avagy a politikai kurválkodásnak nincs határa

A TARTALOMBÓL: A választások politológus szemmel . . . . . 2 Szocialista petting MDF-el . . . . . . . . . . . 2 A 6-os út . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Mediterrán Moszkva fura ura . . . . . . . . . 3 Színre színt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 A dolog az almafával . . . . . . . . . . . . . . . . 6 Az EU nem hisz a könnyeknek!. . . . . . . . 7 A szoborpark fölkerekedett . . . . . . . . . . . 8 Elveszett magyarikumok . . . . . . . . . . . . 10 Évezredes jogon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 „Hogy volt? Mi lesz?” . . . . . . . . . . . . . . . 14 SZDSZ: úgy érezzük, az MSZP le akar. . 15 darálni minket Kitüntették Juszt Lászlót . . . . . . . . . . . . 15 Az ellaposodott korszellem . . . . . . . . . . 15 Mester Ákos: Kedves hatalom! . . . . . . . 16 Keserû a narancsos bukta . . . . . . . . . . . 17 Kormányzáshoz több párt kell . . . . . . . . 18 a jobboldalon Reformkór . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 A felelõsségben nem osztozunk! . . . . . . 20 Megint hülyét csinált magából az ENSZ 21 Lecke Dél-Amerikától . . . . . . . . . . . . . . 22 Politikai csendélet a vereség után . . . . . 23 Mi itt, õk odaát 2. . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 Csõd prolongálva . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 Döntéskényszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30 A nemzeti radikálisok válsága . . . . . . . . 31

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

A jobboldal számára az MSZP másolása politikai öngyilkosság, a jövõben csak akkor lesz esélye sikerre, ha egy vadonatúj, a baloldallal szemben valódi kihívást jelentõ pártmodellt épít ki – mondta Tamás Pál szociológus a budapesti Kossuth Klubban rendezett konferencián szombaton. A Miskolci Egyetem a Lakiteleki Népfõiskolával közösen szervezett tanácskozást politológusok, szociológusok, választási szakértõk részvételével, akik a parlamenti választásokat értékelték. Tamás Pál elmondta, hogy bár a hazai politikai kultúra 15-16 év alatt szaladt végig a Nyugaton 50-60 év alatt végrehajtott változásokon, a magyar mentális állapotok sok metszetükben összhangba került a nyugatiakkal. Meghatározóvá vált a centrum- és biztonságkeresés, a kiábrándulás a konfrontációs helyzetekbõl, a szabadságértékek pedig háttérbe kerültek. Az MTA szociológiai intézetének vezetõje szerint az elsõ generációs politikai vállalkozókból álló rendszerváltó elit azzal a tipikus problémával találja magát szemben, hogy átrendezõdött a biznisz körül a piac, és alkalmazkodni kell. Ebben a helyzetben csak új emberek tudják elhitetni magukról, hogy nem konfrontatívak, a korábbi, éles szembenállásra kihegyezett közpolitika szereplõi viszont nem. A választásokon egy viszonylag

semleges szereplõ gyõzött egy olyannal szemben, akire „rá lehetett húzni a farkasfogú nagymama sipkáját” – mondta. Az MTI kérdése kapcsán kifejtette, hogy a jobboldalnak nem új vezért, hanem új pártszervezeti modellt kell keresnie; a régi gárdával vagy új vezetõkkel, a Fidesz vagy egy más nevû párt kereteiben, de mindenképpen új struktúrára van szükség. Fricz Tamás politológus arról beszélt, hogy a Fidesz a választást 2004-ben vesztette el, amikor az EU-parlamenti választások után a mélyponton levõ MSZP kormányváltást hajtott végre, és ezt az ellenzék bizony nem vette észre. A Miskolci Egyetem oktatója a Fidesz eredménytelenségének, második választási vereségének okai között említette a Fidesz sikertelen egypárti, egydimenziós szövetségi politikáját. A jobboldal színes, több fontos irányzata van, amelyeket nem lehet egy pártba terelni. A hatékonyabb, lazább együttmûködésre még 2005 õszén, sõt 2006 elején sem lett volna késõ áttérni – mondta. Fricz Tamás szerint a Fidesz vereségében fontos szerepet játszott, hogy Orbán Viktor alulmaradt a kormányfõjelölti párviadalban; a Medgyessy Péterrel szemben már alkalmazott stratégiája – a középre húzás jegyében nem szabad legyõzni az ellenfelet – megbukott. A politológus egyetértett Tamás Pállal: a jobboldalnak lényegi megújuláson kell ke-

resztülmennie. Orbán Viktor jövõbeni helyének kijelölésére nem vállalkozott, szerinte ennél fontosabb, hogy a Fidesz milyen hosszú távú stratégiai célokat fog meghatározni. Csizmadia Ervin politológus szerint a Fidesz vereségét nem lehet az MSZP másolásával magyarázni, ha ugyanis a Fideszben 1996 után nem vált volna uralkodóvá a vezérelvû politizálás, akkor Gyurcsány Ferenc sem jött volna. Orbánizmus nélkül gyurcsányizmus sem lett volna – mondta, és Orbán Viktor megjelenését az MDF 1994-es vereségéhez kapcsolta. Szerinte az akkori szétesett jobboldalt a szervezeti kötelékek helyett egy erõs személyiség fogta össze, nélküle a jobboldal esetleg több cikluson át nem lett volna megszervezhetõ. Az MTA politikatudományi intézetének munkatársa szerint éppen Gyurcsány Ferenc volt az, aki mindent megtanult a jobboldali pártépítésbõl. Elsajátította az érzelmi és identitás alapú politizálást, importálta a jobboldal által használt kifejezéseket. Megcsinálta azt, amit Nagy-Britanniában Tony Blair végrehajtott Margaret Thatcher után. A politológus a Fidesz veresége kapcsán felvetette a politikai életciklus kérdését. Mint mondta, a 20 éve politizáló, 43 éves Orbán Viktor hirtelen idõssé vált egy, a kalapból hirtelen elõhúzott, nála bár korosabb, de csak másfél éve politizáló személlyel szemben. Forrás: fidesz.hu

... avagy a politikai kurválkodásnak nincs határa A Hírszerzõ internetes portál hosszú beszámolót közöl a koalíciós tárgyalásokról, amelyek a lap információi szerint egyáltalán nem haladnak olyan gördülékenyen, mint ahogyan ez a médiában megjelenik. Az újság szocialista forrása szerint „egy kicsit leültek a tárgyalások“, és felmerült, hogy külön folytassák a teendõket. Az informátor, aki a Hírszerzõ szerint kormánytagként is szóba jöhet, jó reálpolitikusnak tartja Kunczét, aki szerinte tudja, hogy most kell az akaratát érvényesítenie, mert „késõbb nem lesz akadálya részünkrõl az MDF-el folytatott pettingnek“. Ez azt jelenti, hogy ha megvan a kormányprogram, akkor egyes ügyekben számíthatnának esetleg a legkisebb parlamenti párt szavazataira is - az SZDSZ ellenében. Forrás: Hírszerzõ

– történeti visszatekintés a fontos észak–dél irányú összekötõ útvonalról – A római korban a pannóniai limes mentén már kiépített út húzódott dél felé, Aquincumtól – a Duna vonalát követve – egészen a mai Eszékig. Az út, vitathatatlan hadászati jelentõsége mellett, a folyó túlpartján élõ barbároktól származó áruféleségek szállítását is szolgálta. A jelenlegi 6-os út egy részét a keresztes hadak is használták, ezért III. Béla fel is újíttatta, „jó karba” helyeztette a Duna-menti fõutat. 2

Az elsõ világháborúig a mai 6-os utat teljes hosszában makadámpályává építették át. Az út korszerûsítésére 1950–53 között került sor, amikor olyan beton- illetve aszfaltburkolatot kapott, amellyel az út szélessége elérte a 6,5 métert. A 2003-ban átadott szekszárdi Szent István híd tovább fokozta a 6-os út jelentõségét, újfent fokozva ezzel az eddig is számottevõ forgalmat. A legfrissebb adatok szerint

naponta hatalmasan megnövekedett mennyiségû személygépkocsi és nehézgépjármû használja a 6-os út Érd és Dunaújváros közötti szakaszát. 2006-tól az új M6-os autópálya révén végleg felértékelõdik és igazolódik a Duna közelében húzódó észak–déli fõ összekötõ útvonal történeti fontossága. Forrás: M6 autópálya alapkõletétel – Sajtóanyag 2005. február 10.

jó ha figyelünk

– avagy Becsapni egy várost nem középiskolás fokon – Ha a hagyomány állításának hinni szabad, Pécsett a Megyei Kórház privatizációja – egyelõre, mert úgy hírlik, maga Gyurcsány Fletó vetett szemet az ingatlanra –, azon bukott meg, hogy Toller László és Kékes Ferenc urak nem tudtak megállapodni, kinek mennyi jusson a koncból. Elõbbi 60–40, míg utóbbi 50–50%-ot javasolt. Ki tudja, tán éppen Francisco lesz a nevetõ harmadik? Fura idõket élünk mostanság, Hölgyeim és Uraim. A posztkommunista utódpárt, Európában utolsóként, itt van még, mit itt van még, visszatért, mit visszatért, másodszor újrázik a hatalomban. Ezúttal már az elsõ erõfelmérõn túlnyerte magát, pedig az önkormányzati választás még elõttünk van, az újabb feketelevest majd õsszel zúdítják a nyakunkba az elvtársak. 2002-ben egyszer már bejött ez a „Színre színt” stratégia, valószínûleg most is mûködni fog. Még akkor is, ha az elmúlt négy esztendõben láthattuk, különösen mi, pécsiek, hogy mennyire nem ér semmit ez a fajta önámítás. Az országgyûlés elnöke pécsi. Még a miniszterelnöknek is vannak pécsi vonatkozásai, a köztársasági elnökrõl meg már nem is beszélve. Ilyenkor azért csak felteszi magának az ember a kérdést, láttunk, érzékeltünk mi ebbõl egyáltalán valamit ebbõl az elmúlt négy esztendõben? Valljuk meg õszintén, az égadta világon semmit. És ennek ellenére Szili Katalin 1994 óta töretlenül nyer a saját választókerületében. Pedig az idei választáson állítólag még nem is nagyon maradt ideje a kampányra. Gondolom az emberei most is lebonyolították az ingyenes ruhaosztogatást, meg ilyesmit, és hát ugye szóból ért a magyar ember. No, hát ezért mûködött, és fog még mûködni ez a taktika, stratégia a továbbiakban is. No meg azért, mert Tévéország haspárti, bután kiskorú véglényeinek, akik a vegetatív létezésen kívül mást nem nagyon tudnak felfogni és értelmezni, emlékezetük, mint olyan, na az, gyakorlatilag nem létezik. Mit tudják õk, meg persze nem is nagyon érdekli õket, hogy 2002-ben itt Pécsett, a déli végeken, szocialista politikus, aki élt és mozgott, fût, fát, bokrot, meg M6-os autópályát ígért. Ugyan kérem! Csak az ilyen megátalkodott, pernahajder jobboldali magyarkodók kerülnek azonnal a kiakadt Epeda sezlonyrugóhoz hasonlatos állapotba, amikor elolvassák a rettegett hatalmú város (és immáron kistérség) dirigens mondatait, melyeket a Heti Válasznak mondott tollba. A polgári hetilap a beszélgetés címéül – utalva a 2002-es kampány egyik fõ szlogenjére – a „Színre színt” választotta. jó ha figyelünk

Dr. Kékes Ferenc, megyei fõmufti

Dr. Toller László városi és kistérségi fõ hallja kend

„Azt is át kellene gondolni, kell-e Magyarországra tíz autópálya. Szerintem elég lenne öt is, a többi legyen autóút. Magam is ezen tüsténkedem. Tudom persze, hogy sokan hiányolják a Pécsig érõ 6-os autópályát. Nem támogatom. Kétszer kétsávos autóút elég, és jóval olcsóbb.” Azt gondolom, ez önmagáért beszél. Mifelénk erre szokták azt mondani, hogy valaki segget csinál a szájából. Hajrá Toller elvtárs, hajrá Pécs, hajrá eftikéim! De idézzünk egy másik klasszikust, Kóka „Pannon Puma” János gazdasági minisztert, aki egy képviselõi kérdésre adott válaszában az alábbiakat mondta: „A Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekûségérõl és fejlesztésérõl szóló 2003. évi CXXVIII. törvény és a gyorsforgalmi úthálózat-fejlesztésérõl rendelkezõ 2044/2003. (III.14.) Kormányhatározat értelmében az M6 autópálya Dunaújváros-országhatár közötti szakasza több ütemben valósul meg. 2007 év végéig kerülhet sor a Szekszárd-Bóly és Bóly-Pécs közötti szakaszok átadására, Dunaújváros-Szekszárd között 2006 -ig megkezdõdik a kivitelezés és a Bóly- országhatár közötti nyomvonalon 2015-ig kell megvalósulnia az autópályává fejleszthetõ autóútnak. (…) Bóly – Pécs (58. számú út) 0,0 – 30,5 km szelvény, 30,5 km hosszúságban A környezetvédelmi engedély kiadásra került, ez ellen azonban két fellebbezést is benyújtottak, bár késedelmesen. Az engedélyezési terv

elkészült, így az építési engedély kiadása várhatóan augusztusban megtörténhet. A területvásárlások, kisajátítások, valamint a lõszermentesítés és a régészeti feltárás ezen a szakaszon már a jövõ márciusra (2006. márciusa – A szerk.) befejezõdhetnek.” Ma már tudjuk, hogy az autópályából 2010-nél elõbb semmi sem lesz. Legalábbis a Nemzeti Autópálya társaság honlapja szerint. Az már csak hab a tortán, hogy az egyelõre soha véget nem érõ történetnek tûnõ M6-os autópálya építése körül is akad egy-két furcsaság, például az, ahogyan épül, ahogyan építtetik a sztrádát. Az Index, internetes portál 2005. április 27., szerda 8:49 perckor feltett híre szerint: „A Magyar Nemzet információi szerint kétszáz német építõipari munkás dolgozik az M6os autópálya Érd-Dunaújváros szakaszán, a kivitelezés lebonyolítására létrehozott közkereseti társaság (kkt.) száz alkalmazottjából is csak tizenöt magyar. A lap szerint megfordult a trend a mélyépítõiparban, immár Nyugat-Európából jönnek munkavállalók hazánkba. Ez leginkább a német építõipari recesszióval magyarázható, továbbá azzal, hogy a jelentõsebb autópálya-építések jelenleg Magyarországon és Lengyelországban zajlanak.” Hajrá Európai Unió, hajrá Németország! Nekünk moratórium a munkavállalásra, nekik mindent szabad. Üdvözlöm Önöket a nagyságos és fényességes Európai Portán, mely messze földön híres a demokráciáról, a polgárok felvilágosultságáról, értékrendjé3

rõl blablablabla… Üdvözletem Jupiternek meg az ökörnek! Tessenek mán elbeszélgetni egy csöppet annak a négyszáz nem tudom én hány ezer munkanélkülinek az útépítõ iparban nem dolgozó részével! No, de sebaj, a gazdasági újgyarmatosítás apró mellékzöngéi ellenére megyünk tovább! A polgárok természetesen azonnal lereagálták Don Tollerone meglehetõsen furcsa kijelentését. Néhány hozzászólás a teljesség igénye nélkül a Dunántúli Napló Küzdõtér rovatának fórumából: Harkányi Még hogy M6-os?? Nevetséges. Az év polgármestere nem tudott megépíteni 2 kilométer elkerülõ utat 4 év alatt! Ne vicceljetek már! A szocik 2002-ben azt ígérték a 6-ost KÉTIRÁNYBÓL egyszerre kezdik építeni, hogy a térségben is legyen munka. Azt is ígérték 2002-ben, hogy az 58-ast pogányig 2×2 sávossá építik át! Ehelyett az 58-as a járhatatlanságig lepusztult, de a Mohácsra tartó út is, és lassan minden út az országban! Tele van az ország 40-es és 60-as korlátozásokkal az utak állapota miatt! Ez a szoci áldemokrata-kormány valódi eredménye, nem a 160 km megépített autópálya! Global Aki költségvetési tárgyaláson NEMET mond az M6-ra, az mélyen szégyellje magát, és adja vissza az év polgármestere címet! AKI A SAJÁT VÁROSÁT HOZZA HÁTRÁNYOS HELYZETBE, AZ CSAK A LEGGYARLÓBB POLGÁRMESTER CÍMET ÉRDEMLI MEG! A SZOCIK NEMET MONDTAK AZ M6-RA! KÁR TAGADNI, KÁR SZÉPÍTENI! NINCS ÉS NEM IS LESZ M6! EZ, NEM CSAK PÉCSET, NEM CSAK A MEGYÉT, HANEM AZ EGÉSZ RÉGIÓT SÚLYTÓ PROBLÉMA! TÉNY: 2002-es D-209 ÍGÉRET: 2006ban autópálya lesz Pécsig. Fetyke Lehet, hogy nem volt tervezve az autópálya Pécsig, de ígérni viszont ígérték!:))) Saját szememmel láttam itt Baranyában az errõl szóló óriásplakátokat. Persze tudom én, a csillagos eget is le lehet hazudni az égrõl. Kedves Pécsiek! Autópályáról álmodozunk, amikor azt sz...s 2 km hosszú déli elkerülõ utat (nem autópálya, csak szimpla út) nem lehetett megépíteni idestova 4 év alatt. Nevetséges, ami ebben országban és fõleg ebben a régióban folyik... Sugo Szó sincs autópályáról? Ez újdonság! Amíg ígérni kell, addig autópálya, aztán amint kicsit megkapargatjuk a felszínt, máris gyorsforgalmi...” Eddig a nép hangja, amelyrõl tudni véljük, hogy általában Isten hangja is. A politi4

kusoknak meg csak annyit, hogy most már épp itt lenne az ideje odafigyelni rá! Térjünk még vissza egy gondolat erejéig 2002-höz, amikor leígérték nekünk a csillagos eget is. Ismét egy idézet, ezúttal a Vasárnapi Hírek, 2004. november 28. számából, Avar Jánostól. „Egy közéleti személyiségrõl sokat elárul, hogyan viselkedik interjúalanyként. Szili Katalin azok közé tartozik, akik számára alapvetõ fontosságú az egyenesség, a szavahihetõség és a következetesség. Sosem kérdõjelezõdött meg benne, hogy vállalja-e nézeteit, mivel úgy véli, hosszú távon csak az õszinteség térül meg. Ez a kép rajzolódik ki a vele készült interjúkból, valamint a róla nyilatkozók mondataiból.” De vajon mi a jó szocialista politikus titka? Talán az origo internetes portál adja meg nekünk a választ abban a pár sorban, melyet 2006. március 1-jei írásában közöl Szili Katalinról: „Szili Katalin az MSZP-ben „a mi Katinkként” kezdte 1989-ben – és meg is maradt annak, bármilyen pozíciót töltött is be. A pártban mindenki tudja róla, hogy mélyen hívõ, harcos környezetvédõ, gyermekkorában elvesztette bal kézfejét, magához vette egy balesetben elhunyt baráti házaspár két gyermekét, és hogy egy-egy elfajuló vitában elsírja magát.” Mit jelent mindez magyarra fordítva? A „mi Katink”, a mienk, vagyis közülünk való! Egy olyan ember, aki bármelyikünk lehetne. Ezen alapul az „american dream”, az amerikai álom is. Akár te is lehetnél a parlament elnöke! Nem lehetsz – természetesen –, de legalább ábrándozhatsz róla. Emlékszünk Toller Lászlóra? Õ például médiaszerepléseiben is mindig Szili Katiról, Katiról beszél, soha nem azt mondja, hogy az elnök-asszony, a parlament elnöke vagy ilyesmi. Ezzel mintegy családtaggá avanzsál a ház first lady-je, egyúttal a magas közjogi méltóságot is relativizáltuk az egyszerû hétköznapi ember szintjére, két legyet ütöttünk egy csapásra. Légy harcos – mondjuk a környezetvédelemben, ha lehet, mer’ most az a trendi – ugyanakkor kitûnõ eredményeket érhetsz el, ha olykor gyengének, esendõnek mutatkozol bizonyos kérdésekben. Hölgyeknél a sírás tutti mõdszer. Régebbi korokban még a hirtelen ájulás volt a menõ, de ez ma már nem dívik, pedig minden bizonnyal médiaképes lenne. Ezzel persze még nem oldottuk meg a deáki egy paragrafusos sajtótörvény autópálya ügyben immáron feloldhatatlannak látszó ellentmondását, nevezetesen, hogy „Hazudni már pedig nem szabad!”. Nem oldottuk meg, s félõ hogy nem is fogjuk tudni megoldani, mert õk, amint az már kiderült róluk számtalan alkalommal, „hazudnak éjjel, hazudnak nappal, hazudnak minden hullámhosszon”. No, de hát miért pont ezt tartanák be, a nagy dübörgõ tönkremenetel közben? Lárifári! – ahogyan azt Francisco mondaná – Több is veszett Mohácsnál!

Érdekes kettõsség, amolyan féloldalas politikai ugrabugra figyelhetõ meg a magyar közélet komor felhõkkel tarkított horizontjának vészterhes egén, hogy egyik képzavaromat a másikba ne öltsem. A Fidesz, a mûanyagellenzék mára legnagyobb gólemévé duzzasztott politikai érdekcsoportosulása egész jól elboldogul az ország kormányrúdjánál, csak éppen azt felejtette el, hogyan tud, hogyan kell odaférnie hozzá. Míg ellenlábasa, a színjátszásban és köpönyegforgatásban az utóbbi másfél évtizedben múlhatatlan érdemekre és tapasztalatokra szert tevõ posztkommunista utódpárt, a Kész átverés show igazi nagymesterévé nõtte ki magát, az ölebmédia bukott PB-, KB- és KISZ-tagokat felvonultató Megasztár handabandázásában. A baj csak az, hogy ebbõl a bagázsból meg éppen a szakaszgyõzelem után, az új etap rajtja elõtt fogy ki a szufla. Addig nincs baj, amíg színes lufikat kell eregetni, addig minden rendben megy, amíg az Elnök emberei kedélyesen kvaterkáznak a luxus-limuzinok hátsó ülésein – ókor-ókor gumicsizmában, mert alkalomadtán öt percre meg kell állni (a fotósok kedvéért) valamelyik árvízi töltésen és a bulvárlapok kedvéért arrébb kell rakni két homokzsákot. A baj ott kezdõdik, amikor – szokás szerint – túlnyerik magukat. Indul a Horn Gyula-díjas Horn Gyula idejébõl már jól ismert – akkor hosszú hónapokig tartó – központilag levezényelt kormányzati tökölõdés. Pedig a választási kampányban aszonták, azér’ köll rájuk voksóni, mer’ hogy õk lendületbõ’ kormányoznak majd tovább. Ja. Pont úgy, mint a Trabant negyedikben. Szabadonfutó. Mi meg földön. Csak úgy mellesleg említem meg, hogy a kétütemûeket ma már sehol sem látják szívesen. Fõként akkor nem, ha az ütemek közül nekünk folyton csak a szívás jut. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

Ui.: A lapzárta után érkezett az infó, hogy milyen szívélyes szavakkal köszöntötte Vitéz László az õt kifütyülõ tömeget a kosárlabdás lányok Széchenyi téren rendezett ünnepségén. Tizedik alkalommal nyerte el a Pécsi MiZO nõ kosárlabda csapata a bajnokságot. Az immáron hagyományosnak mondható ünnepségre sûrû füttykoncert és anyázások közepette Vitéz László is odatolta a képét, ahogy szokta. Ottan találta azt mondani – ha a hagyomány állításának hinni szabad némileg kapatosan -, az õtet kifütyülõ tömegnek, hogy aszongya: „az a város élhetõ város, ahol a szellemi toprongynak a lakossághoz viszonyított aránya 10% alatt marad.” Csak éppen azt nem tette hozzá, hogy a Fidesz meg bekaphatja. Csak azt nem értem, ha ennyire, és ennyien utálják, ki és fõként miért szavaz rá újra meg újra? Önök értik ezt? jó ha figyelünk

Kulcsszerepe volt abban, hogy Medgyessy Péter bukása után Gyurcsány Ferenc lett a miniszter-elnök. Toller László, Pécs polgármestere nem szeretné, ha városát autópálya kötné össze Budapesttel. Kulcsszerepe volt abban, hogy Medgyessy Péter bukása után Gyurcsány Ferenc lett a miniszterelnök. Bevallja, 2003-ban csak taktikai megfontolásból pályázott az MSZP elnöki székére. Toller László, Pécs polgármestere azt is elárulja, miért nem szeretné, ha városát autópálya kötné össze Budapesttel. – Ha ön Medgyessy Péter leváltása idején nem rúgja ki maga alól a széket az MSZP elnökségében, Kiss Péter lett volna a miniszterelnök, s most aligha gyõznek. Büszke magára? – Nem tudjuk, mi lett volna, s ez nem is büszkeség kérdése. Már az európai parlamenti választások után úgy gondoltam, hogy az egész elnökségnek le kellene mondania. Úgy voltam: olyan miliõben játszani egy csapatban, ahol az ember egyedül érzi magát, ahol a felelõsségi pontokat nem érzékeli, s javaslat sincs a kibontakozásra, nem érdemes. Már akkor fel akartam állni, és csak Medgyessy Péter kérésére maradtam. Nagy gödörben voltunk akkor, erkölcsileg is. A pancserpuccsban már végképp nem akartam részt venni. Kevés ismerettel rendelkeztem Gyurcsány Ferencrõl, ám éreztem, hogy dinamikus, és képes vezetni. Márpedig én azt szeretem, aki képes vezetni. – Meggazdagodásának körülményei erkölcsi szempontból nem okoztak gondot? – A kölcsönös vádaskodás sehova sem vezet. – Miért vádaskodás szóba hozni, hogy valaki ingyen jut állami ingatlanokhoz? – Mert nem lopta, hanem megvette õket. Mi azzal a gond? Ráadásul a Boross-kormány idején. – Az sem gond, ha Szilvásy György, mostani kabinetfõnöke intézte az ügyet? – Nem tudom, ki intézte, én ilyen vizsgálóbizottságokban nem vettem részt. Amelyekben részt vettem, azokban egytõl egyig kiderült, hogy igaz ügyet szolgálok. – Például a Tocsik-bizottságban? – Hogyne, a Tocsik-ügy nagyon is ide tartozik. Százezer jegyzõkönyvem van róla: egyértelmû, hogy semmilyen bûncselekmény nem történt. Deutsch Tamás csak lökte a süketet. Az is kiderült, hogy kik voltak Tocsik Márta megbízói. Nyugodt szívvel állítom, hogy a szélsõjobbtól a szélsõbalig széles volt a paletta. Ezek a vállalkozók részt vettek a privatizáció menedzselésében, ahol természetes a sikerdíj. Annak összege egyébként alacsonyabb volt, mint a piacon bevett: meg kell nézni, mennyit vett föl a PriceWaterhouse mondjuk a békéscsabai konzervgyár privatizációja után. jó ha figyelünk

