Áttérés a „piramis” rendszerről a „hálózatra” Vagy javaslatok a felelősségek megosztásáról a tűzvédelem területén Romániában
Horia Mihai Nicolescu építész Sigura cégcsoport elnöke ASI – RTSZ elnökhelyettese Tartalom: I. Fejezet: Milyen tényezők vezettek a jelenlegi helyzethez a tűzvédelem piacán Romániában II. Fejezet: Javaslatok a felelősségek megosztásáról a tűzvédelem piacán Romániában I.
Fejezet: Milyen tényezők vezettek a jelenlegi helyzethez a tűzvédelem piacán Romániában Az előző előadásomban elemeztem, hogy „mit kellene tenni a minőség megőrzéséért a tűzvédelem területén Romániában?” és megpróbáltam azonosítani a zavaró tényezőket, melyek a jelen helyzethez vezettek. Azért fontosak, mert a helyes azonosításuktól függ a problémákat valósan és hatékonyan megoldó módszerek megtalálása. Ha sorban és részletesen elemezzük az előbb felsorolt negatív tényezőket, kiderül, milyen működésképtelenséghez vezettek. Röviden ezek a következők: 1. Az első és a legfontosabb a piac valós és hatékony ellenőrzésének hiánya, mely minden szempont szerint igaz (munkálatok minősége, a kivitelezők felelőssége és szakmai felkészültségük), bele értve a szigorúan szükséges kötelező szempontokat (első lépésben hatalmas büntetéseket, mely a végső esetben akár a tevékenység engedélyének a visszavonásához vagy akár szabadság vesztéshez vezethet). Ezek a dolgok majdnem az elképzelhetetlen helyzetekhez vezettek, főleg ezen terület kevésbé műszaki részein (a fémszerkezetek hőre habosodó termékekkel való védelmének típusa), ahol az elvégzett munkálatok nagy részénél ezek minősége vészesen meggyengült, jelenség mely hamis minőségi dokumentumokban jelentkezik, egyszerűen alapanyagok cseréjével, végső rétegvastagságok, majd 60%-ra való lecsökkentésével a szükségeshez képest, stb.
Mindezek célja az ilyen munkálatok – bármi áron történő – árainak csökkentése, így a piacon hihetetlen és valótlan árak jelentek meg: csak az anyag árának a feléért is kevesebbért (és ebbe nincs belefoglalva a munkadíj). Ennek van egy másik hatása is: mindamellett, hogy ezek az árak bármely tűzvédelmi követelmény komoly elhanyagolását tükrözik hozzájárultak ahhoz, hogy a piacon egy teljesen téves felfogás alakuljon ki ilyen munkálatok árairól, így jelenleg úgy gondolják, hogy a tűzvédelmi festési munkálatokat bármilyen ár alatt el lehet végezni, akármilyen alacsony is legyen az. Ezzel egy időben a munkálatokat végzők felelőssége szabad esésben van, mindaddig, amíg a tűzvédelem területeiért felelős hatóságok közül (első sorban a VOF – Vészhelyzetek Országos Felügyelősége és a RTFM – ÁÉF - Régió és Területfejlesztési Minisztérium – Állami Építésügyi Felügyelőségre gondolok) egyik sem vállalja a valós feladatát, a piac hatékony ellenőrzését! Ha csak a dokumentumok felszínes ellenőrzését végzik (amíg nem ellenőrzik az alapvető szempontokat: használt anyagok hitelességét, a felhordott réteg vastagságokat a tervek számításai alapján, az engedélyezett forgalmazók ellátóinak elérhetőségének megléte, stb.), a munkavégző minden előforduló „lehetőséget” kihasználnak (ez nagyon súlyos következményekkel jár, ami a valós tűzvédelmi szintet illeti), amely elősegíti a munkálat szerződtetését, a Befektető által meghatározott nevetséges áron. Végül, a piac ellenőrzését ki kell terjeszteni, a káderek szakmai felkészítésére, mely jelentősen csökkent, mert rengeteg cég jogosult szakengedély kiállítására. Egy halom képzési kurzus létezik ezen a területen, melyek megtartják a 90 órát (törvény megköveteli) három nap alatt (a hegyen (télen), vagy a tengeren (nyáron), mely tartalmaz ünnepélyes étkezéseket és szórakoztató programokat) a programok és az előadók szakmai felkészültségi szintjének ellenőrzése nélkül! Ami ennél még súlyosabb, hogy ezek a „gyorstalpaló tanfolyamok” komolynak értékelik a nagy cégek és szervezetek – rövid és könnyű program miatt, illetve a „barátságos” ár miatt – és a szépen színezett papírok megszerzése után (melyek legtöbb esetben nem is egy Romániában hivatalos elismert diploma, vagy tanúsítvány), akik részt vettek meg vannak győződve arról, hogy tényleg a terület szakemberei lettek és úgy kezelik őket a cégeknél, ahol dolgoznak! 2. A második probléma a kétértelmű törvények megléte ezen a területen, nem megfelelő elemekkel benne, ami megenged különböző „kibúvókat”, melyek a felelősséget egyik hatóságtól a másiknak adják! A felelősségek világos megosztása és az összes érintett fél részéről való rendszerezés akaratának hiánya azok, amik jelenleg Romániából hiányoznak. Ez a téma megérdemelne egy külön beszélgetést, mert több tevékenység területét érinti és ennek megoldása szoros együttműködést és jóhiszeműséget igényel az érintettektől.
