GYÜLEKEZETÜNK KISTÜKRE Vámosgálfalvi Református Egyházközség Lelkipásztor: Szabó István János Postacím: MS 547255 Gănești, nr. 270. Telefon: 0265-425-126, 078-78-78-88-3. E-mail:
[email protected] Gondnok: Hídi Imre 0786-34-78-63 Kántor: Szabó Gyula 0760-11-60-79 Ravatalozó gondozója: Vásárhelyi Ferenc 0762-807-507 Iroda programja keddtől péntekig 9-12, csütörtökön délután is 16-18-ig. Facebook: Vámosgálfalvi Református Egyházközség Gyülekezeti alkalmaink: * Istentiszteletek: Vasárnap délelőtt 11 és délután 16 órától. * Vallásóra, gyerekkórus: Augusztus második felében folytatjuk… * Konfirmációi felkészítő: A vakációban szünetel. * Ifjúsági bibliaóra: Vasárnap 18 órától.
V áGáN y
– A Vámosgálfalvi Református Egyházközség gyülekezeti lapja. Megjelenik havonta, Keszeg Árpád támogatásával. Szerkesztőbizottság: Szabó István János ref. lelkipásztor, Szabó Edit Edina. Korrektúra: Szabó István és Szabó Ilona.
Istentiszteletek alapigéi Jún. 26. vas. de. „A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából semmit a magáénak, hanem mindenük közös volt. Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon. Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták azokat, az eladott javak árát pedig elhozták, és letették az apostolok lába elé, azután szétosztották mindenkinek, ahogyan éppen szükség volt rá.” ApCsel. 4,32-37 Júl. 3. vas. de. „Egy ember, név szerint Anániás, feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot, és az árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette. Péter azonban így szólt: Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából? Vajon nem a tiéd volt-e, amíg el nem adtad, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.” ApCsel. 5,1-11 Júl. 10. vas. de. „Péter és az apostolok így válaszoltak: Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.” ApCsel. 5,29
Gyülekezeti események Keresztelés Július 16-án a keresztség sákramentumában részesítettük Keszeg Zselykét, Keszeg Miklós János és Keszeg Tünde gyermekét. Isten áldása legyen életén és szerettein!
31.
VáGáNy 2016. július
VAKÁCIÓS BIBLIAHÉT
A Vámosgálfalvi Református Egyházközség gyülekezeti lapja
5-96-12-7 Nem matematika feladat, nem is titkos kód vagy rejtvény, hanem a bibliahét rövid összefoglalása számokban a fenti cím. 5 nap, 96 gyermek, 12 ifis, 7 munkatárs. Sok imádság, megbeszélés, előkészítő munka, vásárlás előzte meg az idéni Vakációs Bibliahetet, és egy különleges bemutató nap Parajdon, ahol megragadott bennünket a KOEN Alapítvány erdélyi munkatársai által alaposan kidolgozott érdekes program: Szeretsz-e engem? címmel. Péter alakja áll idén a középpontban, a mi hitünk útjának tükreként, hogy elgondolkoztasson, megerősítsen, bátorítson, újrakezdést és reménységet adjon, buzdítson életünk állomásainál. Egyszerű ember, aki megismeri és azonnal követi Jézust, aki sokszor jobban vél tudni sok mindent, mint Jézus, aki akkor esik el, mikor a legerősebbnek érzi magát, akit akkor bíz meg Jézus a legszebb feladattal, amikor a legkevésbé gondolja magát méltónak, akinek újra és újra meg kell látnia, hogy Isten akarata magasabb az ő emberi akaratánál, akit Mestere csodálatosan vezérel, és felhasznál az Ő Anyaszentegyháza növekedésére és megerősítésére. Sokszor magunkra ismertünk Péter viselkedésében, sokszor szerettünk volna Péterekké lenni, és a Jézustól kapott megbízatást komolysággal teljesíteni. Hetven gyermek részvételében reménykedtünk az idén, és az első nap meglepetése, hogy nem volt elég a névjegy – 80 gyermek jött el.
