AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE. A munkát keresők, a munkanélküliek demográfiai jellemzői. Munkanélküliség a évi népszámlálást megelőző időszakban

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE A munkát keresők, a munkanélküliek demográfiai jellemzői Munkanélküliség a 2001. évi népszámlálást megelőző időszakban A munkanélküliség alakulásának hosszabb távú értékelését korlátozza az a körülmény, hogy a rendszerváltozás előtt évtizedeken keresztül a munkanélküliekre vonatkozóan nem lehetett információkat gyűjteni; e kérdéskört a népszámlálások összeírási programjában sem lehetett szerepeltetni. A „közveszélyes munkakerülés” büntetőjogi kategóriának minősült, ugyanakkor létezett az ún. „kapun belüli” munkanélküliség. Az 1949. évi népszámlálás óta 1990-ben nyílt mód arra, hogy a munkanélküliek számáról a népszámlálási összeírás alapján tájékozódjunk. Az 1990. évi népszámlálás – részben igazodva a Nemzetközi Munkaügyi Központ (ILO) fogalmi rendszeréhez – a munkanélküliséget a munkakeresés tényével határozta meg, minthogy a kérés az „első ízben állást kereső”, illetve „állást kereső munkanélküli” személyekre irányult. Az ILO kritériumrendszeréből nem tartalmazta tehát a „rendelkezésre állás” fogalmát, amelynek értelmében csak az minősülhet munkanélkülinek, aki az esetleg felajánlott állást (munkalehetőséget) legfeljebb két héten belül el tudja foglalni. A 2001. évi népszámlálás kérdőíve már ezt a kitételt is tartalmazza. Tekintve, hogy a munkanélküliség tömegesen csak az 1990-es években jelentkezett, az 1990. évi tágabb meghatározás a két népszámlálás munkanélküliségi adatainak összehasonlításánál nem jelenthet érdemi hibaforrást. A 2001. évi népszámlálás – az 1996. évi mikrocenzust is ideértve – a rendszerváltozás óta harmadik cenzus jellegű adatfelvétel, amikor sor kerülhetett a foglalkoztatottság mellett a munkát keresők, munkanélküliek összeírására. Az 1990. évi népszámlálás adatai szerint a munkanélkülieknek minősülő személyek száma még csak 126 ezer fő volt, ez 2,7 százalékos, vagyis viszonylag alacsony munkanélküliségi rátát jelentett. Az akkori adatok is mutattak azonban olyan sajátosságokat, amelyek a későbbiek során tartós tendenciának bizonyultak. Ennek okai között említhető, hogy a dolgozók nagy hányada nem rendelkezett szakképzettséggel, a munkásszállások megszűntek, a „szociális foglalkoztatókat” felszámolták, az állam gyakorlatilag kivonult az anyagi termelésből, továbbá az 1990-es években még nagy létszámú korcsoportokat érintett a munkanélküliség. A bevallás alkalmával magukat munkanélküliként meghatározó személyek többsége, kétharmada 1990-ben a férfiak közül került ki, és csak egyharmad volt a nők hányada. A munkanélkülieknek csupán egytizede tartozott az akkori meghatározás szerint „első ízben elhelyezkedni kívánók”, vagyis lényegében a pályakezdők kategóriájába. Amennyiben a munkanélküliek 1990. évi teljes állományát – ide értve mind az első ízben elhelyezkedni kívánókat, mind az állást kereső munkanélkülieket is – korcsoportok szerint vizsgáljuk, lényeges aránybeli eltérések állapíthatók meg. Figyelmeztető jelként lehetett tekinteni például a legfiatalabb korcsoportba tartozók (14–19 évesek) akkor is kiemelkedően magas munkanélküliségi rátáját (11 százalék). A 20–24 évesek munkanélkülisége az előbbiekénél lényegesen alacsonyabb volt, de még mindig meghaladta a 4 százalékot, vagyis az átlag másfélszeresét érte el. Az országon belüli területi eltérések lényegében szintén tükrözték azokat a sajátosságokat, amelyek a későbbiekben meghatározóvá váltak. A keleti és északkeleti térség egyes megyéiben a munkanélküliségi ráta az országos átlagot lényegesen meghaladta, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében például az arány (5 százalék) megközelítette az országos szint kétszeresét. Viszonylag jelentős munkanélküliséget mutattak ki Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (3,5 százalék), valamint Hajdú-Bihar megyében (3,3 százalék). A nyugati térség megyéiben a jelenlegi NyugatDunántúl régióban (Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala megye) a relatív értelemben kedvező gazdasági feltételek az alacsony (2 százalék alatti) munkanélküliségben is kifejezésre jutottak. Az 1990. évi népszámlálás munkanélküliséggel kapcsolatos információnak helyes értelmezése céljából rá kell mutatni arra, hogy az összeírt munkanélküliek száma a munkaközvetítő szervek által 1990 januárjában regisztráltakét lényegesen meghaladta. Ebben az időszakban ugyanis jelentős, a munkaközvetítő szervek szempontjából „rejtett” munkanélküliség létezett, amely a későbbiekben meg is mutatkozott. A népszámlálás tehát bizonyos mértékben „előre vetítette” a regisztrált munkanélküliség későbbi alakulását. A regisztrált munkanélküliek állománya a következő egyéves periódusban megnégyszereződött, 1991 januárjában meghaladta a 100 ezer főt. A növekedés a

1

következő két évben folytatódott. A regisztrált munkanélküliek körének bővüléséhez 1991-ben a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló (azóta többször módosított) 1991. évi IV. törvény is hozzájárult, amely a segélyezés kiterjesztésével a munkát keresők szélesebb rétegét tette érdekeltté abban, hogy a segély, illetve későbbiekben a munkanélküli-járadék folyósításának előfeltételeként is jelentkezzenek a munkaközvetítő irodákban. A regisztrált munkanélküliek állománya az eddigi maximumot 1993 februárjában érte el, amikor átmenetileg a 700 ezres határt is túllépte. Ezt követően a tendencia megfordult: kisebb, részben szezonális jellegű ingadozásokkal alapvetően csökkenő trend mutatkozott a regisztrált munkanélküliek létszámában. Az évtized közepén kereken félmillió munkanélküli személyt regisztráltak, ez a maximumhoz képest 200 ezres csökkenést jelentett. Az 1996. évi mikrocenzus – amely 2 százalékos mintán alapult – összességében a munkanélküliség hasonló nagyságrendjét jelezte mint a regisztráltak állománya. A mikrocenzus alapján 484 ezer fő volt a munkanélküliek száma, ez az 1990. évi népszámlálás alkalmával mért létszám négyszerese. Az 1996. évi összeírás már teljes egészében az ILO kritériumrendszerén alapult, de az adatokban nem szerepeltek a munkát kereső nyugdíjasok és gyermekgondozási ellátásban részesülők. A magas, 12 százalékos munkanélküliségi ráta jelezte, hogy a munkanélküliség az elmúlt évtized közepén már lényeges társadalmi probléma volt. A mikrocenzus e kérdést több oldalról is vizsgálta, a vizsgálat eredményeiből csak a főbb következtetésekre utalunk. A munkanélküliek többségét, 64 százalékát továbbra is a férfiak alkották. A munkavállalási korú fiatalokat – különösen az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezőket – a munkanélküliség jobban érintette, mint a középkorúakat vagy az idősebb korcsoportokba tartozókat. A munkanélküliség a nem, az életkor és az iskolázottság mellett lényeges mértékben függött a lakóhelytől is. A fővárosban és a megyeszékhelyeken, illetve a nagyobb városokban az elhelyezkedés esélyei kedvezőbbeknek bizonyultak, mint a kisebb városokban, és főleg a községekben. A munkaerő-piaci helyzet az ország egyes részei között is erősen különbözött. A munkanélküliségi ráta értéke a kedvezőtlen adottságú régiókban (Észak-Magyarország, Észak-Alföld) 18 százalék körül volt, míg a gazdaságilag fejlettebb térségekben (Nyugat-Dunántúl, Közép-Magyarország) ennek kevesebb, mint felét (8–9 százalékot) érte csak el. A mikrocenzust követő években a munkanélküliség mértéke fokozatosan tovább csökkent: a 2001. évi népszámláláskor kimutatott 416 ezer munkanélküli ebben a periódusban évente átlagosan közel 14 ezer fős csökkenést jelentett. A munkanélküliségi ráta értéke 12 százalékról 10 százalékra módosult. A regisztrált munkanélküliek állományának alakulása ezt az alaptendenciát visszaigazolta: az évtized közepéhez képest mintegy 100 ezer fővel, 400 ezerre esett vissza a munkaközvetítő szervek által regisztrált munkanélküli személyek létszáma. A KSH folyamatos reprezentatív munkaerő-felmérése szintén hasonló alaptendenciát jelez. Meg kell azonban jegyezni, hogy a 2001. évi népszámlálás munkanélküliséggel kapcsolatos adata magasabb értéket mutat, mint a KSH folyamatos munkaerő-felmérésének vonatkozó információja. Ennek egyik oka, hogy a népszámlálás – az ILO fogalmi rendszerén belül maradva ugyan – a kérdőív terjedelmi és kérdezésének időkorlátai miatt nem vizsgálhatja olyan részletesen a munkanélküliség problémáját, mint a munkaerő-felmérés, abban a vizsgálatban ugyanis mód van ún. kontrollkérdések segítségével a munkanélküliek számát pontosabban megállapítani. A munkaerőfelmérésben pl. azt a személyt, aki a munkáltatójánál felmondási idejét tölti és munkanélkülinek mondja magát, a foglalkoztatottak közé számítják. A népszámlálásnál viszont a téves megjelölés korrigálására nincs lehetőség, mivel nincs a felmondásra vonatkozó kiegészítő kérdés. E két adatfelvétel eredményeinek eltérése más országok statisztikai adatszolgáltatásában is jelentkezik. A népszámlálás munkanélküliségi adatai azonban a számszerű eltérés ellenére strukturális szempontból hasonló tendenciákat mutatnak a munkaerő-felmérésből származó információkkal. Így az adatok egyfelől a munkanélküliség területi különbségeit, a munkanélküliek demográfiai, háztartási, családi és lakásjellemzőit is bemutatják, másfelől biztosítják a más országok népszámlálási adataival történő összehasonlítást. A munkaerő-felmérés újabb adatai arra vallanak, hogy a 2001. évi népszámlálás időpontját követő mintegy másfél éves időszakban folytatódott a munkanélküliek lassú lemorzsolódása. A későbbiekben azonban e folyamat megállt,