3. A harmadik nagyon fontos probléma a biztosító társaságok teljesítmény szint követelményeinek hiánya, mely a teljesítmények alkalmazásának és megőrzésének a mozgató rugója, ezen a területen, minden fejlett kapitalista társadalomban. 4. Végül, az állami szervezeteknek tudatosítaniuk kell, hogy nem létezhet egy szakadék közöttük és az erre a piacra specializálódottak között (vállalkozók, engedélyezett viszont eladók, tervező cégek erről a szakterületről, szakirányú szövetségek, stb.) Más szavakkal, a két pólus (állam és magán) hatékonyan kell együttműködjön a felelősségek megosztásával e területen, abban az értelemben, hogy a magánszektornak mindig jeleznie kell ha valami rendellenesség van a piacon, míg a szabályozó és ellenőrző fél (az állam) ezt azonnal kijavítsa a rendelkezésére álló sajátos eszközeivel. Így megoldható az örökös pénzhiány, melyet a hatóságok mindig említenek, amikor szóba kerül, hogy a reformokat miért nem sikerült még gyakorlatba ültetni. II.
Fejezet: Javaslatok a felelősségek megosztásáról a tűzvédelem piacán Romániában Hogy alapjaiban is helyesen megértsük javaslatunkat, amely jelen előadás tárgya, összetettebben kell látni az 1989 után történteken ezen a területen. Ha 1989 előtt a terület szerkezete jellemző volt egy központosított rendszerre, éspedig:
1989 után, miután a piacgazdaság megjelent Romániában, a helyzetnek alapjaitól kellett volna változni. Az új szerkezetnek és ennek működésének a megértéséhez két dolog alapvető: o Egy új „fontos játékos” megjelenése ebben a „szerkezetben”: biztosító társaságok o Megérteni annak a szükségességét, hogy egy központosított rendszerről áttérni egy több pólusúra, vagy nyersebben fogalmazva „a piramisról” a „hálózatra” – automatikusan elfogadva az összes mellék szempontot is, ami ennek az áttérésnek a következménye!
Alá kell húzni, hogy ezek a mellékes szempontok alapvetőek akkor, ha akarjuk, hogy: 1. A rendszer helyesen működjön és következésképpen, 2. A rendszernek jótékony hatásai legyenek, melyet mindenki elvár a szabad piactól (ahogy mi megálmodtuk…!) Míg ezek hiánya (Románia esetében) teljesen elrontja a rendszer működését és végül ennek a hihetőségét. Egy piacgazdasági társadalomban léteznek más szereplők egy összetettebb és bonyolultabb rendszerben, éspedig: - A beruházás tulajdonosa - A biztosító társaság - A tűzvédelmi tevékenységek szolgáltatója - A civil közösség - Tűzoltók - Az Állam Itt van a legfontosabb pont és Romániában a legnehezebben megoldható, mert egy új felfogásról van szó és egy létező rendszert kellene újraépíteni! Elismétlem, amit máskor mondtam: kell egy közös politikai álláspont, a terület minden érintett tényezőjével összhangban, politikai akarat ennek alkalmazásáért és … pénz ennek megvalósításáért! Látszólag, ez a fonal úgy össze van csomózva, hogy nem létezhet egy megoldás most, bele kell törődjünk, ki tudja mennyi időre, amikor majd jobb idők jönnek és határozottabb emberek! Nem hinném, hogy így lenne és szeretném megmutatni a működő képes modelljét ennek a területnek egy piacgazdasági és megerősített demokráciájú társadalomban – mely bizonyítja, hogy a dolgok egyszerűbbek és megvalósíthatóbbak, mint ahogy elsőre látszik. Így működik ez ott.
