Második plenáris ülés Agadir, 2011. január 29.
Az ARLEM jelentése az Unió a Mediterrán Térségért területi dimenziójáról – ajánlások a jövőre
CdR 85/2011 EN-MG/bh
HU
-1-
Az ARLEM e jelentését José MONTILLA AGUILERA előadó, a spanyolországi Katalónia elnöke dolgozta ki, 2010 októberében. Ezt követően elfogadta a 2010. november 29-i választás után alakult új katalóniai kormány és annak elnöke, Mas i Gavarro úr. A jelentést október 28-án vitatták meg az ARLEM elnökségi tagjai, majd az ARLEM második, 2011. január 29-én a marokkói Agadirban tartott plenáris ülésén fogadták el.
CdR 85/2011 EN-MG/bh
.../...
-2BEVEZETÉS 2010. január 21-én megalakult Barcelonában a helyi és regionális önkormányzatok euromediterrán közgyűlése (ARLEM) azzal a céllal, hogy hozzájáruljon az euromediterrán kapcsolatok területi dimenziójának megerősítéséhez. A Földközi-tenger mindkét partján elterülő városok, régiók és területek képviselői közös céljuknak tekintik a béke, stabilitás, jólét, továbbá az emberi és kulturális kölcsönhatások térségének a kölcsönös értékek tiszteletben tartásán alapuló megteremtését. Ez nem egyszerű feladat, és mi teljességgel tudatában vagyunk azoknak az akadályoknak, amelyek az elmúlt néhány évtizedben nem tették lehetővé, hogy teljes mértékben kihasználjuk a jövőnk kulcsát jelentő integráció, együttműködés és párbeszéd tervében rejlő potenciált. A helyi és regionális intézmények, tudatában a kihívásnak és a mindennapi valóságot formáló szereplőkként hisznek abban, hogy hozzájárulásuk alapvető a fenntartható és befogadó fejlődés irányába való előrehaladás érdekében, ami azzal is együtt jár, hogy alaposan megismerik a polgárok aggodalmait. Katalónia önkormányzatának, a Generalitat de Catalunyának az elnöke kapta a feladatot, hogy az ARLEM következő közgyűlésén ismertesse ezt a jelentést, amely az Unió a Mediterrán Térségért (UMT) területi dimenziójának állapotáról szól. Szem előtt tartva, hogy egy tanulási folyamat közepén tartunk, fontos a jelenlegi helyzet elemzését a jövőre vonatkozó javaslatokkal kiegészíteni, amelyek lehetővé teszik, hogy a területi dimenzió az euromediterrán menetrend szilárd prioritásává váljék, illetve hogy az ARLEM-et az Unió a Mediterrán Térségért új intézményi felépítésében kikerülhetetlen szereplőként és közvetítőként ismerjék el. AZ EUROMEDITERRÁN KAPCSOLATOK HELYZETE, VALAMINT A RÉGIÓK ÉS A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK SZEREPE 1995-ben, akkor 27 taggal útjára indult a barcelonai folyamat azzal a céllal, hogy minőségi javulást idézzen elő az Európai Unió országai és mediterrán partnerei közötti kapcsolatok terén. A folyamat elindítása többek között azt feltételezte, hogy intenzívebbé válik a politikai párbeszéd, megerősödnek a többoldalú együttműködések és jelentős mértékben nő a költségvetés. E folyamatnak mindazonáltal olyan akadályokkal kellett szembesülnie, amelyek lehetetlenné tettek bármely számottevő előrelépést, és ennek tudható be, hogy az elmúlt években ismételten megkísérelték új életre kelteni az euromediterrán menetrendet – e kezdeményezések sorába tartozik a 2008-ban létrejött Unió a Mediterrán Térségért is. Az euromediterrán partnerséget megalapító dokumentum, az 1995-ös Barcelonai Nyilatkozat kötelezettséget vállal a helyi és a regionális önkormányzatok közötti együttműködés támogatására. A városokat már korábban, a megújult mediterrán térségi politika keretében, a MED-URBS programmal elismerték, mint a mediterrán térségben való decentralizált együttműködés fontos szereplőit. Éppen ezért az 1995-ös kötelezettségvállalásnak cselekvések gyors egymásutánjában, illetve abban kellett volna megnyilvánulnia, hogy ténylegesen elismerjék a területeknek az euromediterrán kapcsolatokban betöltött szerepét. A területi dimenziót méltató frázisok azonban nem
CdR 85/2011 EN-MG/bh
.../...