2

sőt némi növekedés következett be. Jelenleg még nem lehet megítélni, hogy ez az újabb növekedés tartós tendencia kezdetét jelenti-e, vagy csupán átmenetileg ható tényezők következménye. Összességében megállapítható, hogy a munkanélküliség mértéke, struktúrája a 2001. évi népszámlálás óta csak kevéssé módosult, az akkori információk most is hasznosítható tájékoztatást nyújtanak. A 2001. évi népszámlálás munkanélküliséggel kapcsolatos információinak néhány főbb jellemzője A 2001. évi népszámlálás – az 1996. évi mikrocenzust is ideértve – a rendszerváltozás óta a harmadik cenzus jellegű adatfelvétel, amikor sor kerülhetett a nem dolgozó, munkát kereső személyek összeírására. A „munkát kereső” kritériumát úgy határoztuk meg, hogy egyrészt kitűnjön a munka keresésének időtartama, másrészt ide tartozzanak a nyugdíjasok, valamint gyermekgondozási ellátásban részesülők is, amennyiben nem dolgoznak, de el kívánnak helyezkedni. A munkát keresők körén belül munkanélkülinek csak az minősülhetett, aki – összhangban a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) kritériumrendszerével – a „rendelkezésre állás” feltételének is eleget tett, vagyis jelezte, hogy két héten belül munkába tud állni. A munkanélküliek köre tehát eleve szűkebb volt, mint a munkát keresőké. A 2001. évi népszámlálás kérdőíve ezenkívül arra is módot adott, hogy információt kapjunk a „reményt vesztettek” vagy „passzív munkanélküliek” csoportjáról, amelybe azok a személyek sorolhatók, akik azért nem keresnek munkát, illetve azért hagyták abba az álláskeresést, mert az elhelyezkedést reménytelennek ítélték. A kérdőívben ezért külön kérdés szerepel, amely a munkát nem keresőktől tudakolja passzivitásuk fő indokát: azért nem keres munkát „mert úgy gondolja, hogy úgysem talál megfelelő munkát”, vagy „nem keres egyéb okból”. Az előbbi választ adók képezik a passzív munkanélküliek csoportját, az utóbbiaknál a munkakereséstől való távolmaradást tovább nem részletezett, de a munkaerő-piaci helyzettel összefüggésbe nem hozható okok (például egészségi állapot, családi körülmények) indokolhatják. Munkanélküliség és gazdasági aktivitás Ismeretes, hogy a népesség gazdasági aktivitás szerinti összetétele a rendszerváltozás időszakában gyökeresen átalakult. A foglalkoztatottak számának visszaesése már korábban az 1980-as években megkezdődött, az 1990-es évek első felében pedig létszámuk igen nagy mértékben, egymillió fővel csökkent. Ez egyértelmű következménye volt a gyors ütemű privatizációnak, a létszámleépítéseknek, a gazdaságtalan vállalkozások megszűnésének. Az évtized közepétől a visszaesést stagnálás, majd a foglalkoztatottak számának lassú növekedése váltotta fel. A 2001. évi népszámlálás időpontjában ennek ellenére a tizenegy évvel korábbi helyzethez képest még mindig közel egyötöddel kevesebb volt a foglalkoztatott. A foglalkoztatottság csökkenésének természetesen szükségszerű következménye volt a munkanélküliségnek az 1990-es évtized első éveire jellemző rohamos növekedése. E növekedés – mint jeleztük – a későbbiekben megállt, sőt némi csökkenés következett be. A 2001. évi népszámlálás az 1990. évi munkanélküli-állománynak több mint háromszorosát rögzítette. A foglalkoztatottak száma 1990–2001 között több mint 700 ezer fővel esett vissza, a munkanélkülieké közel 300 ezerrel emelkedett. A foglalkoztatottság csökkenése tehát nem csupán a munkanélküliség növekedésével járt, hanem egyúttal azt is jelentette, hogy a foglalkoztatottak nem elhanyagolható hányada elhagyta a munkaerőpiacot, gazdaságilag inaktívvá vált. Az inaktívvá válás legáltalánosabb formája a nyugdíjba vonulás volt. Az 1990-es évek első felében jelentősen megnövekedett a korhatár elérése előtt nyugdíjazott személyek száma. A korhatár előtti nyugdíjazás történhetett korengedményes nyugdíj vagy rokkantsági nyugdíj megállapítása útján. Az 1996. évi mikrocenzus alkalmával készült először részletes felmérés arról, hogy a nem foglalkoztatott 15 éves és idősebb népesség miként oszlik meg gazdasági aktivitás, a munkakeresés ténye, valamint demográfiai és iskolázottsági ismérvek szerint. A felmérés tájékoztat arról, hogy a foglalkoztatottakon kívül még a lakosság jelentős csoportjával kell számolni, amelyek gazdaságilag nem aktívak, de ténylegesen munkát keresnek, illetve megfelelő feltételek fennállása esetén hajlandók munkát vállalni. A 2001. évi népszámlálás – mint a kérdőívvel kapcsolatban erre utaltunk – e témát még bővebben vizsgálta.

3

Az 1996. évi mikrocenzus adatai 4,8 milliós 15 éven felüli nem foglalkoztatott személyt mutattak ki. E körön belül közel 4,2 millió fő nem keresett munkát, míg a munkát keresők száma 622 ezret tett ki, ez a nem foglalkoztatott népesség 13 százalékát jelentette. A munkát keresők közül 484 ezer fő, a nem foglalkoztatott népesség 10,1 százaléka ténylegesen munkanélkülinek minősült, további 137 ezer fő (2,9 százalék) pedig munkát keresett, de nem felelt meg a „rendelkezésre állás” kritériumának. A 2001. évi népszámlálás több mint 4,8 millió 15 éven felüli nem foglalkoztatott személyt talált, ebből: munkanélküli volt 416 ezer fő (8,6 százalék), munkanélkülinek nem minősülő munkát kereső 208 ezer fő, (4,3 százalék), passzív munkanélküli 39 ezer fő (0,8 százalék). A nem foglalkoztatott 15 éven felüli lakosság fennmaradó nagy többsége (több mint 87 százaléka) nem tudott elhelyezkedni, illetve nem érdeklődött munkalehetőség iránt. A munkát keresők, valamint a passzív munkanélküliek hányada a nem foglalkoztatott férfiak körében viszonylag magas volt, egyötödöt résznyi, a nőknek csak egytizede kívánt elhelyezkedni. Az álláskeresés, illetve elhelyezkedés igénye jelentős mértékben függött az életkortól is, a nem foglalkoztatott 30– 39 éves népességnek például mintegy kétötöde kívánt helyzetén változtatni. A 25–29 évesek, valamint a 40–49 évesek körében ezt megközelítő arányokat lehetett kimutatni. Nyilvánvaló, hogy az elhelyezkedés problémája döntően a nappali tagozatos tanulmányaikat befejező fiatalokat, vagyis a pályakezdőket, az életpályájuk korai szakaszában lévőket, továbbá a valamilyen okból munkanélkülivé vált középkorú személyeket érintheti. A munkát keresők nemzetiségi összetételével kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a „nemzetiség” ún. „érzékeny adatnak” minősült, a nemzetiségi hovatartozást tudakoló kérdésre ezért a válaszadás nem volt kötelező, e témát vizsgálni tehát csak az önkéntes válaszok alapján lehetett. Tekintettel azonban arra, hogy az összeírtak nagy többsége az önkéntesség mellett is vállalkozott nemzetisége meghatározására, lényeges torzításra ebből az okból kifolyólag nem kell számítanunk. A munkát keresők hányada az egyes nemzetiségi csoportok közül kizárólag a cigány (roma) népességnél volt kiemelkedően magasnak tekinthető: a nem foglalkoztatott cigányok (romák) 29,2 százaléka keresett munkát, ez a teljes népességnél kimutatott arány több mint kétszerese. A passzív munkanélküliek aránya a nem foglalkoztatott cigány (roma) népesség 4,0 százalékát tette ki, vagyis a teljes népességre számított arány négyszeresét. A 2001. évi népszámlálás – több mint fél évszázad óta először – a népesség vallási (felekezeti) hovatartozását is vizsgálta. A nemzetiséghez hasonlóan ez is „érzékeny” kérdésnek minősült. A válaszadás önkéntességét tehát a felekezettel kapcsolatos kérdésnél is biztosítani kellett. Az összeírt személynek módja volt arra is, hogy felekezet nélküliként jegyeztesse be magát. A kérdés a magukat valamely felekezethez tartozóként meghatározók körében érdemel elsősorban figyelmet, amely a népességnek mintegy háromnegyedét alkotta. A két legelterjedtebb történelmi felekezethez tartozók, a római katolikusok és reformátusok között a munkát keresők aránya tekintetében nincs érdemleges különbség. Az átlagosnál magasabb a munkát keresők hányada a görög katolikus vallású népességben, ez főleg a területi elhelyezkedéssel magyarázható, mivel a görög katolikus vallásúak főleg az ország kevésbé fejlett északkeleti területein (elsősorban Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében) helyezkednek el. A 15 éves és idősebb fogyatékkal élő személyek közül érthető módon az egészségi állapotukra tekintettel a döntő többség nem keres munkát, illetve nem tartozik a munkanélküliek közé. Ennek ellenére négy százalékuk, több mint 20 ezer fő, ezen belül 12 ezer fő munkanélküli nyilatkozott úgy, hogy munkát keres, megélhetése érdekében szívesen dolgozna. A munkát kereső fogyatékos személyek olyan fogyatékosok közül kerülnek ki, akiknek fogyatékossága kevésbé súlyos, és úgy gondolják, hogy még ilyen nehéz egészségi állapot mellett is tudnának dolgozni. Leginkább a mozgássérült és a bizonytalan kategóriájú egyéb fogyatékos személyek keresnek munkát, de a gyengénlátók és nagyothallók közül is többen jelezték munkába állási szándékukat.

4

A nem foglalkoztatott 15 éves és idősebb fogyatékos személyek a munkakeresés ténye és a fogyatékosság típusa szerint

A munkakeresés ténye

Testi Össze- Mozgásfogyasen sérült tékos

Munkát nem keres 476 120 188 380 Munkát keres 20 277 5 038 Munkanélküli 11 706 2 667 Egyéb munkát kereső 8 571 2 371 Összesen 516 674 198 456 Munkát nem keres Munkát keres Munkanélküli Egyéb munkát kereső Összesen

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

39,6 24,8 22,8 27,7 38,4

34 074 1 836 1 116 720 37 746 7,2 9,1 9,5 8,4 7,3

Egyik Gyenszemére génnem látó lát 41 012 2 738 1 632 1 106 46 488 Százalék 8,6 13,5 13,9 12,9 9,0

Siket,

Vak

siketÉrtelmi Nagyot- néma, fogyanéma, halló tékos beszéd-

Egyéb

hibás

15 311 1 092 698 394 17 495

8 412 154 78 76 8 720

41 129 1 292 671 621 43 713

36 854 1 486 922 564 39 826

3,2 5,4 6,0 4,6 3,4

1,8 0,8 0,7 0,9 1,7

8,6 6,4 5,7 7,2 8,5

7,7 7,3 7,9 6,6 7,7

11 264 99 684 734 5 907 486 3 436 248 2 471 12 732 111 498 2,4 3,6 4,2 2,9 2,5

20,9 29,1 29,4 28,8 21,6

A munkát keresők a munkakeresés időtartama szerint Az elhelyezkedéssel kapcsolatos gondokat jelzi, hogy a 2001. évi népszámlálás időpontjában az érintettek többsége legalább fél év óta, sőt jelentős hányada, több mint egyharmada több mint egy év óta keresett munkát. Különösen aggasztónak lehetett tekinteni azoknak a helyzetét, akik két évnél is hosszabb ideje kísérleteztek az elhelyezkedéssel. Az utóbbiak hányada egyhatod részt ért el. Az életkor előrehaladásával az elhelyezkedési lehetőségek általában romlottak, az 50–54 éveseknek mintegy fele, az 55 éven felülieknek pedig a többsége keresett egy évet meghaladó idő óta munkát. A munkát keresők a munkakeresés időtartama, nem és korcsoport szerint Százalék 1 hónapnál rövidebb Korcsoport Összesen (év) ideje

1–5 hónapja

15–19 20–29 30–39 40–49 50–54 55–59 60– X Összesen

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

18,1 16,9 12,9 11,7 10,5 10,7 15,7 14,0

32,8 33,0 29,6 26,7 23,7 20,8 17,5 29,4

15–19 20–29 30–39 40–49 50–54 55–59 60– X Összesen

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

17,3 15,9 12,6 11,7 10,7 9,9 15,0 13,6

32,2 32,8 30,1 27,5 24,3 20,9 18,8 29,8

15–19 20–29 30–39 40–49 50–54 55–59 60– X Összesen

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

19,4 18,7 13,2 11,7 10,3 13,4 16,5 14,7

33,8 33,2 29,0 25,7 22,8 19,9 15,8 28,9

1 évnél 6–11 12–17 rövidebb hónapja hónapja ideje keres munkát 24,8 75,7 14,1 19,4 69,3 14,3 18,4 61,0 16,1 17,2 55,6 16,1 16,5 50,7 16,3 15,6 46,9 16,1 15,0 48,1 16,9 18,6 62,1 15,4 Férfi 24,5 74,1 14,9 19,2 67,9 14,6 18,2 61,0 15,8 17,0 56,1 15,7 16,9 51,8 15,8 15,6 46,4 15,8 13,9 47,7 16,4 18,5 61,9 15,3 Nő 25,2 78,5 12,7 19,8 71,7 13,9 18,7 60,9 16,6 17,4 54,8 16,7 16,1 49,2 17,0 15,5 48,7 17,2 16,5 48,8 17,7 18,8 62,4 15,6

