"A PÁRBESZÉDNEK NINCS ALTERNATÍVÁJA." A társadalmi párbeszéd helyreállítása Magyarországon
Munkaanyag
Budapest, 2013. április 03. 1
Tartalom: 1. Bevezető
3.
2. A társadalmi párbeszéd helyreállítása Magyarországon 2.1 Társadalmi párbeszéd az Európai Unióban 2.2 A magyar szakszervezeti konföderációk kapcsolata a szociális partnerek európai szervezeteivel
3. 4.
2.3 A kollektív tárgyalások színtere Magyarországon
6. 8.
3. A hatékony társadalmi párbeszéd előnyei 3.1 A szociális partnerek szerepe 3.2 Javaslatok a hatékony társadalmi párbeszéd kialakítására 3.2.1 A szociális párbeszéd jogi alapjainak megteremtése 3.2.2 A Gazdasági és Szociális Tanács működésének visszaállítása 3.2.3 Nemzeti Foglalkoztatási Tanács létrehozása
9. 9. 10. 10. 10. 10.
4. A szakszervezetek szerepe a hatékony társadalmi párbeszéd kialakításában 4.1 A szakszervezetek ellenőrző szerepének megerősítése 4.2 Javaslatok a Munka Törvénykönyvének módosítására 4.3 Az ágazati szakszervezetek szerepének megerősítése
11. 11. 11. 11.
5. A szakszervezeti szerepvállalás növelése a szabályozás, oktatás területén
11.
6. A kommunikáció, a sajtó, a nyilvánosság szerepének erősítése
12.
7. A szakszervezetek finanszírozása
12.
Melléklet
14.
2
1. Bevezető A magyarországi társadalmi párbeszéd hatékony működésére tett javaslatomhoz figyelembe vettem az Európai Unió szociális intézményeinek jelenlegi struktúráját és működését. Nem célom a teljes struktúra átalakítására javaslatot tenni, mindenekelőtt a jól működő érdekegyeztető rendszerek megtartása mellett javaslatot teszek a szociális párbeszéd véleményem szerint hatékonyabban és eredményesebben működő formáira. Az elmúlt években a szakszervezetek megítélése sokat rosszabbodott, amihez néhol maguk egyes szakszervezetek is hozzájárultak. Vissza kell adni a szakszervezetek funkciójának megfelelő hatásköröket. Erősíteni kell a szakszervezetek társadalmi szerepét, tekintettel arra, hogy a munkavállalók fontos helyet és szerepet töltenek be a gazdaság működésében. A szakszervezeteken keresztül lehet garantálni a hatékony munkavégzést, a munkabékét, a megállapodásokon alapuló, szabályozott munkáltatást. Bízom abban, hogy a leírt gondolataimmal hozzájárulok a szakszervezetek valódi érdekvédelmi szerepének betöltéséhez.
Budapest, 2013. március 18.
Buzásné Putz Erzsébet a Mérnökök és Technikusok Szakszervezetének elnöke
3
2. A társadalmi párbeszéd helyreállítása Magyarországon 2.1 A társadalmi párbeszéd formái az Európai Unióban Az Európai Unió tagállamaiban az elmúlt években jelentősen felértékelődött a szociális partnerek szerepe. A munkavállalói és munkáltatói érdekképviseletek szervezetei meghatározó szerepet vállalnak a gazdasági döntéshozatalban. A kormányok rendszeres konzultációkat folytatnak a szakszervezeti és munkaadói szövetségekkel, véleményüket kérik a gazdaságpolitikai koncepciókról, a különböző stratégiai kérdésekről. A szociális partnerek a gazdasági élet meghatározó szereplői. Az európai szociális párbeszéd a következő közösségi jogszabályokra épül: Egységes Európai Okmány
1986.
Római Szerződés 138.cikk (1) bek. és 139. cikk (1) bek. Amszterdami Szerződés
1997.
Szociális partnerek megállapodása 1991. Maastrichti Szerződés
1992.