Kedden már 85, szerdán 91, csütörtökön 88, pénteken pedig 84 gyermek vett részt a bibliahéten – összesen 96 gyermeket regisztráltunk, akik legalább egy nap, de legtöbben minden nap együtt ünnepeltek velünk. Ha a segítőkész ikéseket és a felnőtt munkatársakat is beszámoljuk, naponta 96 – 107 lélek dicsérte Istent imádsággal, énekkel, igehallgatóként és bizonyságtevőként. Nem mérhető számokban, de ide kell számolni sok szülőt, testvért és nagyszülőt, akik készítették-küldték-hozták a gyermekeket, akiknek otthon elmesélték a gyermekek azt, amit tanultak, akikkel szerdán „házi feladatot” is végeztek az iskolás korúak… (Még be lehet pótolni, aki nem teljesítette – emlékeztetőnek írtam a feledékenyeknek!) Hálásan köszönjük a pozitív hozzáállást, a naponta adományba kapott palacsintát, kürtős kalácsot, süteményt, csörögét, tepertyűs pogácsát, pánkót, teát, gyümölcsszirupot, hűsítőt, ásványvizet, cukorkát (Fülöp Csilla, Varga Erzsébet, Keszeg Tünde, Parajdi Etelka, Szabó Júlia, Bara Katalin, Keszeg Ilona, Szabó András és családjaik) és a 920 lej adományt (lásd a Hirdetések rovatban). Köszönjük az adományba kapott kellékeket, a sok előkészítő munkát és a kitartó türelmet. Végezetül engedtessék meg, hogy köszönetet mondjak név szerint azoknak, akik a fáradságos szervezésben becsületesen kivették a részüket: Varga Árpád, Fülöp Noémi, Timofei Cristina, Keszeg Bernadett, Keszeg Levente, Keszeg Orsolya, Pataki Tímea, Réti Ingrid, Csifó Sarolta, Keszeg Ildikó, Sprancenatu Izabella, Hadnagy Ilma segítők, valamint Ozsáth Ilona vallástanárnő, Végh Enikő óvónő, Fülöp Csilla, Szabó Rózália pedagógus, Szabó Gyula kántor, Szabó Edit Edina tiszteletes asszony. Isten áldása legyen mindenkin, aki gyermekként, szülőként, rokonként, segítőként vagy munkatársként bekapcsolódott, és szívén viselte a Bibliahetünket! Jakabi feltétellel, ha az Úr akarja, és élünk, jövőben folytatjuk! Szabó István János lelkipásztor
Hirdetések * A júniusi perselypénz 489 lej volt. Köszönjük a gyülekezetnek! * Július 16-án közmunkára került sor, a régi tanácsterem épületén a rossz cserepeket és cserépléceket kellett kicserélni. Köszönjük azoknak, akik részt vállaltak a munkában: Hídi Imre gondnok, Bara János, Kádas István, Keszeg Attila, Keszeg Imre, Réti István és Katalin, Réti János, Szabó András, Szabó Gyula, Szabó Ferenc, Szabó István, Szakács József, Szász Ferenc, Szentgyörgyi András, Varga Ferenc, Vásárhelyi Ferenc és Vásárhelyi János. * Köszönjük a júniusi lapszám megjelenése óta beérkezett adományokat: Szabó András566 50 lej, a kántori lakás felújítására pedig: Muszka Katalin734 100 lej és Szabó András530 100 lej. Isten áldása legyen a jókedvű adakozón! * A Vakációs Bibliahétre és a tálentumvásárra beérkezett adományok összesen: 920 lej. Gergely Zsuzsánna 50 lej, Keszeg József 50 lej, Szabó Irma 50 lej, Bara János 50 lej, Hídi Anna 50 lej, Keszeg Zsuzsánna 100 lej, Hídi Imre 100 lej, névtelen adakozó 50 lej, Varga Erzsébet 30 lej, Réti István 30 lej, Béres Ilona 100 lej, Antal Rózsa 20 lej, Keszeg Tünde 40 lej, Keszeg József 50 lej, névtelen adakozó 50 lej, Pataki Aranka 100 lej. * Nagy károkat okozott a tornádószerű vihar június 19-én, vasárnap Maros megyében. Kutyfalván, júniusi lapszámunkban olvashattunk erről. A Presbitérium a szeretetszolgálat-perselyben összegyűlt alapból 500 lejes segélyt határozott meg a Kutyfalvi Református Egyházközség számára. VáGáNy 31
VáGáNy 31
VáGáNy 31
VáGáNy 31
VáGáNy 31
VáGáNy 31