18–23 hónapja

Több mint Ismeretlen 2 éve ideje

2,2 2,8 3,5 4,0 4,1 4,3 3,5 3,4

6,1 11,9 17,7 22,6 27,0 30,2 26,1 17,3

1,9 1,6 1,7 1,8 2,0 2,5 5,4 1,8

2,4 2,9 3,6 4,1 4,0 4,4 3,4 3,5

6,6 12,9 17,9 22,4 26,5 31,4 27,0 17,6

1,9 1,6 1,7 1,7 2,0 2,0 5,6 1,8

1,8 2,6 3,4 4,0 4,1 4,0 3,6 3,3

5,3 10,1 17,4 22,8 27,7 26,2 24,9 16,9

1,7 1,6 1,7 1,8 2,0 3,9 5,1 1,8

5

A két nem között a munkakeresés időtartama tekintetében lényeges eltérés nem érzékelhető. A nők helyzete egy árnyalattal kedvezőbb, mert közöttük valamivel magasabb az egy éven belül munkát keresők aránya, mint a férfiak körében. A munkát keresők a munkába állás lehetséges ideje szerint A népszámlálás alkalmával összeírt 624 ezer fős 15 éven felüli munkát kereső népesség kétharmad része (66,7 százaléka), 416 ezer fő megfelel a „rendelkezésre állás” nemzetközi kritériumának (két hét). További 6,1, illetve 6,4 százalékot (38 ezer, illetve 40 ezer főt) érdemben szintén munkanélkülinek lehet tekinteni, mert az ezekbe a csoportokba tartozók az adatfelvétel alkalmával úgy nyilatkoztak, hogy bár nem két héten belül, de három-négy hét, vagy egy-három hónap múlva munkába tudnának állni. A munkába állás lehetséges idejének eltolódásának okai e kategóriák esetében különfélék lehetnek. Feltehetően az esetek jelentős részében szerepet játszhat a lakáskérdés, esetleg az egészségi állapot, vagy az ellátásra szoruló hozzátartozók helyzetének megoldatlansága. Vitatható azoknak a helyzete, akik hosszabb, három hónapot is meghaladó időhatárt jelöltek meg a munkába állásra vonatkozóan (24 ezer fő, 3,8 százalék). Végül: a munkát keresők viszonylag nagy hányada, 17 százaléka (106 ezer fő), nem tudott vagy nem kívánt megjelölni olyan időpontot, amikor munkába állhatna. Ez utóbbiaknál megkérdőjelezhető a valós, aktív munkakeresés ténye; érdemben inkább a passzív munkanélküliekhez lennének sorolhatók. 15 éves és idősebb nem foglalkoztatott, munkát kereső népesség a munkába állás lehetséges ideje és korcsoport szerint Korcsoport (év)

Összesen

két héten belül

15–19 20–24 25–29 30–39 40–49 50–54 55–59 60– X Összesen

38 935 110 609 96 085 151 918 149 166 47 024 18 764 11 693 624 194

26 529 75 949 63 924 101 440 101 835 31 813 11 941 2 779 416 210

15–19 20–24 25–29 30–39 40–49 50–54 55–59 60– X Összesen

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

68,1 68,7 66,5 66,8 68,3 67,7 63,6 23,8 66,7

Mikor tudna munkába állni? három hónap vagy annál három-négy egy-három hét múlva hónap múlva hosszabb idő múlva 1 975 6 590 6 482 10 010 9 329 2 592 919 271 38 168 Százalék 5,1 6,0 6,7 6,6 6,3 5,5 4,9 2,3 6,1

nem tudja

1 875 6 870 6 792 10 742 9 803 2 785 883 234 39 984

1 533 5 626 4 317 5 952 4 309 1 239 419 497 23 892

7 023 15 574 14 570 23 774 23 890 8 595 4 602 7 912 105 940

4,8 6,2 7,1 7,1 6,6 5,9 4,7 2,0 6,4

3,9 5,1 4,5 3,9 2,9 2,6 2,2 4,3 3,8

18,0 14,1 15,2 15,6 16,0 18,3 24,5 67,7 17,0

A munkanélküliség nem és korcsoport szerint A 2001. évi népszámlálás – az 1990. évi népszámláláshoz és az 1996. évi mikrocenzushoz hasonlóan – azt bizonyította, hogy a férfiak munkanélkülisége nagyobb mértékű, mint a nőké. A 416 ezer munkanélküli közül 256 ezer (61,5 százalék) férfi volt, és csak 160 ezer (38,5 százalék) került ki a nők közül. A férfiak munkanélküliségi rátája 11,3 százalék, a nőké 8,7 százalék volt.

6

A korcsoportos adatok egyértelműen a fiatalok átlagosnál nagyobb mérvű munkanélküliségére utalnak. A 15–19 évesek munkanélküliségi rátája közel egyharmados (32,3 százalék) értéket mutat, amit érthetővé tesz az a körülmény, hogy az ilyen korban munkába lépni szándékozók lényegében olyan pályakezdők, akik nem rendelkezhetnek magasabb iskolázottsággal, vagy szakképzettséggel. A 20–24 évesek munkanélküliségi rátája (15,5 százalék) még mindig az átlagos érték másfélszeresét jelenti, de a 25–29 éveseké (11 százalék) csupán kevéssel haladja meg az átlagos szintet. Összességében a fiataloknál, akár a 15–24 éveseket, akár a 15–29 éveseket vesszük tekintetbe, az átlagosnál kedvezőtlenebb munkanélküliséggel kell számolni (17,9, illetve 14,4 százalékos munkanélküliségi ráta). A középgenerációhoz sorolható korcsoportoknál (30–49 évesek) a munkanélküliségi ráta együttes értéke 9,1 százalék, 1 százalékponttal alacsonyabb az átlagosnál. Ezen belül a 30–34 évesek munkanélküliségi rátája megfelel az átlagos szintnek, majd a korral együtt haladva fokozatosan csökken: a 45–49 éveseké csak 8 százalék. Bizonyos, hogy a nagy tapasztalattal rendelkező, jelentős részben szakképzett és rendszerint munkaképességük teljében lévő középkorú dolgozókat általában viszonylag kevéssé fenyegeti az állásvesztés veszélye. Egyes munkaterületeken azonban a középgeneráció is veszélyeztetett lehet. Ez vonatkozik a piaci viszonyok miatt felszámolásra kerülő cégek dolgozóira. Figyelembe kell venni, hogy az ilyen esetekben a pályamódosítás – főleg a 40–49 évesek esetében – problémát okozhat. Az 50 éven felüliek munkanélküliségi rátája viszonylag alacsony: 6–7 százalék körüli értéket mutat. Ez azonban nem érzékeltetheti valós helyzetüket. Egyrészt utalni kell arra, hogy az állásukat, munkájukat elvesztők jelentős része e korcsoportokban jogosultságot szerezhetett a korkedvezményes nyugdíj, előnyugdíj igénybevételére. Az állásukat elvesztő 50 éven felüli dolgozók, amennyiben az öregségi nyugdíj korhatárát még nem érték el, a munkanélküliség helyett – érthető módon – inkább a korhatár előtti nyugdíjazás valamelyik formáját választották az elmúlt évek során. Kétségtelen továbbá, hogy az 50 éven felüli évjáratoknál fokozódik a tartós egészségromlás, megrokkanás veszélye, érthető tehát náluk a rokkantnyugdíjban részesülők viszonylag nagy hányada. Az 1990-es években a rokkantnyugdíjazás iránti kérelmek a korábbiaknál nagyobb száma mögött nyilvánvalóan nem kevés esetben a munkanélküliség elkerülésének szándéka állt. Indokolt itt utalni az előbbiekből következő azon tényre is, hogy az 50 éven felüli életkorban munkanélkülivé válók – ha nincs módjukban a nyugdíjba vonulás valamelyik formáját választani – eleve hátrányos helyzetbe kerülnek, ami megnyilvánulhat a tartós munkanélküliségben, sőt esetleg a munkaerőpiacról való kiszorulásban, ami a passzív munkanélküliséget, reményt vesztettek csoportjába jutást is jelentheti. A 15 éves és idősebb gazdaságilag aktív és a gazdaságilag nem aktív népesség, valamint a munkanélküliségi ráta megoszlása korcsoportok szerint Százalék Gazdaságilag aktív

Korcsoport (év)

Összesen

15–19 20–24 15–24 együtt 25–29 15–29 együtt 30–34 35–39 40–44 45–49 30–49 együtt 50–54 55–59 50–59 együtt Összesen

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

együtt 12,3 60,7 38,8 73,9 51,0 76,8 80,2 80,0 76,4 78,2 66,2 32,6 50,7 40,3

foglalkoztatott 8,3 51,3 31,9 65,8 43,7 69,2 72,4 72,7 70,3 71,1 61,7 30,7 47,3 36,2

munkanélküli 4,0 9,4 6,9 8,1 7,3 7,7 7,8 7,3 6,1 7,2 4,5 2,0 3,3 4,1

Gazdaságilag nem aktív 87,7 39,3 61,2 26,1 49,0 23,2 19,8 20,0 23,6 21,8 33,8 67,4 49,3 59,7

Munkanélküliségi ráta 32,3 15,5 17,9 11,0 14,4 10,0 9,7 9,1 8,0 9,1 6,8 6,0 6,6 10,1

7

A munkanélküliek iskolázottsága A legmagasabb iskolai végzettség a munkanélküliség alakulása tekintetében lényeges differenciáló tényezőként értékelhető. Az általános iskola 8 évfolyamát végzett, vagy annál alacsonyabb iskolázottsággal rendelkező 15 éves és idősebb gazdaságilag aktív népességnek közel egyötöde volt 2001-ben munkanélküli: a munkanélküliségi ráta értéke náluk 19,1 százalékot tett ki, az átlagos szint közel kétszeresét. Az érettségi nélkül középfokú szakképzettséget szerzettek munkanélküliségének mértéke már csak kevéssé haladja meg az átlagot, az érettségizetteké az átlagosnál alacsonyabb volt. A legelőnyösebb helyzetben az egyetemet, főiskolát végzettek vannak. A felsőfokú végzettségűek munkanélküliségi rátája (2,2 százalék) nem sokkal haladta meg az átlagos szint egyötödét. Az iskolázottság differenciáló hatása a férfiaknál még erőteljesebben jelentkezik, mint a nőknél. Az alacsony iskolázottság a férfiak esetében fokozott hátránnyal jár. A foglalkoztatottak és a munkanélküliek legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint, nemenként Legmagasabb befejezett iskolai végzettség Általános isk. 8. évfolyam vagy alacsonyabb Középiskola érettségi nélkül, szakmai oklevéllel érettségivel Egyetem, főiskola stb. Összesen Általános isk. 8. évfolyam vagy alacsonyabb Középiskola érettségi nélkül, szakmai oklevéllel érettségivel Egyetem, főiskola stb. Összesen Általános isk. 8. évfolyam vagy alacsonyabb Középiskola érettségi nélkül, szakmai oklevéllel érettségivel Egyetem, főiskola stb. Összesen

Munkanélküliségi ráta

Összesen

Foglalkoztatott

Munkanélküli

929 596

752 491

177 105

19,1

1 202 112 1 283 443 691 328 4 106 479 Férfi 486 304

1 064 352 1 197 601 675 825 3 690 269

137 760 85 842 15 503 416 210

11,5 6,7 2,2 10,1

376 313

109 991

22,6

858 028 570 090 344 428 2 258 850 Nő 443 292

757 103 532 698 336 842 2 002 956

100 925 37 392 7 586 255 894

11,8 6,6 2,2 11,3

376 178

67 114

15,1

344 084 713 353 346 900 1 847 629

307 249 664 903 338 983 1 687 313

36 835 48 450 7 917 160 316

10,7 6,8 2,3 8,7

A munkát keresők, a munkanélküliek kiegészítő tevékenysége A 15 éves és idősebb személyeket a 2001. évi népszámlálás abból a szempontból is összeírta, hogy a cenzus eszmei időpontját megelőző évben végeztek-e valamilyen mezőgazdasági munkát. Az erre a kérdésre „igen” választ adókat a mezőgazdasági munkával eltöltött munkanapok száma szerint is besorolták. A mezőgazdasági munkát kiegészítő jelleggel a foglalkoztatottak főfoglalkozásuk mellett is végezhették, ezenkívül foglalkoztatottnak nem minősülő személyek – inaktív keresők és munkanélküliek – szintén folytathattak mezőgazdasági tevékenységet.