-3tették valós prioritássá a szomszédsági együttműködést. A barcelonai folyamat tizedik évfordulójával párhuzamosan az euromediterrán térség városai és régiói felléptek, hogy fontosabb szerepet vívjanak ki maguknak a partnerség politikai tervezésében és gyakorlati alkalmazásában; ennek során felhasználták a Régiók Bizottsága „Az euromediterrán partnerség és a helyi önkormányzatok: a koordináció és a decentralizált együttműködés specifikus eszközének szükségessége” c., 2004. április 21-i véleményében foglalt javaslatokat. Ezt tükrözi az euromediterrán társulás régióinak és városainak 2005. november 26-i nyilatkozata. A 2005-ös barcelonai csúcstalálkozón részt vevő állami képviselők tudomásul vették a regionális és helyi szereplőknek a partnerségben való fokozottabb részvétele iránt támasztott egyre növekvő igényét, és a következő öt évre jóváhagyott cselekvési tervben kötelezettséget vállaltak a helyi szintű döntéshozatali folyamatokban a polgári részvétel előmozdítására, a közszolgálatok decentralizált irányításának előnyben részesítésére és operatív szempontból arra, hogy 2007-ben legalább két kísérleti programot indítanak el a regionális politika módszertanának partnerállamokban történő meghonosítására. Minden jó szándék ellenére a gyakorlatban ismét nem valósultak meg a célkitűzések. Ezzel egyidejűleg, 2004-től az Európai Unió új szomszédságpolitikát indított útjára mind keleteurópai szomszédaival, mind a Földközi-tenger medencéjének országaival. Ez a fokozatos megközelítésen alapuló és az egyes partnerországok szükségleteihez és dinamikájához igazított politika első számú céljának tekintette, hogy reformok széles skáláját támogassa, amelyek lehetővé teszik, hogy a szomszédos országok összehangolják szabályozásukat és gyakorlatukat az EU-éval és megkönnyítik az európai politikákkal és ügynökségekkel való fokozottabb integrációt. Ennek eléréséhez az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszközre (ENPI) támaszkodik, amelynek a 2007–2013-ra szóló költségvetése 11 810 millió euró. E költségvetési csomagnak csak elenyésző részben voltak kedvezményezettjei az euromediterrán térség régiói és városai, hiába tekinti prioritásnak a határokon átnyúló együttműködést az európai szomszédságpolitika. A cél az, hogy a földközi-tengeri térségben előmozdítsák a gazdasági és társadalmi fejlődést, biztos és hatékony határellenőrzést biztosítsanak, előmozdítsák a polgári együttműködést és lehetővé tegyék az érintett országok számára, hogy a közös kihívásokra közösen adjanak választ. E stratégiák kétoldalú társulási programok, illetve az egész medencére kiterjedő programok révén bontakoztak ki, és a helyi és regionális önkormányzatok által, valamint más helyi szereplők – pl. egyetemek, szakszervezetek, munkáltatói szervezetek, nem kormányzati szervezetek vagy kereskedelmi kamarák – által irányított együttműködési projekteket finanszíroztak. Ki kell emelni azt a szerepet, amelyet a városok, helyi és regionális önkormányzatok között fennálló különböző hálózatok töltöttek be; ezek az euromediterrán térségben a projektek létrehozóiként és katalizátoraiként, illetve a decentralizált együttműködési partnerségek előmozdítóiként működnek. Kétoldalú szinten elfogadták az Olaszország–Tunézia programot, a Spanyolország–Marokkó programon belül pedig két együttműködési projektet terveznek Andalúzia és Észak-Marokkó, illetve a Kanári-szigetek és Dél-Marokkó között. Annak ellenére, hogy nyilvánvaló érdeklődés mutatkozik az
CdR 85/2011 EN-MG/bh
.../...
