Attitűdök és ismeretek a magyar gazdaság nemzetközi beágyazódottságával kapcsolatban A rendszerváltást követő két és fél évtized több jellegzetes szakaszra osztható abból a szempontból, hogy mi volt a külföldi tulajdonú (multinacionális) vállalatok szerepe a gazdaság fejlődésében. Ezzel párhuzamosan folyamatosan változtak az attitűdök, a „multikkal” kapcsolatos domináns vélemények is a magyar társadalomban. Ezeket az attitűdöket egyszerre formálták a személyes, mindennapi tapasztalatok, a média, illetve a pártok változó és sokszor egymástól radikálisan eltérő hivatalos álláspontjai és üzenetei. Tanulmányunkban a először külföldi működőtőke, illetve a multinacinonális vállalatok hazai jelenlétének legfontosabb trendjeit és indikátorait mutatjuk be, majd ezt követően a rendelkezésre álló primer és szekunder közvéleménykutatási adatok alapján a „multik” jelenlétével kapcsolatos társadalmi percepciókat mutatjuk be.
MULTINACIONÁLIS VÁLLALATOK MAGYARORSZÁGON – RÖVID TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS A privatizáció és a külföldi tőkebeáramlás első időszaka Magyarország a volt szocialista blokk országaiban sajátos helyzetben volt már a rendszerváltást megelőző időszakban is, hiszen a nyugati gazdasági kötődések már az 1980as évektől kezdődően megjelentek, sőt az ország az ezt megelőző évtizedekben sem volt teljesen elzárva a nyugati vállalatok elől. Már az 1970-es években létrejöttek – ha minimális mennyiségben is – közös vállalatok és kereskedelmi kapcsolatok a „tőkés országokkal”, így 1990 után lényegében a térségben elsőként Magyarország jelent meg a nyugati tőkebefektetők „mentális térképén”. Az 1990-es évek első felében viszonylag széles körű szakmai és politikai konszenzus volt abban, hogy az országnak szüksége van a külföldi működőtőkére, illetve az ezen keresztül megvalósuló technológia- és vállalati kultúratranszferre. Az akkori domináns közgazdasági filozófia, az aktivizálódó nemzetközi pénzügyi szervezetek piaci liberalizációs agendája a magánszektor dominanciájára épült – és e tekintetben Magyarország egyértelműen a régió éllovasává vált.
Az első kormány idején a fő cél az volt, hogy a nagy állami vállalatok privatizációjával az új külföldi tulajdonosokon keresztül tőkeinjekcióhoz és – ahol ennek volt létjogosultsága – nyugati exportpiacokhoz jussanak. Eltérően sok más régióbeli országtól a magyar preferencia a külföldi, készpénzes vevőket részesítette előnyben. A magyar gazdaságpolitika úgy gondolta, hogy ez a megfelelő út a tőkeszegény, technológiailag elmaradott, versenyképtelen szervezeti struktúrák átalakítására. Sőt, az ország kereskedelmi deficitjét csökkenteni hivatott devizabevétel is fontos szempont volt a közvetlen értékesítésben. Hamar kiderült azonban, hogy a piacképesnek hitt vállalatok jelentős része a vélt állapotnál sokkal rosszabb helyzetben volt, illetve a magyar kormány felkészületlensége is hátráltatta a folyamatokat. Mindezektől függetlenül, a „legjobb vételnek” számító területeken az 1990-es évek második felére jelentős mértékű privatizáció ment végbe. A kereskedelem, a feldolgozóipar, a bankszektor, az energiaszektor és a távközlés területén tőkeerős multinacionális vállalatok jelentek meg tulajdonosként, jelentősen átalakítva a magyar fogyasztói preferenciákat, illetve elhelyezve Magyarországot a globális világgazdasági munkamegosztásban. Az 1990-es évek második felében a legtöbb statisztikai mutató alapján Magyarország lett a külföldi tőke első számú célpontja a régióban. Ez a radikális magánosítási folyamat természetesen nem volt konfliktusok és fiaskók nélküli, ugyanakkor az évtized végére a nagyjából 2000 állami nagyvállalatból nem sokkal több mint 100 maradt állami tulajdonban. A privatizáció utáni korszak Az 1990-es évek végén új korszak kezdődött a külföldi vállalatok magyarországi tőkeberuházásainak történetében. Az extenzív privatizációs időszak véget ért, a külföldi tőke által felvásárolt korábbi állami vállalatok között végbement a konszolidáció, aminek eredményként számos vállalat megszűnt vagy a korábbi tevékenységéhez, piaci helyzetéhez képest jelentős mértékben átalakult. Összességében, míg a rendszerváltás követő első években alig érte el a 10%-ot a külföldi tulajdon részesedése a magyar gazdaságban, addig ez a szám 2000-re már a 40%-ot is meghaladta. Ebben az időszakban már jelentős méreteket öltött a zöldmezős beruházások aránya is, majd a 2000-es évek első felében már elsősorban a már itt megtelepült vállalatok termelési bázisainak a fejlesztése került előtérbe.