8

A nem foglalkoztatott 15 éves és idősebb népesség a munkakeresés ténye és a mezőgazdasági munkavégzés szerint A munkakeresés ténye

Összesen

nem végzett

Munkát nem keres 4 188 916 3 433 856 Munkát keres munkanélküli 416 210 332 257 egyéb munkát kereső 207 984 169 821 Együtt 624 194 502 078 Összesen 4 813 110 3 935 934 Munkát nem keres Munkát keres munkanélküli egyéb munkát kereső Együtt Összesen

végzett

755 060

Mezőgazdasági munkát 90 napnál kevesebbet összesen

–29

30–89

90 napot vagy többet összesen

90–179

180–X

534 824

231 737

303 087

220 236

103 591

116 645

26 050 11 738 37 788 269 525

34 180 15 232 49 412 352 499

23 723 11 193 34 916 255 152

11 611 5 375 16 986 120 577

12 112 5 818 17 930 134 575

5,5

7,2

5,3

2,5

2,8

6,3 5,6 6,1 5,6

8,2 7,3 7,9 7,3

5,7 5,4 5,6 5,3

2,8 2,6 2,7 2,5

2,9 2,8 2,9 2,8

83 953 38 163 122 116 877 176

100,0

82,0

60 230 26 970 87 200 622 024 Százalék 18,0 12,8

100,0 100,0 100,0 100,0

79,8 81,7 80,4 81,8

20,2 18,3 19,6 18,2

14,5 13,0 14,0 12,9

A nem foglalkoztatott 15 éves és idősebb népesség közel egynegyede végzett valamilyen szintű mezőgazdasági tevékenységet az összeírást megelőző évben. 5 százalék körüli azoknak az aránya, akik már komolyabb, lényegében kereső tevékenységnek is felfogható, 90 napnál több napig végeztek mezőgazdasági munkát. A 416 ezer munkanélküli közül mintegy 84 ezer fő (20 százalék) tevékenykedett a mezőgazdaságban, ebből közel 24 ezren (5,7 százalék) 90 vagy több munkanapot teljesítettek, ez – az év egészét tekintve – jelentős lekötöttségként értékelhető. Az adatok jól érzékeltetik a munkanélkülieknek azt a törekvését, hogy – munkanélküliségük ideje alatt is – valamilyen megélhetési forrást találjanak. Ugyanilyen szempontból értékelhető a 2001. évi népszámlálás során felvett azon információ, mely az összeírást megelőző évben végzett alkalmi munkavégzésre vonatkozott: ez az adat ugyan nem köthető közvetlenül a népszámlálás eszmei időpontjában fennálló állapothoz, de közvetett formában információt szolgáltat arról, hogy az eszmei időpontban munkát keresőknek, illetve munkanélkülieknek milyen lehetőségük volt a megelőző évben az alkalmi munkavégzésre. A nem foglalkoztatott 15 éves és idősebb népesség a munkakeresés ténye, az alkalmi munkavégzés és nemek szerint A munkakeresés ténye

Összesen

Alkalmi munkát nem végzett

Munkát nem keres 4 188 916 4 021 514 Munkát keres munkanélküli 416 210 343 377 egyéb munkát kereső 207 984 177 281 Együtt 624 194 520 658 Összesen 4 813 110 4 542 172 Munkát nem keres Munkát keres munkanélküli egyéb munkát kereső Együtt Összesen

100,0

96,0

100,0 100,0 100,0 100,0

82,5 85,2 83,4 94,4

Alkalmi munkát Férfi

végzett

nem végzett

Alkalmi munkát Nő

végzett

nem végzett

végzett

167 402 1 612 733 1 523 438

89 295 2 576 183 2 498 076

78 107

72 833 255 894 200 081 30 703 111 685 89 505 103 536 367 579 289 586 270 938 1 980 312 1 813 024 Százalék 4,0 100,0 94,5

55 813 160 316 143 296 22 180 96 299 87 776 77 993 256 615 231 072 167 288 2 832 798 2 729 148

17 020 8 523 25 543 103 650

17,5 14,8 16,6 5,6

100,0 100,0 100,0 100,0

78,2 80,1 78,8 91,6

5,5

100,0

97,0

3,0

21,8 19,9 21,2 8,4

100,0 100,0 100,0 100,0

89,4 91,1 90,0 96,3

10,6 8,9 10,0 3,7

9

Az adatokból jól látható, hogy a munkát keresők, illetve a munkanélküliek jelentős része, kb. egyhatoda végzett valamilyen alkalmi munkát. Nagyon valószínű, hogy ezt a tevékenységet főleg akkor végezték, mikor kikerültek a foglalkoztatottak köréből és a munkakeresés stádiumában voltak. A munkanélküliek említést érdemlő hányada (közel 73 ezer fő, 17,5 százalék) végzett az összeírást megelőző évben valamilyen egyéb alkalmi jellegű tevékenységet. A munkanélküliség területi alakulása A munkanélküliség alakulásának területi aspektusai arra vallanak, hogy azok a sajátosságok, amelyeket az 1996. évi mikrocenzus megállapított, továbbra is érvényesek. A munkanélküliség leginkább az ország északkeleti területeit, továbbá a kisebb települések – elsősorban községek – népességét érinti. Noha országosan a munkanélküliség mértéke némileg enyhült, a területi különbségek részben növekedtek. Jellemző például, hogy 1996-ban a munkanélkülieknek közel 38 százalékát, 2001-ben már több mint 40 százalékát az észak-magyarországi és az észak-alföldi régió népességéhez tartozók alkották. Észak-Magyarországon és Észak-Alföldön 2001-ben a gazdaságilag aktív népesség egyhatoda (16,6 százalékos, illetve 16,1 százalékos munkanélküliségi ráta) volt munkanélküli. A munkanélküliségi ráta értéke Dél-Dunántúlon (11,8 százalék) és Dél-Alföldön (11,2 százalék) is meghaladta az országos átlagot. Jóval kedvezőbb azonban a helyzet Nyugat-Dunántúlon, amit a régiók vonatkozásában legalacsonyabb ráta (5,7 százalék) is jelez. Az előbbinél kissé nagyobb a munkanélküliség Közép-Magyarországon (6,8 százalék), bár itt meghatározó a főváros szerepe, ahol e mutató értéke csak 6,3 százalék. A Közép-Dunántúl munkanélkülisége 7,1 százalékos rátával alig tér el Közép-Magyarországétól. A férfiak munkanélkülisége mindegyik régióban magasabb, mint a nőké. E különbség főleg Észak-Magyarországon szembetűnő, itt a férfiak munkanélküliségét még mindig befolyásolja a korábban döntően férfi munkaerőt foglalkoztató kohászati, bányászati üzemek állás nélkül maradt dolgozóinak problémája. A különbségek még nyomatékosabban kifejezésre jutnak, ha a régiókon belül a sajátos helyzetben lévő megyékre külön is utalunk. Észak-Alföldön Szabolcs-Szatmár-Bereg megye munkanélküliségi rátája a régió – összességében is kedvezőtlen – munkanélküliségi rátájánál még több mint 2 százalékponttal magasabb (18,4 százalék). Az ország megyéi közül a leghátrányosabb a helyzet Észak-Magyarországon, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a megye munkanélküliségi rátája ugyanis (19,8 százalék) az ország mindegyik megyéjét meghaladja. Külön figyelmet érdemel, hogy míg a megyékben általában – az országos tendenciának megfelelően – 1996 óta csökkent a munkanélküliség, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében lényegében változatlan maradt. A 2001. évi információk is arra vallanak, hogy a munkanélküliség a legkevésbé a nyugati országrész egyes megyéinek népességét érintette: Nyugat-Dunántúlon Vas megye munkanélküliségi rátája 4,4 százalékot, Győr-MosonSopron megye rátája 5,1 százalékot tett ki. Ezek a mutatók a Pest megyében vagy akár a A munkanélküliségi ráta régiók és nemek szerint fővárosban tapasztalható szintnél is mérsékelSzázalék tebb munkanélküliségről tanúskodnak. Régió Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Magyarország összesen

Összesen 6,8 7,1 5,7 11,8 16,6 16,1 11,2 10,1

Férfi 7,4 7,6 6,3 13,2 19,1 18,3 12,1 11,3

Nő 6,2 6,3 5,0 10,1 13,4 13,2 10,1 8,7

A népszámlálás – ellentétben a mikrocenzussal és más képviseleti mintán alapuló felmérésekkel – kisebb területi egységek (fővárosi kerületek statisztikai kistérségek) munkanélküliségének a vizsgálatára is lehetőséget biztosít.

A fővárosban szembetűnő a Buda belső részét, a budai hegyvidéket magukba foglaló kerületek (I., II., XI., XII. kerület) és a Belváros (V. kerület) 3–5 százalék közötti, vagyis Budapest átlagánál (6,3 százalék) alacsonyabb, a hátrányos szociális összetételű és kedvezőtlen konstruktúrájú kerületek (VII., VIII. kerület) magasabb (közel 9 százalékos) munkanélküliségi rátája.

10

A hátrányos helyzetű megyék egyes kistérségeinek az adatai rávilágítanak arra, hogy az adott megyén belül melyek azok a területek, ahol a népesség munkanélkülisége különösen kritikus méreteket ölt. Borsod-Abaúj-Zemplén megye kistérségei közül a megye átlagát is lényegesen meghaladó, 30 százalék feletti, illetve 25–30 százalék közötti ráták mutathatók ki az encsi (30,3 százalék), a szikszói (27,5 százalék) az edelényi (26,7 százalék), és a szerencsi (25,9 százalék) kistérségben. Az ugyancsak hátrányos helyzetű Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 18,4 százalékos munkanélküliségi rátájához viszonyítva a megye néhány kistérségének arányai arra vallanak, hogy lényegében körülhatárolhatók azok a területek, ahol a legsúlyosabb gondokkal kell szembesülni. A 25 százalékos értéket itt három kistérség munkanélküliségi rátája haladja meg: a vásárosnaményi kistérség 28,2 százalékkal, a csengeri 27,3 százalékkal, a fehérgyarmati 25,5 százalékkal. E kistérségek előnytelen földrajzi fekvése – egyéb tényezők mellett – már önmagában indoka lehet a megye átlagát is messze meghaladó munkanélküliségnek. A kistérségi adatok értékelése feltárhatja, hogy a munkanélküliség tekintetében a viszonylag nem hátrányos, vagy csak kevéssé hátrányos helyzetű megyékben is lehetnek olyan körzetek, amelyek területén súlyos munkanélküliséggel kell számolni. Baranya megye munkanélküliségi rátája (12,1 százalék) az országos szintet meghaladja ugyan, de nem sorolható a legkedvezőtlenebb munkanélküliséget mutató megyék közé. A sellyei kistérségben azonban a megyei arány kétszeresét is meghaladó (25,5 százalékos) a munkanélküliségi ráta. Hajdú-Bihar megyében a megye meglehetősen magas átlagától (15,3 százalék) is lényegesen magasabb (26,3 százalékos) a munkanélküliségi ráta a polgári kistérségben. Jász-Nagykun-Szolnok megyében a tiszafüredi kistérség munkanélküliségi rátája (25,1 százalék), amely a megye arányát (14,2 százalék) ugyancsak számottevően felülmúlja, rávilágít arra, hogy a megyén belül hol kell a legkritikusabb helyzettel számolni. Más megyékben – ha nincsenek is ilyen kiugróan magas értékek – a kistérségek között differenciák jelzik, hogy a megyei átlagok mögött meglehetősen jelentős területi eltérések húzódnak meg. Bács-Kiskun megyében például a legrosszabb helyzetben lévő kistérség (Bácsalmás) munkanélküliségi rátája (20,2 százalék) több mint két és félszeresre a legkedvezőbbnek (Kiskunfélegyháza: 7,8 százalék). A megye átlagához (10,8 százalék) képest tehát lényeges a szóródás. Közel hasonló mértékű különbségek észlelhetők Békés megyében is, ahol a kistérségi ráták 10,6 százalék (Békéscsaba) és 21,1 százalék (Mezőkovácsháza) között ingadoznak, míg a megyei átlag 13,6 százalékot tesz ki. A területi vizsgálatoknál a települések nagysága, igazgatásban elfoglalt helyzete szerinti értékelés is meghatározó jelentőségű. A fővároson kívül külön érdemes vizsgálni a megyeszékhelyeket és a többi megyei jogú várost, az egyéb városokat és községeket. Ezek szerint a munkanélküliségi ráta a 2001. évi népszámlálás alapján a fővárosban megyeszékhelyeken és más megyei jogú városokban többi városban községekben

