GYÜLEKEZETÜNK KISTÜKRE Vámosgálfalvi Református Egyházközség Lelkipásztor: Szabó István János Postacím: MS 547255 Gănești, nr. 270. Telefon: 0265-425-126, 078-78-78-88-3. E-mail:
[email protected] Gondnok: Hídi Imre 0786-34-78-63 Kántor: Szabó Gyula 0760-11-60-79 Ravatalozó gondozója: Vásárhelyi Ferenc 0762-807-507 Iroda programja keddtől péntekig 9-12, csütörtökön délután is 16-18-ig. Facebook: Vámosgálfalvi Református Egyházközség
Gyülekezeti alkalmaink: * Istentiszteletek: Vasárnap délelőtt 11 és délután 15 órától. * Nőszövetségi bibliaóra: Csütörtökön 18 órától. * Vallásóra: Pénteken 15 órától I-VI. osztályosoknak, 1630-tól kisebbeknek. * Gyerekkórus: Pénteken 16 órától, általános iskolások számára. * Magvető kórus: Pénteken 19 órától. * Konfirmációi felkészítő: I. év pénteken 18 órától, II. év vasárnap 16 órától * Ifjúsági bibliaóra: Vasárnap 17 órától.
V áGáN y
– A Vámosgálfalvi Református Egyházközség gyülekezeti lapja. Megjelenik havonta, Keszeg Árpád támogatásával. Szerkesztőbizottság: Szabó István János ref. lelkipásztor, Szabó Edit Edina. Korrektúra: Szabó István és Szabó Ilona.
Istentiszteletek alapigéi Nov. 27. ADVENT I. de. „Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete. Amint meg van írva Ézsaiás próféta könyvében: Íme, elküldöm előtted követemet, aki elkészíti utadat; kiáltó szava hangzik a pusztában: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!” Mk. 1,1-3 Dec. 4. vas. de. „Az Úr igéje pedig egyre szélesebb körben terjedt.” ApCsel. 12,24 Dec. 11. vas. de. „Egyszer, amikor az Úrnak szolgáltak, és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket. Akkor böjtölés, imádkozás és kézrátétel után elbocsátották őket.” ApCsel. 13,1-5 Dec. 18. vas. de. „Ennek hallatára örvendeztek a pogányok, és magasztalták az Úr igéjét, és akik az örök életre választattak, mind hívőkké lettek.” ApCsel. 13,48
Istentől megáldott, békés, szeretetteljes Karácsonyt, és boldog, egészségben, jókedvben, egyetértésben, jóságban, lelkiekben gazdag új esztendőt kívánunk!
VáGáNy 2016. december
36. KARÁCSONY
A Vámosgálfalvi Református Egyházközség gyülekezeti lapja
Az Ajándék December hallatán a Karácsony, jobban mondva az ajándékok jutnak mindenkinek az eszébe. Jobb kapni, mint adni – gondolja minden gyermek, és sokszor mi, felnőttek is nehezen értjük meg, hogy mit jelent a közmondás eredeti formája: „Jobb adni, mint kapni.” Azt azonban kevesebben tudják, honnan származik ez a kétezer éves közmondás. Jézus tanítása ez, kétezer éven át érvényes volt, és az is marad. Az evangélisták nem jegyezték le, mikor mondta ezt Jézus, de az első keresztyének idejében sokat idézték Jézus szavait – ma Logionoknak hívjuk ezeket – és Pál apostol idézi az efézusi gyülekezettől való búcsúzásakor: Mindezekben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (Ap.Csel. 20,35) Megtapasztaltuk már ennek a csodálatos örömnek az érzését? Olyan jó másnak segíteni abból, amivel Isten bőségesen megajándékozott! Ezt tudják, és élik át a véradók, bizonyos értelemben pedig az anyák is, akik életet adnak gyermekeiknek. De ezt tapasztalhatták meg azok az asszonyok, akik a Magyarózdi Terápiás Otthon számára egy kisbusznyi élelmiszert ajándékoztak. A kolozsvári teológusok által szervezett Fogadj örökbe egy hajléktalant akcióba bekapcsolódó hívek is szeretettel hozták a ruhákat, több mint 40 zsák gyűlt össze. A balavásári gyermekotthon idén is értékes ruha-, édesség-, pénz- és tisztítószer meglepetésben részesül az adakozásban örömüket lelő ikések és felnőttek jóvoltából. Gyülekezetünk javára is érkeztek pénzadományok lelkes hívektől ebben a hónapban is. Mi ez, ha nem az adakozás öröme?