– Csak az utóbbi esetben nem osztották vissza pártkasszába a pénzt. – Nem volt ott sem visszaosztás. Egyébként pedig: ha valaki jogszerûen fölveszi a sikerdíját, azt oda teszi, ahova akarja. A gazdaság bármely szereplõje befizethet a pártok kasszáiba, megvannak ennek a szabályai. – Ha már pártkassza: sokan Puch László MSZP-pénztárnok leváltását vetítették elõre Gyurcsány-gyõzelem esetére. A miniszterelnök most majd saját képére formálja a pártot? – Ilyen ügyekrõl nem konzultálok. Az MSZP-nek van elnöke és miniszterelnök-jelöltje, én efféle döntésekbe nem folyok bele. – Nem így ismertük meg. Hátradõl, és nem szól bele a nagypolitikába? – Magam csinálom a nagypolitikát. Nem elég nagy ez? Baranyában hétbõl hat választókerületet elhoztunk, harmadával növeltük képviselõink számát. De nem dõlök hátra. Ha kell, hallatom a hangom. Most azonban egy dolgom van. Három év alatt el kell költenem 36 milliárd forintot, hogy 2010-re méltán legyünk Európa kulturális fõvárosa. Ennyi pénzt magyar város még nem látott. És ehhez jön még kilencmilliárd, amelyet a mûködésbe kell forgatnunk. – Az államfõválasztás után még bírálta, amikor Hiller Istvánt lefokozták, és Gyurcsány a pártvezetést is átvette. – Nem fokozták le Hiller Istvánt, õ a szocialista párt sikeres elnöke. Az, hogy a választási bizottságot a miniszterelnök vezette, más történet. Igaz, voltak félelmeim a leosztással kapcsolatban, de azok nem igazolódtak. Hiller István ma is erõs. – Nem kívánkozik a helyére? Egyszer már próbálkozott megszerezni az MSZP elnöki székét. – Nem próbálkoztam. Jól tudtam, mit csinálok. Hillert nagyon meg kellett akkor támogatni, körbe kellett venni szavazatokkal. Nekem volt akkora vonzerõm, hogy miután visszaléptem a jelöltségtõl, támogatóim sza-

vazatát szinte egytõl egyig át lehetett vinni az õt támogatók közé. Számomra ez sikertörténet. A politikában taktikai elemek is vannak. Eszembe sem jutott, hogy pártelnök legyek. – És belügyminiszter? Gyurcsány két éve felajánlotta a posztot. Itt az alkalom. – Ha meghalok, biztosan azt írják a fejfámra is, hogy a Magyar Köztársaság örökös belügyminiszter-jelöltje. A nevemet oda sem kell írni, ez alapján felismer bárki. Egyértelmû a döntésem. Ha Európa kulturális fõvárosának polgármestere lehetek, mit keresnék a kormányban? Elkezdtünk építeni egy várost, sõt egy megyét. Pécsnek tekintélye van, nem hiszem, hogy sok európaibb város lenne itthon, mint a miénk. Infrastruktúrától oktatásig, egészségügytõl tudományig bármiben álljuk az összehasonlítást a hasonló méretû európai településekkel is. Ha egy ilyen város polgármestere lehet az ember, aki ráadásul itt élte le az életét, mi a jó eget keresne Budapesten a kormányban? Miért keressek fõnököt magamnak? Itt van nekem fõnöknek a nép. – Gyurcsány azért megtette önt tanácsadójának önkormányzati-közigazgatási ügyekben. Rászólt Veres Jánosra a mátészalkai elszólás után? – Nem az a dolgom, hogy Veres Jánosról ítéletet mondjak. És ne feledjük, 1998-ban a Fidesz önkormányzati kampányának központi eleme volt a „színre színt” szlogen. - De az nem arról szólt, hogy ahol nem kormánypárti képviselõt választanak, annak a települések kárát látják. - Tény, hogy egy kormánypárti polgármester, képviselõ jobban tud lobbizni a települése érdekében, mint egy ellenzéki. Ugyanakkor Debrecen semmivel sem kapott kevesebb támogatást a mi kormányzásunk alatt, mint ami indokolt volt. Nem kell még egy Fõnix csarnokot építeni, fõtérbõl is egy van, azt sem kellett megint felújítani. Arra viszont emlékszem, hogy az Orbánkormány alatt tõlünk elvettek 150 millió forintot – egy már megkötött szerzõdésbõl. - Az elvonásokról ön is tud mesélni: nagy pártolója volt a Bokros-csomagnak. - A Bokros-fiúk legendás csapat volt a párton belül is – nem voltunk sokan. Bokros Lajos válságos állapotból húzta ki a gazdaságot. Nem a fogtömés volt abban a lényeg, hogy kell-e érte fizetni vagy sem. - Maga Medgyessy Péter csodálkozott rá, mennyi a fogatlan ember. - Az nem a Bokros-csomag következménye, hanem a népegészségügyi helyzeté. Senki nem húzatta ki azért a fogát, mert a tömés pénzbe került. Bokros Lajos érdeme, hogy tudatosította az országban a rászorultsági elvet az egyenlõsdi helyett. Itthon egyébként bevett gyakorlat, hogy a konzervatívok költe5

keznek, a szocialisták pedig reformokat vezetnek be. Az Antall-kormány a külföldi adósságállományhoz képest jó feltételekkel vette át az országot. - Bokrossal meg tõlük vették át a stafétabotot, most pedig át sem adják – tehát önök felelõsek a megszorításokat kívánó helyzetért. - Nem keveset küzdöttem – miniszterelnökökkel is – a közigazgatás átalakításáért. Elõfordult, hogy nem volt hozzá bátorság, máskor nem ítélték fontosnak. Fél évvel az Állami Számvevõszék elnökének nyilatkozata elõtt megmondtam, hogy az államigazgatásban 300 milliárd megtakarítható forint van. De soha nem megszorítások voltak ezek, most sem ez következik. - Minek becézik majd? - Onnan elvonunk, ahová nem kell, és oda tesszük a pénzt, ahol szükség van rá. Két hét alatt meg lehet valósítani a közigazgatási reformot, minden dokumentáció kész van. Az állami intézményrendszerben van a tarta-

lék. Meg kell vizsgálni a minisztériumok háttérintézményeit, a közhasznú társaságokat. Döntõ többségük már ma is piaci alapon mûködik. Menjen hát a piacra! Mondjuk a közlekedésfelügyelet: a hatósági része maradjon állami, a többit rendelje meg az állam a piacról. Máris olcsóbb. Vagy ott vannak a nemzeti parkok. Viszik a pénzt. Adjuk ki õket koncesszióba. - Nemzeti parkot koncesszióba? - Miért ne? Mindent koncesszióba lehet adni, hiszen a mûködtetõ csak azt hajthatja végre, amit az állam elõír. Aztán hirtelen elõjön a fantázia. Rájönnek, hogy az õzikéket nemcsak be kell zárni, hanem meg is kell simogattatni a gyerekekkel. Állatot természetfilmen is lehet látni, azért nem fizet senki többet. Ha megsimogathatja, azért már igen. Azt is át kellene gondolni, kell-e Magyarországra tíz autópálya. Szerintem elég lenne öt is, a többi legyen autóút. Magam is ezen tüsténkedem. Tudom persze, hogy sokan hiá-

nyolják a Pécsig érõ 6-os autópályát. Nem támogatom. Kétszer kétsávos autóút elég, és jóval olcsóbb. - Az államfõválasztás után érezhetõen haragudott az SZDSZ-re. Zökkenõmentes együttmûködés várható? - Igaz, voltak averzióim az SZDSZ-szel kapcsolatban. Jobban függtünk tõlük, mint kellett volna. Nekünk is köszönhetõ egyébként, hogy most ilyen jó eredményt értek el. Nagyon sokat segítettünk nekik. Szavazótáborunk jó része támogatta õket: egyéniben a szocialista jelöltre szavazott, listán az SZDSZ-re. Az elsõ forduló elõtt magam is kértem a szavazóinkat, hogy akinek nem ellenszenves a gondolat, listán szavazzon a szabad demokratákra. Úgy érzem, az elmúlt évben mindkét párt megérett a koalícióra, arra, hogy méltányos, de arányos megegyezést kössünk. Forrás: Stumpf András – Heti Válasz

Hogy is állunk azzal a bizonyos lutheri almafával? „Ha tudnám, hogy holnap vége a világnak, akkor is ültetnék ma még egy almafát.“ Az élet legyûrhetetlen optimizmusa. Így legyen. Most azonban egy olyan csúcshoz értünk, mely belátható útunk mentén messzire veti árnyát. Generációnk az emberi nem eddig legaljasabb háborúja után került e földre, bizonyára almafaként. Akkor és oda, ahol egyébként semmi ok nem volt gyümölcsfákat ültetgetni. Mégis növögettünk a szürke, ápolatlan, kultúrálatlan kertben, nyíltunk az ég felé, mert tudtuk, hogy valahol süt a nap. Hallottuk, mondták, idõnként elõbújt egy kis fény. Hozzászoktunk a borúhoz? Valahogy nem, legalább is nem mindenki. Regényeken, verseken át, szüleinktõl, másoktól megtudtuk, hogy van napsugár, vannak ideák, van tiszta gondolat, van tiszta forrás is. Olyan, melyet nem sároztak össze azzal, hogy lépten-nyomon emlegették. Megismertük a hazudozás módjait és megértettük: ilyen a rendszer. Rossz, sötét, embertelen, primitiv. Ám azt mondtuk, hogy azért van más is, jó is, jó emberek, becsületes élet, történelem és tiszta kultúra, hit és szeretet, vagyis remény. Ezekben érdemes volt élni! Az évtizedek múltak, a rossz nem. Már nem hittük, hogy mulandó egyáltalán, legalább is nekünk nem. Néhányan elcsábultunk és nekiindultunk a nagyvilágnak, hogy megnézzük a napsütést, hogy megszagoljuk a friss levegõt, hogy láthassuk a fekete-fehét után a színes adást is. Nem hittük, hogy szerencsepróbálásunk szerencsét is hoz, nem is ez volt a cél. Csak látni akartuk, hogy mi van a falon túl, honnan zene szólt, nevetés hallatszott és nagy volt a jövés-menés. Megláttuk, megtudtuk, élveztük egy kicsit. Aztán berobbant a világ legördögibb bombája. A „széthullás“ elméletére épített zseniális szemfényvesztés. Nem kellett többé puskatus, meg börtön, nem kellett már egypárt meg vasfüggöny. Csak finomabban kellett hazudni. Élni a dezinformációt felhasználni jól tudók tapasztalatával, annak korlátlan lehetõségeivel. Elegánsabban butítani a „demoszt“, melynek képességei oly korlátoltak. Mint bábszínházban, játszani a demokrácia szálaival, a lehetõségekkel, a nyílt , szembehazudással. Mi hittünk abban, hogy van géniusz, lélek, van kollektiv ideál, van nemzet. Õk tudták, hogy nincs, csak kicsinyes semmit meg nem értés. Csalfa fényeket láttunk. Fényszórókra hittük most azt, hogy napsugár, és elhittük a remény megcsillanását. Elindultunk, mint6

ha lepkék lennénk, mert lepkék akartunk lenni! Ekkora szerencsénk lenne? A történelem életünkben ad még igazat nekünk? Olyan jó volt ebben hinni! Elérkezett tehát a lehetõség, kibontakozhat minden, amirõl éreztük, hogy ott van a gyökerek között. Másfél évtized telt el azóta. Ma már tudjuk, hogy nem volt ott a gyökerek között semmi. Legfeljebb némi hagyma, melyekbõl itt-ott kikel egy kis tulipán. A tömeg tehetetlenségénél fogva sodródik tovább, arra, amerre lökték azok, kik most valahol, valami lyuknál bevárják, hogy tovább lökhessék megint. Tizenhat év nem volt elég e sodrás megállítására, másik harminckettõ elegendõ lesz? A mi idõnk eközben lassan lejár. Jönnek a következõk. Õk már nem tudják azt, amit mi. Nem írják, s nem olvassák azt a verset, azt a regényt, õket talán már nem is fogja zavarni a Nap helyetti fényszóró. Szemük ezt szokta meg. Lelkük elfogadta. Nincs más, nincs ellenpélda sem a múltból, se valamilyen „odaát“ jelenbõl, sehonnan. Talán megtalálják majd a maguk „szép, új rendjét“. Ha pedig nem, talán észre sem veszik, hogy rend nélkül élnek, mert úgy is lehet. Legfeljebb bevesznek naponta öt-hat gyógyszert. Közben pedig lágyan, megértõ mosollyal kirabolják egymást. Ez lesz az õ világuk. Mi pedig újra megtanuljuk, hogy bár megvannak még valahol a régi reményeink, hogy az almafa-csemete ültetésre vár, de ásni már nem fogunk. Fogy az erõnk, és lankad a hitünk. Túl sok volt az érzelem. Kifáradtunk, mint egy nagy szerelem végén, és szomorúan, kicsit megkönnyebbülve befordulunk egy utcasarkon, vissza se nézve. Elindulunk egy alkonyat felé. Sokan vagyunk, akik errefelé jönnek. Szemükben a szomorúság, csalódás nedvessége. Biccentünk egymásnak, de szóra már nem telik. Mindent elmondtunk, egymásnak is, másnak is. Annyiszor. Mi tudjuk. Most már csak biccentünk. Fáj a szívünk a mások szemében ülõ szomorúság miatt, mások reményéért, hitéért. De nem fáj a szívünk immár azokért, akiknek nincs szükségük reményre, mert nem ismerik a hitet, és így igényük sincs a szeretetre. Lett volna lehetõségük megismerni a napsugarat, elolvasni a verset, a regényt. Lett volna módjuk megízlelni a tiszta forrás vizét, ám õk beérték a szemfényvesztéssel. Nem mozgatta fantáziájukat a jó ha figyelünk

AZ EU NEM HISZ A KÖNNYEKNEK! Mint ahogy Moszkva sem hitt. Igaz, ez utóbbiról 1980-ban szerzett tudomást a nagyvilág. Az elõbbire meg csak Európa figyel. Azok az 1980-as könnyek egy szovjet filmben folytak – s Oscar díjat hoztak a „Moszkva nem hisz a könnyeknek!“ alkotóinak. Mi „hulló könnyek záporán át“ kíséreltük meg elhitetni a szavazópolgárok többségével, hogy „rosszabbul élünk, mint négy éve“! A kísérlet sikerült – csakhogy megfordítva: a többség nem hitt e könnyeknek – s ennek keserû könnyhullatás az eredménye. Az elmaradt választási Oscarról nem is szólva...! Joaquin Almunia nem nálunk szavazópolgár – de a könnyeknek õ sem hisz. Almunia Úr az EU pénzügyi biztosa, és már egy jó ideje egyáltalán nem hisz sem a könnyeknek, sem a magyar kormány szolgáltatta államháztartási adatoknak Míg az érzelmes, Oscar-díjas szovjet filmen Kátya, Ljudmilla és Alexandra szemhéjait duzzasztotta a sírás, addig nálunk duzzadó államadósság, növekvõ költségvetési hiány, munkanélküliség és kamatterhek húznak gondredõt a homlokokra. (Lásd: Húzzunk bele...!)

Joaquin Alumnia Úrnak tudomása volt róla, hogy az ez év elején a magyar kormányzat megkísérelte kisírni Brüsszelnél a türelmet államháztartási hiányunk mérséklésének ügyében. Fõ érv a nálunk esedékes országgyûlési választás eseménysorozata volt. A választásnak vége. Most már nincs miért siránkozni. (Úr Isten, gyõztünk!) Brüsszel egyébként sem hisz a könnyeknek. A fent említett pénzügyi biztos elemzése nyomán az Európai Bizottság a magyar kormány hivatalos (?) mutatóinál lényegesen kedvezõtlenebb adatokat tett közzé a minap az idei és a jövõ esztendõre egyaránt. Adataik szerint államháztartásunk idei hiánya a nyugdíjkorrekció nélkül a bruttó hazai össztermék 8 százalékát teszi ki. Jövõre pedig – mint a moszkvai Kátya és Ljudmilla sírós szemhéja – tovább duzzad, elérve a GDP 8,5 százalékát. Bárki láthatja, ha van rá szeme, ez éppen kétszerese a második legrosszabbul álló ország – Hellasz – költségvetési hiányának. Magyarán mi még a rosszabbnál is rosszabbak vagyunk. Mégpedig duplán. Akinek pedig e hírtõl könny szökne a szemébe, azt arra intjük, tessék a könnyekkel egy kicsit várni!

gyermek kíváncsisága, elég volt nekik a bohócok önfeledt mulattatása. Amíg tátott szájjal, kerek szemekkel nézik a hatalmas szappanbuborékokat, melyeket mûvészien táncoltatnak nekik, elfelejtkeznek az idõrõl, a valóságról, egész életükrõl. Menthetetlenül megbûvöltek milliói, kiket a buborékokon kívül nem érdekel semmi, hiszen csillogó színeiben megismerni vélik az univerzumot. Nincs erõnk szétszaggatni e buborékokat! Hagyjuk hát táncolni, szállni, és hagyjuk azokat is, akik táncoltatják. Õk a buborékok nagy szemfényvesztõ mesterei. Nekik van igazuk mindaddig, amíg tele a cirkuszsátor. Majd, valamikor kiürül, de az még sokára lesz. „Meghalt Mátyás, oda az igazság.“ Nincs oda az igazság, csak éppen búvó patak, mely néha feltör, valakiknek, és itt-ott nyújtja a tiszta forrás üdülését. Ritkán tör fel, s csak keveseknek. A többinek nem, mert nem igénylik, nem keresik. A kis „Bushman“ emberke a sivatagban soha nem szomjazik, mert tudja, hol találja meg a vizet. A „civilizált, fehér ember“ ugyanott órákat sem él túl. Azok a pici, kitartó emberek azonban kevesen vannak. Mi sem vagyunk elegen! Írtam, mondtam magam is jó két és fél évtizeden át. Mindig hittel, élettel, jövõs bizalommal. Vállalom minden szavam, minden órám. De akiknek szólni akartam, nem hallgattak meg, legfeljebb csak füleltek. Hallgatást míveltek, de mindent jobban tudtak. Tessék. Legyen így tovább, tudjanak hát mindent jobban. A sivatag türelmes. Megvárja amíg szomjan halnak benne az õt nem ismerõk. A magyar sivatag most tárul ki igazán. Senki sem mondhatja, hogy ez az „elsõ“, ez a „soha-nem volt“ tragédia. Végtére nem is tragédia. Mégis a legnagyobb. Elõször idézi öntudatlanul önmaga fejére, eddig mások írták a magyar tragédiát! Közben fel nem fogja, hogy lett volna egy utolsó esélye. A jelen olyan kor, ahol elõbb a nihilizmus anarchiája, majd késõbb egy csipkefinomra szõtt zsarnokság lesz benne minden „egy mondatban“. Ebben az életidegen, sivatagon átvezetõ közeljövõben lett volna még egy esély erõt, világértést és életigenlést mutatni. Egy esély a tiszta forrás felismerésére. Zsugorodó esély, 16 éves esély, a sikertelenség hosszú idejével. Évezredváltó korunk kiüresedett nullái a magányosság hosszú távfutása. Magyar tragédiánk városnevekhez kötött. Trianon, Jalta, Moszkva. Elõször e sorban: Budapest. jó ha figyelünk

Tessék azt a sírást visszafojtani, hiszen bedagadt szemmel aligha silabizálható ki a tegnapi Népszabadság örömhíre (evangéliuma): Erõteljesen fejlõdik a világgazdaság. És ezt a lap nem Kovács Pistikére, még csak nem is Fletókára hivatkozva állítja, hanem a világ egyik legnagyobb pénzügyi elemzõ és szolgáltató csoportja, a londoni illetõségû JP Morgan áprilisi adataira alapoz. Az elfelejtik idézni, hogy a világgazdaság mely szegmensei jelentik a húzóerõt ebben a fejlõdésben, és mely régiókban tapasztalható stagnálás. Továbbá tessék a könnyekkel csínján bánni, mert, mint köztudott, az EU nem hisz a könnyeknek. Mi több, legitim miniszterelnökünk sem kér a könnyekbõl. – „Tessék aláírni!“ ezzel nyomja a végleges kormányprogramot mind a 210 szocialista és liberális képviselõ orra elé. Ezzel a fogással kívánja elõre biztosítani tervei támogatását és végrehajtását, „hogy késõbb aztán senki se siránkozzon itt nekem“. Ámbátor miért ne sírhatnának a szoclib befutók? Elvégre õk e választási akadályverseny gyõztesei. És – miként azt legendás úszó olimpiai bajnoknõnk – Székely Éva emlékiratainak a címébõl is tudjuk – Sírni csak a gyõztesnek szabad!

Túlértékelem a 2006-os áprilisi magyar választásokat? Elragadtat az indulat? A fentiek szerint nem így van ez. Nem választás zajlott most, hanem vizsga, és a jelöltek száma összesen 7 990 412 volt. E jelöltek 32%-a megbukott, mert nem érdekli semmi, senki. További 49,7 %-a megbukott, mert állást foglalt a múlt szappanbuborékai mellett, mint jövõkép mellett. Trianont idézte, s magyar sivatagot talál. Ennyien nem értik a jeleket, környezetüket, életüket, a világot, ennyien halnak szomjan nemsokára, és mégis a szomjúságra adták voksukat. Õk visszatérnek a zsarnoksághoz, annak kifinomult minden mondatához. És a többi? Igen, hát õk. A kevesek, az értõk, az igenlõk, az almafát ültetõk. Nem valakire vagy valamire mondtak igent, hanem csak azt jelezték, hogy nem kívánnak szomjazni sivatagokban. Tudják, hogy merre vannak a források, a búvó patak jelei. A felületre mutattak, de a mélyre gondoltak. Mert a felületen most éppen ez a jel volt, ez a moha, ez a zúzmó. Az értõ szem lát, észlel. Sajnálni valók õk, a csalódottak, a faültetõk, az utolsó látók, mert sorsuk nehéz marad. Továbbra is úgy kell sivatagban ültetni fáikat, hogy nem tudhatják, lesz-e világ vége, lesz-e szomjhalál. Hinniük kell a jövõben, s nem tudhatják, hogy mi az, hinniük kell a szellemben, ideában, napsugárban. Sápadt ideges mosolyú „menedzserek“ között hinniük kell abban, hogy többek tizedes pontok mögötti statisztikánál, többek vásárló-szavazó csordánál, többek árnyjátékok gyermeteg közönségénél, többek a határtalan és féktelen dezinformáció fogyasztóinál. Hinniük kell abban, hogy magasabb fogalmak még nem vesztették el tartalmukat, hogy múlt és annak tanításai nélkül sem jelen, sem jövõ, legfeljebb üresség létezik csak. Hinni abban, hogy a fénysugár nem „spot“, hanem a Nap melege. Európa nagy kihívás az almafaültetõknek. Európa zeneszó és csillogás közepette fog szomjan halni, holott hektóliter számra csobog körülötte az ital. Csak a tiszta forrás nem lelhetõ, mert azt a jelet nem ismerik fel elegen! „Ha tudnám, hogy holnap vége a világnak, akkor is ültetnék ma még egy almafát.“ Nem lesz vége a világnak. Még nagyon sokáig nem, de az éltetõ gyökerek egyre nehezebben találják a nedvességet. A faültetés mégiscsak életigenlés! Aki lát egy árva csemetét, próbálja meg. Szutrély Péter

7

A demokratikusnak nevezett szavazógépezetbe a baloldali szavazatok kerültek be többségben, ami a nép általi döntés értelmében a magyar állam feletti fõhatalmat a két baloldali párt kezébe adja. A magántõkés rendszer visszaállítása óta ez a most lezajlott választás volt talán a legérdekesebb, legtanulságosabb. Mindedddig egy balodali koalícíó és egy jobboldali koalíció állt szemben egymással, és váltogatták egymást a nép akarata értelmében. A baloldali koalíció kezdettõl két párt szövetsége MSZP-SZDSZ, akár kormányon voltak, akár ellenzékben. Ez politikai stabilitásra vall. A jobboldalon ennek az ellenkezõjét láttuk – ne részletezzük most -, ott több párt indult, egyre kevesebb jutott be a parlamentbe, végülis a mostani választáson a jobboldalon már csak egy pártot látunk. Ez politikai labilitásra vall. Ingoványos talaj a jobboldal. A politikához alapvetõen két dolog kell: ideológia és anyagi erõ. A jobboldalon van idológia, de gyenge az anyagi erõ. A baloldalon gyenge az ideológia, de mindent pótol az anyagiak bõsége. Ne firtassuk most az egyik vagy a másik ideológia erkölcsi tartalmát, mert minden esetben annak van könnyebb érvényesülése, amelyik nagyobb anyagi fedezettel indul és halad. A különbség a tájékoztatás terén mutatkozik élesen, ami a közvéleményt létrehozza. A jelenlegi választás eredményében benne foglaltatik a mérhetetlen különbség a bal és a jobb anyagi, és annak értelmében befolyásolási képessége. Ezen arányok ismeretében nem tekinthetjük a választáson vesztes nemzeti oldalt erõtlennek, még kevésbé szétvertnek. A Fidesznek nem sikerült fordítania a második fordulóban az egyéni körzetekben, sõt, még elõnyét sem tudta mindenütt mandátumra váltani. Így az MSZP-SZDSZ koalíció még növelte is parlamenti többségét, aminek egyébként különösebb jelentõsége nincs, hiszen az elmúlt négy évet igen csekély többséggel is könnyedén végigkormányozta. A 386 fõs magyar országgyûlésben 194 mandátum kell a többséghez, az MSZP egyedül szerzett 190-et, az SZDSZ ehhez még hozzátesz 20-at. A Fidesznek 164 képviselõje lesz, az MDFnek 11, egy hely pedig a Somogyért nevû kezdeményezés képviselõjéé. Ennek megfelelõen létre fog jönni a második Gyurcsány-kormány, immár választói legalitással és a törvény által biztosított hatalommal. A magyar választási törvény kormányalakítási rendelkezésével módot ad a többségi egypárturalomra és a miniszterelnöki diktatúrára. Szocialistáink ebben a közegben egészen otthon érzik magukat. Ilyen módon az ellenzék csak a demokrácia dekorációját adja. Ez a lehetõsége elvileg adva volt Orbán Viktornak is, az õ esetében azonban mûködött a sajtóhatalom ellenõrzõ, feltáró és el8

rettentõ szerepe, és nagyon is eredményesen mûködött, mert jó intézkedéseit is helytelennek, károsnak hirdették meg, a baloldal négy éven keresztül csámcsogott a Fidesz-kormány állítólagos kártételein. Az MSZP-gyõzelem Gyurcsány személyes érdeme is. A politikatervezõk Orbánnal összemérhetõ személyt kerestek, és találtak. Gyurcsány minden összecsapásnál alulmaradt ugyan intellektuális vonalon, de ennek érzékelése a televíziós mutatványokban inkább kevesek képessége, hiszen Orbán mondatainak megértéséhez is kell megfelelõ intellektuális szint, végülis a nagyközönségnek a tájékoztató ipar pontozása a mérvadó. Orbánnak az a hibája ebben a mûfajban, hogy mindenre komoly, felkészült választ ad. Gyurcsány ezt mással pótolja, általános, tartalom nélküli szólamokat dob be, ezt önti egymás után, nem is vár rá választ, már nyomja a következõt, ahogy betanulta, karjai lengedeznek és jól kezeli az arcmimikát. Tudja, hogy most nem a vitatárs érveivel kell megbirkózni, hanem a hallgatóságnak kell a gyors beszédbõl kiragadható, megjegyezhetõ stancákat ismételgetni. Ehhez nyújt nagy segítséget a média, amikor méltó válasznak hirdeti a silány ömleteget. Számunkra meglepõ volt a vörös szín túlságosan kihangsúlyozott alkalmazása. Arra is gondolhattunk, hogy alapos melléfogás lesz ez, hiszen a múlt rendszer embereitõl a múlt rendszer színpompájával ûzött kérkedés egészséges ellenszenvet vált ki. Ezt a várakozást nem látszott igazolni az eredmény. Nem keltett kellõ ellenszenvet a maoi, sztálini szobrok és képek méreteit utánzó húszemeletes Gyurcsány-kép sem, amirõl olvasott embernek a mindent látó és ellenõrzõ Big Brother jut eszébe. Ennek a magyarországi parlamenti demokráciának amúgyis nagyon vörös alapszíne van. Talán abban is van valamellyes jelzés, hogy az angol labour-miniszterelnök szemmel láthatóan jól érezte magát a nagy vörös szõnyegen és drapériák között. Megjelenésének volt kampányidõszaki üzenete, amihez felsorakozott Putyin elvtárs is. Gyurcsány piszokul jól érzi magát a Blairhez hasonlítgatáskor, amiben a külföldi sajtó részelteti. A Népszabadság tudatja, hogy: „Gyurcsányt a Financial Times nemrégiben a „magyar Tony Blair”-ként aposztrofálta. Blair politikáját három pontban szokás összefoglalni. Az új baloldaliságot formailag a legmodernebb píártechnikák tudatos alkalmazása és heveny médiajelenlét jellemzi (ideértve a bulvársajtó nyújtotta lehetõség kihasználását is), valamint a döntéshozatali hatékonyság és a politikai siker érdekében centralizált pártvezetés. E kettõt Gyurcsánynál is kipipálhatjuk.“

Helyben vagyunk ezzel az „újbaloldalisággal“, ami az angliai politikai térségben azt tartalmazza, és azért új, mert a Labour Party, ami ugyebár munkáspárt lenne, legalábbis neve után következtetve, immár a neoilberális eszmerendszer elvét vallja. Ami pedig mindenben azonos a globalista nemzetköziséggel, a tõke terjeszkedése elõtti minden korlát lebontásával. Tony Blair Népszabadságban említett „médiajelenléte“ arra utal, hogy az angol média népszerûsíti, amire nagy szüksége van, mert szocialista pártja szocializmust komolyan valló elvtársai a munkásosztály árulójának tartják. Helyben vagyunk „e kettõt Gyurcsánynál is kipipálhatjuk“, vagyis Gyurcsány is élvezi a „legmodernebb piártechnikák tudatos alkalmazását és a heveny médiajelenlétet, valamint a döntéshozatali hatékonyság és a politikai siker érdekében centralizált pártvezetést“. Ha ez így mind megvan, tessék már mondani, mi hiányzik neki, ennek a blairi Gyurcsánynak abból, amivel negyven éven át bõvelkedett Kádár János a hatalom csúcsán? Az a többlet sem megvetendõ, hogy a New York-i gazdák bõkezûbbek és fõleg kesztyûs kezûbbek, mint a moszkvaiak voltak. A Népszabadság cikkírója örül annak, hogy az MSZP nem szerzett abszolut többséget a parlamentben, így fennáll „a koalíciós partnerrel való programegyezkedés kényszere“. Érthetõbben: a koalíciós kormányban ismét az SZDSZ programja fog érvényesülni, azon túl is, hogy Gyurcsány, mint szabadjára eresztett üzletember, vérbeli neoliberálista. Nocsak, ki ne mondjam, hogy Magyarországnak SZDSZ-kormánya leend. Ebben pedig az a lényeg, hogy így kell megfelelni a külföldi elvárásoknak. jó ha figyelünk

