, az árvízvédekezési intézkedések és a válságkezelés tökéletesítése. Mindezt a hidrológia és a meteorológia, az árvízvédekezés-tervezés, a folyószabályozás, a polgári védelem illetékes szervezeteivel, továbbá a válságkezelési egységekkel együttműködésben kell tenni. Az integrált megközelítés szükségessége A.3. Az árvizek megelőzése, az árvízmentesítés és az árvízvédekezés érdekében a szerkezeti jellegű, a megelőző és az operatív intézkedések jó kombinációjára van szükség: építési szabályzatokra és jogszabályokra az építményeknek az árvízveszélyes területektől történő távoltartásához, megfelelő területhasználatra; jól megtervezett árterekre, árvízvédelmi létesítménytervezésre, árvízvédekezésre, a figyelmeztető rendszerekre, a kockázatok korrekt közlésére és a lakosság felkészültségére, hogy hogyan járjanak el árvizek idején. Egyes esetekben még a különösen fenyegetett tevékenységek és épületek végleges áthelyezése is tanácsolható. Az előzetes árvízmentesítési stratégia kialakítása fel kell ölelje a szükséges költségek értékelését, műszaki megvalósíthatósági vizsgálatot, a környezeti hatástanulmányt, a társadalmi elfogadhatóságot, és így egy valószínűleg 50 vagy 100 év nagyságrendre kiterjedő hosszú távú, fenntartható, integrált vízgyűjtő szemléletet. A.4. A Vízügyi Keretirányelv és az ahhoz tartozó 11, a vízzel kapcsolatos direktíva optimális támogatást ad az árterek szabályozásához a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek kialakítása keretében, a vizes élőhelyek és az árterek lehetőség szerinti legjobb ökológiai és kémiai állapotára alapozva. A.5. Az árvízmegelőzésnek az elővigyázatosság és a szolidaritás elvén kell alapulnia, nem hárítva át a vízgazdálkodási problémákat, valamint az igazgatási felelősséget sem. A.6. Interdiszciplináris együttműködésre van szükség minden kormányzati és helyi szinten, a környezetvédelemre, a területrendezésre, a földhasználat-tervezésre, a mezőgazdaságra, szállításra és a településfejlesztésre irányuló ágazati politikák összehangolása tekintetében és koordinálásra a kockázatkezelés minden fázisában: a kockázatbecslés, a kockázatcsökkentés tervezése és az intézkedések megvalósítása vonatkozásában. Ezért holisztikus megközelítésmódot kell alkalmazni az egész vízgyűjtőn. A.7. Ez egy holisztikus megközelítésmód alkalmazását teszi lehetővé, a felelősségre, az érintett felek funkciójára és kapacitására irányuló nagyobb ismeretanyaggal, jobban megértve a döntéshozatalt és nagyobb támogatást adva ahhoz. A.8. A társadalmi fejlődés és a vízgazdálkodási politika kiterjesztése új ismereteket kíván meg, ide értve a társadalmi vizsgálatokba, a térségi tervezésbe és a közigazgatásba történő újszerű 14

betekintést. Ezen a módon a műszaki megoldásokon felül a társadalmi és igazgatási aspektusok is vizsgálhatók és a megoldások társadalmi támogatottsága előre felmérhető. Egy integrált és átfogó cselekvési terv szükségessége A.9. Minden, az árvízmegelőzést és árvízmentesítést szolgáló előirányzott intézkedést egy több évtizedet átfogó cselekvési tervben kell összefoglalni. Az árvízkárok csökkentésére irányuló cselekvési tervnek (a) hosszú távú következtetéseket kell levonni a vízgazdálkodás, a területhasználat a települési politika terén megteendő megelőző cselekvésekről, és a pénzügyi kérdésekről, (b) meg kell határoznia a felelősségi köröket az árvízmentesítés rendszerében a kormány és a helyi igazgatás szintjén, a lakosság (az egyének) és a gazdasági szervezetek felelősségét. Egy ilyen terv eszköz, amely (a) biztosítja a vízgyűjtő funkcióinak és használatának folyamatos és integrált tervezését, (b) meghatározza a szervezés elveit és koordinálja a vízgyűjtőt befolyásoló beruházásokat és más tevékenységeket. Minden természeti, civilizációs és kulturális funkció összhangjának folyamatos biztosításához feltételeket is kell biztosítania a vízgyűjtőn. A.10. A hatékony együttműködés az állami szervek, a települések, a vizek szabályozásával foglalkozó vállalatok és más érdekeltek között – például egy helyi vízügyi bizottság létrehozásával – több mint kívánatos egy holisztikus megközelítésmód helyi koordinációjához és megvalósításához. A nemzetközi és a határokon átnyúló együttműködés szükségessége A.11. A nemzetközi együttműködés erősítése, amelynek célja a vízgyűjtő fenntartható jövőjének biztosítása, különösen a vízgyűjtő-gazdálkodás megosztott közelítésének tekintetében, kockázatelemzések és árvízi előrejelzések határokon átnyúló szinten történő készítése, a segítségnyújtás meglévő formái koordinálásának javítása9 és a biodiverzitás fenntartható használata, a megelőző jellegű közelítésmód egyik komponensét képezi. A.12. Az együttes stratégiák kifejlesztésében – beleértve a regionális tervezés és a területhasználat szabályozásának aspektusait – a létező folyóbizottságokon keresztül értek el előrehaladást. A nemzetközi együttműködés célkitűzése olyan közös dokumentumok kialakítása, amelyek meghatározzák az árvizek elleni védelem javítását célzó stratégiákat és cselekvési programokat. A pénzügyi eszközök szükségessége A.13. A vonatkozó projektek az Európai Unió programjaiból és alapjaiból finanszírozhatók, mint amilyenek a Közös Mezőgazdasági Politika (Common Agriculture Policy), a PHARE Együttműködés a Határokon Keresztül (Cross Border Co-operation – CBC), az INTERREG, az Európai Regionális Fejlesztési Alap (European Regional Development Fund), a Special Action Programme for Agriculture and Rural Development (SAPARD), az EU szolidaritási alapja, vagy a LIFE, mindazonáltal koordinálni kell az egyes kooperáló országok és szektorok tevékenységét is. 9

Főként a védekezési műveletekért felelős kárelhárítási szervezetek, tovább a polgári védelemért felelős- és a segélyszervezetek között.

15

A.14. Az árvízi biztosítás egy olyan pénzügyi eszköz, amely csökkentheti az egyének, vállalkozások és akár az egész társadalom pénzügyi kockázatait, egyben pedig fokozza a kockázat ismeretét. A.15. Megfontolandó nemzeti alapok létesítése, amelyek részben fedezhetik az árvízkárokat.