Tudni, hogy segítettem, hasznos dolgot tettem, Isten ajándékainak kis töredékét én is ajándékképpen adtam. A legnagyobb ajándékot mégsem mi adtuk. És mások sem tudnak ezzel dicsekedni, sem nálunknál gazdagabb népek, sem a két fillérüket is odaadó özvegyasszonyok. A legnagyobb ajándékot Isten adta. Ahogy bűnbánati héten hallhattuk, Ábrahám a legdrágábbat, a fia életét is kész volt Istennek adni. Isten elfogadhatta volna tőle – de megelégedett a szándékkal, az akarattal, Ábrahám hitének mélységével és hűségével. Ő maga azonban nem akarta, hogy Jézus leszálljon a keresztfáról és megmentse magát és a két gonosztevőt, ahogy az egyik kísértette. Ő teljességgel, valósággal odaadta, halálra adta szent Fiát érettünk! Ez az igazi ajándék! Az egyetlen Ajándék! Ez elég kellene legyen nekünk mindenre és minden időben. Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? (Róm 8,32) Ezért szomorú, ha mi telhetetlenek vagyunk, ha folyton azt keressük, hogy kitől mit kapunk, ahelyett, hogy hálát adnánk mindenért. Ezért szomorú, hogy vannak mindenfelé a világon olyanok, akik gyermekeiket – mint koldusokat – egy csomagért képesek más vallásokhoz is küldeni, mert nem baj az, ha kétszívűek lesznek, de két ajándékot kapjanak! Nagyszüleink, felmenőink még a háborúk szűkös idejében is megőrizték az emberségüket és hitüket! Vajon kire érvényesek a presbiteri eskü szavai, hogy „az általam igaznak ismert református vallást sem félelemből, se adományért, sem más egyébért meg nem tagadom…” Gondoljuk ezt át most, az ajándék-várás idején! Füle Lajos verse újra a Karácsony csodájára, Isten szeretetének ajándékára irányítja a sokszor pénz és vagyon által megkísértett lelkünk figyelmét: AJÁNDÉK érkezett, fogadd, fény harmatozza arcodat, csillag derítse lelkedet! VALAKI eljött, mert szeret.
Szabó István János lelkipásztor
* Karácsonyi legátusunk Antal Enikő VI. éves teológiai hallgató. Várjuk és fogadjuk őt szeretettel, igyekezzünk (vendégszeretetünkkel és jókedvű adományainkkal) továbbra is Vámosgálfalvát a legkedveltebb legációs helyek között megtartani! * A vakáció idején szünetelnek a vallásórák és az I. éves konfirmációi oktatás. * December 24-én délután, a 15 órától kezdődő istentiszteleten, az óvódás és előkészítő osztályos vallásórásaink karácsonyi ünnepélyére kerül sor. * December 26-án a délelőtti istentiszteleten a konfirmálók ünnepi műsorára kerül sor, szeretettel várunk mindenkit! * December 26-án délután a 15 órától kezdődő istentiszteleten az I.-VI. osztályosok karácsonyi szereplését, verseit és énekeit hallgathatja a gyülekezet, örvendezzünk együtt a tiszta, gyermeki bizonyságtételnek! VáGáNy 36
VáGáNy 36
VáGáNy 36
VáGáNy 36
VáGáNy 36
VáGáNy 36
* Esketési, keresztelési istentisztelet előtt legalább egy hónappal jelentkezzünk a lelkipásztornál! * Temetés, esketés, keresztelés időpontjáról a kántort és a harangozót is kell értesíteni! * A VáGáNy interneten is megtalálható. Elszármazott szeretteink, máshol élő ismerőseink az Erdélyi Református Egyházkerület honlapján is olvashatják: http://www.reformatus.ro/kiadvanyok.html * Gyülekezeti lapunk, a VáGáNy, ingyenes és megfizethetetlen. Támogatók segítségét viszont szívesen fogadjuk, tonert és papírt kell a sokszorosításhoz vásárolnunk. Köszönjük az eddig nyújtott szíves adományokat! Szabó István János lelkipásztor VáGáNy 36