A XX. század arról szólt, hogy a világ nagyhatalmi felépítésében változás következett be. Megszûnt az a világrend, amelyben méretes hatalmak összefogtak egy vagy több másik hatalom ellen, majd ismét szövetkeztek más fölállásban. Kis országok szenvedtek ettõl rendszerint akár függetlenségük, akár vesztes oldalon viselt szövetség miatt. Volt részünk benne. Egyre nagyobb háborúk egyre nagyobb hatalmi koncentrációt hoztak létre, kiterjesztve befolyásukat a világ minden országára. Mind ennek következtében hasonulni kell minden országnak a „politikailag korrekt“ minta szerint politikai és gazdasági szerkezetében. Nyugaton már régen kialakult politikai téren a két párt (pártkoalíció) egymást váltó rendszere, amely két oldal egyazon gazdasági filozófia szolgálatában áll. Az pedig a szabad piac elve, a liberalizmus. Kellõ nagyhatalmi vezérlés mellett vették fel ezt az irányzatot a szovjet ellenõrzés alól mentesített közép-kelet-európai országok az egypártdiktatúra önvégezte átalakulá! sával. Magyarországon az átalakulást elvégzõ párt mellett szívesen lát a nagyhatalmi akarat egy másik pártot, a minta lehet az, ami Nyugat-Európában szokásos. Elõbb a Magyar Demokrata Fórum ígérkezett erre a szerepre, de kormányzati ideje sikertelenségei miatt megbukott. 1998-ban a Fidesz jelentkezett, jó nagyhatalmi fogadtatást kapott, és a honi liberális kapitalista média is támogatta. A Fidesz azonban nem felelt meg a követelményeknek. Elfogadta és magáévá tette támogató táborának nemzeti érzésû, részben keresztény szellemû, nagy részben a kommunizmust ellenzõ, a kizsákmányoló nemzetközi kapitalizmus érdekében történt privatizációt elítélõ magatartását. Négy éves eredményes és népszerû kormányzás után éppencsak sikerült a baloldalnak leváltania, attól kezdve ami erõ és ármány bevethetõ volt, azt a Fidesz és Orbán Viktor ellen fordították. A liberálbolsevista kormányzat négy éve más

egyébrõl vajmi keveset szólt, minden megmozdult a nemzeti oldal ellen. Gondoskodni kellett egy másik ellenzéki pártról, amely nem hajlik jobboldali „szélsõségek“ felé. Elõbb próbálkoztak egy „centrum“ párttal, Kupa Mihállyal, sikertelenül. Azután megkísértették a Magyar Demokrata Fórumot, Dávid Ibolyával, sikerrel. A sajtó népszerûségi listája elsõ helyére kerül a kis párt jelentéktelen elnöknõje. A média kiemelten foglalkozik a pártjából a nemzetieket szorgalmasan kiszorító elnöknõvel. Diadallal jelenti Bugyinszki György a Népszabadság április 25-i számában: „A magabiztos koalíciós gyõzelem ellenére a legtöbb értékelés az elsõ forduló óta másról sem szól, mint Dávid Ibolya önérzetességérõl és a Fidesz abszurditásoktól sem mentes politikai agóniaféleségérõl.“ Azután, hogy vitatható módon összejött neki a szükséges 5 százalék, így pártja negyedikként bekerült a parlamentbe. Kifizetõdött részére, hogy átkozta, gyalázta Orbán Viktort és pártját, éveken át. Két éve már, hogy feltettük neki a kérdést Sydneyben, amire a válasza most vált hazugsággá, átállt maradék híveivel a baloldalra, fizetségül 11 képviselõi helyet kapott pártja részére, és nagy jõvõbeli kilátásokat. Ennek az MDF nevet viselõ társaságnak lesz a feladata betölteni azt a szerepet, hogy váltópárja (lojális ellenfele) lesz a baloldali koalíciónak, hogy demokratikusnak nézzen ki a magyarországi pártpolitika. Dávid Ibolya már tudja, hogy „földindulásszerû változások várhatók a jobboldalon“. Most már õmaga mondja el, hol áll. „Ezt a választást nem a koalíció nyerte meg, hanem az ellenzék vesztette el“ – mondta egy televíziós mûsorban Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum elnöke. Szerinte ennek fõ oka a Fidesz elmúlt négy évi politizálása, „amely nem járható út“. „A Fidesz messze került a magyar és az európai hagyományok-

tól, és olyan vakvágányra került, ahol nem voltak válaszok. Egy jobboldali párt nem lehet tõkeellenes, magántulajdonellenes, külföldellenes, nem kokettálhat a szélsõségekkel, nem lehet bankellenes“ – mondta Dávid Ibolya. Mint valami rögeszmés, megbízói által összeállított nyolc pontba szedett pártprogramját, meg önmaga miniszterelnöki pozícióját akarta elfogadtatni a Fidesszel annak fejében, hogy leereszkedik hozzájuk. Ami a 8 pontot illeti, arról dr. Drábik Jánostól kapott szakvélemény olvasható a 13-ik oldalon. A választási számmisztika és bolsevik politikai rafinéria következtében sorsdöntõ, talán a nemzeti oldalra tartós idõre keserveket hozó szerepre tett szert Dávid Ibolya, aki, ha nem kapja meg az 5 százalékot, már csak rossz emlék lenne. Most bekerült a sikeresek táborába, ahol a legfõbb feladat Orbán kikészítése. „Orbán tûnjön el!“ – mondja Kuncze, „Vége az orbanizmusnak“ – írja Lengyel László, mint politikai szakértõ. Persze ÁVH nélkül most nehezebb helyzetben vannak, de hogy mindent belevetnek ebbe a gyûlöletkampányba, abban biztosak lehetünk. A nemzeti oldal nehéz idõk elõtt áll, és politikai vonalon védekezõ erõt csak a Fidesztõl várhat. Lesz mellette még sok felbuzdulás, kezdeményezés, de ha avval indulnak, hogy a jobboldal szétrágásából akarnak fészket rakni, akkor – akarják-nemakarják – azt teszik, amit az ünnepelt hölgy oly szorgalmasan elkövet. Ennél is többrõl van szó. A szoborpark örökkévalóságnak szánt ércalakjai megelevenedtek, és felkészültek megvalósítani a monetár-diktatúrát. És másságosak lesznek a magyarok saját hazájukban, a másságosoknak kijáró politikai elõjogok és sérthetetlenség nélkül. Csapó Endre

jó ha figyelünk

9

1991. A szovjet csapatok épp csak elhagyták az országot, a Híradóban öreg parasztember nyilatkozik. „Meg vannak ezek õrülve. Hazaküldeni az oroszokat... Ki fogja megvásárolni ezután az öreg teheneket meg a letojt tyúkokat?” 1994. Horn Gyula a szakértelemmel és az orosz piaccal kampányol. A lassan újrainduló mezõgazdasági export ellenértékét nem nagyon fizetik ki az eredeti tõkefelhalmozást Magyarországon gyakorló orosz vevõk. A kivitel újra leáll, a kinnlévõségeket töredékáron vásárolják meg a szakértõk. 2002. Medgyessy Péter megígéri, hogy visszaszerzi az orosz piacot. Elsõ moszkvai fogadásán, a magyar nagykövetségen közepes minõségû francia tájborokkal látja vendégül az orosz üzletembereket. Itthon régóta Szepsyk, Gerék, Tiffánok vannak a palackokban. Eltelik négy esztendõ, az orosz piacon nem történik semmi. 2006. Gyurcsány Ferenc az orosz piac visszaszerzésének ígéretével kampányol. Tizenhat-tizenhét esztendõvel a rendszerváltás után itt az ideje, hogy kimondjuk: a KGST és a legendás szovjet piac nem a magyar politika ügyetlensége miatt szûnt meg. Összeomlott, mielõtt a rendszerváltás megtörtént volna. Összeomlott, mert tökéletesen mûködésképtelen volt. A termékeket, amelyeket ezen a piacon el lehetett adni – amennyiért el lehetett adni -, már soha senki nem veszi meg tõlünk. Ahogy Magyarország se vásárol a kötelezõ kontingens keretében Moszkvicsokat. Ez nem politikai kérdés. A magyar mezõgazdaság több populizmust már nem visel el. Putyin támogathatja Gyurcsány Ferencet politikailag, de nem vásárolhat meg tõlünk egy kiló öreg tehénhúst sem drágábban, mint amit a világpiacon legolcsóbb termelõ kér. És nem adhat el egyetlen köbméter gázt sem olcsóbban, mint amennyit ezért a világpiacon kaphat. Gyurcsány Ferencnek mint üzletembernek tudnia kell, hogy egy állam a piacgazdaságban nem szerez piacot. Ösztönözheti a kivitelt sajátos eszközökkel. Például az állami marketing eszközével. Az elmúlt két évben kétszer felezte meg a kormány az Agrár Marketing Centrum költségvetését: 2005-ben 3 milliárdról 1,5 milliárdra, 2006-ban 1,5 milliárdról 750 millióra. Ez kevesebb, mint egyetlen sörmárka magyarországi bevezetésének költségvetése. A magyar mezõgazdaság több populizmust már nem visel el. Sem jobboldalit, sem baloldalit. Antall József és Orbán Viktor kisgazdapárti mezõgazdasági miniszterei súlyos károkat okoztak az ágazatnak. Az elképzelés, 10

amely szerint Kert-Magyarország keletkezhet a szocialista mezõgazdaság romjain, veszélyes illúziónak bizonyult. A KGST-piacra létesült feldolgozó nagyüzemek és az általuk integrált szövetkezetek azonban nem emiatt mentek csõdbe. Horn, Medgyessy és Gyurcsány miniszterei hiába nyomták beléjük a konszolidációs tíz- és százmilliárdokat, a problémát, a piacok hiányát nem oldották meg, és a csõdök több hullámban ismétlõdtek. A magyar mezõgazdaság strukturális gondjait nem oldhatták meg a rendszerváltás utáni kormányok, mert fel sem mérték õket. A túlméretezett szocialista nagyüzemek és feldolgozóüzemek kizárólag a tömegtermelésre alkalmasak. Ahhoz, hogy óriási kapacitásaikat kitöltsék, az utolsó szocialista években már a KGST és a szovjet piac is kevésnek bizonyult. Bábolna és Nádudvar csak akkor mûködhetett gazdaságosan, ha a végtermékek exportját – például Argentínába – 70-72 százalékkal támogatta a költségvetés. Míg össze nem omlott az is.

A KGST bukása után megmaradt hazai és nyugat-európai piacon a névtelen, ezért a legalsó alapanyag-, illetve tömegkészáruszegmensbe szorult magyar termékek amerikai, thaiföldi, brazil melléktermékekkel, tömegáruval küzdenek. A közben lassan konszolidálódó orosz piacon is. Ebben a csak az árakkal versenyzõ szegmensben hosszú távon esélytelenek a magyar termékek. Kedvezõbb földrajzi körülmények, alacsonyabb bérköltségek, burkolt és nyílt állami támogatások teszik erõsebbé a versenytársakat. A bolgár borok marketingjére a brit piacon 2004-ben hússzor annyit költött az állam, mint amennyit a magyar borok teljes exporthírverésére. A magyar nagyüzemek hiába költenek milliárdokat a korszerûsítésre. A világpiacon saját szellemi teljesítmény, különleges saját alapanyagok nélkül, a versenytársaink által is vásárolt berendezésekkel csak ócsítani lehet a termékeket, javítani nem nagyon. Több vizet lehet megkötni a sonkában, kejó ha figyelünk

vesebb hús kell a párizsiba, több víz kerülhet a borba, kevesebb búza a kenyérbe. Magyarországnak nincsenek külföldön is vonzó élelmiszertermékei. Nincs pármai vagy San Daniele sonkája, nincs camembert, brie vagy eidami sajtja. Amije lenne, azt is sikerült mára tönkretenni. A legendás Pick szalámi az elmúlt évek pénztelenségével elsüllyedt a középszerûségben. A tokaji aszút úgynevezett háromputtonyos, Ukrajnába az évekkel ezelõtti túltermelés miatt kiszállított és ott palackozott valami képviseli az orosz piacon. Aki ezt kóstolja, annak nehéz megmagyarázni, hogy ez a világ leghíresebb bora. A legjobb magyar borokból elenyészõ mennyiségek kerülnek exportra. Amit komolyabb mennyiségben kivisznek, nem nagyon

kerül feljebb a hipermarketek elsõ-második polcánál. Aki exportban eredményesebb akar lenni, igyekszik elfelejtetni, hogy áruja magyar, mert a piacon jobb a hírük a moldáv vagy a bolgár boroknak is. Pedig a párizsi borversenyen 2006-ban Magyarország eredményesebb volt, mint Franciaország. De marketing nélkül ki tudhat errõl? A bolgár borok marketingjére a brit piacon 2004-ben hússzor annyit költött az állam, mint amennyit a magyar borok teljes exporthírverésére. Vannak kitûnõ magyar alapanyagok. A mangalicából többnyire spanyol sonka lesz, a libamájból még mindig francia konzerv. Van-e egyáltalán kitörés ebbõl a helyzetbõl? Persze, hogy van.

Észre kell venni, hogy a piac és a termelés is kettévált. A hiperek, áruházi láncok média által uralt kereskedelmében vagy árral, vagy márkával lehet valaki eredményes. Árversenyben már elértük a padlót. Ha nagyobb sorozatokat termelünk, annak csak egyetlen célja lehet: az, hogy a mennyiség elviselje a márkaépítés gigantikus költségeit. Ez valóban csak tõke kérdése, ebben az állam sem nagyon segíthet. Itt a magántõke koncentrációja lehet az út. Sokak szerint az egyetlen. Pedig tévedés azt hinni, hogy nincs más irány. Különleges, helyi értékeket kell teremteni. Összetéveszthetetlen borokat, a magyar gyümölcsök ízeit elõhozó zamatos élelmiszereket, magyar gasztronómiát, kolbászokat, pálinkákat, visszanyúlva a tradíciókhoz és minõségi mértéket véve a mai világban. Ilyen termékek nélkül egyetlen ország arculata sem lehet teljes. Ezek hiányában a hozzánk irányuló turizmus is csak a legolcsóbb fajta lehet. Ezen termékek számára nem a hiperek jelentik az elsõdleges piacot. Ezek, ha jól csináljuk, minõségi idegenforgalmat, Magyarország iránti érdeklõdést generálnak. Olyan érdeklõdést, amelybõl minden magyar termék (a tömegáru is) hasznot húzhat. Nem fordulhat elõ, hogy Európa-szerte csak nálunk ne lehessen minden borospincének saját törkölypálinkája. A Chateau Laffite híre segít eladni a legközönségesebb bordói tömegbort is. Nem ezeknek van szükségük állami vagy uniós segítségre. Az ország arculatának van szüksége ezekre. Ahhoz, hogy a meglévõ nevek mellett újak is keletkezhessenek, olyan gazdasági környezetet kell kialakítani, amely kedvez a kis- és középvállalkozások újító szellemének. Borutakat, gasztronómiai kalandokat kell kiépíteni az országban. Tiltásokban nem szabad túlteljesíteni az EU elvárásait. Nem fordulhat elõ, hogy Európa-szerte csak nálunk ne lehessen minden borospincének saját törkölypálinkája, ne fõzhessen szilvalekvárt minden beregi porta, ne legyen üveges libamájkonzerv, házikolbász a békési és csongrádi házaknál. Természetesen legyenek higienikusak, rendelkezzenek minõsítéssel. Az EU-pályázati forrásait ilyesmire, regionális termékek kialakítására, a falusi turizmus fejlesztésére használták Portugáliától Írországig. Az önmaga értékeit feladó ország érdektelenné válik a globalizálódó világban. A magyar mezõgazdaság csak a kétféle termelés egyidejû fejlesztésével maradhat talpon. A kétféle tevékenység nem kizárja, hanem kiegészíti egymást. Vegyük már észre, legalább a választások után. (A szerzõ bortermelõ, a Magyar Független Bortermelõk Szövetségének elnöke) Forrás: Jásdi István

jó ha figyelünk

11

Számos érdekes tanulsága volt a választási kampánynak és az elmúlt 16 esztendõnek. Hazugságokkal, hamis vádaskodásokkal, elnemzetietlenítõ eszmeiséggel, liberális cinizmussal és értékrombolással. A történelemhamisítás, a történészek lefizetett hada és a magyar értelmiségnek mondott áruló csõcselék, amely megtagadta és leköpte a magyar nemzet saját múltját, históriáját, remek segédkezet nyújtott mindehhez. A történelmi egyházak Magyarországon, példátlan módon, a nemzet ellen fordulva ál-igazságokat hirdettek, és nem mutattak utat azoknak, akik nem értették a változásokat, de igényelték volna az útmutatást, s ezzel az egyházak a múlt rendszer korifeusaivá váltak. Hiszen amikor a Magyar Tudományos Akadémia elnöki székét olyan emberek töltötték be, akik a kommunista hatalomátvételkor ifjon bár, de eladták lelküket a nemzetrontóknak, akkor a magyar értelmiség, amely hagyta ezt, árulója lett a nemzet múltjának és jövõjének. Amikor a történelmi egyházak egyikének olyan vezetõje lehetett a rendszerváltás után még tizennégy évig, aki a kommunistáknak mindenben alávetette egyházát, akkor a hívõk sokasága, csalódásában elfordult az Egyháztól, sõt, annak tanításától is. Szektákba menekült a hit felé vonzódó, s istentelenné vált az ingadozó. Amikor Antall kormánya végsõ döfést adott a nemzet kiirtásának, s megalkotta az abortusz törvény úgy, hogy tisztában volt már akkor is a nemzet fogyásának céljával és tényével, a keresztény egyházak egyetlen szóval sem tiltakoztak e tömeggyilkosság szentesítése ellen, noha akkor még lehetett volna keresztény értékekre épített törvényeket alkotni, mert a kommunisták úgy lapultak, mint a patkányok. Nem tudták lesz-e számonkérés vagy sem. Nem lett mert az AB elnöke alkotmányellenesnek tartotta, hogy a népirtás megtorolható legyen, hogy a gyilkos diktatúra prominensei bûnhõdjenek. Minden lehetõség és várakozás szertefoszlott, mert szemmel láthatóan elárulták a rendszerváltást azok, akiknek az utolsó csepp vérükig ki kellett volna tartaniok. A közerkölcsöt a liberálisok ásták alá a Mazsihisz odaadó támogatásával, amikor felvetették a „ki a magyar“ ostoba és erkölcstelen kérdését. Noha ebben az országban a történelem során ez soha nem volt kérdés. Mindenki tudta évezreden keresztül, hogy a nemzetek e Kárpát-gyûrûben békében és a hazát védve éltek-haltak együtt, egy célért: a Haza minden elõtt. A „ki a magyar“ kérdése csak a kezdet volt, majd folytatódott a liberálisok zsidókérdést feszegetõ és antiszemitizmust kiáltó aljasságával, hiszen mindenki tudta és tudja, hogy Magyarországon nem volt és nem is lesz antiszemitizmus csak azért, mert a poli12

Amikor nagyon hosszú idõre eldõlt minden Az ellenzék a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon (Antall József, Szabad György, Peto" Iván, Orbán Viktor, Torgyán József) tikai senkiháziak ezt akarják. De nem volt elég számukra ez sem. „Minden, ami keresztény, az antiszemita“ kiáltották ismét, s ha válasz jött az egyet nem értõktõl, azt azonnal úgy vitték körbe Európában, mint a véres kardot. Láthattuk miként fajulnak el a dolgok, hogyan lett a rendszerváltásból rózsaszínû köd, eltûnõ délibáb. Ám mind ennek oka van. Súlyos és évszázados oka. A rendszerváltáskor ugyanis még hittünk, még reméltük, hogy valóban történik valami, hogy mi is visszanyerjük méltó helyünket Európában. Még élt egy generáció, amely tudta és érezte mit kellene tenni, amely valóban lelkén viselte a nemzet sorsát, hiszen számukra nem a képviselõi juttatások és a tûzhöz közeli rablás lehetõsége volt a legfõbb szempont (mint a maiaknak), hanem a nép, a nemzet érdekképviselete, egy valóban magyar ország felépítése a kommunista rombolás kõhalmán. Ezeket az embereket, illetve ezek közül azokat, akik nyilvánosságra léptek, akik nemzetet és hazát emlegettek, akik hazaszeretetrõl beszéltek a Parlamentben vagy másutt – lehetõségeik szerint, vagy hahotázva fogadták, vagy az antalli nemzetárulás kijelölt és megbízott bíróságaira citálták. Nem rendszerváltás, változás volt tehát, hanem egy, a nemzetet félrevezetõ aljas forgatókönyv eljátszása, szépen koreografálva, látványos keretek között.

Majd jött a legaljasabb idõszak, amelyben a nemzetért harcolók és a harctéren elesettek kártérítése került szóba. Amikor az elrabolt ingó és ingatlan utáni kárpótlást kellett volna megejteni. Ekkor csapott le a volt kommunista politika, s vásárolta fel fillérekért mások vérét, könnyeit, fájdalmát. És ezt Antallék hagyták, sõt az új, a rendszerváltó párt tagjai is gazdagodni látszottak ebben az idõszakban. a kommunista elõdökkel mély egyetértésben. Nem kárpótlás volt, nem reprivatizáció, hanem egy aljas rablógazdálkodás, amelynek lényege az jó ha figyelünk

volt, hogy a lopott holmit minél olcsóbban egy újabb rabló birtokába adják. És ezen a ponton ismét lejjebb süllyedt a társadalom erkölcsi normája, hiszen mindenki látta, hogy akik ötven éve loptak, azok lopnak ma is, s akik ötven éve gazdagodnak, azok lettek mások értékeibõl és áldozatából még gazdagabbak. Ám látni még nem volt elég. Jött Antall József, a jobboldali példakép, és hivatalosan is beengedte a maffiát a hatalomba: „Minket nem érdekel honnan vannak a vagyonok, minket csak az érdekel, hogy ezek a vagyonok beépüljenek a nemzetgazdaságba!“ És itt vége a társadalom erkölcsének, vége mindennek, ami reményt éltetett és valós változásokat hozhatott volna. És jöttek sorra a nemzetáruló alapszerzõdések, a kijelentések, miszerint nem tartunk igényt.. És jött ismét egy ember, aki egykor pufajkában lõtte azokat, akik miniszterelnököt faragtak belõle, a gyilkost az áldozat választotta, mert Antallék hazudtak, hazát árultak és megtévesztették a nemzetet, amelynek akkor élt még egy generációja, amely tudta, hogy mit kellett volna tenni. Mert az a generáció még érzékeny volt arra, hogy meg lehet-e választani egy olyan embert államfõnek, aki koordinálta a kárpótlásnak nevezett rablógarázdálkodást, majd egy olyat, aki nem engedte a bûnösök megbüntetését.

És eljött 2006., amikor olyan embert nevez meg az államfõ a miniszterelnöki poszt betöltésére, akinek elévült bûncselekményei vannak, akinek a cégei ellen számos eljárás indult, s aki közerkölcsbe ütközõ módon gyarapította vagyonát, és aki hazudott a választások elõtt, félrevezetve a választókat, a nemzetet és Európát. miután sikerrel lázított a magyar nemzet ellen, s hazugságokkal trakjó ha figyelünk

tálta a mai Magyarország népét az elcsatolt részek sorvadó nemzetközössége ellen. Mi jöhet még? Ki tudja? Ám valamirõl, valakikrõl megfeledkezett mind a rendszerváltó nemzet, mint a közélet, mint a történészek hada, de még az egyházak is. Azok az egyházak, amelyeknek templomait õk építették, amelyeknek kolostoraiba õk hoztak nemzetet tanító és hitet hirdetõ szerzeteseket. Igen, a magyar közélet egykori képviselõirõl, a magyar nemességrõl, amelynek emlegetése ma nem anakronizmus, hanem létkérdés. Mit is tartott a nemességrõl, az arisztokráciáról a kommunista hazug történelemoktatás? Hogyan nevezte Magyarország ezer éves történelmének vezetõit a vörös történészgárda? Emlékezzünk csak: Õk voltak a kizsákmányolók, a nép jobbágysorsba taszítói, a haza haszonélvezõi, az ilyenolyan tizedek beszedõi, stb. De voltak õk hazaárulók, fasiszták, antiszemiták, osztályellenségek és minden, ami negatív jelzõvel kifejezhetõ. Arról senki sem beszél, hogy ez a társadalmi réteg tartotta fönn az országot, fizette a háborúk költségeit, emelte föl a paraszti sorból az értelmes gyermekeket, viselte az ország gondját. Fizetségképpen pedig elüldözték, megölték, javait eltulajdonították, értékeit és a velük kapcsolatba hozható minden értéket elloptak vagy megsemmisítettek. Nos, õk csendben szemlélik azt a nemzetrontást, amely ma végbemegy, mert kizsákmányolók, rablók, ilyen-olyan tizedek beszedõi, hazaárulók és magyarellenesek tarthatják kezükben a hatalmat. Miért nem szólnak bele a haza dolgaiba? Miért nem emelnek szót erkölcsi kérdésekben, s miért csak akkor tiltakoznak, ha elõdeik kegyhelyeit meggyalázza a vörös õrület és a liberális magyarellenesség? Mert még mindig nem rehabilitálták õket. Még mindig nem írhatják le nevüket úgy, ahogyan azt le kell írni, sõt többen közülük félelembõl még meg is változtatták nevüket. Pedig szükség volna rájuk, hiszen családi históriákban, lélekben és ezredéves hazaszeretetükben ott van a folytonosság, a tisztesség, az erkölcs rendíthetetlensége, és ott van az a felajánlás, amelyet nem szoktak emlegetni akkor, amikor a szentistváni felajánlásról beszélnek. Arról, amelyben Szent István felajánlotta nemzetünket és a velünk élõ népeket az Égi Anyának, Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának. Mert Szent István külön felajánlotta a magyar nemességet is. de ezt eleddig mindenki elfelejtette. A nemességrõl, csak mint valami szép és elavult mesérõl hallunk. Innen-onnan visszajönnek, s megveszik(!) õsi birtokaik maradványait, vagy eljönnek, megnézik omladozó és a kommunisták által tönkretett kastélyaikat és elmennek, mert talán ki sem bírnák a maradást. Máskor arról hallunk, hogy néhány volt kommunista, aki

ma már felfedezte õsi örökségét, bált rendez, s ezen a bálon megjátszhatja Csekonicsot. De van egy nemesi mag, amely nem titulusért, nem a báli szezonban nyújtott nagy eredményekért, és nem a rég elvesztett és elveszett birtokért harcol. Van egy nemesi mag, amelyet az õseitõl öröklött hazaszeretet hajt, amely máig felelõsséget érez a nemzetért itt és az elcsatolt területeken. Van egy nemesi mag, amely – akár hiszünk a genetikai örökségben akár nem -, magában hordozza mindazt, amit ezer esztendõn át, hordoztak elõdei a nemzetért vívott csatákban, a Habsburgtól való elszakadás szolgálatában, a nép életének jobbá tételében, a haza és a nemzet megtartásában. Eljött az idõ, amikor a magyar arisztokráciának ismét össze kell fognia, mert a haza veszélyben van, a nép lezüllött, a vezetõk erkölcsöt nem ismernek, hazaszeretetrõl pedig nem is hallottak, de nem hallottak jogról és tisztességrõl sem. Nem! Ne legyen politikus a magyar arisztokrácia, de hallassa a hangját ezer év szolgálatának jogán, hallassa hangját és követeljen mindenkire egyaránt vonatkozó jogokat és kötelezettségeket, nemzeti nevelést, követelje együtt az elcsatolt területek nemességével nemzetközi politikai szinten is a határon kívül rekedt magyarság jogait, követeljen meg mindent, ami ezer évig fenntartotta ezt a nemzetet. hol sikerrel, hol fájdalommal. Ne hidd Kedves Olvasóm, hogy elbódult írói elme szüleménye csupán az egykor a hazáért felelõs társadalmi réteg mai felelõsségérõl gondolkodni. Ugyanis amit tanított róla a kommunista história, az hazugság. Persze voltak rossz nemesek, kizsákmányolók, és hét bõrt a parasztról lehúzók is. ám ezek megvették a címert, a nevet és mindent, ami magyarrá és kereszténnyé tette õket. Nem ezekrõl beszélek, hanem azokról, akik máig érzik és tudják mi a kötelességük, de alázatosan, nemes emberhez méltón próbálnak élni, tenni és gondolkodni. Ezer év jogán igenis van beleszólásuk, de legalábbis tanácsadási joguk mindabba, ami a magyar nemzettel történik. Ma itt az idõ, hogy ne csak a Habsburg-família díszelegjen a Szent Jobb körmeneten vagy Csíksomlyón, s ne csak egy ember lehessen kiváltságos grófi címe használatával (Bethlen István), hanem mindazok vállalják önmagukat és származásukat, az ezzel járó kötelezettséggel együtt, akiket egykor azok üldöztek, akik ma a hatalmat gyakorolják. Vállalják tehát õk is a részüket a nemzet megmentésének munkájában, akik egyetlen pillanatig sem süllyedtek üldözõik, a mai magyar kormány párttagjainak értéktelen szintjére, hanem a legnagyobb szenvedések és kínok közepette is megõrizték az értéket. a magyarságtudatot és a hitet. Évezredes jogon! Stoffán György