Az Európai Unióban a szociális párbeszéd a szociális modell elválaszthatatlan alkotórészévé vált. Ma már nem képzelhető el semmilyen jogi szabályozás, közösségi politikaformálás, stratégiai döntés vagy szociálpolitikai program a szociális partnerek érdemi bevonása nélkül. A szociális partnerek részt vesznek a teljes szociálpolitikában, amely magában foglalja a munkajogot, a foglalkoztatáspolitikát, a munkaügyi kapcsolatokat, az esélyegyenlőséget, a társadalmi kirekesztés elleni harcot, a munkahelyi egészségvédelmet és biztonságot. A szociális partnerek mindezeken túl olyan kulcsfontosságú kérdésekbe és döntésekbe is beleszólhatnak, mint a belső piac létrehozása vagy a Gazdasági és Monetáris Unió kiépítése és részesei az Európai Unió intézményrendszere alakításának. Az európai szociális párbeszéd - a konzultációt - a concertation-t - és a szociális párbeszédet foglalja magában.
4
A konzultáció egy megbeszélés sorozat, vitafolyamat. A résztvevő felek célja egymás véleményének, álláspontjának megismerése, befolyásolása, esetleg megváltoztatása. A konzultáció zárulhat a nézőpontok közeledésével, közös álláspont megfogalmazásával, vagy egyáltalán csak azzal, hogy a felek megismerték egymás szándékait. A döntés-előkészítés szemszögéből nézve a konzultáció a munkáltatók és a szakszervezetek véleményének megismerését, mérlegelését, figyelembe vételét jelenti. A szociális partnerek szemszögéből pedig egy eszköz, egy lehetőség arra, hogy álláspontjukat, véleményüket megfogalmazzák, kifejezhessék. A 2002./14/EK irányelv rendelkezik az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános kereteinek létrehozásáról. Az irányelv alkalmazásában konzultáció a munkavállalók képviselői és a munkaadók közötti eszmecsere és párbeszéd. A konzultáció kiterjed a foglalkoztatásnak a vállalaton belüli helyzetére, szerkezetére és várható alakulására, bármely várható tervezett intézkedésre. A konzultáció kiterjed az olyan döntésekre is, amelyek várhatóan munkaszerződés vagy szerződéses viszonyok lényeges változásaihoz vezetnek (pl. csoportos létszámcsökkentés, munkáltatói jogutódlás...). Bizonyos körben kötelező a konzultáció, pl. amennyiben a munkáltató intézkedése a munkavállalók nagyobb csoportját érinti, így különösen a munkáltató átszervezésére, átalakítására, privatizálására, korszerűsítésére vonatkozó elképzelések.
A concertation kifejezés és partnerségi viszony Magyarországon még nem ismert és nem gyakorolt forma. A concertation a munkaügyi, szociális és gazdasági kérdések, témák tripartit (háromoldalú) módon történő intézését jelenti. Együttesen jelölik ki a célokat, közösen választják meg az eszközöket, módszereket és együttes felelősséget vállalnak a végrehajtásáért és a megvalósításáért. Tehát a szociális partnerek és az európai döntéshozók, politikaformálók együttműködése messze túllép a konzultációkon. A teljes folyamatban azonos felelősséggel együtt dolgoznak az elképzelések kialakításától a közös döntéshozatalon át a végrehajtás ellenőrzéséig. Mindkét esetben tripartit együttműködés valósul meg. A szociális párbeszéd viszont ettől eltérően bipartit együttműködést takar.
5
Szociális párbeszéden a szociális partnerek közötti állandó interakciós folyamatot értjük. Ennek célja, hogy a szociális partnerek megállapodásra jussanak abban, hogyan gyakorolnak kontrollt különböző, az illetékességükbe tartozó gazdasági és szociális ügyekben. Ez a folyamat megvalósulhat a szociális partnerek közötti információcserékben, vitákban, egymás álláspontjának befolyásolásában, de jelenthet konkrét tárgyalásokat is. A cél minden esetben az egyetértés, a konszenzust kifejező megállapodás elérése.