VáGáNy 36
Temetés
VáGáNy 36
VáGáNy 36
VáGáNy 36
VáGáNy 36
Gyülekezeti események
November 26-án a 93 éves Antal (sz. Baldoczi) Mária nőtestvérünket kísértük el utolsó földi útján. Az igehirdetés az 1Móz. 15,15 igeversek alapján szólt gyászoló szeretteihez. Adjon Isten Szentlelke vigasztalódást nekik! Szabó István János lelkipásztor
Hirdetések * A novemberi perselypénz 994 lej volt. Köszönjük a gyülekezetnek! * Köszönjük a novemberi lapszám megjelenése óta beérkezett adományokat: Névtelen adakozó 100 lej, Özv. László Anna355 50 lej, Keszeg János539 50 lej, Szabó András578 100 lej, pénzadományok a balavásári gyermekotthonnak: összesen 90 lej. A templomi karácsonyfa Balog Elemér polgármester ajándéka, Isten áldja az adományozókat! * Január 8-án egyházközségi közgyűlést tartunk, ahol elhangzik a
lelkipásztor beszámolója a 2016-os esztendőről.
* Az egyetemes imahetet január 22. és 29. között tartjuk, vendéglelkipásztorok szolgálatával. A részletes program és a meghívott igehirdetők listája a januárban megjelenő V á G á N y ban lesz olvasható. * A tálentumvásár januárban lesz, az imahét alkalmával. Szívesen fogadunk adományokat (pénz vagy iskola-felszerelés, ajándéktárgyak, játékok stb.) a tálentumvásár támogatására. A támogatók nevét az újságban is közöljük. Lehet névtelenül is adományozni. Szeretnénk, ha gyermekeinket a gazdag tálentumvásár még lelkesebb templom- és vallásóra-látogatásra ösztönözné. * A marosvásárhelyi Kultúrpalotában 2017. január 14-15. du. 5 órakor megrendezésre kerül az Égjen a láng keresztyén zenefesztivál. Bíztatjuk a fiatalokat, hogy vegyünk részt ezen az eseményen is! * Az elmúlt évekhez hasonlóan megjelent újra egyházközségünknek a 13 oldalas, színes előjegyzési falinaptára, Szabó Edit Edina szerkesztésében, A3-as formátumban. Minden hónapban más-más kép emlékeztet a 2016-os év eseményeire. Nagyszerű ajándék mindazok számára, akik ragaszkodnak Vámosgálfalvához, akár itt élnek, akár messzire költöztek. A naptár ára 26 lej, decembertől megvásárolható az irodában!
KARÁCSONYI LEGÁTUSUNK OLDALA
Bemutatkozás 1991. október 28-án születtem Déván. Küsmődön (Hargita megye) nőttem fel, 2000-től pedig Györgyfalván (Kolozs megye) lakom. A Kolozsvári Református Kollégiumban végeztem a középiskolát, és jelenleg a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet VI. éves hallgatója vagyok. Gyermekkoromban hittem, hogy meg tudom váltani a világot. Esténként gyakran azzal a gondolattal aludtam el, hogy árvaházakat, öregotthonokat alapítok, és felkarolom a szegényeket, rászorulókat. Ma már nem tudok a gyermeki naivitás szemüvegén keresztül nézelődni. Most már nem tudom megváltani a világot. Mondjuk, nem is kell, mert Valaki már megtette ezt. Viszont az ember a saját kis világát, a maga környezetét „megválthatja”, és Isten ezt várja el tőlünk. Hogyan lehetséges ez? Egyetlen dolog kell hozzá: igaz hit. Mert a hit szüli aztán a cselekedeteket, a jó cselekedeteket. Saját kis