B. TÁRSADALMI TUDATOSSÁG, TÁRSADALMI RÉSZVÉTEL ÉS A BIZTOSÍTÁS Társadalmi tudatosság B.1. Mindenkinek, aki a folyónál vagy a folyóból, tágabban pedig a potenciális árterületen él, személyes felelőssége, hogy vízhasználatát és minden tevékenységét az árvízi kockázathoz alakítsa. Így mindenkinek tudnia kell a kockázatról és megfelelően figyelembe kell vennie cselekvéseiben. B.2. Az árvizekkel járó problémákat gyakran nem ismerik fel, és nem ismerik el eléggé. Kommunikációs tervet kell készíteni, hogy az egyének megértsék ezeknek a kockázatoknak a területét és természetét. A regionális és települési hatóságoknak gondoskodni kell ennek folyamatos és állandó megvalósításáról regionális és helyi szinten egyaránt, annak érdekében, hogy bevonják a tulajdonok birtokosait és kezelőit – ide értve a regionális, kerületi vagy települési szintű szervezeteket és az egyéneket – és, hogy lehetővé tegyék saját megelőző és védelmi intézkedéseik megtételét és az árvízkárok csökkentését célzó megelőző intézkedések megvalósításáról alkotott véleményük kifejtését. B.3. Minden, a közvélemény tájékoztatásával kapcsolatos, és a tudatosság növelését célzó intézkedés akkor a leghatékonyabb, ha minden szinten biztosítja a részvételt. A társadalmi részvétel a döntéshozatalban az integrált és átfogó cselekvési tervek sikeres teljesítésének egy sarokköve annak, hogy javuljon a döntések minősége, azok végrehajtása és, hogy alkalmat adjon a társadalomnak aggodalmai kifejezésére, a hatóságoknak pedig arra, hogy megfelelő figyelmet fordítsanak az ilyen aggodalmakra. Társadalmi részvétel B.4. A hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy az árvíz-megelőzési és árvízmentesítési tervekre vonatkozó információk átláthatóak és a társadalom számára könnyen hozzáférhetők legyenek. Ez a következőkkel érhető el: (a) Az árvízveszélyességi térképek (Flood hazard maps) kimutatják a kockázat alatt álló területeket és szükségesek a tervezéshez. A térképeknek könnyen olvashatóknak kell lenniük, és be kell mutatniuk a veszélyeztetettség különböző szintjeit. Szükség van rájuk a különböző tevékenységek koordinálásához. Tervezési eszközként szolgálnak és biztosítják, hogy az összes szereplőnek ugyanaz az információ álljon rendelkezésére egy bizonyos veszély térbeli kiterjedéséről. Az árvízi térképeket a kárpotenciál csökkentésére kell használni, integrálva a belőlük nyerhető információkat a területrendezési- és a kárelhárítási tervezésbe. A felhasználás mindkét típusa megkívánja, hogy az árvízi veszélyeztetési/övezeti/kockázati térképek a legrosszabb eset forgatókönyvét is tartalmazzák. (b) A földrajzi információs rendszeren (Global Information System - GIS) alapuló információkat széles körben terjeszteni és magyarázni kell. Megegyezésen alapuló eljárást követő médiaterveket kell készíteni. (c) Az információknak és az oktatásnak életben kell tartani az árvízi tudatosságot. A településeken és a tájban elhelyezett árvízszintjelzések emlékeztetik a lakosságot a veszélyre és hasznosak azok számára, akik nem szoktak a térképek olvasásához. Az állampolgári tájékoztató irodák, a kockázat oktatása az iskolákban, árvízi jelzések az épületeken és egyéb jelzések sok esetben igen hasznosnak bizonyultak.

16

(d) Az információkat korán és aktív módon kell közreadni - nem csak kérésre - a társadalmi részvétel előirányzott folyamatának részeként. B.5. A társadalomnak tudatában kell lennie annak, hogy a potenciális károsodások csökkentése érdekében az elöntés kockázata alatt álló területek használatát, mint pl. az ipari, mezőgazdasági és turisztikai vagy magáncélúakat, a körülményekhez kell igazítani vagy akár korlátozni. Lényeges, hogy bemutassák az elöntés valószínűségét és minden árvízmentesítési intézkedés lehetséges gyenge pontjait, hogy ezzel is növeljék a potenciális kockázatnak kitett személyek tudatosságát. Az ártereken megkívánt különleges intézkedésekről és az ott fennálló építési korlátozásokról szóló információknak könnyen elérhetőnek és megérthetőnek kell lenni. Az illetékes hatóságoknak ezért információkat kell biztosítani a természeti kockázatokról, hogy azokat felhasználják az ingatlan-tranzakciók területén is, akár vételről, akár bérbeadásról legyen szó. B.6. A népességet arra kell bátorítani, hogy tegyék meg saját árvíz-megelőzési intézkedéseiket, és legyenek tájékozottak afelől, hogyan járjanak el árvízi események idején saját védelmük és ingóságaik megóvása érdekében. Magánszemélyeknek és a települési önkormányzatoknak szóló gyakorlati útmutatókat kell kiadni és közzétenni arról, hogyan kell viselkedni a fentiek során. Mi több, sajátos készenlétet kell megtervezni és fenntartani minden szinten a riasztáshoz, kimenekítéshez és biztonsághoz, fenntartva a rendszeres alap- és folyamatos kiképzést és egy állandó információs stratégiát kell kidolgozni. Ez is megkívánja, hogy az előrejelzések és az ezzel összefüggő információk könnyen hozzáférhetők legyenek, és biztosított legyen a lefedettség a valós idejű médiával. Biztosítás B.7. A társadalmi és az egyéni intézkedéseken túlmenően a biztosítás lehet az a fontos tényező, amely növeli a tudatosságot és csökkenti a pénzügyi kockázatot egyének, gazdasági társaságok, sőt egész társadalmak esetében, ahol természeti kockázatok állnak fenn. A megfelelő biztosítás jelentősen csökkentheti azokat a hatásokat, amelyeket szélsőséges események gyakorolnak rájuk és megóvhatja azokat az összeomlástól. B.8. Igen fontos hozzájárulás, amit a biztosítótársaságok tehetnek a veszteségek csökkentése érdekében, a lakó- és ipari épületek tulajdonosai az irányú hajlandóságának növelése, hogy védjék meg tulajdonaikat az árvízkároktól. Első pillantásra nem látszhat úgy, hogy a biztosítás növeli ezt a hajlandóságot. Ellenkezőleg, biztosítva lenni azt hiteti el az emberekkel, hogy kevésbé sérülékenyek és következésképen kevésbé aggodalmaskodók, gyakran némileg közömbösek, sőt, néha még üdvözlik is a romboló eseményt. Bár az utóbbi megfigyelés nem szükségszerűen széleskörű, biztos, hogy távolról sem tekinthető nem létezőnek. Megfelelő ösztönzőkkel azonban a biztosítás hatásos eszköze lehet annak, hogy motiválja a biztosítottat a veszteség csökkentését célzó intézkedések megtételére. Ösztönző lehet a prémium növelése, vagy a kártérítés csökkentése az olyan esetekben, amikor bizonyos elővigyázatossági intézkedéseket nem tettek meg. A cél az, hogy megfelelő intézkedésekkel csökkentsék az árvíznek kitett területeken levő objektumok sérülékenységét. B.9. Előzetes kockázatvizsgálatokkal, de utóértékeléssel is, a biztosítótársaságok hozzájárulnak egy jobb feltételrendszerhez annak érdekében, hogy a jövőbeni események kevésbé legyenek károsak. Végül pedig – publikációkon, szemináriumokon és előadásokon keresztül – hozzájárulnak az oktatáshoz és a társadalom, a döntéshozók és a szakértők tudatosságának megteremtéséhez. B.10. Több ország már kialakított biztosítási rendszereket a kockázat ilyen fajtájára, egyesek csoportos biztosítás formájában, mások pedig egyéni alapon. A szerződések típusai a kötelezőtől a teljesen önkéntesig terjednek, és a minden kockázatra kiterjedő formától a csak árvízre vonatkozóig. Vannak előnyei és hátrányai mindezeknek a koncepcióknak és egyikük 17

sem nyilvánítható a legjobbnak. Bizonyára tanácsos azonban a több kockázatra kiterjedő csomagok ajánlása, kombinálva így az árvízi kockázatot más kockázatokkal, mint pl. a földrengés, földcsuszamlás, szélvihar, jégeső, süllyedés, hóteher stb. hogy el lehessen kerülni a kedvezőtlen szelekciót. B.11. Az elsődleges biztosítókkal párhuzamosan – akik megkívánják a kockázat szerinti övezetekre osztást a kártérítés megállapításához és a prémiumszerkezet megtervezéséhez – a viszontbiztosítók – az elsődleges biztosítóknak nyújtott szolgáltatásuk részeként és saját üzleti eredményük érdekében – a veszélyek osztályba sorolását kívánják meg, hogy számíthassák a várható veszteségeket, amelyekkel a biztosítóipar szembesülhet, amikor egy szélsőséges esemény a társaság létét fenyegeti. Tanácsos az együttműködés az illetékes állami és önkormányzati hatóságokkal. B.12. A hitelintézetek az árterületek térképezését vagy övezetekre osztását kell, hogy felhasználják kamataik igazolására; alacsonyabbak lesznek a kamatok, ha az épületeket hatékonyan megerősítették az árvízkárok ellen.

