Átadták a Kós Károly Díjakat 2016. 01. 12.
Szombaton, a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében adták át a Kós Károly Díjakat. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elismerését a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorának alkotógárdája és a sepsiszentgyörgyi Háromszék napilap szerkesztősége vehette át.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület által Tőkés László püspöksége idején meghonosított, több mint két évtizedre visszatekintő hagyomány jegyében 2016. elején is megrendezték Nagyváradon az újévköszöntő ünnepélyt, mégpedig január 9-én. Az egyházkerületi székház dísztermében idén is tiszteletüket tették távolabbról érkezett meghívottak, politikusok, közösségi vezetők és közéleti személyiségek. Ünnepi nyitóbeszédében az est házigazdája, Tőkés László röviden utalt arra, hogy honnan indultunk 1989-ben, felidézte közösségi szintű eredményeinket és teljesületlen óhajainkat. Az elmúlt esztendő főbb sikereinek kiemelése mellett méltatta a szűkebb pátria azon személyiségeit, akik messze vitték jó hírünket, illetve azokat, akik 2015-ben távoztak el az élők sorából. Emlékeztetett rá, hogy a posztkommunista visszarendeződés még mindig kísért Romániában, s ha az ország egész népe joggal elégedetlen a társadalmi-gazdasági-politikai folyamatokkal, akkor a romániai magyar nemzeti közösség még inkább az lehet. Ráadásul kontinensünk nyakába szakadt a migránsválság is, rengeteg a konfliktus, és az Európai Unió is megreformálásra szorul. Jövőt fürkésző felvetései-kérdései között első renden a kihívásokat említette: választások előtt áll az ország, sok a bizonytalanság határokon kívül és belül, erdélyi magyarságunkat sorozatosan megalázó vegzálások érik a főhatalom részéről, nyelvünk és nemzeti szimbólumaink háttérbe szorítása és üldözése egyvégtében önvédelmi harcra késztet minket a szabadság, igazságosság, jogosság és demokrácia
jegyében.
Az est díszvendége, Pajna Zoltán, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés elnöke tartalmas és átfogó köszöntőbeszédében a határokon átívelő nemzetegyesítés és együttműködés számos aspektusára is kitért. Tizenkilencedik alkalommal adták át az újévi fogadás keretében a Közjó Szolgálatában Díjat, amelyet a Szent László Napokat (is) szervező Szent László Egyesületnek ítéltek oda. A díjat Zatykó Gyula, a Szent László Napok főszervezője vette át. A szombati ünnepi esemény adott alkalmat az Erdély Magyar Nemzeti Tanács elnökségének arra, hogy átnyújtsa - a díjazottak autonómiáért és az erdélyi magyarság szolgálatáért, valamint elvégzett, hiánypótló munkájuk elismeréseként - a Kós Károly Díjat, amelyre két kollektívát is méltónak tartott: a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorának alkotógárdáját és a sepsiszentgyörgyi Háromszék napilap szerkesztőségét. A laudációk elhangzása után Tőkés László nyújtotta át gratulációk és biztató jókívánságok kíséretében a jelképes díjakat Moszkovits János rádiószerkesztőnek és Farcádi Botond főszerkesztőnek.
