AZ ADÓREFORM KONCEPCIÓJA ÉS A RÖVID TÁVON JAVASOLT LÉPÉSEK

Adóreform Bizottság

AZ ADÓREFORM KONCEPCIÓJA ÉS A RÖVID TÁVON JAVASOLT LÉPÉSEK

Budapest, 2005. március 31.

–2–

Tartalomjegyzék Az Adóreform Bizottság tagjai.......................................................................... 5 Bevezető ............................................................................................................... 9 ÖSSZEFOGLALÓ ........................................................................................... 11 I. Az adóreform indokoltsága.......................................................................... 19 1. A szürke- és feketegazdaság kifehéredése ellen ható tényezők ................. 20 2. A versenyképességet gátló tényezők .......................................................... 20 3. A közteherviselés igazságtalanságáról ....................................................... 21 4. Az adórendszer bonyolultsága és az adóbeszedés hatékonysága ............... 21 5. Az adóztatás szintje, adómértékek.............................................................. 22 II. Az adóreform mozgástere........................................................................... 23 III. Az adóreform fő irányai............................................................................ 25 1. Élőmunka-teher, foglalkoztatás .................................................................. 26 2. Versenyképesség......................................................................................... 27 3. Közteherviselés ........................................................................................... 29 4. Az adózás egyszerűsítése a reform egyik meghatározó iránya .................. 30 5. Az önkormányzati autonómia növelése a bevételi oldal megerősítésével . 31 6. Adóreform és konvergencia program, az euró bevezetésével kapcsolatos összefüggések ............................................................................................. 32 IV. A középtávú adóreform részletes tartalma ............................................. 33 1. Az élőmunka-teherrel kapcsolatos javaslatok ............................................ 33 2. Önkormányzati finanszírozás, helyi adók, iparűzési adó ........................... 37 3. A társasági adó ............................................................................................ 40 4. Az általános forgalmi adó kulcsainak egységesítése .................................. 41 5. Egyszerűsített vállalkozói adózás szabályrendszerének alkalmassá tétele a magasabb költségszintű tevékenységekre................................................ 44 6. Egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) .................................. 46 7. Egyéb adókkal („kisadókkal”) kapcsolatos javaslatok............................... 47 8. Az adórendszer egyszerűsítése ................................................................... 50 a) Adók és járulékok „egyszámlára” történő befizetése ............................. 50 b) A befizetési jogcímek csökkentése ......................................................... 52 c) A magánnyugdíjpénztári „egyszámla” bevezetése ................................. 52 d) Adatbázisok és adatszolgáltatások összevonása, az adatkezelés ésszerűsítése........................................................................................... 54 e) A céginformációs rendszer „egyablakossá” alakítása............................. 56 f) Az adóellenőrzés kapacitásának és eszközrendszerének bővítése .......... 56 g) A bevallások adattartalmának csökkentése............................................. 59 h) Az adatszolgáltatási és bevallási nyomtatványok időben való közzététele ............................................................................................. 60 i) Gazdasági társaság más (eltérő cégformájú) gazdasági társasággá való átalakulása.............................................................................................. 60 –3–

j) Az adóhatósági „iránymutatások” rendszerének felülvizsgálata............. 61 k) A kisméretű korlátlan felelősségű társaságok könyvvezetési és beszámoló készítési szabályainak egyszerűsítése ................................. 61 l) A munkáltatói adómegállapítás (szja) megszüntetése ............................. 62 m) Adó- és vámügyekben a kétfokozatú bírósági jogorvoslat megteremtése (visszaállítása) ................................................................ 63 n) A szokásos piaci ár hatósági megállapításának (APA) bevezetése ........ 63 o) A csoportadózás bevezetése.................................................................... 64 V. Az adóreformot támogató lépések ............................................................. 64 1. Közteherviselési törvény............................................................................. 64 2. Új típusú tevékenységi jogviszonyok ......................................................... 66 3. Végzettségtől függő minimálbér bevezetése .............................................. 66 4. Az adóreform által közvetlenül érintett államigazgatási területek ............. 67 5. Az adózás becsülete .................................................................................... 67 VI. Az intézkedések középtávú programja és annak pénzügyi hatásai ...... 68 1. Két alternatív javaslat hatásai ..................................................................... 68 2. Alternativ megoldás az iparűzési adó csökkentésére ................................. 74 3. A hatások önkormányzatok szempontjából való áttekintése...................... 75 4. Az ÁFA kulcsegységesítés költségvetési hatásai ....................................... 76 VII. A 2005-ben elfogadásra javasolt lépések................................................ 77 VIII. Az adóreform hatásai ............................................................................. 79 1. Általános hatások ........................................................................................ 79 2. Infláció ........................................................................................................ 80 3. Versenyképességi hatások, az adózás jövedelemdifferenciáló szerepe ..... 80

–4–

Az Adóreform Bizottság tagjai

A Főbizottság Akar László, az Adóreform Bizottság elnöke (a GKI Gazdaságkutató Rt. vezérigazgatója) Dr. Juhász István, az Adóreform Bizottság titkára (a PM főosztályvezetője, az APEH szakmai elnökhelyettese) Csobánczy Péter, az ÁFA munkabizottság vezetője (a PM Forgalmi adók és vám főcsoport főcsoportfőnöke Dr. Tóth Magdolna, az Élőmunka-terhelés munkabizottság vezetője (a GKM Közgazdasági főosztályának vezetője) Mészárosné Peredy Gabriella, az Iparűzési adó munkabizottság vezetője (a GKM helyettes államtitkára) Sághy Zoltán, az EVA munkabizottság vezetője (szakértő) Dr. Zara László, az Egyszerűsítés, dereguláció munkabizottság vezetője (a Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesülete (MAOE) elnöke) Drexler András, az Egyéb adókkal foglalkozó munkabizottság vezetője (a VPOP ezredese) Heinczinger Róbert, a GKM képviselője (adótanácsadó, Ernst&Young) Tóth László, az FMM képviselője (az FMM főosztályvezetője) Dr. Vojnik Mária, az EüM képviselője (az EüM politikai államtitkára) Bercsényi Botond, az ICsSzEM képviselője (az IcsSzEM helyettes államtitkára) Karácsony Imréné, a PM képviselője (a PM helyettes államtitkára) Michalkó Péter, az OÉT munkavállalói oldalának képviselője (az ADOSZT elnöke) Dr. Antalffy Gábor, az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) munkaadói oldal képviselője (a OÉT munkaadói oldalának elnöke) Horváth Gábor, az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) munkaadói oldala képviselőjének helyettese (Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége) Dr. Sugár Dezső, a Magyar Könyvvizsgálói Kamara (MKVK) elnöke Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke Dr. Matolcsy György, a Növekedéskutató Intézet vezetője Halász György, a Pénzügykutató Rt. tudományos munkatársa Dr. Hetényi István, szakértő (nyugalmazott miniszter) Erdős Gabriella, szakértő (a PriceWaterhouseCoopers vezető cégtársa) Dr. Vigvári András, önkormányzati szakértő (Állami Számvevőszék Módszertani és Továbbképző Intézet)

–5–

ÁFA munkabizottság Csobánczy Péter, az ÁFA munkabizottság vezetője (a PM Forgalmi adók és vám főcsoport főcsoportfőnöke Dr. Pásztor Miklós, az OÉT munkavállalói oldal delegáltja (Munkástanácsok Országos Szövetsége) Dr. Üveges László, az OÉT munkaadói oldal delegáltja (ÁFEOSZ) Dr. Gabányiné Detrich Ágnes, az OÉT munkaadói oldal delegáltjának helyettese (ÁFEOSZ) Baráth Mária (GKM) Lakatos József (a PM Gazdaságpolitikai főosztályának főosztályvezető-helyettese) Drexler András (a VPOP ezredese) Sike Olga (az APEH Adójogi főosztályának vezetője) Oszkó Péter, szakértő (Deloitte&Touch) Palócz Éva, szakértő (a Kopint-Datorg vezérigazgató-helyettese)

Élőmunka-terhelés munkabizottság Dr. Tóth Magdolna, az Élőmunka-terhelés munkabizottság vezetője (a GKM Közgazdasági főosztályának vezetője) Hanti Erzsébet, az OÉT munkavállalói oldal delegáltja (Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége) Pesti Albertné, a OÉT munkaadói oldal delegáltja (IPOSZ) Tábori Katalin, az OÉT munkaadói oldal delegáltjának helyettese (ÁFEOSZ) Tóth Péter (a GKM Közgazdasági főosztályának tanácsosa) Dr. Tóth Gábor (az FMM Bérpolitikai főosztályának vezetője) Bondár Éva (az EüM Közgazdasági Elemző Iroda főosztályvezetője) Szikszainé Bérces Anna (a PM Társadalmi közkiadások főosztályának vezetője) Zólyomi Péter (a PM Jövedelemadók főosztályának osztályvezetője) Seregdi László (a PSZÁF ügyvezető igazgató helyettese) Gódor Sándorné (az APEH Adójogi Főosztály SzJA osztályának vezetője) Dr. Gelencsér László (az ONYF közgazdasági főigazgató-helyettese) Pálfalvi András (az OEP Közgazdasági és Biztosításpolitikai főosztályának vezetője) Ékes Ildikó, szakértő (ECOSTAT Társadalmi Elemzés Osztály vezetője) Horváthné Szabó Beáta, szakértő (Nemzetközi Vállalatok Magyarországi Tanácsa (NVMT), PriceWaterhouseCoopers) Hadas Ildikó, szakértő (adószakértő, Ernst&Young, AmCham)

–6–

Iparűzési adó munkabizottság Mészárosné Peredy Gabriella, az Iparűzési adó munkabizottság vezetője (a GKM helyettes államtitkára) Kásler Sándor, az OÉT munkavállalói oldal delegáltja (Szakszervezetek Együttműködési Fóruma, Budapesti Főpolgármesteri Hivatal Adóügyi osztálya) Kardos Gábor, az OÉT munkaadói oldal delegáltja (MGYOSZ) Dr. G. Tóth Károly, az OÉT munkaadói oldal delegáltjának helyettese (STRATOSZ) Jókay Károly, szakértő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének delegáltja Koszorús László (a GKM Közgazdasági főosztályának szakmai főtanácsadója) Dr. Kutas János (az FMM Stratégiai főosztályának vezető főtanácsosa) Deli Erika (a BM Önkormányzati gazdálkodási főosztályának vezetője) Pölöskei Pálné (a PM Jövedelemadók főosztályának főosztályvezető-helyettese) Kanyó Lóránt (a PM Önkormányzati adók és illetékek főosztályának főosztályvezetőhelyettese) Dr. Somogyi Jánosné (az APEH Adójogi főosztályának vezető főtanácsosa) Pitti Zoltán, szakértő (Budapesti Corvinus Egyetem) Dr. Kelemen János, szakértő (Nemzetközi Vállalatok Magyarországi Tanácsa (NVMT), PriceWaterhouseCoopers) Renz Botond, szakértő (Ernst&Young, AmCham) Halász György, szakértő (Pénzügykutató Rt.) Benyó Balázs, szakértő (GKI)

EVA munkabizottság Sághy Zoltán, az EVA munkabizottság vezetője (szakértő) Dr. Vadász György, az OÉT munkaadói oldal delegáltja (OKISZ) Lucz Zoltánné (a PM Jövedelemadók főosztályának vezetője) Dr. Körtvélyessy Zsolt (a PM Jövedelemadók főoszályának fogalmazója) Ácsné Molnár Judit (az APEH Adójogi főosztályának címzetes vezető főtanácsosa) Kocsis Imre, szakértő Lázár Erzsébet, szakértő Ruszin Zsolt, szakértő

Egyszerűsítés, dereguláció munkabizottság Dr. Zara László, az Egyszerűsítés, dereguláció munkabizottság vezetője (a Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesülete (MAOE) elnöke) Illy Katalin, az OÉT munkaadói oldal delegáltja (VOSZ) Dr. Szabadkai Antal, az OÉT munkaadói oldal delegáltjának helyettese (AMSZ)

–7–

Dr. Hadi László (a PM Adóigazgatási főosztályának vezetője) Balázs Eszter Ágnes (az APEH Adóügyi főosztályának vezetője) Dr. Kiss Sándor (az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság főosztályvezetője) Földes Balázs, szakértő (KPMG) Bartel Magdolna, szakértő Dr. Herich György, szakértő (Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar) Dr. Sallai Csilla, szakértő (Könyvelőiroda-Vezetők Klubja - Budapesti Tagozat vezetője) Vadász Iván, szakértő Dr. Vágyi Ferenc Róbert, szakértő

Egyéb adókkal foglalkozó munkabizottság Drexler András, az Egyéb adókkal foglalkozó munkabizottság vezetője (a VPOP ezredese) dr. Szoboszlai Miklós (a GKM Környezetvédelmi főosztályának vezetője) Giesz Balázs (a GKM, Közgazdasági főosztályának tanácsosa) dr. Varga Ildikó (Foglalkoztatáspolitikai Minisztérium MPA Alapkezelési Főigazgatóság főigazgatója) Borsányi-Bognár Levente (a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Közgazdasági és Fejlesztéskoordinációs főosztályának főosztályvezető-helyettese) Kotán Attila (Oktatási Minisztérium Közgazdasági főosztályának vezetője) Merkel Gábor (az FVM Költségvetési és Vagyongazdálkodási főosztályának főosztályvezető-helyettese) dr. Kiss Zoltán (a Magyar Szabadalmi Hivatal osztályvezetője, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma külső szakértője) Schrenk László (a PM Adóigazgatási főosztályának vezető főtanácsosa) Székely György (a Magyar Turisztikai Hivatal elnökhelyettese) Boros Béláné (APEH Adójogi főosztály) Csorbáné Csernus Gabriella (VPOP JIG) Bödecs Barnabás, szakértő (HUMUSZ Hulladék Munkaszövetség) Deák László, szakértő (Nemzetközi Vállalatok Magyarországi Társasága)

Állandó meghívottak a Főbizottság üléseire Lucz Zoltánné, a PM Jövedelemadók főosztályának vezetője Dr. Kónya László, a PM Önkormányzati adók és illetékek főosztályának vezetője Dr. Hadi László, a PM Adóigazgatási főosztályának vezetője Dr. Mészáros László,a PM Számviteli főosztályának vezetője Dr. Király László György, az APEH elnöke (2005. február 28-ig) Dr. Szikora János, az APEH elnöke (2005 március 1-től) Dr. Nagy János, a VPOP országos parancsnoka

–8–

Bevezető

Az Adóreform Bizottság a pénzügyminiszter által felkért szakértőkből, különböző érdekképviseleti és szakmai szervezetek delegáltjaiból jött létre. Megalakulása lehetőséget teremtett arra, hogy a szakmai közvélemény, az érdekképviseletek képviselői és az államigazgatásban dolgozók közösen vitassák meg a magyar adórendszer fő kérdéseit. A különböző bizottságokban közel 100 szakember dolgozott, és noha lényeges nézetkülönbségek voltak (és részben maradtak fenn) közöttük néhány témával kapcsolatban, összességében mégis viszonylag jól sikerült feltárni az adórendszer változtatásainak lehetőségeit. (A nézetkülönbségek főleg a költségvetési mozgástér szűkösségéből és a kapcsolódó – adóreformon kívüli – tényezők változtathatóságának eltérő megítéléséből fakadtak.) Az elkészült anyag az Adóreform Bizottság vitái során kialakult, nagy többséget maga mögött tudó véleményeket tükrözi. Az Adóreform Bizottság 2005. február 9-i alakuló ülésén részt vett a miniszterelnök, a pénzügyminiszter, a gazdasági és közlekedési miniszter, a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter, valamint az esélyegyenlőségért, a szociális és családügyekért felelős miniszter, továbbá a sajtó képviselői és – természetesen – az alakuló Főbizottság tagjai. Az alakulást követően a Bizottság és az általa létrehozott munkabizottságok a rendelkezésükre álló különböző szakmai értékeléseket és javaslatokat felhasználva áttekintették a magyar adó- és járulékrendszer valamennyi elemének működését, illetve az adórendszer változtatására vonatkozó különböző elképzeléseket. A lehetőségek mérlegelését követően kialakult vélemények alapján jelen anyag részben alternatív lehetőségeket mutat be egyrészt az adórendszer középtávú reformjának ajánlott koncepciójára, másrészt az ennek megvalósítását szolgáló, még ebben az évben elfogadható törvények és más jogszabályok tartalmára vonatkozóan. (Az egyes munkabizottságok még részletesebb beszámolóit, ezek keretében az egyes esetekben fennmaradt véleménykülönbségek bemutatását a melléklet tartalmazza.) A rendelkezésre álló idő rövidsége nem tette lehetővé valamennyi kérdés egyenlő mélységű feltárását és különösen az összesített hatásvizsgálatok elvégzését. Ezzel együtt is az Adóreform Bizottság meggyőződése szerint javaslatai, az ezekben feltárt változtatási lehetőségek értékelése alkalmasak

–9–

arra, hogy ezek felhasználásával az államigazgatás befejezze a döntéselőkészítési folyamatokat és a további egyeztetéseket, és a nyilván más szempontokat is mérlegelő döntéseket követően a reform folyamat sikeresen előrehaladjon. Az adóreform sikere ugyanakkor jelentős részben azon múlik, hogy az ennek keretében megindult folyamatokat mennyiben követik az állam működését érintő más változások. Ezekkel együttesen lehetséges ugyanis az igazi előrehaladás az adóreform által is célul kitűzött versenyképesség javulás felé. Az is nagyon fontos, hogy az egyszerűsítési szándékokat ne bénítsák meg csak vélt alkotmányossági aggályok. A Bizottság véleménye szerint a későbbiekben is szükség lenne arra,hogy időről-időre az államigazgatás és az érdekképviseletek,a szakmai szervezetek, kutatóintézetek képviselői értékeljék az adórendszer működését, a reformok előrehaladását és véleményt mondjanak a további változtatási lehetőségekkel kapcsolatban.

– 10 –

ÖSSZEFOGLALÓ

1. Az elvégzett áttekintés alapján megállapítható, hogy a magyar közteherviselési rendszer számos komoly problémával küszködik. Ezek közül a legfontosabbak a következők: • A legális gazdaságban viszonylag kevés az adófizető, így alacsony a foglalkoztatás, továbbá mivel a valódi gazdasági tevékenységek megoszlanak a legális és a szürke szféra között, alacsonyak a hivatalos jövedelemadó-alapok. Emiatt is viszont az „általános” adókulcsok igen magasak. • Noha a versenyképességnek nem az adózás az elsődleges tényezője, de vannak ilyen összefüggések is, emellett az adóreform-program hiánya egyre inkább versenyképességi hátrányt okoz. • A mai adórendszer sok tekintetben igazságtalan, mivel a valóságos jövedelemviszonyokat csak részben tudja tekintetbe venni, illetve több területen az alkalmazott kedvezmények igazából nem megfelelő célokat szolgálnak. • A közteherviselés működtetése egyrészt túlbonyolított, az adózóknak extra költségeket okoz, másrészt viszont a szabályok betartásának ellenőrzöttsége igen gyenge. • A mai adó és járulékrendszer csak nagy nehézségekkel tudja biztosítani az államháztartási kiadások fedezéséhez – elfogadható hiány mellett – igényelt bevételeket. Ugyanakkor a központi adózás szerepe túlzott, az egészségbiztosítás és az önkormányzatok saját közteherbevételei nem elegendőek. 2. A reformjavaslatok megtétele abból indult ki – többek között –, hogy: • A magyar állam feladatvállalása ebben az évtizedben jellegében bizonyosan nem változik, vagyis az európai kultúrkör kontinentális-déli modelljéhez igazodik. Ennek keretei között azonban remélhetőleg sor kerül a következő választási ciklusban mélyreható államháztartási, a kiadások alakulásában is megjelenő reformokra, ezek kidolgozása, illetve költségvetési hatásaik becslése viszont nyilvánvalóan nem képezi a jelenlegi adóreform javaslatok tárgyát. • Az euró 2010-es bevezetése gazdaságpolitikai, a versenyképesség megőrzése miatt is szükséges alapvető prioritás. Mindezért az adóreform megvalósulásának igazodnia kell a mindenkori konvergenciaprogram államháztartási követelményeihez, ami a mai ismeretek szerint – 11 –

csak viszonylag szűk mozgásteret nyit az adóközpontosítás csökkentésére, és felértékeli a teherátcsoportosítási adójavaslatok jelentőségét. Ugyanakkor a mozgástér bármilyen okból bekövetkező esetleges tágulása esetére a tarsolyban kell lennie a javasolható további adócsökkentési lépéseknek. 3. A magyar gazdaság egyik fő problémája a legális foglalkoztatást terhelő bérközterhek igen magas szintje. A kialakult helyzetből sajnos nem lehet nagy ugrásokkal kitörni. kisebb folyamatos lépésekkel kellene előrehaladni a foglalkoztatás közterheinek csökkentésében. Ugyanakkor a lehetséges általános lépéseket ésszerű koncentrálni egyes területekre. Így az egészségügyi hozzájárulás ez év őszi csökkenése, majd 2006 őszi megszüntetése segítheti főleg a minimálbéren való foglalkoztatás bővülését, míg az SZJA felső kulcsához tartozó jövedelemhatár javasolt 2006 évi kisebb és 2007 évi markáns emelése javíthatja főleg az átlagos kereseti szintű foglalkoztatás bővítésének esélyeit. Másrészt a foglalkoztatás fehérítésére, az adóalapok szélesítésére egyes láthatóan problémás területekre célzott ösztönző és részben kényszerítő intézkedéseket javasolt tenni (az adórendszeren kívül is). Így a munkanélküliek, a pályakezdők és esetleg más speciális munkaerőpiaci helyzetben lévők legális foglalkoztatásának segítésére, 24 hónapra biztosított, automatikusan felhasználható kedvezményes, átalányszerű közteherviselési lehetőség kerülne bevezetésre. A minimálbér végzettség (ennek megfelelő munkakör esetén) szerint differenciáltan kerülne meghatározásra, ami a jelenlegi jövedelemeltitkolást mérsékelheti. Egyes szociális ellátások igénybevétele is munkavégzéshez kötődik, ami a fekete foglalkoztatás (illetve az indokolatlan szociális támogatás felhasználása) ellen hat. 4. A versenyképesség elsősorban nem az adózástól függ. Ugyanakkor vannak a versenyképességre ható adózási tényezők is. Ezek egyrészt a versenyképesség erősödéséhez vezető folyamatokat (beruházásokat, innovációt, szakképzést, stb.) támogatják, másrészt pedig a bér- (és más) költségek kedvezőbb alakulásán keresztül fejtik ki hatásukat. A versenyképesség adózási oldalról való erősítésének kulcskérdése az iparűzési adó lényeges csökkentése, vagy teljes megszüntetése és az élőmunka közterheinek folytatódó mérséklése. A társasági adórendszer kedvezményeinek felülvizsgálata nagyobb hangsúlyt helyezne a beruházásokat, a kutatás-fejlesztést elősegítő jogcímekre. A szakképzési hozzájárulás munkaadói járulékba való beolvasztása és visszaélésekre módot adó kedvezményeinek megszüntetése, majd a beszedett ilyen célú adóhányad Munkaerőpiaci Alapon keresztüli pályázati allokálása lényegesen növelheti a minőségi szakképzést szolgáló visszaforgatás esélyeit.