6,3 százalék, 8,4 százalék, 10,6 százalék, 13,2 százalék volt.

Az adott térség munkanélküliségi viszonyai a centrális jellegű városokat, a többi várost is befolyásolják, a leghatározottabban azonban a községekben jutnak kifejezésre. Baranya megyében például Pécs munkanélküliségi rátája 7,8 százalékot, a többi városé 12,0 százalékot, a községeké 17,5 százalékot ért el, a 12,1 százalékos megyei átlag mellett. Hajdú-Bihar megyében Debrecen 10,0 százalékos rátájával szemben a többi város 16,6 százalékos és a községek 23,0 százalékos rátája állt (a megyei átlag 15,3 százalék volt). Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében Nyíregyháza munkanélkülisége (10,8 százalékos ráta) jóval a megyei átlag (18,4 százalék) alatt maradt, a többi városé (15,9 százalék) sem érte el a megyei szintet, a községeké viszont (24,4 százalék) a magas megyei munkanélküliséghez képest is rendkívül kedvezőtlen értéket mutatott.

A munkanélküliek háztartási, családi kötődései, lakáskörülményei A népszámlálási típusú felvételek nagy előnye, hogy az adatfelvétel nem csak egy-egy személy demográfiai, foglalkozási jellemzőit tudja bemutatni, hanem a tágabb családi környezetről is számot tud adni. Azáltal, hogy a népszámlálás során a lakások adatait is felvesszük, lehetőség van a lakáskörülmények vizsgálatára is.

11

A munkanélküliek helyzetét jelentős mértékben befolyásolja, hogy milyen családi környezetben élnek, milyenek a lakáskörülményeik. Könnyen belátható, hogy más annak a munkanélkülinek a helyzete, aki egyedül vagy kisebb gyermekeivel együtt élve csak magára számíthat, mint az, aki kereső tevékenységet folytató vagy nyugdíjszerű jövedelemmel rendelkező házastársával, esetleg már felnőtt, szintén dolgozó gyermekeivel él együtt. A 2001. évi népszámlálás lehetőséget biztosít arra, hogy viszonylag részletesen elemezzük ezt a témát és további információkkal egészítsük ki a munkanélküliséggel kapcsolatos ismereteinket. E fejezetben a munkát keresők közül a nemzetközi fogalmi rendszer szerint behatárolt munkanélküliek helyzetét elemezzük, azokét, akik magánháztartásban, családban élnek. (Az adatok nem tartalmazzák az ún. intézeti háztartásban élő munkanélküli személyeket.) A háztartások és a háztartásban élők helyzete A 2001. évi népszámlálás adatai szerint 3 millió 863 ezer magánháztartásban élt a népesség túlnyomó többsége (97,5 százalék), az intézeti háztartásban élők száma 249 ezer fő volt. Az 1990. évi népszámláláshoz képest – a népesség csökkenéséhez hasonlóan – a háztartások száma is kismértékben csökkent, 1996-tól lényegében nem változott. Az elmúlt évtizedben is folytatódott az a jelenség, hogy csökkent a családháztartások, ezen belül a több családot magukba foglaló háztartások aránya, és emelkedett az egyszemélyes háztartások hányada. A háztartásoka) háztartás-összetétel és gazdasági aktivitási összetétel szerint, 1990, 1996, 2001 Százalék Csak Év, háztartás-összetétel

Foglalmunka- koztatott nincs, nélküli munkanincs, nélküli és inaktív inaktív kereső kereső van van

Foglalkoztatott van

Össze- foglal- munka- inaktív eltartott sen koztatott nélküli kereső van

munkanélküli van, inaktív kereső nincs

van

1990 Egy családból álló háztartás Házaspár és élettársi kapcsolat együtt Egy szülő gyermekkel Egy családból álló háztartás együtt Két vagy több családból álló háztartás Családháztartás összesen Egyszemélyes háztartás Egyéb összetételű háztartás Nem családháztartás összesen Összesen

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

49,0 57,5 50,3 19,0 49,2 34,0 15,3 31,4 44,2

0,2 1,0 0,3 0,2 0,3 1,7 0,5 1,6 0,7

21,2 10,6 19,6 2,4 19,0 59,2 32,3 55,5 29,3

0,1 1,5 0,3 0,0 0,3 5,1 5,7 5,2 1,6

1,8 1,9 1,8 2,2 1,8 – 1,0 0,1 1,3

0,4 0,6 0,5 3,5 0,6 – 0,3 0,0 0,4

26,9 25,8 26,7 71,9 28,3 – 42,3 5,8 22,0

0,5 1,2 0,6 0,8 0,6 – 2,5 0,3 0,5

1,3 3,8 1,7 0,7 1,7 3,2 0,9 3,0 2,0

26,0 19,3 25,0 5,7 24,2 70,7 42,6 68,1 36,8

0,2 1,5 0,4 0,1 0,4 3,6 4,1 3,6 1,3

6,1 4,1 5,8 4,7 5,8 – 2,3 0,2 4,2

1,8 1,3 1,7 13,5 2,2 – 0,1 0,0 1,6

26,9 23,8 26,4 60,3 27,8 – 33,8 3,1 20,7

3,4 5,8 3,8 6,1 3,9 – 7,7 0,7 3,0

0,9 3,1 1,3 0,3 1,2 3,0 0,8 2,8 1,7

25,3 18,6 24,2 7,2 23,5 67,0 39,2 64,3 35,4

0,1 1,1 0,3 0,0 0,3 3,8 2,1 3,7 1,3

5,1 4,1 5,0 3,9 4,9 – 1,7 0,2 3,5

1,6 1,4 1,6 11,2 2,0 – 0,5 0,0 1,4

27,8 25,8 27,5 60,4 28,9 – 36,2 3,5 21,6

3,1 4,3 3,3 6,0 3,4 – 7,5 0,7 2,6

1996 Egy családból álló háztartás Házaspár és élettársi kapcsolat együtt Egy szülő gyermekkel Egy családból álló háztartás együtt Két vagy több családból álló háztartás Családháztartás összesen Egyszemélyes háztartás Egyéb összetételű háztartás Nem családháztartás összesen Összesen

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

34,3 40,3 35,2 8,8 34,0 22,5 8,5 21,2 30,3 2001

Egy családból álló háztartás Házaspár és élettársi kapcsolat együtt Egy szülő gyermekkel Egy családból álló háztartás együtt Két vagy több családból álló háztartás Családháztartás összesen Egyszemélyes háztartás Egyéb összetételű háztartás Nem családháztartás összesen Összesen a)

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

36,1 41,7 37,0 10,9 35,8 26,2 12,0 24,8 32,6

A különböző gazdasági aktivitási összetételű háztartásokban eltartott személyek is lehetnek.

12

A népesség korstruktúrájából, de főképpen a gazdasági rendszerváltozásból adódó következmények eredményeképpen az 1990-es évtized első felében megváltozott a háztartásokban élők gazdasági aktivitás szerinti összetétele. 1990 és 1996 között jelentősen csökkent – 44 százalékról 30 százalékra – azoknak a háztartásoknak az aránya, amelyekben csak foglalkoztatott személy volt, ezzel párhuzamosan emelkedett – 29 százalékról 37 százalékra – a csak inaktív keresőket magukba foglaló háztartások aránya. Az évtized második felében ezek az arányok kevésbé változtak, amely azt jelzi, hogy az igazi drámai átalakulás – a gazdasági aktivitás szempontjából – az évtized első felére volt jellemző. Az adatokat háztartástípusonként vizsgálva látható, hogy a háztartásokban élők többsége ún. családháztartásokban él, ugyanakkor az ún. egyszemélyes háztartások aránya is jelentős. Ezt alátámasztja az is, hogy azoknak a háztartásoknak az aránya, amelyekben munkanélküli személy volt 1990 és 1996 között, 3 százalékról 10,8 százalékra nőtt, ugyanakkor 2001-re ez a mutató csak kismértékben, 9,2 százalékra esett vissza. Így a 2001. évi népszámlálás adatai szerint 3862 ezer háztartásban lakó 9945 ezer személy közül 1233 ezer személy élt olyan háztartásban, amelyben volt munkanélküli. Ez azt jelenti, hogy a lakásban élő népesség 12 százaléka valamilyen módon érintett volt a munkanélküliséggel kapcsolatos élethelyzetet tekintve (1996-ban ez az arány 14 százalék volt). A munkát keresők teljes körében az említett arány még magasabb. A háztartások oldaláról: a magyar társadalom jelentős rétege kénytelen szembesülni a munkanélküliség problémájával oly módon, hogy olyan háztartásban (családban) él, ahol legalább egy munkanélküli személy él. A háztartások háztartás-összetétel, gazdasági aktivitási összetétel és a munkanélküliség előfordulása szerint, 1990, 1996, 2001 Százalék 1990 Háztartás-összetétel

Egy családból álló háztartás házaspár és élettársi kapcsolat együtt egy szülő gyermekes családok Együtt Két vagy több családból álló háztartás Családháztartás összesen Egyszemélyes háztartás Egyéb összetételű háztartás Nem családháztartás összesen Összesen

1996

2001

Ebből: háztartások Ebből: háztartások HáztarHáztarmunkanélkülivel munkanélkülivel tások tások az az ösz- összesen együtt összesen együtt összes szes háztartás háztartás százalék százalék %-ában %-ában

Háztartások összesen

Ebből: háztartások munkanélkülivel az öszegyütt szes háztartás százalék %-ában

58,7

57,6

2,9

57,8

67,6

12,6

57,0

66,0

10,7

10,6 69,2

16,6 74,2

4,7 3,2

10,4 68,2

14,5 82,1

15,0 13,0

10,7 67,7

14,9 80,9

12,9 11,0

2,6 71,8 24,3 3,9 28,2 100,0

5,8 80,0 14,3 5,7 20,0 100,0

6,7 3,3 1,7 4,3 2,1 3,0

3,0 71,2 26,1 2,7 28,8 100,0

7,4 89,5 7,8 2,7 10,5 100,0

26,0 13,6 3,2 11,0 4,0 10,8

3,2 70,9 26,2 2,9 29,1 100,0

7,4 88,3 8,4 3,2 11,7 100,0

21,5 11,5 3,0 10,5 3,7 9,2

1990 és 1996 között a munkanélkülieket magukba foglaló háztartások összetétele lényegesen megváltozott. Jelentősen megnőtt az egy családból álló háztartások közé tartozó házaspáros családok aránya, és lényegesen csökkent az egyszemélyes háztartások hányada. Némi emelkedést mutat ebben a körben azoknak a háztartásoknak az aránya, amelyekben két vagy több család volt. Ezek a változások összefüggésben vannak azzal, hogy a munkanélküliség jelentős elterjedése miatt az átlagos családtípusnak tekinthető egy családból álló háztartásba tartozó házaspáros családokat egyre jobban érintette a munkanélküliség. Az 1996-ban kialakult arányok 2001-re kevésbé változtak, kissé csökkent a családháztartások, és némileg nőtt az egyszemélyes háztartások aránya a munkanélkülieket magukba foglaló háztartások körében. A háztartások ún. „munkanélküliségi rátája” alapján kimutatható, hogy 1996 és 2001 között minden háztartástípusban csökkent a munkanélkülieket magukba foglaló háztartások aránya, és az is megállapítható, hogy a munkanélküliség általi érintettség háztartástípusonként eléggé eltérő.

