Földrajzi Konferencia, Szeged 2001.
AZ ALFÖLDI SZIKES TALAJOK ELTERJEDÉSÉT MEGHATÁROZÓ AGROGEOLÓGIAI TÉNYEZŐK TÉRINFORMATIKAI ELEMZÉSE 1:500 000 MÉRETARÁNYBAN Tóth Tibor – Kuti László – Kabos Sándor – Pásztor László1 A szikes talajok elterjedését meghatározó tényezőket hosszú idő óta vizsgálják mind hazai mind külföldi munkacsoportok. Mivel a szikes talajok néhány tényező jelenlétéhez kötődnek; koncepcionálisan vonzónak tűnhet azok elterjedésének és a talajképző tényezők összefüggésének vizsgálata erre a talajcsoportra. Célunk a Nagyalföld szikes talajaira publikált térkép és azok elterjedését befolyásoló öt agrogeológiai tényező térképe közötti összefüggések vizsgálata volt annak érdekében, hogy a szikes talajok elterjedését meghatározó tényezők fontosságát megállapítsuk. Munkánk kiindulási szempontjait és megközelítését tekintve is kapcsolódik a közelmúltban ismét megélénkülő szikes kutatásokhoz (többek között KOVÁCS és TÓTH 1984, SZABÓ et al. 1998, VÁRALLYAY 1989, SZENDREI 1999, BLASKÓ 1999, KARUCZKA 1999, MOLNÁR és BORHIDI 2001). Eredményeink közül (l. TÓTH et al. 2001, 20002) elsősorban a földrajztudomány számára újsszerű módszereinket és a szikes talajok regionális beosztására vonatkozó megállapításainkat emeljük ki. Anyag és módszer Alaptérképek A „Magyarországi szikes talajok - SAS” térképet SZABOLCS, 1974 munkájából vettük (1.ábra). Ennek a talajtípusai szoros összefüggést mutatnak egyéb osztályozási rendszerekkel, a típusok jó része megfeleltethető a KELLOG, 1934, MCCLELLAND et al., 1959, BUI et al., 1998 által ismertetett talajtípusokkal. Meg kell jegyezni, hogy a térképen szereplő talajtípusok nem egyeznek meg a hazai szikes talajok elfogadott besorolásával úgy ahogy azt angol nyelven SZABOLCS, 1966 p357 közölte. A 2. számú Sodic solonchak 1966-ban Solonchak Type (No.22.), a 3. számú korábban a 23. számú Solonchak-solonetz, a 4. számú korábban a 24. számú meadow solonetz karbonátos változata, hasonlóképpen a 6.számú korábban a 29. számú Solonetz-like meadow soil karbonátos változata, most újabb névvel: Calcareous solonetzic meadow soil, a 7. számú a korábbi 24. számú nem karbonátos változata, a 8. számú a korábbi 25. számú, a 9. számú a korábbi 29. számú nem karbonátos változata, a 10. számú a korábbi 19/3 és 20/3 típusok kombinációja. A szikes talajtípusok közé nem kerültek be az elkülönítettt szologyok (26.), másodlagosan elszikesedett talajok (27), szoloncsákos réti talajok (28), a jelentős kiterjedésú mélybensós réti talajok (30/2) stb. A Nagyalföldnek mintegy harmadát jellemzi sófelhalmozódás és nátrium-felhalmozódás, mindenekelőtt szolonyecesedési folyamatok, másik egyharmad területén potenciálisan szikes talajok találhatóak, míg egy harmadát nem érinti sem sófelhalmozódás sem nátriumfelhalmozódás. A potenciálisan szikes talajok jelenleg nem szikesek, de az öntözés következtében azok lehetnek (SZABOLCS, 1974). A szikes talajok területi szétválása nyilvánvaló. Az 1. ábra 2-6 számú talajtípusa főként a Duna-Tisza Közben található, a 7-10 1
Dr. Tóth Tibor tudományos főmunkatárs MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete Dr. Kuti László környezetföldtani főosztályvezető Magyar Állami Földtani Intézet Dr. Pásztor László tudományos főmunkatárs MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete Dr.Kabos Sándor egyetemi adjunktus ELTE Szociológiai Intézet Matematikai Statisztikai Tanszék
1
Tóth T. et al: Az alföldi szikes talajok…
számú típusok pedig a Tiszántúlon. Amennyiben eltekintünk attól, hogy a meszes (Calcareous) szikesek (4-6 számú) közvetlenül a szoloncsákok után szerepelnek a talajtípusok sorrendje megegyezik azok típikus sótartalmának csökkenő sorrendjével. 1. ábra. A Nagyalföld szikest talajtípusai Szabolcs szerint.