világomnak, környezetemnek, otthonomnak Erdélyt tekintem. A teológia elvégzése után pedig nem csupán gyülekezeti lelkészként szeretnék szolgálni. Gyermekkori álmodozásomból mára hivatás lett, és szeretném felkarolni az árvákat, szegényeket, elesetteket. Talán ebben első lépés az Angyaltábor. Idén nyáron hatodik alkalommal szerveztük meg az Angyaltábort Györgyfalván, gyermekotthonokban élő árva, félárva vagy nehéz sorsú, hátrányos helyzetű gyerekeknek. A tábor, akárcsak a jövendőbeli otthon(ok) kettős célt szolgál. Először is: átadni ezeknek a gyerekeknek azt a szeretetet, nevelést és életpéldát, amit mi családunktól, oktatóinktól, a körülöttünk levőktől és Istentől kaptunk, hogy még ha csak évente egy hétig is, de ők is részesüljenek odafigyelésben, törődésben, együttérzésben, szeretetben. A második cél az, hogy ezek a gyerekek magyar nevelést, kapjanak, és így kialakuljon bennük az az identitás, öntudat, hovatartozás, ami majd segíti őket
az életben boldogulni és jól dönteni. Ezzel pedig Erdély is értékes keresztyén, magyar emberekkel gyarapszik. A táborszervezésben nagyon sok ember mellénk állt, sőt: Isten is mellénk állt. Hálás vagyok minden embernek, aki segít ebben a munkában, és hálás vagyok elsősorban Istennek, hogy áldásossá teszi ezeket az együttléteket. A családomon, barátaimon, a teológián és Angyaltáboron kívül fontos helyet foglal el életemben a népművészet: szeretek táncolni és a Kallós Zoltán Alapítvány népzenei iskolájában népi éneket tanulok. Szeretem az irodalmat, a filozófiát és a lélektant. A tálentumaimat próbálom kamatoztatni, a hiányosságaimat pedig pótolni, hogy minél jobban helyt tudjak állni a rám bízott szolgálatban, és minél szebbé tudjuk tenni – természetesen másokkal együtt és Isten segítségével – a kis világunkat. Megtiszteltetés számomra, hogy az idei karácsonyt Vámosgálfalván tölthetem. Előre köszönöm a gyülekezet bizalmát, és kívánom minden gyülekezeti tagnak, hogy Istentől megáldott készülődésük, majd ünnepük legyen. Antal Enikő VáGáNy 36
VáGáNy 36
VáGáNy 36
VáGáNy 36
VáGáNy 36
VáGáNy 36
Talán semmi nem változott, vagy talán minden… Már nem telik úgy el egy nap, hogy ne halljam, ne beszéljek, vagy ne foglalkozzak vele. IKE – simán három betű. Igaz? De mit rejt számomra ez a három betű. Cikkemből kiderül… Három éve már, hogy új lelkész érkezett a gyülekezetünkbe, ami fellendítette az ifjúságot. Én ekkor ismerkedtem meg az IKÉ-vel, és maradtam is „a rabja”. Ifi alkalmakkal kezdtük, majd ifjúsági találkozókra jártunk, sőt már a legelején ifjúsági találkozót is szerveztünk – azóta már nem is egyet. A fülbemászó énekek hamar lekötöttek, a jó társaság motivált, s a beszélgetések pedig hozzáláncoltak a csoporthoz. Idővel már olyan lett, mint egy második család. Ennek a csoportnak, és a tiszteletes úr biztató szavainak köszönhetem azt, hogy felajánlották nekem az Egyházmegyei IKE alelnök tisztséget, amit szívesen elvállaltam, és az egyházmegye gyülekezetei egyhangúan bizalmat szavaztak nekem. Ez volt az a pont, ahol az életem gyökerestől megváltozott. Már nem csak a kicsi csoport volt itthon, hanem az EME IKE programjai is az elnökség kezében voltak. Önkénteskedem, tehát vagyok! Ironikus, viszont sokatmondó. Mindezt önkéntesként teszem. Az IKE sok lehetőséget nyújtott, mint önkéntes, és mint szervező is: ifjúsági találkozók, táborok, árva gyerekeknek megajándékozása karácsonykor, adventi koszorúkészítés nőszövetségi tagokkal és vallásórás gyerekekkel, vakációs bibliahét, keresztyén zenefesztiválok, stb. Önkéntesként táborok alkalmával életeket ismertem meg. Sok fiatallal leültem