C. A VÍZ VISSZATARTÁSA ÉS A NEM SZERKEZETI JELLEGŰ TEVÉKENYSÉGEK C.1. Minden köbméter víz, amit nem vezetnek át azonnal a következő víztestbe, nyereség a vízjárás számára, és részben csökkenti az árvízi terhelést. C.2. Fontos csökkentő hatást gyakorol a növényzet, a talaj, a terepfelszín és a vizes élőhelyek tározó hatása, különösen a kis- vagy közepes árvizek esetében. Ezeknek a tározó közegeknek mindegyike képes bizonyos vízmennyiség visszatartására bizonyos időtartamon keresztül. A természetes, nagy tározókapacitás lassú vízszintemelkedést és viszonylag kisebb árvizet okoz. A víz természetes közegen történő visszatartásának elsődlegesnek kell lennie a gyors vízlevezetéssel szemben. Bizonyos esetekben - intenzív és tartós esőzéskor a természetes tározás hatása kevésbé előnyös a vízhozam csökkentése szempontjából, de még mindig rendkívül jótékony hatású, amikor a hordalékhozam csökkenéséhez vezet. C.3. Az árvizek ökológiai szempontú kezelési stratégiája a vízgyűjtő területhasználatának javításán, a gyors lefolyás vidéki és városi területen egyaránt történő megelőzésén és a folyók természetes ártereinek helyreállítására irányuló határokon átnyúló erőfeszítések fokozásán kell alapulnia. A tendencia az, hogy reaktiválják a természetes vizes élőhelyek és árterek árvízi hatás csökkentő képességét. Az árvízvédekezésen túl ez ökológiai előnyökhöz is vezet, a biodiverzitás fenntartásának, a felszín alatti víztartók gyakoribb visszapótlásának révén és tisztább ivóvízhez jutást, rekreációs területeket, turisztikai alkalmakat stb. eredményez. A nem szerkezeti jellegű fő megelőző intézkedéseknek a következőknek kell lenniük: C.4. A meglévő növényzet és az erdők hatékony megőrzése - és ahol lehetséges - azok helyreállítása a hegyvidéki területeken, a vízparti erdőkben és a réteken. C.5. Az erdőpopuláció fenntartása és kiterjesztése a vízgyűjtőn félig természetes újraerdősítéssel, különösen a hegy- és dombvidéki területeken. C.6. A degradálódott vizes élőhelyek és árterek megőrzése, hatékony védelme - és ahol lehetséges -, helyreállítása, ide értve a folyók meandereit, holtágait, és különösen a folyók újbóli összekapcsolását árterületeikkel. A víz útját szegélyező növényzet fenntartása azonban olymódon szükséges, hogy egyaránt figyelembe vegyék ezeknek a környezeteknek a jólétét és biodiverzitását, valamint az árvízi kockázattal szembeni hatékonyságot. C.7. A talajjavítás átalakítása, csökkentve a táj lecsapolását, megfordítva a vízfolyások kiegyenesítését és a partvédelmet: “hadd kanyarogjanak a folyók”. Minden, a vizenyős területek lecsapolására és a mocsarak kiszárítására irányuló munkálatot az árvízmegelőzés céljával ellenkező dolognak kell tekinteni.

18

C.8. A korábbi árterek és tavak visszaállítása, például ahol lehet, a védvonalak áthelyezésével, átvágva az övzátonyokat, megnyitva a fokokat a legmélyebb terepszakaszokon, hogy természetes visszatartó területekként visszahelyezzék ezeket a területeket a lefolyás dinamikájába. C.9. A fölös vízmennyiség természetes és mesterséges (elvben csak időszakos használatú) árvíztározókba, szabályozott módon történő kivezetése, semmint hagyni, hogy a víz maga találjon lefolyási utat magának. C.10. Az árvíznek és eróziónak kitett területeken megfelelő földhasználat biztosítása, a talajvédelem előmozdítása oly módon, hogy elkerüljék a túlzott tömörítést és eróziót, olyan mezőgazdasági úthálózat és művelési gyakorlat kialakítása, amely követve a rétegvonalakat, figyelembe veszi a vízvisszatartás célját és az ökológiai követelményeket és a növénytakaró megváltoztatása (a folyópartok és árterek füvesítése, a szántóföldek legelővé alakítása). Mindez ugyanakkor a tápanyagok és peszticidek folyóba juttatásának csökkentéséhez is vezet. C.11. Szabályozott vízkivezetésű árvíztározók kialakítása, amelyeket extenzív legelőként lehet használni, vagy az alluviális erdők helyreállítása a korábbi árterek kiválasztott helyein, az árvízcsúcsok csökkentésére C.12. .A hullámterek vízszállító képességének növelése a középső és alsó folyószakaszokon, ahol a folyó természetes esése túlságosan kicsi, minden, az ember által készített áramlási akadály eltávolításával, a megfelelő földhasználat elősegítésével, mint pl. a hullámtereken a legelők és a mozaikszerű erdők rehabilitációja, hullámtéri árapasztó csatornák kialakításával (ahol lehetséges és ahol szükséges), a hídszelvények átbocsátóképességének növelésével. C.13. A tevékenységek – különösen a védgát-áthelyezés és az árvíztározók létesítése – árhullám-levonulásra gyakorolt hatásának mérése. C.14. A terepfelszín urbanizációval összefüggő szigetelésének (pl. beépített földterületek lakótelepeken, ipari és kereskedelmi ingatlanokon, közlekedési útvonalak és parkoló területek építése) korlátozása. A szigetelést megszüntető intézkedések növelik a csapadékvíz beszivárgását. Valójában az árvizeket okozhatják a folyók kilépései, de a nagy csapadékintenzitások is, ha nem megfelelő csatornarendszerekkel párosulnak. Különös figyelmet kell fordítani a csapadékvíz elvezetésére, például a csatornarendszerek kapacitására a nagyobb városokban. Specifikus kockázat-becslési és megvalósíthatósági tanulmányra lehet szükség a csatornarendszer mértékadó védelmi szintjének meghatározására szolgáló tervezéshez, tekintetbe véve a csapadékvíz újrabeszivárogtatásának lehetőségeit, a szennyvíz- és csapadékvíz-elvezető rendszerek szétválasztását és a tárolókapacitás növelését a vízelvezető rendszerekben. C.15. Minden esetben holisztikus közelítésmódot kell követni, megfelelő figyelmet fordítva az egész vízgyűjtőre. Egyes vízgyűjtőkön ezt különösen az oIyan műtárgyakra és azok üzemeltetésére kell alkalmazni, amelyeket arra terveztek, hogy a víz áramlását szabályozzák az árvíztározók területén. Az ilyen területeken a vízvisszatartás szabályozása nem csupán a helyi, hanem az egész hatásterület árvízcsökkentését szolgálja. Az irányítási rendet ezzel a célkitűzéssel összhangban kell kialakítani. C.16. Új ösztönző intézkedések programjának kialakítása és továbbfejlesztése, amelyek szükség esetén kötelezővé is válhatnak összehangolt cselekvési programok formájában, az alábbi célokkal: mesterséges árvíz tározó területek kialakítása, a talajeróziót és a felszíni lefolyás felgyorsulását okozó mezőgazdasági gyakorlat korlátozása vagy megtiltása, a felszín szigetelésének korlátozása városi területeken, az emberi életet veszélyeztető nagyobb természeti kockázatok által fenyegetett tulajdonok megszerzésének vagy kisajátításának lehetővé tétele. C.17. Az elöntés vagy az erózió elleni intézkedések alkalmazásából származó, bizonyos mértéket meghaladó gazdasági hátrányokat kárpótolni kell kompenzációs rendszer vagy más használati feltételek kialakításával. 19