2.2 A magyar szakszervezeti konföderációk kapcsolata a szociális partnerek európai csúcsszervezeteivel A magyar szakszervezeti konföderációk már kiépítették kapcsolataikat a szociális partnerek európai csúcsszervezeteivel. Az ETUC -nek ( Európai Szakszervezeti Szövetség ) hat magyar országos szakszervezeti konföderáció a tagja: • • • • • •
Autonóm Szakszervezetek Szövetsége Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége Munkástanácsok Országos Szövetsége Szakszervezetek Együttműködési Fóruma
Az Európai Unióban a szociális párbeszéd következő lépcsői működnek: Konzultáció és párbeszéd a Római Szerződés 138. és 139. cikkei szerint __________________________________ Közösségi szintű párbeszéd ________________________________________ Concertation ______________________________________________ Ágazati szintű konzultáció és párbeszéd ____________________________________________________ Közösségi szintű konzultáció __________________________________________________________ 6
A közösségi szintű konzultációhoz a Tanácsadó Bizottságok nyújtanak intézményi keretet. Alapvető feladatuk, hogy véleményükkel segítsék az Európai Bizottság jogalkotói, politikaformálói illetve végrehajtó munkáját oly módon, hogy információkat adnak az adott témakörben a nemzeti tapasztalatokról, illetve véleményt mondanak a javasolt közösségi intézkedések tagországi végrehajtásának realitásáról és lehetséges módjáról. A következő Tanácsadó Bizottságok működnek az EU-ban: • • • • • •
Európai Szociális Alap Tanácsadó Bizottság Szakképzési Tanácsadó Bizottság Személyek szabad áramlása Tanácsadó Bizottság Migráns munkavállalók szociális biztonsága Tanácsadó Bizottság Munkahelyi biztonság, munkahelyi higiénia és egészségvédelem Tanácsadó Bizottság Esélyegyenlőségi Tanácsadó Bizottság
Ezek a bizottságok tripartit felépítésűek. A magyar szakszervezeti konföderációk az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkat követően közvetlenül bekapcsolódhattak ezen bizottságok munkájába. Magam is több éven keresztül voltam tagja a Migráns munkavállalók szociális biztonsága Tanácsadó Bizottságnak.
Az európai szociális párbeszéd rendszerének egyik legfontosabb elem napjainkban az ágazati szintű konzultáció és párbeszéd. Ehhez intézményi keretet az Ágazati Párbeszéd Bizottságok biztosítanak. Az Ágazati Párbeszéd Bizottságok alapvető feladata az Európai Unióban az, hogy véleményükkel segítsék az Európai Bizottság jogalkotói, politikaformálói és végrehajtó munkáját. Felhatalmazásuk van arra is, hogy segítsék a bizottságokban részt vevő szociális partnerek közötti közvetlen szociális párbeszédet, amely akár megállapodáshoz is vezethet. Tehát egyrészt információkat adnak az Európai Bizottságnak az Európai Tanácsnak az adott ágazat helyzetéről és problémáiról, másrészt megállapodhatnak a munkaadók és a szakszervezetek szövetségei. Az Ágazati Párbeszéd Bizottságok bipartit struktúrájúak. Tagjaik az adott ágazatban illetékes európai ágazati munkavállalói és munkáltatói szervezetek képviselői.