-4együttműködés e területén, e projektek közül az érintett országok közötti különbségek miatt jó néhány nem ért révbe. Nem ígérkezik egyszerűnek a Földközi-tenger medencéjére irányuló program kibontakoztatása sem, amely 117 különböző régióra és 19 országra irányult, 173 millió eurós költségvetéssel, amelyet a strukturális alapok mintájára, társfinanszírozás, partnerség és többéves program alapján kellett kezelni. A benyújtott projektek első hulláma felülmúlta a várakozásokat, bizonyságot téve ezáltal a mediterrán térség helyi és regionális önkormányzatainak mozgósítási kapacitásáról és a hálózatban való működés terén meglévő tapasztalatáról. Ennek ellenére bizonyos politikai és igazgatási különbségek azt eredményezték, hogy néhány ország e program peremére kényszerült, ezáltal jelentős mértékben korlátozva egy olyan eszköz célkitűzéseit, amely a helyi és regionális önkormányzatoknak lett volna hivatott új utakat biztosítani az együttműködési projektekben való részvételhez, miközben értékelte volna azok területi szükségletekkel kapcsolatos tapasztalatát és a hatékonyabb igazgatásra való képességeit. Végezetül szigorúan helyi szinten a CIUDAD elnevezésű programnak, amely az európai szomszédságpolitika keretéből 8 millió eurót kap a mediterrán régióra a 2009–2011 közötti időszakban, az a célja, hogy segítse a helyi önkormányzatokat a fenntartható városfejlődés biztosításában a jó kormányzás elveire támaszkodva. A program célkitűzése, hogy megerősítse és korszerűsítse a partnerországok helyi és regionális önkormányzatait, javítva kapacitásukat, előtérbe állítva a várostervezést és a fenntartható gazdasági és környezeti fejlődést. E program különböző projektek révén valósul meg, amelyeknek a földközi-tengeri térség déli részének legalább két országát kell résztvevőként magukban foglalniuk. Az európai szomszédságpolitikával párhuzamosan indult útjára az Unió a Mediterrán Térségért. Ez az unió, amely 43 mediterrán térségbeli államot ölel fel, és a barcelonai folyamat vívmányait sajátjaként ismeri el, ezzel egyidejűleg a politikai párbeszéd és a többoldalú projektek és együttműködés fejlődésének színtere. Az euromediterrán kapcsolatok korábbi szakaszaihoz képest meglévő fő újdonságok a következők: a politikai párbeszéd fokozása, új intézményi keret, amelynek – a társelnökségek és a titkárság révén – lehetővé kell tennie a partnerországok számára a folyamat igazgatásába és irányításába való fokozottabb bekapcsolódást, és végül az olyan konkrét és ugyanakkor rugalmas projekteken alapuló új munkamódszer, amelyek kedveznek a különböző szereplők közötti szinergiáknak, beleértve a magánszférát. Mi, régiók és helyi önkormányzatok július 13-i párizsi elindítása óta közelről figyeltük az UMT alakulását. Valójában már az említett alapító ülés előtt nem sokkal, júniusban Marseille-ben, a mediterrán térség helyi és regionális önkormányzatai fórumának égisze alatt találkoztunk, ahol nyilatkozatot fogadtunk el; ebben kifejeztük abbéli reményünket, hogy az euromediterrán kapcsolatok új lendületet kapnak, ismételten leszögeztük, hogy együtt kívánunk dolgozni azért, hogy területi szinten hatékonyabbak legyünk és közelebb kerüljünk a polgárokhoz, és kértük, hogy egy hivatalos képviseleti rendszer részesei lehessünk. Ezenfelül a Régiók Bizottsága elfogadta az UMT-ről szóló véleményét, őrködve az új euromediterrán stratégia területi dimenziójának biztosítása felett. Elégedetten állapítottuk meg, hogy az állam- és kormányfők nyilatkozatukban megemlítették a civil
CdR 85/2011 EN-MG/bh
.../...
-5társadalom, a helyi és regionális önkormányzatok és a magánszféra potenciális szerepét az UMT elindításában. 2010 májusában Barcelonában sor került a helyi és regionális önkormányzatok második fórumára, amely az UMT Főtitkárságának jelenlétében elfogadott egy nyilatkozatot; ez a végül elhalasztott UMT-csúcstalálkozó sikeréhez kívánt hozzájárulni, amelyet akkor még 2010. június 7-én terveztek megtartani. A nyilatkozatban mi, a városok és régiók képviselői üdvözöltük az ARLEM elindítását, teljes támogatásunkról biztosítottuk, hogy sikerre vihesse az UMT által prioritásként meghatározott projekteket, egyúttal támogatásunkról biztosítottuk a fenntartható városfejlesztéshez kapcsolódó projekt létrehozását, amely az együttműködésnek – már az UMT 2008. november 4-i külügyminiszteri nyilatkozatában hangsúlyozott – elsőbbséget élvező témája. Azóta aggodalommal figyeljük a nehézségeket, amelyekkel az Unió a Mediterrán Térségért szembesült, és amelyek lelassították elindulását. Hiszünk az euromediterrán kapcsolatokban rejlő potenciálban, és arra buzdítjuk az állam- és kormányfőket: teremtsenek szilárd alapot ahhoz, hogy a mediterrán térség a párbeszéd, a béke, a fejlődés és a