Visszapillantás az elmúló esztendőre Egyházközségünk havonta megjelenő gyülekezeti újságának, az immár 3 évet töltő Vágánynak lapszámai felidézik a 2016-os év eseményeit – beleolvasva hála és öröm van a szívemben. Úgy érzem, gondolom, hogy ismét Isten áldását és segítségét kell megköszönnünk mind magánéletünk áldásai, mind a gyülekezeti életben kibontakozó tevékenységek gazdagsága miatt. Hídi Imre gondnok, valamint lelkes presbiterek, kántorunk, nőszövetségi tagok, asszonytestvérek, kórustagok, fiatalok, pedagógusaink, gyermekek és szüleik, imádkozó és adakozó gyülekezeti tagok egyaránt köszönetet érdemelnek, hogy komolyan vették, fontosnak tartották mindazt, amit az egyházközségben szerveztünk, és számíthattunk segítségükre, jelenlétükre, ahogy és amikor a szükség megkívánta. Az egyetemes imahét, a tálentumvásárok, az ifjúsági találkozó, a Magvető kórus ünnepi szolgálatai, az esperesi vizitáció, előadások, ünnepélyek, vakációs bibliahét, legációs alkalmak, testvérgyülekezet fogadása, nőszövetségi régiós konferencia, lelkészértekezlet alkalmai azt mutatják, hogy van élet a gyülekezetünkben, van egyetértés, és akarat a hitünk megélésére. Aktívan működik a Nőszövetség, a Magvető kórus, gyerekkórus. A vallásórákat és a konfirmációi előkészítőt két-két csoportban tartjuk. Az imaterem-javítás, a központi fűtés szerelése, a kántori lakás felújítása, a parókia szigetelése, a templom alapjának megerősítése, a melléképületünk tetőszerkezetének javítása és a gyakori közmunkák pedig a gondnok, presbitérium, gyülekezet és lelkipásztor jó együttműködéséről és egyháza iránti szeretetéről tesznek bizonyságot. Sámuel próféta hálaadó cselekedete és szavai vannak a mi szívünkben is az év végéhez közeledve: „Sámuel pedig vett egy követ, és felállítá Mispa és Sén között, és Ében-Háézernek nevezte el, mert mondá: Mindeddig megsegített minket az Úr!” (1Sám. 7,12) Legyen Istené a dicsőség, Ő ajándékozzon a jövőben is lelkesedést a közösségünk ügyéért, erőt és kitartást az előttünk álló nagy feladatokhoz. Ha az Úr akarja és élünk 2017-ben a ravatalozóházba légkondicionáló berendezést szereltetnénk, gyülekezeti házunk felújítását befejeznénk, folytatnánk a javításokat épületeinken és ezek udvarát is rendeznénk, szépítenénk. Isten áldása legyen a község lakóin és igyekezetükön, munkájukon, hogy továbbra is Vámosgálfalva községről jó és örvendetes híreket hallhasson a nagyvilág! Igazi karácsonyi örömöt adjon mindannyiunk szívébe Isten és áldja meg a 2017-es évet számunkra! Szabó István János lelkipásztor Ez az írás a Vámosgálfalvi Község Krónikája szerkesztőségének felkérésére íródott. Jónak láttam gyülekezeti lapunkban is „visszapillantani” 2016-ra.