A logisztikus regresszió és klasszifikációs fa módszerekkel végzett elemzés során Szabolcs, 1974 térképe alapján akkor tekintettünk egy talajt szikesnek ha az eredeti térkép első nyolc kategóriáihoz tartozott. Akkor tekintettük nem szikesnek ha vagy a “potenciálisan szikes talajok” vagy a “nem szikes talajok” kategóriákhoz tartozott. Az 1960-as évek elején Rónai kidolgozta a síkvidéki térképezés módszertanát, s erre alapozva az Alföld 1:100 000-es méretarányú koplex földtani térképezése során 1964 és 1985 között 12422 sekélyfúrást mélyítettek le a Nagyalföldön RÓNAI (1975). E fúrások mélysége általában 10 m, vagy az első szilárd/kavicsos réteg mélysége volt. A feltárás során mindenegyes rétegből (de legalább egy méterenként) mintát vettek. A talajvíz mélységét deciméteres pontossággal határozták meg, a fúráspontok tengerszintfeletti magasságát 1:25 000 méretarányú topográfiai térképről olvasták le. Erre az alföldi térképi adatbázisra alapozva 1986 és 1990 között KUTI és munkatársai dolgozták ki az agrogeológiai térképezés módszertanát (KUTI 1990). A laboratóriumi módszerek az eltelt idő alatt változtak, követték a technológiai fejlődést (Methodológiai Közlemények, 1973 valamint LUKÁCS és RÉDLY, 1988). A vizsgált öt agrogeológiai térképet KUTI et al. 1999 írta le. A „Felszínalatti képződmények kőzetkifejlődése - FAK” (2.ábra) mutatja a 10 m mély fúrásokban feltárt talaj és a felszínalatti réteg rétegzettséget. A 2. ábrán szereplő 27.számú kód azt jelzi, hogy a felszíntől az első 2 m homokos, azalatt 2 méteres agyagréteg van, és ezalatt egészen 10 méterig kavicsréteg. A “Talajvíz kémiai típusa - TKT” térképen ha egyetlen anion vagy kation adta a talajvíz összes, egyenértékben kifejezett anion vagy kation koncentrációjának 50 százalékát akkor
2
Földrajzi Konferencia, Szeged 2001.
csupán azt tüntették fel. Ha két anion vagy kation külön-külön 25-50 %-ot tett ki, akkor mind a kettőt feltüntették, de a nagyobb koncentrációjú volt az első a kettő között. 2. ábra. Felszínalatti képződmények a Nagyalföldön
Ha három kation vagy anion külön-külön 25-50 %-ot tett ki és a HCO3- vagy Ca2+ ion volt a legnagyobb koncentrációjú akkor három ion lett feltüntetve. A maradék három agrogeológiai térkép „Talajvízszint mélysége - TVM”, „Talajvíz összes oldott anyag tartalma - OAT”, „Talajvíztükör tengerszint feletti magassága - TFM” (3.ábra) tartalma nem igényel magyarázatot. A “Természeti tájak rendszertani beosztása (SOMOGYI, 1991) térkép a régiók hierarchikus felosztását mutatja meg. A Nagyalföldön belül egy nagytáj, 13 középtáj s 70 kistáj lett elkülönítve. Vizsgálatunkban a középtájakat használtuk a kategóriák számszerűsítésére. A “Természeti tájak rendszertani beosztása (SOMOGYI, 1991) térkép a régiók hierarchikus felosztását mutatja meg. A Nagyalföldön belül egy nagytáj, 13 középtáj s 70 kistáj lett elkülönítve. Vizsgálatunkban a középtájakat használtuk a kategóriák számszerűsítésére. A térképi adatok feldolgozása, a térinformatikai rendszer (GIS) alkalmazása A térképeket digitalizáltuk és átmetszettük őket. A fedvények attribútumait egyesítettük, azaz a kapott átmetszett térkép mindegyik foltjának hat attribútuma (szikesedés-SAS és 5 agrogeológiai változó) volt. A térképek átmetszése során kis foltok keletkeztek nagy számban. Mivel ezek 0,14 km2-nél egy eloszlás-csúcsot adtak ezt az értéket jelöltük ki a statisztikai értékelésbe vont foltok alsó határértékéül. Matematikai/statisztikai értelemben véve az átmetszéssel kapott térkép 16 601 foltja egy hatdimenziós térfaktor elemeinek felel meg, és ezek statisztikai viselkedését tanulmányoztuk.