* Esketési, keresztelési istentisztelet előtt legalább egy hónappal jelentkezzünk a lelkipásztornál! * Eljegyzési istentiszteletet tartani nem kötelező, de eljegyzés előtt a lelkipásztornak meg kell ismernie az ifjú párt – nyomatékosan kérem tehát, hogy idejében jelentkezzenek! * Temetés, esketés, keresztelés időpontjáról a kántort és a harangozót is kell értesíteni! * A VáGáNy interneten is megtalálható. Elszármazott szeretteink, máshol élő ismerőseink az Erdélyi Református Egyházkerület honlapján is olvashatják: http://www.reformatus.ro/kiadvanyok.html * Gyülekezeti lapunk, a VáGáNy, ingyenes és megfizethetetlen. Támogatók segítségét viszont szívesen fogadjuk, 7-800 példányt kell havonta kinyomtatnunk, a nyomtatónk megvan Keszeg Árpád jóvoltából, a tonert és papírt kell megvásárolnunk. Köszönjük az eddig nyújtott szíves adományokat! Szabó István János lelkipásztor
nyilvánvalóvá válhatott előttünk, hogy milyen mélyen határozza meg személyiségünket és személyiségünk fejlődését születésünk sorrendje a családban. Megtudhattuk, hogy a tulajdonságainkból nagyon sok készséget fejlesztünk ki, az alaptulajdonságok pedig a testvérviszonyokból alakulnak. „Egy alaptulajdonság akkor a miénk, ha nem fáradunk el miközben ezt a tulajdonságot gyakoroljuk, sőt pozitív energiával tölt fel, nem merít ki.” – hangzott el az előadónőtől. Az önbecsülés témájában az asszertív kommunikációról hallgattunk előadást, majd egyszerű gyakorlatok sorozatával, feltérképezhettük jelenlegi önbecsülésünket. A napot Borsos Melinda folytatta, aki a stratégiák kidolgozásába vezetett be, bemutatván ennek két törvényét és tíz lépését. A szünet után fókuszcsoporttá alakultunk, és együtt vázoltuk fel a Nőszövetség „Ötletbörzéjét”. Dr. Püsök Sarolta folytatta a napot „Rendezvényszervezés, közösségfejlesztés”, avagy „Hogyan váljunk jó menedzserekké” témában. Szemléletesen, logikusan, lepésről lépésre tanított bennünket, hogyan kell egy jó rendezvényt megszervezni, és mire kell odafigyelni egy ilyen rendezvény megszervezésében. Az előadása csoportmunkával és annak bemutatásával fejeződött be. A képzés utolsó napja istentisztelettel kezdődött a marosvásárhelyi Kistemplomban, majd a III. modul utolsó előadását mutatta be dr. Püsök Sarolta, „Hivatását gyakorló nő” címmel. A zárókörben mindenki egyénileg mondta el a három alkalom személyes hozamát. A három alkalom összefoglalója: ÉN (ÉS ISTEN), ÉN (ÉS A SZERVEZET), ÉN (ÉS A MÁSIK EMBER) számomra így fogalmazódik meg (egyben ezáltal buzdítom gyülekezetem kedves nőtagjait is, hogy részt vegyenek ilyen képzéseken): ha meg akarod érteni magad, ha közelebb akarsz kerülni Istenhez, könnyebben fel akarod ismerni (új)tálentumaidat, ha meg akarod érteni a Nőszövetséget – értelmét, értékességét, ha híres embereket akarsz megismerni, ha új barátokat akarsz szerezni, és meg akarod osztani értékeidet (másoknak ajándékozni személyed értékéből), akkor OTT A HELYED! Ajánlott irodalom: dr. Pálhegyi Ferenc, Keresztyén házasság Ajánlott you tube (internet) kisfilm: Max Lucado, Értékes vagy! Fülöp Csilla
Megsokasodó szeretet Július 11 - 15 között Vakációs Bibliahétre került sor Vámosgálfalván a Koen Alapítvány részletesen kidolgozott programja alapján. Erre az alkalomra vártuk az érdeklődő gyerekeket óvodáskortól konfirmáltakig. Boldogság és öröm töltötte el szívünket, amikor láttuk, hogy minden nap 80- 100 gyerek tölti be gyülekezeti termünk padjait. A Bibliahét minden napja a ,,Szeretsz-e engem?’’ kérdésre adott választ. Első nap a csodálatos halfogás történetében az engedelmességről tanulhattunk. A sikertelen halászás után Péter követi Jézus tanácsát, és csoda történik: Péter nemcsak jó halásszá, hanem Jézust követő tanítvánnyá válik, amelyből a következő üzenetet jegyezhettük meg: SZERETLEK, KÖVESS ENGEM! A második napon Jézus szeretetét mutatja meg nekünk azzal, hogy megmossa a tanítványok lábát. Megmutatja, hogyan kell szeretnünk, megalázza magát, példát mutat nekik arra, hogyan kell egymást szeretniük. Gyerekeink is kipróbálhatták, szégyen nélkül, hogy milyen érzés társaik lábát mosni. Büszkén vállalták ezt a feladatot, megtanulták, megértették a történet üzenetét: SZERETLEK, ENGEDD, HOGY MEGMUTASSAM!