kölcsönhatások térsége legyen. Az ARLEM életre hívása és az UMT-ben való aktív szerepvállalása biztosítja a regionális és helyi önkormányzatoknak az euromediterrán politikai vitában való részvételét, illetve az UMT Főtitkársága által kiválasztott projektek területi dimenzióját, szavatolva emellett a bevált gyakorlatok cseréjét. A TERÜLETI DIMENZIÓHOZ KAPCSOLÓDÓ FŐ KIHÍVÁSOK A területi dimenzió kulcsfontosságú annak megértéséhez, milyen átalakulási folyamaton megy keresztül a földközi-tengeri térség, különösen a régió keleti és déli vidéke, és azon legfontosabb kihívások meghatározásához, amelyekkel a mélyreható gazdasági és demográfiai változásokat átélő társadalmak fenntartható, koherens és megfelelően dinamikus fejlődésének szavatolása érdekében az elkövetkező néhány évben szembe kell majd nézni. Belső jelenségek, mint a demográfiai átalakulás vagy az ipari termelés változásai együtt vannak jelen olyan külső jelenségekkel, mint az éghajlati, hegyrajzi viszonyok, valamint az erőforrások. Az esetek túlnyomó többségében ezek az egész medence közös kihívásai, ugyanakkor különleges figyelmet kell fordítanunk területeink egyedi sajátosságaira is. Hisszük, hogy ezek a kihívások, amelyek mind nyilvánvaló területi dimenziót képviselnek, a fenntarthatóság, a kohézió és a jó kormányzás hatáskörébe tartoznak. Ismertetőnkben ezért csoportosítottuk őket e három különböző tengely köré. Fenntarthatóság A mediterrán térség környezeti szempontból sérülékeny régió, amelynek a fenntarthatóság biztosításához a kormányok és a nem kormányzati szereplők fellépésére van szüksége. Az UMT keretében politikai párbeszéd, illetve konkrét projektek segítségével alapos figyelmet fordítanak e problémakörre. A régióknak és a helyi önkormányzatoknak különösen nagy felelőssége van azon politikák terén, amelyeket fenntarthatóság elősegítése érdekében folytatnak, konkrétan pedig a következő területeken játszhatnak fontos szerepet:
CdR 85/2011 EN-MG/bh
.../...
-6•
Víz
A Földközi-tenger térsége szűkös és egyenlőtlenül eloszló vízkészlettel rendelkezik. E jelenséget még hangsúlyosabbá teszi az erős demográfiai növekedés, a gazdasági és városfejlődés – különösen az idegenforgalmi ágazatban –, illetve a népességnek a nagy tengerparti városokba történő áramlása, ami a szennyvízkezelés problémájával együtt megbénítja az ivóvízhez való hozzáférést és az annak elosztását szolgáló hálózatokat. A helyzetet súlyosbítja a mezőgazdaság, amelynek új módszereket kell kialakítania a racionalizáció és a fogyasztásbeli hatékonyság érdekében. Mindezt egyes esetekben olyan geopolitikai körülmények teszik súlyosabbá, amelyek megnehezítik a szomszédok együttműködését egy olyan területen, ahol a víz elosztása életbevágó, ezért konfliktusforrássá is válhat. •
Éghajlatváltozás
A földközi-tengeri térség a globális felmelegedésnek legjobban kitett területek közé tartozik. Az éghajlatváltozás hatásai elleni küzdelem az igazgatás minden szintjén a politikai napirend szerves részévé vált. Helyi szinten és a fenntartható fejlődés általános stratégiai keretén belül ambiciózus célokat kell kitűzni a szennyezés csökkentése, a tájvédelem és a biológiai sokféleség megőrzésének területén. •
Energetikai modell
A klímaváltozás elleni küzdelem egyik formája a tiszta energiaforrások támogatása. Az Unió a Mediterrán térségért egyértelműen állást foglalt a megújuló energiaforrások mellett, és e tekintetben a helyi és regionális önkormányzatok a területek kezelői lévén kulcsfontosságúak az energiaforrások racionális és fenntartható felhasználása szempontjából. A cél a következők előmozdítása: az alternatív energiák fejlődése, új energiapiac kibontakoztatása, technológiatranszfer, a villamosenergiaellátáshoz való jobb hozzáférés mindenki számára, kiaknázva a földközi-tengeri napenergiaterv (Mediterranean Solar Plan, MSP) keresztülvihetőségét és végrehajtását. •
Mezőgazdaság és vidékfejlesztés
A földközi-tengeri térség gazdálkodó közösségei ugyanazokkal a problémákkal állnak szemben: a szűkösen rendelkezésre álló víz, a népesség elvándorlása és a termékeny talaj elvesztése, ugyanakkor viszont a mezőgazdasági termelők helyzete az EU országaiban, illetve földközi-tengeri szomszédainál teljesen különböző, ami az államtól kapott gazdasági és társadalmi támogatást, valamint a termékek kereskedelmi forgalomba bocsátásának hálózataihoz való hozzáférést illeti. Fejlődés és kohézió A Földközi-tenger térsége az országok között, de az egyes országok társadalmain belül is komoly egyenlőtlenségekkel küzd. A közpolitikák és a termelői ágazat előtt az a kihívás áll, hogy enyhítsék azokat a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségeket, amelyeket egyes esetekben a jelenlegi gazdasági
CdR 85/2011 EN-MG/bh
.../...