***
LAUDATIO azon nemes alkalomból, hogy a Háromszék napilap szerkesztősége az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kós Károly díjának 2015. évi kitüntetettje lett A sajtó szabadsága nélkül nincs sem szólásszabadság, sem szabadság - az a jelző nélküli egyszerű és mégis bonyolult fogalom, a szónak igazi régi vágású értelmében. Ahogyan azt 1848-ban a márciusi ifjak gondolták a Nemzeti Kiáltványban. És ahogyan mi is gondoljuk, a márciusi ifjak méltatlan, de szabadságszerető utódai. A 48-ból nem szabad engednünk. Mai átpolitizált világunkban, amikor politikai szekértáborok kibékíthetetlennek látszó szembenállása határozza meg a közbeszédet, amikor idegen érdekeket szolgáló – nemzeti jelképeinket, himnuszainkat harsányan védő és közben házat, hazát és nemzetet könnyen áruba bocsájtó – népvezérek mindent meg akarnak vásárolni vagy ellenőrzésük alá hajtani, kiveszőben levő – éppen
ezért védendő – állatfajtához hasonlatos egy szabad kisközösség. Mert a Háromszék szerkesztősége ilyen: szakmailag igényes, bátor, következetes és elvei, értékei mellett szükségben is kitartó emberek csoportja. A Háromszék napilap a rendszerváltozás világmegváltó eufóriája közepette alakult ’89 decemberében, mint annyi más megyei napilap Erdély-szerte. Mitől lett más a Háromszék, mint a többi, a kommunista pártsajtó romjain felépülő médiatermék? Minden bizonnyal születik erre tudományosabb magyarázat is szakmai berkekben. De a válasz ugyanott keresendő: az emberi tényezőben. A Háromszék jogelődje, a Megyei Tükör az „ahogy lehet” és a „lehet, mert kell” korlátai között Erdély egyik legbátrabb szellemi műhelye volt, szellemi munkásainak értékteremtő képessége a szabad világban is megállta a helyét. Ugyanakkor talán az sem mellékes, hogy elsőként ismerték fel, hogy az igazi sajtó nem lehet a politika cselédje és az újjászerveződő majd folyamatosan megújuló szerkesztői csapat ehhez következetesen ragaszkodott, sem megvásárolni, sem politikailag vagy gazdaságilag eltiporni nem hagyta magát. Így lett a Háromszék az elmúlt negyed évszázadban a meg nem alkuvás, az okos, értékelvű elkötelezettség, a bátor szókimondás, a konstruktív kritika, egyszóval a sajtószabadság szimbóluma. És ha ezt a teljesítményt nevekhez kell kötni, akkor hadd nevezzük nevén a „bűnösöket”: a főszerkesztői felelősséget a ’90-es évek elejétől méltósággal viselő Farkas Árpád, akit elsősorban a székelyek egyik legnagyobb költőjének fog számon tartani a történelem korszak-meghatározó veretes versei miatt, de az „Avaron” vagy az „Alagutak a hóban” szerzőjének kiemelkedő főszerkesztői teljesítményét is jegyezni fogják az anallesek. És szerkesztő-, alkotó- és élettársa, Simó Erzsébet neve is ide kívánkozik – ő most, minden bizonnyal odafentről figyel minket csendes és kétkedő mosollyal – aki a rendszerváltozás utáni politikai újságírás meghatározó alakjává vált, írásai mind mai napig zsinórmérték és viszonyítási pont a fiatal írástudó nemzedékek számára. Az ő érdemük az is, hogy látó szemmel és értő lélekkel maguk köré gyűjtöttek – igazi iskolateremtő módon – újabb és újabb nemzedékeket, mint akiknek a képviseletében itt jelen van Farkas Réka vezető szerkesztő, Ferencz Csaba gazdasági igazgató, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke, lelke és lelkiismerete, és a jelenlegi főszerkesztő, Farczádi Botond, akik a bizalmat kiérdemelve, zökkenőmentesen vették át menet közben a stafétát és teszik a dolgukat. Ahogyan kell. A Háromszék szerkesztősége a székelyföldi autonómia-törekvések igazi szócsöve és egyben hátországa is. Pártok, politikai szekértáborok felett, elkötelezetten, önzetlenül. Talpalatnyi szilárd terület képlékeny világunkban. Amire építeni lehet. Akik tükröt tartanak a politikusok, közéleti emberek elé, hogy lássák, ha letértél az autonómia – a szabadság – felé vezető útról. Akik segítenek visszatérni rá annak, aki tévedéseit képes belátni és meghaladni. Akikre számítani lehet a jó ügyekben. Akikre büszkék lehetünk. Akikre büszkék is vagyunk. A Kós Károly díj nem kerülhet méltóbb kezekbe. Nagyvárad, 2016. január 9. Toró T. Tibor