3
Tóth T. et al: Az alföldi szikes talajok…
3. ábra. A talajvíz tengerszint feletti magassága
Az alkalmazott statisztika A próbák az adatok kereszttáblázatán alapultak, a szikes talaj típusa (1.ábra) volt a függő változó és az agrogeológiai térképek (pl 2-3. ábra) a független változók. Mivel a foltok száma nem tükrözi szükségszerűen a szikes talajok típusának elterjedtségét, ezért a nyers adatokat a foltok területével súlyoztuk. A szikes talajok típusa és az agrogeológiai változók (az eredeti térképek kategória változói) közötti statisztikai asszociáció szorosságát egy számszerű paraméterrel kívántuk jellemezni. Információ elméleti alapon két nominális változó közötti asszociáció mérésére az asszimmetrikus bizonytalansági tényező (asymmetric uncertainty coefficient) alkalmas. Ha a függő változó értékét kívánjuk becsülni, akkor a bizonytalansági tényező megmutatja, hogy a független változó ismerete mennyiben csökkenti a becslés bizonytalanságát. A bizonytalansági tényező értéke 0 és 1 között van. Ha értéke 0 akkor a független változó ismerete nem javítja a függő változó becslését. Ha értéke 1 akkor a független változó teljes mértékben előrejelzi a függő változót. A bizonytalansági tényezők alkalmazásának előnye az, hogy megmutatja a függő változó entrópiájának csökkenését (SHANNON 1948) amikor a független változó ismert. Az SPSS HOMALS (HOMogeneity analysis by means of Alternating Least Squares) algoritmusa (SPSS Categories, SPSS, 1996) a nominális változókat numerikus változókká konvertálja és kvantifikált értékszámokat rendel a kategóriákhoz. A matematikai hátteret Gifi, 1990 írja le. A felhasznált kontingencia táblázatok oszlopai a középtájak, sorai a FAK („Felszínalatti képződmények kőzetkifejlődése”), vagy a TKT (“Talajvíz kémiai típusa”), a mezőkben a térképi foltok területe (km2) szerepelnek. Az SPSS HOMALS algoritmussal számított változókat TTKT1, és TTKT2 “kvantifikált a talajvíz összetétel” névvel (eredetileg
4
Földrajzi Konferencia, Szeged 2001.