13

A két vagy több családból álló háztartások között a legnagyobb a munkanélküliség által érintett háztartások hányada. Ez egyfelől annak tudható be, hogy főleg a munkanélküliség által jobban érintett, alacsonyabb iskolázottságú, falun élő lakosság él ilyen háztartásokban, másfelől viszont ezekben a háztartásokban rendszerint két vagy több foglalkoztatott is él, ami által a munkanélküliség előfordulásának a lehetősége is nagyobb, mint az egycsaládos háztartásoknál. Ez egyben azt is jelentheti, hogy az egyik kereső kiesése „többkeresős modell” esetében általában nem idéz elő kritikus helyzetet, hiszen a többiek jövedelmére a háztartás még számíthat. 2001-ben munkanélkülieket is magukba foglaló, két vagy több családból álló háztartások 70 százalékában élt legalább egy foglalkoztatott személy. Aggasztóbbnak tűnik az egycsaládos háztartásban élő egyszülős családok átlagon felüli veszélyeztetettségi aránya, mert ezeknél a családoknál többnyire az egyedüli kereső kiesésével kell szembenézni. (A 2001. évi népszámlálás adatai szerint a munkanélkülieket magukba foglaló egyszülős családok 24 százalékában csak munkanélküli, további 34 százalékában a munkanélküli személyen kívül legalább egy inaktív kereső volt.) A lakásban lakó háztartások gazdasági aktivitási összetétele a lakás szobaszáma és komfortossága szerint, 1996, 2001 Százalék Csak Megnevezés

Összesen

foglalkoz- munkatatott nélküli

Foglalkoztatott van

inaktív kereső

eltartott

van

nincs

van

munkanélküli nincs, inaktív kereső van

munkanélküli van, inaktív kereső

Foglalkoztatott nincs, munkanélküli és inaktív kereső van

1996 Lakás szobaszáma 1 2 3 4–X Összesen Komfortosság összkomfortos komfortos félkomfortos komfort nélküli szükség- és egyéb lakás

14,7 42,6 30,5 12,3 100,0

11,0 37,2 35,1 16,7 100,0

29,1 43,1 21,5 6,3 100,0

21,6 49,9 22,5 5,9 100,0

26,2 42,9 21,9 9,0 100,0

9,0 39,2 37,1 14,7 100,0

5,1 31,8 43,8 19,3 100,0

7,4 38,0 37,1 17,5 100,0

17,0 47,9 27,7 7,5 100,0

47,6 31,2 4,6 14,7 2,0

62,2 27,7 2,2 6,4 1,5

30,3 22,9 7,0 34,9 4,9

32,5 35,8 6,8 22,6 2,3

45,1 27,4 3,1 21,7 2,7

57,4 26,7 3,5 9,7 2,7

50,2 30,4 3,9 13,2 2,3

54,7 30,4 3,7 9,5 1,8

32,8 28,4 7,7 28,5 2,6

2001 Lakás szobaszáma 1 2 3 4–X Összesen Komfortosság összkomfortos komfortos félkomfortos komfort nélküli szükség- és egyéb lakás

11,2 40,6 32,0 16,2 100,0

9,5 35,6 33,4 21,5 100,0

23,8 45,0 23,4 7,8 100,0

16,0 49,3 26,7 8,0 100,0

20,1 47,7 23,6 8,5 100,0

7,3 36,7 37,0 19,0 100,0

3,6 29,8 42,3 24,3 100,0

5,3 34,3 38,1 22,3 100,0

13,5 44,6 31,6 10,2 100,0

51,7 30,1 5,0 9,5 3,7

65,3 25,5 2,6 3,6 3,0

32,8 29,2 7,4 24,5 6,2

37,4 35,7 7,2 15,2 4,4

51,8 28,6 3,7 11,3 4,6

57,6 27,3 4,3 7,3 3,5

52,4 28,4 5,9 9,9 3,5

57,6 28,6 4,3 6,2 3,2

29,8 30,5 8,8 25,8 5,0

Bár mint láttuk, a munkanélkülieket is magukba foglaló egyszemélyes háztartások aránya csekély, ám az a több mint 30 ezer személy, aki egy háztartásban munkanélküliként egyedül él, igen nehéz helyzetben van, mivel többnyire csak saját magára számíthat.

14

A munkanélküliek többsége olyan háztartásban él, ahol csak egy munkanélküli személy található. 2001-ben a munkanélkülieket magukba foglaló háztartások döntő többségében, 86,9 százalékában egy munkanélküli élt. 1996 óta ez az arány lényegében nem változott. Érthető módon azokban a háztartásokban található több munkanélküli, amelyek több családból állnak, például a két és több családból álló háztartások 27 százalékában volt kettőnél több munkanélküli. Különösen azokban a háztartásokban nehéz a helyzet, ahol mindegyik házasfél munkanélküli, vagy az egyszülős család alkotta háztartásokban a szülőnek nincs munkája. Az egyszemélyes háztartásban élő munkanélküli feltehetően nehezebb helyzetét már korábban említettük. Az 1996. évi mikrocenzus és a 2001. évi népszámlálás adatai lehetőséget biztosítanak arra is, hogy a munkanélkülieket magukba foglaló háztartások lakáskörülményeit összehasonlítsuk a többi háztartás lakáshelyzetével. A háztartások gazdasági aktivitási összetétele és néhány jellemző lakásadat összevetése jól mutatja, hogy mennyire különbözőek lehetnek a lakásminőségi mutatók aszerint, hogy milyen gazdasági aktivitású személyekből tevődik össze a háztartás. Általában elmondható, hogy a munkanélkülieket magukba foglaló háztartások lakáshelyzete kedvezőtlenebb a többi háztartásénál, azonban ez a hátrányos helyzet jelentősen függ attól, hogy az adott munkanélküli személy milyen más gazdasági aktivitású háztartástaggal él együtt. A háztartások lakáshelyzetének egyik fontos mutatója az általuk lakott lakás szobaszáma. 2001-ben a háztartások 11 százaléka élt egyszobás, 41 százaléka kétszobás, 48 százaléka 3 és több szobás lakásban. Ehhez képest a csak munkanélkülieket, valamint a munkanélkülit és inaktív keresőt is magukba foglaló háztartásoknál magasabb az egy-, illetve kétszobás lakások aránya. Kedvezőbb helyzetben voltak azok a munkanélkülieket is magukba foglaló háztartások, amelyekben foglalkoztatott személy is élt. 1996 óta mindegyik gazdasági aktivitású háztartástípusban – szobaszám szempontjából – általában kedvezőbbek lettek a lakáskörülmények és ez a megállapítás igaz a munkanélkülieket magukba foglaló háztartásokra is. A lakás minőségének komplex értékmérője a komfortosság, amely figyelembe veszi a lakás helyiségeit, a felszereltségi ismérveket és a fűtési módot is. A háztartások lakásainak komfortosság szerinti összetétele is jelzi, hogy a munkanélkülieket magukba foglaló háztartások kedvezőtlenebb helyzetben vannak, mint a többi háztartás. Különösen a komfort nélküli lakások esetében mutatható ki jelentős eltérés. A munkanélkülieket magukba foglaló háztartásokban 16 százalék az ilyen típusú lakásokban élő háztartások aránya, a többi háztartásban csak közel 9 százalék ez a mutató. (Meg kell jegyezni, hogy 1996 óta jelentősen javult a helyzet, mivel akkor ezek az arányok kedvezőtlenebbek voltak, 20, illetve 14 százalék.) A háztartások gazdasági aktivitási összetétele azonban ebben az esetben is mutatja, hogy igazán hátrányos helyzetben a munkanélküli személyt magukba foglaló háztartások között azok a háztartások vannak, amelyekben csak munkanélküli személy, vagy munkanélküli és inaktív személy él együtt. Ez utóbbiak esetében, ha figyelembe vesszük a szükség- és egyéb lakásokban élőket is, látható, hogy e háztartások közel egyharmada minden komfortot nélkülöző, zömében szoba-konyhás lakásban élt. (Ebben a háztartástípusban 1996 óta viszont ez a mutató lényegében nem változott). Az 1996. évi mikrocenzushoz képest ugyan a munkanélküliek szempontjából is kedvezőbbé váltak a lakásviszonyok, azonban ez a tendencia nemcsak az általában javuló lakáskörülményekkel magyarázható, hanem azzal is, hogy a jobb módú rétegek közül is egyre többen válnak munkanélkülivé, ugyanakkor a leghátrányosabb helyzetben levő háztartástípusokban, például azokban a háztartásokban, ahol csak munkanélküli és inaktív kereső személy él, kevésbé változtak a lakáskörülmények. A háztartás lakáskörülményei nem csak a gazdasági aktivitás, hanem a háztartás-összetétel szerint is különböznek. Adataink szerint a legtöbb háztartástípus kategóriában hátrányosabb helyzetben vannak a munkanélkülieket magukba foglaló háztartások. (Ebből a szempontból 1996 óta nem sokat változott a helyzet, de mint fentebb említettük, a munkanélkülieket magukba foglaló háztartások lakásai is némileg komfortosabbak lettek, különösen – és ez mindenképpen nagy eredmény – a komfort nélküli lakások aránya esett vissza.) A legnehezebb helyzetben vannak a többnyire egyszemélyes háztartásokat jelentő nem családháztartások, és a két vagy több háztartásban élők, akiknek a lakásaik komfortossága a legrosszabb. Főleg azért nehéz ezeknek a háztartásoknak a helyzete, mert az átlagnál jóval nagyobb a komfort nélküli, illetve szükség-, vagy egyéb lakásban lakó háztartások aránya. A munkanélküli személyt magukba foglaló háztartások között is a jobb lakáskörülmény főleg azokra a háztartásokra jellemző, amelyekben házaspárok élnek együtt gyermekükkel. Ez összefügg azzal, hogy ezekben a háztartásokban inkább fiatalabb, produktív személyek élnek együtt, továbbá ezekben a háztartásokban található leginkább a munkanélküli személy mellett foglalkoztatott is.