– 12 –

5. A közteherviselés igazságosabbá tétele mindenekelőtt a gazdaság, illetve a foglalkoztatás kifehéredésétől függ. A közeljövőben elsősorban a minimálbért bejelentők, de ténylegesen jóval többet keresők közteherviselésének fokozására és a közepes keresetűek közterheinek mérséklésére indokolt koncentrálni. Az adóelkerülést csökkentheti meghatározott természetbeni és pénzbeli juttatások adómentes igénybevehetőségének a kifizetett bér arányában, de legfeljebb egy maximált összeghatárig való korlátozása. Ugyanebbe az irányba hat a javasolt differenciált minimálbér bevezetése is, amely legalább a diplomásoknál kikényszerítheti a valósághoz jobban igazodó jövedelembevallást. Az adóterhek némi csökkentése mellett is az SZJA erősen progresszív jellege fennmarad, de legalább a legális szférában dolgozó átlagot kereső adózók nem kell, hogy a legmagasabb határadókulccsal adózzanak (ami nem igazságos a ténylegesen többet kereső, de csak minimálbért kimutató más dolgozókkal szemben). Az igazságosság érvényesülése szempontjából fontos a családtámogatási rendszer megújítása is, ami azonban túlmutat az adóreform keretein. A tőkejövedelmek különböző formáinak eltérő adórendszeri kezelése ugyancsak számos igazságtalanság forrása. Ezen változtathat az egységes kezelés 2007-re (a bankokat terhelő átmeneti adóteher megszűnése utánra) 6. Az adózás egyszerűsítése a reform egyik meghatározó iránya. A javaslatok szerint a központi adók száma jelentősen csökken. Emellett a hasonló jellegű adónemek közös számlára kerülhetnek befizetésre. A béreket terhelő különböző munkaadói közterhek törvényben meghatározott egy jogcímen kerülnek bevallásra és befizetésre, a megosztás szabályait e törvény rögzíti. Legkésőbb 2007-től megvalósul a közterhek két (áfa és nem-áfa) számlára történő befizetése. Ekkortól a nyugdíjpénztári befizetéseket is egy helyre lehetne teljesíteni és ez a szervezet továbbítaná azokat a különböző pénztárakhoz. Létrejön az APEH-nél a túlfizetések automatikus átvezetésének intézménye a hiányt mutató adózói számlára. Az ÁFA bevallási nyomtatványok 2 oldalassá válnak, a benyújtott mérleg adóhatósági feldolgozása lehetővé teszi a társasági adóbevallás lényeges rövidítését. 2007-től a munkáltatókon keresztüli SZJA bevallás megszűnik, ezt az adóhatósági ADAM rendszer váltja ki. Mindezekkel az adófizetés a vállalkozások számára lényegesen egyszerűbbé válik és valószínűleg a bankköltségekben is megtakarításokat eredményez. 7. Az adóreform egyik lehetséges fő iránya az önkormányzati rendszer autonómiájának megerősítése érdekében az önkormányzati saját adóbevételek szintjének megemelése. Ez a változás szolgálná a központi kormányzattól való függetlenség megerősödését, segítené a decentralizáció – 13 –

előrehaladását, de az önkormányzati rendszer kistérségi és regionális szintű szintjeinek működéséhez szükséges adóbevételi források megjelenését is eredményezné. A javaslat szerint a vállalkozói szféra az eddigi iparűzési adó helyett a növekvő szerephez jutó (és értékalapra helyezett) vállalkozói építmény és telekadó, illetve kisebb mértékben a gépjárműadó fizetésén keresztül venne részt az önkormányzat finanszírozásában. Az állandó lakosok által fizetett (kedvezményekkel csökkentett) SZJAnak ma csak 10 %-a marad helyben. Ehelyett az állandó lakosoktól származó, helyi adóvá váló alsó kulcs szerinti (jelenleg 18 %-os) SZJA válna az önkormányzati finanszírozás alapvető csatornájává. Mivel az esetleges adókedvezményeket az adózók részére a központi költségvetés támogatással biztosítja ezen helyi személyi jövedelemadó befizetése mindenhol teljes mértékben megtörténne. Mindez sokkal erősebb pénzügyi kapcsolatot hozna létre az önkormányzatok és az ott élő lakosság között. Ebből következően erősödhet a lakosság beleszólási hajlandósága a befizetett adó felhasználásába, emiatt hosszabb távon az adómorál is javulhat. Ugyanakkor, noha az APEH végezné továbbra is a beszedést, az adóellenőrzésbe bekapcsolódó önkormányzatok segíthetik a befizetési hajlandóság erősítését. A javaslat megvalósítása az önkormányzati finanszírozási rendszer reformjával együtt lehetséges. Ennek kidolgozása nem az adóreform munkák keretében végezhető el. Mindenesetre egy ilyen megoldáshoz a mai feladatfinanszírozással szemben jobban illene a forrásszabályozás, ahol természetesen további kiegészítő normatívák alkalmazására is szükség lenne (pl. a nyugdíjas, ill. az iskolába járó népesség után, továbbá egy kiegyenlítési rendszer működtetése keretében.), illetve az adóból a kistérségek, illetve a régiók (megyék) is részesednének. 8. Az adóreform adócsökkentési javaslatai számára a konvergencia programban meghatározott keretek korlátozó tényezőt jelentenek. Eszerint a GDP arányában évente 0,5–0,5 százalékponttal mérsékelhető a közterhek szintje, de e csökkenés egy része „automatikusan” a fő adóalapot jelentő bérek, ill. fogyasztás GDP-nél lassúbb várható növekedése miatt bekövetkezik. Mindezek a körülmények évi legfeljebb 100 milliárd forintos nagyságrendű adócsökkentési lehetőséget mutatnak. Természetesen ez a mozgástér tágulhat (főleg 2007-től) ha a reformok révén, vagy más okokból a kiadások a ma feltételezettnél lassabban nőnek, továbbá ha a gazdaság növekedése gyorsabb lesz, illetve ha a gazdaság kifehéredése előre halad, az adóbefolyás eredményessége – részben az adózási reformok miatt – javul. – 14 –

Mindezek miatt az alapjavaslat 3 év alatt mintegy 300 milliárd forintos (2006-ra 100 milliárd forintos) nagyságrendű intézkedéscsomagot céloz meg de azzal, hogy kedvezőbb esetben további lépésekre nyílhat lehetőség, amelyek tartalmára vonatkozó „sávos” ajánlások szintén feltüntetésre kerülnek. 9. Az adórendszer áttekintése alapján indokolható adócsökkentések nyilvánvalóan szétfeszítik a reálisan várható lehetőségeket. A felmerült indokoltnak tekinthető lépések hatása együttesen lényegében 1000 milliárd forintot jelent. A reformjavaslatok ezért nagymértékben építenek az adó és járulékrendszeren belüli teherátrendezésekre. Az iparűzési adó kiiktatásánál fokozatosság célszerű és a kieséseket államháztartási szinten – legalább átmenetileg – lényegében ellentételezni indokolt a nyereségadó kisebb emelésével, a vállalkozói építmény és telekadó (emellett a gépjárműadó) bevételek szerepének növelésével, esetlegesen az iparűzési adóban elrejtett mai bérterhek explicitté tételével, vagy az iparűzési adó kisebb részének megőrzésével. A munkáltatói bérterhek csökkentésének folyamata együtt járhat a munkavállalói egészségügyi járulék kisebb emelésével. Az SZJA csökkentések fedezetét részben a kedvezmények szűkítésével, korlátozásával és a tőkejövedelmek egységes adóztatásával lehet megteremteni. A jelenleg prognosztizált szűkös költségvetési mozgástérben a Bizottság két alternatív javaslatot dolgozott ki egy hároméves adóátrendezési és adócsökkentési programra vonatkozóan. Az első változat a foglalkoztatás és az igazságosság szempontjait érvényesíti erőteljesebben. Ezért végbemegy a tételes eho teljes megszüntetése és az SZJA 18 %-os kulcsa 2,5 millió forintos jövedelemhatárig érvényesül. Az iparűzési adó kiváltása 0 szaldósan valósul meg. Ez átmenetileg 3 százalékos külön nyereségadót követel, ami az időszak végére megszűnik. Ez a versenyképesség magyar specifikumot jelentő alacsony tényleges társasági adóval történő ösztönzését kevéssé tudja érvényesíteni. Amennyiben a lehetőségek meghaladják a fentiekben számításba vett mozgásteret úgy az alábbi lépések ajánlhatók (sorrendben): • Az iparűzési adó kivezetéséhez szükséges bérteher változtatás elhagyása. • Az SZJA jövedelemhatár 3 millió forintra emelése • Szükség esetén az inflációs kritérium teljesítésének előmozdítására az ÁFA kulcsának minimális csökkentése A második változat erőteljesebb prioritást ad a versenyképesség alacsony nyereségadóval, mint hungarikummal való ösztönzésének. Ezért a – 15 –

nyereségadó terhet legkésőbb az iparűzési adó kivezetésekor 14 %-os szintre állítja be. A foglalkoztatás bővítésére végrehajtja a tételes eho megszüntetését, és az SZJA 38 %-os kulcsát 2,5 millió forintos jövedelemhatártól alkalmazza, de 1,5 és 2,5 millió forint között egy harmadik, 25 %-os adókulcsot vezet be. Ily módon az igazságosság és az átlagkereset körüli foglalkoztatás bővítésének szempontja kevésbe érvényesül. Amennyiben a lehetőségek meghaladják a fentiekben számításba vett mozgásteret, úgy az alábbi lépések ajánlhatók (sorrendben): • Az iparűzési adó kivezetéséhez szükséges bérteher változtatás elhagyása. • Az SZJA középső kulcsának csökkentése, távlatilag kétkulcsos rendszer kialakítása • Szükség esetén az inflációs kritérium teljesítésének előmozdítására az ÁFA kulcsának minimális csökkentése Mindkét változat mellett felvetődött részalternativa az iparűzési adó megszüntetés döntő részének 2008-ra halasztása annak érdekében, hogy az átmeneti nyereség pótadó alkalmazása elkerülhető legyen. Az ÁFA egységesítés versenyképességi és foglalkoztatási szempontból a Bizottság megítélése szerint nem tartozik a legsürgetőbb ügyek közé. A kialakult javaslat 20 %-os kulcs mellett 20-40 milliárd forintos adóbevételi kieséssel számol, igaz ennek jelentős része nem magából az alapjavaslatból, hanem az ennek kapcsán megtenni gondolt (átsorolási, jövedéki adó csökkentési) intézkedésekből fakad. (Ugyanakkor a jövedelemkompenzálás még nem került számszerűsítésre.) 10. A javaslatban a következő intézkedések 2005-ben való elfogadása szerepel: a) Az első változat szerint az SZJA felső kulcsához tartozó jövedelemhatár néhány százezer forintos emelése, vagy a második változatnak megfelelően 2 millió forintig 25 %-os adókulcs bevezetése. b) Az SZJA gyermekkedvezmények családi támogatási rendszerrel együttes változtatása. c) A fix összegű egészségügyi hozzájárulás megszüntetése 2006. év negyedik negyedévétől. d) Az iparűzési adó 1 százalékpontos csökkentése az önkormányzati finanszírozást szolgáló külön 3 %-os, az adózás előtti nyereségre vetített nyereségadó bevezetésével, az iparűzési adó társasági adó

– 16 –

kedvezményének megszüntetésével, továbbá a vállalkozói építmény és telekadó esetében a 900 forintos felső határ emelésével. Ez az államháztartásra nézve semleges módon menne végbe, és az emiatt kieső forrásokat az önkormányzatok (átmenetileg döntő részben az iparűzési adó bevételeik százalékos kiegészítésével) visszakapnák. e) Az első 5 millió forint nyereség kedvezőbb társasági adójának bevezetése. f) Az EVA magasabb költséghányadú tevékenységekre alkalmassá tétele. g) Az ún. közteherviselési átalány bevezetése. h) A differenciált minimálbér bevezetésének kezdeményezése. i) Az egyszerűsítési javaslatcsomag döntő részének megvalósítása, illetve egyes esetekben legalább az ehhez vezető törvényi szabályozás elfogadása. j) A közteherviselésről szóló törvény megalkotása. Ezeken túl a 2007-es változások előkészítésére indokolt: k) A helyi adózásról szóló törvény átfogó módosítása, a maximum az alsó SZJA kulcsnak megfelelő százalékpontú SZJA helyi adóvá tétele, a vállalkozói és lakossági építmény és telekadó szétválasztása, az előbbi értékalapra helyezéséhez szükséges értékelési módszertan törvényi elfogadása. l) A központi SZJA módosításainak elfogadása, főleg a kedvezményrendszer megújítása, a tőkejövedelmek egységes kezelése.

– 17 –

– 18 –

I. Az adóreform indokoltsága

A lényegében a 80-as évek végén kialakult, már piacgazdasági logikájú adórendszer az elmúlt másfél évtizedben számos változáson ment keresztül, miközben több területen időnként ellenkező irányú intézkedések is váltották egymást. A rendszer egészének áttekintése és ennek alapján egy távlatosabb, a mindenkori évenkénti döntésekhez támpontot adó reform koncepció kidolgozása mára nyilvánvalóan időszerűvé vált. A jelenlegi adóreformot mindenekelőtt az adórendszer változtatásával kapcsolatos gazdasági és társadalmi igények jelentkezése és némileg a nemzetközi adóverseny erősödése tűzte napirendre. Az elvégzett áttekintés alapján megállapítható, hogy a magyar közteherviselési rendszer számos komoly problémával küszködik. Ezek közül a legfontosabbak a következők: • A legális gazdaságban viszonylag kevés az adófizető, így alacsony a foglalkoztatás, továbbá mivel a valódi gazdasági tevékenységek megoszlanak a legális és a szürke szféra között, alacsonyak a hivatalos jövedelem adóalapok. Emiatt is viszont az „általános” adókulcsok igen magasak. • Noha a versenyképességnek nem az adózás az elsődleges tényezője, de vannak ilyen összefüggések is, emellett az adóreform hiánya egyre inkább versenyképességi hátrányt okoz. • A mai adórendszer sok tekintetben igazságtalan mivel a valóságos jövedelemviszonyokat csak részben tudja tekintetbe venni, illetve több területen az alkalmazott kedvezmények igazából nem megfelelő célokat szolgálnak. • A közteherviselés működtetése egyrészt túlbonyolított, az adózóknak extra költségeket okoz, másrészt viszont a szabályok betartásának ellenőrzöttsége igen gyenge. • A mai adó és járulékrendszer csak nagy nehézségekkel tudja biztosítani az államháztartási kiadások fedezéséhez – elfogadható hiány mellett – igényelt bevételeket (a konkrét adószabályozási részmegoldások kialakítását is emiatt esetenként áthatja a bevételi kényszer). Ugyanakkor a központi adózás szerepe túlzott, az egészségbiztosítás és az önkormányzatok saját közteherbevételei nem elegendőek.

– 19 –

Az említett problémák részletesebben a következő pontokban leírtak szerint jellemezhetőek.

1. A szürke- és feketegazdaság kifehéredése ellen ható tényezők A szürke- és feketegazdaság kifehéredése, ezen belül többek között a legális foglalkoztatás és jövedelemszerzés bővülése ellen hat különösen: • Az ún. bér-ék magassága, azaz a közterhek túlzottan magas aránya a bruttó bérköltségben. • A közterheken belül a társadalombiztosítási járulékok szolgáltatásokkal való gyenge kapcsolata, emiatt is a munkavállalók nem eléggé erős érdekeltsége a teljes kereset legális kifizetésében. • Az egészségügyi ellátások igénybevétele során a járulékbefizetés ellenőrzésének hiánya. • A szinte nem létező adóellenőrzési fenyegetettség a mikro-, kis- és részben még a középvállalatok számára. • Az EU csatlakozással kitágult mozgástér az adóelkerülésre.

2. A versenyképességet gátló tényezők A versenyképesség ellen hatnak többek között: • Az adókedvezmények szétforgácsoltsága, a kutatás-fejlesztést, a versenyképesség erősödését elősegítő kedvezmények nem kellő súlya. • Az iparűzési adó, mivel ez a teher a befektetőknek szokatlan, más országokban az adózás során nem beszámítható, alapja közgazdaságilag helytelen, hiszen pl. a gépberuházások amortizációját is a beruházónál adóztatja, továbbá egyes új felvetések szerint ütközik az EU jog előírásaival (a hozzáadott érték kettős adóztatásának tilalmával). • Az iparűzési adó azért is, mert lerontja az alacsony társasági adó által biztosított versenyképességi előnyt. • A bérek közterheinek magas szintje, különösen az átlag körüli jövedelemsávokban. • A kisvállalkozások átlagosat lényegesen maghaladó társasági adóterhelése (ezért sem képződik náluk elégséges fejlesztési forrás). • Az adózókat terhelő túlzottan drága adóadminisztráció. • Némileg a 25 %-os ÁFA kulcs a külföldön történő „turista” bevásárlással hátrányosan érintett kiskereskedelemben, a – 20 –

visszaigénylésre nem jogosult területeken, illetve amiatt, mert a hazai beszerzés a vevőnek – az ÁFA működési sajátossága miatt – mindig nagyobb (magasabb kulcs mellett még nagyobb) ÁFA finanszírozási terhet jelent az import beszerzéssel szemben.

3. A közteherviselés igazságtalanságáról A mai közteherviselés sok tekintetben igazságtalan, mert: • A hivatalosan kimutatott vállalkozási ill. személyi jövedelmek és a valóságos helyzetek között lényeges eltérések vannak, ezért is magasak az általános adókulcsok, illetve olyanok is kevés közterhet fizetnek, akiknek méltányosan többet kellene. • Az előző egyik megjelenési formája a minimálbér adómentességének és számos természetbeni és pénzügyi támogatási juttatás teljes vagy részleges köztehermentességének kihasználhatósága azoknál is, akiknél a tényleges jövedelmi viszonyok nem adnak okot erre. • Túl sok a kedvezmény, mentesség, a különböző jövedelemszerzési formákat gyakran indokolatlanul eltérően kezeli a szabályozás. • A legális gazdaságban elért közepes keresetek már részben a felső személyi jövedelemadó kulccsal terheltek, ami igazságtalan azért, mert a ténylegesen velük azonos, vagy akár magasabb jövedelmet elérő, de csak minimálbért jelentő széles kör viszont szinte alig fizet adót. Végső soron – a közhiedelemtől eltérően – a magyar SZJA meglehetősen progresszív: az adózók első 50 %-a átlagosan csak 5 % adót fizet, míg az adózók legmagasabb jövedelmű 10 %-a átlagosan közel 30%-át fizeti be a jövedelmének (és ők adják az összes SZJA bevételek mintegy felét). Igaz a jövedelemkülönbségek az adózás után így is tetemesek maradnak. Nemzetközi összehasonlításban a magas jövedelműek adóterhelése nem kirívó, a közép adóterhelése a túlzott (akkor is, ha ezen a tavalyi adótábla változtatások részben enyhítettek). • A helyi adórendszerben a helyi közszolgáltatások igénybevétele és az azokhoz való hozzájárulás kapcsolata gyenge.

4. Az adórendszer bonyolultsága és az adóbeszedés hatékonysága Az adózás működtetése ma igen bonyolult és az adóbeszedés hatékonysága a déleurópai országokéhoz hasonult:

– 21 –

• Az adónemek és a befizetési jogcímek száma nagyságrendjében eltúlzott, az átutalási rend komplikált. Évek óta nem valósul meg az egy adószámlára való utalás lehetősége, ami lényeges megtakarítást jelenthetne a vállalkozások számára. • A nyilvántartási rendszerek között sok a párhuzamosság, ami az információszolgáltatás többszörözését követeli meg a vállalkozásoktól, eközben a nyilvántartási rendszerek működése akadozik. • A kisebb vállalkozások egyszerűbb kezelésének igényei nem jelennek meg kellően az adózási, számviteli előírások rendszerében, az EVA a termelő, kereskedő vállalkozások számára szabályos működés esetén elérhetetlen. • A jogi szabályozás állandóan változik és gyakori jogértelmezési vitákat generál. Ezek megoldása viszont érthetően, de helytelenül állásfoglalásokkal, útmutatókkal való irányítást vált ki A viták rendezése elhúzódik, gyakran az eljárás is csődbe viszi a vállalkozót, máskor pedig a bírósági ítélet már csak kiürített céget talál. • Az adóellenőrzési kapacitás nem tud megfelelni az elvárható igényeknek, az ellenőrzés nem megfelelően koncentrál a kockázatos területekre. Az ellenőrzöttség erősítéséhez vezető (adótanácsadók, könyvvizsgálók bevonását lehetővé tevő) korábban már javasolt lépést az adatvédelmi, alkotmányossági aggályokat hangoztató viták évek óta blokkolják. • Az adórendszer változásainál kevéssé veszik figyelembe a beszedhetőség lehetőségeit, költségeit az adóhatóságnál és az adózóknál.

5. Az adóztatás szintje, adómértékek Az adó és járulékrendszer által nehezen biztosított államháztartási bevételekkel kapcsolatos problémák közül fontos kiemelni, hogy: • Az adócentralizáció Magyarországon a GDP arányában jelenleg 39 % körül van. Ez némileg alacsonyabb az EU átlagánál, ugyanakkor meghaladja a környező versenytárs országok hasonló adatait. • A fő gondot a 38 %-os SZJA már átlagjövedelem alatti érvényesülése, a jelentős társadalombiztosítási terhek és az iparűzési adó jelenlegi formájú léte jelenti, de az ÁFA 25 %-os kulcsa is túlzottan magas. A tényleges nyereségadózási mértékben fennálló előnyünk – a korábbi adókedvezmények kifutása miatt – a közeli években olvadni fog. • A közterheket a közteher alapja szerint csoportosítva (kerekítve) a GDP 20 %-át teszi ki a bérekhez, 13 %-át a fogyasztáshoz – 22 –

kapcsolódó adó, illetve járulék, míg csak 6 %-át adja az összes többi adónem. A nemzetközi összehasonlításokból az élőmunka terhek csökkentésének és a vagyoni típusú adók növelhetőségének célszerűsége fogalmazható meg. • A települési önkormányzatok saját adóbevételei kiadásaik negyedét sem fedezik, ezért is a központi szabályozástól való függőségük túlzott. • Kedvezőtlen, hogy a közterheken belül domináns a központi költségvetésbe történő befizetések aránya, miközben az adómorál általában kedvezőbb szokott lenni az önkormányzati adóknál, illetve az ellátást is nyújtó társadalombiztosítási befizetéseknél. • Nehezíti a bérterhek csökkentését az is, hogy társadalombiztosítási alapok jelentős hiánnyal küzdenek.