13

– szakemberek a kampányt értékelték – „Hogy volt? Mi lesz?” címmel a 2006-os választási kampányt értékelõ, elemzõ konferenciát tartott a Kossuth Klubban a Miskolci Egyetem Politikatudományi Tanszéke a Lakiteleki Népfõiskolával közös szervezésben. A meghívott elõadók – politológusok, szociológusok, választási szakértõk, politikai elemzõk, kampánymenedzserek, kommunikációs szakemberek – közel 200 fõs érdeklõdõ közönség elõtt értékelték a 2006-os választásokat. Egyes hozzászólók kormánypárti szemszögbõl értékelték a kampányt, a siker összetevõit elemezték, míg mások a Fidesz szemszögbõl értékelték: mi vezetett a sikertelen kampányszerepléshez. Többen boncolgatták a Fidesz-MDF viszonyát és azt, hogy milyen szerepe volt a közöttük lévõ konfliktusnak a kampányban. Több hozzászóló is kitért a téves média-beállításokra és ezek kártékony hatásaira. A szervezõk megállapodtak abban, hogy az ilyen jellegû vitákat folytatni kell; megteremtve a párbeszéd szintereit. Az eltérõ nézõpontok, koncepciók ütközése is hasznos lehet: hozzájárul a demokratikus politikai kultúra fejlõdéséhez. Hankiss Elemér szerint a 2006-os választási kampány nagy vesztese a magyar sajtó. A szociológus e megállapítása mellett számos kérdést tett fel, melyekre választ vár a szakemberektõl. Ezek közül a legfontosabbak, hogy Gyurcsány Ferenc államférfivá válik-e vagy sem, illetve a KDNP lengyel vagy nyugat-európai típusú kereszténydemokrata párt lesz-e. Borókai Gábor szerint a Fidesz 1998-ban új filozófiával, új nyelvvel és új stílussal rukkolt elõ, aminek köszönhetõen kormányra került. Azóta viszont elveszítette frissességét, nem volt „trendi”. Emellett hiba volt még, hogy az ifjúsági szervezet (a Fidelitas) vezetõjét a párt ökleként alkalmazta, miközben avíttas üzeneteket küldött a fiataloknak. Az egykori kormányszóvivõ kritikaként azt is megfogalmazta, hogy a Fidesz nem mutatta a kormányképesség látszatát. Meglátása szerint a párt identitásválságban van. „A feladat nagyobb, mint bármikor”. Csepeli György a liberális szavazók jellemzõirõl mutatott táblázatokat. Úgy vélte, az elmúlt 16 év liberális tanulási folyamat volt, eszmetörténeti értelemben. Mindannyian „a liberális alkotmány bázisán állunk” – tette hozzá a szociológus. Simon János is bírálta a Fidelitast, mely „koravén szervezetté vált”. A baloldal gyõzelmét annak tudta be, hogy õk blokkosod14

tak és transzferálták a szavazatokat. Ezzel szemben a jobboldal túl hamar nyúlt a centrumba, és eközben a potenciális szövetségeseivel (az MDF-fel és a MIÉP-Jobbikkal) megromlott a viszonya. A politológus adatokkal alátámasztva oszlatta el azt a félreértést, miszerint ahol a második fordulóra állva maradt MDF-es jelölt visszalépett, ott a szocialisták emiatt több szavazatot szereztek, mint az elsõ körben. Tölgyessy Péter is szinte kizárólag a Fideszt és annak elsõ számú vezetõjét ostorozta. Szerinte Orbán Viktor mindig a háborús politikában hitt, de közben gyakran megsértette a háborús törvényeket. 2002 után Orbán bezárkózott a saját törzsközönségébe és felmagasztosult, de közben egyre kevesebb visszacsatolás mûködik a pártban. Tölgyessy szerint a Fidesz kegyenc- és udvaroncrendszere szükségszerûen alakult ki a belsõ kritika hiányában, az ország pedig „világosan kifejezte, hogy ebbõl a jobboldali politikából nem kér”. Szabó Krisztina Mária három érdekes állítást fogalmazott meg, melyeket nem részletezett. Az elsõ, hogy egészen más eredmény született volna a választásokon, ha a határon túliak helyzete kampánytéma lett volna. A második, hogy „az MSZP is elfelejtett szólni a fiatalokhoz”. A harmadik, hogy a Fidesz szavazói Orbán Viktort azonosítják a párttal, és személy szerint rá szavaznak. Nyakas Szilárd a Gyurcsány-Orbán vitáról elmondta, hogy míg a kormányfõ érthetõ okokból küzdelemnek fogta fel, addig az ellenzék vezetõje „program-Úrfelmutatást végzett”, miközben folyamatosan kikezdték a hiteleségét. Márpedig egy ilyen „last minute” vita nem alkalmas a demonstrációra, amivel Orbán próbálkozott. Ehelyett arra kellett volna törekednie, hogy az elmúlt négy évrõl szóljon a vita. Bruck Gábor, a kormány kampányának menedzsere szerint Gyurcsány „megölte a Fidesz kampányát” azzal, hogy azt üzente a választóknak, hogy „én vagyok a változás”. Tényleg nem volt sikeres a kormány, de „a Fidesz ellenzéknek rosszabb volt, mint az MSZP kormánypártnak”. Orbán Viktor „a szalonnázó nyíregyháziakhoz szólt”, míg Kóka János gazdasági miniszter csak egyszer jelentette meg a dübörgõ gazdaságról szóló hirdetéseit, mégis errõl beszél mindenki. Bruck ezt annak tulajdonítja, hogy ez a nép büszke akar lenni magára, ezért vevõ olyan szlogenekre, hogy „megcsináljuk” és hogy „húzzunk bele!”. Tamás Pál azzal kezdte elõadását, hogy a politikai rendszer átalakulásáról van szó,

amikor a közbeszéd generációváltásról tesz említést. Szerinte a pártokat „politikai vállalkozók” hozták létre 1989 és 1995 között. Azóta viszont eltelt annyi idõ, hogy ismét „alkalmazkodniuk kell a piachoz”. Úgy véli, a jobboldal sikertelensége a Tamás által módosított Duverger-hipotézisnek köszönhetõ, miszerint 1994 után egy tükör-MSZP-t kellett létrehozniuk. Ez lett a Fideszbõl, amely „nagy test kis csontvázzal”, vagyis a pártépítés nem volt sikeres. Fricz Tamás öt okot sorolt fel, amik a Fidesz vereségét eredményezték. 1. 2004-ben nem szabadott volna hagyniuk, hogy Gyurcsány elõrehozott választások nélkül kormányra kerüljön, a magyar alkotmány ugyanis nem rendelkezik egyértelmûen abban az esetben, ha a kormányfõ lemond. 2. A jobboldal színesebb annál, hogy egy nagy pártba tömörüljön. 3. Orbán Viktor a pártok fölé emelkedve megbékélõ politikát folytatott 2002 és 2006 között, ami az õt ért támadások miatt „emberileg érthetõ volt, de nem pontos”. 4. Belementek az ígéret-versenybe. 5. Orbán alulmaradt a Gyurcsánnyal folytatott párviadalban. Csizmadia Ervin szerint a kormányzásmentes politika is kormányzás. Úgy véli, a Fidesznél félreértelmezték Gyurcsány politikáját, Gyurcsány viszont megtanult mindent Orbántól. Szoboszlai György úgy fogalmazott, hogy a közepesen aránytalan magyar választási rendszert – melyet Antall József és Tölgyessy Péter alkotott meg – ideiglenes jelleggel tették olyanná, amilyen ma is. Ahogy konszolidálódik a rendszer, úgy válik arányossá. Míg 1990-ben a szavazatok 15,8 százaléka elveszett, addig ez mára csak 3,2 %. A rendszer egyik fõ törvényszerûsége, hogy az a párt nyer, amelyik az egyéni mandátumok többségét begyûjti. Tõkéczki László a többi elõadástól eltérõen, más szempontok szerint vizsgálta a választásokat. A választások kimenetele nem marketing kérdése. Egy korábbi elõadó tételét kritizálva: nem az amerikai felhõkarcolók között virtuális ugrásokat végzõ hõsök (NIKE reklám), hanem a szalonnát evõ magyar gazda a valóság. A szocialisták gyõzelme nem a marketingesek munkájának gyümölcse; a választásokat rozsdaövezeti létben élõk (volt munkásvárosok, pl.: Ózd) kilátástalan jövõje, a nyugdíjasok helyzete döntötte el. Nem kizárólag az országos folyamatok, hanem az egyéni körzet társadalma is fontos a választások alatt. Boros Bánk Levente elõadásában érdekes megközelítés volt a biztonságpolitika és a belpolitika párhozamba állításának kísérjó ha figyelünk

SZDSZ: ÚGY ÉREZZÜK, AZ MSZP LE AKAR DARÁLNI MINKET „Úgy érezzük, az MSZP le akar darálni minket, a nyilvánosság felé azt kommunikálják, hogy minden a legnagyobb rendben megy a koalíciós tárgyalásokon, de ha a részletekre kerül sor, már megpróbálják elmismásolni a reformokat, hogy a végén majd azt mondhassák, a mi akadékoskodásunk miatt nem sikerült megegyezni valamiben“ – mondta a Hírszerzõnek az SZDSZ egyik vezetõje Kuncze Gábornak a párt hétvégi országos tanácsa után adott nyilatkozatát kommentálva. A pártelnök azt mondta, ha nincs esély programjuk minél nagyobb részének megvalósítására, az SZDSZ nem lép koalícióra, és a „magyar demokrácia van annyira érett, hogy adott esetben a kormány külsõ támogatással, kisebbségben kormányozzon“. A közszolgálati televízió ma reggeli mûsorában Petõ Iván SZDSZ ügyvivõ annyit mondott Kuncze szavaival kapcsolatban, hogy még ha mindkét részrõl meg van is a szándék a koalícióra, az nem automatikus, hogy megvalósul, de ugyanez elmondható a szocialisták nézõpontjából is. Forrás: nappal.hu

KITÜNTETTÉK JUSZT LÁSZLÓT Juszt László televíziós személyiség kapta az idei Déri János-díjat, a sokoldalú tevékenységet elismerõ arany egyforintost – közölte a díj névadójának fia az elismerés átadásának napján, szerdán. A fiatalon elhunyt népszerû televíziós szerkesztõ és mûsorvezetõ fia, Déri Balázs elmondta: Juszt Lászlóra, mint „a nemzetközileg egyik legelismertebb magyar újságíróra“ azért esett a választás, mert nem csak több évtizede a pályán lévõ sokoldalú televíziósként ismert, de „színházi ember, és gazdálkodó is“. [MTI] lete. Clausewitz porosz hadvezér tételeit alkalmazva a választásokra: meg kell ismerni a háború valódi természetét. Ez a jobboldalnak kevésbé sikerült, mert rugalmatlan volt az elmúlt 16 évben. Veress Edit kitért arra, hogy a roma társadalom nem etnikai alapon szervezõdik a politikai mezõben, inkább az asszimilációt választja. Eddig minden választáson indult roma (etnikai) párt. Igaz, minden alkalommal más párt. Ezek a pártok választási pártok, választások közötti idõszakban nem szervezték maguk. Csak 2002-ben tudott elõször roma párt területi listát állítani, s csak 2006-ban tudott a Roma Összefogás Pártja országos listát állítani, 29 egyéni képviselõvel. Amint látható, még nem jött el egy etikai alapon szervezõdõ párt ideje Magyarországon. jó ha figyelünk

Sötétedik. Száz évvel Spengler után lassan kiteljesedik a nyugat alkonya. A gátlástalanul terjeszkedõ globalizmus szépen megkonstruált mohósággal falja fel liberális szülõanyját. Saját vérében fetreng a francia polgári forradalom hármas jelszava. A technikai kultúra mögött mindörökre lemarad a személyiség kultúrája. Zsugorodás közben fennakad Friedman tekintete a táguló horizonton. Mélységében feltartóztathatatlan az ellaposodás. Az iráni elnök levélben küldi meg Bushnak a selyemzsinórt, Bolívia azonnali államosítással. Latin-Amerika és az arab világ új társadalmi modellel kísérletezik. A részecskegyorsítón. Az ellenszegülés példája példátlanul ragadós. A látszat ellenére Európában is gerjed a belsõ feszültség. Fészkelõdik a konfrontáció! Megállíthatatlanul jönnek elõre a nemzetállami britek, odaát franciahonban Sárközy lezárná a határokat. A régi NDK területén is egekig ér a felkorbácsolt idegengyûlölet. Lázad a vesztes Berlusconi, nem fizetne adót a provokatív baloldalnak. A lengyel „szélsõjobbos” kormányt keserû pirulaként kénytelen benyelni Brüsszel. Mi jöhet még? Mindenhol forrong a túlcsorduló világundor és utálat, csak nálunk van csend. Vihar elõtti. Az egyszemélyes és személyiségfüggõ pártpolitikában Orbán láthatóan továbbra sem számít a radikálisokra. Trójai falóként tekint rájuk. Nem fûzi fel õket az integráció laza kötelére. A vereséget követõen elsõként átalakult a Fideszes induló: Se veled, se nélküled! Hosszú kottázás után élre tört Semjén, a békejobbos basszista és Navracsics, a másodhegedûs. A karmesteri pálca árnyékában valószínûleg soha nem nõhetik ki magukat a zenekari árokból. Rendezi sorait az árnyék-ellenzék. Az MDF-et eközben tovább erõsítik a renitens pályaelhagyók. A leplezetlen Dávid Ibolya lassan aláírhatja az Öszödön készülõ kormányprogramot. Páholyban van. Akár a homoerotikus Kuncze, akinél lufifujtatás közben, néhanapján elszakad a cérna. Aztán bekeményít. Persze nem az újabb érettségi-botrány vagy Demszky szolgálati autója miatt! Apropó érettségi. Azt beszélik, hogy jövõre nem lesz már kötelezõ érettségi tétel a magyar történelem, helyette megjelenik választható tantárgyként a judaisztika. Mindenesetre tény, hogy a liberális szadisták az oktatás után (mellett!) most az egészségügyet akarják ráncba szedni. A gyõztes MSZP-nél is összeáll a

mozaik, akár a virulens Mucuska-ügy. A géppuska lábú fitneszguru irányításával jöhet a fogyókúrás Gyurcsány-csomag! A hazafias nemzetmentés. Megszorítások képében. Most jól megbüntetik a túlköltekezõ államot és a túlfogyasztó polgárt. Belet nyúznak! Egészségügy, oktatás, önkormányzatok és államigazgatás a halálraítélt négy terület. Már most megtanulhatjuk a reform aktuális szinonimáit: elbocsátás, bérfagyasztás, létszámleépítés, többletmunka, tandíj, hitelszigor, ár-, kamat-, és áfa-emelés, föld-, víz-, tûz-, és levegõadó. Akinek mindez nem elég, annak határozott, lendületes kezdéssel megemelik még a gáz és benzin árát! Befûtenek! Aztán bejáratott költségvetési csodák és trükkök segítségével eladják az autópályacégeket, a MOL és MÁV állami érdekeltségeit. Sínen vagyunk! Mindössze túl kell élni a sokkterápiát! Az ijesztgetés mellett a kormányzat persze nyugtat is. Az elbocsátásra kiszemelt százezer ember felét, átveszi az APEH, és gyorstalpalón kiképezi õket adóellenõrnek. (Modern reformokkal így lehet hatékonyan rendõrállamból ellenõrállamot építeni!) Beszedik a hiányt, kockázat nincs. Megnyugszunk. Lendvai Ildikó a kedvünkért belebúgja a Klubrádióba, hogy országos tüntetésekhez vagy sztrájkokhoz vezetõ változások nem lesznek. Õ már csak tudja… Régi bútordarab. SZU ette. Folytatódik a hazai ellaposodás. Van, aki megrémül. Bontják a Turulmadarat, alkotmányellenesek a szcientológusok, a Kulcsár ügy egyik fõvádlottja Rejtõ Tibor ártatlan. Mindenki sírva vigad. A parlamentben összepakolnak a magyar ugarba beleroggyant képviselõk. Keseregnek. Pénztárhoz járulnak, felmarkolják a saját maguknak megemelt hat havi illetményt. Az egzisztenciális félelem bérét. A zsoldot. Aztán végleg kielégülnek. Õsztõl szerteszét ellobbizhatnak a vidéki önkormányzatokban, mint megannyi nyugalmazott megélhetési álláshalmozó. Mi, közben álmodozunk. Odakinn szép csendes, lapos idõ van. Alacsonyan szállnak Kovács Pisti börtönviselt madarai. A kék ég alatt csak az Operaház fantomja lángol. Rõt lángnyelvek nyaldossák a Bozóki-féle csõdtömeget! Odabenn nyíltszíni lázadás kezdõdött a „reformok” ellen! Kicsiben, zajosan és színpadiasan, de mégis példát mutatva a bágyatag közönségnek. Bánk Bán tõrével intézik el az idegenszívût. Végre. Élet költözik a fagyos bálterembe! Molnár Tamás 15

A neked szóló elsõ levél elsõ mondata legyen az elismerésé: ez remek teljesítmény volt, igen. Sõt: „Igen, igen!” Van, aki azt mondja: lendületed, gyorsulási képességed még ellenfeleidet is ámulatba ejti. Én mégis úgy hiszem: te igazából nem vágtázó vagy, hanem hosszútávfutó. Amit azért is remélek, mert bár kétségtelen, hogy svungod akár egy sprinteré, de most itt olyan négyéves maraton kezdõdik, amely inkább a terepfutáshoz hasonlítható. Rendkívül nehéz, meredek szakaszok lesznek. Valószínûleg már az elején egy veszélyes lejtõ. Aztán gödrök, elõre nem látható bukkanók. Kidõlt fák, amelyek persze keresztbe fekszenek. Elszántság, kitartás, erõ és szufla kell hozzá. Már arra is vigyáznod kell, hogy ne rajtolj késéssel. Hogy okosan gazdálkodj idõvel, erõvel. Hogy számíts a drukkerek kiszámíthatatlanságára. Most ugyanis, kedves hatalom, feltûnõen sokan vannak. Bizonyos szempontból ez roppant megnyugtató, de nyilván jól tudod, az ilyesmi a mindenkori helyzettel mindig változik: a hevült lelkesek száma nem független attól, hogy fölfelé tartasz éppen, vagy lefelé. Olvasom például kollégám tudósítását az MSZP-székházból. A beszámoló szerint arra a mindent eldöntõ vasárnap éjszakára több mint ezerötszáz „díszvendég” jelentkezett a sajtóosztályon, piros szalagos „specbelépõért”. Nem kétlem, igaz híveid is köztük vannak, de talán azok a díszpintyek is, akik csak a választás véghajrájában, szinte a végeredmény ismeretében döntik el, melyik pártszékházba menjenek ünnepelni. ***** Ami pedig a sajtót illeti... Még jól emlékszem arra, hogy néhai kollégám, szegény Gádor Iván azzal ugratta a liberálisból ki tudja, mivé változott fideszeseket: a kritikus sajtó emelte föl a rendszerváltáskor a „fiúkat”, és a kritikus sajtó fogja õket visszaejteni. Nem így történt. Most legalábbis nem a kritikus (iróniájával, ellenvéleményével olykor a balliberális oldalt sem kímélõ) sajtó buktatta meg a Fideszt, hanem – sok egyéb tényezõn kívül – a saját szörnyû médiabirodalma. A „forradalmár” Kerényi elmeháborodott szövegei a Hír TV-ben. A verõlegény stílusú Bayer úgynevezett publicisztikái az úgynevezett Magyar Nemzetben. A szélsõjobboldal sárkánytagozatának hisztérikus hölgyei a képernyõn és a „konzervatív” nyomdatermékben. Vagy a nevetségesen haptákba álló Bencsik, aki nadrágvarrásra tett kézzel szabályszerû jelentést adott Orbánnak egy vezércikkében, így szólítvat meg õt: „Vezénylõ tábornokom!” ***** 16

veszi tudomásul, és már most személyi kérdéseket vet fel, annak megköszönöd a tárgyalásokon való részvételét. Ez egybevág azzal, amit a választások éjszakáján mondtál: „Amit nyertünk, az nem elsõsorban hatalom, hanem felelõsség és feladat.” Kijelentéseidbõl arra következtetek, a kormány nem aszerint alakul, hogy kinek mivel tartozol az eddigi támogatásért, bizalomért, kampánymunkáért. Nem magas pozíciókkal akarod kifizetni vagy megjutalmazni õket, hanem úgy gondolod: az alkuhelyzetben is kizárólag az alkalmasság számít. Mindez örvendetes, ám úgy látom: még mindig kevés. Nemcsak neked, de pártod vezetõinek, kormányod majdani minisztereinek is óvakodniuk kell a hízelgõktõl, a hirtelen elõkerült „jó barátoktól”. Azoktól, akik most „el vannak ájulva” tõletek, rád meg kezdenek úgy nézni, mint a Megváltóra. A kritikus sajtó – hitem szerint – ellenzéki. Ami nem azt jelenti, hogy a parlamenti ellenzék által etetve és uszítva, fideszes pórázon Magyar Vizslaként ugrik a hatalom torkának. Nem. Hanem – de ezt leírtam már néhányszor – szeretné indoklási kényszernek kitenni a mindenkori kormányt. Normális körülmények között ugyanis ez a dolga. Az elmúlt években azonban nem voltak teljesen normális viszonyok. Hiszem, hogy ha a helyzet normalizálódik, akkor az érvelõ, szuverén, kritikus hang neked is segíteni fog, kedves hatalom. Abban már nem vagyok egészen biztos, hogy vadul elkötelezett híveidben lesz-e ehhez elég belátás. Ne engedd, hogy az õ tradicionális csõlátásuk csõbe húzzon téged is. Tudjuk: „Demokrata az, aki nem fél.” Tegyük hozzá: a saját antidemokratáitól sem. Lehet persze fölháborodottan rám mordulni: hát vannak ilyenek a baloldalon?! Én pedig erre ugyanazt mondom, amit – más ügyekben – te szoktál: Mi az, hogy! Nagyon is! Most tehát – hosszú futásod elején – nem lojalitást ígérek, hanem tisztességet. Ami valószínûleg sokkal többet ér, mint a lojalitásnak becézett lapítás, elhallgatás, a „megértõ” egy húron pendülés, a dicséretedet zengõ „szívességi újságírás”. A politikai rokonszenv által mûködtetett szolgálattétel maradjon csak a jobboldali médiaháló privilégiuma. ***** Egyébként pedig nemigen kell magyarázni: éppúgy nem tudnál mit kezdeni egy vazallus médiasereggel, mint egy minden döntésedet helyeslõ szocialista udvartartással. Ezért is tartom fontosnak, hogy kijelentetted: amíg nincs elfogadott kormányprogram, nem eshet szó arról sem, hogy kik kerülnek az egyes tárcák élére. Hozzátetted azt is: aki ezt nem

***** Te most – pontosabban másfél év alatt – akaratlanul is politikai idollá lettél. Ne örülj neki. Tartsd távol magad a szervilisektõl. Tartózkodj azoktól, akik minden szavadat lesik, de nem a szellemedre szakosodtak, hanem az ülepedre – már bocsánat. Úgy látom, te nem hagyod magad stylistokkal se átformálni, se átfodrászolni. De legyen gyanús számodra a hivatásos tanácsadók minden olyan ötlete, amely szobrot vagy megasztárt csinálna belõled. Kerüld el a hétrét görnyedõket. Ne félj verbálisan orrba nyomni az olyan elragadtatott hülyéket, akik férfiemberként egy önfeledt pillanatban kézfogásra nyújtott jobbodra ráborulva csókot nyomnak. Ne hagyd! És vedd észre te is, hogy a pártszékházban olyan öreg bútordarabok is vannak, amelyeken még rajta maradt az MSZMP leltári száma. Nem azt mondom, hogy minden öreg bútordarabot le kell cserélni (a próba, és ne pusztán a bizalom döntse el, hogy melyik használható), de talán nem kellene mindet egytõl egyig újra leltárba venni. Ahogyan a vadonatúj székek közül is lehetne éppen selejtezni. Magunk közt szólva: némelyik elég gyenge lábon áll, túlságosan mozog, ráadásul a könyöklõje is túlméretezett. Ha szabad ilyen árnyaltan kifejeznem magam, és véleményt mondanom a szocialista „belsõépítészet” bizonyos részének fizikai és szellemi bútorozottságáról. Mondanám tovább, de fölösleges. Fontosabbat úgysem mondhatok a te elsõ reflexiódnál: „A gyõztes felelõssége, hogy egész Magyarország nyerjen.” A második Gyurcsány-kormány megalakulása elõtt nincs ennél egyszerûbb, érthetõbb üzenet. A többi csak hablaty. Vagy ahogyan te mondanád, kedves hatalom: „Lárifári.” Bizakodással üdvözöl: Mester Ákos

jó ha figyelünk

A 2006-os parlamenti választások kínzó élességgel világították meg a rendszerváltásnak nevezett szélhámosság csõdjét. Minden megbukott! Az általános választás mára általános csalások sorozatává süllyedt, a jogintézmények – nyilván elõre eltervezetten – vígan és jól megfizetve asszisztálnak kenyéradói gazdáiknak (még akkor is, amikor állítólag a jobboldal van kormányon!!!), maradtak az elnyomók és ugyanazok maradtak (maradtunk) az elnyomottak! A „nagy” pártok nyíltan lopnak, csalnak, hazudoznak, köpnek a törvényekre, tisztességre, elvekre! A parlamenti pártok a törvényben maximált pénzek százszorosát költötték plakátokra, hirdetésekre, cédulagyûjtésre, segítõkre, „önkéntesekre”, szavazatvásárlásra, szervezett szállításokra. Akinek nincs pénze, az lemarad – ez aztán az egyenlõség és demokrácia! Az ajánlószelvény árucikk lett! Adták-vették, csereberélték, másolták, hamisították. A „nagyok” osztogatták az ellenlábasaik feltételezett gyengítõinek, aztán az ezer cédulát leadó jelölt nem kapott száz szavazatot sem! A „kis” pártok leszerepeltek, számukra megszûnik az állami támogatás, vezéreik rövidesen bekopogtatnak majd eddigi megbízóik ajtaján. A Harmadik Út szövetsége hirtelen kívánatos menyasszony lesz, hiszen itt lehet még némi hozományban reménykedni! Kérdés, hogy a MIÉP megújult belviszályai után mi lesz? A MIÉP vezetésével elégedetlen tagok és szimpatizánsok nagy többsége valószínûleg átvándorol a Jobbikba, amely erõs gyûjtõpártja lehet a nemzeti radikálisok egyre bõvülõ táborának, ráadásul a Jobbik mindeddig mentes tudott maradni bármiféle szélsõségtõl, így erõs és elfogadható szövetségese lehet a megtépázott Fidesznek. Az MDF sorsa jelen árulásával megpecsételõdött! Dávid Ibolya körül marad egy maroknyi megélhetési politikus, a liberálbolsevikok szolgálatába szegõdve, a többi valóban konzervatív tag, szimpatizáns és szavazó vagy szétszóródik a Fidesz és a Jobbik között, vagy önállóan megkísérelnek létrehozni egy új MDF-et. A kisgazdák vesszõfutását látva ez utóbbi semmi jóval nem kecsegtet! Ugyanígy elvetélt kísérlet lehet az is, ha ezt az új MDF-et a Fidesz bábáskodása mellett akarnák „világra hozni”. Az „egy a tábor – egy a zászló” 2002-ben már csõdöt mondott politikája ismét és látványosan megbukott! A Fidesz kirekesztette a sajátjai közül is azokat, akik figyelmeztetni merészeltek ezen kamikáze-politika nyilvánvaló veszélyeire! Stumpf István 2002 óta mondogatja, hogy a jobboldal legkevesebb három erõs, szilárd oszlopon állva tudja csak legyõzni a szocialistákat! A Fidesz tökéletességre fejlesztette a szavazatmaximálást. A Harmadik Út szavazóinak legkevesebb kétharmadát szippantották át, mert õk valóban kormányváltást akartak és igaz magyarként inkább hazájuk érdekére szavaztak, semmint szeretett pártjukra! Elhitték az „elveszett szavazat” hazug meséjét, és így szavazatuk az összes többivel, mind a két és félmilliónyival együtt szállt a jó ha figyelünk

kukába! Ha a Fidesz csak tizedannyi segítséget ad a Harmadik Útnak, mint az MSZP az SZDSZ-nek és az MDF-nek, akkor most nem várna ránk több ciklusnyi nemzetrablás és -pusztítás! Sokan – különösen a ballib táborból – fejeket követelnek, leginkább Orbán Viktorét. Pontosan tudják, hogy az õ távozása után az egész mesterségesen és erõszakosan létrehozott, egyeduralomra törõ, emiatt káros és eleve bukásra ítélt Szövetség azonnal széthullik! Önjelölt elnököcskék és a köréjük érdekbõl szervezõdõk pillanatok alatt életképtelen darabokra szaggatják szét! Viszont végre rendet kell rakni a Fideszben! Évtizedes, elunt, lejáratódott, ellenszenvessé vált arcokat kell lecserélni, és ha a Fidesz valóban komolyan gondolja, hogy valaha is kormányozni akar, akkor a jövõ partnereivel közösen egyeztetve kell új arcokat bevinni a közéletbe! Közösen, közös akarattal újjá kell szervezni a kisgazdapártot, a keresztényeket (a kommunistákkal vadászgatókra nincs szükség!), segíteni kell az MDF romjaiból létrehozni egy hiteles, teljesen új konzervatív pártot, és partnerré kell fogadni a mérsékelt nemzeti radikális Jobbikot! (Lehetetlen egy masszává összegyúrni ezt a meglehetõsen összeférhetetlen és széles tábort.) Erre jó alkalom lesz a legközelebbi, egyébként létfontosságú önkormányzati választás! Ha a Fidesz gyõzni akar és így megerõsíteni politikai pozícióit, megkerülhetetlenné akar válni, akkor azonnal meg kell kezdenie a tárgyalásokat egy végre legitimizálható, valóban elfogadott és nem fölülrõl, netán a Fideszbõl erõltetett, vagy kinevezett kisgazda vezetõséggel, megtisztult, új vezetésû kereszténydemokratákkal, valóban hiteles, elfogadott MDF-esekkel, és az együttmûködésre mindig is nyitott, ezt már eddig is többszörösen felajánló jobbikosokkal!