D. TERÜLETHASZNÁLAT, ZÓNÁCIÓ ÉS KOCKÁZATBECSLÉS D.1. A természetben nincsenek árvízkárok. Az árvizek csak akkor vezetnek károkhoz, amikor az emberi használatokat érik kedvezőtlen hatások. Minél intenzívebb módon és minél kevésbé megfelelően használják az ártéri öblözetet, annál nagyobb a károsodás veszélye és a valóságos károsodás árvíz esetén. D.2. A vízgazdálkodási politikának és a területi tervezésnek hosszú távon arra kell törekednie, hogy egyensúlyi állapot jöjjön létre egy részről a gazdasági fejlődés és az urbanizáció, másrészről aközött, hogy elegendő helyet hagyjanak a víz visszatartására és tározására – olyan helyet, amit ma kell kijelölni. Az árvíz megelőzéséből származó követelményeknek az egyik vezérelvvé kell válnia a területfejlesztési tervezésben. A kockázatbecslés a következőket jelenti: D.3. Fejlesztendő az árvizek és a vizekkel kapcsolatos problémák10 mértékére és kialakulására irányuló tudás, szimulálandók a különböző nagyvízi események, vizsgálandók és összehasonlítandók a zónációs (övezesítési) forgatókönyvek, és a kockázatfelmérés a veszélyek és a nagy kockázatú területek azonosításán és feltérképezésén keresztül11 integrálandó a területhasználati-, a védekezési- és a kimenekítés-tervezési irányelvekbe. Egyidejűleg ez lehetővé teszi a hatékonyság becslését, így prioritások megállapítását a folyó teljes hossz-szelvényében, a lehetséges kockázatok szempontjából fronthelyzetben levő népesség informálását, ide értve a megmaradó kockázatot, ami előfordulhat például a völgyzárógátak tönkremenetele, jégtorlaszok, vagy gátszakadások következtében. A preventív területhasználat a következőket jelenti: D.4. Az elöntésnek kitett területek azonosításakor és kijelölésekor észben kell tartani, hogy azok többcélú és/vagy több szektort érintő tevékenységet kívánhatnak, mint pl. az árvízmentesítés, természetvédelem, a specifikus élőhelyek védelme és az ivóvízkészletek védelme. Szükséges ezért, hogy mindenre gondoljanak, ami védelmet kíván. D.5. A közvetlen árterületeket meg kell határozni és jogi úton árvíz visszatartási prioritású, vagy – amennyire csak lehetséges – a lefolyási útvonal mobilitásának megtartására szolgáló területekként kell azokat kijelölni. A cél az olyan partvédőmű-, vagy töltésépítés, tárolóhely kialakítás, alábányászás, szerkezetek és berendezések elhelyezésének és általában minden építési munkálat visszafogása, ami valószínűen akadályt okoz a mederben lefolyó víz számára, és ami nem igazolható a sűrűn lakott területek védelmével. D.6. Az elöntés közvetlen kockázatának, földcsuszamlásoknak vagy völgyzárógát-hibáknak kitett területek beépítését leállítani, szabályozni kell, ha fennáll az emberi életek és materiális károk elfogadhatatlan kockázata. A kivételek csak az elkerülhetetlenül szükségszerű használatokra korlátozódhatnak. A területhasználatokat a veszélyekhez kell igazítani a potenciális árterületeken (védvonalakkal vagy völgyzárógátakkal védett területek), hogy a minimálisra csökkentsék a károsodás lehetőségét. Meg kell valósítani a beépítési fejlesztések monitorizálását és az eredmények rendszeres közreadását a korábbi helyzettel összehasonlítva. D.7. A kijelölt területeken minden berendezést, munkálatot, építkezést és veszélyes vagy veszélynek kitett tevékenységet és használatot igazgatási engedélyezésnek vagy hozzájárulásnak kell alávetni. A korlátozásoknak és tiltásoknak – egyebek között – kockázatértékelésen kell alapulni. Mi több, egy tevékenység megengedése nem akadályozhatja a víznek a vízgyűjtőn történő visszatartását, tározását vagy elvezetését és mindezt annak a mögöttes alapelvnek kell vezetnie, mely szerint a vízzel kapcsolatos 10

Pl. az elöntés gyakoriságával és intenzitásával, a talajvíz megemelkedésével, az erózióval, a törmelékes sárfolyással, a hordalék kiülepedésével, földcsuszamlásokkal, jégzajlással, szennyeződéssel kapcsolatos kockázatok. 11

Az elöntés-veszélyességi térképek tartalmazzák éppúgy a történeti, mint a lehetséges, különböző valószínűségű árvízi eseményeket, megválasztott lépték szerint bemutatva a veszély nagyságát és intenzítását és alapként szolgálnak a földhasználat szabályozásával, a létesítmények árvízbiztossá tételével, valamint az árvízi tudatossággal és felkészültséggel kapcsolatos meggondolásokhoz.

20

problémákat nem szabad lefelé továbbadni vagy áthelyezni a vízgyűjtő egyik részéről a másikra. D.8. A sérülékenységi diagnosztikát ki kell terjeszteni az árvíznek kitett területeken elhelyezkedő ipari és kereskedelmi társaságokra, ingatlanfejlesztőkre, ivóvíztermelő vagy – kezelő berendezésekre, gazdaságokra, stb., hogy becsülni lehessen a nagyvízi események következményeit és, hogy intézkedéseket lehessen javasolni azok csökkentésére, kárelhárítási tervek készítésére és a kockázatra való felkészültség gyakorlatokkal történő fejlesztésére. D.9. A legérzékenyebb létesítményeket, mint azon épületeket, berendezéseket és eszközöket, amelyek működése alapvető a közbiztonság, a közrend védelme és fenntartása szempontjából vagy amelyek meghibásodása nagy kockázatot jelent az emberekre vagy ugyanilyen kockázatot társadalmi/gazdasági fontosságuk miatt, a legközelebbi, árvízveszélynek nem kitett területeken kell megvalósítani. Csak olyan tevékenységeket kell engedélyezni, melyek megkerülhetetlenül kötődnek a vízgazdálkodási rendszerhez vagy fontos társadalmi érdekek miatt nem valósíthatók meg máshol. D.10. Ha egy integrált felmérés után olyan döntést hoznak, amely kedvezőtlen következményekkel jár a (jövőbeni) biztonságra vagy súlyosabbá teszi a vízzel kapcsolatos problémákat, akkor meg kell határozni azon intézkedések körét, amelyek üzemképes állapotban tartják a vízgazdálkodási rendszert, és meg kell határozni a vizsgálat alatt levő intézkedés káros hatásainak ellentételezését. Ezeknek az intézkedéseknek a költségeit elvben annak kell viselni, aki az adott tevékenységet kezdeményezte. D.11. Az elöntés kockázata alatt álló meglévő építményeket biztonságossá kell tenni12minden vízzel kapcsolatos problémával szemben.13 Sok esetben a gazdaságilag igazolt építési- és ellenintézkedések jobban hozzájárulhatnak a kárcsökkentéshez, mint a természetes vízvisszatartási és műszaki árvízvédelmi intézkedések együtt. A potenciális ártereken a későbbi építkezési munkák előtervezési és jóváhagyási szakaszai olyan új és kreatív építési módszereket kell figyelembe vegyenek, amelyek tekintetbe veszik a víz számára szükséges tér fenntartását és a vízzel kapcsolatos problémákat. Ez végül az árvízi kockázat alatt álló területekre nézve kötelező építési szabványok kialakításához vezethet. D.12. Meg kell határozni és csökkenteni kell a meglévő infrastruktúra és más, az árvíznek kitett területen elhelyezkedő vonalas létesítmények (vízvezetékek, energiaellátó rendszerek, szállítási és közlekedési hálózatok, közművek stb.) sérülékenységét, de különösen azon szállítási hálózatét, amelynek a forgalomból való kiesése megakadályozhatja a kimenekítést és a készültségi szolgálatok helyszínre érkezését.