II. Az adóreform mozgástere

1. Abból indultunk ki a reformjavaslatok megtételénél, hogy: • A magyar állam feladatvállalása ebben az évtizedben jellegében bizonyosan nem változik, vagyis az európai kultúrkör kontinentális-déli modelljéhez igazodik. Ennek keretei között azonban remélhetőleg sor kerül a következő választási ciklusban mélyreható államháztartási, a kiadások alakulásában is megjelenő reformokra, ezek kidolgozása, ill. költségvetési hatásaik becslése viszont nyilvánvalóan nem képezi a jelenlegi adóreform javaslatok tárgyát. • Az euró 2010-es bevezetése gazdaságpolitikai, a versenyképesség megőrzése miatt is szükséges alapvető prioritás. Ráadásul az örvendetesen megugró EU források (versenyképességi szempontból is kívánatos) felszívása és az ennek nyomán fejlődő infrastruktúra üzemeltetése 2007-2008-tól növekvő államháztartási társfinanszírozási és folyó kiadásokat igényel. Mindezért az adóreform megvalósulásának igazodnia kell a mindenkori konvergencia-program államháztartási követelményeihez, ami a mai ismeretek szerint csak viszonylag szűk mozgásteret nyit az adóközpontosítás csökkentésére és felértékeli a teherátcsoportosítási adójavaslatok jelentőségét. Ugyanakkor a mozgástér

– 23 –

bármilyen okból bekövetkező esetleges tágulása esetére a tarsolyba kell lennie a javasolható további adócsökkentési lépéseknek. • Az euró bevezetéséhez szükséges kritériumoknak való megfelelés, illetve a versenyképesség védelme érdekében az adórendszer feszültségeinek oldására általános jellegű és jelentős kihatású korrekciós jövedelempolitikai eszközök nem alkalmazhatóak. (Így pl. az országos minimálbér lényeges adóteher vállalást lehetővé tevő emelése, vagy jelentős kihatású más kereset „bruttósítási” technikák felhasználása reálisan nem jöhet szóba.) Ugyanakkor az adórendszer egyes feszültségeinek oldását lehetséges kisebb jövedelempolitikai lépésekkel támogatni. Erre kifejezetten szükség is van, mivel az infláció gyors lassulásához amúgy is nehéz hozzáigazítani a nominális bérnövekedés csillapodását, különösen egy olyan időszakban, amit várhatóan az SZJA terhek csökkentése jellemez. • A szürke és fekete gazdaság területén reálisan csak enyhe és fokozatos fehéredés lehetséges. A gyors előrehaladás ellen hat, hogy a jelenség széles körben a versenyképtelenség következménye, illetve irreális olyan mértékű köztehercsökkentés végrehajtása, amely azonnal és gyökeresen változtatná meg az adóelkerülési szokásokat. A fokozatos javulást viszont sokféle eszközzel kellene támogatni. • A következő évek gazdaságpolitikájában is kulcskérdés export és beruházás vezérelt növekedés fenntartása, a magas fizetési mérleghiányra is tekintettel a hazai megtakarítások ösztönzése. Az adózási változtatások során ezért is el kell kerülni olyan megoldások alkalmazását, amelyek a befektetési kedv visszaeséséhez, illetve a megtakarítások akár részbeni külföldre távozásához vezetnének. 2. A javasolt adóreform megvalósítása szempontjából nem ideális az országgyűlési és önkormányzati választások közelsége. A gazdaság érdekei ennek ellenére középtávú megközelítést igényelnek A megvalósítás során nyilván kitüntetett szerephez jutnak a még 2005-ben elfogadható törvények. Több reformintézkedés eleve csak hosszabb, több éves előkészítés után valósulhat meg, ahol a törvények elfogadására hiba lenne 1,5 évet tovább várni. Ezért is jó lenne, ha a szükséges teendőkről minél szélesebb politikai konszenzus alakulhatna ki és a reformot megkönnyítő 2/3-os törvények is még az idén elfogadhatók lennének (amihez példát szolgáltathat a német politikai gyakorlat éppen az ottani adóreformmal kapcsolatban).

– 24 –

III. Az adóreform fő irányai

Az adóreformnak elsősorban a korábbiakban bemutatott fő problémák megoldásában való előrehaladást kellene elősegítenie. Ennek megfelelően az adóreform mindenekelőtt az alábbiakat hivatott előmozdítani: • • • • •

A gazdaság kifehéredése, a legális foglalkoztatás bővülése. A versenyképesség erősödése. A közteherviselés igazságosabbá tétele. Az adózás egyszerűsítése, a közterhek hatékonyabb beszedése. A konvergencia programnak megfelelő bevételek biztosítása, eközben az államháztartáson belül az adózási decentralizáció megvalósítása.

E törekvések kedvező esetben egymást erősítően fejtik ki hatásukat, illetve a bevételekre vonatkozó szemponttal ésszerű kompromisszumot kell találni. Az áttekintés alapján nincs szükség a mai közteherviselés alaprendszerének megváltoztatására, egyedül az önkormányzati adórendszerben látszott elkerülhetetlennek alapvető átalakítás. (Ennek persze lényeges következményei vannak a központi személyi jövedelemadóztatás rendszerére nézve is.) Mindez nem meglepő, hiszen a közteherviselési alapstruktúra harmonizált az EU országokra jellemző gyakorlattal. Ugyanakkor az egyes közteherviselési területeken javasolt változtatási lehetőségek összességében a Nyugat-Európa országaiban szokásos értelemben egyértelműen adóreformnak tekinthetők. Azért is, mert a javasolt átcsoportosítások, ill. adócsökkentések együttes pénzügyi hatása meghaladja a GDP 4 %-át. Néhány fontos, az adórendszert is érintő, de elsősorban más területekre vonatkozó és ezért a javaslatokban nem szerepelő kérdéskörben felmerült mélyebb változtatások lehetősége is. Ilyen téma az egészségügyön belül a természetbeni ellátások biztosítási vagy állami finanszírozásának dilemmája, a családtámogatás rendszerének különböző lehetőségek szerinti átalakítása, a szociálpolitika eszköztárának megújítása. Ezekben a témákban az adóreform munkák keretében végül nem született határozott javaslat, mert ehhez az adórendszeren messze túlmutató összefüggéseket is mérlegelni indokolt.

– 25 –

A reform keretében javasolt változtatási lehetőségek a fő törekvések érvényesülése szempontjából az alábbiak szerint összegezhetőek:

1. Élőmunka-teher, foglalkoztatás A magyar gazdaság egyik fő problémája a legális foglalkoztatást terhelő bérközterhek igen magas szintje. Részben a kevés, illetve a reálisnál kevesebb után adózó és járulékfizető miatt magasak a fajlagos élőmunka közterhek és ez a helyzet hozzájárul az alacsony foglalkoztatáshoz, a szürke gazdaság jelentős szerepéhez és ugyanakkor – különösen az elmúlt évtizedben végbement igen dinamikus bérnövekedés mellett – a magyar bér- versenyképesség romlásához. Az összes bérköltség elmúlt években gyorsan megnőtt szintje szerepet játszott néhány ágazat termelésének leépülésében (pl. könnyűipar), de a gépipar eddig szerencsére a termelékenység gyors javulásával jellemzően ellentételezni tudta ezt a hatást. Távlatilag is a versenyképesség erősítéséhez mindenekelőtt a munkaerő képzettségének emelésén és a termelékenység javulásán keresztül vezet az út, de a bérpolitikának is igazodnia kell a gazdasági növekedés által nyújtott lehetőségekhez.

A kialakult helyzetből sajnos nem lehet nagy ugrásokkal kitörni. A „közteher elkerülési magatartást befolyásoló ingerküszöb” eléréséhez szükséges esetleges általános intézkedések költségvetési hatásai láthatóan drámaiak (pl. egy csak 25 %-os – fordulatszerű változáshoz nyilván nem elégséges – bér köztehercsökkentés is már 1000 milliárd forintos nagyságrendű államháztartási bevételkiesést okozna, aminek reálisan csak a töredéke folyna vissza a várható fehéredés hatására). Ezért ehelyett egy kombinatív stratégia ajánlható: Egyrészt, ha nem is nagy ugrásokkal, de kisebb folyamatos lépésekkel kellene előrehaladni a foglalkoztatás közterheinek csökkentésében. Ugyanakkor a lehetséges általános lépéseket ésszerű koncentrálni egyes területekre. Így az egészségügyi hozzájárulás ez év őszi csökkenése, majd 2006 őszi megszüntetése segítheti főleg a minimálbéren való foglalkoztatás bővülését, míg az SZJA felső kulcsához tartozó jövedelemhatár javasolt 2006 évi kisebb és 2007 évi markáns emelése javíthatja főleg az átlagos kereseti szintű foglalkoztatás bővítésének esélyeit. (Ez a bérteher csökkenési tendencia még akkor is igaz, ha a hatások tompítására az egyéni egészségügyi járulék évente 0,5 százalékponttal emelkedik, vagy az iparűzési adóba burkolt bérteher esetleg explicitté válik.) A későbbiekben is folytatni kellene a munkaadói bérterhek csökkentését (elsősorban a kisebb ilyen adók terhére, ill. az iparűzési adó kiesését kompenzálni hivatott járulékemelés csökkentése, vagy elhagyása révén). Ezt a folyamatot részben a vállalkozói bérterhek egyéni egészségügyi járulékká való átalakítása is támogathatja.

– 26 –

Másrészt a foglalkoztatás fehérítésére, az adóalapok szélesítésére egyes láthatóan problémás területekre célzott ösztönző és részben kényszerítő intézkedéseket javasolt tenni (az adórendszeren kívül is). Így a javaslatok szerint: • A munkanélküliek, a pályakezdők és esetleg más speciális munkaerőpiaci helyzetben lévők legális foglalkoztatásának segítésére 24 hónapra biztosított, automatikusan felhasználható kedvezményes, átalányszerű közteherviselési lehetőség kerülne bevezetésre. • Fennmaradna a Munkaerőpiaci Alapból finanszírozott tb-támogatási konstrukció ugyanezen kör foglalkoztatásának előmozdítására. • A minimálbér végzettség (ennek megfelelő munkakör esetén) és esetleg munkaerőpiaci helyzet szerint területileg differenciáltan kerülne meghatározásra, ami a jelenlegi jövedelemeltitkolást mérsékelheti. • Indokolt megvizsgálni a háztartási alkalmazottak, korrepetálást végzők, stb. foglalkoztatásának legalizálására minimális közterhet is eredményező foglalkoztatási formák kialakításának lehetőségeit. • Az egyes adózó javára biztosított adómentes munkáltatói természetbeni juttatások és a munkáltatói nyugdíj-, egészségpénztári befizetések összességének adómentessége a bérek százalékában korlátozásra kerülne, ami az adózó bérek emelkedéséhez vezethet. • Az alacsonyabb nyereségadó igénybevétele megfelelő bérköltség elszámolásának függvénye lesz, ez a legális foglalkoztatást nyújtó kisvállalkozásokat segíti. • Egyes szociális ellátások igénybevétele is munkavégzéshez kötődik, ami a fekete foglalkoztatás (illetve az indokolatlan szociális támogatás felhasználás) ellen hat. • Az EVA termelő tevékenységekre való kiterjesztése és ilyen esetekben a költségkimutatás megkövetelése a közteherviselést növelheti. • A foglalkoztatási és az adóellenőrzések erősítése javíthat a helyzeten. Egyes érzékeny területekre (pl. építőipar, vendéglátás, stb.) indokolt elvárható bérhányad kiszámítása és a mérlegbeszámolók szerint ezt nem elérő vállalkozások (fő és alvállalkozók) kiemelt ellenőrzése.

2. Versenyképesség A versenyképesség elsősorban nem az adózástól függ. Ugyanakkor vannak a versenyképességre ható adózási tényezők is. Ezek egyrészt a versenyképesség erősödéséhez vezető folyamatokat (beruházásokat, innovációt, szakképzést, stb.) támogatják, másrészt pedig a bér- (és más) költségek kedvezőbb alakulásán keresztül fejtik ki hatásukat. A versenyképességet erősíti az is, ha a befektetőket

– 27 –

meg tudjuk győzni arról, hogy a magyar gazdaságban végbemenő adóreform folyamatosan és kiszámíthatóan javítja majd működési környezetüket az elkövetkező években. Tartalmi szempontból a versenyképesség adózási oldalról való erősítésének kulcskérdése az iparűzési adó lényeges csökkentése, vagy teljes megszüntetése és az élőmunka közterheinek folytatódó mérséklése (a tételes eho teljes megszüntetésével és az SZJA terheinek csökkentésével). Ez még akkor is igaz, ha az ezen adócsökkentéseket ellentételező egyes lépések a bekövetkező költségmegtakarítást csökkentik (pl. vállalkozói építmény és telekadó emelkedése). Az iparűzési adó ugyanis nem csak a teher nagysága, hanem az elvonás jellege miatt is gondot okoz a vállalkozások számára (az adó a gépberuházásokat ellen ösztönzi, az adóbeszámításnál nem vehető figyelembe, stb.) Azt mindenképpen el kellene kerülni, hogy a kompenzáció keretében a társasági adóterhelés átmenetileg is 19 % fölé kerüljön, mivel az alacsony társasági adó fontos versenyképességi tényező és a nyereség országok közötti mozgatása viszonylag a legkönnyebben végrehajtható adóminimalizálási technika. A kisvállalkozások versenyképességét támogatja az első 5 millió forintos nyereség kedvezményes adóztatása. A versenyképesség erősödését is szolgálja az egyszerűsítési javaslatcsomag, hiszen csökkenti az adminisztrációs és a banki költségeket, illetve a kisebb ügyintézési teher révén több időt hagy a vállalati szakemberek számára a vállalkozásoknak fontos kérdésekkel való foglalkozásra. Az ÁFA felmerült egységesítése a ma a felső kulcs szerint adózó termékek hazai versenyképességét erősítené az importtal szemben, hiszen a kulcs mérséklése csökkenő ÁFA finanszírozási terhet jelentene hazai üzleti felhasználóik számára. Ugyanez a lépés főleg a határ menti kereskedelem versenyképességét is növelné, és némileg visszafoghatja a külföldön történő lakossági bevásárlásokat. (Az egyik kapcsolódó javaslat szerint a jelenlegi 15 %-os kulcs 5 %-ra mérséklése a szállodaiparban versenyképesség javulást jelenthet.) A foglalkoztatást támogató egyes közteher fizetési kedvezmények viszonylag olcsóbb munkaerő felhasználást tesznek lehetővé, és ennyiben javítják a vállalkozások versenyképességét is. Hasonlóan erősítheti számos termelő kisvállalkozás versenyképességét az EVA számukra is alkalmazhatóvá tétele (kisebb kulcs mellett).

– 28 –

A társasági adórendszer kedvezményeinek felülvizsgálata nagyobb hangsúlyt helyezne a beruházásokat, a kutatás-fejlesztést elősegítő jogcímekre. A szakképzési hozzájárulás munkaadói járulékba való beolvasztása és visszaélésekre módot adó kedvezményeinek megszüntetése, majd a beszedett ilyen célú adóhányad Munkaerőpiaci Alapon keresztüli pályázati allokálása lényegesen növelheti a minőségi szakképzést szolgáló visszaforgatás esélyeit.

3. Közteherviselés A közteherviselés igazságosabbá tétele mindenekelőtt a gazdaság, illetve a foglalkoztatás kifehéredésétől függ. A közeljövőben elsősorban a minimálbért bejelentők, de ténylegesen jóval többet keresők közteherviselésének fokozására és a közepes keresetűek közterheinek csökkentésére indokolt koncentrálni. A mai minimálbért bejelentők jelentős része ténylegesen sokkal többet keres, ennek egyik formája egyes SZJA kedvezmények nagyarányú igénybevétele a számukra. Az ily módon bekövetkező adóelkerülést csökkentheti meghatározott természetbeni és pénzbeli juttatások adómentes igénybevehetőségének a kifizetett bér arányában, de legfeljebb egy maximált összeghatárig való korlátozása. Ugyanebbe az irányba hat a javasolt differenciált minimálbér bevezetése is, amely legalább a diplomásoknál kikényszerítheti a valósághoz jobban igazodó jövedelembevallást (és ezzel a növekvő közteherviselést). Az SZJA felső kulcsához tartozó jövedelemhatár emelése 2,5 millió forintra párosulna az e feletti jövedelmek után az adókedvezmények megszüntetésével. Az adóterhek némi csökkentése mellett is az SZJA erősen progresszív jellege fennmarad, de legalább a legális szférában dolgozó átlagot kereső adózók nem kell, hogy a legmagasabb határadókulccsal adózzanak (ami nem igazságos a ténylegesen többet kereső, de csak minimálbért kimutató más dolgozókkal szemben.) Bizonyos fogyasztást támogató SZJA adókedvezmények megszüntetése is az igazságosságot erősíti, mivel ezek igénybevétele inkább a magas jövedelműek számára volt jellemző. Még a lakáshitelt támogató adókedvezmény 2007-től való kifuttatása is (a régen szerzett jogosultságok hiteltörlesztés végéig való megmaradása mellett) igazságosabb lakáspolitika követésére adhat lehetőséget. Az igazságosság érvényesülése szempontjából fontos a családtámogatási rendszer megújítása is, ami azonban túlmutat az adóreform keretein.

– 29 –

A tőkejövedelmek különböző formáinak eltérő adórendszeri kezelése ugyancsak számos igazságtalanság forrása. Ezen változtathat az egységes kezelés 2007-re (a bankokat terhelő átmeneti adóteher megszűnése utánra). Így a tőkejövedelmek külön adózó jövedelmek maradnának, egységes adókulcs mellett. (Az egységes adókulcs ma 25 %.) Az infláció és a kamatszint fokozatos csökkenésére tekintettel viszont fokozatos tehernövekedés érvényesülne még néhány évig a kamatjövedelem adóztatása terén. A társasági adózás egyik igazságtalansága, hogy a tényleges adóteher csak 10 % körüli, míg a kisvállalkozások átlagosan közel 16 %-ot fizetnek. Ezen kíván enyhíteni az első 5 millió forint nyereség kedvezményes adóztatása. A vagyoni típusú adók szerepének növekedése is javítja a közteherviselés igazságosságát. Az önkormányzati adók javasolt változása erősebb kapcsolatot hoz létre a helyi közszolgáltatásokat igénybevevők és az azokat finanszírozók között.

4. Az adózás egyszerűsítése a reform egyik meghatározó iránya A javaslatok szerint a központi adók száma jelentősen csökken. Emellett a hasonló jellegű adónemek közös számlára kerülhetnek befizetésre. A béreket terhelő különböző munkaadói közterhek egy törvényben meghatározott jogcímen kerülnek bevallásra és befizetésre, a megosztás szabályait e törvény rögzíti. Legkésőbb 2007-től megvalósul a közterhek két (áfa és nem-áfa) számlára történő befizetése. Ekkortól a nyugdíjpénztári befizetéseket is egy helyre lehetne teljesíteni és ez a szervezet továbbítaná azokat a különböző pénztárakhoz. Létrejön az APEH-nél a túlfizetések automatikus átvezetésének intézménye a hiányt mutató adózói számlára. Az ÁFA bevallási nyomtatványok 2 oldalassá válnak, a benyújtott mérleg adóhatósági feldolgozása lehetővé teszi a társasági adóbevallás lényeges rövidítését. 2007-től a munkáltatókon keresztüli SZJA bevallás megszűnik, ezt az adóhatósági ADAM rendszer váltja ki. Mindezekkel az adófizetés a vállalkozások számára lényegesen egyszerűbbé válik és valószínűleg a bankköltségekben is megtakarításokat eredményez. Az EVA elérhetővé válik a termelő tevékenységet folytató vállalkozások számára is. Az 50 millió forint alatti árbevételű, korlátlan felelősségű társaságok (kkt., bt.) számára egyszerűsödik a könyvvezetés és a beszámolók elkészítése. A nyilvántartási rendszerek integrálása, illetve az állami szervezetek közötti adatátadási kapcsolatok megteremtése lehetővé teszi az adózói adatszolgáltatási

– 30 –

kötelezettségek csökkentését. Így a mérleget csak egy helyre kell leadni, a foglalkoztatással kapcsolatos adatszolgáltatást egy helyre kell teljesíteni. Az adózás olajozottabb, rendezettebb működését szolgálja az átfogó útmutatók adózói érdekképviseletekkel közös kiadása a törvénymódosításokig tartó átmeneti időre, az adójogszabályok életbeléptetés előtti kihirdetési idejének 45 napról 60 napra emelése, a bevallási nyomtatványok adóév eleji megjelentetése, jogviták esetén a kétfokozatú bírósági út lehetővé tétele, a szokásos piaci ár meghatározását segítő eljárás bevezetése. Az ellenőrzöttség erősödéséhez vezet az APEH működésében a kockázatalapú megközelítés térnyerése, bizonyos kritikus területeken fokozott ellenőrzéshez vezető minimum jövedelmi, foglalkoztatási (bérköltség arányra vonatkozó) határmutatók rögzítése, az adótanácsadók és könyvvizsgálók bevonása az ellenőrzésekbe Az egész adózás szempontjából kulcskérdés az elektronikus bevallások további térnyerése és az APEH informatikai rendszerének fejlesztése, továbbá ezekkel is összhangban az ellenőrzési kapacitások növelése.

5. Az önkormányzati autonómia növelése a bevételi oldal megerősítésével Az adóreform egyik lehetséges fő iránya az önkormányzati rendszer autonómiájának megerősítése érdekében az önkormányzati saját adóbevételek szintjének megemelése. Ez a változás szolgálná a központi kormányzattól való függetlenség megerősödését, segítené a decentralizáció előrehaladását, de az önkormányzati rendszer kistérségi és regionális szintű szintjeinek működéséhez szükséges adóbevételi források megjelenését is eredményezné. A javaslat szerint a vállalkozói szféra az eddigi iparűzési adó helyett a növekvő szerephez jutó (és értékalapra helyezett) vállalkozói építmény és telekadó, illetve kisebb mértékben a gépjárműadó fizetésén keresztül venne részt az önkormányzat finanszírozásában. Az állandó lakosok által fizetett (kedvezményekkel csökkentett) SZJA-nak ma csak 10 %-a marad helyben. Ehelyett az állandó lakosoktól származó, helyi adóvá váló alsó kulcs szerinti (jelenleg 18 %-os) SZJA válna az önkormányzati finanszírozás alapvető csatornájává. Mivel az esetleges adókedvezményeket az adózók részére a központi költségvetés támogatással biztosítja ezen helyi személyi jövedelemadó befizetése mindenhol teljes mértékben megtörténne. Mindez sokkal erősebb pénzügyi kapcsolatot hozna létre az önkormányzatok és az ott élő lakosság között. Ebből következően – 31 –

erősödhet a lakosság beleszólási hajlandósága a befizetett adó felhasználásába, emiatt hosszabb távon az adómorál is javulhat. Ugyanakkor, noha az APEH végezné továbbra is a beszedést, az adóellenőrzésbe bekapcsolódó önkormányzatok segíthetik a befizetési hajlandóság erősítését. A javaslat megvalósítása az önkormányzati finanszírozási rendszer reformjával együtt lehetséges. Ennek kidolgozása nem az adóreform munkák keretében végezhető el. Mindenesetre egy ilyen megoldáshoz a mai feladatfinanszírozással szemben jobban illene a forrásszabályozás, ahol természetesen további kiegészítő normatívák alkalmazására is szükség lenne (pl. a nyugdíjas, ill. az iskolába járó népesség után, továbbá egy kiegyenlítési rendszer működtetése keretében.) A régiók (megyék),illetve a kistérségek adóbevételei is a helyi SZJA meghatározott részéből keletkezhetnének. Egy ilyen átfogó változtatás már igényelné az önkormányzati törvény módosítását is. Az adótörvényekben szükséges változtatások idei rögzítése mellett az új önkormányzati finanszírozási rendszert a szükséges felkészülési időt biztosítva 2007-től lehetne bevezetni.