Közösen egyeztetett, elfogadott program kell, közös jelöltek, és akkor lehet egy a tábor, egy a gyõztes csapat, de egyenrangú felek erõs, büszke és saját zászlójukhoz, hazájukhoz hû seregei együtt valóban legyõzhetetlenek lesznek! Viszont ha a Fidesz továbbra is arra fecsérli erõit, hogy elfojtson mindenféle önállóságot a jobboldalon, akkor soha nem fogjuk legyõzni a sátán erõit! Ha így tudunk összefogni, akkor végre megtörténhet a rendszerváltás, megtörténhet végre a többszörösen elmaradt nagytakarítás; a politikában, a közéletben, a gazdaságban, a médiumokban, a rendvédelemben, az igazságszolgáltatásban, az oktatásban, a kultúrában, mindenhol. Rendet kell tenni a Fideszben is! Ne tölthessen be többé semmilyen pozíciót az, akinek bizonytalan a múltja, bármilyen módon együttmûködik, netán üzletel az ellenfelekkel! Sem az, aki bár tehetné, nem tisztítja meg hivatalait, intézményeit, társaságait a köpönyegforgató nagy túlélõktõl! Sem az, aki többet ad egy most éppen „hûséges” kommunista szavára, mint a saját emberéére, sem az, aki tiporja a nemzeti elkötelezettségû embert, közben kebelére öleli az ellenfelet! Közösen kell megvizsgálni, feltárni és megoldani az ilyen kérdéseket! Elõbb meg kell tisztulni, és azután lehet megtisztítani! Aki ezt nem akarja, az áruló, hitünk, elveink, nemzetünk árulója és nincs helye közöttünk! Az menjen vissza oda, ahonnan küldték! Biró László

17

A Kossuth Rádió hétfõ esti Háttér mûsorának vendége volt Stumpf István, az Orbán-kormány kancelláriaminisztere, a Századvég Politikai Intézet vezetõje, aki a kialakult helyzetet elemezte. Meglátása szerint a Fidesz meg tud maradni egy erõs jobboldali középpártnak, de ez csak 35-40 százalékot jelent. – Hétfõn megválasztották a Fidesz frakcióvezetõjének Navracsics Tibort, a 23 fõvel megalakult KDNP frakcióvezetõjének pedig Semjén Zsoltot. De ott lesz Orbán Viktor is, akinek szintén van egy posztja, mint a frakciószövetség elnöke, vezetõje. Ki fogja vezetni a Fidesz parlamenti munkáját? – A magyar parlament szabályai szerint a Fidesz parlamenti munkáját Navracsics Tibor frakcióvezetõ fogja vezetni, mert ezt az intézményt ismeri a magyar Házszabály. A két párt közötti politikai megállapodást tekintve pedig, a frakcióelnökség fogja vezetni a két frakciót együttesen, amelynek a tagjai a két frakcióvezetõ, a frakcióigazgatók, Orbán Viktor és Semjén Zsolt társelnök, tehát lesz egy kitágított politikai testület, amely elsõsorban stratégiai típusú döntéseket fogja meghozni – mondta Stumpf István. – Navracsics Tibort eddig nem láthattuk a napi politikai csatározások fõszereplõjeként, inkább háttérember volt, bár azt tudjuk róla, hogy mindig is adtak a szavára, fontos személyiség a Fidesz stratégiájának alakításában. Ön nyilván személyesen is ismeri. Mit lát e mögött, vajon az Orbán Viktor-ellenes hangok felerõsödhettek a frakcióban, vagy Navracsics is Orbán Viktor emberének számít? – Végeztünk közvélemény-kutatásokat is, hogy le kell-e mondania Orbán Viktornak. Természetesen a fideszesek döntõ többsége, több mint 80 százaléka azt mondta, hogy nem kell lemondani, de még a szocialisták több mint 50 százaléka is azt mondta, hogy nem kell lemondani Orbán Viktornak. Orbán Viktor megkerülhetetlen politikai szereplõjévé vált a jobboldalnak, ha õ változtatni akar a szerepén, akkor ez csak tervezetten és végiggondoltan teheti. Radikális mozgások itt az önkormányzati választások elõtt azt eredményezhetik, hogy súlyos vereséget szenved a Fidesz a választásokon. Ezért én úgy gondolom, hogy átmeneti megoldásként egy teljesen új politikai formációt gondoltak ki, a hatalmi centrumot a Fidesz áttette a Szentkirályi utcából a parlamenti frakcióba, és a hatalmi centrum tetején továbbra is a párt elnöke, Orbán Viktor ül, és az egyéves átmeneti idõszakban végig lehet gondolni Orbán Viktor jövõbeni szerepét, és szerintem ehhez az egyéves átmeneti idõszakhoz választott magának szövetségest. – Erre utal az, hogy csak egy évre vállalta a frakcióvezetõi tisztséget Navracsics Tibor? És Semjén Zsolt is csak körülbelül egy évrõl beszél. – Vállalhatta volna többre is, csak a frakciószabályzat emlékezetem szerint azt mondja, hogy a választások után egy évvel tisztújítást kell tartani a frakcióban is. – Különálló KDNP-frakció: végül is 62 éves párttörténetükben ez valóban egy jelentõs esemény. Milyen vonalát fogja erõsíteni a Fidesznek és milyen tulajdonságát veszi el? – Nem lehet azt mondani, hogy egy egyházi szervezet aktivistái ültek be a frakcióba, hanem azt lehet mondani, hogy ezek kipróbált politikusok, akik a keresztényszociális hagyományokat jól ismerik, én azt az erõforrást látom a KDNP-frakcióban, amelyet a Fidesz ko-

rábban nem, vagy nem elég jól tudott használni. Itt számos olyan ember van, aki a maga személyiségével, életteljesítményével figyelemreméltó példát nyújtott, és ezt nem lehet egyszerûen leírni vagy leradírozni, és szerintem motiválni fogja õket, hogy megkapták azt a lehetõséget még akkor is, hogy ez egy frakciószövetségen belül van, szélesebb társadalmi bázison, másfajta értelmiségi köröket is bevonva a szakértõi munkába, ez a KDNP-frakció jól tud mûködni. Egyébként ez nehezebb helyzetbe hozza az MDF-et, minthogyha nem lett volna önálló KDNP-frakció, mert bizonyos értelemben elveszi a levegõt elõlük, tehát nekik valójában a Fideszhez és a KDNP-hez képest is definiálni kell önmagukat, és meg kell mondaniuk, hogy mit értenek õk ez alatt kifejezés alatt, hogy õk a modern konzervatív párt, mármint az MDF. – Mit értenek vajon? – Az egyik ilyen nagy különbség lesz nyilvánvalóan, hogy az MDF határozott piacpárti magatartást fog tanúsítani, de ha például a 18 százalékos egységes adó kérdését valaki végigelemzi, akkor számos tekintetben biztosan az MDF által vallott nézetekkel is szembemegy, mert egyáltalán nem annyira egyértelmû a kérdés, mint ahogyan õk mondják. Nem tudom, hogy még milyen zászlókat akarnak õk feltenni, amiket itt a korábbi konzervatív kiáltványukban megfogalmaztak, ez szerintem ki fog derülni akkor, amikor a kormány elõször komoly társadalompolitikai jellegû elõterjesztésekkel elõ fog állni. – A négy év múlva következõ választáson milyen reális elvárásai lehetnek így az MDF-nek a mostani produkció láttán? – Ezt nem tudom. Azt tudom, hogy én jó néhány évvel ezelõtt azt gondoltam, hogy az MDF nagyon fontos stratégiai szövetséges a Fidesz mellett. Én úgy gondoltam, hogy egy több lábon álló jobboldali stratégiát kell kidolgozni, a Fidesz másként döntött, akkor az MDFnek szélesebb mozgástere kínálkozott szerintem, mint most a választások után, ahol õ erõteljesen a közép, meg kicsit a liberális szavazókra mozgott rá. Azt láttuk az exit poll vizsgálataink alapján, hogy a jelenlegi MDF szavazótábora rendkívül heterogén. Nagy elõnye a jelenlegi MDF szavazótábornak, hogy sok benne a fiatal. – És bõvülhet még? – Szerintem bõvülhet még, de ha csak abból akar bõvülni, hogy a Fidesz majd szét fog esni, meg... – ...hát most ezt mondják, legalábbis voltak erre utalások. – Azt gondolom, hogy egy ellenzéki párt ellenzékben nem szapulhatja állandóan a bármilyen vele rosszat tett ellenzéki párttársát, mert ebbõl hosszú távon nem fog tudni építkezni. Elõbb-utóbb valamit mondania kell a kormányról is. Én úgy látom a jövõbeni jobboldali politikai struktúra alakulását, hogy a Fidesz meg tud maradni egy erõs jobboldali középpártként 35-40 százalék támogatással. – Nem a gyûjtõpárt kifejezést használta. – Nem, mert azt hiszem, hogy szükség van önálló identitással rendelkezõ politikai szereplõkre ahhoz, hogy azt a fajta társadalmi beágyazottságot és társadalmi támogatottságot biztosítani lehessen, amivel a jobboldalnak szüksége van ahhoz, hogy kormányt tudjon alakítani. (Kiss Gábor István – MR)

KUNCZE ÉS A RÉGI SZOCIALISTA SAJTÓ HÍREI Amikor a riporter, Betlen János kilátásba helyezte, hogy õk bizony személyi kérdésekrõl is akarják faggatni az SZDSZ elnökét, Kuncze mosolyogva visszakérdezett: kellek én ehhez? Amivel nyilvánvalóvá tette, hogy ilyesmirõl hiába kérdezik, nem fog válaszolni. Beszélgetés közben hamar kiderült, hogy tartalmi kérdésekre se hajlandó válaszolni. Ferenczi Krisztina például a hírekre hivatkozva – miszerint az oktatás és az agrárium kérdésében megegyeztek a koalíciós felek – megkérdezte: miben sikerült megállapodni? Kuncze Gábor azt felelte: a programokban. Ez kísértetiesen emlékeztetett a régi szocialista sajtó híreire: a felek baráti légkörben fontos kérdésekrõl tárgyaltak. A húszpercnyi üresjárat eléggé idegesítõ volt. De ha se tartalmi, se személyi kérdésekre nem akart válaszolni, miért vállalta a beszélgetést? Forrás: Szále László – Magyar Hírlap, 2006. május 12.

18

jó ha figyelünk

M. HÍRLAP KONTRA SZÉKELY HIMNUSZ

A költségvetés köszöni szépen, jól van – A költségvetés köszöni szépen, jól van – a választások elõtt ezt válaszolgatta Gyurcsány Ferenc minden, a nyomasztóan alakuló deficittel kapcsolatos kérdésre. Közben nemcsak azzal volt perfektül tisztában, hogy az adott pillanatban – finom eufemizmussal – nem mond igazat, hanem azzal is, hogy amennyiben gyõzelemre vezérli a kolíció két pártját, azt követõen egészen mást fog mondani. A költségvetés ugyanis értelemszerûen nincs jól, és egy ideig még nem is lesz. Ezt természetesen 2006. április 9. elõtt is tudtuk, évek óta emiatt búsong boldog és boldogtalan – a médiaközgazdászok jobboldalisággal legkevésbé sem vádolható szegmensét is beleértve -, legfeljebb a politika tette zárójelbe a témát. Balról azért, mert hülyén nézett volna ki, ha beismerik, négy éven keresztül a kormányzás helyett pusztán a kormányon maradással törõdtek. Jobbról meg azért, mert ha ezt a sztorit menedzselik, nehezen tudtak volna ígérni annyit, amennyit. A kormány az elmúlt négy évben voltaképpen nem csinált semmit, azonkívül, hogy a ciklus elsõ felében Medgyessy Péterrel a fõbársonyszékben – Gyurcsány Ferenc tanácsadása mellett – beváltotta ígéreteit, és elköltötte a pénzt, amit a Fidesz a széfben hagyott. Sõt többet is. Az új miniszterelnök pedig mindenekelõtt egy egész ciklust is szeretett volna magának az ölébe puccsolt fél után, így másfél év alatt politikája logikájából adódóan sem koncentrálhatott a cselekvésre. Csak a kommunikációra. Bejött neki. Máris betiltották a megszorítás és a megszorító csomag szavak és szókapcsolatok használatát. És a választások után minden megváltozott. Azaz változik, apránként. Szépen építgetik-formálgatják a reformhangulatot, úgyszólván mindenki egy irányba húz – csak az ellenzék nem tudta még eldönteni, hogyan kellene viselkednie, hogy alkotónak látsszon -, a kormányzati szándékokkal teljes összhangban. Sorra jönnek elõ mindenféle intézetek, hiteles és önjelölt szakértõk – részben a maguk erejébõl, részben feltehetõen a központi forgatókönyvnek megfelelõen -, minden napra jut nagy horderejû ötlet és javaslat, a régi-új miniszterelnöknek szinte egyebet sem kell tennie, csak szemezgetni a jóból. Meg tervezni, értelemszerûen. Mert nem utolsó sorban kommunikációs gyakorlat ez is, a felszínen okvetlenül. A Világgazdaság szerint például máris betiltották a megszorítás és a megszorító csomag szavak és szókapcsolatok használatát. Ehelyett átalakíjó ha figyelünk

tásról, dinamizálásról, hatékonyságról, igazságosságról kell szónokolniuk az illetékes politikusoknak. Hiszen a lakossággal (polgárokkal) muszáj elhitetni, hogy ami történni készül, az nem a bõrükre megy, hanem az érdekükben áll. Továbbá azt is, hogy most van itt az ideje, és a kormány ezt pompásan felismerte. Pedig. Az, hogy az úgynevezett nagy elosztórendszerek gyökerestül indokolt átalakítása még hátravan, egyebek közt a MedgyessyGyurcsány kurzus bûne-hibája. Nemcsak az övé, minden elõde is sokat tett, hogy megoldatlanok maradjanak a közigazgatás, az önkormányzati rendszer vagy az egészségügy alapvetõ gondjai, de ha valamikor, éppen 2002 után lehetett volna lendületet venni. De pénz volt, a legendás ígéretek a kampányban elhangzottak, jöttek az önkormányzati, utánuk az európai parlamenti választások. Megszorításokkal kampányoló párt még úgysem nyert. Önkormányzati választások az idén is lesznek, de mintha ezúttal ez nem lenne szempont. Annyira. Talán. Hátha. Most elképzelhetõnek sejlik, hogy a megalakuló kormány valóban reform értékû terveket prezentál júniusban, amelyekkel a parlament elpepecselhet nyáron. A legnagyobb kérdés az, hogy a verbális reformpolitika tényleges reformokra épül-e, vagy a szavakkal a semmit csomagolják be csupán, ahogyan azt az elmúlt másfél évben tehetségesen tették. És elõtte van még egy menet, a miniszterelnök megküzdhet saját szocialistáival, akiknek helyben nehéz lesz megmagyarázni embereiknek, hogy nincs pénz, vagy hogy megszûnnek a háttérintézmények, amelyekben jó pozíció ígérkezett nekik. Gyurcsány mindazonáltal csak megbirkózik ezzel is, hiszen ha másfél év alatt képes volt konszolidálni az MSZP-t és egy irányba terelni az ebben a pártban általában szanaszét tartó érdekeket, akkor a nagy gyõzelem után megdicsõülve még inkább demonstrálhatja gyarapodó erejét. Mindenesetre úgy kell mutatnia és tennie valamit – még egyszer -, hogy az emberek tényleg ne azt érezzék, szûkülnek a lehetõségeik, kevesebb a pénzük. Nem kizárt, hogy ezúttal ez is menni fog. Akár õszre is bejöhet nekik. Megszorításokkal kampányoló párt még úgysem nyert – nemcsak helyhatósági, semmilyen – választásokat. Bár megszorításokról természetesen szó sincs. Dinamizálásról van. Nyilván.

A Magyar Hírlap május 9-i számában F. Tóth Benedek, az újság kulturális rovatának vezetõje még az ultraliberális laptól is szokatlanul éles kirohanást intézett a Székely Himnusz ellen. Az alábbi sorokhoz, úgy véljük, nem kell hosszas kommentárt fûzni. Vigyázat, csak erõs idegzetûeknek! „A Székely himnusz ezzel szemben csak nevében himnusz, mert valójában eredetileg dal. A székelyeknek nincs himnuszuk, és a dal sem a székelyekrõl szól, hanem megfogalmazza, hogy “szabad hazában élni boldogan", illetve hogy „ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt, Istenem!“, más átiratban: „ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenem!“ A cikk íróját legkevésbé sem zavarja az a tény, hogy a Székely Himnusz „maroknyi székelyért“ könyörög, tehát igenis a székelyekrõl szól. Persze átvitt értelemben az összes határon kívül rekedt magyar, sõt az egész Trianon-sújtotta nemzet élni akarását, hazájához, Istenéhez való ragaszkodását fejezi ki ez a csodálatos ima. Persze, lehet, hogy éppen ez zavarja F. Tóth-ot, és barátait.... A cikknek azonban itt távolról sincs vége. Némi intellektuálisnak szánt agyalás után F. Tóth a következõre jut: „A Fidesztõl nem áll távol a nemzeti jelképek kisajátítása (kokárda, lyukas trikolór), de a Székely himnusz sehogyan sem illeszkedik ebbe a körbe, ugyanis sosem volt nemzeti jelkép, sem nemzeti szimbólum. A Fidesz mégis felvette a politikai eszköztárába, így összemossa az egyébként valódi nemzeti jelképekkel és szimbólumokkal. “ Nos lehet, hogy annak a nemzetnek, ahová F. Tóth tartozik, nem szimbóluma, nem jelképe a Székely Himnusz, de nekünk, magyaroknak, azért engedtessék már meg, hogy miként az elmúlt nyolcvannégy esztendõben, úgy a jövõben is legszentebb nemzeti fohászaink között tartsuk számon. Végezetül azt ajánljuk F. Tóth úrnak, hogy épületes cikkének forradalmi következtetéseit ossza meg egy székelyudvarhelyi, vagy kézdivásárhelyi kocsma közönségével. Világosítsa fel a tudatlan székelyeket, hogy nekik nincs is himnuszuk, csak egy daluk, de az sem róluk szól, azt meg végképp felejtsék el, hogy ez nemzeti szimbólum! Kiváncsiak lennénk, vajon az érintettek mennyire értékelnék F. Tóth úr elmélkedéseit. Persze a székely bicskák nyílási sebességéért nem vállalhatunk felelõsséget, de, hát mit is várhat a „kolléga“ úr egy olyan népségtõl, akiknek még himnuszuk sincs... BG

Forrás: Gazda Albert

19

Nyílt levél Közérdekû levélben az ellen kívánunk tiltakozni, hogy annak a gazdasági csõdközeli állapotnak, amelyet a Medgyessy- Gyurcsány kormány 2002-2006 között produkált, a felelõsségét elkenjék, a következményeit pedig a lakosság legkiszolgáltatottabb rétegeivel fizettessék meg. 2002-ben Magyarország választópolgárai – igaz: elenyészõ többséggel – hatalomra segítettek egy kormányt. Mostanra beigazolódott, hogy ez a kormány négy év alatt kölcsönök felelõtlen felvételével néhány életszínvonal-javító látszatintézkedést tett, de egyidejûleg szisztematikusan tönkretette, kiárusította a gazdaságot. Az állami tulajdon azon szegmenseit magánosította, amelyek lényeges állami bevételek forrásai voltak. Példaképpen említjük a svájci állam számára “privatizált” Antenna Hungaria, illetve a Budapest Airport esetét. Négy évvel késõbb, 2006. áprilisában ismét lezajlottak a parlamenti választások. Ezt megelõzõen azonban a nemzetgazdaság súlyos állapotát a választók elõl eltitkolták. Mi több: a hazug kormánypropaganda elsöprõ média-fölényére támaszkodva elhitette, hogy: országunkban minden a legnagyobb rendben van; gazdaságunk Európa irigy pillantásai közepette hangosan „dübörög”. Ennek eredménye az lett, hogy a félrevezetett választópolgárok csekély többséggel ugyan, de ugyanazokat segítették hatalomra, akiket egyértelmû felelõsség terhel a válságért. A gazdaság helyzetét immár tovább eltitkolni nem lehet, hiszen Európa egyértelmûen visszautasította a kormány felzárkózási tervét; a nemzetközi hitelintézetek pedig egyhangúlag a „rossz adós” kategóriába sorolták hazánkat. Vajon mindezért ki a felelõs? Most már nehéz lenne elhitetni, hogy minden rossznak és bajnak az oka Orbán Viktor, vagy az 1998-2002 közötti ciklus. Egyetlen becsületes megoldás a kormány részérõl a felelõsség gerinces vállalása lenne. Erre azonban az újra hatalomra jutottak részérõl semmi jel nem utal. Ellenkezõleg! Egyre több a gátlástalan mellébeszélés. A kormányfõ példátlan módon, internetes fecsegõ-rovatában készít fel a várható kellemetlen következményekre. A hibák oka – a kormányfõi locsi-fecsi szerint meglepetésünkre – immár nem (csak) Orbán Viktor, hanem az állam túlköltekezése! Ha ezt nem egy kormányfõ írta volna le, rossz és otromba viccnek lehetne vélni. Mert ugyan kicsoda-micsoda ez a bûnbakká emelt állam? Alkotmányunk értelmében talán nem a kormányfõ az állam irányítója? Talán bizony az állam Gyurcsány miniszterelnök és a kormánytagok háta mögött vett fel kölcsönöket a saját szakállára, és vitte „túlköltekezésbe“ a nemzetgazdaságot? Ilyen kezdetleges érveléssel egy szellemileg visszamaradt polgárt sem lehet már megtéveszteni. A szánalmas bizonyítvány-magyarázásnál is felháborítóbb az, amely e levél megírására késztetett bennünket. A válságért felelõs, újraválasztott hatalom egyre hangosabban mondogatja, hogy a „nehézségek megoldásához nemzeti összefogásra van szükség”. Más szavakkal azt kívánják, hogy az általuk okozott csõdtömeg árát a polgári lakosság fizesse meg. Arról azonban nem szól a „hazafias összefogásra buzdító felszólítás”, hogy például a BKV vezérigazgatója hajlandó-e a közös tehervállalás jegyében idén is esedékes 20 millió (!) forintos prémiumáról lemondani. Tartunk tõle, hogy nem, mint ahogyan azt sem tartjuk valószínûnek, hogy a kormányzat luxus gépkocsiparkjának csökkentésével kívánná részét kivenni a közös terhekbõl. Mi, e levél aláírói elfogadjuk azt a gondolatot, hogy kiegyezéses összefogásra lenne szükség. Erre azonban csak akkor látunk lehetõséget, ha a 48 százalékos támogatást maga mögött tudó kormánytöbbség a – 42 százalékos „kisebbséget“ is kielégítõ módon – kinyilvánítja az alábbiakat: 1. A kormány elismeri, hogy felelõtlen, koncepciótlan, szakszerûtlen gazdaság-politikájának következménye a kialakult helyzet. 2. A kormány levonja ennek személyi következményeit. 3. A kormány kötelezettséget vállal arra, hogy olyan intézkedéseket hoz, amelyeknek eredményképpen a közös tehervállalásban 20

mindenki gazdasági erejének arányában, igazságosan veszi ki a részét; hogy nem a legkiszolgáltatottabbak – betegek, öregek, gyermeket vállalók – viselik majd a terhek nagyobb hányadát. Ennek garanciáját jelentené az állami jövedelmek ideiglenes maximálása és a vezetõi prémiumok ideiglenes felfüggesztése. 4. A kormány kész az érdemi összefogásra állampolgáraival és az ellenzékkel is, ami értelemszerûen az utóbbiak jogos kéréseinek, követeléseinek érdemi figyelembevételét is magában foglalja. 5. A kormány vállalja, hogy tételesen, számszerûen és átlátható módon számol el a Parlamentnek minden kölcsönként felvett forinttal, beszámol a privatizációs bevételek sorsáról. Nem fogadható el semmiféle hivatkozás az „üzleti titok“-ra. 6. A kormány ígéretet tesz arra, hogy a költségvetés közös és felelõs kimunkálása érdekében a parlamenti pártoknak elnyert mandátumaik számarányában érdemi beleszólást biztosít az új költségvetés elkészítésébe, országos méretû fejlesztési tervek elkészítésébe, és állami elismerések odaítélésébe. Tisztában vagyunk azzal, hogy a szavazás titkossága alapvetõ demokratikus szabály. Ennek tudatában nem követeljük azt, amit igazságérzetünk diktálna, nevezetesen, hogy a várható megszorítások (kormányzati csúfnevükön: reformok) számláját azok fizessék meg, akik ezt a politikai erõt juttatták ismételten hatalomra. Pedig akkor legközelebb talán meggondolnák, kikre szavazzanak. Abonyi Zsuzsanna marketing igazgató; Dr. Alföldy Ferenc orvos, egyetemi tanár (Deák Kör); Bauer Alajos; Bartucz J. Lajos, nyugdíjas, 56-os, (Deák Kör t. tagja) Rainbow Lakes/Szivárvány Tavak USA; Belovai István alezredes, halálraítélt, katonai hírszerzõ, Magyarország elsõ NATO katonája, USA (Deák Kör); Dr. Bognár Béla emeritus professzor, Dayton, OH USA ( Deák Kör); Dr. Bokor Imre egyetemi tanár, ny. mérnök ezredes, Budapest; Cifkáné Huszai Klára mérnök, tanár Szolnok; Czakó Gábor író; Czakó István, a KDNP Fogyatékosügyi Bizotsága elnöke; Dóczi Anikó özv. többszörös mn-i óvónõ Várpalota; Fehér László nyugdíjas Gyõr; Dr. Fodor András genetikus, Wooster, OH, USA (Deák Kör); Fodor Andrásné Máthé Andrea vegyész technikus, Wooster, OH, USA (Deák Kör); Dr. Freund Tamás agykutató, a MTA tagja; Halász Ferenc nyugdíjas; Hoffmann Gyula biológus,egyetemi adjuntus, Pécs; Horváth Károlyné rokkantnyugdíjas, Budapest; Iván László gerontológus, egyetemi tanár (Deák Kör); Dr. Kádár György fizikus (Deák Kör); Kadlicskó József ny. honvédtiszt; Kenessey Csaba újságíró, Svajc (Deák Kör); Dr. Kerkovits Gábor szívgyógyász, Biatorbágy (Deák Kör); Korbuly Sándor; Lakatos János iparos, vállalkozó, Wooster, OH, USA (Deák Kör); Lakatosné Magócs Erzsébet nyelvtanár, Wooster, OH, USA (Deák Kör); Dr. László Lajos sejtbiológus, egyetemi docens, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Alapítvány ügyvivõje (Deák Kör); Lázár Ödön közgazdász, Franciaország (Deák Kör); Dr. Lengyel Alfonz egyetemi tanár, régész, Florida, USA (Deák Kör); Magyaródy Szabocs könyvkiadó, Kanada; Maróth András ny. üzemmérnök, 1073 Budapest; M. Szabó Imre televíziós, közíró Budapest; Dr. Nemes Attila D.Sc. érsebész, egyetemi tanár; Dr. Peitl Emtke orvos; Pruzsinszky Fruzsina ftkönyvelt; Retkes György nyugdíjas, Budapest; Retkesné Nagy Éva nyugdíjas, Budapest; Sajgó Mihály egyetemi tanár, Gödöllõ; Skodacsek András villamosmérnök, újságíró, Budapest; Stoffán György fõszerkesztõ, Nemzeti Napló, Besnyõ; Süliné Vargha Helga kémikus, az MTA doktora (Deák Kör); Szentannai József informatikus; Dr. Szilágyi Paul vegyész; USA; Dr. Szilágyi Dawson, Amerikai–Magyar Kongresszusi kapcsolatok, USA; Székely Csaba, a Szépházat, szebb Hazát! program kezdeményezõje és családja Székelyné Bujdosó Zsuzsanna; Székely Emõke; Tavasi Zoltánné ny. üzemmérnök Érd; Varga Zsolt, 37 éves nõs, 3 gyermekes apa, 1238 Budapest; Dr. Venekei István biokémikus, egyetemi docens (Deák Kör); Zámbori Gusztáv kertészmérnök, Budapest Forrás: gondola

jó ha figyelünk

Tucatnyi, az emberi jogokat rendszeresen megsértõ vagy egyszerûen semmibe vevõ ország is bekerült az ENSZ frissen alapított Emberi Jogi Tanácsába. Magyarország is pályázott, de helyére a diktatórikus Azerbajdzsán került. Sikertelenül pályázott tagságra az ENSZ frissen alakított Emberi Jogi Tanácsában (HRC) Magyarország. Az elmúlt években teljesen nevetségessé vált, vezetõségében az emberi jogokat lábbal tipró országokat is megtûrõ Emberi Jogi Bizottság helyett létrehozott szervezetben Magyarország a Kelet-Európának járó hat hely egyikét próbálta megszerezni, de összesítésben csak hetedik lett. ÖSSZEFOGOTT AZ ISZLÁM VILÁG A régióból végül Csehország, Lengyelország, a harmadik világgal hagyományosan jó viszonyt ápoló, így nagy támogatottságot szerzõ Románia, Ukrajna, valamint az emberi jogok terén jelentõs hátrányokkal bíró Oroszország és meglepetésre a diktatórikus Azerbajdzsán került – ez utóbbi vélhetõen az iszlám világ támogatásával. „A szavazásnál regionális és kulturális szempontok érvényesültek“ – mondta az Indexnek Polgár Viktor, a külügyminisztérium szóvivõje. Azt is megjegyezte, hogy jellemzõ módon csupán két EU-tagállam került be a HRC-be a kelet-európai régióból. Polgár arra is felhívta a figyelmet, hogy míg a legtöbb régióból annyian pályáztak, ahány hely jutott az adott régiónak, Kelet-európából a hat helyre 13 pályázat érkezett. Polgár a hivatalos magyar álláspontot tolmácsolva bizakodott, hogy az új testület „beváltja a hozzá fûzött reményeket“, azaz az eddig mûködõ bizottsággal szemben hatékonyan érvényesíti az emberi jogokat. A diplomata Polgár annak ellenére is sikeresnek tartja a választást, hogy jópár emberi jogsértõ ország is tagságot nyert. Mint mondta, legalább létrejött egy mûködõképes testület. Arról nem tudott részleteket, hogy Magyarország kiket támogatott a szavazáson. MAJD SZAÚD-ARÁBIA GÁTAT SZAB AZ EMBERI JOGOK MEGSÉRTÉSÉNEK Pedig összességében talán jobb is, hogy Magyarország kimaradt a HRC-bõl. Ugyanis a testület rögtön közröhej tárgyává vált. Az Emberi Jogi Bizottságot többek között azért oszlatták fel, hogy ne ismétlõdhessen meg az a csúfos eset, amikor 2003-ban Líbia elnökölhetett az emberi jogok felett õrködõ testületben. A kudarcot mégsem sikerült elkerülni. A szinte közfelkiáltással, a 191 tagú közgyûlésben 170 támogató szavazattal felállított jó ha figyelünk