Nem csak az ország gazdasága, hanem a multinacionális vállalatok lakossági percepciójának változásában is fontos volt, hogy nagyjából 1997-ig a profitrepatriálás mértéke nem volt jelentős. 1998-ban (részben az ázsiai válság következményeként) volt egy jelentősebb megugrás, majd pedig ezt követően jóval gyakrabban szerepeltek a hírekben ilyen folyamatok, igazi „meglódulás” pedig a 2000-es évek második felétől kezdődött el. Az a tény, hogy az itt megtelepedett külföldi vállalatok nem csak „hozzák”, hanem „viszik” is a pénzt sokak számára volt a kezdete a negatív(abb), szkeptikus attitűdök kialakulásának a „multikkal” szemben.
ábra 1.
Osztalék formájában kivitt jövedelem alakulása
2500
Milliárd forint
2000
1500
1000
500
2013
2012
2011
2010
2009
2008
2007
2006
2005
2004
2003
2002
2001
2000
1995
0
Forrás: a fenntartható fejlődés indikátorai Magyarországon 2014 (KSH)
Említésre érdemes még az is, hogy az ezredforduló környékén egy ellentétes folyamat is beindulni látszott, azaz megindult a magyarországi tőkeexport is (elsősorban néhány nagyvállalat, MOL, OTP külföldi beruházásainak következményeként). Így a magyar lakosság egy részében már a „magyar multi” létezése is tudatosulhatott. A külföldön működő magyar tőke elsősorban a bányászatban, feldolgozóiparban, a pénzügyi és biztosítási ágazatban és az egyéb adminisztratív és szolgáltatást támogató tevékenységekben van jelen. A 2000-es évek elején (nem függetlenül ennek az időszaknak a globális dot-com válságától) több évek óta itt működő vállalat zárta be kapuit, illetve jelentett be jelentős elbocsátásokat. Az alacsony hozzáadott értékű termelésre alapuló extenzív fejlődési szakasz erre az időszakra véget érni látszott, ami jelentős mértékű elbocsátásokat is jelentett.
A korábban egyirányúnak hitt folyamatról kiderült, hogy nem mindig a kapacitások bővítéséről van szó. A legemlékezetesebb leépítéseknek az IBM Székesfehérvárról való kivonulása, majd sok évvel később a Nokia komáromi gyárának a bezárása számítottak. Ebben az időben már egyértelműen nem Magyarország volt a külföldi tőkebefektetések fő célpontja (részben azért sem, mert a fáziskéséssel induló országok addigra beértek minket), ugyanakkor a befektetések szerkezetében is jelentősebb változások mutatkoztak. A legfontosabb területként megerősítette pozícióit a járműipar, illetve elkezdtek megjelenni (leginkább Budapesten) a magasabb hozzáadott értékű tevékenységet képviselő szolgáltató-ágazatok (globális vállalatok back-office tevékenységeit kiszolgáló könyveléssel, logisztikával, ügyfélszolgálattal, stb. foglalkozó vállalatok) A külföldi befektetett tőke származási országa legnagyobb részben (elsősorban) Németország, (másodsorban pedig) Hollandia és Ausztria voltak. Ezek az arányok az elmúlt másfél évtized során viszonylag állandónak bizonyultak. A Magyarországon befektetett külföldi működő tőke állománya származási országok szerint (felső ábra), illetve az egyes országok részesedése az összes árbevételből (alsó ábra)
ábra 2.