Észlelhető, hogy két nagy és párhuzamos cselekvési irány van: Első – a műszaki fejlődés állandó alkalmazása és az általános tűzvédelmi szint növelése, irány, amelynek fontos szereplője a biztosító társaságok (melyek mindent megtesznek, hogy a kliensektől minél magasabb tűzvédelmi szintet megköveteljenek, hogy minél kisebb kártérítést kelljen fizessenek egy esetleges tűzeset után. Ez egy Elméleti terület, ahol a teljesítményt követik. Második – minden kliensnél (beruházás tulajdonosnál) felszerelt tűzvédelmi rendszer működési állapotának folyamatos ellenőrzése, amely tulajdonképpen ezek „hatékonyságát” biztosítják. Ezt az irányt a Tűzoltók és a Biztosító társaságok vezetik. Ez egy GYAKORLATI terület, ahol a valós és hatékony működést követik. Egy pár tényezőt fontos lenne aláhúzni: a) A „hálózat” formájú rendszernek („kerek asztal” elv), a „piramis” rendszertől eltérően („katonai” elv), különböző működési törvényei vannak: 1. A jogállam demokratikus szerkezeteinek „kölcsönös ellenőrzése” 2. Egy „harmadik független fél” létezése, mely biztosítja a pártatlan bíráskodást minden alapvető folyamatnál 3. A „rugalmasság” elvének örökös alkalmazását, abban az értelemben, hogy minden eset egyedi, a tűzvédelmi mérnöki elvek alapján. b) Ebből következik, hogy az áttérés az első rendszerről a másodikra nem megy nehézségek és vergődések nélkül (az állami közigazgatási szerkezet megváltoztatásának az ellenzése nyilvánvaló Romániában, még 23 évvel a forradalom után is!) c) Mindegyik vállalatnak, a tűz esetén eltervezett intézkedésektől függően (a tűzkockázat szintje, amit a tevékenysége, emberek felkészültsége, elhelyezése és a földrajzi feltételek, stb. adnak és a valós, létező tűzbiztonsági szint között) állandóan szüksége van egy szakértőre, aki állandóan biztosítsa a létező tűzvédelmi felszerelések minőségét és hatékonyságát, az épület teljes élettartama alatt és ezek alkalmazásának szükségességét az épületben állandóan változó helyzeteknek megfelelően. Most lássuk mi a valós helyzet Romániában a tűzvédelmi piac szereplőinek valós kapcsolataiban.
Az első körben (fázisban), a befektető, aki egy beruházást szeretne, elmegy a tervezőhöz (ahol megkapja a tervet), amit eljutat az RTFM ellenőrhöz vagy szakértőhöz (a műszaki megoldások és a törvények betartásának ellenőrzéséért) és utólag bemutatja a VOF-nek (felülvizsgálatra). MIÉRT? A munkálatok elkezdésének engedélyezése a Városháza feladata lenne, aki kiadja és kéri az összes, törvényes, ehhez tartozó engedélyt! Jön a második kör (fázis), amikor a kliens kiválaszt egy Fővállalkozót – FV (kivitelezése) aki szerződtet néhány Alvállalkozót a (tűzvédelmi) szakmunkálatokra és a munkálat végén újból a VOF-hez kerül a működési engedély beszerzéséért. MIÉRT? A működési engedély kibocsátása szintén a városháza feladatköre kellene legyen, akivel az átadást is végzi!
Nézzük most a teljes tevékenységet, mind a két ciklusban. Kövessük és azonosítsuk minden ciklusban a főszereplőket és a céljaikat:
Egy észrevétel egyből szembetűnő: ennek a két ciklusnak alapjaiban eltérőek a céljai: - Az első olyan ciklus, amelyik csak a műszaki hatékonyságot és a terv törvényességét követi - A második a minél nagyobb profitot követi a megengedett legalacsonyabb (vagy akár az alatti!) tűzvédelmi hatékonyságok betartásával, amit a terv megengedett. A fejlett piacgazdaságoknál a felelősségek megosztását bemutató ábrákból kiindulva megítéljük, hogy a VOF részéről mindkét ciklushoz való tartozás, egy piacgazdaságban létező és működő több pólusú hálózat szellemében, az összeférhetetlenséget és érdekellentétet okoz, melyet lehetetlen helyesen kezelni és súlyos következményekkel járna a szakterület piacán! Nyilvánvaló a VOF természetes helye a második ciklusban van! Hogy a kijelentésünket igazoljuk (amelyek – figyelem – egy piac gazdaság szabályaival tökéletes összhangban van!) értékeljük a főszereplők tevékenységét és hatásfokát akkor, ha ezek az első ciklushoz tartoznának.
Tevékenység az első ciklusban
VOF
Képzetség az elmélet területén Képzetség a megoldás törvényességét illetően Tevékenység következtében anyagi jövedelem Közvéleményben kialakult kép Az előterjesztett megoldás felelőssége
+ + ++
Tervezők, Ellenőrök, Szakemberek ++ + +++ ++ +
Mi következik a VOF –nek az Egyes ciklusbeli tevékenységéből 1. A tevékenységek értelmetlen átfedése 2. Műszaki ellentmondások 3. Anyagi és hitelességi veszteségek
Ezek lennének az első következtetések. Próbáljuk meg előrevetíteni a felelősségek megosztásának javaslatát egy beruházás teljes élettartamára (100 év)
Ez a képlet közelíti meg leginkább azt a felosztási tervét a felelősségeknek, amelynek egy piacgazdaságban működnie kellene. Marad, hogy a hatóságok elfogadják a javaslataink elemzését, ha helyesnek gondolják, vállalják az intézkedéseket, amelyek ezek alkalmazásával járnak. Ha ez megvalósul, úgy értékelhetjük, hogy az üzenetünk bőségesen elérte célját.