-7világválság még tovább súlyosbított. A régiók és a helyi önkormányzatok nap mint nap az alábbi kihívásokkal szembesülnek: •
A termelési szerkezet korszerűsítése
A válság felfedte egyes termelési rendszerek gyengeségeit a Földközi-tenger medencéjének északi országaiban, és rávilágított annak szükségességére, hogy délen és keleten javítani kell a gazdasági és vállalati fejlődés feltételeit. Bár ezen országok közül sokban demográfiai átalakulás kezdődött, a régiónak szembe kell néznie azzal a sürgető kényszerrel, hogy új munkahelyeket teremtsen, hogy fel tudja venni a munkaerőpiacra újonnan érkezőket. E tekintetben az EU 2020-as stratégiájában megszabott – intelligens, fenntartható és befogadó növekedést szorgalmazó – kritériumok hasznos útitervnek bizonyulhatnak nem pusztán a régió északi országai, hanem annak egésze számára. Az euromediterrán kereskedelmi kapcsolatok elmélyítése is rendkívül fontos, hogy gazdasági kapcsolataink szorosabbá fűzése révén eredményeket érjünk el polgáraink számára. •
Városfejlődés, kohézió és területi egyensúly
A földközi-tengeri medencének szembe kell néznie azokkal a kiegyensúlyozatlanságokkal, amelyek a – különösen a tengerparton fekvő – nagy városi agglomerációk felgyorsult fejlődéséből erednek, melynek következményeképpen elnéptelenedik a vidék. Mindez új igényeket teremtett a lakossági szolgáltatások és a gazdasági fejlődés terén, egyúttal pedig fokozta az esélyegyenlőtlenséget. A helyi és regionális önkormányzatoknak képesnek kell lenniük átfogó stratégiák felvázolására a városok, a közlekedés-szállítás, a szolgáltatások és közművek, a természeti környezet és a területek gazdasági tevékenysége tekintetében. •
Társadalmi befogadás és esélyegyenlőségi politikák
A három partot elválasztó gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségeket nem sikerült jelentős mértékben csökkenteni. Az észak és dél között fennálló különbségek, a természeti erőforrások terén meglévő egyenlőtlenségek, a migráció és a szegénységi zónák nagyobb együttműködésre késztetik az egész medence szereplőit. A lakossághoz legközelebb álló kormányzatokként a helyi és regionális önkormányzatok közvetlen forrásból ismerik azokat a társadalmi realitásokat, amelyekkel kapcsolatban cselekedni kell, és ezért alapvető szerepük van a társadalmi befogadási, esélyegyenlőségi és diszkriminációellenes politikák előmozdításában, különös tekintettel a legsérülékenyebb csoportokra, mint a nők, a kiskorúak vagy az idősek. •
Migráció
A földközi-tengeri térségben megszokott a lakosság elvándorlása, akár országon belül (a vidéket elhagyók) akár transznacionális szinten, mindenekelőtt dél-északi irányban. Ugyanakkor viszonylag új jelenségek is felütötték fejüket, ilyen a szubszaharai Afrikából és Délkelet-Ázsiából jövő bevándorlás, amely a mediterrán térség déli és keleti országai felé irányul, amelyek vagy a cél-, vagy a tranzitország szerepét töltik be. Itt megint csak a régiók és a helyi önkormányzatok lesznek a
CdR 85/2011 EN-MG/bh
.../...