7
2.3 A kollektív tárgyalások színterei Magyarországon
Magyarországon a kollektív tárgyalások meghatározó szintje ma a munkahelyi szint. Az ÁPB-k az ágazati szintű, kétoldalú - munkaadói érdekképviseletek és a szakszervezetek közötti - közvetlen párbeszéd fórumai, amelyek keretet biztosítanak ágazati megállapodások és kollektív szerződések kötéséhez, valamint a szociális partnerek konzultációjához. Az ÁPB-k felépítését, működését "az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló 2009. évi LXXIV. törvény" szabályozza. Ezt követően folyamatosan alakultak az Ágazati Párbeszéd Bizottságok. A kormány biztosítja az ÁPB-k infrastrukturális feltételeit és szakmai programjait. A működés feltételeit a költségvetésen keresztül biztosítja. Az ÁPB törvény által jóváhagyott, évente módosított "Az ágazati párbeszéd bizottságok támogatása felhasználásának alapelveiről és módszereiről" szóló dokumentum alapján történik az egyes ÁPB-k támogatása. Az ágazati párbeszéd bizottság a munkaügyi kapcsolatokat és a munkaviszonyt érintő ágazati jelentőségű kérdésekben az ágazati munkáltatói érdekképviseletek és az ágazati szakszervezetek részvételével működő kétoldalú szociális párbeszédet folytató testület. ÁPB hozható létre ágazati, alágazati és szakágazati szinten. Egy ágazatban, alágazatban, szakágazatban egy bizottság jöhet létre. Az ÁPB feladata az ágazat kiegyensúlyozott fejlődésének elősegítése. az ágazati szintű szociális párbeszéd megvalósítása, amelynek célja a megfelelő munkafeltételek kialakítása, a munkabéke megőrzése és a munkaerő-piaci folyamatok jogszerűségének előmozdítása. Az ÁPB-k éves munkaterv alapján különböző programokat valósítanak meg: szakmai anyagokat, elemzéseket készítenek, konferenciákat, képzéseket, tanulmányutakat szerveznek, nemzetközi kapcsolatokat építenek, részt vesznek az Európai Ágazati Szociális Párbeszéd Bizottságok munkájában, valamint tárgyalásokat folytatnak kollektív szerződések, megállapodások kialakítása céljából. Az ÁPB-k konzultálnak a kormánnyal, hogy az ágazati szereplők szempontjai, érdekei megjelenhessenek az országos koncepciókban, tervekben, programokban.
8
3. A hatékony társadalmi párbeszéd előnyei 3.1 A szociális partnerek szerepe A társadalmi párbeszéd alapvető aspektusa a partnerségi megközelítés. Abból a feltételezésből indul ki, hogy a szakszervezetek és a munkáltatói szervezetek felismerik a közös probléma fennállását és elkötelezik magukat a probléma kezelése mellett. Tehát konszenzusépítést szolgáló eszköz. Tripartit formájában a szociális partnerek 8szakszervezetek és munkáltatói szervezetek) számára olyan eszközt biztosít, amellyel befolyásolni tudják a kormányzati döntéseket és lobby tevékenységet fejthetnek ki érdekeik képviseletében a politika szintjén. A tripartit társadalmi párbeszéd a demokratikus döntéshozatal inkluzív módszere. Így legitimizálhatja az állam a szakszervezetek és a munkáltatói szervezetek tevékenységét, amelyeknek érdekében áll és előnyére szolgál, ha részt vesznek a döntéshozatali folyamatokban. Mind tripartit, mind bipartit formájában a társadalmi párbeszéd egy gyakorlati, együttműködésen alapuló megközelítést jelent, amelynek célja a problémák közös megértése, a kompromisszumok megtalálása és a közös válaszok megadása. A társadalmi párbeszéd legfontosabb formája a kollektív alku, ami a szakszervezetek és a munkáltatók közötti tárgyalásokat jelenti a bérekről, a munkakörülményekről és a foglalkoztatás kérdéseiről. Ezen tárgyalások általában kollektív szerződést eredményeznek.
A szociális partnerek több módon vehetnek részt a társadalmi párbeszédben: 1. Részt vehetnek a politikai folyamatokban, pl. konzultálhatnak, javaslatokat adhatnak a kormányzati törvényjavaslatokkal kapcsolatban 2. Részt vehetnek a döntéshozatalban (kormánypolitikáról, bipartit megállapodások előkészítéséről vagy kollektív alkuról) 3. Szerepet tölthetnek be a hatályos megállapodások és jogszabályok ellenőrzésében. Lehetőséget ad mind a szakszervezeteknek, mind a munkáltatói szervezeteknek arra, hogy aktív, intézményes keretek között, elismert szerepet töltsenek be a nemzeti politika döntéshozatali folyamataiban akár megállapodások, akár tripartit párbeszéd révén a kormány munkaerő-piaci és szociálpolitikájával kapcsolatos kérdésekben.