Péterrel folytatódik a történet a harmadik napon is. Péter háromszor tagadja meg Jézust, ezért szüksége van arra, hogy háromszor megvallja Jézus iránti szeretetét. Higgyük el, hogy Jézus szeret minket, és ezáltal azt is megérthetjük, hogy milyen fontos emberek vagyunk. – SZERETLEK, HIDD EL üzenetet kapcsolhatjuk a történethez. A negyedik napon Jézus a sánta embert Péter által gyógyítja meg. Péter bátran vállalja Jézus nevét kimondani, nekünk pedig az a feladatunk, hogy bátorítsuk a gyerekeket arra, hogy ők is beszéljenek Jézusról, még ha sokszor ki is kacagják őket emiatt. Tegyünk jót egymással, hisz ez is Jézusnak tetsző cselekedet, jó tett, amelyet megtanulhattunk a történetből. Üzenet számunkra: SZERETLEK, TEGYÉL JÓT!
A hét Kornéliusz megtérésének történetével zárult, ami arra adott választ, hogyan hirdethetjük Jézus szeretetét. Üzenete: SZERETLEK, ADD TOBÁBB A SZERETETEM! A hét minden napján egy kis tanulságos filmrészletet nézhettünk, ami rávezetett a napi témára. Sok szép, új éneket tanulhattunk hangszeres kísérettel (orgona, gitár, hegedű, ütő-hangszerek). Hálás köszönet kis zenészeinknek, akik
Nőszövetségi munkatársképző Marosvásárhelyen – III. Modul Nőszövetségi munkatársképző befejező modulja zajlott június 17-19. között, Marosvásárhelyen, a Gecse utcai Vendégházban. Türelmetlenül vártuk már mindannyian, akik az előző két modulon részt vettünk, hiszen sok értékes pillanatot éltünk meg együtt, rengeteget tanultunk, fejlesztettük személyiségünket minden területen. E három alkalom kilenc napján olyan minőségi időt töltöttünk egymással, amelyre szeretetteljesen emlékezni, felidézni nagy öröm, olykor megnyugvás. Sokat tanultunk a szervezőtől, az előadóktól, de ugyanakkor egymástól is… „Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb.” - mondja a kolosséi ige: 2,7. Talán ebben az igében fogalmazódik meg mindaz, amit e három alkalom jelentett: hálám talán ki sem tudnám fejezni, Istennek és a lehetőségnek, hogy ezen a képzésen részt vehettem! Örömmel és mérhetetlen hálával osztom meg ezúttal is e három nap összefoglalóját. A III. modul 17-én, pénteken indult az Erdélyi Református Egyházmegye nőszövetségének elnöke, Borsos Melinda üdvözlésével, majd dr. Buzogány Emese kolozsvári kórházlelkész folytatta áhítattal. Kis szünet után ugyancsak ő, a „Nőszövetség és belmisszió“ témájába vezetett bennünket. A misszió fogalmat a Máté 28, 19-20 versek foglalják magukba: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és íme én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!