20.000 18.000
Milliárd forint
16.000 14.000 12.000 10000 8000 6000 4000 2000 0 2000
2005
2008
2009
Németország
Hollandia
Ausztria
Franciaország
Svájc
Egyéb
2010
Luxemburg
Forrás: a fenntartható fejlődés indikátorai Magyarországon 2014 (KSH)
2011
2012
Németország 41,5
Egyesült Államok 7,3
Ausztria 5,5
Franciaország 8,8
Egyesült Királyság 6,7
Japán 3,7
Finnország 3,1
Szingapúr 2,7
Olaszország 2,9
Svédország 1,5
Koreai Köztársaság 3,7
Svájc 2,2
Belgium 1,5
Hollandia 1,5
Forrás: Makrotrend 2000 (2014) a legnagyobb Magyarországon is tevékenykedő multinacionális cégek tulajdonosi kapcsolatrendszerének és gazdasági tevékenységének elemzése
Földrajzilag is nagyon eltérő képet mutat a külföldi tőke jelenléte az országon belül. A duális szerkezet itt is tetten érhető, hiszen a legnagyobb koncentráció Pest megyében, illetve az ország északi,észak-nyugati részén figyelhető meg. Kérdés, hogy ez az aszimmetria vajon hatással van-e a multinacionális vállalatokkal kapcsolatos attitűdökre.
ábra 3.
Külföldi érdekeltségű vállalkozások száma, illetve az egy lakosra jutó külföldi befektetési az egyes megyékben (2012)
vállalkozás
ábra 4.
ezer Ft
113 - 250 (5)
601 - 1000 (4)
125,3 - 250,0 (3)
1000,1 - 1500,0 (2)
251 - 400 (4)
1001 - 17.345 (3)
250,1 - 500,0 (8)
1500,1 - 6706,0 (4)
401 - 600 (4)
500,1 - 1000,0 (3)
Forrás: KSH
Gazdasági ágazatok szerint a tőke legnagyobb arányban a feldolgozóiparban, a pénzügyi szektorban, a kereskedelemben, a járműgyártásban van jelen. A külföldi tőke azonban nem csak földrajzi értelemben hozott létre az elmúlt két, két és fél évtized alatt duális szerkezetet. A duális gazdaság fogalma klasszikus értelemben arra a megosztottságra utal, ahol a gazdaság egyik pólusán a versenyképes, döntően exportra termelő külföldi vállalatok, illetve a ő beszállítói hálózatuk van; míg a másik pólust az ezektől a hálózatoktól függetlenül működő hazai (döntően kisebb) vállalkozások képezik. Sajnálatos módon az elmúlt években a termelékenység növekedése elsősorban a multinacionális szektorhoz köthető, ami azt is jelenti, hogy a hazai tulajdonú kisvállalkozások termelékenysége, innovációs képessége nemzetközi összehasonlításban nem sokat javult. Ez lényegében a magyar gazdaságnak hosszú ideje az egyik legfontosabb szerkezeti problémája, amely közvetett módon a multinacionális vállalatokkal kapcsolatos attitűdöket is befolyásolhatja, hiszen vélhetően más és más annak a percepciója, aki ilyen vállalatok alkalmazásában áll, vagy annak, aki nem.
Külföldi érdekeltségű vállalkozások külföldi tőkéje gazdasági ág szerint (2012)
Feldolgozóipar 5051,5
Élelmiszer, ital, dohánytermék gyártása 393,8 Számítógép, elektronikai, optikai termékek gyártása 789,6
Kokszgyártás, kőolaj-feldolgozás; Gumi-, műanyag és nemfém vegyianyag, termék gyártása; ásványi termék gyártása gyógyszergyártás 816,8 791,3
Kereskedelem, Gépjárműjavítás 2077,5
Információ, kommunikáció 974,3 Villamos berendezés gyártása 248,5 Gép, gépi berendezés gyártása 379,8
ábra 5.
