Az anorexia kifejezést először az ókorban használták, eredetileg hiányzó vágyat jelentett, később már csak kizárólag az étvágy hiányát jelentette. Kialakulásának magyarázatában kezdetben vallásos elképzelések uralkodtak. Az kitartóan éhezőket szentnek tekintették.
Századokkal később kerültek csak előtérbe az orvosi értelmezések, amikor már betegségként fogták fel a táplálékfelvétel elutasítását. A kóros soványság - teljes nevén anorexia nervosa - két évszázaddal ezelőtt jelent meg külön betegségként az orvosi irodalomban.
Nem véletlenül, hiszen ekkor kezdődött a karcsúság világméretű, a fejlett világra jellemző divatja, ami az egyik legfontosabb társadalmi tényezője az evészavarok kialakulásának. Az orvostudomány az idő tájt inkább tuberkulózissal, vashiánnyal, később hormonhiányos állapottal magyarázta az okát.
A múlt században is még a biológiai okokat tartották fontosnak. Kb. 70 éve merült fel a lelki tényezők elsőrendű jelentősége, majd lassan megfogalmazódtak azok a nézetek, hogy a kór kialakulásában a testkép zavarának van nagy fontossága: a betegek képtelenek reálisan megítélni a testsúlyukat és az alakjukat.
Később a családi háttérrel is foglalkozni kezdtek. Ma már egyértelműen tudjuk, hogy az anorexia kialakulásában alapvető szerepet játszik a családi háttér, de a biológiai, társadalmi-kulturális tényezők is egyaránt fontosak.
Az anorexiának két típusát különböztetjük meg: - Korlátozó típus - Faló/purgáló típus
Korlátozó típus: kezdetben a süteményeket, édességeket, hizlaló ételeket iktatják ki az étrendjükből, és alacsony kalóriatartalmú ételeket fogyasztanak. Apránként egyre több ételt vesznek fel a tilalmi listára. Napi energia felvételük 600-800 kalóriára csökken, és egyre kevesebb örömüket lelik az evésben.
Faló/purgáló típus: falási rohamaik vannak, amelyek után hánytatják magukat, hashajtóval és vízhajtóval igyekeznek megszabadulni a feleslegtől. Ez a forma rosszabb, mert egészségkárosító szokások alakulnak ki.
Korlátozó típus
Purgáló típus
Falásroham
Nem jellemző
Jellemző
Önhánytatás, hashajtózás
Nem jellemző
Jellemző
Koplalás
Jellemző
Nem jellemző
Társuló pszichés betegség
Ritkább
Gyakoribb
Az anorexiát 90-95 százalékban nőknél diagnosztizálják, és 14-18 éves kor között fordul elő a leggyakrabban. Az anorexiások száma folyamatosan növekszik a nyugati társadalomban, és főként a felsőbb társadalmi réteg betegsége.
Hogyan kezdődik? A kis súlyfelesleggel rendelkező, vagy egyáltalán nem túlsúlyos egyén megpróbálja "visszaszerezni az alakját", le akar adni néhány kilót, és ezzel párhuzamosan, valamilyen lelkileg megterhelő esemény, vagy kudarc éri. 2-10 százalékuk állapota olyan súlyossá válik, hogy a koplalás miatt kialakult testi elváltozások miatt meghalnak.
Az anorexiások gondolatainak középpontjában a fogyás és a táplálékbevitel korlátozása áll, ugyanakkor nem tudnak szabadulni az ételekkel kapcsolatos megszállottságuktól. Szüntelenül az ennivalókon jár az eszük, hosszasan tervezgetik szegényes étrendjük összetételét.
Gyakran előfordul, hogy még álmukban is az étkezéssel, az ételek látványával küzdenek. Egyébként a hosszú ideig éhezésnek kitett, nem anorexiás emberek is hasonlóképpen reagálnak.