6. Adóreform és konvergencia program, az euró bevezetésével kapcsolatos összefüggések Az adóreform adócsökkentési javaslatai számára a konvergencia programban meghatározott keretek korlátozó tényezőt jelentenek. Eszerint a GDP arányában évente 0,5–0,5 százalékponttal mérsékelhető a közterhek szintje, de e csökkenés egy része „automatikusan” a fő adóalapot jelentő bérek, ill. fogyasztás GDP-nél lassúbb várható növekedése miatt bekövetkezik. Mindezek a körülmények évi legfeljebb 100 milliárd forintos nagyságrendű adócsökkentési lehetőséget mutatnak. Természetesen ez a mozgástér tágulhat (főleg 2007-től) ha a reformok révén, vagy más okokból a kiadások a ma feltételezettnél lassabban nőnek, továbbá ha a gazdaság növekedése gyorsabb lesz, illetve ha a gazdaság kifehéredése előre halad, az adóbefolyás eredményessége – részben az adózási reformok miatt – javul. Mindezek miatt az alapjavaslat 3 év alatt mintegy 300 milliárd forintos (2006-ra 100 milliárd forintos) nagyságrendű intézkedéscsomagot céloz meg de azzal, hogy kedvezőbb esetben további lépésekre nyílhat lehetőség, amelyek tartalmára vonatkozó „sávos” ajánlások szintén feltüntetésre kerülnek. Az adórendszer áttekintése alapján indokolható adócsökkentések nyilvánvalóan szétfeszítik a reálisan várható lehetőségeket. 2006-os szinten számolva ( a 2005 évi költségvetéshez képest) az SZJA magasabb kulcsához tartozó – 32 –

jövedelemhatár 2,5 millió forintra emelése több, mint 220 milliárd forintot, az eho teljes megszüntetése 75 milliárd forintot, az iparűzési adó eltörlése 350 milliárd forintot, az ÁFA 25 %-os kulcsának 20 %-ra csökkentése 225 milliárd forintot, a 10 %-os társasági adó bevezetése az első 5 millió forintos nyereségre 17 milliárd forintot igényelne. Emellett 2008-tól felvethető a bérteher csökkentés folytatásának igénye is. Mindez együttesen lényegében 1000 milliárd forintot jelent. A reformjavaslatok ezért nagymértékben építenek az adó és járulékrendszeren belüli teherátrendezésekre. Az iparűzési adó kiiktatásánál fokozatosság célszerű és a kieséseket államháztartási szinten jórészt ellentételezni indokolt legalább átmenetileg a nyereségadó kisebb emelésével, a vállalkozói építmény és telekadó (emellett a gépjárműadó) bevételek szerepének növelésével, esetlegesen az iparűzési adóban elrejtett mai bérterhek explicitté tételével, vagy az iparűzési adó kisebb részének megőrzésével. A munkáltatói bérterhek csökkentésének folyamata együtt járhat a munkavállalói egészségügyi járulék kisebb emelésével. Az SZJA csökkentések fedezetét részben a kedvezmények szűkítésével, korlátozásával és a tőkejövedelmek egységes adóztatásával lehet megteremteni. Az ÁFA esetében a középső és a felső kulcs csak olyan összevonása lehet a cél, ami nem jár érdemi közteherkieséssel. Az adóreform így a javaslat szerint teherátrendezést és adócsökkentést egyaránt jelent.

IV. A középtávú adóreform részletes tartalma

Az Adóreform bizottságban megfogalmazott javaslatok általában nem egy-egy adónemhez kapcsolódnak, hanem „csomagjavaslatok”, azaz több adónemben javasolnak egymással részben összefüggő változásokat, illetve egyes estekben az adószabályokon kívüli változások is kapcsolódnak ezekhez. A javaslatok egyes esetekben alternatív módon jelennek meg.

1. Az élőmunka-teherrel kapcsolatos javaslatok A foglalkoztatás közterheinek szűkítése szükséges, ám természetesen ennek során messzemenőkig figyelembe kell venni a fiskális egyensúlyi szempontokat – 33 –

is, illetve az érdemi előrehaladáshoz a társadalombiztosítási rendszerek reformjai is szükségesek. A köztehercsökkentést megalapozó lehetséges külön forrásbővítési területek különösen a jelenleg adó- és járulékmentes, vagy kedvezményes elbírálás alá eső (például természetbeni) juttatások, valamint az adókedvezmények körének felülvizsgálata, szűkítése, lehetőleg szabályzásuk harmonizálása, a százalékos EHO kivételeinek felülvizsgálata és a tőkejövedelmek adóztatásának harmonizálása (egymással, nem pedig a munkajövedelmekkel). A személyi jövedelemadó és foglalkoztatási járulékok rendszerében több fontos változtatás indokolt. A bérterhek alakulása szempontjából látszólag formai, de más szempontból igen lényeges, hogy a javaslat szerint 2007. január 1-től 18 %-os, helyi adót jelentő lineáris személyi jövedelemadó kerül bevezetésre. Ez az önkormányzati finanszírozás alapvető eszközévé válik a mai SZJA részesedés és iparűzési adó, továbbá költségvetési normatív támogatás egy részének kiváltásával. Olyan alkotmányos szabályozás megvalósítása a cél, ami szerint ezen adó kivetése az önkormányzatoknak kötelező. Ha ez nem valósítható meg 2/3-os támogatás hiányában, akkor a helyi SZJA legfeljebb 18 %-os mértékkel helyi adóként válik bevezethetővé és az így befizetett összeg levonható a változatlan központi személyi jövedelemadóból. Az adórendszerben jelenleg érvényes adókedvezmények fenntartani kívánt részét a jogosultak számára a központi költségvetés támogatással finanszírozná a központi személyi jövedelemadóból, így az önkormányzati adó az alacsony keresettel rendelkezők után (így a szegényebb településeken) is jelentős lenne. Az adójóváírás intézménye és mértéke fennmarad a maihoz hasonló funkcióval. Az adóbeszedés az APEH feladata, az elosztás állandó lakóhely szerint történik. Az adóellenőrzésben a helyi viszonyokat jobban ismerő önkormányzat is részt vesz. A helyi személyi jövedelemadó törvényben meghatározott része regionális, illetve kistérségi szintre kerül. A minimálbér szja-mentessége azon alapszik, hogy az szja más adók kiegészítőjeként, fizetőképesség szerint progresszív adózást valósít meg, és ennek érvényesítése mellett a legalacsonyabb jövedelem szja terhelése nem indokolt. De az elv nem a minimálbér, hanem egy létminimumtól függő jövedelemszint mentességét involválja, amely a nemzetközi gyakorlat szerint a minimálbérnél kisebb. Mindenesetre a minimálbér adómentességét nem indokolt hosszabb ideig fenntartani. A minimálbérhez kötött adómentesség más problémával is terhes, mert azt eredményezi, hogy a munkaadók és munkavállalók gyakran taktikai megállapodásai állami kötelezettségeket eredményeznek, amelyek igen jelentősek lehetnek, ha a szociális normák is ehhez igazodnak. – 34 –

Az alkalmazotti adójóváírás intézményének, illetve jelenlegi formájának – így az ahhoz kötődő szabályok és azok lehetséges irányainak – megítélése nem független attól, hogy annak melyik funkcióját tekintjük elsődlegesnek. Egy ilyen konstrukció eredeti célja az volt, hogy az alkalmazásban állók a munkavállalással kapcsolatos költségeiket egyfajta átalány formájában „leírhassák”, ilyen formában a munkavállalás „versenyképes” legyen a különféle költségeket könnyen elszámolni képes vállalkozással. Ez az eredeti cél ugyanakkor 2002-ben kiegészült azzal a funkcióval is, hogy a minimálbéren foglalkoztatottak az alkalmazotti adójóváírás érvényesítésével ne fizessenek szja-t (vagyis a progressziót befolyásoló szerep már nem „mellékhatás” lett, hanem explicit cél). Végső soron ezen kedvezménnyel adótábla korrekcióról van szó, amit távlatilag inkább a létminimum valamilyen szorzatához, mintsem a minimálbérhez indokolt kapcsolni.

A minimálbér alkalmazási kötelezettsége meghatározott jogviszonyhoz (a teljes munkaidős munkaviszonyhoz) kapcsolódik, de emellett számos olyan jogviszony van, amelyeknél a minimálbér, mint mérőszám nem használatos. Ilyenek például az igazságszolgáltatás különböző jogviszonyai, a köztisztviselők, a közalkalmazottak, a fegyveres testületek jogviszonyai. Ez utóbbi jogviszonyokban a képzettség, a szolgálati idő, a rang, a beosztás alapján kialakított bérszámítási módszereket szabályoznak az ezekre vonatkozó törvények. A helyi SZJA bevezetésével egyidejűleg 20 %-os adókulccsal működő központi személyi jövedelemadó (szolidaritási adó) maradna fenn. Ezen központi adó alól viszont mentességet élveznek a 2,5 millió forint alatti jövedelmek. (Távlatilag a mentesség a versenyszféra bruttó átlagkeresetének 200 százaléka) Ezen adó hatálya alá tartozó adózók viszont SZJA kedvezményeket már nem vehetnek igénybe. Ugyancsak a központi költségvetést illeti meg a nem összevontan adózó jövedelmek utáni adó. Az első változat szerint az összevonandó jövedelmekre vonatkozó magasabb adókulcs sávhatára 2006-ban számottevően – legalább 200 ezer forinttal – emelkedik, majd 2007-től tovább nő 2,5 millió forintra. A második változat szerint 2006-ban 1,5 millió és 2 millió forint között közbenső 25 %-os adókulcs kerül bevezetésre, majd 2007-től e közbenső kulcs felső határa 2,5 millió forintra emelkedik. Ezzel párhuzamosan szűkül az érvényesíthető adókedvezmények köre és mértéke. Az adójóváírás és a kiegészítő adójóváírás érvényesíthetőségének feltételei (mérték, jogosultsági határ) a jelenlegi nominális szinten rögzülnek, vagyis a minimálbér esetleges emelésével megszűnne annak teljes „adómentessége”. Amennyiben a költségvetési szempontok lehetővé teszik, egyszerűsítési szempontból indokolt a két adójóváírás egyesítése is. Az szja kedvezményei kapcsán a főbb irányok a következők: – 35 –

• A megszűntetésre javasoljuk a fogyasztást ösztönző Sulinet kedvezményt és megfontolásra javasoljuk az oktatáshoz kötődő kedvezmények fokozatos megszűntetését is. • Javasolt 2007-től a csökkenő kamatokra is tekintettel a lakáshitelekhez kötődő adókedvezmények megszűntetése is, oly módon, hogy a már megszerzett jog nem csorbulna. Vagyis 2007-től már nem lehetne érvényesíteni új adókedvezményt, de a korábbi kedvezmények a korábbi szabályok szerint futnának ki. • Javasolt a szociális jellegű (családi, stb.), de részben diszfunkcionálisan működő (mert a ténylegesen rászorulók elegendő adó hiányában nem tudják érvényesíteni) kedvezmények átalakítása is, ezt azonban csak szélesebb megközelítésben lehet eldönteni. • Határozottan támogatandók a hosszú távú, öngondoskodási célú megtakarítások ösztönzése. Ezért egyrészt javasolt az önkéntes pénztári megtakarításokhoz fűződő kedvezmények „számlajóváírás” formájában történő átalakítása; másrészt a biztosítási kedvezmény fenntartása. (Határozottan elutasítandó ugyanakkor a témakörbe tartozó kedvezmények 2006-os, kompenzálás nélküli megszüntetése.) A kedvezmények igénybe vehetőségét más szempontból is korlátozni javasoljuk. Az SZJA sávhatár lényeges emeléséhez kapcsolódva indokolt lenne az ezen jövedelmet elérők teljes kizárása az SZJA keretében fennmaradó kedvezményekből (megtartva a nyugdíjpénztári befizetések utáni költségvetési támogatást, illetve fennmaradása esetén a családi adókedvezményt egy magasabb jövedelemhatárig.) Indokolt az adómentes, illetve kedvezményesen adózó természetbeni juttatások és más pénzbeli támogatások összesített korlátozása is, azaz egy – a bér százalékában meghatározott, illetve abszolút összegben limitált – mérték feletti részre e juttatásokra is érvényesíteni kell az általános adó és járulék kötelezettségeket. Szélső esetben előfordulhat(és elő is fordul), hogy több ezer fős cég éves keretben a bérként kifizetett éves bruttó jövedelem mellett az éves bruttó bér 100-150 %-át kitevő, kizárólag adó- és köztehermentes juttatási rendszert működtet (önkéntes pénztári munkáltatói tagdíj-hozzájárulások, üdülési csekk, étkezési hozzájárulás, iskolakezdési támogatás, tanulmányi költségek átvállalása stb. címén), a munkavállaló által választott tartalommal. Ily módon a munkáltató (kétségtelen, hogy a bonyolításhoz szükséges adminisztráció vállalása árán) •

a minimálbéren foglalkoztatottak esetében 1.368.000 Ft éves nettó jövedelmet juttathat nulla szja és 18,5% járulék teherrel,

– 36 –

•

a havi 125 000 Ft bérrel foglalkoztatottak esetén 2 811 000 Ft éves nettó jövedelmet juttathat 6% körüli szja és 17% járulék teherrel.

Indokoltnak tartjuk a tőkejövedelmek adózási szempontból történő egységes kezelését (egységes mértékű forrásadó), mely 2007-től kerülhetne bevezetésre. Közgazdaságilag nem magyarázható a tőzsdén elért árfolyamnyereség tartós adómentessége, megkülönböztetése más értékpapírok árfolyamnyereségétől. A kamat bevonása az adóztatott tőkejövedelmek közé több (2-3) lépésben történhet, erre a pozitív reálkamat, a kamatok és az infláció csökkenése adhat teret. (A változások ütemezésénél figyelembe kell venni, hogy a lakossági megtakarítások növelése gazdaságpolitikai cél is.) Felmerült a mezőgazdasági őstermelők és egyéni vállalkozók adóztatási szabályainak az SZJA-ból történő kivétele és áthelyezése a társasági adórendszerbe. Ezzel alternatív javaslatként felvetődött, hogy a korlátlan felelősségű vállalkozási formákra (mezőgazdasági őstermelők, egyéni vállalkozók, magánszemélyekből álló „kis” bt-k és kkt-k – ezzel összefüggésben az egyszerűsítésről szóló fejezet is tartalmaz javaslatokat) külön önálló törvény szabályozza a bevétel, költség, jövedelem és adó számításának a módját. Az elmúlt időszak magyar tapasztalatai és a nemzetközi gyakorlat mindegyik megoldás mellett és ellen szóló érveket tartalmaz. Támogatjuk a tételes EHO megszüntetését a terveknek megfelelően (első lépcső: 2005. november 1.; második lépcső 2006. 4. negyedéve). A munkavállalói/munkáltatói egészségbiztosítási járulék arány indokoltnak tartott módosításával – összefüggésben javasoljuk a munkavállalói egészségbiztosítási járulék három éven át évenkénti 0,5–0,5 százalékpontos emelését (OÉT megállapodás keretében történő jövedelempolitikai kompenzációs lépések mellett). Az iparűzési adó kivezetésének egyik lehetséges eszköze az iparűzési adóban eddig rejtetten jelentkező bért és közterheit sújtó adóteher nyílttá tételével 2,5 százalékpontos munkaadói egészségbiztosítási járulékemelés végrehajtása. Ennek alternatívája lehet az iparűzési adó kivezetésének halasztása olyan időpontra, amikor erre a kompenzáló eszközre már nincs szükség.

2. Önkormányzati finanszírozás, helyi adók, iparűzési adó Olyan önkormányzati adórendszer kialakítása szükséges, amely révén az önkormányzatok garantált saját bevételi jogcímekkel rendelkeznek, és az

– 37 –

ezekből származó bevételek jórészt biztosítják a kötelező helyi feladatok ellátásának forrásait. A helyi önkormányzatok finanszírozásában jelenleg is fontos, de összességében mégis viszonylag alacsony szerepe van a helyi adóknak, ezen belül elsősorban a helyi iparűzési adónak. Más oldalról éppen a helyi iparűzési adó jelenlegi rendszere számos problémát felvet: • Az adónem (részben) a hozzáadott értéket adóztatja, ez egyes vélemények szerint aggályos lehet az EU ún. hatos irányelvével kapcsolatban, amely az áfán kívül tiltja a hozzáadott érték típusú adóztatást. • Az iparűzési adó alapja tulajdonképpen négy tételből áll össze: a vállalkozás által fizetett bért és közterheit, az elszámolt amortizációt, a vállalkozás nyereségét, valamint az igénybevett szolgáltatásokat adóztatja. Az adó a veszteséges vállalkozásokat is terheli, ugyanakkor jellege miatt a szellemi termékeket előállító és szolgáltatótevékenységet végző cégeket jobban adóztatja. • Az iparűzési adó összességében a társasági adóhoz közelítő terhet jelent a vállalkozásoknak, de a nyereségtípusú adóktól eltérően (külföldi tulajdonú vállalkozások esetében) nem számítható be az adó a külföldi anyaországban, ez a vállalkozások versenyhátrányát okozza. A több önkormányzat illetékességi területén működő vállalkozások esetében az adóalap megosztásának vitathatósága miatt az adózó nem ritkán az önkormányzatok ellentétes érdekei közé kerül. • Az iparűzési adónak – a vállalkozások területi elhelyezkedése okán – rossz az allokációja, az adóbevétel jelentősen koncentrálódik a nagyvárosokra és centrumtelepülésekre. Ennek a kevesebb mint száz önkormányzatnak a finanszírozásában döntő szerepe van, az ezen kívüli háromezret meghaladó önkormányzatnál viszont, ha nem is jelentéktelen a finanszírozási szerepe, de semmiképpen sem meghatározó. Az iparűzési adó az összes helyi adóbevételnek mintegy 85 %-át teszi ki; a 2003. évi tényleges bevétel 272 milliárd Ft volt, míg az ez évi várható teljesülés mintegy 336 milliárd Ft. Az adónem jelenlegi szabályrendszerének a megváltoztatása során a következő szempontrendszerből célszerű kiindulni: • A vállalkozói versenyképesség és az önkormányzati finanszírozás szempontjai egyforma prioritást jelentsenek. A változtatásoknál célszerű a fokozatosságra törekedni, ami pl. a mostani adókedvezmények kifutását is lehetővé teszi. Ez, amellett, hogy lehetőséget nyújt az

– 38 –

önkormányzatoknak egy új rendszerre való felkészülésben, egyben időben széthúzza az átrendeződés hatásait is. • A gazdasági környezet kiszámíthatósága érdekében az új rendszer később hatályba lépő elemeit is indokolt előre meghirdetni. Erre azért is szükség van, hogy az önkormányzatok kellő felkészülés után módosíthassák helyi adórendeleteiket. Emellett a 2007-2013. évekre szóló önkormányzati pályázatok kidolgozásához az önkormányzatoknak már biztonságosnak tekinthető finanszírozási rendszerrel és megalapozott cash-flow számításokkal kell rendelkezniük, a közösségi támogatások lehívhatóságának érdekében is. • A helyi adórendszer átalakítása során – a települések közötti különbségek mérséklése érdekében – indokolt megteremteni a regionális/kistérségi adókivetés lehetőségét (ennek feltétele a választott testületek létrehozása), de addig is célszerű biztosítani a regionális/kistérségi adórészesedést. • A változtatások során folyamatosan biztosítani kell, önkormányzati szféra saját bevételeinek aránya ne romoljon.

hogy

az

Az iparűzési adót javasoljuk fő változatként 2008-ig megszüntetni, az önkormányzati finanszírozásban – már 2007-től – „helyébe” a személyi jövedelemadó alsó kulcsa szerinti, jelenleg 18 %-os rész kerülhetne. A megszüntetésnél 2006-ban 1 százalékpontos mértékcsökkenést célszerű alkalmazni, majd 2007-től további 0,5–0,5 százalékpontos mérséklés célszerű. Az átmeneti 2006-os évben a kieső iparűzési adóbevétel pótlását a helyi önkormányzatok részére döntő részben központi forrásokból, a megmaradó iparűzési adóbevétel „pótlékolásával” kell garantálni, illetve lehetővé kell tenni a hiányzó kisebb rész vállalkozói építmény és telekadóból való beszedését, a törvényi felső határok némi emelése révén. Az államháztartási bevételek elmaradását pótlandó meg kell szüntetni az iparűzési adó utáni társasági adókedvezményt és 3 százalékpontos külön nyereségadót kell bevezetni, az átmeneti időszakban (2006-2007), ez kifejezetten az önkormányzatok kieső iparűzési adójának finanszírozási forrását jelentheti. Ez (illetve az átmeneti időszakban megmaradó iparűzési adókedvezmények) indokolhatják azt is, hogy erre a külön nyereségadóra adókedvezmények ne legyenek érvényesíthetőek. A helyi adózáson belül már 2006-tól szét kell választani a vállalkozási célt szolgáló (vállalkozási célra használt, illetve jellegénél fogva vállalkozási célra használható) és nem vállalkozási célú (lakossági) ingatlanok adóztatását. Mindez azt jelenti, hogy a vállalkozási célú ingatlanok adójának tárgyi hatálya felölelné a vállalkozás tulajdonában levő, könyveiben szereplő ingatlanokat,

– 39 –

ingatlanokra vonatkozó vagyoni értékű jogokat, illetve a vállalkozónak nem minősülő tulajdonos vállalkozási célra használt ingatlanjait. A vállalkozási célú ingatlanok esetében 2007-től értékalapú ingatlanadózást kell kialakítani. Ez jelenleg is elvi lehetőség, de az értékalap kötelező alkalmazásához már 2005ben törvénybe kell iktatni az alkalmazható egyszerűsített értékelési, besorolási szabályokat, amelyek elkerülhetővé teszik az egyes ingatlanok egyedi vagyonértékelését, illetve az ezzel kapcsolatos jogvitákat is. 2006-ban a vállalkozási célú ingatlanokra – az alapterület szerinti adóztatásra vonatkozó – magasabb törvényi adómérték-határokat kell megállapítani. A gépjárműadót is önkormányzati saját bevétellé kell tenni, hosszabb távon szabályozásában is változások szükségesek. A helyi adózás előzőekben ismertetett szabályozása szükségessé teszi a helyi önkormányzatokról szóló 2/3-os törvénymódosítását. Így e törvényben kell rögzíteni a gépjárműadó, illetve az önkormányzatokat az átmeneti időszakban megillető iparűzési adó-kompenzáció önkormányzati saját bevétellé minősítését. Célszerű lenne az önkormányzati személyi jövedelemadó ún. saját bevétellé minősítése is, amely elengedhetetlen abban az esetben, ha az adóbevételből a települési önkormányzatnak a kistérség, illetve a régió finanszírozásához hozzá kell járulnia. Alternatíva lehet, hogy a helyi adókról szóló „feles” törvény tartalmazná az önkormányzati személyi jövedelemadót és az levonható lenne a központi SZJAból. Ebben az esetben azonban az önkormányzatnak adómérték megállapítási lehetőséget kell biztosítanunk, azaz az említett 18 % csak mint ún. törvényi felső adómérték lehetne (ami persze várhatóan általánossá válna).

3. A társasági adó A társasági adó általános mértéke 16 %, ugyanakkor az igénybevett kedvezmények miatt az effektív adóterhelés alig éri el a 10 %-ot. A kedvezményeket jellemzően a nagyvállalkozások érvényesítik, így a kisebb vállalkozások részére ez nyilvánvaló versenyhátrányt okoz (a kedvezmények nem a kisvállalkozásokra „méretezettek”!). Ezt az anomáliát úgy javasolja a bizottság megszüntetni, hogy választható módon az első 5 millió Ft adóalapra 10 %-os adómérték alkalmazható, feltéve, hogy az adózó lemond az adókedvezmények érvényesítéséről, illetve bizonyos az elszámolt bérköltségre vonatkozó feltételeknek is megfelel.

– 40 –

2007 során a társasági adó- és a helyi iparűzési adókedvezmények egy része „kifut”, így egyes nagybefektetők számára jelentős adónövekedés várható, ezért a második alternatíva a társasági adó csökkenését irányozza elő. A társasági adókedvezmények közül a foglalkoztatást, a beruházásokat és a kutatás-fejlesztést támogatókat indokolt hosszú távon fenntartani. A további kedvezmények szűkítését felkészülési időt biztosítva lehet megvalósítani.