Fémalapanyag és f.feldolgozási termék gyártása 284,8 Szállítás, raktározás 330,4
Szakmai, tudományos, műszaki tevékenység 4156,6
Pénzügyi, biztosítási tevékenység 3900,3
Járműgyártás 885,1
Egyém szolgáltatások 1192,1 Villamosenergia, gáz-, gőzellátás, légkondícionálás; Ingatlanügyletek vízellátás, 917,3 szennyvíz-,hulladékgazdálkodás 522,4
Nem elosztható 463,8
KÜLFÖLDI VÁLLALATOK TEVÉKENYSÉGÉVEL KAPCSOLATOS ATTITŰDÖK ÉS ISMERETEK Az ISSP (International Social Survey Programme) keretében a világ számos országában vizsgálták a külföldi szervezetekkel, illetve ezen belül a vállalatokkal kapcsolatos társadalmi attitűdöket. Az alábbiakban ennek a viszonylag friss kutatásnak néhány fontos eredményét mutatjuk be. Az elemzéshez használt attitűd-kérdések a következők voltak: Most néhány olyan állítást sorolok fel, amely Magyarországnak a többi országgal való kapcsolatára vonatkozik. Kérem mondja meg, hogy mennyire ért, vagy nem ért egyet vele. 1.
Magyarországnak korlátoznia kellene a külföldi termékek behozatalát, hogy védje a gazdaságát.
2.
A nagy külföldi vállalatok egyre inkább sértik a magyar vállalkozások érdekeit.
3.
A szabad kereskedelem következtében egyre jobb árukhoz lehet hozzájutni Magyarországon.
Annak érdekében, hogy a magyar adatokat nemzetközi kontextusban is értelmezni tudjuk, a fenti három kérdésre adott válaszokat a régió más országaiban megnéztük. (Az adatbázisban Csehország, Szlovákia, Szlovénia és Horvátország adatai szerepelte.) Minden ötödik magyar teljes mértékben egyetértett azzal az állítással, hogy a nagy külföldi vállalatok egyre inkább sértik a hazai vállalkozások érdekeit. További 41%-nyian pedig inkább egyetértettek ezzel. A többi ország adataival összehasonlítva azonban az is látható, hogy hazánk a kevésbé elutasító országok között található, mivel Szlovákiában, Horvátországban, és még inkább a Cseh Köztársaságban ennél magasabb arányban voltak azok, akik egyetértettek ezzel a gondolattal. Ehhez hasonlóan Magyarországon voltak azok a legkisebb arányban, akik teljes mértékben egyetértettek azzal, hogy az országnak korlátoznia kellene a külföldi termékek behozatalát. Az inkább elutasítókkal együtt azonban már eltűnnek az országok közötti különbségek és inkább csak Horvátország az, ahol nagyon magas arányban voltak az állítással egyetértők. A szabad kereskedelem gondolatának a fogadtatása is Magyarországon volt az egyik leginkább pozitív, azaz a magyarok több mint fele egyetértett azzal, hogy egyre jobb árukhoz lehet hozzájutni az országban.
3. ábra
Külföldi vállalatokkal kapcsolatos attitűdök
A nagy külföldi vállalatok egyre inkább sértik a hazai vállalkozások érdekeit. Szlovénia
18%
Magyarország
19%
37% 41%
25%
Szlovákia
23% 27%
38%
27%
Horvátország
24%
42%
36%
Csehország
18%
Teljes mértékben egyetért
Egyetért
11%
3%
10%
3%
9%
2%
21% 38%
18%
Is-is
3%
6% 2%
Nem ért egyet
Egyáltalán nem ért egyet
Az országnak korlátoznia kellene a külföldi termékek behozatalát, hogy védje a gazdaságát. 45%
Horvátország
27%
Szlovénia Csehország
32%
26%
31%
23%
34%
Szlovákia Magyarország
35%
22%
10%
Teljes mértékben egyetért
Egyetért
16%
20% 20%
9%
15% 25%
Is-is
3%
5%
15%
23%
42%
6%
5%
9%
2%
Nem ért egyet
Egyáltalán nem ért egyet
A szabad kereskedelem következtében egyre jobb árukhoz lehet hozzájutni az országban Szlovákia
11%
Szlovénia
12%
Horvátország
13%
46%
26%
Magyarország
14%
42%
33%
Csehország
32%
19%
Teljes mértékben egyetért Egyáltalán nem ért egyet
33% 46%
16% 22%
39%
Egyetért
29%
Is-is
Nem ért egyet
8%
15%
5%
12% 9% 9%
3%
2%
4%
MEKKORA A MULTINACIONÁLIS VÁLLALATOK SZEREPE A MAGYAR GAZDASÁGBAN – AZ EMBEREK SZERINT? A tanulmánynak ebben a részében azt vizsgáljuk, hogy a magyar lakosság véleménye szerint mekkora a multinacionális vállalatok szerepe a gazdaságban. A TÁRKI által 2015 októberében lebonyolított omnibusz kutatás keretében az alábbi két kérdést tettük fel a megkérdezetteknek. Kérem tippelje meg, hogy 100 magyar foglalkoztatottból 2014-ben átlagosan hányan dolgoztak valamilyen multinacionális vállalatnál? 1
–
…..