a TKT térképből), illetve TFAK1 és TFAK2 “kvantifikált képződmény” névvel (eredetileg a FAK térképből) neveztük el. Az adatelemzés terminológiáját használva célunk az volt, hogy a hatóváltozók (TFAK1 – kvantifikált képződmény, TTKT1 – kvantifikált talajvíz összetétel, TVM, TFM és OAT) alapján becsüljük a hatásváltozót (SAS). A statisztikai elemzés során a kvantifikált változókat be- avagy kiléptettük a becslésből. Részletesebben vizsgáltuk azt az esetet amikor két értékű volt a válaszváltozó (szikes/nem szikes talaj), de értékeltük a becslést akkor is amikor három értékű lehetett a válaszváltozó (szikes/pontenciálisan szikes/nem szikes talaj). Az adatállományunkat 508 halmazba aggregáltuk, ezek a SAS, TVM, TFM és OAT szempontjából homogének. A TTKT1-2 és TFAK1-2 értékét a HOMALS-al származtatott megfelelő kvantifikált változók súlyozott átlagaiként számítottuk. A súlyozásra használt változó a foltok területe volt. Három statisztikai elemző technikát használtunk: többváltozós lineáris regresszió, logisztikus regresszió és klasszifikációs fa technikákat. Az első kettő bevett statisztikai módszer, a harmadik alkalmazása nem terjedt el a talajtanban és ezért részletesebben ismertetjük. Egy adatállománynak a magyarázó változók kiválasztott küszöbértékei szerinti ismétlődő felosztását a klasszifikációs vagy regressziós fa (Classification and Regression Tree, CART, BREIMANN et al., 1984, BREIMANN & FRIEDMANN, 1985) alapján lehet kifejezni. Az alkalmazott „tree” program az S-PLUS (1994) statisztikai programcsomag része. Az algoritmus az esetek teljes halmazával indul és úgy választ magyarázó (azaz szétvágó) változókat, hogy a klasszifikációs fa pontosságát optimalizálja. A CART módszer elfogad kategória változókat magyarázó változóként, de azok kategória száma korlátozott (egy L kategóriájú változó 2(L-1) -1 részhalmazt igényel). A TKT (“Talajvíz kémiai típusa”) változó 29, és a FAK változó („Felszínalatti képződmények kőzetkifejlődése”) 18 kategóriát tartalmazott, és erősen túllépte ezt a határértéket, emiatt kellett kvantifikálni a TKT és FAK változókat. Eredmények A szikes talajok előfordulása a talajvíztükör tengerszint feletti magasságával, a talajvíz kémiai típusával és a felszínalatti képződményekkel mutatta a legszorosabb statisztikai összefüggést. Ezekkel a tényezőkkel ugyanakkor a többi hidrogeológiai térkép is szoros összefüggést mutatott, azaz a szikes talaj típusok előfordulását nem egyetlen tényező, hanem a tényezők együttese határozza meg. Két fő csoportot különítettünk el a nem meszes szolonyecek és a kapcsolódó talajok a Nagyalföld 26,7%-át fedik, főleg agyagos felszínalatti képződményekhez köthetők, a talajvízben dominálnak a Na+ és HCO3- ionok, 80-90 m között fordulnak elő. A szódás szoloncsákok és meszes réti szolonyek csupán a Nagyalföld 1,5%-át borítják, és leggyakrabban homok képződményhez köthetők, ahol a talajvízben Ca2+ és HCO3ionok dominálnak. Ez a csoport nem köthető egy adott magassági zónához, és területileg is szétválik. A magyarországi szikes területeket már többen tájegységekbe sorolták, TREITZ (1924) (1934), 'SIGMOND (1927), HERKE et al. (1959), ARANY (1956). A Nagyalföld SOMOGYI (1991) által javasolt felosztása igen hasonló a korábbi felosztásokhoz. Ezek a térbeli egységek a sófelhalmozódásban meglévő különbségeket kifejezik és a további elemzésbe bevontuk őket. A természetföldrajzi régiók térképe (4.ábra) azt mutatja, hogy a szikes kistájak szinte folyamatos területet alkotnak (1.7.13, 1.7.21, 1.12.11,1.12.12, 1.12.21), de olyan kistájak 5
Tóth T. et al: Az alföldi szikes talajok…
veszik körbe őket amelyek egyre csökkenő arányban tartalmaznak szikes talajokat. A Nagyalföld nyugati szélén egy északi-déli folt (1.1.21., 1.1.22, 1.1.23 kistájak) helyezkedik el, amelyik a szoloncsák-szolonyec talajok legfőbb előfordulási területe. 4. ábra. A Nagyalföld kistájai, a szikesek területének részarányával.