Adakozás a Nőszövetség részéről „A jótékonyságról és az Adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten.” Zsid. 13,16 A református istentiszteletek része az adakozás, ezt a Nőszövetség évek óta a templomon kívül is gyakorolja, erre számos példa van. Legutóbb a Magyarózdi Drogterápiás Otthon számára gyűjtöttünk élelmiszereket, amihez nagy szeretettel járult hozzá nemcsak a Nőszövetség minden tagja, hanem néhány más lelkes asszony is. Az Adakozás a szeretet és a szív dolga, mint ilyen, nem lehet senkit kényszeríteni rá, és természetesen nem is kötelező. Viszont, aki mégis rá szánja magát, tapasztalatunk szerint az elégedettség, együttműködés, felebaráti szeret és megnyugvás egy különleges formáját ismerheti meg. Az adventi várakozás időszakához méltó cselekedet volt. A karácsonyi csodára várva úgy éreztük, hogy el tudtunk vonatkoztatni mindennapi gondjainktól, és támogatták e nemes célt. Karácsonyi üzenet: Mit ünneplünk Karácsonykor? Mikor minden fénybe borul... Ünnepeljük gazdagságunkat? Vagy fitogtatjuk a vagyonunkat? Vagy azt, hogy földre szállott a mi Urunk, Értünk született, hogy megváltson. Becsörget minden szívbe, hogy mi szeressük őt minden percben. Nyissátok meg szívetek kapuját! Fogadjátok el az ő hatalmát! Tudja-e mindenki miért van a Karácsony? Mit is ünneplünk ezen a szent napon? Van-e szeretet a szívünkben, hogy megbocsássunk a másik embernek? Vagy a büszkeségünk olyan erős, hogy mást észre se veszünk? Akkor gyertek, változtassunk, Legyünk tiszta szívvel e szent ünnepen, hogy az Úr asztala előtt állva, Tudjuk elmondani mindnyájan: Megszületett az Úr Jézus, a világ Megváltója! Szabó Irénke
beszélgetni, ekkor tűnt fel először századunk egyik nagy problémája, az, hogy nincsenek emberi kapcsolatok, csak a virtuális életben érezzük jól magunkat, és az, hogy a 21. századi ember állandóan küzd valamivel. A sok beszélgetés során, többjük problémáit meghallgatva arra a következtetésre jutottam, hogy megnevezhetetlen lelki űr tátong valamennyiük szívében. Mindannyian különbözőek, de mindenki próbált megnyílni ilyenkor. Én mindig próbáltam jobban megismerni a körülöttem lévőket, segítséget nyújtani nekik. Néha tényleg csak egy beszélgetés, egy kedves szó, az odafigyelés a megoldás, vagy legalább a megoldáshoz vezető út kezdete. Mindenkinek jól esik egy bátorító szó, egy kedves gondolat úgy, ahogy nekem is. Sok erőt tudok meríteni az emberektől, tanulok tőlük, a hibáikból és tévedéseikből. Számomra egy kedves tevékenységünk az Ajándékozz örömöt projekt, amelybe a helyi ifi csapatunkkal már második éve bekapcsolódunk. Karácsonykor árva gyerekeket ajándékozunk meg. Valójában ekkor jöttem rá, hogy önkéntesnek lenni azt is jelenti, hogy lassan felnősz úgy, hogy észre sem veszed, majd az, hogy úgy érzed, hogy valamit tényleg jól csináltál, amiért anyagi támogatást nem kapsz. Munkád gyümölcse az emberek mosolya. Lehet, hogy az én segítségem csak egy csepp az óceánban, de az óceán kis cseppekből áll, amely együtt erő és szépség. Engem az IKE segített arra, hogy megértsem, mennyire értékesek és gyengédek tudnak lenni az emberek, és átélhessem a segítségnyújtás örömét. Nem elég a jóindulat, a szakértelem is fontos. Szükségét érzem tehát annak, hogy megfelelő tudásra tegyek szert. Mint szociális munkás hallgató, büszkén kijelenthetem, hogy az IKE adta a lehetőséget, hogy eddigi önkénteskedésemért a felvételin jegyet kaphassak, és ennek tapasztalatait itt az egyetem padjaiban szerzett tudással együtt kamatoztathassam. Minden tevékenység és projekt sok időt és energiát vesz fel, de én nagyon büszke vagyok arra, hogy nyüzsgés az életem; csordultig megtelnek a napjaim. Az IKE valójában megváltoztatta az életemet, új célokat, álmokat és lehetőségeket adott, vagyis egy új életet. Azt az életet, amire mindig is vágytam, embereket, akiken segíthetek, mosolyt, amit többszörösen továbbadhatok. Isten vezetésével formálhatom az emberek életét. Próbálok úgy tevékenykedni, hogy a középpontban, az legyen, amit tőlünk senki nem vehet el: a mosoly és a szeretet. Boldog