Az anorexiásoknál kognitív zavarok is megfigyelhetőek. Sokan gondolják úgy, hogy rossz alakúak, csúnyák. Testképük gyakran annyira torzult, hogy még véznaságuk sem tűnik fel nekik, sőt a valóságosnál jóval nagyobb méretet tulajdonítanak maguknak.
Tünetek: 1. A soványság iránti vágy, és az elhízástól való rettegés 2. Ételekkel kapcsolatos megszállottság 3. Kognitív zavarok 4. Pszichés és hangulati problémák 5. Szervi problémák
Az anorexiás fő célja a vékonyság elérése, ugyanakkor cselekedeteit a félelem mozgatja. Fél az elhízástól, fél attól, hogy nem tud ellenállni egyre erősebb éhségérzetének, és fél attól hogy elveszíti a kontrollt testének mérete és formája felett. Másként, az anorexia egyfajta "súlyfóbia".
Az anorexiát kísérhetik olyan kényszeres viselkedésminták, amelyben a személyek arra kényszerítik magukat, hogy ételeiket szigorú előírások szerint készítsék el, pl. bizonyos alakúra aprítsák.
A koplalás különböző testi elváltozásokat eredményezhet: elmaradt a menstruáció, csökken a testhőmérséklet, a vérnyomás, verejtékezés, csontritkulás, lelassul a szívverés, felborul az anyagcsere és az elektrolitháztartás. Szélsőséges esetekben szívritmusproblémák vagy a vérkeringés összeomlása miatt bekövetkezhet a halál.
Jelentős elváltozások mutatkoznak a haj, a bőr és más testrészek külalakjában is. A bőr durva száraz és repedezett lesz, a körmök törékenyek, a kezek-lábak hidegek, kékesek. Egyes betegeknek kihullik a haja, másoknak a testén, arcán és végtagjain pelyhes, a magzatéhoz hasonló finom szőrzet nő.
Az anorexiások ördögi körbe kerülnek. Az eltorzult testkép miatt még inkább felfokozott a karcsúság iránti vágy, az elhízástól való félelem, és ez egyre elszántabb koplalásra sarkallja őket, ugyanakkor egész életüket szinte kizárólag a különféle táplálékokkal való foglalatosságnak és az étkezésnek szentelik.
Fokozatosan eluralkodik rajtuk a szorongás, a depresszió, a rugalmatlan kényszeresség, és ezekre előbb-utóbb járulékos testi problémák épülnek. Mivel egyre jobban félnek a testsúlyuk, étvágyuk és önmaguk feletti kontroll elvesztésétől, még inkább igyekeznek koplalással megőrizni a soványságukat.
A nemzetközileg elfogadott kritériumrendszer alapján anorexiáról akkor beszélünk, ha: a testsúly legalább 15%-a hiányzik; a félelem az elhízástól folyamatosan jelen van, a testképzavar, azaz a testsúly vagy az alak észlelésének a zavara tartós, nőknél a menstruáció kimarad.
A bulimiás típusban észlelhető önhánytatás igen gyakori lehet, akár napi tíz-húsz alkalommal is előfordul. Ennek nagy veszélye a gyomornedvvel való káliumvesztés, amely életveszélyes szívritmuszavarokat válthat ki. Találkozni extrém méretű hashajtóhasználattal is.
Fokozatosan megváltozik az anorexiás személyisége is. Jellemzővé válik a nyomott hangulat, az ingerlékenység, a visszahúzódás, a befelé fordulás, a magába zárkózás, a szexuális érdeklődés elvesztése, a különböző kényszeres szokások.
Jellemző a tökéletességre való törekvés, azaz a perfekcionizmus, a teljesítményorientáltság, amely vonatkozhat tanulásra, sportra, vagy éppenséggel a kényszeres rendszeretetre.
A perfekcionizmus alapja az anorexiásnak. Az a feltételezése, hogy nem létezik feltétlen szeretet, elfogadás, hogy mindenféle szeretet feltételekhez kötött, azaz meg kell vásárolni, ki kell érdemelni valamilyen erőfeszítéssel.