1.6
1.6.13
1.6.11
1.9.33
1.6.14
1.7.11 1.10.21
1.9.32
1.10
1.9.21 1.9.11 1.1.12
1.9
1.9.22
1.9.12 1.7.15 1.2.11
1.1.21
1.7.22
1.2.12
1.2.13
1.1.22
1.2
1.12
1.13
1.2.14
1.1.24
1.12.11
1.13.21
1.2.15
1.13.12
1.13.22
1.8.12
1.8
1.3
1.13.11
1.8.11
1.3.12 1.1.25 1.1.26
25
0
1.12.13
1.12.21
1.12.22
1.12
Középtáj
1.12.23
Kistáj
1.13.23
1.1.23 1.3.11
1.11.12
1.12.12
1.12.23
1.2.16
1.7 .23
1.1
1.10.14
1.11
1.7.21
1.7
1.7.14
1.6.12
1.10.13
1.7.31 1.11.11
1.7.13
1.6
1.1 2.1 4
1.1.11
1.9.31 1.7.12
1.10.12
1.10.11
25
50 km Kilometers
A szikesek kistájon belüli területi részaránya [%] 0 - 10 11 - 20 21 - 30 31 - 41 42 - 51 52 - 61 62 - 71 72 - 82
Egységes Országos Vetület
Az 5. ábra mutatja meg a Nagyalföldön elkülönített kistájak helyzetét a két kvantifikált változó síkjában. A középtájak az ábrán jól kivehetők, köztük gyakorlatilag nincs átfedés, de az 1.9. és 1.1. középtáj igen közel esik. Ezek a középtájak a tengerszint felszínfeletti magassága szerint igen különbözőek, 1.9. 95 és 130 m között egyenletesen oszlik meg, és 1.1. jórészt 95 m alá esik. A déli és középső Tisza völgy területei az 5. ábra bal alsó részére esnek (negatív TTKT1 és negatív TFAK1 értékek) és egybefüggő foltot alkotnak. Az északi Tisza völgy területei a jobb alsó részre esnek (pozitív TTKT1 és negatív TFAK1 értékek). Az ábra közepén (pozitív TTKT1 és nulla körüli TFAK1 értékek) a Duna völgy kistájai helyezkednek el. A Nagyalföld egyéb homokos régiói az ábra jobb felső részében helyezkednek el. Az 1.2.1. „Gerje-Perje sík” kistáj nagyon kilóg az 1. „Duna-Tisza közi síkvidék” középtájból és inkább a geometriai szomszédjához, az 1.8. „Alsó-Tisza-vidék”-hez áll közel, és ez megkérdőjelezi az 1.8. „Alsó Tisza táj” középtáj szétbontásának megalapozottságát. Hasonlóképpen az 1.12.14. „Érmellék”
6
Földrajzi Konferencia, Szeged 2001.
kilóg az 1.12. „Berettyó-Kőrös-vidék” tájból. Az 1.11. „Hajdúság”, 1.7.2. „Nagykunság”, és 1.13. „Kőrös-Maros köze” kistájak jelentős változatosságot mutatnak a két változó síkjában. 5.ábra. A középtájak a kvantifikált képződmény és kvantifikált talajvíz összetétel változók síkjában. A kistájak kódjának mérete arányos annak területével. A „*” azokat az eseteket jelöli ahol számos kistáj kódja esett egymás közvetlen közelébe. -.875
TFAK1 - kvantifikált képződmény
2
.595
1.5
1.2.121.3.12
1
********
0.5
1.8.12
0
1.1.22 1.1.23 1.8.11 1.9.33 1.9.22 1.9.21 * ** 1.6.13 1.7.15 1.7.14 * 1.7.12 1.7.21 *** 1.12.21 1.12.111.12.22 * 1.12.12
-0.5
1.7.22 1.13.21 1.13.12
-1 -1.5 -2 -2
-1
0
-.325
1.6.12
-.945
1
2
TTKT1 - kvantifikált talajvíz összetétel
A tényezők közötti összefüggések vizsgálatán túl meghatároztuk, hogy milyen pontossággal lehet az agrogeológiai térképek alapján klasszifikációs fa technikával a szikesek előfordulását megjósolni. A szikes-nem szikes talajok előfordulását összesen 96%-os pontossággal tudtuk megjósolni, ezen belül a szikes talajokét 91, a nem szikes talajokét 99%os pontossággal. Amikor 3 kategóriát különítettünk el a klasszifikációs fa alkalmazásával az összes pontosság 91% volt, 87 % a szikes, 94% a nem szikes, és 92% a potenciálisan szikes talajok esetén. Az alkalmazott rekurzív partíció technikája a hagyományos eljárásoknál