E. SZERKEZETI INTÉZKEDÉSEK ÉS HATÁSUK E.1. A közelmúlt árvízi eseményei néhány esetben az árvízvédelmi létesítmények és a készültségi szolgálatok sérülékenységét mutatták. A példák széles tartományban változnak. Néhány tapasztalat azt mutatja, hogy azokban az esetekben, amikor az árvízvédelmi műveket a 100 éves visszatérési idejű árvizek kivédésére kiépítették, elegendő időelőnyű előrejelzéssel és megfelelően képzett és felkészült szervezetekkel akár 300-500 éves visszatérési idejű árvizek ellen is meg tudták védeni azokat. A védművek védőképességét sikeresen fokozni tudták megfelelő intézkedésekkel, mint az ideiglenes magasítások és a művek megerősítése, megtámasztása meghágás, a töltéslábak stabilitásvesztése és az altalaj hidraulikus törése ellen. Más részről hatékony völgyzárógátak és védvonalak nem tudnak megbízható biztonságot nyújtani a tervezett 12

A padlószintek megemelése, a leginkább sérülékeny berendezések (fűtés, energiaellátó és távközlési rendszerek, elektromos és számítógépi berendezések, stb.) eltávolítása, az árvizi eseményeknek megfelelő építőanyagok megválasztása, pincék vízbiztossá tétele, stb 13 Elöntés, emelkedő talajvíz-szint, a szennyvízhálózati zavarok, erózió, hordaléklerakódás, földcsuszamlás, jégzajlás, szennyeződés, stb.

21

védőképességüket meghaladó árvizek ellen. Ezzel ellentétben a gátakkal védett területek közelében a népességben hamis biztonságérzet keletkezik és “bátorítást” nyer tulajdonainak a környező ártereken történő elhelyezésére, ezzel esetleg katasztrófát okozva. Mindazonáltal, még ha minden nem-szerkezeti jellegű intézkedést meg is tettek, marad az elöntésnek egy természetes kockázata, amelyet műszaki jellegű árvízmentesítéssel lehet csökkenteni. E.2. Az árvízmentesítés azonban sohasem abszolút mértékű; az elöntés elleni védelemnek csak egy bizonyos szintjét lehet elérni. Minden egyes védmű esetében ezért figyelembe kell venni a megmaradó kockázat fogalmát. Ez azt jelenti, hogy világosan meg kell határozni a védelem tervezett szintjét, ameddig egy árvízvédelmi mű megbízhatóan véd vagy a helyi körülményekét, amelyek gyengíthetik azt, meg kell határozni a védett ártéri öblözetekben a védművek védőképességi jellemzőit, azaz a védművek meghágási- és törési valószínűsége alapján az árvízi kockázatot, és ezeket a társadalomnak meg kell magyarázni. E.3. Az alkalmazható építési szabványokat vagy a rendelkezésre álló legjobb technológiát követve kell kiépíteni, fenntartani és ahol szükséges helyreállítani a völgyzárógátakat, hullámtereket, árapasztó-csatornákat, védvonalakat és más árvízvédelmi műveket, úgy hogy azok biztonságosak legyenek és az árvízmentesítés egy elégséges szintjét nyújtsák. Ezt hosszú távú előrelátással és az éghajlatváltozásnak a folyó lefolyásviszonyaira gyakorolt hatásának figyelembevételével kell megtenni. E.4. A felvízi és alvízi, továbbá a környezeti következményeket figyelembe kell venni. Az elöntések, földcsuszamlások és völgyzárógát hibák kockázata semmi esetre sem növekedhet, egy árvízvédelmi mű kifejlesztésével. E.5. Sokszempontú elemzés szükséges az árvíz- és erózióvédelmi intézkedések hatásosságának bizonyítása, illetve a finanszírozási és tervezési segítség melletti vagy elleni döntés meghozatala céljából. A pénzügyileg nem számszerűsíthető hatásokat is figyelembe kell venni. E.6. Nagyobb tározók a vízgyűjtő felső részén jelentősen hozzájárulhatnak az alvízi árvízkárok kockázatának csökkentéséhez különösen, ha kicsi a hullámterek árvízcsúcscsökkentő hatása. Figyelembe kell venni a völgyzárógátak biztonságosságát, azok üzemeltetését árvízi események idején, és a gátak árvízi események során történő üzemeltetésének jogi kereteit is. Az interdiszciplináris együttműködés a vízgyűjtőn ki kell, hogy terjedjen az ilyen gátak tulajdonosaira és üzemeltetőire is. E.7. Völgyzárógátak és árapasztó tározók árvíz alatti üzemeltetése során az egész folyórendszer árvízi helyzetét figyelembe kell venni, ide értve a többi parti országot, nem csak a helyi vagy nemzeti viszonyokat. E.8. A hosszú távú stratégia keretében át kell gondolni a védvonalak vagy más vízépítési művek áthelyezését, amikor az árvizekkel kapcsolatos művek felújítására vonatkozó intézkedésekről döntenek. E.9. Korlátozott hellyel rendelkező lakóterületeken, ahol lehetséges, az árvízmentesítés kiegészítése árvízvédelmi falakkal, mobil elzárásokkal, ráépítéssel vagy egyszerű homokzsákokkal történhet, gondolva arra, hogy ezek megvalósítása módszeres tervezési koordinációt kíván. Az árvízmentesítési célra használt ideiglenes elzárások több rugalmasságot és többféle lehetőséget nyújthatnak az árvízi események egy széles körének kezeléséhez. A felfejlődés mértéke a riasztás időelőnyétől, a tárolási, a szállítási és építési kapacitásoktól függ, anélkül, hogy az árvízi helyzet bármi romlása következne be az alvízi szakaszokon.