-8migránsokhoz legközelebb álló közhivatalok, és ilyen minőségben a mi felelősségünk, hogy megfelelően fogadjuk új polgártársainkat, és választ találjunk társadalmi problémáikra. •
Humánbiztonság
A szervezett bűnözés, az új szegénység és a társadalmi kirekesztés jelenségei, illetve a hagyományos szolidaritási rendszerek meggyengülése fokozta a mediterrán térség nagy városi agglomerációiban a biztonság hiányát. Nekünk, polgárközeli közhivataloknak eszközökre van szükségünk e problémák gyökerének kezeléséhez és a biztonság szavatolásához az egész polgárság számára. Kormányzás A mediterrán térség területi képviselete tekintetében sokszínű terület. Történelmi tényekből és országaink sajátosságaiból következően a decentralizáció és az önkormányzat mindenhol különböző szintű. Így a regionális és helyi önkormányzatoknak egyenlőtlen forrásai vannak olyan közpolitikák kialakításához, amelyek polgáraink javát szolgálják. Három olyan területet határoztunk meg, ahol még hosszú út áll előttünk: •
Decentralizáció és többszintű kormányzás
A mediterrán térség déli és keleti országainak friss decentralizációs folyamatát nem kísérte azon gazdasági forrásoknak vagy hatásköröknek a politikai irányítás részére történő átadása, amelyek szükségesek lettek volna. A helyi és regionális önkormányzatok adminisztratív és intézményi kapacitásépítése megkönnyíti az állami szint alatt megvalósuló együttműködést, javítja a jó kormányzás hatékonyságát, és kulcsfontosságú a demokratizációs folyamat során. A sok megoldandó kihívás közül sok (lakhatás, oktatás, alapszolgáltatások nyújtása, környezet, egészség, gazdasági fejlődés stb.) esetében nélkülözhetetlen az adott területen működő különböző közigazgatások összehangolt, többszintű együttműködése. •
Államigazgatás és területrendezés
A robbanásszerű városfejlődés, a vidéki területekről tömegesen érkező lakosság és az új üzleti központok létrehozása a városok gyors és szervezetlen növekedéséhez vezetett, elsősorban a tengerparton. E szervezetlen növekedés fokozza egyes területek sérülékenységét, és helyi és regionális szinten jobb tervezést tesz szükségessé annak érdekében, hogy garantálják a lakhatást, a szolgáltatásokat és a szükséges felszereltséget, valamint a környezeti kockázatok megelőzését. •
Polgári részvétel és helyi demokrácia
A regionális és helyi szinten hozott döntések közvetlenül érintik polgárainkat. Egyre jobban meggyőződhettünk arról, milyen hasznos olyan részvételi folyamatok elindítása, amelyek lehetővé teszik a polgárság számára, hogy tájékozódjanak, és hangot adjanak véleményüknek az őket érintő
CdR 85/2011 EN-MG/bh
.../...
-9problémákkal kapcsolatban. Az euromediterrán területi együttműködésbe be kell vonni a civil társadalmat. AZ ARLEM ÉS AZ EUROMEDITERRÁN KAPCSOLATOK Az euromediterrán térség regionális és helyi önkormányzatai már évek óta tanújelét adják arra irányuló szándékuknak, hogy közösen munkálkodnak az euromediterrán térség valóra váltásáért. Feltett szándékunk, hogy az együttműködést fölé helyezzük a különbségeknek és múltbeli vagy jelenlegi konfliktusoknak, amelyek a mai napig megzavarhatják az államaink közötti kapcsolatot. E szellemben kívánjuk, hogy területeinknek állandó jellegű képviseleti struktúrája legyen, amely szerepet ma a helyi és regionális önkormányzatok euromediterrán közgyűlése (ARLEM) tölti be. E javaslat, amely a Régiók Bizottságának egy 2008. október 9-i véleményében fogalmazódott meg hivatalosan, és amelyet 2008. novemberi ülésén a Külügyminiszterek Tanácsa helyesléssel fogadott, vezetett végül e közgyűlés 2010. január 21-i megalakulásához Barcelonában. Az ARLEM állandó és paritásos közgyűlés, ahol a régiók, a helyi önkormányzatok és az euromediterrán térség hálózatai képviseltetik magukat. A közgyűlés társelnökségi, elnökségi és bizottsági rendszerben működik, amelyek barcelonai megalakulásunk óta több ízben összeültek, és amelyek az agadiri általános közgyűlésen két jelentést mutattak be a városfejlesztésről és a helyi vízgazdálkodásról. Az ARLEM megalakulása egy hosszú folyamat tetőpontját jelentette, amelyben mi, regionális és helyi önkormányzatok az euromediterrán kapcsolatokban betöltött szerepünk elismerését kértük. A már korábban is meglévő hálózatok szerepe meghatározó volt e folyamatban, és ennek köszönhető, hogy azok jelentős mértékben képviseltetik magukat a közgyűlésben. Most, hogy az elismerést megkaptuk, meg kell erősödnünk az euromediterrán kontextus regionális és helyi dimenziója konzultatív és képviseleti szervének szerepében, és konkrét fellépéseket kell elindítanunk, érvényesítve a területi dimenziót az euromediterrán politikákban. Ezt a következőképpen fogjuk megvalósítani: napi munkánk során, közös erőfeszítésekkel, jelentéseink minőségével, a jövőre vonatkozó stratégiai projektek kigondolásának képességével, valamennyi érdekelt féllel és intézménnyel való kapcsolattartással és mindenekelőtt azzal, hogy – a régiót próbára tevő nehéz konjunktúra ellenére is – hasznosak leszünk az euromediterrán térség régióiban és helyi önkormányzataiban, rajtuk keresztül pedig a 43 állam polgársága számára, amelyekből ma az Unió a Mediterrán Térségért áll. JAVASLATOK ÉS AJÁNLÁSOK Az euromediterrán kapcsolatok jelenlegi helyzete, a regionális és helyi önkormányzatok által a múltban és jelenleg játszott szerep, a minket érintő, erős területi dimenzióval rendelkező nagy kihívások és annak a ténynek az alapján, hogy az ARLEM létrehozása fordulópontot jelent az euromediterrán kapcsolatok területi jellegűvé válásában, helyénvalónak gondoljuk annak
CdR 85/2011 EN-MG/bh
.../...