4. Az általános forgalmi adó kulcsainak egységesítése Az ÁFA bevételek részarányát nem lenne kívánatos csökkenteni. Az ÁFA általános összevont kulcsa ezért egy vagy legfeljebb két lépésben 20 % körüli lehet, az 5 %-os kulcs lényegében a mai körben fennmaradna. A hatásokat a jövedéki adó áfa csökkentési hatást visszaszívó emelése, illetve az idegenforgalom és a tömegközlekedés terén más intézkedések részben kompenzálják. Ugyanakkor egy egységkulcs bevezetése az alapvető termékek és szolgáltatások (víz-, csatornaszolgáltatás, gázszolgáltatás) körében fogyasztói áremelkedéssel jár. Az elvégzett számítások szerint 20 %-os kulcs alkalmazása mellett a fentiek szerinti egységesítés teljes fogyasztói árindexben megjelenő árhatása 0,1–0,2 %, a nyugdíjas kosáron mérve 0,3–0,6 % lenne. (Ugyanakkor jelentős a bizonytalanság a szereplők árazási magatartásával kapcsolatban, így ennél némileg magasabb emelkedés is bekövetkezhet.) Ezt a nyugdíjak és a szociális juttatások emelésénél figyelembe indokolt venni. Az ÁFA reform végrehajtása esetén az árváltozások kezelése szempontjából célszerű, ha az általános forgalmi adó és az azzal összefüggő más adóváltozásokhoz kötődően külön kormányhatározat szabja meg a kormányzati hatáskörbe tartozó szabályozott árakkal kapcsolatos árpolitikai magatartást; valamint a kormányzat felkéri az önkormányzatokat és piaci szereplőket az ezzel összhangban álló cselekvésre, önkorlátozásra. Az ártörvény felhatalmazásával élve kormányrendelet intézkedne az adóváltozással összefüggő árváltozásoknak az ármegállapításokban való átvezetéséről (ahol szükséges), illetve a szerződéses kapcsolatokat érintő átmeneti szabályokról. Az 1993. évi áfaváltozások kapcsán alkalmazott megoldásokkal tartalmilag megegyező rendelet lényege, hogy az áfa-változással egyidejűleg (egy időpontban) egyéb okokból sem a hatósági árak, sem a piaci árak nem módosulhatnak. Más adminisztratív korlátozást (pl. időleges árstop) nem indokolt. Az egységes áfa kulcs bevezetése kapcsán a versenyképesség növelése és a kultúra szélesebb körű hozzáférhetősége érdekében felmerült az igény a szállodai szolgáltatások, valamint a kulturális értékeket képviselő sajtótermékek – 41 –

átsorolására a jelenlegi 15%-os áfa kulcsból az 5%-osba. Az egységes adómérték bevezetése egyúttal szükségessé teszi a kompenzációs felár mértékének felülvizsgálatát is. • Az Európai Unió vonatkozó irányelve szerint a szállodai, és szálláshely szolgáltatásra bármelyik kedvezményes adókulcs alkalmazható. Az uniós gyakorlat nem egységes, egyes tagállamok (Dánia, Nagy-Britannia, Németország, Szlovákia) a normál adómérték alá sorolják, a tagállamok többsége a szolgáltatást a kedvezményes (de nem a „szuperkedvezményes”) kulccsal adóztatja, szuperkedvezményes kulcs alá egyedül Luxemburgban tartozik. Mivel a kulcs nagysága versenyképességi tényező, erről az oldalról indokolható az alacsonyabb kulcs alkalmazása, különösen az erős forint hatásaira tekintettel. • A sajtótermékeket illetően a magasabb nívót képviselő kiadványok piaci részesedésének csökkenése kapcsán ugyancsak vizsgálat tárgyát képezi, hogy a kulturális lapok, politikai napilapok versenyképessége az adórendszeren keresztül miként javítható. A sajtótermékek – hasonlóan a szállodai szolgáltatáshoz – a hatodik áfa irányelv alapján bármelyik kedvezményes adómérték alá tartozhatnak. A sajtótermékek adómértékét illetően az EU gyakorlat eltérő, gyakran termékkörön belül is differenciált. • A mezőgazdasági termelők körében érvényesülő kompenzációs felár rendszere jelenleg is vitatott. Egyrészt kérdéses, hogy mennyiben tölti be valós szerepét, azaz mennyiben kompenzálja a termelőt, másrészt a szakmai érdekképviseletek részéről gyakran merül fel javaslatként, hogy a felárat a termelő ne a felvásárlótól, hanem az adóhatóságtól kapja meg. A mezőgazdasági termelőkre vonatkozó különös szabályok felülvizsgálata így kétirányú: egyrészt az egységkulcs bevezetése esetén meg kell határozni az ahhoz igazodó új, egységes mértéket, másrészt meg kell vizsgálni, hogy a szakmai érdekképviseletek által szorgalmazott konstrukcióváltás adminisztrációs költsége nem haladja-e meg az azzal egyébként elérhető többletet. Az áfa-törvény újrakodifikálásának szükségessége több oldalról is felmerült. Az 1993. január 1-jei hatálybalépés óta eltelt 12 év tapasztalata, valamint az Európai Unió tagállamainak az egységes hozzáadottérték-adó rendszerére vonatkozó irányelvek miatti módosítások a törvény szerkezetének újragondolását igénylik. Az 1992-ben elfogadott törvény kapcsán – nem EU tagállam lévén – a jogharmonizáció nem jelentett kötelezettséget, így a törvényi szabályozás a hozzáadottérték-adó rendszer keretein belül szabadon alakítható volt. A törvény bonyolultsága, nehéz áttekinthetősége mind az adózók önkéntes – 42 –

jogkövetését, mind pedig az adóhatósági jogalkalmazást nehezíti. Az új törvény megalkotásának biztos hátterét teremti meg a 6. áfa irányelv újrakodifikálása. Az irányelvet érintő munka teljes egészében technikai jellegű, annak során a hatodik irányelvet az összes módosítással együtt, egységes szerkezetben állítják össze, átláthatóbbá, közérthetőbbé téve azt. A hatodik irányelv újrakodifikálására épülő új áfa-törvény megalkotása egyrészt lehetőséget teremt a teljes körű jogharmonizációra, bizonyos területeken a gazdálkodók versenyképességét segítő egyszerűsítések bevezetésére, másrészt célul tűzi az önkéntes jogkövetés szolgáló rendelkezések erősítését, a hatósági jogalkalmazás hatékonyságának erősítését. Az újraszabályozás során megvalósítható az ismert, irányelvvel nem összeegyeztethető rendelkezések felülvizsgálata. Ennek körében pl. pontosítani kell a tárgyi adómentes értékesítések körét. A csoportos adóalanyiság intézménye is átalakításra szorul, egyrészt indokolt más adózók számára is megteremteni a választás lehetőségét (kapcsolt vállalkozások egymás közötti ügyleteire kiterjeszteni), másrészt be kell építeni a szabályozásba azokat a garanciális elemeket, amelyek alapján a csoport tagjai ténylegesen egy adóalanyként működnek. A törvény hatálybalépése lépése óta több olyan módosítás történt, mely az áfa hozzáadott érték jellegével nehezen összeegyeztethető. Erősíteni kellene az adó közvetett jellegét, azaz a szabályozás során azt kell célul tűzni, hogy az adó fizetésére kötelezett (aki azonban nem az adóteher viselője) esetén az adókötelezettség teljesítésénél ne elsősorban a formai szempontok domináljanak. Ennek keretében ki kell iktatni az adóalanyok folyamatos működését nehezítő, adminisztrációs terheiket növelő rendelkezéseket. Indokolt csökkenteni a számla adattartalmát, továbbá a bevallás adattartalmát. Indokolt lenne biztosítani, hogy a számlakiállítás ne kizárólag magyar nyelven történhessen, valamint rugalmas szabályozást kell kialakítani az elektronikus számlázás elterjedése érdekében. Felül kell vizsgálni a más helyett történő számlakibocsátás szabályait, enyhíteni kell a szabályozás merevségét. A folyamatos működést segítő módosítások mellett komolyabb szűrőt kell alkalmazni az új adózó áfa-alanykénti nyilvántartásba vételkor. A szigorúbb bejelentkezési szabályok a fiktív vállalkozások kiszűrésének, az áfa csalások visszaszorításának hatékony eszközei lehetnek. Az adózókat érintő egyszerűsítésekkel párhuzamosan olyan megoldások beépítése is szükséges a törvénybe, ami az adóhatóság számára hatékonyabb ellenőrzést biztosít. Különösen fontos lenne a fordított adózás bevezethetőségének vizsgálata egyes területeken (használtcikk kereskedelem, építőipar, csőd-vagy felszámolási eljárás alatt álló vállalkozások esetében). Ez – 43 –

azt eredményezné, hogy az adófizetési kötelezettség és a levonási jog egyaránt az adott vállalkozásokkal szerződéses kapcsolatban álló vevőnél jelentkezne (azaz megszűnne az a kockázat, hogy az adót az egyébként is nehéz helyzetben lévő, vagy az adókötelezettségét nem teljes körűen teljesítő adózótól várnánk). A legtöbb visszaélést eredményező láncügyletek kapcsán indokolt lenne a láncolatban résztvevők egyetemleges kötelezettségének megteremtése. Az említett módosítások elsősorban azt a célt szolgálnák, hogy az adóhatóság az érdemi ügyekben hatékonyabb legyen (azaz a levonási jog vizsgálatakor ne csak a számla adattartalmára koncentráljon). Önmagában a kvázi egykulcsos áfa bevezetése az alábbi területeken eredményezne további egyszerűsítéseket: • Jelentősen csökken a besorolásból adódó jogviták lehetősége. • A bevallás, nyilvántartás, a számla adattartalma egyszerűsödik, kevesebb problémát okoz az értékesítéshez járulékosan kapcsolódó termékek és szolgáltatások adómértékének megítélése. • A rendszerszerűen visszaigénylők száma és a visszaigénylések nagysága is csökken. Az egységes adókulcs indokolatlanná teszi a bolti kiskereskedelmi tevékenységre vonatkozó különös adózási mód fenntartását.

5. Egyszerűsített vállalkozói adózás szabályrendszerének alkalmassá tétele a magasabb költségszintű tevékenységekre Az Adóreform bizottság szerint fenntartandó és továbbfejlesztendő az EVA adózási forma. Az EVA lehetőséget teremt a szürkegazdaság fehérítésére, az adminisztráció egyszerűsítésére, a vállalkozások árbevételének növekedésére. Ugyanakkor az esetleges adóelkerülési lehetőségeket korlátozni kell. Az EVA jelenlegi rendszere a kevésbé anyag-, illetve költségigényes tevékenységet végző kisvállalkozások számára jelent érdemi alternatívát. A Bizottság javasolja az EVA olyan kibővítését, mely tekintettel van a magas költségigényű tevékenységet folytatókra. Az új lehetőséget azonos előfeltételekkel egyéni vállalkozók és társas vállalkozások egyaránt alkalmazhatják, továbbra is egyszerű elszámolás mellett. Az eddigi EVA törvény kiegészítésre kerül. A bevétel fogalma nem változik (bruttó, áfá-t is magában foglaló); de ugyanaz az adónem ugyanabban a törvényben vonatkozna más adómértékkel a különböző költséghányadú tevékenység-csoportokra.

– 44 –

Az egyszerűséget továbbra is szem előtt tartva két fő tevékenységi kör kerülne meghatározásra: egy magasabb költséghányadú (elsősorban termelő és kereskedelmi tevékenységeket tartalmazó) kör és a többi, ebbe a körbe nem tartozó tevékenység. A magasabb költséghányadú tevékenységi körhöz alacsonyabb adókulcs tartozna, de a kötelező költséghányadra és azzal kapcsolatos nyilvántartásra vonatkozó előírások mellett. (Az alacsonyabb költséghányadú körből a ma hatályos szabályok mellett EVA-t választók, illetve tevékenységük egy része – a termelő, vagy kereskedelmi tevékenységek – értelemszerűen átkerülnének a másik csoportba; mind az előkalkulációk, mind a bevallási tényszámok azt mutatják, hogy mintegy 60 %-os költséghányadig érdemes az EVA-t választani). Az előzetes számítások alapján a magasabb költséghányadú tevékenységi körből származó bevételek után az EVA mértéke 10% lehetne, míg a többi tevékenység esetében maradna a mai 15%-os mérték. A vállalkozás végezhet mindkét költséghányad-csoportba sorolt tevékenységeket, ezeket bevételi nyilvántartásában a két csoport szerint elkülöníti, és az egyik után 15 %-kal, a másik után 10 %-kal adózik. A magasabb költséghányadú körbe tartozó tevékenységeket TEAOR, illetve SZJ szám szerint sorolná fel a törvény az átalányadózó egyéni vállalkozókra vonatkozó besorolással azonos rendszerben. Eszerint ugyanazok a tevékenységek tartoznának a magasabb költséghányadú tevékenységi körbe, mint amire az SZJA törvényben az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó is jelenleg általánosnál magasabb költséghányadot alkalmazhat. Azon vállalkozásnak, aki szeretne – választása szerint – a magasabb költséghányadú tevékenységei után kisebb mértékű EVA-t fizetni, vállalnia kellene a költségszámlái gyűjtése mellett (amely minden EVA-alany számára előírt kötelezettség) egyes költségei (csak 3-4 fő költségfajtát érintő) egyszerűsített nyilvántartását is. Az alacsonyabb adómérték alkalmazásának feltétele lenne egy megadott minimum – pl. 50 %-os – költséghányad tényleges – egyszerűsített költségnyilvántartással igazolt – elérése. (Ezzel csökkenthető annak a veszélye, hogy az EVA-s bevételhez tartozó költségek valamely másik – nem EVA-s – vállalkozásban kerüljenek elszámolásra, vagy anyagmentes konstrukciók is alacsonyabb kulccsal adózzanak, stb.) Az egyszerűsített vállalkozói adó alanya által végzett összes tevékenységből származó bevétel továbbra sem haladhatja meg a jelenleg érvényes 25 millió forintot. – 45 –

Az EVA-alany – a jövőben – bevallásában tételesen, adószámmal feltüntetné azokat a vevőit, amelyek számára az adóévben összevontan valamely értékhatárt meghaladóan számlázott. Az értékhatár abszolút összegben és a bevétel százalékában kerülne meghatározásra. A bevallás tartalmazná az adott vevő felé számlázott – összevont – összeget is. Az EVA a tételes adóztatáshoz képest lényegesen egyszerűbb, kedvezőbb, ezért az önkéntes jogkövetés fokozottan elvárható, tehát az EVA hatálya alatti vétségek – különösen a szándékos adóelkerülést célzó jogsértés – szigorúan szankcionálandók. Az EVA kiterjesztése (szoros összefüggésben az eddig működött rendszer tapasztalataival is) további szabályozási kérdéseket vet fel, melyek kezelése a törvény egyes rendelkezéseinek átalakítását igényli, figyelemmel az esetleges visszaélések lehető legkisebb mértékre csökkentésére is.

6. Egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) Új közteherviselési formát jelent az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) bevezetése. A javaslat a munkáltatók érdekeltségét kívánja megteremteni abban, hogy a munkaerőpiacról kiszorult, már a munkanélküli ellátásokra sem jogosult aktív korúakat, továbbá a pályakezdőket az álláshelyek bővítése mellett szabályos munkaszerződéssel foglalkoztassák. A módszer kiterjeszthető más, a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű csoportokra is. A javaslat lényege: egyszerűsített és mértékében is könnyített közteherviselés rendjének megteremtése az olyan aktív korú munkaviszonyban foglalkoztatott személyeknek fizetett, juttatott bérjövedelmek után, akik munkanélküliek és már munkanélküli ellátásokra sem jogosultak, illetve pályakezdők. Ilyen munkavállaló foglalkoztatása esetén a munkáltató meghatározott havi (napi) munkadíjhoz rendelten egy összegben (átalány jelleggel) teljesítené az összes közteher befizetését, a munkavállalót terhelő elemeket is beleértve. Az ilyen befizetéseket meghatározott arányban a kincstár továbbítaná a megfelelő államháztartási alrendszerek, magánnyugdíjpénztárak számláira. A jelenleg hatályos mértékek figyelembe vételével a minimálbéren foglalkoztatott után elszámolt bérági költség közel 40 %-a közteher és mintegy 60%-a a munkavállaló nettó keresete. Minél magasabb a bruttó kereset, annál nagyobb az adó- és járulék-kifizetés és kisebb a munkavállalónál maradó nettó – 46 –

összeg. Átlagos 20%-os adóteher mellett az elszámolt költségnek kb. 51 %-a a közteher és 49%-a a nettó bér. A javaslat célja az, hogy •

csökkenjen az elszámolt bérági költségen belül az elvonás aránya (ez költségvetési szempontból nem csökkentené a bevételeket, mivel az addicionális foglalkoztatás követelménye bevételnövelő hatással jár);

•

egyszerű módszert jelentsen, amely a kisebb elvonási mérték mellett az adminisztráció csökkentése révén is vonzó lehetőséget teremtsen.

A szabályozás hatálya alá vont személy foglalkoztatása esetén a munkáltató a bérági költségre vetítve csökkentett (mintegy 25-30 %) ekho-t teljesít akkor, ha a munkavállalónak a tőle származó bérjövedelme a havi minimálbér kétszeresét nem haladja meg. Ennek alapján a munkavállalónak adóterhet nem viselő járandóság címén, valamint ellátási alapként a számfejtett (levonással már nem terhelt) összegről ad ki igazolást. A módszer egy-egy munkavállaló esetében 24 hónapon át alkalmazható mindaddig, amíg a 24 hónap foglalkoztatási időt még el nem töltött munkavállalók közül a legkorábban felvett belépésének időpontjához képest a munkáltató által foglalkoztatottak átlagos állománya nem csökken. A leírtaknak meg nem felelő bérjövedelemre és a munkáltatótól származó más jogcímen adóköteles jövedelemre az általános szabályok érvényesek. A javasolt megoldás a bér nagyságától függően növekvő lineáris "elvonásmegtakarítást" jelent, miközben az ellátást bérarányosan tartja.

7. Egyéb adókkal („kisadókkal”) kapcsolatos javaslatok Az Adóreform bizottság külön is vizsgálta az ún. kisadókat (energiaadó, környezetvédelmi termékdíj, környezetterhelési díjak, szakképzési hozzájárulás, rehabilitációs hozzájárulás, innovációs járulék, kulturális járulék, erődfenntartási járulék, földvédelmi járulék, tenyésztési hozzájárulás, halászatfejlesztési hozzájárulás, vadvédelmi hozzájárulás). A javaslatok összevonásokra, illetve egyes adónemek esetében megszüntetésre vonatkoznak. Ma hazánkban az adóreform által tett célkitűzések csak úgy valósulhatnak meg, ha a közel azonos célú adónemek összevonásra kerülnek, és több különböző törvény helyett, egy törvénnyel kerülnek szabályozásra. A bizottság javaslatában jelzett adók megszüntetése, illetve egy adóba történő integrálás esetén a vállalkozások, cégek költségei és adminisztrációs terhei csökkennének. A szóban forgó adók megszűnését, illetőleg egy adóba történő integrálását – 47 –

követően a végrehajtói feladatokat ellátó állami szervek költségeinek kis mértékű csökkenésével is lehet számolni. Az adók megszüntetése és összevonása egyrészt biztosítaná az államháztartás részére az egyszerűbb tervezhetőséget és segítené az adók pénzügyi realizálásának kiszámíthatóságát. Másrészt az adóhatóság által végzett ellenőrzések hatékonysága is javulna. Adózói szemszögből, viszont az adófizetési kötelezettség kiszámíthatóbbá, az adóbevallások elkészítése egyszerűbbé válna, ebből következően az adózó fizetési fegyelme javulna. A vizsgált kisadók és kötelező befizetések (továbbiakban kisadók) általában valamilyen társadalmilag kiemelten fontosnak ítélt tevékenységhez kapcsolódóan alakultak ki. Ugyanakkor az is jellemző a vizsgálatba bevont kisadókra, hogy valamilyen áttételes technikával a mentességek ki tudják váltani vagy csökkentik az adókötelezettséget. Van olyan kisadónem is, ahol nem csak az adó csökkenthető 100 %-os mértékben, hanem még visszaigénylés is keletkezik. A munkabizottság megvizsgálta, hogy az EU szabályozással és gyakorlattal való egyezés megvalósult-e, és gazdasági versenyre gyakorolt hatás milyen módon és mértékben jelentkezik, önállóan és gazdasági kiterjedésben is. • A szakképzési és a rehabilitációs hozzájárulás esetében a felhasználási cél közelít a munkaadói járulék felhasználási céljához, ezért javasoljuk a két adónemet a munkaadói járulékba integrálni. Az innovációs járulék esetében a járulék jelenlegi rendszerben történő beszedését a bizottság az iparűzési adónál ismertetett aggályok miatt megváltoztatni javasolja, ugyanis vetítési alapja megegyezik az iparűzési adó alapjával. Amennyiben a munkaadói járulék mértéke a jelenlegi 3 % -ról 4,0 % -ra vagy – a kedvezményrendszer fenntartásával – bruttó 5 %-ra emelkedne, a három adónemre tervezett bevételt is fedezni tudja az emelés, így az elkülönült kötelezettségek kiválthatók lennének. Ezek a változások az élőmunka-terhelést ugyan nem változtatják meg, de az egyszerűbb, átláthatóbb rendszer előnye erősíti a javaslatot. A munkaadói járulékba történő integrálás mellett javasolható, hogy a szakképzési rész a Munkaerőpiaci Alapnál célelőirányzattá váljon, és a képződött befizetéseket transzparens módon fordítsuk a szakoktatásra. A csökkent munkaképességűek foglalkoztatása adókedvezmény nélkül viszont nem lehet versenyképes.

– 48 –

A javaslat megvalósítása egyszerűsíti a beszedéssel megbízott szervezet nyilvántartását, ezáltal csökkenti a költségeket, és verseny- és szektor semleges megoldást alakít ki. • Kulturális járulék esetében a járulék részbeni megszüntetését javasolja a bizottság. Ezzel kapcsolatban is vannak EU-konformitási aggályok, másrészt pedig a vetítési alapja sem egyértelmű, mértéke nagyon változó, (0,002 %-tól 25 %-ig terjed) ezért vitatható. Az ország versenyképességét – különösen befektetés politikai szempontból – nagy mértékben rontja a befektetések, például az épület utáni felszámított járulék, ami nem egy esetben más adónem esetében kedvezményes ingatlannak minősül (pl. gabonasiló). A járulék fizetése a kötelezettséget teljesítő mintegy ötezer vállalkozás versenyhátrányát okozza, nem pedig a versenyképességük javítását, ezért a tárgyi eszközök kulturális járulékkal való adóztatásának a megszüntetése indokolt. A kultúra állami mecenatúráját, a Kulturális Alap finanszírozását részben más forrásból, illetve a valóban adóztatni indokolt tevékenységek terhelése révén indokolt megoldani. • A bizottság véleménye szerint a környezetvédelemmel összefüggő adók (környezetvédelmi termékdíj, környezetterhelési díjak) kezelését – lehetőleg már 2006-tól – az egy törvénnyel történő szabályozás egyszerűbbé, átláthatóbbá és ellenőrzését hatékonyabbá tenné. Az energiaadó az Ökoadó szerves része, de javasoljuk, hogy maradjon önálló. A termékdíj esetében a bizottság javaslata, hogy harmadik országból történő importálás esetében a környezetvédelmi termékdíj kiszabása és beszedése kerüljön a Vám- és Pénzügyőrség feladatkörébe. A környezetvédelemmel kapcsolatos célok teljesülését az adóztatás több követelmény teljesülése estén tudja hatékonyan támogatni. Ilyen kívánalom, hogy a versenyben a környezetszennyező termék vagy szolgáltatás költségmegtakarításon alapuló versenyelőnye az adóval kiegyenlítésre kerüljön. Emellett fontos, hogy az újrahasznosított alapanyagot illetve környezetbarát technológiát alkalmazó vállalkozás az adómentességen keresztül támogatásban részesüljön. Az újrahasznosításra, a szennyezések elhárítására alapított vállalkozások számára a piaci kereslet támogatások útján is erősítésre szorul. A ténylegesen szennyezőknek kell megfizetniük a környezetszennyezés elhárításának költségeit vagy annak egy részét. • A különböző egyéb kis adók esetében a felhasználási célok vizsgálatát követően a bizottság javaslata, hogy az Ökoadók körébe kerüljön

– 49 –

bevonásra az hozzájárulás.

erdőfenntartási

járulék,

illetve

a

tenyésztési

• A földvédelmi járulékot javasoljuk 2006-ig fenntartani, de szükséges annak vizsgálata, hogy ezen típusú támogatási rendszer az EU-ban elfogadott-e. Az eredménytől függően kell arról dönteni, hogy 2006. év után továbbra is fennmaradhat-e vagy megszüntetése indokolt. Az útépítésekhez történő kivonás után– ha azok közpénzből és közcélra valósulnak meg – az adózás indokoltsága kérdéses. (Jelenleg például autópálya-építésnél ez az adó az építési költségeket áfa-fizetéssel halmozottan növeli.) • A halászati és vadvédelmi hozzájárulás összegét tekintve (20 millió Ft, illetve 250 millió Ft) minimális bevételt jelent. A bevétel jelentős része ráadásul igazgatási, szolgáltatási díj, célszerűen az intézmények bevétele között is tervezhető. A halászati és vadászati támogatási célok állami feladatként történő kezelése megoldható. A kötelezettségek fenntartását nem javasolja a bizottság.