22

F. FIGYELMEZTETŐ ÉS ELŐREJELZŐ RENDSZEREK F.1. A következő évtizedekben az éghajlatváltozás lehetősége tovább hangsúlyozza a figyelmeztetések és az árvízi előrejelzések iránti igényt, különösen az azonnali és nagy kockázattal terhelt árterületeken. F.2. Az árvízi előrejelzést hatékonyan lehet kombinálni az árvízmentesítés más intézkedéseivel, mint amilyen a vízvisszatartás, a földhasználat és a szerkezeti jellegű intézkedések, a felkészültség és a társadalmi tudatosság, ahogyan azt az A, B, C, E, illetve a G pontok tárgyalják. F.3. A figyelmeztető-rendszerek üzemeltetésének fő kockázata a veszélynek akár alulakár túlbecsléséből származó téves riasztásokban rejlik. A bizonytalanság a hidrológiai és a folyómodellekben alkalmazott paraméterértékek lehetséges megválasztásából, valamint a vízgyűjtők korábbi viszonyaira vonatkozó gyakran hiányos ismeretekből származik. A történeti feljegyzéseket meg kell tartani. F.4. A hagyományos mérőberendezéseknek, mint a csapadékmérők, továbbra is alapvető szerepet kell játszaniuk. Az innovatív technológiák által nyújtott információk, mint amilyen a radar és a numerikus időjárás-előrejelzések, egyre inkább hozzáférhetők. A hagyományos és az új technológiáknak együtt, párhuzamosan kell hatékonyan létezni és a kölcsönös adat-hitelesítésben és adat-összehasonlításban kell azokat használni. F.5. Az információk közreadása igen sokrétű, változatos tevékenység, ami a helyi körülmények közötti jelentős tapasztalatot kíván. A terjesztést a nemzeti szokásoknak megfelelő módon kell végezni a hatékony információtechnológia alkalmazásával. F.6. A történeti információkat és tapasztalatokat a lehető legnagyobb mértékben fel kell használni. Íly módon lehet életeket megmenteni, tekintélyt megőrizni és erőforrásokat megtakarítani. F.7. A kellő időben működő és megbízható, inkább konzisztens hidrometeorológiai vízgyűjtőkön, semmint szektorokon alapuló figyelmeztető- és előrejelző-rendszer egyik alapvető feltétele az árvizek elleni védelem javításának. F.8. Egy, a reakcióidő meghosszabbítására szolgáló hatékony korai riasztó- és előrejelző rendszert meteorológiai információknak és a szélsőséges időjárási viszonyokra történő lehető legkorábbi figyelmeztetésnek kell támogatni. F.9. Kifejlesztés alatt van egy Európai Árvízi Riasztó Rendszer (European Flood Alert System - EFAS) és egy Európai Árvízi Előrejelző Rendszer, amelyek Európának egy nagy részét lefedik. Jelentős előrehaladást várnak a LISFLOOD14 rendszeren keresztüli 10 napos figyelmeztetéstől, amelynek nem szándéka a nemzeti, vagy a regionális előrejelző rendszerek helyettesítése. Szükséges, hogy az országok támogassák ezt az érvényességi feltételek ellenőrzésében (validálásban) és a kalibrálásban minden vízgyűjtőn vagy részvízgyűjtőn. F.10. Az előrejelzéssel foglalkozó csoportoknak, ahol csak lehetséges, meteorológusokból, hidrológusokból, hidraulikai szakértőkből, sőt, katasztrófakezelőkből kell állniuk, akik képesek napi 24 órában évi 365 napon keresztül megfigyeléseket és előrejelzést végezni. F.11. Egy, az egész vízgyűjtőre kiterjedő kompatibilis meteorológiai és hidrológiai információrendszert és adatbázist kell létrehozni, ha lehetséges, egy teljesen automatizált adatkommunikációs rendszerrel együtt. A tapasztalat mindazonáltal azt mutatja, hogy igény van a mérő- és továbbító rendszerek redundanciájára, különösen a leginkább szélsőséges események idején uralkodó kedvezőtlen körülmények miatt. F.12. Olyan esetekben, amikor az előrejelző modell nem fedi le a teljes vízgyűjtőt, hanem külön-külön modelleket vagy rész-modelleket fejlesztenek ki a vízgyűjtő különböző részeire

23

technikai, tudományos vagy akár igazgatási okokból, rendkívül fontos megfelelő kapcsolatot biztosítani a különböző részvízgyűjtőket lefedő modellek között. F.13 A parti országoknak előrejelző modelleket kell kidolgozni, hitelesíteni és elfogadni, és ha lehet, összehangolni, továbbá bevezetni, és rendszeresen tökéletesíteni a fő vízfolyás és legfontosabb mellékfolyói vízgyűjtőjére. Ez különösen a hidrológiai és meteorológiai előrejelzések technikai eljárásainak, a felhasználás, az adattárolás és –csere eljárásainak összehangolását jelenti a szomszédos országok között. F.14. A rövid reakcióidő miatt a heves árvizek esetén hegyvidéki területeken az ilyen árhullámokról szóló figyelmeztetéseknek az automatikus csapadékmérők egy hálózatából származó valós idejű információkon kell alapulnia, kombinálva kvantitatív csapadékradaradatokkal és segítve mennyiségi csapadék-előrejelzésekkel. Az árvízi figyelmeztető szolgálatokat decentralizálni kell, és képessé tenni lokális figyelmeztetésekre olyan időelőnnyel, amelyet lehetetlen volna centralizált rendszerrel biztosítani. F.15. Hasonlóan rövid reakcióidő fordul elő a városi területek heves árvizeinél. Mivel a városias területeken előforduló árvizek hatásai súlyosak, nagy erőfeszítéseket kell tenni, hogy megbízható figyelmeztetési szinteket érjenek el a valós idejű csapadékintenzitásmérések és a csatornarendszerekben végzett vízszintmérések alapján, kombinálva a város csatornarendszerének alapos ismeretével. F.16. Közösen kell kifejleszteni a jégtorlaszok kialakulása és felszakadása előfeltételeinek monitoringját, kutatását és előrejelzését, beleértve a torlaszok kialakulásának kitett folyószakaszok morfológiai vizsgálatát, továbbá a jégtorlaszok megelőzésének módszertanát és kézikönyvét. F.17. Az árvízi figyelmeztető rendszerekkel és az árvízmentesítésben érdekelt más résztvevőkkel – a vízfolyásokért felelő igazgatási szervezetekkel és a vízilétesítmények üzemeltetőivel – együtt fel kell állítani és üzemeltetni egy automatikus információrendszert az érintett tározók és más vízilétesítmények üzemeltetési adatainak szolgáltatására és cseréjére. Ez előfeltétele a völgyzárógátak és árvízvisszatartó tározók megfelelő valós idejű üzemeltetésének árvizek idején, ahogyan azt az E7 pont megkívánja. F.18. Az árvízi előrejelzés és a figyelmeztetés közreadásának hatékony és megbízható rendszerét kell kifejleszteni a fenyegetett területek árvízi hatóságainak és állampolgárainak megfelelő szintű tájékoztatására. Klasszikus és új médiumokat kell használni, tesztelni és működtetni a technológiai haladásnak megfelelően, mint amilyenek a hivatalos figyelmeztetések, az állami- és a magánrádiós szolgálatok, műholdas kommunikációs rendszerek, riasztási felhívások a rádióban (távszabályozással bekapcsolva a rádiókat), mobiltelefonok, az Internet és a teletext, stb. A riasztási és cselekvési tervet a helyi viszonyokhoz kell alkalmazni. F.19. Nagy vízgyűjtőkön a legfejlettebb árvízi előrejelzési rendszer előnyei is ritkán vezetnek az információk jó cseréjéhez a felvízi és az alvízi vízgazdálkodási hatóságok és az érintett közösségek között. A jó kapcsolatok és a folyamatos együttműködés ápolását a szomszédokkal ezért optimális beruházásnak és lényegi eszköznek kell tekinteni a gyakorlati árvízi előrejelzésben és figyelmeztetésben.

G. ÁRVÍZVÉDEKEZÉS G.1. Mindenütt, ahol elöntés következhet be közvetlen áradás, völgyzárógát- vagy védvonalhibák, avagy más, vízzel kapcsolatos problémák következtében, akár igen ritkán is, átfogó nemzeti és helyi védekezési terveket kell előzetesen és megfelelő módon elkészíteni és üzemkész állapotban tartani az árvízi eseményekre történő reagáláshoz, hogy növeljék az árvíz elleni tevékenységekre kötelezett szervezetek védekezési képességét és felkészültségét.