15

A lakásban lakó háztartások háztartási, családi, gazdasági aktivitási összetétel és a lakás komfortossága szerint, 1996, 2001 Százalék

Komfortosság

1996 Összkomfortos Komfortos Félkomfortos Komfort nélküli Szükség- vagy egyéb lakás Összesen Összkomfortos Komfortos Félkomfortos Komfort nélküli Szükség- vagy egyéb lakás Összesen Összkomfortos Komfortos Félkomfortos Komfort nélküli Szükség- vagy egyéb lakás Összesen 2001 Összkomfortos Komfortos Félkomfortos Komfort nélküli Szükség- vagy egyéb lakás Összesen Összkomfortos Komfortos Félkomfortos Komfort nélküli Szükség- vagy egyéb lakás Összesen Összkomfortos Komfortos Félkomfortos Komfort nélküli Szükség- vagy egyéb lakás Összesen

Összesen

együtt

Egy háztartás egy családdal Két vagy nem két vagy több házaspár egy szülő családtöbb gyermek gyermek- gyermek- családdal háztartás háztartás kel nélkül kel

47,6 53,5 43,9 60,8 48,3 31,2 29,9 36,0 25,9 31,3 4,6 3,8 5,4 2,7 4,3 14,7 10,9 13,2 8,7 14,0 2,0 1,8 1,7 1,8 2,1 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Munkanélküli személyt magukba foglaló háztartások 46,7 39,1 50,0 38,2 44,4 27,0 27,2 30,8 26,6 27,4 5,4 5,0 6,1 4,4 6,6 20,1 18,1 21,0 16,2 24,0 3,0 3,0 3,1 2,8 3,8 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Munkanélküli személy nélküli háztartások 47,9 54,5 44,1 63,1 50,0 31,7 30,3 36,2 25,7 32,0 4,5 3,6 5,3 2,4 3,8 14,0 9,9 12,8 7,1 12,2 1,9 1,7 1,6 1,7 1,9 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

54,5 27,6 4,3 11,7 1,9 100,0

31,3 35,0 6,6 24,5 2,6 100,0

51,5 29,3 3,9 13,4 1,8 100,0

44,4 29,2 5,7 19,1 1,6 100,0

29,4 25,5 7,0 33,7 4,4 100,0

40,3 24,3 6,9 25,2 3,3 100,0

58,1 27,0 3,7 9,1 2,0 100,0

31,4 35,4 6,6 24,1 2,5 100,0

52,9 30,0 3,5 11,9 1,6 100,0

51,7 57,0 50,6 62,9 51,3 30,1 28,3 33,7 24,3 30,4 5,0 4,3 5,2 3,6 4,9 9,5 7,1 7,3 6,1 9,7 3,7 3,2 3,3 3,1 3,7 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Munkanélküli személyt magukba foglaló háztartások 47,1 41,7 49,3 43,1 44,5 28,7 28,6 31,3 27,6 30,3 6,4 5,9 6,1 5,8 6,3 16,0 14,1 15,7 13,3 15,8 4,4 4,2 5,2 3,9 4,5 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Munkanélküli személy nélküli háztartások 52,4 58,2 51,0 65,2 52,5 30,3 28,3 33,8 23,7 30,4 4,9 4,1 5,2 3,2 4,7 8,8 6,2 6,8 4,9 8,8 3,6 3,1 3,2 2,9 3,6 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

56,9 26,0 5,2 8,6 3,2 100,0

37,6 35,6 6,6 15,3 4,8 100,0

52,1 28,5 5,2 10,7 3,5 100,0

45,1 27,7 7,4 16,3 3,5 100,0

30,0 31,6 7,5 24,2 6,7 100,0

38,2 27,6 7,6 22,3 4,3 100,0

60,1 25,6 4,7 6,5 3,1 100,0

37,8 35,8 6,6 15,0 4,8 100,0

53,7 28,6 4,9 9,4 3,5 100,0

A munkanélkülieket magukba foglaló háztartások lakáskörülményeiről összefoglalóan azt lehet mondani, hogy általában kedvezőtlenebb a többi háztartásénál, azonban a hátrányos helyzet jelentősen függ attól, hogy ezekben a háztartásokban milyen gazdasági aktivitású személyek élnek együtt. Ugyanakkor meg kell említeni azt a tényt is, hogy Magyarországon a lakásmobilitás rendkívül alacsony, a lakosság jelentős része ritkán vagy egyáltalán nem változtat lakást. Ebből következik, hogy a munkanélkülivé válás és a kedvezőtlenebb lakáskörülmények az esetek egy részében nincsenek szoros kapcsolatban egymással, mivel a munkanélküli személy már akkor is abban az

16

adott lakásban lakott, amikor még nem volt munkanélküli. A kedvezőtlen lakáskörülmények döntő része inkább arra vezethető vissza, hogy a munkanélkülivé válás elsősorban azokat a társadalmi rétegeket érintette, akik eredetileg, a munkanélkülivé válás előtt is rossz lakáskörülmények között laktak. Természetesen ettől függetlenül a munkanélküliek között lehetnek olyanok, akik tartós munkanélküliségük miatt kénytelenek lakást változtatni. Az is nagy kérdés, hogy a munkanélküliek lakáskörülményeiben 1996 óta bekövetkezett kedvező változás mennyire tudható be a lakáshelyzet általános javulásának, és mennyire annak, hogy magasabb státusú rétegeket is elérte a munkanélküliség „réme”. A munkanélkülieket magukba foglaló háztartások aránya országon belül változatos képet mutat. Már az első részben is elemeztük a munkanélküliség alakulásának területi jellemzőit, most érdemes a területi vonatkozásokat a háztartások oldaláról is megvizsgálni. A munkanélküli személyt magukba foglaló háztartások aránya településtípusok szerint, régiónként, 1996, 2001 Százalék 1996 Régió Összesen Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Magyarország összesen a)

Megyeszékhelya)

7,9 11,6 9,1 11,0 14,6 14,7 9,9 10,8

7,1 10,3 7,9 7,2 10,3 12,3 7,0 9,3

2001 Többi város 9,2 11,7 7,7 10,0 15,1 13,7 11,1 11,5

Község 10,0 12,2 10,8 14,0 16,4 17,2 10,6 13,2

Összesen 6,5 7,2 6,2 10,5 13,6 13,3 9,7 9,2

Megyeszékhelya) 5,7 6,3 6,0 7,5 11,4 9,6 8,1 6,9

Többi város 7,9 7,6 6,1 9,9 13,1 13,2 9,9 10,1

Község 8,4 7,6 6,4 13,0 14,8 16,1 10,8 11,4

Közép-magyarországi régió esetében Budapest.

A munkanélküliség alakulásának kedvező változását a háztartások régiónkénti adatai is mutatják. A változás mértéke területenként eltérő, az ország nyugati felében a munkanélkülieket magukba foglaló háztartások aránya jobban csökkent, mint a kedvezőtlenebb helyzetben levő keleti térségben. Különösen igaz ez a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók falvaira, így az Észak-Alföld községeiben a munkanélkülieket magukba foglaló háztartások aránya az 1996. évi 17,2 százalékról csak 16,1 százalékra, míg a nyugat-dunántúli régióban ez az arány 10,8 százalékról 6,4 százalékra csökkent. A 2001. évi népszámlálás háztartásokkal kapcsolatos adatai is igazolják, hogy – munkanélküliség szempontjából – a legkedvezőtlenebb helyzetben az ország északkeleti régiói vannak. A nyugat-dunántúli és a közép-magyarországi régió kedvező helyzetét a háztartások oldaláról is ki lehet mutatni. A régiók háztartásokkal kapcsolatos településtípusonkénti adatai is jelzik, hogy a munkanélküliség általi érintettség főleg a községekre jellemző, bár egyes régiókban – pl. dél-alföldi, illetve észak-magyarországi – nincs nagy különbség a városok és a községek között. A keleti országrész falvaiban élő lakosság nehéz helyzetét jelzi, hogy például az észak-alföldi régió községeiben élő háztartások 16 százalékában található legalább egy munkanélküli személy. Az egyes régiókban élő munkanélküliek helyzete a háztartások gazdasági aktivitás szerinti összetétele alapján is jelentősen eltér egymástól.

17

A háztartások gazdasági aktivitási összetétele régiók szerint, 1996, 2001 Százalék Csak Régió

Össze- foglal- munkakoztatott nélküli sen

inaktív kereső

eltartott

van Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Magyarország összesen

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

33,9 31,6 33,9 28,1 24,8 25,6 30,8 30,3

Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Magyarország összesen

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

38,2 36,1 36,7 28,9 25,7 26,2 30,2 32,6

1996 1,5 2,0 1,1 2,4 2,8 2,8 2,1 2,0 2001 1,2 1,2 0,9 1,9 2,5 2,4 1,8 1,7

Foglalkoztatott munka- nincs, nélküli munkanincs, nélküli inaktív és inakkereső tív kerevan ső van

Foglalkoztatott van munkanélküli van, inaktív kereső nincs

van

36,2 32,9 32,4 38,0 39,8 37,8 39,3 36,8

1,7 0,9 0,8 1,1 1,1 1,6 1,4 1,3

3,4 4,9 4,3 4,1 5,0 4,8 3,9 4,2

1,1 1,7 1,8 1,8 2,1 2,3 1,2 1,6

20,3 23,0 23,7 21,8 19,7 20,3 18,6 20,7

2,0 2,9 1,9 2,7 4,8 4,7 2,7 3,0

32,9 32,6 31,4 36,2 39,5 38,2 38,1 35,4

1,5 0,9 1,0 1,2 0,9 1,3 1,5 1,3

2,9 3,2 2,9 3,8 4,3 4,4 3,8 3,5

1,0 1,2 1,2 1,9 1,9 1,9 1,4 1,4

20,8 23,1 24,7 23,1 20,3 20,9 20,5 21,6

1,4 1,6 1,3 3,0 4,8 4,6 2,6 2,6

A családok és a családban élők helyzete A családok száma 1980-ig folyamatosan, 3 millió fölé nőtt, azt követően azonban tíz év alatt több mint 131 ezerrel, majd 1990-et követően további 27–28 ezerrel csökkent. Jelenleg 2 millió 869 ezer családban 8 millió 360 ezer személy él, ez azt jelenti, hogy a népesség 82, a háztartásban élők 84 százaléka családban él, vagyis a család szerepe továbbra is meghatározó. A családok összetétele úgy alakult, hogy 1980-ra az egyszülős családok részesedése meghaladta a 11, 1990-re pedig a 15 százalékot. 1990 után nem történt változás a főbb családformák megoszlásában, az egy szülőből és gyermekből vagy gyermekekből álló családok aránya 15–16 százalék körül állandósult, s ezzel párhuzamosan a házaspárból álló vagy élettársi kapcsolatban élőkből álló családok aránya is 84–85 százalék körül stabilizálódott. Külön meg kell említeni, hogy a házaspáros típusú családok között az élettársi kapcsolatok egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert, számuk 1990-ben meghaladta a 125 ezret, 2001-re pedig több mint 271 ezerre nőtt, így a házaspáros típusú családok közötti arányuk az 1990. évi 5 százalékról több mint 11 százalékra emelkedett. A családokkal kapcsolatos adatokat gazdasági aktivitás szerint vizsgálva – hasonlóan a háztartásokéhoz – megállapíthatjuk a munkanélküliség által érintett családok arányát. A népesség gazdasági aktivitásában 1990 óta bekövetkezett jelentős változások – érthető módon – a családok gazdasági aktivitási összetételét is módosították. Ennek lényege, hogy jelentősen csökkent azoknak a családoknak az aránya, amelyekben csak foglalkoztatott (és eltartott) személyek voltak, és emelkedett az inaktív keresőket, illetve a munkanélküli személyeket magukba foglaló családok aránya. (Ez utóbbiaké 1996 és 2001 között viszont már némileg csökkent.) Ennek megfelelően 1990-ben a családoknak csak közel 3 százalékában volt munkanélküli személy, 1996-ra a mutató 13 százalékra nőtt, majd 2001-re 10,8 százalékra csökkent. 2001-ben az egyes családtípusok gazdasági aktivitás szerinti megoszlása némileg eltérően alakult. A családok döntő többségét kitevő házaspáros családok között a munkanélkülieket magába foglaló családok aránya 10,5 százalék volt. Ezen belül viszont az élettársi kapcsolatban élők körében ez a mutató jóval magasabban, 17 százalék fölött alakult. Az élettársi kapcsolatban élők munkanélküliség általi nagyobb érintettsége összefügg azzal, hogy