fő
999 - nem tudom Most kérem azt tippelje meg azt, hogy a Magyarországon működő multinacionális vállalatok a gazdaság teljesítményének mekkora hányadát adták 2014-ben? 1 –
…..
%
999 - nem tudom A fenti két kérdésre válaszként két számot kértünk a megkérdezettektől. Érhető módon ennek a kérdésnek a pontos megválaszolása nem volt elvárható az emberekből, sőt, azt is megkockáztathatjuk, hogy a közgazdászok között is vita lenne az e kérdések eldöntéséhez szükséges pontos módszertannal kapcsolatban. Mindez azt jelenti, hogy a válaszmegtagadók aránya igen magas volt. Az első kérdésre, amely arra vonatkozott, hogy arányukat tekintve hányan dolgoznak ma Magyarországon valamilyen multinacionális vállalatnál a megkérdezettek több mint egy negyede (27%) nem tudott (vagy nem akart) válaszolni. A második, még inkább közgazdaságinak „hangzó” kérdésre még ennél is többen, 31%-nyian nem válaszoltak érdemben. Nem túl meglepő módon az alacsony vagyoni státuszú és iskolai végzettségű, kistelepüléseken élő idősebb emberek voltak azok, akik erre a kérdésre legnagyobb arányban nem tudtak válaszolni, míg legkisebb arányban a nagyvárosokban élő, diplomás és magas vagyoni státuszúak körében találjuk őket.
3. ábra
Külföldi érdekeltségű vállalkozások külföldi tőkéje gazdasági ág szerint (2012)
17% magas vagyoni státusz
20% érettségi
18%
20% felsőfokú
megyeszékhely
20%
21%
Budapest
férfi
25-39
24%
26%
27% teljes minta átlaga
közepes vagyoni státusz
28% 40-59
29% város
nő
szakmunkás
30%
31%
31% 60+
34% község
37% alapfokú
alacsony vagyoni státusz
40%
NT / NV válaszok aránya a “100 magyar foglalkozatottból 2014-ben átlagosan hányan dolgoztak valamilyen multinacionális vállalatnál?” kérdésre
30%
30%
29%
29%
27%
27%
26%
25%
közepes vagyoni státusz
város
40-59
Budapest
férfi
érettségi
25-39
megyeszékhely
20%
31% teljes minta átlaga
magas vagyoni státusz
33% szakmunkás
21%
35% kevesebb mint 24
felsőfokúm
35%
38% község
nő
38%
43% alapfokú
60+
44% alacsony vagyoni státusz
NT / NV válaszok aránya a “Magyarországon működő multinacionális vállalatok a gazdaság teljesítményének mekkora hányadát adták 2014-ben?” kérdésre
Azok esetében, akik valamilyen konkrét, számszerű „tippet” tudtak adni a kérdésekre, a válaszok mindkét esetében igen széles skálán (0-90, illetve 0-95) mozogtak. Az első kérdés esetében az átlagos érték 45, míg a másodiknál 47% volt. A medián értéke 45, illetve 50, míg a móduszé mindként esetben 50 volt. Összességében tehát a magyarok többsége úgy tippelte, hogy az összteljesítményt, illetve a foglalkoztatást tekintve a multinacionális vállalatok valamivel kevesebb mint felét teszik ki a magyar gazdaságnak.
100 magyar foglalkoztatottból 2014-ben átlagosan hányan dolgoztak valamilyen multinacionális vállalatnál?
Magyarországon működő multinacionális vállalatok a gazdaság teljesítményének mekkora hányadát adták 2014-ben?