vagyok. Hogy miért? Mert adatott nekem egy tálentum. És remélem – Isten segítségével – kamatoztatom. Hiszek az önkéntes szolgálat életeket formáló erejében. Az önkéntes szolgálat nemcsak egy kirándulás egy más településre, városba vagy akár országba, hanem egy lelki „zarándoklat” is, mely során tanulunk magunkról, az emberekről, a világról és Istenről is, aki életeket formál és embereket rendel embertársaik megsegítésére. Kedves fiatalok. Bátorítlak, hogy kapcsolódjatok be ebbe a közösségbe, mert nem fogjátok megbánni. Új barátokra tesztek szert, új helyeket fogtok bejárni, és lesz egy második családotok, ahol megmutathatjátok a bennetek levő szeretetet és szeretetet kaptok cserébe! A közelmúltban a gálfalvi ifisek Kolozsváron jártak a Várom az Urat adventi zenefesztiválon, ahol együtt közösen, könnyes szemmel énekeltük, hogy „Várom az Urat, várja az én lelkem”. Az Advent erről a várakozásról szólt, a Karácsony pedig a szeretet ünnepe. Használjuk ki! Áldott ünnepeket! Réti Ingrid
A közösség te meg én vagyunk Hála Istennek, idén is szép emlékeink vannak az elmúló évről, szép élményeket gyűjtöttünk egyházunkban, annak különböző közösségeiben, csoportjaiban. Nőszövetségi alkalmak, a kórus fellépései, gyermekeink felkészítése, követése egy-egy műsorra, presbiteri találkozók, olyan alkalmak, amelyek sokszor összegyűjtötték egyházunk tagjait. Nemcsak ezek az alkalmak jelentenek szép közösséget, hanem a vasárnapi istentiszteletek is. Némely istentiszteleten elhangzott szó még a mai napig is élénken él emlékezetemben. Öröm ezekre a pillanatokra visszagondolni. Miért? Egyik prédikációban arról beszélt a tiszteletes urunk, hogy gondolkodtunk már-e azon, hogy miért vannak közösségek? Igen… sokszor fordul meg ez a kérdés gondolataim között. A szónak lexikonban, interneten megannyi magyarázata van. Az ember szeretetre, elismerésre, gondoskodásra vágyik, ezt viszont szűk körben nem igazan kaphatja meg. Vagy megkapja, de az már rutinná válik, magától érthetővé lesz. Minél nagyobb a közösség, ahol ezt tapasztalja, annál nagyobb az önbizalma. Érdekes, az önbizalom: „a másokba való bizalomra épül”. Szép megfogalmazás ez. De a mai modern világunk egyik legrombolóbb jelensége épp az elszigetelődés. Ebben a virtuális korban az ember képernyő előtt éli meg világát: számítógépek, okos telefonok, tévék képernyője „lopja” el a közösségek szellemiségét. Ugyanis aki képernyő előtt él, azt legtöbbször még egyetlen személy is zavarhatja a maga kis világában, hiszen elvonja a figyelmet. Csak ő van és egy élettelen, hideg tárgy. Hova tegye, kibe vesse bizalmát? Csak azt látja – kívülről, távolról – milyen jó lehet a másiknak, akit képernyőn, tévében lát, azonban véleményét, érzelmeit nem továbbíthatja felé, hiszen egy képernyővel nem lehet kommunikálni. Ha bizalmat is nyújtana valakinek, azt úgy sem érzékeltethetné, mert valójában sosem találkozott azzal a személlyel. Így szigetelődik el mindinkább egy ember, így válik mind szomorúbbá, önbizalom hiánnyal küszködve, kudarcokat vallva olyan közösségekben, ahová muszáj elmennie: családban, iskolában, munkahelyen. Egyszer megkérdezett valaki: miért van ma szükség pszichológusokra? Érdekes, de ugyancsak egy pszichológus szavaival éltem ennek a kérdésnek a feleleténél: ha az emberek többet és bizalmasabban beszélgetnének egymással, a pszichológusok munkanélküliek lennének. Ez logikus válasz. Biztos emlékeznek még a régebbi időkre. Sokan emlegetik még. Egy idős asszony mesélte, milyen teleházak voltak az akkori fonókban, hogyan ültek össze az asszonyok téli esténként fonni, beszélgetni, énekelni, míg a férfiak kártyáztak, szórakoztak, beszélgettek. Ezek az alkalmak felértek egy sokalkalmas terápiával, hiszen az embereknek lehetőségük volt megtapasztalni a ma elég divatossá vált csoportterápiát. Azokban a körökben mindenki jól ismert mindenkit, együtt munkálkodtak, együtt sírtak, együtt nevettek. Nem volt közöttük különbség, mert nem figyeltek fel a különbségekre. Vállalták egymást úgy, ahogy voltak, felelősséggel tartozván egymásnak.