24

G.2. Ezeknek a terveknek tartalmazniuk kell az árvízi esemény előtti, alatti és utáni válságkezelést: szervezeti sémákat a felelősségek és felhatalmazások minden szinten (árvízi öblözet, árvédelmi szakasz – vízgyűjtő hatóság /megye vagy járás/ országos) történő világos meghatározásával, információk előállítását és biztosítását a nagy kiterjedésű és a helyi katasztrófák válságkezeléséhez; a helyzet alakulására vonatkozó valós idejű információ forrásokat és az azokhoz való hozzáférést; a potenciális kockázatokat; a szakértelem/szakértők/erőforrások biztosítását; tanácsot a lakosság számára az árvíz előtti, alatti és utáni teendőkről; az otthonok és érzékeny létesítmények, mint pl. kórházak, öregek otthona, stb. kiürítéséhez megtehető előkészületekre vonatkozó információt; védekezési előírásokat; az önvédelmet és az öngondoskodást. G.3 A hatóságoknak meg kell, hogy legyen a képessége az ilyen események esetén szükséges válaszlépésekhez az információrendszerek és a segítségnyújtás meglévő formáinak teljes koordinálásával, összhangban a vonatkozó védekezési felkészülési tervvel. G.4. Az integrált árvízvédelmi tervekben össze kell gyűjteni minden, az árterületre és a védművekre, továbbá az azok megvédésének lehetőségeire vonatkozó fontos műszaki és egyéb adatot, megfelelő formátumban és rendszerben rögzítve azokat. Az ilyen tervek nem csak a védművek állapotának és védőképességének készültség idején történő mérnöki értékeléséhez lényegesek, hanem alapvető információként szolgálnak a fejlesztésre irányuló tervezés alátámasztásához és a prioritások megállapításához is. G.5. A lokalizációs terveket előre el kell készíteni minden önálló öblözetre a védművek szakadása esetére, hogy biztosítani lehessen a kitörő és az árterületet elöntő víz sikeres szabályozását akár a víznek kazettákon belüli visszatartásával, akár pedig a víz szétterülésének a kazetta határán történő terelésével. G.6. A kitelepítési terveknek a lokalizációs tervekben levő információkon kell alapulniuk, az életek, az ingóságok, az állatállomány megmentésére, a veszélyes anyagok eltávolítására irányuló hatékony intézkedések támogatása, a környezetnek a balesetszerű szennyezéstől való megmentése érdekében. G.7. A védművek fenntartásáért és üzemeltetéséért felelős szervezet személyzetének kell kialakítani, fenntartani és képezni egy hatékony árvízvédelmi szervezetet. A szervezet felépítésének feladat-orientáltnak kell lennie minden (helyi/regionális/országos) szinten, a személyes felelősséget és a hatáskörök megosztását világosan meg kell határozni biztosítva, hogy a védekezési műveleteket egy önálló öblözetet védő védelmi szakaszon egy tapasztalt és képzett irányító szakember vezesse. Hasonlóan strukturált készültségi szervezetre van szükség, hogy az logisztikai bázisként szolgáljon a védművek üzemeltetői számára, és felkészült legyen a katasztrófakezelésre mind a nyílt, mind a védett ártereken. G.8. Rendszeres ellenőrzési rendszert kell működtetni, és annak alapján intézkedési terveknek kell készülni a fenntartás és a felkészültség javítása érdekében. Helyi szinten a fenntartási és üzemeltetési tevékenységekért felelős személyzetnek ismernie kell és a védelmi tervben rögzíteni kell minden, a szakaszon végzett javítási, fejlesztési vagy helyreállítási munkálatot és minden keresztezést (műtárgyak, stb.), amelynek hatása lehet a védekezés körülményeire. G.9. Az árvízvédelmi művek, különösen a földanyagú védgátak árvíz alatti viselkedésének (védőképességének) ellenőrzésére szolgáló hatékony rendszert és technológiát kell kifejleszteni és alkalmazni, hogy lehetővé váljon minden olyan veszélyes jelenség megfelelő időben történő megfigyelése, aminek negatív következményei lehetnek a védmű állapotára (állékonyságára). G.10. A legjobb eljárás a jégtorlaszok megakadályozására az olyan folyószabályozás, amely javítja a folyó jégtorlaszképződésre veszélyes szakaszainak jégszállítási körülményeit és – kapacitását. A folyószabályozásnak egy természetes egységet képező teljes folyószakaszra ki kell terjedni és ezen belül a középvízi és az árvízi mederre egyaránt. Különös figyelmet kell fordítani a gázlókra, mederszűkületekre és a túlfejlett kanyarulatokra.

25

G.11. Hajózható folyók esetében a védekezési eljárások jégtörő-flottán alapulnak, amelynek feladata elsődleges jégzajláskor a jégtáblák mozgásban-tartása ameddig csak lehetséges, elősegítve egy meglehetősen sima, torlódás nélküli jégtakaró kialakulását. Ekkor a flotta egy folyosót kell, hogy kialakítson és fenntartson a jégtakaróban a folyó sodorvonalában, a jég egyenletes eloszlását biztosítva. A jégtakaró felszakadása meglehetősen könnyű, ha a felmelegedés alulról érkezik, de kritikus lehet olyankor, amikor a felmelegedést okozó légtömegek először a vízgyűjtő felső részeit érik el. Amikor az időjárás-előrejelzés az utóbbi helyzet kialakulására figyelmeztet, a jégtörésnek a jégtakaró alsó szélétől kell indulni, azonnal kiszélesítve a folyosót, hogy olyan hosszú jégmentes szakaszt biztosítson az érkező jégtömeg számára, amennyire csak lehetséges. A leghatékonyabb eszköz a szilárd jégtorlaszok kialakulása ellen a döngölő nehéz jégtörő forgó excenterrel felszerelve, ami bólogató mozgásra kényszeríti a hajót, így rombolva a torlaszt. A szilárd jégtorlasz elleni küzdelemben a robbantás is szükségessé válhat. G.12. Rendszeres közös árvízvédekezési gyakorlatokat kell rendezni, különösen a határ menti területeken gáthibákkal és más, a vizekkel összefüggő problémákkal összefüggésben, hogy mind a válságkezelő csoportok, mind az érintett lakosság gyakorlottsága növekedjen. Ez lehetővé tenné, hogy teszteljék az együttműködést a helyi vízügyi hatóságok, a kimenekítő szolgálatok, a rendőrség, a közúti igazgatás, a honvédség, a vízerő-hasznosító társaságok és a helyi ipar között és, hogy közkinccsé tegyék és kicseréljék az ismereteket annak szándékával, hogy a katasztrófákra való hatékony felkészültség alapjául szolgáló kockázatelemzéseket végezzenek, felvázolják regionális értelemben az ilyen elemzések egy kompatibilis módszertanát és, hogy hozzáférhetővé tegyék ezeket az információkat szemináriumokon keresztül, összehozva a tudósokat, kutatókat és gyakorlati szakembereket. Ez végül értékelések elvégzéséhez és ajánlások készítéséhez vezetne a rendszer működése érdekében. G.13. Az árvízkárokra történő megfelelő reagáláshoz az érdekelteknek előrelátóan fel kell készülniük a katasztrófa által kiváltott azonnali szükségletek operatív és műszaki intézkedésekkel, gazdasági eszközökkel történő enyhítésére, a károsodott épületek, az infrastruktúra és a védművek helyreállítására, a környezet és az elöntött területen folyó gazdasági tevékenységek visszaállítására és regenerálására, szem előtt tartva, hogy mindent kevésbé sérülékennyé kell tenni, mint korábban volt. G.14. Egy árvízi eseményt követően meg kell szervezni a tapasztalatok feldolgozását a különböző minisztériumok, vagy országok szakértőinek mozgósításával, akik találkoznak a katasztrófával érintett különböző résztvevőkkel, beleértve mind azokat, akik kezelték azt, mind azokat, akik elszenvedték, és konzultáció után egy helyzetjelentést készítenek, amely ajánlásokat tartalmaz a fejlesztésekre és rendszerint javaslatot ad a rövid- és hosszú távú tennivalókra: a kimenekítési tervek és a szervezés stb. felülvizsgálatára, stb. G.15. Amikor a parti országok felvázolják a kritikus helyzetekben történő segítségnyújtás eljárásait és megegyeznek azokban, le kell, hogy egyszerűsítsék a formalitásokat, hogy megkönnyítsék az árvízkor segítséget nyújtó személyzet külföldről történő beutazását (légi-, vízi úton vagy szárazföldön) és a készültségi szolgálatok berendezéseinek kölcsönös alkalmazhatóságát az árvízi események során. Egy közösségi mechanizmus jött létre egy Tanácsi határozattal 2001-ben, hogy könnyebbé váljon a fokozott együttműködés és koordináció a Közösség és a tagállamok között a polgári védelmi segítségnyújtási közreműködés terén olyan nagyobb veszélyhelyzetek esetén, amelyek gyors reagálást kívánnak.16 16