“. Elmondta, hogy a nőknek az első számú missziója a családjuk felé van, hiszen rendkívül fontos, hogy gyerekeiket Isten útjaira terelgessék, de ugyanakkor férjeiket támogassák Istentől kapott hitük, képességeik által. Fontos tudni, hogy minden missziót az imádság előz meg. „Az imádság ablaknyitás a menny felé” - hangzott el az előadónőtől, és „ha sokat nyitogatjuk az ablakot, megtudhatjuk küldetésünk, sőt könnyebben fedezzük fel tálentumainkat is.” Felelősségünk van, nekünk, nőknek, nemcsak gyerekeink és férjeink iránt, hanem rokonjaink és gyülekezetünk iránt is („Egymás terhét hordozzátok” Gal. 6,2), így tölthetjük be belmissziói feladatunkat, akár példamutatás által is. A következő napot, szombatot, dr. Püsök Sarolta, a Babeș-Bolyai Tudomány egyetem Református Tanárképző karának tanára kezdte áhítattal, majd dr. Gorbai Gabriella, szintén a Babeș-Bolyai Tudomány egyetem Református Tanárképző karának tanára folytatta előadásával. Az előadása felért egy szupervízióval, hiszen újra kívülről szemlélhettük személyiségünket, komepetenciánk és önértékelesünk terén. Egy csoportos gyakorlat után
mert egyszerűen úgy diktálta a szívük, mert bennük még nyoma sincs a megfelelési kényszernek. Öröm volt látni örömüket. Amikor ráfigyeltem egy-egy kis arcra, mintha ezt súgta volna: “Szükséged van szeretetre? Pozitív energiára? Mosolyra? – Tessék: adok neked - semmit sem kérve.” Amikor belenéztem a szemükbe, elszégyelltem magam: hisz ők olyan őszinték, olyan tiszták, és annyira tudnak feltételek nélkül szeretni. Elragadó volt az is, amint a tinik (nagyobb gyerekek) viszonyultak a kicsikhez. Egészen új volt látni, hogyan vegyülnek össze, hogyan törődnek egymással, és hogy az együttműködést teljesen nyitottá és elérhetővé tették.
Különösen örültem, és felfigyeltem, amint az alázatosság témájánál (lábmosás) sem vontak ki magukat a játékból. Akkor csodálkoztam rá, milyen gazdagon áldotta meg a jó Isten egyházunkat! Élő közösségünk van, tanulni akaró, Isten útjait fürkésző, zenét szerető, imádkozni, énekelni akaró kincsekkel ajándékozott meg Isten bennünket, amelyekre nagyon vigyáznunk kell! „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” – ezt jelentette számomra a Vakációs Bibliahét: a szeretetet, amitől senkit sem szabad megfosztanunk. Ha néha idegen számunkra, felnőttek számára ez a fogalom, akkor nézzünk bele egy kisgyermek szemébe, és meglátjuk azt a szeretetet, amivel Isten szeret bennünket: hiszen Ő úgy szeretett, „hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János 3,16 Nagyon köszönöm a szülőknek, nagyszülőknek, hogy elkísérték gyerekeiket az öt alkalomra, és lehetővé tették, hogy megtapasztaljuk: igenis, hatalmas szeretetet hordoznak gyerekeik; és igenis: a Vakációs Bibliahét kérdésére „Szeretsz-e engem?” megfogalmazták a választ: Szeretik/szeretjük őket! Fülöp Csilla
lelkes kántorunk által vezetve, kitartóan kísértek bennünket, hangulatosabbá, ritmusosabbá varázsolva az énekeket. A gyerekek szorgos kezeiket is tornásztathatták, különböző kézműves tevékenységeken vehettek részt: papírhajtogatás, színezés, gyöngyfűzés, makramé, bárány, kakas készítés újrahasznosított anyagokból, templom készítése kartondobozokból és agyagból, képráma díszítése.