Átlag
45
Átlag
47
Medián
45
Medián
50
Módusz
50
Módusz
50
Mint már említettük, a válaszok megoszlása igen széles skálán mozgott. 3. ábra
A két kérdésre adott válaszok eloszlása 0-100 közötti skálán
150
125 100
Frequency
Frequency
100
75
50
50 25
0
0 0
20
40
60
80
100
Kérem tippelje meg, hogy 100 magyar foglalkoztatottból 2014-ben átlagosan hányan dolgoztak valamilyen multinacionális vállalatnál
0
20
40
60
80
100
Most kérem azt tippelje meg, hogy a Magyarországon működő multinacionális vállalatok a gazdaság teljesítményének mekkora hányadát adták 2014-ben?
Amennyiben az alapvető demográfiai változók szerinti átlagokat nézzük, azt látjuk, hogy az átlagok néhány kivételtől eltekintve nem nagyon térnek el egymástól. Kézenfekvő lenne akár azt is gondolni, hogy pártpreferencia alapján jelentősebb különbségeket fogunk találni mondjuk a külföldi vállalatokkal nyíltan szembeszálló Jobbik szimpatizánsai és más pártok támogatói között. Az eredmények azonban azt mutatják, hogy a külföldi vállalatokkal kapcsolatos negatív attitűdök az e vállalatok jelentőségével kapcsolatos percepciókat nem torzítják el. Szisztematikus eltérések leginkább a településtípus és a kérdezett lakóhelyének régiója szerint láthatók. A Budapesten élők mindkét kérdésre átlag alatti válaszokat adtak, míg a kistelepüléseken (községekben) élők inkább átlag felettieket. Regionális megoszlásban pedig Közép-Magyarország, illetve Dél-Dunántúl rendelkezett 40% közeli értékekkel, míg a Dél-Alföldön ez az 50%-ot is meghaladta.
1. táblázat
Az kérdésekre adott válaszok átlagai az egyes demográfiai csoportokban
nem
életkor
iskolai végzettség
lakóhely típusa
vagyoni státusz
választási hajlandóság
pártpreferencia
100 magyar foglalkoztatottból 2014-ben átlagosan hányan dolgoztak valamilyen multinacionális vállalatnál?
A Magyarországon működő multinacionális vállalatok a gazdaság teljesítményének mekkora hányadát adták 2014-ben?
Férfi
45.39
48.27
Nő
45.15
46.20
-24
46.43
54.50
25-39
46.15
46.25
40-59
43.63
46.82
60+
45.92
46.54
Total
45.27
47.23
alapfokú
46.85
46.20
szakmunkás
44.84
47.57
érettségi
44.81
47.33
felsőfokú
45.01
46.29
megyeszékhely
44.24
47.60
város
44.13
48.09
község
49.92
49.52
Budapest
41.83
41.89
alacsony
50.50
49.74
közepes
44.20
46.45
magas
43.68
47.33
Biztosan elmenne szavazni
43.25
44.70
Valószínűleg elmenne
43.49
47.72
Valószínűleg nem menne el
49.88
54.79
Biztosan nem menne el szavazni
50.40
48.62
Nem tudja , nincs határozott véleménye
54.20
52.36
FIDESZ - KDNP
41.41
43.65
MSZP, Magyar Szocialista Párt
44.67
44.92
Jobbik Magyarországért Mozgalom
46.79
49.39
LMP, Lehet Más a Politika
53.04
47.70
Együtt 2014
53.28
52.68
Demokratikus Koalíció
44.82
49.76
PM, Párbeszéd Magyarországért
44.56
44.90
Egyéb párt
48.68
53.31
Megtagadja a választ
39.43
42.37
Nem tudja
50.43
52.19
Total
45.27
47.23
47%
45% Teljes minta
55%
53%
Dél Alföld
54%
49%
Észak Alföld
42%
47%
Észak Magyarország
38%
38%
Dél Dunántúl
49%
46%
Nyugat Dunántúl
54%
48%
Közép Dunántúl
42%
Közép Magyarország
40%
Multinacionális vállalatok gazdasági jelentőségének percepciója az egyes régiókban
100 magyar foglalkoztatottból 2014-ben átlagosan hányan dolgoztak valamilyen multinacionális vállalatnál? A Magyarországon működő multinacionális vállalatok a gazdaság teljesítményének mekkora hányadát adták 2014-ben?
Fontos és érdekes eredmény, hogy az egyes demográfiai csoportok átlagai között – 1-2 kivételtől eltekintve – nincsen jelentős eltérés.