HRC alapító okirata szerint ugyan a szervezetben csak a „legmagasabb [emberi jogi] normákat“ érvényesítõ országok nyerhetnek tagságot, azt, hogy ki tartja be a „legmagasabb normákat“ a közgyûlés egyszerû többsége dönti el. A közgyûlésben pedig nem az emberi jogok tisztelõi vannak többségben. Így nem is annyira meglepõ, hogy a jövõben a nemzetközi emberi jogi szervezetek szégyenlistájának ötös élcsoportjából Kubát és Szaúd-Arábiát is beválasztották a HRC-be. KÍNZÓK, ELNYOMÓK, JOGSÉRTÕK De tagságot nyert a fentebb már kritizált Oroszország és Azerajdzsán mellett a szinte minden létezõ polgári szabadságjogot korlátozó Kína, a kínzást kihallgatási módszernek tartó Pakisztán, a hindu kisebbséget elnyomó Sri Lanka, illetve az emberi jogi szempontból etalonnak semmi esetre sem tekinthetõ Algéria, Dzibuti, Indonézia, Jordánia, Fülöp-szigetek. Ezek után már-már meglepetés, hogy Irán és Venezuela végül nem került be a Tanácsba. A tizenkét durva jogsértõn túl már többnyire olyan országok kaptak tagságot, amelyek legalább igyekezetet mutatnak. Azért az egyelõre kétségesnek tûnik, hogy a külvárosi szegénynegyedekben garázdálkodó rendõrségi halálkommandók ügyét bárki is a szintén tagságot nyert Brazília szemére vetné. BUKÁSRA ÍTÉLVE A kudarc valamennyire kódolva volt a HRC-be. A 47 tagú testületben a helyeket regionális alapon osztották ki, így például az egyetlen mûködõ demokráciát felmutatni képes Afrikának 13-hely jár, a rejtélyes módon Nyugat-Európa és Egyéb Országoknak nevezett csoportnak (ahova az Egyesült Államokat, Kanadát, Ausztráliát és Új-Zélandot sorolták még), ahol a világ mûködõ, az emberi jogokat tiszteletben tartó demokráciáinak uszkve nyolcvan százaléka van, csupán hét. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok a HRC-rõl döntõ közgyûlési szavazáson a négy ellenzõ egyike volt. Rajta kívül Izrael, illetve a Marshall-szigetek és Palau szavazott nemmel. Aggályaik szerint ugyanis semmi sem biztosítja, hogy az emberi jogok lábbal tipró országok ne kerüljenek többségbe a tanácsban. Az amerikaiak ugyanakkor garanciát vállaltak rá, hogy részt vesznek a testület finanszírozásában és mûködtetésében, bár tanácstagságra nem pályáznak. John Bolton, az amerikaiak ENSZ-naghykövete nem kommentálta azt az újságírói kérdést, hogy esetleg csak a kudarcot akarták elkerülni a pályázás mellõzésével, hiszen Guantanamó, az iraki kínzások és a CIA állítólagos titkos börtönei szintén nem számítanak a legjobb ajánlólevélnek. Forrás: Király András:

21

ÁLLAMOSÍTOTTA A GÁZIPART MORALES Rosszallja Somogyi Ferenc külügyminiszter, hogy némely latin-amerikai országban – például Bolíviában – az utóbbi idõben radikális, ultrabaloldali politikai irányzat érvényesül, amit újraállamosítási törekvések kísérnek. A magyar diplomácia vezetõje láthatóan nem érti a lényeget. Nem az a fontos ugyanis, hogy Dél-Amerikában ezen intézkedéseket milyen színû kormányok hozzák. Ennél sokkal fontosabb, hogy az Egyesült Államok hátsó udvarában ezek az országok ráébredtek arra, végre saját érdekeiket tartsák szem elõtt.

Lula da Silva brazil, Chávez venezuelai és Morales bolíviai elnök az argentínai találkozón Kép: REUTERS – Ricardo Stuckert A külügyminiszter államosításról beszél, e gazdaságpolitikai folyamatokat azonban nem magyarázza meg, nem értelmezi. Márpedig a kommunizmus kisajátításának gyakorlatát átélt magyarok számára az államosítás kifejezés a megnyomorítás hívószavaként hat, tehát megtéveszti az embereket. A kétfajta államosítás ugyanis nem ugyanaz. Venezuela és Bolívia semmilyen tekintetben nem hasonlít a Rákosi-korszak Magyarországára. Arrafelé az embereket éhbérért dolgoztató, az egész országot mellékpályára állító külföldi vállalatok érdekei sérülnek, nem pedig az egyszerû honpolgároké. Chávez és Morales „bûne” mindössze annyi, hogy búcsút mondtak a neoliberális gazdaságfilozófiának, amely padlóra küldte a térség országait, és Magyarországon is jóvátehetetlen károkat okoz. Zárójelben tegyük hozzá: a külföldi magánszektor visszaszorításából származó bevételeket a nevezett országokban oktatásra és népjóléti intézkedésre fordítják – Magyarországon álmodni sem merünk hasonló lépésrõl. Itthon – látva az alakuló Gyurcsány-kormány szándékait, és olvasva a kormányhoz közel álló gazdaságpolitikusok véleményét – a Bokros-csomaghoz képest is nagyobb léptékû megszorítás várható. Gyurcsányék tehát nemigen tudnak mit kezdeni a bécsi tanácskozással. Hiszen olyan kérdésekben állapodnak meg az uniós és a dél-amerikai országok, amelyek hazánkban éppen leépülnek. Ilyenek például a munkához jutás kérdése, a társadalmi fejlõdésbõl és a gazdasági növekedésbõl 22

részesedés mindenkit megilletõ joga, a szegénység és az egyenlõtlenség elleni harc vagy az alapvetõ társadalombiztosítási szolgáltatásokhoz hozzáférés. Borítékolható, hogy Gyurcsány Ferenc kormányfõ aláírásával bármilyen zárónyilatkozat is születik majd Bécsben, abból a balliberális kormány semmit sem fog betartani. 1995-ben Göncz Árpád épp aznap írta alá az ENSZ-tagállamok nyilatkozatát a gazdasági fejlõdés emberközpontú megvalósításáról, amikor a Horn-kormány bejelentette a Bokros-csomagot. Ennyit a szociális érzékenységrõl és a szavatartásról. Az osztrák fõvárosban tegnap világosan kiderült, hogy a dél-amerikai országok államosító törekvései nem minõsíthetõk bûntetteknek. Ilyen értelemben nyilatkozott a minap például a francia kormány is, amikor elismerte Bolívia jogát saját földgáz- és olajmezõinek birtokba vételére. Vagyis Európa most attól a kontinenstõl tanul, amelynél politikai és gazdasági értelemben eredendõen magasabbrendûnek tartotta-tartja magát. Venezuela és Bolívia újfajta gazdasági filozófiát diktál, amely a nemzeti önállóságon és az Egyesült Államoktól való függés lazításán nyugszik. Ehhez képest a magyar külügyminiszter arról is beszélt Bécsben, hogy Magyarország a tapasztalatok átadásával, a demokrácia-központ mûködtetésével konkrétan is hozzá tud járulni a dél-amerikai térség fejlõdéséhez. Somogyi Ferenc elkésett, Bolívia és Venezuela ezen már túljutott. Õk már nem a szakadék felé tartanak.

Azonnali hatállyal államosította a földgázmezõket a bolíviai elnök, és hat hónapos ultimátumot adott a külföldi vállalatoknak, hogy eladják többségi tulajdonukat. Evo Morales feszíti a húrt: kijelentette, hogy most a bányák, az erdõk és a termõföldek következnek. Bolívia rendelkezik Dél-Amerika második legnagyobb földgázmezõjével, és most már az is biztos, hogy az országban találhatók a kontinens legjobban õrzött finomítói is. A mezõket és az üzemeket tegnap géppisztollyal felfegyverzett katonák és rohamrendõrök vették körül, hogy érvényt szerezzenek Morales elnök május elsejei rendeletének, a földgázszektor államosításának. A januárban megválasztott Morales ezzel be is váltotta legfajsúlyosabb választási ígéretét. Az ajmara indián származású vezetõ kampányában azzal gyõzte meg szavazóit, hogy keményen megsarcolja az országban befektetõ külföldi nagyvállalatokat. Az elnök ezzel a lépéssel megszilárdíthatja hatalmát a politikailag instabil országban, de a külföldi vállalatokat felidegesítette. Bolívia legnagyobb befektetõi – a spanyol-argentin Repsol YPF, a brazil Petrobas, a British Petroleum és a France Total – és az érintett kormányok máris kifejezték aggodalmukat az államosítás miatt. Morales rendelete szerint az országban 1997 óta három és fél milliárd dollárt beruházó külföldi tulajdonú vállalatoknak azonnali hatállyal át kell adniuk a készletek feletti ellenõrzést az államnak. A határozat azt is kimondja, hogy a cégeknek hat hónapjuk maradt, hogy új szerzõdést kössenek az állammal, különben végleg kiutasítják õket az országból. Ez alatt az idõ alatt La Paz felülvizsgálja termelési adataikat, hogy megállapítsa: mennyit fizessen nekik a vállalat 51 százalékos tulajdonjogáért. Más választási lehetõség nincs. A rendelet szerint a termelést, a szállítást, a finomítást és a földgáz elõállítását ezentúl az állami földgázvállalat, az YPBF végzi. Morales La Pazban tartott „gyõzelmi beszédében” azt is kijelentette, hogy a földgázmezõk államosítása még csak a kezdet. „Holnap a bányákat, az erdeinket és a földünket vesszük vissza” – ígérte az elnöki palota elõtt összegyûlt ünneplõ híveinek. Bolívia nem az egyetlen dél-amerikai ország, amely nagyobb részt akar magának szakítani a külföldi vállalatok profitjából. Ecuador is vitatkozik az Egyesült Államokkal az olajfinomítók bérleti díján, Hugo Chávez venezuelai elnök pedig épp egy hónappal ezelo"tt rendelte el a Total és az olasz Eni SpA olajmezõinek elkobzását. De Venezuelát és Bolíviát más is összeköti: Hugo Chávez, Evo Morales és Fidel Castro kubai elnök a hét végén írt alá egy háromoldalú kereskedelmi megállapodást, amellyel az Egyesült Államok befolyását akarják csökkenteni a latin-amerikai térségben. SV

Forrás: Szentesi Zöldi László – MNO

jó ha figyelünk

A sokat hibázó, kevéssé tehetséges politikusok félreállítása nem bûnbakképzés, hanem a sikeresebb jövõt biztosító logikus lépés. A szankciók elmaradása felelõtlenség, a követelményrendszer kiiktatása egy struktúrából a jövõt veszélyeztetõ lépés. (A rövidített változat megjelent: Magyar Nemzet, 2006. május 10.)

„A kommunizmus megbukott mindenféle értelemben. De a kommunistáktól nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan konok és veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezõje, aki már nem az Eszmét védi, hanem meztelen életét és a zsákmányt." (Márai Sándor)

A VÁLASZTÁSI VERESÉG OKAIRÓL A Fidesznek továbbra sincs ellenszere a tartós és totális negatív kampányokkal szemben. Ezt valószínûleg a szakértõi háttér gyengesége, a stratégiai tervezés és szemlélet valamint a társadalomlélektani ismeretek hiánya okozza. A Fidesz – elsõsorban – elhibázott kampánystratégiája miatt veszített. Ebben benne volt a véletlenszerû gyõzelem esélye is, ennek ellenére a még saját logikája mentén sem következetes koncepció szükségszerûen vezetett az újabb vereséghez. Orbánék ismét megpróbálkoztak a centrumban tartózkodók, a bizonytalanok és a baloldaliak megnyerésével is. Abból a téves állításból indultak ki, miszerint a „késõ kádári középosztályok, és a csak populista ígéretekkel megszólítható kádári proletariátus egy részének támogatása nélkül a hazai jobboldal nem tud hatalomra jutni. Ezt 2002 világosan bebizonyította.” Ezt a célt szolgálta a párt „földszintes” kampánya, e miatt állították középpontba a pragmatikus, szociális és elosztási kérdéseket. Ezért öltözött Orbán Viktor a képzeletbeli kádári kisember igénytelenségének megfelelõen, és frazeológiája ezért bõvült a kádári, szociális demagógiával. A Fidesz kommunikációs szinten sokszor úgy tett, mintha feladta volna rendszerváltoztató szándékait. Ennek logikus következményeként a Fidesz és az MSZP közti eszmei-politikai különbség sokszor eltûnt. Csakhogy ez az átpozicionálás kártékony és fölösleges volt. A kisemberek ugyanis nem várják el politikusaiktól, hogy ugyanolyan reményvesztetten nézzenek ki, mint õk. Az értékelvû politizálás feladása elbizonytalanította a jobboldali szavazók egy részét, ugyanakkor semmiféle hozadéka nem volt. Ennek idõnkénti felismerése rákényszeríttette a Fideszt az ideologikusabb, baloldal ellenes üzenetek megfogalmazására, ami az ellenséges médiaközegben napok alatt hatástalanította a kádári kisemberek megnyeréséért folytatott addigi munka nagy részét. E hiábavaló küzdelemben a Fidesz elveszítette korábbi legnagyobb elõnyét is, mert nem maradt energiája egy koherens jövõ- és társadalomkép felmutatására. Ezzel szemben Gyurcsány Ferenc lendületes szónoklatai az érzelmi azonosulás jó ha figyelünk

Tóth Gy. László, a Demokrata fõszerkesztõjének társaságában lehetõségének biztosítása mellett, azt a látszatok keltették, mintha a szocialisták rendelkeznének a problémák megoldására alkalmas kész forgatókönyvekkel. Jobboldali párt nem nyerhet ideológiai hívószavak, vonzó jövõ- és országkép nélkül. Orbán Viktor sokáig egy pártok feletti, nemzetegyesítõ, kádári, apafigurát alakított a médiumokban, aki a pártpolitikai szféra felett, a társadalmat mozgósítva próbált politizálni. Ez több szempontból is rossz döntés volt, hiszen mindenki tudta, hogy Orbán valójában a jobboldali politikai erõk egyes számú vezetõje és integráló személyisége. Ráadásul a baloldali médiumok beszorították Orbánt a radikális, populista, hatalommániás vezér szerepkörébe, ezért a nemzetegyesítõ szerep éppen azokra nem hathatott, akiket megcélzott. Ilyen ellenséges médiaközegben Orbán soha nem lesz képes a bizonytalanok és a balliberálisok megnyerésére. Minden kitörési kísérlet elpazarolt idõ és energia.

Az elmúlt négy évben a jobboldal és a Fidesz intellektuálisan is elszürkült. A háttérben dolgozó szakértõi mûhelyek értelemszerûen nem befolyásolhatták a jobboldali közgondolkodást és nyilvánosságot, a politikusok pedig intellektuális szempontból alkalmatlanok voltak e feladat ellátására. Az egyetemi-akadémiai értelmiség jelentõs része továbbra sem kockáztat: egzisztenciális kiszolgáltatottsága miatt ma is ragaszkodik a balliberálisok által kanonizált tudományossághoz, valamint a hazug, politikailag korrektnek mondott beszéd-és gondolkodásmódhoz. Rosszul felfogott szerepértelmezése miatt a Fidesz értelmiségi holdudvara lemondott a kritikai attitûd gyakorlásáról, és többnyire csak a lojalitását hangoztatta. Valódi szellemi-intellektuális háttér hiányában a politikusok a közvélemény- és társadalomkutatási eredményekbõl próbálták meg kihámozni, hogy mit vár el a nép, milyen ígéretekkel és lózungokkal lehet nyerni. Meg sem próbálták a fordítottját: tudatosan alakítani a szavazók gondolkodását, befolyásolni értékrendjüket, növelni problémaérzékenységüket, szélesíteni látókörüket. Pedig errõl, egy a jövõt alakítani szándékozó politika, sohasem mondhat le. Szervilisen és gyáván követték a kampánystratégák praktikus, szegényes fantáziájának szüleményeit. Ennek következtében az utolsó hónapokban a súlyos hibákat elkövetõ, jellegtelen Rogán Antal valamint a már teljesen elhasználódott Deutsch-Für Tamás alakították a Fidesz politikáját – párhuzamosan Orbán Viktorral. A Vizsla-ügy, a szerverbetörés ügye, Gyurcsány állítólagos beintése, Mikola cinikus megjegyzése a határon túli magyarok kérdésében stb. teljesen elterelték a figyelmet az Orbán Viktor által megfogalmazott és fontosnak szánt üzenetekrõl. A vereség után Orbán magára vállalt minden felelõsséget, és Kövér László is arról beszél, hogy mindenért az elnökség a felelõs. Ez az álláspont tarthatatlan, és erkölcsileg elfogadhatatlan. Nincs kollektív felelõsség. A társadalmi munkamegosztásnak megfelelõen az említettek egy feladat elvégzésére vállalkoztak, annak reményében, hogy azt el is tudják végezni. Idõközben kiderült, hogy túlbecsülték saját képességeiket és képtelenek voltak a kapott feladatok elvégzésére. Ezért megbízóikat politikai felelõsség terheli, de a kampánystratéga Habony Árpád, Rogán Antal és Deutsch-Für Tamás esetében errõl sokkal többrõl van szó. Õk morálisan, politikailag és szakmailag egyaránt megbuktak: ez nem maradhat következmények nélkül. A sokat hibázó, kevéssé tehetséges politikusok félreállítása nem bûnbakképzés, hanem a sikeresebb jövõt biztosító logikus lépés. A szankciók elmaradása felelõtlenség, a 23

követelményrendszer kiiktatása egy struktúrából a jövõt veszélyeztetõ lépés. Aligha véletlen, hogy Rogán Antal – Wermer András legjobb magyar tanítványaként – egy alkalommal az alábbi cinikus és árulkodó nyilatkozatot tette: ha valaki érdemi politikai munkát akar végezni, az „… a várvédõ magatartás helyett a várat megszerezni akaró magatartás mintáját öltse fel. (…) Ma Magyarországon valóban az a sajátos politikai helyzet van, hogy nem lehet ideológia mentén építkezni. Akkor sem, ha azt kereszténydemokráciának, akkor sem, hogyha azt nemzeti ideológiának, akkor sem, hogyha azt konzervativizmusnak, akkor sem, hogyha azt polgári politizálásnak hívjuk.” (Szövetség, 2004. január 23.) Eltúlzottnak bizonyult a Gyurcsány Ferenc személye ellen folytatott kampány is. A Fidesz stratégái nem értették meg, hogy egy bizonyos ponton túl már nem érdemes újabb ügyekkel elõhozakodni, mert a bûnösbõl áldozatot csinálnak, aki sajnálatot és részvétet vált ki. A kádárizmus szellemi örökségét ápoló és képviselõ baloldaliak és a liberálisok számára az erkölcsi kérdések nem sokat számítanak. Elfogadták Horn Gyulát, Medgyessy Pétert és a gyanús körülmények között milliárdossá lett Gyurcsány Ferencet is megkedvelték. Ép erkölcsi érzékû, boldogabb sorsú országokban az MSZP mindhárom volt és jelenlegi miniszterelnöke – elõélete miatt – a politikai közéletben sem vehetett volna részt. Az elmúlt négy évben a Fidesz rengeteg energiát pazarolt fölösleges dolgokra. Ilyen volt a nemzeti összefogás és a nemzeti egység megteremtésére irányuló törekvés. Orbán Viktor szerint minden korábbi párthatáron átlépve párbeszédet kell folytatni a honpolgárokkal a nemzeti egység megteremtése érdekében. Az egész országot szövetségbe kell szervezni, ami nem azonos a jobboldali szövetséggel, mert a nemzeti egység megteremtését szolgálja. „Mi (…) nem politikai küzdelmet folytatunk pártokkal pártokért, kormányokkal kormányokért, a mi küzdelmünk elsõdleges célja a közösségépítés. A teljes magyar nemzeti egység megvalósítása.” (Elhangzott a zilahligeti református templom felszentelésén, 2004. szeptemberében.) A nemzeti egységre való törekvés merõben antidemokratikus, szellemi-intellektuális téren pedig egy világnézet és értékrend dominanciáját jelenti. A nemzeti egység megteremtésének egyetlen haszonélvezõje lenne: a kádárizmusban kompromittálódott elitek és a mai kormánykoalícióhoz kötõdõ és azt mûködtetõ csoportok. Nemzeti egység esetén ugyanis nincsenek politikai, erkölcsi és etikai megfontolások, hiszen az egység lényege a különbözõségek relativizálása, eltüntetése. A népfrontos szemlélet nem növelte, hanem csökkentette a Fidesz hatékonyságát. Nagyon nehéz konfliktusok nélkül egyben 24

tartani egy olyan konglomerátumot, amelyet 2003-ban az alábbi nevek fémjeleztek: Malgot-Pozsgay – Szûrös – Kolosi – Deutsch – Schmidt Mária – Hankiss Ágnes – Pokorni – Áder – Orbán – Kövér – Tõkés – Makovecz – Bencsik. Még nehezebb hárommillió szavazónak egy konzisztens politikai forgatókönyvet és stratégiát írni. A korporatista szervezõdésekre emlékeztetõ tagozatok létrehozása önmagában nem érhette el a kívánt célt. Ugyanez vonatkozik a Nemzeti Koalíciós Tanácsra és a Faluparlamentekre is. A Fidesz vesztét végsõ soron ezúttal is a nyugdíjasok és a fõvárosiak okozták. A szavazók harmadát kitevõ nyugdíjasok között az MSZP 51-39 százalékos arányú elõnnyel rendelkezik. Ezt a 40 év alattiak körében mért Fidesz elõny nem tudta kompenzálni. A jövõre vonatkozó aggasztó jel, hogy a 19 és 29 év közöttiek körében nõtt az MSZP és az SZDSZ támogatottsága. ORBÁN VIKTOR SZEREPE ÉS FELELÕSSÉGE A volt miniszterelnök rossz emberismereten alapuló személyzeti politikája, egyszerre meglévõ befolyásolhatósága és hajthatatlansága jelentõsen csökkentették tevékenysége hatékonyságát. Ugyanakkor tényként szögezhetjük le, hogy kitûnõ stratégiai és taktikai érzéke, valamint karizmája nélkül, a magyar jobboldal ma is csak jelentéktelen zárványként létezne a magyar társadalomban. Ennek ellenére Orbán Viktor nem Szent István, és nem Kossuth Lajos. Úgy tûnik megbukott a teljes jobboldal lefedésének és integrálásának elképzelése. Az „egy a tábor, egy a zászló” elv mentén folytatott politizálás végsõ soron nem vált be, tartalékai e módszenek már nincsenek. Az elképzelés mégsem volt teljesen elhibázott, hiszen majdnem sikerre vezetett. Az egységes stratégia kidolgozását hátráltatták a párbeszédre törekvõ naiv szalon jobboldaliak, a mérsékeltséggel házaló széplelkûek, akik képtelenek tudomásul venni, hogy az SZDSZ által vezényelt baloldal egyetlen célja a nemzeti érdekvédelem gyengítése, az egész jobboldal, de elsõsorban Orbán Viktor szellemi-erkölcsi megsemmisítése. Akik az Orbán nélküli jobboldalról fantáziálnak, azok elvesztették realitásérzéküket. Nyilvánvaló szociológiai tények tagadása nem vezet sehova. Orbán Viktor létezése nem érzelmi vagy akarati kérdés. A részben saját hibájából elvesztett két választás ellenére Orbán Viktor a választók akaratából a jobboldal meghatározó tényezõje maradt. Ez több mint egy millió ember döntése, akik közül sokan érzelmileg is kötõdnek választott politikusukhoz. Nyerési esélyeit csökkentette, hogy már másodszor hibázott a választási kampány egyik döntõ elemének tartott televíziós vi-

tán. 2002-ben kizárólag Orbán visszafogott, rossz vitastílusának volt köszönhetõ, hogy nem vált mindenki számára nyilvánvalóvá Medgyessy Péter, akkori baloldali miniszterelnök-jelölt felkészületlensége és alkalmatlansága. Kisebb mértékben, de ugyanez a hiba ismétlõdött meg a jóval tehetségesebb Gyurcsány Ferenc elleni 2006-os vitán, ahol Orbán nem vette fel az agresszív szocialista jelölt fordulatszámát és nem törekedett ellenfele sarokba szorítására. Ezt sokan a gyengeség jeleként értékeltek. Visszatekintve Orbán Viktor eddigi pályafutására, a két választást valójában 1999-ben veszítette el, amikor úgy döntött, hogy szakít az ügyintézõ miniszterelnök szerepfelfogással, és e helyett történelemformáló, koncepcionális miniszterelnökként dolgozik tovább. Ennek a jól érzékelhetõ váltásnak megvolt a pozitív hozadéka. Negatívumként tarthatjuk viszont számon, hogy miután nem voltak tisztázottak a döntési jogkörök, ráadásul hiányzott egy vertikális, a mûködõképességet biztosító hierarchia is, rövid idõ után a politikai-stratégiai kérdésekben ad hoc döntések születtek. A Fidesz addig sokra tartott második vonala nem volt ura a helyzetnek, ezért aztán viszonylag gyorsan megnõtt a bizonytalan politikai kontúrokkal rendelkezõ konjunktúra lovagok száma és befolyása. Függetlenül a személyes szimpátiáktól, Orbán Viktor nélkül nincs kormányzásra esélyes jobboldal. Vele viszont nyerni nem lehet, mert a volt miniszterelnök rendkívül megosztó személyiség. Félõ, hogy a mostani csavaros, kissé populista-kádárista kampány után jelentõsen megnõtt azon jobboldaliak száma is, akik valószínûleg nem szavaznak többet rá. HOGYAN TOVÁBB? Változatlan szervezettel és politikusi garnitúrával a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség soha nem nyerhet. Sem Orbánnal, sem nélküle. Nem tehetik ugyanazok, ugyanazt, ugyanúgy. De a politikai-ideológiai üzenet is korszerûsítésre szorul. A feladat majdnem akkora, mint 1994-ben volt. A jobboldal ideológiai és strukturális megújítása elkerülhetetlen feladat. A Fidesz és a KDNP önálló entitásként való megjelenése, az általuk létrehozott Magyar Szolidaritás Frakció megalakulása kedvezõ jel, de nem elegendõ. Az elvesztett kisgazdabázis visszaszerzése érdekében célszerûnek tûnik a Nemzeti Fórum és a Magosz hatékony közremûködésével elõbb egy új frakciót majd egy új pártot létrehozni. (A Nemzeti Gazdapárt megszervezésének ötlete Hegedûs Tamás közgazdásztól származik.) Olyan többosztatú, de együttmûködésre képes jobboldalra van szükség ahol mindenki belátja, hogy az MSZP és az SZDSZ legyõzése mindennél fontosabb jó ha figyelünk