A mechanizmus számos elemből és tevékenységből áll, beleértve a közreműködő egységek meghatározását, és a közreműködés más, veszélyhelyzetekben a tagországokban rendelkezésre álló lehetőségeit, egy képzési programot, workshopokat, szemináriumokat és minta-projekteket, felmérési és/vagy koordinációs egységeket egy Monitoring és Információs Központot, továbbá egy közös kommunikációs és információs rendszert. Amikor veszélyhelyzet áll elő a Közösségen belül, így egy tagország segítséget kérhet a többi tagországtól. Bármely tagországnak, amelyhez ilyen segítségnyújtás iránti kérés érkezik, azonnal meg kell határoznia, hogy van-e olyan helyzetben, hogy megadja a kért segítséget. A segítséget nyújtó egységeket a segítséget kérő tagországnak kell irányítania.

26

G.16. Tekintet nélkül a megtett elővigyázatossági intézkedésekre, az árvízi esemény mindig nagy pszichológiai traumát okoz az áldozatok számára. Az áldozatoknak nyújtott segítség és a mentés szisztematikusan magában kell, hogy foglalja a gyakorlati képzettséggel rendelkező egységek által vezényelt pszichológiai segítséget, akiknek a tevékenysége ki kell terjedjen az eseményt követő több hónapra is..

H. A SZENNYEZÉS MEGELŐZÉSE H.1. Az árvizeknek jelentős környezeti és egészségügyi következményei vannak, különösen az ivóvízkészletek és az egészségügyi ellátáshoz szükséges infrastruktúra különleges sérülékenysége miatt. A vízelosztó- és a csatornarendszerek árvizek alatti törése nagymértékben hozzájárul a súlyos pénzügyi és egészségügyi kockázatokhoz. Az árvizek által az ezekre az infrastruktúrákra gyakorolt lehetséges kedvezőtlen hatások csökkentésére megelőző intézkedéseket kell tenni. Alternatív megoldásokat kell tervezni és megvalósítani, hogy a vízelosztó- és csatornarendszerek működése garantált legyen; H.2. Az árvizeknek kitett területeken arra nézve is megelőző intézkedéseket kell tenni, hogy csökkentsék az árvizeknek a vízi és a szárazföldi ökoszisztémákra gyakorolt olyan lehetséges kedvezőtlen hatásait, mint a víz és a talaj szennyeződése, vagyis minimalizálni kell a felszíni lefolyásból származó diffúz szennyezést, minimalizálni kell a felszíni lefolyást és az infiltrációt a szennyvíz- és felszíni vízelvezető csatornarendszerekbe és fenntartva a talajvíz utánpótlódását úgy, hogy az elszennyeződés kockázata a minimális legyen. H.3. A tárolt anyagokat az ipari területeken, de a lakóterületeken is (olaj, szennyvíz) és a mezőgazdaságban (peszticidek, tápanyagok) meg kell ítélni toxicitásuk, gyúlékonyságuk, robbanásveszélyességük, de ökotoxicitásuk szempontjából is. A legjobb elővigyázatossági intézkedés, ha a veszélyes anyagokat az árvízi kockázatnak kitett területen kívül tárolják vagy megemelik a tárolóterület szintjét. Mivel minden az érintett anyagok típusán és mennyiségén, továbbá a kezelés módján múlik, egyedi megoldásokat kell keresni. A tapasztalat azt mutatja, hogy az olajtüzelésű fűtési rendszerek jelentős veszéllyel járnak, ha nem árvízbiztos módon alakítják ki azokat. Igen sokszor ez bizonyult a fő problémának az életfeltételek árvíz sújtotta épületekben történő helyreállításakor. H.4. A vízszennyezés kisebb vagy nagyobb árvizek alatti, az ökoszisztémákra gyakorolt káros hatásai elleni veszélyhelyzet kezelési tervezést és tevékenységet a megfelelő időben és a megfelelő módon elő kell készíteni, és üzemkész állapotban kell tartani, különösen a veszélyes anyagok biztonságba helyezésére vagy ahol mód van rá, eltávolítására irányuló hatékony intézkedések és a kiürítési tervek támogatására. Szükség van az információrendszerek és a segítségnyújtás meglévő formáinak, azaz főként a hatóságok, tűzoltószervezetek és kimenekítő szolgálatok koordinálására, és rendszeres gyakorlatokat is kell tartani. H.5. Nemzetközi és regionális monitoring-, jelentő- és figyelmeztető rendszereket kell működésbe helyezni, hogy biztosítsák az időben történő figyelmeztetést a határon átterjedő szennyeződés esetében éppúgy, mint az árvizek és a jég keletkezésekor.

27

III. rész: KÖVETKEZTETÉSEK Az utóbbi évek életek elvesztéséhez, nagy károkhoz vezető árvízi eseményei sürgős reagálást kívánnak. A veszélyhelyzetet az a tény is aláhúzza, hogy éghajlatváltozás fenyegetésével szembesülünk. Csak interdiszciplináris megközelítés elfogadása esetén lehet sikert elérni. Sem az erős csapadékot, sem a szélsőséges árvizet nem lehet kezelni. A legutóbbi árvízi események üzenete a következő: „Meg kell tanulnunk együtt élni ezekkel az eseményekkel.” Mindent meg kell tennünk azért, hogy elkerüljük az árvizek antropogén megnövelését, hogy úgy viselkedjünk, hogy csökkentsük az embereket és az értékes javakat érő potenciális kockázatokat. Tudatossá kell tennünk az emberekben a potenciális és a tényleges kockázatokat, hogy ez kiváltsa elővigyázatossági tevékenységeiket. Továbbmenően, az árvízkárok elleni küzdelemnek pozitív hatása lehet más politikai területekre is, pl. a természetvédelemre. Szükséges és sürgős az európai országok ebben a dokumentumban bemutatott tapasztalatainak megvalósítása. Nemzetközi vízgyűjtők esetében nemzetközi szinten kell a tevékenységet kialakítani. Minden vízgyűjtőre nézve árvízkezelési tervet kell készíteni. Egy ilyen terv felállításakor figyelmet kell fordítani a szolidaritási elvre a vízgyűjtőn belül, ami azt jelenti, hogy amennyire csak megvalósítható, meg kell akadályozni a problémák áthelyezését egyik földrajzi területről egy másikra. A tervnek integrált közelítésmódon kell alapulnia, lefedve a vízgazdálkodás minden ide vonatkozó aspektusát, a területrendezést, a területhasználatot, a mezőgazdaságot, a közlekedést és a településfejlesztést, a természetvédelmet minden (nemzeti, regionális és lokális) szinten. Egy árvízkezelési terv kialakításába be kell vonni a minden (helyi, regionális, nemzeti és nemzetközi) szinten elhelyezkedő döntéshozókat éppúgy, mint az érdekelteket és a civil társadalmat. Ahol alkalmazható, az ebben a dokumentumban leírt legjobb gyakorlatot kell figyelembe venni, különösen a következőkkel kapcsolatban: 9 9 9 9 9 9 9 9

A vízgyűjtő szerinti integrált közelítésmód Társadalmi tudatosság, társadalmi részvétel és a biztosítások Kutatás, oktatás és az ismeretek cseréje A víz visszatartása és a nem szerkezeti jellegű intézkedések Területhasználat, zónáció és kockázatbecslés Szerkezeti intézkedések és azok hatásai Árvízvédekezés A szennyezés megelőzése

2003. szeptember 9.

28