18

ezen együttélési formában élők körében jelentősen magasabb a képzetlenebbek aránya, így a munkaerő-piaci pozícióik is gyengébbek. Különösen az tekinthető hátrányosnak e családtípus szempontjából, hogy jelentős azoknak a családoknak az aránya, amelyekben a munkanélküli személyeken, illetve inaktív keresőkön kívül nincs olyan személy, aki foglalkoztatottként tevékenykedett volna. Az egyszülős családokban is az átlagnál magasabb, több mint 12,3 százalék a munkanélkülieket magába foglaló családok aránya. Ugyanennél a családtípusnál viszont a csak foglalkoztatottakból álló családok hányada is magasabb, amely összefügg azzal, hogy e családtípusban jelentős a produktív korba tartozó személyek aránya. A családok gazdasági aktivitási összetétel szerinta), 1990, 1996, 2001 Százalék Csak Családösszetétel

Össze- foglal munkasen koztatott nélküli

inaktív kereső

eltartott

van Házaspáros családok ebből: élettársi kapcsolat Egy szülő gyermekes családok Összesen

100,0 100,0 100,0 100,0

Házaspáros családok ebből: élettársi kapcsolat Egy szülő gyermekes családok Összesen

100,0 100,0 100,0 100,0

Házaspáros családok ebből: élettársi kapcsolat Egy szülő gyermekes családok Összesen

303 285 243 294

Házaspáros családok ebből: élettársi kapcsolat Egy szülő gyermekes családok Összesen

103 85 143 109

Házaspáros családok ebből: élettársi kapcsolat Egy szülő gyermekes családok Összesen

100,0 100,0 100,0 100,0

Házaspáros családok ebből: élettársi kapcsolat Egy szülő gyermekes családok Összesen

302 285 240 284

Házaspáros családok ebből: élettársi kapcsolat Egy szülő gyermekes családok Összesen

102 85 140 108

a)

1990 53,7 0,3 22,7 54,9 2,1 15,3 64,0 1,3 12,2 55,3 0,4 21,1 1996 36,9 1,6 26,9 37,7 6,0 18,3 44,2 4,9 20,5 38,0 2,1 25,9 100 családra jutó családtag 326 345 220 261 317 248 243 250 243 311 311 223 100 családra jutó gyermek 126 145 20 61 117 48 143 150 143 129 147 35 2001 38,9 1,1 26,5 42,1 3,2 17,9 46,8 4,1 20,8 40,2 1,6 25,5 100 családra jutó családtag 322 328 225 261 282 271 241 247 240 297 270 220 100 családra jutó gyermek 122 128 25 61 82 71 141 147 140 126 136 41

FoglalFoglalkoztatott van koztatott munka- nincs, munkanélküli nélküli munkavan, nincs, nélküli és inaktív kereső inaktív inaktív kereső kereső van nincs van van

0,1 0,4 2,2 0,4

1,8 5,1 1,8 1,8

0,2 0,5 0,3 0,2

20,8 20,2 17,2 20,2

0,4 1,5 1,0 0,5

0,4 1,8 2,5 0,7

6,5 8,8 4,1 6,2

1,1 0,9 0,8 1,1

23,4 20,6 18,0 22,5

3,3 5,9 5,0 3,5

295 279 259 274

347 298 266 339

399 421 357 394

336 320 229 323

358 355 231 330

95 79 159 131

147 98 166 149

199 221 257 206

136 120 129 135

158 155 131 152

0,2 0,9 1,9 0,5

5,5 7,4 4,0 5,2

1,0 0,7 0,6 0,9

23,9 21,6 18,2 23,0

3,0 6,1 3,6 3,1

280 254 247 258

342 287 263 332

395 422 345 386

330 316 226 312

373 366 234 347

80 54 147 123

142 87 163 145

195 222 245 200

130 116 126 129

173 166 134 166

A különböző aktivitású összetételű családokban eltartott személyek is lehetnek.

19

A családokra is jellemző volt – hasonlóan a háztartásokhoz –, hogy a munkanélkülieket magukba foglaló családoknál a száz családra jutó családtagok száma a többi családénál magasabb volt. Ez a tendencia mindegyik családtípusnál jelentkezik, ha a 100 családra jutó gyermekszámot vizsgáljuk, akkor hasonló következtetésre juthatunk. Magyarázatra szorul, hogy a házaspáros és az egyszülős családok nagyságát egymással összevetve azt tapasztaljuk, hogy az utóbbiakban – átlagosan – több gyermek él, mint a házaspárok alkotta családokban. Az összehasonlításnak ennél a módjánál figyelembe kell venni, hogy az egyszülős családok ilyen kiugróan magas gyermekszáma részben strukturális kérdés is: az egyszülős családok mindegyikében él gyermek, míg a házaspáros családok 41 százalékában soha nem volt, vagy valamely ok (pl. családalapítás, tanulás, munkavállalás, önállóvá válás) miatt – bár korábban élt – jelenleg már nem él gyermek. Ha homogénebb összehasonlítást végeznénk, vagyis az egyszülős családokat a házaspáros családoknak csak azzal a részével vetnénk össze, amelyekben gyermek is van, akkor már kimutathatnánk, hogy az utóbbiakban átlagosan több gyermek él. Nem azonos módon alakul az átlagos gyermekszám a házaspáros típusú családok két csoportjában, a házasságban, illetve az élettársi kapcsolatban együtt élők körében sem. A magasabb gyermekszám a házaspárok családjaiban figyelhető meg. Ennek alapvető oka, hogy az élettársi kapcsolatokban kevesebb gyermek születik, mint a házasságkötéssel létrejött együttélésekben, annak ellenére, hogy a házasságon kívüli születések száma évről évre nő. Ha a családok közül kiemeljük a házaspáros családokat az élettársi kapcsolatban élőkkel együtt, és megvizsgáljuk a férj, illetve a feleség egymáshoz viszonyított gazdasági aktivitását, akkor a munkanélküliek egy bizonyos körénél még pontosabban tudjuk a családi körülményeket bemutatni. A 2001. évi népszámlálás során a házaspárok száma 2397 ezer volt. Ez azt jelenti, hogy 4794 ezer férj, illetve feleség (élettárs) gazdasági aktivitását vizsgálhatjuk meg személy szerint. (Ez a népesség 47 százaléka; ha a 15 éven felüli népességet vesszük alapul, akkor ez a mutató 56 százalék.) A házaspáros családoka) a férj és a feleség gazdasági aktivitása és a férj legmagasabb befejezett iskolai végzettsége szerint Százalék

A férj legmagasabb befejezett iskolai végzettsége

Általános iskola 8. évfolyam vagy alacsonyabb Középiskola érettségi nélkül, szakmai oklevéllel Középiskola érettségivel Egyetem, főiskola stb. Összesen a)

férj is, Összesen feleség is foglalkoztatott

csak a férj foglalkoztatott, a feleség munkanélküli

inaktív kereső vagy eltartott

Ebből: csak a feleség foglalkoztatott, a férj munkanélküli

inaktív kereső vagy eltartott

a férj, a feleség sem foglalkoztatott a férj munkanélküli

a feleség munkanélküli

36,9

14,4

23,5

24,6

30,6

36,4

58,8

51,8

27,4 21,3 14,3 100,0

36,3 27,9 21,4 100,0

46,6 21,8 8,1 100,0

38,0 22,5 14,9 100,0

47,1 17,7 4,5 100,0

31,4 21,4 10,8 100,0

32,0 7,6 1,6 100,0

30,9 13,3 4,0 100,0

Élettársi kapcsolattal együtt.

A táblában csak a munkanélküliség szempontjából legfontosabb gazdasági aktivitási kombinációkat jelenítjük meg, ám még így is a házaspáros családok 69 százalékát tudjuk – ebből a szempontból – bemutatni. (Nem szerepelnek például a táblázatban azok a házaspárok, ahol az egyik házasfél inaktív kereső, a másik eltartott vagy mindkét házaspár inaktív kereső.) A férj legmagasabb iskolai végzettsége alapján csoportosítottuk az adatokat, tekintettel arra, hogy az – közvetett módon – többé-kevésbé jelzi a házaspárok társadalmi helyzetét, munkaerő-piaci pozícióit. A házaspárok egyharmadánál a férj és a feleség is foglalkoztatott. Nem véletlen, hogy ebben a kategóriában a legkedvezőbb a férjek iskolai végzettség szerinti megoszlása, mivel a munkaerőpiacon egyre inkább csak a képzettebb rétegek tudnak megkapaszkodni.

20

Másik jelentős kategória, amikor a férjek foglalkoztatottak, a feleségek inaktív keresők vagy eltartottak. Ide tartoznak azok a fiatalabb korosztályokba tartozó házaspárok, akik közül a feleség gyermekgondozás (nevelés) címén valamilyen ellátásban (pl. gyes, gyed) részesül. Ez az oka annak, hogy a férjeknek a legmagasabb iskolai végzettség szerinti megoszlása ebben az esetben is viszonylag kedvező. Ugyanez már nem igaz abban az esetben, amikor a feleségnek sikerült megtartania munkahelyét, és a férj vált inaktív keresővé vagy eltartottá. Ebben az esetben ugyanis a férjek legmagasabb iskolai végzettség szerinti megoszlása kedvezőtlen, nagyon magas; 36 százalék a legfeljebb az általános iskola 8. évfolyamát végzettek aránya. Akár a férj, akár a feleség volt aktív foglalkoztatott, de a másik házastárs a munkanélküliek közé tartozott, a férjek között a legmagasabb arányt az érettségi nélkül, szakmai oklevéllel vagy középiskolai érettségizettek képviselték. Ez azt jelenti, hogy e két iskolatípusban végzett férjek és házastársaik tudtak leginkább élni azzal a lehetőséggel, hogy legalább az egyik házastársnak sikerült megtartania munkahelyét. Azoknál a házaspároknál, ahol sem a férj, sem a feleség nem tartozott a foglalkoztatottak közé, ám az egyik házastárs munkanélküli volt, az általános iskola 8. osztály vagy alacsonyabb végzettséggel rendelkező férjek aránya több mint 50 százalék volt. Ezek azok a munkanélküliség által érintett családok, illetve családtagok, akik a legnehezebb helyzetben vannak. A 2001. évi népszámlálás lehetőséget ad arra is, hogy bemutassuk az egy szülő gyermekes családok esetében az apával, illetve az anyával kapcsolatos néhány fontosabb információt. Az egy szülő gyermekes családok az apa, anya gazdasági aktivitása és legmagasabb befejezett iskolai végzettsége szerint Százalék Apa Legmagasabb befejezett iskolai végzettség

Általános iskola 8. évfolyam vagy alacsonyabb Középiskola érettségi nélkül, szakmai oklevéllel Középiskola érettségivel Egyetem, főiskola stb. Összesen

Összesen

Anya ebből:

együtt

foglalkoztatott

ebből: munkanélküli

együtt

foglalkoztatott

munkanélküli

46,0

42,2

22,4

46,9

46,5

26,8

49,0

15,4 27,4 11,2 100,0

25,6 19,8 12,3 100,0

33,9 25,8 17,9 100,0

37,1 12,4 3,6 100,0

13,9 28,5 11,1 100,0

17,2 38,2 17,8 100,0

21,3 26,2 3,5 100,0

Az apa, illetve anya legmagasabb iskolai végzettség szerinti adatai tükrözik a férfiak és nők eltérő iskolázottságát. (A nők között a középiskolát, a férfiak körében a nem érettségizett, szakmai oklevelet adó iskolát végzettek aránya magasabb.) Az egyszülős családokban élő munkanélküli apákra és anyákra is egyaránt jellemző az alacsony iskolai végzettség. Mindkét esetben az általános iskola 8. vagy annál alacsonyabb évfolyamát végzettek aránya 47–49 százalék körüli. Az összes munkanélküli személy 5,9 százaléka (24 ezer fő) tartozik a gyermeküket egyedül nevelő apák, illetve anyák közé, és helyzetüket az is nehezíti, hogy többségük alacsony képzettséggel vagy a munkaerőpiacon kevésbé konvertálható szaktudással rendelkezik.

21