8. Az adórendszer egyszerűsítése Az adórendszer egyszerűsítését, olajozottabb működését számos javaslat szolgálja. Ezek közül a fontosabbak részletesebben a következők:

a) Adók és járulékok „egyszámlára” történő befizetése Ennek lényege: •

•

az adózók valamennyi befizetési kötelezettségüket kettő központi költségvetési adószámlára teljesíthessék: az áfá-t az egyikre, a többi kötelezettséget a másikra; havonta legfeljebb kettő átutalással fizethessenek;

•

megmaradna ezzel együtt az adózók joga arra, hogy megjelöljék, „felosszák” a befizetett összeget abból a szempontból, hogy melyik adónemre, milyen összeget szánnak;

•

a bevallások és a befizetések gyakorisága (havi, negyedéves, éves) nem változna,

•

A befizetések gyakorisága havi kettő lenne, de ez a jelenlegivel egyezően 12-ike, illetve 20-ika.

– 50 –

A nem az áfára történő befizetéseknél a pénzintézetek kötelesek lennének az összegszerűséget felülvizsgálni, vagyis csak azokat az átutalási megbízásokat fogadhatnák be, amelyeken az analitikus összegek együttese megegyezik a főösszeggel. A postai befizetés során, csak az adóhatóság ellenőrizné – utólag –a kitöltöttség helyességét. Lényeges elem, hogy minden adózói körben –az áfán kívüli körben– csak és kizárólag egyfajta, egységes befizetési módot lehetne alkalmazni, nem vezethető be olyan vegyes rendszer, amelyben egyes adózók adónemekre, mások egyszámlára teljesítenek. A pénzforgalom szereplőitől a javaslat az informatikai háttér komoly fejlesztését kívánja meg, továbbá ügyvitel-szervezési folyamatok átalakítása is szükségessé válna. Mivel a javaslat csak az egyéni vállalkozók eddigi február 15-ikei befizetési (és bevallási) kötelezettségét, valamint a munkavállalói és a munkaadói járulék fizetési időpontját változtatja meg ezért ezek a költségvetés pozícióját gyakorlatilag hátrányosan nem érintik. A javaslat megvalósítása a következő főbb változtatásokat igényli: •

Új befizetési bizonylatokat kell bevezetni mind a banki átutalások, mind a postai befizetések esetében.

•

Átalakítást igényel a Magyar Államkincstár számlavezetési rendszere: egy központi költségvetési adószámlán keresztül bonyolódna az adózói befizetés és az adóhatósági kiutalás, de mellette az adónemenkénti nyilvántartást is biztosítani kellene.

•

Átalakítást kell végrehajtani az adóhatóság pénzforgalmi rendszerében, valamint részben az adózói folyószámla vezetésben. Ennek következtében a folyószámlához kapcsolódó rendszereket is alkalmassá kell tenni arra, hogy az új folyószámlára épülve működjenek. A költségvetés számára szükséges információ megtartását biztosítaná az adónemenkénti folyószámla vezetés. A jövőben az APEH tudná szolgáltatni az információt és nem a Magyar Államkincstár.

Fejlesztésre van szükség a pénzintézeteknél (új nyomtatványok kezeléséhez szükséges berendezések miatt elsősorban). Elképzelhető, hogy a bankok az átutalási darabszám csökkenése miatt a díjaikat emelni fogják, elkerülendő a bevételkiesést, aminél egyébkén nagy valószínűséggel a megjelenő hivatkozás az átutaláson feltüntetett főösszeg és analitika ellenőrzésének a többletmunkája lesz.

– 51 –

A jogszabályok széles körét kell átalakítani ahhoz, hogy a bevezetés megfelelő szabályozási környezetben történjen. A javaslat szerinti egyszerűsítés 2006. január 1-től csak akkor vezethető be, ha •

a szükséges döntések legkésőbb 2005. május közepéig megtörténnek;

•

az adóhatóságnak a módosításhoz szükséges többlet anyagi feltételeket haladéktalanul biztosítják;

•

a pénzintézetek vállalják, hogy a gyors módosításokban partnerek lesznek.

Ha ezek a feltételek mindegyike nem áll fenn, akkor a javaslat csak 2007-től valósítható meg.

b) A befizetési jogcímek csökkentése Az adózás egyszerűsítésére javasoljuk, hogy adónemekre történő befizetési jogcímek száma radikálisan csökkentésre kerüljön: •

A hasonló tartalmú adóbevételek összevonása egy adónembe.

•

Az azonos adóalap utáni különböző közterhek közös adónemre való bevallása és befizetése úgy, hogy a felosztás a törvényi rendelkezések szerint történik meg.

•

Ugyanazon Alapot megillető járulék-, illetve hozzájárulás-bevételek összevonása egy közös adónembe.

Az összevonások segítségével a kötelezettség jellegű adónemek száma megközelítőleg a felére csökkenthető. Az adózás egyszerűsítését szolgálja az is, ha az APEH jogot kap „belső inkasszóval” a túlfizetést mutató számlákról a hiányt mutató számlákra történő átvezetésre.

c) A magánnyugdíjpénztári „egyszámla” bevezetése A nyugdíjpénztári befizetéseknél is indokolt az „egyszámla” bevezetése. Jelenlegi minden nyugdíjpénztárhoz külön-külön történik a havi bevallás és befizetés, amit a PSZÁF hivatott ellenőrizni.

– 52 –

Javasoljuk, hogy a PSZÁF és/vagy a pénztárak alakítsanak ki olyan bevallási és befizetési rendszert, ami lehetővé teszi esetükben is az egy helyre történő név szerint bevallást, valamint az egyszámlára történő befizetést. Ehhez kellene egy közösen működtetett központi szervezetet létrehozni. A magánnyugdíjpénztári rendszer működtetése a rendszer lényegéből eredően (személyre szóló tagdíj bevallás és egy összegű befizetés, amit a magánnyugdíjpénztár oszt el az egyéni számlákra) speciális eljárásokat igényel: •

A tagdíjnak minél hamarabb az egyéni számlán kell lenni, mert hozamot a magánnyugdíjpénztár számlájára megérkezett pénz „termel” (havi befizetés).

•

Nehezen kerülhető meg a havi bevallás, mert az egyösszegű befizetés miatt a tagdíjat a bevallásokhoz képest lehet havonta rátelepíteni az egyéni számlákra. Különös jelentőséggel bír ez akkor, amikor a befizetett összeg nem fedezi az egyes számlák követelését, ezért a követelések arányában kell megosztani a ténylegesen befizetett összeget.

•

A magánnyugdíjpénztári rendszer – meghatározott körben – ugyan kötelező, de a magánnyugdíjpénztárak hatóságként nem működnek, a PSZÁF mint felügyeleti szerv a magánnyugdíjpénztárak felé csak korlátozott jogosítványokkal rendelkezik

•

A kifizetők a havi bevallásaikat nem külön-külön minden pénztár számára, hanem egy egységes adatszolgáltatás keretében tennék meg a pénztárak által létrehozott, vagy ezzel megbízott szervezet (központi elszámoló) felé.

•

A kifizetők a levont tagdíjat a központi elszámolónál vezetett tagdíjszámlára utalják át. Az átutalási bizonylat az APEH egyszámlás rendszerének keretében bevezetésre javasolthoz hasonló lenne, amin a tagdíjat a kifizető pénztáranként részletezi.

•

A központi elszámoló a hozzá érkező, de a kifizető által pénztáranként részletezett tagdíjakat azonnal utalná a pénztáraknak.

•

A központi elszámoló a pénztárak felé elektronikus úton közli a kifizetői névszerinti bevallások adatait. Ez a jelenlegi adatszolgáltatási rendszer megfordítása lenne, mivel most a pénztárak közlik a hozzájuk beérkező adatokat a PSZÁF felé.

•

A pénztárak az egyéni számlákat a fentiek alapján változatlanul tudnák vezetni, azonosan a jelenlegi rendszerrel (vagyis ha kevesebbet „utalnak” részükre a kifizetők, ugyanazon szabályok szerint tudják felosztani, mint jelenleg).

– 53 –

A központi elszámoló informatikai fejlesztést és többletlétszámot igényelne a bevallások és átutalások központi fogadása, feldolgozása miatt, ugyanakkor az egyes pénztáraknál a bevallások fogadása területén létszám szabadulna fel. A javaslat 2007-től valósítható meg.

d) Adatbázisok és adatszolgáltatások összevonása, az adatkezelés ésszerűsítése A hasonló adattartalmú foglalkoztatással és járulékfizetéssel kapcsolatos adatbázisok, illetve az ezeket kiszolgáló párhuzamos adatszolgáltatások részben összevonhatóak, az adatkezelés racionalizálható. A kötelezettek egységes adatbázisát kell kialakítani, amely adatbázis adatgazdája az APEH, egyúttal a kötelezettek bejelentési, adatszolgáltatási feladatait, adminisztrációs terheit csökkenteni kell, a különböző adatszolgáltatásokat össze kell vonni, az APEH és az OEP irányába kell terelni. A rendszerbe kontrollmechanizmusokat szükséges beépíteni. Az Egységes Munkaügyi Nyilvántartást integrálni kell az OEP rendszerébe. Az adatszolgáltatások új rendje 2006. januártól akkor vezethető be, ha a jogszabályokat először a 2006. évi adatszolgáltatásokra kell teljesíteni, amelyek 2007-ben lesznek esedékesek. A javasolt bevezetési időpont azonban csak akkor tartható, ha a vonatkozó jogszabályokat 2005. június 30-ig, de legkésőbb 2005. szeptemberében a törvényhozás elfogadja. • Az egységes kötelezetti (foglalkoztatók, egyéni vállalkozók, nyilvántartásba vételi kötelezettséggel járó tevékenységet folytató vállalkozások, magánszemélyek) nyilvántartását az adóhatósághoz kell telepíteni. Ez az adatbázis a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvényre, a cégbejegyzési eljárás és a cégnyilvántartás egyes kérdéseiről szóló 8/1998. (V.23.) IM rendeletre, a cégnyilvántartási és céginformációs szolgálat működéséről, valamint a céginformáció költségtérítéséről szóló 10/1998. (V.23.) IM rendeletre, az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) rendelkezéseire épül. E jogszabályok alapján az adóhatósághoz közvetetten vagy közvetlenül beérkeznek azok az adatok, amelyek a kötelezettek nyilvántartásához szükségesek.

– 54 –

Egyes vélemények szerint a javaslat adatvédelmi problémát vethet fel, ami miatt az adatvédelmi törvényt esetleg módosítani kell. Az, hogy valaki társas vagy egyéni vállalkozóként adófizetési kötelezettség alá eső gazdasági tevékenységet folytat, nem esik az adótitok jogintézményének hatálya alá sem.

• Az EMMA-hoz történő bejelentési, adatszolgáltatási kötelezettséget integrálni kell az OEP rendszerébe, a szükséges adatokat csak egy helyre, az OEP-hez kell szolgáltatni. Az EMMA két olyan adatot tart nyilván, amire a jelenleg hatályos törvények alapján az OEP nincs felhatalmazva, személyi alapbért és a bejelentett munkaviszonyban ellátott munkakör betöltéséhez szükséges iskolai végzettség, szakképzettséget. Mindkét adat szükségessége erősen kétséges. •

A kötelezettek nyilvántartása ma már minden rendszerben az adószámon történik. Az OEP a kötelezetteket ún. egészségbiztosítási nyilvántartási számon tartja nyilván, de rendszerében kezeli az adószámot is. A javasolt adószámon történő nyilvántartás kivitelezhető, az adatvédelmi problémák kiküszöbölhetők. A nyugdíjbiztosítási adatszolgáltatást és az adóhatóság felé történő adatszolgáltatást össze kell vonni, a párhuzamosságok megszüntetése érdekében az ONYF felé irányuló közvetlen foglalkoztatói, egyéni vállalkozói nyugdíjbiztosítási adatszolgáltatás szűnjön meg, és épüljön be az adóhatóság felé irányuló adatszolgáltatás rendszerébe (NYENYI lapok, K32 nyomtatványok). A rendszert úgy kell kiépíteni, hogy az ONYF továbbra is a tárgyévre vonatkozóan az éves konszolidált nyugdíjbiztosítási adatokhoz jusson hozzá, mégpedig legkésőbb a tárgyévet követő év június 30. napjáig. Az adóhatóságon belül teremtődjön meg a kontroll arra, hogy a biztosítottak éves járulékalapul szolgáló keresete, jövedelme összesített adatai adott foglalkoztatóra vonatkozóan megegyeznek-e a foglalkoztató összesített járulékbevallásában a tárgyév folyamán közölt adatokkal. A kontrollmechanizmus része legyen az is, hogy az OEP TAJ számos személyi nyilvántartása mögött lévő biztosítotti, jogosulti adatbázis a bejelentett személyekre és a tárgyévi biztosítás időtartamára vonatkozóan „ütközzék” az adóhatósághoz beérkező adatokkal. A járulékok bevallásának kontrollja – összevontan a nyugdíjbiztosítási terület kontrolljával, de kiegészítve a speciálisan csak egészségbiztosítási járulék fizetését kiváltó jogviszonyokkal – valósuljon meg az egészségbiztosításban is. Az adóhatóság az összevont adatszolgáltatás alapján beérkező és ellenőrzött adatokat továbbítja az ONYF-nek, egyébként pedig addig

– 55 –

tartja nyilván az adatokat, ameddig azok saját feladatai ellátásához szükségesek.

e) A céginformációs rendszer „egyablakossá” alakítása A jelenlegi helyzetben lényegében háromszorozódik az éves beszámolók mérleg és eredmény-kimutatásával kapcsolatos adatszolgáltatás (1. IM Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálata, 2. Cégbíróság, 3. APEH). Az egymással megegyező információkat az adóhatóságnál és a céginformációs szolgálatnál egyaránt nyilvántartják. Javasoljuk az egyablakos rendszer bevezetését. Az EU irányelvben meghatározottakból következően az lehet a megoldás, hogy a Ctv. írja elő a cégbíróságra benyújtott éves beszámoló rövid határidőn belüli elektronikus feldolgozását és ily módon történő közzétételét, továbbá az adatoknak az adóhatóság részére való átadását. Ezzel a társasági adóbevallás lényeges egyszerűsítése is lehetővé válik. A módosítás a 2005. évi éves beszámolókra megvalósítható, ha a szükséges számítástechnikai kapacitás kialakítása és a szükséges létszámbővítés 2005-ben megtörténik.

f) Az adóellenőrzés kapacitásának és eszközrendszerének bővítése Az adóellenőrzés kapacitásának és eszközrendszerének bővítése, ennek keretében az adótanácsadók, okleveles adószakértők, könyvvizsgálók bevonása az adóhatóság ellenőrzési tevékenységébe fontos feladat. Az adótanácsadó, adószakértő, okleveles adószakértő, könyvvizsgáló kamarai tag könyvvizsgáló felelőséggel történő bevonása az ellenőrzési folyamatba az adóbevallások előzetes, valamint utólagos ellenőrzésén keresztül is megvalósulhat. Az ellenőrzés folyamatába történő bevonás alapvetően a következő célokat szolgálja: • az adóellenőrzés kapacitásának növelését, • a speciális ismereteket igénylő területeken végzett szakértő munkát, • ellenőrzési hatékonyság javítását, • adómorál javítását, költségvetési bevétel növekedést. Javasoljuk, hogy külön törvénnyel köztestületi Adótanácsadó Kamara kerüljön létrehozásra, amiben a tagság az adóbevallás ellenőrzésében rész venni kívánó adótanácsadók (adótanácsadók, okleveles adószakértők) részére kötelező lenne (míg minden más adótanácsadónak esetleg csak önkéntes). Ezzel – 56 –

a megoldással egy hatékony köztestületi szakmai kontroll is megvalósulhat az adótanácsadói szakmában. Az adóbevallások ellenőrzésben részt venni kívánó kamarai tag adótanácsadók regisztrálásra kerülnek, évente az adóhatósági ellenőrzés tapasztalatai függvényében minősítik őket (megerősítés, illetve kizárás formájában). Az adóellenőrzési kapacitás bővítése –az egyik javasolt módon– az által valósulhat meg, hogy az adótanácsadó által ellenőrzött (és ellenjegyzett) bevallás az utólagos ellenőrzésre történő kiválasztásban kisebb súllyal szerepelne, esetleg a korábbi ellenőrzések tapasztalatai alapján a megbízható adótanácsadók által ellenjegyzett bevallások csak egyszerűsített ellenőrzésre kerülnek. Ebben a konstrukcióban az adóhatóság kapacitásnövelés és költség nélkül növeli az ellenőrzések arányát, a költségvetés többletbevételhez jut, az adóalanyok anyagilag is érdekeltek a kedvezőbb következmények miatt, továbbá a szakértő anyagilag és erkölcsileg is érdekelt a korrekt vizsgálatban. Az adóellenőrzési kapacitás további bővítése, az ellenőrzöttség erősítése a megbízás alapján végzett ellenőrzés intézményének bevezetésével oldható meg. Az adóhatóság kapacitás nélkül növeli az ellenőrzések arányát, a költségvetés többletbevételhez jut. Az adóalanyok anyagilag is érdekeltek a kedvezőbb következmények miatt. A szakértő anyagilag és erkölcsileg is érdekelt a korrekt vizsgálatban. Az ellenőrzés során speciális szakmai ismereteket igénylő feladatok esetén célszerű lehet specializált adótanácsadó megbízása, alkalmazása, pl. • nemzetközi adózási kérdések (pl. egyes országok adózása, holdingok működése, egyezményes esetek), • elszámoló ár kérdések, stb. A megbízás alapján végzett ellenőrzés csak az ellenőrzésre kijelölt adózó együttműködési elfogadó nyilatkozata alapján végezhető. Ha az ellenőrzésre kijelölt adózó nem tesz együttműködési elfogadó nyilatkozatot, akkor az ellenőrzést az adóhatóság folytatja le. A megbízás alapján végzett ellenőrzés megállapításait az adózó nyilatkozatával elfogadja, vagy az Art. szerinti jogorvoslattal élhet. A megbízottak által végzett vizsgálat megállapításának elfogadása esetén az adózó az önrevíziós pótléknak megfelelő bírságot fizet, és ha az adót és a bírságot az észrevételezési időpontig megfizeti, akkor az ellenőrzés önellenőrzésnek minősül, vagyis nem lesz ellenőrzéssel lezárt időszak; ezzel az adóhatóság kétség esetén rendes ellenőrzés keretében tud – 57 –

„felülellenőrzést” végezni ugyanarra az időszakra. Ily módon ez az ellenőrzés az adózó számára előnyös, az esetleges tévedések viszonylag olcsón korrigálhatóak. (Ha nem fogadja el az adózó a megállapítást, akkor a megbízás alapján végzett ellenőrzés jegyzőkönyve alapján az adóhatóság határozatot hoz.) Minden adórendszer alapvető érdeke, hogy az adószabályok a terméket, szolgáltatást beszerző adóalanyt ösztönözzék az eladótól kapott számla hitelességének ellenőrzésére. Kizárólag hiteles számla alapján számolható el a költség, és gyakorolható az ÁFA levonási jog. Adójogi szempontból a számla hitelesnek minősül, ha valóságos gazdasági eseményt dokumentál és a tényleges értékesítést végző adóalany, illetve annak megbízottja állította ki. A törvényi rendelkezésnek az objektív felelősségről a szubjektív felelősség irányába szükséges eltolódnia, ami garanciát ad arra, ha az adóalany (vevő) körültekintően (jóhiszeműen) jár el a termék vagy szolgáltatás beszerzésekor, abban az esetben az adóhatóság részéről csak különösen indokolt esetben lehessen kétségbe vonni az elfogadott számla hitelességét. Körültekintő eljárásnak minősüljön különösen, ha • a vevő ellenőrzi az eladó adóalanyiságát, és • a vevő a számla ellenértékét banki átutalással egyenlíti ki, • készpénzfizetés esetén ellenőrzi és dokumentálja a készpénz átvevő személyazonosságát. Ha az adóellenőrzés utólag feltárja, hogy eladó rosszhiszemű volt (pl. a számlát egy nem létező adóalany nevében állították ki), a vevő csak akkor élhet a költségelszámolás és áfa-levonás jogával, ha bizonyítja, hogy a számla elfogadásakor körültekintően járt el. Célszerű az adózás rendjéről szóló törvényben tételesen felsorolni azokat termékeket és szolgáltatásokat (pl: számítástechnikai termékek, építőipari szolgáltatások, jövedéki termékek), amelyek beszerzésekor a fokozott gondosság mindig kötelező. Ilyenek vásárlása esetében az adóalany vevő köteles az eladó adóalanyiságát ellenőrizni, és banki átutalással fizetni, vagy a készpénz átvevőjének személyazonosságát megvizsgálni. Ennek elmulasztása még abban az esetben is szankcionálható, ha a vevő és az eladó egyébként jóhiszeműen járt el. Az előbb felvázolt „eladói ellenőrzési rendszer” működéséhez a következő feltételeket kell az államigazgatásnak biztosítania: • Könnyen és olcsón hozzáférhetővé kell tenni a cégbírósági nyilvántartást, ahonnan bármikor, levélben, faxon, telefonon, interneten keresztül, – 58 –

közhiteles adatszolgáltatást lehet kérni (pl. elektronikus aláírással ellátott e-mail formában); az ehhez történő (könnyű) hozzáférés biztosítását uniós irányelv is előírja (elektronikus formában is). • Közhiteles nyilvántartást kell biztosítani az egyéni vállalkozókról, alapítványokról, költségvetési szervekről, önkormányzatokról, stb. • Bárki számára elérhetővé kell tenni az APEH adózói nyilvántartását (ez 2005. áprilistól megvalósul). • Biztosítani kell a személyigazolványok érvényességére vonatkozó tudakozó elérhetőségét, ami azt jelenti, hogy az adóalany az okmány száma alapján érdeklődhet. A tájékoztatás kizárólag az okmány érvényességére vonatkozik (pl. nem lopott, nem vonták be). Ezekhez az adatbázisokhoz való hozzáférést a sokféle adatait érintő szabályozás miatt –az adatvédelmi törvényt is figyelembe véve– javasoljuk külön törvényben szabályozni. Nem tartható fenn, hogy a vállalkozások nagyszámban tartósan veszteségesen tevékenykednek, vagy olyan alacsony nyereséget mutatnak ki, ami nagy valószínűséggel nem valós, illetve olyan alacsony bérköltséget számolnak el(az alvállalkozókkal együtt), ami az adott tevékenység mellett lehetetlen. Szükséges kialakítani a szakmánkénti, tevékenységenkénti átlagos elvárható jövedelmezőségi mutatókat, cégnagyságtól, tevékenységtől függően a bér- és létszám követelményeket. Azokat a vállalkozásokat, amelyek (akik) ezt nem érik el, azokat fokozottan ellenőrzés alá kel vonni. A mutatókat, követelményeket közzé kell tenni.

g) A bevallások adattartalmának csökkentése A bevallások adattartalmának csökkentése lehetséges. Pl. a magyar áfa bevallás Európai viszonylatban igen terjedelmesnek minősül. A kitöltendő rovatok száma meghaladja a százat. Az ÁFA bevallás terjedelmét radikálisan két oldalra csökkenteni szükséges. Javasoljuk, hogy az adattartalom felülvizsgálata keretében csak azok maradjanak benne a bevallásban, amelyek az adóellenőrzéshez indokoltan szükségesek, valamint az költségvetés tervezéséhez igazoltan elengedhetetlenek. Az aki az adatot igényli, köteles legyen annak szükségességét indokolni, valamint a kért adatok feldolgozásával nyer információkat közzétenni.