nemzeti érdek. Ehhez képest a pártérdekek és a személyi ambíciók lényegtelen kísérõjelenségek. A szellemi-ideológiai megújulást szolgáló új jobboldaliság lényege, a korábban polgárinak nevezett értékek és elvek határozottabb és közérthetõ képviselete. Súlyos hiba lenne a jobboldal politikáját az átlagemberek szintjéhez és véleményéhez igazítani. Kizárólag arra figyelni, hogy mirõl beszélnek a választópolgárok. A mai Magyarországon a jobboldal nem mondhat le értékközvetítõ szerepérõl, a távlati nemzeti célok megfogalmazásáról, azaz a hétköznapi tudat folyamatos alakításáról, befolyásolásáról. Olyan típusú új jobboldalra van szükség, ahol a politikai tagoltság a politikai-ideológiai sokszínûség és az érdekképviseletek mentén jön létre. A nyerési esélyhez, a Fidesz mellett, szükség van több, valódi társadalmi támogatottsággal rendelkezõ és együttmûködésre kész pártra is. A MIÉP fölött eljárt az idõ, a Jobbik vezetõi pedig érthetetlen türelmetlenségükben eljátszották erkölcsi tõkéjük nagy részét. Az MDF nyilvánvalóan a Political Capital – azaz az MSZP és az SZDSZ – kreatúrája. Dávid Ibolya valódi népszerûségérõl sokat elmond az egyéni választókörzetében kapott 4,8 százalék. A jobboldal új politikai stratégiájának kidolgozásakor nem hagyható figyelmen kívül, hogy Magyarország egy politikailag-ideológiailag kettészakadt ország. Ezt a helyzetet azonban nem a Fidesz idézte elõ 1998 és 2002 között, hanem az 1948-ban totálissá lett – és négy évtizeden át fenntartott – kommunista diktatúra. 1948-at követõen hosszú idõre szembekerült egymással a társadalom két nagy csoportja: a kommunizmust mûködtetõk, a rendszer haszonélvezõi, ideértve a kollaboráns magyar értelmiség nagy részét, valamint azok, akik mindezt csak eltûrték, ugyanakkor családjukban és a privát szférában -sokszor megalkuvások árán- de mégiscsak megõrizték a tradicionális nemzeti-polgári-keresztény értékrendet. A két oldal eltérõ kultu-

rális preferenciákkal rendelkezik, és többnyire a szocializációja is más. Magyarország egy politikailag-ideológiailag és mentálisan (érzelmileg) is kettészakadt ország. Lijhart holland politológus a Benelux államokban és Svájcban etnikai és vallási alapon, míg Ausztriában ideológiai-világnézeti alapon írta le a politikai széttagolódás (a „pilléresedés” vagy „oszloposodás”) jelenségét. Ha „oszloposodott” vagy „pilléresedett” társadalmakról beszélünk, az azt jelenti, hogy ezek az országok vallási, etnikai vagy ideológiai alapon megosztottak. Ennek ellenére konszolidált demokráciákról van szó, tehát egy ország kettészakítottsága nem jelent feltétlenül problémát. A rendszerváltozás óta nyilvánvaló, hogy hazánkban az ellentétek mélyek és racionálisak. A szellemi eliten belül meglévõ politikai-ideológiai megosztottság és a részben ehhez kapcsolódó kulturális ellentétek már az alacsonyabb státuszú társadalmi csoportokban is megjelentek. A posztkommunista baloldal és a nemzeti jobboldal kiélezett küzdelme lehetetlenné teszi az átjárást a két tábor között. Elkezdõdött egy folyamat, amelynek a végén egy-egy szubkultúra a bölcsõtõl a sírig képes gondoskodni polgárairól. Törvényszerû, hogy a magukat elnyomottnak vagy mellõzöttnek érzõ társadalmi csoportok igyekeznek kiépíteni a saját maguknak megfelelõ intézményeket: ez a folyamat a pártok körüli szatelit-szervezetek létrehozásával kezdõdik és sokszor csak az integratív, komplex társadalmi struktúrák megkettõzõdésével ér véget. Így olyan egymás mellett elhelyezkedõ, párhuzamos intézményrendszerek jönnek létre, amelyek nemcsak az egyének, de különbözõ társadalmi csoportok számára is lehetõvé teszik az elkülönülést, az élet szinte minden területén: az óvodáktól a sportegyesületekig. Az állampolgár szabadon dönthet minden kérdésben, de legtöbbjük természetesnek veszi az adott helyzetet, s a tradícióknak megfelelõen él. Más szubkultúrákra egyszerûen nem kíváncsi. Magyarországon elsõsorban ideológiai-világnézeti és kulturális ellentétek, valamint a múlthoz való viszony

miatt ez a folyamat elõrehaladott állapotban van, hiszen a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség körül egyre jobban kirajzolódik egy szilárd jobboldali többség, míg az MSZP és az SZDSZ nyilvánvalóan a posztkommunista-szocialista erõk, az újbaloldaliak és a balliberális értelmiségi csoportok „pillérévé” válik. A megosztottság ellenére a „pilléresedett” országok hatékony gazdasággal és mintaszerû polgári demokráciával rendelkeznek. Magyarországon a nemzethez való kötõdés jellegében kétszáz éve létezik egyfajta meghasonlásnak is tekinthetõ különbség, érzelmi kettéhasadtság. Trianon traumája feldolgozhatatlanná és szinte megoldhatatlanná tette ezt a kérdéskört. A jelenlegi súlyos helyzetben a Fidesznek hangsúlyozottan nemzeti, jobboldali párttá kell válnia, végleg szakítva liberális gyökereivel. Elfogadhatatlan a Lánczi András és társai által sugallt álláspont, mely szerint nincs vállalható és folytatható magyar jobboldali örökség, ezért a zsidó konzervativizmust kell feléleszteni. Ez utóbbi koncepció érvényre jutása esetén kész a híd az SZDSZ felé. A Fidesz – Magyar Polgári Szövetségnek nyitott, a demokratikus magyar jobboldal integrálására alkalmas szervezetté kell válnia. Az idõ sürget: egyre gyakoriabbak a keresztény- és magyarellenes kirohanások. Elõrehaladott állapotban van a magyar közoktatási rendszer szétverése, kulturális intézményeink ellehetetlenítése és az életünket szabályozó értékek relativizálása, az általános erkölcsi normák diszkreditálása. Óriási áldozatok és rengeteg szenvedés árán, de a gazdaság mindig újjászervezhetõ. A szellemi-intellektuális szférában okozott pusztítás azonban sokszor visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat el. Két Magyarország van. A feladat adott. A jobboldali országrésznek olyan politikai képviseletre van szüksége, amelyik a békés egymás mellett élés keretei között, képes legalább az ország egyik felét a jobboldaliak számára is élhetõvé tenni. Forrás: Tóth Gy. László

KINEK MI SZÁMIT? Az államháztartással valóban baj van, 2002 óta stabilan nagy és 2004 után ismét emelkedõ hiánya folyamatosan kockáztatja az ország finanszírozásának fenntarthatóságát. S hogy a pénzügyi válság ez ideig nem következett be, az a magas nemzetközi likviditás körülményei közt megnõtt kockázati étvágynak, valamint a hazai lakosság nem forint alapú eladósodása felpörgésének volt köszönhetõ. Ám ha a kormány nem tud Brüsszelt és a befektetõket stabilan megnyugtató, hihetõ programot bemutatni, amely egyfelõl azonnali kiigazítást jelent az idei költségvetésben, másfelõl tanúsítványt ad arról, hogy a kabinet elszánt az államháztartás mûködésének új alapokra helyezését illetõen, akkor elkerülhetetlené válik a pénzügyi válság kitörése és az EU fenyegetõzéseinek beváltása. Ez esetben a pénzügyi befektetõk gyorsuló ütemben szabadulnak meg a magyar állampapíroktól, és vonják ki devizában a tõkéjüket a magyar piacról. Zuhan a forint árfolyama és a tõzsdeindex, felszökik az infláció, és az eszkalálódó kedvezõtlen folyamatok megállítása érdekében újból jelentõs kamatemelésekre kellene sort keríteni. Ez esetben a költségvetés kamatszolgálatának megugrása tovább nehezítené a deficit lefaragását, nagyobb adóemelések és kiadás-megszorítások kényszerülnének ki, ezek visszavetnék a gazdaság növekedését, amibõl viszont még kevesebb állami bevétel következne, és így tovább. A pénzügyi válság rádõlne a ma még jól teljesítõ reálszférára, és egy lefelé tartó spirálba keveredne a gazdaság. Ugyanakkor elesnénk a 2007–2013-ra kialkudott EU-költségvetés forrásaitól is. Forrás: Petschnig Mária Zita – Népszava, 2006. május 15.

jó ha figyelünk

25

– Mit kell tennünk és mit várhatunk el a politikusainktól? – sítsák. Ezért a kormány leváltására a négyéves ciklusidõn belül az ellenzéknek gyakorlatilag alig van esélye. Sikeres konstruktív bizalmatlansági indítvány benyújtására alapvetõen a kormánypártoknak van lehetõségük, ami azt jelenti, hogy az általuk jelölt kormányfõ megbuktatásával voltaképpen a saját maguk iránti bizalmatlanságukat is deklarálják. Egy másik esetben az ellenzékhez csatlakozik néhány kormánypárti képviselõ, s így lehet sikeres egy ilyen kísérlet. Mindkétszer az történik, hogy, hogy a választáson kialakult többség hátrál ki a maga embere mögül. Ilyesmi az elmúlt másfél évtized igen erõs megosztottsága közepette elképzelhetetlen volt. (…) A választási eredméNem könnyû megrázni magunkat és a romoknyeket kormányalakításban realizáló politikai ból újra elkezdeni az építkezést. Fõleg akkor erõk sohasem kívántak szembefordulni a maguk nem, ha viszonylag rövid idõn belül másodformálta kormánnyal. Addig legalábbis nem menszorra kell megtenni uyganezt. De nincs más tek el, hogy valóban megbuktassák: a hatalom választásunk. Egy szerzetes a következõképmegtartásának érdeke ennél mindig erõsebb volt”. pen imádkozott: „Istenem, adj erõt megváltozA sokat ismételgetett kormánybuktatásra, tatni a megváltoztathatót, adj türelmet elviselni a tehát kizárólag abban az esetben lenne lehetõmegváltoztathatatlant, s bölcsességet, hogy e ketség, ha minimális különbség volna a kormánytõt meg tudjam különböztetni egymástól”. Ez a zó- és ellenzéki pártok képviselõinek száma mondat iránymutatás. között és az elõbbiek közül meg lehetne gyõzni néhányat, hogy az ország sorsa fontosabb, mint A MEGVÁLTOZTATHATATLAN a hatalom megtartása. Az elsõ feltétel a hamaEgy középkorú asszony, aki a sajtótribüntõl rosan felálló, új országgyûlésben – bármilyen nem messze hallgatja a május 1-jei felszólalászomorú is, de – nem teljesül majd. Valóban, a Somorjai Viktória, a sokat a budai Várban, gyakran hangosan isméD–209-es botrány idején volt egy halvány retelgette: „Írjunk ki új választásokat”. Legtöbb- Demokrata kitûnõ tollú mény, ám a szabad demokraták nagyon gyorször gyorsan hozzá is tette: „Minél elõbb”. Em- publicistája san érthetõvé tették, hogy bizony a hatalom lékezhetünk arra is, hogy a 2002-es választámegtartásánál nekik nem számít többet a tény, sok után akadtak, akik azt állították, a D–209-es ügy kirobbanása- hogy egy korábbi kommunista ügynök vezesse azt a kormányt, kor „a Fidesznek lehetõsége lett volna a kormánybuktatásra”. Nem amelynek õk is tagjai. árt azonban tudni, milyen alapvetõ gyakorlati feltételek megléte Ha tehát – ismét – nem történik csoda, legközelebb négy év szükséges egy kormány leváltásához. múlva szavazhatunk az Országgyûlés összetételérõl. Ezt tudomásul A Magyar Köztársaság alkotmánya szerint „ a kormány megbíza- kell vennünk. tása akkor szûnik meg, ha a miniszterelnök – vagy az egész kormány – lemond, a miniszterelnök meghal, új országgyûlés alakul, vagy a minisz- A MEGVÁLTOZTATHATÓ terelnöktõl az országgyûlés megvonja a bizalmat és új kormányfõt vá- Mit tehetünk? Nincs más lehetégünk, mint már most elkezdeni laszt. Konstruktív bizalmatlansági indítványt a parlament egyötödének dolgozni azon, hogy a következõ – önkormányzati és országgyûlési támogatottságával és az új kormányfõ személyének megnevezésével le- – választáson az általunk támogatott politikai oldal nyerjen, máshet benyújtani. A bizalmatlansági indítvány elfogadásáról vagy elutasí- részt pedig mindent elkövetni, hogy a kormányváltásig hátralévõ tásáról egyszerû többséggel dönt a parlament. Ha a bizalmatlansági in- idõt minél elviselhetõbbé tegyük. dítvány alapján a parlamenti képviselõk többsége bizalmatlanságát fejezi Az elõbbi elérése érdekében nyilván kapunk majd feladatot a ki, az indítványban új kormányfõnek megjelölt személyt megválasztott- politikai vezetõktõl. Akik eddig – tagként vagy aktivistaként – nak kell tekinteni. A kormány megbízatásának megszûnésével hivatal- részt vettek egy politikai párt építésében, pontosan tudják, hogy a ban marad az új kormány megalakulásáig. Ezt ügyvezetõ kormányzás- demokráciának nevezet rendszer nem mûködhet tökéletesen egy nak nevezzük, s ebben az idõszakban korlátozódik a rendeletalkotási jog, hatalmas szervezetben (miközben a tömegdemokrácia létjogosultnemzetközi szerzõdést pedig egyáltalán nem köthet a kormány”. A ságát is egyre többen kérdõjelezik meg). A helyi és országos szinten konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal elõször a Német Szövet- mûködõ hivatalos szervezetek tagjait minden bizonnyal ellátják ségi Köztársaságban találkozhattunk. Bevezetését azért tartották munkával a jövõben is. szükségesnek, mert el akarták kerülni, hogy a sok pártból álló parEz azonban nem elég. Ettõl mi – mindahányan ideát – még nem lament úgy buktathassa meg a kormányt, hogy azután ne legyen érezzük jobban magunkat. És mivel a politikusainknak nincs hataképes új kancellárt választani. A konstruktív bizalmatlansági indít- lom a kezükben, õk vajmi keveset tehetnek a mi jólétünkért. Ráványról Gáspár G. János a következõképpen ír a Magyar Szemle adásul nem elég az átmeneti lelki megroppanás, a hírek arról szól2004. októberi számában: „Annak idején a demokratikus átmenet ke- nak, hogy a gazdaság egyre romló állapota miatt minden valószínûreteinek kialakításakor a jogalkotók legfontosabb szempontja az volt, ség szerint sokunknak meg kell majd szorítania a nadrágszíjat. hogy a kormányzati stabilitást akár a reprezentativitás rovására is bizto- Szomorú kilátások. Május 1-jén, egy héttel az elveszített választások második fordulója után valódi „csak azért is hangulat” uralkodott a budai Várban. Azok a tízezrek, akik az egsz nap ömlõ esõ ellenére ezen a délutánon eljöttek hitet tenni az Orbán Viktor vezette Fidesz mellett, már túl voltak az elsõ sokkélményen, amelyet a 2006-os országgyûlési választások eredménytelensége okozott. Rég nem tapasztalhattunk ilyen elementáris erejû kiállást, mint ezen a délutánon, a négy éven belül immár második pofon után. Ezt a hatalmas erõt kötelességünk megtartani.

26

jó ha figyelünk

Aktív rezisztencia – utaltunk rá egy héttel ezelõtt a Demokrata hasábjain. De mi értelme van ismét elõvenni a kitûzõket, a karkötõket, nemzetiszínû szalagokat? Hogy megkülönböztessük magunkat? Igen, éppen ezért. És azért, mert így tudunk majd egymásról. Egyetlen pillantással meg tudjuk állapítani az üzletben a sorban elõttünk álló velünk együtt érez-e. Olyanok leszünk, mint az érettségizõ diákok a szalagavató után kitûzött szalaggal. Magunk miatt hordjuk. Kötelességünk felemelni a fejünket és büszkének lenni értékeinkre, gondolatainkra; a parlamenti mandátumok most az ellenfélnek kedveznek, de ez már csak azért sem ingathat meg minket abbéli meggyõzõdésünkben, hogy a jó oldalon állunk, mert a számszerû szavazatokat tekintve újra csak hajszálnyi a különbség a két Magyarország között. Melyikünkkel nem történt már meg, hogy összemosolyogtunk az újságosnál egy másik emberrel, aki ugyanolyan lapokat vett, mint mi? Emlékszünk még, milyen érzés, amikor egy-egy nagygyûlés után akár órákkal és sok-sok kilométerrel az esemény helyszínétõl egy másik, magyar lobogókkal díszített autó mellett állunk meg a piros lámpánál? Olyan ez, mint amikor évtizedekkel ezelõtt Nyugat-Ausztriában autóztunk, imádkoztunk, hogy ne forrjon fel a Skoda hûtõvize és a határnál ne egyék észre a frissen beszerzett magnót, s egyszer csak megláttunk egy másik magyar rendszámú autót. Dudáltunk, integettünk. Örültünk. Jobb lett a kedvünk. Most keserves idõk jönnek. Meg kell ragadnunk minden lehetõséget, aminek segítségével valahogyan kellemesebbé tehetjük a mindennapokat. Ha tudunk egymásról, ha rendszeresen összemosolygunk, garantáltan jobban érezzük magunkat. Töltsünk minél több idõt együtt! Teljesen mindegy, mi az ok; nevezhetjük összejövetelnek, kerti sütögetésnek, sörözésnek. Ne akarjuk megváltani a világot, egyszerûen csak erõsítsük egymást. Rá kellett ugyanis jönnünk, hogy ha mi nem foglalkozunk saját magunkkal, senki más sem teszi. Éppen ezért ajánlottuk azt egy hete, hogy ha szakemberre van szükségünk, nézzük át a polgári médiumok hirdetéseit. Támogassuk egymást azzal is, hogy munkával bízzuk meg a mi Magyarországunk vállalkozóit. Az élet úgy lesz szép, ha apró örömökkel tesszük azzá. Valószínûleg nem számíthatunk egy katarzist hozó forradalomra, a legújabbkori magyar történelem elsõ elõrehozott választására. De együtt képesek vagyunk a mindennapi csodákra. EGYENES BESZÉD Aki ott volt a Fidesz legutóbbi kongresszusán – igen, azon, ahol elhangzott Mikola doktor sokat támadott kijelentése a határon túli magyarokról –, az tudhatja, hogy a résztvevõk (mi) olyan energiával telten, oly bizakodón, olyan hittel hagyták el a Körcsarnokot, amilyet régen tapasztalhattunk. De ha egy kicsit a közelebbi múlt-

ba tekintünk, végiggondolhatjuk azt is, május 1-jén mikor hangzott fel a legelsöprõbb ováció. Akkor, amikor Orbán Viktor kõkeményen és egyenesen beszélt a kormányt kiszolgáló médiáról, az MDF árulásáról vagy a kormánypártok nyomasztó gazdasági fölényérõl. Azonkívül ugyanis, hogy ellenzékben is tegyenek meg mindent azoknak az értékeknek a képviseletéért, amelyek miatt rájuk szavazhatunk, teljes joggal várjuk el a politikusainktól, hogy – tudomásul véve a magyar közélet kettészakítottságát – elsõsorban hozzánk szóljanak. Hozzánk, akik itt voltunk és itt is maradunk, mert tudjuk, hogy igazunk van. Megértjük mi, hogy egy kampányban fontos pr-szakemberek, kommunikációs tanácsadók és ki tudja még hányféle szakértõ és szaktanácsadó dolgozza ki a különféle taktikai elemeket. Messzirõl – és utólag – nézve azonban úgy vagyunk ezzel, mint a krumplilevessel. A történelmi szózatot a mára aktualizálva azt mondjuk, a krumplilevest fõzze a szakács, az autót szerelje az autószerelõ, a használt bútort értékesítse a régiségkereskedõ. És ne keverjék össze egymás szakmáját. Az önmegvalósítás szép dolog, ám csúnya világ lenne ott, ahol a taxisofõr régi vágyának engedve vakbelet mûthetne, az operaénekes autóbuszt vezethetne, a villanyszerelõ meg mondjuk színházat igazgatna. Ez ugyanis olyan káoszt eredményezhet, ahol elveszíthetjük szem elõl a legfontosabbat: önmagunkat. Rólunk nem szabad megfeledkezni. Mi joggal várjuk, hogy a közélet címszereplõi észrevegyék: Magyarország fele belõlünk áll. És nem a politikai címszereplõkbõl. Magyarország felét mi alkotjuk – mi, akik több mint kétmillió szavazatban mutattuk meg magunkat a választásokon. Mi egyenes, hozzánk szóló beszédre vágyunk. És nem arra, hogy a fejünk feletti sejtelmesen átüzengessenek a túloldalra. Hol volt Orbán Viktor kommunikációs tanácsadó csapata, amikor szakállasan, borzos hajjal és farmerdzsekiben kiállt, és azt állította, a szovjet csapatoknak mielõbb el kell hagyniuk az országot? Akkor sokunknak szorult össze a szíve. Egyrészt féltettük azt a hadaró fiút, nem tudhattuk, nem végzi-e börtönben. Másrészt azonban felszakadt a sóhaj: végre jött valaki, aki kimondta azt, ami sok millió ember lelkében már oly rég megfogalmazódott, csak nem volt erõnk és bátorságunk hangosan kimondani. Egy évtizeddel késõbb a vad külsejû fiúból Európa legfiatalabb miniszterelnöke lett. Újabb fél évtized múlva az egyik leghatásosabban szervezõ politikus. A rövid haj, az elegáns öltöny és a kiszámított, elõre megírt beszéd is tetszik, de mi nem felejtjük el az egykori csapzott, hadaró, de õszintén, egyenesen a szívünkbõl beszélõ fiút. Szeretnénk, ha õ is emlékezne rá. Forrás: Somorjai Viktória – Demokrata

Párhuzamok Gyurcsány Ferenc és Kádár János között Önmagát ismétli a történelem? Vagy egyes emberek, pártok jobb program híján ismétlik a történelmet? Nem tudni, mindenesetre annyi bizonyos, hogy rendkívül sok párhuzam és hasonlóság fedezhetõ fel a Kádár-rendszer, s ezen belül is Kádár János, valamint Gyurcsány Ferenc között. Még a célok is azonosak. Kádár János is elsõsorban arra törekedett, hogy minél tovább fenntartsa a pártállami elit hatalmát és a sajátját is persze. Az alkalmazott módszerek és a kialakult viszonyok éppúgy távol álltak már a szocializmus ideológiai tételeitõl, akár Gyurcsány Ferenc és rendszere. Ahogy annak idején, most is csupán a pártállami elitbõl átvedlett neoliberális tõke hatalma a fontos, semmi más. Sõt, még az a gazdasági és morális csõd is megismétlõdni látszik napjainkban, amely véget vetett Kádár János rendszerének. Húsz évvel ezelõtt, 1986-ban óriási áremelések voltak Magyarországon. Ez annak az 1985-ös gazdasági krízisnek volt a következménye, amelyben majdnem összeomlott a Kádár-rendszer. A legfelsõbb pártvezetés hétrõl hétre, napról napra figyelte, vizslatta, miként teljesít az árutermelésben és a külkereskedelemben a magyar gazdaság, s milyen pénzforjó ha figyelünk

galmat bonyolít az ország. A központi bizottság ülésén ekkor elõször hangzott el a csõd szó, sõt egy pártvezetõ beismerte, most egy konzervatív kormány kellene, mert az 27

ilyen helyzeteket csak a konzervatívok tudják megoldani. Valami hasonlót mondogat most Gyurcsány-kormány fiatal sztárminisztere, Kóka János is. Azaz együtt, összefogással kell megmentenie az országot a két nagy parlamenti erõnek, tehát a konzervatívoknak is. Most is csõd van ugyanis. Nemcsak a statisztikailag kimutatott államháztartási hiány olyan borzasztóan magas, de hiányzik az állam kasszájából 4 ezer milliárd forint is. A magyar gazdaság egy évi teljesítménye. Mi elõzte meg az 1986-os és a mostani államcsõdöt? Itt is visszaköszön a történelem. Mindkét rezsim csapnivalóan vezette az országot, és gyalázatos gazdaságpolitikát folytatott. Kádár félt 1956 kísértõ árnyékától, úgy gondolta, csak a növekvõ életszínvonallal lehet lekenyerezni az ellenállást, így megteremtette az elhíresült frizsider-szocializmust. Gyurcsány Ferenc is azt hiszi, magához kell édesgetnie a társadalom leszakadt tömegeit, csak így tarthatja meg a hatalmát. És a gazdaság észszerû fejlesztése helyett pénzt szórt a megcélzott tömeg közé. A gazdaság vastörvényei persze akkor is, most is, kemény választ adtak. Hiány akkor, hiány most. Egyre nagyobb, egyre növekvõbb. És a baloldal gazdasági iskolája csak egy választ ismer erre, a kölcsönt. Látjuk, végül is mindkét rendszer elképesztõ adóssághalmazba temetkezett. Kádárék kölcsönpolitikája a rendszer összeomlásához vezetett, s nincs ez másként ma sem. Gyurcsány Ferenc és kormánya körülbelül 60 évre szándékozik az adósság bilincsébe verni az országot. És ami igazán ördögi, újra felbukkant a kormány háza táján a Kádár-éra mefisztói figurája. Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank egykori alelnöke. Õ vezényelte annak idején Kádár János tragikus kölcsönpolitikáját. Most pedig rangos állami kitüntetést adott neki Gyurcsány Ferenc. És Fekete János újra akcióba lendült. Öntudatosan nyilatkozta a Széchenyi-díj átvétele után, hogy újabb hiteleket kell felvennie az országnak, e nélkül nincs élet, nincs haladás. Azt nem tette hozzá, hogy a kölcsönökkel viszont a jövõt verjük dobra. És a dráma árát nem Gyurcsány vállalkozásai, s nem is Fekete János azóta kimúlt pénzintézete, az izraeli Leumi Bank fizeti ki. Hanem a gyerekeink, és azok gyerekei…

Már nem szól a hetyke dal, a büszke MSZP-s kampányhimnusz, a „Gyere Magyarország”. És a vezér is egyre nagyobbakat hallgat. Merthogy Gyurcsány Ferenc vezérnek tekinti magát, egy rendszer, egy történelmi korszak jelzõbélyegének. Egyébként mindketten szerették a nagy népbarát szerepét. Az 1986-os áremelések idején Kádár például valahol, egy vidéki téeszben tûnt fel a tévéhíradó képkockáin, amint éppen krumplilevest kanalaz a körülötte ülõ munkásokkal. Gyurcsány pedig azt szivárogtatta ki magáról, hogy nagyon nem ért egyet a beígért megszorító intézkedésekkel. De mit lehet tenni a gonosz Raszputyinokkal szemben, akik csak a megszorításokat ismerik? – hangzott el a kérdés akkor és most. Különös kettõsség, ami a két vezetõ életében érvényesült. Vezérek, de szolgák is egyszerre. Vagyis helytartók. Kádár Moszkvától kapta az útmutatásokat, Gyurcsány pedig a globalista tõkétõl. Legyen az hazai, vagy külföldi. Vagy inkább mindkettõ egyszerre. És az ilyen vezérek betegek lesznek a meghasonlástól, lelkileg is meggyötri õket a feltétlen engedelmesség és a parancsolás kettõs, egyszerre érvényesülõ szerepe. Kádár egyszerûen letisztította maga körül a te-

repet, csak a bólingatókat engedte a hatalom csúcs közeli lépcsõfokaira. Nem szerette a vitatkozókat és az ellentmondókat. Grósz Károlyt például ezért számûzte Miskolcra annak idején. Gyurcsány sem vacakol. Hol vannak az MSZP régi sztárpolitikusai, mikor tesz ma már nyilatkozatot Jánosi György, Szili Katalin vagy Nagy Sándor? És miért nem beszélhet csak öt percet a párt kongresszusán Hiller István, Gyurcsány Ferenc pedig egy órát? Kádár János nem tudta magába fojtani a sérelmeit, bosszút állt. Most pedig Gyurcsány Ferenc törleszt haragosainak, szép sorban. Utánuk nyúl, panaszkodnak még gimnáziumi osztálytársai is a Fekete Doboz-os Pesti László filmjében. Kádár János sokat álmodott Rajk Lászlóval, de igazából Nicolae Ceausescu volt a politikai mumusa. Általában is igaz, hogy a határainkon túli magyarok ügye semmit sem lépett elõre Kádár ideje alatt, de ez fokozottan vonatkozik az erdélyiekre. Olyannyira, hogy Kádárt az 1980-as évek végén tett aradi látogatása alkalmával faképnél hagyta magyar hallgatósága, mert azt találta mondani, hogy jó gazdára találtak az ottani magyarok Ceausescu Romániájában. Nemcsak otthagyták, meg is dobálták.

LEJÁRT A JEGY?