***
Laudáció Midőn a győztes nagyhatalmak a trianoni békediktátummal idegen és a magyarsággal szemben ellenséges országok között osztották szét ezer éves szállásterületünk több mint két harmadát, a mindenkori magyar politikai elitet választás elé állították. Vállalja-e mindazt, amit a sors ráró a nemzetpolitika terén vagy kívül rekeszti horizontján mindazokat, akiket ma legjobban sújtott az igazságtalan békeparancs, és politikáját a határokon
belül maradt tízmillió állampolgár vonatkozásában fogalmazza meg. Ezt a dilemmát a magát baloldalnak nevező politikai bűnszövetség a proletár internacionalizmus, majd a kozmopolita libertiniznus jegyében oldotta meg. Nem véletlenül mondok libertinizmust és nem liberalizmust: a libertizmus, magyarul szabadosság, az anarchia felé hajlik és mindenféle közösségi szempontot mellőz. A liberalizmusnak voltak értékhordozó üzenetei is, melyek a közösségi és társadalmi felelősséggel nem összeegyeztethetetlenek. A baloldal évtizedeken keresztül nemcsak, hogy nem foglalkozott a nemzet szétszakítottságának tényével, nem törekedett a magyar reintegrációt, újraegységesülést megteremteni, hanem mindent elkövetett azért, hogy Trianont, a határon kívül rekedt nemzetrészeket törölje az anyaországi közemlékezetből. Az ő áldatlan tevékenységüknek köszönhető, a románozás, szlovákozás (jellemző példája a Magyar Hírlap emlékezetes szalagcíme, miszerint „szlovák házaspár kapta az első két magyar igazolványt”) és persze az is, hogy a december 5.-i népszavazás nem járt elsöprő sikerrel, hogy az igenek csak halvány többséget értek el. A nemzetben gondolkodó konzervatív jobboldal, amíg lehetett, a területi revíziót tekintette elsőrendű célnak. A rendszerváltás után a megváltozott geopolitikai helyzetben erre nem mutatkozott lehetőség ezért új paradigmára volt szükség. E paradigma fogalmazódott meg két évtizede egy konferenciasorozat keretében, amit a Magyarok Világszövetsége, a Vörösmarty társaság, a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör valamint az Interconfessio társaság szervezett. A négy helyszínen két év alatt lezajlott eszmecsere-sorozat előadói között szerepelt Tőkés László, Németh Zsolt, Pozsgay Imre, Tőkéczky László, dr. Hegedüs Lóránt, Borbély Imre, Pokol Béla, Lovas Isván és még hosszan sorolhatnánk. A megszületett nemzetkoncepció lényege, hogy ha nem lehetséges minden magyart egy közös hazában integrálni, azzal a területtel együtt, ahol élnek több mint ezer éve, tehát nem lehetséges az almamodellt követő nemzetépítés, akkor más rendszerbe kell foglalni a nemzet egységét. Ez lenne a szubszidiáris nemzetstruktúra, a szőlőmodell követése. E koncepció fogalmazódott újra 1998-ban az Orbán Viktor által meghirdetett határok feletti nemzetegyesítés gondolatában. E szerint minden Kárpát medencei magyar nemzetrész el kellene érje a legmagasabb önállósági fokot, a lehető legszélesebb közösségi jogkört biztosító autonómiát, ők lennének a szőlőszemek, a kocsányt pedig az egyes nemzetrészeket összekötő, szervesítő szálak biztosítanák, a határon átívelő, gazdasági, kulturális, szakmai és civil együttműködés, jogi szinten a magyar állampolgárság kiterjesztése és persze nem utolsó sorban a nemzet egységét szem előtt tartó tömegtájékoztatás. A „kocsány” erősítésében van elévülhetetlen érdeme a „Határok nélkül” című rádióműsornak, mely, mint neve is mondja, a legtermészetesebb módon tudósít az egyes nemzetrészek életéről, úgy mintha még mindig egy hazában élne minden Kárpát medencei magyar. Az EMNT az autonómiaküzdelemben kiemelkedő teljesítményt nyújtó személyeket illetve munkaközösségeket tünteti ki Kós Károly díjjal. A „Határok nélkül” című műsor a hiteles, tárgyszerű pártatlan tájékoztatással, az egyes magyar szervezetek autonómiaküzdelmének valósághű bemutatásával vívta ki magának szakmai berkekben és a közönség körében egyaránt a szeretetet és a szakmai tekintélyt. A „minden magyar felelős minden magyarért” szabó dezső-i elv mentén, minőségi kompromisszumok nélkül szerkesztett műsorainak elismeréseként az EMNT Kós Károly díjjal tünteti ki a „Határok Nélkül” munkaközösségét.
© Copyright Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács 2015