Emlékszem még a téli, esti gyerekkori szánkózásokra, amikor minden falubeli gyerek összejött a legfélelmetesebb szánkóutak meghódítására. Kivétel nélkül minden gyerek eljött: szülei engedték. Nem volt különbség, mert nem tettek különbséget. Aztán rendszerváltás után nagyszerű IKE órákra is emlékszem. Nem tudtuk igazán miért gyűlünk össze, de arra jól emlékszem, hogy mikor hazaértünk, még otthon is dudorásztuk az alkalmakon tanult énekeket. Tény az, hogy aki egyszer egy ilyen közösséghez tartozott, kivétel nélkül megváltozott az élete. Magabiztosabbá, felelősségteljesebbé, céltudatosabbá vált. Nemrég beszélgettem egy olyan személlyel, aki alátámasztotta: neki a közösség erősítést jelent a mindennapok rutinjában. De mit jelent ma az általa említett erősítés? Egy közösségben formálódik igazán identitásunk. Tartozunk valahová, megtapasztaljuk, mennyire fontosak vagyunk, hiszen a közösség minden tagja számít ránk, örül nekünk, támogat, ha valamit elrontottunk. Ha kellőképpen, alázatosan és szeretetteljesen vállaljuk a közösséget, ahová tartozunk, akkor a befektetett munka megtérül, és érezzük, valahol valamit nagyon jól csinálunk. Megtelünk még több szeretettel, megtanulunk szeretetet kapni, és adni is. Van úgy, hogy elhatározunk valamit, például sportolni szeretnénk, kitartóbbakká szeretnénk válni valamiben, egy rég elkezdett munkát szeretnénk befejezni, rájövünk azonban, hogy egyedül, bárhogy igyekezünk, annál inkább lankad az erőnk. Ez azért van, mert az akaratot csak a kapcsolat erősítheti meg, egyedül nem tudunk kötelezettségeket vállalni. Az erő a közösségben van. Szükség van közösségre ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Hogy épüljünk, fejlődjünk a kapcsolatépítésekben, szeretetben. Legfőképp a Krisztus közösségére van szükségünk, hogy más közösségekbe is tartozhassunk. Tartozhatunk Krisztus nélkül is közösségbe, de azok a kapcsolatok valahol, valamilyen formán mindig hiányt szenvednek. Mi hátráltat, hogy egy közösségbe eljárjunk? Egyik oka lehet: „amíg nem nézünk szembe valódi érzéseinkkel, nem láthatjuk azt sem, hogy valójában mások milyenek. Saját torzulásainkon és megoldatlan múltbeli sebeinken keresztül nézzük őket.” Éppen ezért jó Krisztus közösségéhez tartozni, mert ezekben a problémáinkban mind segítségünkre siet. Hála Istennek, egyházunkban sok közösség, csoport várja tagjait. Együtt még több kellemes emléket szerezhetünk, sok szép élményben lehet részünk. Kívánom, hogy megtapasztalják a közösséglelkületet egyházunkban, hogy együtt építhessük Krisztus egyházát, mindnyájan, kicsiktől nagyokig, idősebbektől fiatalabbakig! Kívánom, hogy Isten szeretetének ünnepén, Karácsonyban, legyen részük szép élményekben, sok szeretetben. Kívánom, hogy ne felejtsék el mélyen átélni, újra meg újra, vasárnapról vasárnapra ezt a csodálatos igét: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Jn. 3,16 Kívánok áldott, egészségben gazdag, boldog új évet! Fülöp Csilla