Mintha lenne egy szigorú főhatóság, amely magas viselkedésnormákat állit fel, amelyeket teljesíteni kell, ellenkező esetben elutasítás, büntetés lesz a következmény. Ez a - nem tudatos feltételezés vezet a tökélyre való törekvésre.
Az anorexiások gyakori hiperaktivitása két formát ölt: - a betegek egy része tudatosan edzi a testét, hogy kalóriát égessen. Az állandó mozgáskésztetés lehet célszerű (biciklizés, futás, stb.), vagy értelmetlen, pl. járkálás a szobában.
A betegség tagadása jellemző tünete az evészavaroknak. Az anorexiások fele a tesztekben az egészségeseknek megfelelő válaszokat ad a nyilvánvaló zavar ellenére. Nem akarnak változni, és nem működnek együtt.
Az anorexiások háromféleképpen viszonyulnak a soványságukhoz: - van, hogy a soványságukkal, tisztában vannak, és reálisan ítélik meg a külsejüket. Ez nagyon ritka.
- A betegek nagyobb része rejteni próbálja a soványságát, bő ruhákat hord, rejti a soványságát, nem nézik meg magukat a tükörben.
- A harmadik típus ennek ellenkezője: előtérben áll a demonstratív viselkedés, a soványság mutogatása.
Az evészavarok központi problémája a kontroll kérdése. Az anorexiások túlkontrolláltak, legyőzik magukat (az anorexiásbulémiás időszakos kontrollhiánnyal küzd). Az anorexiás túlkontrolláltság három területen jelentkezik:
1. A testsúly kényszeres ellenőrzése az élet valódi kérdéseinek kontrollálását helyettesíti.
2. Az anorexia egyfajta lázadásnak tekinthető: a túlságosan óvó családban az étel visszautasítása hatásos formája az apai autoritás, és az anyai kontroll elleni tiltakozásnak. Az apai oldal a teljesítményt, a versengést, a függetlenséget hangsúlyozza, az anyai attitűd pedig az engedelmességet követel, így dependenciát követel.
2. Az anorexia így egy kísérlet arra, hogy az egyén elmeneküljön az ellentmondó elvárások elől. Az autonómia és az identitáskeresés önéheztetésben ölt formát, és kezdetben a kontroll és az önuralom érzésével jár: a lélek győz a test fölött. Az anorexiás hamar elveszíti a kontrollt a teste fölött, és valójában az kezdi kontrollálni őt.
3. Paradoxon az anorexia és a karcsúságideál között. A beteg úgy véli, fogynia kell azért, hogy vonzóbb legyen, a túlzott fogyás viszont túlzott, szociálisan előnytelen véznaságot eredményez. Mintha egyszerre akarna lázadni a vonzó külső ellen, és eleget tenni a divatnak. Így a soványság egyszerre megerősítése a női szépségnek, és ugyanakkor a szexualitás tagadása.
A felnőttkori anorexia Az idősebb korban jelentkező anorexia bizonyos esetekben a fiatalkori zavar kiújulása lehet. Az idősebbek anorexiája gyakori a betegséget megelőző kövérség. Az idősebb betegek nagyobb súlyhiánnyal jelentkeznek orvosnál, kórjóslatuk rosszabb, hajlamosabbak a depresszióra.
Az időskori és a fiatalkori anorexia összehasonlítása Idősebb betegek
Fiatalabb betegek
Súlyhiány
Nagyobb
Kisebb
Megelőző kórházi kezelés
Több
Kevesebb
Étkezési szokások
Merev, nehezen alakítható
Alakítható
Pszichés állapot romlása
Gyakoribb
Ritkább
kórjóslat
Rosszabb
jobb
A krónikus, idősebb betegek furcsa és merev étkezési szokásokat alakítanak ki, amelyekbe gyakran a házastársat is bevonják, így az függővé válik a kapcsolattól. Az idősebb anorexiások kezelése kockázatosabb, járhat pszichotikus rosszabbodással, vagy öngyilkossággal végződő depresszióval.