alkalmasabbnak bizonyult, mivel nem támaszt előfeltételeket a térképek alapján származtatott adatok eloszlására vonatkozóan, és mert megengedte nominális változók bevonását. A többdimenziós változótérben a térbeli kiterjedés szempontjából a szikes talajok első és legfontosabb elhatárolásait a regionális térképből származtatott „Felszínalatti képződmények kőzetkifejlődése” és „Talajvíz kémiai típusa” változók síkjában kaptuk. Ez a sík 5 részre oszlott, ahol az „agyag” sávban helyezkedik el a szikes talajok 70%-a, a kőzetlisztes sáv bikarbonátos részében a szikes talajok előfordulása 12%, míg a szulfátosban 65%. A maradék két sáv homokos talajokat tartalmaz kis szikes talaj előfordulással, de ha a talajvízben a szulfát dominál az nagyobb szikes talaj előfordulást jelez. Fenti változókon kívül a talajvíz tengerszintfeletti magassága és a talajvíz mélysége is szerepet játszott az elhatárolásban. A szikes talajok elterjedése szempontjából korábban mindegyik általunk vizsgált agrogeológiai változót fontosnak ítéltek a szakirodalmi források. Ezek közül a változók közül legtöbbször a talajvíz mélységét (MADOS, 1943; DARAB, 1967), a talajvíz oldottanyag tartalmát
7
Tóth T. et al: Az alföldi szikes talajok…
(‘SIGMOND, 1927; SCHERF, 1935; ENDRÉDY, 1941; ERDÉLYi, 1979) tárgyalták és a talajvíztükör tengerszint feletti magassága is jelentős figyelmet kapott (KREYBIG & ENDRÉDY, 1935, ENDRÉDY, 1941). A felszínalatti képződmények szemcseméretét korábban ‘SIGMOND (1927), mostanában EILERS et al. (1997) és BRADD et al. (1997) hangsúlyozta. A nátriumnak a szikesedében betöltött szerepét hangsúlyozta DARAB (1967). VÁRALLYAY (1968) a talajvíz kémiai típusait különböző talajtípusoknak feleltette meg a Duna völgyben; míg öntéstalajok alatt a Ca, szoloncsákok alatt a Na a túlsúlyban lévő kation. BENZ at al. (1961), BAZILEVICH (1970), ARNDT & RICHARDSON (1989) a talajvíz kémiai összetétele és a talaj sófelhalmozódása közötti kapcsolatot ismertette. Számos elmélet ad magyarázatot arra vonatkozóan, hogy milyen a talajvíz mélysége, oldottanyag tartalma és kémiai összetétele, ilyen TÓTH (1984) általános talajvíz áramlási elmélete, KOVÁCS (1960), VÁRALLYAY (1968) és KUTI (1989) Dunavölgyre kidolgozott elmélete. A nagyobb tájak kisebb tájakra osztása a földrajztudomány gyakori módszere, adott kérdés megoldásakor gyakran ez az első teendő. A Nagyalföldön a tájfelosztás jól reprezentálja a szikes talajok részarányában meglévő különbségeket. A FAK (Felszínalatti képződmények) és TKT (Talajvíz kémiai típusa) változóknak nominálisból numerikussá történő transzformálása során a HOMALS algoritmus a földrajzilag egymás mellett elhelyezkedő tájegységeknek hasonló skála pontokat adott. Köszönetnyilvánítás A cikk publikálását az OTKA T023271, valamint T 30738 és T025623 kutatási témák támogatták Irodalom Arany, S. 1956: A szikes talaj és javítása. — Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. Arndt, J. L. and Richardson, J. L. 1989: Geochemistry of hydric soil salinity in a rechargethroughflow-discharge prairie-pothole wetland system. — Soil Sci Soc Am J 53:848-855. Bazilevich, N. I. The geochemistry of soda soils. 