9
3.2 Javaslatok a hatékony társadalmi párbeszéd kialakítására 3.2.1 A szociális párbeszéd jogi alapjainak megteremtése
Mindenekelőtt meg kell teremteni a szociális párbeszéd jogi alapját. Ennek részeként a Munka Törvénykönyvének átalakítása, Civil törvény igazítása, Ptk. és egyéb jogszabályok ide vonatkozó részének összehangolása, a régi OÉT törvény, illetve jelenleg NGTT törvény módosítása szükséges. (Igény esetén ennek részletes kidolgozását megtesszük.)
3.2.2. Gazdasági és Szociális Tanács működésének visszaállítása és funkciójának betöltése. A GSZT nemzetközileg is ismert és működő rendszer. Tagjai a gazdasági élet szereplői, a munkavállalók, a civilek és a tudomány képviselői. A kormány nem vesz részt a munkájában. Önálló szakértőkkel rendelkezik, klasszikusan ciklusokon átnyúló működéssel. Stratégiai kérdésekkel foglalkozik. Szereplői gazdaságpolitikai kérdésekben véleményt adnak, jelentéseket készítenek, javaslatokat fogalmaznak meg az OÉT számára. Nemzetközi tekintetben jellemzően nagy a befolyása, jelentéseit a kormányok komolyan veszik.
3.2.3 Nemzeti Foglalkoztatási Tanács létrehozása Jöjjön létre egy Nemzeti Foglalkoztatási Bizottság , amely folyamatosan figyelemmel kíséri a munkaerőpiac mozgásait. Foglalkoztatási stratégiát dolgoz ki az egyes ágazatokra, valamint általános gazdaságpolitikai irányvonalakat fogalmaz meg. A foglalkoztatás bővítésére, javítására tesz javaslatot, ezzel kapcsolatos megállapodásokat köthet a munkaadók és a munkavállalók képviselőivel. Célja: a foglalkoztatás bővítése munkaerő-piaci eszközökkel. Tripartit jellegű.
10
4. A szakszervezetek szerepe a hatékony társadalmi párbeszéd kialakításában 4.1 A szakszervezetek ellenőrző szerepének megerősítése A szakszervezet legyen jogosult továbbra is ellenőrizni a munkakörülményekre vonatkozó szabályok megtartását és az ellenőrzés során észlelt hibákra és mulasztásokra a végrehajtásért felelős szervek figyelmét felhívhatja. Ha azok a szükséges intézkedéseket kellő időben nem teszik meg, megfelelő eljárást kezdeményezhessen. A szakszervezet legyen jelen a munkaügyi és munkavédelmi ellenőrzésekben, valamint a TB és a nyugdíjbiztosítás rendszerének felügyeletében. 4.2 Javaslatok a Munka Törvénykönyvének módosítására A Munka Törvénykönyvében meg kell erősíteni a szakszervezeti jogosítványokat. A szakszervezet legyen jogosult a munkavállalókat, illetve azok érdekképviseleti szerveit közvetlenül érintő jogellenes munkáltatói intézkedés vagy mulasztás ellen fellépni. (pl. a kifogás joga, a munkaidő-kedvezmény mértéke, munkaidő-kedvezmény megváltása, reprezentativitás megállapításának visszaemelése és az üzemi tanács választások eredményéhez kötni, az ÁPB-k miatt is, .......stb.) ( Az Mt. részletes végiggondolása szükséges.)