- 10 meghatározását, hogy melyek legfőbb aggodalmaink, azok hogyan illeszkednek az intézményi szint keretébe, és hogyan lehet őket a gyakorlatban kezelni. Aggodalmak és prioritások 1.
A nemzetközi rendszer által mind gazdasági, mind politikai szinten megtapasztalt változások különösen halaszthatatlanná teszik az euromediterrán kapcsolatok felélénkítését, amennyiben szavatolni kívánjuk a mediterrán térség központi jellegét, és el akarjuk kerülni, hogy városai és régiói el legyenek zárva azoktól az új lehetőségektől, amelyeket a több növekedési központú világ kínál.
2.
Aggodalmunkat fejezzük ki az UMT lassú beindítása miatt. Be kell hoznunk az elvesztegetett időt, a barcelonai folyamat lendületéből és az UMT születése által keltett várakozásokból merítve ihletet, hiszen a projekt hátterében húzódó okok továbbra is érvényesek, a megoldásra váró problémák kezelése pedig csak sürgetőbbé vált.
3.
Emlékeztetünk rá, hogy a városok és a régiók óriási mértékben hozzá tudnak járulni a kölcsönös bizalom légkörének megteremtéséhez, miáltal felülemelkedhetnek a múltbeli és jelenlegi konfliktusokon, és lefektethetik a népeink közötti szorosabb, az értékeket és érzékeny pontokat mindig szem előtt tartó együttműködés alapjait.
4.
Megállapítjuk, hogy a gazdasági válság mélyen érintette valamennyi ország polgárait, gazdasági szereplőit, nem kevésbé helyi és regionális önkormányzatait; ez arra kötelez minket, hogy a gazdasági fejlődést, az euromediterrán kereskedelmi kapcsolatok elmélyítését, az innovációt és a társadalmi kohéziót elsődleges prioritásnak tekintsük. Emlékeztetünk rá, hogy e prioritások nagymértékben összefüggenek a helyi piacok helyzetével és a mediterrán térség területei nyújtotta lehetőségekkel.
5.
Erős területi dimenziót követelünk az UMT-ben és az EU politikáiban, különösképpen az európai szomszédságpolitikában. Annak megtervezése és végrehajtása során figyelembe kell venni a régiókat és helyi önkormányzatokat mint a párbeszéd, az együttműködés és a fejlődés cselekvő részeseit, miközben megerősödik a területi kohézió.
6.
Aggodalommal szemléljük a politikai és bürokratikus jellegű akadályokat, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a helyi és regionális önkormányzatok jobban kihasználják az európai szomszédságpolitika forrásait. Ezen eszközök felhasználásának kapacitása elsődleges fontosságú ahhoz, hogy több forrást lehessen igénybe venni az európai szomszédságpolitika területi dimenziójához. E tekintetben úgy hisszük, a finanszírozáshoz való hozzáférés javítása érdekében fontos volna meghatározni, melyek az eddig feltárt nehézségek.
7.
Figyelmeztetünk a helyi és regionális önkormányzatok rendelkezésére álló források elégtelenségére, és aktívan és szolidárisan dolgozunk a régiók és helyi önkormányzatok intézményi megerősítésének támogatásán a szubszidiaritás elvének a mediterrán térségben
CdR 85/2011 EN-MG/bh
.../...
- 11 való alkalmazása, közfeladatának jobb ellátása és a számukra fenntartott közpolitikák elvégzéséhez elegendő autonómia révén. Intézményi keret: 8.