1970.USDA, NSF and Israel Program for Scientific Translations. Jerusalem. Benz, L. C., R. H. Mickelson, F. M. Sandoval, and C. W. Carlson. 1961: Groundwater investigations in a saline area of the Red river valley, North Dakota. — Journal of geophysical research. 66: 2435-2443. Blaskó L. 1999: A réti szolonyec talajok javításának tartamhatása. — Agrokémia és Talajtan. 48:517530. Bradd, J. M., W. A. Milne-Home and G. Gates. 1997. Overview of factors leading to dryland salinity and its potential hazard in New South Wales, Australia. — Hydrogeology Journal. 5:51-67. Breiman, L. and J. H. Friedman. 1985: Estimation optimal transformations for multiple regression and correlation (with discussion). — Journal of the American Statistical Association. 80: 580-619. Breiman, L., J. H. Friedman, R. A. Olshen, and C. J. Stone,C.J. 1984: Classification and regression Trees. — Wadsworth and Brooks/Cole. Bui, E. N., L. Krogh, R. S. Lavado, F. O. Nachtergaele, T. Tóth, and R. W. Fitzpatrick. 1998: Distribution of sodic soils: the world scene.pp.19-33. in: M. E.Sumner and R. Naidu. eds. Sodic soils. Distribution, properties, management and environmental consequences. — Oxford University Press. New York.
8
Földrajzi Konferencia, Szeged 2001. Darab, K. 1967: Megjegyzések Dr. H. Franz „Adatok a negyedkori rétegződéshez és a zikes talajok genéziséhez a Hortobágyon és peremvidékén” c. tanulmányához. —Agrokémia és Talajtan. 16. 459-468. Eilers, R. G., W. D. Eilers, and M. M. Fitzgerald. 1997: A salinity risk for soils of the Canadian prairies. — Hydrogeology Journal. 5:68-79. Endrédy E. 1941: A szikes talajok képződésnek kérdéséről. — Öntözésügyi Közlemények. 3 (1) 207217. Erdélyi, M. 1979: A magyar medence hidrodinamikája. — VITUKI Közlemények. 18. Gifi, A. 1990: Nonlinear multivariate analysis. — Chichester. Wiley. Herke, S., I. Mihályfalvy, I. Prettenhoffer, E. Tury, and Vezekényi, E. 1959: Agriculture on our saltaffected soils. — Mezõgazdasági Kiadó. Budapest. Karuczka A.1999. Időjárási viszonyok hatása a szikes talaj sómérlegére. — Agrokémia és Talajtan. 48:459-468. Kellog, C. E. 1934: Morphology and genesis of the solonetz soils of western North Dakota. — Soil Science 38: 483-501. Kovács J. és Tóth A. 1988: Mikroklíma mérések a hortobágyi gyeptársulásokban. — Tudományos kutatások a Hortobágyi Nemzeti Parkban. Budapest. 287-294. Kovács Gy. 1960: A szikesedés és a talajvízháztartás kapcsolata. — Hidrológiai Közlöny. 40 131-139. Kreybig, L. & Endrédy E. 1935: Über die Abhängigkeit des Vorkommens von Alkaliböden im Oberen Tisza-Gebiete Ungarns von der absoluten Höhenlage. — Transactions III. International Congress of Soil Science. Oxford. I. pp. 357-360. Kuti L. 1989: A fiatal laza üledékek és a bennük tárolódó talajvíz tulajdonságainak kölcsönhatása. — MÁFI Évi Jelentés az 1987. évről. pp. 441-454. Kuti L. 1990: A Magyar Állami Földtani Intézet agrogeológiai téképezési programja. — Kézirat. MÁFI Környezetföldtani főosztály. Kuti L., Tóth T., Pásztor L és Fügedi U. 1999: Agrogeológiai térképek adatainak és a szikesedés elterjedésének kapcsolata az Alföldön. — Agrokémia és Talajtan. 48: 501-516. Lukács, A. and M. Rédly: The analysis of the salt concentration and composition of soils. pp174-210. in Buzás, I.