4.3 Az ágazati szakszervezetek szerepének megerősítése Ágazati kollektív szerződések Ágazati Párbeszéd Bizottságok
5. A szakszervezeti szerepvállalás növelése a szabályozás, oktatás területén A képzés, szakképzés, oktatás területén a szakszervezetek nagyobb kompetenciát kell hogy kapjanak. A középiskolai és a felsőoktatási tananyagba be kell építeni a társadalomtudományok közé a szakszervezetekről szóló ismeretanyagot, hogy már a diákok megismerhessék az érdekegyeztetés fontosságát és a munkavállalói jogokat. A mainál jelentősebb mértékben lenne szükség a munkavállalók általános képzésére, az üzemi tanács tagok oktatására, munkaerő-piaci támogatásra. E téren is egy új stratégiai irány kidolgozása vált szükségszerűvé. 11
6. Kommunikáció, sajtó, nyilvánosság szerepének erősítése A szakszervezetek egyik leggyengébb pontja a nyilvánosság. Míg a tagság felé lehetőség nyílik az informatika világában az elektronikus tájékoztatásra, addig az írott és elektronikus sajtó kizárólag a "botrányos hírekre" vevő, mint pl. a sztrájk. Ezért a közvélemény nem értesül arról, hogy pl. valamely szakszervezet konferencia keretében vitat meg szakmai vagy foglalkoztatáspolitikai kérdéseket, amelyről adott esetben véleményt formál és azt közérdekűvé tenné. Szükség lenne különböző csatornákkal való együttműködésre, annak érdekében, hogy a munkavállalókkal kapcsolatos témákról szólni lehessen, mint pl. foglalkoztatáspolitika, aktuális munkaerő-piaci helyzet, munkanélkülieknek tanácsadás, munkavédelmi és munkaegészségügyi kérdések, ahol egy-egy munkahelyi szakszervezet is megszólal és kifejti álláspontját a témával kapcsolatban. Javaslatként említem, egy munkavállalói heti- vagy havilap létrehozását, amely munkajogi és munkaügyi kérdésekről szólhatna egyszerű, érthető formában. Természetesen ez is finanszírozás kérdése. Helyre kell állítani a szakszervezetek imázsát.
7. A szakszervezetek finanszírozása Elkerülhetetlen a szakszervezetek finanszírozási alapjainak újragondolása. A szakszervezetek szűkös személyi és tudományos forrással rendelkeznek, ami kevésbé teszi lehetővé, hogy kompetens módon járuljanak hozzá a munka világának alakításához, illetve hallassák hangjukat a társadalmi kérdésekben. A javaslataik érvényesítése érdekében folytatott stratégiai PR és lobby munkánál különösen hiányoznak ezek a kapacitások. Szükség lenne szakszervezeti kutatótevékenységre, valamint a gazdaság, a társadalom és a munkaerő-piac folyamatos elemzésére is. A jelenlegi kormány az új Mt. bevezetésével megszüntette a szakszervezetek számára a munkaidő-kedvezmény megváltásának lehetőségét. Így a legtöbb szakszervezet számára kizárólag a tagdíjbevétel maradt pénzügyi forrásként. Lehessen az adó +1 %-át a szakszervezeteknek utalni.
12
A nem szakszervezeti tag munkavállalók fizessen bruttó 0,5 %-ot a Kollektív Szerződés kötésre, amit a KSZ kötő szakszervezetek között az ÜT választás eredményének függvényében osztanak el. (osztrák példa) A munkaidő-kedvezmény megváltása helyett más címen történő finanszírozás bevezetése. A kiírt pályázatokhoz szinte hozzáférni sem lehet. Esélyt kell adni a szakszervezeteknek a fennmaradásra, figyelembe véve a napjainkban zajló mozgásokat is, amelynek egyik igen fontos feltétele a finanszírozás átgondolása.
Buzásné Putz Erzsébet
13
Melléklet
OÉT Országos Érdekegyeztető Tanács
VÉT
KÉT
Versenyszféra Érdekegyeztető Tanács
Közszféra Érdekegyeztető Tanács
(konföd. szintű)
(konföd. szintű)
GSZT
NFT
Gazdasági és Szociális Tanács
Nemzeti Foglalkoztatási Tanács
munkaadók
munkaadók
munkavállalók
munkavállalók
civilek
kormány
tudomány egyház
ÁPB-k (ágazati munkaadói és munkavállalói szervezetek)
Munkahelyi szintű érdekegyeztetés 14