– 59 –

Az „Összesítő nyilatkozat az európai közösség területéről történő termékbeszerzésekről” adatszolgáltatás megszüntethető. A hazánkkal nagy külkereskedelmi forgalmat lebonyolító tagállamok nem vezették be a beszerzések bevallását, ezért a magyar adóhatóság számára csak az adatfeldolgozási munkateher jelentkezik, de hasonló adatokra máshonnan nem számíthat. Mivel a belföldi áfa alanyok a közösségi beszerzéseikről adnak összesített adatot a 65 sz. bevallásban, ez minden további nélkül összevethető a más tagállamoktól megkapott magyar közösségi adószára történt értékesítés összesített adataival. Ha eltérés van, akkor az adóhatóság ellenőrzést tud lefolytatni az adóalanynál, ami során kötelezheti, hogy adja meg közösségi adószámonként a beszerzéseit. Erre az Art 48. § (1) bekezdése alapján az adóhatóság jelenleg is jogosult, ezért ezt nem kell külön szabályozni.

h) Az adatszolgáltatási és bevallási nyomtatványok időben való közzététele Az adótörvények évről-évre változnak, ezért mind az adóbevallási, mind a munkáltatói és kifizetői adatszolgáltatások évről-évre folyamatos átalakuláson mennek át. A kötelezettségek teljesítése érdekében (is) fontos, hogy az adózóknál már az év első napján minden az adóévre beadandó bevallási, adatszolgáltatási nyomtatvány, internetes, illetve elektronikus változata rendelkezésre álljon. Javasoljuk, hogy adótörvény kihirdetése után csak 60 nappal lépjen hatályba, valamint csak nyilvánvaló technikai hiba esetén kerülhessen sor visszamenőleges módosításra a kihirdetése után, ha az a tárgyévi adóbevallásban közlendő adatot is érinti.

i) Gazdasági társaság más (eltérő cégformájú) gazdasági társasággá való átalakulása A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) alapján átalakulás – többek között – a gazdasági társaság más (eltérő cégformájú) gazdasági társasággá való átalakulása. Az egyes adóalanyok ezért eltérő adószámmal rendelkeznek, vagyis az új társaság új adószámot kap. Javasoljuk a régi adószám megtartását. A változtatás esetén az Áfa-törvényben is rögzíteni szükséges a csak cégforma-váltással járó társasági átalakulások esetén a jogelőd és jogutód ugyanazon adóalanyiságát. A jogelőd és jogutód eltérő adóalanyiságának megszüntetése kizárólag a csak cégforma-váltással járó társasági átalakulások (gazdasági társaság átalakulása más gazdasági társasággá) esetén képzelhető el (nincs szétválás, egyesülés). Ez a

– 60 –

változtatás jelentősen egyszerűsítené az érintett adózók számára a csak cégforma-váltással járó társasági átalakulások lebonyolítását, az eljárás egyszerűsítése feltehetően gazdasági előnyökkel is járna

j) Az adóhatósági „iránymutatások” rendszerének felülvizsgálata Az adóhatósági „iránymutatások” rendszerének felülvizsgálata időszerűvé vált. Az Alkotmánybíróság is több esetben alkotmányellenesnek minősítette az iránymutatások gyakorlatát. Ugyanakkor viszont a jogszabályok sokszor tartalmaznak joghézagot, megfogalmazásuk nem egyértelmű, amik reparációt igényelnek; a jogkövető adózók nem hagyhatók magukra az értelmezésekben, mert tévedésük – de az adóhatósági értelmezések tévedései is – jelentős anyagi hátrányt okozhatnak számukra. Javasoljuk az adóhatóság tájékoztatási kötelezettségére vonatkozó rendelkezésének átalakítását: az adóhatóság csak az adózónak válaszoljon az általa feltett kérdésre, és amennyiben az adózó a válasz alapján jár el, de utólag kiderül, hogy a részére adott válasz téves, akkor ne érje szankció; ha az adóhatóság ezeket közzéteszi, akkor minden esetben a kérdés, vagy a rövid tényállás – amire a válasz vonatkozik – is kerüljön közzétételre a válasszal együtt. Az átfogó adózási kérdésekre vonatkozó útmutatók kidolgozására az adóhatóság, a PM, valamint az adózók érdekvédelmi szerveinek adózási szakértőiből létre kell hozni egy testületet, amely kidolgozza az alkalmazásuk során nehézséget okozó szabályok követendő gyakorlatát. Ez csak a következő pontosító törvénymódosításig maradna érvényben. A fenti feladatok felügyeletére (közvetlen pénzügyminiszteri alárendeltségben) önálló vezető beállítását tartjuk indokoltnak. A javaslat véleményünk szerint nem vet fel alkotmányossági aggályokat, azok alkalmazása a jogrendbe illeszthető, ugyanakkor gyorsan biztosíthatja az „értelmezést”.

k) A kisméretű korlátlan felelősségű társaságok könyvvezetési és beszámoló készítési szabályainak egyszerűsítése Az 50 millió forint árbevétel alatti társaságok, különösen a betéti társaságok, közkereseti társaságok könyvvezetési és beszámoló készítési szabályait egyszerűsíteni kell.

– 61 –

Az egyszerűsítési munkabizottság a bt-re és kkt-re vonatkozóan a számviteli törvény hatálya alóli kikerülést is javasolta, különös tekintettel, arra, hogy ezen személyegyesítő társaságok árbevétele a nemzetgazdasági összesenből nem éri el a 2 %-ot, és jellemzően 2 fős családi vállalkozások. Véleményük szerint társaságjogilag nem jelentene gondot a változtatás, mert álláspontjuk szerint a vagyonról vezetett kimutatásnak semmivel sem jobb módja a kettős könyvvitel, mint a más (adótörvények szerinti) vagyon kimutatási nyilvántartás. Ezzel szemben más vélemények aggályosnak tartották a számviteli törvény alóli kikerülést . A kérdés eldöntése további vitákat és egyeztetéseket indokol.

Az említett mikro-vállalkozások esetében a vitatottaktól függetlenül is javasoljuk, hogy az egyszerűsített éves beszámolót készítőknél (a könyvvizsgálatra nem kötelezetteknél) lehetőség szerint további egyszerűsítésekre kerüljön sor a könyvvezetésben és a beszámoló készítésben. A kettős könyvvezetés egyszerűsítését javasoljuk a következők szerint: A számviteli egyszerűsítéssel érintettek számára az áttekinthetőség, a könnyebb alkalmazhatóság miatt 2005 végéig jelenjen meg egy ajánlott számlarend, aminek az alkalmazása esetén további szabályzatokat már nem kellene készíteniük. Célszerű lenne egy ennek megfelelő könyvvezetésibeszámolókészítési számítástechnikai programokat is hozzáférhetővé tenni, az első oldalon felkínálva a különböző választási lehetőségeket. A kiegészítő melléklet adattartalmát is indokolt jelentősen csökkenteni ezen körre nézve. A korlátlan felelősségű társaságoknál (bt.,kkt.) javasoljuk az adóévi eredmény adózásánál az egyéni vállalkozókra vonatkozó vállalkozói osztalékadó szabályait bevezetni. Ezen szabály bevezetésével egyidőben az egyszerűsítési munkabizottság javasolja lehetővé tenni, hasonlóan az EVA-sokkal, hogy a „házipénztárban” lévő (már rég elköltött) pénz 25 %-os adóval (3 év alatt) leadózható és kivehető legyen, mivel a továbbiakban a teljes adóévi eredmény adózásra kerül, és a tiszta helyzet teremtése mellett adóbevétel is realizálódik. Ezzel a javaslattal szemben ellenvélemények fogalmazódtak meg, mert többek szerint az ilyen intézkedések ugyan adóbevételt hozhatnak, de fellazíthatják az egyébként jogkövetők adózási hajlandóságát.

l) A munkáltatói adómegállapítás (szja) megszüntetése Jelenleg három lehetőség áll az adózók rendelkezésére, hogy SZJA bevallási kötelezettségüket teljesítsék: az adózói adóbevallás, a munkáltatói elszámolás, és 2005-ben új elemként jelent meg az adóhatósági adó megállapítás (ADAM). Javasoljuk, 2007-től kerüljön megszüntetésre a munkáltatói adó megállapítás lehetősége, először a 2006. évi bevallandó jövedelmekre

– 62 –

vonatkozóan, és így csak az adóhatósági adó megállapítás, valamint az önadózás maradna a rendszerben.

m) Adó- és vámügyekben a kétfokozatú bírósági jogorvoslat megteremtése (visszaállítása) A jelenleg hatályos eljárási rend alapján az adóalany keresetet terjeszthet elő az APEH és a VPOP jogerős határozatának bírósági felülvizsgálatára az illetékes Megyei vagy Fővárosi Bíróságnál. A bíróság első fokon meghozott ítélete jogerős, fellebbezésnek nincs helye. Az adóalany rendkívüli jogorvoslat keretében kezdeményezheti a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárását, ami azonban még az Alkotmánybíróság legutóbbi döntését követően is csak rendkívüli jogorvoslati lehetőség. Ez azt jelenti, hogy a „másodfokon” nincs eljárási kényszer, vagyis az adóalany felülvizsgálati kérelme tárgyalás megtartása nélkül, egy rövid végzés meghozatalával is elutasítható. A hatályos eljárási rend nem felel meg a jogállammal szemben támasztott garanciális követelményeknek, és ellentétes az európai gyakorlattal, így javasoljuk a fellebbezés lehetővé tételét, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp) 340. § (1) bek. rendelkezésének hatályon kívül helyezését. A bizottság által kifogásolt rendelkezés megakadályozza a fellebbezés előterjesztését, ezért ennek hatályon kívül helyezése lehetővé teszi, hogy a felperesi adóalanyok a Megyei vagy a Fővárosi Bíróság ítélete ellen fellebbezést terjesszenek elő az Ítélőtáblához.

n) A szokásos piaci ár hatósági megállapításának (APA) bevezetése A szokásos piaci ár hatósági megállapításának bevezetése növelné az adózók jogbiztonságát. A régóta sikeresen működő feltételes adó megállapítás intézményéhez hasonlóan az elszámoló árak esetén is szükséges a nemzetközi gyakorlatban alkalmazott feltételes elszámoló ár megállapítás intézményének bevezetése 2007-től. A szokásos piaci ár előzetes megállapításának lehetősége úgy növeli az ország fiskális versenyképességét, javítja a jogbiztonságot, szabadít fel ellenőrzési kapacitást, megelőz hosszú bírósági és nemzetközi vitákat, kiszámítható, növekvő költségvetési bevételt hoz előre, hogy nem igényel jelentősebb költségvetési forrást. Ennek feltétele, hogy mindkét területen nemzetközi adózás területén jártas szakemberek – okleveles adószakértők – a vállalkozások megbízásából (és terhére) végezzék az előkészítő tevékenységet (ellenjegyzés) és ezt az APEH ugyancsak felkészült szakemberei előzetesen ellenőrizzék, és ezt a PM hagyja jóvá.

– 63 –

A két intézmény együttes alkalmazása esetén mind a magyar vállalkozások, mind a nemzetközi vállalkozások azonos feltételrendszer közé kerülhetnének.

o) A csoportadózás bevezetése A csoportadózás bevezetése növelheti a hazai vállalkozások versenyképességét. Az Európai Uniós országok többsége régóta (pl. Németország 1977-től) ismeri a csoportadózás intézményét, amely lehetővé teszi, hogy az azonos tulajdonosokhoz tartozó vállalkozások az összevont (plusz-mínusz) adóalapjuk után adózzanak, és ne érje őket hátrány csak azért, mert a különböző tevékenységeket nem egy vállalkozásban végzik. A csoportadózás lehetőségének hiányában a magyar vállalkozások versenyhátrányban vannak a külföldiekkel szemben, és rákényszerülnek – az intézményi hiányosság miatt – jogellenes megoldásokra. A csoportadózás bevezetése csökkenti az adminisztratív terheket, mind az adózók, mind az adóhatóságok oldalán. A csoportadózás bevezetését első lépcsőben a magyar társasági adó tv. hatálya alá tartozó vállalkozások részére javasoljuk. (Megjegyezzük, hogy Ausztria a saját rendszerét 2005. január 1-jével átalakította, amellyel jelentős lépést tett a térség pénzügyi központjává válás irányába.) Amennyiben uniós szabályok lehetővé teszik az első lépcső bevezetése a kizárólag csak belföldi tulajdonosú társaságokra 2006. január 1-jére előkészíthető és bevezethető, és egy esetleges második (külföldi illetőségű társaságokra is kiterjedő) lépcső bevezetéséről a tapasztalatok és az EU-s kötelezettség szerint elvégzendő hatástanulmány függvényében később lehetne dönteni.

V. Az adóreformot támogató lépések 1. Közteherviselési törvény Egy ún. közteherviselési törvény megalkotása jelentősen segítené az adó és járulékrendszer kiegyensúlyozottabb működését. – 64 –

A magyar Alkotmány meglehetősen szűkszavúan fogalmaz a közteherviselésről: „70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.” Ez a megfogalmazás elegendő volt a piacgazdaságra való áttérés időszakában, de kevés ahhoz, hogy az áttérést követően stabil kiszámítható adó- és járulékrendszer működjön. Az általános megfogalmazás lehetőséget adott a legkülönbözőbb tartalmú adótörvények kialakulására, illetve az adótörvényekben az ezret is meghaladó számú kedvezmények, mentességek rendszerének elburjánzására, ezek gyakran csak a társadalom egy szűkebb érdekközösségének érdekeit szolgálták (szolgálják). A stabilizálódó piacgazdaság megköveteli a kiszámítható adórendszert is, ennek biztosítására javasoljuk egy új, a közteherviselés általános szabályairól szóló törvény megalkotását. E törvényt az Országgyűlésnek nagy legitimitással (2/3) kell elfogadni, és módosítására is csak hasonló támogatottság mellett legyen lehetőség. A törvényben rögzíteni kell a közteherviselési rendszer alapvető céljait, valamint tételes felsorolással lehetséges elemeit, amelyek közül egyesek kötelezően alkalmazandók, más elemek viszont opcionálisak lehetnek. Célszerű meghatározni az egyes elemekben alkalmazható adó- és járulékmértékek alsó és felső határait is, valamint a kihirdetésre, hatályba lépésre vonatkozó általános szabályokat. A kedvezmények és mentességek elburjánzásának megakadályozása céljából ugyanebben a törvényben kellene szabályozni az egyes kötelezettségekhez kapcsolódó kedvezményi és mentességi célokat, feltételeket (természetesen a konkrét szabályokat már az egyes adótörvényekben kell megjeleníteni).Életszerű lehet például, hogy a társasági adótörvényben kedvezményezhető a beruházás, a munkahelyteremtés és az innováció, de a törvény céljával nem kifejezetten van összhangban a szociális ellátórendszer támogathatósága. A személyi jövedelemadóban kedvezményezhető lehet a hosszú távú öngondoskodás, a szociálisan rászorultak juttatásai, vagy a lakossági megtakarítások ösztönzése, de kevésbé értelmezhető az innováció támogatása. A járulékok meghatározásánál a mértékeknek összhangban kell lenniük a beszedett összegből megvalósított feladatokkal, mentesség, kedvezmény esetén egyértelművé kell tenni, hogy a be nem szedett járulékot ki fizeti meg (a többi járulékfizető a magasabb mértékkel, esetleg a költségvetés helytáll, vagy a kedvezményezett szolgáltatásokra való jogosultsága szűkebb mértékű, stb.).

– 65 –

2. Új típusú tevékenységi jogviszonyok A szokásosan alkalmazott tevékenységre irányuló jogviszonyok (munkavállalás, megbízási jogviszony, vállalkozás) mellett újabb jogviszonyokra, foglalkoztatási formákra vonatkozó szabályok jelentek és jelennek meg a jogszabályokban, és ezeket a jövőben is bővíteni indokolt. E jogviszonyokra gyakran speciális adó- és járulékszabályokat szükséges kialakítani. A bedolgozói jogviszony régóta elismert foglalkoztatási forma az adózásban, az alkalmi munkavállalói könyvvel való foglalkoztatásra néhány éve léteznek elkülönült szabályok A javaslatok között szerepelt az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (EKHO), mint meghatározott típusú foglalkoztatási módokhoz kapcsolódó kötelezettség. Az informatika fejlődésével egyre életszerűbb a távmunka végzés, szokásos foglalkoztatási forma (még ha sokszor szemérmesen hallgatunk is róla) a háztartási alkalmazott (bejárónő, takarítónő, kertész, stb.) foglalkoztatása. A gazdaság fehéredését is segítheti, ha a speciális foglalkoztatási formákhoz igazodó adó- és járulékszabályok lépnek életbe.

3. Végzettségtől függő minimálbér bevezetése A minimálbér, mint munkaerőpiaci kategória a piacgazdaság bevezetésének időszakában jelent meg, az érdekegyeztetés sajátos fogalmaként. E fogalomra számos szabály „rákapaszkodott” (pl. járulékkötelezettségek, adómentes jövedelem), illetve gyakran rokonítják e fogalmat a létminimummal, hasonlítják össze a minimálnyugdíjjal, miközben alapvetően különböző ezek közgazdasági tartalma és az adórendszerben való „viselkedése”. A megszerzett tudás elismerését segítheti, ha a képzettségtől függő minimálbér kerül bevezetésre. A rendszer átláthatósága, működőképességének megőrzése akkor biztosítható, ha két, legfeljebb három ilyen kategória alakul ki, például egy általános minimálbér, egy a középfokú végzettséghez, szakképzettséghez kapcsolódó, és egy további, amely a felsőszintű végzettséget ismeri el. Ez összhangban lenne a sokat hangoztatott tudásalapú társadalommal kapcsolatos elvárásoknak is. Természetesen a minimálbér alkalmazása csak akkor lehet kötelező, ha a foglalkoztatás a képzettségi szintnek megfelelően történik. Nem tekinthető ma sem reálisnak, hogy például főkönyvelőt, számítógépes rendszergazdát vagy

– 66 –

kommunikációs igazgatót foglalkoztatnak minimálbéren, alkalmazásuknál speciális végzettséget követelnek meg.

miközben

Esetlegesen a minimálbért a munkaerőpiaci helyzet függvényében területileg is differenciálni lehet. (Pl. Budapest; magas munkanélküliségű területek; egyéb)

4. Az adóreform által közvetlenül érintett államigazgatási területek A megfogalmazott javaslatok, különösen az egyszerűsítésről szóló fejezetben megfogalmazottak szükségessé teszik az államigazgatási rendszerek átalakítását, a működtetett informatikai rendszerek racionalizálását, illetve az egyes szervezetek közötti információáramlás, adatátadás szabályozását. Ez első sorban a következő szervezeteket érinti: • Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal • Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium • Országos Egészségbiztosítási Pénztár • Országos Nyugdíjbiztosítási Pénztár • Igazságügyi Minisztérium • Cégbíróság • Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete A feladatok ellátásában bekövetkező változások akkor lesznek zökkenőmentesek, ha a feladatellátáshoz kapcsolódó erőforrások (személyi és dologi) átcsoportosításáról és az egyszerűsítéshez szükséges egyszeri kiadások finanszírozásáról gyors döntés születik. A döntés már önmagában is kikényszerítő erővel bír a változásokra.

5. Az adózás becsülete A közteherviselés elkerülése egyes körökben céllá vált Magyarországon, a közhangulat az adót ténylegesen fizetőt gyakran baleknak tekinti, az adócsalót viszont inkább „ügyesnek”. Ennek a hozzáállásnak kétségtelen tény, hogy történelmi hagyományai is vannak (vitam et sanguinem, de adót azt nem fizetünk), de sem a szocialista időszak állami hozzáállása, sem a piacgazdaságra való áttérés előző két évtizede nem segített ezen a hozzáálláson. Hovatovább – 67 –

már oda jutottunk, hogy e hozzáállásnak létjogosultsága is van, a társadalombiztosításba alig-alig befizetők majdnem annyi juttatásban részesülhetnek, mint azok, akik – lévén magas munkajövedelmük (és így elkerülésre korlátozottabb lehetőségük) – jelentősebb befizetéseket teljesítenek. Ennek a hangulatnak a megváltoztatása az államigazgatástól és a politikusoktól, de a szakmai véleményformálóktól is felelősségteljes, következetes munkát igényel. Kétségtelen, hogy nem könnyű az adózást népszerűsíteni, de megfelelő tájékoztatással (így az államháztartási ismeretek oktatásban való eredményesebb megjelenítésével) lassan eredményt lehet elérni. Meg kell változtatni azt a hangulatot, hogy az a jó könyvelő, aki el tudja tüntetni az adóalapot, erre több javaslat is irányul az egyszerűsítésről szóló fejezetben. Az indokolatlan adókedvezmények és adómentességek (ilyenből több száz van csak a személyi jövedelemadózásban is, de a helyi adózás egyes mentességi szabályai is nehezen magyarázhatóak) nem csak pozitív diszkriminációt jelentenek az érintettek számára, hanem az ezekben nem részesülők „adótudatosságát” a pozitív hatásnál jóval nagyobb mértékben rombolják. A pozitív példák kiemelésével (VIP lista), az ún. megbízható adófizetők eljárásokban való elismerésével, a legjobb adófizetők helyi közéletbe való bekapcsolásával, illetve az adócsalók leleplezésével és büntetésével, az ezekre vonatkozó információk megjelenítésével (természetesen tekintettel az adótitokra vonatkozó szabályokra!) sokat lehet javítani az adózás elfogadtatásában. Az évtizedek óta hiányzó ún. adóstatisztikai rendszer (ez nem csak számszaki információk megjelenítését, hanem elemzések készítését és közzétételét is jelenti, illetve természetesen a leszűrt tapasztalatok jogalkotásban való megjelenítését is) újbóli kialakításával is elfogadhatóbbá tehető a közteherviselés elve.

VI. Az intézkedések középtávú programja és annak pénzügyi hatásai 1. Két alternatív javaslat hatásai A jelenleg prognosztizált szűkös költségvetési mozgástérben a Bizottság két alternatív javaslatot dolgozott ki egy hároméves adóátrendezési és – 68 –

adócsökkentési programra vonatkozóan. Ha a lehetőségek a későbbiekben tágulnak (a gazdaság kedvezőbb teljesítményei, a kiadások ma feltételezettnél lassúbb növekedése, a gazdaság kifehéredése, az adóreform pozitív bevételnövekedést eredményező hatásai miatt) további adócsökkentési lehetőségek nyílhatnak, ezek tartalmára vonatkozóan ugyancsak ajánlások készültek. A számítások a 2005. évi költségvetéshez, illetve a megelőző évek költségvetéséhez képest az intézkedések miatt bekövetkező bevételi elmozdulásokat mutatják a közterhek változásait tekintve, feltüntetve az elvileg jelentkező teljes bevételnövelő vagy bevételcsökkentő következményeknek a nettó államháztartási egyenlegre gyakorolt – a döntés számára alapul szolgáló – hatását. (A mögöttes feltételezés az, hogy az államháztartási körben az adócsökkentések illetve az adóemelések hatása a támogatásokkal kompenzálásra kerül, azaz az adócsökkentés költségvetési foglalkoztatás után megjelenő része nem rontja az egyenleget, hiszen emiatt kisebb támogatás elég; illetve az itteni foglalkoztatást terhelő adónövekedés sem jelent egyenlegjavulást, hiszen ezt többlet támogatás fedezi.) A számítások figyelembe veszik a már eldöntött, de a jövőben életbe lépő és hatást gyakorló adóintézkedések (banki adó megszűnése, tételes eho idén novemberi csökkenése) vizsgált időszakra eső költségvetési következményeit is. a) Az első változat a foglalkoztatás és az igazságosság szempontjait érvényesíti erőteljesebben. Ezért végbemegy a tételes eho teljes megszüntetése és az SZJA 18 %-os kulcsa 2,5 millió forintos jövedelemhatárig érvényesül. Az iparűzési adó kiváltása átmenetileg 16+3 százalékos nyereségadót követel, ami utána 16 %-ra mérséklődik. Ez a versenyképesség specifikumot jelentő alacsony tényleges társasági adóval történő ösztönzését kevéssé tudja érvényesíteni. Az adóreform első változatának középtávú, 2006–2008. évekre vonatkozó pénzügyi hatásai az államháztartásra az alábbiak.