Alig egy év múlva lejár Járai Zsigmond MNB-elnök mandátuma. Megkezdõdtek a találgatások, mi lesz, ki lesz azután. A pénzügyi szaklap is azt szellõzteti, hogy az elõzõ miniszterelnököt jelölnék a jegybank élére. Egy hónapos ez a hír, de azóta is jegeli az MSZP – valószínûleg oka van rá. Beszélik, a két évvel ezelõtti kormányfõváltás idején Medgyessy ígéretet kapott: fontos pozíciót kap, csak megmaradjon a kormánykoalíció. Szakértõink hangoztatták: Medgyessy „nem egy határozott karakter”, a piacokat fel kell készíteni arra, hogy õ lesz az elnök. Forrás: Pilhál György – Magyar Nemzet, május 13.

28

jó ha figyelünk

Nincs ebben semmi különös. Kádár úgy gondolta, szüksége lehet még a szomszédos szocialista országok segítségére, ha itthon megint felrobban a puskaporos hordó, mint 1956-ban. Gyurcsány Ferencet is csupán a lehetséges külsõ politikai támogatás és katonai segítség érdekli, amikor az úgynevezett szomszédkapcsolatokat építi. Nemcsak a szocialista gyökerû vezetõknek udvarol, de például a konzervatívnak számító szlovák Dzurindának, vagy a szintén konzervatív román államfõnek, Basescunak is. Nem az ideológiai rokonság, hanem a magyarellenesség köti össze õket. Kádár aradi útjához hasonlított az az eset, amikor Gyurcsány Ferenc Belgrádban járt Kostunica szerb miniszterelnöknél. Igaz, ott nem volt dobálás és hazamenetel sem, de Gyurcsány ugyanolyan módon hízelgett vendéglátóinak, mint Kádár. Azt mondta, tapasztalatai szerint a belgrádi kormány sokat tett a magyarellenes támadások megszüntetéséért, s érzékelhetõen csökkent az atrocitások száma a Délvidéken. A közhiedelemmel ellentétben a Kádár-rezsim nem puha, hanem lopakodó diktatúra volt. Kerülte a konfliktushelyzeteket, de az 1986-os áremelések idején beélesítette az állambiztonsági erõket. Információink sze-

rint a Gyurcsány-kabinet nemrég egyeztetésre hívta össze a megyei védelmi bizottságok vezetõit… Közös párhuzam a végtelen bizonytalanság is. Kádár minduntalan kinyúlt a maszekvilág, a piacgazdaság eszköztára felé, a neoliberális Gyurcsány Ferenc pedig idõnként tervutasításos módszerekkel operál. Mindketten azt hitték, így menekíthetik a végsõ összeomlástól düledezõ rendszerüket. A kádárizmus sorsát ismerjük, a gyurcsányizmusét pedig nem nehéz megjósolni. Mindketten azt hitték, van még egy sziklaszirt, amelyben meg lehet kapaszkodni a végjáték zuhanásában, ez pedig a személyük körül kialakult kultusz, a tévedhetetlen vezetõbe vetett népi hit. És meddig fokozódhat a vezérekben ez a meggyõzõdés? Szegény Kádár megbomlott elmével szólt már utoljára az 1989-es KB-tanácskozás aktivistáihoz. És Gyurcsányon is látszanak a pszichés összeomlás elsõ jelei. Vajon van-e, volt-e valami szerepe mindebben annak, hogy Kádár és Gyurcsány árulással lett az ország vezetõje? Kádár 1956-ban Nagy Imre minisztereként még népfelkelésnek nevezte a forradalmat. Aztán eltûnt, majd nemsokára jött a szolnoki rádióbeszéd… Hasonló történt Gyurcsány Ferenccel is. Õ jóakaróját, atyai támogatóját, Medgyessy

Pétert árulta el, amikor a balliberális gazdasági elit új miniszterelnököt keresett magának. 2003-ban. A vezérek félelmei mindig áthullámoznak az általuk uralt apparátuson. Kádár még a lengyel vagy a keletnémet típusú látszat-többpártrendszerrõl sem akart hallani, annyira tartott az önszervezõdésektõl. Vaskézzel tartotta fönn, egészen az utolsó pillanatig a felülrõl irányított tanácsadói rendszert is. Gyurcsány is fél az önkormányzatoktól, jelentõs részüket meg akarja szüntetni. Persze anyagi okokra hivatkozva. Meg is kérte az Egyesült Államok budapesti nagykövetét, tegyen az ügyben egy támogató nyilatkozatot. S mint aztán hallhattuk is, egyes amerikai gazdaságelemzõ csoportoknak az a véleményük, hogy a magyar államháztartás hiányát többek között az önkormányzatok magas száma okozza. A két vezetõ rendszermegtartó fogása, hogy mindketten az alsóbb társadalmi rétegekre támaszkodtak. Ismerjük a híres kádári elvet, amely szerint egy szakmunkásnak legalább annyit, de lehetõleg többet kell keresnie, mint egy egyetemi diplomával rendelkezõ mérnöknek. Gyurcsány, pontosabban az õ nevével fémjelzett rendszer viszont a lecsúszottaknak, a sorsukat feladó társadalmi csoportoknak udvarol, a rendszeresen érkezõ segélyekkel. Ezzel veszi meg a szavazataikat. Amint a példa mutatja, ez elég is a hatalom megtartásához. Az, hogy ennek a rendszernek valójában semmi köze sincs már a baloldalisághoz, s a baloldaliságból eredõ társadalmi szolidaritáshoz, egyetlen szereplõt sem érdekel. Sem a leszakadtakat, sem Gyurcsány Ferencet. Ezért nem erõsíti meg a kis- és középvállalkozásokat sem ez a rendszer. Mert akkor létrejönne egy gondolkodó, anyagilag független középosztály, ami véget is vetne a magyar baloldal hatalmi játszadozásainak. Azt nehéz eldönteni, hogy Gyurcsány Ferenc ösztönösen játszik-e rendszerével együtt a kádári párhuzamokra, vagy tudatosan. Annyi bizonyos, hogy a Kádár-korszak felelevenítése nagyon fontos volt az MSZP-nek a választások szempontjából. Felmérések szerint a lakosság 14 százaléka érez határozott nosztalgiát a kádári évtizedek iránt, s legnagyobb részük természetesen az MSZP-re voksolt. Forrás: Sinkovics Ferenc – Demokrata

AMI NINCS LEBETONOZVA

A kormányprogram részletei egyelõre titkosak, de az autópálya-privatizáció ötlete jól mutatja, merre van Latin-Amerika. Az Orbán-kormány nagy kínkeservvel vette vissza az M5-öst és az M1-est. Ha Gyurcsány nem a sztrádaépítéssel, hanem a sztrádaeladással kampányol egy hónapja, ma nyugodtan mehetne akár egyéves világ körüli nászútra is. Forrás: Csontos János – Magyar Nemzet, 2006. május 13.

jó ha figyelünk

29

Megállni a lejtõn – nehéz feladat. A különféle szenvedélybetegségekkel foglalkozó orvosok tudnak a legtöbbet mesélni a személyiséget fogva tartó külsõ hatalomról, amely felemészti a testet, amelynek pusztító hatásával maga a beteg van a leginkább tisztában – de amelytõl mégsem tud megszabadulni. Lehet-e beteg egy egész társadalom? Netán egy egész kor? A válasz, tudjuk, igen. A tudósok leírtak már nem egy korszakot, amelyben a pusztulás jelei nyilvánvalóak voltak, maga a pusztulásra érett társadalmi csoport mégsem tett ellene semmit sem. Ilyen volt például a nagy forradalom elõtti francia nemesség vagy a német nép a nácizmus alatt. Van hasonló vonása a mostani idõszaknak is. Az ipari civilizáció felzabálja bolygónk némely, az élethez nélkülözhetetlen alapfeltételét, ezt egyöntetûen állítja több tudomány. A politikai vezetés azonban nem tesz semmit sem – mert nem képes kilépni önmaga tradicionálisan kialakult determinációiból. Az amerikai elnök nem hozhat meg olyan döntéseket, amelyek a szavazó amerikaiakat alapvetõ életmód-változtatásra kényszerítené, sõt meg sem próbálkozik ilyesmivel. Franklin D. Roosevelt igazán népszerû és döntésképes ember volt, akinek az életútja azért is megrendítõ, mert amikor elõször elnök lett, akkor éppen olyan idõket éltek, hogy azonnali mélyreható döntésekre volt szükség – és megtette. És már harmadszor is megválasztott elnök volt, amikor nem mert belépni a háborúba, inkább kivárta a kisemberek számára is kényszerítõ pillanatot, amikor a nemzet egésze megérett a döntésre. Tudjuk, ez volt a Pearl Harbor elleni támadás. Ma Magyarországon furcsa dilemma elõtt állunk. A mi történelmünkben is voltak pillanatok, amikor nyilvánvalóan közelgett a mélyreható változás – azonban minálunk az egységes hozzáállás akkor is hiányzott. Muhi elõtt sokan örültek, hogy bajban az akaratos, ifjú király, Béla. Mohács elõtt a „vérrel adózó” nemzet nagyobbik hányada megtagadta a táborba vonulást. Az országot több, mint 15 év alatt újraegyesítõ, felszabadító magyar király (igaz, Habsburg volt) nem volt képes elérni, hogy a magyar nemesség mellé álljon. Utána persze jelentkeztek a felszabadított birtokukért, s amikor Bécs azt mondta, hogy legalább utólag tessék hozzájárulni a háború költségeihez, akkor vad kuruccá lettek a birtokosok. Történelmünk hasonlóan zajlott 1849-ben és 1918-ban is. Utóbbiról érdemes elolvasni Tamási Áron méltatlanul elfeledett regényét, a Czímereseket. 30

E tájon az a hagyomány, hogy valaki szíveskedjék kikaparni a gesztenyét – nekünk. Hát most kaparják. Kaparási kényszer van ugyanis. A változás elodázhatatlan, illetve az is döntés, ha nem döntünk. Csak éppen megint fordítva lészen a dolog. Mi kaparunk – másoknak. A döntés tárgya: lesz-e magyar államiság vagy szép csöndben fölolvad, megszûnik. A magyar államiság megszûnését nem abban az értelemben kell elképzelni, hogy a Magyar Köztársaság nevet letörlik a térképrõl, hanem abban, hogy lesz-e közadakozásból (adóból) fenntartott intézményrendszer az itt született, itt honos emberek közös ügyeinek vitelére, életük, javaik védelmére. A lakosság többsége úgy döntött, hogy ez nem annyira fontos. Megalakulófélben van egy kormány, amely lábbal tiporja az emberek jogát arra, hogy tisztában legyenek a rájuk váró közeljövõ kiszámítható, tervezhetõ elemeivel. Megalakulófélben van egy kormány, amely tudva és akarva csapta be az embereket a hatalom megszerzése érdekében. És nem holmi stiklivel, hanem a leglényegesebb kérdésben: azzal szerezte a hatalmat, hogy az emberek rovására csinált adósságot, majd a pénzt kiosztotta a szavazatokért cserébe. Ez a hazug, öngyilkos politika szavazatszerzõnek bizonyult, támogatta a többség. Azt viszont lehet tudni errõl a kormányról, hogy a benne mûködõ akarat szerint az ország és a nép önvédelme másodlagos a számára. Felszámolta és tovább gyöngíti a katonai védelmet, a természetvédelmet, a gyermekvédelmet, az idõsek védelmét, a magyar alkotóerõ védelmét, és általában az itt elõállított értékek zökkenõmentes lenyúlását segíti elõ. Más szavakkal a honvédelem sorsára fog jutni az iskolaügy, a nyugdíjrendszer, az egészségügy, és mindennek a valódi célja: az ország kizsákmányolása. A Magyarországon megtermelt javak, az elért haszon mind nagyobb hányada vándorol külföldre. A külföldi befektetõ azért jön ide, mert itt megengedik neki, hogy felélje a már kész javakat: a felnevelt, kiképzett embereket, a természeti adottságokat, az infrastruktúrát. Egy példa: a közeljövõben ismét privatizálják a sztrádahálózatot. Kétségünk ne legyen: lesz jó magyarországi autópálya-hálózat. Csak éppen nem nekünk, nem az itt élõk céljait fogja szolgálni. Ha fizetünk, használhatjuk mi is, akárcsak az osztrák vagy az olasz sztrádát. Ugyanígy lesz mindennel. Iskolával, kórházzal, vasúttal, busszal. Még azért is külföldi cégeknek fogunk fizetni, hogy a bûnözõket börtönben tartsák. A mi életünk, komfortunk fokmérõje nem a sztráda, hanem a bekötõút. Az átlag-

magyar százszor megy végig a bekötõúton, amíg egyszer a sztrádán. Azokban az országokban, ahol a nép élete az elsõ, nem a sztrádával kezdik az úthálózat-fejlesztést. Elõbb a helyiek igénye, s csak utána következhet a nemzetközi szükséglet. A vezetés évek óta titkolja, hogy az EU szerint a magyar közúti forgalomhoz (kivéve Budapest környékét) nincsen szükség autópályára, olcsóbb, ám nem rosszabb minõségû megoldásokkal biztosítani lehetne a jó közlekedést az egész országban. A demokrácia Magyarországon tradicionálisan abban a hibában szenvedett, hogy a dúsgazdag elit meg tudta venni a nyomorult tömegek szavazatait, és ezzel tudta fenntartani a nyomort, illetve a mágnás elit jólétét. Ezt szimbolizálja az a makacs tény, hogy a tõkejövedelmek adója a töredéke a munkajövedelmek adójának. Ma választók milliói nem éreznek közösséget az állammal, azaz a rendszerváltozás lelki értelemben nem történt meg. Magyarország a senki földje. Mit ígér az új kormány? Reformot, de az a reform nem a megállást célozza a lejtõn, hanem a rossz folyamatok felgyorsított továbbvitelét. Nem a védelmi képesség erõsítését, hanem további gyengítését. Nem az egészségügy szanálását, hanem megosztását a fizetõképeseknek járó jobb szolgáltatásra, illetve a szegényeknek szegénykórházra. Nem jobb közoktatást, sõt köznevelést, hanem iskolabezárást, egyes települések jövõjének lenullázását. És így tovább. A legnagyobb hazugság a deklarált fõ cél lesz: az euró 2010. évi bevezetése. A lakosságot félrevezetik: ráveszik, hogy törõdjön bele óriási megszorításokba abban a reményben, hogy majd 2010-tõl euróban kapja a fizetését. Azt elfelejtik közölni, hogy a megszorítások tétje nem kevesebb, mint a magyar magánvagyon és állami vagyon értékének apasztása az eurós viszonyrendszerben. Azt sem mondják meg, hogy euróban nem kapni fizetést (s persze munkát) semmivel sem jobb érzés, mint forintban. Aki nem képes fizetni az orvosi szolgáltatásért, az euróban sem képes. A Gyurcsány-reform Magyarország mielõbbi és minél teljesebb betagolását szolgálja abba a világrendbe, amelyikben miránk a gyarmat kifejezés fog illeni. Ha a most kezdõdõ ciklus teljes lesz, meg is fogja csinálni. Pearl Harbor van. A nagy döntés megszületett, de sajnos a magyarok kárára született meg. Igaz viszont, hogy a felhatalmazásukkal. Forrás: Nyiri János – gondola

jó ha figyelünk

Nézzünk tükörbe. Bátran nézzünk szembe a tényekkel, ne áltassuk önmagunkat és másokat se. Ne csapjunk be senkit. Most ne csak a Fideszt kritizáljuk. A 2006-os országgyûlési választások eredménye egyáltalán nem hízelgõ a nemzeti radikális tábor számára sem. Egyre fogyatkozó választói akarat során 120 ezer honfitársunk merte tudatosan felvállalni a nemzeti radikalizmust, a MIÉP – JOBBIK a Harmadik Út pártszövetségét. Egyre csökken azok száma, akik emelt fõvel, bátran kitartanak a nemzeti sorskérdések mellett, akik érzik a nemzetállamra leselkedõ végveszélyt. Megfogyóban vannak azok, akikben tudatosodik az önfelzabáló, gyarmatosító világfolyamatok kártékonysága. A fogyasztásra beidomított tömegemberek tengerében lassan eltûnnek a „korszerûtlen” nemzeti ellenállók. Elvesznek az utolsó humanista, hazafias illúziók. Kihalásra ítéltetett faj lett a hazáját szeretõ, keresztény, nemzeti érdekvédõ. Ez a brutálisan szélsõséges kor nem tûri meg a szellemi tradíciókhoz ragaszkodó nemzeti radikalizmust. Kipusztulás elõtt állunk? Miért? Milyen külsõ és belsõ okok idézték elõ mindezt, s mi lehet a kitörés, a megoldás iránya? Erre keresem a válaszokat vitacikkemben. Kérem sorstársaimat, segítsenek a gyötrelmes együttgondolkozásban! BETEGSÉGÜNK ÉS ERÕTLENSÉGÜNK KÜLSÕ OKAI A magyar társadalom úgy tûnik nem vevõ semmiféle látványos radikalizmusra és nyílt színi konfrontációra, csak az SZDSZ által képviselt ultraliberális szélsõséget értékeli. A békés „rendszerváltás” után az ország lakóiban két különös érzés kavarog. Az egyik a csendes túlélés utáni vágyakozás, a másik az egzisztenciális félelem. (Egészséges életösztön mûködteti mindkettõt!) Ebben az ideológiamentes korszakban -az átalakuló értékrendek és viselkedési sémák között - tökéletesen magányossá vált a liberális szabadságvággyal és az emberi jogok álszent maszlagjával átvert fogyasztó. Isten nélkül, hit nélkül, nemzeti közösség és szolidaritás nélkül pedig nincs semmiféle értékelvû kapaszkodó, mert mindent áthat a kiüresedett, eldologiasodott, lélektelen fogyasztás. Az új világvallás. A tradícióhiánnyal, erkölcstelenséggel, lezüllesztett oktatással és kultúrával küszködõ, lelkileg beteggé tett tömegtársadalomban már nincs veszélyérzet és ellenállás. Életerõ és jövõkép nélkül csak nyomasztó önsorsrontás és kártékony szellemi rombolás tapasztalható. Az ölebként meglapuló értelmiség mindenre kapható konformista árulóvá vált, a politikai „elit” végtelenül korrupt, pénzéhes beltenyészetté lett. Nincs bennük felelõsség és gátlás, nincs felettük ellenõrzés, elszabadult a hajóágyú. A gazdasági pártmaffiák és félkapitalista kasztok háttérhatalmai által irányított országban nincs már személyes példamutatás és követhetõ példakép. A sikertelen társadalom számára ebben a végzetes megosztottságban nincs pozitív hõs- és felmagasztosuló mártírszerep. Nincs együtt mozduló közösségi sikerélmény. Nincs élményt adó nagy és felemelõ közös katarzis. Minden nivellálódik, mindenen eluralkodik az önzés, a sekélyesség és a butaság. Döntõ piacvezetõ tényezõ lett az alázatos szervilizmus, a szirupos sznobizmus, a luxusra ácsingózó rózsaszín csordaszellem, végleg eltûnt a gerinces moralitás. Aki ez ellen a bulvárlét ellen küzd, lázad és agitál, az átjárhatatlan falakba ütközik. Mivel a nemzeti radikalizmus alapvetõ politikai és pénzpiaci érdekeket sért, ezért ennek képviselete nem jó üzlet, nem eladható közéleti termék. Nem ildomos áru. Nincs ez irányba semminemû támogatás, nincs rá pénz és befektetõ. Nincs az a vállalkozó szellemû mecénás, aki nyíltan támogatni merészelné az internacionalista jó ha figyelünk

pénzpiaci terror ellenzõit, az eltorzult „demokratikus” rendszer kritikusait. Az anyagi korlátokon túl ott a mindenható politikai cenzúra és elhallgattatás, a kézi vezérelt, mesterséges médiahiány intézményesített rendszere. Aki nem szerepel a királycsináló pártsajtóban, az nem létezik, szigorúan ellenõrzött illegalitásban a föld alá kényszerül. Az nem képes megjeleníteni önálló arculatát és üzenetét. Az elbukik és megsemmisül, nem birtokolja a társadalmi öneszmélés és önszervezõdés lehetõségét. A nemzeti radikalizmus most eljutott idáig. Minden külsõ tényezõ gátolni és megsemmisíteni igyekszik, nem akarja talpra állítani senki sem. A polgári liberális Fidesz - álságos retorikával és hatékony hatalomtechnikával - szintén elhallgatta, megosztotta és elszívta a nacionalisták maradék erejét. Hatalmas stratégiai baklövéssel, a mostani választásokon aztán magával rántotta az egész jobboldalt a megalázó vereségbe. Ezzel a történelmi bûnnel és az ebbõl fakadó szánalmas eredménnyel bezáródott körülöttünk szinte minden legális lehetõség. Vagy mégsem? VÁLASZTÁSI VERESÉGÜNK BELSÕ OKAI Legyünk kegyetlenül õszinték és fájdalmasak: bajaink belülrõl is szétfakadnak. Hogyan láttatnak bennünket, miként láttatjuk magunkat? Ez a kérdés. Mert a jelenlegi nemzeti radikalizmus megjelenése és arculata szintén az elátkozott antalli örökség része, hagyománya és folyománya. Ezt így rögzítették, ezt így tálalták elénk. Elhaló radikális üzeneteinknek és képviselõinknek döntõ többsége a rendszerváltás nagy kezdeti hazugságaiból fakadt, abból sarjadt, onnan származott. Aztán egy belterjes, önmagához visszakanyarodó, elhibázott stratégia mentén nem kívánt már mást megszólítani, mint saját sértett, enervált és múltba révedõ szavazótáborát. A szétszóródott aprónépet. Sajnos. Ez a korszerûtlen, bezárkózó, szellemi és közéleti gettó idõvel olyan öntörvényû politikai szubkultúrává alakult, amely a soha nem létezõ „aranykor” nosztalgiája mellett egyfajta forradalmi/elitista illúzióból és torz küldetéstudatból táplálkozott. Az idõtlen és kortalan magyar fájdalomból. Érthetõ. Volt ebben egy kis huszáros, sujtásos, giccses dzsentrilét. Volt ebben Trianon, Ady, Németh László és Szabó Dezsõ. Volt ebben Horthy, Kádár, 1919 és 1956. Volt ebben valami örök politikai kielégületlenség, valami nehéz és nyomasztó lelki teher a vesztesek sértettségébõl. Nyugtalanság. Erdély felõl, a bedõlt határok felõl. Volt ebben valami magányos, leépülésre hajlamos, eltaszító, örök kisebbségi életérzés. Lánglelkû romantika és idealizmus. Bezárt páternoszter. Szentimentális egykedvûség, rezignált unalom és halálvágy, amely a misztikusan felfokozott ellenségképekbõl, a nyugat utálatból, a tagadás irreális szellemébõl, a kérlelhetetlen szembenállás gyilkos vágyaiból tevõdött össze. Kuruckodás és kommunistázás az idõtlen üldöztetés okán. Védekezve támadó, hátráló, súlyosan érzelmi politika lett ez. Visszacsapás iránti vágy a javából! Belsõ emigrációban, a passzív rezisztencia sáncai mögött, kezünkben a szentté növekvõ Wass Alberttel. A nemzeti radikalizmus mintha az örök áldozat szerepére szerzõdött volna. Tragikusan, drámai szerepre. Görcsbe ránduló lélekkel, árvalányhajas stigmákkal. A rossz irányú és haszontalan verbális üzenetek mellett az elhasználódott jelképek tovább fokozták a külsõ-belsõ ellenséggel vívott heroikus küzdelem értelmetlenségét. Aztán megállíthatatlanul vad indulatok között maradt a nyakas dacosság. Aztán minden fontos ütközetet elveszítettünk. Aztán minden szegletbõl süvöltött felénk a modernizáció eszeveszett rohanása. Átgázolt 31

rajtunk a közeledõ összeomlás depressziós elõszele. A kiszámítható végkifejlet. Nem jöttünk rá. Sérült identitással, örökös destrukcióval, a világválság önjelölt menedzselésével mindössze szánalmas köldöknézést lehetett képviselni. Most be kellett látni, hogy világméretû összeesküvések, megfoghatatlan titkos társaságok, szabadkõmûves háttérhatalmak, tengelyek és paktumok leleplezõire nem szavaz a mai választópolgár. Kizárólag szimbolikus víziókkal, történelmi ereklyék felmutatásával, az erkölcsi magaslatra felszegzett nemzeti önfeláldozás megjelenítésével nem lehet az elfáradt magyar radikalizmus ügyét gyõzelemre vinni. A lelki megnyomorodás ellenére, (vagy miatta?) nem kellett a Turulmadár szárnyalása, a Csodaszarvas vágtatása, nem kellett a határtalan Nagy Magyarország álmodása. Aztán nem kellett a rögös Harmadik Út rendpárti üzenete sem. Nem kellettek az idejétmúlt Don Quijoték, a szánalmassá maszkírozott álmodozók. A választók nem kívántak szembesülni a szörnyû valósággal, a drasztikus megoldással. A falak égig érõ bûneivel. Homokba dugott fejekkel nyert a biztonságot ígérgetõ struccpolitika. Mert senkit sem érdekelt a luxusadókba becsomagolt rémálom. Jött, látott és gyõzött a gyurcsányi cunami. Most õrjöngnek a becsapott hívek. A hullámlovasok fanklubokba tömörülnek. Hiába ütöttek baljós dobokat a Koppány-ivadékok, a kóborló sámánok. Pusztába kiáltottak. Hiába. Vagy mégsem? KIÚT A JELENLEGI HELYZETBÕL A sebek nyalogatása helyett koncentráljunk a kitörés lehetõségeire. A modern politika teljesen átalakult. Klasszikus népképviselet helyett egyre inkább elõtérbe kerül az egyéni és csoportos érdekek védelme, a szolgáltatás és a lobbi tevékenység fontossága. A nemzeti radikalizmus képviselõinek le kellene számolniuk az egész nemzet érdekében folytatott patetikus „nemzetvédõ”, élet-halál küzdelemmel. Hamis mítoszok és önáltatás nélkül, jól körülírható társadalmi rétegek politikai érdekképviseletét kellene ellátnia. (A választók az elkövetkezõ idõszakban még inkább értékelni fogják a vesztesek melletti kemény kiállást.) A közelgõ drasztikus megszorítások gyökeresen átrajzolják a közéleti térképet, ezért döntõen új területek felé kell fordulnunk. A leépített oktatás, a szétzilált egészségügy és a növekvõ munkanélküliség miatt határozottan üzennünk kell a pályakezdõ fiataloknak, a közalkalmazottaknak és a munkavállalóknak: - Erõs államot, törvényességet és rendet

32

akarunk! Mindenáron be kell hatolnunk az önkormányzatokba, a felsõoktatási intézményekbe és a szakszervezetek sorai közé. Ütköznünk kell mindenhol a sérült hazai érdekvédelem frontjain, támogatnunk kell minden területen a civil társadalmi ellenõrzés elnyomorított kezdeményezéseit. Harciasan, de szakszerûen fel kell vállalnunk a család-, az egészség-, és környezetvédelem ügyét. A sebezhetõ magyar belsõ piac szeplõinek védelmét. Belterjes bezárkózás helyett hatékony és hiteles irányokat, struktúrákat és szereplõket kell találnunk céljaink eléréséhez. Közérthetõ módon, a kisemberek szintjén újra kell fogalmaznunk az antiglobalizmus, az antiliberalizmus, a rendpártiság és a nemzeti ellenkultúra üzeneteit. Látványos eszközökkel védelmeznünk kell az anyaföld, az anyanyelv és a magyar identitás közösségei mellett a nemzetgazdaság, az oktatás és az egészségügy kiszolgáltatott szereplõit. Közterekre, utcákra kivonulva, sztrájkokkal és a polgári engedetlenség megmozdulásaival hatékonyan támadnunk kell a gyarmatosító globalizmus intézményeit. Nemzetközi kapcsolatokat kell kiépítenünk, meg kell találni szerte a világban testvérpártjainkat! Kidomborítva uniós kritikánkat, a közelgõ választásokon csatlakoznunk kell a brüsszeli EU-szkeptikusok frakciójához. Elavult struktúrák helyett erõsíteni kell a mozgalmi jelleget, a hálózatépítést és elsõsorban az interneten a második nyilvánosság kiépítését. Saját, korszerû sajtót kell teremtenünk. Minden ízében használnunk kell a modern tömegkommunikáció adta lehetõségeket. A kreativitás, a konstruktivitás és az integráció jegyében keresni kell az együttmûködés módozatait minden tisztességes jobboldali erõvel. Végül talán legfontosabb területként új, elfogadhatóbb, korszerûbb arculatot kell találnunk a magunk számára. Hiteles és bátor hangot, stílust és megjelenést. Új formát, amely fiatalosságával, humorával és érzékenységével kinyitja a kapukat egy piac- és médiaképes, értékközpontú jövõkép felé. Az átalakuló jobboldalon van keresnivalónk. A küzdelmet soha nem adjuk fel! Fájdalmas múltidézések helyett végre az élet szépségeit és távlatait is illene megjelenítenünk. Üzennünk kell a jövõnek! Vagy mégsem? Forrás: Molnár Tamás – Magyar Nemzet

A Kuruc.info szerkesztõsége várja a Molnár Tamás vitaindító publicisztikájára írt válaszokat és álláspontokat. E-mail címünk: [email protected]

jó ha figyelünk