(ed.)1988. — Methods in soil science and agrochemistry.2. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. Mados, L. 1943: Soil salinization and water. Hidrológiai Közlöny. 23. 3-21. McClelland, C. A. Mogen, W. M. Johnson, F. W. Schroer, and J. S. Allen. 1959: Chernozems and associated soils of eastern North Dakota: some properties and topographic relationships. — Soil Science Society of America, Proceedings. 23: 51-56. Methodological Publications 1973. Chemical Analyses. Geological Institute of Hungary. Budapest Molnár Zs. és Borhidi A. 2001: A kontinentális szikes növényzet Magyarországon. 25 év kutatásai a Hortobágyon. — Budapest (megjelenés alatt). Rónai, A. 1975: Az Alföld földtani atlasza. Tiszafüred. — Magyar Állami Földtani Intézet Budapest. Scherf, E. 1935: Geologische und morphologische Verhältnisse des Pleistozäns und Holozäns der grossen ungarischen Tiefebene und ihre Beziehungen zur Bodenbildung, insbesondere der Alkalibodenentstehung. —– Relationes Annuae Inst. Regii Hungarici Geol. Pro. 1925-28: 1-37. Shannon, C. E. 1948: A mathematical theory of communication. Bell System. — Technical Journal 27:379-423. 'Sigmond, A. 1927. Hungarian alkali soils and methods of their reclamation. — Special publication issued by the California Agricultural Experiment Station. University of California. Berkeley. Somogyi, S. ed. 1991: Magyarország kistájainak katasztere. — Akadémiai Kiadó. Budapest. S-PLUS, Version 3.3. 1994: StatSci, a division of MathSoft, Inc. Seattle. Washington SPSS Categories.1996. SPSS Inc. Chicago. Illinois. Szabó J., Pásztor L., Suba Zs. És Várallyay Gy. 1998: Integration of remote sensing and GIS techniques in land degradation mapping. — Agrokémia és Talajtan. 47:63-75. Szabolcs I. (szerk.) 1966: A genetikus üzemi talajtérképezés módszerkönyve. — OMMI Budapest. Szabolcs, I. 1974: Salt-affected soils in Europe. Martinus Nijhoff. — The Hague. The Netherlands. Szendrei G. 1999: Hazai szikes talajok mikromorfológiája. — Agrokémia és Talajtan. 48:481-490.
9
Tóth T. et al: Az alföldi szikes talajok… Tóth T., Kabos L., Pásztor L, Kuti L. 2002: Statistical prediction of the presence of salt-affected soils by using digitalized hydrogeological maps. — Arid Land Research and Evaluation. 16. (Szerkesztés alatt) Tóth T., Kuti L., Kabos L., Pásztor L. 2001: Use of digitalized hydrogeological maps for evaluation of salt-affected soils of large areas. — Arid Land Research and Evaluation. 15(4):1-18 Tóth, J. 1984: The role of regional gravity flow in the chemical and thermal evolution of groundwater. — Proceedings First Canadian/American Conference on Hydrogeology. Banff, Canada. pp. 3-39. Treitz, P. 1924: The natural history of saline and alkali soils. First part. — Stadium, Budapest. Treitz, P. 1934: Saline and alkali soils of Rump Hungary pp. 176-206. in:Sajó, E. and Trummer, Á., eds. The Hungarian salt-affected soils. Patria, Budapest. Várallyay, Gy. 1968: Salt accumulation processes in the Hungarian Danube Valley. —– 9th Intl. Congress of Soil Science. Transactions. pp.371-380. Várallyay Gy.1989— Szikesedési folyamatok a Kárpát-medencében. — Agrokémia és Talajtan. 48:399-418.
10