– 69 –

Az adóreform koncepció sarkalatos pontjainak becsült költségvetési hatása 2006-2008 Költségvetési kihatás (Mrd Ft)

Témakör Az SZJA jövedelemhatárának felemelése Az SZJA szűkítése

felső

kedvezmények

A tételes eho eltörlésének a hatása Az egészségügyi járulék emelése évi 0,5 százalékponttal A társasági adó első 5 millió forint után 10 % Iparűzési adó kiváltásának hatása összesen ÖSSZESEN

-222

Magyarázat 2006-ban legalább 1,7 millió forintra, 2007-ben 2,5 millió forintig. 2008-ban az adótábla lényegében csak a valorizáció mértékével változna.

20

Pénzforgalmi hatás csak 2007-ben!

-75

A 2005. évi csökkenés áthúzódó hatásával, valamint 2006-os őszi kivezetéssel számolva.

60

Egyéni járulék emelésének hatása a közszféra nélkül!

-17 -98 -332

Az iparűzési adó megszűnésével párhuzamosan bevezetendő intézkedések becsült költségvetési hatása Témakör

Becsült összeg (Mrd Ft) 2006 2007 2008

Helyi iparűzési adó megszüntetéséből fakadó közvetlen bevételkiesés

-159

Külön nyereségadó (3%) bevezetése az adózás előtti nyereségre vetítve1

134

Munkáltatói egészségbiztosítási járulék 2,5 százalékpontos emelése vállalkozói szféránál A vállalkozói építmény- és telekadó felső határa emelkedik Vállalkozási célú ingatlanok érték alapú adója bevezetésre kerül Társasági adóalap növekmény hatása az iparűzési adó csökkentése miatt, valamint az 50%-os adóalapnál érvényesíthető kedvezmény eltörlése 2006-ban2 Társasági adókiesés a munkáltatói egészségbiztosítási járulék 2,5 százalékpontos emelése miatt 3 Értékalapú ingatlan adó költségének a hatása a társasági adóalapra EGYENLEG

-102 -134 126

10 100 25

7

8 -11

-10 10

– 70 –

-92

5

-113

1. A adózás előtti nyereségre számolva, felszorozva a nominális GDP 2003 és 2006 közötti növekedésével. 2. Az APEH számításai a társasági adóalanyok (az off-shore, az eltérő üzleti évet alkalmazó vállalkozások, az előtársaságok nélkül) által a 2003. évre bevallott adatok alapján, s felszorozva a nominális GDP 2003 és 2006 közötti növekedésével. Kalkulációnk során figyelembe vettük, hogy az iparűzési adó megszüntetéseként keletkező adóalap növekmény, csak a nyereséges (kb. 75%) vállalkozásoknál jelent adóbevételt. 3. A nyereséges társasági adóalanyok (az off-shore, az eltérő üzleti évet alkalmazó vállalkozások, az előtársaságok nélkül) által a 2003. évre bevallott bérköltség alapján, a 16%-os adókulcs figyelembe vételével számolva, s felszorozva a bér- és keresettömeg 2003 és 2006 közötti növekedésével.

További tényező a tőkejövedelmek egységes adóztatása. Ennek költségvetési hatását konzervatív feltételezés mellett elviszi a 2007-ben megszűnő külön banki adó, de a helyzet ennél kedvezőbb is lehet. Amennyiben a lehetőségek meghaladják a fentiekben számításba vett mozgásteret úgy az alábbi lépések ajánlhatók (sorrendben): • Az iparűzési adó kivezetéséhez szükséges bérteher változtatás elhagyása. • Az SZJA felső kulcsához tartozó jövedelemhatár 3 millió forintra emelése • Szükség esetén az inflációs kritérium teljesítésének előmozdítására az ÁFA kulcsának minimális csökkentése b) A második változat erőteljesebb prioritást ad a versenyképesség alacsony nyereségadóval, mint hungarikummal való ösztönzésének. Ezért a nyereségadó terhet legkésőbb az iparűzési adó kivezetésekor 14 %-os szintre állítja be. A foglalkoztatás bővítésére végrehajtja a tételes eho megszüntetését, és az SZJA 38 %-os kulcsát 2,5 millió forintos jövedelemhatártól alkalmazza, de 1,5 és 2,5 millió forint között egy harmadik 25 %-os adókulcsot vezet be. Ily módon az igazságosság és az átlagkereset körüli foglalkoztatás bővítés szempontja kevésbe érvényesül.

– 71 –

Az adóreform második változatának középtávú, 2006-2008. évekre vonatkozó pénzügyi hatásai az államháztartásra a következők: Az adóreform koncepció sarkalatos pontjainak becsült költségvetési hatása 2006-2008 Költségvetési kihatás Magyarázat (Mrd Ft) Két lépcsőben: 2006-ban 1,5 és 2 Az adótábla 3 kulcsossá alakul millió forint között belép egy 25 -150 %-os adókulcs, 2007-ben a felső sáv 2,5 millió forintnál kezdődik Az SZJA kedvezmények szűkítése 20 Pénzforgalmi hatás csak 2007-ben! A 2005. évi csökkenés áthúzódó A tételes eho eltörlésének a hatása -75 hatásával, valamint 2006-os őszi kivezetéssel számolva. Az egészségügyi járulék emelése évi 0,5 Egyéni járulék emelésének hatása 60 százalékponttal a közszféra nélkül! A társasági adó első 5 millió forint után -17 10 % A társasági adó 16%-ról 14%-ra csökken -80 Iparűzési adó kiváltásának hatása -98 összesen ÖSSZESEN -340 Témakör

– 72 –

Az iparűzési adó megszűnésével párhuzamosan bevezetendő intézkedések becsült költségvetési hatása Témakör

Becsült összeg (Mrd Ft) 2006 2007 2008

Helyi iparűzési adó megszüntetéséből fakadó közvetlen bevételkiesés

-159

Külön nyereségadó (3%) bevezetése az adózás előtti nyereségre vetítve1

134

Munkáltatói egészségbiztosítási járulék 2,5 százalékpontos emelése vállalkozói szféránál A vállalkozói építmény- és telekadó felső határa emelkedik Vállalkozási célú ingatlanok érték alapú adója bevezetésre kerül Társasági adóalap növekmény hatása az iparűzési adó csökkentése miatt, valamint az 50%-os adóalapnál érvényesíthető kedvezmény eltörlése 2006-ban2 Társasági adókiesés a munkáltatói egészségbiztosítási járulék 2,5 százalékpontos emelése miatt 3 Értékalapú ingatlan adó költségének a hatása a társasági adóalapra EGYENLEG

-92

-102 -134 126

10 100 25

7

8 -11

-10 10

5

-113

1. A adózás előtti nyereségre számolva, felszorozva a nominális GDP 2003 és 2006 közötti növekedésével. 2. Az APEH számításai a társasági adóalanyok (az off-shore, az eltérő üzleti évet alkalmazó vállalkozások, az előtársaságok nélkül) által a 2003. évre bevallott adatok alapján, s felszorozva a nominális GDP 2003 és 2006 közötti növekedésével. Kalkulációnk során figyelembe vettük, hogy az iparűzési adó megszüntetéseként keletkező adóalap növekmény, csak a nyereséges (kb. 75%) vállalkozásoknál jelent adóbevételt. 3. A nyereséges társasági adóalanyok (az off-shore, az eltérő üzleti évet alkalmazó vállalkozások, az előtársaságok nélkül) által a 2003. évre bevallott bérköltség alapján, a 16%-os adókulcs figyelembe vételével számolva, s felszorozva a bér- és keresettömeg 2003 és 2006 közötti növekedésével.

Ennek a kiváltásnak a többlet nyereségadóban megjelenő átmeneti terheit a későbbi intézkedések ellentételezik (sőt az eredetinél alacsonyabb nyereségadóhoz vezetnek.) További tényező ebben az esetben is a tőkejövedelmek egységes adóztatása. Ennek költségvetési hatását konzervatív feltételezés mellett elviszi a 2007-ben megszűnő külön banki adó, de a helyzet ennél kedvezőbb is lehet. Amennyiben a lehetőségek meghaladják a fentiekben számításba vett mozgásteret úgy az alábbi lépések ajánlhatók (sorrendben): • Az iparűzési adó kivezetéséhez szükséges bérteher változtatás elhagyása.

– 73 –

• Az SZJA középső kulcsának csökkentése, távlatilag kétkulcsos rendszer kialakítása • Szükség esetén az inflációs kritérium teljesítésének előmozdítására az ÁFA kulcsának minimális csökkentése

2. Alternativ megoldás az iparűzési adó csökkentésére Mindkét változathoz hozzáilleszthető az iparűzési adó megszüntetésére egy olyan c) változat, amelyben időben más lenne az ütemezés, a 2006-2007. években minimális lenne az adókulcs csökkentése (0,3–0,3 százalékpont) és annak megszüntetése 2008-ban következne be (-1,4 százalékpont). Így nem lenne szükség a 3 %-os kiegészítő nyereségadó bevezetésére. Az összesített költségvetési hatás emiatt nem változna. Az iparűzési adó megszűnésével párhuzamosan bevezetendő intézkedések becsült költségvetési hatása Témakör

Becsült összeg (Mrd Ft) 2006 2007 2008

Helyi iparűzési adó megszüntetéséből fakadó közvetlen bevételkiesés(Kulcscsökkentés: 2006: 0,3; 2007:0,3; 2008: 1,4 százalékpont) Munkáltatói egészségbiztosítási járulék 2,5 százalékpontos emelése vállalkozói szféránál A vállalkozói építmény- és telekadó felső határa emelkedik Vállalkozási célú ingatlanok érték alapú adója bevezetésre kerül Társasági adóalap növekmény hatása az iparűzési adó csökkentése miatt, valamint az 50%-os adóalapnál érvényesíthető kedvezmény eltörlése 2006-ban1 Társasági adókiesés a munkáltatói egészségbiztosítási járulék 2,5 százalékpontos emelése miatt 2 Értékalapú ingatlan adó költségének a hatása a társasági adóalapra EGYENLEG

-48

-48

-257 126

10 100 17

4

19 -11

-10 -21

46

-123

1. Az APEH számításai a társasági adóalanyok (az off-shore, az eltérő üzleti évet alkalmazó vállalkozások, az előtársaságok nélkül) által a 2003. évre bevallott adatok alapján, s felszorozva a nominális GDP 2003 és 2006 közötti növekedésével. Kalkulációnk során figyelembe vettük, hogy az iparűzési adó megszüntetéseként keletkező adóalap növekmény, csak a nyereséges (kb. 75%) vállalkozásoknál jelent adóbevételt. 2. 2006-ban a fennmaradó iparűzési adó (1 %) esetében sem lenne érvényesíthető az 50 %-os kedvezmény. A nyereséges társasági adóalanyok (az off-shore, az eltérő üzleti évet alkalmazó vállalkozások, az előtársaságok nélkül) által a 2003. évre bevallott bérköltség alapján, a 16 %-os adókulcs figyelembe vételével számolva, s felszorozva a bér- és keresettömeg 2003 és 2006 közötti növekedésével.

– 74 –

3. A hatások önkormányzatok szempontjából való áttekintése Az iparűzési adó megszűnése 350 milliárd forint kiesést jelent a saját adóbevételekben. A számítások szerint 100 milliárd forint körüli többlet helyi adó keletkezik főleg a vállalkozói építmény és telekadóból és megjelenik 18 %os kulcs mellett mintegy 950 milliárd forint önkormányzati SZJA bevétel. Ez együttesen 700 milliárd forint adóbevételi többletet jelent. Ugyanakkor nyilván megszűnik az önkormányzati 40 %-os részesedés az adóbevételekből, ami 2006ban 483 milliárd forint lenne. Mindez a korábbiaknál kisebb (és más szerkezetű) közvetlen költségvetési támogatást indokol (a 2005-re tervezett összes önkormányzati költségvetési támogatás 884 milliárd forint).

– 75 –

4. Az ÁFA kulcsegységesítés költségvetési hatásai Az ÁFA egységesítés versenyképességi és foglalkoztatási szempontból a Bizottság megítélése szerint nem tartozik a legsürgetőbb ügyek közé. A kialakult javaslat 20 %-os kulcs mellett 20-25 milliárd forintos adóbevételi kieséssel számol, igaz ennek jelentős része nem magából az alapjavaslatból, hanem az ennek kapcsán megtenni gondolt (átsorolási, jövedéki adó csökkentési) intézkedésekből fakad. Ugyanakkor a bevezetés esetén indokolt ezen felüli jövedelemkompenzálási még nem került pontosan számszerűsítésre. Ha a pénzügyi korlátok miatt szelektálni kell, úgy más javasolt lépések valószínűleg jobban szolgálhatnák a versenyképesség javításának szempontjait. Az áfa rendszer változtatásának (20 %-os egységkulcs bevezetése, átsorolások) a költségvetés bevételi oldalán jelentkező kihatásai az alábbiakban foglalhatók össze: 25 %-os áfa kulcs 20 %-ra történő csökkenésnek kihatása:

-225 Md Ft

15 %-os kulcs 20 %-ra történő emelésének kihatása:

150 Md Ft

jövedéki és regisztrációs adó „ellentételezésének” kihatása1:

66 Md Ft

napilapok és kulturális termékek sajtótermékek átsorolása2:

-5 Md Ft

szállodai szolgáltatások 15 %-os kulcsból 5 %-os kulcsba történő átsorolása3:

-8,5 Md Ft

levonási jog tilalma alá tartozó termékek 25 %-os áfa kulcs 20 %-ra történő csökkenésnek kihatása:

-(5-10) Md Ft

dinamikus modellben a jelenlegi normál kulcsos termékkör forgalmának emelkedéséből adódó bevételi növekmény:

5-10 Md Ft

A költségvetés bevételi oldalán az áfa rendszer változtatásából adódóan összességében éves szinten 20-25 Md Ft adóbevétel-csökkenés adódik. 1

A jövedéki adó „ellentételezés” csak a gázolaj esetében nincs. A költségvetési kihatás jogszabályi elhatárolás és a statisztikai adatok hiányában nehezen becsülhető. 3 A költségvetési kihatás jogszabályi elhatárolás és a statisztikai adatok hiányában nehezen becsülhető. 2

– 76 –

VII. A 2005-ben elfogadásra javasolt lépések

1. A javasolt intézkedések közül számos olyan van, amely már 2005-ben bevezethető, illetve egyes esetekben 2005-ben el kell fogadni a törvényi változásokat ahhoz, hogy azok 2007-2008-ban alkalmazhatóak legyenek. A középtávú programra nézve kialakított két alternatíva első lépései is az SZJA tekintetében némileg eltérőek. Javasoljuk a következő intézkedések 2005-ben való elfogadását: a) Az első változat szerint az SZJA felső kulcsához tartozó jövedelemhatár néhány százezer forintos emelése, vagy a második változatnak megfelelően 2 millió forintig 25 %-os adókulcs bevezetése. b) Az SZJA gyermekkedvezmények családi támogatási rendszerrel együttes változtatása. c) A fix összegű egészségügyi hozzájárulás megszüntetése 2006. év negyedik negyedévétől. d) Az iparűzési adó 1 százalékpontos csökkentése az önkormányzati finanszírozást szolgáló külön 3 %-os, az adózás előtti nyereségre vetített nyereségadó bevezetésével, az iparűzési adó társasági adó kedvezményének megszüntetésével, továbbá a vállalkozói építmény és telekadó esetében a 900 forintos felső határ emelésével. Ez az államháztartásra nézve semleges módon menne végbe, és az emiatt kieső forrásokat az önkormányzatok (átmenetileg döntő részben az iparűzési adó bevételeik százalékos kiegészítésével) visszakapnák. e) Az első 5 millió forint nyereség kedvezőbb társasági adójának bevezetése. f) Az EVA kibővítése, annak érdekében, hogy azt a magasabb költséghányadú vállalkozások is választani tudják. g) Az ún. közteherviselési átalány bevezetése. h) A differenciált minimálbér bevezetésének kezdeményezése. i) Az egyszerűsítési javaslatcsomag döntő részének megvalósítása, illetve egyes esetekben legalább az ehhez vezető törvényi szabályozás elfogadása. j) A közteherviselésről szóló törvény megalkotása.

– 77 –

Ezeken túl a 2007-es változások előkészítésére indokolt: k) A helyi adózásról szóló törvény átfogó módosítása, a maximum az alsó SZJA kulcsnak megfelelő százalékpontú SZJA helyi adóvá tétele, a vállalkozói és lakossági építmény és telekadó szétválasztása, az előbbi értékalapra helyezéséhez szükséges értékelési módszertan törvényi elfogadása. l) A központi SZJA módosításainak elfogadása, főleg a kedvezményrendszer megújítása, a tőkejövedelmek egységes kezelése.

Az adóreform 2006-os államháztartási hatásai Témakör Az SZJA felső jövedelemhatárának felemelése 1,7 millióra/ középső sáv bevezetése 1,5 és 2 millió forint között A tételes eho eltörlésének hatása az áthúzódással együtt Az egészségügyi járulék emelése évi 0,5 százalékponttal A társasági adó első 5 millió forint után 10 % ÖSSZESEN

„I” változat -60

„II” változat -75

-75

-75

20

20

-17

-17

-132

-147

Az iparűzési adó kiváltásának első lépésének hatásai 2006-ban Becsült összeg (Mrd Ft) „a”–„b” változat

Témakör

Helyi iparűzési adó megszüntetéséből fakadó közvetlen bevételkiesés

-159

Becsült összeg (Mrd Ft) „c” változat -48

Külön nyereségadó (3%) bevezetése az adózás előtti nyereségre vetítve1

134

A vállalkozói építmény- és telekadó felső határa emelkedik Társasági adó növekmény hatása az iparűzési adó csökkentése, valamint az 50 %-os kedvezmény megszűnése miatt

10

10

25

17

EGYENLEG

10

-21

– 78 –

Ha a mozgástér ennél nagyobb: • az SZJA kisebb középső kulcsának alkalmazása, vagy a felső jövedelemhatár nagyobb emelése, • viszonylag kisebb központi átmeneti nyereségadó ajánlható.

VIII. Az adóreform hatásai 1. Általános hatások A javasolt intézkedések sokoldalú hatásvizsgálatot, indokolást igényelnek, és ezt a követelményt a rendelkezésre álló idő, továbbá a magyar adóstatisztika hiánya és az elemzések elhanyagoltsága miatt csak részben lehetett teljesíteni. Igyekeztünk szem előtt tartani egyfelől az intézkedéseknek a költségvetésre gyakorolt hatását (bevétel, kiadás), motivációs, azaz úgynevezett eltérítési hatásait (teljesítmény, jövedelem-felhasználás) és végül az esetleges hatásukat az adómorálra. Ezen felül fontos szempontnak tekintettük az eljárási feltételeket (egyszerűség, azonosulás) és ehhez kapcsolódóan az adóigazgatás, de még inkább az adózók ún. teljesítési költségeit. A javasolt változások a reformlépésekben megcélzott közvetlen hatásokon túl tisztábbá, átláthatóbbá teszik a rendszert. A zavaró adókedvezmények és adómentességek megszüntetése, a tényleges bruttó és nettó jövedelem kimutatása az adóterhelés valós szintjének megjelenítéséhez vezet. Az átláthatóság mellett legalább ennyire fontos a javasolt adóreform közvetett hatásmechanizmusa is. Olyan változásokat kényszeríthet ki más rendszerekben, amelyekre egyébként is szükség van. A javasolt változásokkal az önkormányzati autonómia anyagi alapjai megerősödnek, ami magával hozza az önkormányzati finanszírozási rendszer átalakítását, és lehetővé teszi a reformok későbbi kibontakoztatását. Természetesen az önkormányzati finanszírozási reform koncepciójának kidolgozása nem az adóreform munkák keretében végezhető el, ennek előkészítésére külön munkaszervezés indokolt.

– 79 –

A szociális ellátórendszer jelenlegi diszfunkcionális juttatási rendszere csakis a ténylegesen működő rendszer tisztázásával, a jövedelmek és juttatások széles körének megjelenítésével mutatható be, a jelenlegi rendszer rosszul működő, diszfunkcionális elemei ezt követően korrigálhatóak. A társadalombiztosítási járulékrendszerben bekövetkező változások az egyéni hozzájárulás erősödéséhez vezetnek, ami hosszabb távon mindenképpen kedvező.

2. Infláció Az általános forgalmi adózás javasolt változásai – a kulcsegységesítés – némi inflációs többletet jelentenek főleg az alacsonyabb jövedelmű, a nyugdíjas és a többgyermekes háztartásokban, ez azonban a jövedelempolitikai eszközökkel kompenzálható. Az inflációs kritériumra való felkészülés miatt az egységesítést 2005 októbere és 2007 októbere között lehetne végrehajtani egy vagy két lépésben. Az inflációs hatások egy része megfelelő kommunikációval csökkenthető: tudniillik nem feltétlenül kell árszínvonal növekedéssel járnia az alacsonyabb kulcs emelésének, illetve a piaci verseny kikényszerítheti a magasabb kulcs csökkenésének fogyasztói árakban való megjelenését is.

3. Versenyképességi hatások, az adózás jövedelemdifferenciáló szerepe A javasolt reformintézkedések hatásai révén: • A vállalkozások megszabadulnak az iparűzési adótól, a helyükbe lépő adóterhek számukra kezelhetőbbek. Mindenkinek csökken a terhelése a megszűnő egészségügyi hozzájárulás miatt. Különösen jól járnak a kisebb vállalkozások a nyereségadó kétsávossá tételével, ill. az EVA kiterjedésével. Az átlag körüli és ennél magasabb keresetűeket foglalkoztató vállalkozások számára előnyösek az SZJA változások. A vállalkozások versenyképességét erősíti a most említett közteher változások mellett az egyszerűsítések révén csökkenő adóadminisztrációs költség, illetve az általános ÁFA kulcs mérséklődése is. • A lakosságot érintő személyi jövedelemadó-változások 2002-ben az alacsonyabb keresetűeknek segítettek, 2005-ben a középig tartó réteg járt jól, az újabb változások pedig különösen az átlagos és részben az a feletti

– 80 –

jövedelmi réteget érintik kedvezően. Ugyanakkor a családtámogatási rendszer változása az alacsonyabb keresetű gyermekes családok helyzetén is javíthat. 2007-től a lineáris személyi jövedelemadót fizetné az adózók több, mint 80 %-a, miközben fennmarad a szolidaritást tükröző magasabb adókulcs. Az évenkénti béremelések során kezelhető az egyéni egészségügyi járulék minimális emelése, ill. az adójóváírás mai mértékének megőrzése. • Az államháztartás számára a javasolt reformlépések költségvetési hatásai még kezelhetőnek látszanak

– 81 –