Törekszünk az UMT intézményi gépezetének teljes részvételére a területi érzékenység előmozdítása és annak érdekében, hogy az euromediterrán kapcsolatok ezen új szakaszát közelebb hozzuk a polgárokhoz. Törekszünk arra, hogy az ARLEM ugyanolyan státuszt kapjon, mint az Unió a Mediterrán Térségért parlamenti közgyűlése, azaz konzultatív szerepet és a polgársággal való demokratikus kapcsolatépítés szerepét.
9.
Teljes mértékben készek vagyunk társulni az UMT titkárságával és kijelölni az ARLEM egyegy tagját kapcsolattartónak az egyes prioritási területeken.
10.
Továbbra is közösen tárgyalunk az EU következő költségvetéseiről és az európai szomszédságpolitika végrehajtásáról, a Régiók Bizottsága révén gördülékeny kapcsolatot alakítva ki az Európai Bizottsággal és az Európai Parlamenttel.
Működési javaslatok: 11.
Az ARLEM kötelezettséget vállal arra, hogy 12 hónap alatt stratégiai tervet vázol fel a közép(4 év) és hosszú távú (10 év) prioritásokról az euromediterrán kapcsolatokban a területi dimenzió megerősítése érdekében. E stratégiai terv meg fog határozni olyan mutatókat, amelyek segítségével a jövőbeli éves jelentésekben felmérhetjük, hogy jó irányba haladunk-e.
12.
Jól tudjuk, hogy a helyi és regionális önkormányzatok maguk gyakran nem rendelkeznek megfelelő kapacitással ahhoz, hogy kövessék az EU fontos döntéseit, és részt vegyenek azokban, és nem tudnak megfelelően felkészülni a hatások előrejelzésére és a lehetőségek kihasználására. Az ARLEM kötelezettséget vállal arra, hogy szorosan nyomon követi a helyi és regionális euromediterrán valóságot közvetlenül érintő jogalkotási kezdeményezéseket, és hogy csatornaként közvetíti tagjai prioritásait és aggodalmait.
13.
Az Unió a Mediterrán Térségért konkrét projektjeinek kiválasztási és végrehajtási folyamatai során figyelembe kell venni a régiók és a helyi szereplők hozzájárulását, különösen akkor, ha az adott projekt nyilvánvaló területi aspektusokkal rendelkezik.
14.
Kötelezettséget vállalunk a civil társadalom igényeinek közvetítésére és arra, hogy területeiken ösztönözzük a magánszektor fokozottabb bevonását a mediterrán térség fejlesztésébe. Mindez hozzá fog járulni az UMT projektjeinek dinamikusabb megvalósításához.
15.
Az ARLEM támogatni fogja a tagjai közötti dinamikusabb együttműködést úgy, hogy azok pozitív szinergiákat találhassanak és könnyebbé váljon az olyan projektek elindítása,
CdR 85/2011 EN-MG/bh
.../...
- 12 amelyeket az európai, euromediterrán és nemzetközi szinten meglévő finanszírozási módok palettája révén lehet célba juttatni.
16.
Az ARLEM tanulmányozni fog módszereket, amelyek elősegítik a bevált gyakorlatok átadását és a helyi és regionális igazgatás vonatkozásában szerzett tapasztalatok közkinccsé tételét, különös hangsúlyt fektetve az államigazgatásra és a polgári részvételre.
17.
A nagy számú helyi regionális önkormányzat aktív részvétele a mediterrán térségben működő hálózatokban és az időszakonként összegyűlő fórumokon gazdagítja a vitát, és lehetővé teszi a helyi és regionális szereplők szélesebb körű részvételét. Az ARLEM igen pozitívan értékeli a széles részvételi bázis meglétét és kötelezettséget vállal annak támogatására és javaslatainak összegyűjtésére.
18.
Tanulmányozni fogjuk, megvalósítható-e a mediterrán térség déli és keleti országainak részvétele az uniós regionális és kohéziós politikákban.
19.
Az ARLEM kiaknáz minden lehetőséget, hogy megerősítse az együttműködést az euromediterrán területen, különös figyelmet fordítva a makroregionális logika felé való haladás elgondolására.
20.
Ez az euromediterrán szintű munka teljes mértékben kiegészíti a korlátozottabb földrajzi kiterjedésű cselekvés logikáját. A földrajzi közelség tényezői azt sugallhatják, hogy egyes specifikus cselekvések olyan keretekre korlátozódjanak, mint az Arco Latino szövetség, a Maghreb, a Nyugat-Mediterrán Térség, az adriai térség vagy a Kelet-Mediterrán Térség. _____________
CdR 85/2011 EN-MG/bh