Nagy élmény volt a gyerekeknek az aranymondás tanulása játékok, versenyek révén. Édesítették napjainkat a finomságok, amit a gyerekek mindennap türelmetlenül vártak. ,,Ma mi a finomság, mit eszünk? – kérdezték minden nap. Mindezek mellett imádkozhattunk, az Úr imájával zártuk a mindennapi együttlétet. Jó volt együtt lenni, egy ilyes lelkes csapattal együtt dolgozni. Köszönet a Koen Alapítvány minden egyes tagjának, akik nemcsak megírják, hanem be is mutatják, felkészítenek bennünket e munka elvégzésére, továbbá hálásan köszönjük tiszteletes urunknak és kedves feleségének, akik kitartóan megszervezik, levezetik e hét tevékenységeit, emellett megvásárolják a rengeteg anyagot, amire szükségünk van. Köszönjük a munkatársaknak, az ifjúsági csoport tagjainak, hogy lelkesen segítenek, és, nem utolsó sorban, a szülőknek és nagyszülőknek a süteményeket, üdítőket, adományaikat, melyekkel gyerekeiket vidámíthatták. Ozsváth Ilona és Végh Enikő pedagógusok
Gyerekek és a Vakációs Bibliahét „Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengőcimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat (…), szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik. (...) Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.”
Amikor a Bibliaheti bemutatón ismerkedtem meg az idéni program jelmondatával, el sem tudtam volna képzelni, hogy erre az egyszerű kérdésre (jelmondatra): „Szeretsz-e engem?“ naponként özönnel fogom kapni a választ, anélkül, hogy kérdeztem volna, anélkül, hogy akartam volna. Öt nap teljes szeretettel átitatott élményben volt részünk mindazoknak, akik a Bibliahéten megjelentünk, felnőtteknek, tiniknek, gyerekeknek egyaránt. Sokat adtunk, de még többet kaptunk egymástól, feltétel nélkül. Teljes elfogadásban volt részünk, mindannyiunknak, és teljesen biztonságban éreztük magunkat. Hogy mitől jött ez a bizalom? A gyerekek őszinte, feltétel nélküli elfogadásából, tőlük, akik beragyogták az őt nap reggeleit és szíveinket.
A gyerekek voltak azok, akik lehetővé tették, hogy felnőttként újra felfedezzem, hogy túlbonyolítjuk a dolgainkat. Hogy egyszerűbb volna olyan őszintének lenni, mint azok a csodálatos gyerekek, akikkel ez őt nap alatt
naponként találkozhattam. Mi, felnőttek, sokszor azt hisszük, nagyobbak, okosabbak, bölcsebbek vagyunk gyerekeinknél, holott, ha kicsit is megállunk a mindennapjaink rohanásából, és ráfigyelünk gyerekeinkre, megláthatjuk, és rájöhetünk, hogy egyáltalán nem indokolt felnőttiesnek hitt felfogásunk. Sokszor szinte felér egy terápiával, ha leereszkedünk gyerekeinkhez, levetjük álarcainkat, és egyszerűen csak létezünk, élvezve a pillanatot, lelkesedve minden kis gesztusért; ahogyan tették a gyerekek is az alkalmak során. A hét minden napján próbáltam párbeszédet kezdeményezni a gyerekekkel, amíg rájöttem, nem én „próbálkozom“, ők hozzák tiszta lelküket és őszinte kérdéseiket, történeteiket, érdeklődésüket a hét eseményeivel kapcsolatosan. Csodálatos volt látni azokat a kis lelkeket, ahogyan gyermeki kíváncsisággal szemlélték a mindennapos apró részletekben megváltozott dekorációt, amint észrevették a naponkénti témához kapcsolódó történetek apró részleteit, és amint várták a szünet finomság-meglepetését... Ahogyan várták a mindennapok új énekeit, és amilyen kíváncsisággal érdeklődtek a történet megfilmesített részei iránt... Újra tanulhattam velük a lelkesedés örömét, a rácsodálkozást apró kis dolgokra. Azt hiszem, ők tudják igazán miről szól az Élet...
Jó érzés volt, amikor, egyenként, minden egyes nap, önfeledten, kis kezeikkel eljátszottak nyakláncommal. Felemelő érzés volt, amikor szemkontaktust kerestek, és teljes nyitottsággal éreztették, hogy elfogadják a mellette levőt, meg akkor is, ha az véletlenül megbökte őt. Ők csak egyszerűen megélték a pillanatot, ennyire nyitottak voltak. Nem próbáltak ítélni, nem bírálták egymást. Szó szerint éreztették, hogy milyen valójában a szeretet: „A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát.” Jó volt látni, hogy mindenben, amiben részt vettek (éneklés, jelentkezés a kérdésekre való felelésért, aranyomdás – játék - tanulás, csoportos-játszás vagy kézimunka), nem azért volt, hogy valakinek megfeleljenek, hanem azért,
